(Az európai ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban készült (1))

A PANASZ

2004 folyamán a panaszos (a német nyelv védelmével foglalkozó egyesület) levelet intézett a holland és a luxemburgi kormányhoz, amelyben arra kérte őket, hogy az elnökség során biztosítandó internetes prezentációikat ne csak angolul és franciául, hanem németül is nyújtsák be. A panaszos rámutatott arra, hogy több uniós polgár anyanyelve a német, mint bármely más nyelv, és hogy az új tagállamok csatlakozását követően a német a második helyen állna, ha hozzáadnánk azon uniós polgárok számát, akik anyanyelvként vagy idegen nyelvként beszélnek egy nyelvet. Hangsúlyozta, hogy az angol mellett így a legtöbb uniós polgár a német nyelvet érti. A panaszos előadta továbbá, hogy az uniós intézmények főként az európai nyilvánosságnak címzett közleményeit a lehető legtöbb uniós polgár számára hozzáférhetővé kell tenni. Amennyiben a használt nyelvek száma korlátozott volt, a panaszos véleménye szerint ennek a választásnak e nyelvek demográfiai súlyán kell alapulnia. A panaszos ezért azon a véleményen volt, hogy nem érthető, hogy az elnökség általában miért csak az érintett ország nyelvén kívül az angolt és a franciát használja internetes előadásaihoz. A panaszos véleménye szerint azt az állítását, hogy a német nyelvet is használni kell, az EU-n belüli demokratikus legitimáció szükségessége is alátámasztotta.

Mind a holland, mind a luxemburgi kormány elutasította a panaszos kérelmét. A panaszosnak a holland kormányhoz intézett 2004. április 21-i levelére csak 2004. augusztus 6-án válaszoltak. A luxemburgi kormányhoz intézett 2004. szeptember 2-i levéllel csak 2004. november 18-án foglalkoztak. A holland hatóságok továbbá a panaszos által küldött két e-mailre angol nyelven válaszoltak, bár német nyelvű választ kértek.

2004. december 13-án a panaszos panaszt nyújtott be az ombudsmanhoz az Európai Unió Tanácsa ellen (3634/2004/WP ügy). Ez a panasz (1) az elnökség internetes előadásai nyelvének megválasztására, (2) a holland és luxemburgi hatóságokhoz intézett kérelmek kezelésének módjára vonatkozott; és 3. az a tény, hogy a holland hatóságok egyes válaszaikban az angol nyelvet használták.

2005. január 11-én az ombudsman elutasította ezt a panaszt alapokmánya 2. cikkének (4) bekezdése alapján, amely előírja, hogy a panaszt az érintett intézménnyel szembeni megfelelő előzetes eljárás előzze meg. Az ombudsman rámutatott, hogy helyénvalónak tartja, hogy a panaszos először magához a Tanácshoz forduljon.

2005. január 22-én a panaszos írásban kérte a Tanácsot annak biztosítására, hogy az elnökség internetes prezentációi német nyelven is elérhetők legyenek. A panaszos továbbította a Tanácsnak a 3634/2004/WP sz. ügy és az ombudsman panaszra vonatkozó határozatának egy példányát.

2005. március 4-i válaszában a Tanács rámutatott, hogy a panaszos által az ombudsmanhoz benyújtott panaszban felvetett három kérdés közül csak az elsővel foglalkozik.

A Tanács megerősítette, hogy az elnökség funkcionálisan a Tanács része. Azt állította azonban, hogy ez nem jelenti azt, hogy az elnökség honlapjára ugyanazok a feltételek vonatkoznának, mint a Tanács honlapjára. Az elnökséget betöltő tagállam kizárólagos felelősséggel tartozott a honlapján közzétett információkért. A Tanács szerint az elnökség honlapjai csak azokat az információkat egészítették ki, amelyeket a közösségi intézmények valamennyi hivatalos nyelven a polgárok rendelkezésére bocsátottak. Ezzel összefüggésben a Tanács a saját honlapjára és az azon elérhető dokumentumok számára hivatkozott. Hivatkozott továbbá az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (2) (a továbbiakban: 1049/2001/EK rendelet), valamint az általa kínált lehetőségekre.

A Tanács megjegyezte, hogy az ombudsmannak már volt alkalma foglalkozni az elnökség és a Bizottság nyelvi gyakorlatával. A 939/99/ME ügy arra a tényre vonatkozott, hogy a Bizottság naptára az „Európa” weboldalon csak francia nyelven volt elérhető. A Bizottság azt állította, hogy ezt a dokumentumot kizárólag a sajtónak szánták. 2000. június 14-i határozatában az ombudsman a következőket állapította meg: „Az ombudsman megjegyzi, hogy az Európai Unióban 11 hivatalos nyelv és 12 szerződés szerinti nyelv létezik. Bizonyos dokumentumokat ezért mindezeken a nyelveken be kell nyújtani. A Bizottság azonban nem köteles valamennyi dokumentumot több nyelven bemutatni, ha ez a dokumentum céljából nem tűnik szükségesnek. Az ombudsmannak nincs tudomása arról, hogy a közösségi jognak a nyelvhasználatra vonatkozó rendelkezései megakadályozhatnák a közösségi intézményeket vagy szerveket abban, hogy valamely honlapon olyan nyelven tegyenek közzé dokumentumokat, amelyen azokat megfogalmazták. Bár alapvető fontosságú, hogy a Bizottság valamennyi nyelven tájékoztassa a polgárokat a munkájáról, a Bizottság gyakorlata ebben az esetben nem tárt fel semmilyen mulasztást a Bizottság részéről e kötelezettség teljesítésével kapcsolatban.”

