A panasz előzményei

1. Ezt a panaszt az Európai Parlament kilenc alkalmazottja (a továbbiakban: panaszosok) nevében egy személyzeti szakszervezet nyújtotta be. A titkársági juttatásra való jogosultságuknak az új személyzeti szabályzat hatálybalépése, azaz 2004. május 1‐je utáni visszavonásáról van szó. Ezt a C kategóriába tartozó tisztviselőknek járó juttatást a 2004. április 30-ig hatályos személyzeti szabályzat VII. mellékletének 4a. cikke irányozta elő. Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek (a továbbiakban: egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek) 21. és 65. cikke alapján a juttatás analógia útján az ideiglenes és kisegítő alkalmazottakra is alkalmazandó volt.

2. A személyzeti szakszervezet benyújtott egy első, hasonló panaszt (572/2008/OV. sz. panasz) azzal kapcsolatban, hogy a Parlament megtagadta a titkársági juttatást négy olyan parlamenti tisztviselőtől, akik 2004. május 1-jétől 1–4 ½ hónapig terjedő időtartamú megszakítást tapasztaltak a foglalkoztatásukban. A panasz az ombudsman külön vizsgálatának tárgyát képezte, amelyet a 2009. április 20-i határozattal hivatali visszásság megállapítása nélkül zártak le.

3. 2007-ben a kinevezésre jogosult hatóság helyt adott egy korábbi, AST 3 besorolási fokozatú ideiglenes alkalmazott fellebbezésének, aki nyílt versenyvizsgát követően az új személyzeti szabályzat alapján AST 2 besorolási fokozatú tisztviselővé vált, de elveszítette a titkársági támogatásra való jogosultságát. A titkársági juttatást így visszaadták ennek a személynek. A kinevezésre jogosult hatóság ezt az intézkedést kiterjesztette minden olyan alkalmazottra, aki a) megfelelt az új személyzeti szabályzat XIII. mellékletének 18. cikkében meghatározott feltételeknek (azaz 2004 áprilisában titkársági támogatásban részesült), és b) ideiglenes alkalmazottként eltöltött időszakot követően tisztviselővé vált, amely különösen 2004 áprilisára terjedt ki. A kinevezésre jogosult hatóság azonban megszorítóan alkalmazta ezt az intézkedést, kizárva i. a 2004. május 1-je után szerződéses alkalmazottként felvett személyek eseteit és ii. azokat az eseteket, amikor 2004. május 1-je után megszakították a munkaviszonyt (még ha csak nagyon rövid időre is).

4. A jelen ügyben a kilenc panaszos, akik közül az egyik 2007 áprilisáig dolgozott az Európai Bizottságnál, 2004. május 1-jén, az új személyzeti szabályzat hatálybalépésekor valamennyien kisegítő alkalmazottak voltak, és ebben az időpontban valamennyien titkársági juttatásban részesültek. Kisegítő alkalmazotti szerződésük 2004. május 1-jét követően különböző időpontokban szűnt meg. A kilenc panaszos közül hatot azonnal szerződéses alkalmazottként vettek fel, amikor kisegítő alkalmazotti szerződésük lejárt. Nem szakadt meg a munkaviszonyuk, vagyis az új szerződéses alkalmazotti szerződésük a korábbi kisegítő alkalmazotti szerződésük lejártát követő napon kezdődött. Például H. kisegítő alkalmazotti szerződése 2005. március 31‐én lejárt, és új szerződéses alkalmazotti szerződése 2005. április 1‐jén kezdődött. Az új szerződések értelmében ez a hat panaszos nem volt jogosult titkársági juttatásra.

5. A másik három panaszos helyzete a következő volt:

Amikor JM kisegítő alkalmazotti szerződése 2004. december 31‐én lejárt, először 2005. január 1‐jétől 2005. június 30‐ig alkalmazták kisegítő alkalmazottként, és fenntartották a titkársági juttatásra való jogosultságát. Amikor azonban 2005. július 1‐jén szerződéses alkalmazottként vették fel, elveszítette a titkársági juttatásra való jogosultságát.

SM. és EPA. kisegítő szerződésük lejártakor munkaviszonyuk megszakítását tapasztalták (egy, illetve három hónapra). Ezt követően először kisegítő alkalmazottként vették fel őket, elveszítve a titkársági támogatásra való jogosultságukat, majd szerződéses alkalmazottként.

6. A jelen ügy hét panaszosa tehát i. a fenti 3. pontban említett helyzetben volt, míg SM. és EPA. helyzete ii. volt. Szakmai előmenetelük alapján úgy tűnik, hogy miután szerződéses alkalmazottként dolgoztak, a panaszosok mind ideiglenes alkalmazottá vagy tisztviselővé váltak 2006-ban vagy 2007-ben. Csak N. maradt szerződéses alkalmazott.

7. 2007. június 14-én, június 15-én, június 18-án, június 27-én, július 5-én és július 18-án a panaszosok belső panaszokat (a továbbiakban: a 90. cikk (2) bekezdése szerinti panaszok) nyújtottak be a munkaszerződések megkötésére jogosult hatósághoz a titkársági juttatást megtagadó határozatok ellen. N., aki ebben az időben még a Bizottság alkalmazásában állt, panaszt nyújtott be a Bizottság kinevezésre jogosult hatóságához. A másik nyolc esetben a 90. cikk (2) bekezdése szerinti panaszokat a Parlament főtitkárához nyújtották be.

8. 2007. november 9-én a Parlament kinevezésre jogosult hatósága elutasította a nyolc panaszos közül hét által benyújtott fellebbezéseket. SM. panaszát illetően az AAC nem válaszolt a vonatkozó határidő lejárta előtt, és így hallgatólagosan elutasította a jelen fellebbezést is. 2007. november 28‐án a Bizottság szerződéskötésre jogosult hatósága elutasította N. panaszát. Rámutatott arra, hogy amikor az ügynök megszünteti feladatait, az ügynök és az intézmény közötti szerződéses kapcsolat is megszűnik. Ezért a szerződésből eredő előnyök, beleértve a titkársági juttatást is, ugyanabban az időpontban megszűntek.

9. Ami EPA úr esetét illeti, a Parlament kinevezésre jogosult hatósága rámutatott arra, hogy ha egy alkalmazott 2004. május 1-je után – akár ideiglenesen is – megszünteti tevékenységét, az intézménynek joga, sőt kötelessége, hogy az új szerződés aláírásakor alkalmazza az új személyzeti szabályzat rendelkezéseit, amelyek már nem írják elő a titkársági juttatást.

10. Ami a hat másik panaszost illeti, az AAC a következő magyarázatokkal szolgált:

i. A szerződéses alkalmazottak kategóriája a régi személyzeti szabályzat értelmében nem létezett.

ii. A XIII. melléklet 18. cikkének rendelkezéseit nem lehetett úgy értelmezni, hogy a titkársági juttatást egy új személyzeti kategóriára, nevezetesen a szerződéses alkalmazottakra is kiterjesszék.

iii. A Parlament, a Tanács, a Bizottság és a Bíróság igazgatási vezetőinek 2007. május 15‐i találkozójából kiderült, hogy a vonatkozó rendelkezéseket eltérően értelmezték. A Tanács és a Bizottság úgy vélte, hogy a titkársági juttatásra való jogosultság fenntartása csak akkor alkalmazandó, ha a 2004. április 30-án fennálló különleges munkaviszony továbbra is fennáll, míg a Parlament és a Bíróság úgy vélte, hogy a titkársági juttatás „ad personam” szerzett jog („droit acquis”), amelyet a foglalkoztatási státusz módosítása esetén is fenn kell tartani. Ugyanakkor egyik intézmény sem vélte úgy, hogy a titkársági támogatást fenn kell tartani azon alkalmazottak tekintetében, akik szerződéses alkalmazottá váltak.

A vizsgálat tárgya

11. A vizsgálatot megindító 2008. május 19-i levelében az ombudsman felkérte a Parlamentet, hogy nyilvánítson véleményt a következő állításról és követelésről:

A panaszosok azt állították, hogy a Parlament azáltal, hogy megtagadta tőlük az új személyzeti szabályzat szerinti titkársági juttatásra való jogosultságot, helytelenül és önkényesen járt el, és megsértette a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvét.

A panaszosok azt kérték, hogy a Parlament 2004. május 1-jét követően, amikor kisegítő alkalmazottként vagy szerződéses alkalmazottként új szerződést kötöttek, ismét ítélje oda számukra a titkársági juttatást.

12. Ami az egyik panaszos, N. ügyét illeti, az ombudsman megjegyezte, hogy ügyében a titkársági juttatást elutasító határozatot a Bizottság szerződéskötésre jogosult hatósága hozta meg, ahol abban az időben dolgozott. Az ombudsman ezért tájékoztatta a panaszosokat, hogy N. úr helyzetét illetően nincs elegendő indok a Parlament elleni vizsgálat lefolytatására. A jelen vizsgálat ezért csak annyiban foglalkozik a panasszal, amennyiben az a nyolc másik panaszost érinti.

