(Az európai ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban készült (1))

A PANASZ

Háttér

2003. október 2-án a panaszos, egy német tanácsadó, kérelmet nyújtott be az Európai Bizottsághoz a Leonardo da Vinci program keretében 2003-2004-re kiírt ajánlattételi felhívásra válaszul. A pályázati felhívásban meghatározott szabályok szerint a projekteket 2003. október 3-ig kellett benyújtani.

A vonatkozó szabályokat a "Leonardo da Vinci" közösségi szakképzési cselekvési program második szakaszának létrehozásáról szóló, 1999. április 26‐i 1999/382/EK tanácsi határozat (HL L 146., 33. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 368. o.) tartalmazza. A C. eljárás (például a panaszosé) keretében benyújtott pályázatok esetében a vonatkozó szabályok kétlépcsős kiválasztási eljárást írnak elő, nevezetesen i. az előpályázatok kiválasztását és ii. a teljes pályázatok kiválasztását, valamint egy irányítóbizottság (a Leonardo da Vinci-bizottság) bevonását.

A megteendő lépéseket e szabályok a következőképpen írják le:

A pályázati felhívásban meghatározott szabályok szerint a projektgazdáknak előpályázatokat kell benyújtaniuk a Bizottsághoz. (...)

ii. A Bizottság értékeli az összes előzetes javaslatot, és a [Leonardo da Vinci-bizottság] véleményének kikérését követően kiválasztja azokat. (...)

iii. Csak a sikeres projektek támogatói kapnak felkérést arra, hogy teljes körű javaslatot nyújtsanak be a Bizottságnak. (...)

iv. A Bizottság független szakértők segítségével elvégzi a beérkezett pályázatok transznacionális értékelését, és összeállítja a projektek szűkített listáját. (...)

v. A határozat 7. cikkében meghatározott eljárásnak megfelelően a Bizottság kikéri a [Leonardo da Vinci-bizottság] véleményét erről a szűkített listáról.

vi. A Bizottság összeállítja a kiválasztott pályázatok végleges listáját, és tájékoztatja a [Leonardo da Vinci-bizottságot]. (...)

vii. (...)

viii. pont Az előpályázatokat a pályázati felhívásban meghatározott benyújtási időszak végét követő három hónapon belül kell kiválasztani; a iii–vi. szakasz folyamata nem tarthat öt hónapnál tovább.”

2003. december 22-én a Bizottság arról tájékoztatta a panaszost, hogy projektje nem választható ki, mivel nem tartotta be a pályázatok benyújtási határidejét.

A panaszos úgy vélte, hogy betartotta ezt a határidőt, mivel 2003. október 2-án ajánlott levélben küldte el javaslatát.

A panaszos 2003. december 29-én telefonon vette fel a kapcsolatot a Bizottsággal. Ugyanezen a napon kelt levelében arra kérte a Bizottságot, hogy 2004. január 5‐ig erősítse meg, hogy projektjét időben benyújtották, ellenkező esetben bírósághoz fordul segítségért. A Bizottsághoz intézett levelében a panaszos panaszt („Dienstaufsichtsbeschwerden”) is benyújtott a projektjéért felelős személy és a Bizottság illetékes szervezeti egységének vezetője ellen.

A 33/2004/GG. sz. panasz

A panaszos 2003. december 29-i levelének egy példányát ugyanazon a napon továbbította a Bizottságnak az ombudsmannak. Melléklevelében felkérte az ombudsmant, hogy vizsgálja meg az ügyet. Ezt a levelet ezért az ombudsman panaszként nyilvántartásba vette (33/2004/GG. sz. panasz).

Tekintettel arra, hogy a panaszos Bizottsághoz intézett levelét ugyanazon a napon küldték el, mint az ombudsmanhoz intézett levelet, egyértelmű volt, hogy a Bizottságnak még nem volt elegendő ideje az ügy megvizsgálására. A panaszt ezért az ombudsman alapokmánya 2. cikkének (4) bekezdése alapján 2004. január 13-án elutasították.

A 221/2004/GG. sz. panasz

2004. január 15-én a panaszos írásban tájékoztatta az ombudsmant, hogy panaszát meg kívánja újítani. Ezt a levelet ezért új panaszként (221/2004/GG. sz. panasz) vették nyilvántartásba. A panaszos nem nyújtott be állításokat, csupán arra kérte az ombudsmant, hogy vizsgálja meg az ügyet. Úgy tűnik azonban, hogy úgy vélte, hogy a Bizottság nem kezelte megfelelően a kérelmét.

Véleményében a Bizottság elismerte, hogy hibát követtek el. A Bizottság szerint a panaszos által küldött boríték alaposabb vizsgálata azt mutatta, hogy 2003. október 2-i keltezésű, nehezen olvasható postabélyegző állt rendelkezésre. A Bizottság rámutatott, hogy e hiba orvoslása érdekében a panaszos projekt-előjavaslatát választotta ki a teljes javaslat benyújtására. A panaszosnak eredetileg 2004. március 1-jéig volt lehetősége a teljes javaslat benyújtására. Miután a panaszos rámutatott arra, hogy így kevesebb idő állna rendelkezésére a teljes javaslat benyújtására, mint más projektgazdák, a Bizottság elfogadta, hogy ugyanannyi napot kapjon a teljes javaslat elkészítésére, mint az összes többi pályázó.

Véleményével együtt a Bizottság benyújtotta a 2004. január 28-i belső feljegyzés egy példányát, amelyben a Bizottság kifejtette a jelen ügyben javasolt megközelítést.

Az e véleménnyel kapcsolatos észrevételeiben a panaszos hangsúlyozta, hogy nem részesült ugyanolyan mennyiségű információban, mint a többi kérelmező, mivel a Bizottság nem továbbított semmilyen információt arra vonatkozóan, hogy a Bizottság véleménye szerint az előjavaslatban meghatározott projekt hogyan javítható a teljes javaslatban, amit a Bizottság az összes többi kérelmező tekintetében tett. A panaszos szerint ez olyan súlyos hátrány volt, amelyet a kérelmezési eljárás lezárását követően a végső értékelés során figyelembe vett annak eldöntése érdekében, hogy szükség van-e további lépésekre jogainak védelme érdekében. A panaszos arra is rámutatott, hogy a Bizottság nem válaszolt a projektjéért felelős személlyel és a Bizottság illetékes szervezeti egységének vezetőjével szembeni panaszaira („Dienstaufsichtsbeschwerden”).

Az ombudsman úgy vélte, hogy az, hogy a Bizottság nem válaszolt a „Dienstaufsichtsbeschwerden”-re, a Bizottság félreértésének tudható be. Tekintettel ez utóbbinak a jelen üggyel kapcsolatos konstruktív és gyors megközelítésére, az ombudsman úgy ítélte meg, hogy a jelen vizsgálatban nem szükséges foglalkozni ezzel a kérdéssel. A panaszost azonban tájékoztatták arról a lehetőségről, hogy új panaszt nyújthat be ezzel a kérdéssel kapcsolatban, amennyiben a várakozásokkal ellentétben a Bizottság nem foglalkozik ezzel az üggyel.

Az ügy érdemét illetően az ombudsman úgy ítélte meg, hogy a Bizottság gyorsan és konstruktívan járt el a bekövetkezett hiba kijavítása érdekében. Az ombudsman megjegyezte, hogy a panaszos azt állította, hogy a Bizottság állításával ellentétben nem kapott annyi információt, mint a többi kérelmező. Az ombudsman úgy ítélte meg, hogy a panaszos így új, kiegészítő állítást nyújtott be. Az ombudsman véleménye szerint a 221/2004/GG. sz. panasszal kapcsolatos vizsgálata során legalább két okból nem volt helyénvaló foglalkozni ezzel az új állítással. Először is, úgy tűnik, hogy a panaszos nem vetette fel ezt a kérdést a Bizottságnak, mielőtt azt az ombudsman elé terjesztette volna. A Bizottságnak tehát még nem volt lehetősége arra, hogy megvizsgálja a kérdést. Másodszor, a panaszos továbbra is szabadon nyújthat be új panaszt az ombudsmanhoz abban az esetben, ha a Bizottság állítólagos mulasztása negatívan befolyásolná a Bizottságnak a teljes javaslatára vonatkozó határozatát. Az ombudsman ezért arra a következtetésre jutott, hogy (az említett fenntartással) a Bizottság által tett lépéseket követően már nem történt hivatali visszásság. Ezért 2004. május 5-én lezárta az ügyet.

További fejlemények

2004. június 21-én a Bizottság tájékoztatta a panaszost, hogy javaslatát nem választották ki.

A panaszos 2004. június 26-án küldött levelében kifogásolta ezt a határozatot. Ebben a levélben bírálta azt a tényt, hogy azok a személyek, akik ellen panaszt nyújtott be („Dienstaufsichtsbeschwerden”), ismételt kéréseivel ellentétben részt vettek javaslatának értékelésében. A panaszos előadta továbbá, hogy javaslatának elutasítása önkényes volt, mivel úgy tűnik, hogy a javaslatot értékelő személyek nem rendelkeznek a szükséges szakértelemmel. Kérte továbbá a Bizottság aktájához való hozzáférést, és rámutatott arra, hogy kártérítést fog kérni a javaslatának elutasítása miatt, miután betekinthetett ebbe az aktába.

