Az európai ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban készült [1]

A panasz előzményei

1. A jelen kifogás vitatott közbeszerzési eljárásra vonatkozik. A panaszos, egy informatikai területen tevékenykedő vállalat, nem értett egyet ajánlatának értékelésével, és azt állította, hogy az értékelő bizottság tévesen fogadott el egy változatokat tartalmazó ajánlatot, míg az ajánlati felhívás nem engedélyezte a változatokat.

2. 2006. augusztus 19-én az Európai Bizottság akkori Jogérvényesülési, Szabadsági és Biztonsági Főigazgatósága (a továbbiakban: Jogérvényesülési Főigazgatóság) ajánlati felhívást tett közzé egy „integrációs weboldal” létrehozására [2]. 2006. szeptember 27-én a panaszos benyújtotta ajánlatát.

3. 2006. november 23-án a Bizottság egy másik vállalkozásnak ítélte oda a szerződést. Ugyanezen a napon levelet küldött valamennyi ajánlattevőnek, amelyben tájékoztatta őket az értékelés eredményéről. Az értékelő bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a panaszos ajánlata nem felelt meg a minőségi odaítélési szempontoknak. 53,5 pontot kapott, míg a küszöbérték 60 pont volt, és a legjobb ajánlat 83,5 pontot kapott.

4. 2006. november 29-én a panaszos fellebbezett az odaítélésről szóló határozat ellen, és kérte az értékelő jelentés másolatát, valamint a nyertes ajánlattevő, partnerei és alvállalkozói nevére, a saját ajánlatára és a nyertes ajánlatra adott pontszámokra, valamint a nyertes ajánlattevő pénzügyi ajánlatára vonatkozó információkat.

5. 2006. december 5-i és 13-i levelében a Bizottság benyújtotta a kért információkat. Ami azonban az értékelő jelentést illeti, csak azokat a részeket hozta nyilvánosságra, amelyek a panaszos ajánlatának értékelésére vonatkoztak.

6. 2006. december 8-án a panaszos részletes elemzést küldött a Bizottságnak az értékelő bizottság által az ajánlatával kapcsolatban tett minden egyes észrevételről, különösen a minőségi kritériumok tekintetében. Lényegében azzal érvelt, hogy ajánlatának értékelése pontatlan volt. A panaszos ezért arra kérte az intézményt, hogy ne ítélje oda a szerződést, hanem értékelje újra ajánlatát.

7. 2006. december 14‐én a Bizottság aláírta a szóban forgó szolgáltatási szerződést az általa kiválasztott ajánlattevővel. Úgy ítélte meg, hogy az odaítélési szempontok értékelését valamennyi ajánlattevő tekintetében hátrányos megkülönböztetéstől mentesen végezték el, és az teljes mértékben megfelelt az ajánlattételhez szükséges dokumentációnak. Azt is megállapította, hogy már kellően megindokolta a panaszos ajánlatának elutasítását.

8. Néhány hónappal később, 2007. június 4-én a panaszos újabb levelet küldött a Bizottságnak, amelyben előadta, hogy az említett közbeszerzési eljárással kapcsolatos számos levélváltás ellenére a Bizottság még nem indokolta meg kellőképpen ajánlatának elutasítását. A panaszos hozzátette, hogy a Bizottság nem válaszolt megfelelően a 2006. december 8-i levelében kifejtett érvekre. A panaszos végül kérte a teljes értékelő jelentés egy példányának átadását.

9. 2007. június 18‐i válaszában a Bizottság benyújtotta a teljes jelentés másolatát, amelyből törölt bizonyos adatokat, mint például az értékelő bizottság tagjainak nevét és a többi ajánlattevő kereskedelmi érdekeit esetlegesen érintő információkat. A Bizottság megismételte azon álláspontját, hogy a szóban forgó közbeszerzési eljárással kapcsolatban minden szükséges információt továbbított a panaszosnak, és ha a panaszos nem elégedett, a Bírósághoz vagy az európai ombudsmanhoz fordulhat.

10. Miután megvizsgálta a Bizottságtól kapott értékelő jelentés másolatát, a panaszos megjegyezte, hogy a sikeres ajánlattevő valójában két pénzügyi ajánlatot nyújtott be a projekt I. szakaszára vonatkozóan. A panaszos úgy vélte, hogy a második ajánlat változatnak minősül, és hogy a változatok egyértelműen tiltottak. Rámutatott, hogy az ajánlattételhez szükséges dokumentáció a következőket tartalmazta: „Az ajánlattevők nem nyújthatnak be ajánlatot az igényelt szolgáltatásoknak csak egy részére vonatkozóan. Változatok nem megengedettek"[3].

11. 2007. július 11-én a Bizottság kifejtette, hogy a kiválasztott ajánlat a kiírási feltételeknek megfelelő ajánlatot tartalmazott. Az ajánlatot ezért nem lehetett elutasítani.

12. 2007. október 9-én a panaszos benyújtotta a jelen panaszt az ombudsmanhoz.

A vizsgálat tárgya

13. Az ombudsman vizsgálatot indított a következő állításokkal és állításokkal kapcsolatban:

Állítás:

A panaszos azt állította, hogy a Bizottság értékelő bizottsága a JLS/B4/2006/002 ajánlati felhívás keretében megsértette a közbeszerzési jogszabályokat és a helyes hivatali magatartás európai kódexének [4] (a továbbiakban: ECGAB) 4. cikkét. Konkrétabban, a panaszos azzal érvelt, hogy a bizottság elfogadott egy változatokat tartalmazó ajánlatot, míg a kiírási feltételek nem engedélyezik a változatokat.

Követelések:

(1) A panaszos azt állította, hogy el kell ismerni, hogy ebben az esetben a Bizottság megsértette az ECGAB-ot.

(2) A Bizottságnak továbbá el kell ismernie a szóban forgó pályázat keretében elkövetett szabálytalanságokat, és megfelelő kártérítést kell ajánlania a panaszosnak az általa elszenvedett vagy a jövőben esetlegesen elszenvedett veszteségekért.

14. Az ombudsmanhoz benyújtott panaszában a panaszos azt is állította, hogy a Bizottság megsértette az EKGAB 17. cikkét [5], mivel nem biztosított kellő időben hozzáférést a szóban forgó ajánlattal kapcsolatos valamennyi releváns információhoz. A panaszos véleménye szerint ez megakadályozta abban, hogy megfelelően gyakorolja jogait.

15. Az ombudsman megjegyezte, hogy a panaszosnak az értékelő jelentés másolatának megszerzésére irányuló eredeti kérelmét követően a Bizottság benyújtotta a jelentés bizonyos kivonatait. A panaszhoz csatolt bizonyítékokban azonban semmi nem utalt arra, hogy a panaszos egyértelművé tette volna a Bizottság számára, hogy az így biztosított hozzáférést nem tartja kielégítőnek, mielőtt 2007 júniusában megismételte volna hozzáférés iránti kérelmét. Az ombudsman megjegyezte továbbá, hogy a Bizottság gyorsan foglalkozott ezzel a további kérelemmel, és az általa bizalmasnak tekintett egyes adatok kivételével teljes egészében hozzáférést biztosított az értékelő jelentéshez. Ilyen körülmények között az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy nem volt elegendő indok arra, hogy kivizsgálja a releváns információkhoz való időben történő hozzáférés állítólagos elmulasztását.

16. Az ombudsman megjegyzi továbbá, hogy a jelen panaszban a panaszos – az ombudsmanhoz benyújtott más ügyekhez hasonlóan – azzal érvelt, hogy a Bizottság szándékosan vette célba, és hogy az intézmény feketelistára vette, visszaélt vele vagy zaklatta. A panaszos arra kérte az ombudsmant, hogy indítson saját kezdeményezésű vizsgálatot ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban. Az ombudsman már tájékoztatta a panaszost, hogy véleménye szerint eddig nem kapott olyan releváns és meggyőző bizonyítékot, amely indokolná az említett kérdések vizsgálatát. Az ombudsman ezért továbbra is eseti alapon elemzi és kezeli a vonatkozó sérelmeket [6].

A vizsgálat

17. 2007. december 4-i levelében az ombudsman vizsgálatot indított a fenti 13. pontban említett állítással és állításokkal kapcsolatban, és felkérte a Bizottságot, hogy nyilvánítson véleményt. Az intézmény 2008. április 29-én nyilvánított véleményt. A véleményt észrevételek megtételére való felhívással együtt továbbították a panaszosnak, amelyet az 2008. június 27-én nyújtott be.

18. 2008. december 2-án az ombudsman felkérte a Bizottságot, hogy határozza meg a „változat” és a „lehetőség” kifejezések jelentését, valamint azt, hogy miként különböztethetők meg egymástól. Azt is kérte az intézménytől, hogy tisztázza, miért véli úgy, hogy a nyertes ajánlattevő egyik ajánlata nem felel meg a kiírási feltételeknek. Az ombudsman végül felkérte a Bizottságot, hogy foglalkozzon a panaszos által a Bizottsághoz intézett 2006. december 8-i levelében az ajánlatának értékelésével kapcsolatban benyújtott beadványokkal.

19. A Bizottság 2009. március 30-án nyújtotta be válaszát. Ezt a választ továbbították a panaszosnak, aki 2009. június 26-án küldte meg észrevételeit.

