A nyomonkövetési vizsgálat háttere

1. 2003. november 19-én az európai ombudsman hivatalból vizsgálatot indított a fogyatékossággal élő személyek integrációjával kapcsolatban (hivatkozás: OI/3/2003/JMA). Ez magában foglalta különösen az Európai Bizottság által annak biztosítása érdekében végrehajtott intézkedések vizsgálatát, hogy a fogyatékossággal élő személyeket ne érje hátrányos megkülönböztetés az intézménnyel fenntartott kapcsolataik során.

2. 2007. július 4-én, az összes érdekelt féllel folytatott számos konzultációt követően az ombudsman indokolással ellátott határozatot hozott, amely lezárta vizsgálatát [1].

3. Megállapításai alapján az ombudsman úgy ítélte meg, hogy a Bizottság valódi erőfeszítéseket tett a fogyatékossággal élő személyek integrálására. Felvázol azonban számos területet, például a fogyatékossággal élő tisztviselőknek vagy a fogyatékossággal élő családtagoknak nyújtott pénzügyi támogatást; fogyatékossággal élő személyek toborzása; hozzáférés a Bizottság információihoz; valamint az intézmény személyzetének érzékenyítése érdekében hozott intézkedések, ahol még intézkedésekre volt szükség. Mivel a Bizottság beleegyezett több korrekciós intézkedés meghozatalába, az ombudsman úgy ítélte meg, hogy akkoriban ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban nem volt szükség további intézkedésre.

4. Az ombudsman azonban úgy találta, hogy a vizsgálata során vizsgált szempontok egyikével kapcsolatos helyzet nem kielégítő. Ez arra vonatkozott, hogy az Európai Iskolák hogyan bánnak azokkal a gyermekekkel, akik fogyatékosságuk miatt sajátos nevelési igényűek (SEN-gyermekek).

5. Az Európai Iskolák sajátos nevelési igényű gyermekekkel kapcsolatos politikájának kritériumait először egy 1999-es oktatási programban határozták meg. A program mind a tanulási, mind a fizikai fogyatékossággal foglalkozott annak érdekében, hogy a sajátos nevelési igényű gyermekeket a lehető legnagyobb mértékben integrálja az iskolai életbe. Ez például úgy érhető el, ha szakosodott tanárokat alkalmaznak arra, hogy a sajátos nevelési igényű tanulóknak további segítséget nyújtsanak. E tekintetben az egyes sajátos nevelési igényű tanulók egyéni képességein és szükségletein alapuló, testre szabott programról az egyes iskolák külön tanácsának kellett döntenie. E folyamat eredményeként létrejött egy szerződés, amely évente megújítható, és amely körvonalazza az egyes felek által vállalt felelősségi köröket.

6. Az érintett egyesületek és magánszemélyek által az ombudsman vizsgálata során tett észrevételek fényében úgy tűnt, hogy e program végrehajtása aggodalmat keltett a közvéleményben. Számos problémát azonosítottak, többek között az iskolák kudarcát:

a) fogadjanak be sajátos nevelési igényű gyermekeket azon az alapon, hogy az Iskolák nem rendelkeznek a fogyatékosságok bizonyos típusainak kezeléséhez szükséges know-how-val vagy emberi erőforrásokkal;

b) hozzon létre átfogó programot a sajátos nevelési igényű gyermekek számára, és tegyen valódi erőfeszítéseket az inkluzívabb oktatás előmozdítása érdekében; és

c) képzett személyzet és támogatás biztosítása a sajátos nevelési igényű gyermekek integrálásához.

7. Ezen észrevételekre válaszul a Bizottság azzal érvelt, hogy az Iskolák Igazgatótanácsa 2005 februárjában jóváhagyott egy új dokumentumot "A sajátos nevelési igényű tanulók integrációja az Európai Iskolákba"[2] címmel, amely a sajátos nevelési igényű tanulók felvételi és integrációs eljárásainak kiigazítása révén megteremtené az e területre vonatkozó felülvizsgált politika alapját.

8. 2005. október 28-án az ombudsman felkérte a Bizottságot, hogy fejtse ki, hogyan szándékozik értékelni az Európai Iskolák sajátos nevelési igényű gyermekek integrációjára vonatkozó politikájának eredményeit, és jelölje meg az értékelés ütemtervét. A Bizottság 2006. március 13-i válasza azonban nem tartalmazott erre vonatkozó információt.

E nyomon követési vizsgálat tárgya

9. Ilyen információk hiányában az ombudsman számos olyan kérdésre hívta fel a Bizottság figyelmét, amelyek a közvélemény számára komoly aggályokat vetettek fel. Ezek közé tartoztak a következők:

1. az a nézet, hogy a sajátos nevelési igényű gyermekekre vonatkozó oktatási stratégiának a "megelőző integráció" megközelítésén kell alapulnia;

(2) aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a keretmegállapodás éves megújítása, amely alapján a sajátos nevelési igényű gyermekeknek szóló egyedi programokat hoznak létre, bizonytalanságot okoz a szülők körében a helyzet időbeli alakulását illetően;

(3) annak szükségessége, hogy az iskolák megfelelő programokat dolgozzanak ki bizonyos tanulási nehézségekre, például a diszlexiára, amelyek megfelelő továbbképzést igényelnek arra vonatkozóan, hogy hogyan támogassák a tanulókat osztályaikban;

(4) annak kockázata, hogy a sajátos nevelési igényű gyermekek szüleit kizárják az iskolák sajátos nevelési igényű gyermekekkel foglalkozó tanácsadó csoportjaiból, mivel nem kapnak elegendő információt gyermekeik jogállásáról és esetleges fejlődéséről; és

(5) az egyes iskoláknak a sajátos nevelési igényű gyermekekkel kapcsolatos politikáját nem következetes módon hajtják végre, és minden egyes iskolában létre kell hozni a sajátos nevelési igényű gyermekekkel foglalkozó koordinátori pozíciót.

10. Annak érdekében, hogy szorosan figyelemmel kísérje a helyzet alakulását a határozatát követő időszakban, az ombudsman felkérte a Bizottságot, hogy 2007 végéig küldjön neki egy további jelentést az Európai Iskolák által a sajátos nevelési igényű tanulók integrációja terén elért eredményekről. Ez a jelentés lehetővé tenné számára annak eldöntését, hogy szükséges-e további lépéseket tennie.

