- HU Magyar
A gépi fordításokban előfordulhatnak az egyértelműséget és a pontosságot potenciálisan csökkentő hibák; az ombudsman nem vállal felelősséget az esetleges eltérésekért. A legmegbízhatóbb és jogilag korrekt tájékoztatásért olvassa el a fenti linken található, angol nyelvű forrásverziót.
Bővebb információért tekintse meg nyelvi és fordítási politikánkat.
Ajánlástervezet az Európai Bizottsághoz a 146/2005/GG sz. panasz ügyében
Ajánlás
Ügy 146/2005/GG - Vizsgálat megindítása Kedd | 18 január 2005 - Ajánlás Szerda | 15 június 2005 - Határozat Péntek | 09 június 2006
A PANASZ
HáttérA panaszos egy hulladékolajok újrafeldolgozásával foglalkozó német vállalkozás. A panaszos által alkalmazott eljárás „Fluxöl” (fluxolaj) előállítását eredményezi.
A hulladékolajok ártalmatlanításáról szóló, 1975. június 16-i 75/439/EGK módosított irányelv (a továbbiakban: irányelv) 3. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik: „Amennyiben a műszaki, gazdasági és szervezeti korlátok lehetővé teszik, a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy elsőbbséget biztosítsanak a hulladékolajok regenerálással történő feldolgozásának.”
Az irányelv 1. cikke szerint a „regenerálás” „bármely olyan eljárás, amelynek során alapolajok állíthatók elő hulladékolajok finomításával, különösen az ilyen olajokban található szennyező anyagok, oxidációs termékek és adalékanyagok eltávolításával”.
A panaszos szerint Németország legkésőbb 1993 óta támogatja a hulladékolajok égetését (villamosenergia-termelés céljából). A panaszos úgy vélte, hogy ez éles ellentétben áll az irányelv rendelkezéseivel, és panaszt nyújtott be a Bizottsághoz. Ez utóbbi kötelezettségszegési eljárást indított, amelynek eredményeként a Bíróság 1999-ben a Bizottság javára hozott ítéletet (C-102/97. sz. ügy).
Németország először vonakodott eleget tenni ennek az ítéletnek. Úgy tűnik, hogy Németország csak azt követően fogadta el jogszabályai módosítását, hogy a panaszos ismét a Bizottsághoz fordult, és a Bizottság lépéseket tett az EK-Szerződés 228. cikkében meghatározott eljárás alkalmazása érdekében (amely rendelkezik a kényszerítő bírságok lehetőségéről).
A panaszos szerint a módosított szabályok úgy határozzák meg a „regeneráció” fogalmát, hogy kizárják (vagy lehetővé tegyék) a „fluxusolaj” előállításához vezető folyamatokat. A panaszos véleménye szerint ezt az intézkedést szándékosan azért hozták, hogy megbüntessék.
Az 1272/2004/GG. sz. panasz2004. május 5-én a panaszos az ombudsmanhoz fordult. Panaszában a panaszos azt állította, hogy a Bizottság nem hajtotta végre általában a közösségi jogot, és különösen a fent említett ítéletet.
2004 augusztusában benyújtott véleményében a Bizottság rámutatott, hogy az ombudsmanhoz benyújtott panasz a panaszos által a Bizottsághoz 2002. június 28-án benyújtott 2002/4775. számú jogsértési panaszhoz kapcsolódott. A Bizottság kifejtette, hogy e panasz vizsgálata során Németország információkat szolgáltatott arra vonatkozóan, hogy a közigazgatási szerveknek jogi lehetőségük van a hulladékolajok regenerálására vonatkozó elsőbbség érvényesítésére, és azt állította, hogy a németországi regenerálási kvóta bizonyítja, hogy a gyakorlatban megvalósult az elsőbbség elve.