20. 2010. március 31-én az ombudsman magyarázatot kért a Bizottságtól arra vonatkozóan, hogy miért érzi magát jogosultnak arra, hogy a szerződést egy ajánlattevőnek ítélje oda, annak ellenére, hogy ez utóbbi két ajánlatot nyújtott be, amelyeket opciónak neveztek. Az ombudsman megismételte az intézményhez intézett kérését is - amelyet az első további vizsgálatai keretében nyújtott be -, hogy foglalkozzon a panaszos által 2006. december 8-i levelében előadott érvekkel.

21. Az intézmény válasza 2010. július 13-án, a panaszos észrevételei pedig 2010. augusztus 25-én érkeztek meg.

22. 2011. január 12-én az ombudsman képviselői megvizsgálták a Bizottság aktáját. 2011. február 17-én az ombudsman megküldte a vizsgálati jelentés másolatát a feleknek, és felkérte a panaszost, hogy tegye meg észrevételeit, amit 2011. március 30-án meg is tett.

Az ombudsman elemzése és következtetései

Előzetes megjegyzések

23. A jelen kifogás két fő érvet tartalmaz: i. egy változatot tartalmazó ajánlat állítólagosan téves elfogadásának kérdése, miközben változatok nem voltak megengedettek; és ii. a panaszos ajánlatának állítólagosan téves értékelése. Az ombudsman az alábbiakban foglalkozik ezzel a két kérdéssel.

A. Ami a panaszos állítását és az ahhoz kapcsolódó első állítást illeti

Az ombudsman elé terjesztett érvek

Változatot tartalmazó ajánlat elfogadásáról (fenti i. pont)

24. A panaszos benyújtotta az értékelő bizottság jelentésének egy példányát, amely jelezte, hogy a sikeres ajánlattevő „opciót” javasolt a projekt I. szakaszának végrehajtásával kapcsolatban. A jelentés szerint az értékelő bizottság arra a következtetésre jutott, hogy csak a javasolt „opció” garantálhatja a kiírási feltételekben meghatározott informatikai követelményeknek való megfelelést. Megjegyezte továbbá, hogy konzultáltak a Bizottság Költségvetési Főigazgatóságával arról, hogy az ajánlattevő egyetlen elfogadható ajánlataként megtartható-e ez a lehetőség.

25. Az értékelő bizottság jelentése tükrözte a tagjai között arról folytatott vitát, hogy a javasolt „opció” variánsnak minősül-e. A jelentés vonatkozó szakasza a következőképpen szól:

„...ha a változatok nem megengedettek, és az ajánlattevő csak változatajánlatot nyújt be, ezt el kell utasítani, mivel nem felel meg az ajánlati dokumentációnak. Ezzel szemben, ha az ajánlattevő két ajánlatot nyújt be, amelyek közül az egyik megfelelő, a másik pedig nem, akkor csak a nem megfelelő ajánlatokat kell elutasítani. Az ajánlat nem utasítható el automatikusan pusztán azért, mert az ajánlattevő (a kiírási feltételeknek megfelelő) alapajánlatot és az alapajánlathoz képest külön alternatív ajánlatot („változatos megoldást”) nyújtott be. Az egyik ajánlat („változatos megoldás”) figyelmen kívül hagyása és a másik ajánlat („alapajánlat”) értékelésének folytatása lehetséges, feltéve, hogy az alapajánlat teljesen független a változatos megoldástól és tökéletesen azonosítható. Ellenkezőleg, ha nem világos és egyértelmű, hogy a két megoldás közül melyiket kell az értékelő bizottságnak alapajánlatként értékelnie, az engedélyezésre jogosult tisztviselő az egyik ajánlat értékelésével olyan döntést hozna, amely nem tartozik a hatáskörébe.”

26. Az ombudsmanhoz benyújtott panaszában a panaszos azzal érvelt, hogy a nyertes ajánlattevő két pénzügyi alternatíva előterjesztésével valójában egy változatot nyújtott be. Tekintettel arra, hogy a kiírási feltételek egyértelműen tiltják a változatokat, előadta, hogy az értékelő bizottság megközelítése helytelen volt, és nem felelt meg az alkalmazandó közbeszerzési jogszabályoknak.

27. Véleményében a Bizottság kijelentette, hogy „az egyik ajánlattevő által biztosított lehetőségekre vonatkozó döntését egyértelműen megindokolta az értékelő bizottság jelentése. Az érintett ajánlat a kiírási feltételeknek megfelelő ajánlatot tartalmazott, ezért ezen az alapon nem utasítható el.”

28. Álláspontjának alátámasztására az intézmény kifejtette, hogy a nyertes ajánlat két „opciót” tartalmazott, amelyek az ajánlatnak csak egy nagyon konkrét részére, nevezetesen a javasolt szoftverre vonatkoztak. Az 1. lehetőség a nyílt forráskódú megoldás, a 2. lehetőség pedig az Oracle/Coldfusion megoldáson alapult. Az értékelő bizottság megvizsgálta, hogy az 1. lehetőséget a kiírási feltételek értelmében „változatnak” kell-e minősíteni, amely esetben azt nem lehetett volna elfogadni. Arra a következtetésre jutott, hogy az 1. alternatíva nem vehető figyelembe, mivel nem felel meg teljes mértékben a kiírási feltételekben meghatározott informatikai követelményeknek. A 2. lehetőség azonban megfelelt a kiírási feltételeknek, és azt tovább kellett vizsgálni. A Bizottság szerint a közbeszerzési szerződések odaítélésére alkalmazandó szabályokat teljes mértékben betartották. Ezen ajánlat elutasítása a közbeszerzési szerződések odaítélésére irányadó elvek megsértését jelentette volna.

29. Észrevételeiben a panaszos határozottan nem értett egyet a fenti állásponttal. Kijelentette, hogy azokban a közbeszerzési eljárásokban, ahol a változatok nem megengedettek, az e szabályt figyelmen kívül hagyó ajánlattevőket automatikusan elutasítják. Ezt a megközelítést alkalmazzák az egész világon, és ez alól nem lehet kivételt tenni. Az ajánlattevők hajlamosak egy változatot vagy opciót kínálni pontosan azért, hogy két különböző pénzügyi ajánlatot nyújthassanak be. Ha az értékelő bizottság egyes tagjai előnyben részesítik az alternatív lehetőségeket benyújtó ajánlattevőt, a két lehetőség egyikével biztosíthatják, hogy a szerződés erre az ajánlattevőre szálljon át. A változat vagy a két lehetőség rendelkezésre állása a második ajánlat egyenértékűségét jelenti. Ez a közbeszerzés zsargonjában „biztonsági hálóként” ismert.

30. A panaszos megjegyezte, hogy minden ajánlattevő szeretné, ha két vagy három, különböző pénzügyi adatokat tartalmazó ajánlatot nyújthatna be, mivel ezáltal növelné nyerési esélyeit, különösen, ha a vállalat számíthatna az értékelő bizottság támogatására. A jelen ügyben a nyertes ajánlattevő két pénzügyi ajánlatot nyújtott be 20%-os árkülönbséggel.

31. A panaszos megjegyezte, hogy a nyertes ajánlattevő a Jogérvényesülési Főigazgatóság egyik hagyományos szolgáltatója. Különösnek találta azt is, hogy az összes többi ajánlattevőt alkalmatlannak találták a szóban forgó munkák elvégzésére.

32. A panaszos azt sem értette, hogy a két lehetőség közül az egyik miért nem felel meg a kiírási feltételeknek. E tekintetben megjegyezte, hogy a Bizottság által szolgáltatott egyetlen információ az volt, hogy ez az ajánlat nyílt forráskódú szoftvereken alapult. Ez a tény azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy egy ilyen ajánlat ellentétes lenne a vonatkozó műszaki előírásokkal. A panaszos azt feltételezte, hogy valójában a nyertes ajánlattevő által kínált mindkét lehetőség érvényes, és hogy az értékelő bizottság szándékosan kizárta az olcsóbbat annak biztosítása érdekében, hogy az általa előnyben részesített ajánlattevő megkapja az ajánlott maximális összeget.

33. A panaszos végül azzal érvelt, hogy még ha a két „változat” egyike nem is érvényes, a Bizottságnak a teljes ajánlatot el kellett volna utasítania azzal az indokkal, hogy annak egyes részei nem feleltek meg a kiírási feltételeknek.

Az ombudsman kezdeti további vizsgálatai

34. A Bizottság véleményének és a panaszos észrevételeinek elemzését követően az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy a panasz e vonatkozásával kapcsolatban további vizsgálatokra van szükség. Ezért arra kérte a Bizottságot, hogy foglalkozzon a következő további kérdésekkel:

• „Meg tudná-e határozni a Bizottság a „változat” és a „választható” kifejezések jelentését, valamint azt, hogy az egyik hogyan különböztethető meg a másiktól? Kérjük a Bizottságot, fejtse ki azt is, hogy ebben az esetben a két alternatív javaslatot (nyílt forráskódú megoldás és Oracle/Coldfusion megoldás) miért tekintették lehetőségnek, nem pedig változatnak? Ebben az összefüggésben a Bizottság figyelembe veheti a Költségvetési Főigazgatóság (Központi Pénzügyi Szolgálat, közbeszerzések, szerződések és támogatások) által 2007. február 27-én kiadott, a változatokról szóló magyarázó feljegyzést, amely elérhető az interneten.
• Kérjük a Bizottságot, adjon tájékoztatást arról is, hogy miért érzi úgy, hogy figyelmen kívül hagyhatja az egyik lehetőséget, és fejtse ki, hogy miért véli úgy, hogy ez a lehetőség nem felel meg a kiírási feltételeknek.”

