(Az európai ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban készült (1))

A PANASZ

Bevezetés

Ez a panasz egy másik panaszhoz (402/2004/GG panasz) kapcsolódik, amelyet ugyanaz a panaszos, egy német vállalat nyújtott be.

A 402/2004/GG. sz. panasz

1999. augusztus 3-án a Bizottság szolgáltatási szerződést kötött az RRI-vel (Rhein-Ruhr Ingenieur-Gesellschaft mbH, német társaság) mint a panaszost is magában foglaló konzorcium vezetőjével. A szerződés két uniós szakértőnek, egy társigazgatónak és egy pénzügyi/adminisztratív vezetőnek az EU–Kína Liaoning integrált környezetvédelmi projekt (LIEP) számára történő technikai segítségnyújtás céljából történő biztosítására vonatkozott, a következők szerint: A programiroda és a környezetvédelmi tudatossági projekt irányítása. W., a panaszos által alkalmazott szakértő 2000 szeptemberében vált pénzügyi/igazgatási vezetővé. A 2001 szeptemberében aláírt szerződés kiegészítését követően W. igazgatóhelyettes lett.

2003. szeptember 15-én a Bizottság pekingi küldöttsége ajánlott levélben tájékoztatta az RRI-t arról, hogy a szerződés felmondása mellett döntött annak 15. cikke alapján, valamint azon az alapon, hogy a társigazgató-helyettes nem teljesítette a 2. kiegészítésben módosított feladatait. A Bizottság kifejtette, hogy 2002. június 6-án és 2003. január 30-án küldött két levelében rámutatott arra, hogy a panaszos által nyújtott szolgáltatásokat nem a Bizottság megelégedésére nyújtották, és figyelmeztetett arra, hogy amennyiben a társigazgató-helyettes nem teljesíti feladatait, úgy fogja tekinteni, hogy az RRI által vezetett konzorcium szerződésszegést követett el.

2003. szeptember 22‐i levelében az RRI vitatta ezt a határozatot, és arra kérte a Bizottságot, hogy adjon pontosabb tájékoztatást annak indokairól. 2003. szeptember 26-i válaszában a küldöttség rámutatott arra, hogy a társigazgató-helyettes többek között „közbeszerzési és szerződéskötési felelősséggel” rendelkezik. A küldöttség szerint a panaszos szakértője nem tett eleget e kötelezettségének.

Az RRI 2003. november 10-én újabb levelet küldött a küldöttségnek. 2003. november 18-i válaszában a küldöttség nem szolgált további részletekkel a szerződés felmondására vonatkozó döntésének indokait illetően.

A technikai segítségnyújtási szerződés megszűnése miatt a panaszos szükségesnek tartotta a W.-vel kötött munkaszerződésének megszüntetését. Ez utóbbi e határozattal szemben fellebbezést nyújtott be a bonni (Németország) Arbeitsgerichthez (munkaügyi bíróság). Úgy tűnt, hogy ezen eljárás során a panaszosnak részletes információkat kellett szolgáltatnia arról, hogy W. állítólag megtagadta a feladatai ellátását.

A 402/2004/GG panaszban a panaszos lényegében azt állította, hogy a Bizottság nem szolgáltatott kellően pontos információkat a technikai segítségnyújtási szerződés felmondásának okairól.

Az ombudsman úgy határozott, hogy vizsgálatot kell lefolytatni. Ezért a panaszt véleményezésre megküldte a Bizottságnak. Ezt a véleményt észrevételezésre továbbították a panaszosnak. E vizsgálatok eredményei alapján az ombudsman arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Bizottság kellően pontos tájékoztatást adott a szerződés felmondásának okairól, és így nem történt hivatali visszásság a panaszos állítását illetően. Az ügyet ezért a 2004. augusztus 12-i határozattal (2) lezárták.

A panaszos 2004. március 19-i levele

Panaszában a panaszos megemlítette, hogy az 1049/2001/EK rendelet alapján a szerződés megszüntetésével kapcsolatos dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmet nyújtott be a Bizottsághoz azon a napon, amikor az ombudsmanhoz írt (2004. február 5.).

2004. március 19-i további levelében a panaszos tájékoztatta az ombudsmant, hogy ezt a kérelmet 2004. február 26-án elutasították, hogy 2004. március 4-én megerősítő kérelmet nyújtottak be, és hogy az ombudsman vizsgálatát ki kell terjeszteni a hozzáférés Bizottság általi megtagadására.

Tekintettel arra, hogy a megerősítő kérelem Bizottság általi elbírálására az 1049/2001/EK rendelettel összhangban rendelkezésre álló határidő (a nyilvántartásba vételt követő 15 munkanap) még nem járt le a panaszos e levelének megírásakor, az ombudsman tájékoztatta a panaszost, hogy még nem tud foglalkozni ezzel a további állítással, de a panaszos a vonatkozó határidő lejártakor újra benyújthatja ezt a kérdést.