A vizsgálat

13. A panaszt véleményezésre továbbították a Parlamentnek. A Parlament 2008. október 23-án nyilvánított véleményt. A véleményt továbbították a panaszosoknak, akik 2008. november 17-én megküldték észrevételeiket. Ezek az észrevételek mind a jelen ügyre, mind az 572/2008/OV. sz. panaszra vonatkoztak.

14. 2009. május 19-én az ombudsman további tájékoztatást kért a Parlamenttől. A Parlament 2009. október 1-jén küldte meg kiegészítő véleményét. Az ombudsman megküldte azt a panaszosoknak, akik 2009. november 23-án megküldték kiegészítő észrevételeiket.

15. 2010. március 30-án az ombudsman békés megoldásra irányuló javaslatot nyújtott be a Parlamentnek. A Parlament 2010. június 8-án küldte meg válaszát. A választ továbbították a panaszosoknak, akik 2010. július 28-án megküldték kiegészítő észrevételeiket. 2010. október 19-én az ombudsman hivatala telefonon felvette a kapcsolatot az egyik panaszossal, hogy naprakész tájékoztatást kapjon azokról a további fejleményekről, amelyekre a panaszosok kiegészítő észrevételeiben hivatkoztak, nevezetesen arról, hogy a kapcsolatfelvételek eredményeként a Jogi Szolgálatnak és a főtitkárnak újra meg kell vizsgálnia az ügyet.

Az ombudsman elemzése és következtetései

A. A titkársági juttatás indokolatlan elutasítására vonatkozó állítás

Az ombudsman elé terjesztett érvek

16. A titkársági juttatás jogalapját illetően a panaszosok emlékeztettek arra, hogy a régi személyzeti szabályzat VII. mellékletének 4a. cikke, amely előírta a titkársági juttatást, az egyéb alkalmazottakra is alkalmazandó. Ezenkívül az új személyzeti szabályzat XIII. mellékletének 18. cikke előírja a titkársági juttatás folytatását. A panaszosok az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek mellékletének 1. cikkére is hivatkoztak, amely előírja, hogy a személyzeti szabályzat XIII. mellékletének rendelkezéseit analógia útján alkalmazni kell a 2004. április 30-án alkalmazott egyéb alkalmazottakra. Ami a 2004 áprilisában titkársági juttatásra jogosult kedvezményezettek fogalmát illeti, a panaszosok rámutattak, hogy a jogalkotó nem írt elő különleges feltételt a XIII. melléklet 18. cikkében. Továbbá az a tény, hogy a juttatásban 2004 áprilisában részesülő alkalmazott tisztviselővé vagy szerződéses alkalmazottá vált, nem lehet hatással a kedvezményezett fogalmára.

17. A panaszosok utaltak a jogalkotó szándékaira is, és emlékeztettek a személyzeti szabályzat reformjának történetére, különösen a Bizottság akkori alelnöke, Kinnock úr nyilatkozataira, aki véleményük szerint ígéretet tett a titkársági juttatásra való jogosultság fenntartására. Álláspontjuk szerint elfogadhatatlan a Parlament azon álláspontja, amely szerint a 2004. május 1-je után szerződésmódosításon átesett alkalmazottakat „új alkalmazottaknak” kell tekinteni, és nem jogosultak titkársági juttatásra.

18. A panaszosok azzal érveltek, hogy a szerződéses alkalmazottak kategóriáját először a személyzeti szabályzat és az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek módosításáról szóló, 2004. március 22-i 723/2004/EK, Euratom tanácsi rendelet [1] (a továbbiakban: 723/2004/EK, Euratom rendelet) említi. A panaszosok véleménye szerint a kisegítő alkalmazottaknak el kellett fogadniuk meglévő szerződéseik módosítását, és új szerződéseket kellett aláírniuk szerződéses alkalmazottként. A Parlament – más esetekhez hasonlóan – azonnal javasolhatta volna a panaszosoknak, hogy ideiglenes alkalmazottként írjanak alá szerződéseket. A Parlament így megsértette az egyenlő bánásmód és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét, mivel az ideiglenes alkalmazotti szerződéseket önkényesen ajánlották fel. Ezenkívül az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 52. cikke alapján a panaszosok kisegítő alkalmazotti szerződéseit 2007. december 31-ig meg lehetett volna hosszabbítani.

19. A panaszosok hivatkoztak továbbá a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, 1999. június 28-i 1999/70/EK tanácsi irányelvre [2] és a vonatkozó ítélkezési gyakorlatra, amelyben a közösségi bíróságok különös jelentőséget tulajdonítottak a foglalkoztatás stabilitásának, és figyelembe vették a szerződések időtartamát és megújítását. A panaszosok véleménye szerint a Parlamentnek nyújtott szolgáltatások néhányuk esetében bekövetkezett megszakítása nem tekinthető a foglalkoztatásuk teljes megszakításának. Ennek az volt az oka, hogy szolgálatuk megújítása mindkét fél, különösen a Parlament érdekét szolgálta. A panaszosok előadták továbbá, hogy valójában folyamatosság áll fenn saját szolgálataikban, mivel továbbra is ugyanazt a munkát végzik, ugyanazt az osztályvezetőt és ugyanabban az irodában.

20. A panaszosok végül rámutattak, hogy volt valami önkényes és gonosz (a francia eredetiben: "une attitude maléfique") az egész ügyben. Szerintük a szerződések átsorolásával valóban megállapítható volt, hogy a Parlament igazgatása visszavonta a titkársági juttatást.

21. Véleményében a Parlament a következő megjegyzéseket tette:

22. Ami SM. és EPA. ügyét illeti, a Parlament rámutatott arra, hogy a titkársági juttatás kifizetését megszüntették, miután 2004. május 1-jét követően egy, illetve három hónapos szünetet tartottak a Parlamentnél. A Parlament ezért arra az álláspontra helyezkedett, hogy az SM. és P. által benyújtott panaszok hasonlóak az 572/2008/OV. sz. panasz panaszosainak helyzetéhez.

23. L. ügyét illetően a Parlament emlékeztetett arra, hogy 2005. július 1-jei hatállyal a II. besorolási csoport 7. besorolási fokozatának 1. fizetési fokozatába tartozó szerződéses alkalmazottként vették fel. Azzal érvelt, hogy a panaszos, miután a 18. cikkben előírtnál magasabb besorolási fokozatba vették fel, ettől az időponttól kezdve már nem jogosult titkársági juttatásra. A Parlament ezért arra a következtetésre jutott, hogy panaszát mint megalapozatlant el kell utasítani.

i) A titkársági juttatás "kedvezményezettjének" az új személyzeti szabályzat XIII. mellékletének 18. cikke szerinti fogalmáról

24. A Parlament azzal érvelt, hogy az öt másik panaszos által benyújtott panasz, akiknek ügyét az ombudsman vizsgálat alá vonta, szintén megalapozatlan. Rámutatott arra, hogy a személyzeti szabályzat XIII. mellékletének 18. cikke egy átmeneti rendszer részét képezi, és hogy a jogalkotó által elérni kívánt általános cél a titkársági juttatás fokozatos eltörlése volt. Így a szóban forgó rendelkezés semmilyen körülmények között nem írhatja elő a vitatott rendszer korlátlan fenntartását. A Parlament rámutatott arra, hogy annak előírásakor, hogy azok a kedvezményezettek, akik 2004. május 1-je előtt jogosultak voltak a titkársági támogatásra, azt a 6. besorolási fokozatig fenntarthatják, a jogalkotó az érintett alkalmazott és az intézmény közötti munkaviszony egy vagy több szerződésen vagy szerződéshosszabbításon alapuló folytatását feltételezte, amennyiben a szerződéses jogviszony megelőzte az új személyzeti szabályzat hatálybalépését. Másként fogalmazva, a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 18. cikkének alkalmazása feltételezi az új személyzeti szabályzat hatálybalépése előtt hatályban lévő rendszerrel való kapcsolatot. Ezért a XIII. melléklet 18. cikke nem volt alkalmazandó, amikor az új rendszer keretében olyan típusú munkaszerződést kötöttek, amely 2004. május 1-je előtt nem létezett – ez volt a helyzet az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek IV. címe alapján felvett szerződéses alkalmazottak esetében. Következésképpen, tekintettel arra, hogy az új személyzeti szabályzat nem ír elő titkársági támogatásra való jogosultságot a szerződéses alkalmazottként dolgozó személyek számára, a panaszosok nem hivatkozhattak a támogatásra való jogosultságuk fenntartására. Minden más értelmezés ellentétes lenne a közösségi bíróságok ítélkezési gyakorlatával. Az érintett panaszosokat 2004. május 1-jét követően vették fel szerződéses alkalmazottként. A Parlament előadta, hogy ezért az új személyzeti szabályzat követelményeinek megfelelően járt el, amikor megszüntette számukra a titkársági juttatás kifizetését.

ii) A jogbiztonság és a bizalomvédelem elvének állítólagos megsértéséről

25. A Parlament azzal érvelt, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a jogbiztonság elvének végrehajtása nem korlátozhatja a közösségi jogalkotó mozgásterét. A közösségi jogalkotó bármikor módosíthatja a személyzeti szabályzatot, ha úgy ítéli meg, hogy az a szolgálat érdekében áll, még akkor is, ha az kedvezőtlenebb az érintett tisztviselők számára, feltéve, hogy kellően hosszú átmeneti időszakot határoznak meg [3]. A tisztviselők tehát nem számíthatnak arra, hogy a személyzeti szabályzat ugyanaz marad, mint felvételük időpontjában. Következésképpen a 2004. május 1‐je után szerződéses alkalmazottként felvett alkalmazottakat az új személyzeti szabályzatban előírt jogi szabályozás hatálya alá tartozó új alkalmazottaknak kell tekinteni. Következésképpen a jogbiztonság elve nem igazolhatja a 2004. május 1‐jét követően szerződéses alkalmazottként felvett alkalmazottaknak járó titkársági támogatás további folyósítását.

