# Egy irányelv alkalmazhatóságára irányuló vizsgálatnak a vélelmezett elmulasztása egy közbeszerzés kapcsán - 1450/2007/(WP)BEH. sz. ügyben hozott határozata
- Szerző: Európai Ombudsman
- Dátum: 2010-09-13T00:00+02:00[Europe/Paris]
- [URL](https://www.ombudsman.europa.eu/hu/decision/hu/5311)
---
> A panaszt egy újságíró nyújtotta be. 2002-ben az újságíró kapcsolatba lépett az Európai Bizottság elnökével, figyelmeztetve őt az Európai Parlament által megvásárolt brüsszeli, ún. D3 épülettel kapcsolatban feltételezett bizonyos szabálytalanságokat illetően. A panaszos által átadott információk alapján az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) vizsgálatot indított az ügyben. 2006-ban az OLAF lezárta az ügyet és nem tartotta szükségesnek az ügy további követését; (i) a Parlamentnek elküldték az OLAF végleges jelentését az üggyel kapcsolatban, (ii) a panaszost tájékoztatták a vizsgálat eredményéről.
>
> Az Ombudsmanhoz benyújtott panaszában az újságíró különféle hiányosságokat vélelmezett az OLAF vizsgálatában, valamint az ügy kapcsán a vele folytatott kapcsolattartásban is. Nevezetesen azt vélelmezte, hogy az OLAF a vizsgálat során elmulasztotta komolyan és objektíven megvizsgálni a 92/50/EGK irányelv ("az irányelv") alkalmazhatóságát a közbeszerzés alapján kiosztott szerződésekhez kapcsolódó eljárások koordinálására vonatkozóan.
>
> Véleményében az OLAF kifejtette, hogy az adminisztratív vizsgálat során ténylegesen megvizsgálták az irányelv alkalmazhatóságát. Emellett azonban a Hivatal azt is megjegyezte, hogy mivel a vizsgálat során nem derült fény kirívó szabálytalanságra, az irányelv alkalmazhatóságára vonatkozó kérdést a továbbiakban nem vizsgálták részletekbe menően.
>
> Az Ombudsman úgy vélte, hogy az OLAF valóban elmulasztotta komolyan és objektíven megvizsgálni az irányelv alkalmazhatóságát. Ezért az Ombudsman egy ajánlást adott ki, amelyben felkéri az OLAF-ot, hogy a vizsgálat eredményét vizsgálják felül az irányelv alkalmazhatóságának a tekintetében.
>
> Részletes véleményében az OLAF nyomatékosította, hogy a vizsgálatot megfelelően és kellő körültekintéssel végeztek el. Ugyanakkor megjegyezte azt is, hogy az Ombudsman ajánlása és a kapcsolódó sajtóközlemény alapján az esetet felülvizsgálták. A Hivatal vizsgálatvezetőt nevezett ki, aki elvégezte a tárgyban az „*eredeti információ értékelését*". Ezeknek az információknak az alapján az Ombudsman úgy vélte, hogy az OLAF lépéseket tett az irányelv alkalmazhatóságának a felülvizsgálata érdekében, és így elfogadta a kiadott ajánlást. Mindezek alapján lezárta az ügyet.
>
A PANASZ HÁTTERE
----------------
1. A Parlament brüsszeli D3 épülete hosszú távú bérleti szerződés tárgyát képezte a Parlament és az épület tulajdonosa között, amelyet 1992-ben írtak alá. A szerződés lehetővé tette a Parlament számára, hogy megvásárolja az említett épületet. A Parlament 1998-ban élt ezzel a vételi opcióval. A jelen kifogás a D3 épület Parlament általi megvásárlásának finanszírozására vonatkozik.
2. 2002-ben a panaszos újságíró felvette a kapcsolatot az Európai Bizottság elnökével, és figyelmeztette őt a Parlament D3 épületének megvásárlásával kapcsolatos bizonyos állítólagos szabálytalanságokra, amelyek büntetőjogi következményekkel járhatnak. A panaszos szerint 1998-ban a Parlament főtitkára ajánlati felhívás közzététele nélkül bízott meg egy vállalatot az épület megvásárlásának finanszírozásával. Ezt a művelet nagy pénzügyi volumene ellenére is megtette.
3. A panaszos által szolgáltatott információk alapján az OLAF vizsgálatot indított (OF/2003/0026), amelynek során tanúkat és szakértőket hallgattak meg és konzultáltak velük. 2006. augusztus 11-én az OLAF lezárta az ügyet, és nem javasolt további nyomon követést azon kívül, hogy i. a Parlament rendelkezésére bocsátotta az OLAF zárójelentésének egy példányát, és ii. tájékoztatta a panaszost a vizsgálat eredményeiről.
4. 2006. szeptember 1-jén a panaszos hozzáférést kért i. a zárójelentéshez, ii. az OLAF időközi jelentéséhez és iii. egy jogi szakértő véleményéhez, akivel a vizsgálat keretében konzultáltak. Az OLAF hozzáférést biztosított a zárójelentés és a szakértői vélemény anonimizált változatához. Az időközi jelentést illetően az OLAF az 1049/2001/EK rendelet[\[1\]](#_ftn1){#_ftnref1} 4. cikkében foglalt számos kivételre támaszkodott, és kijelentette, hogy azt nem hozhatja nyilvánosságra.
5. 2006. szeptember 27-én kelt levelében a panaszos számos kérdést tett fel az OLAF-nak a vizsgálatával kapcsolatban. Emellett több további dokumentumhoz is hozzáférést kért. 2006. október 19-én kelt levelében az OLAF arról tájékoztatta, hogy hat héten belül külön válaszol a különböző kérdésekre.
6. 2006. október 29-én a panaszos megerősítő kérelmet nyújtott be az általa 2006. szeptember 27-én kért dokumentumokhoz való hozzáférés iránt. 2006. október 30‐án levelet kapott 2006. október 23‐án, amelyben arról tájékoztatták, hogy azon dokumentumok nagy száma miatt, amelyekhez hozzáférést kért, kérelme feldolgozásának határidejét tizenöt munkanappal meg kell hosszabbítani. Az OLAF-tól azonban nem kapott további levelezést.
7. 2007. május 21-én a panaszos az ombudsmanhoz fordult.
A VIZSGÁLAT TÁRGYA
------------------
8. Az ombudsmanhoz benyújtott panaszában a panaszos a következő állításokat tette:
(1) A Parlament D3 épületének finanszírozására vonatkozó vizsgálata során az OLAF elmulasztotta komolyan és tárgyilagosan megvizsgálni a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló 92/50/EGK irányelv[\[2\]](#_ftn2){#_ftnref2} (a továbbiakban: az irányelv) alkalmazhatóságát.
(2) Az OLAF elmulasztotta megvizsgálni az ügynek a Közösség pénzügyi érdekeire gyakorolt lehetséges hatását.
(3) Az OLAF nem jelölte meg azokat a szabályokat, amelyek szerint a panaszos azon ajánlata, hogy írásbeli eljárásban válaszol az OLAF kérdéseire, elutasítható.
(4) Az OLAF nem kezelte megfelelően a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti 2006. szeptember 27-i kérelmét.
(5) Az OLAF tévesen utasította el az időközi jelentéshez („Zwischenbericht") való hozzáférés iránti kérelmét, amelyet az OLAF-nak kilenc hónappal a vizsgálat megindítása után kellett megküldenie az OLAF Felügyelő Bizottságának.
9. 2007. december 21-én a panaszos benyújtotta az OLAF véleményére vonatkozó észrevételeit (lásd az alábbi 10. pontot). Ebből az alkalomból a következő állításokat tette.
(6) Az OLAF nem reagált a 2007. szeptember 27-i levelére, amelyben arra kérte az OLAF-ot, hogy végleges ügyjelentéséből töröljön bizonyos rá vonatkozó részeket.
(7) Az OLAF nem adott számára magyarázatot a vizsgálatával kapcsolatos bizonyos kérdésekre vonatkozóan, noha 2006. október 19-i levelében bejelentette, hogy így fog tenni.
(8) A panaszossal folytatott levelezésében az OLAF nem válaszolt a panaszos azon ajánlatára, hogy írásbeli eljárás keretében válaszoljon az OLAF kérdéseire.
A VIZSGÁLAT
-----------
10. A panaszt véleményezésre továbbították az OLAF főigazgatójának. Az OLAF véleményét az észrevételek megtételére való felhívással együtt továbbították a panaszosnak, amelyet az 2007. december 21-én küldött meg. Észrevételei alapján az ombudsman további vizsgálatai bizonyultak szükségesnek. Ezért az ombudsman 2008. június 11-én kelt levelében felkérte az OLAF-ot, hogy nyújtson számára további információkat a panaszos eredeti állításaival kapcsolatban. Ugyanebben a levélben az ombudsman kikérte az OLAF véleményét a további állításokról, amelyeket a panaszos az OLAF véleményére vonatkozó észrevételeiben tett.
11. Az OLAF kiegészítő véleményét, amely a panaszos további állításaival foglalkozott, valamint az ombudsman kiegészítő információk iránti kérését továbbították a panaszosnak azzal a felhívással, hogy tegye meg észrevételeit. 2008. október 17-én a panaszos megküldte észrevételeit.
12. 2008. október 17-én kelt levelében a panaszos többek között arról tájékoztatta az ombudsmant, hogy 2008. szeptember 18-án az európai adatvédelmi biztos úgy határozott, hogy az OLAF-nak helyesbítenie kell a panaszosra vonatkozó zárójelentésében szereplő információkat. Mindezek alapján a panaszos kifejtette, hogy nem látja szükségesnek, hogy tovább folytassa hatodik állítását.
13. 2009. május 28-án az ombudsman szolgálatai telefonon vették fel a kapcsolatot a panaszossal, hogy megvitassák a békés megoldás lehetőségét.
14. 2009. július 21-én, miután arra a következtetésre jutott, hogy a békés megoldás nem lehetséges, és hogy a megfelelő következő lépés egy ajánlástervezet, az ombudsman ajánlástervezetet adott ki az OLAF-nak, és felkérte, hogy küldjön részletes véleményt.
15. 2010. október 16-án kelt levelében az OLAF arról tájékoztatta az ombudsmant, hogy vizsgálót nevezett ki az*„első információk értékelésének"* elvégzésére. Az OF/2003/0026 ügy kimenetelét valószínűleg megváltoztató új lényeges tények fényében a vizsgáló ajánlást készítene arra vonatkozóan, hogy az ügyet meg kell-e nyitni vagy sem. Az OLAF utalt továbbá a 2009. szeptember 17-i 17/2009. sz. sajtóközlemény címére („Az*ombudsman vizsgálatot kér az Európai Parlament épületeinek finanszírozására vonatkozóan"),* amelyet az ombudsman az OLAF-nak szóló ajánlástervezetét követően tett közzé. Az OLAF rámutatott, hogy az OF/2003/0026. sz. ügy csak egy parlamenti épületre vonatkozott. Tekintettel a sajtóközlemény címében használt többes számra, az OLAF felkérte az ombudsmant, hogy adjon meg minden releváns információt a Parlament egyéb épületeinek finanszírozásáról. Az OLAF az OLAF-kézikönyvre is hivatkozott, és kijelentette, hogy a vizsgálat újbóli megindításáról szóló határozat csak akkor hozható meg, ha olyan új lényeges tények jutnak az OLAF tudomására, amelyek valószínűsíthetően megváltoztatják az előző vizsgálat eredményét. Mindezek alapján az OLAF felkérte az ombudsmant, hogy bocsássa rendelkezésére az esetlegesen rendelkezésére álló információkat.
16. 2009. november 16-i válaszában az ombudsman rámutatott, hogy 2009. július 21-i levelében arra kérte az OLAF-ot, hogy küldjön részletes véleményt *az ajánlástervezetéről,* a kapcsolódó sajtóközleményéről azonban nem. Ez utóbbit illetően az ombudsman kifejtette, hogy az mind a jelen ügyre, mind az Európai Parlamentre vonatkozó 793/2007/(WP)BEH panaszra kiterjedt. Kijelenti, hogy a sajtóközleményeket mint olyanokat nem az ombudsman által vizsgált intézménynek vagy szervnek címezik, hanem a nem szakosodott közönségnek. Ennek fényében rámutat arra, hogy a sajtóközleményének címében használt „vizsgálat" kifejezést nem szabad technikai értelemben úgy értelmezni, hogy az csak az OLAF-ot érintő ügyre vonatkozik. A 793/2007/(WP)BEH panasszal kapcsolatban az ombudsman felkérte a Parlamentet, hogy tisztázzon bizonyos, más épületeivel kapcsolatban tett nyilatkozatokat. Ezért úgy véli, hogy a sajtóközleménye címsorában használt többes szám indokolt és megfelelő. Emlékeztetett arra is, hogy mind az OLAF-ot, mind a Parlamentet előzetesen tájékoztatták a sajtóközlemény tartalmáról, amelyet azt követően adtak ki, hogy mindkét intézmény megkapta az ombudsman ajánlástervezetét.