A jelen kifogásról

2004. május 3-i levelében a panaszos megismételte a dokumentumokhoz való hozzáférés kérdésére vonatkozó panaszát, rámutatva, hogy a megerősítő kérelmet 2004. április 26-án elutasították. Ezt a levelet ezért új panaszként (1368/2004/GG. sz. panasz) iktatták.

Határozatában a Bizottság három dokumentumkategóriát különböztetett meg. Az első két kategóriába tartozó dokumentumok (1: Szerződéses dokumentumok; 2: A szerződés végrehajtásával kapcsolatos levelezést) sorolták fel, míg a 3. kategóriára csak általánosságban hivatkoztak („különböző levelezés, főként e-mailben, különböző személyek között a szerződés végrehajtásával kapcsolatban”). A Bizottság előadta, hogy a hozzáférés kérdése nem vizsgálható egyes kérelmezők tekintetében, mivel a hozzáférhetővé tett dokumentumok nyilvánosak, és így mindenki számára hozzáférhetők.

Miután kifejezte azon véleményét, hogy a panaszosnak már rendelkeznie kell az első két kategóriába tartozó dokumentumokkal, a Bizottság a következő észrevételeket tette az összes dokumentummal kapcsolatban:

A dokumentumok kereskedelmi jellegű információkat tartalmaztak az érintett vállalatokról, szakértőkről és személyekről. Az e dokumentumokhoz való hozzáférést ezért megakadályozta a rendelet 4. cikkének (2) bekezdése, amely szerint a hozzáférést meg kell tagadni, ha a közzététel veszélyeztetné a kereskedelmi érdekek védelmét.

A nyilvánosságra hozatal az egyes személyek magánéletének és becsületének védelmét is aláásná. Ez különösen igaz volt az egyes személyek nevét tartalmazó dokumentumokra (egyes esetekben még az önéletrajzukra is). Ezért a rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott kivétel is alkalmazandó volt.

Részleges hozzáférést nem lehetett biztosítani, mivel az e dokumentumokban szereplő, a szerződés végrehajtásával kapcsolatos valamennyi információra kiterjedt az érintett személyek kereskedelmi érdekei védelmének szükségessége. Semmi nem utalt arra, hogy a hozzáférhetővé tételhez nyomós közérdek fűződött volna.

Az ombudsmanhoz benyújtott panaszában a panaszos elismerte, hogy birtokában van az első két kategóriába tartozó dokumentumoknak, a harmadik kategóriába tartozó dokumentumoknak azonban nem. Hangsúlyozta, hogy nem érdekelt harmadik felekre vonatkozó dokumentumokban, hanem csak a „saját” szerződésének megszüntetésével kapcsolatos dokumentumokban. A panaszos azt is előadta, hogy a Bizottság W. magánéletének és becsületének védelmével kapcsolatos érvelése „groteszk”. Hangsúlyozta, hogy a Bizottság W. állítólagos kötelességszegésére hivatkozva indokolta a szerződés megszüntetését, és így a dokumentumokhoz való hozzáféréshez képest sokkal rosszabb módon veszélyeztette W. feddhetetlenségét.

A panaszos továbbá azzal érvelt, hogy a Bizottság megközelítése hatástalanná tenné az 1049/2001/EK rendeletet, mivel a legtöbb dokumentum harmadik felek személyes vagy kereskedelmi érdekeit érinti.

A panaszos tehát lényegében azt állította, hogy a Bizottság megsértette az 1049/2001/EK rendeletet azáltal, hogy megtagadta a 2004. február 5-i és 2004. március 4-i levelében kért dokumentumokhoz való hozzáférést. Kérte, hogy a Bizottság biztosítson hozzáférést a vonatkozó dokumentumokhoz.

A VIZSGÁLAT

A Bizottság véleménye

Véleményében a Bizottság a következő észrevételeket tette:

W. módosított feladatait a szerződéshez fűzött kiegészítésben rögzítették. W. azonban soha nem vette át az új feladatokat, talán azért, mert a konzorciummal kötött munkaszerződését nem módosították annak érdekében, hogy az tükrözze az új feladatmeghatározást. A küldöttség megpróbálta tisztázni ezt a kérdést, de soha nem kapott egyértelmű választ. Ez a helyzet az újonnan felvett társigazgató és a kínai igazgató panaszaihoz vezetett. Végül a Bizottság úgy határozott, hogy felmondja a szerződést.

A hozzáférés iránti kérelem a program végrehajtásában részt vevő más személyek közötti, főként e-mail útján történő információcserére vonatkozott, rámutatva arra, hogy W. a módosított feladatmeghatározásban nem vette át az álláshelyének átminősítéséből eredő új feladatokat. Ezeknek az üzeneteknek a nyilvánosságra hozatala káros lenne W. mint magánszemély számára. Ez hatással lenne mind személyes integritására, mind pedig a munkaerőpiaci helyzetével kapcsolatos kereskedelmi érdekeire. W. kereskedelmi érdeke az volt, hogy a Bizottság úgy érezte, kötelessége megvédeni, nem pedig bármely más fél érdeke. Nem volt ok azt feltételezni, hogy W. személyesen felelős az új feladatmeghatározás be nem tartásáért. Az, hogy megtagadta az új feladatok ellátását, az RRI-vel vagy a panaszossal fennálló szerződéses helyzetének tudható be.

