A panasz előzményei

1. A panaszos 2015. augusztus közepén kezdett dolgozni a luxembourgi Európai Beruházási Banknál (EBB). Négyéves szerződését hat hónapos próbaidőre kötötték. A panaszos két gyermekével Luxemburgba költözött, és ott beiratkozott egy magániskolába.

2. Foglalkoztatásának első hat hónapjában a panaszost állítólag közvetlen felettese zaklatta és pszichológiailag zaklatta. Elégedetlen volt a ´s félidős értékelésével.

3. 2016. január 15-én a panaszost arról tájékoztatták, hogy próbaideje nem járt sikerrel, és munkaszerződése 2016. február 15-én lejár.

4. 2016. február 15-én kelt (2016. február 16-án érkezett) levelében a panaszos ´s ügyvédje vitatta a panaszos ´s szerződésének megszüntetését, és kijelentette, hogy a panaszos meg kívánja kezdeni „az EBB személyzeti szabályzatának 41. cikkében előírt ´ egyeztető eljárást [1]”.

5. 2016. február 29-én az EBB azt válaszolta, hogy a panaszos már nem jogosult az „egyeztetési eljárás” megkezdésére, mivel az „az EBB személyzetének tagjai számára van fenntartva”. Hozzátette, hogy az eljárást a szerződés tényleges megszűnése előtt meg kellett volna indítania. Mivel ezt nem tette meg, az EIB´ jogi osztálya által erre vonatkozóan adott tanácsok ellenére az intézmény úgy ítélte meg, hogy az egyeztetési eljárás megindítására irányuló kérelme elfogadhatatlan.

6. Miután 2016. február 23-án és március 10-én két levelet küldött az EIB´s elnökének [2] (amelyeket a jelek szerint figyelmen kívül hagytak), a panaszos 2016. április 13-án panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz. Azt állította, hogy i. zaklatás és megfélemlítés áldozata volt, ii. jogellenesen elbocsátották, és iii. téves tájékoztatást kapott a panasztételi eljárásról, amelyet helytelenül alkalmaztak. Az európai ombudsman vizsgálatot indított a panasz harmadik aspektusával kapcsolatban. Arra kérte az EBB-t, hogy válaszoljon arra az állításra, hogy tévesen tagadta meg a panaszostól a Bank személyzeti szabályzatának 41. cikke szerinti eljárás előnyeit.

7. Az ombudsmannak adott (eredeti) válaszában az EBB azzal érvelt, hogy a 2016. január 21-én tartott találkozó során a panaszos megkapta az eljárás megindításának módjára vonatkozó valamennyi szükséges információt. Ezenkívül 2016. május 2-i levelében az EBB felajánlotta, hogy egyhavi illetményt fizet a volt alkalmazottnak. Az EBB jelezte, hogy az EBB személyzeti szabályzatának 41. cikkét úgy értelmezi, hogy az alkalmazandó az aktív, az inaktív (fizetés nélküli szabadságon lévő) és az EBB-nyugdíjban részesülő korábbi alkalmazottakra. Az EBB azonban nem kezdeményezi az egyeztetési eljárást, ha ezt a személyzet azon korábbi tagjai kérik, akik megszüntették az EBB-vel fennálló munkaviszonyukat. Ez utóbbi kérheti, hogy ügyét az EBB-nél fennálló munkaviszonya megszűnésének időpontjáig egyeztető eljárás keretében tárgyalják [3].

A Bank´s személyzeti szabályzatának 41. cikke szerinti eljárás előnyeinek téves megtagadása

Az ombudsman javaslata a megoldásra

8. A megoldás előterjesztésekor az ombudsman figyelembe vette a felek által előterjesztett érveket és véleményeket. Bár megjegyezte, hogy kizárólag az Európai Unió Bírósága (EUB) jogosult az uniós jog hiteles értelmezésére, az ombudsman úgy ítélte meg, hogy az EBB´ tévesen értelmezte személyzeti szabályzata 41. cikkét.

9. Az ombudsman megjegyezte, hogy a 41. cikk nem tesz különbséget az aktív és a volt alkalmazottak között (akik nem részesülnek EBB-nyugdíjban). Úgy vélte továbbá, hogy e cikk szövege nem támasztja alá az EBB azon érvét, amely szerint a panaszoshoz hasonló magánszemélyek békéltetési eljárás megindításához való joga a munkaszerződés megszűnésével azonnal megszűnik. Úgy tűnik, hogy az EBB által adott értelmezés sérti a patere legem quam ipse fecisti [4] elvét is, amely előírja, hogy minden hatóságnak be kell tartania saját szabályait. Ennek az volt az oka, hogy az EBB a személyzeti szabályzat 41. cikkének elfogadásával kötelezettséget vállalt arra, hogy békéltetési eljárás keretében megkísérli a közte és a (jelenlegi vagy korábbi) alkalmazottai között felmerülő bármilyen jellegű jogvita békés úton történő rendezését.

10. Az ombudsman kiemelten fontosnak tartotta az egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartását. Az ombudsman szerint a 41. cikk EBB´ általi értelmezése ténylegesen olyan helyzetet eredményez, amelyben a személyzet azon tagjai, akik elég szerencsések ahhoz, hogy szerződésük lejárta előtt békéltető eljárásra hivatkozhassanak, jobb bánásmódban részesülnének, mint azok, akik erre nem képesek (például azért, mert az őket hátrányosan érintő cselekményre néhány nappal a szerződésük lejárta előtt kerül sor). Előzetes megállapításaira tekintettel az ombudsman a következő megoldási javaslatot tette az EBB-nek:

„Az ombudsman azt javasolja, hogy az EBB i. tekintse elfogadhatónak a panaszos 2016. március 10-i, az EBB személyzeti szabályzatának 41. cikke szerinti egyeztetés iránti kérelmét, és ii. haladéktalanul indítsa meg az egyeztetési eljárást.

