Tisztelt M. úr! 1997. október 3-án
és 15-én Ön panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz a „Movimento Consumatori” olasz fogyasztóvédelmi szervezet nevében. A panaszos egyrészt azzal foglalkozott, hogy a Bizottság állítólag nem vette megfelelően figyelembe az intézményhez benyújtott panaszaiban kifogásolt problémákat, másrészt azzal, hogy nem válaszolt az üggyel kapcsolatos 1996. június 14-i levelek egyikére.
1997. december 1-jén továbbítottam a panaszt az Európai Bizottság elnökének. A Bizottság 1998. március 9-én küldte meg véleményét, amelyet észrevételezésre való felhívással együtt továbbítottam Önnek. 1998. május 28-án megkaptam az észrevételeit.
1998. augusztus 3-án és 1998. november 26-án Ön további információkat küldött nekem az ügyével kapcsolatban. Az intézmény által a vizsgálat során tett egyes megállapítások tisztázása érdekében 1999. március 17-én további tájékoztatást kértem a Bizottságtól. 1999. május 6-án a Bizottság arról tájékoztatott, hogy szolgálatai a kért információk összegyűjtésén dolgoznak, és kérte a válaszadási határidő meghosszabbítását.
Az intézmény ezt a kiegészítő információt 1999. május 18-án küldte meg. A Bizottság új válaszát 1999. május 27-én továbbítottam Önnek, észrevételeit pedig 1999. július 1-jén kaptam meg.
Azért írok most, hogy tájékoztassam Önöket az elvégzett vizsgálatok eredményéről.

A PANASZ

A panasz arra vonatkozik, hogy a Bizottság hogyan kezelte az állítólagosan nem biztonságos termék által a fogyasztók számára okozott problémát. A panaszos szerint az Olaszországban értékesített gyertyatartók egy bizonyos típusa több tűz okozója volt. 1996. június 14-én M. egy olasz fogyasztóvédelmi szervezet nevében hivatalos panaszt nyújtott be az Európai Bizottsághoz, amelyben kifogásolta, hogy a gyertyatartó által okozott balesetek súlyos károkat okoztak a fogyasztóknak. A panaszos azt állította, hogy az olasz hatóságok nem tartották be az általános termékbiztonságról szóló 92/59/EGK irányelv (1) (a továbbiakban: az irányelv) 6. és 8. cikkének rendelkezéseit, mivel nem hoztak megfelelő intézkedéseket ezen áru használatának ellenőrzésére. Arra is hivatkozott, hogy ezek a hatóságok nem tettek semmilyen intézkedést a spanyol hatóságok által az összes tagállamnak továbbított, hasonló típusú termék kockázataira vonatkozó korábbi értesítéssel kapcsolatban.
A panaszos arra kérte a Bizottságot, hogy indítson vizsgálatot ebben az ügyben, mivel a termék veszélye ellenére az olasz hatóságok nem indítottak az irányelv 8. cikkében meghatározott sürgősségi eljárást. Felkérte a Bizottságot, hogy tegyen több kezdeményezést a fogyasztókat fenyegető kockázatok ellenőrzése érdekében, többek között hozzon létre egy sürgősségi bizottságot a helyzet felülvizsgálatára, kérjen további intézkedéseket az olasz hatóságoktól, és közvetlenül tiltsa ki a gyertyatartó típusát a piacról.
A panaszos 1996. október 10-én átvételi elismervényt kapott a Bizottságtól, amelyben jelezték, hogy a panaszt a fogyasztók biztonságáért felelős olasz hatóságokhoz továbbítják.
A panaszos 1997. május 29-én ismét írt a Bizottságnak, de levelére nem kapott további választ.
Tekintettel a helyzetre, a panaszos 1997. október 3-án írt az ombudsmannak, azt állítva, hogy a Bizottság nem válaszolt
(1) 1997. május 29-i második levelére, és
(2) nem tette meg a megfelelő intézkedéseket annak biztosítására, hogy a panaszában említett termék ne jelentsen kockázatot a fogyasztókra nézve.