Miután egy dokumentumot hozzáférhetővé tettek egy kérelmező számára, az nyilvánossá vált, és a hozzáférést bármely más kérelmező számára biztosítani kell. Nyilvánvaló volt, hogy azok a dokumentumok, amelyekhez a panaszos hozzáférést kért, nem hozhatók nyilvánosságra. A kérelem célja az volt, hogy a dokumentumokat a W. ellen indított bírósági eljárásban felhasználják. Ennek semmi köze nem volt a nyilvánossághoz és az intézmények birtokában lévő dokumentumok hozzáférhetővé tételéhez fűződő közérdekhez.

A fenti megfontolások alapján a Bizottság fenntartotta azon döntését, hogy a dokumentumokat nem hozza a panaszos tudomására. Hozzátette, hogy az iratokat csak bírósági végzést követően lehet igazságügyi hatóság rendelkezésére bocsátani.

A panaszos észrevételei

Észrevételeiben a panaszos fenntartotta panaszát, és a következő további észrevételeket tette:

A Bizottság puszta spekulációnak tartotta, hogy W. magatartása a panaszossal kötött állítólagosan nem kielégítő munkaszerződésével magyarázható. A felperes már 2002. április 11‐én tájékoztatta a Bizottságot, miután felvette a kapcsolatot W.‐vel, hogy ez utóbbi tisztában van a felelősségével. A projekttel kapcsolatos kiküldetési jelentésekhez vagy legalábbis azok W. állítólagos gyenge teljesítményével kapcsolatos kivonataihoz való hozzáférés iránti kérelmét azonban elutasították. 2003. február 5-én a konzorcium a küldöttség kérésének megfelelően kijelentette: „Kérjük, vegye figyelembe, hogy [W.] úr és [a panaszos] közötti szerződéses megállapodás nem provokálhat projektakadályokat.”

A panaszos rámutatott, hogy a Bizottság által a dokumentumokhoz való hozzáféréssel kapcsolatban elfogadott álláspont alapján úgy vélte, hogy a vonatkozó szerződés W. állítólagos tétlensége miatti felmondása nem felelt meg a jogszabályoknak. Ezért felkérte az ombudsmant, hogy vizsgálatába foglalja bele ezt a kérdést. Ebben az összefüggésben a panaszos azt állította, hogy furcsa, hogy a szerződés megszüntetéséről azt követően döntöttek, hogy az új társigazgató és a kínai igazgató panaszt tett. A panaszos hangsúlyozta, hogy az új társigazgató a konzorciummal versengő vállalat alkalmazottja volt.

További vizsgálatok

A Bizottság véleményének és a panaszos észrevételeinek gondos mérlegelését követően úgy tűnt, hogy további vizsgálatokra van szükség.

Kiegészítő információk és kiegészítő vélemény iránti kérelem

Az ombudsman ezért arra kérte a Bizottságot, hogy (1) fejtse ki, hogy az 1049/2001/EK rendelet alapján benyújtott kérelmek Bizottság általi kezelése szempontjából miért releváns az a tény, hogy a panaszos fel kívánja használni azokat a dokumentumokat, amelyekhez hozzáférést kért, és (2) bocsássa rendelkezésére a 3. kategóriába tartozó dokumentumok jegyzékét, valamint minden egyes dokumentum vagy dokumentumkategória tekintetében az 1049/2001/EK rendeletben meghatározott azon kivétel(ek) megjelölését, amely(ek) alapján a Bizottság úgy vélte, hogy a panaszos számára nem biztosítható hozzáférés.

Az ombudsman arra is felkérte a Bizottságot, hogy nyilvánítson véleményt a panaszos azon további állításáról, amely szerint a vonatkozó szerződés W. úr magatartása miatti felmondása nem felelt meg a jogszabályoknak.

A Bizottság válasza

Válaszában a Bizottság a következő észrevételeket tette:

A dokumentumokhoz való hozzáférés kérdéséről

Az 1049/2001/EK rendelet 6. cikkének (1) bekezdése értelmében a kérelmezőnek nem kellett megindokolnia a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmét. A felperes érdeke tehát ebben az összefüggésben nem releváns. A Bizottság úgy értette, hogy a panaszosnak szándékában állt felhasználni a vonatkozó dokumentumokat, hogy ez a cél nem tekinthető olyan nyomós közérdeknek, amely elsőbbséget élvezne az eljárásban részt vevő másik fél kereskedelmi érdekei védelmének szükségességével szemben.