35. Válaszában a Bizottság rámutatott arra, hogy a változat „az ajánlattevő által javasolt műszaki megoldás, amely eltér a szállítandó árunak vagy a nyújtandó szolgáltatásnak az ajánlattételhez szükséges dokumentációban szereplő, a műszaki leírásban leírt konkrét leírásától”.

36. Amint azt az értékelő bizottság jegyzőkönyve kifejti, ha a változatok nem megengedettek, és ha az ajánlattevő mégis benyújt egy változatot, a változatot el kell utasítani, mivel az nem felel meg az ajánlat feltételeinek. Ha azonban az ajánlattevő két ajánlatot nyújt be - amelyek közül az egyik megfelel a műszaki leírásnak, míg a másik nem -, akkor csak azt kell elutasítani, amely nem felel meg a műszaki leírásnak. A Bizottság megismételte azon álláspontját, hogy egy ajánlatot nem szabad automatikusan elutasítani pusztán azért, mert (a kiírási feltételeknek megfelelő) alapajánlatot és az alapajánlathoz képest külön alternatív ajánlatot nyújtott be. Az egyik ajánlat figyelmen kívül hagyása és a másik értékelése lehetséges volt, feltéve, hogy az alapajánlat „az alternatív ajánlattól teljesen független és tökéletesen azonosítható”.

37. A jelen ügyben a nyertes ajánlat két ajánlatot tartalmazott, amelyeket az ajánlattevő tévesen „opcióként” jelölt meg. Az intézmény elismerte, hogy „az 1. lehetőségnek nevezett ajánlat variánsnak tekinthető”. Ezt nem lehetett figyelembe venni, mivel nem felelt meg teljes mértékben az ajánlattételhez szükséges dokumentáció 4.5.2. [7] pontjában említett 7. mellékletben („Az adatközpont információsrendszer-tárhelyszolgáltatásai”) meghatározott követelményeknek. A „2. lehetőség” elnevezésű ajánlat nem volt változat, mivel teljes mértékben megfelelt az ajánlattételhez szükséges dokumentációnak, és következésképpen figyelembe vehető volt az odaítélés során.

38. A fentiekre tekintettel a Bizottság megismételte azon álláspontját, hogy ennek az ajánlatnak az elutasítása a közbeszerzési szerződések odaítélésére vonatkozó szabályok megsértésének minősült volna.

39. Ami a változatokra vonatkozó magyarázó feljegyzést illeti, a Bizottság kifejtette, hogy ezt a feljegyzést a jelen ügyben nem lehetett figyelembe venni, mivel az értékelésre 2006-ban került sor, míg a feljegyzést 2007-ben adták ki. Mindazonáltal az értékelő bizottság következtetései teljes mértékben összhangban voltak az említett feljegyzéssel. Az értelmezés továbbá összhangban volt a Bíróság által a C-421/01. sz. ügyben [8] a közbeszerzés változataival kapcsolatban adott pontosításokkal.

40. További észrevételeiben a panaszos úgy vélte, hogy a variáns kifejezés Bizottság által javasolt értelmezése „teljesen önkényes”, mivel nem alapul semmilyen jogszabályi rendelkezésen vagy ítéleten. A panaszos megjegyezte, hogy függetlenül attól, hogy a „változat” vagy „opció” kifejezést hogyan kell értelmezni, az eljárást megindító hirdetmény II.1.9.[9] és II.2.2.[10] cikkével összhangban mind a változatok, mind az opciók tiltottak. A panaszos megjegyezte továbbá, hogy a Bíróság a C-421/01. sz. Traunfellner GmbH ügyben hozott határozatában valójában nem határozta meg a változat fogalmát.

41. Tekintettel arra, hogy vitathatatlan volt, hogy a kiválasztott ajánlattevő két lehetőséget kínált az ajánlatában, és hogy az eljárást megindító hirdetmény II.2.2. cikke tiltja az opciókat, a panaszos arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság álláspontja egyértelműen téves.

42. A panaszos hozzátette, hogy ha egy ajánlattevő két olyan lehetőséget mutat be, amelyek hatással vannak az árra, ez lehetővé teszi az értékelő bizottság számára, hogy két különböző árat vegyen figyelembe, két különböző műszaki megoldásra hivatkozva. Ez a helyzet lehetővé teheti az értékelők számára, hogy manipulálják a folyamatot, és különböző érvek felhasználásával kiválasszák azt a lehetőséget, amely az érintett ajánlattevő első helyre sorolását eredményezi. Következésképpen a panaszos véleménye szerint a két lehetőség bemutatása azt sugallta, hogy automatikusan létezik egy változat.

43. A panaszos megjegyezte, hogy a Bizottság azt javasolta, hogy egy változat csak akkor létezzen, ha a javasolt ajánlat eltér a kiírási feltételekben előírtaktól. A panaszos rámutatott arra, hogy még ha feltételezzük is, hogy ez az értelmezés helyes, a Bizottság azt nem tette közzé a kiírási feltételekben vagy bármely más dokumentumban annak biztosítása érdekében, hogy az valamennyi ajánlattevő számára kellő időben elérhető legyen. Ezenkívül a Bizottság a jelen ügyben azzal érvelt, hogy a két lehetőség egyike nem felelt meg az ajánlattételhez szükséges dokumentációnak. Ezért ez a lehetőség minden bizonnyal változatnak minősült.

Az ombudsman további vizsgálatainak második csoportja

44. A panaszos által felhozott fenti új érvek alapján az ombudsman szükségesnek tartotta, hogy felkérje a Bizottságot az alábbi további kérdés megválaszolására:

„További észrevételeiben a panaszos az eljárást megindító hirdetményre hivatkozott, amely előírja, hogy sem változatok, sem opciók nem megengedettek (II.1.9. és II.2.2. pont). Első ránézésre úgy tűnik, hogy ez azt jelenti, hogy az ajánlattevőknek egyetlen ajánlatot kellett volna benyújtaniuk. Meg tudná-e tehát magyarázni a Bizottság, hogy miért érzi magát jogosultnak arra, hogy a szerződést egy ajánlattevőnek ítélje oda annak ellenére, hogy az utóbbi két ajánlatot nyújtott be, és hogy ezeket az ajánlatokat „opcióknak” nevezték?”

45. Válaszában a Bizottság kifejtette, hogy az opciók vagy változatok kizárása nem jelenti azt, hogy az ajánlattevő nem nyújthat be egynél több ajánlatot. Az ajánlattételhez szükséges dokumentáció és az eljárást megindító hirdetmény nem zárta ki több ajánlat lehetőségét. Mind a költségvetési rendelet [11], mind a 2004/18/EK irányelv [12] tartalmazza az ajánlatból való kizárások zárt listáját, és a jelen ügyben felmerült helyzet, amelyben az ajánlattevő egynél több ajánlatot nyújtott be, nem szerepelt közöttük. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a gazdasági szereplők több ajánlatot is benyújthatnak, vagy több, közös ajánlatot benyújtó csoportosulásban is részt vehetnek, és az ajánlatkérő szerveknek sem okuk, sem eszközük nem volt e gyakorlat korlátozására.

46. A Bizottság a következő további magyarázatokkal szolgált:

„Az eljárást megindító hirdetmény kizárta a nyújtandó szolgáltatás változatait vagy opcióit. Ezért csak az adott szolgáltatásra (ebben az esetben az integrációról szóló weboldal létrehozására) vonatkozó ajánlatok minősültek támogathatónak.

Valójában egy változat, ahogy a kifejezést a közbeszerzésben használják, műszaki vagy gazdasági szempontból az ajánlatban javasolt megoldás és a műszaki leírásban előirányzott megoldás közötti különbségre utal, nem pedig az egyik ajánlattevő által benyújtott ajánlatok között vagy azokon belül (pl. ha az ajánlat tárgyát csak eredmények határozták meg). A végrehajtási módszerre vonatkozó követelmények nélkül a javasolt különböző megoldások nem variánsok, mivel nincs mitől eltérniük. Így a változat az ajánlat tartalmára utal, nem pedig annak formájára vagy számára".

47. A Bizottság rámutatott, hogy ezt az értelmezést a Bíróság C-421/01. sz. ügyben hozott határozata is megerősítette. A Bizottság hivatkozott az ítélet rendelkező részére, amely a következőket állapította meg:

„Az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 1993. június 14‐i 93/37/EGK tanácsi irányelv 19. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az ajánlatkérő szerv által a változatok figyelembevételéhez megkövetelt minimális leírások meghatározására vonatkozó kötelezettség nem teljesül, ha az ajánlattételhez szükséges dokumentáció a nemzeti szabályozás olyan rendelkezésére való hivatkozásra szorítkozik, amely az ajánlati felhívásban szereplővel minőségileg egyenértékű építési beruházás elvégzésének biztosítása érdekében alternatív ajánlatot ír elő”.