A VIZSGÁLAT

A Bizottság véleménye
Az Európai Bizottságnak a panasszal kapcsolatos észrevételei a következők:
A Bizottság szolgálatai 1996 júniusában kapták meg M. úr első panaszlevelét. A panasz arra vonatkozott, hogy az olasz hatóságok állítólag nem hozták meg a 92/59/EGK irányelv [2] 8. cikkének rendelkezéseiben előírt megfelelő sürgősségi intézkedéseket egy bizonyos típusú gyertyatartó jelentette kockázatok ellenőrzésére.
Az intézmény rámutatott, hogy e 8. cikk célja, hogy lehetővé tegye a tagállamok és a Bizottság közötti hatékony és gyors információcserét a veszélyes termékek által előidézett vészhelyzetekben. A Bizottság véleménye szerint az irányelv alapján csak a tagállamok kezdeményezhetik az irányelv 8. cikkének alkalmazását.
Ezekben az esetekben a Bizottságot tájékoztatni kell az elfogadott intézkedésekről, majd ezt követően tájékoztatni kell a többi tagállamot ezekről az intézkedésekről.
E jogi rendelkezések alapján a Bizottság kifejtette, hogy az ilyen típusú fogyasztói ügyekben betöltött szerepe nagyon korlátozott. Csak azt ellenőrizheti, hogy a kapott információk megfelelnek-e az irányelv rendelkezéseinek, majd továbbíthatja azokat a többi tagállamnak. Az intézmény csak akkor indíthat saját vizsgálatot, ha a termék súlyos és közvetlen kockázatot jelent, és ha a nemzeti intézkedések nem megfelelőek. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy e jogi korlátozások miatt nem hozhatja meg a panaszos által kért intézkedéseket.
A Bizottság hangsúlyozta, hogy továbbította a panaszt az olasz hatóságoknak, mivel ők felelősek a termékek biztonságosságának ellenőrzéséért, és megtehetik a megfelelő intézkedéseket. A Bizottság azt is kérte, hogy folyamatosan tájékoztassák a vizsgálat eredményéről. Az olasz hatóságokhoz intézett levelében a Bizottság szolgálatai arra a tényre hivatkoztak, hogy 1994-ben a spanyol hatóságok tájékoztatták a többi tagállamot a hasonló típusú gyertyatartó által jelentett lehetséges veszélyekről, amint azt az irányelv 7. cikke előírja. Ebben az ügyben a Bizottság megjegyezte, hogy az olasz hatóságok nem tájékoztatták őt semmilyen elfogadott intézkedésről.
Az olasz hatóságok 1996. szeptember 9-én válaszoltak a Bizottság 1996. júniusi levelére, és jelezték, hogy nem tartották szükségesnek semmilyen intézkedés meghozatalát az érintett termékkel kapcsolatban, mivel az nem tűnt veszélyesnek a fogyasztókra nézve. Ez a határozat figyelembe vette azt a tényt, hogy a termék használatával kapcsolatos bírósági eljárást C. békebírái előtt mindkét fél megszüntette.
E válasz alapján a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az állítás csupán egy egyedi esetre vonatkozott, amely nem, csak korlátozott számú terméket érintett.
A Bizottság ezt az információt 1996. október 10-én továbbította a panaszosnak. Levelében kifejtette, hogy a hatályos jogszabályok, nevezetesen a 92/59/EGK irányelv által az intézményre rótt korlátozások miatt nem kezdeményezhet semmit.
Véleményében a Bizottság a panaszos 1997. május 29-i levelére is hivatkozott. Indokolta az e levélre adott válasz hiányát, mivel álláspontja szerint a panaszos által a korábbi levelekben előadott ugyanazon érvek egyszerű megismétléséről van szó.
Végül a Bizottság azzal bizonyította szolgálatainak az irányelv megfelelő olaszországi alkalmazásához fűződő érdekét, hogy az akkori illetékes biztos, Bonino asszony 1997. május 13-án levelet intézett az olasz hatóságokhoz, amelyben aggodalmát fejezte ki a 92/59/EGK irányelv olaszországi végrehajtásával kapcsolatban.
A panaszos észrevételei
Az ombudsman továbbította a Bizottság véleményét a panaszosoknak, felkérve őket, hogy tegyék meg észrevételeiket.
1998. május 20-i levelében a panaszos ragaszkodott a panaszában már kifejtett érvekhez. M. úr azonban válaszol a Bizottság véleményében tett néhány észrevételre. A panaszos hangsúlyozta, hogy panaszának nem az volt a célja, hogy arra kérje a Bizottságot, hogy támogassa a szövetsége által tett intézkedéseket, vagy hogy tegyen közvetlen lépéseket az állítólagosan veszélyes termékkel kapcsolatban. A panaszos célja annak biztosítása volt, hogy a Bizottság megtegye a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az olasz hatóságok megfeleljenek a 92/59/EGK irányelvben meghatározott kötelezettségeknek.
Tekintettel a panaszosra, miután a spanyol hatóságok 1994-ben az irányelv 8. cikke értelmében értesítést küldtek egy hasonló termék által jelentett veszélyekről, az olasz hatóságok kötelesek voltak tájékoztatni a Bizottságot a területükön hozott intézkedésekről, illetve arról, hogy miért nem fogadtak el ilyen intézkedést.
A panaszos rámutatott arra, hogy az olasz hatóságok nem válaszoltak a spanyol hatóságok által 1994-ben készített és valamennyi tagállamhoz eljuttatott jelentésekre. Ezenkívül a Bizottság nem tett semmilyen intézkedést annak érdekében, hogy ezeket az információkat az olasz hatóságoktól bekérje. Szolgálatai két évvel később, és csak a panaszos 1996. júniusi levelét követően érdeklődtek az ügyben.
Bár a Bizottság megemlítette Bonino biztos 1997. május 13-i levelét az olasz hatóságoknak, mint a szolgálatai által az irányelv megfelelő olaszországi alkalmazásának biztosítása érdekében tett erőfeszítések példáját, a panaszos rámutatott arra, hogy az ilyen levél semmilyen kapcsolatban nem áll a panaszában említett konkrét problémákkal.