11. Az ombudsman vállalta, hogy honlapján közzéteszi ezt a jelentést, hogy tájékoztassa a polgárokat annak tartalmáról.

A nyomon követési vizsgálat

12. 2007. december 18-án a Bizottság megküldte a kért jelentést "A sajátos nevelési igényű tanulók integrációja terén az Európai Iskolák által elért haladás elemzése" címmel.

13. 2008. február 1-jén az ombudsman közzétette honlapján a Bizottság jelentését, és kifejtette, hogy el fogja dönteni, hogy a jelentés tartalmát és a nyilvánosság észrevételeit figyelembe véve szükségesnek tartja-e további lépések megtételét. Kifejti, hogy miután megkapta és elemezte a polgárok lehetséges észrevételeit, következtetéseiről levélben tájékoztatja a Bizottságot, amelyet közzétesznek a honlapján.

14. Bejelentésére válaszul az ombudsman két hozzászólást kapott a nyilvánosságtól, 2008. május 26-án és június 9-én Morag Ottens asszonytól, illetve az Európai Parlament fogyatékosságügyi támogató csoportjától.

Az ombudsman elemzése és következtetései

A Bizottság által az ombudsman elé terjesztett érvek

15. Jelentésében a Bizottság elismerte a jelenlegi helyzetet, emlékeztetett az Európai Iskolák irányításában betöltött szerepére, és értékelte mind az iskolák által alkalmazott integrációs politikát, mind az e tekintetben eddig elért eredményeket.

16. A Bizottság kifejtette, hogy 1999-ben az Európai Iskolák oktatási programot fogadtak el a sajátos nevelési igényű gyermekek integrációjára vonatkozóan, amelyet 2005-ben felülvizsgáltak (a továbbiakban: a program). A program meghatározása szerint a sajátos nevelési igényű gyermekek olyan tanulók, akiknek fizikai, mentális és/vagy viselkedési nehézségeik vannak, amelyek befolyásolják a többségi oktatásban való részvételi képességüket. A program célja, hogy a sajátos nevelési igényű gyermekeket a lehető legnagyobb mértékben integrálja az iskolai életbe, biztosítva, hogy aktívan részt tudjanak venni a többségi oktatásban. Nem minden sajátos nevelési igényű gyermeket lehet befogadni az Európai Iskolák rendszerébe. A Bizottság azonban nem tagja a program megszövegezéséért felelős SEN szakpolitikai csoportnak.

A Bizottság szerepe

17. A Bizottság hangsúlyozta, hogy mivel az iskolákat kormányközi megállapodás szabályozza, nincs vezető szerepe az iskolák döntéshozatali folyamatában. Rámutatott arra, hogy a Kormányzótanácsban csak egy szavazattal rendelkezik, csakúgy, mint az egyes uniós tagállamok.

18. Ami a sajátos nevelési igényű tanulókkal foglalkozó szakpolitikai csoportot illeti, amely az iskolák sajátos nevelési igényű tanulókra vonatkozó programjának kidolgozásáért felelős szerv, a Bizottság hangsúlyozta, hogy arra törekszik, hogy nyomon kövesse a sajátos nevelési igényű tanulók általános integrációjának alakulását, és rendelkezésre bocsássa a szükséges költségvetést. Hangsúlyozta továbbá, hogy az Európai Iskolák sajátos nevelési igényű tanulókra vonatkozó költségvetésének nincs felső határa.

19. A Bizottság nem jogosult részt venni a tanácsadó csoport ülésein, és soha nem vesz részt az egyes gyermekeket érintő döntésekben. Mindazonáltal a Bizottság tájékoztatja a sajátos nevelési igényű gyermekek szüleit a sajátos nevelési igényű gyermekekre vonatkozó programról, valamint annak valamennyi feltételéről és következményéről.

20. A Bizottság arra ösztönözte az Európai Iskolákat, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt a sajátos nevelési igényű gyermekek lehető legnagyobb mértékű integrálása érdekében, például költségeik fedezése révén.

A sajátos nevelési igényű gyermekek integrációja az Európai Iskolákba

21. 2002. május 22-én és 23-án az Iskolák Igazgatótanácsa megbízta a SEN szakpolitikai csoportot, hogy készítsen éves jelentést a SEN-keretmegállapodás hatálya alá tartozó tanulókról. Azóta a sajátos nevelési igényű tanulókkal foglalkozó szakpolitikai csoport évente jelentést készít a sajátos nevelési igényű gyermekeknek az Európai Iskolák rendszerébe való integrációja terén elért előrehaladásáról, amelyet ezt követően benyújt az Igazgatótanácsnak. A sajátos nevelési igényű tanulóknak az Európai Iskolákba történő integrálásáról szóló 2005/2006-os éves jelentést 2007. április 17-én és 18-án terjesztették elő az Igazgatótanács lisszaboni ülésén.

22. A találkozó során a Bizottság hangsúlyozta, hogy a jelentést nem tartja megfelelő minőségűnek, és kérte, hogy a következő évi jelentésbe foglalják bele a SEN-programból való kivonások számadatainak és okainak alaposabb elemzését.

23. A Bizottság kifejtette, hogy minden egyes sajátos nevelési igényű gyermek Európai Iskolába történő integrációja egy tanácsadó csoport hatáskörébe tartozik, amely az iskola igazgatóhelyetteséből, a sajátos nevelési igényű tanulók felügyelőjéből, a szülőkből, a tanárokból és általában egy külső szakorvosból áll.

24. Ha a tanácsadó csoport kedvező véleményt nyilvánít egy sajátos nevelési igényű gyermek integrációjáról, az iskola igazgatója és a sajátos nevelési igényű gyermek szülei évente megújítható keretmegállapodást hagynak jóvá és írnak alá.

25. Ha a tanácsadó csoport negatívan ítéli meg a gyermek beilleszkedését, az érintett iskola tájékoztatja a szülőket a helyzetről, és azt javasolja, hogy találjanak alternatív iskolát gyermekük számára. Az iskola ezután tanácsot ad a szülőknek az egyéb iskoláztatási lehetőségekről, és lehetőség szerint segíti őket abban, hogy megtalálják az e tekintetben legmegfelelőbb oktatási intézményt.

