# Az európai ombudsman ajánlástervezete az Európai Parlament ellen benyújtott 793/2007/(WP)BEH sz. panasz kivizsgálása során
- Szerző: Európai Ombudsman
- Dátum: 2009-07-21T00:00+02:00[Europe/Paris]
- [URL](https://www.ombudsman.europa.eu/hu/recommendation/hu/4178)
---
(Az európai ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban[készült \[1\]](#_ftn1){#_ftnref1})

A PANASZ HÁTTERE
----------------

1. A panaszos újságíró. 2006. november 27-én hozzáférést kért az Európai Parlamenttől a brüsszeli D4-D5 épületének finanszírozásával kapcsolatos bizonyos dokumentumokhoz. Hozzáférést kér a következő dokumentumokhoz:

i. az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában (a továbbiakban: a Hivatalos Lap) közzétett, az említett épület finanszírozására vonatkozó felhívásról szóló előzetes tájékoztató hirdetmény;

ii. az ajánlati felhívás és a megkeresett bankok listája;

iii. egy számviteli és tanácsadó cég jelentése, amely tartalmazza a benyújtott ajánlatok értékelését;

iv. a Parlament határozata a közbeszerzési szerződés belga banknak történő odaítéléséről; és

v. az odaítélt szerződés másolata.

2. 2006. december 18-i levelében a Parlament tájékoztatta a panaszost, hogy D4-D5 épületét egy magánfejlesztő építette. Következésképpen a közbeszerzésről szóló közösségi irányelvek nem alkalmazandók az épület finanszírozására, mivel a Parlament és a projektgazda közötti szerződés értelmében ez utóbbi feladata volt az ingatlanprojekt külső finanszírozásának biztosítása. A Parlamentnek ezért nem kellett pályázatot kiírnia az ingatlanprojekt finanszírozására. Mindezek alapján a Parlament kijelentette, hogy az i., ii. és v. pontban említett dokumentumok a projektgazda birtokában vannak. Mivel a Hivatalos Lapban nem tettek közzé ajánlatot, a iv. pontban említett dokumentum nem létezett. A számviteli és tanácsadó cég által készített jelentést illetően a Parlament kifejtette, hogy azt az 1049/2001/EK rendelet[\[2\]](#_ftn2){#_ftnref2} 4. cikkének (4) bekezdése értelmében harmadik féltől származó dokumentumnak kell tekinteni. Következésképpen a Parlament köteles volt konzultálni a KMPG-vel a közzététel lehetőségéről, és ezt már meg is tette. A Parlament ígéretet tett arra, hogy a számviteli és tanácsadó céggel való kapcsolatfelvételt követően folyamatosan tájékoztatja a panaszost a további fejleményekről.

3. 2007. január 8-án a panaszos megerősítő kérelmet nyújtott be az eredeti kérelmében szereplő dokumentumokhoz való hozzáférés iránt. Ami a iv. pontban említett dokumentumot illeti, a panaszos tudomásul vette a Parlament azon álláspontját, hogy az nem létezik. Következésképpen ahelyett, hogy hozzáférést kért volna ehhez a dokumentumhoz, hozzáférést kért a Parlament és a projektgazda között a Parlamenttel folytatott konzultáció keretében váltott levelekhez.

4. 2007. január 18-án a Parlament tájékoztatta a panaszost, hogy a számviteli és tanácsadó cég által készített jelentés alapos vizsgálatát követően úgy véli, hogy a jelentés információkat tartalmaz az érintett bankok kereskedelmi érdekeiről. Ezért az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdése alapján nem adhatott hozzáférést.

5. 2007. március 16-án a panaszos panaszt nyújtott be az ombudsmanhoz.

A VIZSGÁLAT TÁRGYA
------------------

6. A panaszos a következő állításokat tette.

(1) A Parlament nem foglalkozott megfelelően a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti megerősítő kérelmével, és nem válaszolt arra.

(2) Az 1049/2001/EK rendelet 7. cikkének (1) bekezdésével ellentétben a Parlament első hozzáférés iránti kérelmére válaszul küldött két levele nem utalt megerősítő kérelem benyújtásának lehetőségére.

(3) A Parlament tévesen változtatta meg érvelését a kérelme által érintett egyik dokumentumhoz való hozzáférés elutasítását illetően. A panaszos szerint a későbbi érvelés is elégtelen volt, mivel nem jelölte meg, hogy az érintett bankok kereskedelmi érdekei hogyan *sérülnének.*

(4) A Parlament megsértette az 1049/2001/EK rendelet 6. cikkének (4) bekezdését azáltal, hogy nem jelölte meg egyértelműen, hogy birtokában van-e három olyan dokumentum másolata, amelyhez hozzáférést kért.

(5) A Parlament esetleg helytelen és félrevezető kijelentéseket tett az irányelvnek a közbeszerzési szerződések odaítélésére való alkalmazhatóságával kapcsolatban.

7. Ami a panaszos ötödik állítását illeti, az ombudsman úgy ítélte meg, hogy a panaszos nem vetette fel ezt a kérdést a Parlamenttel folytatott kapcsolataiban. Mivel tehát nem tette meg az európai ombudsman alapokmánya 2. cikkének (4) bekezdésében előírt megfelelő előzetes közigazgatási lépéseket, ötödik kifogása elfogadhatatlan volt.

8. 2007. április 7-én a panaszos arról tájékoztatta az ombudsmant, hogy megkapta a Parlament határozatát a szóban forgó dokumentumokhoz való hozzáférés iránti megerősítő kérelméről. Bár rámutatott, hogy fenn kívánja tartani panaszát, azt is kijelentette, hogy negyedik állítását a Parlament kielégítően kezelte, és így elavulttá vált. Tekintettel arra, hogy a Parlament határozott megerősítő kérelméről, a panaszos a következő új állításokat nyújtotta be.

(6) Az ajánlati felhíváshoz és a projektgazda által megkeresett bankok listájához \[3\] való hozzáférés Parlament általi elutasítását nem indokolták megfelelően.{#_ftnref3}

(7) A Parlament tévesen változtatta meg az egyik dokumentumhoz való hozzáférés második alkalommal történő elutasítására vonatkozó érvelését. Ezenkívül az új érvelés még mindig nem volt hihető.

(8) A Parlament figyelmen kívül hagyta a panaszos megerősítő kérelmében megfogalmazott kérését, amely szerint hozzáférést kell biztosítani számára a Parlament által folytatott bizonyos levelezéshez, amennyiben egy bizonyos más dokumentum nem létezik.

(9) Helytelen a Parlament azon érve, amely szerint az érintett dokumentumok hozzáférhetővé tételéhez nem fűződik nyomós közérdek.

9. 2007. június 17-én a panaszos arról tájékoztatta az ombudsmant, hogy ötödik állításával kapcsolatban felvette a kapcsolatot a Parlamenttel. Két hónap elteltével azonban még mindig nem kapott választ. Ezért arra kérte az ombudsmant, hogy vizsgálatába foglalja bele az ötödik állítást. Tekintettel arra, hogy a panaszos ötödik állítása immár elfogadható, az ombudsman úgy határozott, hogy azt belefoglalja folyamatban lévő vizsgálatába.

A VIZSGÁLAT
-----------

10. A panaszt véleményezésre továbbították a Parlamentnek, amelyet az 2007. július 12-én megküldött. Ami a panaszos ötödik állítását illeti, az ombudsman 2007. július 2-ig kikérte a Parlament véleményét. 2007. július 12-i újabb levelében a Parlament a panaszosnak 2007. július 5-én küldött levélre hivatkozott, amelyben kifejtette az ötödik állításával kapcsolatos álláspontját. Mind a Parlament véleményét, mind kiegészítő levelét továbbították a panaszosnak azzal a felhívással, hogy tegye meg észrevételeit, amelyet a panaszos 2007. augusztus 2-án küldött meg.

11. 2008. szeptember 24-i levelében az ombudsman tájékoztatta a panaszost, hogy az OLAF elleni 1450/2007/(WP)BEH panasz, amelyet 2007. május 21-én nyújtott be, a jelen panaszban szereplő ötödik állításában felvetettekhez hasonló jogi kérdésekkel kapcsolatos. Ezért kívánatos volt az egységes megközelítés. Tekintettel arra, hogy az ombudsman az 1450/2007/(WP)BEH panasz kapcsán további vizsgálatokat folytatott, a panaszos egyetértését kérte azzal kapcsolatban, hogy a panaszos észrevételeinek benyújtása óta nem tett további lépéseket a jelen panasszal kapcsolatban. Rámutatott azonban arra, hogy amint megérkezik az OLAF válasza a további információkérésére, a lehető leggyorsabban folytatja a jelen panasszal kapcsolatos vizsgálatát.

12. 2008. október 19-i levelében a panaszos ügyével kapcsolatban két további dokumentumot hozott az ombudsman tudomására. A 2009. május 28-i telefonbeszélgetés során az ombudsman szolgálatai megvitatták a panaszossal a békés megoldás lehetőségét. Az ombudsman csak akkor nyújthat be békés megoldásra irányuló javaslatot az érintett intézménynek, ha ahhoz a panaszos előzetesen hozzájárult. 2009. május 31-i e-mailjében és 2009. június 2-i újabb telefonbeszélgetésében a panaszos elutasította a békés megoldásra irányuló javaslatot.

AZ OMBUDSMAN ELEMZÉSE ÉS KÖVETKEZTETÉSEI
----------------------------------------

### Előzetes megjegyzések

13. 2007. április 7-én a panaszos arról tájékoztatta az ombudsmant, hogy a hozzáférés iránti megerősítő kérelméről szóló parlamenti határozat fényében negyedik állítása elavulttá vált. Az ombudsman ezt úgy értelmezte, hogy a panaszos el kívánta vetni negyedik állítását. Így ez az ajánlástervezet csak a panaszos (1)--(3) és (5)--(9) állításaival foglalkozik.

14. A panaszos ötödik állítása a Parlamentnek a közbeszerzési szerződések odaítélésére vonatkozó irányelvek alkalmazhatóságával kapcsolatos nyilatkozataira vonatkozik. Egyéb állításai az egyes dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmei Parlament általi kezelésének különböző aspektusaira vonatkoznak. Ezért hasznosnak tűnik a panaszos ötödik állításának vizsgálatával kezdeni, mielőtt rátérnénk a többi állítására.

15. Ami a panaszosnak a hozzáférés iránti kérelmeinek Parlament általi kezelésével kapcsolatos állításait illeti, az ombudsman hasznosnak tartja, hogy időrendi sorrendben foglalkozzon velük, követve a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmekre vonatkozóan az 1049/2001/EK rendeletben előírt eljárási szakaszok sorrendjét. Így először a panaszos eredeti kérelméről szóló parlamenti határozattal kapcsolatos állítást vizsgálja meg (második állítás). Ezután rátér a megerősítő kérelemről szóló parlamenti határozattal kapcsolatos állításokra (időrendi sorrendben a panaszos első, nyolcadik, harmadik, hetedik és hatodik állítására). Tekintettel arra, hogy mind a harmadik, mind a hetedik állítás felveti azt a kérdést, hogy a Parlament (a panaszos véleménye szerint tévesen) milyen mértékben változtatta meg a hozzáférés megtagadására vonatkozó döntését alátámasztó indokolást, azokat együtt tárgyaljuk. Végezetül az ombudsman elemezni fogja a közzétételhez fűződő nyomós közérdek fennállására vonatkozó kérdést (a kilencedik állítás).