2001-ben egy olasz állampolgár panaszt tett amiatt, hogy a belga elnökség internetes prezentációjának tartalma csak holland, angol, francia és német nyelven érhető el (1146/2001/IP ügy). 2002. szeptember 10-i határozatában az ombudsman arra az álláspontra helyezkedett, hogy az uniós intézményeknek és szerveknek lehetőség szerint a saját nyelvükön kell tájékoztatniuk a polgárokat. Hozzátette azonban, hogy nincs tudomása olyan szabályról vagy elvről, amely megtiltaná számukra, hogy honlapjukon a hivatalos nyelvek teljes számánál kevesebb nyelven tegyenek közzé információkat.

A Tanács előadta, hogy a vonatkozó jogi keret e határozatok elfogadása óta nem változott, de a hivatalos nyelvek száma 21-re nőtt, ami növelte a nyelvi rendszerrel kapcsolatos logisztikai problémákat. Hozzátette, hogy mind maga, mind az érintett elnökségek mindent megtesznek annak biztosítása érdekében, hogy a polgárok a lehető legtöbb információt kapják meg a lehető legtöbb nyelven. A Tanács azonban hangsúlyozta, hogy nem volt befolyása azon nyelvek kiválasztására, amelyeken az elnökség saját tájékoztatást nyújtott.

2005. április 1-jén a panaszos ismét levelet küldött az ombudsmannak, amelyben arra kérte az ombudsmant, hogy folytassa panaszának kezelését. Ezt a levelet ezért új panaszként (1487/2005/GG. sz. ügy) vették nyilvántartásba. A panaszos felszólította az ombudsmant, hogy minden befolyását használja fel arra, hogy meggyőzze az Egyesült Királyságot mint az elnökség akkori elnökét arról, hogy szükség van az elnökség internetes prezentációjának német változatára. Felkérte továbbá az ombudsmant, hogy valamennyi jövőbeli elnökség tekintetében szólaljon fel ezen igény mellett.

A panaszos részletes észrevételeket tett a Tanács 2005. március 4-i levelével kapcsolatban. Ezen észrevételekben előadta, hogy a Tanács nem fejtette ki álláspontját, például egy ilyen értelmű szabályra való hivatkozással. A panaszos hangsúlyozta, hogy az elnökség osztozik a Tanácsra háruló kötelezettségekben, amelynek részét képezi. Megjegyezte továbbá, hogy az ombudsman a 939/99/ME. sz. ügyben hozott határozatában további megjegyzést tett, amelynek szövege a következő volt: „A jelen ügyben a Bizottság a naptár jellegével és korlátozott célközönségével magyarázta gyakorlatát. Bár a Bizottság érvelése nem ésszerűtlen, az ombudsman hangsúlyozni kívánja, hogy a polgárok és a sajtó szolgálataként alapvető fontosságú, hogy a Bizottságon kívüli személyeknek szóló dokumentumok a lehető legtöbb nyelven elérhetők legyenek. Hasznos lenne, ha az ilyen anyagok legalább a három legszélesebb körben beszélt nyelven, németül, angolul és franciául állnának rendelkezésre. Az ombudsman üdvözli a Bizottság arra irányuló terveit, hogy hosszabb távú menetrendet alakítson ki több nyelven.”

A panaszos azt is előadta, hogy az ombudsman 1146/2001/IP ügyben hozott határozata nem tűnik relevánsnak a jelen ügy szempontjából, mivel abban az ügyben a panaszos valamennyi hivatalos nyelv használatát kérte, míg a panaszos érvelése az volt, hogy a nyelvek számának korlátozása nem történhet a német hátrányára. A panaszos véleménye szerint a bővítésből eredő logisztikai problémák, amelyekre a Tanács utalt, csak az elnökség internetes prezentációihoz használt nyelvek korlátozását indokolhatják, e nyelvek tisztességtelen kiválasztását azonban nem.

A panaszos azt állította, hogy a Tanács által elfogadott álláspont nem felel meg az 1049/2001/EK rendeletnek. Ezzel összefüggésben a panaszos azzal érvelt, hogy az elnökség dokumentumai az említett rendelet értelmében tanácsi dokumentumoknak minősülnek, és hogy a „dokumentum” kifejezés a weboldalakon közzétett anyagokra is vonatkozik.

A panaszos ezért azt állította, hogy hivatali visszásságnak minősül, hogy a Tanács nem biztosította, hogy az elnökség internetes prezentációit német nyelven is rendelkezésre bocsássák. Azt kérte, hogy a Tanács gondoskodjon arról, hogy az elnökség internetes prezentációi mostantól német nyelven is elérhetők legyenek.

A VIZSGÁLAT

A Tanács véleménye

Véleményében a Tanács a következő észrevételeket tette:

A panasz i. arra vonatkozott, hogy a Tanács elnökségének internetes oldala nem tartotta tiszteletben a többnyelvűséget, és ii. látszólag azt is állította, hogy a Tanács saját honlapja nem biztosított megfelelő hozzáférést német nyelven.

Az EK-Szerződés 203. cikke úgy rendelkezik, hogy „[a] Tanácsban az elnöki tisztséget az egyes tagállamok felváltva töltik be hat hónapos időtartamra, a Tanács által egyhangúlag meghatározott sorrendben” (utólagos kiemelés).

Az elnökség honlapját az érintett tagállam illetékes minisztériuma szervezte és működtette. Ez nyilvánvaló volt magukból a weboldalakból is. Az ilyen weboldalaknak nem az volt a célja, hogy felváltsák a Tanács honlapját és dokumentum-nyilvántartását, hanem az, hogy kiegészítsék azokat. Gyakorlati információkkal szolgáltak az egyes elnökségek egyedi tevékenységeiről, például informális találkozókról, kulturális eseményekről, valamint egyéb elnökségi tevékenységekről és kezdeményezésekről.

Igaz, hogy az elnökségi dokumentumok az 1049/2001/EK rendelet alkalmazásában tanácsi dokumentumoknak minősülnek. Ez azonban teljesen különálló kérdés volt, ami semmilyen módon nem jelenti azt, hogy az elnökség honlapja a Tanács ellenőrzése alatt állna.