26. A bizalomvédelem elvét illetően a Parlament emlékeztetett arra, hogy a közösségi bíróságok úgy döntöttek, hogy az ezen elvre való hivatkozás joga minden olyan magánszemélyt megillet, aki olyan helyzetben van, amelyben nyilvánvaló, hogy a közösségi adminisztráció azáltal, hogy számára konkrét, feltétlen és egybehangzó, engedélyezett és megbízható forrásokból származó biztosítékokat adott, megalapozott várakozásokat keltett benne. A közösségi bíróságok ítélkezési gyakorlatából az is következik, hogy az ilyen biztosítékoknak összhangban kell lenniük a személyzeti szabályzat rendelkezéseivel és az alkalmazandó általános szabályokkal [4]. Jelen esetben sem a Parlament belső általános végrehajtási rendelkezéseiből, sem illetékes szervezeti egységeinek határozataiból nem lehet a bizalomvédelem elvének megsértésére következtetni. A panaszosok nem hivatkozhattak a Parlament illetékes hatóságainak konkrét, feltétel nélküli és egybehangzó biztosítékaira a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 18. cikkének téves értelmezése alátámasztása érdekében. A Parlament soha nem vállalt kötelezettséget arra vonatkozóan, hogy a szerződéses alkalmazottak titkársági juttatásra jogosultak.

iii) Az 1999/70/EK irányelv állítólagos megsértése tekintetében

27. A Parlament hangsúlyozta, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 288. cikkével összhangban az irányelv címzettjei a tagállamok. Ebből következik, hogy az 1999/70 irányelv nem alkalmazható a közösségi intézmény és alkalmazottai közötti, a személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó munkaviszonyok keretében. Ezenkívül az 1999/70 irányelv semmilyen utalást nem tartalmaz az olyan vagyoni jogok fenntartására, mint a titkársági juttatás.

28. Észrevételeikben a panaszosok rámutattak arra, hogy a Parlament nagyon megszorítóan értelmezte az új személyzeti szabályzat XIII. mellékletének 18. cikkét. Azzal érveltek, hogy ahelyett, hogy új szerződések aláírására kényszerítették volna őket, a Parlament igazgatása javasolhatta volna a meglévő szerződések módosítását, és akkor a probléma nem merült volna fel. Valójában szerződéseiket megújították, még akkor is, ha a szerződések besorolása vagy besorolása ennek következtében megváltozott. A panaszosok kijelentették, hogy a 18. cikkben használt „kedvezményezettek”,„akik a 2004. május 1-jét megelőző hónapban jogosultak voltak” és „megtartják” szavak nagyon egyértelműek voltak, és nem hagytak teret az értelmezésnek. A panaszosok ezért úgy vélték, hogy a 18. cikk minden olyan értelmezése, amely az övékhez hasonló helyzetben nem biztosít titkársági juttatásra való jogosultságot, rosszakarat és hivatali visszásság jele.

29. 2009. május 19-én az ombudsman további tájékoztatást kért a Parlamenttől öt panaszos helyzetéről, akiket 2004. május 1-je után és közvetlenül kisegítő szerződésük lejárta után szerződéses alkalmazottként vettek fel.  A Parlamenthez intézett levelében az ombudsman rámutatott arra, hogy a Parlament két megfontolás alapján utasította el e panaszosok titkársági juttatásra való jogosultságát. Először is ahhoz, hogy a titkársági juttatásra való jogosultság fennmaradjon, a munkaviszonyt 2004. május 1‐jét követően is fenn kellett tartani, egy vagy több szerződés alapján, amennyiben a szerződéses jogviszony 2004. május 1‐jét megelőzően jött létre. Ilyen folytonosság nem állt fenn azokban az esetekben, amikor az ideiglenes vagy kisegítő alkalmazottak szerződéses alkalmazottá váltak, amely kategóriát csak 2004. május 1-jei hatállyal vezették be. Másodszor, a titkársági juttatáshoz való jognak a panaszosokkal azonos helyzetben lévő szerződéses alkalmazottak számára történő biztosítása ellentétes lenne a közösségi bíróságok ítélkezési gyakorlatával, amely szerint a pénzügyi előnyöket biztosító szabályokat megszorítóan kell értelmezni.

30. E megfontolások közül az elsőt illetően az ombudsman rámutatott, hogy a Parlament beleegyezett a 2004. május 1-je előtt szolgálatban álló azon kisegítő alkalmazottak titkársági juttatásának fenntartásába, akik szerződését meghosszabbították, vagy akik 2004. május 1-je után ideiglenes alkalmazottá vagy tisztviselővé váltak. A Parlament abban is megállapodott, hogy ugyanígy jár el azon ideiglenes alkalmazottak esetében is, akik ezen időpontot követően váltak tisztviselővé. Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek mellékletének 1. cikke előírja, hogy a személyzeti szabályzat XIII. mellékletének rendelkezéseit „analógia útján alkalmazni kell a 2004. április 30-án alkalmazott egyéb alkalmazottakra”. Tekintettel arra, hogy az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek a szerződéses alkalmazottakra is alkalmazandók, úgy tűnt, hogy a vonatkozó szabályok önmagukban nem zárják ki a titkársági juttatás fenntartásának lehetőségét azon kisegítő vagy ideiglenes alkalmazottak esetében, akik ezt követően szerződéses alkalmazottakká váltak, különösen mivel az ellátást „ad personam” fenn kell tartani. Ami a második megfontolást illeti, az ombudsman felhívta a Parlament figyelmét arra, hogy beleegyezett abba, hogy fenntartja a titkársági juttatást azon 2004. május 1-je előtt szolgálatban álló kisegítő alkalmazottak esetében, akik szerződését meghosszabbították, vagy akik 2004. május 1-je után váltak ideiglenes alkalmazottá vagy tisztviselővé, valamint azon ideiglenes alkalmazottak esetében, akik ezen időpontot követően váltak tisztviselővé. A fentiek fényében az ombudsman arra kérte a Parlamentet, hogy fejtse ki, miért véli úgy, hogy az említett panaszosokkal kapcsolatos álláspontja indokolt, figyelembe véve a pénzügyi előnyök hivatkozott szigorú értelmezését.

31. Válaszában a Parlament az első megfontolást illetően rámutatott arra, hogy a XIII. melléklet 18. cikkében előírt átmeneti intézkedések nem alkalmazandók, ha az új személyzeti szabályzat alapján 2004. május 1-jét követően új munkaszerződést kötöttek. A Parlament hivatkozott továbbá a Bizottság által készített, Kinnock úr előszavával ellátott magyarázó brosúrára, amely kifejezetten kimondta, hogy „a titkársági juttatást ad personam alapon a jelenlegi kedvezményezettek tartják meg legfeljebb AST 6 besorolási fokozatú alkalmazottakig, és az új alkalmazottak esetében megszüntetik”[5] (utólagos kiemelés). Hivatkozott továbbá az 572/2008/OV. sz. ügyben 2009. április 20-án hozott ombudsmani határozat 25. pontjára, amelyben az ombudsman kijelentette, hogy a jogalkotó szándéka egyértelműen az volt, hogy a titkársági juttatást ne terjessze ki az újonnan felvett személyzetre. Ennek megfelelően az új személyzeti szabályzat alapján szerződéses alkalmazottként felvett személyek számára nyújtandó juttatást előíró kifejezett rendelkezések hiányában a Parlamentnek nem volt jogi kötelezettsége arra, hogy továbbra is kifizesse a titkársági támogatást az öt panaszosnak.

