A panasz előzményei

1. A panaszos egy német nem kormányzati szervezet, amely számos nem kormányzati szervezet nevében jár el.

2. A jelen panasz az Európai Bizottságnak a német hatóságok által kezdeményezett, a Duna Straubing és Vilshofen közötti szakaszon történő fejlesztésének különböző lehetőségeit vizsgáló tanulmány elkészítésének társfinanszírozásában játszott szerepére vonatkozik. A tanulmányt egy TEN-T projekt keretében végezték a Bizottság 16,5 millió EUR összegű finanszírozásával.

3. A tanulmány célja az volt, hogy megszüntesse a két lehetséges fejlesztési lehetőségről folytatott viták patthelyzetét, amely nagyjából két évtizede folyamatban van.

4. Ezen opciók közül az első, az A változat, bizonyos árvízvédelmi és egyéb intézkedéseket irányoz elő, de nem zárszerkezetet. Az „A” változatot a környezetvédelmi csoportok előnyben részesítik, mivel úgy tekintik, hogy megőrzi a folyó középső részének utolsó szabadon folyó szakaszát.

5. A másik lehetőség, az úgynevezett C280 változat, 2,8 méteres vízszintes merülést biztosít, és zsilip építését irányozza elő a folyó kanyarulatának megkerülése érdekében. A C280 változatot a belvízi fuvarozók részesítik előnyben.

6. A Bizottság finanszírozási határozata tartalmaz egy összeférhetetlenségre vonatkozó rendelkezést.

7. A panaszos szerint az, hogy a német hatóságok kinevezték az RMD Wasserstraßen GmbH-t (a továbbiakban: RMD), egy korlátolt felelősségű társaságot, hogy irányítsa a Duna fent említett szakaszának fejlesztésére vonatkozó különböző lehetőségek vizsgálatát, összeférhetetlenséghez vezet, ami ellentétes a Bizottság finanszírozási határozatával. A panaszos által észlelt összeférhetetlenség a következő két megfontolásból ered:

i. Mérnöki vállalatként az RMD lesz az érintett folyószakasz tényleges fejlesztésének projektvezetője, díjazása pedig közvetlenül függ a teljes építési költségtől. Sokkal drágább lenne a folyó gátazása ahelyett, hogy más intézkedéseket hoznának annak szabályozására;

ii. Az RMD egy korlátolt felelősségű társaság leányvállalata, amely maga is egy nagy közüzemi társaság tulajdonában van. Az RMD-nek szerződéses joga van arra, hogy minden alkalmas dunai építményt villamosenergia-termelésre használjon fel. Abban az esetben, ha a fent említett szakasz zsilipet tartalmazna, az RMD számára könnyű lenne gazdasági előnyhöz jutni egy vízerőmű megépítéséből. Valójában az RMD a múltban egyértelműen támogatta a folyó elhomályosítását.

8. 2010. május 19-én a panaszos a Bizottsághoz fordult, és felkérte, hogy vizsgálja meg az ügyet, és tegye meg a megfelelő intézkedéseket az észlelt összeférhetetlenség megoldása érdekében. Leveléhez a panaszos csatolta többek között a projekt végrehajtásának nyomon követésére létrehozott monitoringcsoport elnökének (a továbbiakban: az elnök) 2010. április 8-i levelét. Ebben a levélben az elnök kifejtette, hogy 1994-es privatizációja óta az RMD a német kormány teljes körű felügyelete alatt és utasítására működött. Véleménye szerint az intézményi biztosítékok megakadályoznák a gátépítést előnyben részesítő politikát.

9. 2010. augusztus 5-i válaszában a Bizottság rámutatott, hogy a monitoringcsoportot azért hozták létre, hogy biztosítsa a tanulmány megfelelő elvégzését, és kijelentette, hogy bízik abban, hogy a csoport tanácskozásai összhangban lesznek az uniós joggal. A Bizottság megjegyezte továbbá, hogy a panaszos felvetette az észlelt összeférhetetlenséget a nyomonkövetési csoporttal, amely véleménye szerint e kérdés vizsgálatának megfelelő fóruma volt. Biztosította a panaszost, hogy figyelemmel fogja kísérni a projektet annak biztosítása érdekében, hogy a tanulmányt megfelelően végezzék el.