Azoknak a dokumentumoknak a 3. kategóriája, amelyekhez a panaszos hozzáférést kért, 16 dokumentumot tartalmazott (3). E dokumentumok közzététele aláásná „az egyén magánéletének és becsületének védelmét, különösen a személyes adatok védelmére vonatkozó közösségi jogszabályokkal összhangban” (az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja). Ezekre az adatokra csak akkor kerülhetett sor, ha a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (4) a személyes adatok kezelésére vonatkozóan megállapított feltételek teljesültek. E rendelet 8. cikkének b) pontja előírta, hogy a kérelmezőnek bizonyítania kell a személyes adatok számára történő továbbításának szükségességét, az intézménynek pedig meg kell győződnie arról, hogy a továbbítás nem sértette az érintett jogos érdekeit.

A panaszos kiegészítő állításával kapcsolatban:

A szolgáltatási szerződést, amelynek tárgya két uniós szakértő (egy társigazgató és egy pénzügyi/igazgatási vezető) biztosítása volt, 1999. augusztus 3-án írták alá. 2000. szeptember 8‐án az RRI bejelentette, hogy a pénzügyi/közigazgatási szakértőnek családi okok miatt 2000. október végén le kell mondania, és W.‐t javasolta a helyére. A Bizottság egyetértett ezzel.

A társigazgató leváltása miatt a Bizottság 2001. augusztus 10‐i levelében azt javasolta az RRI‐nek, hogy W. jogállását és feladatait emeljék magasabb szintre. Az RRI ezt elfogadta. Ez a 2001. szeptember 3-án aláírt szolgáltatási szerződés kiegészítéséhez (2. kiegészítés) vezetett. Ebben a kiegészítésben a pénzügyi/adminisztratív vezető felelősségi köre igen részletesen kibővült, beleértve azt a kikötést (a feladatmeghatározás 1.2.2. cikkében), hogy „a kínai igazgatóval megosztja az aláírási felelősséget (például a beszerzési szempontok, az átcsoportosítási kérelmek, a számlák kezelése és a szerződések tekintetében).” A rábízott feladatok között szerepelt a "beszerzési és szerződéskötési felelősség". Egy másik fontos funkció „az Európai Bizottság társigazgatójának és csoportvezetőjének helyettesítése ideiglenes jelleggel” volt (a feladatmeghatározás 4. cikkének (1) bekezdése). A pénzügyi/adminisztratív vezető (W. úr) így ténylegesen társigazgató-helyettessé vált, és díját megemelték.

2002. április 2‐án a Bizottság levelet intézett az RRI‐hez, amelyben azt kifogásolta, hogy W. nem teljesíti új kötelezettségeit és feladatait. A szerződés 6. cikke szerint az RRI volt az egyetlen kapcsolattartó a szerződéssel kapcsolatos kommunikáció tekintetében. 2002. június 6-án ismét felmerültek ezek az aggályok. A helyzet azonban nem változott.

2003. január 30-án a Bizottság ismét figyelmeztette az RRI-t, hogy amennyiben ez a helyzet nem változik, szerződésszegést követ el. 2003. február 5‐i válaszában az RRI ígéretet tett arra, hogy tisztázza a kérdést, amint W. visszatért szabadságáról. A helyzet azonban nem változott, és W. továbbra is halogatta, hogy átvállaljon minden új felelősséget. Az ezzel kapcsolatos panaszok folyamatosan érkeztek a küldöttséghez az összes érintett féltől (kínai társigazgató és uniós társigazgató), akik kénytelenek voltak átvenni ezt a többletmunkaterhet.

2003. szeptember 15-én a küldöttség ugyanezen irányelv 15. cikkének megfelelően felmondta a szerződést.

A Bizottság végezetül úgy ítélte meg, hogy az RRI által vezetett konzorciummal kötött szerződés rendelkezéseinek megfelelően járt el.

A panaszos észrevételei

Észrevételeiben a panaszos hangsúlyozta, hogy a 3. kategóriába tartozó és 2003-ból származó nyolc dokumentum közül hat az uniós társigazgatótól, egy versenytárs vállalat alkalmazottjától származik. A panaszos továbbá rámutatott arra, hogy amennyiben a vonatkozó dokumentumoknak valóban magánjellegű adatokat kell tartalmazniuk, a Bizottság szabadon kitakarhatja a dokumentumok e részeit. Arra hivatkozott azonban, hogy W. nem magánszemélyként járt el a vonatkozó szerződés keretében, hanem a panaszos munkavállalójaként.

A Bizottság aktájába való betekintésről

2005. február 22-én az ombudsman szolgálatai betekintettek a Bizottság aktájába. Ez alkalommal az ombudsman munkatársai rámutattak arra, hogy a Bizottság az aktában szereplő dokumentumokat bizalmasként azonosította, ezért azokról nem készül másolat. Az ombudsman munkatársai által feltett kérdésre válaszolva a Bizottság helyszíni vizsgálaton jelen lévő képviselői kifejtették, hogy a Bizottság fenntartotta azon álláspontját, hogy a vonatkozó dokumentumokhoz való hozzáférést mind az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja, mind 4. cikkének (2) bekezdése alapján meg kell tagadni, annak ellenére, hogy a Bizottság 2004. december 2-i levelében csak az első kivételt említette.