A Bizottság szerint az illetékes német hatóságokkal 2003 szeptemberében tartott későbbi találkozó azt jelezte, hogy főszabály szerint biztosított az elsőbbség elvének alkalmazása. Németország azonban elismerte, hogy a nem regenerált hulladékolajokra (égetés, más termékekké történő újrahasznosítás) vonatkozó statisztikák megbízhatatlanok, és ezért külön tanulmányt fognak kezdeményezni. A Bizottság előadta, hogy e tanulmány eredményeit, amelyek 2004 végére várhatók, meg kell várni a jogsértési eljárásra vonatkozó határozat meghozatala előtt (2).
A véleményt észrevételezésre megküldték a panaszosnak. Ilyen észrevétel nem érkezett.
Tekintettel a Bizottság által említett körülményekre, különösen arra, hogy Németország a jelek szerint elismerte, hogy a nem regenerált hulladékolajokra vonatkozó statisztikái megbízhatatlanok, az ombudsman úgy ítélte meg, hogy a Bizottság megközelítése ésszerű. Az ombudsman ezért 2004. november 24-én hivatali visszásság megállapítása nélkül zárta le vizsgálatát. Az ombudsman azonban megjegyezte, hogy a panaszos a jövőben új panaszt nyújthat be, ha úgy ítéli meg, hogy a Bizottság nem a megfelelő gondossággal járt el az ügyben.
A 3534/2004/GG. sz. panasz2004. november 30-i levelében a panaszos arra kérte az ombudsmant, hogy folytassa a vizsgálatot, vagy ha ez nem lehetséges, a levelet tekintse új panasznak.
A panaszos rámutatott, hogy a fent említett tanulmány legkorábban 2005 szeptemberében készül el. Lényegében azzal érvelt, hogy mind a Bizottság, mind Németország az időért játszik.
Mivel az 1272/2004/GG sz. panasz vizsgálatát már lezárták, a panaszos további levelét új panaszként vették nyilvántartásba.
Az Ombudsman úgy vélte, hogy a 2004. november végén lezárt vizsgálat újraindításának csak akkor lenne értelme, ha olyan új tények vagy érvek merülnének fel, amelyek befolyásolhatják az Ombudsman elemzését. A panaszos azon érve, hogy a Bizottság és Németország késlekedik, új érvnek tekinthető. A panaszos azonban nem nyújtott be bizonyítékot annak bizonyítására, hogy a vonatkozó tanulmány valóban késedelmet szenvedett, és hogy a Bizottság nem vizsgálta meg megfelelően az ügyet.
Az ombudsman ezért tájékoztatta a panaszost, hogy nincs elegendő indok a vizsgálat lefolytatására. A panaszos figyelmét azonban felhívták panasza meghosszabbításának lehetőségére, feltéve, hogy elegendő bizonyítékot szolgáltatnak.
A 2005. január 7-i telefonbeszélgetés2005. január 7-én a panaszos felhívta az ombudsman hivatalát, hogy megkérdezze, milyen bizonyítékokra van szükség. Az üggyel megbízott tisztviselő kifejtette, hogy az ombudsmannak bizonyítékra van szüksége annak bizonyításához vagy sugallásához, hogy a vonatkozó tanulmány 2005 közepe előtt nem lesz elérhető.
A 2005. január 10-i e-mail2005. január 10-én a panaszos benyújtotta az intézet által készített tájékoztató egy példányát, amely a jelek szerint a vonatkozó tanulmánnyal foglalkozik. E lap szerint a tanulmány a 2004 júniusa és 2005 júniusa közötti időszakot fedi le.
Ezt az e-mailt új panaszként (146/2005/GG) vették nyilvántartásba. A panaszos által szolgáltatott információk fényében az ombudsman úgy határozott, hogy kikéri a Bizottság véleményét a panaszos azon állításáról, hogy a Bizottság nem hajtotta végre a közösségi jogot és a közösségi jog alapján hozott ítéleteket.
A VIZSGÁLAT
A Bizottság véleményeVéleményében a Bizottság a következő észrevételeket tette:
Az 1272/2004/GG. sz. panaszra vonatkozó bizottsági vélemény a 2002/4775. sz. panasz nyitva tartásának fő okaként említette, hogy kívánatos megvárni a vonatkozó tanulmány eredményeit. Ebben a véleményben (amely 2004 nyarán készült) kifejtették, hogy a tanulmány 2004 végére lesz elérhető.