17. Az ombudsman az OF/2003/0026. sz. üggyel kapcsolatban az OLAF számára releváns új lényeges tényekre vonatkozó tájékoztatás iránti kérelmével kapcsolatban az OLAF-hoz fordult ajánlástervezetének szövegére hivatkozva, amely tartalmazza az összes releváns tényt és azok értékelését. Kijelentette, hogy ezért ezeket a tényeket és ezt az értékelést kérték fel az OLAF-tól részletes véleményében. Megjegyzi továbbá, hogy a Parlament többi épülete tekintetében a 793/2007/(WP)BEH ügyben tett ajánlástervezete szintén érdekes lehet az OLAF számára. Ezért e szöveg egy példányát az OLAF rendelkezésére bocsátották. Az ombudsman végül kijelentette, hogy a rendelkezésére álló valamennyi információt belefoglalta ajánlástervezetébe, és hogy nem rendelkezik az üggyel kapcsolatos olyan egyéb információval, amely releváns lehet az OLAF számára.
18. Az OLAF 2009. november 5-én küldte meg részletes véleményét, amelyet az esetleges észrevételek megtétele céljából továbbított a panaszosnak. A panaszos 2010. január 26-án nyújtotta be észrevételeit.
19. 2009. október 19-én és november 6-án a panaszos továbbított az ombudsmannak két levelet, amelyeket az ombudsman jelen ügyre vonatkozó ajánlástervezetével és az Európai Parlament ellen benyújtott 793/2007/(WP)BEH panasszal kapcsolatban az OLAF-hoz intézett.
AZ OMBUDSMAN ELEMZÉSE ÉS KÖVETKEZTETÉSEI
----------------------------------------
### Előzetes megjegyzések
20. Tekintettel arra, hogy a panaszos kijelentette, hogy nem látja szükségesnek a hatodik állításának további vizsgálatát, az ombudsman megértette, hogy el kívánja vetni ezt az állítást. Ez a határozat ezért csak a panaszos (1)--(5) és (7)--(8) állításaival foglalkozik.
21. Tekintettel arra, hogy a panaszos harmadik és nyolcadik állítása egyaránt az OLAF-nak a panaszos által benyújtott "írásbeli eljárásra" vonatkozó javaslattal kapcsolatos álláspontjához kapcsolódik, hasznosnak tűnt együtt foglalkozni velük.
### A. A 92/50/EGK irányelv alkalmazhatósága vizsgálatának állítólagos elmulasztása (a panaszos első állítása)
*Előzetes megjegyzések*
22. Az OLAF által benyújtott további észrevételekre vonatkozó észrevételeiben a panaszos rámutatott arra, hogy az OLAF helytelenül idézte a Parlament Elnöksége ülésének jegyzőkönyvét. A projektgazdának a refinanszírozásban való részvételéről szóló jegyzőkönyv „szabálytalan*gyakorlatra"* hivatkozott, míg az OLAF további észrevételeiben „rendszeres*gyakorlatról"* („*nach gängiger Praxis")* beszélt. Az ombudsman összehasonlította az eredeti angol változatot az OLAF kiegészítő észrevételeinek német fordításával. Úgy tűnt, hogy a német fordítás eltért az eredeti angol változattól, mivel az előbbi rendszeres gyakorlatot említett, míg az utóbbi szabálytalan gyakorlatra hivatkozott. Tekintettel arra, hogy az eredeti angol változat megfelelt az OLAF zárójelentésében szereplő információknak, az ombudsman az angol változatot tekintette hitelesnek, míg a német fordítást nyilvánvalóan fordítási hiba érintette. A panaszosnak megküldték az OLAF kiegészítő észrevételeinek eredeti angol nyelvű változatát. Mindezek alapján az ombudsman az OLAF további észrevételeinek angol nyelvű változatát tekintette a szóban forgó kérdés vizsgálatának alapjául.
*Az ombudsman elé terjesztett érvek*
23. A panaszos azt állította, hogy a Parlament D3 épülete megvásárlásának finanszírozásával kapcsolatos vizsgálata során az OLAF nem vizsgálta komolyan és objektíven az irányelv alkalmazhatóságát.
24. Állításának alátámasztására azzal érvelt, hogy az OLAF külső szakértővel konzultált, aki arra a következtetésre jutott, hogy nincs ok azt feltételezni, hogy az irányelv nem alkalmazandó a Parlament D3 épületének megvásárlásához nyújtott finanszírozásra. Mindazonáltal az OLAF zárójelentésében kijelentette, hogy az irányelv alkalmazhatósága „legalábbis*vitatható".* Az OLAF-hoz intézett 2006. szeptember 27-i levelében, amelyre panaszában hivatkozott, a panaszos lényegében azt állította, hogy a Parlament megsértette az irányelvet azáltal, hogy nem szervezett közbeszerzési eljárást a D3 épület refinanszírozására irányuló szerződésre vonatkozóan.
25. Véleményében az OLAF jelezte, hogy -- amint az a zárójelentésből kitűnik -- igazgatási vizsgálata során megvizsgálta az irányelv alkalmazhatóságát. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy a panaszos állítását nem támasztották alá bizonyítékokkal, és hogy az irányelv alkalmazhatóságára vonatkozó kérdéssel foglalkoztak.
26. Észrevételeiben a panaszos megjegyezte, hogy az OLAF egyáltalán nem tett észrevételeket a 2006. szeptember 27-i levelében tett nyilatkozatokkal kapcsolatban, amelyekre panaszában hivatkozott. Azt állította, hogy az OLAF vizsgálata keretében az általa tett nyilatkozatokat egy külső szakértő komolyan és objektíven elemezte. A külső szakértő arra a következtetésre jutott, hogy az irányelv alkalmazása várható. Az OLAF által a vizsgálata keretében meghallgatott személyek nyilatkozatait azonban nem vetették alá komoly és objektív elemzésnek. Ennek eredményeként az OLAF arra a következtetésre jutott, hogy az irányelv alkalmazhatósága „legalábbis*vitatható".*
27. A panaszos megismételte a 2006. szeptember 27-én kelt levelében foglalt nyilatkozatokat is, amelyek szerint a D3 épület finanszírozását illetően a Parlament és a projektgazda közötti szerződés az utóbbit közvetítőként két szolgáltatás elvégzésére kötelezte: egyrészt, hogy konzultáljon a pénzügyi piacokkal, másrészt, hogy ideiglenes adósként járjon el a hitelező bankokkal szemben.
28. A panaszos megjegyezte továbbá, hogy a zárójelentésben az OLAF által meghallgatott egyik tanút idézték, aki azt mondta, hogy amennyiben egy esetleges kártalanítástól eltekintve az ilyen szolgáltatásért nem fizetnek további árat, az ilyen megállapodás nem tekinthető az irányelv értelmében vett pénzügyi szolgáltatási szerződésnek[\[3\].](#_ftn3){#_ftnref3} A tanú kifejtette továbbá, hogy a jelen ügyben a projektgazda csak 2 500 000 BEF (körülbelül 62 000 euró) összegű kártalanításban részesült. A panaszos úgy vélte, hogy a tanú nyilatkozata ellentmond az irányelvnek, amely egyértelmű megfogalmazása szerint a földterület, meglévő épületek vagy egyéb ingatlan megszerzésére vagy bérlésére vonatkozó szerződéssel egyidejűleg, azt megelőzően vagy azt követően kötött pénzügyi szolgáltatási szerződésekre, illetve az azokra vonatkozó jogokra alkalmazandó, függetlenül azok formájától (az irányelv 1. cikke a) pontjának iii. alpontja). Az OLAF azonban láthatóan nem szembesült ezzel a jogi helyzettel.
29. A panaszos továbbá azt állította, hogy a viszonylag kis összegű kártalanítás csak annak tudható be, hogy a projektgazda rövid idő elteltével felmondta a szerződést. Ha azonban a szerződést az előírásoknak megfelelően 10 évig teljesítették volna, milliós összeg lett volna esedékes. Ismételten, a panaszos szerint az OLAF nem konfrontálta a tanút ezzel a szemponttal. Még ha feltételezzük is, hogy az említett szerződés valóban csak 62 000 EUR összegű kártalanítást irányzott elő, a költségvetési rendelet 57. cikkével összhangban akkor is közbeszerzési eljárást kellett volna szervezni, ahogyan az abban az időpontban volt.
30. Végül a panaszos számos más szempontra is rámutatott, amelyeket véleménye szerint az OLAF a vizsgálata során nem vett figyelembe. Az akkori parlamenti alelnök nyilatkozata szerint szabálytalan gyakorlat volt, hogy egy fejlesztőt az épület befejezését követően pénzügyi szolgáltatások nyújtására használtak fel, bár az építési szakaszban ez volt a jelenlegi gyakorlat. Hasonlóképpen, az OLAF elfogadta a Parlament főtitkárának nyilatkozatát, amely szerint i. az időmegtakarítás érdekében elkerülték az irányelv hivatalos alkalmazását, és ii. a határidők lerövidítése volt az egyetlen lényeges eltérés az irányelvtől. Ez utóbbi szempontot illetően azonban a panaszos rámutatott arra, hogy tekintettel a sürgősségi eljárás lehetőségére (az irányelv 20. cikke), nincs szükség az irányelvben előírt határidőktől való eltérésre. Ezenkívül a szakértő véleménye szerint a Parlament főtitkára több szempontból is eltért az irányelv szabályaitól. Az OLAF zárójelentéséből nem derült ki, hogy tovább vizsgálta volna ezt a szempontot.
31. Az ombudsman további információkérésére adott válaszában az OLAF kifejtette, hogy a körülbelül 62 000 EUR összegű kártalanítást a panaszos beadványa nem említette, hanem azt saját vizsgálata során állapította meg. Az OLAF hozzátette, hogy „mivel*a panaszos állításait nem erősítették meg, ezt a \>\>lapos kártérítést\<\< mint olyat nem vetették alá további részletes vizsgálatnak. Az OLAF egyrészt az EP jogi szolgálata szakértő tanújának nyilatkozatára, másrészt az irányelv saját olvasatára alapozta következtetését, miszerint „legalábbis vitatható", hogy az irányelv 1. cikke értelmében vett külön pénzügyi szerződésről van szó."*
32. Ezenkívül az OLAF rámutatott arra, hogy mivel nem állapítottak meg egyértelmű szabálytalanságot, az irányelv alkalmazhatóságának kérdése sem jogi szempontból, sem az adott esetben nem képezte további részletes vizsgálat tárgyát. Az adott összefüggésben az OLAF arra az álláspontra helyezkedett, hogy a belső vizsgálatok tények, valamint azok esetleges szabálytalan jellegének megállapítására szolgáltak annak megállapítása érdekében, hogy ezek a tények fegyelmi és/vagy büntetőeljárást vonhatnak-e maguk után az intézmények alkalmazottaival szemben. A vizsgálatok nem hipotetikus kérdések megválaszolására irányultak.
33. Az akkori alelnök és a külső szakértő által a követett gyakorlat szabálytalanságával kapcsolatban tett nyilatkozatokat illetően az OLAF megjegyezte, hogy az alelnök szerint szabálytalan gyakorlat volt, hogy a fejlesztőt az épület befejezését követően pénzügyi szolgáltatások nyújtására használták fel. A jelen ügyben azonban más volt a helyzet, mivel az építési vállalkozó/tulajdonos újrafinanszírozta magát. Ami a külső szakértő nyilatkozatait illeti, az OLAF rámutatott, hogy az ügyletet nem pusztán magánügyletnek, hanem továbbhárított kölcsönnek minősítette.
34. Az OLAF kiegészítő észrevételeivel kapcsolatos észrevételeiben a panaszos megjegyezte, hogy az OLAF szerint a "lapos kártalanítás" mint olyan nem képezte további részletes vizsgálat tárgyát. Mindazonáltal zárójelentésében az OLAF az átalánykártalanításra hivatkozott azon következtetésének alátámasztása érdekében, hogy legalábbis vitatható, hogy a Parlament a D3 épület megvásárlásának finanszírozását külön pénzügyi szerződésnek minősítheti-e. Ez megerősítette azt az álláspontot, hogy az OLAF nem vizsgálta komolyan és tárgyilagosan az irányelv alkalmazhatóságát. Ehelyett az OLAF következtetései olyan nyilatkozatokon alapultak, amelyek nem estek át komoly értékelésen.
