(Az európai ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban készült (1))

A VIZSGÁLAT

A vizsgálat okai

Az Európai Közösséget létrehozó szerződés 195. cikke értelmében az európai ombudsman saját kezdeményezésére vizsgálatokat folytathat a közösségi intézmények és szervek tevékenysége során felmerülő esetleges hivatali visszásságokkal kapcsolatban. E rendelkezés alapján 2003. október 31-én vizsgálatot indítottam a Bizottsághoz kirendelt nemzeti szakértők rendelkezésére álló belső vitarendezési eljárásokra vonatkozóan. A vizsgálat indokai a következők.

Belső vitarendezési eljárások és az európai ombudsmanhoz benyújtott panaszok

Az ombudsman alapokmányának 2.4. és 2.8. cikke előírja, hogy az ombudsmanhoz benyújtott panaszt megfelelő igazgatási megközelítésnek kell megelőznie, és hogy a közösségi intézmények és szervek, valamint tisztviselőik és egyéb alkalmazottaik közötti munkaviszonnyal kapcsolatban nem lehet panaszt benyújtani az ombudsmanhoz, kivéve, ha az érintett személy kimerítette a belső igazgatási kérelmek és panaszok benyújtásának valamennyi lehetőségét, különösen a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) és (2) bekezdésében említett eljárásokat, és az így megkeresett hatóság válaszadási határideje lejárt.

E rendelkezések célja, hogy lehetőséget biztosítsanak az érintett közösségi intézménynek vagy szervnek arra, hogy az európai ombudsman bevonása előtt maga oldja meg a problémákat.

Kirendelt nemzeti szakértők

A kirendelt nemzeti szakértők nemzeti vagy nemzetközi köztisztviselők vagy a magánszektorban foglalkoztatott személyek, akik ideiglenesen az európai intézményeknél dolgoznak. A Bizottság által elfogadott, a kirendelt nemzeti szakértőkre vonatkozó szabályok (2) szerint a szakértők a kirendelés teljes időtartama alatt munkáltatójuk szolgálatában maradnak, és díjazásukat továbbra is ez a munkáltató fizeti. Mindazonáltal a külföldi munkavégzési költségeiket fedező juttatásokat kapnak a Bizottságtól.

Két kirendelt nemzeti szakértő panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz (495/2003/ELB sz. panasz). Annak ellenőrzése keretében, hogy a panasz megfelel-e az ombudsman alapokmányában meghatározott elfogadhatósági feltételeknek, az ombudsman megvizsgálta a kirendelt nemzeti szakértőkre alkalmazandó szabályokat, de nem talált bennük az esetleges viták rendezésére vonatkozó rendelkezést. Ezért nem merült fel az a kérdés, hogy egy ilyen eljárás alkalmazása az ombudsman alapokmányának 2.4. cikke értelmében vett „megfelelő igazgatási megközelítésnek” minősülhet-e.

Az ombudsman megvizsgálta a személyzeti szabályzat 90. cikkének lehetséges relevanciáját is. Az ombudsman emlékeztet arra, hogy az Európai Közösségek tisztviselői és egyéb alkalmazottai tekintetében a személyzeti szabályzat 90. cikke kimondja, hogy a személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó bármely személy kérheti, hogy a kinevezésre jogosult hatóság hozzon rá vonatkozó határozatot. Kimondja továbbá, hogy az e személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó bármely személy panaszt nyújthat be a kinevezésre jogosult hatósághoz az őt hátrányosan érintő jogi aktussal szemben. Az ombudsman előzetes következtetése az volt, hogy a 90. cikk nem alkalmazandó a kirendelt nemzeti szakértőkre.

Az ombudsman ezért vizsgálatot indított, és tájékoztatta a Bizottságot a panaszról és a 90. cikkel kapcsolatos előzetes következtetéséről. A panaszra vonatkozó véleményében a Bizottság nem tett észrevételt az előzetes következtetéssel kapcsolatban, és nem tájékoztatta az ombudsmant semmilyen más olyan eljárásról sem, amelyre a panaszosok hivatkozhattak volna azon ügyekkel kapcsolatban, amelyekkel kapcsolatban panaszt nyújtottak be az ombudsmanhoz.