16. A Parlament véleményével kapcsolatos észrevételeiben a panaszos azt állította, hogy a Parlament megsérthette az Európai Parlament dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó szabályzat 9. cikkének (3) bekezdését, amely a harmadik felekkel a harmadik felek dokumentumaival kapcsolatban folytatott konzultációt illetően előírja, hogy a harmadik feleknek öt munkanapon belül ismertetniük kell álláspontjukat. Úgy tűnik, hogy a panaszos nem vetette fel ezt a kérdést a Parlamenttel való kapcsolattartás során. Tekintettel arra, hogy ezért nem tette meg az európai ombudsman alapokmánya 2. cikkének (4) bekezdésében előírt megfelelő előzetes közigazgatási lépéseket, az ombudsman úgy véli, hogy a jelen vizsgálatban nem jogosult ezzel a szemponttal foglalkozni.

### A. Feltehetően helytelen és félrevezető állítások (a panaszos ötödik állítása)

*Az ombudsman elé terjesztett érvek*

17. A panaszos azt állította, hogy a Parlament szerint a közbeszerzési szerződések odaítélésére vonatkozó irányelvek nem alkalmazandók a Parlament D4-D5 épületének finanszírozására, mivel a Parlament és a projektgazda közötti szerződés értelmében ez utóbbi feladata az ingatlanprojekt külső finanszírozásának biztosítása. Azt állította, hogy ez a kijelentés ellentmondani látszik a Bíróság ítélkezési gyakorlatának. A Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy „egy*szerződés \[...\] nem szűnhet meg építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződésnek lenni, ha az ajánlatkérő jogait és kötelezettségeit olyan vállalkozásra ruházzák át, amely nem ajánlatkérő szerv"* [\[4\].](#_ftn4){#_ftnref4} Rámutatott továbbá a 2004/18/EK irányelv[\[5\]](#_ftn5){#_ftnref5} (a továbbiakban: az irányelv) 8. cikkére, amely előírja, hogy az irányelvet az ajánlatkérő szervek által több mint 50 %-ban közvetlenül támogatott szerződésekre kell alkalmazni. A panaszos véleménye szerint az ajánlatkérő szerveknek tehát biztosítaniuk kellett az irányelv rendelkezéseinek betartását, ha az általuk kiválasztott harmadik felek más felekkel kötöttek szerződést.

18. Mindezek alapján a panaszos azt állította, hogy a Parlament esetleg helytelen és félrevezető nyilatkozatokat tett az irányelv alkalmazhatóságát illetően.

19. Ahelyett, hogy külön véleményt nyújtott volna be erről az állításról, a Parlament a panaszosnak 2007. július 5-én küldött levelére hivatkozott (lásd a fenti 10. pontot). Ebben a levélben a Parlament a panaszos által feltett három konkrét kérdésre válaszolt, nevezetesen:

* egyetért-e a Parlament azzal az állásponttal, hogy az irányelv, amelyet társjogalkotóként maga fogadott el, nem alkalmazandó saját ingatlanprojektjeire;
* az első kérdésre adott igenlő válasz esetén a Parlament nem tekintette-e úgy, hogy ez az irányelv személyi hatályának megkerülését jelenti, ami összeegyeztethetetlen az irányelv céljával; és
* az első kérdésre adott nemleges válasz esetén a Parlament milyen lépéseket tett vagy szándékozik tenni annak biztosítása érdekében, hogy a projektgazda a projekt végrehajtása során megfeleljen az irányelv rendelkezéseinek?

20. A panaszos első kérdését illetően a Parlament arra az álláspontra helyezkedett, hogy közbeszerzési szerződéseire nem vonatkoznak a közbeszerzési szerződések odaítéléséről szóló irányelvek. Ehelyett a költségvetési rendelet[\[6\]](#_ftn6){#_ftnref6} szabályozta őket, amely 14. cikkének (2) bekezdése szerint nem tette lehetővé a közösségi intézmények és szervek számára, hogy kölcsönöket vegyenek fel. Ez volt az oka annak, hogy a Parlament nem szervezett közbeszerzési eljárást. Ugyanezek az indokok ugyanolyan lényegtelenné tették a panaszosnak az irányelv rendelkezéseivel, valamint az általa hivatkozott ítélettel kapcsolatos álláspontját.

21. A panaszos második kérdésére válaszolva a Parlament lényegében azt állította, hogy tekintettel a közösségi intézmények és szervek hitelfelvételi tilalmára, a Parlament D4-D5 épületének finanszírozására csak a fejlesztő és egy bank közötti szerződésen keresztüli finanszírozási megállapodás képzelhető el. A közbeszerzési szerződések odaítéléséről szóló irányelvek nem vonatkoztak a magánjogi szerződésekre. Következésképpen az ezen irányelvekkel összhangban lévő pályázati eljárás nem volt lehetséges. Mindazonáltal a projektgazdával folytatott tárgyalások során a Parlament sikeresen biztosította, hogy a bankszektorral a lehető legszélesebb körű, átlátható konzultációra kerüljön sor. Következésképpen a közbeszerzési eljárás alapelveit teljes mértékben betartották.

22. A panaszos harmadik kérdését illetően a Parlament kijelentette, hogy a költségvetési rendelet 119. cikke nem kötelezi az ingatlanszerződések Hivatalos Lapban történő közzétételére. Ugyanakkor sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a szóban forgó szerződést nem tették közzé a Parlament honlapján.

23. Észrevételeiben a panaszos azt állította, hogy a közbeszerzési szerződések odaítéléséről szóló irányelvek nem ellentétesek a költségvetési rendelettel. Ehelyett a költségvetési rendelet teljes mértékben alkalmazandóvá tette őket. Érvelésének alátámasztására a panaszos többek között a költségvetési rendelet (24) preambulumbekezdésére hivatkozott, amely a következőképpen szól: „A*Közösségek intézményei által saját számlára odaítélt szerződések tekintetében rendelkezni kell az építési beruházásra, a szolgáltatásnyújtásra és az árubeszerzésre irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvekben foglalt szabályok alkalmazásáról \[...\]" Arra is rámutatott,* hogy a költségvetési rendelet számos rendelkezése kifejezetten hivatkozik ezekre az irányelvekre.

24. A panaszos továbbá azt állította, hogy az a tény, hogy a közösségi intézmények és szervek nem vehetnek fel kölcsönöket, nem teszi alkalmazhatatlanná a közbeszerzési szerződések odaítélésére vonatkozó szabályokat. Ha a költségvetési rendeletet úgy kellene értelmezni, hogy az tiltja a külső finanszírozás minden formáját, a Parlament nem hatalmazhatna fel egy magánvállalkozást az ilyen finanszírozás biztosítására, mivel nem ruházhatna át olyan hatásköröket, amelyekkel nem rendelkezik. Ezzel szemben, ha lehetőség van a hatáskör-átruházásra, az átruházó hatóságnak meg kell győződnie arról, hogy a szerződött magánvállalkozás betartja a közbeszerzési szerződések odaítélésére vonatkozó szabályokat.

25. A panaszos továbbá arra az álláspontra helyezkedett, hogy úgy tűnik, a Parlament a D4-D5 épületre vonatkozó szerződést a költségvetési rendelet végrehajtási szabályai[\[7\]](#_ftn7){#_ftnref7} (a továbbiakban: végrehajtási szabályok) 119. cikkének (2) bekezdése értelmében vett ingatlanszerződésnek tekinti. Az irányelv 16. cikkének a) pontja azonban valójában csak a *meglévő* épületekre vonatkozó építési szerződéseket zárta ki az irányelv hatálya alól. Mivel 2004-ben, a vonatkozó szerződés megkötésekor a D4-D5 épület még nem létezett, a Parlament tévesen hivatkozott erre az irányelv alkalmazása alóli kivételre.

26. A panaszos szerint a közbeszerzési szerződések odaítélésére vonatkozó szabályok nemcsak a D4-D5 épület finanszírozására vonatkoztak, hanem a projekt keretében kötött építési és szállítási szerződésekre is. Következésképpen a Parlament állításával ellentétben a Bíróság C-44/96. sz. ügyben hozott ítéletére való hivatkozása nem irreleváns.

27. A panaszos a Parlament nyilatkozatára hivatkozott, amely szerint a közbeszerzési eljárás alapelveit teljes mértékben betartották. Tudomása szerint a közbeszerzési eljárásokra vonatkozó alapvető közösségi jogi elvek úgy rendelkeztek, hogy az ajánlattételre meghívottak listáját nem lehetett előre meghatározni. A Parlament észrevételeiből azonban az derült ki, hogy kezdetben valóban létrehoztak egy 15 bankból álló listát, amellyel fel kell venni a kapcsolatot. E tekintetben megkérdőjelezi, hogy a tizenöt bank közül miért csak három reagált, tekintettel arra, hogy a Parlament egyértelműen hitelképes ügyfél.

*Az ombudsman értékelése*

28. A közbeszerzési szerződések odaítéléséről szóló irányelvek alkalmazhatóságára vonatkozó parlamenti nyilatkozatok értékelése előtt hasznosnak tűnik e nyilatkozatok összefoglalása. Az ombudsman véleménye szerint a Parlament vonatkozó nyilatkozatai a következőképpen foglalhatók össze.

i. A Parlament által odaítélt közbeszerzési szerződéseket nem a közbeszerzési szerződések odaítéléséről szóló irányelvek szabályozzák, hanem a költségvetési rendelet (a Parlament első nyilatkozata).

ii. A közbeszerzési szerződések odaítéléséről szóló irányelvek nem alkalmazandók a magánjogi szerződésekre. Ennek ellenére a projektgazda és a bank közötti szerződés tekintetében teljes mértékben betartották a közbeszerzési eljárás alapelveit (a Parlament második nyilatkozata).

29. A panaszoshoz intézett 2007. július 5-i levelében, amelyre a panaszos ötödik állításáról szóló külön vélemény írása helyett hivatkozott, a Parlament azt is kijelentette, hogy az ingatlanszerződéseket nem kell közzétenni a Hivatalos Lapban. Az ombudsman úgy véli, hogy ez a megállapítás nem vonatkozik a közbeszerzési irányelvek alkalmazhatóságára. Ehelyett arra a következményre vonatkozik, hogy az említett irányelvek alkalmazandók-e vagy sem. Mint ilyen, a jelen állítás nem terjed ki rá, ezért az ombudsman nem látja szükségesnek, hogy ajánlástervezetében foglalkozzon vele.

A Parlament első nyilatkozatáról

30. Annak megállapítása érdekében, hogy a Parlament első nyilatkozata helyes-e vagy sem, az ombudsmannak elemeznie kell a közbeszerzési szerződések odaítéléséről szóló irányelvek és a költségvetési rendelet közötti jogi kapcsolatot. Tekintettel arra, hogy a panaszos elsősorban az irányelvre hivatkozott alkalmazandó jogszabályként, az ombudsman ezért a költségvetési rendelet és az irányelv közötti kapcsolatra fog összpontosítani.