35. A panaszos azt is megjegyezte, hogy az OLAF szerint az a kérdés, hogy az irányelvet alkalmazták-e, hipotetikus volt. Mindazonáltal az OLAF zárójelentésében nyilvánvalóan elfogadta a Parlament főtitkárának nyilatkozatát, amely szerint a D3 épület refinanszírozására időbeli korlátok között került sor. Az OLAF következtetései tehát ismét nem állhatnak ellen egy komoly értékelésnek. Azt is megjegyezte, hogy az OLAF nem tett észrevételt arra vonatkozóan, hogy a költségvetési rendelet akkor hatályos változatának megfelelően közbeszerzési eljárást kell szervezni.
*Az ombudsman ajánlástervezethez vezető értékelése*
36. Az ombudsman megjegyezte, hogy úgy tűnik, a felek egyetértenek abban, hogy az irányelv elvben alkalmazható az árubeszerzésre és szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződésekre, valamint a Parlament által kötött adásvételi, bérleti és haszonbérleti szerződésekre. Az ombudsman úgy értelmezte, hogy az irányelv alkalmazhatósága a régi költségvetési rendelet[\[4\]](#_ftn4){#_ftnref4} 56. cikkéből következik, amely szerint „minden*intézmény ugyanazokat a kötelezettségeket teljesíti, mint amelyeket az említett irányelvek a tagállamok szerveire rónak".* Úgy tűnt azonban, hogy nézeteltérés alakult ki azzal kapcsolatban, hogy a Parlament köteles-e alkalmazni az irányelvet a D3 épület megvásárlásának finanszírozása tekintetében.
37. Mielőtt megkezdte volna a vizsgált állítás elemzését, az ombudsman elengedhetetlennek tartotta, hogy emlékeztessen az OLAF-ra bízott feladatokra és kötelezettségekre, különösen az 1073/1999/EK rendelet[\[5\]](#_ftn5){#_ftnref5} révén. Az 1073/1999/EK rendelet 1. cikkének (3) bekezdése értelmében az OLAF igazgatási vizsgálatokat folytat a csalás, a korrupció és az Európai Közösség pénzügyi érdekeit sértő bármely más jogellenes tevékenység elleni küzdelem céljából. E célból kivizsgálja a szakmai feladatok ellátásával kapcsolatos olyan súlyos ügyeket, amelyek a Közösségek tisztviselői és egyéb alkalmazottai kötelezettségeinek olyan megszegését jelentik, amely fegyelmi vagy adott esetben büntetőeljárást vonhat maga után. Mindezek alapján az ombudsman úgy ítélte meg, hogy az OLAF feladatai közé tartozik i. az Európai Közösség pénzügyi érdekeit érintő szabálytalanságok (például csalás és korrupció) elleni küzdelem, és e célból; ii. a Közösségek tisztviselői és egyéb alkalmazottai szakmai kötelezettségeinek teljesítésével kapcsolatos súlyos ügyek kivizsgálása. Míg a második szempont az OLAF feladatainak szerves részét képezte, nem tűnt úgy, hogy az OLAF feladatai olyan esetek kivizsgálására korlátozódnának, amelyekben a Közösség tisztviselőjének vagy egyéb alkalmazottjának magatartása fegyelmi vagy büntetőeljárást vonhat maga után.
38. A zárójelentésben az OLAF nem javasolta az ügy további nyomon követését. Ez az ajánlás azon a véleményen alapult, hogy a Parlament személyzetének egyik tagja sem követett el olyan szabálytalanságot, amely fegyelmi vagy büntetőeljáráshoz vezethetne. Ezenkívül kiegészítő észrevételeiben az OLAF megállapította, hogy nem állapítottak meg egyértelmű szabálytalanságot. Következésképpen az a kérdés, hogy az irányelv alkalmazandó-e vagy sem, nem képezte további részletes vizsgálat tárgyát. Feladatainak az ombudsman által fentebb azonosított második aspektusára hivatkozva az OLAF rámutatott, hogy vizsgálatai nem hipotetikus kérdések megválaszolására irányulnak.
39. Az ombudsman megjegyezte, hogy az a kérdés, hogy a Közösség tisztviselőjének vagy egyéb alkalmazottjának magatartása fegyelmi vagy büntetőeljárást vonhat-e maga után, csak az OLAF által folytatott vizsgálat egyik aspektusa. Ezt szem előtt tartva az ombudsmant nem győzte meg az OLAF azon véleménye, hogy nincs szükség az irányelv alkalmazhatóságának részletes vizsgálatára. Ha álláspontja helytálló lenne, ez azt jelentené, hogy az OLAF kizárólag azon az alapon utasíthatná el a szabálytalanságok kivizsgálását, hogy e szabálytalanságok, amennyiben megállapítást nyernek, semmi esetre sem vezethetnek fegyelmi vagy büntetőeljáráshoz. Az ombudsman szerint megbízatásának ilyen szűk értelmezése azzal a következménnyel járhat, hogy az OLAF nem lesz képes teljes mértékben eleget tenni a csalás, a korrupció és az Európai Közösség pénzügyi érdekeit sértő bármely más jogellenes tevékenység elleni küzdelemmel kapcsolatos feladatának. Nehéz lenne továbbá összeegyeztetni az Európai Unió működéséről szóló szerződés 325. cikkével, amelyen az 1073/1999/EK rendelet alapul, és amely a csalásra és a Közösség pénzügyi érdekeit sértő bármely más jogellenes tevékenységre vonatkozik, függetlenül attól, hogy az ilyen szabálytalanságok büntetőjogi vagy fegyelmi eljárást vonnak-e maguk után. Az egyértelműség érdekében az ombudsman rámutatott, hogy sem az Európai Unió működéséről szóló szerződés 325. cikke, sem az 1073/1999/EK rendelet nem írja elő kifejezetten, hogy az OLAF-nak csak az egyértelmű szabálytalanságokat kell teljes körűen kivizsgálnia.
40. Az ombudsman megjegyezte, hogy első látásra a panaszos állítása arra a kérdésre korlátozódott, hogy az OLAF komolyan és objektíven megvizsgálta-e az irányelv alkalmazhatóságát. Így az OLAF-nak az irányelv alkalmazhatóságának vizsgálatával kapcsolatos megközelítéséhez kapcsolódott. Ugyanakkor a panaszos beadványaiból egyértelműen kiderült, hogy az OLAF-nak az irányelv alkalmazhatóságával kapcsolatos megállapításait is meg kívánja vitatni. Feltételezve, hogy az alkalmazhatóság „legalábbis*vitatható",* az OLAF nem javasolta az ügy további nyomon követését, mivel nem volt olyan egyértelmű szabálytalanság, amely fegyelmi vagy büntetőeljáráshoz vezethetne. Az OLAF érvelése azonban nem tekinthető meggyőzőnek, ha több érv is az irányelv alkalmazása mellett szól, amelynek alkalmazhatóságát ezért nem lehet „legalábbis*vitathatónak"* nevezni. Ezt követően az ombudsmannak elemeznie kellett, hogy a jelen ügyben az OLAF komolyan és objektíven megvizsgálta-e a panaszos által állított szabálytalanságot, nevezetesen azt, hogy a Parlament állítólag nem alkalmazta az irányelvet. Ennek során az ombudsmannak meg kellett vizsgálnia, hogy az OLAF által mind a zárójelentésében, mind a jelen vizsgálat során előadott érvek megfelelően és ésszerűen alátámasztották-e a végül levont következtetést, nevezetesen azt, hogy az irányelv alkalmazhatósága „legalábbis*vitatható".*
41. A panaszos több okból is vitatta az OLAF zárójelentésének megállapításait. Úgy vélte, hogy az OLAF a vizsgálata során nem vette kellőképpen figyelembe a kártalanítás relevanciáját az irányelv alkalmazhatóságának vizsgálata során. Azt állította továbbá, hogy az OLAF elfogadta az irányelv alkalmazásának időbeli korlátok miatti mellőzését. Véleménye szerint az OLAF nem vette figyelembe, hogy a projektgazda által az épület befejezését követően nyújtott pénzügyi szolgáltatások szabálytalan gyakorlatnak minősülnek. Első ránézésre úgy tűnt, hogy a panaszos számos olyan érvet terjesztett elő, amelyek potenciálisan kétségbe vonhatják az OLAF megállapításait. Ezért meg kellett győződni arról, hogy a panaszos által megfogalmazott kifogásokat ténylegesen mennyiben kezelték megfelelően az OLAF zárójelentésében, és/vagy hogy az OLAF a vizsgálat során meggyőző érveket terjesztett-e elő azok kezelésére.
42. Ami a panaszos azon érvét illeti, miszerint az OLAF nem vette kellőképpen figyelembe a Parlament által a projektgazdának fizetett kártalanítást, az ombudsman először is megjegyezte, hogy a felek látszólag egyetértenek abban, hogy kártalanítást fizettek. Másodszor, az OLAF nem kifogásolta a panaszos azon állítását, hogy a Parlament D3 épületének finanszírozására vonatkozó megállapodás két szempontból állt: (i) a Parlament utasítása az épület refinanszírozására, és (ii) e utasítás végrehajtása a projektgazda által. A panaszos véleménye szerint az első szemponttal kapcsolatban került sor az irányelv döntő megsértésére.
43. A panaszos szerint az a tény, hogy kártalanítást fizettek, azt jelentette, hogy a Parlament és a projektgazda közötti vonatkozó szerződéses megállapodást az irányelv értelmében vett pénzügyi szolgáltatási szerződésnek kell tekinteni. Ezzel szemben az OLAF egyrészt a Parlament Jogi Szolgálatának egy szakértő tanúja által tett nyilatkozatra, másrészt pedig az irányelv saját olvasatára támaszkodva arra a következtetésre jutott, hogy „legalábbis*vitatható"* annak megállapítása, hogy a kártalanítás külön pénzügyi szerződés tárgyát képezte.
44. Az ombudsman emlékeztetett arra, hogy az 1. cikk a) pontja iii. alpontjának szövege a következő:
„Ennek*az irányelvnek az alkalmazásában:*
*a) szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződés: a szolgáltató és az ajánlatkérő között írásban megkötött visszterhes szerződés, a következők kivételével:*
\[...\]
*iii. föld, meglévő épületek vagy egyéb ingatlan, illetve az azokra vonatkozó jogok bármilyen pénzügyi eszközzel történő megszerzésére vagy bérlésére vonatkozó szerződések; mindazonáltal a vásárlási vagy bérleti szerződéssel egyidejűleg, azt megelőzően vagy azt követően bármilyen formában megkötött pénzügyi szolgáltatási szerződések ezen irányelv hatálya alá tartoznak;"* [\[6\]](#_ftn6){#_ftnref6}
Mindezek alapján az ombudsman úgy ítélte meg, hogy az 1. cikk a) pontja iii. alpontjának megfogalmazása alátámasztja a panaszos azon véleményét, hogy az irányelv alkalmazandó az ingatlanvásárlással kapcsolatban kötött pénzügyi szolgáltatási szerződésekre. Az OLAF az irányelv saját értelmezésére hivatkozott annak bizonyítása érdekében, hogy az irányelv alkalmazhatósága miért vitatható, de az értelmezést nem fejtette ki részletesebben. Tekintettel azonban az idézett rendelkezés *prima facie* egyértelmű megfogalmazására, ez a magyarázat annál is inkább szükséges volt. Hasznosnak tűnt hozzátenni, hogy az általa megkérdezett külső jogi szakértő által levont következtetésekre tekintettel elvárható lett volna, hogy az OLAF magyarázatot adjon arra, hogy álláspontja szerint miért nem alkalmazandó az irányelv.