A panaszos előadta továbbá, hogy ha az előjavaslatát megfelelően kezelték volna, nem lett volna szükség arra, hogy magas költségekkel járó teljes javaslatot nyújtson be. Hangsúlyozza továbbá, hogy ha előjavaslatát pozitívan értékelték volna, megkapta volna (mint minden más pályázó) az első értékelés eredményeit, amelyek lehetővé tették volna számára, hogy javaslatában további problémákat vegyen figyelembe, amelyekre most először hívta fel a figyelmét. A panaszos megjegyezte, hogy az ügy Bizottság általi kezelésének ezen aspektusa által okozott kár már pontosan kifejezhető. Ezért 2 275 EUR-t igényelt az arra irányuló erőfeszítéseivel kapcsolatos költségekre, hogy a Bizottság figyelembe vegye az előzetes javaslatát (30 munkaóra 75 EUR/óra áron, valamint 25 EUR átalányösszeg a faxok küldésének és a telefonhívások kezdeményezésének költségeire), és 8 752,60 EUR-t a javaslat elkészítésére irányuló (mint kiderült) hiábavaló erőfeszítés miatt (20 munkanap napi 409 EUR áron, valamint 7 %-os átalányösszeg a költségekre). A teljes összeg így 11 027,60 EUR-t tett ki.

2004. június 26-i levelében a panaszos arra is rámutatott, hogy már több alkalommal kért hozzáférést a Bizottság ügyiratához, és felszólította a Bizottságot, hogy három napon belül tűzzön ki megfelelő időpontot az ügyiratnak a Bizottság brüsszeli helyiségeiben történő betekintésére.

2004. július 14-én a panaszos írásban emlékeztette a Bizottságot arra, hogy hozzáférés iránti kérelmét még nem bírálták el. A panaszos ezért kifejezetten megújította ezt a kérelmet. Arról is tájékoztatta a Bizottságot, hogy panaszt kíván benyújtani („Dienstaufsichtsbeschwerden”) a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelméért felelős személlyel és a Bizottság megfelelő egységéért felelős igazgatóval szemben.

A Bizottság 2004. július 19-én válaszolt a panaszos 2004. június 26-i levelére. Válaszában a Bizottság rámutatott, hogy a panaszos teljes javaslatát három független külső szakértő értékelte. A Bizottság véleménye szerint a folyamat így objektív és átlátható volt, és tiszteletben tartotta azt az elvet, hogy minden kérelmezőt egyenlő bánásmódban kell részesíteni. A Bizottság előadta, hogy a panaszos előzetes javaslatának vizsgálatával kapcsolatban felmerült probléma nem befolyásolta ezt a következtetést. Rámutatott, hogy felülvizsgálta azon döntését, hogy a panaszos kérelmét elfogadhatatlannak nyilvánítja. A Bizottság azt is megjegyezte, hogy a többi kérelmezővel szembeni hátrányos megkülönböztetés elkerülése érdekében felkérte a panaszost, hogy vegye fel a kapcsolatot szolgálataival a kérelmével kapcsolatos további kérdések megvitatása céljából. A Bizottság hangsúlyozta, hogy a panaszos nem élt ezzel a lehetőséggel. Megjegyezte továbbá, hogy további időt biztosított a panaszosnak javaslata elkészítésére. A dokumentumokhoz való hozzáférést illetően a Bizottság úgy értelmezte a kérelmet, hogy az hozzáférést kér a panaszos javaslatának a fent említett szakértők által készített értékeléséhez. Ezt a kérelmet az 1049/2001/EK rendelet 4. cikkének (3) bekezdése alapján elutasították. Ami a „Dienstaufsichtsbeschwerden”-t illeti, a Bizottság kifejtette, hogy nincs tudomása az ilyen panaszok közösségi jogi jogalapjáról. Ezért felkérte a panaszost, hogy szolgáltasson pontosabb információkat az ilyen panaszok alapját illetően.

2004. július 30-án a panaszos a Bizottság főtitkárához faxon eljuttatott megerősítő kérelmet nyújtott be az 1049/2001/EK rendelet szerinti dokumentumokhoz való hozzáférés iránt.

A jelen kifogásról

Szintén 2004. július 30-án a panaszos újabb panaszt nyújtott be az ombudsmanhoz, amelyet 2437/2004/GG hivatkozási számon vettek nyilvántartásba.

Panaszában a panaszos nem tett pontos állításokat és állításokat. Úgy tűnt azonban, hogy a panaszos azt kívánta állítani, hogy más kérelmezőkhöz képest hátrányos megkülönböztetés érte. Az is egyértelmű volt, hogy véleménye szerint a Bizottságnak meg kell fizetnie a 2004. június 26-i levelében követelt kártérítést, és válaszolnia kell a „Dienstaufsichtsbeschwerden”-re.

Ami a Bizottság azon érvét illeti, amely szerint a Bizottság felkérte őt, hogy a javaslat benyújtása előtt vitassa meg a releváns kérdéseket, de nem élt ezzel a lehetőséggel, a panaszos azt állította, hogy akkoriban nem voltak kérdései a kérelme érdemét illetően, mivel nem kapott előzetes értékelést a Bizottságtól. A panaszos rámutatott továbbá arra, hogy a Bizottság bevett (és ésszerű) gyakorlata, hogy egy folyamatban lévő eljárás során nem folytat ilyen „a kérelmek optimalizálása céljából folytatott megbeszéléseket”. Ezért arra kérte az ombudsmant, hogy vizsgálja meg, hogy a Bizottság valóban részt vett-e ilyen megbeszéléseken a jelen ügyben.

Ilyen körülmények között az ombudsman úgy értelmezte a panaszost, mint aki (1) azt állítja, hogy más kérelmezőkhöz képest hátrányos megkülönböztetés érte, (2) azt kéri, hogy a Bizottság fizesse meg a 2004. június 26-i levelében meghatározott kártérítést, és (3) azt kéri, hogy a Bizottság válaszoljon a „Dienstaufsichtsbeschwerden”-re. A Bizottságot ezért felkérték, hogy nyilvánítson véleményt erről az állításról és ezekről az állításokról. A panaszost ennek megfelelően tájékoztatták.

Az ombudsman tájékoztatta mind a panaszost, mind a Bizottságot, hogy úgy tűnik, a panasz nem terjed ki az aktában szereplő dokumentumokhoz való hozzáférés kérdésére.

A panaszos 2004. augusztus 31-i faxa

2004. augusztus 31-i telefaxában a panaszos arról tájékoztatta az ombudsmant, hogy panaszt kíván tenni amiatt is, hogy a Bizottság megtagadta tőle a dokumentumokhoz való hozzáférést. 2004. szeptember 13-án az ombudsman továbbította e fax másolatát a Bizottságnak, és felkérte a Bizottságot, hogy a kiegészítő állításról is nyilvánítson véleményt.

A panaszos 2004. szeptember 12-i faxa

2004. szeptember 12-én a panaszos tájékoztatta az ombudsmant, hogy 2004. szeptember 2-án levelet kapott, amelyben a Bizottság megjegyezte, hogy a panaszos 2004. július 30-i megerősítő kérelmére (amelyet a Bizottság szerint 2004. augusztus 12-én vettek nyilvántartásba) adandó válasz határidejét további 15 munkanappal (2004. szeptember 23-ig) meg kell hosszabbítani, mivel több olyan tisztviselő, akinek szakértelme szükséges a kérelem elbírálásához, szabadságon van. A panaszos úgy vélte, hogy a Bizottság által hozott határozat nem volt helyes, mivel a Bizottság számára nem szabad lehetővé tenni, hogy a kérelmek nyilvántartásba vételének késleltetésével meghosszabbítsa a kérelmek elbírálására rendelkezésre álló időt, és hogy a Bizottság által megjelölt indok felhasználható bármely határidő megkerülésére. Kétségeit fejezte ki azzal kapcsolatban is, hogy a Bizottság levelét (amelyet állítása szerint 2004. szeptember 11-én kapott meg) valóban 2004. szeptember 2-án küldték-e el. 2004. október 4-én az ombudsman továbbította a panaszos faxának egy példányát a Bizottságnak.

A VIZSGÁLAT

A Bizottság véleménye

Véleményében a Bizottság időrendi áttekintést nyújtott az eseményekről. E leírás szerint a panaszos javaslatát a Bizottság kiválasztási bizottsága 2003. október 16-i ülésén elfogadhatatlannak nyilvánította, míg a panaszost erről tájékoztató levelet 2003. december 22-én küldték el. Ennek az időrendnek megfelelően a panaszos 2004. július 30-i faxa 2004. augusztus 6-án érkezett meg a Bizottsághoz.

Ezen túlmenően a Bizottság a következő észrevételeket tette:

A Leonardo da Vinci program keretében benyújtott pályázatok kiválasztása két lépésből állt. A felperes először előjavaslatot nyújtott be, amelyet ezt követően a Bizottság független külső szakértők segítségével értékelt. Az értékelés eredményei alapján a legjobb előpályázattal rendelkező pályázókat felkérték, hogy nyújtsanak be teljes körű pályázatot.