A 2004/18 irányelv és a költségvetési rendelet közötti kapcsolatról

31. Mint minden irányelvnek, az irányelvnek is a tagállamok a címzettjei (lásd az irányelv 84. cikkét és az EK-Szerződés 249. cikkét). Az irányelv 7. cikke értelmében az irányelvet -- bizonyos kivételektől eltekintve -- azokra a közbeszerzési szerződésekre kell alkalmazni, amelyek becsült értéke eléri vagy meghaladja az általa meghatározott értékhatárokat. A közbeszerzési szerződés egy vagy több gazdasági szereplő és egy vagy több ajánlatkérő szerv által írásban megkötött visszterhes szerződés, amelynek tárgya az irányelv által meghatározott tárgy (1. cikk (2) bekezdés a) pont). Az „ajánlatkérő*szerv"* fogalmát az irányelv 1. cikkének 9. pontja úgy határozza meg, mint az állam, a regionális vagy helyi hatóságok, a közjogi intézmények, az egy vagy több ilyen hatóság, illetve egy vagy több ilyen közjogi intézmény által létrehozott társulások.

32. A költségvetési rendelet I. részének "Közbeszerzés" című V. címe két fejezetből áll, amelyek közül az első az "Általános rendelkezések" címet viseli. Ez a fejezet a következő szakaszokra tagolódik tovább: „Hatály és odaítélési elvek", „Közzététel", „Közbeszerzési eljárások" és „Garanciák és ellenőrzés". A második fejezet címe "A közösségi intézmények által saját felelősségükre odaítélt szerződésekre alkalmazandó rendelkezések".

33. A fentiekből következik, hogy az irányelv a közbeszerzési szerződések odaítélésére vonatkozóan olyan szabályokat ír elő, amelyek első ránézésre csak a tagállami hatóságok vagy szervek által odaítélt szerződésekre alkalmazandók. Ugyanakkor a költségvetési rendelet szabályokat állapít meg a közbeszerzési szerződések közösségi intézmények általi odaítélésére vonatkozóan. Mindezek alapján tehát úgy tűnik, hogy a költségvetési rendeletben foglalt közbeszerzési szabályok olyan rendelkezéseknek minősülnek, amelyek kifejezetten a szerződések közösségi intézmények általi odaítélését szabályozzák. Igaz, hogy -- amint arra a panaszos rámutatott -- a költségvetési rendelet (24) preambulumbekezdése kimondja, hogy „\[a\]*Közösségek intézményei által saját felelősségükre odaítélt szerződések tekintetében rendelkezni kell az építési beruházásra, a szolgáltatásnyújtásra és az árubeszerzésre irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvekben foglalt szabályok alkalmazásáról \[...\]". Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a közbeszerzési szerződések odaítéléséről szóló irányelvek önmagukban* alkalmazandók lennének az intézmények által odaítélt szerződésekre. Ehelyett az említett preambulumbekezdés azt sugallja, hogy a költségvetési rendeletnek elvben a vonatkozó irányelvek megközelítését kell követnie. Ebből következik, hogy a közbeszerzési szerződések odaítéléséről szóló irányelvek szabályai csak annyiban lehetnek relevánsak az intézmények által odaítélt szerződések esetében, amennyiben azokat a költségvetési rendelet beépítette. Így, amint arra a panaszos rámutatott, a végrehajtási szabályok alkalmanként hivatkoznak a közbeszerzési irányelvek rendelkezéseire, például a 118. cikk (5) bekezdésében. Egyértelműnek tűnik azonban, hogy a közbeszerzési irányelvek egyes rendelkezéseire való ilyen hivatkozások nem minősülhetnek az említett irányelvekre való általános hivatkozásnak. Az egyértelműség kedvéért hasznosnak tűnik hozzátenni, hogy ez a jogi helyzet eltér a régi költségvetési rendelet[\[8\]](#_ftn8){#_ftnref8} szerinti helyzettől, amelynek 56. cikke szerint „minden*intézménynek ugyanazokat a kötelezettségeket kell teljesítenie, mint amelyeket az említett irányelvek a tagállami szervekre rónak".*

34. Úgy tűnik, hogy a költségvetési rendelet és az irányelv közötti kapcsolatra vonatkozó ezen álláspontot a Bíróság ítélkezési gyakorlata is megerősíti. Anélkül, hogy kifejezetten foglalkozna a két szabályrendszer közötti kapcsolattal, a Bíróság számos ítéletében a költségvetési rendeletet tekinti a szerződések közösségi intézmények általi odaítélésére alkalmazandó szabályrendszernek[\[9\].](#_ftn9){#_ftnref9}

35. Ezt az álláspontot az Európai Bizottság álláspontja is alátámasztja. A Bizottság nevében feltett parlamenti kérdésre adott válaszában Grybauskaite biztos kifejtette, hogy „a*költségvetési rendelet közbeszerzésre vonatkozó rendelkezéseit az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31-i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv rendelkezései ihlették."* [\[10\]](#_ftn10){#_ftnref10} Ugyanebben a válaszban utalt a költségvetési rendelet és az irányelv közötti bizonyos különbségekre is.

A Parlament első nyilatkozatának helytállóságáról

36. Mindezek alapján az ombudsman arra a következtetésre jut, hogy nem lát okot arra, hogy kétségbe vonja a Parlament első nyilatkozatának helyességét, amely szerint az általa odaítélt közbeszerzési szerződésekre nem a közbeszerzési szerződések odaítélésére vonatkozó irányelvek, hanem a költségvetési rendelet az irányadó. A fentiekre tekintettel nem lát okot annak feltételezésére, hogy a Parlament első nyilatkozata félrevezető volt.

A Parlament második nyilatkozatáról

37. A Parlament második nyilatkozatát illetően szem előtt kell tartani, hogy a panaszos állítása két különböző szerződéses jogviszonyra vonatkozik. Ezek közé tartozott a Parlament és a projektgazda közötti szerződés, valamint a projektgazda és a finanszírozó bank közötti szerződés. Bár úgy tűnik, hogy a Parlament a panaszosnak címzett 2007. július 5-i levelében csak az utóbbi szerződéses viszonyra összpontosít, a panaszos a Parlamentnek címzett 2007. április 10-i levelében hangsúlyozta a Parlament szerepét a D4-D5 épület finanszírozásában. Ezért annak értékelésekor, hogy a Parlament második nyilatkozata helytelen vagy félrevezető volt-e, mindkét szerződéses kapcsolatot figyelembe kell venni.

A Parlament közbeszerzési eljárás megszervezésére vonatkozó kötelezettségéről

38. Ami a szerződésnek a Parlament által a projektgazda részére történő odaítélését illeti, az ombudsman úgy véli, hogy a költségvetési rendelet és az irányelv közötti kapcsolatra vonatkozó fenti megállapításokkal összhangban a költségvetési rendeletben foglalt szabályokat alkalmazandónak kell tekinteni. Ezzel szemben a fent említett okok miatt az irányelv nem alkalmazható. Ebből következik, hogy irreleváns a panaszos azon érve, amely szerint az irányelv 16. cikkének a) pontja csak a *meglévő* épületekre vonatkozó építési szerződéseket zárja ki az irányelv hatálya alól, és így a Parlament D4-D5 épületét nem. Ugyanez vonatkozik a panaszosnak az irányelv 8. cikkére való hivatkozására is, amely előírja, hogy az irányelvet azokra a szerződésekre kell alkalmazni, amelyeket az ajánlatkérő szervek több mint 50 %-ban közvetlenül támogatnak.

39. Ami a Parlament és a bank által szerződtetett projektgazda közötti szerződéses jogviszonyt illeti, az ombudsman úgy véli, hogy -- tekintettel annak hatályára (amint azt a Parlament állítja) -- az irányelv nem tekinthető két magánvállalkozás közötti szerződésekre alkalmazandónak. Az ombudsman ugyanakkor megjegyzi, hogy a költségvetési rendelet 89. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy valamennyi közbeszerzési szerződést a lehető legszélesebb körben kell pályáztatni. Ennek fényében meg kell vizsgálni, hogy a fejlesztőnek, egy magánfélnek a D4-D5 épület finanszírozásában való részvétele milyen mértékben befolyásolhatja a Parlament költségvetési rendelet szerinti ajánlattételi kötelezettségét.

40. A panaszos ismételten hangsúlyozta a Bíróság ítéletének relevanciáját az adott összefüggésben. A vonatkozó ítéletben a Bíróság megállapította, hogy „egy*szerződés \[...\] nem szűnhet meg építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződésnek lenni, ha az ajánlatkérő jogait és kötelezettségeit olyan vállalkozásra ruházzák át, amely nem ajánlatkérő szerv"* [\[11\].](#_ftn11){#_ftnref11} A Parlament úgy vélte, hogy ez az ítélet irreleváns, mivel a közbeszerzési szerződések odaítéléséről szóló irányelvek nem alkalmazandók a Parlament által odaítélt szerződésekre.

41. Az említett ítélet a 93/37 irányelvre vonatkozik, amelyet az irányelv hatályon kívül helyezett (lásd az irányelv 82. cikkét). Pontosabban a 93/37 irányelv 1. cikkének a) pontját, amely az „építési*beruházásra irányuló közbeszerzési szerződés"* fogalmát a következőképpen határozza meg: „\>\>építési*beruházásra irányuló közbeszerzési szerződés\<\<: a szerződő fél és az ajánlatkérő szerv \[...\] között írásban megkötött visszterhes szerződés, amelynek tárgya vagy a II. mellékletben említett tevékenységek valamelyikéhez kapcsolódó építési beruházás, vagy az alábbi c) pontban meghatározott építmény kivitelezése, vagy kivitelezése és tervezése, vagy az ajánlatkérő szerv által meghatározott követelményeknek megfelelő építmény bármilyen eszközzel történő kivitelezése".* Úgy tűnik, hogy ez a fogalommeghatározás nagyrészt megfelel a „közbeszerzési*szerződés"* költségvetési rendelet 88. cikke szerinti fogalommeghatározásának. E rendelkezés szerint „a*közbeszerzési szerződések a 104. és 167. cikk értelmében vett ajánlatkérő szerv által írásban megkötött visszterhes szerződések, amelyek célja részben vagy egészben a költségvetésből fizetett ár megfizetése ellenében ingó vagy ingatlan eszközök beszerzése, építési beruházások kivitelezése vagy szolgáltatások nyújtása."* Az alapvetően hasonló rendelkezések fényében nem világos, hogy a Bíróság ítéletének lényege miért nem alkalmazható a költségvetési rendelet értelmezésére.

42. A Parlament arra is rámutatott, hogy a projektgazdával folytatott tárgyalások során sikeresen biztosította, hogy a bankszektorral folytatott átlátható konzultáció a lehető legszélesebb körű legyen. Hozzátette, hogy következésképpen a közbeszerzési eljárás alapelveit teljes mértékben tiszteletben tartották. Válaszában a panaszos kijelentette, hogy tudomása szerint a közbeszerzési eljárásokra vonatkozó alapvető közösségi jogi elvek többek között megkövetelik, hogy az ajánlattételre felkért személyek listája eleve ne legyen előre meghatározva. E tekintetben azzal érvelt, hogy a D4-D5 épület finanszírozása valóban kezdettől fogva előre meghatározott volt. Az ombudsman emlékeztet arra, hogy a 2004/18/EK irányelv „A szerződések odaítélésének elvei" című 2. cikke előírja, hogy az ajánlatkérő szervek a gazdasági szereplőket egyenlő és megkülönböztetésmentes bánásmódban részesítik, és átlátható módon járnak el. Ezért úgy véli, hogy a közbeszerzési eljárásoknak főszabály szerint minden érdekelt gazdasági szereplő számára nyitva kell állniuk, anélkül, hogy az ajánlatkérő szerv előzetes kiválasztást végezne. Mindezek alapján osztja a panaszos aggályait.