2004 júliusában a német hatóságok arról tájékoztatták a Bizottságot, hogy a tanulmányt időközben megkezdték, bár késedelemmel. Jelezték, hogy 2004 szeptemberére időközi jelentés várható. A Bizottság nem tehető felelőssé ezért a késedelemért, és a közösségi jog sem kötelezte Németországot ilyen tanulmány elkészítésére.
2004. október 7-én Németország tájékoztatta a Bizottságot az irányelv végrehajtásáról. Ez a közlemény tartalmazott egy modellt a németországi hulladékolaj-áramlások kiszámítására. Ezt a módszert követve a regenerált hulladékolajok mennyisége jelentősen nőtt az elmúlt években, míg a hulladékolajok teljes mennyisége, valamint az azokban lévő égetett hulladékolajok mennyisége csökkent.
A fent említett tanulmányról szóló első időközi jelentést csatolták e közleményhez. E tanulmány célja egy olyan hulladékolaj-áramlási egyensúly kidolgozása volt, amely kielégíti a Bizottság információs igényeit, és közös alapként szolgált a hulladékolaj-szereplőkkel folytatott megbeszélésekhez. A jelentés részletesen ismertette a német hatóságok által alkalmazott számítási modellt, és arra a következtetésre jutott, hogy az jó alapot nyújt a további vizsgálathoz. A tanulmány során a modellt kiigazítanák, hogy megkapják a tényleges hulladékolaj-áramlásokat.
A közleményhez csatolták a tanulmány feladatmeghatározását is. E dokumentum szerint a zárójelentést valóban 2005 júniusában kellett volna elkészíteni.
A jelenleg rendelkezésre álló információk alapján a Bizottság előzetes következtetése az volt, hogy Németország megtette a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy elsőbbséget biztosítson a hulladékolajok regenerálással történő feldolgozásának. A Bizottság azonban úgy ítélte meg, hogy meg kell várni a végleges jelentést, hogy a lehető legteljesebb képet kapja, mielőtt határozatot hozna a 2002/4775. sz. panaszról.
A panaszosok észrevételeiA panaszos 2005. május 27-i levele
2005. május 27-i levelében a panaszos a következő észrevételeket tette:
A 2002/4775. sz. panaszt 2002. június 28-án nyújtották be. Azóta közel három év telt el anélkül, hogy a Bizottság érdemi választ tudott volna adni.
A vonatkozó tanulmány késedelmes volt, mivel azt Németország 2004 elejére ígérte. A tanulmány része volt Németország azon törekvésének is, hogy időt nyerjen.
A német környezetvédelmi minisztérium felelőse által szolgáltatott információk szerint a Bizottság megszüntetett minden eljárást azon tagállamokkal szemben, amelyek még mindig nem hajtották végre az irányelvet. Ugyanezen forrás szerint a Bizottságon belül egyértelmű tendencia volt az irányelv teljes eltörlése.
Számos további kérdés merült fel, amelyeket a Bizottság véleménye nem tisztázott (3).
Mivel minden további késedelem jelentős kárt okozott, az ombudsmannak gondoskodnia kell arról, hogy a Bizottság mielőbb végrehajtsa a Bíróság ítéletét és az irányelvet.
A panaszos 2005. május 31-i és 2005. június 9-i levelei2005. május 31-i és június 9-i további levelében a panaszos megismételte álláspontját.