A panaszos észrevételei

A vizsgálatról szóló jelentés egy példányát észrevételezésre megküldték a panaszosnak.

Észrevételeiben a panaszos rámutatott arra, hogy álláspontja változatlan maradt. Tekintettel arra, hogy az ombudsman már megtekintette a vonatkozó dokumentumokat, a panaszos megkérdezte tőle, hogy (1) ezek a dokumentumok elegendő bizonyítékot tartalmaznak-e a szerződés felmondásához, (2) az e dokumentumokban esetlegesen szereplő állításokra lehetett volna-e válaszolni és azokat meg lehetett volna-e cáfolni, ha a Bizottság kellő időben hozzáférést biztosított volna ezekhez a dokumentumokhoz, (3) a dokumentumok tartalmaznak-e harmadik személyekre vonatkozó személyes adatokat, és hogy a Bizottság kellően figyelembe vette-e, hogy W. úr (a panaszos) alkalmazottjaként járt el, (4) volt-e oka vagy indoka annak, hogy a dokumentumokat bizalmasnak tekintse, (5) a Bizottság figyelembe vette-e, hogy a dokumentumok bizalmasnak minősítése az 1049/2001/EK rendelet 9. cikkének (1) bekezdése szerint csak a hozzáférés biztosításának módja volt, amennyiben ezek a dokumentumok közbiztonsági, védelmi vagy katonai ügyekre vonatkoztak, és (6) voltak-e arra utaló jelek, hogy a Bizottság megpróbálta elfedni a versenytársak hivatali visszásságait vagy kedvezőtlen befolyását.

A HATÁROZAT

1 Bevezető megjegyzések

1.1 A jelen panaszt egy német társaság nyújtotta be. 1999-ben a Bizottság szolgáltatási szerződést kötött az RRI-vel (Rhein-Ruhr Ingenieur-Gesellschaft mbH, német vállalat) mint a panaszost is magában foglaló konzorcium vezetőjével. A szerződés egy kínai projekt két uniós szakértőjének, egy társigazgatónak és egy pénzügyi/adminisztratív vezetőnek a rendelkezésre bocsátására vonatkozott. W.-t, a panaszos által alkalmazott szakértőt 2000 szeptemberében nevezték ki pénzügyi/igazgatási vezetőnek. A 2001 szeptemberében aláírt szerződés kiegészítését (2. kiegészítés) követően W. ténylegesen társigazgató-helyettes lett. 2003. szeptember 15-én a Bizottság pekingi küldöttsége arról tájékoztatta az RRI-t, hogy a szerződés felmondása mellett döntött, mivel a társigazgató-helyettes nem teljesítette a 2. kiegészítésben módosított feladatait. A panaszos ezt követően hozzáférést kért a Bizottságtól azokhoz a dokumentumokhoz, amelyeken a megszüntetés alapult. Ezt a kérelmet a Bizottság elutasította.

1.2 Az ombudsmanhoz 2004 májusában benyújtott panaszában a panaszos lényegében azt állította, hogy a Bizottság megsértette az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (5) azáltal, hogy megtagadta a vonatkozó dokumentumokhoz való hozzáférést.

1.3 Az Európai Bizottság e panaszra vonatkozó véleményével kapcsolatos észrevételeiben a panaszos egy további állítást is benyújtott, amely szerint a vonatkozó szerződés W. magatartása miatti felmondása nem felelt meg a jogszabályoknak. Az ombudsman úgy határozott, hogy ezt az állítást belefoglalja vizsgálatába, és kiegészítő véleményt kért a Bizottságtól.

1.4 Az ombudsman ezt követően betekintett a Bizottság aktájába. A vizsgálatról szóló jelentéssel kapcsolatos észrevételeiben a panaszos megkérdezte az ombudsmant, hogy (1) ezek a dokumentumok elegendő bizonyítékot tartalmaztak-e a szerződés felmondásához, (2) az e dokumentumokban esetlegesen szereplő állításokra lehetett volna-e válaszolni és azokat meg lehetett volna-e cáfolni, ha a Bizottság kellő időben hozzáférést biztosított volna ezekhez a dokumentumokhoz, (3) a dokumentumok tartalmaztak-e harmadik személyekre vonatkozó személyes adatokat, és hogy a Bizottság kellőképpen úgy ítélte-e meg, hogy W. úr (a panaszos) alkalmazottjaként járt el, (4) volt-e oka vagy indoka annak, hogy a dokumentumokat bizalmasnak tekintse, (5) a Bizottság figyelembe vette-e, hogy a dokumentumok bizalmasnak minősítése az 1049/2001/EK rendelet 9. cikkének (1) bekezdése szerint csak a hozzáférés biztosításának módja volt, amennyiben ezek a dokumentumok közbiztonsági, védelmi vagy katonai ügyeket érintettek, és (6) voltak-e arra utaló jelek, hogy a Bizottság megpróbálta elfedni a versenytársak hivatali visszásságait vagy kedvezőtlen befolyását.

