Előszó

Európai ombudsmanként gyakran kérdezik tőlem, hogy „Milyen mértékben hallgatják Önt az uniós intézmények?” Ez a jelentés arra törekszik, hogy statisztikai választ adjon erre a kérdésre, megvizsgálva, hogy az intézmények megfelelnek-e az ombudsman határozatainak. 2015-ben 83 %-os volt a megfelelési arány, ami az eddigi második legmagasabb arány. Így, bár a 2014-ben elért kiváló 90%-os eredményhez képest még mindig örömömre szolgál, hogy öt esetből több mint négyben az uniós intézmények az ombudsman kérésének megfelelően járnak el.

Konkrétan abban a 130 esetben, amikor az ombudsman 2015-ben lezárt ügyekben tett javaslatot, az intézmények 108 pozitív választ adtak. Az intézmények további 135 ügyet rendeztek. A 18 vizsgált intézmény közül 12 100%-os, míg a Bizottság – amely az ombudsman előtti ügyek többségét teszi ki – 82%-os pontszámot ért el.

Különösen elégedett vagyok az intézmények által az általunk végzett stratégiai vizsgálatok során adott válaszokkal. Az e stratégiai vizsgálatok keretében az intézményeknek címzett 45 javaslatból 43-at fogadtak el a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségről (TTIP) folytatott tárgyalásoktól az európai polgári kezdeményezés eljárásáig, valamint a Frontex közös visszatérési műveleteitől az uniós kohéziós politikáig terjedő területeken. Általánosabban, e jelentés melléklete számos példát tartalmaz olyan esetekre, amikor az ombudsman meggyőzte az uniós közigazgatást, hogy javítsa teljesítményét, és áttekintést nyújt a közszolgáltatások terén elért javulásokról. Ezek közé tartozik a Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökségnek a támogatások odaítélésére vonatkozó elfogadhatósági és értékelési felülvizsgálati eljárások megállapításáról szóló határozata, a nyilvánosság döntéshozatalban való részvételének növelését célzó új kommunikációs eszközök Bizottság általi kifejlesztése, valamint az Európai Külügyi Szolgálat polgári misszióin belül a visszaélések bejelentésére vonatkozó eljárások javítása.

A megfelelés 2014 és 2015 közötti csökkenése azonban egyértelműen sajnálatos. Az EU-n belüli többszörös válságok idején az ombudsman megállapításainak való megfelelés minden elutasítása elszalasztott lehetőségnek tekinthető egy valódi polgári sérelem vagy adminisztratív hiányosság kezelésére. Továbbra is együtt fogok működni az uniós intézményekkel annak érdekében, hogy a lehető legmagasabb színvonalú szolgáltatást nyújtsuk, amelyet a nyilvánosság jogosan elvárhat tőlünk.

Emily O'Reilly

2016. december 16.

Jelentés

1. Bevezetés

Ez a jelentés leírja, hogy az uniós intézmények [1] milyen mértékben reagáltak konstruktívan az európai ombudsman 2015-ös javaslataira. Ezek a javaslatok megoldások, ajánlások, kritikai megjegyzések és további megjegyzések formájában jelennek meg.

Az alábbi 3., 4. és 5. szakasz kifejti, hogy az ombudsman milyen megoldásokkal, ajánlásokkal, kritikai és további észrevételekkel jár. Az ombudsman 2016. szeptember 1-jén hatályba lépett új „végrehajtási rendelkezései” bizonyos mértékben befolyásolják e kifejezések általunk történő használatát. Annak ellenére, hogy az e jelentésben tárgyalt vizsgálatokra a korábbi integrált projektek keretében került sor, a változásokat – adott esetben – az alábbiakban ismertetjük.

2. Az ombudsman hatásköre és eljárásai

Az ombudsman segítséget nyújt azoknak a magánszemélyeknek, vállalatoknak és egyesületeknek, akiknek problémája van valamely uniós intézménnyel [2]. Ugyanakkor a közérdeket szolgálja azáltal, hogy segíti az intézményeket az általuk nyújtott szolgáltatások minőségének javításában. A panaszok kivizsgálása mellett az ombudsman saját kezdeményezésére is indíthat vizsgálatot.

Az ombudsman tájékoztatást kérhet az érintett intézménytől, betekinthet az ügyiratokba, és tanúvallomást tehet a tisztviselőktől. Ezeket a hatásköröket az ombudsman alapokmánya [3] (a továbbiakban: alapokmány) tartalmazza. Amennyiben az ombudsman úgy ítéli meg, hogy egy konkrét esetben ez helyénvaló, felszólítja az intézményt, hogy vizsgálja felül álláspontját, biztosítson jogorvoslatot, vagy a jövőre nézve hajtson végre általános változtatásokat. Ha az intézmény megtagadja az együttműködést, az Európai Parlamentnek szóló különjelentéssel felhívhatja a politikai figyelmet egy ügyre.