A Parlament második nyilatkozatának helytállóságáról

43. A fentiek fényében az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy nincs ok kételkedni a Parlament azon állításának helyességében, amely szerint a közbeszerzési szerződések odaítéléséről szóló irányelvek nem alkalmazandók a magánjogi szerződésekre. Úgy véli azonban, hogy i. mivel nem foglalkozott a Bíróság említett ítéletének következményeivel, és ii. mivel úgy ítélte meg, hogy a közbeszerzési eljárás alapelveit teljes mértékben tiszteletben tartották, miközben a jelek szerint csak a bankok előre meghatározott listájával vették fel a kapcsolatot, a Parlament nyilatkozatokat tett, amelyek nem voltak teljesen helyesek. E megállapítás alapján az ombudsman nem látja szükségesnek, hogy ebben az ajánlástervezetben foglalkozzon azzal a kérdéssel, hogy a Parlament nyilatkozata mennyire lehetett félrevezető.

44. E körülményekre tekintettel az ombudsman megállapítja, hogy a Parlament második nyilatkozata nem volt teljesen helytálló. Ez hivatali visszásságnak minősült. Ezért az európai ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban az alábbiakban elkészíti a megfelelő ajánlástervezetet.

### B. A megerősítő kérelem lehetősége megjelölésének elmulasztására vonatkozó állítás (a panaszos második állítása)

*Az ombudsman elé terjesztett érvek*

45. A panaszos azt állította, hogy az 1049/2001/EK rendelet 7. cikkének (1) bekezdésével ellentétben a Parlamentnek a hozzáférés iránti eredeti kérelmére adott két válaszlevele nem jelezte annak lehetőségét, hogy megerősítő kérelmet nyújtson be.

46. Véleményében a Parlament elismerte, hogy válaszában nem tájékoztatta a panaszost a megerősítő kérelem benyújtásának lehetőségéről. Sajnálatát fejezte ki e tekintetben, de rámutatott arra, hogy ez a mulasztás nem járt negatív következményekkel a kérelmezőre nézve, aki teljes mértékben tisztában volt az 1049/2001/EK rendelettel.

47. Észrevételeiben a panaszos elismerte a Parlament sajnálkozását.

*Az ombudsman értékelése*

48. Az ombudsman emlékeztet arra, hogy az 1049/2001/EK rendelet 7. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a hozzáférés megtagadása esetén az intézménynek tájékoztatnia kell a kérelmezőt a megerősítő kérelem benyújtásához való jogáról. Hasznosnak tűnik rámutatni arra, hogy ez a kötelezettség attól függetlenül fennáll, hogy a kérelmező ismeri-e ezt a jogot. Az ombudsman megjegyzi, hogy a Parlament sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a jelen ügyben ezt elmulasztotta, és hogy a panaszos elismerte sajnálatát. Ezért úgy véli, hogy ezt a kérdést nem szükséges tovább vizsgálni.

### C. Megerősítő kérelmének nem megfelelő elbírálására vonatkozó állítás (a panaszos első állítása)

*Az ombudsman elé terjesztett érvek*

49. A panaszos azt állította, hogy 2007. január 8-án ajánlott levélben megerősítő hozzáférési kérelmet nyújtott be a Parlament elnökéhez. Panaszának az ombudsmanhoz történő benyújtásakor azonban sem választ, sem átvételi elismervényt nem kapott. Mindezek alapján azt állította, hogy a Parlament nem foglalkozott megfelelően a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti megerősítő kérelmével, és nem válaszolt arra.

50. 2007. április 7-én a panaszos tájékoztatta az ombudsmant, hogy megkapta a Parlament 2007. március 14-i válaszát. Mivel az 1049/2001/EK rendelet 8. cikkével ellentétben a Parlamentnek több mint két hónapba telt, hogy válaszoljon megerősítő kérelmére, kijelentette, hogy fenn kívánja tartani állítását. Rámutat továbbá arra, hogy megerősítő kérelméhez nem kapott az 1049/2001/EK rendeletben előírt átvételi elismervényt.

51. Véleményében a Parlament kijelentette, hogy 2007. január 30-án megkapta a panaszos megerősítő kérelmét. Rámutatott, hogy a postai küldeményeket a kézhezvétel napján veszi nyilvántartásba. 2007. február 2-án átvételi elismervényt küldtek. A Parlament válaszának határidejét 2007. február 22-ben állapították meg. 2007. február 19-én a Parlament e-mailt küldött a panaszosnak, amelyben az 1049/2001/EK rendelet 8. cikke (2) bekezdésének megfelelően tájékoztatta őt a határidő 2007. március 14-ig történő meghosszabbításáról. A Parlament 2007. március 14-én küldte meg válaszát a panaszosnak. A Parlament ezért úgy ítélte meg, hogy helyesen kezelte a panaszos megerősítő kérelmét.

52. Észrevételeiben a panaszos rámutatott arra, hogy a Parlament azon állítása, miszerint megerősítő kérelmét 2007. január 30-án kapta meg, nem hihető, mivel 2007. január 9-én ajánlott levélben elküldte a vonatkozó levelet Luxemburgból. Ennek megfelelő nyugtát nyújtott be az ombudsmannak. Rámutat továbbá arra, hogy a Parlament által állítólagosan küldött két e-mail egyike sem jutott el hozzá. Úgy véli, hogy ez annak tudható be, hogy a Parlament által benyújtott e-mailek címmezőjében az e-mail-címe fordított vesszővel van feltüntetve.

*Az ombudsman értékelése*

53. A panaszos bizonyítékokkal támasztotta alá, hogy 2007. január 9-én megküldte Luxemburgtól a hozzáférés iránti megerősítő kérelmét. Véleményében a Parlament kifejtette, hogy csak 2007. január 30-án kapta meg a panaszos megerősítő kérelmét. Bár a Luxemburgból Brüsszelbe történő utazásra vonatkozó levél esetében a több mint 20 napos határidő túlzottan hosszúnak tűnik, semmi nem utal arra, hogy a panaszos megerősítő levele a Parlament által megjelölt időpont előtt érkezett volna meg. Ezért nem lát okot arra, hogy kétségbe vonja a Parlament vonatkozó nyilatkozatát.

54. A Parlament véleményével együtt 2007. február 2-án és február 19-én benyújtotta az állítása szerint a panaszosnak címzett e-mailek másolatát. A panaszos azonban kifejtette, hogy akkoriban nem kapta meg ezeket az e-maileket. Első ránézésre nem zárható ki, hogy a panaszos e-mail címének fordított vesszővel való feltüntetésével a Parlament helytelen címet használt az e-mailek küldésekor.

55. Az ombudsman megjegyzi, hogy további vizsgálatokat kell végeznie annak érdekében, hogy megpróbálja tisztázni ezt a pontot. Tekintettel azonban arra, hogy i. az ombudsman az alábbiakban ajánlástervezetet készít, és ii. az itt tárgyalt kérdések korlátozott jelentőséggel bírnak, az ombudsman úgy véli, hogy nem lenne szükség e kérdés további vizsgálatára, ha a Parlament elfogadná ajánlástervezetét.

### D. Megerősítő kérelme egyes vonatkozásainak figyelmen kívül hagyására vonatkozó állítás (a panaszos nyolcadik állítása)

*Az ombudsman elé terjesztett érvek*

56. A panaszos első hozzáférési kérelméről szóló határozatában a Parlament arról tájékoztatta a panaszost, hogy az egyik dokumentum, nevezetesen a közbeszerzési szerződés belga banknak történő odaítéléséről szóló parlamenti határozat nem létezik. Megerősítő kérelmében a panaszos tudomásul vette, hogy az említett dokumentum nem létezik. Tekintettel a Parlament által adott magyarázatokra, amelyek szerint konzultációra került sor közte és a projektgazda között, hozzáférést kért az e konzultáció keretében váltott levelekhez. Mindezek alapján a panaszos azt állította, hogy a Parlament figyelmen kívül hagyta a megerősítő kérelmében megfogalmazott azon kérelmét, hogy hozzáférést kapjon a Parlament és a projektgazda közötti bizonyos levelezéshez, ha egy bizonyos más dokumentum nem létezik.

57. Véleményében a Parlament kijelentette, hogy -- amint azt a panaszos megerősítő kérelmére adott válaszában kifejtette -- joga van hozzáférni a projektgazda finanszírozási feltételeihez. A Parlament a projektgazdával kötött, vételi opciót tartalmazó hosszú távú bérleti szerződés aláírásával levélváltás nélkül elfogadta, hogy a projektgazda finanszírozási feltételei alkalmazandók legyenek.

58. Észrevételeiben a panaszos elfogadta, hogy a Parlament a hosszú távú bérleti szerződés aláírásával adott esetben hozzájárult a projektgazda finanszírozási feltételeihez. Ugyanakkor előadta, hogy ez nem jogos indok arra, hogy megtagadják a szerződés aláírását megelőző konzultációs dokumentumokhoz való hozzáférést.

*Az ombudsman értékelése*

59. Ami a Parlament és a projektgazda közötti konzultáció keretében váltott levelekhez való hozzáférést illeti, a panaszos nyilvánvalóan még nem nyújtott be megerősítő kérelmet a Parlamenthez való hozzáférés iránt. Az 1049/2001/EK rendelet 8. cikkéből következik, hogy az ombudsman rendszerint csak azt követően foglalkozhat a panasszal, hogy a hozzáférés iránti megerősítő kérelmet benyújtották az érintett intézményhez. Tekintettel azonban arra, hogy a Parlament nem vetette fel ezt a szempontot, és hogy a szóban forgó dokumentumok szorosan kapcsolódnak bizonyos dokumentumokhoz, amelyekhez a panaszos eredeti kérelmében hozzáférést kért, az ombudsman nem lát okot arra, hogy tartózkodjon a jelen állítás érdemi vizsgálatától.

60. Az ombudsman úgy értelmezi a Parlament álláspontját, hogy a vonatkozó szerződés aláírásával elfogadta a projektgazda finanszírozási feltételeit, de e tekintetben nem váltott levelet a projektgazdával. Ez a panaszos megerősítő kérelméről szóló parlamenti határozatból következik, amelyre a Parlament véleményében hivatkozott. Ebben a levélben a Parlament kifejtette, hogy a vonatkozó szerződés aláírásával hozzájárult a projektgazda finanszírozási feltételeihez, levél megküldésével azonban nem.