A panaszos előzetes javaslatát eredetileg azért utasították el, mert úgy tűnt, hogy azt a vonatkozó határidő után nyújtották be. Ezt a határozatot visszavonták, miután a panaszos 2003. december 29-i levelében kifogásolta azt. Mivel azonban ez a fellebbezés azt követően érkezett, hogy az értékelési folyamat már lezárult, a panaszos előjavaslatát – más előjavaslatokkal ellentétben – külső szakértők nem értékelték. Annak elkerülése érdekében, hogy a panaszost a Bizottság eredeti határozata miatt hátrány érje, felkérték, hogy nyújtson be teljes javaslatot, és vegye fel a kapcsolatot a Bizottság szolgálataival a javaslatával kapcsolatos esetleges kérdéseivel kapcsolatban. A többi pályázóval szembeni hátrányos megkülönböztetés elkerülése érdekében a panaszosnak több időt biztosítottak arra, hogy teljes javaslatát benyújtsa.

Elismerték, hogy bizonyos idő eltelt a kiválasztási bizottság véleménye és a panaszost pályázatának elfogadhatatlanságáról tájékoztató bizottsági levél között. Ez a késedelem annak tudható be, hogy az előzetes javaslatokról szóló bizottsági határozatot a "C" eljárás keretében a Leonardo da Vinci-bizottság véleményének kikérését és az Európai Parlament ellenőrzési jogának gyakorlására előirányzott időszak lejártát követően fogadták el.

Ez volt az oka annak, hogy a Bizottság kivételes eljárást vezetett be annak érdekében, hogy a panaszos teljes körű javaslatot nyújthasson be. A Bizottság elfogadta, hogy a kérelem elfogadhatóságának vizsgálata során (a panaszos kérelmére) az olvashatatlan postai bélyegzők tévedésbe ejtették, és ezért elnézést kért a panaszostól. Mindazonáltal megállapította, hogy ezt a hibát kijavították azáltal, hogy kivételesen elfogadták, hogy a panaszos teljes körű javaslatot nyújthat be, felkérték, hogy vegye fel a kapcsolatot szervezeti egységeivel az előzetes javaslattal kapcsolatos bármely kérdéssel kapcsolatban, és különleges határidőt biztosítottak számára a teljes körű javaslat benyújtására.

A panaszost nem érte kár amiatt, hogy kérelmét eredetileg elfogadhatatlannak nyilvánították. Meg kell jegyezni, hogy az előzetes javaslat benyújtása és a teljes javaslat benyújtása között a Bizottság szolgálatai és a panaszos több üzenetet váltottak. Úgy tűnt azonban, hogy a panaszos nem nyújtott be kérelmet a külső szakértőknek az előzetes javaslatával kapcsolatos esetleges észrevételeire vagy a javaslat ezen időszak alatti javításának lehetőségeire vonatkozóan.

Nem volt közvetlen kapcsolat a külső szakértők által az előpályázatok javítása és a pályázatok kiválasztása érdekében tett ajánlások között sem, mivel az előpályázatok szakasza és a pályázatok szakasza közötti sikerességi arány körülbelül 50 % volt.

Azt is meg kell jegyezni, hogy a közösségi jogban nem volt támogatáshoz való „jog”. A Bizottság ezért nem kártalanította a támogatást kérelmező személyeket a javaslataik elkészítésével töltött időért.

A Bizottság ezért nem osztotta a panaszos azon véleményét, hogy kártérítésre jogosult.

A panaszos 2003. december 29-i levelének kézhezvételét követően a Bizottság újraértékelte az ügyet. A Bizottság megfelelő módon felülvizsgálta álláspontját, és arra a következtetésre jutott, hogy a felelős tisztviselőt vagy a kiválasztási bizottságot nem lehet kifogásolni, mivel az „jóhiszeműen” járt el. A Bizottság 2004. július 19-i levelében ismertette álláspontját, amelyben kifejtette, hogy nincs tudomása a „Dienstaufsichtsbeschwerden” közösségi jogi jogalapjáról, és felkérte a panaszost, hogy nyújtson pontosabb tájékoztatást az ilyen panaszok alapjáról. A panaszos nem válaszolt erre a felhívásra.

Ami az iratbetekintés kérdését illeti, a 2004. július 30‐i megerősítő kérelmet 2004. augusztus 12‐én vették nyilvántartásba. A válaszadásra nyitva álló tizenöt munkanapos határidő tehát 2004. szeptember 2-án lejárt. Ugyanezen a napon a Bizottság írásban tájékoztatta a panaszost az érintett időszak meghosszabbításáról. A Bizottság által hivatkozott indok teljesen jogszerű volt. A kérelem újbóli vizsgálatát követően a Bizottság úgy határozott, hogy a külső szakértők értékelési formanyomtatványait a panaszos rendelkezésére bocsátja, anélkül azonban, hogy felfedné e szakértők kilétét. A végleges választ 2004. szeptember 24-én küldték meg a panaszosnak.

A panaszosok észrevételei

Észrevételeiben a panaszos a következő észrevételeket tette:

A Bizottság elismerte, hogy 2003. októberi kérelmének helytelen kezelése teljes mértékben az ő felelőssége. A Bizottság azonban – például az érintett dokumentum másolatának benyújtásával – nem bizonyította, hogy ez a kérelmet tartalmazó borítékon található olvashatatlan postabélyegzőknek tudható be. A dokumentumhoz még nem adtak hozzáférést. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján tehát nem nyert bizonyítást, hogy a Bizottság által hivatkozott körülmény a kérelem helytelen elbírálásához vezetett volna.

Már az előzetes javaslat benyújtása előtt felhívta a Bizottság figyelmét arra, hogy a 2003. október 3-i határidő meghatározása azt eredményezné, hogy a német kérelmezők eltérő bánásmódban részesülnének, mivel a német postahivatalokat nem nyitották meg azon a nemzeti ünnepnapon. A Bizottság azonban elutasította a határidő módosítására irányuló kérelmét.

A teljes aktához való hozzáférés iránti kérelmet ezért fenntartották.

Ha a Bizottságnak kétségei lettek volna afelől, hogy kérelmét időben megküldték-e, köteles lett volna felhívni arra, hogy 48 órán belül nyújtson be bizonyítékot annak bizonyítására, hogy a levelet időben megküldték. A Bizottság azonban ezt elmulasztotta.

Ha a külső szakértők általi értékelés valóban nem lett volna lehetséges, amikor kiderült, hogy az előzetes javaslat elfogadható volt, a Bizottság saját kezdeményezésére és anélkül, hogy erre irányuló kérelmet kellett volna benyújtania, köteles lett volna tájékoztatni őt az előzetes javaslat értékeléséről és az annak javítására vonatkozó javaslatairól.

A Bizottság ilyen közleményének hiányában azt feltételezte, hogy a Bizottságnak nem voltak alapvető kifogásai sem a tartalommal, sem a formával kapcsolatban, és hogy a Bizottság nem vélte úgy, hogy az előzetes javaslatot alapvetően optimalizálni kell. Ennek az elvárásnak az alapján készítette el a teljes javaslatot.

További vizsgálatok

A Bizottság véleményének és a panaszos észrevételeinek gondos mérlegelését követően úgy tűnt, hogy további vizsgálatokra van szükség.

Az ombudsman további tájékoztatás iránti kérelme

2005. január 17-én az Ombudsman ezért felkérte a Bizottságot, hogy (1) tegye meg észrevételeit a panaszos azon érvével kapcsolatban, miszerint a Bizottság nem foglalkozott a Bizottság aktájához való hozzáférés iránti kérelmének teljes terjedelmével, (2) bocsássa rendelkezésre a panaszosnak a Bizottsághoz 2003 októberében elküldött előjavaslatát tartalmazó boríték másolatát, és (3) nyújtson konkrétabb tájékoztatást a) azokról a jogi rendelkezésekről, amelyek arra kötelezték, hogy konzultáljon a Leonardo da Vinci Bizottsággal és esetleg az Európai Parlamenttel olyan kérelmek esetében is, amelyeket elfogadhatatlannak nyilvánítottak azon az alapon, hogy azokat késedelmesen nyújtották be, valamint b) arról, hogy a Leonardo da Vinci Bizottság mikor nyilvánított véleményt, és az Európai Parlament ellenőrzési jogára előírt időszak lejártáról.

A Bizottság válasza

2005. március 14-én küldött válaszában a Bizottság a következő észrevételeket tette:

2004. június 26-i levelében a panaszos hozzáférést kért a Bizottság aktájához annyiban, amennyiben a külső szakértők értékelése minőségének vagy meglétének megkérdőjelezésével vitatta javaslata értékelésének objektivitását. A Bizottság 2004. szeptember 24-i levelében foglalkozott ezzel a kéréssel. Ezzel a levéllel együtt továbbította a panaszosnak a külső szakértők javaslatára vonatkozó, anonimizált értékelőlapokat. A panaszos nem említett olyan konkrét dokumentumot, amelyet a Bizottságnak el kellene juttatnia hozzá. A Bizottság szolgálatai ezért nem láthatták, mire gondolt a panaszos, amikor jelezte, hogy a Bizottság nem biztosított számára teljes körű hozzáférést az ügyirathoz.