A panaszos azzal érvelt, hogy a Tanács eljárási szabályzatában semmi nem támasztja alá azt az álláspontot, hogy az elnökség kizárólagos felelősséget visel a honlapján található információkért. Ez azonban megfordította a dolgokat: a Tanács egyszerűen nem rendelkezett hatáskörrel arra, hogy valamely tagállamot arra kötelezzen, hogy weboldalait meghatározott módon szervezze meg. Ebből következik, hogy függetlenül attól az érdemi kérdéstől, hogy az elnökség honlapjának német nyelven kell-e tájékoztatást nyújtania (a tagállami jogról és gyakorlatról az érintett nemzeti intézmények döntenek), a Tanács részéről nem állhat fenn hivatali visszásság, mivel ez az intézmény nem felelős az elnökség honlapjáért.

Ami magát a Tanácsot illeti, saját honlapja német nyelven és az összes többi hivatalos nyelven is elérhető volt. Ezen a honlapon azonban néhány, újságíróknak szánt dokumentumot nem minden hivatalos nyelven bocsátottak rendelkezésre. Az ombudsman elfogadta, hogy az intézmény nem köteles valamennyi dokumentumot több nyelven benyújtani, ha ez az érintett dokumentum céljából nem tűnik szükségesnek.

Ezen okok miatt a panasz megalapozatlan volt.

A panaszosok észrevételei

Észrevételeiben a panaszos a következő észrevételeket tette:

A Tanács véleménye nem tartalmazott olyan érvet, amely megkérdőjelezte volna a panasz megalapozottságát. A panaszt így teljes egészében fenntartották, hivatkozva mind a 3634/2004/WP, mind az 1487/2005/GG ügyre.

A Tanács véleménye bizonyos ténybeli pontatlanságokat tartalmazott.

A véleményben a „Tanács saját honlapjára” való hivatkozás félrevezető volt. Az elnökség honlapja a Tanács honlapja volt. Ez abból eredt (amit a Tanács is elismert), hogy az elnökség a Tanács része volt. Következésképpen a panasz a nyelvek kérdésének a Tanács mindkét honlapján történő nem megfelelő kezelésére vonatkozott.

Az elnökség nem lehet a Tanács tagja anélkül, hogy ne lenne felelős a Tanácsnak.

Az elnökség honlapjának tartalma nemcsak kiegészítette a Tanács honlapját, hanem messze túlmutatott annak tartalmán.

A Tanács elismerte, hogy az elnökség dokumentumai az 1049/2001/EK rendelet értelmében a Tanács dokumentumai. Mivel azonban az elnökség honlapjának tartalma a 3. cikk (1) bekezdésének értelmében vett dokumentumnak minősül. a) az említett rendelet és így a tanácsi dokumentumok tekintetében a Tanács álláspontja azt jelentené, hogy a Tanácsnak nem lenne ellenőrzése a saját dokumentumai felett. Ez nyilvánvalóan abszurd helyzet lenne.

A jelen ügy nem valamely tagállamra és annak „honlapjaira” (azaz nemzeti) vonatkozott, hanem a valamely tagállam által az elnökség hivatalban lévő tagjaként létrehozott honlapokra. A tagállam joga és gyakorlata csak az elnökséghez nem kapcsolódó tevékenységek tekintetében lehet releváns.

A Tanács azon állításának, hogy saját honlapja német nyelven elérhető, számos olyan dokumentum ellentmond, amelyek csak angol vagy francia nyelven álltak rendelkezésre (3). Az ombudsmannak meg kell próbálnia biztosítani, hogy e honlap tekintetében a német nyelvet ugyanúgy kezeljék, mint az angolt és a franciát.

A Tanács azon érve, hogy nem tudta befolyásolni elnökségét, azaz önmagát, értelmetlennek tűnt. Ellentmondott minden olyan ésszerű megfontolásnak, amely szerint a Tanácsnak nem lenne szabad például kéréssel vagy ajánlással fordulnia saját elnökségéhez.

Az EK-Szerződés 195. cikke úgy rendelkezik, hogy az ombudsman megbízatása a Bíróság és az Elsőfokú Bíróság kivételével valamennyi közösségi intézményre és szervre kiterjed. E kivételtől eltekintve nem létezhet olyan terület, amely nem képezheti panasz tárgyát. Így lehetővé kellett tenni, hogy akár a Tanács, akár közvetlenül az elnökség ellen panaszt lehessen tenni az elnökséggel szemben. Mivel úgy tűnik, hogy az első utat a Tanács makacs elutasítása akadályozta, az ombudsmannak most közvetlenül az elnökséghez kell fordulnia.

AZ OMBUDSMAN ERŐKIFEJTÉSEI A BARÁT MEGOLDÁS MEGVALÓSÍTÁSÁRA

A vélemény és az észrevételek gondos mérlegelését követően az ombudsman nem volt meggyőződve arról, hogy a Tanács megfelelően reagált a panaszra.

Észrevételeiben a panaszos arra kérte az ombudsmant, hogy az eddig lefolytatott vizsgálat hatókörén túlmutató további kérdéseket is vizsgáljon meg. Az ombudsman úgy vélte, hogy ez nem tanácsos, mivel a jelen vizsgálat hatókörének kiterjesztése elkerülhetetlenül késleltetné a panaszos számára legfontosabbnak tűnő kérdés vizsgálatát (azaz az elnökség weboldalai nyelvének megválasztását). Tájékoztatta azonban a panaszost, hogy továbbra is szabadon nyújthat be új panaszt ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban az ombudsmanhoz.

A békés megoldásra irányuló javaslat

Az ombudsman alapokmánya 3. cikkének (5) bekezdése arra utasítja az ombudsmant, hogy lehetőség szerint keressen megoldást az érintett intézménnyel a hivatali visszásság megszüntetése és a panaszos kielégítése érdekében.

Az ombudsman ezért a következő javaslatot terjesztette a Tanács elé békés megoldásra:

A Tanács megfontolhatná a panaszos azon kérését, hogy az elnökségek internetes prezentációit német nyelven is tegyék elérhetővé.