Az egyeztetési eljárásnak ki kell terjednie az állítólagos tisztességtelen elbocsátás és az állítólagos zaklatás kérdésére.

Az ombudsman javasolja továbbá, hogy az EBB a jó szándék további jeleként fizessen a panaszosnak egy további havi fizetést, amint azt az EBB 2016. május 2-i levelében javasolta. Ezt a kifizetést a lehető leghamarabb teljesíteni kell, az EBB személyzeti szabályzatának 41. cikke szerinti egyeztető eljárás esetleges eredményének sérelme nélkül.”

11. Az ombudsmannak adott válaszában az EBB kijelentette, hogy egyetért az ombudsmannak a 41. cikk szerinti egyeztetési eljárás megindítására vonatkozó javaslatával a tisztességtelen elbocsátás kérdését illetően. Ami a zaklatás kérdését illeti, az EBB azt javasolta, hogy a panaszos indítson a munkahelyi méltóságra vonatkozó politika által szabályozott külön eljárást, mivel az EBB-nél elkövetett zaklatással kapcsolatos állítások kivizsgálását ez a politika szabályozza. Az EBB beleegyezett abba is, hogy további havi fizetést fizet a panaszosnak. Ezenkívül felajánlotta, hogy a vonatkozó számlák kézhezvételét követően 2016 júliusáig megtéríti a panaszos gyermekeinek tandíját. Az EBB külön levélben tájékoztatta a panaszost a fentiekről.

12. A panaszos eleinte nagyon elégedett volt a vizsgálat eredményével. Mély háláját fejezi ki az ombudsmannak és munkatársainak a munkájukért. Később azonban arról tájékoztatta az ombudsmant, hogy elégedetlen azzal, ahogyan az EBB a „Munkahelyi méltóság” eljárást lefolytatja. Különösen azt kérdőjelezi meg, hogy ügyét bizalmasan kezelik-e.

Az ombudsman értékelése a megoldásra irányuló javaslatot követően

13. Az ombudsman rámutat, hogy ez a vizsgálat arra vonatkozott, hogy a Bank nem kezdeményezte az egyeztetési eljárást. A Bank beleegyezett abba, hogy lefolytatja ezt az eljárást az állítólagos tisztességtelen elbocsátással kapcsolatban, és teljesítette az ombudsman által javasolt kifizetéseket a panaszosnak. Felajánlotta továbbá, hogy megtéríti a panaszosnak gyermekei tandíját. Az ombudsman üdvözli az EBB döntését. Ezenkívül észszerűnek tartja a Bank azon magyarázatát, amely szerint a békéltetési eljárás keretében nem vizsgálhatja a zaklatás kérdését, mivel az ilyen kérdéseket más szabályok, nevezetesen a Bank „Munkahelyi méltóság” politikája szabályozza.

14. Mivel az ombudsman vizsgálata kizárólag az egyeztető eljárásra összpontosított, az ombudsman azt ebben a szakaszban nem terjeszti ki egy másik, a Bank „Munkahelyi méltóság” politikája által szabályozott eljárásra. Ezenkívül a „Munkahelyi méltóság” eljárás megindítására azt követően került sor, hogy a Bank válaszolt az ombudsman békéltetési eljárásra vonatkozó megoldási javaslatára. Mindazonáltal a panaszos új panaszt nyújthat be az ombudsmanhoz az állítólagos zaklatás kivizsgálására indított eljárással kapcsolatban, amennyiben úgy ítéli meg, hogy az EBB magatartása hivatali visszásságnak minősül.

Következtetés

A vizsgálat alapján az ombudsman az alábbi következtetéssel zárja le az ügyet:

Az ombudsman úgy véli, hogy sikerült megoldást találni.

A panaszost és az Európai Beruházási Bankot tájékoztatják erről a határozatról.

Emily O'Reilly

Európai ombudsman

Strasbourg, 2017. október 31.

[1] Az EBB személyzeti szabályzatának 41. cikke a következőképpen rendelkezik: „A Bank és az egyes alkalmazottak közötti bármilyen természetű jogvitát az Európai Unió Bírósága elé kell terjeszteni. Az alkalmazott által a Bank olyan keresete miatt indított eljárást, amely őt hátrányosan érintené, három hónapon belül kell megindítani.

Az Európai Unió Bírósága előtt indított eljárásokon kívül a 38. cikkben előírt fegyelmi intézkedések alkalmazásából eredőktől eltérő jogviták tekintetében az eljárások megindítása előtt békés rendezést kell kérni a Bank Békéltető Testülete előtt.

Az egyeztetés iránti kérelmet a tényállás bekövetkezésének vagy a jogvita alapjául szolgáló cselekményekről szóló értesítésnek a napjától számított három hónapon belül kell benyújtani [...]”(utólagos kiemelés).”

[2] 2016. március 10-i levelében a panaszos többek között kijelentette, hogy „...ezennel hivatalosan megindítom a 41. cikk szerinti eljárást.”

[3] A panasz hátterével, a felek érveivel és az ombudsman vizsgálatával kapcsolatos további információk az ombudsman megoldási javaslatának teljes szövegében találhatók, amely a következő címen érhető el: https://www.ombudsman.europa.eu/cases/solution.faces/en/85249/html.bookmark

[4] Ezt a mondatot a következőképpen lehet lazán lefordítani: Tartsátok be a törvényt, amelyet ti magatok szabtatok meg.