A Bizottságnak konzultálnia kellett a Leonardo da Vinci Bizottsággal a kiválasztott előzetes javaslatok listájának tervezetéről. A bizottság 2003. november 17-én kedvező véleményt adott. A határozattervezetet 2003. november 17-én nyújtották be a Parlamentnek, és a Parlament ellenőrzési jogainak gyakorlására rendelkezésre álló időszak 2003. december 16-án lejárt.

A panaszos előjavaslatát tartalmazó boríték egy példányát, amelyet 2003 októberében küldtek meg a Bizottságnak, a Bizottság 2005. március 14-i levelével együtt nyújtotta be.

A panaszos észrevételei

Észrevételeiben a panaszos fenntartotta panaszát, és a következő további észrevételeket tette:

Tekintettel arra, hogy hozzáférést kért a Bizottság teljes aktájához, nem volt szükség arra, hogy konkrét dokumentumokat jelöljön meg.

Az előjavaslatát tartalmazó borítékon található egyik postai bélyegző 2003. október 2-án kelt és olvasható volt. Érthetetlen volt tehát, hogy a Bizottság miért utasította el a keresetet mint elfogadhatatlant. Tekintettel arra, hogy a kérelmeket ajánlott levélben kellett benyújtani, meg lehetett volna állapítani a pontos időpontot. A Bizottságnak a saját eljárási szabályait alkalmazva a releváns körülmények megismerésétől számított 48 órán belül fel kellett volna kérnie a felperest annak bizonyítására, hogy a levelet időben megküldték.

A Bizottság tévesen keltette azt a benyomást, hogy nem tudta volna őt tájékoztatni arról, hogy kérelmét a bizottsággal és az Európai Parlamenttel való konzultációra vonatkozó kötelezettsége miatt mint elfogadhatatlant elutasították.

A HATÁROZAT

1 A releváns tények

1.1 2003. október 2-án a panaszos, egy német tanácsadó jelentkezett az Európai Bizottságnál a Leonardo da Vinci program keretében 2003-2004-re kiírt ajánlattételi felhívásra.

A vonatkozó szabályokat a "Leonardo da Vinci" közösségi szakképzési cselekvési program második szakaszának létrehozásáról szóló, 1999. április 26‐i 1999/382/EK tanácsi határozat (HL L 146., 33. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 368. o.) tartalmazza. A C. eljárás (például a panaszosé) keretében benyújtott pályázatok esetében a vonatkozó szabályok kétlépcsős kiválasztási eljárást írnak elő, nevezetesen i. az előpályázatok kiválasztását és ii. a teljes pályázatok kiválasztását, valamint egy irányítóbizottság (a Leonardo da Vinci-bizottság) bevonását. A Bizottság először értékeli a hozzá beérkezett előzetes javaslatokat, és miután kikérte a Leonardo da Vinci-bizottság véleményét, kiválasztja azokat. Úgy tűnik, hogy a Bizottság már az előpályázatok kiválasztásának szakaszában külső szakértőket vesz igénybe, és hogy az e szakértők által a javaslatok javítására tett ajánlásokat továbbítják a pályázóknak.

Csak azok a pályázók nyújthatnak be pályázatot, akiknek az előpályázatát kiválasztották. A Bizottság ezt követően – szintén külső szakértők segítségével – értékeli a beérkezett javaslatokat, és összeállítja a projektek szűkített listáját. A Leonardo da Vinci Bizottság véleményének kikérését követően a Bizottság összeállítja a kiválasztott sikeres projektek listáját.

Az Európai Parlament ellenőrzési jogokat gyakorol ezen eljárás felett.

Úgy tűnik, hogy az előpályázatok kiválasztását a pályázati felhívásban az előpályázatok benyújtására meghatározott időszak végét követő három hónapon belül kell elvégezni, míg a folyamat hátralévő része nem tarthat öt hónapnál tovább.

1.2 A jelen ügyre vonatkozó ajánlattételi felhívás szabályai szerint az előpályázatokat 2003. október 3-ig kellett benyújtani. 2003. október 16-i ülésén a Bizottság kiválasztási bizottsága elfogadhatatlannak nyilvánította a panaszos előzetes javaslatát, mivel azt túl későn nyújtották be. A panaszost ennek megfelelően a 2003. december 22-i levélben tájékoztatták, miután a Bizottság kiválasztotta az előzetes javaslatokat, miután a Leonardo da Vinci-bizottságot meghallgatták e kiválasztással kapcsolatban, és miután lejárt az az időszak, amely alatt az Európai Parlament beavatkozhatott.

1.3 Tekintettel arra, hogy ezt a határidőt betartotta, mivel 2003. október 2-án ajánlott levélben küldte el javaslatát, a panaszos 2003. december 29-én mind az Európai Bizottsághoz, mind az ombudsmanhoz fordult. Mivel a Bizottságnak még nem volt elegendő ideje az ügy kivizsgálására, ezt az első panaszt (33/2004/GG panasz) az ombudsman 2004. január 13-án mint elfogadhatatlant elutasította.

1.4 2004. január 15-én a panaszos új panaszt nyújtott be az ombudsmanhoz (221/2004/GG panasz), és az ombudsman vizsgálatot indított. Véleményében a Bizottság elismerte, hogy hibát követtek el, és hogy a panaszos előjavaslatát valóban időben benyújtották. A Bizottság megjegyezte, hogy e hiba orvoslása érdekében a panaszos projekt-előjavaslatát választotta ki a teljes javaslat benyújtására. A panaszosnak eredetileg 2004. március 1-jéig volt lehetősége a teljes javaslat benyújtására. Miután a panaszos rámutatott arra, hogy így kevesebb ideje lesz a teljes javaslat benyújtására, mint a többi pályázónak, a Bizottság elfogadta, hogy ugyanannyi napot kapjon a teljes javaslat elkészítésére, mint az összes többi pályázó.

Az e véleménnyel kapcsolatos észrevételeiben a panaszos hangsúlyozta, hogy nem részesült ugyanolyan mennyiségű információban, mint a többi kérelmező, mivel a Bizottság nem továbbított semmilyen információt arra vonatkozóan, hogy a Bizottság véleménye szerint az előjavaslatban meghatározott projekt hogyan javítható a teljes javaslatban, amit a Bizottság az összes többi kérelmező tekintetében tett. A panaszos szerint ez olyan súlyos hátrány volt, amelyet a kérelmezési eljárás lezárását követően a végső értékelés során figyelembe vett annak eldöntése érdekében, hogy szükség van-e további lépésekre jogainak védelme érdekében. A panaszos arra is rámutatott, hogy a Bizottság nem válaszolt a projektjéért felelős személlyel és a Bizottság illetékes szervezeti egységének vezetőjével szembeni panaszaira („Dienstaufsichtsbeschwerden”).

Az ombudsman úgy vélte, hogy az, hogy a Bizottság nem válaszolt a „Dienstaufsichtsbeschwerden”-re, a Bizottság félreértésének tudható be. Tekintettel ez utóbbinak a jelen üggyel kapcsolatos konstruktív és gyors megközelítésére, az ombudsman úgy ítélte meg, hogy a jelen vizsgálatban nem szükséges foglalkozni ezzel a kérdéssel. A panaszost azonban tájékoztatták arról a lehetőségről, hogy új panaszt nyújthat be ezzel a kérdéssel kapcsolatban, amennyiben a várakozásokkal ellentétben a Bizottság nem foglalkozik ezzel az üggyel.

Az ügy érdemét illetően az ombudsman úgy ítélte meg, hogy a Bizottság gyorsan és konstruktívan járt el a bekövetkezett hiba kijavítása érdekében. Az ombudsman megjegyezte, hogy a panaszos azt állította, hogy a Bizottság állításával ellentétben nem kapott annyi információt, mint a többi kérelmező. Az ombudsman úgy ítélte meg, hogy a panaszos így új, kiegészítő állítást nyújtott be. Az ombudsman véleménye szerint a 221/2004/GG. sz. panasszal kapcsolatos vizsgálata során legalább két okból nem volt helyénvaló foglalkozni ezzel az új állítással. Először is, úgy tűnik, hogy a panaszos nem vetette fel ezt a kérdést a Bizottságnak, mielőtt azt az ombudsman elé terjesztette volna. A Bizottságnak tehát még nem volt lehetősége arra, hogy megvizsgálja a kérdést. Másodszor, a panaszos továbbra is szabadon nyújthat be új panaszt az ombudsmanhoz abban az esetben, ha a Bizottság állítólagos mulasztása negatívan befolyásolná a Bizottságnak a teljes javaslatára vonatkozó határozatát. Az ombudsman ezért arra a következtetésre jutott, hogy (az említett fenntartással) a Bizottság által tett lépéseket követően már nem történt hivatali visszásság. Ezért 2004. május 5-én lezárta az ügyet.

1.5 2004. június 21-én az Európai Bizottság arról tájékoztatta a panaszost, hogy javaslatát nem választották ki.

1.6 A panaszos 2004. június 26-án kelt levelében kifogásolta ezt a határozatot, és hozzáférést kért az Európai Bizottság aktájához. A panaszos jelezte továbbá, hogy megítélése szerint a Bizottságnak 11 027,60 EUR összegű kártérítést kell fizetnie számára.