45. Rátérve a szakértő tanú nyilatkozatára, amelyre az OLAF az irányelv saját értelmezése mellett támaszkodott, a szóban forgó nyilatkozatra a zárójelentésben hivatkoztak. Ebben a dokumentumban a szakértő tanút idézték, aki azt mondta, hogy ha az esetleges kártalanításon kívül nem fizetnek további árat az ilyen szolgáltatásért (azaz a refinanszírozásért), az ilyen megállapodás nem tekinthető az irányelv értelmében vett pénzügyi szolgáltatási szerződésnek. A szakértő hozzátette, hogy a jelen ügyben a projektgazda csak 2 500 000 BEF (körülbelül 62 000 euró) összegű átalánykártalanításban részesült. Mindezek alapján a szakértő tanú arra a következtetésre jutott, hogy az irányelv nem alkalmazandó a kizárólag kártérítést előíró szerződéses megállapodásokra. Ebből a nyilatkozatból azonban az ombudsman nem értette, hogy a szakértő miért feltételezte, hogy egy ilyen szerződéses megállapodást ki kell zárni az irányelv hatálya alól. Hasznosnak tűnt hozzátenni, hogy -- amint azt a panaszos meggyőzően állította -- a kártalanítás jelentősen magasabb lett volna, ha a szerződést az előírt teljes időtartamra teljesítették volna. Az ombudsman megjegyezte, hogy úgy tűnik, az OLAF e tekintetben nem vitatja a panaszos számításait.
46. Az ombudsman további információkérésére adott válaszában az OLAF kijelentette, hogy a kártalanítás mint olyan nem képezte részletes vizsgálat tárgyát, mivel a panaszos állításait nem erősítették meg. Az ombudsman nehezen értette meg az OLAF álláspontját, mivel -- amint arra a panaszos rámutatott -- maga az OLAF utalt a kártalanításra annak érdekében, hogy alátámassza azon álláspontját, miszerint az irányelvnek a finanszírozási rendszerre való alkalmazhatósága legalábbis vitatható volt.
47. Mindezek alapján az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy a Parlament által fizetett kártérítés jogkövetkezményeit illetően az OLAF nem vizsgálta komolyan és objektíven az irányelv alkalmazhatóságát.
48. Ami az időkorlátok kérdését illeti, az ombudsman nem tartotta elfogadhatónak, hogy egy egyébként alkalmazandó jogszabályt az időkorlátok miatt ne alkalmazzanak. A zárójelentés utolsó szakaszában, a „jogi*értékelésben, következtetésekben és ajánlásokban"* az OLAF „bizonyos*sürgősségre"* hivatkozott az (újra)finanszírozás kérdésének kezelése során, mivel a D3 épületre vonatkozó vételi opciót a Parlamentnek egy adott időpont előtt kellett gyakorolnia. Bár az OLAF nem erősítette meg kifejezetten azt az álláspontot, hogy a sürgősség az irányelv alkalmazásának mellőzését eredményezhette volna, az időbeli korlátok kérdése egyértelműen azon szempontok egyike volt, amelyek alapján az OLAF arra a következtetésre jutott, hogy az irányelv alkalmazhatósága legalábbis vitatható volt. Amint azonban arra a panaszos rámutatott, az irányelv 20. cikke kifejezetten elismeri azt a tényt, hogy az irányelvben előírt rendes határidők sürgős esetekben nem feltétlenül kivitelezhetők. Ezért a 20. cikk ilyen esetekben lehetővé teszi a rendes határidőktől való eltérést. A zárójelentés azonban nem elemezte azt a kérdést, hogy a 20. cikkben előírt sürgősségi eljárás révén milyen mértékben lehetett volna figyelembe venni az időbeli korlátokat. Az ombudsman ezért arra a következtetésre jutott, hogy az időkorlátok kérdését illetően az OLAF elmulasztotta komolyan és objektíven megvizsgálni az irányelv alkalmazhatóságát.
49. A projektgazda által nyújtott pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatban az ombudsman megjegyezte az OLAF azon álláspontját, hogy a Parlament egyik akkori alelnöke szerint szabálytalan gyakorlat volt, hogy a projektgazda az épület befejezését követően nyújtott pénzügyi szolgáltatásokat (lásd a fenti 30. és 33. pontot). Az OLAF azonban arra is rámutatott, hogy a jelen ügyben más volt a helyzet, mivel maga az építési vállalkozó/tulajdonos finanszírozta újra a szóban forgó épület megvásárlását. Az ombudsman úgy vélte, hogy az OLAF nyilatkozata nem egyértelmű a Parlamentnek a D3 épület refinanszírozásában betöltött szerepét illetően. Ugyanígy nem világított rá az irányelv relevanciájára. Mindezek alapján az ombudsman úgy ítélte meg, hogy az OLAF által szolgáltatott információk nem szolgáltattak elegendő alapot annak megállapításához, hogy az OLAF komolyan és objektíven megvizsgálta ezt a szempontot.
50. Az ombudsman azt is megjegyezte, hogy a külső jogi szakértő arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Parlament több szempontból is eltért az irányelv szabályaitól. Azonban sem a zárójelentés, sem az OLAF által a vizsgálat keretében tett nyilatkozatok nem tették lehetővé az ombudsman számára annak megállapítását, hogy ez a nyilatkozat az OLAF általi további vizsgálatot eredményezett.
51. Bár az ombudsmannak nem kellett végleges következtetést levonnia arra vonatkozóan, hogy az irányelvet alkalmazni kellett volna-e vagy sem, a fent kifejtett okok miatt arra a következtetésre jutott, hogy az OLAF nem vizsgálta komolyan és objektíven az irányelv alkalmazhatóságát. Ezt a megállapítást az is alátámasztotta, hogy az OLAF meghallgatta a Parlament Jogi Szolgálatának egy szakértő tanúját, és konzultált egy külső jogi szakértővel. Bár a szakértő tanú tagadta az irányelv alkalmazhatóságát, tekintettel arra, hogy csak átalányösszegű kártalanítást fizettek, a külső jogi szakértő arra a következtetésre jutott, hogy elvárható, hogy az irányelv alkalmazandó legyen a Parlament D3 épülete megvásárlásának finanszírozására vonatkozó szerződéses megállapodásra, amelyet továbbhárítási kölcsönnek minősített. A külső jogi szakértő véleménye ezért egyértelműen alátámasztotta a panaszos azon álláspontját, hogy az irányelvet alkalmazni kellett volna. Mindazonáltal az OLAF arra a következtetésre jutott, hogy az irányelv alkalmazhatósága legalábbis vitatható. Hasznosnak tűnt hozzátenni, hogy tekintettel az irányelv alkalmazhatósága mellett szóló érvek számára, az OLAF-nak különösen alaposan meg kellett volna vizsgálnia az irányelv alkalmazhatóságát.
52. A fentiek fényében az ombudsman megállapította, hogy az OLAF nem vizsgálta komolyan és tárgyilagosan az irányelv alkalmazhatóságát. Ez hivatali visszásságnak minősült. Ezért az európai ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban a következő ajánlástervezetet intézte az OLAF-hoz:
„Az*ombudsman megállapításait figyelembe véve az OLAF-nak felül kell vizsgálnia a 92/50/EGK irányelv alkalmazhatóságára vonatkozó vizsgálatának eredményeit."*
*Az ombudsmanhoz az ajánlástervezetét követően benyújtott érvek*
53. Részletes véleményében az OLAF megragadta az alkalmat, hogy kifejtse megbízatását. Lényegében azt állította, hogy feladata az Unió pénzügyi érdekeinek védelme, többek között a csalás, a korrupció és az ezen érdekeket sértő bármely más jogellenes tevékenység kivizsgálása révén. Ezenkívül az OLAF kijelentette, hogy megbízatása más nem pénzügyi érdekekre is kiterjed. Ezzel összefüggésben utalt azon tevékenységeire, amelyek célja az uniós érdekek védelme olyan súlyos szabálytalanságokkal szemben, amelyek közigazgatási vagy büntetőeljáráshoz vezethetnek. Az "Európai Közösségek pénzügyi érdekeit sértő csalás" (az OLAF hangsúlyozta a szándékosság követelményét) és a "szabálytalanság" (az OLAF kiemelte, hogy azt gazdasági szereplőnek kell elkövetnie) fogalmának a vonatkozó uniós jogszabályokban előírt meghatározását idézve az OLAF rámutatott arra, hogy az 1073/1999/EK rendelet 1. cikkének (3) bekezdésével összhangban az OLAF feladata a szakmai feladatok ellátásával kapcsolatos olyan súlyos ügyek kivizsgálása is, amelyek a Közösségek tisztviselői és egyéb alkalmazottai kötelezettségeinek olyan megszegését jelenthetik, amely fegyelmi vagy büntetőeljárást vonhat maga után.
54. Az OLAF véleménye szerint a vizsgálat során a fentiek egyike sem nyert bizonyítást. Amint azt a zárójelentés egyértelműen kimutatta, a vizsgálatot megfelelően és kellő gondossággal folytatták le. Vizsgálata során „az*OLAF megbízatásával összefüggésben"* foglalkozott többek között az irányelv alkalmazhatóságával. Vizsgálata feltárta, hogy az irányelv alkalmazhatósága ebben az esetben legalábbis vitatható volt, és ezért lehetetlen volt megállapítani, hogy a Parlament személyzetének tagjai önkéntesen nem tartották be a költségvetési rendeletet vagy az irányelvet. Az OLAF nem talált arra utaló bizonyítékot vagy jelet, hogy a Parlament személyzetének tagjai megtévesztették volna a Parlament Elnökségét, a parlamenti képviselőket vagy a nyilvánosságot. Az OLAF ezért arra a következtetésre jutott, hogy alaptalan az az állítás, amely szerint a Parlament személyzetének tagjai csalárd módon megzavarták vagy megpróbálták megzavarni a tisztességes versenyt.
55. Az OLAF továbbá azt állította, hogy nem felelős i. a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás értékeléséért, vagy ii. az intézmény tájékozott választásáért több joginak tekintett és pénzügyi hatással járó lehetőség között, kivéve, ha az a megbízatása körébe tartozik. Ezenkívül az OLAF előadta, hogy nem felelős az uniós jog hiteles értelmezéséért, mivel tevékenységének középpontjában a vizsgálati tevékenységek állnak.
56. A fentiek ellenére az OLAF kijelentette, hogy az ombudsman ajánlástervezete és a kapcsolódó sajtóközlemény alapján új értékelést indított, és olyan új elemeket keres a Parlament D3 épületének, valamint D4-D5 épületeinek finanszírozásával kapcsolatban, amelyek indokolhatják egy új ügy megindítását.
57. Észrevételeiben a panaszos megjegyezte, hogy úgy tűnik, az OLAF az ügy új értékelését új tények benyújtásától teszi függővé. Ellentmondott az OLAF vonatkozó nyilatkozatának, és azt állította, hogy az OLAF az új tények benyújtásától függetlenül köteles újraértékelni az ügyet, mivel nem vizsgálta komolyan és tárgyilagosan az irányelv alkalmazhatóságát. A panaszos szerint az OLAF ezt a megállapítást a részletes véleményében egyáltalán nem cáfolta.
58. Ami az új tények meglétét illeti, a panaszos azt állította, hogy 2006. szeptember 27-i levele már tartalmazott bizonyos új tényeket. Itt rámutatott arra, hogy még ha a Parlament és a projektgazda közötti szerződés valóban csak 62 000 euró összegű kártalanítást irányozna is elő, a költségvetési rendelet 57. cikkével összhangban akkor is közbeszerzési eljárást kellett volna szervezni, ahogyan az abban az időpontban volt. Annak ellenére, hogy az ombudsman a hozzá intézett további tájékoztatás iránti kérelmében e tekintetben kérdést fogalmazott meg, az OLAF válaszában nem tett észrevételt ezzel kapcsolatban. Ebből következik, hogy ez a szempont soha nem képezte részét az OLAF OF/2003/0026. sz. vizsgálatának. Ez tehát olyan új ténynek minősült, amely a zárójelentés megszövegezésekor még nem volt ismert.
59. A panaszos szerint továbbá új tény, hogy a Parlament nyilvánvalóan figyelmen kívül hagyta a Bíróság ítélkezési gyakorlatát, amely a C-44/96. sz. ügyben[\[7\]](#_ftn7){#_ftnref7} hozott ítéletében kimondta, hogy „egy*szerződés \[...\] nem szűnhet meg építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződésnek lenni, ha az ajánlatkérő jogait és kötelezettségeit olyan vállalkozásra ruházzák át, amely nem ajánlatkérő szerv".* Ezt az ítéletet 2008. január 15-én hozták meg. A panaszos rámutatott, hogy a Parlament Jogi Szolgálata egy 2008. január 19-i jogi véleményében helytelenül állította ennek az ellenkezőjét. A panaszos szerint a Parlament Jogi Szolgálata úgy vélte, hogy magánvállalkozásként a projektgazdát nem kötik a közbeszerzési szabályok, még akkor sem, ha a Parlament pénzügyi érdekeiről van szó, és a magánvállalkozás a Parlament utasításai szerint járt el.