26. Bár az Európai Iskolák minden tőlük telhetőt megtesznek annak érdekében, hogy a lehető legtöbb sajátos nevelési igényű gyermeket integrálják, az iskoláknak számos olyan korlátjuk van, amelyek miatt nem tudnak minden sajátos nevelési igényű gyermeket integrálni.

Az éves keretmegállapodás

27. A tanácsadó csoport részletesen tanulmányoz minden új alkalmazást egy SEN gyermek számára. Emellett évente legalább egyszer értékeli az egyes sajátos nevelési igényű tanulók helyzetét annak érdekében, hogy újragondolja beilleszkedésük lehetőségeit és/vagy módozatait. Szükség esetén kiigazítja a megújuló energiaforrásokról szóló éves keretmegállapodás feltételeit is.

28. Ha a tanácsadó csoport azt javasolja, hogy egy sajátos nevelési igényű gyermeket vegyenek fel az Európai Iskolákba, akkor meghatározza az adott diák tanulási programját, például azáltal, hogy elvégzi a szükséges változtatásokat a tantervében. Az iskolákba felvett sajátos nevelési igényű gyermekekre a szülők és az adott iskola igazgatója által aláírt, évente megújítható keretmegállapodás vonatkozik. Ez meghatározza az elfogadási feltételeket, az egyéni oktatási és tanulási rendszert, a pedagógiai és pénzügyi támogatást, valamint a szülők hozzájárulását.

29. A Bizottság hangsúlyozta, hogy tudomása szerint nem született javaslat a szülők tanácsadó csoportban való részvételének csökkentésére vagy elutasítására. A szülők hozzájárulása döntő fontosságú az egész tanácsadó csoport, és különösen a gyermekek jóléte szempontjából.

30. Ami a sajátos nevelési igényű tanulóknak szóló egyedi programok alapját képező keretmegállapodás éves megújítását illeti, a Bizottság rámutatott arra, hogy a sajátos nevelési igényű tanulók helyzetét gondosan nyomon kell követni, mivel az idővel változhat. A megújítható éves keretmegállapodás lehetővé teszi a szülők és az iskola számára, hogy megtegyék a szükséges kiigazításokat a lehető legjobb integráció biztosítása érdekében.

A sajátos nevelési igényű tanulók ellenőrének szerepe

31. A program két SEN-ellenőrt irányoz elő: egy a sajátos nevelési igényű tanulók számára az óvodában és az alapfokú oktatásban, egy pedig a sajátos nevelési igényű tanulók számára a középfokú oktatásban. Annak érdekében, hogy a különböző tanácsadó csoportokban közös álláspontot alakítson ki, az ellenőr valamennyi tanácsadó csoportban jelen van, és figyelemmel kíséri az összes aktát. A felügyelőbizottságot felkérték, hogy dolgozzon ki egy dokumentumot, amelyben a rendszer objektívebbé tétele érdekében részletesen leírják az összes tanulóra vonatkozó minimumkövetelményeket.

32. 2005-ben az Igazgatótanács munkacsoportot nevezett ki az Európai Iskolák jövőjével kapcsolatos javaslatok kidolgozására. 2007 januárjában az Igazgatótanács azt javasolta, hogy a felügyelőtanács jelezze, hogy szükség van-e további intézkedésekre az inkluzív oktatás koncepciójának előmozdítása érdekében. Ebben az összefüggésben a Bizottság támogatta azt az elképzelést, hogy minimumszabályokat hozzanak létre. Ezek szilárd alapot és objektív normákat biztosítanának a sajátos nevelési igényű gyermekek integrációjában részt vevő valamennyi fél számára, amelyekre az egyes sajátos nevelési igényű gyermekek beiratkozását vagy elutasítását alapozni kellene.

A sajátos nevelési igényű gyermekek integrációja terén elért eredmények

33. A sajátos nevelési igényű gyermekek Európai Iskolákba történő integrációjáról szóló 2005/2006. évi éves jelentést a sajátos nevelési igényű tanulók felügyelője készítette el, és 2007. áprilisi ülésén terjesztette az Igazgatótanács elé. A jelentés szerint az iskolák rendszerében a sajátos nevelési igényű gyermekek száma jelentősen nőtt. Míg 2004/2005-ben ez a szám 274 volt, 2006/2007-ben 41%-kal nőtt, elérve a 388 főt.

34. Az éves jelentés szerint a sajátos nevelési igényű tanulók 16,3%-a (387-ből 63) a következő okokból lépett ki a keretmegállapodásból.

a) A szülők 43,28%-a döntött úgy, hogy másik iskolát keres.

b) A kilépések 20,89 %-a (67-ből 14) annak tudható be, hogy a szülők munkahelyet váltottak, és másik városba kellett költözniük.

c) a sajátos nevelési igényű tanulók 8,95%-a (67-ből 6) olyan szintű előrehaladást ért el, amely lehetővé tette számukra a többségi tanterv követését.

d) A tanácsadó csoport a sajátos nevelési igényű tanulók 26,88%-át (67-ből 18-at) figyelmeztette arra, hogy nem tudnak minimális kognitív tevékenységekben részt venni. Ennek eredményeként az iskola igazgatója úgy döntött, hogy nem hosszabbítja meg a sajátos nevelési igényű tanulókra vonatkozó keretmegállapodást. Ezeknek a diákoknak egy másik iskolát kellett találniuk, amely jobban megfelel az oktatási igényeiknek. A Bizottság kezdeményezte, hogy felkérjék az iskolákat, hogy dolgozzanak ki objektív minimumszabályokat az ilyen típusú helyzetek jobb meghatározása érdekében.

35. A Bizottság azt is hangsúlyozta, hogy részletesebb elemzést kért arról, hogy a szülők 43,28%-a miért döntött úgy, hogy kivonja gyermekeit az Európai Iskolák rendszeréből.

Költségvetési megfontolások

36. A Bizottság hangsúlyozta, hogy támogatja az iskolák integrációs politikáját, amennyiben az egyéni döntéseket a tanácsadó csoport támogatja. Az iskolák 2007. évi költségvetésében a sajátos nevelési igényű gyermekekre előirányzott költségvetés 2 785 927 EUR volt.