48. A Bizottság fenntartotta azon álláspontját, hogy ha egy ajánlattevő két ajánlatot nyújt be, amelyek közül az egyik megfelel a műszaki leírásnak, míg a másik nem, akkor csak a műszaki leírásnak megfelelő ajánlatot lehet és kell elfogadni. Mindenesetre mindkét ajánlatot értékelni kell. Az ajánlattevő nem utasítható el automatikusan pusztán azért, mert az ajánlattételhez szükséges dokumentációnak megfelelő ajánlatot nyújtott be egy másik ajánlattal együtt. Továbbá, ha egy érvényes ajánlatot azért utasítanának el, mert ugyanattól az ajánlattevőtől volt egy második - akár érvényes, akár érvénytelen - ajánlat, az sértené az ajánlattevők közötti egyenlő bánásmódot, mivel minden érvényes ajánlatot értékelni kell.

49. A Bizottság végül megjegyezte, hogy egy ilyen ajánlat elfogadása teljes mértékben összhangban van a közbeszerzéssel kapcsolatos ítélkezési gyakorlattal és azzal az elvvel, hogy az ajánlatkérő szerveknek biztosítaniuk kell a lehető legszélesebb körű részvételt és versenyt a közbeszerzési eljárásokban.

50. Ami az „opció” kifejezést illeti, a Bizottság kifejtette, hogy az „opciók a beszerzés tárgyát képező szolgáltatáshoz képest járulékos minőségi (vagy mennyiségi) extrák (a szerződés fő tárgyán kívül valami olyasmi, amelynek árazása mégis megtörtént, és az ajánlatkérő szerv a szerződés végrehajtása során dönthet annak megvásárlásáról)”. Az intézmény megjegyezte, hogy a nyertes ajánlattevő tévesen használta a választási lehetőség kifejezést, mivel az a jelen ügyben nem alkalmazható.

51. Ebben a közbeszerzési eljárásban a nyertes ajánlattevő két különböző ajánlatot tett, amelyek közül az egyik érvényes volt és megfelelt a vonatkozó dokumentációnak, míg a másik érvénytelen volt, mivel nem felelt meg az említett dokumentációnak. A Bizottság véleménye szerint az érvényes ajánlat és így az azt benyújtó ajánlattevő elutasítása a közbeszerzési szerződések odaítélésére vonatkozó szabályok megsértését jelentené. Az intézmény ezért előadta, hogy teljes mértékben e szabályoknak megfelelően járt el.

52. További észrevételeiben a panaszos elutasította a Bizottság érveit, és szilárdan fenntartotta álláspontját.

53. A panaszos úgy vélte, hogy a Bizottság azon állítása, miszerint „az opciók és változatok kizárása nem jelenti azt, hogy az ajánlattevő nem nyújthat be egynél több ajánlatot”, ellentmondott az alapvető józan észnek, és ami a legfontosabb, az EU-ban és nemzetközi szinten ismert közbeszerzés sarokkövének. Megismételte azon álláspontját, hogy az opciókat és változatokat az ajánlattevők által benyújtott alternatív (egynél több) ajánlatok révén kínálják, és az alternatív ajánlatok elkerülhetetlenül vagy opciókat, vagy változatokat képeznek.

54. Általános szabályként az opciók és változatok semmissé tették a szabad és tisztességes versenyt, mivel lehetővé tették egyes ajánlattevők számára, hogy több ajánlatot nyújtsanak be, és eltérő minőségi/árpontszámokat érjenek el, ezáltal növelve nyerési esélyeiket. Ez különösen akkor volt így, amikor - mint a jelen ügyben is - csak egy ajánlattevő nyújthatott be egynél több ajánlatot.

55. A panaszos véleménye szerint az ajánlatkérő szerveknek érdekükben áll, hogy csak a következő esetekben engedélyezzenek opciókat: a) összetett ajánlati felhívások, amelyek esetében bizonyos döntéseket a szerződés végrehajtása során kell meghozni; b) ha az ajánlatkérő szerv rendelkezésre álló költségvetése az ajánlati felhívás időpontjában nem ismert; c) ha a szolgáltatás nyújtása az ajánlatkérő által nem befolyásolható környezeti tényezőktől függ. A jelen ajánlati felhívás azonban nem tartozott a fent említett kategóriák egyikébe sem.

56. A panaszos legjobb tudomása szerint a Bizottság „soha nem engedélyezett opciókat, változatokat vagy alternatív ajánlatokat, nemcsak a jelen ügyhöz hasonló esetekben, amelyek egy weboldal fejlesztésére vonatkoztak, hanem valamennyi ajánlati felhívásában. Ha a Bizottság eltér ettől a szabálytól, azt a kiírási feltételek egyértelműen meghatározzák. Erre nyilvánvalóan nem került sor a vitatott eljárásban.

57. A panaszos a következő hipotetikus példával illusztrálta a Bizottság azon kijelentésének következményeit, hogy az ajánlattevők egynél több ajánlatot is benyújthatnak. A vizsga keretében a tanár felkérte a diákot, hogy adja meg a pi értékét (p ). Feltételezve, hogy több ajánlat is megengedett, a hallgató akár 300 számot is leírhatott, remélve, hogy az egyik közel lesz a 3.14-hez, és így elvárja, hogy átmenjen a vizsgán. A panaszos megkérdőjelezte, hogyan lehetne egy ilyen diákot ilyen megközelítéssel értékelni, különös tekintettel arra, hogy az összes többi diák csak egy választ adhatott.

58. A panaszos vitatta továbbá a Bizottság azon érvelését, amely szerint ha egy ajánlattevő két vagy több ajánlatot nyújtott be, és ezek egyike véletlenül megfelelt a kiírási feltételeknek, az intézménynek figyelmen kívül kellett hagynia a nem megfelelő ajánlatot, és értékelnie kellett az érvényes ajánlatot. Ugyanezzel a példával a panaszos azt sugallja, hogy ha a hallgató 300 választ ad a fenti kérdésre, akkor is átmehet a vizsgán, feltéve, hogy az egyik válasza 3.14. vagy ahhoz közeli érték, míg mások, akik csak egy választ adtak, kudarcot vallhatnak.

59. A panaszos úgy értelmezte a „lehetőség” és a „változat” kifejezések Bizottság általi értelmezését, hogy az ajánlattevők egy adott ajánlati felhívás keretében nem kínálhatnak a kiírási feltételekben meghatározottaktól eltérő szolgáltatásokat, például a Bizottság étkezdéjének kiszolgálását egy weboldal fejlesztése helyett. A Bizottság azonban nem fejtette ki, hogy ez hogyan fedhető le az opciókra és változatokra való hivatkozással, amikor egyértelmű, hogy abban az esetben, ha az ajánlattevő olyasmit próbál ajánlani, amely nem felel meg az ajánlattételhez szükséges dokumentációnak, ajánlatát automatikusan elutasítják az ilyen meg nem felelés miatt.

60. A panaszos hangsúlyozta, hogy a Bizottság nem fejtette ki az ajánlattevőknek, hogy több ajánlatot is benyújthatnak. Ami a Bizottság azon érvét illeti, miszerint több ajánlat nem szerepel a „kizárást indokoló helyzetek” listáján, és ezért azokat engedélyezettnek kell tekinteni, a panaszos rámutatott arra, hogy soha nem érvelt azzal, hogy több ajánlat jogellenes lenne. Az ilyen ajánlatok valóban elfogadhatók lennének, kivéve, ha az ajánlattételhez szükséges dokumentációban külön utalás szerepel arra vonatkozóan, hogy az opciók és változatok nem megengedettek. A Bizottság azon észrevétele, miszerint a lehető legszélesebb körű részvételt kívánta biztosítani, teljesen téves volt, mivel ebben az esetben a Bizottság elutasította az összes többi ajánlattevőt, és csak egy ajánlattevőt vett figyelembe az odaítélési szakaszban.

61. A panaszos kijelentette, hogy az intézmény önszántából úgy döntött, hogy módosítja az ajánlat tartalmát, és önkényes döntést hoz arról, hogy a szóban forgó ajánlattevő által kínált lehetőségek nem opciók, hanem „különböző ajánlatok”, amelyek a Bizottság véleménye szerint elfogadhatók, még akkor is, ha ez csak a nyertes ajánlattevőnek kínált kiváltság.

62. A panaszos megismételte azon értelmezését, hogy a nyertes ajánlattevő csak egy ajánlatot nyújtott be, és hogy ez az ajánlat két különböző műszaki megoldást tartalmazott, amelyek egyetlen ajánlat két lehetőségét képezték. Tekintettel arra, hogy az ajánlattételhez szükséges dokumentáció egyértelműen tiltotta az opciókat, ennek arra kellett volna késztetnie a Bizottságot, hogy azonnal kizárja ezt az ajánlattevőt.

63. Még ha feltételezzük is, hogy a nyertes ajánlattevő két különböző ajánlatot tett, ezt az ajánlattételhez szükséges dokumentáció nem tette lehetővé. A panaszos szerint a Bizottság nem vette észre, hogy ez nagyon veszélyes precedenst teremtett, amelyet követően mostantól minden ajánlattevő különböző „ajánlatokat” nyújthat be, és annyi ajánlatot tehet, amennyit csak akar, hogy növelje nyerési esélyeit. Ez dominóhatást gyakorolna az EU közbeszerzéseire, és óriási következményekkel járna.