A fentiekre tekintettel az ombudsmannak nincs tudomása arról, hogy létezne belső eljárás a kirendelt nemzeti szakértők és a Bizottság közötti esetleges viták rendezésére.

A belső vitarendezési eljárás potenciális értéke

A tagállami ombudsmanok és általánosabban az a tapasztalat, hogy a hatékony belső vitarendezési eljárás lehetővé teszi az állami szerv számára, hogy maga oldja meg a problémák nagy részét, szükség esetén korrekciós intézkedések meghozatalával vagy álláspontjának a panaszos számára történő kifejtésével.

A kirendelt nemzeti szakértők esetében ez az eljárás maguknak a szakértőknek a javát szolgálhatja a következők révén:

• gyors, egyszerű és költséghatékony eszközök biztosítása a nehézségek megoldásához és szükség esetén a jogorvoslathoz;
• az inkluzivitás érzésének erősítése;
• az önrendelkezés érzésének előmozdítása; és
• az egyének biztosítása arról, hogy panaszaikat komolyan veszik, és hogy megfelelően, tisztességesen és pártatlanul kezelik őket.

A Bizottság számára előnyös lenne egy olyan eljárás is, amely:

• a nehézségek megoldásának gyors és hatékony eszközeként szolgálnak;
• a jó belső kapcsolatok és kommunikáció előmozdítása;
• a közigazgatással szembeni pozitív hozzáállás ösztönzése; és
• felhívja a figyelmet a hiányosságokra és azokra a területekre, amelyeken javítani lehetne.

A hivatalból indított vizsgálatban kért információk

Az ombudsman ezért arra kérte a Bizottságot, hogy tájékoztassa:

kapott-e panaszt kirendelt nemzeti szakértőktől a kirendelésükkel kapcsolatos ügyekben, és hogyan kezelik az ilyen panaszokat;

hajlandó lenne-e a kirendelt nemzeti szakértőkre vonatkozó szabályokba megfelelő rendelkezést bevezetni az esetleges viták rendezésére.

Az Ombudsman a 495/2003/ELB sz. panasszal kapcsolatos vizsgálatát külön folytatja.

A Bizottság véleménye

A Bizottság véleménye a következőképpen foglalható össze:

A személyzeti szabályzat 90. cikke kimondja, hogy a személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó bármely személy kérheti, hogy a kinevezésre jogosult hatóság hozzon rá vonatkozó határozatot. Kimondja továbbá, hogy az e személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó bármely személy panaszt nyújthat be a kinevezésre jogosult hatósághoz az őt hátrányosan érintő jogi aktussal szemben. Amint azt az ombudsman már megállapította, a személyzeti szabályzat 90. cikke nem alkalmazandó a kirendelt nemzeti szakértőkre, mivel a személyzeti szabályzat rájuk nem alkalmazandó, és az általuk kapott juttatások nem a személyzeti szabályzaton alapulnak.

A 2003. január 31-i bizottsági határozattal (C(2003)406) módosított 2002. április 30-i bizottsági határozat (C(2002)1559) meghatározza a Bizottsághoz kirendelt nemzeti szakértőkre alkalmazandó szabályokat.

A fent említett határozat 1. cikkének (2) bekezdése kimondja, hogy a Bizottsághoz kirendelt nemzeti szakértők a kirendelés teljes időtartama alatt munkáltatójuk szolgálatában maradnak, és fizetésüket továbbra is e munkáltatónak kell állnia. Következésképpen a Bizottság és a kirendelt nemzeti szakértők között nem áll fenn jogszabályban előírt vagy egyéb munkaviszony. Mindazonáltal a Bizottság határozata meghatározza a kirendelt nemzeti szakértők jogait és kötelezettségeit, beleértve bizonyos juttatásokhoz való jogot is.