3. Megoldások

Ha az ombudsman úgy ítéli meg, hogy a panasz megoldható, az alapokmány 3. cikkének (5) bekezdése alapján megoldást keres az érintett intézménnyel [4]. Az ombudsman végrehajtási rendelkezéseiben 2016-ban bevezetett változtatások egyik célja az volt, hogy megkönnyítsék és felgyorsítsák a hivatali visszásságok kiküszöbölését célzó megoldások megtalálását.

4. Ajánlások

Ha az ombudsman hivatali visszásságot állapít meg, az alapokmány 3. cikkének (6) bekezdése szerint „ajánlástervezetet” bocsát ki. Az intézményeknek címzett ajánlásokat ezzel egyidejűleg közzéteszik az ombudsman honlapján. Az ombudsman új integrált eljárásai megkövetelik, hogy a vizsgálat lezárása előtt ajánlásokat használjanak fel a hivatali visszásságokkal kapcsolatos valamennyi megállapítás kezelésére.

5. Kritikai megjegyzések és további megjegyzések

A múltban a megoldási javaslat vagy ajánlás intézmény általi elutasítása számos lehetséges kimenetelhez vezetett, beleértve az ügy „kritikus megjegyzéssel” történő lezárását. Egy kritikai észrevétel tájékoztatta az intézményt arról, hogy az adott ügyben mit követett el rosszul. A megjegyzés meghatározta a megsértett szabályt vagy elvet, és (kivéve, ha nyilvánvaló volt) kifejtette, hogy az intézménynek hogyan kellett volna eljárnia az üggyel összefüggésben. Az ombudsman kérésére az intézmény hat hónapon belül jelentést tett. Az olyan esetek 63%-ában, ahol 2015-ben hivatali visszásságot állapítottak meg, az ügyet kritikai észrevétellel zárták le.

Egy „további megjegyzés” a közérdeket szolgálta azáltal, hogy segítette az érintett intézményt abban, hogy a jövőben javítsa igazgatásának minőségét. Egy ajánlástól vagy kritikai észrevételtől eltérően egy további észrevétel nem alapult hivatali visszásság megállapításán, és nem jelentette a címzett intézmény bírálatát.

Az új végrehajtási rendelkezések a kritikai észrevételek fogalmát a „hivatali visszásság megállapítása” fogalmával váltják fel, a további észrevételek fogalmát pedig a „javítási javaslatok” fogalmával váltják fel.

6. 2015-ben elfogadott megoldási javaslatok és ajánlások

2015-ben az uniós intézmények összesen 15 megoldási javaslatot, 14 ajánlást fogadtak el. A Bizottság három ajánlást elutasított, bár mindhárom esetben pozitívan reagált az ezt követő kritikai észrevételekre.

táblázat. Az intézmények által 2015-ben elfogadott megoldások és ajánlások

E jelentés melléklete összefoglalja azokat az eseteket, amikor megoldási javaslatot vagy ajánlást fogadtak el. Az egyik ilyen esetet külön meg kell említeni „csillagügyként”, amelynek modellként kell szolgálnia a többi intézmény számára arra vonatkozóan, hogy miként lehet a legjobban reagálni az ombudsman javaslataira.

7. A 2015-ben tett kritikai észrevételek és további észrevételek nyomon követése

2015-ben 19 határozat 22 kritikai észrevételt tartalmazott, míg 30 határozat 76 további észrevételt tartalmazott.[5] Egyetlen határozat egynél több észrevételt is tartalmazhat, és ugyanazon határozat mindkét típusú észrevételt tartalmazhatja.

táblázat. A 2015-ben tett kritikai és további észrevételek intézményenként

Az intézményeket felkérték, hogy hat hónapon belül válaszoljanak a megjegyzésekre. Egy kivétellel [6] minden 2015-ben tett észrevételre érkezett válasz, bár egyes esetekben késedelmesen.

A kritikai és a további megjegyzéseket együttvéve a kielégítő nyomon követés aránya 81 % volt, ami csökkenést jelent a 2014-es 94 %-os rekordhoz képest. A további észrevételek nyomon követése az esetek 92%-ában kielégítő volt, míg a kritikai észrevételek kielégítő nyomon követésének aránya 41% volt, ami rekordalacsony. Az eddigi legmagasabb számadatok 2008-ban a további észrevételek pozitív nyomon követése tekintetében 100%-osak, 2014-ben pedig 88%-osak voltak a kritikai észrevételek pozitív nyomon követése tekintetében.