A Bizottság irataiba való betekintésről

64. A felek álláspontjának elemzését követően az ombudsman szükségesnek tartotta a Bizottság aktájába való betekintést. A helyszíni vizsgálatot követően és a helyszíni vizsgálat során felmerült kérdést követően a Bizottság átadta az ombudsmannak a 2006. október 26-i két belső e-mail másolatát, amelyekben megvitatták a nyertes ajánlattevő nyílt forráskódú szoftver használatára vonatkozó javaslatának elfogadhatóságát. Ezek az e-mailek megerősítették, hogy ahhoz, hogy a rendszert a Bizottság adatközpontjában lehessen üzemeltetni, tiszteletben kell tartania az adatközpont tárhelyére vonatkozó iránymutatásokat, függetlenül attól, hogy a termék nyílt forráskódú szoftveren alapul-e vagy sem. Bizonyos nyílt forráskódú megoldásokat azonban – köztük a nyertes ajánlattevő első javaslatában szereplőt – akkoriban az adatközpont üzemeltetési iránymutatásai nem vettek figyelembe. Az ellenőrzés eredményeit és a fenti e-mailek tartalmát az ombudsman szolgálatai által készített jelentés tartalmazza.

65. Az ellenőrzésről szóló jelentéssel kapcsolatos észrevételeiben a panaszos előadta, hogy a Bizottság adatközpontja telepíti és támogatja a főigazgatóságai számára szükséges valamennyi szoftvert. Ha egy adott főigazgatóság olyan konkrét informatikai megoldást választ, amely a kiírási feltételeknek megfelelő nyílt forráskódú szoftvert tartalmaz, akkor azt az adatközpontnak kell telepítenie. A panaszos szerint nagyon is téves lenne, ha a Bizottság azt állítaná, hogy az adatközpont ezt megtagadhatja. Az ilyen megközelítés azt jelentené, hogy bizonyos termékeket hátrányosan megkülönböztetnek, és maga is az uniós jog súlyos megsértésének minősülne. A panaszos arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság nem használhatta fel az adatközpont e-mailjét (amely jelezte, hogy egy bizonyos időpontban nem rendelkezett konkrét termékkel) arra az érvre, hogy a két felkínált lehetőség egyike nem érvényes.

66. A panaszos rámutatott arra, hogy egy ajánlat csak akkor tekinthető érvénytelennek, ha az sérti a törvény valamely rendelkezését vagy a kiírási feltételek valamely rendelkezését. A nyertes ajánlattevő által javasolt említett lehetőség esetében nem ez volt a helyzet. A panaszos továbbá megismételte azon értelmezését, hogy még ha az egyik lehetőség érvénytelen is lenne, ez nem tenné lehetővé az értékelő bizottság számára, hogy úgy ítélje meg, hogy „csak egy érvényes ajánlat” volt, és ezt arra használja fel, hogy alábecsülje a kiírási feltételek és a költségvetési rendelet nyilvánvaló megsértését.

A panaszos ajánlatának értékelését illetően (a fenti ii. pont)

67. A Bizottsághoz intézett 2006. december 8-i levelében a panaszos vitatta az értékelő bizottság által az ajánlatának minőségi értékelésére vonatkozóan tett észrevételek többségét, és azzal érvelt, hogy ezeket az észrevételeket távirati formában nyújtották be, és hogy azok „homályosak és nem megalapozottak, következésképpen önkényesek, tévesek és tisztességtelenek”.

68. A panaszos úgy vélte, hogy az ajánlatának adott alacsony pontszám az értékelő bizottság bizonyos nyilvánvaló értékelési hibáiból eredt. Utalt például a jelentésben tett kijelentésre, amely szerint „[...] különböző fogalmak zavaros keveréke áll fenn: érdekelt felek, felhasználók, célcsoportok, ügyfelek, ügyfelek...” pályázati javaslatában. A panaszos határozottan nem értett egyet ezzel a következtetéssel, és rámutatott arra, hogy a jelentés különböző szakaszaiban azonosította a kulcsfontosságú szereplőket és célcsoportokat, a nemzeti kapcsolattartó pontokat, a koordinátort és az alvállalkozót, és még egy 255 oldalas listát is benyújtott a migrációval és integrációval foglalkozó szervezetekről Európa-szerte. A panaszos ezért nem értette, hogyan merülhet fel zavar azzal kapcsolatban, hogy ki minősül érdekelt félnek, felhasználónak vagy célcsoportnak. A panaszos ezzel összefüggésben kifejtette, hogy az ajánlatkérő szervre való hivatkozáskor általában az „ügyfél” és az „ügyfél” kifejezést használják.

69. A panaszos továbbá nem értett egyet az értékelő bizottság azon állításával, hogy „magát a forráskódot nem a teljes folyamat kimeneti műtárgyaként írták le”. Megállapította, hogy a megjegyzés nyilvánvalóan téves, mivel részletesen kifejtette a kódex megírására vonatkozó valamennyi szabványát és eljárását.

70. A panaszos szerint az értékelő bizottság azon észrevétele, hogy „a projektszervezés megnevezésű fejezetben a projektirányításról szóló rész ott nem releváns”, szintén nyilvánvaló értékelési hibának minősült, mivel nehéz volt megérteni, hogy a bizottság hogyan érvelhetett azzal, hogy a projektirányítás nem releváns a projektszervezés szempontjából.

71. Véleményében a Bizottság rámutatott arra, hogy a panaszos ajánlatának az odaítélési szempontok alapján történő értékelését követően az értékelő bizottság arra a következtetésre jutott, hogy nem érte el az ajánlattételhez szükséges dokumentációban a minőségi odaítélési szempontok tekintetében előírt 60 pontos küszöbértéket. Nem érte el a minimális pontszámot a kijelöléshez javasolt megközelítés, módszertan és munkamódszerek minősége és egyértelműsége tekintetében, beleértve az információgyűjtési, -elemzési és -feldolgozási technikákat is. Különösen az ajánlat információs rendszerekre vonatkozó része tekintetében az értékelő bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az nem egyértelmű, tömör, strukturált és következetes.

72. Tekintettel a panaszos által ezzel összefüggésben mind a panaszban, mind az észrevételeiben felhozott konkrét érvekre, az ombudsman helyénvalónak és szükségesnek ítélte, hogy felkérje a Bizottságot a következő kérdés megválaszolására:

„Panaszában a panaszos azzal érvelt, hogy ajánlatának Bizottság általi értékelése tisztességtelen, önkényes és nyilvánvaló értékelési hibákat tartalmaz. Meg tudná-e válaszolni a Bizottság a panaszos által e tekintetben a panaszban és a Bizottsághoz intézett 2006. december 8-i levelében előadott érveket?

73. Válaszában a Bizottság megismételte, hogy csak a nyertes ajánlattevő érte el az ajánlattételhez szükséges dokumentációban előírt minimális „minőségi” pontszámot, és hogy a panaszost már kellően megindokolták arra vonatkozóan, hogy ajánlatát miért nem fogadták el. A vonatkozó információkat a pályázati eljárás egyes szakaszaira alkalmazandó szabályokkal összhangban nyújtották be. Az ajánlati felhívás a költségvetési rendeletet és annak végrehajtási szabályait követte. A Bizottság megjegyezte, hogy az ombudsman már elutasította a panaszos azon állítását, hogy a Bizottság nem fér hozzá a vonatkozó információkhoz.

74. További észrevételeiben a panaszos fenntartotta azon álláspontját, hogy a Bizottság nem foglalkozott a 2006. december 8-i levelében felhozott érdemi érvekkel, és ezért nem adott megfelelő magyarázatot a határozatára. Rámutatott arra, hogy annak puszta megerősítése, hogy a közbeszerzési eljárás összhangban van a vonatkozó szabályokkal, nem minősülhet érvényes igazolásnak vagy megfelelő magyarázatnak. A panaszos a költségvetési rendelet 100. cikkének (2) bekezdésére és más rendelkezésekre hivatkozott, megismételve, hogy tájékoztatni kell a döntés indokairól és a nyertes ajánlat relatív előnyeiről. Úgy ítélte meg, hogy a Bizottság nem nyújtott be részletes magyarázatot és indokolást, ami sérti az alkalmazandó közbeszerzési jogszabályokat.

75. A fentiekre tekintettel az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy egy második további információkérést kell intézni a Bizottsághoz. Levelében az ombudsman emlékeztetett arra, hogy a panaszos azzal érvelt, hogy ajánlatának értékelése tisztességtelen, önkényes és nyilvánvaló értékelési hibákat tartalmaz. Az ombudsman ezért megismételte azon kérését, hogy a Bizottság foglalkozzon a panaszos által e tekintetben mind a panaszban, mind a Bizottsághoz intézett 2006. december 8-i levelében előadott érvekkel.

76. Válaszában a Bizottság rámutatott, hogy több alkalommal kifejtette, hogy miért utasította el a panaszos ajánlatát. 2006. november 23-án tájékoztatta a panaszost, hogy ajánlatát azért nem választották ki, mert nem érte el a minőségi odaítélési szempontok tekintetében előírt minimális pontszámot (az ajánlattételhez szükséges dokumentációban előírt 60 pontos küszöbértéket). A Bizottság továbbá haladéktalanul eljuttatta a panaszosnak az értékelő jelentés kivonatát, amely tartalmazza azokat az okokat, amelyek miatt ajánlatát nem fogadták el. 2007. június 17-én a Bizottság megküldte a panaszosnak a teljes értékelő jelentést.