TOVÁBBI KÉRDÉSEK

A Bizottság által támogatott egyes érvek tisztázása érdekében az ombudsman 1999. március 17-én kelt levelében további információkat kért az intézménytől. A Bizottság a jelen ügyben azon az alapon védte meg álláspontját, hogy a 92/59/EGK irányelv rendelkezéseit nagyrészt a tagállamoknak címezték, így az intézmény nem kezdeményezhetett semmit. A Bizottsághoz intézett levelében az ombudsman emlékeztetett arra, hogy az irányelv mellékletének 8. pontjában úgy tűnik, hogy lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy közvetlenül tájékozódjon egyes fogyasztási cikkek veszélyeiről (3).
Az ügy körülményeire tekintettel az ombudsman megkérdezte a Bizottságot, hogy mérlegelte-e, vagy fontolóra kell-e vennie, hogy hatáskörével élve hivatalból vizsgálatot indítson.
1999. május 6-i levelében a Bizottság elismerte, hogy az irányelv alapján bizonyos kezdeményezési jogkörrel rendelkezik, például hivatalból vizsgálatot indíthat és/vagy összehívhatja a szükséghelyzeti bizottságot. Hozzátette azonban, hogy ezeket a hatásköröket csak kivételes körülmények között biztosítják, amelyek a jelen ügyben nem álltak fenn. A Bizottság véleménye szerint e hatáskörök gyakorlására csak akkor és akkor kerülhet sor, ha egy tagállam előzetesen bejelentette egy veszélyes termék létezését.
A panaszos által kifogásolt helyzetről nem érkezett értesítés. A Bizottság hozzátette, hogy a fellépése még ilyen bejelentés esetén is a kiegészítő információk összegyűjtésének szükségességétől függ, és csak a rendkívüli körülmények fennállásának ellenőrzését követően. Ezeket a kivételes körülményeket a termék által jelentett kockázat sürgőssége és jelentősége, a piac mérete és a balesetek előre nem látható jellege alapján kell meghatározni.
Az intézmény az ügy ténybeli hátterével kapcsolatban is tett néhány megfontolást. Rámutatott, hogy a termék eddig az időpontig csak egyetlen balesetet okozott.
Az ombudsman továbbította a panaszosnak a Bizottság ezen kiegészítő véleményét. 1999. június 30‐i válaszában M. rámutatott arra, hogy a Bizottság 1994. július 12‐én már kapott értesítést a spanyol hatóságoktól, amely egy nagyon hasonló terméktípusra vonatkozott. Véleménye szerint a Bizottság azon hozzáállása, hogy szó szerint az irányelv rendelkezéseire támaszkodik, azt mutatja, hogy az intézmény nem hajlandó a fogyasztók védelmére.