2004. július 19‐i válaszában a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a jelen ügyben helyesen járt el. A dokumentumokhoz való hozzáférést illetően a Bizottság úgy értelmezte a panaszos kérelmét, hogy az hozzáférést kér a panaszos javaslatának szakértők által készített értékeléséhez. Ezt a kérelmet az 1049/2001/EK rendelet 4. cikkének (3) bekezdése alapján elutasították.

2004. július 30-án a panaszos megerősítő kérelmet nyújtott be az 1049/2001/EK rendelet szerinti hozzáférés iránt.

1.7 Szintén 2004. július 30-án a panaszos újabb panaszt nyújtott be az ombudsmanhoz, amelyet 2437/2004/GG hivatkozási számon vettek nyilvántartásba. 2004. augusztus 31-én és szeptember 12-én a panaszos további információkat nyújtott be, és kiterjesztette a panasz hatályát. E levelek alapján az ombudsman a következő állításokat és állításokat azonosította: a panaszos (1) azt állította, hogy más kérelmezőkhöz képest hátrányos megkülönböztetés érte, (2) azt állította, hogy a Bizottság az 1049/2001/EK rendelettel összhangban nem biztosított számára hozzáférést az aktájához, (3) azt kérte, hogy a Bizottság fizesse meg a 2004. június 26-i levelében követelt kártérítést, és (4) azt kérte, hogy a Bizottság válaszoljon a „Dienstaufsichtsbeschwerden”-re.

2 A jelen vizsgálat terjedelméről

2.1 A panaszos a Bizottsághoz intézett 2004. június 26-i levelében, amelyen a jelen panasz alapul, kifejtette, hogy az a 11 027,60 EUR összeg, amelyet állítása szerint neki kellett volna megfizetnie, abból eredt, amit úgy vélt, hogy a Bizottság helytelenül kezelte az előzetes javaslatát. A panaszos megjegyezte, hogy fenntartja magának a jogot arra, hogy kártérítést követeljen a javaslata értékelésének módjáért.

2.2 Tekintettel arra, hogy a panaszos e tekintetben nem nyújtott be további információkat vagy pontos számadatokat, az ombudsman úgy véli, hogy panasza nem terjed ki a panaszosnak a teljes javaslat Bizottság általi értékeléséből eredő esetleges kártérítési igényére. Ez a vizsgálat ezért csak a panaszosnak az előzetes javaslat Bizottság általi kezeléséből eredő kártérítési igényével foglalkozik, beleértve a teljes javaslat benyújtására való felkérést is.

2.3 2004. június 26-i levelében a panaszos azt is állította, hogy azok a személyek, akik ellen panaszt nyújtott be ("Dienstaufsichtsbeschwerden"), ismételt kéréseivel ellentétben részt vettek javaslatának értékelésében.

2.4 Az Ombudsman úgy vélte, hogy ez az állítás nem képezte részét a panaszos által a jelen ügyben hozzá benyújtott panasznak. Ezért nem kérte fel a Bizottságot, hogy nyilvánítson véleményt erről a kérdésről. A panaszos, akit tájékoztattak azokról az állításokról és állításokról, amelyekkel kapcsolatban az ombudsman felkérte a Bizottságot, hogy nyilvánítson véleményt, nem ellenezte ezt a megközelítést. Ilyen körülmények között a jelen vizsgálat nem foglalkozik ezzel a kérdéssel.

2.5 Panaszában a panaszos azt javasolta, hogy az ombudsman vizsgálja meg, hogy a Bizottság az eljárás során folytatott-e megbeszéléseket más kérelmezőkkel annak érdekében, hogy e kérelmezők optimalizálhassák kérelmezőiket. Úgy tűnik, hogy a panaszos megjegyzése a teljes javaslatok benyújtását követő szakaszra vonatkozik. Tekintettel a panaszos fő állításaira és állításaira vonatkozó következtetéseire (lásd alább), az ombudsman úgy véli, hogy ebben a vizsgálatban nem szükséges foglalkozni ezzel a kérdéssel.

2.6 Az Európai Bizottság jelen ügyre vonatkozó véleményével kapcsolatos észrevételeiben a panaszos megjegyezte, hogy felhívta az Európai Bizottság figyelmét arra a tényre, hogy a 2003. október 3-i határidő meghatározása a német kérelmezők eltérő kezelését eredményezné, tekintettel arra, hogy a német postahivatalok azon a napon nem voltak nyitva, ami Németországban nemzeti ünnep. A panaszos rámutatott, hogy a Bizottság azonban elutasította a határidő módosítására irányuló kérelmét.

2.7 Az ombudsman úgy véli, hogy a panaszos fent említett megjegyzése a jelek szerint az ő tájékoztatását szolgálta, és nem minősül további állításnak. A jelen vizsgálat tehát nem terjed ki az ügy e vonatkozására. Az ombudsman hasznosnak tartja hozzátenni, hogy pusztán az a tény, hogy a kérelmek benyújtására nyitva álló határidő a tagállamok egyikében munkaszüneti napra esik, nem tűnik hivatali visszásságra utaló jelnek, feltéve, hogy valamennyi tagállamból elegendő idő áll a kérelmezők rendelkezésére kérelmeik elkészítésére és benyújtására.

3 Állítólagos hátrányos megkülönböztetés

3.1 A panaszos azt állította, hogy más kérelmezőkhöz képest hátrányos megkülönböztetés érte. Ez az állítás azon a tényen alapult, hogy a Bizottság nem vizsgálta meg az előzetes javaslatát, mielőtt felkérték volna a teljes javaslat benyújtására. A panaszos előadta, hogy ha az előjavaslatát megfelelően kezelték volna, nem lett volna szükség arra, hogy teljes körű, magas költségekkel járó javaslatot nyújtson be. Hangsúlyozza továbbá, hogy ha előjavaslatát pozitívan értékelték volna, megkapta volna (mint minden más pályázó) az első értékelés eredményeit, amelyek lehetővé tették volna számára, hogy javaslatában további szempontokat is figyelembe vegyen, amelyekre most először hívta fel a figyelmét.

3.2 Véleményében az Európai Bizottság rámutatott arra, hogy a panaszos előzetes javaslatát eredetileg azért utasították el, mert úgy tűnt, hogy azt a vonatkozó határidő után nyújtották be. Ezt a határozatot visszavonták, miután a panaszos 2003. december 29-i levelében kifogásolta azt. Mivel azonban ez a fellebbezés azt követően érkezett, hogy az értékelési folyamat már lezárult, a panaszos előjavaslatát – más előjavaslatokkal ellentétben – külső szakértők nem értékelték. Annak elkerülése érdekében, hogy a panaszost a Bizottság eredeti határozata miatt hátrány érje, felkérték, hogy nyújtson be teljes javaslatot, és vegye fel a kapcsolatot a Bizottság szolgálataival a javaslatával kapcsolatos esetleges kérdéseivel kapcsolatban. A többi pályázóval szembeni hátrányos megkülönböztetés elkerülése érdekében a panaszosnak több időt biztosítottak arra, hogy teljes javaslatát benyújtsa.

A Bizottság előadta, hogy a panaszos nem nyújtott be kérelmet a külső szakértőknek az előzetes javaslatával kapcsolatos esetleges észrevételeire vagy a javaslat ezen időszak alatti javításának lehetőségeire vonatkozóan. A Bizottság szerint nem volt közvetlen kapcsolat a külső szakértők által a pályázatok javítása és a pályázatok kiválasztása érdekében tett ajánlások között sem, mivel az előpályázatok szakasza és a pályázatok szakasza közötti sikerességi arány körülbelül 50 % volt.

3.3 Észrevételeiben a panaszos azt állította, hogy amennyiben a külső szakértők általi értékelés valóban nem lett volna lehetséges, amikor kiderült, hogy az előzetes javaslat elfogadható volt, az Európai Bizottság köteles lett volna saját kezdeményezésére és anélkül, hogy erre irányuló kérelmet kellett volna benyújtania, tájékoztatni őt az előzetes javaslat értékeléséről és az annak javítására vonatkozó javaslatairól.

3.4 Az ombudsman megjegyzi, hogy az Európai Bizottság elismerte, hogy hibát követett el, amikor úgy ítélte meg, hogy a panaszos előzetes javaslatát késedelmesen nyújtották be, és hogy elnézést kért ezért a hibáért. Megjegyzi továbbá, hogy a Bizottság gyorsan és konstruktívan járt el, amikor a hibára felhívták a figyelmét. E hiba negatív hatásainak orvoslása érdekében a Bizottság felajánlotta a panaszosnak annak lehetőségét, hogy 2004. március 1‐jéig, vagyis azon pályázók teljes pályázatának benyújtására kitűzött határidőig, akiknek az előzetes pályázatát kiválasztották, teljes pályázatot nyújtson be. Az ombudsman megjegyzi továbbá, hogy amikor a panaszos rámutatott arra, hogy ez kevesebb időt biztosítana számára a teljes javaslat benyújtására, mint a többi projektgazda, a Bizottság elfogadta, hogy ugyanennek az időnek a rendelkezésére kell állnia, és hogy a teljes javaslatát 2004. március 19-ig be kell nyújtania.