Az ombudsman első kérdését illetően:

A Bizottsághoz kirendelt nemzeti szakértőktől érkeznek panaszok és vizsgálatok a kirendelésükkel kapcsolatos ügyekben. A Bizottság szolgálatai informális módszereket alkalmaztak az esetleges viták rendezésére és a kérdések megválaszolására annak érdekében, hogy elkerüljék az esetleges viták felerősödését és súlyosbodását.

A Bizottság biztosítja, hogy a kirendelt nemzeti szakértők hozzáférjenek a következőkhöz:

a) annak a szolgálatnak a hierarchiája, amelyhez kirendelték;

2) a Személyzeti és Igazgatási Főigazgatóság (DG ADMIN) kirendelt nemzeti szakértőkért felelős szolgálata. A szolgálat kezeli a Bizottság szolgálataihoz kirendelt valamennyi nemzeti szakértőt, és foglalkozik a kirendelt nemzeti szakértők által tapasztalt általános problémákkal.

Emellett a Bizottság jó kapcsolatot alakított ki a kirendelt nemzeti szakértők reprezentatív szövetségével, a CLENAD-dal. A CLENAD rendszeres találkozókat tart a Bizottság illetékes szolgálataival, ahol kérdéseket tesznek fel, és megvizsgálják a problémákat.

Szükség esetén a DG ADMIN illetékes szolgálata felveszi a kapcsolatot a Bizottság más szervezeti egységeivel, hogy megoldást találjon a felmerült problémákra.

Tekintettel ezekre a különböző kommunikációs csatornákra és az esetleges viták megoldására szolgáló mechanizmusok informális jellegére, a panaszok száma nem szerepel a nyilvántartásban.

Ami a vitarendezés hatályát, lépéseit és csatornáit illeti, a jogi helyzet jelenleg nem teljesen egyértelmű, annál is inkább, mivel a fent említett, 2002. április 30-i bizottsági határozat nem ír elő panasztételi eljárást.

Az ombudsman második kérdését illetően:

A Bizottság úgy véli, hogy teljes mértékben tiszteletben tartja a Bizottsághoz kirendelt nemzeti szakértőkre vonatkozó jelenlegi bizottsági határozatot.

Mindazonáltal, figyelembe véve az ombudsman által felhozott érveket, a Bizottság készen áll arra, hogy e határozat következő érdemi felülvizsgálata keretében megfelelő rendelkezést vezessen be az esetleges viták rendezésére. Figyelembe véve az ombudsman alapokmányának 2.4. és 2.8. cikkét, e rendelkezésnek azt is meg kell akadályoznia, hogy a panaszok az ombudsmanhoz még azelőtt eljussanak, hogy a probléma belső adminisztratív eszközökkel történő megoldásának minden lehetőségét kimerítették volna.

A HATÁROZAT

1 A kirendelt nemzeti szakértőkre vonatkozó panasztételi eljárás

1.1 A kirendelt nemzeti szakértők nemzeti vagy nemzetközi köztisztviselők, illetve a magánszektorban foglalkoztatott személyek, akik ideiglenesen az európai intézményeknél dolgoznak. A Bizottság által a 2002. április 30-i határozatban (3) elfogadott szabályok szerint a kirendelt nemzeti szakértők a kirendelés teljes időtartama alatt munkáltatójuk szolgálatában maradnak, és továbbra is e munkáltató fizeti őket. Mindazonáltal a külföldi munkavégzési költségeiket fedező juttatásokat kapnak a Bizottságtól.

Két kirendelt nemzeti szakértő által benyújtott panasz (495/2003/ELB panasz) vizsgálata során az ombudsman megvizsgálta az alkalmazandó szabályokat, de nem talált bennük az esetleges viták rendezésére vonatkozó rendelkezést. Az ombudsman ezért arra kérte a Bizottságot, hogy tájékoztassa:

érkezett-e hozzá panasz kirendelt nemzeti szakértőktől a kirendelésükkel kapcsolatos ügyekben, és hogyan kezelték az ilyen panaszokat;

hajlandó lenne-e a kirendelt nemzeti szakértőkre vonatkozó szabályokba megfelelő rendelkezést bevezetni az esetleges viták rendezésére.