A HATÁROZAT
1 A közösségi jog végrehajtásának állítólagos elmulasztása és a közösségi jog alapján hozott ítéletek1.1 A panaszos egy német vállalat, amely a hulladékolajok újrahasznosításával foglalkozik. A hulladékolajok ártalmatlanításáról szóló, 1975. június 16-i 75/439/EGK módosított irányelv (a továbbiakban: irányelv) 3. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik: „Amennyiben a műszaki, gazdasági és szervezeti korlátok lehetővé teszik, a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy elsőbbséget biztosítsanak a hulladékolajok regenerálással történő feldolgozásának.” A panaszos szerint Németország nem teljesítette az ezen irányelvből eredő kötelezettségeit. Miután a panaszos panaszt nyújtott be a Bizottsághoz, a Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított, amelynek eredményeként a Bíróság 1999-ben a Bizottság véleményét támogató ítéletet hozott (4). 2002-ben a panaszos újabb panaszt nyújtott be a Bizottsághoz (2002/4775. sz. jogsértési panasz).
1.2 2004. május 5-én a panaszos az ombudsmanhoz fordult (1272/2004/GG panasz). Ebben a panaszban a panaszos azt állította, hogy a Bizottság nem hajtotta végre a közösségi jogot és a közösségi jog alapján hozott ítéleteket.
A panaszra vonatkozó véleményében (amelyet 2004 augusztusában nyújtottak be az ombudsmanhoz) a Bizottság kifejtette, hogy a 2002/4775. sz. ügyben folytatott vizsgálatok során Németország olyan információkat szolgáltatott, amelyek jelezték, hogy a közigazgatásnak jogi lehetősége van a hulladékolajok regenerálására vonatkozó elsőbbség érvényesítésére, és azt állította, hogy a németországi regenerálási kvóta bizonyítja, hogy a gyakorlatban megvalósult az elsőbbség elve. A Bizottság szerint az illetékes német hatóságokkal 2003 szeptemberében tartott későbbi találkozón a német hatóságok elismerték, hogy a nem regenerált hulladékolajokra vonatkozó statisztikák megbízhatatlanok, és ezért külön tanulmányt fognak kezdeményezni. A Bizottság előadta, hogy e tanulmány eredményeit, amelyek 2004 végére várhatók, meg kell várni a jogsértési eljárásra vonatkozó határozat meghozatala előtt.
1.3 Az Európai Bizottság által említett körülmények fényében az ombudsman úgy ítélte meg, hogy az Európai Bizottság megközelítése ésszerű. Az ombudsman ezért 2004. november 24-én hivatali visszásság megállapítása nélkül zárta le vizsgálatát. Az ombudsman azonban megjegyezte, hogy a panaszos a jövőben új panaszt nyújthat be, ha úgy ítéli meg, hogy a Bizottság nem a megfelelő gondossággal járt el az ügyben.
1.4 2005 januárjában a panaszos arra kérte az ombudsmant, hogy újítsa meg vizsgálatát, és bizonyítékokkal támasztotta alá, hogy a vonatkozó tanulmány 2005 közepe előtt nem lesz elérhető. Az Ombudsman úgy döntött, hogy a panaszos levelét új panaszként (146/2005/GG panasz) nyilvántartásba veszi, és vizsgálatot indít.
1.5 Az új panaszra vonatkozó véleményében az Európai Bizottság rámutatott arra, hogy a német hatóságok 2004 júliusában tájékoztatták arról, hogy a tanulmányt időközben, bár késve, de elindították. A Bizottság előadta, hogy nem tehető felelőssé ezért a késedelemért. Hozzátette, hogy Németország 2004. október 7-én tájékoztatást nyújtott az irányelv végrehajtásáról, és hogy a fent említett tanulmányról szóló első időközi jelentést csatolták e közleményhez. A közleményhez csatolták a tanulmány feladatmeghatározását is. E dokumentum szerint a zárójelentést valóban 2005 júniusában kellett volna elkészíteni. A Bizottság előadta, hogy a jelenleg rendelkezésre álló információk alapján arra az előzetes következtetésre jutott, hogy Németország megtette a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy elsőbbséget biztosítson a hulladékolajok regenerálással történő feldolgozásának. A Bizottság azonban úgy ítélte meg, hogy meg kell várni a végleges jelentést annak érdekében, hogy a lehető legteljesebb képet kapja, mielőtt határozatot hozna a 2002/4775. sz. panaszról.