77. A Bizottság emlékeztetett arra, hogy a három kritérium közül kettő esetében a panaszos ajánlata elérte a minimálisan szükséges pontokat. Ajánlata csak az egyik kritérium tekintetében nem érte el a minimális pontszámot. Ez volt a megközelítés minőségére és egyértelműségére, valamint a kijelöléshez javasolt módszertanra és munkamódszerekre vonatkozó kritérium, beleértve az információgyűjtési, -elemzési és -feldolgozási technikákat is. Az értékelő bizottság különösen arra a következtetésre jutott, hogy a panaszos ajánlatának az információs rendszerekre vonatkozó része nem volt egyértelmű, tömör, strukturált és következetes.

78. A Bizottság megjegyezte, hogy a vitatott értékelés elismerte a panaszos javaslatának erős pontjait. Összehasonlításképpen, az ugyanazon közbeszerzési eljárás keretében értékelt többi ajánlattevő még a három kritérium egyikéhez sem érte el az előírt minimális pontszámot.

79. A Bizottság rámutatott arra, hogy az egyes ajánlatok elemzése során az értékelő bizottság mélyreható értékelést végzett, amelyet a jelentés is tükrözött. Szemléltetésképpen a Bizottság az a) kritériummal kapcsolatos értékelésre hivatkozott, amely szerint „az, hogy az ajánlattevő hogyan fogja kezelni a nyelvi, fordítási és nemzetközi kérdéseket, nem volt megfelelően leírva (és a projekt egyik kockázata és kritikus sikertényezője volt)”. A b) kritérium esetében például megjegyezték, hogy a panaszos nem bizonyította a két módszertan (a RUP és a panaszos saját fejlesztésű webfejlesztési módszertana) egyértelmű, hatékony és működőképes integrációját. Bár a panaszos leírta a hátsó aláfutásgátló módszerét, a két módszer integrálásával nem foglalkoztak, és azt nem írták le kellő egyértelműséggel ahhoz, hogy magasabb értékelési fokozatot indokoljanak.

80. A Bizottság véleménye szerint az értékelő bizottság jelentése részletesen kifejtette, hogy miért utasították el a panaszos ajánlatát. A megadott pontok és a különböző ajánlattevőkkel kapcsolatos észrevételek összehasonlításakor könnyen megérthető a különbség. Mivel a terület négy szakértőjének egyhangú egyetértését követően valamennyi érvényes ajánlatra ugyanazokat az odaítélési szempontokat alkalmazták, az értékelés nyilvánvalóan nem tekinthető tisztességtelennek vagy önkényesnek.

81. A Bizottság végül megjegyezte, hogy az állandó ítélkezési gyakorlatnak [13] megfelelően az ajánlatkérő szerv nem volt köteles válaszolni a sikertelen ajánlattevő által az értékelés alapfogalmaival kapcsolatban feltett minden egyes kérdésre.

82. Észrevételeiben a panaszos fenntartotta azon álláspontját, hogy a Bizottság által szolgáltatott információk nem voltak elegendőek ahhoz, hogy megértse az ajánlatának adott alacsony pontszámot. Mindenesetre a benyújtott információk nem indokolták a kizárását, és nem mutatták be, hogy a nyertes ajánlattevő milyen tekintetben kínált valami többet vagy jobbat, mint ő maga. A panaszos fenntartotta azon álláspontját, hogy az értékelők nem elemezték megfelelően a javaslatát, és az értékelés során súlyos és nyilvánvaló értékelési hibákat követtek el.

83. A panaszos rámutatott például arra, hogy az ajánlattételhez szükséges dokumentációnak megfelelően a nyertes ajánlattevőnek szakértelem és készségek keverékét kellett kínálnia, beleértve a lehető legtöbb európai nyelv lefedését. A panaszos úgy vélte, hogy a Bizottság értékelői nem vették figyelembe ezt az egyértelmű követelményt.

84. Az a) kritériumot illetően a panaszos azzal érvelt, hogy a Bizottság értékelői ajánlatukban nem vették figyelembe a panaszos által nemzetközi kérdésekkel kapcsolatban szolgáltatott információkat („Kapcsolatok más uniós tevékenységekhez és az esetleges átfedések elkerülése”). A panaszos rámutatott továbbá arra, hogy ajánlatának funkcionális és műszaki követelményeit az ajánlat „Javasolt megközelítés, módszertan és munkamódszerek” című szakaszában ismertették. Ajánlatának ez a része részletes leírást tartalmazott arról, hogy a panaszos hogyan javasolta a nyelvi, fordítási és nemzetközi kérdések kezelését.

85. A b) kritériumot illetően a panaszos előadta, hogy nem volt két különböző módszertan, amelyet integrálni kellett volna, és hogy a teljes projektre egyetlen átfogó módszertan vonatkozott, a szoftverfejlesztési feladatokkal foglalkozó pedig vertikális. A panaszos rámutatott arra, hogy javaslatának 2.1. fejezetében leírta, hogyan alkalmazták a ritka betegségekre vonatkozó elveket a weboldal fejlesztési munkájára, a 2.2. fejezetben pedig ismertette a webalapú szoftverprojektek fejlesztéséhez használt általános módszertant.

86. Végül a Törvényszéknek a Bizottság által hivatkozott ítélkezési gyakorlata olyan helyzetekre vonatkozott, amelyekben az ajánlatkérő szerv eleget tett azon kötelezettségének, hogy ismertesse döntésének indokait, és teljes átláthatóságot biztosított az elutasított ajánlattevők számára, összehasonlítás útján bemutatva, hogy a nyertes ajánlattevő ajánlata milyen módon volt jobb a többi ajánlattevő ajánlatánál. Ezekben az esetekben az ajánlatkérő szervnek nem kellett volna állandó párbeszédet folytatnia. A panaszos véleménye szerint azonban a jelen ügy más volt.

Az ombudsman értékelése

Ami a változattal rendelkező ajánlat állítólagosan téves elfogadását illeti

87. Annak értékelése érdekében, hogy a Bizottság helyesen fogadott-e el és elemzett-e egy olyan ajánlatot, amely két alternatív megoldást javasolt, miközben az ajánlattételhez szükséges dokumentáció nem tett lehetővé változatokat és opciókat, az ombudsman fontosnak tartja mindenekelőtt annak megállapítását, hogy a nyertes ajánlattevő a jelen ügyben ténylegesen mit nyújtott be. Ebben az összefüggésben az ombudsman foglalkozni fog azzal a kérdéssel is, hogy az alternatív javaslat összeegyeztethető-e a kiírási feltételekkel.

88. Az ombudsman megjegyzi, hogy az érintett szereplők számos különböző kifejezést használtak és alkalmaztak, nem mindig következetesen. Az értékelő bizottság jelentése olyan szavakat használt, mint „opció”,„alapjavaslat”,„változatos megoldás/ajánlat” vagy „alternatív ajánlat”. Ajánlattételi javaslatában a nyertes ajánlattevő az „1. lehetőség”-et és a „2. lehetőség”-et javasolta. Véleményeiben a Bizottság megvitatta az „opciók”, a „változatok” és a külön „ajánlatok” vagy „ajánlatok” kifejezéseket, és arra a következtetésre jutott, hogy a szóban forgó ajánlattevő valójában két különböző ajánlatot nyújtott be. A panaszos lényegében arra az álláspontra helyezkedett, hogy függetlenül attól, hogy a kiválasztott ajánlat tartalmazott-e opciót vagy változatot, az ajánlattételi dokumentáció egyértelműen tiltja mindkettőt.

89. E terminológiai hivatkozások sokféleségével szemben az ombudsman úgy értelmezi, hogy a nyertes ajánlattevő két alternatív műszaki megoldást nyújtott be (egy nyílt forráskódú megoldást és egy szabadalmaztatott szoftvermegoldást) a szóban forgó internetes portál fejlesztésére.

90. Az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság a lehetőségeket „a közbeszerzés tárgyát képező szolgáltatáshoz képest kiegészítő minőségi (vagy mennyiségi) extrákként” határozta meg [14]. Az ombudsman véleménye szerint a panaszos nem terjesztett elő meggyőző érveket annak alátámasztására, hogy ezt a meghatározást helytelennek kellene tekinteni. Tekintettel arra, hogy a két javasolt technikai megoldás alternatíva volt, és nem arra irányult, hogy minőségi vagy mennyiségi extrákkal egészítsék ki egymást, az ombudsman úgy véli, hogy e javaslatok egyike sem tekinthető opciónak. Úgy tűnik, hogy ez a Bizottság álláspontja is, amely szerint a nyertes ajánlattevő tévesen nevezte a két alternatív megoldást „opciónak”.

91. A Bizottság kifejtette továbbá, hogy a változat „az ajánlattevő által javasolt műszaki megoldás, amely eltér a nyújtandó [...] szolgáltatás konkrét leírásától”. A Bizottság közbeszerzési vademecuma a következőképpen rendelkezik: „Változat: az ajánlatkérő szerv által ismert modellmegoldással műszakilag vagy gazdaságilag egyenértékű megoldás. A változatok vonatkozhatnak az egész szerződésre, illetve annak egyes részeire vagy szempontjaira. A változatokat külön kell benyújtani, és változatként kell azonosítani." Az ombudsman vizsgálata során a Bizottság elismerte, hogy a javasolt alternatívák egyike (a nyílt forráskódú megoldás) "változatnak tekinthető"[15], mivel nem felelt meg teljes mértékben a kiírási feltételek 7. mellékletében meghatározott követelményeknek.