1.5 Meg kell jegyezni, hogy az ombudsman feladata a hivatali visszásságra vonatkozó állítások kivizsgálása, nem pedig a panaszosok által hozzá intézett konkrét kérdések megválaszolása. Az ombudsman mindenesetre nem tudna válaszolni olyan hipotetikus kérdésekre, mint a panaszos által feltett második kérdés. Úgy tűnik azonban, hogy a többi kérdés többsége a jelen vizsgálat tárgyát képező állításokhoz kapcsolódik. Az ombudsman ezen állítások vizsgálata során ezért ezekre a kérdésekre is választ fog adni.

1.6 Az Ombudsman azonban helyénvalónak tartja, hogy pontosítsa azokat a tényeket, amelyeken a panaszos negyedik és ötödik kérdése alapulni látszik. Az aktába való betekintésről szóló jelentésben az érintett dokumentumok „bizalmas” jellegére való hivatkozás azt kívánta jelezni, hogy az ombudsman tudomásul vette a Bizottság azon álláspontját, hogy a vonatkozó dokumentumokat nem szabad a panaszos tudomására hozni. E kifejezés ombudsman általi használata nem jelenti azt, hogy a Bizottság további érveket terjesztett volna elő azon álláspontjának alátámasztására, hogy a dokumentumokat nem szabad nyilvánosságra hozni. Ami a panaszosnak az 1049/2001/EK rendelet 9. cikkének (1) bekezdésére való hivatkozását illeti, meg kell jegyezni, hogy ez a rendelkezés a „minősített” dokumentumokra vonatkozik (nem pedig a „bizalmas” dokumentumokra).

2 A szerződés állítólagos jogellenes felmondása

2.1 Az Európai Bizottság véleményével kapcsolatos észrevételeiben a panaszos azt állította, hogy az Európai Bizottság azon döntése, hogy W. úr magatartása miatt felmondja a szerződést, nem felelt meg a jogszabályoknak.

2.2 Az Európai Bizottság kifejtette, hogy a szolgáltatási szerződés két uniós szakértő, egy társigazgató és egy pénzügyi/adminisztratív vezető rendelkezésre bocsátásáról rendelkezett, és hogy 2000-ben W. urat nevezték ki pénzügyi/adminisztratív vezetőnek. A szerződés kiegészítését 2001 szeptemberében írták alá. A Bizottság szerint ez a kiegészítés jelentősen növelte a pénzügyi/adminisztratív vezető felelősségét, beleértve azt a kikötést (a feladatmeghatározás 1.2.2. cikkében), hogy „a kínai igazgatóval megosztja az aláírási felelősséget (például a beszerzési szempontok, az átutalási kérelmek, a számlák kezelése és a szerződések tekintetében).” A Bizottság előadta, hogy a W. úrra bízott felelősségi körök és feladatok közé tartozik a „közbeszerzési és szerződéskötési felelősség”, valamint az a kötelezettség, hogy „ideiglenesen helyettesítse az EK társigazgatóját és csoportvezetőjét” (a feladatmeghatározás 4. cikkének (1) bekezdése).

2002. április 2‐án a Bizottság levelet intézett az RRI‐hez, amelyben azt kifogásolta, hogy W. nem teljesíti új kötelezettségeit és feladatait. 2002. június 6-án ismét felmerültek ezek az aggályok. A Bizottság szerint azonban a helyzet nem változott.

2003. január 30-án a Bizottság ismét figyelmeztette az RRI-t, hogy amennyiben ez a helyzet nem változik, szerződésszegést követ el. 2003. február 5‐i válaszában az RRI ígéretet tett arra, hogy tisztázza a kérdést, amint W. visszatért szabadságáról. A Bizottság szerint azonban a helyzet nem változott, és W. továbbra is halogatta, hogy átvállaljon minden új felelősséget. A Bizottság előadta, hogy az ezzel kapcsolatos panaszok folyamatosan érkeztek a küldöttséghez az összes érintett féltől (kínai társigazgató és uniós társigazgató), akik kénytelenek voltak átvállalni ezt a többletmunkaterhet.

A Bizottság előadta, hogy a szerződésnek a szerződés 15. cikke szerinti felmondására vonatkozó döntése tehát helyes volt.

2.3 A jelen állítás vizsgálata előtt az ombudsman hasznosnak tartja hangsúlyozni, hogy nincs felhatalmazása W. magatartásának vizsgálatára.

2.4 Az ombudsman megjegyzi, hogy a panaszos nem vitatja, hogy W. úr felelősségét a szerződés fent említett kiegészítése növelte, és hogy ezek a feladatok magukban foglalták a "beszerzés és szerződéskötés" területét is.