1.6 Észrevételeiben a panaszos rámutatott arra, hogy a 2002/4775. sz. panaszt 2002. június 28-án nyújtották be, és hogy közel három év telt el anélkül, hogy a Bizottság érdemi választ tudott volna adni. A panaszos szerint a vonatkozó tanulmány késedelmes volt, mivel azt Németország 2004 elejére ígérte. A panaszos véleménye szerint a tanulmány emellett Németország időnyerésre irányuló erőfeszítéseinek részét képezte. A panaszos hozzátette, hogy olyan információhoz jutott, amely szerint a Bizottság megszüntetett minden eljárást azon tagállamokkal szemben, amelyek még mindig nem hajtották végre az irányelvet, és hogy a Bizottságon belül egyértelmű tendencia az irányelv teljes eltörlése.
1.7 Helyes igazgatási gyakorlat, hogy az Európai Bizottság gondosan és ésszerű időn belül foglalkozik a jogsértési panaszokkal. Annak megállapítása érdekében, hogy a Bizottság ennek megfelelően járt-e el, az ombudsman úgy véli, hogy az ügy valamennyi releváns tényét figyelembe kell venni, amennyiben azokat a tudomására hozták.
1.8 Az ombudsman megjegyzi, hogy közel három év telt el azóta, hogy a panaszos benyújtotta jogsértési panaszát (2002/4775. sz. panasz) a Bizottsághoz. Figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy ebben a panaszban a panaszos a jelek szerint azzal érvelt, hogy Németország nem tett eleget a Bíróság által a C-102/97. sz. ügyben 1999-ben hozott ítéletnek. Az ombudsman emlékeztet arra, hogy „Az Európai Parlamenthez és az európai ombudsmanhoz intézett, a közösségi jog megsértése tekintetében a panaszossal fennálló kapcsolatokról szóló közleményében” (COM(2002) 141 végleges, HL 2002. C 244., 5. o.) a Bizottság kijelentette, hogy általános szabályként a panaszok kivizsgálását javasolja annak érdekében, hogy a panasz nyilvántartásba vételétől számított legfeljebb egy éven belül határozat szülessen a hivatalos felszólítás kibocsátásáról vagy az ügy lezárásáról.
1.9 Az ombudsman megjegyzi továbbá, hogy a Bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a panaszos jogsértési panaszát csak akkor lehet kezelni, ha megkapta a német hatóságok által megrendelt tanulmány eredményeit. Tekintettel (1) arra, hogy a panaszos azt állította, hogy Németország nem tett eleget az irányelv által előírt azon kötelezettségének, hogy elsőbbséget biztosítson a hulladékolajok regenerálással történő feldolgozásának, és (2) arra, hogy a német hatóságok elismerték, hogy a nem regenerált hulladékolajokra vonatkozó statisztikák megbízhatatlanok, és ezért külön tanulmányt fognak kezdeményezni, az ombudsman továbbra is úgy véli, hogy ez az álláspont észszerű.
1.10 Meg kell azonban jegyezni, hogy az Európai Bizottság szerint a német hatóságok a fent említett beismerést egy 2003 szeptemberében tartott találkozón tették meg, miközben úgy tűnik, hogy a tanulmányt csak 2004 közepén rendelték meg. Bár igaz, hogy a Bizottság nem hibáztatható ezért a késedelemért, amely a német hatóságok felelőssége, a Bizottság nem bizonyította, hogy bármilyen erőfeszítést tett volna annak biztosítása érdekében, hogy a vonatkozó adatok a lehető leghamarabb rendelkezésre álljanak. Az ombudsman rendelkezésére álló információk szerint a Bizottság 2004. február 3-i levelében tájékoztatta a panaszost arról, hogy a német hatóságok tájékoztatták arról, hogy a hiányzó információkat 2004 tavasza előtt nem továbbítják. Az 1272/2004/GG panaszra vonatkozó véleményében a Bizottság kijelentette, hogy a tanulmány eredményei 2004 végére várhatók. E panaszra vonatkozó véleményében a Bizottság elismerte, hogy a végleges jelentés valóban 2005 júniusában esedékes, amint azt a panaszos állította. Ilyen körülmények között az ombudsman úgy véli, hogy a Bizottság ebben az ügyben nem járt el a szükséges gondossággal. Ez hivatali visszásság.