10. További leveleiben a panaszos megismételte az észlelt összeférhetetlenséggel kapcsolatos aggályait.

11. 2011. július 18-i válaszában a Bizottság megjegyezte, hogy a panaszos bizalmatlanságának adott hangot az RMD-vel kapcsolatban, és azt kifogásolta, hogy nem bocsátottak rendelkezésére elegendő információt. A Bizottság kijelentette, hogy tájékoztatást kapott a monitoringcsoport számos üléséről, és hogy a környezetvédelmi ágazat képviselői jelen voltak ezeken az üléseken. A Bizottság hozzátette, hogy a nyomonkövetési csoport nemrégiben tevékenységi jelentést tett közzé. Végül felkérte a panaszost, hogy támogassa az elnök munkáját a 2012 elején tartandó konferencia előkészítésében.

12. 2011. november 4-én a panaszos az ombudsmanhoz fordult.

A vizsgálat tárgya

13. Az ombudsman vizsgálatot indított a következő állítással és követeléssel kapcsolatban:

Állítás

A Bizottság nem tette meg a megfelelő intézkedéseket a panaszos által észlelt összeférhetetlenséggel szemben.

Igénylés

A Bizottságnak meg kell tennie a megfelelő intézkedéseket, és különösen csak akkor kell kifizetnie a finanszírozását, ha a finanszírozási határozatban meghatározott feltételek egyértelműen teljesülnek.

A vizsgálat

14. 2011. december 5-én az ombudsman tájékoztatta a panaszost arról a döntéséről, hogy vizsgálatot indít a panaszával kapcsolatban, és ezzel egyidejűleg felvilágosítást kért a panaszával kapcsolatban.

15. 2011. december 20-án a panaszos megküldte pontosításait.

16. 2012. január 11-én az ombudsman kikérte a Bizottság véleményét az állításról és az állításról. A Bizottság véleményét észrevételezés céljából továbbította a panaszosnak, aki azt 2012. július 20-án megküldte. 2012. július 22-én és 2013. január 23-án a panaszos által képviselt nem kormányzati szervezet (a továbbiakban: nem kormányzati szervezet) további észrevételeket nyújtott be.

17. A Bizottság véleményének a beérkezett észrevételek fényében történő elemzését követően az ombudsman helyénvalónak ítélte a Bizottság aktájának megtekintését. Az ellenőrzésre 2013. március 13-án került sor. A vizsgálati jelentés egy példányát megküldték a Bizottságnak, és egy további példányt továbbítottak a panaszosnak az észrevételek megtételére való felhívással együtt. A panaszos 2013. május 29-én küldte meg észrevételeit.

Az ombudsman elemzése és következtetései

Előzetes megjegyzések

18. 2011. december 2-án a panaszos benyújtotta az ombudsmannak egy német ügyvédi iroda szakértői véleményét. A 2011. november 12-én kelt szakértői vélemény címe "A szövetség együttműködése az RMD-vel közbeszerzési eljárás nélkül"[1], és a német és az uniós közbeszerzési jog alapján lényegében azzal érvel, hogy az RMD részvétele számos jogsértéshez vezet. A panaszos pontosítását kérő levelében (lásd a fenti 14. pontot) az ombudsman többek között azt kérdezte a panaszostól, hogy szándékában áll-e panaszt tenni az uniós közbeszerzési jognak az RMD kinevezésével történő állítólagos megsértése miatt is. Pontosításaiban a panaszos kijelentette, hogy e tekintetben továbbra is kapcsolatban áll a Bizottsággal, és ki fogja terjeszteni panaszát arra az esetre, ha a Bizottság nem válaszolna az ezzel kapcsolatos érveire. Az ombudsman ezért ezt a szempontot nem vette fel a Bizottság véleményét kérő levelébe. További észrevételeiben a nem kormányzati szervezet úgy ítélte meg, hogy érthetetlen, hogy a Bizottság nem foglalkozott az uniós közbeszerzési szabályok állítólagos megsértésének kérdésével, amelyet a Bizottsághoz benyújtott szakértői vélemény dokumentált. A bizottsági aktába való betekintésről szóló jelentéssel kapcsolatos észrevételeiben a panaszos visszatért a közbeszerzés kérdésére, és felkérte az ombudsmant, hogy vegye figyelembe ezt a szakértői véleményt.