Ez a javaslat az alábbi előzetes következtetéseken alapult:

1 A panaszosnak címzett 2005. március 4-i levelében a Tanács kijelentette, hogy nem vitatott, hogy az elnökség funkcionálisan a Tanács része. Ha azonban az elnökség a Tanács része, ebből az következik, hogy ugyanazok a kötelezettségek vonatkoznak rá, mint a Tanácsra, kivéve, ha konkrét okok indokolják, hogy ezeket a kötelezettségeket miért nem kell alkalmazni az elnökségre.

2 Amint arra az ombudsman egy korábbi ügyben már rámutatott, alapvető fontosságú, hogy a közösségi intézményeken kívüli személyeknek címzett dokumentumok a lehető legtöbb nyelven elérhetők legyenek. A modern időkben a nyilvánosság tájékoztatásának egyik legfontosabb eszköze az internet. Ezért különösen fontos annak biztosítása, hogy a Közösség intézményei és szervei által létrehozott nyilvános honlapok a lehető legtöbb nyelven hozzáférhetők legyenek a polgárok számára.

3 Tekintettel arra, hogy az elnökség a Tanács része, az ombudsman úgy véli, hogy elvben ugyanazokat a normákat kell alkalmazni az elnökség által fenntartott valamennyi nyilvános honlapra.

4 A tagállamok nyilvánvalóan szabadon hozhatnak létre olyan weboldalakat, amelyeket csak a nemzeti jog alapján esetlegesen felmerülő korlátozásokra is figyelemmel kívánnak létrehozni. A jelen ügyben érintett honlapok azonban egyértelműen meg vannak jelölve, és az „elnökség” honlapjaiként szolgálnak. Ezek a honlapok a közösségi jog által ráruházott minőségben nyújtanak tájékoztatást az elnökség munkájáról. Az ombudsman véleménye szerint ezek a honlapok ezért nem tekinthetők a közösségi jog hatályán kívül eső "nemzeti" honlapoknak. Fontos kiemelni, hogy a jelen ügy nem e honlapok tartalmára vonatkozik, azaz arra a kérdésre, hogy az elnökség milyen információkat bocsát rendelkezésre, hanem ezen információk bemutatására, azaz arra a kérdésre, hogy az információkat bizonyos nyelveken rendelkezésre kell-e bocsátani.

5 Még ha az elnökség honlapjai csak a Tanács saját honlapján elérhető információkon felül szolgáltattak is további információkat, ezek az információk akkor is érdekesek lennének a nyilvánosság számára, ezért azokat a lehető legszélesebb körben és a lehető legteljesebb mértékben hozzáférhetővé kell tenni.

6 Az ombudsmant nem győzte meg a Tanács azon érve, hogy nincs hatásköre arra kötelezni a tagállamokat, hogy meghatározott módon szervezzék meg honlapjaikat, és hogy ezekért a honlapokért semmilyen felelősséget nem visel. Amennyiben egy tagállam a Tanács soros elnökségeként honlapot biztosít, a Tanács részeként jár el. Az ombudsman egyetért azzal, hogy elsősorban az érintett tagállam feladata annak eldöntése, hogy milyen tartalmakat kíván megjeleníteni egy ilyen weboldalon. Az ombudsmannak azonban nincs tudomása olyan szabályról vagy elvről, amely megakadályozhatná a Tanácsot abban, hogy megvitassa és megegyezzen ezen internetes előadások formai szempontjairól annak érdekében, hogy az így nyújtott információkat a lehető legszélesebb körben elérhetővé tegye, például azáltal, hogy megvitatja és meghatározza, hogy e weboldalakon mely nyelveket kell használni.

7 Az ombudsman úgy véli, hogy az elnökség weboldalainak megjelenítésére használt nyelvek számának korlátozása érdekében az alkalmazandó nyelvek kiválasztásának objektív és ésszerű megfontolásokon kell alapulnia. A panaszos komoly érvekkel támasztotta alá álláspontját, miszerint a 2004-es bővítést követően a német lett a második legelterjedtebb nyelv az EU-ban. A panaszos véleménye szerint ezért az elnökségi honlapokat német nyelven is elérhetővé kell tenni. Ezen érvek fényében az ombudsman úgy véli, hogy az elnökség weboldalainak nyelvválasztását valóban újra kell gondolni.

8 Az ombudsman ugyanakkor megjegyzi, hogy a Tanács mindeddig tartózkodott attól, hogy állást foglaljon a panaszos érveinek érdeméről.

9 A fentiekre tekintettel az ombudsman arra az előzetes következtetésre jut, hogy hivatali visszásságnak minősülhet, ha a Tanács nem vizsgálja meg érdemben a panaszos azon kérését, hogy az elnökség honlapjait német nyelven is kínálják.

A Tanács véleménye

Véleményében a Tanács a következő észrevételeket tette:

A Tanács részéről csak akkor állhat fenn hivatali visszásság, ha helytelenül alkalmaz egy meglévő uniós szabályt. Ez nem történhet meg akkor, ha a Tanács nem felelős a kifogásolt intézkedésért.

Az ombudsman érvelése téves volt. Az EK-Szerződés 203. cikke előírta, hogy a tagállamoknak felváltva kell betölteniük az elnöki tisztséget. Ez nyilvánvalóan nem jelenti azt, hogy a szóban forgó tagállam bármely más tagállamnál jobban a Tanács részévé vált volna. Csupán arra utalt, hogy e tagállamot (mint olyat, nem pedig mint a Tanács tagját) bízták meg a Tanács üléseinek elnöklésével és az ezzel járó tevékenységekkel.