2.5 Az ombudsman betekintett az Európai Bizottság aktájába ebben az ügyben. Az ez alkalommal megvizsgált dokumentumokból kiderült, hogy úgy tűnik, W. valóban azt feltételezi, hogy nem tartozik felelősséggel a „közbeszerzés és szerződéskötés” területén, és hogy ezért több, e területhez tartozó kérdéssel a projekt végrehajtásában részt vevő más személyeknek kell foglalkozniuk. Igaz, hogy a panaszos hangsúlyozta, hogy a vonatkozó dokumentumok egy része az uniós társigazgatótól, egy versenytárs vállalat alkalmazottjától származik. Meg kell azonban jegyezni, hogy a vonatkozó dokumentumok W. úr üzeneteit is tartalmazzák, és hogy ezen üzenetek tartalma is alátámasztja a Bizottság álláspontját.

2.6 Ilyen körülmények között, és figyelembe véve az Európai Bizottságnak a probléma megoldására irányuló erőfeszítéseit, az Európai Bizottság álláspontja ésszerűnek tűnik. Ezért nem állapítható meg hivatali visszásság a Bizottságnak a szerződés felmondására vonatkozó határozatát illetően.

3 A dokumentumokhoz való hozzáférés állítólagos hiánya

3.1 2004 februárjában a panaszos hozzáférést kért az Európai Bizottságtól a szerződés megszüntetésével kapcsolatos dokumentumokhoz. Ezt a kérelmet a Bizottság elutasította. Az ombudsmanhoz benyújtott panaszában a panaszos azt állította, hogy ezzel a Bizottság nem tartotta be az 1049/2001/EK rendeletet. A panaszos egyértelművé tette, hogy panasza a Bizottság által ezzel összefüggésben azonosított három dokumentumkategória közül csak a harmadikra vonatkozott. Ezt a kategóriát a Bizottság úgy írta le, mint amely „különböző személyek közötti, főként e-mailen keresztüli levelezést foglal magában a szerződés végrehajtásával kapcsolatban”.

3.2 Véleményében az Európai Bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy ezeknek az üzeneteknek a nyilvánosságra hozatala káros lenne W. úrra mint magánszemélyre nézve, mivel az mind személyes integritását, mind pedig kereskedelmi érdekeit érintené munkaerő-piaci helyzetét illetően. A Bizottság rámutatott, hogy nincs ok azt feltételezni, hogy W. személyesen felelős az új feladatmeghatározás be nem tartásáért. Az, hogy megtagadta az új feladatok ellátását, az RRI-vel vagy a panaszossal fennálló szerződéses helyzetének tudható be.

3.3 Az ombudsman kiegészítő információkérésére adott válaszában az Európai Bizottság rámutatott arra, hogy a dokumentumok érintett kategóriája 16 dokumentumból áll. A Bizottság azzal érvelt, hogy e dokumentumok közzététele aláásná „az egyén magánéletének és becsületének védelmét, különösen a személyes adatok védelmére vonatkozó közösségi jogszabályokkal összhangban” (az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja). Kifejtette továbbá, hogy az ilyen adatok közlésére csak akkor kerülhet sor, ha a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (6) meghatározott, a személyes adatok kezelésére vonatkozó feltételek teljesülnek. A Bizottság megjegyezte, hogy e rendelet 8. cikkének b) pontja előírja, hogy a kérelmezőnek bizonyítania kell a személyes adatok számára történő továbbításának szükségességét, és hogy az intézménynek meg kell győződnie arról, hogy a továbbítás nem sérti az érintett jogos érdekeit. Az ügyiratba való betekintés alkalmával a Bizottság tisztázta, hogy továbbra is úgy véli, hogy határozata az 1049/2001/EK rendelet 4. cikkének (2) bekezdése alapján is indokolt.

3.4 Az ombudsman nem tud egyetérteni az Európai Bizottságnak az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjával kapcsolatos álláspontjával. Először is meg kell jegyezni, hogy a vonatkozó dokumentumok egy uniós finanszírozású projekt végrehajtására vonatkoznak. W. egyike volt azon személyeknek, akiket erre a célra vettek fel. Ezért nehéz belátni, hogy az e projekt végrehajtásával kapcsolatos dokumentumok közzététele hogyan áshatja alá W. úr „magánéletének” vagy „sértetlenségének” védelmét. Az ombudsman megjegyzi továbbá, hogy – amint azt a fentiekben megállapítottuk (lásd a 2.4. pontot) – a vonatkozó dokumentumok csak megerősítik a Bizottság azon érvét, hogy W. úr nem teljesítette a szerződésben ráruházott valamennyi felelősséget. Tekintettel arra, hogy a Bizottság a véleményében kifejtette érvelését, amely egy nyilvánosan hozzáférhető dokumentum, nehéz belátni, hogy a vonatkozó dokumentumok hozzáférhetővé tétele milyen további károkat okozhat W. magánélethez és feddhetetlenséghez való jogában. Mindazonáltal, még ha feltételezzük is, hogy W. magánéletét vagy sérthetetlenségét érintheti a dokumentumok hozzáférhetővé tétele, az ombudsman úgy véli, hogy a Bizottság nem vette megfelelően figyelembe a részleges hozzáférés biztosításának lehetőségét, például azáltal, hogy hozzáférést biztosított a dokumentumok azon változataihoz, amelyekben W. nevét kitakarták.