3.5 Az ombudsman véleménye szerint azonban egyértelmű, hogy ez az eljárásmód nem biztosította, hogy a panaszost ugyanúgy kezeljék, mint az összes többi támogatót, akiknek az előzetes javaslatait kiválasztották. E vizsgálat során a Bizottság megerősítette, hogy külső szakértők segítségével megvizsgálta az előzetes javaslatokat. Úgy tűnik továbbá, hogy e szakértők észrevételeit, beleértve az előzetes javaslatok javításának módjára vonatkozó javaslatokat, a Bizottság továbbította a kérelmezőknek (2). E kérelmezőknek így lehetőségük volt arra, hogy szakértői tanácsot vegyenek igénybe annak eldöntésekor, hogy teljes körű javaslatot nyújtsanak-e be a Bizottságnak, és ha igen, hogyan. Nem vitatott, hogy a panaszos nem kapott ilyen tanácsot. Ilyen körülmények között a Bizottság nem úgy kezelte a panaszost, mint a többi olyan pályázót, akiknek az előzetes javaslatait kiválasztották.

3.6 Az ombudsman azonban úgy véli, hogy figyelembe kell venni a jelen ügy körülményeit annak meghatározása érdekében, hogy ez az eltérő bánásmód igazolható-e. Úgy tűnik, hogy a vonatkozó szabályok előírják, hogy az előzetes javaslatokat meghatározott időn belül értékelni kell. Ez az időszak lejárt, amikor a Bizottság tudomást szerzett a bekövetkezett hibáról, és a Bizottság kifejtette, hogy a panaszos előzetes javaslatát ezért nem értékelték külső szakértők. Az ombudsman megjegyzi továbbá, hogy a 221/2004/GG panaszra vonatkozó véleményével együtt a Bizottság benyújtotta a 2004. január 28-i belső feljegyzés egy példányát, amelyben a Bizottság kifejtette a jelen ügyben javasolt megközelítést. E feljegyzés szerint ebben a szakaszban „lényegében lehetetlen” volt elvégezni a panaszos előzetes javaslatának értékelését, tekintettel a külső szakértők szerződtetéséhez szükséges időre, valamint arra a tényre, hogy a teljes javaslatnak a „teljes javaslatértékelési eljárás” vége előtt el kell jutnia a Bizottsághoz, amelyre – továbbra is a feljegyzés szerint – 2004. március 1. és 26. között került volna sor. E feljegyzés szerint ezért az a döntés született, hogy az előjavaslatot a teljes javaslat benyújtására kiválasztottnak nyilvánítják, és „megfelelő intézkedéseket tesznek a [panaszossal] szemben az egyenlő bánásmód biztosítása érdekében”.

3.7 Az ombudsman véleménye szerint nem kétséges, hogy ebben az ügyben valóban lehetetlen volt külső szakértőkkel értékelni a panaszos előzetes javaslatát. Meg kell jegyezni, hogy úgy tűnik, hogy a vonatkozó szabályok nem határoznak meg kötelező határidőket a folyamat második szakaszának, azaz a teljes javaslatoknak az értékelésére vonatkozóan. Mivel azonban ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban nem áll rendelkezésre további információ, és tekintettel későbbi következtetéseire, az ombudsman úgy véli, hogy a legjobb, ha abból a feltételezésből indulunk ki, hogy a Bizottság számára valóban „lényegében lehetetlen” volt külső szakértőket igénybe venni a panaszos előzetes javaslatának értékeléséhez.

3.8 Ennek alapján az ombudsman úgy véli, hogy az Európai Bizottság 2004. január 28-i feljegyzésében felvázolt megoldás az adott körülmények között valóban ésszerű volt, feltéve, hogy az Európai Bizottság "megfelelő intézkedéseket tett (...) az egyenlő bánásmód biztosítása érdekében". Az ombudsman véleménye szerint azonban a Bizottság nem tett meg mindent, ami az adott körülmények között szükséges és megfelelő volt annak biztosítása érdekében, hogy a panaszost ugyanúgy kezeljék, mint a többi kérelmezőt. Ez minden bizonnyal igaz a kérelmezőknek biztosított időre is. Meg kell jegyezni, hogy a panaszosnak eredetileg 2004. március 1-jéig kellett volna benyújtania teljes javaslatát. Csak miután a panaszos ezt kifogásolta, kapott ugyanannyi napot, mint a többi kérelmező. Bár ezt a hibát a Bizottság gyorsan orvosolta, és így a jelen ügy szempontjából irreleváns, a Bizottság megközelítése kétségeket vet fel azzal kapcsolatban, hogy teljes mértékben tudatában volt-e annak, hogy mi szükséges az összes kérelmezővel szembeni egyenlő bánásmód biztosításához. Ennél is fontosabb, hogy tekintettel arra, hogy az előzetes javaslat értékelése milyen jelentőséggel bírt a teljes javaslat benyújtása szempontjából, a Bizottságnak tisztában kellett volna lennie azzal a ténnyel, hogy a panaszos hátrányos helyzetben van azon többi pályázóhoz képest, akiknek az előzetes javaslatait értékelték és kiválasztották. Ilyen körülmények között helyes igazgatási gyakorlat lett volna, ha a Bizottság megpróbálja a lehető legkisebbre csökkenteni ezt a hátrányt. Amint azt a panaszos előadta, a Bizottság tájékoztathatta volna őt különösen az előjavaslat értékeléséről és az előjavaslat javításának módjára vonatkozó javaslatairól. A jelen ügy körülményeire tekintettel az ombudsman úgy véli, hogy az ilyen eljárásmód valóban elvárható lenne egy olyan közigazgatási szervtől, amely meg kívánja semmisíteni az általa elkövetett hiba következményeit. Úgy tűnik azonban, hogy ilyen lépésekre nem került sor. Igaz, hogy 2004. február 2-i levelében, amelyben tájékoztatta a panaszost az általa hozott határozatról, a Bizottság megjegyezte, hogy a panaszos „további információkért” felveheti a kapcsolatot főigazgatóságával. Az ombudsman véleménye szerint azonban ez a meglehetősen általános ajánlat nem volt elegendő annak biztosításához, hogy a panaszost lényegében ugyanúgy kezeljék, mint azokat a pályázókat, akiknek az előzetes javaslatait értékelték és kiválasztották.

3.9 A kétségek elkerülése végett meg kell jegyezni, hogy az ombudsman tudatában van annak a ténynek, hogy a panaszos teljes körű javaslatot nyújtott be anélkül, hogy ragaszkodott volna előjavaslatához, vagy megkapta volna annak értékelését. Az ombudsman véleménye szerint azonban ez a körülmény (még ha releváns is a panaszos kártérítésre való jogosultságának kérdése szempontjából) nem befolyásolja azon következtetését, hogy a Bizottság nem biztosította, hogy a panaszos ugyanolyan bánásmódban részesüljön, mint a többi olyan pályázó, akiknek az előzetes javaslatait kiválasztották, és akiket felkértek a teljes javaslat benyújtására. Az, hogy a Bizottság nem biztosította ezt az egyenlő bánásmódot, tehát hivatali visszásságnak minősül.

4 A Bizottság irataiba való betekintés állítólagos elmulasztása

4.1 A panaszos azt állította, hogy az Európai Bizottság nem biztosított számára megfelelő hozzáférést az ügyirataihoz. Az ombudsmanhoz intézett 2004. szeptember 12-i további levelében (amelyet az ombudsman továbbított a Bizottságnak) a panaszos arról tájékoztatta az ombudsmant, hogy 2004. szeptember 2-án levelet kapott, amelyben a Bizottság megjegyezte, hogy a panaszos 2004. július 30-i megerősítő kérelmére (amelyet a Bizottság szerint 2004. augusztus 12-én vettek nyilvántartásba) adandó válasz határidejét további 15 munkanappal (2004. szeptember 23-ig) meg kellett hosszabbítani, mivel több olyan tisztviselő, akinek szakértelme szükséges a kérelem elbírálásához, szabadságon volt. A panaszos úgy vélte, hogy a Bizottság által hozott határozat nem volt helyes, mivel a Bizottság számára nem szabad lehetővé tenni, hogy a kérelmek nyilvántartásba vételének késleltetésével meghosszabbítsa a kérelmek elbírálására rendelkezésre álló időt, és hogy a Bizottság által megjelölt indok felhasználható bármely határidő megkerülésére.

4.2 Véleményében az Európai Bizottság rámutatott arra, hogy a 2004. július 30-i megerősítő kérelmet 2004. augusztus 12-én vették nyilvántartásba. A válaszadásra nyitva álló tizenöt munkanapos határidő tehát 2004. szeptember 2-án lejárt. Ugyanezen a napon a Bizottság írásban tájékoztatta a panaszost az érintett időszak meghosszabbításáról. A Bizottság szerint az általa hivatkozott indok teljesen jogszerű volt. A kérelem újbóli vizsgálatát követően a Bizottság úgy határozott, hogy a külső szakértők értékelési formanyomtatványait a panaszos rendelkezésére bocsátja, anélkül azonban, hogy felfedné e szakértők kilétét. A végleges választ 2004. szeptember 24-én küldték meg a panaszosnak.

4.3 Észrevételeiben a panaszos fenntartotta állítását.

4.4 Az Ombudsman 2005. január 17-én küldött további információkérésében felkérte az Európai Bizottságot, hogy tegye meg észrevételeit a panaszos azon véleményével kapcsolatban, hogy nem foglalkozott az Európai Bizottság ügyiratához való hozzáférés iránti kérelmének teljes terjedelmével.