60. A panaszos az ombudsman rendelkezésére bocsátotta a Parlament Jogi Szolgálata említett jogi véleményének egy példányát. Mellékelte továbbá a Parlament D4-D5 épületeivel kapcsolatban 2010. január 26-án az OLAF-hoz intézett levelét. Észrevételeinek egy példányát továbbította az OLAF-nak is.
*Az ombudsman értékelése az ajánlástervezetét követően*
61. Az ombudsman emlékeztet arra, hogy ajánlástervezete azon a megfontoláson alapult, hogy az OLAF nem vizsgálta komolyan és objektíven az irányelv alkalmazhatóságát. Ennek alapján felszólította az OLAF-ot, hogy megállapításait figyelembe véve vizsgálja felül az irányelv alkalmazhatóságára vonatkozó vizsgálatának eredményeit.
62. Az OLAF mind 2009. október 16-án kelt levelében, mind részletes véleményében rámutatott arra, hogy az ombudsman ajánlástervezete és a kapcsolódó sajtóközlemény alapján új értékelést indított az ügyben. Kinevezett egy vizsgálót is, hogy e célból végezze el*a „kezdeti információk értékelését".* Bár részletes véleményében az OLAF ragaszkodott ahhoz, hogy vizsgálatát megfelelően és kellő gondossággal folytassák le, az ombudsman úgy véli, hogy az OLAF lépéseket tett az irányelv alkalmazhatóságának felülvizsgálata érdekében, és így hallgatólagosan elfogadta ajánlástervezetét.
63. Az ombudsman ugyanakkor tudomásul veszi az OLAF-nak a kézikönyvére való hivatkozását, amely szerint a vizsgálatok újbóli megindításáról szóló határozat csak akkor hozható meg, ha olyan új lényeges tények jutnak az OLAF tudomására, amelyek valószínűsíthetően megváltoztatják az előző vizsgálat eredményét. Ennek alapján az OLAF felkérte az ombudsmant, hogy bocsássa rendelkezésére az esetlegesen rendelkezésére álló információkat. Kijelentette továbbá, hogy olyan új elemeket keres a Parlament D3 épületének, valamint D4-D5 épületeinek finanszírozásával kapcsolatban, amelyek indokolhatják egy új ügy megindítását.
64. Ami a nyomon követés nélkül lezárt ügyek újbóli megnyitását illeti, az OLAF kézikönyve a következőket írja elő:
„3.4.4.2.*Utánkövetés nélküli esetek*
*Abban az esetben, ha az ügyet nyomon követés nélkül lezárták, vagy a nyomon követés lezárult, az ilyen ügyek újbóli megnyitására vonatkozó határozat csak akkor hozható meg, ha a vizsgálat lezárását és a nyomon követést követően olyan új lényeges tények jutnak az OLAF tudomására, amelyek valószínűsíthetően megváltoztatják az előző vizsgálat eredményét."*
65. Ezért elvben helyesnek tűnik az OLAF azon álláspontja, hogy az ügy újbóli megnyitására vonatkozó határozatot csak „új*lényeges tények"* megléte esetén lehet meghozni. Mindazonáltal hasznos rámutatni arra, hogy az OLAF-kézikönyv -- azon a tényen kívül, hogy valószínűsíthetően megváltoztatja a korábbi vizsgálat eredményét -- nem határozza meg az "új lényeges tények" fogalmát. Az ombudsman véleménye szerint tehát egyáltalán nem egyértelmű, hogy az "új lényeges tények" csak olyan tények-e, amelyek vagy nem voltak ismertek, vagy nem is léteztek a vizsgálat lezárásakor, vagy pedig olyan tények is, amelyek ismertek lettek volna, ha megfelelően kivizsgálják őket.
66. Az ombudsman az OLAF-hoz intézett 2009. november 16-i levelében (lásd a fenti 16. és 17. pontot) kifejtette, hogy ajánlástervezetében minden rendelkezésére álló információ szerepel. Nem rendelkezett az üggyel kapcsolatos egyéb olyan információval, amely releváns lehetett volna az OLAF számára. Azt is állította, hogy ajánlástervezetének szövege tartalmazza az összes releváns tényt és azok értékelését. Emlékeztetve arra, hogy az OLAF 2006. augusztus 11-én lezárta az OF/2003/0026. sz. ügyben folytatott vizsgálatát, az ombudsman úgy véli, hogy ajánlástervezete mind az OLAF vizsgálatának lezárását megelőző, mind azt követő tényekre vonatkozó információkat tartalmaz. Az ombudsman úgy véli, hogy ezek a tények tágabb értelemben új lényeges tényeknek tekinthetők, amennyiben azokat az OLAF nem vagy nem megfelelően kezelte. Tekintettel arra, hogy mindezekre a tényekre az ombudsman ajánlástervezete hívta fel az OLAF figyelmét, az ombudsman meg van győződve arról, hogy az OLAF képes azokat új vizsgálat indítása céljából értékelni.
67. Még ha el is fogadnánk az "új lényeges tények" megszorító értelmezését, és így a vizsgálat lezárásakor nem ismert vagy nem létező tényekre összpontosítanánk, az ajánlástervezet akkor is tartalmazna olyan információkat, amelyek szűk értelemben véve új lényeges tényeknek minősülhetnek (lásd például az ajánlástervezet 38. bekezdését). Az ombudsman megjegyzi továbbá, hogy az OLAF részletes véleményével kapcsolatos észrevételeiben a panaszos felhívta az OLAF figyelmét olyan új ténybeli elemekre, amelyeket a jelek szerint nem vettek figyelembe az OLAF vizsgálata során.
68. Az ombudsman emlékeztet továbbá arra, hogy az OLAF-kézikönyv 2. oldalán a kézikönyv a következő információkat tartalmazza:
„Ezek*az operatív eljárások az OLAF belső szabályait és eljárásait alkotó dokumentumok központi részét képezik: „kézikönyv". Az operatív eljárások leírják a vizsgálatok, a műveletek és a nyomon követés folyamatait. Ezeket számos melléklet egészíti ki, amelyek az egyéb kapcsolódó eljárásokra és igazgatási szabályokra vonatkozó részleteket, valamint formanyomtatványokat és egyéb dokumentumokat tartalmaznak. Mindezek az OLAF főigazgatója által a személyzetének adott utasítások. Nem céljuk azonban, hogy jogi kötőerővel rendelkezzenek: egyszerűen meghatározzák az alkalmazandó jogi keret végrehajtása érdekében követendő gyakorlatot."* [\[8\]](#_ftn8){#_ftnref8}
Tekintettel arra, hogy az OLAF-kézikönyv az OLAF főigazgatója által adott utasításoknak felel meg, egyértelműnek tűnik, hogy ezek az utasítások bármikor módosíthatók az OLAF főigazgatója által adott egyéb utasítások révén. Következésképpen nem zárható ki, hogy még ha az OLAF úgy is ítélné meg, hogy nem állnak fenn új érdemi bizonyítékok, a lezárt ügyet akkor is újra meg lehetne nyitni, feltéve, hogy erre elegendő indok áll rendelkezésre. Az ajánlástervezetben foglalt részletes megállapítások fényében, amelyeket az OLAF részletes véleménye nem cáfolt meg, az ombudsman úgy véli, hogy a jelen ügyben egyértelműen ilyen okokról lehet beszélni.
69. Az ombudsman végezetül tudomásul veszi, hogy az OLAF pontosította megbízatását. Osztja az OLAF azon véleményét, hogy annak feladata nem az intézmény hatékony és eredményes pénzgazdálkodásának értékelése, sem pedig az uniós jog hiteles értelmezése. Az ajánlástervezetben kifejtett okok miatt azonban továbbra is úgy véli, hogy az irányelv alkalmazhatóságának kérdését az OLAF vizsgálata nem vizsgálta meg kellőképpen. Részletes véleményében az OLAF kijelentette, hogy nem talált bizonyítékot vagy akár utalást arra, hogy a Parlament személyzetének tagjai megtévesztették volna az Elnökséget, a parlamenti képviselőket vagy a nyilvánosságot. Az OLAF ezért arra a következtetésre jutott, hogy nem megalapozott az az állítás, hogy a Parlament személyzetének tagjai csalárd módon megzavarták vagy megpróbálták megzavarni a tisztességes versenyt. Bár ez igaz lehet, ez önmagában semmiképpen sem zárhatja ki, hogy az OLAF az ügyet vizsgálja, figyelembe véve, hogy a csalás bizonyításának küszöbértéke különösen magasnak tűnik. Az ombudsman megjegyzi, hogy az OLAF részletes véleményében a 2988/95/EK rendelet 1. cikkének (2) bekezdése szerinti „szabálytalanság" fogalommeghatározására hivatkozott, amely „a*közösségi jog valamely rendelkezésének egy gazdasági szereplő általi, annak cselekménye vagy mulasztása útján történő megsértése, amelynek eredményeként a Közösségek általános költségvetése vagy a Közösségek által kezelt költségvetések kárt szenvednek vagy szenvednének, akár közvetlenül a Közösségek nevében beszedett saját forrásokból származó bevétel csökkenése vagy kiesése révén, akár indokolatlan kiadási tételek miatt". Az OLAF zárójelentése* szerint a Parlament személyzetének egyetlen tagja sem követett el olyan szabálytalanságot, amely fegyelmi vagy büntetőjogi eljárást vonhatna maga után. A vizsgálat során azonban az OLAF azt állította, hogy nem állapítottak meg egyértelmű szabálytalanságot. Ebből következik, hogy először is az OLAF nyilvánvalóan úgy véli, hogy a „szabálytalanság" fogalommeghatározása elvben alkalmazandó a Parlament személyzetének tagjaira, függetlenül attól, hogy e fogalommeghatározásban a „gazdasági*szereplőkre"* hivatkoznak-e. Másodszor, mivel a fogalommeghatározás „a*közösségi jog valamely rendelkezésének megsértésére"* utal, az irányelv alkalmazhatóságának kérdése rendkívül fontosnak tűnik. Ezért még inkább meglepő, hogy az OLAF nem tartotta szükségesnek e kérdés mélyreható elemzését. Mindenesetre az ombudsman megjegyzi, hogy az 1073/1999/EK rendelet 1. cikkének (3) bekezdése kimondja, hogy az OLAF feladatai a csalás és a korrupció mellett *az EU pénzügyi érdekeit sértő bármely más jogellenes tevékenység* elleni küzdelemből állnak.
70. A fenti 62. pontban kifejtett okok miatt az ombudsman úgy véli, hogy az OLAF lépéseket tett az irányelv alkalmazhatóságának felülvizsgálata érdekében. Következésképpen úgy véli, hogy az OLAF hallgatólagosan elfogadta ajánlástervezetének vonatkozó részét. Ami az OLAF által annak végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket illeti, a fenti megfontolásokra hivatkozik, és bízik abban, hogy az OLAF azokat figyelembe fogja venni új értékelése során.
### B. Az ügynek a Közösség pénzügyi érdekeire gyakorolt lehetséges hatása vizsgálatának állítólagos elmulasztása (a panaszos második állítása)
*Az ombudsman elé terjesztett érvek*
71. A panaszos azt állította, hogy az OLAF nem vizsgálta meg az ügynek a Közösség pénzügyi érdekeire gyakorolt lehetséges hatását. Hivatkozott 2006. szeptember 27-i levelére, amelyben rámutatott, hogy az OLAF zárójelentése szerint az ügynek nincs ilyen hatása. A panaszos kifejezetten ellenezte ezt az értékelést, és kijelentette, hogy a Parlamentnek a hitelt nyújtó bank részére történő utolsó kifizetése 2008. június 15-én esedékes. Ebben az összefüggésben lényegében azt állította, hogy a pénzügyi piac kamatszintje alacsonyabb, mint a Parlament által fizetendő kamatláb. Ha a Parlamentet az alkalmazandó szabályokkal összhangban gyorsan kivonták volna a szerződésből, jelentős költségcsökkentést értek volna el.
72. Véleményében az OLAF úgy vélte, hogy mivel nem állapítottak meg szabálytalanságot, az ügy pénzügyi hatására vonatkozó kérdés nem merült fel. Azt állította továbbá, hogy a panaszos nem szolgáltatott olyan bizonyítékot, amely a Közösség pénzügyi érdekeire gyakorolt lehetséges hatásra utalna. Az OLAF szerint a zárójelentés egyértelműen jelezte, hogy a pénzügyi szempontok miért nem jelentenek problémát.