Az elmúlt évtizedekben kialakult az a hagyomány, hogy az elnökséget betöltő tagállamok ezt az időszakot arra használták fel, hogy népszerűsítsék magukat és egyéb tevékenységeket szervezzenek, amelyek akár kapcsolódnak a Tanács munkájához, akár nem. Példaként említhető, hogy az elnökséget betöltő számos tagállam kulturális tevékenységeket szervezett. Az ilyen tevékenységek és az azokra vonatkozó információk továbbra is a (elnökséget betöltő) tagállam felelősségi körébe tartoztak. Ezek nyilvánvalóan nem tekinthetők a Tanács tevékenységeinek.

Hasonlóképpen, az e tagállam és/vagy annak nemzeti minisztériumai által üzemeltetett honlapokat a tagállam mint olyan (elnökséget betöltő) felelőssége mellett hozták létre, finanszírozták és kezelték. Ezeket nem a Tanács finanszírozza és kezeli. Amint azt a Tanács már megjegyezte, ezt valóban egyértelművé tették az e weboldalakon található felelősségkizáró nyilatkozatok.

Az ombudsman a békés megoldásra irányuló javaslatában kijelentette, hogy nincs tudomása olyan szabályról vagy elvről, amely megakadályozhatná a Tanácsot abban, hogy e honlapok formai vonatkozásait megvitassa vagy azokról megállapodjon. Ez nem lehet jogi észrevétel, mivel megfordítaná az uniós jog egyik alapelvét. Az EK-Szerződés 7. cikkének (1) bekezdése szerint „[a]z egyes intézmények az e szerződés által rájuk ruházott hatáskörök határain belül járnak el.” Nem volt olyan szabály, amely lehetővé tenné a Tanács számára, hogy egy adott tagállam által alkalmazott nyelvhasználati szabályok szerint járjon el. Az ombudsman valójában egyiket sem azonosította. A Tanács eljárási szabályzata természetesen nem tartalmazott ilyen szabályokat.

Összefoglalva, az a tény, hogy ezeket a honlapokat „elnökségi honlapoknak” nevezték, semmilyen módon nem vonta őket a Tanács felügyelete alá. A honlapokat nem az elnökség, hanem – az EK-Szerződés 203. cikkének megfelelően – az elnökséget betöltő tagállam tartotta fenn. Nem volt olyan jogalap, amely lehetővé tette volna a Tanács számára, hogy megkövetelje a tagállamoktól egy adott nyelvi rendszer alkalmazását.

A Tanács végezetül kijelentette, hogy ezért nem tudja megvizsgálni az ombudsman békés megoldásra irányuló javaslatát, illetve nem tud állást foglalni a hatáskörén kívül eső ügy érdemében.

A panaszos észrevételei

Észrevételeiben a panaszos fenntartotta panaszát.

Az ombudsman értékelése

A Tanács véleménye és a panaszos ezzel kapcsolatos észrevételei alapján az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy nem lehet békés megoldást elérni.

A HATÁROZAT

1 Bevezető megjegyzések

1.1 A jelen panasz egy korábbi panasz (3634/2004/WP. sz. ügy) nyomon követése, amelyet az ombudsman azon az alapon utasított el, hogy a Tanáccsal szemben nem került sor megfelelő előzetes megközelítésre. A 3634/2004/WP ügy három kérdést foglalt magában, nevezetesen (1) az elnökség internetes előadásai nyelvének megválasztását, (2) a holland és luxemburgi hatóságokhoz intézett kérelmek kezelésének módját, valamint (3) azt a tényt, hogy a holland hatóságok egyes válaszaikban az angol nyelvet használták. A panaszos (a német nyelv védelmével foglalkozó egyesület) ezt követően írásban fordult a Tanácshoz. Válaszában a Tanács csak az elnökség internetes előadásai nyelvének megválasztásával foglalkozott. A panaszos ezt követően megismételte az ombudsmanhoz benyújtott panaszát, hangsúlyozva azokat az okokat, amelyek miatt úgy vélte, hogy az elnökség honlapjait német nyelven is fel kell kínálni.

1.2 Az ombudsman ezért azt feltételezte, hogy az új panasz az elnökség internetes előadásai nyelvének megválasztásával kapcsolatos kérdésre korlátozódik. A panaszos, akit tájékoztattak az ombudsman által indított vizsgálat hatóköréről, nem emelt kifogást.

1.3 Véleményében a Tanács kifejezte azon véleményét, hogy a panasz a saját honlapjára is vonatkozhat, és néhány észrevételt tett ebben a kérdésben.

1.4 Észrevételeiben a panaszos kifogásolta a Tanács azon állítását, hogy saját honlapja teljes egészében elérhető német nyelven, és arra kérte az ombudsmant, hogy próbálja meg biztosítani, hogy e honlap tekintetében a német nyelvet ugyanúgy kezeljék, mint az angolt és a franciát. A panaszos arról is tájékoztatta az ombudsmant, hogy panaszát teljes egészében fenn kívánja tartani. Mivel a panaszos ebben az összefüggésben hivatkozott a 3634/2004/WP ügyre, úgy tűnt, mintha a panaszos azt kívánta volna, hogy az ombudsman vizsgálja meg a panaszban felvetett, de a jelen vizsgálat hatálya alá nem tartozó két kérdést is.

1.5 A békés megoldásra irányuló javaslatában (lásd az alábbi 2.4. pontot) az Ombudsman úgy vélte, hogy nem tanácsos kiterjeszteni a jelen vizsgálat hatókörét a panaszos további állításaira, mivel ez elkerülhetetlenül késleltetné annak a kérdésnek a vizsgálatát, amely a panaszos számára a legfontosabbnak tűnt (azaz az elnökség weboldalainak nyelvválasztását). Ezért úgy véli, hogy ezekkel a további kérdésekkel nem kellene foglalkozni ebben a vizsgálatban. Az ombudsman tájékoztatta a panaszost, hogy nyilvánvalóan továbbra is szabadon nyújthat be új panaszt ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban az ombudsmanhoz. A panaszos nem ellenezte az ombudsman megközelítését.