37. Az iskolák szinte valamennyi helyisége úgy van kialakítva, hogy lehetővé tegye a sajátos nevelési igényű, sajátos nevelési igényű tanulók integrációját. Az éves jelentés szerint azonban nem minden iskola számolt a sajátos nevelési igényű gyermekekkel való egyéni munkára szánt kis szobák számának növekedésével. A Bizottság ragaszkodott ahhoz, hogy mindent meg kell tenni az integráció megvalósítása érdekében.

38. Ha egy Európai Iskola nem tud gondoskodni egy sajátos nevelési igényű gyermekről, akinek emiatt szakiskolába kell járnia, a szülők bizonyos feltételek mellett kérhetik a tandíj visszatérítését. 2007. szeptember 12-én a „Collège des Chefs d'administration” 249. ülésén megvitatták a sajátos nevelési igényű gyermekek oktatási költségeinek teljes körű megtérítésével kapcsolatos kérdést. Ezen az ülésen úgy határoztak, hogy a szociális ügyek bizottságának (Comité de Préparation pour les Affaires Sociales) értékelnie kell az ilyen teljes visszatérítések intézményekre gyakorolt hatását.

Jövőbeli tendenciák a sajátos nevelési igényű gyermekek integrációja felé

39. A SEN program kimondja, hogy a valódi integráció előfeltétele, hogy minden tevékenység esetében inkluzív oktatási módszereket alkalmazzanak, amelyek a lehető legnagyobb mértékben megfelelnek a tanulók képességeinek. Ami az integrációt illeti, a Bizottság megjegyezte, hogy kívánatos lenne, hogy a tanulási támogatásra szoruló sajátos nevelési igényű gyermekek ezt a sajátos nevelési igényű tanulók tanáraitól szerezzék be anélkül, hogy másik osztályba kellene költözniük. Az Európai Iskolák jövőjével foglalkozó munkacsoportban a Bizottság támogatta annak értékelését, hogy az Európai Iskolákban ténylegesen milyen mértékben alkalmaznak inkluzív oktatási módszereket. Ezt az elképzelést a Kormányzótanács 2007. januári ülésén jóváhagyta. Az értékelés eredményei még nem állnak rendelkezésre.

40. A munkacsoportban a Bizottság támogatta a SEN erőforrásközpont kísérleti projektjének elindítását. Ez a központ valamennyi európai iskola számára szakértelmet és tanácsadást biztosítana a sajátos nevelési igényű gyermekek integrációjának lehető legnagyobb mértékű megkönnyítésével kapcsolatban. 2007. januári ülésén a Kormányzótanács javasolta ezt az ötletet a felügyelőbizottságnak, amelynek jelentést kell tennie róla.

41. Minden iskolának van egy bizonyos mennyiségű SEN koordinációs ideje, amelyet az ügyiratok összeállítására, a tanácsadó csoportok üléseinek feljegyzésére, megállapodások kidolgozására, a különböző esetek nyomon követésére, az érintett SEN-ellenőrökkel való kapcsolattartásra stb. Az egyes iskolák vezetősége dönti el, hogy kinevez-e egy SEN-koordinátort, vagy felosztja a SEN-koordinációs időt a különböző kollégák között.

Következtetés

42. A Bizottság megjegyezte, hogy a sajátos nevelési igényű tanulók programjának működése során az Európai Iskolákba integrált sajátos nevelési igényű gyermekek száma jelentősen megnőtt. A Bizottság rendelkezésre bocsátotta a szükséges költségvetési előirányzatokat annak érdekében, hogy az iskolák a lehető legtöbb sajátos nevelési igényű tanulót integrálhassák.

43. A Bizottság hangsúlyozta, hogy továbbra is szorosan figyelemmel fogja kísérni a tanulók SEN-programból való kilépésének okát/okait, és nyomást fog gyakorolni az éves jelentésért felelős SEN szakpolitikai csoportra annak érdekében, hogy választ kapjon az e kérdéssel kapcsolatos kérdéseire.

44. A Bizottság továbbra is aktívan részt vesz a sajátos nevelési igényű tanulókra vonatkozó politika javításáról szóló vitában, és nagy érdeklődéssel várja, hogy a felügyelőtanács reagáljon a sajátos nevelési igényű tanulókkal foglalkozó erőforrásközpont kísérleti projektjére vonatkozó minimumszabályokra. Várja továbbá a felügyelőbizottság arra vonatkozó válaszát, hogy szükség van-e további értékelésre az inkluzív oktatási módszerek tekintetében.

45. A Bizottság hangsúlyozta, hogy továbbra is védeni fogja a sajátos nevelési igényű gyermekek érdekeit mind az Igazgatótanácsban, mind az Iskolák Igazgatótanácsában.

A nyilvánosság által az ombudsmanhoz benyújtott észrevételek

46. Az ombudsmanhoz beérkezett észrevételek az Európai Iskolák sajátos nevelési igényű tanulókra vonatkozó programjának jellegével és tartalmával, a Bizottság e folyamatban betöltött szerepével, valamint a sajátos nevelési igényű tanulókra vonatkozó bizottsági költségvetéssel foglalkoztak.

A SEN-program korlátozott hatálya:

47. Hangsúlyozták, hogy az Európai Iskoláknak meg kell állapodniuk abban, hogy minden sajátos nevelési igényű gyermeket addig oktatnak, amíg el nem érnek legalább egy bizonyos szintű kompetenciát és/vagy érettséget. Ez a cél szükségessé tenné, hogy a sajátos nevelési igényű gyermekek oktatása során az iskolák eltávolodjanak az integráció jelenlegi paradigmájától, és egy integratívabb megközelítés felé mozduljanak el.

48. Megjegyezték, hogy a sajátos nevelési igényű tanulók programja csak azoknak a tanulóknak szól, akik képesek megbirkózni a többségi oktatással. Ennek eredményeként számos, közepesen súlyos vagy súlyos tanulási nehézségekkel küzdő sajátos nevelési igényű gyermek kiesik vagy visszavonul. Mivel nincs átfogó koncepció arra vonatkozóan, hogy hogyan kell kezelni ezeket a helyzeteket, az egyes esetekben a siker nagymértékben függ az érintett tanár kompetenciájától és hajlandóságától. Mivel a tanárok többsége viszonylag rövid távú szerződéssel rendelkezik, nem rendelkeznek részletes ismeretekkel a fogadó vagy szomszédos országok egyéb iskolarendszereiről. Ennek következtében gyakran nincsenek abban a helyzetben, hogy tanácsot adjanak a megfelelőbb oktatási intézményekkel kapcsolatban, ha az Európai Iskolák nem képesek kielégíteni egy adott sajátos nevelési igényű gyermek szükségleteit.