61. Megerősítő kérelmében a panaszos bizonyos dokumentumokhoz kért hozzáférést olyan egyéb dokumentumok helyett, amelyek a Parlament szerint nem léteztek. Hivatkozva a projektgazda által a Parlamenttel a finanszírozási feltételekről folytatott konzultációra, hozzáférést kér a Parlamenttel folytatott konzultációhoz használt levélhez („Schreiben,*mit dem das Parlament konsultiert wurde"),* valamint a konzultáció keretében a Parlament véleményét tartalmazó levélhez*(„Schreiben, mit dem das Parlament im Rahmen dieser Konsultation Stellung genommen hat").* Mivel a felek nem vitatják, hogy az adott szerződés aláírása előtt konzultáltak a Parlamenttel, egyértelmű, hogy a panaszos kiegészítő hozzáférés iránti kérelme olyan dokumentumokra vonatkozik, amelyek -- amennyiben léteznek -- megelőzik a Parlament által aláírt szerződést. Véleményében a Parlament kijelentette, hogy a szerződés egyszerű aláírásával elfogadta a projektgazda finanszírozási feltételeit. E tekintetben nem került sor külön levélváltásra. Az ombudsman úgy értelmezi a Parlament álláspontját, hogy a projektgazda finanszírozási feltételeihez való hozzájárulása nem foglalt magában levélváltást. Észrevételeiben a panaszos elfogadta a Parlament álláspontját. Rámutat azonban arra, hogy pusztán az arra való hivatkozás, hogy hozzájárulását a vonatkozó szerződés aláírásával adta meg, nem szolgálhat érvként a szerződés aláírását megelőző konzultációs dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadása mellett. Az ombudsman megjegyzi, hogy a Parlament véleményéből nem lehet teljes bizonyossággal levezetni, hogy léteznek-e ilyen konzultációs dokumentumok. E körülményekre tekintettel az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy kizárólag a szerződés aláírására hivatkozva a Parlament nem foglalkozott megfelelően a panaszosnak a két levélhez való hozzáférés iránti másodlagos kérelmével. A Parlament legalábbis megválaszolatlanul hagyta azt a kérdést, hogy az említett levelezés valóban létezik-e.

62. A fentiek fényében az ombudsman megállapítja, hogy a Parlament nem foglalkozott megfelelően a panaszos hozzáférés iránti megerősítő kérelmével. Ez hivatali visszásságnak minősült. Ezért az európai ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban az alábbiakban elkészíti a megfelelő ajánlástervezetet.

### E. Következetlen/elégtelen indokolásra vonatkozó állítás (a panaszos harmadik és hetedik állítása)

*Az ombudsman elé terjesztett érvek*

63. Ami a panaszosnak a benyújtott ajánlatokat értékelő könyvvizsgáló és tanácsadó cég jelentéséhez (a továbbiakban: a jelentés) való hozzáférés iránti kérelmét illeti, a Parlament a panaszos eredeti kérelméről szóló határozatában arra az álláspontra helyezkedett, hogy ez az 1049/2001/EK rendelet 4. cikkének (4) bekezdése értelmében vett harmadik féltől származó dokumentum. Így a hozzáférés megadásának lehetőségéről szóló határozat meghozatala előtt konzultálni kellett annak szerzőjével. A Parlament ezért felvette a kapcsolatot a tanácsadó céggel ebben az ügyben. 2007. január 18-i levelében a Parlament tájékoztatta a panaszost, hogy a jelentés mélyreható elemzését követően arra a következtetésre jutott, hogy az érintett bankok kereskedelmi érdekeit érinti. Következésképpen és az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdése értelmében a hozzáférést nem lehetett megadni.

64. Mindezek alapján a panaszos azt állította, hogy a Parlament tévesen változtatta meg a kérelmében érintett dokumentumok egyikéhez való hozzáférés megtagadásával kapcsolatos érvelését. A panaszos szerint továbbá az ezt követő indokolás elégtelen volt, mivel nem jelölte meg, hogy az hogyan *sértené az érintett bankok kereskedelmi érdekeit.*

65. A panaszos megerősítő kérelméről szóló határozatában és az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdése alapján a Parlament kijelentette, hogy a hozzáférés nem engedélyezhető. Ennek az volt az oka, hogy a bankok képesek lettek volna megismerni versenytársaik pénzügyi piaci üzleti stratégiáit. Ez viszont gyengítené a jövőbeli pályázati eljárásokban részt vevő bankok versenyhelyzetét. Mindezek alapján a panaszos azt állította, hogy a Parlament másodszor is tévesen változtatta meg az egyik dokumentumhoz való hozzáférés elutasítására vonatkozó érvelését. Állításának alátámasztására arra az álláspontra helyezkedett, hogy az 1049/2001 rendelet logikájának szerves része, hogy a hozzáférés iránti első kérelemről szóló határozatnak kimerítően ki kell térnie a hozzáférés megtagadását igazoló okokra. Véleménye szerint a megerősítő kérelem elbírálása kizárólag annak vizsgálatát szolgálta, hogy a hozzáférés megtagadásának az eredeti kérelemről szóló határozatban szereplő indokai megalapozottak voltak-e. Ezenkívül azt állította, hogy az új érvelés még mindig nem hihető.

66. Véleményében a Parlament megismételte azon álláspontját, hogy a jelentést az 1049/2001/EK rendelet 4. cikkének (4) bekezdése értelmében harmadik féltől származó dokumentumnak kell tekinteni. Így a Parlament konzultált a számviteli és tanácsadó céggel annak érdekében, hogy megismerje a hozzáférés megadásával kapcsolatos nézeteit. A könyvelő és tanácsadó cég megerősítette, hogy a jelentés pénzügyi elemzést tartalmazott a bankok által benyújtott ajánlatokról, amelyekkel a fejlesztő felvette a kapcsolatot. Következésképpen az információk egyes bankok pénzügyi érdekeire vonatkoztak. A Parlament szerint a számviteli és tanácsadó cég úgy vélte, hogy szellemi tulajdonjogait az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdése értelmében védeni kell. A Parlament kifejtette, hogy nem lát okot arra, hogy eltérjen a számviteli és tanácsadó cég értékelésétől, és az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdése alapján megtagadta a hozzáférést. A panaszos megerősítő kérelméről szóló határozatában a Parlament megerősítette álláspontját, és kifejtette, hogy „hogyan*sérülhetnek az érintett bankok kereskedelmi érdekei".*

67. A panaszos hetedik állítására válaszul a Parlament ismételten megerősítette azon álláspontját, hogy a hozzáférés nem engedélyezhető, mivel a dokumentumban (amelyre PE 229.331/BUR dokumentumként hivatkozott) szereplő információk az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdésében előírt kivétel hatálya alá tartoznak. Az a tény, hogy a panaszos birtokában volt a dokumentum egy példánya, nem jelenti azt, hogy azt a Parlament egyetértésével szerezte meg.

68. Észrevételeiben a panaszos rámutatott arra, hogy a Parlament megszerezte a jelentést, és így megszerezte a szabad rendelkezés jogát. Ez magában foglalta a harmadik felek számára történő hozzáférés engedélyezésének jogát. Bár a jelentés bizalmas jellegét ki lehetett volna kötni, a panaszos úgy vélte, hogy a Parlament nem nyújtott be hitelt érdemlő bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a jelentésre titoktartási megállapodás vonatkozik.

69. A panaszos rámutatott továbbá, hogy amikor hozzáférést kapott a PE 229.331/BUR dokumentumhoz, az 1049/2001/EK rendelet még nem volt hatályban. Következésképpen nem nyújthatott be az e dokumentumhoz való hozzáférés iránti kérelmet. Ezenkívül a dokumentumot nem jelölték meg bizalmasként, és a Parlament nem nyújtott be semmilyen bizonyítékot annak alátámasztására, hogy azt bizalmasnak minősítették.

*Az ombudsman értékelése*

70. Az ombudsman a két fél által a vizsgálata során tett nyilatkozatokból azt a következtetést vonja le, hogy a jelen állítás tárgyát képező dokumentum egy példánya nyilvánvalóan a panaszos birtokában van. Mindazonáltal a Parlament úgy vélte, hogy a dokumentumhoz való hozzáférés nem engedélyezhető. Az ombudsman emlékeztet arra, hogy az 1049/2001/EK rendelet értelmében a dokumentumokhoz való hozzáférés nyilvános hozzáférés. Így a dokumentumhoz való hozzáférés biztosítása azt jelenti, hogy ezt a dokumentumot nyilvánosságra kell hozni. Ebből következik, hogy az a tény, hogy a panaszos birtokában lehet az adott dokumentum másolata, amelyet az 1049/2001/EK rendelettel összhangban nem tettek közzé, nem akadályozhatja meg az ombudsmant annak mérlegelésében, hogy a Parlament kellően megindokolta-e, hogy miért nem biztosítható a hozzáférés. Fontosnak tűnik továbbá emlékeztetni arra, hogy a panaszos harmadik és hetedik állításának tárgya nem az, hogy a panaszos hogyan jutott hozzá a PE 229.331/BUR dokumentumhoz. Következésképpen nincs szükség a Parlament véleményében és a panaszos észrevételeiben tárgyalt szemponttal kapcsolatos észrevételekre. Ehelyett az ombudsmannak azzal a kérdéssel kell foglalkoznia, hogy a Parlament tévesen változtatta-e meg érvelését a jelentéshez való hozzáférés megtagadása tekintetében, és hogy a Parlament érvelése elegendő volt-e. Az ombudsman először azt elemzi, hogy a Parlament tévesen változtatta-e meg érvelését. Ezután megvizsgálja, hogy a Parlament érvelése elegendő volt-e.

A Parlament érvelésének állítólagos megváltoztatásáról

71. A Parlament a jelentést az 1049/2001/EK rendelet 4. cikkének (4) bekezdése értelmében harmadik fél dokumentumának minősítette. A panaszos azonban azt állította, hogy a Parlament megszerezte a jelentést. Véleménye szerint ez általában azt jelentené, hogy a Parlament szabadon rendelkezhetne vele, és hozzáférést biztosíthatna számára. Kijelenti továbbá, hogy a Parlament nem nyújtott be hiteles bizonyítékot annak alátámasztására, hogy a jelentés titoktartási megállapodás hatálya alá tartozik.

72. Az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (4) bekezdése a következőképpen szól:

„A*harmadik felek dokumentumait illetően az intézmény konzultál a harmadik féllel annak értékelése céljából, hogy az (1) vagy a (2) bekezdésben foglalt valamely kivétel alkalmazható-e, kivéve, ha egyértelmű, hogy a dokumentum közzétehető vagy nem tehető közzé."*

A harmadik felek dokumentumait illetően a 4. cikk (4) bekezdése arra kötelezi az intézményeket, hogy konzultáljanak az érintett harmadik féllel annak értékelése céljából, hogy a 4. cikk (1) vagy (2) bekezdésében foglalt valamely kivétel alkalmazandó-e, kivéve, ha egyértelmű, hogy a dokumentumot nyilvánosságra kell hozni vagy nem szabad nyilvánosságra hozni[\[12\].](#_ftn12){#_ftnref12} Mivel az 1049/2001/EK rendelet csak az intézmény birtokában lévő dokumentumokra vonatkozik (az 1049/2001/EK rendelet 2. cikkének (3) bekezdése), nem kétséges, hogy csak az intézmény birtokában lévő dokumentumok tekinthetők harmadik felek dokumentumainak. Az 1049/2001/EK rendelet 3. cikkének b) pontja értelmében „harmadik*fél":* bármely természetes vagy jogi személy, vagy az érintett intézményen kívüli szervezet, beleértve a tagállamokat, más közösségi vagy nem közösségi intézményeket és szerveket, valamint harmadik országokat. Első ránézésre az a tény, hogy valamely dokumentum valamely intézmény tulajdonában van, nem zárja ki ugyanazon dokumentum harmadik fél dokumentumának minősítését, mivel úgy tűnik, hogy az 1049/2001 rendelet közömbös a tulajdonjog szempontjából. Ehelyett a rendelet a harmadik felek dokumentumainak eredetére összpontosít (lásd az 1049/2001/EK rendelet 4. cikkének (5) bekezdését). Ugyanakkor az a tény, hogy valamely dokumentum valamely intézmény tulajdonában van, határozottan arra utal, hogy az intézmény főszabály szerint szabadon rendelkezhet vele. A panaszos hozzáférés iránti megerősítő kérelméről szóló határozatában a Parlament kifejezetten kijelentette, hogy a jelentés az ő tulajdonát képezi. Véleménye szerint azonban a Parlament nem tett észrevételt a tulajdonjoggal kapcsolatban, hanem kizárólag az 1049/2001/EK rendelet 4. cikkének (4) bekezdésére támaszkodott.