1.2 Az Európai Bizottság megerősíti, hogy a személyzeti szabályzat 90. cikke nem vonatkozik a kirendelt nemzeti szakértőkre, mivel a személyzeti szabályzat nem vonatkozik rájuk, és az általuk kapott juttatások nem a személyzeti szabályzaton alapulnak.

A Bizottság szerint szolgálatai informális módon rendezték az esetleges vitákat és válaszoltak a megkeresésekre annak érdekében, hogy elkerüljék az esetleges viták felerősödését és súlyosbodását.

A Bizottság elismeri, hogy a vitarendezés hatályát, lépéseit és csatornáit illetően a jogi helyzet jelenleg nem teljesen egyértelmű, annál is inkább, mivel a Bizottság 2002. április 30-i határozata nem ír elő panasztételi eljárást.

A Bizottság kijelenti, hogy készen áll arra, hogy a fent említett határozat következő érdemi felülvizsgálata keretében megfelelő rendelkezést vezessen be az esetleges viták rendezésére.

1.3 Az ombudsman megjegyzi, hogy az Európai Bizottság elismeri, hogy a jogi helyzet a vitarendezés hatókörét, lépéseit és csatornáit illetően nem teljesen egyértelmű. Az ombudsman rámutat arra, hogy az egyértelműség ilyen hiánya megnehezítheti az Alapjogi Charta 41. cikkében előírt megfelelő ügyintézéshez való jog teljes körű és helyes alkalmazásának biztosítását a kirendelt nemzeti szakértők esetében. Ebben az összefüggésben az ombudsman arra is rámutat, hogy a törvény által létrehozott egyértelmű eljárás rendelkezésre állásának ki kell egészítenie, nem pedig helyettesítenie kell az esetleges viták rendezésének és a vizsgálatok megválaszolásának informális módjait annak érdekében, hogy elkerülhető legyen az esetleges viták felerősödése és súlyosbodása.

1.4 Az ombudsman megjegyzi továbbá, hogy maga a Bizottság is tervez korrekciós intézkedéseket, és hogy a 2002. április 30-i határozatának következő lényegi felülvizsgálata keretében kész megfelelő rendelkezést bevezetni az esetleges viták rendezésére.

1.5 Az ombudsman üdvözli az Európai Bizottság pozitív hozzáállását e tekintetben, de megjegyzi, hogy az Európai Bizottság nem határozott meg konkrét cselekvési menetrendet. Az ombudsman emlékeztet arra, hogy a helyes hivatali magatartásra vonatkozó szabályzat 17. cikke szerint az észszerű időn belüli intézkedés elmulasztása hivatali visszásságnak minősül. Ilyen körülmények között az ombudsman úgy véli, hogy indokolt ajánlástervezetet tenni a Bizottságnak arra vonatkozóan, hogy fogadjon el panasztételi eljárást a kirendelt nemzeti szakértők és a Bizottság közötti esetleges viták rendezésére.

2 Következtetések

2.1 A fenti okok miatt az Ombudsman az alábbi ajánlástervezetet terjeszti a Bizottság elé az Ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban.

Az ajánlástervezet

A Bizottságnak panasztételi eljárást kell elfogadnia a kirendelt nemzeti szakértők és a Bizottság közötti esetleges viták rendezésére.

A Bizottság tájékoztatást fog kapni erről az ajánlástervezetről. Az ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban a Bizottság 2004. szeptember 30-ig részletes véleményt küld. A részletes vélemény magában foglalhatja az ombudsman határozatának elfogadását és az ajánlástervezet végrehajtása érdekében hozott intézkedések leírását.

Strasbourg, 2004. május 24.

 

P. Nikiforos DIAMANDOUROS

---

(1) Az Európai Parlament 1994. március 9-i 94/262 határozata az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről (HL L 113., 1994.3.26., 15. o.).

(2) A 2003. január 31-i bizottsági határozattal (C(2003)406) módosított 2002. április 30-i bizottsági határozat (C(2002)1559).

(3) A 2003. január 31-i bizottsági határozattal (C(2003)406) módosított 2002. április 30-i bizottsági határozat (C(2002)1559).