# Az európai ombudsman határozata az Európai Bizottság ellen benyújtott 633/97/PD sz. panaszról
- Szerző: Európai Ombudsman
- Dátum: 1999-07-28T00:00+02:00[Europe/Paris]
- [URL](https://www.ombudsman.europa.eu/hu/decision/hu/904)
---
Strasbourg, 1999. július 28.

Tisztelt P. úr! 1997. július 4-én   
Ön panaszt nyújtott be az ombudsmanhoz, amely az Európai Bizottság által elkövetett hivatali visszásságra vonatkozó két állítást tartalmazott.   
Az első állítás az volt, hogy a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó bizottsági szabályok a tanácsi jogszabályok Bizottság általi végrehajtásában részt vevő egyes bizottságok - az úgynevezett komitológiai bizottságok - dokumentumaira is vonatkoznak, és hogy ezért a Bizottságnak nem kellene automatikusan megtagadnia az ilyen dokumentumokhoz való hozzáférést.   
A második állítás a bizottsági dokumentumok nyilvántartásának hiányára vonatkozik. Ön azt állította, hogy egy ilyen nyilvántartás létrehozásának elmulasztása hivatali visszásságnak minősül, mivel súlyosan korlátozza a polgárok azon lehetőségét, hogy éljenek a dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó, a 94/40/EK bizottsági határozatban megállapított szabályokkal, amelyek szerint a nyilvánosságnak a lehető legszélesebb körű hozzáféréssel kell rendelkeznie a Bizottság dokumentumaihoz.   

AZ 1999. JANUÁR 29-I HATÁROZAT ÉS AJÁNLÁSTERVEZET
-------------------------------------------------

1999. január 29-i   
határozatában az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy az első kérelemmel kapcsolatos további vizsgálatok nem indokoltak, mivel a komitológiai dokumentumokhoz való hozzáférés kérdése az Elsőfokú Bíróság előtt volt egy folyamatban lévő ügyben, a T-188/97. sz., *Rothmans International kontra Bizottság ügyben.*   
E határozat meghozatalakor az ombudsman figyelembe vette, hogy bár a panaszos nem fél a Rothmans-ügyben, panasza nem konkrét komitológiai dokumentumokra vonatkozik, hanem inkább arra az általános kérdésre, hogy a Bizottság nyilvános hozzáférésre vonatkozó szabályai alkalmazandók-e az ilyen dokumentumokra. Úgy tűnt, hogy ezt a kérdést az Elsőfokú Bíróságnak kell eldöntenie a Rothmans-ügyben.   
A második állítást illetően az ombudsman az alábbi ajánlástervezetet intézte a Bizottsághoz az ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban[(1).](#(1)){#Footnote1}   
:   A Bizottságnak nyilvános nyilvántartást kell vezetnie a birtokában lévő dokumentumokról.

A vizsgálat részleteit és az ajánlástervezet indokolását az 1999. január 29-i határozat tartalmazza, amelynek másolatát továbbították a panaszosnak.   