73. Tekintettel arra, hogy a tulajdonjog a tulajdonos kizárólagos rendelkezési joga, az ombudsman úgy véli, hogy az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (4) bekezdésének alkalmazása a dokumentum szerzőjével való konzultációra vonatkozó eljárási kötelezettség révén korlátozná a tulajdonos kizárólagos rendelkezési jogát. Ebből következik, hogy az a tény, hogy a Parlament a jelentés tulajdonosa, azt jelentheti, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (4) bekezdése nem alkalmazandó. Ebben az összefüggésben az ombudsman tudomásul veszi a panaszos azon véleményét is, hogy a Parlament nem állapította meg, hogy a jelentés titoktartási megállapodás hatálya alá tartozik. Az ombudsman nem látja szükségesnek, hogy végleges álláspontot foglaljon el azzal kapcsolatban, hogy milyen következményekkel jár, ha a Parlament felelősséget vállal a jelentésért. Úgy véli azonban, hogy annak ellenére, hogy ő volt a szóban forgó dokumentum tulajdonosa, a Parlament nem fejtette ki kellőképpen, hogy miért véli úgy, hogy az 1049/2001/EK rendelet 4. cikkének (4) bekezdése alkalmazandó.

74. Tekintettel azonban arra, hogy a panaszos azt állítja, hogy a Parlament tévesen változtatta meg a kérelmében érintett dokumentumok egyikéhez való hozzáférés megtagadásával kapcsolatos érvelését, az ombudsmannak meg kell vizsgálnia, hogy a Parlament -- először az 1049/2001/EK rendelet 4. cikkének (4) bekezdésére hivatkozva, majd később a kereskedelmi érdekekre vonatkozó kivételre hivatkozva -- valóban megváltoztatta-e érvelését. Ezen elemzés szempontjából nincs közvetlen jelentősége annak a kérdésnek, hogy a Parlament indokoltan támaszkodott-e az 1049/2001/EK rendelet 4. cikkének (4) bekezdésére, mivel úgy tűnik, hogy a Parlament nem változtatta meg a jelentés harmadik féltől származó dokumentumként való minősítését.

75. A közösségi bíróságok ítélkezési gyakorlatából következik, hogy a harmadik féllel folytatott konzultáció főszabály szerint előfeltétele annak, hogy meg lehessen állapítani, hogy alkalmazhatók-e a hozzáférési jog alóli, az 1049/2001 rendeletben előírt kivételek. Az intézmények csak abban az esetben nem kötelesek konzultálni a harmadik féllel,[ha egyértelmű, hogy a dokumentumot közzé kell tenni vagy nem kell közzétenni \[13\].](#_ftn13){#_ftnref13} Hasznosnak tűnik hozzátenni, hogy a harmadik féllel folytatott konzultáció nem köti az intézményt, hanem arra irányul, hogy lehetővé tegye számára annak értékelését, hogy alkalmazható-e valamely kivétel[\[14\].](#_ftn14){#_ftnref14}

76. 2006. december 18-i levelében a Parlament tájékoztatta a panaszost, hogy a jelentéssel kapcsolatos konzultáció céljából felvette a kapcsolatot a számviteli és tanácsadó céggel. 2007. január 18-i levelében a Parlament tájékoztatta a panaszost, hogy az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdésében előírt kivétel alkalmazandó a jelentésre. Mivel a jelentés olyan információkat tartalmazott, amelyek az érintett bankok kereskedelmi érdekeire vonatkoztak, a hozzáférést nem lehetett megadni.

77. E tények fényében és a közösségi bíróságok ítélkezési gyakorlatának fényében, amely a harmadik féllel folytatott konzultációt a kivétel alkalmazhatósága megállapításának előfeltételének tekinti, az ombudsman nem tudja támogatni a panaszos azon véleményét, hogy a Parlament azzal, hogy először konzultált a harmadik féllel, majd az 1049/2001/EK rendeletben foglalt kivételre támaszkodott, tévesen változtatta meg érvelését. Hasznosnak tűnik hozzátenni, hogy a harmadik féllel való konzultáció eljárási követelmény. Önmagában azonban nem érinti azt a kérdést, hogy a kivételek közül melyik alkalmazandó ténylegesen. A panaszos továbbá úgy vélte, hogy a Parlament nem tájékoztatta őt a konzultáció eredményéről. E tekintetben az ombudsman megjegyzi, hogy a panaszos továbbra is szabadon kérhet hozzáférést a vonatkozó konzultációs dokumentumokhoz. Mivel azonban úgy tűnik, hogy ezt még nem tette meg, az ombudsman nem jogosult a panasz ezen aspektusával foglalkozni.

78. A panaszos megerősítő kérelméről szóló parlamenti határozatot illetően a panaszos rámutatott, hogy a Parlament ismét megváltoztatta érvelését. Véleménye szerint ez nincs összhangban az 1049/2001/EK rendelettel. A Parlament úgy ítélte meg, hogy a panaszos megerősítő kérelméről szóló határozata megerősítette az eredeti kérelemről szóló határozatának indokolását.

79. Az ombudsman megjegyzi, hogy mind a Parlament 2007. január 18-i levele, mind a megerősítő kérelemről szóló határozata ugyanazon a jogalapon, nevezetesen az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdésén alapul. 2007. január 18-i levelében a Parlament kifejtette, hogy véleménye szerint a jelentés a bankok kereskedelmi érdekeit érinti. A panaszos megerősítő kérelméről szóló határozatában a Parlament megismételte ezt az érvelést. Hozzátette, hogy a közzététel azzal a kockázattal járna, hogy az érintett bankok versenytársai tudomást szereznének az utóbbiak üzleti stratégiáiról. Igaz, hogy a panaszos megerősítő kérelméről szóló határozatában a Parlament kifejtette, hogy miért véli úgy, hogy az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdése alkalmazandó. Ugyanakkor egyértelmű, hogy ez a kiegészítő információ csupán azt fejti ki, hogy a Parlament miért véli úgy, hogy az érintett bankok kereskedelmi érdekei érintettek lennének.

80. Mindenesetre az 1049/2001 rendelet nem akadályozza meg az intézményt abban, hogy a megerősítő kérelemről való döntés során egy másik, az eredeti kérelemről szóló határozatában nem szereplő kivételre hivatkozzon, ha úgy ítéli meg, hogy az eredetileg hivatkozott kivétel nem indokolhatja megfelelően a döntését. Hasonlóképpen, az ombudsmannak nincs tudomása olyan szabályról, amely megtiltaná a Parlamentnek, hogy a megerősítő kérelemről szóló határozatában további részletekkel szolgáljon a hozzáférés megtagadásának okairól. A Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy a megerősítő kérelem megválaszolásakor az intézmény *köteles* kifejteni, hogy az eredeti határozatának megalapozottságát kétségbe vonó elemek miért nem indokolhatják álláspontjának megváltoztatását[\[15\].](#_ftn15){#_ftnref15} Ez azonban nem jelenti azt, hogy valamely intézmény nem jogosult további információkat szolgáltatni határozatának indokolásával kapcsolatban, amelyet később a közösségi bíróságok vagy az ombudsman felülvizsgálhat.

81. A fenti megállapításokra tekintettel nem szükséges megvizsgálni, hogy a Parlament *tévesen változtatta-e meg* érvelését.

82. Ebből következik, hogy megalapozatlan a panaszos azon állítása, miszerint a Parlament tévesen változtatta meg a jelentéshez való hozzáférést megtagadó határozatának indokolását.

A Parlament indokolásának állítólagos elégtelenségéről

83. Az 1049/2001/EK rendelet 1. cikkének a) pontja szerint az 1049/2001/EK rendelet egyik célja a dokumentumokhoz való lehető legszélesebb körű hozzáférés biztosítása. A közösségi bíróságok 1049/2001 rendelettel kapcsolatos állandó ítélkezési gyakorlatából következik, hogy a dokumentumokhoz való hozzáférés általános joga alóli kivételeket szigorúan kell értelmezni és alkalmazni[\[16\].](#_ftn16){#_ftnref16} Önmagában az a körülmény, hogy valamely dokumentum kivétellel védett érdeket érint, nem igazolhatja e kivétel alkalmazását. Ennélfogva, mielőtt jogszerűen hivatkozna valamely kivételre, az érintett intézménynek meg kell vizsgálnia, hogy i. a dokumentumhoz való hozzáférés konkrétan és ténylegesen sértené-e a védett érdeket, és ii. nem áll-e fenn a hozzáférhetővé tételhez fűződő nyomós közérdek. Ennek az értékelésnek ki kell tűnnie a határozat alapjául szolgáló indokokból[\[17\].](#_ftn17){#_ftnref17}

84. A panaszos szerint a Parlament 2007. január 18-i levele nem fejtette ki, hogy ez hogyan érintené az érintett bankok kereskedelmi érdekeinek védelmét. A Parlamentnek a megerősítő kérelméről szóló határozatát illetően rámutatott, hogy tudomása szerint a bankok 2004 tavaszán nyújtották be ajánlataikat. Ezért nagyon valószínűtlennek tűnt, hogy ezek az ajánlatok 2007-ben lehetővé tennék az üzleti stratégiákra vonatkozó következtetések levonását. Rámutat továbbá arra, hogy a Parlament hozzáférést biztosított a D3 épületére vonatkozó hasonló jelentéshez. Nyilvánvaló, hogy e jelentés közzététele nem vezetett olyan helyzethez, amelyben a Parlament már nem kapott ajánlatokat. Ezen érvek alapján az ombudsman megvizsgálja, hogy a Parlament megállapította-e, hogy a hozzáférés megadása sértené a kereskedelmi érdekeket.

85. 2007. január 18-i levelében a Parlament az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdésére hivatkozott, és megállapította, hogy a jelentés információkat tartalmaz az érintett bankok kereskedelmi érdekeiről. A panaszos megerősítő kérelméről szóló határozatában a Parlament kijelentette, hogy a hozzáférés nem biztosítható, mivel az érintett bankok versenytársai ismereteket szerezhetnek az utóbbiak üzleti stratégiáiról. Ez viszont gyengítené a jövőbeli pályázati eljárásokban részt vevő bankok pozícióját.