32. A Parlament azt is megismételte, hogy a Pickering-ügyben hozott ítélet alapján az ott dolgozó alkalmazottak nem hivatkozhatnak arra, hogy javukra továbbra is alkalmazzák a személyzeti szabályzat azon rendelkezéseit, amelyek korábban a korábbi szerződéseik alapján vonatkoztak rájuk. Hasonlóképpen, a Parlament hangsúlyozta, hogy az alkalmazott pénzügyi jogosultságait nem csupán az intézménnyel kötött szerződés jellege határozza meg, hanem azok a kisegítő vagy ideiglenes alkalmazottként kötött korábbi szerződés lejártakor megszűnnek. A 2004. május 1-jét követően szerződéses alkalmazottként felvett öt panaszost az új személyzeti szabályzat értelmében új alkalmazottnak kell tekinteni. A régi személyzeti szabályzat alkalmazása, amely már nem volt hatályban, amikor az intézménnyel új munkaszerződést kötöttek, nem minősült az érintett alkalmazott szerzett jogának.

33. Az ombudsman által felvetett második pontot illetően a Parlament kijelentette, hogy a XIII. melléklet 18. cikke a titkársági juttatásban részesülő személyek és a régi személyzeti szabályzat jogi rendszere közötti folyamatos szerződéses kapcsolat fennállását foglalja magában. Másként fogalmazva, azok a kisegítő vagy ideiglenes alkalmazottak, akik 2004. április 30-án titkársági támogatásban részesültek, és akik ezen időpontot követően ideiglenes alkalmazottként vagy tisztviselő-gyakornokként továbbra is szolgálatban álltak, jogosultak voltak a támogatásra, feltéve, hogy szolgálati jogviszonyuk nem szakadt meg. Ennek megfelelően a titkársági juttatást ad personam alapon tartották meg. A közösségi jogalkotó azonban a személyzeti szabályzatban jogi különbséget kívánt tenni egyrészt a szerződéses alkalmazottak, másrészt a tisztviselők vagy ideiglenes alkalmazottak között a garanciák, a szociális ellátások vagy a díjazás tekintetében. Ilyen esetben az egyenlő bánásmód elve nem volt alkalmazandó. A Parlament ezzel összefüggésben az alábbi ítélkezési gyakorlatra hivatkozott:

„a Közösségek által foglalkoztatott személyek különböző kategóriáinak jogállásában meglévő különbségek nem kérdőjelezhetők meg, amennyiben egyes kategóriák olyan ellátásokat élvezhetnek, amelyeket mások nem kapnak meg . Valójában az egyes személyzeti kategóriák meghatározása megfelel a közösségi igazgatás jogos igényeinek és feladatai jellegének"[6] (utólagos kiemelés).

34. Ilyen körülmények között a Parlament mentesült a szerződéses alkalmazottakkal szembeni pénzügyi kötelezettségek alól, és szigorúan alkalmazta a pénzügyi juttatásokra vonatkozó szabályokat. Másként fogalmazva, az új személyzeti szabályzat szerződéses alkalmazottakra vonatkozó szabályai nem rendelkeztek a titkársági támogatás fenntartásáról azon volt kisegítő alkalmazottak tekintetében, akik szerződéses alkalmazottakká váltak.

35. A Parlament elismerte, hogy a különböző intézmények igazgatási vezetői eltérően értelmezték azt a kérdést, hogy a titkársági juttatás továbbra is fizetendő-e a szerződéses jogviszony megváltozása esetén. A Parlament és a Bíróság volt az egyetlen intézmény, amely rugalmas megközelítést fogadott el a szerzett ad personam jog megtartása tekintetében a személyzeti szabályzat alapján fennálló szerződéses jogviszony módosítása esetén, például a tisztviselővé váló ideiglenes alkalmazottak esetében. A közösségi intézmények egyike sem tartotta fenn azonban a 2004. május 1-jét követően szerződéses alkalmazottként felvett személyek titkársági támogatását. A Parlament hangsúlyozta továbbá, hogy az új személyzeti szabályzat XIII. mellékletének 18. cikke a titkársági juttatások fokozatos megszüntetését célzó átmeneti intézkedések részét képezi.

36. Észrevételeikben a panaszosok megismételték a korábban felhozott érveket. Azzal érveltek, hogy önmagában az a tény, hogy a szerződéses alkalmazottak kategóriáját a 2004. május 1‐jétől alkalmazandó személyzeti szabályzat hozta létre, nem elegendő a XIII. melléklet 18. cikkében foglalt átmeneti intézkedések alkalmazásának elutasításához. A panaszosok előadták, hogy valójában nem létezik új személyzeti szabályzat, mivel a 723/2004/EK rendelet csupán a személyzeti szabályzat módosításának minősül. Emellett a „szerződéses alkalmazottak” nem képezték a személyzet új kategóriáját. A panaszosok szerint a jogalkotó a kisegítő alkalmazottak kategóriáját a kisegítő feladatokat ellátó szerződéses alkalmazottak kategóriájával (franciául: agent contractuel auxiliaire) váltotta fel. Hivatkoztak a Bizottság által ebben az összefüggésben készített magyarázó brosúrára, és azzal érveltek, hogy az volt a szándék, hogy fenntartsák a titkársági juttatást minden olyan kedvezményezett számára, aki 2004. május 1-je előtt részesült abban. Azt állították, hogy a XIII. melléklet 18. cikkében szereplő kedvezményezett fogalma semmilyen módon nem korlátozott, és így az új alkalmazottak kivételével valamennyi alkalmazottra alkalmazandó. A panaszosok azonban úgy vélték, hogy nem tartoznak az „új személyzet” kategóriájába.

Az ombudsman előzetes értékelése, amely békés megoldási javaslathoz vezet

37. A 2004. április 30-ig hatályban lévő személyzeti szabályzat VII. mellékletének 4a. cikke úgy rendelkezett, hogy „a C kategóriába tartozó, gépíróként, gyorsíróként, telexkezelőként, varitipikusként, ügyvezető titkárként vagy főtitkárként alkalmazott tisztviselő átalányösszegű juttatásban részesülhet”(a továbbiakban: titkársági juttatás). Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó, 2004. április 30-ig hatályos alkalmazási feltételek 21. cikke a következőképpen rendelkezett: „[...] A személyzeti szabályzat VII. mellékletének az [...] ideiglenes átalányösszegű juttatások kifizetésére vonatkozó 4a. pontját [az ideiglenes alkalmazottakra] analógia útján kell alkalmazni.” Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 65. cikke úgy rendelkezett, hogy „[a kisegítő alkalmazottakra] analógia útján alkalmazni kell a személyzeti szabályzat VII. mellékletének … 4a. cikkét, amely az ideiglenes rögzített juttatások kifizetésére vonatkozik”.

38. A 723/2004/EK rendelet hatályon kívül helyezte a személyzeti szabályzat VII. mellékletének 4a. cikkét. Az új személyzeti szabályzat XIII. melléklete (Átmeneti intézkedések) 18. cikkének első bekezdése értelmében „[b] azok a kedvezményezettek, akik a 2004. május 1-jét megelőző hónapban jogosultak voltak a személyzeti szabályzat VII. mellékletének korábbi 4a. cikkében említett átalánytámogatásra, azt a 6. besorolási fokozatig ad personam megtartják [...]”. Végül az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek egyetlen melléklete 1. cikkének első bekezdése új változatában kimondja, hogy „[a] személyzeti szabályzat XIII. mellékletének rendelkezéseit analógia útján alkalmazni kell a 2004. április 30-án alkalmazásban álló egyéb alkalmazottakra”.

39. Az ombudsman úgy vélte, hogy a jelen ügyben három különböző helyzetet kell megkülönböztetni.

40. Ami először is SM. és EPA. helyzetét illeti, az ombudsman megjegyezte, hogy a Parlament számára nyújtott szolgáltatásaikban egy hónap (2004. augusztus), illetve három hónap (2004. június–augusztus) szünet következett be. Ezért, mivel 2004. május 1-jét követően szerződéses alkalmazottként új szerződéseket kötöttek, jogi helyzetüket az új személyzeti szabályzat alapján kellett értékelni, amely már nem ír elő titkársági juttatást. Az új személyzeti szabályzat XIII. mellékletének 18. cikke előírja, hogy azok a kedvezményezettek, akik 2004 áprilisában jogosultak voltak titkársági támogatásra, azt ad personam megtarthatják a 6. besorolási fokozatig. Nem vitatott, hogy SM. és EPA. egyaránt jogosult volt a titkársági juttatásra 2004 áprilisában. Az a tény azonban, hogy a 18. cikk a „tartsa meg” szót használja, azt is jelenti, hogy a szolgáltatásnak 2004. május 1-je után is folyamatosnak kell lennie. Következésképpen az olyan alkalmazottak, mint a két panaszos, akik 2004 áprilisában részesültek a juttatásban, de ezt követően felhagytak a parlamenti munkával, és akiket 2004. május 1-je után vettek fel, nem jogosultak a titkársági juttatásra. SM. és EPA. helyzete megegyezett az 572/2008/OV. sz. ügyben a panaszosok helyzetével. Az ombudsman ezen ügyben végzett értékelését követően 2009. április 20-án lezárta vizsgálatát, és megállapította, hogy nem történt hivatali visszásság.