A HATÁROZAT

A panaszos által szolgáltatott információk és az Európai Bizottság által benyújtott észrevételek alapján az ombudsman az alábbi következtetésekre jutott:
1 Válasz a panaszos leveleire
1.1. A panaszt először 1996. június 14‐én nyújtották be a Bizottsághoz. A levél figyelmeztetett az Olaszországban forgalmazott gyertyatartók egy bizonyos típusa által jelentett kockázatokra, valamint arra, hogy a Bizottságnak további lépéseket kell tennie az esetleges károk elkerülése érdekében. A Bizottság erre a kérelemre 1996. október 10‐én válaszolt.
Mivel a panaszos úgy vélte, hogy a Bizottság nem kezelte kielégítően a problémát, 1997. május 29-én kiegészítő levelet küldött az intézménynek. Az ombudsmanhoz benyújtott panaszában a panaszos azt állítja, hogy a Bizottság soha nem válaszolt erre a levélre.
1.2. A Bizottság elismerte, hogy a panaszos második levelére nem érkezett válasz. A válaszadás elmulasztását azonban azzal indokolta, hogy ez az új levelezés ugyanazokra az állításokra vonatkozott, mint az első, amelyre már válaszolt.
1.3. Az európai ombudsman kijelentette, hogy a Bizottság kötelessége, hogy megfelelően válaszoljon a polgárok kérdéseire. Mindazonáltal, amint arra a Bizottság rámutatott, úgy tűnik, hogy a panaszos által a második levelében feltett kérdésekre már válaszoltak. Ilyen körülmények között az ombudsman úgy véli, hogy az ügy e vonatkozásával kapcsolatban nincs szükség további megjegyzésre.
2 A Bizottság által vészhelyzet esetén meghozandó intézkedések 2.1.
A panaszos úgy vélte, hogy a Bizottság nem kezelte megfelelően a levelében kifogásolt problémát, mivel az intézmény nem tette meg a kért intézkedéseket. Az állítólagosan veszélyes gyertyatartó által a fogyasztókra jelentett kockázatok ellenőrzése érdekében a panaszos arra kérte a Bizottságot, hogy tegyen számos kezdeményezést, többek között hozzon létre egy sürgősségi bizottságot a helyzet felülvizsgálatára, kérjen további intézkedéseket az olasz hatóságoktól, és közvetlenül tiltsa ki a gyertyatartó típusát a piacról.
2.2. A Bizottság azzal érvelt, hogy az alkalmazandó közösségi jogszabályok, nevezetesen a 92/59/EGK irányelv alapján nem rendelkezik hatáskörrel ilyen intézkedések megtételére. Hangsúlyozta, hogy csak az érintett nemzeti hatóságok tudják meghatározni a termék által jelentett kockázatok nagyságrendjét, és csak ők hozhatják meg a termék ellenőrzésére szolgáló megfelelő intézkedéseket. Ezen eljárás keretében a Bizottság csak a felelős nemzeti hatóságok által benyújtott információkat ellenőrizheti, és továbbíthatja azokat a többi tagállamnak.
Hozzátette továbbá, hogy a beavatkozása még a tagállam általi bejelentés esetén is csak kivételes körülmények között lehetséges. Ezeket a termék által jelentett kockázat sürgőssége és jelentősége, a piac mérete és a balesetek előre nem látható volta alapján kell meghatározni.