2 Az elnökség weboldalainak nyelvválasztását illetően

2.1 A panaszos azt állítja, hogy hivatali visszásságnak minősül, hogy a Tanács nem biztosította, hogy az elnökség internetes prezentációi német nyelven is elérhetők legyenek. Azt kéri, hogy a Tanács gondoskodjon arról, hogy az elnökség internetes prezentációi ezentúl német nyelven is elérhetők legyenek.

2.2 Véleményében a Tanács lényegében azzal érvelt, hogy függetlenül attól a lényegi kérdéstől, hogy az elnökség honlapjának német nyelven kell-e tájékoztatást nyújtania (amelyről a Tanács szerint a tagállamok joga és gyakorlata szerint az érintett nemzeti intézményeknek kell dönteniük), a Tanács részéről nem állhat fenn hivatali visszásság, mivel ez az intézmény nem felelős az elnökség honlapjáért.

2.3 A véleményhez fűzött észrevételeiben a panaszos hangsúlyozta, hogy az elnökség a Tanács része, és ezért az utóbbinak kell felelnie az előbbiért. A panaszos hozzátette, hogy dacolt minden olyan ésszerű megfontolással, amely szerint a Tanács nem tudna például kérést vagy ajánlást intézni saját elnökségéhez.

2.4 2005. október 20-án az Ombudsman békés megoldásra irányuló javaslatot intézett a Tanácshoz, amelyben felkérte a Tanácsot, hogy vizsgálja meg a panaszos azon kérését, hogy az elnökség internetes prezentációit német nyelven is bocsássák rendelkezésre.

2.5 Válaszában a Tanács azt állította, hogy csak akkor állhat fenn hivatali visszásság a részéről, ha helytelenül alkalmaz egy meglévő uniós szabályt. A Tanács véleménye szerint nem ez volt a helyzet, mivel nem volt felelős a kifogásolt helyzetért. A Tanács ragaszkodott ahhoz, hogy az elnökséget betöltő tagállam által üzemeltetett weboldalakat az adott tagállam mint olyan felelőssége alatt hozzák létre, finanszírozzák és kezeljék. Ezeket nem a Tanács finanszírozza és kezeli. A Tanács megjegyezte, hogy az ombudsman kijelentette, hogy nincs tudomása olyan szabályról vagy elvről, amely megakadályozhatná a Tanácsot abban, hogy megvitassa e honlapok formai vonatkozásait vagy megállapodjon azokról. A Tanács véleménye szerint azonban ez nem lehet jogi észrevétel, mivel megfordítaná az uniós jog egyik alapelvét. Az EK-Szerződés 7. cikkének (1) bekezdése szerint „[m]inden intézmény az e szerződés által ráruházott hatáskörök határain belül jár el”. A Tanács előadta, hogy nincs olyan szabály, amely lehetővé tenné számára, hogy egy adott tagállam által alkalmazott nyelvhasználati szabályok szerint járjon el.

2.6 Észrevételeiben a panaszos fenntartotta panaszát.

2.7 Az ombudsman úgy véli, hogy a jelen ügyben a felek beadványai három különböző kérdés vizsgálatát teszik szükségessé, nevezetesen (1) a hivatali visszásság megállapításának körülményeit, (2) azt, hogy a Tanács bármely körülmények között felelősségre vonható-e az elnöksége által fenntartott honlapokért, és (3) azt, hogy az e honlapokra vonatkozó nyelvválasztás összeegyeztethető-e a megfelelő ügyintézés elveivel.

2.8 Az első kérdést illetően az ombudsman megjegyzi, hogy a Tanács azzal érvel, hogy hivatali visszásság csak akkor állapítható meg, ha helytelenül alkalmazott egy meglévő szabályt. Ez az értelmezés azonban túl szűk, és nem felel meg az EK-Szerződés 195. cikkében meghatározott „hivatali visszásság” fogalmának. Az ombudsman úgy véli, hogy hivatali visszásság akkor fordul elő, ha egy közjogi szerv nem a rá nézve kötelező szabálynak vagy elvnek megfelelően jár el (4). Ezt a fogalommeghatározást az Európai Parlament jóváhagyta (5). Ellentétben azzal, amit a Tanács feltételez, a hivatali visszásság nem csak azokban az esetekben állapítható meg, amikor egy szabályt megsértettek.

2.9 Ami a második kérdést illeti, meg kell jegyezni, hogy az EK-Szerződés 203. cikke úgy rendelkezik, hogy "az elnöki tisztséget a Tanácsban az egyes tagállamok felváltva töltik be hat hónapos időtartamra, a Tanács által egyhangúlag meghatározott sorrendben". Amint azt a Tanács helyesen megjegyezte az ombudsman békés megoldásra irányuló javaslatáról szóló véleményében, ez nem jelenti azt, hogy a tagállam mint olyan a Tanács részévé válik. Ha egy tagállam tölti be az elnökséget, az azt jelenti, hogy ez a tagállam korlátozott ideig ellátja a Tanács elnöki tisztségét. Ebben az értelemben azonban az elnökség egyértelműen a Tanács része. Az ombudsman megjegyzi, hogy maga a Tanács is kijelentette a panaszosnak címzett 2005. március 4-i levelében, hogy nem vitatott, hogy az elnökség funkcionálisan a Tanács része.

2.10 Az ombudsman úgy véli, hogy mivel funkcionálisan a Tanács része, az elnökségre ugyanazoknak a kötelezettségeknek kellene vonatkozniuk, mint a Tanácsra, kivéve, ha konkrét okok indokolják, hogy ezeket a kötelezettségeket miért ne alkalmazzák az elnökségre.

2.11 Nyilvánvaló, hogy ez a következtetés csak annyiban érvényes, amennyiben az érintett tagállam a Tanács elnökeként jár el. Amint azt a Tanács az ombudsman békés megoldásra irányuló javaslatáról szóló véleményében helyesen megjegyezte, az a tény, hogy az elnökséget betöltő tagállam az elnöksége alatt kulturális tevékenységeket szervez, nem teszi lehetővé, hogy ezeket a tevékenységeket tanácsi tevékenységeknek tekintsék. Az ilyen tevékenységek továbbra is a tagállam mint olyan felelősségi körébe tartoznak.