92. A panaszos gyanította, hogy a javasolt alternatíva valóban megfelelt a pályázati követelményeknek. Saját álláspontjának alátámasztására a Bizottság a műszaki leírás 4.5.2. pontjára hivatkozott, amely előírta, hogy „az informatikai rendszer architektúrájának meg kell felelnie annak, amit az adatközpont információsrendszer-tárhely-szolgáltatásai támogatnak”. Ezért ahhoz, hogy a javaslat támogatható legyen, meg kellett felelnie az adatközpont tárhely-irányelveinek, függetlenül attól, hogy a termék nyílt forráskódú szoftveren alapult-e vagy sem.

93. A Bizottság aktájának vizsgálatát követően megállapítást nyert, hogy a nyertes ajánlattevő által javasolt nyílt forráskódú megoldást akkoriban az adatközpont üzemeltetési iránymutatásai nem vették figyelembe. Ezért ésszerűnek tűnik a Bizottság azon álláspontja, hogy nem tartotta be a műszaki leírás 4.5.2. pontját.

94. Beadványaiban a panaszos azzal érvelt, hogy az adatközpontnak szükség esetén minden típusú szoftvert telepítenie és támogatnia kell. Az ombudsman megjegyzi, hogy a vizsgált dokumentumokban és a jelen panasz keretében benyújtott anyagokban semmi nem támasztja alá ezt az álláspontot. Valójában, ha valóban ez lenne a helyzet, a műszaki leírás 4.5.2. pontjának aligha lenne értelme, és azt nem kellene belefoglalni az ajánlattételi dokumentációba.

95. A fentiekre tekintettel az ombudsman nem talált olyan elemeket, amelyek megkérdőjeleznék az értékelő bizottság azon következtetését, hogy a nyertes ajánlattevő által javasolt nyílt forráskódú megoldás nem felelt meg az adatközpontra vonatkozó iránymutatásoknak, és így a kiírási feltételeknek sem.

96. A fenti elemek mindegyikét figyelembe véve az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy a nyílt forráskódú megoldás „a nyújtandó [...] szolgáltatás konkrét leírásától eltérő technikai megoldás volt”. Következésképpen az említett nyílt forráskódú megoldás egy változat volt, és azt az értékelő bizottságnak ekként kellett volna azonosítania.

97. Az ombudsman ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy a kiírási feltételek 18. pontja a következőket írta elő: „Az ajánlattevők nem nyújthatnak be ajánlatot az igényelt szolgáltatásoknak csak egy részére vonatkozóan. Változatok nem megengedettek.” Tekintettel arra, hogy a pályázati dokumentáció (mind a műszaki leírás, mind az eljárást megindító hirdetmény) egyértelműen jelezte, hogy változatok nem megengedettek, a Bizottságnak figyelmen kívül kellett hagynia az ajánlatban szereplő változatokat. Tekintettel arra, hogy a nyílt forráskódú megoldást változatnak vagy változatnak kellett tekinteni, a Bizottságnak egyértelműen figyelmen kívül kellett hagynia azt. Az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság a jelen ügyben ezt tette.

98. A még megválaszolandó kérdés azonban az, hogy a Bizottság ilyen körülmények között megtarthatta-e a fennmaradó ajánlatot, azaz a nyertes ajánlattevő által benyújtott szabadalmaztatott szoftvermegoldást, és hogy helyesen jutott-e arra a következtetésre, hogy az ajánlatnak csak egy része, azaz a nyílt forráskódú megoldás volt elfogadhatatlan, nem pedig a teljes ajánlat.

99. Az ombudsmannak nincs tudomása olyan szabályról, amely kifejezetten arra kötelezné az adminisztrációt, hogy a jelenlegihez hasonló helyzetekben figyelmen kívül hagyja a teljes ajánlatot, mivel egy változatot javasoltak, míg a változatokat az ajánlattételi dokumentáció nem engedélyezte.

100. Az ombudsman véleménye szerint a Bizottság megközelítése így lehetséges volt. Az ajánlattételi dokumentáció nem utalt arra, hogy ha egy változatot érvényes ajánlattal együtt kell benyújtani, akkor a teljes ajánlatot szükségszerűen el kell utasítani. Az ajánlattételhez szükséges dokumentáció 14.2. pontja két feltételt írt elő az ajánlattevőnek a közbeszerzési eljárás során történő kizárására vonatkozóan. Egyikük sem foglalkozott azonban a jelenlegi helyzettel [16]. Az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság megközelítésének vitatása érdekében a panaszos egy diák példáját hozta fel, akinek meg kell adnia a pi értékét (p ). Nyilvánvalónak tűnik, hogy ez a példa teljesen más tárgyra vonatkozik. Ezért nehéz belátni, hogy ez hogyan lehet releváns a jelen összefüggésben.

101. Az ombudsman úgy véli, hogy a C-421/01. sz. Traunfellner GmbH ügyre való hivatkozás sem releváns a jelen jogvita szempontjából, mivel ez az ítélet egy olyan esetet tárgyal, amelyben az ajánlatban engedélyezték a változatokat, de nem határoztak meg olyan műszaki minimumkövetelményeket, amelyeknek a változatnak meg kell felelnie ahhoz, hogy elfogadható legyen. A panaszos esete olyan helyzetre utal, amikor a variánsokat nem engedélyezték, így semmilyen módon nem lehetett elfogadni egy variánst.

102. A fentiekre tekintettel az ombudsman nem vonhatja le azt a következtetést, hogy az ajánlat elfogadásával, miután figyelmen kívül hagyta az abban szereplő változatot, az értékelő bizottság megsértette a közbeszerzési jogszabályokat és a jogszerűségnek az EKGAB 4. cikkében rögzített elvét. Az ombudsman ezért nem állapít meg hivatali visszásságot az ügy ezen aspektusát illetően.

A panaszos ajánlatának értékelését illetően

103. Az ombudsman folyamatosan arra az álláspontra helyezkedett, hogy az ajánlati felhívást szervező adminisztráció feladata annak értékelése, hogy a pályázók megfelelnek-e az e felhívásban meghatározott feltételeknek. Az ombudsman nem helyettesítheti saját értékelésével az intézmény értékelését, és csak azt kell ellenőriznie, hogy a vonatkozó eljárásokat tiszteletben tartották-e, és hogy az elvégzett értékelés nem tartalmaz-e nyilvánvaló hibát. Az ombudsman megjegyzi, hogy a jelen ügyben az állítólagos nyilvánvaló értékelési hibák mellett a panaszos azzal érvelt, hogy javaslatának értékelése „méltánytalan” és „önkényes” is volt. Az ombudsman ezért az alábbiakban megvizsgálja ezeket a szempontokat.

104. Az ombudsman először is emlékeztet arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az uniós intézmények és szervek széles mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek azon tényezők tekintetében, amelyeket figyelembe kell venni annak eldöntésekor, hogy ajánlati felhívást követően ítélnek-e oda szerződést.

105. Az illetékes közigazgatási szerv széles mérlegelési jogköre ellenére a sikertelen ajánlattevőnek joga van tájékoztatást kapni arról, hogy ajánlatát miért utasították el. Ez a jog az adminisztráció azon kötelezettségének kifejeződése, hogy határozatait minden olyan közigazgatási eljárásban megindokolja, amely valamely magánszemélyt hátrányosan érinthet [17].

106. A költségvetési rendelet 100. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy „az ajánlatkérő minden olyan részvételre jelentkezőt vagy ajánlattevőt, akinek a pályázatát vagy ajánlatát elutasították, értesít a döntés indokairól, valamint minden olyan ajánlattevőt, akinek az ajánlata elfogadható, és aki ezt írásban kéri, a nyertes ajánlat jellemzőiről és viszonylagos előnyeiről, valamint annak az ajánlattevőnek a nevéről, akinek a szerződést odaítélték.”

107. Ebben az esetben a panaszos kérését követően a Bizottság haladéktalanul közölte a panaszossal az értékelő jelentés azon részeit, amelyek az ajánlatára vonatkoztak. Az ombudsman véleménye szerint a jelentés vonatkozó részei konkrét és releváns észrevételeket tartalmaztak az elvégzett értékeléssel kapcsolatban. Ezen információk alapján a panaszos azonosítani tudta, hogy javaslatának mely részeit értékelték az értékelők, és melyeket tekintették kevésbé kielégítőnek. Ezen túlmenően az intézmény tájékoztatta a panaszost a nyertes ajánlat jellemzőiről és viszonylagos előnyeiről, valamint a szerződést elnyerő ajánlattevő nevéről.

108. Mindezek alapján az ombudsman úgy véli, hogy a Bizottság eleget tett a költségvetési rendelet 100. cikkének (2) bekezdésében és végrehajtási szabályainak 149. cikkében előírt indokolási kötelezettségének és a sikertelen ajánlattevő tájékoztatáshoz való jogára vonatkozó alaki követelményeknek.

109. Az ombudsman azonban megjegyzi, hogy a panaszos vitatta a Bizottság érvelését. 2006. december 8-i levelében a panaszos számos észrevételt tett álláspontjának alátámasztására, és lényegében azzal érvelt, hogy a Bizottság ajánlatának érdemi értékelése „tisztességtelen”,„önkényes” és „nyilvánvaló értékelési hibákkal” szennyezett.