A BIZOTTSÁG RÉSZLETES VÉLEMÉNYE AZ AJÁNLÁSTERVEZETRŐL
-----------------------------------------------------

<br />

Az ombudsman tájékoztatta a Bizottságot, hogy az alapokmány 3. cikkének (6) bekezdése szerint 1999. április 30. előtt részletes véleményt kell küldenie, és hogy a részletes vélemény az ombudsman ajánlástervezetének elfogadásából és végrehajtásának leírásából állhat.   
1999. április 30-án a Bizottság a következő részletes véleményt küldte meg az ombudsmannak:   
:
    *A Bizottság osztja mind P., mind az ombudsman azon véleményét, hogy a dokumentumok nyilvántartásának létrehozása jelezné a nyilvánosság számára azokat a meglévő dokumentumokat, amelyekhez hozzáférést kérhet. Emellett megkönnyítené a dokumentumok keresését, és növelné a dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó politika nyilvános hatását.*
:
    *A Bizottság úgy véli továbbá, hogy a nyilvántartások fontos eszközei annak, hogy tájékoztassák a nyilvánosságot az intézmények tevékenységeiről és a folyamatban lévő munkáról. Egy másik hasznos eszköz ebben a tekintetben az [EUROPA](http://europa.eu) szerver létrehozása az interneten. Van még lehetőség e rendszer továbbfejlesztésére.*
:
    Fontos *azonban hangsúlyozni, hogy a Bizottság által jelenleg a dokumentumok nyilvántartásba vételére használt rendszerek a bejövő és kimenő levelek kezelésére szolgálnak, és nem külső terjesztés céljából szerveződnek. Ezenkívül jelenleg nincs egységes rendszer a bizottsági dokumentumok nyilvántartásba vételére és archiválására. A dokumentumok nyilvántartásba vétele teljes mértékben decentralizált, és az egyes főigazgatóságok és szolgálatok felelősségi körébe tartozik.*
:
    *Az EK-Szerződésnek a dokumentumokhoz való hozzáféréssel foglalkozó 255. cikke végrehajtásának részeként a Bizottság tanulmányozza egy olyan nyilvános nyilvántartás létrehozásának lehetőségét, amely statisztikáink szerint elsősorban a leggyakrabban kért kategóriákba sorolná a dokumentumokat. Nyilvánvaló, hogy a hozzáférés nem csak a nyilvántartásban szereplő dokumentumokra korlátozódna, mivel ez túlságosan korlátozó lenne.*
:
    *A nyilvántartás létrehozásának és alkalmazási körének kérdését a 255. cikk végrehajtásával kapcsolatban a Bizottság elé kell terjeszteni. Ezzel összefüggésben a Bizottság fontolóra veheti nyilvántartási rendszerének felülvizsgálatát is.*

A PANASZOS ÉSZREVÉTELEI
-----------------------

<br />

A részletes véleményt továbbították a panaszosnak, aki azt válaszolta, hogy nem tartja kielégítőnek, mivel nem vállal egyértelmű kötelezettséget a nyilvántartás összeállítására és vezetésére. Megemlíti továbbá, hogy egy 1999 áprilisában tartott konferencián a Bizottság egyik tisztviselője megtagadta annak lehetőségét, hogy a Bizottság nyilvántartást hozzon létre. Végül úgy véli, hogy a Bizottság azon javaslata, hogy a gyakran kért dokumentumok nyilvántartásával kezdődjön, figyelmen kívül hagyja azt a lehetőséget, hogy a nyilvánosság sok más fontos dokumentumot is bekérne, ha csak a tudomására jutna.   

A HATÁROZAT
-----------

<br />

**1 Komitológiai dokumentumok**   
1.1 A panaszos azt állította, hogy a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésről szóló 94/90[bizottsági határozat (2)](#(2)){#Footnote2} a tanácsi jogszabályok Bizottság általi végrehajtásában részt vevő egyes bizottságok - az úgynevezett komitológiai bizottságok - dokumentumaira is vonatkozik, és hogy ezért a Bizottságnak nem kellene automatikusan megtagadnia az ilyen dokumentumokhoz való hozzáférést.   
1.2 1999. január 29-i határozatában az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy ezen állítás további vizsgálata nem indokolt, mivel a komitológiai dokumentumokhoz való hozzáférés kérdése az Elsőfokú Bíróság előtt volt egy folyamatban lévő ügyben, a T-188/97. sz., *Rothmans International kontra Bizottság ügyben.* E határozat meghozatalakor az ombudsman figyelembe vette, hogy bár a panaszos nem fél a Rothmans-ügyben, panasza nem konkrét komitológiai dokumentumokra vonatkozik, hanem inkább arra az általános kérdésre, hogy a Bizottság nyilvános hozzáférésre vonatkozó szabályai alkalmazandók-e az ilyen dokumentumokra. Úgy tűnt, hogy ezt a kérdést az Elsőfokú Bíróságnak kell eldöntenie a Rothmans-ügyben.   
1.3 1999. július 19-én az Elsőfokú Bíróság ítéletet hozott a *Rothmans-ügyben* [(3).](#(3)){#Footnote3} Megállapította, hogy a dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó közösségi szabályok értelmében a komitológiai bizottságok a Bizottság hatáskörébe tartoznak. A 94/90 határozat értelmében tehát a Bizottság feladata, hogy határozzon az e bizottságok dokumentumaihoz való hozzáférés iránti kérelmekről.   
1.4 Úgy tűnik tehát, hogy az Elsőfokú Bíróság az elvi kérdéssel oly módon foglalkozott, amely alátámasztja a panaszos állítását.   
**2 A Bizottság dokumentumainak jegyzéke**   
2.1 1999. január 29-én az Ombudsman a következő ajánlástervezetet intézte a Bizottsághoz:   
:   A Bizottságnak nyilvános nyilvántartást kell vezetnie a birtokában lévő dokumentumokról.