41. Ugyanez a következtetés érvényes a jelen ügyben SM. és EPA. azon panaszára is, amely i. a jogbiztonság elvének és a bizalomvédelem elvének állítólagos megsértésére, ii. az 1999/70/EK irányelvre alapított érveikre, valamint iii. arra vonatkozik, hogy a Parlament magatartásában volt valami önkényes és gonosz („une attitude maléfique”). Az 572/2008/OV. sz. ügyben hozott határozatában az ombudsman nem talált hivatali visszásságot ezekkel a pontokkal kapcsolatban. Az ombudsman különösen azt állapította meg, hogy nem sértették meg a jogbiztonság elvét, mivel a közösségi jogalkotó átmeneti intézkedéseket írt elő. Arra is rámutatott, hogy a panaszosok nem bizonyították, hogy pontos, feltétel nélküli és egybehangzó biztosítékokat nyújtottak arra vonatkozóan, hogy a 2004. május 1-jét követően szerződéses alkalmazottként újonnan felvett alkalmazottak részesülhetnek a titkársági támogatásban. Az ombudsman úgy vélte továbbá, hogy nem szükséges részletesebben megvizsgálni a panaszosoknak az 1999/70/EK irányelvre alapított érvét, mivel a panaszosok nem fejtették ki pontosan, hogy miért vélik úgy, hogy a Parlament megközelítése nem felel meg az irányelvnek. Ami a Parlament által javasolt hatáskörrel való visszaélést illeti, az ombudsman megállapította, hogy a panaszosok által hivatkozott tények nem voltak elegendőek az ilyen visszaélés megállapításához.

42. Másodszor, L. helyzetét illetően az ombudsman megállapította, hogy L. 2005. június 30-ig kisegítő alkalmazottként dolgozott, és ezen időpontig titkársági juttatásban részesült. 2005. július 1-jei hatállyal a 7. besorolási fokozatba tartozó szerződéses alkalmazottként vették fel. E körülmények között L. semmiképpen sem részesülhetett az új személyzeti szabályzat XIII. mellékletének 18. cikkében foglalt átmeneti rendelkezések előnyeiből, mivel e rendelkezés előírja, hogy a támogatás csak a 6. besorolási fokozatig tartható fenn ad personam. Az ügy e vonatkozása tekintetében tehát nem állapítottak meg hivatali visszásságot.

43. Harmadszor, az ombudsman megvizsgálta az öt másik panaszos helyzetét. Megjegyezte, hogy ezeket a panaszosokat 2004. május 1-jét követően vették fel a Parlament szerződéses alkalmazottai közé. Következésképpen a panaszosok jogi helyzetét az új személyzeti szabályzat alapján kellett értékelni, beleértve a XIII. melléklet 18. cikkét is, amely szerint azok a kedvezményezettek, akik 2004 áprilisában titkársági támogatásra voltak jogosultak, azt ad personam megtarthatták a 6. besorolási fokozatig. Nem vitatott, hogy az említett öt panaszos jogosult volt a titkársági juttatásra, és 2004 áprilisában megkapta azt, így teljesítette a 18. cikk első feltételét.

44. A Parlament alapvetően azzal érvelt, hogy az új személyzeti szabályzat XIII. mellékletének 18. cikkében előírt ellátás csak azon tisztviselők vagy ideiglenes alkalmazottak számára áll rendelkezésre, akik 2004 áprilisában titkársági támogatásban részesültek, a 2004. május 1-jét követően szerződéses alkalmazottként felvett személyek számára azonban nem. Álláspontjának indokolása érdekében a Parlament rámutatott arra, hogy a szerződéses alkalmazottak kategóriáját csak az új személyzeti szabályzat vezette be, így az 2004. május 1-je előtt nem létezett.

45. Nem vitatott, hogy a szerződéses alkalmazottak kategóriája csak 2004. május 1-jén jött létre. Meg kell azonban vizsgálni, hogy ez a tény önmagában azt jelenti-e, hogy a Parlament álláspontja megalapozott volt.

46. Az új személyzeti szabályzat XIII. mellékletének 18. cikke azokra a „kedvezményezettekre” vonatkozik, akik 2004 áprilisában jogosultak voltak titkársági támogatásra. Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek mellékletének 1. cikke előírja, hogy a személyzeti szabályzat XIII. mellékletének rendelkezéseit analógia útján „a 2004. április 30-án alkalmazott egyéb alkalmazottakra” is alkalmazni kell. Nem vitatott azonban, hogy ebben az időpontban az említett öt panaszost kisegítő alkalmazottként alkalmazták. A régi személyzeti szabályzat értelmében a kisegítő alkalmazottak az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek értelmében vett „egyéb alkalmazottak” voltak (lásd az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 2004. április 30-ig hatályos változatának 1. cikkét). Mivel az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek mellékletének 1. cikke olyan személyekre vonatkozik, akiket 2004. április 30-án egyéb alkalmazottként alkalmaztak, az egyértelműen az említett panaszosokra vonatkozott. Ilyen körülmények között a Parlament azon érve, hogy a vonatkozó átmeneti rendelkezések nem alkalmazhatók analógia útján a szerződéses alkalmazottakra, téves előfeltevésen alapult.

47. A panaszosok fellebbezéseit elutasító 2007. november 9-i határozataiban az AAC azzal érvelt, hogy a vonatkozó átmeneti rendelkezések nem alkalmazandók a szerződéses alkalmazottakra. Véleménye szerint nem tűnt logikusnak, hogy a jogalkotó azt akarta volna, hogy a szerződéses alkalmazott titkársági juttatásra való jogosultsága a II. besorolási csoport utolsó besorolási fokozatába való besorolása előtt szűnjön meg. A Parlament a jelen kifogásra vonatkozó véleményében nem hivatkozott erre az érvre. Az ombudsman mindazonáltal hasznosnak tartotta, hogy foglalkozzon ezzel a kérdéssel.

48. Ebben az összefüggésben meg kell jegyezni, hogy az új személyzeti szabályzat XIII. mellékletének 18. cikke előírja, hogy a titkársági juttatást a 6. besorolási fokozatig ad personam fenntartják. A személyzeti szabályzat 5. cikke szerint a tisztviselők két csoportba sorolhatók: AD és AST. Az AD besorolású tisztviselők az AD 5–AD 16 besorolási fokozatba tartoznak. Az AST kategóriába tartozó tisztviselőket az AST 1–AST 11 besorolási fokozatba sorolják be. Az AST 6 besorolási fokozatot például irodai alkalmazottként dolgozó tisztviselők számára, míg az AST 7 besorolási fokozatot például vezető irodai alkalmazottként dolgozó tisztviselők számára tervezték. Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 10. cikke szerint ugyanezek a kategóriák vonatkoznak az ideiglenes alkalmazottakra is. Az új személyzeti szabályzat XIII. mellékletének 18. cikke tehát azt jelentené, hogy a jogalkotó szándéka a következő volt: ha a hivatalnokok teljesítik az e rendelkezésben meghatározott feltételeket, jogosultak lennének a titkársági juttatást mindaddig megtartani, amíg elő nem léptetik őket, és vezető hivatalnokokká nem válnak. Ami a kisegítő alkalmazottakat illeti, az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 53. cikke négy kategóriát ír elő, amelyek összesen kilenc csoportot foglalnak magukban (I-IX). A VII. csoport a titkároknak és irodai alkalmazottaknak felel meg, míg a VI. csoport a tapasztalt titkárok vagy irodai alkalmazottak számára van előirányozva. Ami a szerződéses alkalmazottakat illeti, az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 80. cikke négy, 18 besorolási fokozatból álló besorolási csoportot ír elő. A 4–7. besorolási fokozatba tartozó II. besorolási csoport „tisztviselők vagy ideiglenes alkalmazottak felügyelete mellett végzett irodai és titkársági feladatokra, irodavezetésre és egyéb egyenértékű feladatokra” vonatkozik. A tisztviselőkre, ideiglenes alkalmazottakra és kisegítő alkalmazottakra vonatkozó szabályokkal ellentétben a II. besorolási csoport ezért nem tesz különbséget az érintett személyzet szolgálati ideje szerint. Tekintettel azonban arra, hogy a II. besorolási csoport mind az irodai alkalmazottakat, mind a vezető irodai alkalmazottakat magában foglalja, és négy besorolási fokozatot foglal magában, teljes mértékben lehetséges, hogy a vezető irodai alkalmazottak e besorolási fokozatok közül a legmagasabb, nevezetesen a 7. besorolási fokozatba tartoznak. A vezető beosztást betöltő szerződéses alkalmazottak így már nem lennének jogosultak titkársági juttatásra, mint a tisztviselők és az ideiglenes alkalmazottak. Ilyen körülmények között úgy tűnik, hogy a titkársági juttatás fenntartásának az új személyzeti szabályzat XIII. mellékletének 18. cikkében előírt, a „6. besorolási fokozatig” történő korlátozása a szerződéses alkalmazottakra nem okoz nehézséget. Érdekes volt megjegyezni, hogy L. esetében maga a Parlament is – egyéb megfontolások mellett – rámutatott arra, hogy őt a 7. besorolási fokozatba vették fel, és így nem volt jogosult titkársági juttatásra.