Az intézmények kritikai észrevételekre adott válaszainak áttekintése arra enged következtetni, hogy egyesek még a vizsgálat befejezése után is vitatják az ombudsman megállapításait, és megismétlik a vizsgálat során felhozott érveiket. Bár bizonyos módon érthető, hogy miután az ombudsman nyilvánosan bírálta az intézményt, nehéznek találja a konstruktív nyomon követést, fontos, hogy az intézmények hajlandóak legyenek levonni a tanulságokat az ombudsman vizsgálataiból, és igyekezzenek csökkenteni a jövőben felmerülő hasonló problémák kockázatát.

táblázat. A 2015-ben tett észrevételekre adott kielégítő válaszok intézményenként

E jelentés melléklete részletes elemzést tartalmaz minden olyan esetről, amelyben egy vagy több kritikai észrevételt és/vagy további észrevételt tettek. A nyomon követések közül négyet külön meg kell említeni „csillagügyekként”.

8. Az általános megfelelés aránya intézményenként

Az ombudsman javaslatainak való megfelelés tekintetében az összesített szám 2015-ben 83% volt. A megfelelési arány a 2015-ben lezárt ügyekben tett megoldási javaslatokra, ajánlásokra, kritikai és további észrevételekre adott pozitív válaszok számán alapul. A 130 esetből az intézmények 108 pozitív választ adtak [7]. Az intézmények további 135, az ombudsman által indított vizsgálatot zártak le.

Amint az az alábbi 4. táblázatból kitűnik, a megfelelési arány intézményenként jelentősen eltér – sok esetben 100%-tól a legrosszabb esetben 33%-ig. Bár ezek a statisztikák gyakran nagyon kevés ügyön alapulnak, a 100%-nál alacsonyabb eredmény azt jelenti, hogy az intézmény nem tett eleget az ombudsman javaslatának.

táblázat. Az általános megfelelés aránya intézményenként 2015-ben

9. Következtetés

A tavalyi jelentés következtetéseiben számos változtatást jelentettünk be a „megoldások” és a „további megjegyzések” kifejezés használatával kapcsolatban. Ezeket a változásokat nagyrészt felváltotta a végrehajtási rendelkezések ombudsman általi alaposabb felülvizsgálata, amely 2016. szeptember 1-jén lépett hatályba. Az új végrehajtási rendelkezések bevezetése azt jelenti, hogy a jövő évi jelentés mind a régi, mind az új eljárás alá tartozó eseteket tartalmazni fogja.

Reméljük, hogy jövőre még jobb választ tudunk adni arra a kérdésre, hogy „Milyen mértékben hallgatnak az uniós intézmények az ombudsmanra?” Bízunk benne, hogy az uniós közigazgatás továbbra is konstruktívan fog együttműködni annak biztosítása érdekében, hogy ez a szám a lehető legmagasabb legyen.

[1] Röviden ez a jelentés az „intézmény” kifejezést használja az összes uniós intézményre, szervre, hivatalra és ügynökségre.

[2] Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 228. cikke felhatalmazza az ombudsmant, hogy vizsgálatot folytasson az uniós intézmények – kivéve az igazságszolgáltatási hatáskörében eljáró Európai Unió Bíróságát – tevékenysége során felmerülő hivatali visszásságok ügyében.

[3] Az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről szóló 94/262 határozat módosításáról szóló, 2008. június 18-i 2008/587 európai parlamenti határozat (HL 2008. L 189., 25. o.).

[4] Az alapokmány 3. cikkének (5) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „Amennyire lehetséges, az ombudsman az érintett intézménnyel vagy szervvel együtt megoldást keres a hivatali visszásság megszüntetésére és a panasz orvoslására.”

[5] E jelentés alkalmazásában az ombudsman OI/9/2013/TN, OI/7/2014/NF, OI/8/2014/AN, OI/9/2014/MHZ és OI/10/2014/RA számú, saját kezdeményezésű vizsgálatait lezáró határozataiban az intézményeknek címzett fejlesztési iránymutatásokkal, javaslatokkal és javaslatokkal további megjegyzésekként foglalkozunk.

[6] E jelentés elkészítésekor a Bizottság még nem küldte meg kiegészítő nyomonkövetési válaszát az ombudsman 1832/2014/TN. sz. ügyben tett további észrevételére. Az ügy ezért nem szerepel ebben a jelentésben.

[7] Három esetben az intézmények elutasították a megoldási javaslatot, de elfogadtak egy későbbi ajánlást vagy kritikai észrevételt. A kétszeres beszámítás elkerülése érdekében a 130-as szám csak az ezekben az esetekben tett ajánlásokat/megjegyzéseket tartalmazza, a megoldási javaslatokat nem. Hét további esetben az intézmény elutasította a megoldási javaslatot vagy az ajánlást, és ezt követően nem követte kielégítően a kritikai észrevételt. A kétszeres beszámítás elkerülése érdekében a fenti statisztikákban ismét csak a kritikai észrevétel negatív nyomon követése szerepel.