2.12 Az ombudsman azonban úgy véli, hogy az elnökség által fenntartott honlapok tekintetében ettől eltérő következtetés indokolt.

2.13 A Tanács úgy véli, hogy az elnökség honlapjain használandó nyelvek kérdését az elnökséget betöltő tagállam joga és gyakorlata határozza meg. A Tanács szerint kizárólag az elnökség felelős az e weboldalakon közzétett információkért.

2.14 A tagállamok nyilvánvalóan szabadon hozhatnak létre olyan weboldalakat, amelyeket csak a nemzeti jog alapján esetlegesen felmerülő korlátozások mellett kívánnak létrehozni. Meg kell azonban jegyezni, hogy a jelen ügyben érintett honlapok egyértelműen meg vannak jelölve, és az elnökség honlapjaként szolgálnak. Ezek a honlapok a közösségi jog által ráruházott minőségben nyújtanak tájékoztatást az elnökség munkájáról. Az ombudsman véleménye szerint ezek a honlapok ezért nem tekinthetők a közösségi jog hatályán kívül eső "nemzeti" honlapoknak. Ez különösen igaz annak fényében, hogy maga a Tanács is nagy jelentőséget tulajdonít az elnökség munkájának. A Tanács saját honlapján (http://www.consilium.europa.eu)„Az elnökség honlapjai” cím alatt a következő nyilatkozatot teszi: „A Tanács elnöksége létfontosságú szerepet játszik az intézmény munkájának megszervezésében, különösen a jogalkotási és politikai döntéshozatali folyamat hajtóerejeként. Meg kell szerveznie és elnökölnie kell minden ülést, és olyan kompromisszumokat kell kidolgoznia, amelyek képesek megoldani a nehézségeket.”

2.15 Az a tény, hogy ezeket a weboldalakat az érintett tagállam hatóságai tartják fenn, és kifejezetten hivatkoznak rájuk, nem befolyásolja a fenti következtetést. Mivel az EK-Szerződés 203. cikke úgy rendelkezik, hogy az elnökséget az egyes tagállamok töltik be, természetesnek tűnik, hogy az elnökség honlapjait az elnökséget betöltő tagállam hatóságai tartják fenn. Az ombudsman azt sem tartja relevánsnak, hogy e honlapok költségeit a jelek szerint az érintett tagállam viseli. Ez a tény nem bizonyítja, hogy az érintett tevékenység nem tekinthető a Tanács részeként eljáró elnökség tevékenységének. Semmi sem utal továbbá arra, hogy ezeket a költségeket szükségszerűen az egyes tagállamoknak kellene viselniük. Tekintettel arra, hogy az elnökség funkcionálisan a Tanács része, nem tűnik kizártnak annak állítása, hogy az érintett honlapok költségei a közösségi költségvetést terhelhetik.

2.16 Úgy tűnik, hogy a Tanács fő érve az, hogy véleménye szerint nincs hatásköre arra, hogy az elnökséget betöltő tagállamot arra kötelezze, hogy meghatározott módon szervezze meg weboldalait, és ezért nem vállal felelősséget ezekért a weboldalakért. Az ombudsman békés megoldásra irányuló javaslatáról szóló véleményében a Tanács még azzal is érvelt, hogy az ellenkező álláspont megfordítaná az uniós jog egyik alapelvét, nevezetesen az EK-Szerződés 7. cikkének (1) bekezdésében foglalt elvet, amely szerint „[a]z egyes intézmények az e szerződés által rájuk ruházott hatáskörök határain belül járnak el”.

2.17 Az ombudsmant továbbra sem győzte meg ez az érv. Amennyiben egy tagállam az elnökség hivatalban lévő szerveként honlapot biztosít, a Tanács részeként jár el. Tekintettel arra, hogy a jelen kifogásban felvetett kérdés így a Tanács és elnöksége, azaz ugyanezen Tanács egy része közötti kapcsolatra vonatkozik, az ombudsman nem érti, hogy az általa elfogadott álláspont hogyan ütközhetne az EK-Szerződés 7. cikkének (1) bekezdésében kimondott elvvel. Az ombudsman egyetért azzal, hogy elsősorban az elnökséget betöltő tagállam feladata annak eldöntése, hogy milyen tartalmakat kíván közzétenni egy ilyen weboldalon. Az ombudsmannak azonban nincs tudomása olyan szabályról vagy elvről, amely megakadályozhatná a Tanácsot abban, hogy megvitassa és megegyezzen ezen internetes előadások formai szempontjairól annak érdekében, hogy az így nyújtott információkat a lehető legszélesebb körben elérhetővé tegye, például azáltal, hogy megvitatja és meghatározza, hogy e weboldalakon mely nyelveket kell használni. Mivel az EK-Szerződés 203. cikke rendelkezik a soros elnökségről (valamennyi tagállam között), az ilyen formai szempontok nemcsak egy adott tagállamot érintenének, hanem valamennyiük számára relevánsak lennének.

2.18 A fentiekre tekintettel az ombudsman továbbra is úgy véli, hogy a Tanács elvben felelősségre vonható az elnöksége által fenntartott honlapok tekintetében.

2.19 A fent említett kérdések közül a harmadikat illetően meg kell jegyezni, hogy az ombudsmannak már volt alkalma foglalkozni a közösségi intézmények és szervek által közzétett információk nyelvválasztásának kérdésével.

2.20 A 939/99/ME ügyben hozott 2000. június 14-i határozatában (6) az ombudsman hangsúlyozta, hogy alapvető fontosságú, hogy a közösségi intézményeken kívüli személyeknek címzett dokumentumok a lehető legtöbb nyelven elérhetők legyenek. A modern időkben a nyilvánosság tájékoztatásának egyik legfontosabb eszköze az internet. Az ombudsman véleménye szerint ezért különösen fontos annak biztosítása, hogy a Közösség intézményei és szervei által létrehozott nyilvános honlapok a lehető legtöbb nyelven hozzáférhetők legyenek a polgárok számára.