86. Az ombudsman úgy véli, hogy az érintett bankok kereskedelmi érdekei valóban foroghatnak kockán. Tekintettel azonban arra, hogy a dokumentumokhoz való hozzáférés joga alóli kivételeket megszorítóan kell értelmezni, és figyelembe véve a Parlament által adott magyarázatokat, a petíció benyújtója nem érti, hogy a hozzáférés biztosítása konkrétan *és ténylegesen hogyan sértené* a kereskedelmi érdekeket, ezáltal teljesítve a közösségi bíróságok ítélkezési gyakorlatában meghatározott feltételt. Ezenkívül a Parlament nem cáfolta a panaszos azon érvét, amely szerint a 2004-ben nyilvánvalóan benyújtott ajánlatokról szóló jelentés nem tenné lehetővé a 2007-ben alkalmazott üzleti stratégiákra vonatkozó következtetések levonását. Hasznosnak tűnik hozzátenni, hogy ahhoz, hogy hivatkozni lehessen valamely érdek sérelmének kockázatára, annak észszerűen előreláthatónak, és nem pusztán hipotetikusnak kell lennie[\[18\].](#_ftn18){#_ftnref18}

87. Véleményében a Parlament kifejtette, hogy a számviteli és tanácsadó cég úgy véli, hogy szellemi tulajdonjogait az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdése értelmében védeni kell. A Parlament kijelentette továbbá, hogy nem lát okot arra, hogy eltérjen a számviteli és tanácsadó cég értékelésétől. Mindezek alapján az ombudsman úgy értelmezi, hogy úgy tűnik, hogy a Parlament a 4. cikk (2) bekezdésének első francia bekezdésében előírt, a szellemi tulajdonra vonatkozó kivételt is alkalmazandónak tekinti. Tekintettel azonban arra, hogy az itt vizsgált állításokkal összefüggésben az ombudsmannak meg kell győződnie arról, hogy a panaszos megerősítő kérelméről szóló határozatában a Parlament kellően megindokolta-e a hozzáférés megtagadását, az ombudsmannak nem kell végleges álláspontot kialakítania azokról a kivételekről, amelyekre a Parlament csak e vizsgálat során hivatkozott. Mindenesetre és a Parlament által adott magyarázatok fényében az ombudsman első látásra nem látja, hogy a hozzáférés megadása konkrétan *és ténylegesen hogyan sértené* a tanácsadó cég szellemi tulajdonjogait. Ez még inkább így van, figyelembe véve, hogy a jelentés a Parlament tulajdonát képezi.

88. A fentiek fényében az ombudsman megállapítja, hogy a Parlament nem indokolta meg kellőképpen a jelentéshez való hozzáférés megtagadására vonatkozó döntését. Ez hivatali visszásságnak minősül. Ezért az európai ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban az alábbiakban elkészíti a megfelelő ajánlástervezetet.

### F. Az ajánlati felhíváshoz való hozzáféréssel kapcsolatos indokolás elégtelenségére vonatkozó állítás (a panaszos hatodik állítása)

*Az ombudsman elé terjesztett érvek*

89. A panaszos azt állította, hogy az ajánlati felhíváshoz és a projektgazda által megkeresett bankok listájához való hozzáférés Parlament általi megtagadását[\[19\]](#_ftn19){#_ftnref19} nem indokolták megfelelően.

90. Véleményében a Parlament előadta, hogy a megerősítő kérelemről szóló határozatában foglalt nyilatkozataival összhangban titoktartási kötelezettség mellett jogosult hozzáférni ezekhez a dokumentumokhoz. Mivel a dokumentumok üzleti titoknak minősülő információkat tartalmaztak, a Parlamentet kötelezte a szakmai titoktartásra vonatkozó jogi kötelezettsége[\[20\].](#_ftn20){#_ftnref20}

91. Észrevételeiben a panaszos megjegyezte, hogy azon álláspontjának alátámasztására, hogy szakmai titoktartási kötelezettség terheli, a Parlament a Bíróság egyik ítéletére hivatkozott. Kifejtette azonban, hogy a Bíróság által meghatározott három kritérium közül a jelen ügyben csak az egyik teljesült. Megismételte továbbá a fenti 86. pontban említett érvelését.

*Az ombudsman értékelése*

92. Az ombudsman megjegyzi, hogy a panaszos megerősítő kérelméről szóló határozatában a Parlament az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdésére támaszkodott az említett dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadásának indokolásaként. A Parlament szerint a közzététel sértené a fejlesztő és az érintett bankok kereskedelmi érdekeit. Arra is rámutatott, hogy az említett dokumentumokat bizalmasan továbbították. A Parlament a projektgazdával folytatott konzultációt követően az 1049/2001/EK rendelet 4. cikkének (4) bekezdésével összhangban rámutatott arra, hogy a projektgazda úgy érzi, hogy a közzététel sértené kereskedelmi érdekeit, és ezért elvárja a Parlamenttől, hogy tegyen eleget titoktartási kötelezettségének.

93. Ami az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdése első francia bekezdésének alkalmazhatóságát illeti, a közösségi bíróságok ítélkezési gyakorlatából következik, hogy ha valamely intézmény úgy dönt, hogy megtagadja a hozzáférést, ki kell fejtenie, hogy az e dokumentumhoz való hozzáférés konkrétan és ténylegesen hogyan sérthetné a hivatkozott kivétel által védett érdeket[\[21\].](#_ftn21){#_ftnref21} Ebben az esetben az ombudsman úgy véli, hogy a Parlament érvelése lényegében arra a következtetésre jut, hogy az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdésében foglalt kivétel alkalmazandó. Nem ad azonban magyarázatot arra, hogy a hozzáférés megadása konkrétan és ténylegesen miért sértené a fejlesztő és az érintett bankok kereskedelmi érdekeit. Hasznosnak tűnik emlékeztetni arra, hogy pusztán az a tény, hogy valamely dokumentum kivétellel védett érdeket érint, önmagában nem igazolhatja e kivétel alkalmazását. Végül a harmadik fél által adott válasz, amikor egy közösségi intézmény a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelemmel kapcsolatban konzultál vele, nem kötelező az intézményre nézve, de lehetővé teszi számára annak értékelését, hogy alkalmazható-e kivétel[\[22\].](#_ftn22){#_ftnref22} A harmadik féllel folytatott konzultációra való hivatkozás ezért nem tekinthető elegendőnek a közösségi bíróságok ítélkezési gyakorlata által meghatározott küszöb átlépéséhez.

94. A szakmai titoktartással kapcsolatban az ombudsman megjegyzi, hogy a Parlament az Elsőfokú Bíróság egyik ítéletére hivatkozott azon álláspontjának alátámasztása érdekében, hogy a szóban forgó dokumentumok a szakmai titoktartási kötelezettség hatálya alá tartoznak. Ezen ítélet elemzését követően az ombudsman úgy véli, hogy az kapcsolatot teremt a szakmai titoktartási kötelezettség és többek között az 1049/2001/EK rendelet között. Így a Bíróság megállapította, hogy „\[...\] *amennyiben a nyilvánosságnak joga van bizonyos információkat tartalmazó dokumentumokhoz hozzáférni, ezek az információk nem tekinthetők a szakmai titoktartási kötelezettség hatálya alá tartozó információknak"* [\[23\].](#_ftn23){#_ftnref23} Tekintettel az ombudsman azon véleményére, hogy a Parlament nem fejtette ki kellőképpen, hogy miért alkalmazandó az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdése, a közösségi bíróságok ítélkezési gyakorlatából következik, hogy a Parlament nem indokolta meg kellőképpen, hogy a szóban forgó dokumentumok miért tartoznak a szakmai titoktartási kötelezettség hatálya alá.

95. A fentiek fényében az ombudsman megállapítja, hogy a Parlament nem indokolta meg kellőképpen a szóban forgó dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadására vonatkozó döntését. A megfelelő indokolás hiánya hivatali visszásságnak minősül. Ezért az európai ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban az alábbiakban elkészíti a megfelelő ajánlástervezetet.

### G. A nyomós közérdek fennállására vonatkozó téves indokolásra vonatkozó állítás (a panaszos kilencedik állítása)

*Az ombudsman elé terjesztett érvek*

96. A panaszos azt állította, hogy helytelen a Parlament azon érve, amely szerint az érintett dokumentumok hozzáférhetővé tételéhez nem fűződik nyomós közérdek. Állításának alátámasztására előadta, hogy a hozzáférhetővé tételhez valóban nyomós közérdek fűződik, mivel közbeszerzési eljárás hiányában jelentős az adóalanyok kárára történő manipuláció kockázata.

97. Véleményében a Parlament előadta, hogy hozzáférés iránti kérelmében a panaszos nem hivatkozott a közzétételhez fűződő nyomós közérdekre. Hivatkozott az Elsőfokú Bíróság ítélkezési gyakorlatára, és rámutatott arra, hogy a nyomós közérdeket a hozzáféréshez fűződő általános közérdektől elkülönültnek kell tekinteni[\[24\].](#_ftn24){#_ftnref24} Természetének inkább objektívnek, mint szubjektívnek kellett lennie. Bár a közpénzek felhasználásának nyilvános ellenőrzése közérdeknek minősül, ez önmagában nem volt elegendő a közzététel igazolásához. E tekintetben a Parlament kijelentette, hogy Költségvetési Ellenőrző Bizottsága és az Európai Számvevőszék a nyilvánosság nevében érvényesíti az alkalmazandó szabályokat.

98. Észrevételeiben a panaszos lényegében arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem neki kell bizonyítania a nyomós közérdek fennállását, mivel a hozzáférés iránti kérelmeket nem kell megindokolni. Úgy véli továbbá, hogy a Parlament nem foglalkozott azzal az érvével, amely szerint a manipuláció kockázata magas. A manipulációk csak akkor fedhetők fel, ha a dokumentumokhoz hozzáférést biztosítottak. Az a tény, hogy a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottsága és az Európai Számvevőszék ellenőrzi a hatályos szabályok alkalmazását, nem csökkentette a nyomós közérdeket, mivel a Parlament nem bizonyította, hogy ezek a szervek ténylegesen gyakorolták volna ellenőrzésüket a szóban forgó tények tekintetében. Még ha sor is került volna ilyen ellenőrzésre, nyomós közérdek fűződött volna annak ellenőrzéséhez, hogy az elért eredmények helyesek voltak-e.

99. Válaszul a Parlament azon érvére, hogy a közzététel veszélyeztetheti hitelességét és a jövőbeli vállalkozókkal való tárgyalási képességét, a panaszos kijelentette, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatának fényében ez az érv egyáltalán nem meggyőző. Az intézményekkel szerződést kötő vállalatok általában elfogadták, hogy a magánjogi jogalanyok közötti szerződésektől eltérő átláthatósági követelmények vannak érvényben. Az a fejlesztő, aki hasznot húz a közbeszerzési szerződések odaítélésére vonatkozó szabályok Parlament általi megsértéséből, nem hivatkozhat jogos érdekekre.

*Az ombudsman értékelése*

100. Az ombudsman először is emlékeztet arra, hogy az 1049/2001/EK rendelet 6. cikkének (1) bekezdése értelmében a dokumentumokhoz való hozzáférést kérelmező nem köteles megindokolni kérelmét. A Bíróság ítélkezési gyakorlatából továbbá az következik, hogy annak az intézménynek, amely az 1049/2001/EK rendelet 4. cikkében előírt kivételek valamelyikére hivatkozik, meg kell vizsgálnia, hogy fennáll-e a hozzáférhetővé tételt igazoló nyomós közérdek[\[25\].](#_ftn25){#_ftnref25}

101. Mindezek alapján nem tekinthető meggyőzőnek a Parlament azon érve, amely szerint a panaszos nem hivatkozott a hozzáférés iránti kérelmeihez fűződő nyomós közérdek fennállására.