4.5 Válaszában az Európai Bizottság előadta, hogy a panaszos annyiban kért hozzáférést az Európai Bizottság aktájához, amennyiben a külső szakértők által végzett értékelések minőségének vagy meglétének megkérdőjelezésével vitatta javaslata értékelésének objektivitását. A Bizottság 2004. szeptember 24-i levelében foglalkozott ezzel a kéréssel, és továbbította a panaszosnak a külső szakértők javaslatára vonatkozó, anonimizált értékelőlapokat. A Bizottság rámutatott, hogy a panaszos nem említett olyan konkrét dokumentumot, amelyet a Bizottságnak meg kellene küldenie számára. A Bizottság szolgálatai ezért nem láthatták, mire gondolt a panaszos, amikor jelezte, hogy a Bizottság nem biztosított számára teljes körű hozzáférést az ügyirathoz.

4.6 Észrevételeiben a panaszos azt állította, hogy nem volt szükség konkrét dokumentumok megjelölésére, mivel hozzáférést kért az Európai Bizottság teljes aktájához.

4.7 Az ombudsman úgy véli, hogy hasznos különbséget tenni ezen állítás eljárási szempontjai és az általa érintett érdemi kérdések között.

4.8 Ami az eljárási szempontokat illeti, az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottsághoz intézett 2004. június 26-i levelében, amelyben dokumentumokhoz való hozzáférést kért, a panaszos arra is rámutatott, hogy már több alkalommal kért hozzáférést a Bizottság aktájához. A Bizottság aktájához való hozzáférésre irányuló korábbi kísérletekkel kapcsolatban nem nyújtottak be további információkat. Az ombudsman azonban megjegyzi, hogy a panaszos által elé terjesztett érvek a 2004. június 26-i kérelmének kezelésére vonatkoznak. Ezért ezt a hozzáférés iránti kérelmet (és az azt követő megerősítő kérelmet) fogjuk itt megvizsgálni.

Mivel a hozzáférés iránti kérelmére nem érkezett válasz, a panaszos megerősítő kérelmet nyújtott be a Bizottsághoz, amelyet 2004. július 30-án faxon megküldtek. A Bizottság által a véleményében szolgáltatott információk szerint ez a megerősítő kérelem 2004. augusztus 6-án, azaz egy héttel később érkezett be, és 2004. augusztus 12-én vették nyilvántartásba. Az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság nem nyújtott be magyarázatot ezekre a késedelmekre.

2004. szeptember 2-i levelében a Bizottság tájékoztatta a panaszost, hogy a megerősítő kérelemre való válaszadás 15 munkanapos határidejét (amely aznap lejárt) további 15 munkanappal (2004. szeptember 23-ig) meg kell hosszabbítani, mivel több olyan tisztviselő, akinek szakértelme szükséges a kérelem elbírálásához, szabadságon van. Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) 8. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a megerősítő kérelmekre adandó válasz határideje 15 munkanappal meghosszabbítható „kivételes esetekben, például ha a kérelem nagyon hosszú dokumentumra vagy nagyon nagy számú dokumentumra vonatkozik”. Az ombudsman úgy véli, hogy a személyzet szabadságon való távolléte e rendelkezés értelmében nem tekinthető olyan „kivételes” esetnek, amely indokolná a határidő meghosszabbítását.

Mindenesetre 2004. szeptember 2‐i levelében a Bizottság megjegyezte, hogy a meghosszabbított határidő 2004. szeptember 23‐a volt. A Bizottságnak a megerősítő kérelemre adott válaszát azonban csak 2004. szeptember 24-én küldték meg.

Ilyen körülmények között az ombudsman megállapítja, hogy a Bizottság eljárási szempontból nem kezelte megfelelően a panaszos hozzáférés iránti kérelmét.

4.9 Az állítás lényegét illetően meg kell jegyezni, hogy a panaszos 2004. június 26-i levelében hozzáférést kért az ügyirathoz ("Akteneinsicht"). 2004. július 30-i megerősítő kérelmében a panaszos egyértelműen kijelentette, hogy kérelme nem „egyetlen dokumentumra, hanem az egész ügyiratra” vonatkozik. A jelen ügyben egyértelmű, hogy a Bizottság eddig csak a külső szakértőknek a javaslatára vonatkozó (anonimizált) értékelő lapjaihoz biztosított hozzáférést. Annak ellenére, hogy kifejezetten felkérték, hogy tegye meg észrevételeit ezzel a kérdéssel kapcsolatban, a Bizottság még mindig nem foglalkozott a panaszos hozzáférés iránti kérelmével annyiban, amennyiben az az aktájában szereplő többi dokumentumot érinti. A Bizottság előadta, hogy a panaszos nem jelölte meg pontosan azokat a dokumentumokat, amelyekhez hozzá kíván férni. Az ombudsman ezt az érvet nem tartja meggyőzőnek. A panaszos hozzáférést kért az ügyével kapcsolatos teljes bizottsági aktához. Az Ombudsman véleménye szerint a panaszos kérése így elég pontos volt ahhoz, hogy a Bizottság megérthesse a panaszos által elérni kívánt hozzáférés terjedelmét.

Az ombudsman ezért megállapítja, hogy a Bizottság még mindig nem foglalkozott a panaszos hozzáférés iránti kérelmének teljes terjedelmével.

4.10 Ilyen körülmények között az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy az Európai Bizottság nem foglalkozott megfelelően a panaszos hozzáférés iránti kérelmével, sem az eljárási szempontok, sem pedig az ügy érdeme tekintetében. Az ombudsman ezért az alábbiakban ajánlástervezetet készít.

5 Kártérítési igény

5.1 A panaszos azt kérte, hogy a Bizottság fizesse meg a 2004. június 26-i levelében meghatározott kártérítést.

5.2 Véleményében az Európai Bizottság elismerte, hogy bizonyos idő eltelt a kiválasztási bizottság véleménye és az Európai Bizottságnak a panaszost pályázata elfogadhatatlanságáról tájékoztató levele között. A Bizottság szerint ez a késedelem annak tudható be, hogy az előzetes javaslatokról szóló bizottsági határozatot a „C” eljárás keretében, az illetékes bizottság véleményének kikérését és az Európai Parlament ellenőrzési jogára előírt határidő lejártát követően fogadták el.

A Bizottság előadta továbbá, hogy a panaszost nem érte kár amiatt, hogy kérelmét eredetileg elfogadhatatlannak nyilvánították (lásd a fenti 2.2. pontban már kifejtett érveket). Hangsúlyozta továbbá, hogy a közösségi jogban nem létezik támogatáshoz való „jog”. A Bizottság ezért nem kártalanította a támogatást kérelmező személyeket a javaslataik elkészítésével töltött időért.

5.3 Észrevételeiben a panaszos fenntartotta álláspontját.

5.4 Tekintettel arra, hogy az Európai Bizottságnak az előzetes javaslat elfogadhatatlanná nyilvánítására vonatkozó eredeti határozata képezi a jelen panasz hátterét (és eredetét), az Ombudsman szükségesnek tartja, hogy a jelen kérelem vizsgálatát e kérdés alaposabb vizsgálatával kezdje. Az ombudsman erre irányuló kérését követően a Bizottság bemutatta a panaszos előzetes javaslatát tartalmazó boríték fénymásolatát, amelyet 2003 októberében megküldtek a Bizottságnak. E fénymásolat alapján valóban nehéz volt megállapítani, hogy a panaszos előjavaslatát időben benyújtották-e. Az ombudsman azonban nehezen érti, hogy miért nem vették fel a kapcsolatot a panaszossal, és miért nem kérték fel arra, hogy nyújtson be bizonyítékot annak az időpontnak a megállapításához, amikor megküldte előzetes javaslatát a Bizottságnak. Tekintettel arra, hogy a kérelmezőknek ajánlott küldeményeket kellett használniuk, a kérdés könnyen tisztázható lett volna. Az ombudsman számára még nehezebb megérteni, hogy a panaszost a (feltételezett) elfogadhatatlanságról tájékoztató levelet miért csak 2003. december 22-én küldték el, több mint két hónappal azután, hogy a Bizottság kiválasztási bizottsága 2003. október 16-án döntött a kérdésről. Véleményében a Bizottság láthatóan azzal érvelt, hogy először konzultálnia kell a Leonardo da Vinci bizottsággal, és meg kell várnia, amíg az Európai Parlament gyakorolhatja ellenőrzési jogait, mielőtt írhatna a panaszosnak. Az ombudsman ezt követően arra kérte a Bizottságot, hogy szolgáltasson konkrétabb információkat azokról a jogi rendelkezésekről, amelyeken ez az álláspont alapult. Az ombudsman véleménye szerint a Bizottság válasza nem nyújt meggyőző információt annak bizonyítására, hogy nem lett volna képes kellő időben tájékoztatni a panaszost a 2003. október 16-i határozatáról. Ilyen körülmények között az ombudsman úgy véli, hogy a Bizottságot felelősségre kell vonni a 2003. október 16-i határozata és azon időpont között bekövetkezett késedelemért, amikor e határozatot a panaszos tudomására hozták.