19. Az ombudsman megjegyzi, hogy jelenlegi vizsgálata nem terjed ki arra a kérdésre, hogy az RMD-nek a tanulmány elkészítésével való megbízása megfelel-e az uniós közbeszerzési jognak, valamint a Bizottság e kérdéssel kapcsolatos álláspontjára. Az ombudsman elvileg kiterjeszthetné vizsgálatát erre a kérdésre is, feltéve, hogy a panaszos e tekintetben megfelelő közigazgatási lépéseket tett a Bizottságnál (az ombudsman alapokmánya 2. cikkének (4) bekezdése). Ugyanakkor tisztában van azzal, hogy vizsgálatának kiterjesztése szükségessé tenné számára, hogy a Bizottságtól kérjen észrevételeket e konkrét szemponttal kapcsolatban, mielőtt a panaszosnak lehetőséget biztosítana észrevételei benyújtására. Vizsgálatának előrehaladott szakaszára tekintettel azonban ez aligha szolgálná az eljárásgazdaságosság érdekét. Ezért az ombudsman elemzésében nem foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy az RMD-nek a tanulmány elkészítésével való megbízása megfelel-e az uniós közbeszerzési jognak. A panaszos azonban továbbra is szabadon nyújthat be új panaszt e tekintetben, miután megfelelő közigazgatási lépéseket tett a Bizottságnál, amennyiben az foglalkozni kíván az üggyel. Ugyanezek a megfontolások vonatkoznak a panaszosnak az ellenőrzési jelentéssel kapcsolatos észrevételeiben kifejtett azon álláspontjára is, amely szerint az RMD felelős a fejlesztési és árvízvédelmi intézkedések jelenlegi tervezéséért és megépítéséért anélkül, hogy előzetes közbeszerzési eljárást szerveztek volna.

20. Lényegi logikai kapcsolatukra tekintettel helyénvaló a panaszos állítását és állítását együttesen vizsgálni.

A. A megfelelő intézkedés elmulasztására vonatkozó állítás és az ahhoz kapcsolódó állítás

Az ombudsman elé terjesztett érvek

21. A panaszos azt állította, hogy a Bizottság nem tette meg a megfelelő intézkedéseket a panaszos által észlelt összeférhetetlenséggel szemben.

22. Állításának alátámasztására a panaszos azzal érvelt, hogy az RMD aktívan részt vesz és kulcsszerepet játszik a saját gazdasági jövőjét érintő határozat alapjának előkészítésében. Konkrétabban, a panaszos a fenti 7. pontban kifejtett érvekre hivatkozott. A panaszos szerint a fent említett összeférhetetlenséget nem zárják ki a monitoringbizottság elnökének 2010. április 8-i levelében említett intézményi biztosítékok.

23. A panaszos azt állította, hogy a Bizottságnak meg kell tennie a megfelelő intézkedéseket, és különösen csak akkor kell kifizetnie a finanszírozását, ha a finanszírozási határozatban meghatározott feltételek egyértelműen teljesülnek.

24. A panaszhoz fűzött magyarázataiban a panaszos elutasította az elnök azon véleményét, hogy az RMD jogi felépítése kizárná az összeférhetetlenséget. Igaz, hogy az RMD-t privatizálták, és a német kormány felügyelte. Annak eldöntése azonban, hogy a monitoringcsoport hozzájárulását felhasználják-e vagy sem, az irányítócsoport feladata volt, amely konkrét utasításokat adott a projekt "operatív szintjéhez". A projekt összetettsége miatt az irányítócsoport és az "operatív szint" felső vezetése aligha tudta részletesen befolyásolni a műszaki tervezést.

25. Véleményében a Bizottság megállapította, hogy az RMD-t 1921-ben hozták létre a délkelet-németországi hajózható folyók és csatornák karbantartására és kezelésére, és 1994-ben privatizálták. A tanulmány nagy részének végrehajtására alvállalkozókkal kötött szerződéseket.