73. Észrevételeiben a panaszos kifejtette, hogy az OLAF már a kezdeti értékelés szakaszában, tehát az adott üggyel kapcsolatos vizsgálat megindítása előtt köteles volt értékelni az ügynek a Közösség pénzügyi érdekeire gyakorolt lehetséges hatását. Ez a kötelezettség kitűnik az OLAF kézikönyvéből, amely releváns utasításokat tartalmazott a vizsgálók számára. Ez az elemzés elengedhetetlen volt az 1073/1999/EK rendelet 1. cikkének fényében, amely szerint a Közösség pénzügyi érdekeire gyakorolt lehetséges hatás megléte az OLAF vizsgálatának előfeltétele. Az OLAF azonban nem készített felmérést a ténylegesen teljesített összes kifizetésről, és nem rendelte meg a D3 épület refinanszírozási feltételeinek független elemzését sem. Az ügynek a Közösség pénzügyi érdekeire gyakorolt hatása vizsgálatának hiánya továbbá érthetetlen volt, figyelembe véve a Parlament által 2004. március 30-án elfogadott állásfoglalást. Ebben az állásfoglalásban a Parlament egyértelműen kifejezte azon elvárását, hogy a fejlesztő és a hitelező bank közötti valamennyi kifizetést, valamint a harmadik feleknek történő esetleges kifizetéseket az OLAF vizsgálata során kivizsgálják.
74. Ezenkívül a panaszos megjegyezte, hogy az OLAF nem tett észrevételt a D3 épület finanszírozására alkalmazandó kedvezőtlen kamatlábak kérdésével kapcsolatban, annak ellenére, hogy lehetséges lett volna egy pénzügyi szakértő általi független elemzés. Ehelyett az OLAF a zárójelentésében csupán arra a tényre hivatkozott, hogy az épület megvásárlásának finanszírozási költségei egyértelműen elmaradtak a hosszú távú bérlet költségeitől. A panaszos szerint ez a nyilatkozat nem válaszolt arra a kérdésre, hogy az épület megvásárlásának finanszírozása összhangban volt-e a kedvező és szokásos piaci feltételekkel.
75. Az ombudsman további információkérésére adott válaszában az OLAF megerősítette a véleményében kifejtett álláspontját. Kifejtette, hogy mivel a vizsgálat nem állapított meg egyértelmű szabálytalanságot, a pénzügyi hatás kérdése következésképpen pusztán hipotetikus, és nem releváns a belső vizsgálat következtetései szempontjából. Így nem képezte további részletes vizsgálat tárgyát. Az OLAF elismerte továbbá, hogy nem elemezte a piaci feltételeket. Megállapította azonban, hogy a vételi opció gyakorlása és a Parlament hosszú távú bérletének megszüntetése a Közösség pénzügyi érdekét szolgálja.
76. Kiegészítő észrevételeiben a panaszos nem tett észrevételt ezzel a kérdéssel kapcsolatban.
*Az ombudsman ajánlástervezethez vezető értékelése*
77. Az 1073/1999/EK rendelet 1. cikke (3) bekezdésének első francia bekezdése felhatalmazza az OLAF-ot arra,*hogy igazgatási vizsgálatokat folytasson „a csalás, a korrupció és az Európai Közösség pénzügyi érdekeit sértő bármely más jogellenes tevékenység elleni küzdelem"* céljából[\[9\].](#_ftn9){#_ftnref9} Ezért helyesnek tűnt a panaszos azon álláspontja, hogy az OLAF vizsgálatának előfeltétele a Közösség pénzügyi érdekeire gyakorolt hatás. Az*OLAF Felügyelő Bizottságának nyújtott tájékoztatásában* [\[10\]](#_ftn10){#_ftnref10} az OLAF rámutatott, hogy nem egyértelmű, hogy az EU elszenvedett-e pénzügyi kárt. Mindenesetre úgy tűnt, hogy az OLAF abból indult ki, hogy az ügy hatással lehetett a Közösség pénzügyi érdekeire, mivel vizsgálatot indított. Ez összhangban volt az 1073/1999/EK rendelet 1. cikke (3) bekezdésének első francia bekezdésével, valamint az OLAF-kézikönyv 3.3.3.3.v. pontjával.
78. Azon véleménye alapján, hogy nem állapítottak meg egyértelmű szabálytalanságot, az OLAF azon feltételezése, hogy az ügy pénzügyi hatása nem volt probléma, első látásra ésszerűnek tűnt. Ugyanakkor a panaszos első állításával kapcsolatban az ombudsman megállapította, hogy az OLAF nem vizsgálta komolyan és tárgyilagosan az irányelv alkalmazhatóságát. Következésképpen az OLAF azon álláspontja, amely szerint nincs szükség a pénzügyi hatás értékelésére, már nem tekinthető meggyőzőnek, feltételezve, hogy az irányelvet kellett volna alkalmazni.
79. Mindezek alapján az ombudsman emlékeztetett arra, hogy az irányelv alkalmazhatóságának megállapításához az OLAF-nak meg kell vizsgálnia a szóban forgó ügynek a Közösség pénzügyi érdekeire gyakorolt hatását. Ezért az európai ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban a következő ajánlástervezetet intézte az OLAF-hoz:
„Amennyiben*úgy találja, hogy az irányelv alkalmazandó, az OLAF-nak meg kell vizsgálnia az ügynek a Közösség pénzügyi érdekeire gyakorolt hatását."*
*Az ombudsmanhoz az ajánlástervezetét követően benyújtott érvek*
80. Részletes véleményében az OLAF fenntartotta, hogy mivel nem állapítottak meg csalást, korrupciót vagy szabálytalanságot, az ügy pénzügyi hatására vonatkozó kérdés nem merült fel. Ugyanakkor az OLAF rámutatott arra, hogy az ombudsman ajánlástervezete és a kapcsolódó sajtóközlemény alapján új értékelést indított, és új elemeket keres a Parlament D3 épületének, valamint D4-D5 épületeinek finanszírozásával kapcsolatban, amelyek indokolhatják egy új ügy megindítását.
81. Az első állításával kapcsolatos észrevételein kívül a panaszos nem nyújtott be konkrét észrevételeket.
*Az ombudsman értékelése az ajánlástervezetét követően*
82. Amint az a fenti 62. pontban megállapításra került, az OLAF hallgatólagosan elfogadta az ombudsman ajánlástervezetét, hogy megállapításainak figyelembevételével vizsgálja felül az irányelv alkalmazhatóságára vonatkozó vizsgálatának eredményeit. Az ombudsman bízik abban, hogy amennyiben az irányelvet alkalmazandónak találja, az OLAF megvizsgálja az ügynek az EU pénzügyi érdekeire gyakorolt hatását. Ezért úgy véli, hogy részéről nincs szükség további intézkedésre a panaszos második állításával kapcsolatban.
### C. Az OLAF-nak a panaszos által javasolt írásbeli eljárással kapcsolatos álláspontját illetően (a panaszos harmadik és nyolcadik állítása)
*Az ombudsman elé terjesztett érvek*
83. A panaszos kifejtette, hogy az OLAF belső vizsgálatokért felelős műveleti vezetője (a továbbiakban: HOII) kétszer is meghívta őt egy ülésre. A panaszos erre irányuló kérése ellenére a HOII nem jelölte meg a javasolt találkozó célját. 2005. december 11-i e-mailjében a panaszos megkérdőjelezte a HOII pártatlanságát, mivel részt vett egy másik újságíró elleni nyomozásban, aki beszámolt a Parlament brüsszeli épületeinek finanszírozásáról. Ezért kifejti, hogy nem áll rendelkezésre a kérdéssel kapcsolatos informális megbeszélésre. Mindazonáltal kifejezte készségét arra, hogy válaszoljon az írásbeli kérdésekre.
84. E-mailjét követően a panaszost először beidézték, hogy tanúként hallgassák meg, majd később "felhívták" vallomástételre. Miután 2006. március 19-én kelt levelében vitatta az OLAF mindkét levelének jogalapját, a panaszos megismételte, hogy kész válaszolni az írásbeli kérdésekre. Hozzáteszi, hogy arra az esetre, ha az OLAF továbbra is megtagadná ezen írásbeli eljárás alkalmazását, szeretné, ha megadnák számára az elutasítás jogalapját. 2006. április 19-én kelt levelében az OLAF arra az álláspontra helyezkedett, hogy a panaszos távolmaradása a tárgyaláson annak bizonyítéka, hogy nem volt hajlandó részt venni az OLAF tanúmeghallgatásán. 2006. szeptember 27-én kelt levelében a panaszos leírta a fent ismertetett eseményeket, és megkérdőjelezte, hogy az OLAF miért indíthat vizsgálatot az általa benyújtott információk alapján, de miért nem nyújthat be írásbeli kérdéseket neki.
85. Azt állította, hogy az OLAF nem jelölte meg azokat a szabályokat, amelyek szerint az OLAF kérdéseinek írásbeli eljárásban történő megválaszolására vonatkozó ajánlata elutasítható (a panaszos harmadik állítása). Ezenkívül azt állította, hogy a vele folytatott levelezésében az OLAF nem válaszolt az OLAF kérdéseinek írásbeli eljárás keretében történő megválaszolására vonatkozó ajánlatára (a panaszos nyolcadik állítása).
86. Véleményében az OLAF kijelentette, hogy kétszer informálisan, kétszer pedig hivatalosan hívta meg a panaszost interjúra. Tekintettel arra, hogy nem fogadta el a felkérését, az OLAF úgy határozott, hogy további pontosítások kérése nélkül készíti el a zárójelentést. Az OLAF úgy vélte, hogy vizsgálati stratégiájának meghatározása során bizonyos mérlegelési jogkörrel rendelkezik. Bár sajnálatát fejezte ki a panaszos megközelítése miatt, rámutatott arra, hogy nincs olyan szabály, amely arra kötelezné, hogy írásbeli eljárás keretében elfogadja a kérdések megválaszolására vonatkozó ajánlatot. Hozzátette, hogy a jelen ügy vizsgálatához kapcsolódó meghallgatásokat rögzítették, és biztosították a jegyzőkönyvtervezetekre való reagálás lehetőségét.
87. Észrevételeiben a panaszos megismételte, hogy kétségei vannak az OLAF vizsgálóinak pártatlanságát illetően. Ráadásul az OLAF idézésének nem volt jogalapja. Megállapította, hogy az OLAF szerint nincs olyan szabály, amely arra kötelezné, hogy írásbeli eljárás keretében elfogadja a kérdések megválaszolására vonatkozó ajánlatot. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy nem létezik olyan szabály sem, amely arra kötelezné az OLAF-ot, hogy elutasítsa a 2006. március 19-i levelében tett azon ajánlatot, hogy írásbeli eljárásban válaszoljon a kérdésekre. Mindazonáltal fenntartotta azon álláspontját, hogy 2006. április 19-i levelében az OLAF-nak írásbeli eljárás keretében kellett volna válaszolnia az OLAF kérdéseinek megválaszolására vonatkozó ajánlatára, és ki kellett volna fejtenie azokat az okokat, amelyek miatt nem fogadta el az ajánlatot.
88. Kiegészítő véleményében az OLAF megismételte és kifejtette, hogy 2006. április 19-én tájékoztatta a panaszost arról a döntéséről, hogy további információk kérése nélkül zárja le a vizsgálatot. Az OLAF szerint ez azt jelenti, hogy megtagadta a kérelmének való megfelelést. Az OLAF emlékeztetett arra is, hogy vizsgálatainak lefolytatását az igazgatója irányítja. Az informátorok bármikor megtagadhatják az OLAF-fal való kommunikációt.
*Az ombudsman értékelése*
89. A panaszos állításának megválaszolása előtt fontos emlékeztetni arra, hogy az itt vizsgált állítások nem foglalják magukban az OLAF által a panaszosnak küldött interjúra szóló idézések/felhívások jogszerűségét. Ez a szempont, amelyre mind a panaszos, mind az OLAF hivatkozott az ombudsman vizsgálatában, ezért nem képezi a jelen vizsgálat tárgyát. Ehelyett az ombudsmannak a 856/2008/BEH sz. panaszban folyamatban lévő vizsgálata foglalkozik vele.