5.5 Amint fentebb (3.4. pont) megjegyeztük, az Európai Bizottság elfogadja, hogy a panaszos előzetes javaslatát elfogadhatatlanság okán elutasító eredeti (2003. október 16-i) határozata tévedésből született. Az ombudsman megállapította továbbá, hogy a Bizottság felelősségre vonható a 2003. október 16-i határozata és azon időpont között bekövetkezett késedelemért, amikor e határozatot a panaszos tudomására hozták (lásd az 5.4. pontot). Végezetül az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság ezt követően nem biztosított egyenlő bánásmódot a panaszos és a többi olyan projektgazda között, akiknek az előzetes javaslatait kiválasztották, és akiket felkértek a teljes javaslat benyújtására (3.11. pont). E körülményekre tekintettel az ombudsman úgy véli, hogy a kártérítési igény elvben megalapozott.

5.6 Ami a kártérítés összegét illeti, a panaszos benyújtott egy számítást, amelyben 2275 EUR-t kért az arra irányuló erőfeszítéseivel kapcsolatos költségekre, hogy a Bizottság figyelembe vegye az előzetes javaslatát (30 órás munkaidő 75 EUR/óra áron, plusz 25 EUR átalányösszeg a faxok küldésének és a telefonhívások kezdeményezésének költségeiért), valamint 8752,60 EUR-t a javaslat elkészítésére irányuló (mint kiderült) hiábavaló erőfeszítés miatt (20 munkanap 409 EUR/nap áron, plusz 7 %-os átalányösszeg a költségekért).

5.7 Ami az első pontot illeti, az ombudsman úgy véli, hogy nem zárható ki, hogy egy polgár kérheti az adminisztrációtól, hogy térítse meg a jogai gyakorlása során felmerült konkrét költségeit. Nehéz azonban megérteni, hogy a panaszosnak miért kellett volna 30 órát töltenie a kérdéssel. A panaszosnak a Bizottsághoz intézett 2003. december 29-i levele kevesebb mint 2 oldalból áll, és elkészítése nem igényelhetett aránytalanul sok időt és munkát. Ugyanez vonatkozik a panaszos által az ombudsmanhoz benyújtott két panaszra (33/2004/GG panasz és 221/2004/GG panasz). Az ombudsman véleménye szerint a panaszos nem nyújtott be elegendő bizonyítékot annak bizonyítására, hogy az ahhoz szükséges erőfeszítések, hogy a Bizottság elfogadja, hogy előjavaslatát időben nyújtották be, túlmentek azon, ami észszerűen elvárható egy olyan polgártól, aki támogatás megszerzése céljából egy uniós intézményhez fordul.

5.8 Az ombudsman úgy véli, hogy a teljes javaslat elkészítésének költségeit illetően eltérő megfontolásokat kell alkalmazni. Amint azt a panaszos helyesen állítja, lehetséges, hogy jobb javaslatot készített volna, vagy úgy döntött volna, hogy egyáltalán nem tesz javaslatot, ha megkapta volna az előzetes javaslatának értékelését.

Az ombudsman azonban úgy véli, hogy a következő szempontokat is figyelembe kell venni:

Még ha a Bizottság meg is adta volna azt a tanácsot, hogy a panaszos állítása szerint meg kellett volna kapnia, semmi nem bizonyítja, hogy a panaszos tartózkodott volna a teljes javaslat benyújtásától. A teljes körű pályázat benyújtása azonban nem garantálta a sikert, mivel úgy tűnik, hogy végül csak a pályázat benyújtására felkért projektgazdák 50%-át választották ki.

- A Bizottság véleményével kapcsolatos észrevételeiben a panaszos előadta, hogy azt feltételezte, hogy a Bizottságnak nem voltak alapvető kifogásai sem a tartalommal, sem a formával kapcsolatban, és hogy a Bizottság nem tartotta szükségesnek az előzetes javaslat alapvető optimalizálását. Ennek az elvárásnak az alapján készítette el a teljes javaslatot. Meg kell azonban jegyezni, hogy a Bizottság 2004. február 2-i levele, amelyben felkérte a panaszost, hogy nyújtson be teljes körű javaslatot, egyértelműen kijelentette, hogy nincs garancia a támogatás kifizetésére.

- Amint azt a Bizottság előadta, a közösségi jogban nincs támogatáshoz való "jog". Azok a személyek, akik támogatást igényelnek, csak remélhetik, hogy megkapják a kért összeget, anélkül, hogy bármilyen garancia lenne a sikerre. A pályázók így azt kockáztatják, hogy a pályázatuk elkészítésével töltött időt hiába töltötték.

A jelen ügyben a panaszos elfogadta, hogy teljes körű javaslatot nyújtson be annak ellenére, hogy nem értékelték az előzetes javaslatát. Vélelmezni kell tehát, hogy a panaszos elfogadta azon kockázat egy részét, hogy javaslata az adott körülmények között sikertelen lesz.

5.9 A fentiekre tekintettel az ombudsman úgy véli, hogy helyes igazgatási gyakorlat lenne, ha az Európai Bizottság méltányos kártérítést ajánlana fel a panaszosnak az elkövetett hivatali visszásság káros következményeiért. Az ombudsman ezért az alábbiakban ajánlástervezetet készít. Az ombudsman véleménye szerint azonban a jelen ügy körülményei között méltányosnak tekinthető összeg minden bizonnyal jóval alacsonyabb, mint a panaszos által igényelt összeg.

6 Válasz iránti kérelem a "Dienstaufsichtsbeschwerden"

6.1 A panaszos azt kérte, hogy az Európai Bizottság válaszoljon a "Dienstaufsichtsbeschwerden" (az Európai Bizottság személyzetének egyes tagjai ellen benyújtott panaszok) című dokumentumára.

6.2 Véleményében a Bizottság előadta, hogy miután megkapta a panaszos 2003. december 29-i levelét, újraértékelte az ügyet. A Bizottság szerint ez a vizsgálat arra a következtetésre vezetett, hogy a felelős tisztviselőt vagy a kiválasztási bizottságot nem lehet kifogásolni, mivel az „jóhiszeműen” járt el. A Bizottság megjegyezte, hogy 2004. július 19-i levelében kifejtette álláspontját, amelyben kifejtette, hogy nincs tudomása a „Dienstaufsichtsbeschwerden” közösségi jogi jogalapjáról, és felkérte a panaszost, hogy nyújtson pontosabb tájékoztatást az ilyen panaszok alapjáról. A Bizottság szerint a panaszos nem válaszolt erre a felhívásra.

6.3 Az ombudsman úgy véli, hogy a panaszos a "Dienstaufsichtbeschwerden" benyújtásával az egyes érintett tisztviselők magatartásával kapcsolatban kívánt panaszt tenni, nem pedig magának az intézménynek a magatartásával kapcsolatban. Az ombudsman azonban úgy véli, hogy valóban semmi nem utal arra, hogy ezek a tisztviselők nem „jóhiszeműen” jártak volna el. Az ombudsman véleménye szerint ezért a Bizottság álláspontja ésszerűnek tűnik.

6.4 Az ügy ezen aspektusát illetően tehát nem állapítható meg hivatali visszásság.

7 Következtetések

Alapokmánya 3. cikkének (5) bekezdése arra utasítja az ombudsmant, hogy amennyire csak lehetséges, keressen békés megoldást a panaszos megelégedésére. Véleményében a Bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a panaszos nem jogosult kártérítésre. A panaszos azonban azt állítja, hogy több mint 10 000 euró összegű kártérítésben kell részesülnie. Tekintettel arra, hogy a panaszos és a Bizottság álláspontja távol áll egymástól, az ombudsman úgy véli, hogy ebben az esetben nem valószínű, hogy a békés megoldásra irányuló javaslat sikeres lenne.

A fentiekre tekintettel az ombudsman az alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban a következő ajánlástervezeteket terjeszti a Bizottság elé:

Az ajánlástervezetek

(1) A Bizottságnak a panaszos dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmének teljes terjedelmével foglalkoznia kell.

(2) A Bizottságnak méltányos kártérítést kell nyújtania a panaszos számára azon hátrányos következmények tekintetében, amelyeket az okozott számára, hogy a Bizottság nem biztosított számára ugyanolyan bánásmódot, mint amelyet más olyan pályázóknak biztosított, akiknek az előzetes javaslatait kiválasztották, és akiket felkértek a teljes javaslat benyújtására.

A Bizottság és a panaszos tájékoztatást kap ezekről az ajánlástervezetekről. Az ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban a Bizottság 2005. december 31-ig részletes véleményt küld. A részletes vélemény magában foglalhatja az ombudsman határozatának elfogadását és az ajánlástervezet végrehajtása érdekében hozott intézkedések leírását.

Strasbourg, 2005. szeptember 27.

 

P. Nikiforos DIAMANDOUROS

---

(1) Az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről szóló, 1994. március 9-i 94/262 európai parlamenti határozat (HL 1994. L 113., 15. o.).

(2) Az ombudsman feltételezi, hogy ezt a fajta tájékoztatást csak azoknak a képviselőknek adták meg, akiknek az előjavaslatait kiválasztották, és csak a kiválasztásról szóló határozat elfogadását követően.

(3) HL 2001. L 145., 43. o.