49. A nyilvánosság számára nagyon fontos, hogy az iskolák hogyan viszonyulnak az integrációhoz, és ez tényleges hatással lehet a sajátos nevelési igényű tanulók arányára az egyes iskolákban. Bár azzal érveltek, hogy az egyes iskolákba felvett sajátos nevelési igényű gyermekek százalékos aránya az alkalmazott különböző kritériumok eredménye (ami alátámasztja azt az érvet, hogy a sajátos nevelési igényű tanulók felügyelőinek közös kritériumrendszert kell létrehozniuk), a közvélemény úgy véli, hogy az egyes iskolákban a sajátos nevelési igényű gyermekek eltérő százalékos aránya az eltérő hozzáállásnak és gyakorlatoknak tudható be. Ha igen, tanácsos lenne, ha valamennyi iskola elfogadna egy sor bevált gyakorlatot.

Javaslatok a lehetséges javításokra

50. Számos javaslat született az iskolák általános kompetenciaszintjének javítására az alábbiak érdekében: általános szinten ösztönözzék az inkluzívabb politikát; a sajátos nevelési igényű tanulók kapacitásainak megerősítése a tanárok képzése és multidiszciplináris szakértői támogatás nyújtása révén; a SEN-koordináció megerősítése; szükség esetén külső szakértők és nemzeti támogató csoportok bevonása; valamint a bevált gyakorlatok cseréje. Az inkluzív oktatás rugalmasságot és toleranciát jelentene a kognitív szintek és az egyéni fejlődés közötti különbségek tekintetében. Az inkluzív tanítási módszerek azt jelentenék, hogy a tanárok képesek lennének kezelni ezeket a különbségeket a kognitív szintek és a tanulási módok terén.

51. A szülők és az érintett iskolák közötti kommunikáció továbbra is problémát jelent. Azzal érveltek, hogy a szülők egyetlen viszonyítási pontja az iskolaigazgatók, és hogy a szülők szerepe a tanácsadó csoportok ülésein még mindig nagyon gyenge. Nincs joguk harmadik személyt bevonni, és a tanácsadó csoport ülései előtt nem kapják meg a szükséges jelentéseket. A sajátos nevelési igényű gyermekek felvételét gyakran egy évnél rövidebb időre engedélyezik, és a szülők nem biztosak abban, hogy gyermekük képes lesz-e az utolsó pillanatig folytatni. Bizonyos esetekben a korlátozott számú SEN-órával rendelkező gyermekeket ezeken az órákon kívül nem engedik be az Európai Iskolákba. Ennek eredményeként az ilyen gyermekek szüleinek alternatív megoldásokat kell találniuk. Javasolták, hogy az Európai Iskolák hozzanak létre a szülőkkel való kapcsolattartásra vonatkozó, a kölcsönös tiszteleten, átláthatóságon és partnerségen alapuló protokollt.

SEN kísérleti projekt

52. A sajátos nevelési igényű tanulókkal foglalkozó erőforrásközpont kísérleti projektjének az Európai Közösségek 2008. évi költségvetéséből történő finanszírozása kiindulópontot jelenthet a meglévő sajátos nevelési igényű tanulókra vonatkozó program kiszélesítéséhez és az iskolák kompetenciáinak javításához. Első lépésként egy független szakértőkből álló csoportnak felül kell vizsgálnia a sajátos nevelési igényű tanulókra vonatkozó jelenlegi politikát az Európai Iskolák rendszerében, és meg kell határoznia az erőforrásközpont személyzettel, finanszírozással és felszereléssel kapcsolatos igényeit és követelményeit a brüsszeli és luxembourgi székhelyű iskolák számára.

53. Alaposan ki kell vizsgálni azokat az eseteket, amikor az iskolák úgy nyilatkoznak, hogy nem alkalmasak a sajátos nevelési igényű gyermekek ellátására. E tekintetben nyílt vitát kell kialakítani arról, hogy miként folytatható a szóban forgó sajátos nevelési igényű gyermek oktatása. A sikeres esetek elemzése hozzájárulhat az általánosabb iránymutatások kialakításához, valamint a bevált gyakorlatok vizsgálatához.

54. Tovább kell vizsgálni a befogadás és az inkluzív oktatás következményeit. Tisztázni kell továbbá az összes érdekelt fél (tanárok, koordinátorok, szülők és pszichológusok) szerepét az erőforrás-központban. Elemezni kell a multidiszciplináris megközelítés biztosításának lehetőségeit, a SEN-tapasztalattal rendelkező pszichológusok, valamint más szakemberek bevonásával.

55. Egyéni szinten egyéni oktatási tervet kell kidolgozni, amely tartalmazza az egyes sajátos nevelési igényű tanulók sajátos tanulási igényeinek elemzését és az adaptált tanítási módszerekre vonatkozó ajánlásokat. Különös figyelmet kell fordítani a tanárok támogatási igényeire, mivel ezeket az ajánlásokat át kell ültetniük a gyakorlatba. A legfontosabb, hogy meg kell határozni és nyomon kell követni azoknak a koordinátoroknak és tanároknak a képzési igényeit, akiknek a sajátos nevelési igényű tanulók széles körével kell foglalkozniuk. Ez a megközelítés megnyitná az utat az egyes iskolákon belüli erőforrásközpontok létrehozása előtt.

A Bizottság szerepe

56. Azzal érveltek, hogy a Bizottságnak proaktívabb megközelítést kellene alkalmaznia a sajátos nevelési igényű tanulókra vonatkozó általános politika tekintetében azáltal, hogy állandó finanszírozást biztosít a sajátos nevelési igényű tanulókra vonatkozó program közös szempontjaihoz, és elősegíti a sajátos nevelési igényű tanulókat támogató koherens és hatékony struktúra kiépítését az iskolákon belül. Jelenleg a Bizottság nagy összegeket fizet a sajátos nevelési igényű gyermekeket befogadó magániskoláknak, amelyeket az Európai Iskolák elutasítottak. Az egyes iskolákon belül a sajátos nevelési igényű tanulók programjának megerősítéséhez és javításához való hozzájárulás pozitív pénzügyi hatást gyakorolhat más költségvetési sorokra.