102. Véleményében a Parlament az Elsőfokú Bíróság ítéletére támaszkodott azon álláspontjának alátámasztása érdekében, amely szerint a nyomós közérdeket a hozzáféréshez fűződő általános közérdektől eltérőnek kell tekinteni. Az Elsőfokú Bíróság a T-84/03. sz. *Turco-ügyben* hozott ítéletében a következőket állapította meg:

„83.*Az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (2) bekezdése szerinti nyomós közérdeknek tehát, amely igazolhatja a jogi vélemények védelmét sértő dokumentum hozzáférhetővé tételét, főszabály szerint el kell különülnie az e rendelet alapjául szolgáló fenti elvektől. Ha nem ez a helyzet, akkor legalábbis a felperesnek kell bizonyítania, hogy az ügy konkrét tényállására tekintettel ugyanezen elvekre való hivatkozás annyira sürgető, hogy az felülírja a szóban forgó dokumentum védelmének szükségességét. A jelen ügyben azonban nem ez a helyzet."*

103. Az Elsőfokú Bíróság *Turco-ügyben* hozott ítéletével szemben fellebbezést nyújtottak be a Bírósághoz. 2008. július 1-jei ítéletében[\[26\]](#_ftn26){#_ftnref26} a Bíróság részben hatályon kívül helyezte a megtámadott ítéletet, és a következőképpen határozott:

„45.*E tekintetben a Tanács feladata, hogy egyensúlyt teremtsen az érintett dokumentum hozzáférhetővé tételének megtagadásával védendő különleges érdek és többek között a dokumentum hozzáférhetővé tételéhez fűződő közérdek között, tekintettel azokra az előnyökre, amelyek -- amint arra az 1049/2001 rendelet (2) preambulumbekezdése emlékeztet -- a fokozott nyitottságból erednek, mivel ez lehetővé teszi a polgárok számára, hogy szorosabban részt vegyenek a döntéshozatali folyamatban, és garantálja a közigazgatás nagyobb legitimitását, hatékonyságát és a polgárok felé való elszámoltathatóságát egy demokratikus rendszerben.*

\[...\]

*74. Amint az a jelen ítélet 44--47. és 67. pontjában megállapításra került, az Elsőfokú Bíróság tévesen értelmezte az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (2) bekezdését, amikor úgy ítélte meg, hogy a valamely dokumentum hozzáférhetővé tételét igazoló nyomós közérdeknek főszabály szerint el kell különülnie az e rendelet alapjául szolgáló elvektől.*

*75. Egyértelmű, hogy valamely jogalkotási aktus rendelkezéseit az alapjául szolgáló elvek fényében kell alkalmazni."*

104. A Parlament szerint a nyomós közérdeket a hozzáféréshez fűződő általános közérdektől elkülönültnek kell tekinteni. Bár ezt a kijelentést a Bíróság *Turco-ügyben* hozott ítéletének fényében a megtételének időpontjában fennálló ítélkezési gyakorlattal összhangban állónak kell tekinteni, már nem tekinthető helyesnek. Szem előtt tartva, hogy i. a Bíróság által hozott ítélet visszaható hatállyal értelmezi a közösségi jogot, és ii. a panaszos megalapozott és konkrét érveket terjesztett elő, amelyek nyomós közérdek fennállására utalnak, az ombudsman megállapítja, hogy a Parlament azon érve, amely szerint az érintett dokumentumok hozzáférhetővé tételéhez nem fűződött nyomós közérdek, téves előfeltevésen alapult. Ez hivatali visszásságnak minősült. Ezért az európai ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban az alábbiakban elkészíti a megfelelő ajánlástervezetet.

### H. Az ajánlástervezet

A panasszal kapcsolatos vizsgálatai alapján az ombudsman a következő ajánlástervezetet terjeszti a Parlament elé:

A Parlamentnek a 37--43. pontban foglalt megfontolásokkal összhangban helyesbítenie vagy pontosítania kell a 2007. július 5-i levelében tett második nyilatkozatot.

A Parlamentnek (i) tisztáznia kell, hogy vannak-e olyan dokumentumok, amelyek a projektgazdával a szerződés aláírását megelőzően folytatott konzultációhoz kapcsolódnak, és (ii) igenlő válasz esetén fel kell dolgoznia a panaszos e dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmét.

A Parlamentnek hozzáférést kell biztosítania a jelentéshez, az ajánlati felhíváshoz és a projektgazda által megkeresett bankok listájához, vagy -- szem előtt tartva a panaszosnak a nyomós közérdekkel kapcsolatos érveit -- meggyőző magyarázatot kell adnia arra vonatkozóan, hogy az általa hivatkozott kivételek miért alkalmazandók.

A Parlamentet és a panaszost tájékoztatni fogják erről az ajánlástervezetről. Az európai ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban az intézmény 2009. október 31-ig részletes véleményt küld. A részletes vélemény magában foglalhatja az ajánlástervezet elfogadását és végrehajtásának leírását.

P. Nikiforos DIAMANDOUROS

Kelt Strasbourgban, 2009. július 21-én.

*** ** * ** ***

[\[1\]](#_ftnref1){#_ftn1} Az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről szóló, 1994. március 9-i 94/262/ESZAK, EK, Euratom európai parlamenti határozat (HL 1994. L 113., 15. o.).

[\[2\]](#_ftnref2){#_ftn2} Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2001. L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.).

[\[3\]](#_ftnref3){#_ftn3} Vizsgálatának a panaszos új állításaira való kiterjesztéséről szóló levelében az ombudsman „a*Parlament által megkeresett bankok listájára"* hivatkozott. A vizsgálat során tett észrevételekből azonban kiderült, hogy az állítás valójában a projektgazda által megkeresett bankok listájára vonatkozik.

[\[4\]](#_ftnref4){#_ftn4} A C-44/96. sz. *Mannesmann Anlagenbau* ügyben hozott ítélet (EBHT 1998., I-73. o.) 43. pontja.

[\[5\]](#_ftnref5){#_ftn5} Az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31-i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2004. L 134., 114. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 7. kötet, 132. o.).

[\[6\]](#_ftnref6){#_ftn6} Az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL 2002. L 248., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 74. o.).

[\[7\]](#_ftnref7){#_ftn7} Az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2002. december 23-i 2342/2002/EK, Euratom bizottsági rendelet (HL 2002. L 357., 1. o.).

[\[8\]](#_ftnref8){#_ftn8} A legutóbb 2001. április 9-én módosított és az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelettel fellebbezett, az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 1977. december 21-i költségvetési rendelet.

[\[9\]](#_ftnref9){#_ftn9} Lásd például a T-271/04. sz., *Citymo SA kontra Bizottság ügyben hozott ítélet* (EBHT 2007., II-1375. o.) 68. és azt követő pontjait.

[\[10\]](#_ftnref10){#_ftn10} A Bizottság válasza az E-2295/2008. számú parlamenti kérdésre, 2008. június 9., elérhető a következő internetcímen: [http://www.europarl.europa.eu/sides/getAllAnswers.do?reference=E-2008-2295\&language=EN](http://www.europarl.europa.eu/sides/getAllAnswers.do?reference=E-2008-2295&language=EN)

[\[11\]](#_ftnref11){#_ftn11} A C-44/96. sz. *Mannesmann Anlagenbau* ügyben hozott ítélet (EBHT 1998., I-73. o.) 43. pontja.

[\[12\]](#_ftnref12){#_ftn12} A T-168/02. sz., *IFAW kontra Bizottság ügyben hozott ítélet* (EBHT 2004., II-4135. o.) 55. pontja.

[\[13\]](#_ftnref13){#_ftn13} A T-168/02. sz., *IFAW kontra Bizottság ügyben hozott ítélet* (EBHT 2004., II-4135. o.) 55. pontja; A T-380/04. sz., *Terezakis kontra Bizottság ügyben* 2008. január 30-án hozott ítélet (az EBHT-ban még nem tették közzé) 54. pontja.

[\[14\]](#_ftnref14){#_ftn14} A T-380/04. sz., *Terezakis kontra Bizottság ügyben* 2008. január 30-án hozott ítélet (az EBHT-ban még nem tették közzé) 60. pontja.

[\[15\]](#_ftnref15){#_ftn15} A T-188/98. sz., *Kuijer kontra Tanács ügyben hozott ítélet* (EBHT 2000., II-1959. o.) 46. pontja.

[\[16\]](#_ftnref16){#_ftn16} Lásd például a T-403/05. sz., *MyTravel Group kontra Bizottság ügyben* 2008. szeptember 9-én hozott ítélet (az EBHT-ban még nem tették közzé) 32. pontját.

[\[17\]](#_ftnref17){#_ftn17} Lásd a T-403/05. sz., *MyTravel Group kontra Bizottság ügyben* 2008. szeptember 9-én hozott ítélet (az EBHT-ban még nem tették közzé) 33. pontját.

[\[18\]](#_ftnref18){#_ftn18} Lásd a C-39/05. P. és C-52/05. P. sz., *Svédország és Turco kontra Tanács* egyesített ügyekben 2008. július 1-jén hozott ítélet (az EBHT-ban még nem tették közzé) 43. pontját.

[\[19\]](#_ftnref19){#_ftn19} Ezek a fenti (1) bekezdés ii. pontjában felsorolt dokumentumok.

[\[20\]](#_ftnref20){#_ftn20} A T-198/03. sz., *Bank Austria Creditanstalt kontra Bizottság ügyben hozott ítélet* (EBHT 2006., II-1429. o.) 29. és 71--75. pontja.

[\[21\]](#_ftnref21){#_ftn21} Lásd a T-403/05. sz., *MyTravel Group kontra Bizottság ügyben* 2008. szeptember 9-én hozott ítélet (az EBHT-ban még nem tették közzé) 33. pontját.

[\[22\]](#_ftnref22){#_ftn22} A T-380/04. sz., *Terezakis kontra Bizottság ügyben* 2008. január 30-án hozott ítélet (az EBHT-ban még nem tették közzé) 60. pontja.

[\[23\]](#_ftnref23){#_ftn23} A T-198/03. sz., *Bank Austria Creditanstalt kontra Bizottság ügyben hozott ítélet* (EBHT 2006., II-1429. o.) 74. pontja.

[\[24\]](#_ftnref24){#_ftn24} A T-84/03. sz., *Turco kontra Tanács ügyben hozott ítélet* (EBHT 2004., II-4061. o.) 82. pontja.

[\[25\]](#_ftnref25){#_ftn25} A T-84/03. sz., *Turco kontra Tanács ügyben hozott ítélet* (EBHT 2004., II-4061. o.) 44. pontja. Az ítélet e részét a Bíróság nem helyezte hatályon kívül a C-39/05. P. és C-52/05. P. sz., *Turco kontra Tanács* egyesített ügyekben 2008. július 1-jén hozott ítéletében (az EBHT-ban még nem tették közzé \[lásd alább\]).

[\[26\]](#_ftnref26){#_ftn26} A C-39/05. P. és C-52/05. P. sz., *Turco kontra Tanács* egyesített ügyekben 2008. július 1-jén hozott ítélet (az EBHT-ban még nem tették közzé).