1.11 2004. november 24-i határozatában az ombudsman az 1272/204/GG. sz. panasz vizsgálatát hivatali visszásság megállapítása nélkül zárta le. Ez a megállapítás azon a megfontoláson alapult, hogy a Bizottság láthatóan aktívan folytatja az ügyet, mivel ez utóbbi tájékoztatta az ombudsmant, hogy az általa megvárni kívánt tanulmány eredményei 2004 végére várhatók. Az ombudsman emlékeztet arra, hogy ezt az információt a Bizottság 2004. augusztus 6-i feljegyzésében benyújtott véleménye tartalmazta. E panasszal kapcsolatos véleményében a Bizottság kijelentette, hogy „2004 júliusában” a német hatóságok arról tájékoztatták, hogy a tanulmányt késedelemmel indították el. Az ombudsman arra a következtetésre jut, hogy amikor 2004 augusztusában továbbította a véleményét, a Bizottságnak tisztában kellett volna lennie azzal a ténnyel, hogy e vélemény tartalma már nem felel meg a tényleges tényeknek a tanulmány elkészítésének időpontját illetően. Természetesen nem zárható ki, hogy a német hatóságoktól származó információk „2004 júliusában” olyan későn érkeztek meg, hogy már nem szerepeltek a Bizottság véleményében, különös tekintettel arra a tényre, hogy a véleményt a szabadságolási időszakban küldték meg. Az ombudsman azonban megjegyzi, hogy a Bizottság ennek ellenére tartózkodott attól, hogy utólag kiegészítést (vagy helyesbítést) továbbítson számára. Az ombudsman véleménye szerint annak a közösségi intézménynek vagy szervnek, amely véletlenül pontatlan vagy félrevezető információt szolgáltatott az ombudsmannak, helyesbítenie kell ezt az információt, amint tudomást szerez a hibájáról. A kétségek elkerülése végett hozzá kell tenni, hogy a tanulmány eredményeinek esedékessége fontos tényező volt az ombudsman vizsgálatának összefüggésében.
2 KövetkeztetésekA fentiekre tekintettel az ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban az ombudsman a következő ajánlástervezetet terjeszti a Bizottság elé:
Az ajánlástervezetA Bizottságnak a panaszos jogsértési panaszát a lehető leggyorsabban és leggondosabban kell kezelnie.
A Bizottság és a panaszos tájékoztatást kap erről az ajánlástervezetről. Az ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban a Bizottság 2005. szeptember 15-ig részletes véleményt küld. A részletes vélemény magában foglalhatja az ombudsman határozatának elfogadását és az ajánlástervezet végrehajtása érdekében hozott intézkedések leírását.
Strasbourg, 2005. június 15.
P. Nikiforos DIAMANDOUROS
(1) Az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről szóló, 1994. március 9-i 94/262 európai parlamenti határozat (HL 1994. L 113., 15. o.).
(2) Véleményével együtt a Bizottság 2004. február 3-án benyújtotta a panaszosnak címzett levelének másolatát. Ebben a levélben a Bizottság rámutatott, hogy a német hatóságok kifejtették, hogy a hiányzó információkat nem továbbítják 2004 tavasza előtt.
(3) A panaszos például azt állította, hogy Németország egy hétéves időszak alatt 52,5 millió EUR összeggel támogatta (vagy támogatta) a hulladékolajok égetését, míg a regenerálás céljából nyújtott támogatás ugyanebben az időszakban csak 10,2 millió EUR-t tett ki. Ezen eltérés fényében a panaszos megkérdőjelezte, hogy Németország megfelelően hajtotta-e végre az irányelvet.
(4) A C-102/97. sz., Bizottság kontra Németország ügyben hozott ítélet (EBHT 1999., I-5051. o.).