Az EU hozzájárulása az Európai Iskolák költségvetéséhez

57. Megjegyezték, hogy bár úgy tűnik, hogy a Bizottság ragaszkodik ahhoz, hogy az Európai Iskolák sajátos nevelési igényű tanulókra vonatkozó költségvetésének nincs felső határa, a gyakorlatban az egyes iskolák ragaszkodtak ahhoz, hogy korlátozzák a gyermekenként hetente nyújtott segítség óraszámát. Az iskolák azzal érvelnek, hogy ez a gyakorlat a finanszírozás hiányának tudható be.

58. Az Európai Iskolákról szóló, 2005. szeptember 8-i állásfoglalásában a Parlament ragaszkodott ahhoz, hogy mivel az Európai Iskolák rendszeréhez nyújtott uniós hozzájárulás az összes költség 57%-ának felel meg, a Bizottságnak növelnie kell szavazati jogát az Igazgatótanácsban. Amennyiben igen, a Bizottságnak a Kormányzótanács minden ülését követően jelentést kell tennie a Parlamentnek. Hasonlóképpen, a Bizottságnak ki kell terjesztenie a SEN program végrehajtásával kapcsolatos szerepét, és ezáltal szorosan nyomon kell követnie az erőforrásközpontok működését, amint azok létrejönnek.

59. A Bizottságnak felül kell vizsgálnia a sajátos nevelési igényű tanulókra vonatkozó politikáját és költségvetési kötelezettségvállalásait, mivel nagy összegeket fizet a sajátos nevelési igényű tanulókat fogadó magániskoláknak. Ezeket az összegeket oly módon lehetne átcsoportosítani, hogy az megerősítse az Európai Iskolák sajátos nevelési igényű tanulókkal kapcsolatos politikáját, és segítsen alternatívákat kidolgozni a sajátos nevelési igényű gyermekeknek a többségi oktatásba való integrálására.

A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény

• 60. Utaltak a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre, valamint arra, hogy e jogi eszköz hatálybalépése milyen következményekkel járna mind a Bizottságra, mind az Európai Iskolákra nézve. Az Európai Közösség mint olyan, valamennyi tagállamával együtt már aláírta ezt az egyezményt. A 24. cikk jelentős részletességgel határozza meg az egyezmény részes feleinek azon kötelezettségét, hogy inkluzív, megkülönböztetésmentes oktatást biztosítsanak mindenki számára. Az egyezmény 2008 májusában lépett hatályba, és a tagállamok és a Bizottság által irányított Európai Iskoláknak lépéseket kell tenniük e kötelezettségek teljesítése érdekében.

Az ombudsman értékelése

61. Előzetes megjegyzésként az ombudsman hangsúlyozza, hogy a Bizottság 2007. december 18-i jelentésének általa végzett felülvizsgálatát nem szabad olyan eszköznek tekinteni, amely az Európai Iskolákra vagy a Bizottságra kényszerít egy adott politikát. Az ombudsman fő célja az volt, hogy segítse a Bizottság és a nyilvánosság közötti párbeszéd megerősítését a polgárok által leginkább bírált kérdésekkel kapcsolatban. Ezzel az ombudsman reméli, hogy hozzájárul a sajátos nevelési igényű gyermekek hatékonyabb integrációjához.

62. Az ombudsman köszönetet kíván mondani azoknak a polgároknak, akik részt vettek a vizsgálatában, és észrevételeikkel hozzájárultak ahhoz. Hozzájárulásaik rávilágítottak a problémára, és remélhetőleg segíteni fogják a Bizottságot a sajátos nevelési igényű gyermekek helyzetének javításához szükséges intézkedések meghatározásában.

63. Az ombudsman következetesen arra az álláspontra helyezkedett, hogy az Európai Iskolák nem közösségi intézmények vagy szervek, és ezért nem tartoznak az EK-Szerződés 195. cikkében meghatározott megbízatása körébe. Ugyanakkor arra is rámutatott, hogy a Bizottság bizonyos mértékben felelős az Európai Iskolák működéséért, mivel az Európai Iskolák Igazgatótanácsában képviselteti magát, és nagymértékben hozzájárul azok finanszírozásához. Ennek megfelelően az ombudsman úgy véli, hogy a Bizottság általános felelőssége a megfelelő ügyintézés előmozdítása az Európai Iskolákban. Ez a felelősség magában foglalja azt a kötelezettséget is, hogy az Európai Iskolákban elő kell mozdítani a sajátos nevelési igényű gyermekekkel szembeni megkülönböztetésmentes politikát a teljes körű integrációjuk biztosítása érdekében. E tekintetben az ombudsman megjegyzi, hogy az 1998-ban felülvizsgált "A fogyatékkal élők foglalkoztatására vonatkozó helyes gyakorlat kódexe"[3] című dokumentumában a Bizottság vállalta, hogy támogatja az Európai Iskolák által a sajátos nevelési igényű gyermekek jobb integrációja érdekében tett erőfeszítéseket.

64. A vizsgálat során kifejtett különböző vélemények értékelését követően az ombudsman elismeri, hogy az Európai Iskolák irányítási rendszerében meglévő korlátozott hatásköre ellenére a Bizottság az elmúlt években valódi erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy hatékonyabb politikákra törekedjen a sajátos nevelési igényű gyermekek integrációja érdekében. Dicséretes, hogy a Bizottság – mind az Igazgatótanácsban, mind az Iskolák Igazgatótanácsában – elsősorban a sajátos nevelési igényű gyermekek érdekeinek védelmére törekedett, amint azt hangsúlyozta.

65. Mindent összevetve az ombudsman úgy véli, hogy számos szempontból előrelépés történt. Ezt mutatja, hogy az elmúlt években jelentősen nőtt az Európai Iskolákba integrált sajátos nevelési igényű gyermekek száma. E növekedés egy része kétségtelenül a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseinek eredménye, hogy növelje a sajátos nevelési igényű gyermekek iskolákon belüli integrációjára szánt pénzügyi támogatást.