110. E vizsgálat megindításakor az ombudsman kikérte a Bizottság véleményét a panaszról. Ennek során elvárta, hogy a Bizottság foglalkozzon a panaszos 2006. december 8-i levelében megfogalmazott észrevételekkel. Ezek az észrevételek valójában konkrét érveket tartalmaznak a panaszos azon álláspontjának alátámasztására, hogy a Bizottság helytelenül értékelte ajánlatát. A Bizottság azonban tartózkodott attól, hogy véleményében foglalkozzon ezekkel az észrevételekkel. E vizsgálat során az ombudsman ezért kifejezetten felkérte a Bizottságot, hogy foglalkozzon a panaszos 2006. december 8-i levelében megfogalmazott észrevételekkel. Ezt kétszer tette meg, 2008. december 2-i és 2010. március 31-i további vizsgálatai során. E kérések ellenére a Bizottság nem foglalkozott a panaszos fent említett érveivel, hanem lényegében azt állította, hogy a törvény nem kötelezte arra, hogy a panaszosnak olyan magyarázatokat adjon, amelyek túlmutatnak azokon, amelyeket már adott neki. Ebben az összefüggésben a Bizottság a Törvényszék ítélkezési gyakorlatára, és különösen a T-211/07. sz., AWWW kontra Eurofound ügyben hozott ítéletre hivatkozott, amelyben a Bíróság kimondta, hogy az ajánlatkérő szerv az ajánlatot elutasító határozat indokolására vonatkozó kötelezettsége alapján nem köteles vitát folytatni a panaszossal ajánlatának a nyertes ajánlathoz viszonyított megalapozottságáról.

111. Az ombudsman fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy nem kérte fel a Bizottságot arra, hogy foglalkozzon a panaszos 2006. december 8-i levelében a közbeszerzési szabályokból eredő jogi kötelezettségek alapján tett észrevételeivel. Ehelyett az ombudsman 2006. december 8-i és 2010. március 31-i kéréseit a megfelelő ügyintézés elve alapján fogalmazta meg. Az ombudsman következetesen arra az álláspontra helyezkedett, hogy a polgárbarát közigazgatás az, amely kész kifejteni álláspontját. Az ombudsman a fenti kéréseket azzal a céllal is benyújtotta, hogy lehetővé tegye számára a panaszos által hozzá benyújtott panasz értékelését, amennyiben ez a panasz a panaszos ajánlatának a Bizottság általi értékelésére vonatkozott. A Bizottság azon döntése, hogy nem válaszol az ombudsman kéréseire, nem vette figyelembe ezeket a megfontolásokat. A Bizottság megközelítése ezért nemcsak rendkívül sajnálatos, hanem azt is megakadályozta, hogy az ombudsman elvégezze az említett értékelést. Az ilyen megközelítés azt jelenti, hogy a Bizottság nem tesz eleget az ombudsmannal való lojális együttműködésre vonatkozó kötelezettségének. Ez hivatali visszásságnak minősül, ezért az ombudsman az alábbi ajánlástervezetet teszi.

B. A kártérítési kérelemről

112. A Bizottság nem tett konkrét észrevételeket a panaszos kártérítési igényével kapcsolatban. Ugyanakkor tagadta, hogy a szóban forgó közbeszerzési eljárás keretében szabálytalanságokat követett volna el. Az ombudsman ezért további vizsgálatai során felkérte a Bizottságot, hogy tegye meg észrevételeit a kártérítési kérelemmel kapcsolatban is.

113. Válaszában a Bizottság megismételte, hogy teljes mértékben tiszteletben tartotta a közbeszerzési szerződések odaítélésére és az összes releváns információhoz való hozzáférésre vonatkozó szabályokat. Ezért az intézmény úgy ítélte meg, hogy a jelen ügyben nem áll fenn kártérítési ok, mivel nem került sor az alkalmazandó jog megsértésére.

114. Észrevételeiben a panaszos fenntartotta követelését, és úgy vélte, hogy a Bizottságnak kártérítést kellene fizetnie számára, mivel ha a Bizottság megfelelően kezelte volna az ügyet, ő lett volna a nyertes ajánlattevő ebben a közbeszerzési eljárásban.

115. A panaszos hozzátette, hogy rendszerszintű tervvel szembesült annak érdekében, hogy kizárják a Bizottság valamennyi szerződéséből, és arra kényszerült, hogy jogainak védelme érdekében az ombudsmanra és a Törvényszékre támaszkodjon. Ez a folyamat azonban hosszú, fájdalmas, idő- és erőfeszítésigényes volt, és nagyon költséges a panaszos számára. A Bizottságot egyelőre csak a panaszos jogi költségeinek megfizetésére ítélték el. Ilyen körülmények között a panaszos számára az egyetlen megoldás az volt, hogy kártérítést kapjon a múltban elszenvedett és a jövőben elszenvedett károkért. A panaszos arra számított, hogy a Bizottságnak ezért el kell ismernie, hogy tévedett, és haladéktalanul meg kell kezdenie a megfelelő kompenzációt célzó intézkedések megvitatását.

Az ombudsman értékelése

116. Az ombudsman nem talált hivatali visszásságot a Bizottság részéről a nyertes ajánlattevő érvényes ajánlatának elfogadása miatt [18]. Amennyiben a panaszos kártérítési igénye a panasz ezen aspektusán alapul, azt el kell utasítani.

117. A fent említettek szerint, mivel a Bizottság nem foglalkozott a panaszosnak az ajánlata értékelésével kapcsolatos érveivel, az ombudsman mindeddig nem tudta megállapítani, hogy a Bizottság követett-e el hivatali visszásságot ezzel az értékeléssel kapcsolatban. Következésképpen az ombudsman jelenleg azt sem tudja eldönteni, hogy a panaszos jogosult-e kártérítést követelni ebben az összefüggésben.

C. Az ajánlástervezet

A panasszal kapcsolatos vizsgálatai alapján az ombudsman a következő ajánlástervezetet terjeszti a Bizottság elé:

A Bizottságnak válaszolnia kell az ombudsman ismételt kéréseire, hogy válaszoljon a panaszos 2006. december 8-i levelében megfogalmazott azon érveire, amelyek szerint a vitatott értékelést tisztességtelenség, önkényesség és nyilvánvaló értékelési hibák jellemezték. A Bizottság válaszának lehetővé kell tennie az ombudsman számára, hogy befejezze a panaszos vonatkozó állításának és állításának értékelését.

A Bizottság és a panaszos tájékoztatást kap erről az ajánlástervezetről. Az európai ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban a Bizottság 2012. április 30-ig részletes véleményt küld. A részletes vélemény az ajánlástervezet elfogadásából és végrehajtásának leírásából állhatna.

 

P. Nikiforos Diamandouros

Kelt Strasbourgban, 2012. január 25-én.

---

[1] Az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről szóló, 1994. március 9-i 94/262/ESZAK, EK, Euratom európai parlamenti határozat (HL 1994. L 113., 15. o.).

[2] Hivatkozási szám: JLB/B4/2006/02.

[3] Az ajánlattételhez szükséges dokumentáció 18. pontja.

[4] Az ECGAB 4. cikke (Megengedhetőség) a következőképpen szól: „A tisztviselő a jogszabályoknak megfelelően jár el, és a közösségi jogszabályokban megállapított szabályokat és eljárásokat alkalmazza. A tisztviselő különösen ügyel arra, hogy az egyének jogait vagy érdekeit érintő határozatok jogilag megalapozottak legyenek, és tartalmuk megfeleljen a jogszabályoknak.”

[5] Az ECGAB 17. cikke (A döntéshozatal ésszerű határideje) a következőképpen szól: „A tisztviselő biztosítja, hogy az intézményhez intézett minden kérelemről vagy panaszról ésszerű határidőn belül, haladéktalanul, de legkésőbb a kézhezvételtől számított két hónapon belül határozatot hozzanak. (...)”

[6] Az ombudsman 2011. június 30-i és 2011. október 27-i levele a panaszosnak.

[7] A kiírási feltételek 4.5.2. pontja „Az Európai Bizottság informatikai politikájának való megfelelés” címet viseli.

[8] A C-421/01. sz. Traunfellner GmbH ügyben hozott ítélet (EBHT 2003., I-11941. o.).

[9] Az eljárást megindító hirdetmény II.1.9. cikkének szövege a következő: „Változókat fogadunk el: Nem”.

[10] Az eljárást megindító hirdetmény II.2.2. cikke a következőképpen szól: „Opciók: Nem".

[11] Az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL 2002. L 248., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 74. o.).

[12] Az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31-i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2004. L 134., 114. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 7. kötet, 132. o.).

[13] A Bizottság hivatkozott a T-50/05. sz., Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ügyre (EBHT 2010., II-1071. o.) és a T-211/07. sz., AWWW kontra Eurofound ügyre (EBHT 2008., II-106. o.).

[14] Lásd a fenti 50. pontot.

[15] Lásd a fenti 37. pontot.

[16] Az ajánlattételhez szükséges dokumentációnak a közbeszerzési eljárás során történő kizárásokra vonatkozó rendelkezése (14.2. pont) a következőképpen szól:
„Nem ítélhető oda szerződés olyan ajánlattevőnek, aki a közbeszerzési eljárás során: a) összeférhetetlenség áll fenn; b) az ajánlatkérő szerv által a közbeszerzési eljárásban való részvétel feltételeként előírt információk szolgáltatása során hamis nyilatkozatot tettek, vagy elmulasztják ezen információk szolgáltatását”.

[17] Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikke és az EKGAB 18. cikke.

[18] Lásd a fenti 102. pontot.