26. A Bizottság kifejtette, hogy a tanulmányt a környezetvédelmi csoportok határozottan ellenezték. A Bizottság által kinevezett, a belvízi utakkal foglalkozó európai koordinátor kezdeményezésére a környezetvédelmi csoportok képviselői megállapodtak abban, hogy csatlakoznak egy szakértőkből álló nyomonkövetési csoporthoz, amely közvetlenül az illetékes német hatóságoknak számol be. A Bizottság hozzátette, hogy számos levelet kapott a panaszostól és egy másik nem kormányzati szervezettől – a monitoringcsoport mindkét tagjától –, amelyekben azt kifogásolták, hogy nem tájékoztatták őket megfelelően a tanulmány előrehaladásáról. Ugyanakkor megerősítették a nyomonkövetési csoport elnökébe vetett bizalmukat, aki határozottan tagadta, hogy ilyen információhiány állna fenn. A Bizottság azt is kijelentette, hogy a tanulmány befejezése 2012 végére várható, és hogy 2012 őszén konferenciára kerül sor a tanulmány eredményeiről szóló nyílt vita ösztönzése érdekében.

27. Mindezek alapján a Bizottság előadta, hogy a rendelkezésére álló dokumentumok alapján „nincs bizonyíték arra, hogy összeférhetetlenség várható”. A Bizottság kijelentette, hogy a bizottsági finanszírozás kedvezményezettjeinek tiszteletben kell tartaniuk a közbeszerzési irányelvek fő elveit. Ezenkívül a finanszírozási határozat külön rendelkezést tartalmaz az összeférhetetlenségre vonatkozóan, amelyre a panaszos panaszában hivatkozott. Több környezetvédelmi csoport aggályait figyelembe véve a Bizottság a következő kiegészítő intézkedéseket hozta:

A finanszírozási határozattal felkérte a német hatóságokat, hogy hozzanak létre ellenőrző csoportot. Az elnöknek a Bizottsághoz intézett 2011. október 7-i levele megerősítette e folyamat átláthatóságát.

A belvízi utak európai koordinátorának kérésére a regionális hatóságok megállapodtak abban, hogy 2012 őszén regionális konferenciát tartanak.

28. A Bizottság kifejtette továbbá, hogy a német hatóságok bízták meg az RMD-t a tanulmány elkészítésével, figyelembe véve annak szakmai hozzáértését és történetét, de a végső döntésért továbbra is a német hatóságok felelősek. Így a tanulmányból következő bármely döntést az illetékes hatóságok hoznák meg, nem pedig az RMD. Ebben az összefüggésben a Bizottság a szövetségi kormány, Bajorország tartomány és az RMD közötti szerződésre is hivatkozott, amely szerint az RMD a szövetségi kormány irányítása és felügyelete alá tartozik, és így annak ellenőrzése alatt áll. Végül a Bizottság jelezte, hogy az RMD nyilvános nyilatkozatot tett, amely szerint lemondott arról a jogáról, hogy a szóban forgó területen vízerőművet építsen, és ezt csak a szövetségi kormány és Bajorország tartomány kifejezett kérésére teszi meg.

29. Észrevételeiben a panaszos arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Bizottság által említett intézkedések nem alkalmasak egy nyilvánvaló összeférhetetlenség megoldására.

30. Ami az ellenőrző csoportot illeti, a panaszos azt állította, hogy terjedelmes, de időnként hiányos információkat kap. A tanulmány lefolytatásának ellenőrzésére való képessége azonban korlátozott, mivel az irányítócsoport mérlegelésére bízták, hogy elfogadja-e javaslatait. A panaszos azt is kijelentette, hogy csak korlátozott hozzáféréssel rendelkezik az időközi vizsgálatok eredményeihez és a vizsgálati adatokhoz. Ezenkívül a vizsgálat lefolytatásának nyomon követése időigényes és összetett volt. Mivel a tanulmány nyomon követéséhez nem álltak rendelkezésre pénzügyi források, lehetetlen volt minden közbenső lépés hitelességét és helyességét értékelni. Ezért a nyomonkövetési csoportnak előzetes ellenőrzés nélkül egyszerűen el kellett ismernie számos eredményt. Ilyen körülmények között még inkább el kell kerülni az elfogultság vagy az összeférhetetlenség látszatát. A panaszos megismételte azon álláspontját, hogy a jelen ügyben ilyen összeütközés áll fenn.