2.2 1999. április 30-án az Európai Bizottság részletes véleményben válaszolt, amelyben elfogadta a dokumentumok nyilvántartásának elvét, amely lehetővé teszi a nyilvánosság számára, hogy megjelölje azokat a létező dokumentumokat, amelyekhez hozzáférést kérhet. A részletes vélemény meghatározza azokat a gyakorlati kérdéseket is, amelyekkel a nyilvántartás létrehozása előtt foglalkozni kell.   
2.3 Bár a panaszos nem tartja kielégítőnek az Európai Bizottság válaszát, az ombudsman elfogadja, hogy az Európai Bizottságnak megfelelő időre van szüksége ahhoz, hogy foglalkozzon az összes létező dokumentum nyilvántartásának létrehozásával kapcsolatos gyakorlati kérdésekkel, amelyekhez a nyilvánosság hozzáférést kérhet. Az ombudsman ezzel összefüggésben azt is megjegyzi, hogy az Elsőfokú Bíróság *Rothmans International kontra Bizottság ügyben hozott* ítélete[(4)](#(4)){#Footnote4} megerősíti, hogy a Bizottságnak a 94/90 határozat alapján a komitológiai dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelmekkel is foglalkoznia kell. A Bizottságnak ezért ezeket a dokumentumokat is fel kell vennie a nyilvántartásába.   
2.4 Az ombudsman sajnálattal állapítja meg, hogy az EK-Szerződés 255. cikkében előirányzott rendelet megszövegezését, amely a Szerződés alapján jogot biztosít a polgároknak az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság dokumentumaihoz való hozzáférésre, késleltette az Európai Bizottság lemondása. Tekintettel azonban a fenti 2.3. pontra, az ombudsman ésszerűnek tartja, hogy a Bizottság az EK-Szerződés 255. cikke végrehajtásának részeként javasolja a dokumentum-nyilvántartás elvének végrehajtását.   
2.5 Az ombudsman ezért úgy véli, hogy a Bizottság kielégítően reagált az ajánlástervezetre, és lezárja az ügyet.   
Erről a határozatról a Bizottság elnökét is tájékoztatni fogják.   
Tisztelettel:   
Jacob Söderman   

*** ** * ** ***

[(1)](#Footnote1){#(1)} Az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről szóló, 1994. március 9-i 94/262 európai parlamenti határozat (HL 1994. L 113., 15. o.).

[(2)](#Footnote2){#(2)} A Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 1994. február 8-i bizottsági határozat *(HL* 1994., L 46., 58. o.).

[(3)](#Footnote3){#(3)} A T-188/97. sz., *Rothmans International kontra Bizottság ügyben* 1999. július 19-én hozott ítélet.

[(4)](#Footnote4){#(4)} Lásd a fenti megjegyzést.