49. Valójában, ha a következetlenségre lehetne hivatkozni, úgy tűnik, hogy az inkább a kisegítő alkalmazottak, mint a szerződéses alkalmazottak helyzetére vonatkozik. A fent említettek szerint a VI. csoportba a tapasztalt titkárként vagy irodai alkalmazottként dolgozó kisegítő alkalmazottak tartoznak. Úgy tűnik tehát, hogy egy vezető titkár megtarthatná titkársági juttatását, ha kisegítő alkalmazottként foglalkoztatnák, de nem tarthatná meg, ha tisztviselő vagy ideiglenes alkalmazott lenne. A releváns szabályok koherenciájára vonatkozó érv tehát meglehetősen gyengének tűnt.

50. Meg kell tehát vizsgálni, hogy van-e más olyan ok, amely igazolhatná azt a következtetést, hogy az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek mellékletének a személyzeti szabályzat XIII. mellékletével összefüggésben értelmezett 1. cikke nem jogosítja fel az említett öt panaszost arra, hogy továbbra is titkársági támogatásban részesüljenek.

51. Amint azt már említettük, az a tény, hogy az új személyzeti szabályzat XIII. mellékletének 18. cikke a „tartsa meg” szót használja, azt jelenti, hogy 2004. május 1-je után is fenn kell állnia a szolgálat folytonosságának.

52. Valamennyi érintett panaszos új szerződést írt alá a Parlament szerződéses alkalmazottjaként, miután kisegítő alkalmazotti szerződésük lejárt. Így azzal lehet érvelni, hogy ez a tény önmagában elegendő volt a vonatkozó átmeneti rendelkezések alkalmazásának kizárásához.

53. Az ombudsman ugyanis úgy vélte, hogy jogszerű lenne, ha egy intézmény így értelmezné az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek XIII. mellékletének 18. cikkét és mellékletének 1. cikkét. Ezek az átmeneti rendelkezések tehát csak azon alkalmazottak számára lennének elérhetők, akiknek a foglalkoztatása 2004. május 1-jét követően változatlanul folytatódott. Az ilyen szigorú értelmezés nyilvánvalóan összhangban állna a pénzügyi előnyöket biztosító szabályok szigorú értelmezésének szükségességével. Az igazgatási vezetők 2007. április 19-i ülésének jegyzőkönyvéből kitűnik, hogy a Bizottság és az EU Tanácsa ezt az álláspontot képviselte.

54. Az ombudsman azonban úgy ítélte meg, hogy jogszerűnek tűnik a vonatkozó átmeneti intézkedéseket úgy értelmezni, hogy azok azokra a helyzetekre vonatkoznak, amikor a szerződéses feltételek megváltoztak, feltéve, hogy a szolgáltatás folyamatos. Ez volt az az indok, amelyre a Parlament megközelítését alapozták. Konkrétabban, a fent említett ülés jegyzőkönyve jelezte, hogy „pour les représentants du Parlement ..., il s'agit d'un droit acquis ad personam dont aucune disposition expresse ne prévoit la suppression, même en cas de modification du type d'engagement (par exemple, au cas où un agent temporaire devient fonctionnaire). Le représentant du Parlement confirme qu'il considère que l'intéressé doit conserver ce droit ad personam tant que le lien avec l'institution n'est pas rompu".

55. Az ombudsman megértette, hogy amennyiben a szolgáltatás folyamatossága biztosított, a Parlament úgy ítélte meg, hogy a vonatkozó átmeneti intézkedések a következő helyzetekben alkalmazandók: i. azokban az esetekben, amikor az ideiglenes alkalmazott 2004. május 1-je után válik tisztviselővé; és ii. azokban az esetekben, amikor a kisegítő alkalmazott 2004. május 1-je után válik tisztviselővé vagy ideiglenes alkalmazottá.

56. Ami a jelen ügyet illeti, egyértelműnek tűnt, hogy az említett öt panaszos helyzetét illetően folyamatos volt a szolgáltatás. Először is, SM és EPA helyzetével ellentétben szolgálati jogviszonyuk nem szakadt meg. Ezenkívül az öt panaszos rámutatott arra, hogy továbbra is ugyanazt a munkát végzik, ugyanazt az osztályvezetőt és ugyanabban az irodában. A Parlament nem vitatta ezeket a nyilatkozatokat.

57. A Parlament által kifejtett logika alapján az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek mellékletének a személyzeti szabályzat XIII. mellékletének 18. cikkével összefüggésben értelmezett 1. cikkében foglalt átmeneti rendelkezéseknek ezért az említett öt panaszoshoz hasonló olyan személyekre is vonatkozniuk kell, akik korábban kisegítő alkalmazottak voltak, és akik kisegítő alkalmazotti szerződésük lejártát követően azonnal szerződéses alkalmazottként folytatták szolgálatukat a Parlamentnél.

58. A Parlament csak azért indokolta azon álláspontját, hogy a vonatkozó átmeneti rendelkezéseket nem kell alkalmazni a szerződéses alkalmazottakra, mert ez a személyzeti kategória nem létezett az új személyzeti szabályzat 2004. május 1-jei hatálybalépése előtt. Ez az érv azonban nem volt meggyőző, mivel az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek mellékletének 1. cikke előírja, hogy a személyzeti szabályzat XIII. mellékletének rendelkezéseit analógia útján alkalmazni kell „a 2004. április 30-án alkalmazásban álló egyéb alkalmazottakra”. Ezért nem a 2004. május 1-jei helyzet, hanem a 2004. április 30-i helyzet a döntő. Amint azonban már kifejtettük, nem vitatható, hogy az említett öt panaszos „a 2004. április 30-án alkalmazott egyéb alkalmazottakhoz” tartozott. Az ombudsman ezért nehezen értette, hogy az a tény, hogy ezek a panaszosok ezt követően a Parlament szerződéses alkalmazottaivá váltak, hogyan indokolhatja azt a nézetet, hogy nem részesülhetnek az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek melléklete 1. cikkének és az új személyzeti szabályzat XIII. melléklete 18. cikkének Parlament általi értelmezéséből. Ez a kivétel nem volt összhangban a Parlamentnek a 2007. április 19-i ülés jegyzőkönyvében rögzített politikájával.

59. Ami a Parlament azon érvét illeti, hogy a jogalkotónak nem állt szándékában kiterjeszteni a kedvezményezettek körét a szerződéses alkalmazottakra, az ombudsman megjegyezte, hogy a Parlament nem terjesztett elő bizonyítékot e javaslat alátámasztására. Igaz, hogy az ombudsman további információkérésére adott válaszában a Parlament Kinnock úr előszavára hivatkozott a magyarázó brosúrában, amely kimondta, hogy a titkársági juttatás „megszűnik az új alkalmazottak esetében”. Anélkül azonban, hogy szükség lenne e nyilatkozat bizonyító erejének értékelésére, semmi nem utal arra, hogy a Kinnock úr által használt „új alkalmazottak” kifejezést úgy kellene értelmezni, hogy az „szerződéses alkalmazottakat” jelent.

60. Az ombudsman jól megértette a Parlament azon érvét, hogy a jogalkotónak valóban az volt az általános célja, hogy fokozatosan megszüntesse a titkársági juttatást, és hogy ezért a XIII. melléklet 18. cikkét nem lehet úgy értelmezni, hogy az „a vitatott rendszer korlátlan folytatását írja elő”. Nehéz volt azonban megérteni, hogy ennek a célnak miért kellene relevánsnak lennie azon személyek esetében, akik kisegítő alkalmazottként szolgáltak, majd szerződéses alkalmazottként folytatták szolgálatukat a Parlamentnél, más alkalmazottak esetében azonban nem, akik tisztviselői kinevezésüket, illetve ideiglenes vagy kisegítő alkalmazottként történő felvételüket követően folytatták szolgálatukat.

61. A fentiek fényében az ombudsman ideiglenesen arra a következtetésre jutott, hogy a Parlament azon döntése, hogy megtagadja az említett öt panaszostól a titkársági juttatásra való további jogosultságot, összeegyeztethetetlen azzal az előfeltevéssel, amelyen az e területre vonatkozó politikája alapult, és ezért határozata hivatali visszásságnak minősül. Ennek megfelelően az ombudsman békés megoldásra irányuló javaslatot nyújtott be a Parlamentnek, amelyben arra kérte a Parlamentet, hogy vizsgálja felül azon döntését, hogy az öt érintett panaszos tekintetében nem tartja fenn a titkársági juttatást.

A békés megoldásra irányuló javaslatát követően az ombudsman elé terjesztett érvek

62. Válaszában a Parlament emlékeztetett arra, hogy a személyzeti szabályzat XIII. mellékletének 18. cikke úgy rendelkezik, hogy a titkársági juttatást a 6. besorolási fokozatig ad personam kell megtartani. A titkársági feladatokat ellátó szerződéses alkalmazottak a II. besorolási csoport 4., 5., 6. vagy 7. besorolási fokozatába sorolhatók. Tekintettel arra, hogy a 7. besorolási fokozat a II. besorolási csoport utolsó besorolási fokozata, és hogy a titkársági feladatokat ellátó szerződéses alkalmazottak ebbe a besorolási fokozatba sorolhatók, következetlen lett volna, ha a jogalkotó ezt az előnyt a szerződéses alkalmazottaknak kívánta volna biztosítani, ugyanakkor úgy döntött volna, hogy megfosztja őket ettől, ha a 7. besorolási fokozatba sorolják őket.