2.21 Véleményében a Tanács azzal érvelt, hogy az elnökség weboldalainak nem az a célja, hogy felváltsa a Tanács valamennyi közösségi nyelven elérhető weboldalát és dokumentum-nyilvántartását, hanem az, hogy kiegészítse azokat. Úgy tűnik, hogy a Tanács így azt kívánta sugallni, hogy nem volt szükség a panaszos által felvetett érdemi kérdés vizsgálatára.

2.22 Az érintett honlapok némelyikének felkeresését követően az ombudsman úgy véli, hogy a panaszos azon érve, amely szerint ezek a honlapok nemcsak kiegészítik a Tanács honlapját, hanem messze túlmutatnak annak tartalmán, nem tűnik megalapozatlannak. Véleményében maga a Tanács is megjegyezte, hogy ezek a honlapok gyakorlati információkat nyújtanak az elnökség minden egyes félévére jellemző tevékenységekről, például informális találkozókról, kulturális eseményekről, valamint egyéb elnökségi tevékenységekről és kezdeményezésekről. Ezek az információk nem feltétlenül érhetők el a Tanács saját honlapján. Mindazonáltal, még ha az elnökség honlapjai csak kiegészítő információkat tartalmaznának is, ezek az információk akkor is érdekesek lennének a nyilvánosság számára, ezért azokat a lehető legszélesebb körben és a lehető legteljesebb mértékben hozzáférhetővé kell tenni.

Tekintettel az elnökség által betöltött szerep jelentőségére, még fontosabbnak tűnik annak biztosítása, hogy a weboldalain közzétett információk a lehető legtöbb polgár számára hozzáférhetők legyenek. Ismételten hangsúlyozni kell, hogy a jelen ügy nem e honlapok tartalmára vonatkozik, azaz arra a kérdésre, hogy az elnökség milyen információkat bocsát rendelkezésre, hanem ezen információk bemutatására, azaz arra a kérdésre, hogy az információkat bizonyos nyelveken rendelkezésre kell-e bocsátani.

2.23 Az ombudsman az 1146/2001/IP ügyben hozott 2002. szeptember 10-i határozatában (7) azon a véleményen volt, hogy az uniós intézményeknek és szerveknek lehetőség szerint a saját nyelvükön kell tájékoztatniuk a polgárokat. Az ombudsman azonban hozzátette, hogy nincs tudomása olyan szabályról vagy elvről, amely megtiltaná számukra, hogy honlapjukon a hivatalos nyelvek teljes számánál kevesebb nyelven tegyenek közzé információkat. Különösen annak fényében, hogy az EU-ban a hivatalos nyelvek száma mostanra 20-ra nőtt, valóban lehetnek jogos indokok azon nyelvek számának korlátozására, amelyeken az elnökség által biztosított weboldalakat a nyilvánosság számára kínálják.

2.24 Az ombudsman azonban úgy véli, hogy az elnökség weboldalainak megjelenítésére használt nyelvek számának korlátozása érdekében az alkalmazandó nyelvek kiválasztásának objektív és ésszerű megfontolásokon kell alapulnia. Meg kell jegyezni, hogy a Bíróság a C-361/01. P. sz., Kik kontra OHIM ügyben hozott ítéletében (amely a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal előtti eljárásokban használandó nyelvekre vonatkozott) rámutatott arra, hogy bár a vonatkozó rendelet eltérően kezelte a Közösség hivatalos nyelveit, a Tanács azon döntése, hogy "a nyelveket az Európai Közösségben legszélesebb körben ismert nyelvekre korlátozza, megfelelő és arányos"(8). A panaszos véleménye szerint ezért az elnökségi honlapokat német nyelven is elérhetővé kell tenni. Ezen érvek fényében az ombudsman úgy véli, hogy az elnökség weboldalainak nyelvválasztását valóban újra kell gondolni.

2.25 Az ombudsman ugyanakkor megjegyzi, hogy a Tanács mindeddig tartózkodott attól, hogy állást foglaljon a panaszos érveinek tartalmáról.

2.26 A fentiek alapján az ombudsman arra a következtetésre jut, hogy hivatali visszásságnak minősül, ha a Tanács nem vizsgálja meg érdemben a panaszos azon kérését, hogy az elnökség honlapjait német nyelven is kínálják.

3 Következtetések

A fentiekre tekintettel az ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban az ombudsman a következő ajánlástervezetet terjeszti a Tanács elé:

Az ajánlástervezet

A Tanácsnak meg kell vizsgálnia a panaszos azon kérését, hogy az elnökségek internetes prezentációit német nyelven is tegyék elérhetővé.

A Tanács és a panaszos tájékoztatást kap erről az ajánlástervezetről. Az ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban a Tanács 2006. június 30-ig részletes véleményt küld. A részletes vélemény magában foglalhatja az ombudsman határozatának elfogadását és az ajánlástervezet végrehajtása érdekében hozott intézkedések leírását.

Strasbourg, 2006. március 14.

 

P. Nikiforos DIAMANDOUROS

---

(1) Az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről szóló, 1994. március 9-i 94/262 európai parlamenti határozat (HL 1994. L 113., 15. o.).

(2) HL 2001. L 145., 43. o.

(3) A panaszos csatolta e dokumentumok listáját.

(4) Lásd az 1997. évi éves jelentést, 22. o.

(5) Lásd az 1998. évi éves jelentést, 17. o.

(6) Elérhető az ombudsman honlapján (http://www.ombudsman.europa.eu).

(7) Elérhető az ombudsman honlapján (http://www.ombudsman.europa.eu).

(8) A C-361/01. P. sz., Kik kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal ügyben hozott ítélet (EBHT 2003., I-8283. o.) 94. pontja.