66. Az ombudsman ugyanakkor sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a fogyatékossággal élő családtagokkal rendelkező tisztviselőknek nyújtott pénzügyi támogatás nem elegendő. Ez a támogatás különösen elégtelen azon családok költségeinek fedezésére, amelyek gyermekei fogyatékosságuk miatt ki vannak zárva az Európai Iskolákból.

67. Amint azt az ombudsman az 1391/2002/JMA ügyben az Európai Parlamenthez intézett 2005. május 27-i különjelentésében [4] már megállapította, a Bizottságnak meg kellett volna tennie a szükséges lépéseket annak biztosítása érdekében, hogy a sajátos nevelési igényű gyermekek szülei, akik fogyatékosságuk mértéke miatt ki vannak zárva az Európai Iskolákból, ne legyenek kötelesek hozzájárulni gyermekeik oktatási költségeihez. Az ombudsman rámutat, hogy 2006. április 6-án a Parlament jóváhagyta az ombudsman ajánlását.[5] Néhány évvel később és ezen ajánlások ellenére az ombudsman megdöbbenéssel állapítja meg, hogy a Bizottság még mindig tárgyalja a helyzetet az intézményekre gyakorolt pénzügyi hatás értékelése érdekében.

68. Az ombudsman tisztában van azzal, hogy – amint azt maga a Bizottság is elismeri – az iskolákba felvett sajátos nevelési igényű gyermekek jelentős része később ismeretlen okokból visszavonul. Ez aggasztó fejlemény, amely rámutathat arra, hogy az Európai Iskolák nem megfelelően közelítik meg a sajátos nevelési igényű gyermekek integrációját. Az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság vállalta, hogy szorosan nyomon követi az ilyen visszavonások okait. Megállapodott abban, hogy az éves jelentésért felelős SEN szakpolitikai csoport megvizsgálja és tisztázza ezt a kérdést.

69. Az ombudsman üdvözli, hogy a Bizottság hajlandó vezető szerepet játszani a SEN-politika javításáról szóló vitában. E tekintetben a Bizottság vállalta, hogy gondosan mérlegeli a felügyelőbizottságtól várt válaszokat olyan fontos kérdésekben, mint a sajátos nevelési igényű tanulókkal foglalkozó erőforrásközpont kísérleti projektjére vonatkozó minimumszabályok és az inkluzív oktatási módszerek további értékelése.

70. Az ombudsman tudatában van annak, hogy az Európai Iskolák sajátos nevelési igényű gyermekek integrációjára vonatkozó politikájának bizonyos aspektusait sok polgár továbbra is aggodalommal szemléli.  

71. A szülők szerepe az iskolákkal folytatott megbeszélésekben nagyon fontosnak tűnik. Bár a Bizottság hangsúlyozta, hogy nem mérlegeltek változtatásokat a szülők sajátos nevelési igényű tanulókkal kapcsolatos ügyekben való részvétele tekintetében, úgy tűnt, hogy sok szülő érintett. Javasolták, hogy az iskolák nagyobb mértékben vonják be a szülőket. Ezt egy olyan protokoll létrehozásával lehetne elérni, amelyben az iskolák elfogadják, hogy a szülőkkel való kapcsolattartásnak a kölcsönös tiszteleten, az átláthatóságon és a partnerségen kell alapulnia.

72. Az ombudsman úgy véli, hogy az Európai Iskolák integrációhoz való ragaszkodása nem elegendő, és ezért a befogadáson alapuló új politika felé kell elmozdulniuk. Az érintett polgárok e tekintetben számos javítást javasoltak, többek között az iskolák által tett kezdeményezések számának növelését; a sajátos nevelési igényű tanulókkal foglalkozó, jobban képzett koordinátorok szerepének erősítése, a szülők pozíciójának megerősítése; és/vagy a bevált gyakorlatok bevezetése.

73. Az ombudsman üdvözli az Európai Iskolák azon döntését, hogy kísérleti projektet dolgoznak ki, amely egy új SEN erőforrásközpont létrehozását eredményezheti. Reméli, hogy a Bizottság szorosan nyomon fogja követni e kezdeményezés végrehajtását, hogy az ne maradjon el a várakozásoktól. A kísérleti projekt egyik feladata a jelenlegi helyzet felülvizsgálata lenne annak értékelése érdekében, hogy a SEN program megfelel-e a nyilvánosság igényeinek, és ha nem, milyen intézkedésekre lenne szükség a feltárt hiányosságok kijavításához.

74. Az ombudsman fel kívánja hívni a Bizottság figyelmét arra a tényre, hogy sok polgár csodálkozik azon, hogy az intézmény miért nem vesz részt aktívabban az Európai Iskolák sajátos nevelési igényű tanulókkal kapcsolatos politikájában. Bár ez a döntés a tagállamok végső ellenőrzése alatt áll, az ombudsman úgy véli, hogy az Európai Parlament véleményével [6] összhangban a Bizottságnak meg kell próbálnia megkeresni az Európai Iskolák irányításában részt vevő valamennyi érdekelt felet azzal a céllal, hogy megerősítse saját szerepét.

75. Végezetül az ombudsman hangsúlyozni kívánja, hogy a sajátos nevelési igényű gyermekeknek az Európai Iskolák általi jövőbeli integrációja során megfelelően figyelembe kell venni a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 24. cikkében foglalt kötelezettséget.[7] A 2006. december 13-án elfogadott egyezményt (A/RES/61/106. sz. határozat) 2007. március 30-án nyitották meg aláírásra valamennyi állam és regionális integrációs szervezet számára. 2008. április 3-án lépett hatályba. Mind az uniós tagállamok, mind az Európai Közösségek nevében a Bizottság már aláírta ezt a nemzetközi okmányt. Megfelelő alkalmazásához valamennyi félnek, köztük a Bizottságnak is összehangolt erőfeszítéseket kell tennie egy olyan inkluzív oktatás felé való elmozdulás érdekében, amely nem zárja ki a sajátos nevelési igényű gyermekeket az általános oktatási rendszerből, és amely biztosítja a sajátos nevelési igényű tanulók számára a megfelelő oktatás megszerzéséhez szükséges támogatást.