90. Ami a panaszos azon állítását illeti, hogy az OLAF nem jelölte meg azokat a szabályokat, amelyek szerint az írásbeli eljárásban feltett kérdések megválaszolására vonatkozó ajánlata elutasítható, az OLAF úgy vélte, hogy nincs olyan szabály, amely arra kötelezné, hogy elfogadja az ilyen ajánlatokat. A panaszos elismerte ezt a kijelentést, de azt állította, hogy nem létezik olyan szabály sem, amely arra kötelezné az OLAF-ot, hogy elutasítsa az ilyen ajánlatokat. Az ombudsman elfogadja, hogy úgy tűnik, az OLAF-ot nem terheli kötelezettség arra vonatkozóan, hogy írásbeli eljárás keretében elutasítsa a kérdések megválaszolására vonatkozó ajánlatokat. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy az OLAF-nak minden írásbeli eljárás iránti kérelmet el kellene fogadnia, mivel az 1073/1999 rendelet alapján bizonyos mérlegelési jogkörrel rendelkezik vizsgálatai lefolytatását illetően. Tekintettel arra, hogy a vizsgálat során az OLAF kifejtette az írásbeli eljárás alkalmazásával kapcsolatos jogi helyzetre vonatkozó álláspontját, az ombudsman úgy véli, hogy a panaszos harmadik állításával kapcsolatban részéről nincs szükség további intézkedésre.
91. Ami a panaszos azon állítását illeti, hogy a vele folytatott levelezésében az OLAF nem válaszolt az OLAF kérdéseinek írásbeli eljárás keretében történő megválaszolására vonatkozó ajánlatára, az ombudsman megjegyzi, hogy az adott összefüggésben mind a panaszos, mind az OLAF hivatkozott az OLAF 2006. április 19-i levelére.
92. Ebben a levélben az OLAF kifejtette azokat az okokat, amelyek miatt úgy ítélte meg, hogy a panaszos tanúként történő meghallgatása összhangban van az 1073/1999/EK rendelettel. Az OLAF továbbá kijelentette, hogy a panaszosnak a tervezett meghallgatáson való távolmaradása tanúvallomásnak minősül arra vonatkozóan, hogy nem volt hajlandó részt venni az OLAF tanúmeghallgatásán. Ennek alapján az OLAF jelezte, hogy további késedelem nélkül lezárja az ügyet.
93. Kiegészítő véleményében az OLAF úgy vélte, hogy a panaszosnak az ügy tervezett lezárásáról való tájékoztatása a 2006. április 19-i levelében azt jelenti, hogy elutasította az írásbeli eljárás iránti kérelmét. Ezzel szemben a panaszos úgy vélte, hogy az OLAF nem válaszolt az írásbeli kérdések megválaszolására vonatkozó ajánlatára, és nem fejtette ki az ajánlat elutasításának okait.
94. A Bizottság helyes hivatali magatartásra vonatkozó kódexének 4. pontja kimondja, hogy „\[a\]*Bizottság elkötelezett amellett, hogy a kérdésekre a legmegfelelőbb módon válaszoljon* \[...\]". Magától értetődik, hogy a polgárok által küldött levél megválaszolása azt jelenti, hogy a polgárok levelezésében felvetett kérdésekkel foglalkoznak. Egyértelmű volt, hogy az OLAF 2006. április 19-i levele nem tesz kifejezett utalást a panaszos ajánlatára. Az ombudsman azt is megjegyzi, hogy az OLAF nem nyújtotta be kifejezetten, hogy foglalkozott volna a panaszos ajánlatával. Úgy vélte azonban, hogy az ügy lezárására irányuló szándéka, amelyről tájékoztatta a panaszost, a panaszos ajánlatának hallgatólagos elutasítását jelenti. Tekintettel az OLAF 2006. április 19-i levelének tartalmára, a panaszos számára egyértelműnek kellett lennie, hogy az OLAF nem fogadja el ajánlatát. Mindenesetre a jelen vizsgálat során nyilvánvalóvá vált, hogy az OLAF elutasította a panaszos írásbeli kérdések megválaszolására vonatkozó ajánlatát. Az ombudsman ezért megállapítja, hogy az OLAF írásbeli eljárás keretében válaszolt a panaszos azon ajánlatára, hogy kérdéseire választ ad. Mindezek alapján arra a következtetésre jut, hogy nem történt hivatali visszásság a panaszos harmadik és nyolcadik állítását illetően.
### D. A panaszos dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelme megfelelő kezelésének állítólagos elmulasztása (a panaszos negyedik állítása)
*Az ombudsman elé terjesztett érvek*
95. A panaszos azt állította, hogy az OLAF nem kezelte megfelelően a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti, 2006. szeptember 27-i kérelmét. Kijelentette, hogy 2006. október 29‐én megerősítő hozzáférési kérelmet nyújtott be. 2006. október 30‐án megkapta a 2006. október 23‐i választ, amelyben az OLAF kifejtette, hogy a kért dokumentumok nagy száma miatt a hozzáférés iránti kérelmének feldolgozására rendelkezésre álló határidőt tizenöt munkanappal meg kell hosszabbítani. A panaszos azt állította, hogy azóta nem hallott az OLAF-tól.
96. Véleményében az OLAF megerősítette a panaszos által benyújtott események sorrendjét, és kijelentette, hogy 2006. október 23-i levelén kívül nem kapott további választ. Ennek oka a belső koordinációs problémákból eredő adminisztratív felügyelet volt. Az OLAF elnézést kért a panaszos hozzáférés iránti kérelmének kezeléséért. Ugyanakkor előadta, hogy időközben válaszolt a panaszos kérésére.
97. Észrevételeiben a panaszos tudomásul vette az OLAF bocsánatkérését. Ugyanakkor kételkedett abban, hogy az OLAF egy felügyelet miatt nem dolgozta fel tovább a hozzáférés iránti kérelmét. A rendelkezésére álló belső levelezés szerint az OLAF azt javasolta a Bizottság Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatóságának (DG MARKT), hogy hagyjon fel a vele való kapcsolattartással. Ebben az összefüggésben előadta, hogy hihetőnek tűnik azt feltételezni, hogy az OLAF ezt a javaslatot a saját levelezésére is alkalmazta, és hogy ez volt a valódi oka annak, hogy nem küldött további leveleket.
98. Az ombudsman további információkérésére válaszolva az OLAF kijelentette, hogy soha nem döntött úgy, hogy megszünteti a panaszossal folytatott levelezést. Ezt az is alátámasztotta, hogy 2006. szeptember 27-i levelére több válaszlevelet is kapott.
99. Kiegészítő észrevételeiben a panaszos előadta, hogy 2006. október 19-i és 23-i levelében az OLAF bejelentette, hogy hat héten belül válaszol, de nem tett eleget bejelentésének[\[11\].](#_ftn11){#_ftnref11} Az OLAF csak azt követően folytatta a levelezést vele, hogy az európai adatvédelmi biztoshoz és az ombudsmanhoz fordult. Megjegyezte továbbá, hogy az OLAF nem fejtette ki azokat az okokat, amelyek miatt azt ajánlotta a Bizottságnak, hogy hagyjon fel a vele folytatott levelezéssel.
*Az ombudsman értékelése*
100. Elöljáróban hasznosnak tűnik emlékeztetni arra, hogy a jelen állítás arra vonatkozik, hogy az OLAF nem kezelte megfelelően a panaszos 2006. szeptember 27-i, dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmét. Az ombudsman megjegyzi, hogy észrevételeiben a panaszos arra az álláspontra helyezkedett, hogy az OLAF azt javasolta a Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatóságnak, hogy hagyjon fel a vele folytatott levelezéssel. Az ombudsman úgy véli, hogy a panaszos beadványaiból nem derül ki egyértelműen, hogy azt akarta-e, hogy az ombudsman ezt a szempontot is beépítse vizsgálatába. Következésképpen ajánlástervezetében nem foglalkozott ezzel a szemponttal.
101. Az ombudsman megjegyzi, hogy az OLAF szerint a panaszos hozzáférés iránti kérelmét időközben kezelték. A panaszos nem cáfolta ezt a tényt. Figyelembe véve a panaszos és az OLAF között nem vitatott eseményeket, egyértelmű, hogy az OLAF nem tartotta be az 1049/2001/EK rendeletben a panaszos hozzáférés iránti kérelmének feldolgozására előírt határidőket. Az OLAF azonban elnézést kért a panaszostól a bekövetkezett késedelemért. Ezenkívül úgy tűnik, hogy az OLAF megindokolta késedelmét, ami első ránézésre hihetőnek tűnik. Míg a panaszos kétségbe vonta a felhozott indok hitelességét, az ombudsman -- figyelembe véve az OLAF 2006. október 19-i és 23-i levelét, amelyek meghatározott időn belül választ adtak -- nincs meggyőződve arról, hogy az OLAF szándékosan megszüntette a panaszossal folytatott levelezését.
102. Tekintettel arra, hogy úgy tűnik, hogy az OLAF időközben foglalkozott a panaszos hozzáférés iránti kérelmével, és elnézést kért a panaszostól a hozzáférés iránti kérelmének kezelési módjáért, az ombudsman nem látja szükségesnek, hogy további lépéseket tegyen a panaszos negyedik állításával kapcsolatban.
### E. Az időközi jelentéshez való hozzáférést illetően (a panaszos ötödik állítása)
*Az ombudsman elé terjesztett érvek*
103. A panaszos azt állította, hogy az OLAF tévesen utasította el az időközi jelentéshez („Zwischenbericht") való hozzáférés iránti kérelmét, amelyet kilenc hónappal a vizsgálat megindítása után kellett megküldenie a Felügyelő Bizottságának. Lényegében azt állította, hogy az OLAF 2006. szeptember 1-jei levele szerint a hozzáférhetővé tétel súlyosan veszélyeztetné az OLAF jövőbeli vizsgálatainak hatékonyságát. Úgy véli azonban, hogy ez az érvelés nem meggyőző, mivel az időközi jelentés szükségszerűen lényegesen kevesebb információt tartalmazott, mint a zárójelentés. Érthetetlen volt tehát, hogy az OLAF miért biztosíthatott hozzáférést a zárójelentéshez, az időközi jelentéshez azonban nem.
104. Véleményében az OLAF kifejtette, hogy a panaszos hozzáférés iránti megerősítő kérelméről szóló határozatában arról tájékoztatta a panaszost, hogy az időközi jelentés az 1049/2001/EK rendelet 4. cikkében foglalt négy kivétel hatálya alá tartozik. Ezek a kivételek az egyén magánéletére és becsületére vonatkoztak (4. cikk (1) bekezdés b) pont); a kereskedelmi érdekek védelme (a 4. cikk (2) bekezdésének első francia bekezdése); az ellenőrzések, vizsgálatok és könyvvizsgálatok célja (a 4. cikk (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése); valamint az intézmény döntéshozatali eljárása (4. cikk (3) bekezdés második albekezdés). Következésképpen az időközi jelentést nem lehetett közzétenni.
105. Az OLAF kifejtette, hogy az ügy újbóli vizsgálatát követően úgy ítélte meg, hogy következtetései nem megfelelőek. Különösen általános és megalapozatlan volt az a feltételezés, hogy a közzététel a jövőben súlyosan akadályozná az OLAF vizsgálatainak hatékonyságát. Ebben az esetben ugyanis nem állt fenn konkrét kockázat. Tekintettel azonban arra, hogy néhány kivétel, nevezetesen az egyének magánéletének és sérthetetlenségének, valamint a kereskedelmi érdekeknek a védelmére vonatkozó kivételek továbbra is alkalmazandók, az OLAF csak részben hozhatta nyilvánosságra a Felügyelő Bizottságnak megküldött információkat. Így véleményével együtt csatolt egy négyoldalas dokumentumot, amelynek címe „Az*OLAF Felügyelő Bizottságának tájékoztatása -- A vizsgálat*több* *mint 9 hónapig* tart",*és amelyben bizonyos információkat elsötétítettek.
106. Észrevételeiben a panaszos nem hivatkozott ötödik állítására.
*Az ombudsman értékelése*
107. Az ombudsman megjegyzi, hogy úgy tűnik, az OLAF elfogadta a panaszos azon véleményét, hogy nem volt meggyőző, hogy a jövőben a vizsgálatok hatékonyságának akadályozására támaszkodott. Bár az OLAF fenntartotta azon álláspontját, hogy bizonyos egyéb kivételek lehetetlenné teszik a kért dokumentum teljes körű hozzáférhetővé tételét, hozzáférhetővé tette a kért dokumentum szerkesztett változatát, és azt véleményével együtt csatolta. Tekintettel a dokumentum OLAF általi részleges közzétételére, valamint arra, hogy a panaszos észrevételeiben nem tett észrevételt e kérdéssel kapcsolatban, az ombudsman részéről nincs ok további vizsgálatokra.