Mivel az olasz hatóságok nem tettek bejelentést, a Bizottság úgy vélte, hogy nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy beavatkozzon ebbe az ügybe. Ezenkívül arra a következtetésre jutott, hogy a termék által jelentett kockázatok nem voltak jelentősek, és így az ügyben nem álltak fenn kivételes körülmények.
2.3. A 92/59/EGK irányelvben foglaltak szerint a Bizottság bizonyos kezdeményezéseket tehet a termékek által a fogyasztók egészségére és biztonságára jelentett súlyos és közvetlen kockázatok ellenőrzése érdekében. Ezek az intézkedések a következőket foglalják magukban:
a. saját vizsgálatot indít és/vagy összehívja a Vészhelyzeti Bizottságot (8. cikk; melléklet, 8. §), a súlyos és közvetlen veszély fennállásáról szóló tagállami értesítést követően;
Olyan határozat elfogadása, amely átmeneti intézkedések meghozatalára kötelezi a tagállamokat, amennyiben az értesítést követően az intézmény tudomására jut, hogy a nemzeti szinten hozott határozatok ellentmondásosak, vagy hogy közösségi megközelítésre van szükség (9. cikk). Az irányelv mindkét esetben előírja, hogy bármely ilyen intézkedés előtt a tagállamnak tájékoztatnia kell a Bizottságot.
2.4. Ezért meg kell vizsgálni, hogy a szóban forgó termék veszélyeire vonatkozó ilyen információt bejelentették-e vagy sem. Amint arra véleményében maga a Bizottság is rámutatott, a spanyol hatóságok 1994. július 12-én egy hasonló termékre vonatkozó bejelentést küldtek valamennyi tagállamnak és a Bizottságnak. Mindazonáltal az intézmény hangsúlyozta, hogy az irányelv 8. és 9. cikke alapján csak akkor léphet fel, ha az olasz hatóságok értesítést küldtek az adott veszélyes termékről.
2.5. A művészetek Bizottság általi értelmezése óta. Az irányelv 8. és 9. cikke pontosnak tűnik, az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság a jelen ügyben jogi hatáskörének korlátain belül járt el, és ezért nem állapítottak meg hivatali visszásságot.
2.6. Az ombudsmannak azonban rá kell mutatnia arra, hogy a hibás termékek által okozott problémák minden európai polgár számára fontos aggodalomra adnak okot. Az Amszterdami Szerződés (4) által hangsúlyozott magas szintű fogyasztóvédelem biztosítása és a polgárok európai intézményekbe vetett bizalmának megerősítése érdekében ezért fontos, hogy ezek az intézmények minden lehetséges lépést megtegyenek a nem biztonságos termékek ellenőrzése érdekében.
3 A Bizottság szerepe a tagállamok által hozott sürgősségi intézkedések nyomon követésében
3.1. A panaszos azt állította, hogy a Bizottság az általa kifogásolt ügyben sem ellenőrizte megfelelően a közösségi jog alkalmazását, mivel nem tette meg a megfelelő intézkedéseket annak biztosítására, hogy az olasz hatóságok válaszoljanak a spanyol hatóságok 1994. július 12-i értesítésére . Ez az értesítés egy hasonló típusú termék által előidézett kockázatokra vonatkozott.
3.2. Az irányelv 8. cikkének (2) és (3) bekezdésében előírtak szerint:
„Ezen információ [tagállami értesítés] kézhezvételekor a Bizottság ellenőrzi, hogy az megfelel-e ezen irányelv rendelkezéseinek, és továbbítja azt a többi tagállamnak, amelyek ezt követően haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot az elfogadott intézkedésekről.”
„Az e cikkben leírt közösségi információs rendszerre vonatkozó részletes eljárásokat a [ ] melléklet tartalmazza.”
Az irányelv melléklete a 9. §-ában kimondja: „A többi tagállam [azaz nem az, amelyik a bejelentést teszi] lehetőség szerint köteles haladéktalanul tájékoztatni a Bizottságot a következőkről:
a) a terméket a területén forgalmazták-e;
b) a veszélyre vonatkozóan szerzett kiegészítő információk [ ]; és minden esetben a lehető leghamarabb tájékoztatniuk kell a Bizottságot a következőkről:
c) a meghozott vagy elhatározott intézkedések [ ];
d) ha az ezen információkban említett terméket a területükön találták meg, de nem hoztak intézkedéseket vagy nem határoztak azokról, és annak okai, hogy miért nem kell intézkedéseket hozni.”
3.3. A Bizottság jelezte, hogy az olasz hatóságoktól nem kapott választ a panaszos által bejelentett termékhez hasonló termék kockázatairól szóló 1994. júliusi spanyol értesítésre. Az olasz hatóságok válaszának hiánya ellenére az intézmény nem tett lépéseket.
3.4. Bár a Bizottság hatékonyabban is felléphetett volna azzal kapcsolatban, hogy az olasz hatóságok nem reagáltak a spanyol hatóságok által 1994-ben küldött értesítésre, az ombudsman megjegyzi, hogy az intézmény lépéseket tett az irányelv megfelelő olaszországi alkalmazásának biztosítása érdekében. Bonino asszonynak, az akkori illetékes biztosnak az olasz hatóságokhoz intézett levele jól illusztrálja ezt az erőfeszítést.
A korábbi megfontolások fényében ezért úgy tűnik, hogy nincs szükség az ombudsman további észrevételeire. Erről a döntésről az Európai Bizottság elnökét is tájékoztatni fogják.
4 Következtetés
Az európai ombudsman e panasszal kapcsolatos vizsgálata alapján úgy tűnik, hogy az Európai Bizottság nem követett el hivatali visszásságot.
Az ombudsman ezért úgy határozott, hogy lezárja az ügyet.
Erről a döntésről az Európai Bizottság elnökét is tájékoztatni fogják.
Tisztelettel:
Jacob SÖDERMAN

---

(1) A Tanács 92/59/EGK irányelve az általános termékbiztonságról, HL L 228., 1992.8.11., 25. o.

(2) A 92/59/EGK irányelv 8. cikkének (1) bekezdése: „Amennyiben egy tagállam sürgősségi intézkedéseket fogad el, vagy úgy dönt, hogy ilyen intézkedéseket fogad el annak érdekében, hogy saját területén megakadályozza, korlátozza vagy különleges feltételekhez kösse egy termék vagy terméktétel forgalomba hozatalát vagy felhasználását egy súlyos és közvetlen kockázat miatt [ ] a fogyasztók egészségére és biztonságára nézve, erről haladéktalanul tájékoztatja a Bizottságot [ ].

(3) A 92/59/EGK irányelv mellékletének 8. pontja: „[...] amennyiben [a Bizottság] szükségesnek tartja, és a kapott információk kiegészítése érdekében kivételes körülmények között hivatalból vizsgálatot indíthat és/vagy összehívhatja a szükséghelyzeti bizottságot [...]”.

(4) XIV. cím, EKSz. 153. cikk