63. A Parlament hozzátette, hogy a vonatkozó rendelkezések célja az volt, hogy lehetővé tegyék a 2004. április 30-án szolgálatban álló alkalmazottak számára, akik abban az időpontban megkapták a titkársági juttatást, hogy továbbra is megkapják azt. A Parlament úgy ítélte meg, hogy ezeket a rendelkezéseket megszorítóan kell értelmezni, és ezért nem alkalmazhatók olyan helyzetekre, amelyekben az érintett szerződéses helyzete megváltozott, mivel a vonatkozó rendelkezések nem irányoztak elő kifejezetten ilyen helyzetet.

64. A Parlament hivatkozott arra az ítélkezési gyakorlatra, amely szerint a személyzeti szabályzat rendelkezéseinek „kizárólag az a célja, hogy kölcsönös jogok és kötelezettségek megállapításával szabályozzák az intézmények és a tisztviselők közötti jogviszonyokat”, és „pontos megfogalmazást alkalmaznak, és nincs ok arra, hogy hatályukat analógia útján kiterjesszék azokra a helyzetekre, amelyekre kifejezetten nem hivatkoznak”[7]. Ez az ítélkezési gyakorlat az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételekre is vonatkozott. Ezért a titkársági juttatás fenntartására vonatkozó rendelkezések a legszigorúbb értelemben csak azokra az ideiglenes alkalmazottakra alkalmazhatók, akik ideiglenes alkalmazottak maradnak, vagy azokra a kisegítő alkalmazottakra, akik 2004. május 1-je után is kisegítő alkalmazottak maradnak, szerződésmódosítás nélkül. A Parlament emlékeztetett arra, hogy ezt a szigorú értelmezést, amelyet az ombudsman nem kérdőjelezett meg, a Bizottság és a Tanács fogadta el. A Parlament rámutatott arra, hogy a szerződéses alkalmazottak az uniós alkalmazottak új kategóriáját alkotják, amelyet a 2004. május 1-jén hatályba lépett új személyzeti szabályzat vezetett be. Valamely intézmény szerződéses alkalmazottjaként foglalkoztatott személyt tehát 2004. május 1‐jét követően de facto felvettek, ami azt jelenti, hogy az ezen időpontot megelőzően az intézménnyel fennálló minden szerződéses kapcsolat szükségszerűen a régi személyzeti szabályzatban előírt eltérő jogi szabályozásból ered.

65. A Parlament ugyanakkor jelezte, hogy a gyakorlatban olyan kiegyensúlyozott megközelítést választott, amely egyenlő mértékben veszi figyelembe a vonatkozó rendelkezések szövegét és a jogbiztonság megőrzésének szükségességét. Ez a titkársági juttatás fenntartását eredményezte bizonyos körülmények között, amikor az érintett szerződéses helyzete megváltozott. A foglalkoztatás folyamatossága esetén tehát a 2004. május 1‐jét követően tisztviselővé vált ideiglenes alkalmazottak és az ezen időpontot követően ideiglenes alkalmazottá vagy tisztviselővé vált kisegítő alkalmazottak részesülhettek a személyzeti szabályzat VII. melléklete 18. cikkének alkalmazásában, és így továbbra is megkapták a 2004. április 30‐án kapott titkársági támogatást.

66. A Parlament azzal érvelt, hogy a vonatkozó szabályok értelmezésének fenti rugalmassága megengedhető, mivel nem ellentétes a jogalkotó szándékával, amely egyértelműen a titkársági juttatás fokozatos megszüntetése volt. Ellentétes lett volna a jogalkotó azon szándékával, hogy titkársági juttatást nyújtson a 2004. évi reform nyomán létrejött új személyzeti szabályzat alapján felvett új alkalmazottaknak. A Parlament azon döntése, hogy a rendelkezéseket rugalmasan alkalmazza, nem értelmezhető úgy, hogy köteles lenne kiterjeszteni e rugalmas megközelítés előnyeit a személyzet más olyan kategóriáira is, amelyeknek a személyzeti szabályzat értelmében nincs joguk arra, hogy továbbra is részesüljenek a titkársági juttatásban, és akiknek nem lenne helyénvaló e juttatás nyújtása. A Parlament úgy vélte, hogy lehetővé kell tenni számára, hogy saját maga szabja meg e rugalmas értelmezés határait. Az ilyen korlátok önálló meghatározása azonban csak a kérdést szabályozó releváns ítélkezési gyakorlat hiányában lehetséges, és csak annyiban, amennyiben az nem vezet önkényes helyzetek kialakulásához. Egyrészt nem született olyan ítélet vagy végzés, amely arra kötelezte volna az európai intézményeket, hogy továbbra is fizessék ki a titkársági támogatást azoknak a volt kisegítő alkalmazottaknak, akik azt 2004. április 30-án kapták, és akik 2004. május 1-jét követően valamely intézmény szerződéses alkalmazottaivá váltak. Nem született olyan ítélet sem, amely arra kötelezte volna a Parlamentet, hogy a szerződéses alkalmazottaknak a tisztviselőkkel, ideiglenes alkalmazottakkal vagy kisegítő alkalmazottakkal azonos, jogszabályban előírt vagy pénzügyi előnyöket biztosítson. Éppen ellenkezőleg, az Elsőfokú Bíróság szerint a szerződéses alkalmazottak új kategóriájának létrehozásakor „a Tanács élt azzal a szabadságával, hogy bármikor módosítsa a személyzeti szabályzatot és az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételeket, amelyeket a szolgálat érdekében állónak ítélt, és hogy a jövőre nézve kevésbé kedvező rendelkezéseket fogadjon el az érintett alkalmazottakra vonatkozóan”[8]. A Parlament arra a következtetésre jutott, hogy a kérdést szabályozó ítélkezési gyakorlat hiányában, és mivel az nem vezet önkényes helyzetek kialakulásához, álláspontja nem kérdőjelezhető meg. A Parlament ezért arra a következtetésre jutott, hogy a békés megoldásra irányuló javaslatot el kell utasítani.

67. Kiegészítő észrevételeikben a panaszosok rámutattak arra, hogy a Parlament által a személyzeti szabályzat XIII. mellékletének 18. cikke és a szerződéses alkalmazottak II. besorolási csoporton belüli besorolása között hivatkozott ellentmondást nem támasztották alá. Azzal érveltek, hogy a Parlament által elfogadott kiegyensúlyozott megközelítés diszkriminatív, mivel csak azokat a személyeket zárja ki, akiket – néha nagyon rövid ideig – szerződéses alkalmazottként foglalkoztatnak. A panaszosok azzal érveltek, hogy a személyzeti szabályzat III. mellékletének 18. cikkét jogszabályi rendelkezésként kell alkalmazni, ami azt jelenti, hogy nincs lehetőség értelmezésre, és még kevésbé van lehetőség a korlátok önálló meghatározására. A panaszosok arra is rámutattak, hogy a Parlament 2010. júniusi plenáris ülésén találkoztak a Parlament főtitkárával. Miután a Parlament békés megoldásra irányuló javaslatra adott válaszát a Parlament elnöke már aláírta, a főtitkár asszisztense tájékoztatta őket, hogy a Parlament Jogi Szolgálata újra megvizsgálja az ügyet annak érdekében, hogy a főtitkár alaposan megvizsgálja az ügyet. Tekintettel arra, hogy a Parlament főtitkára jó szándékáról tett tanúbizonyságot, amikor beleegyezett az ügy újbóli megnyitásába, a panaszosok kijelentették, hogy pozitív eredményt remélnek.

Az ombudsman értékelése a békés megoldásra irányuló javaslatát követően

68. 2010. március 30-i békés megoldási javaslatában az ombudsman arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Parlament azon döntése, hogy megtagadja az öt panaszos titkársági juttatásra való jogosultságának fenntartását, összeegyeztethetetlen azzal az előfeltevéssel, amelyen az e területre vonatkozó politikája alapult, nevezetesen azzal, hogy az alkalmazandó szabályokat „rugalmasan” kell értelmezni azokban az esetekben, amikor „a szolgálat folyamatossága” állt fenn. Ezért arra kérte a Parlamentet, hogy vizsgálja felül azon döntését, hogy az öt panaszos esetében nem tartja fenn a titkársági juttatást. Az ombudsman azonban nem foglalt állást abban a kérdésben, hogy a szabályok „rugalmas értelmezése” valóban helyes volt-e. Az ombudsman alaposan megvizsgálta a Parlament által a békés megoldásra irányuló javaslatára adott válaszában felhozott valamennyi érvet, és következtetéseit az alábbiakban ismertetjük.