### F. A magyarázatok állítólagos hiánya (a panaszos hetedik állítása)
*Az ombudsman elé terjesztett érvek*
108. A panaszos azt állította, hogy az OLAF nem nyújtott számára magyarázatot a vizsgálatával kapcsolatos bizonyos kérdésekre vonatkozóan, annak ellenére, hogy 2006. október 19-én kelt levelében bejelentette, hogy így fog tenni. Rámutatott, hogy 2006. szeptember 27-i levelében számos kérdést és észrevételt nyújtott be az OLAF-hoz a zárójelentéssel kapcsolatban. 2006. október 19-i válaszában az OLAF jelezte, hogy hat héten belül megkapja az üggyel kapcsolatos magyarázatait. Kijelentette azonban, hogy nem kapott választ.
109. Véleményében az OLAF előadta, hogy 2006. október 19-i levelében ígéretet tett arra, hogy további magyarázatokkal szolgál a panaszos számára a rá vonatkozó és esetlegesen a birtokában lévő személyes adatokkal kapcsolatban, valamint határozatot hoz a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelméről. Az OLAF kijelentette, hogy mindkét kérdésben foglalkozott a panaszos kéréseivel. Hozzátette, hogy az informátoroknak nincs joguk magyarázatot kapni a vizsgálataik lefolytatásával kapcsolatban. Mindenesetre úgy ítélte meg, hogy az ombudsman vizsgálata során tett észrevételei eleget tettek a panaszos magyarázatkérésének.
110. Észrevételeiben a panaszos megismételte, hogy 2006. október 19-i levelében az OLAF ígéretet tett arra, hogy válaszol az általa feltett kérdésekre. Az OLAF levelének szövegéből egyértelműen kiderült, hogy az általa bejelentett válaszok nem korlátozódnak a személyes adatokra és a dokumentumokhoz való hozzáférésre. A panaszos előadta továbbá, hogy állításával ellentétben az OLAF nem tett észrevételeket az ombudsman vizsgálata keretében a levelében felvetett valamennyi kérdéssel kapcsolatban. Ami az egyik kérdést illeti, az OLAF most kifejezetten megtagadta az eredetileg ígért válaszadást.
*Az ombudsman ajánlástervezethez vezető értékelése*
111. Az ombudsman megjegyezte, hogy a panaszos 2006. szeptember 27-i levele számos kérdést és észrevételt tartalmazott az OLAF vizsgálatával, annak zárójelentésével, valamint a panaszosnak a vizsgálatban betöltött szerepével kapcsolatban, különös tekintettel az OLAF birtokában lévő személyes adatokra[\[12\].](#_ftn12){#_ftnref12}
112. 2006. október 19-én kelt levelében az OLAF 10 pontban foglalta össze a panaszos kérdéseit és kéréseit, és felkérte, hogy tájékoztassa arról, hogy kérdéseit és kéréseit teljes mértékben és helyesen foglalták-e össze. Az ombudsman tudomása szerint a panaszos nem vitatta az OLAF listáját. Az OLAF hozzátette, hogy a panaszos levelében szereplő különböző szempontokkal külön foglalkoznak. Mindezek alapján a következőket állapította meg:
"*Sie werden innerhalb der kommenden sechs Wochen gesonderte Erklärungen erhalten betreffend eventuell vorhandene personenbezogene Daten (Punkt 3), betreffend Ihren Antrag auf Zugang zu den von Ihnen genannten Dokumenten (Punkt 10) und schließlich betreffend die Punkte, die sich auf die Untersuchung selbst beziehen."* [\[13\]](#_ftn13){#_ftnref13}
113. Az ombudsman úgy ítélte meg, hogy az idézett szövegrészből egyértelműen kitűnik, hogy az OLAF ígéretet tett arra, hogy külön válaszokat küld a panaszosnak i. az esetlegesen birtokában lévő személyes adatokkal, ii. a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmével, valamint iii. a vizsgálatával kapcsolatos kérdésekkel kapcsolatban. A vizsgálat során az OLAF nem vitatta, hogy hat héten belül nem válaszolt a iii. pontban szereplő kérdésekre. Az ombudsman ezért úgy ítélte meg, hogy az OLAF nem tartotta be a 2006. október 19-én kelt levelében foglalt egyértelmű ígéretet.
114. Még ha feltételezzük is, hogy az OLAF nem ígér külön választ a panaszos vizsgálattal kapcsolatos kérdéseire, a polgárokkal való kapcsolattartás általános kötelezettsége, valamint azon kötelezettségvállalása, hogy „a*lehető legmegfelelőbb módon és a lehető leggyorsabban válaszol a megkeresésekre"*(a Bizottság kódexének 4. pontja), továbbra is arra kötelezné az OLAF-ot, hogy az általa felvetett kérdésekre választ adjon a panaszosnak. Ez a helyes hivatali magatartás európai kódexe 22. cikkének (1) bekezdéséből is kitűnik, amelynek értelmében a tisztviselők a nyilvánosság tagjait tájékoztatják az általuk kért információkról.
115. Bár az OLAF arra az álláspontra helyezkedett, hogy az informátoroknak nincs joguk magyarázatot kapni vizsgálataik lefolytatásával kapcsolatban, arra is rámutatott, hogy az ombudsman vizsgálata során tett észrevételei eleget tettek a panaszos kéréseinek. A panaszos szerint azonban az OLAF még mindig nem foglalkozott az általa felvetett egyes kérdésekkel. A panaszos például rámutatott, hogy az OLAF 2006. október 19-én kelt levelében nem válaszolt a listán szereplő ötödik kérdésre. Ez a kérdés a Parlament új épületeinek projektmenedzsere által a Parlament D3 épületének finanszírozásában betöltött szerephez kapcsolódott.
116. Az ombudsman elemezte az OLAF által a vizsgálata során az OLAF 2006. október 19-i levelében említett kérdésekkel kapcsolatban benyújtott beadványokat. Egyetértett a panaszos azon véleményével, hogy az OLAF nem foglalkozott az említett levélben említett valamennyi kérdéssel.
117. A helyes igazgatás európai kódexe 22. cikkének (3) bekezdése értelmében „\[h\]a*a tisztviselő a bizalmas jelleg miatt nem hozhatja nyilvánosságra a kért információt, \[...\] meg kell jelölnie az érintett személy számára azokat az okokat, amelyek miatt nem tudja közölni az információt."* Véleménye szerint az OLAF úgy ítélte meg, hogy az informátoroknak nincs joguk magyarázatot kapni a vizsgálataik lefolytatásával kapcsolatban. Az európai kódex 22. cikkének (3) bekezdése alapján nem zárható ki, hogy vannak olyan vizsgálati szempontok, amelyekkel kapcsolatban az OLAF nem hozhat nyilvánosságra információkat. Ugyanakkor az ombudsman emlékeztetett arra, hogy ilyen esetekben az OLAF-nak meg kell jelölnie azokat az okokat, amelyek miatt a kért információk nem hozhatók nyilvánosságra. Az OLAF azonban nem adott ilyen magyarázatot.
118. A fentiek fényében az ombudsman megállapította, hogy az OLAF nem válaszolt a panaszos 2006. szeptember 27-i levelében felvetett egyes kérdésekre. Ez hivatali visszásságnak minősült. Ezért az európai ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban a következő ajánlástervezetet intézte az OLAF-hoz:
„Az*OLAF-nak -- amennyiben még nem tette meg -- válaszolnia kell a panaszos 2006. szeptember 27-i levelében felvetett kérdésekre."*
*Az ombudsmanhoz az ajánlástervezetét követően benyújtott érvek*
119. Részletes véleményében az OLAF megjegyezte, hogy 2006. október 19-i levelében 10 pontban foglalta össze a panaszos által felvetett kérdéseket. Az OLAF előadta, hogy már teljes mértékben válaszolt az 1--3. és a 8--9. pontra. A 4--7. pontot illetően (az OLAF vizsgálatával kapcsolatos kérdések; lásd a fenti 113. pontot), részletes véleményében válaszolt.
120. Észrevételeiben a panaszos jelezte, hogy az OLAF válaszolt a 2006. szeptember 27-i levelében feltett kérdésekre. Kijelentette, hogy véleménye szerint az OLAF válaszai nem kielégítőek, és bírálta azt a tényt is, hogy válaszai több mint három évet késtek. Ugyanakkor úgy véli, hogy az OLAF végrehajtotta az ajánlástervezet vonatkozó részét, és ezért az ombudsman részéről nincs szükség további intézkedésre.
*Az ombudsman értékelése az ajánlástervezetét követően*
121. Az Ombudsman úgy véli, hogy az OLAF a panaszos 2006. szeptember 27-én kelt levelében feltett valamennyi kérdésre válaszolt. Tudomásul veszi a panaszos e válaszokkal kapcsolatos kritikáját, valamint a válaszok késedelmes beérkezését. Ugyanakkor figyelembe veszi a panaszos azon észrevételét, hogy válaszaival az OLAF végrehajtotta az ajánlástervezet vonatkozó részét. Az ombudsman ezért megállapítja, hogy az OLAF elfogadta ajánlástervezetének vonatkozó részét, és kielégítő intézkedéseket hozott annak végrehajtására.
### G. Következtetések
A panasszal kapcsolatos vizsgálata alapján az ombudsman a következő következtetésekkel zárja le a panaszt:
Az OLAF hallgatólagosan elfogadta ajánlástervezetének vonatkozó részét a panaszos első állításával kapcsolatban. Az OLAF által annak végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket illetően bízik abban, hogy az OLAF új értékelése során figyelembe veszi az e határozat 65--69. pontjában foglalt megfontolásokat.
Ami a panaszos hetedik állítását illeti, az OLAF elfogadta az ombudsman ajánlástervezetének vonatkozó részét, és kielégítő intézkedéseket hozott annak végrehajtására.
A panaszos harmadik és nyolcadik állításával kapcsolatban nem történt hivatali visszásság.
A panaszos második és negyedik állításával kapcsolatban nincs szükség további intézkedésre.
A panaszos ötödik állításával kapcsolatban további vizsgálatok nem indokoltak.
A panaszost és az OLAF-ot tájékoztatják erről a döntésről.
P. Nikiforos DIAMANDOUROS
Kelt Strasbourgban, 2010. szeptember 13-án.
*** ** * ** ***
[\[1\]](#_ftnref1){#_ftn1} Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2001. L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.).
[\[2\]](#_ftnref2){#_ftn2} A szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 1992. június 18-i 92/50/EGK tanácsi irányelv (HL L 209., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet, 132. o.).
[\[3\]](#_ftnref3){#_ftn3} A 92/50 irányelv 1. cikkének a) pontja értelmében szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződés a szolgáltató és az ajánlatkérő között írásban megkötött visszterhes szerződés. Ez a cikk kizárja a szerződések bizonyos kategóriáit.
[\[4\]](#_ftnref4){#_ftn4} A legutóbb 2001. április 9-én módosított és az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelettel hatályon kívül helyezett, az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó 1977. december 21-i költségvetési rendelet.
[\[5\]](#_ftnref5){#_ftn5} Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról szóló, 1999. május 25-i 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 1999. L 136., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.).
[\[6\]](#_ftnref6){#_ftn6} Az ombudsman kihangsúlyozta.
[\[7\]](#_ftnref7){#_ftn7} A C-44/96. sz. *Mannesmann Anlagenbau* ügyben hozott ítélet (EBHT 1998., I-73. o.) 43. pontja.
[\[8\]](#_ftnref8){#_ftn8} Az ombudsman kihangsúlyozta.
[\[9\]](#_ftnref9){#_ftn9} Az ombudsman kihangsúlyozta.
[\[10\]](#_ftnref10){#_ftn10} E dokumentum részleteit lásd alább a panaszos ötödik állításában.
[\[11\]](#_ftnref11){#_ftn11} Lásd alább a panaszos hetedik állítását.
[\[12\]](#_ftnref12){#_ftn12} A panaszos levelének egyik melléklete dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmet tartalmazott (lásd a panaszos fenti negyedik állítását).
[\[13\]](#_ftnref13){#_ftn13} Az ombudsman szolgálatai által készített angol fordítás: „A*következő hat héten belül külön választ fog kapni az Ön által*említett dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmével kapcsolatban esetlegesen \[az OLAF\] birtokában lévő személyes adatokra,* és végül a magával a vizsgálattal kapcsolatos kérdésekre vonatkozóan."*