76. Saját kezdeményezésű vizsgálatának más szempontjaihoz hasonlóan az ombudsman reméli, hogy a sajátos nevelési igényű gyermekek Európai Iskolákba való integrációjáról szóló további nyilvános vita megnyitásával hozzájárult ahhoz, hogy a fogyatékossággal élő polgárok hangja közelebb kerüljön az uniós intézményekhez. Az ombudsman reméli továbbá, hogy kezdeményezése segíteni fogja a Bizottságot az ezzel kapcsolatos egyes intézkedéseinek újraértékelésében, szükség esetén azok kijavítása, és ezáltal valamennyi európai polgár jobb kiszolgálása érdekében.

77. A fenti megállapításokra tekintettel az ombudsman jelenleg nem tartja szükségesnek további vizsgálatok lefolytatását. Továbbra is figyelemmel kíséri azonban a helyzetet a polgárok által a sajátos nevelési igényű gyermekek Európai Iskolákba való beilleszkedésével kapcsolatban benyújtott panaszok alapján, és ismét intézkedik, ha a helyzet ezt indokolja. 

78. Annak érdekében, hogy a lehető legtöbb polgárt tájékoztassa, az ombudsman honlapján közzéteszi e nyomon követési vizsgálat teljes változatát angol nyelven, valamint annak összefoglalását az EU valamennyi hivatalos nyelvén.

P. Nikiforos DIAMANDOUROS

Kelt Strasbourgban, 2008. december 9-én.

 

---

 

[1] http://www.ombudsman.europa.eu/decision/en/03oi3.htm

[2] Hivatkozás: 2003-D-4710-en-6. Ez a dokumentum elérhető az Európai Iskolák honlapján: http://www.eursc.org/SE/htmlEn/IndexEn_home.html.

[3] A bevált gyakorlatok uniós kódexe a Bizottság honlapján érhető el:

http://ec.europa.eu/employment_social/soc-prot/disable/codehaen_en.htm

[4] http://www.ombudsman.europa.eu/special/pdf/hu/021391.pdf

[5] Az Európai Parlament állásfoglalása az európai ombudsmannak az Európai Iskolák elleni panaszt követő különjelentéséről (1391/2002/JMA) (2005/2216(INI)).

[6] Az Európai Parlament 2005. szeptember 8-i állásfoglalása az Európai Iskolák rendszerének fejlesztési lehetőségeiről (INI/2004/2237):

http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT+TA+P6-TA-2005-0336+0+DOC+XML+V0//EN&language=EN

[7] A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény:

http://www.un.org/disabilities/default.asp?id=259

„24. cikk – Oktatás

1. A részes államok elismerik a fogyatékossággal élő személyek oktatáshoz való jogát. E jog megkülönböztetés nélküli és egyenlő esélyeken alapuló megvalósítása érdekében a részes államok minden szinten befogadó oktatási rendszert és egész életen át tartó tanulást biztosítanak, amely a következőkre irányul:

•a. az emberi potenciál, a méltóságérzet és az önértékelés teljes körű fejlesztése, valamint az emberi jogok, az alapvető szabadságok és az emberi sokféleség tiszteletben tartásának megerősítése;

•b. a fogyatékossággal élő személyek személyiségének, tehetségének és kreativitásának, valamint szellemi és fizikai képességeinek teljes kibontakoztatása;

•c. Annak lehetővé tétele, hogy a fogyatékossággal élő személyek hatékonyan részt vehessenek egy szabad társadalomban.

2. E jog gyakorlása során a részes államok biztosítják, hogy:

•a. a fogyatékossággal élő személyeket fogyatékosságuk miatt nem zárják ki az általános oktatási rendszerből, és a fogyatékossággal élő gyermekeket fogyatékosságuk miatt nem zárják ki az ingyenes és kötelező alapfokú oktatásból vagy a középfokú oktatásból;

•b. A fogyatékossággal élő személyek a lakóhelyük szerinti közösségek más tagjaival azonos alapon férhetnek hozzá az inkluzív, minőségi és ingyenes alap- és középfokú oktatáshoz;

•c. Az egyén igényeihez való ésszerű alkalmazkodás biztosított;

•d. A fogyatékossággal élő személyek az általános oktatási rendszeren belül megkapják a hatékony oktatásuk elősegítéséhez szükséges támogatást;

•e. Hatékony, egyénre szabott támogatási intézkedéseket biztosítanak olyan környezetben, amely maximalizálja a tudományos és társadalmi fejlődést, összhangban a teljes körű befogadás céljával.

3. A részes államok lehetővé teszik a fogyatékossággal élő személyek számára, hogy életvezetési és társadalmi fejlődési készségeket sajátítsanak el annak érdekében, hogy elősegítsék teljes körű és egyenlő részvételüket az oktatásban és a közösség tagjaként. E célból a részes államok megteszik a megfelelő intézkedéseket, beleértve a következőket:

•a. A Braille-írás, az alternatív forgatókönyvek, az augmentatív és alternatív módok, a kommunikációs és orientációs eszközök és formátumok, valamint a mobilitási készségek tanulásának megkönnyítése, valamint a társak általi támogatás és mentorálás megkönnyítése;

•b. A jelnyelv tanulásának megkönnyítése és a siket közösség nyelvi identitásának előmozdítása;

•c. Annak biztosítása, hogy a személyek, különösen a vakok, siketek és siketvakok oktatása az egyén számára legmegfelelőbb nyelveken és kommunikációs módokon, valamint a tudományos és társadalmi fejlődést maximalizáló környezetben történjen.

4. E jog érvényesítésének elősegítése érdekében a részes államok megteszik a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy jelnyelvi és/vagy Braille-írási képesítéssel rendelkező tanárokat alkalmazzanak, beleértve a fogyatékossággal élő tanárokat is, valamint hogy az oktatás minden szintjén dolgozó szakembereket és személyzetet képezzenek. Az ilyen képzésnek magában kell foglalnia a fogyatékossággal kapcsolatos tudatosságot, valamint a megfelelő augmentatív és alternatív kommunikációs módok, eszközök és formátumok, oktatási technikák és anyagok használatát a fogyatékossággal élő személyek támogatása érdekében.

5. A részes államok biztosítják, hogy a fogyatékossággal élő személyek megkülönböztetés nélkül és másokkal azonos alapon férhessenek hozzá az általános felsőoktatáshoz, a szakképzéshez, a felnőttoktatáshoz és az egész életen át tartó tanuláshoz. E célból a részes államok biztosítják, hogy a fogyatékossággal élő személyek számára ésszerű alkalmazkodást biztosítsanak.”