3.5 Általánosabban megjegyzendő, hogy az Európai Bizottság által a jelen ügyben képviselt álláspont úgy is értelmezhető, hogy amennyiben egy személy neve (amely személyes adatnak minősül) szerepel egy, az Európai Bizottság birtokában lévő dokumentumban, ez a dokumentum csak akkor hozható nyilvánosságra, ha a hozzáférést kérő személy a 45/2001/EK rendelet 8. cikke b) pontjának megfelelően bizonyítja a személyes adatok számára történő továbbításának szükségességét. Tekintettel arra, hogy a legtöbb dokumentum neveket tartalmaz, ez az értelmezés a legtöbb értelmétől megfosztaná a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés jogát, amely az Európai Unió Alapjogi Chartájának 42. cikkében elismert alapvető jog. Ebben az összefüggésben különösen meg kell jegyezni, hogy az 1049/2001/EK rendelet 6. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a valamely közösségi intézmény birtokában lévő dokumentumokhoz való hozzáférést kérelmezőnek nem kell indokolást adnia. Ezzel a rendelkezéssel nehezen egyeztethető össze a Bizottság azon álláspontja, hogy a dokumentumhoz hozzáférést kérő személynek meg kell állapítania a névadás szükségességét, amennyiben az adott dokumentum ilyen nevet tartalmaz.

3.6 A kétségek elkerülése végett az ombudsman hangsúlyozni kívánja, hogy egyetért azzal, hogy valamely személy magánélete védelmének szükségessége szükségessé teheti, hogy egy közösségi intézmény ne fedje fel e személy nevét, amikor hozzáférést kérnek tőle egy olyan dokumentumhoz, amely e személy nevét tartalmazza. Az ombudsman azonban úgy véli, hogy egy ilyen határozatnak az egyedi eset tényein kell alapulnia, és azt annak kellő figyelembevételével kell meghozni, hogy a hozzáférési jog alóli kivételeket megszorítóan kell értelmezni. Úgy véli továbbá, hogy ilyen esetekben különösen gondosan meg kell vizsgálni a részleges hozzáférés biztosításának lehetőségét.

3.7 Az Európai Bizottság az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdésére is hivatkozott, amely szerint a hozzáférés megtagadható, ha a közzététel sértené egy természetes vagy jogi személy kereskedelmi érdekeit. Ebben az összefüggésben meg kell jegyezni, hogy a Bizottság hangsúlyozta, hogy W. és egyetlen más személy kereskedelmi érdekét sem tartotta szem előtt. Ugyanakkor nehéz belátni, hogy mik lehetnek W. kereskedelmi érdekei, amelyeket a Bizottság védeni szándékozik. A fent említettek szerint a vonatkozó dokumentumok csak alátámasztják a Bizottság azon érvét, amely szerint W. nem teljesítette a szerződés által ráruházott valamennyi felelősséget. Tekintettel arra, hogy a Bizottság a véleményében kifejtette érvelését, amely egy nyilvánosan hozzáférhető dokumentum, nehéz belátni, hogy a releváns dokumentumok hozzáférhetővé tétele milyen további kárt okozhat W. feltételezett kereskedelmi érdekeinek. Meg kell jegyezni továbbá, hogy a Bizottság hangsúlyozta, hogy nincs ok azt feltételezni, hogy W. személyesen felelős az új feladatmeghatározás be nem tartásáért. Erre tekintettel még nehezebb megérteni, hogy a dokumentumok hozzáférhetővé tétele hogyan sérthetné W. kereskedelmi érdekeit.

3.8 A fenti megfontolásokra tekintettel az ombudsman úgy véli, hogy az Európai Bizottság nem adott ésszerű magyarázatot a vonatkozó dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadására. Ez hivatali visszásságnak minősül.

4 Következtetések

A fentiekre tekintettel az ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban az ombudsman a következő ajánlástervezetet terjeszti a Bizottság elé:

Az ajánlástervezet

A Bizottságnak felül kell vizsgálnia a panaszos dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmét.

A Bizottság és a panaszos tájékoztatást kap erről az ajánlástervezetről. Az ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban a Bizottság 2005. július 31-ig részletes véleményt küld. A részletes vélemény magában foglalhatja az ombudsman határozatának elfogadását és az ajánlástervezet végrehajtása érdekében hozott intézkedések leírását.

Strasbourg, 2005. április 29.

 

P. Nikiforos DIAMANDOUROS

---

(1) Az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről szóló, 1994. március 9-i 94/262 európai parlamenti határozat (HL 1994. L 113., 15. o.).

(2) Elérhető az ombudsman honlapján (http://www.ombudsman.europa.eu).

(3) A Bizottság benyújtotta e dokumentumok jegyzékét.

(4) HL 2001. L 8., 1. o.

(5) HL 2001. L 145., 43. o.

(6) HL 2001. L 8., 1. o.