69. Az ombudsman megjegyzi, hogy az ombudsman békés megoldásra irányuló javaslatára adott válaszában a Parlament kifejezetten elismerte, hogy „[...] a szóban forgó rendelkezések célja annak lehetővé tétele, hogy a 2004. április 30-án szolgálatban álló egyéb alkalmazottak, akik abban az időpontban titkársági juttatásban részesültek, továbbra is megkapják azt. Ezeket a rendelkezéseket [...] szigorúan kell értelmezni, és ezért nem alkalmazhatók olyan helyzetekre, amelyekben az érintett személy szerződéses helyzete megváltozott, mivel a vonatkozó rendelkezések nem írnak elő kifejezetten ilyen helyzetet.” A Parlament továbbá arra a következtetésre jutott, hogy „[a] legszigorúbb értelemben ezek a rendelkezések ezért csak olyan ideiglenes alkalmazottak esetében alkalmazhatók, akik 2004. május 1-jét követően is ideiglenes alkalmazottak maradnak, vagy olyan kisegítő alkalmazottak esetében, akik 2004. május 1-jét követően is kisegítő alkalmazottak maradnak, szerződésmódosítás nélkül”. A Parlament rámutatott, hogy a Bizottság és a Tanács ezt a szigorú értelmezést fogadta el, amelyet az ombudsman nem kérdőjelezett meg.

70. A Parlament azonban azzal érvelt, hogy a vonatkozó szabályok értelmezésével kapcsolatos rugalmas megközelítése „megengedhető, mivel nem ellentétes a jogalkotó szándékával. Ebben az esetben azonban a jogalkotónak egyértelműen az volt a szándéka, hogy fokozatosan megszüntesse a titkársági juttatást.” A Parlament arra az álláspontra helyezkedett, hogy „...  azt is lehetővé kell tenni, hogy saját maga szabhassa meg e rugalmas értelmezés határait. E korlátok önálló meghatározása azonban csak a kérdést szabályozó releváns ítélkezési gyakorlat hiányában lehetséges, és csak annyiban, amennyiben az nem vezet önkényes helyzetek kialakulásához.”

71. Az ombudsman először is rá kíván mutatni arra, hogy – amint azt maga a Parlament is hangsúlyozta – „rugalmas” megközelítést választott, amely szerint a titkársági juttatásra való jogosultságot a szerződéses helyzet változása esetén is fenntartják, feltéve, hogy a szolgálat folyamatos. Az ombudsman azonban nincs meggyőződve arról, hogy a Parlament következetesen alkalmazta rugalmas értelmezését, és – a Parlament állításával ellentétben – gyakorlata valóban az alkalmazottaival szembeni önkényes és eltérő bánásmódhoz vezetett, amint azt a jelen panasz is mutatja. A békés megoldásra irányuló javaslatra adott válaszában a Parlament nem adott meggyőző indokolást arra vonatkozóan, hogy a titkársági juttatást miért kellene továbbra is kifizetni azoknak a kisegítő alkalmazottaknak, akik ideiglenes alkalmazottá váltak, vagy azoknak az ideiglenes alkalmazottaknak, akik 2004. május 1-je után váltak tisztviselővé, de nem kellene kifizetni azoknak a kisegítő vagy ideiglenes alkalmazottaknak, akik a Parlament által a „rugalmas megközelítés” igazolására előterjesztett egyetlen indok, a „szolgálat folytonosságának” megszakítása nélkül ezen időpontot követően váltak szerződéses alkalmazottá.

72. Az ombudsman hangsúlyozni kívánja, hogy a 2004. május 1-jén hatályba lépett új személyzeti szabályzat véglegesen eltörölte a titkársági juttatást. A titkársági juttatás eltörlése a jogalkotó kifejezett döntése volt. Az általános szabály alóli kivételek megszorító értelmezésének elve alapján tehát úgy tűnik, hogy a legjogszerűbb és legmegfelelőbb értelmezés a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 18. cikkének az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek mellékletének 1. cikkével összefüggésben történő megszorító értelmezése lenne. Az ilyen megszorító értelmezés összhangban lenne a pénzügyi előnyöket biztosító szabályok megszorító értelmezésének szükségességével is. Ezért az új személyzeti szabályzat alapján 2004. május 1-je után felvett új alkalmazottak – beleértve a szerződéses alkalmazottakat, az ideiglenes alkalmazottakat és a tisztviselőket –, akik teljes mértékben részesültek a személyzeti szabályzat pénzügyi rendelkezéseiből, nevezetesen az új illetménytáblázatból, nem részesülhetnek a kifejezetten eltörölt titkársági juttatásban [9].  Az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság és a Tanács helyesen követte ezt a szigorú értelmezést. A Parlament azonban úgy döntött, hogy rugalmas értelmezést alkalmaz azáltal, hogy a titkársági juttatásra való jogosultságot kiterjeszti azokra a személyzeti kategóriákra is, amelyek státusza az új személyzeti szabályzat értelmében megváltozott. Amint azonban a fentiekből kitűnik, ezt az értelmezést következetlenül alkalmazták. E következetlenség elkerülése érdekében a Parlamentnek ki kellene terjesztenie téves „rugalmas megközelítését” a szerződéses alkalmazottakra is. Az ombudsman véleménye szerint és a fent említett okok miatt egy ilyen megközelítés ellentétes lenne a szóban forgó rendelkezések szövegének és szellemének értelmezésével, amennyiben azok összhangban állnak az uniós bíróságok ítélkezési gyakorlatával.

73. Ezért az ombudsman úgy véli, hogy nem helyénvaló tovább folytatni ezt a vizsgálatot. A jelen vizsgálatnak ugyanis azzal a kérdéssel kell foglalkoznia, hogy a panaszosok, akik szerződéses alkalmazottak, jogosultak-e a titkársági juttatásra, nem pedig azzal a kérdéssel, hogy az ideiglenes alkalmazottá vált kisegítő alkalmazottak vagy a tisztviselővé vált ideiglenes alkalmazottak a Parlament által elfogadott rugalmas értelmezés szerint részesülhettek-e vagy továbbra is részesülhettek-e az új személyzeti szabályzat szerinti titkársági juttatásban.

74. Az ombudsman végezetül válaszolni kíván a Parlament azon érvére, amely szerint a jelen ügyben szóban forgó kérdés nem vezetett a Közszolgálati Törvényszék vagy a Törvényszék ítéletéhez. Az ombudsman rámutat arra, hogy az a tény, hogy az uniós bíróságok még nem döntöttek ezekben a kérdésekben, nem jelenti azt, hogy a Parlament gyakorlata helyes ezen a területen, vagy hogy ez nem minősül hivatali visszásságnak.  A Parlament ezzel kapcsolatos észrevételei úgy értelmezhetők, hogy a Parlament csak akkor hajlandó elfogadni az ombudsman álláspontját, ha azt az uniós bíróságok ítélkezési gyakorlata is alátámasztja. Az ombudsman úgy véli, hogy ez a hozzáállás nem lenne elfogadható, mivel megkérdőjelezné az európai ombudsman Szerződésekben meghatározott szerepét.

B. Következtetések

E panasz kivizsgálása alapján az ombudsman a következő következtetéssel zárja le a panaszt:

A jelen kifogással kapcsolatban nincs szükség további vizsgálatokra.

A panaszosokat és a Parlamentet tájékoztatják erről a döntésről.

 

P. Nikiforos Diamandouros

Kelt Strasbourgban, 2010. december 20-án.

---

[1] Az Európai Közösségek tisztviselői személyzeti szabályzatának és az Európai Közösségek egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételeknek a módosításáról szóló, 2004. március 22-i 723/2004/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL 2004. L 124., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 124. o.).

[2] Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, 1999. június 28-i 1999/70/EK tanácsi irányelv (HL 1999. L 175., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 368. o.).

[3] Az F-103/05. sz., Pickering kontra Bizottság ügyben 2008. április 23-án hozott ítélet 115. pontja (az EBHT-ban nem tették közzé).

[4] A T-237/00. sz., Reynolds kontra Parlament ügyben hozott ítélet (EBHT 2005., SC I-A-385. o.) 5. pontja.

[5] Francia nyelven: „Indemnité de secrétariat: továbbra is à être perçue ad personam par les bénéficiaires actuels jusqu'au grade 6 compris; supprimée pour le nouveau személyzet.

[6] Az Elsőfokú Bíróság T-415/06. P. sz., De Smedt kontra Bizottság ügyben 2007. július 9-én hozott végzésének 54–55. pontja (az EBHT-ban nem tették közzé).

[7] A T-415/06. P. sz., De Smedt kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (az EBHT-ban nem tették közzé) 57. pontja.

[8] A T-415/06. P. sz., De Smedt kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 58. pontja.

[9] Ez az új személyzeti szabályzat magyarázó brosúrájában szereplő „új személyzet” kifejezés logikus értelmezése is, amelyet Kinnock korábbi biztos előzött meg.