31. Ami az RMD nemzeti és regionális hatóságok általi ellenőrzését illeti, a panaszos rámutatott, hogy ez utóbbi hatóságok a sajátjukhoz hasonló korlátokkal szembesültek a szakértelem és a munkaerő tekintetében, és ezért az RMD által szolgáltatott adatokra kellett támaszkodniuk. A panaszos ismételten hangsúlyozta az összeférhetetlenség látszatának elkerülésének fontosságát.

32. Ami az RMD jogról való lemondását illeti, a panaszos elismerte, hogy azt közjegyző igazolta. Valószínű azonban, hogy a német hatóságok felkérik az RMD-t, hogy éljen jogával. Ezenkívül a nyilatkozat jogilag nem volt kötelező erejű, és az RMD koncessziós jogának használatát csak szerződéssel lehetett korlátozni. Mindaddig, amíg nincs jogilag kötelező erejű mentesség, a változat előnyben részesítése a folyó tompításának támogatása érdekében jelentős gazdasági előnyt biztosítana az RMD számára.

33. A panaszos azzal zárta felszólalását, hogy a tanulmány objektivitása és hitelessége csak úgy garantálható, ha az RMD-t kizárják a tanulmányban való részvételből, és a tanulmány valamennyi megállapítását független szakértők újraértékelik.

34. További észrevételeiben a nem kormányzati szervezet több példára hivatkozva arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Bizottság véleményében szereplő tényszerű információk több okból is helytelenek.

35. Ami az ellenőrző csoportot illeti, a nem kormányzati szervezet kijelentette, hogy nem tudja biztosítani a tanulmány és annak eredményei függetlenségét. Ebben az összefüggésben a nem kormányzati szervezet jelezte, hogy a monitoringcsoport nem rendelkezik kellő felhatalmazással ahhoz, hogy az általa választott szakértőket meghívja. Ezenkívül az irányítócsoport kezdeti megközelítése, amely szerint csak az utazási költségeket téríti meg a szakértőknek, az egyéb költségeket azonban nem, bár később felülvizsgálták, az irányítócsoportnak a nyomonkövetési csoport munkájával kapcsolatos hozzáállásáról tanúskodott. A nem kormányzati szervezet arra is rámutatott, hogy problémák merültek fel azzal kapcsolatban, hogy álláspontját belefoglalják az időközi dokumentumokba, valamint az adatokhoz és az időközi megállapításokhoz való hozzáféréssel kapcsolatban.

36. Ami az RMD nemzeti és regionális hatóságok általi ellenőrzését illeti, a nem kormányzati szervezet kijelentette, hogy mind a szövetségi kormány, mind Bajorország tartomány vízerőművet támogat, amint azt nyilvános nyilatkozatok is bizonyítják. Ezenkívül a nem kormányzati szervezet szerint a hatóságok által közzétett, gát építését népszerűsítő tájékoztató füzet elfogult volt, és egyértelműen helytelen információkat tartalmazott. Ez azonban ellentétes volt a német Bundestag 2002. évi határozatával, amely egyértelműen úgy döntött, hogy a folyót zsilipek vagy gátak nélkül fejleszti.

37. A nem kormányzati szervezet szerint az RMD által bejelentett mentesség értéktelen volt, mivel a vízerőmű építésére irányuló kérelem csak formai kérdés volt.

38. A civil szervezet azzal zárta felszólalását, hogy a tervezett regionális konferencia döntő lehetőség lenne a tanulmány objektivitásának biztosítására.

39. Kiegészítő észrevételeiben a nem kormányzati szervezet benyújtotta „az eljárás és a 2013. január 22-i eredmények politikai értékelését”. Eltekintve attól, hogy megismételte az előző levelében kifejtett nézeteit, lényegében azt állította, hogy mostanra biztossá vált, hogy a tanulmányt egyoldalúan végzik. A nem kormányzati szervezet azt is kijelentette, hogy a környezetvédelmi kérdésekkel foglalkozó nemzeti és regionális hatóságokat nem vonták be a tanulmányba.

A Bizottság irataiba való betekintés eredményei

40. Az ellenőrzés során az ombudsman képviselői megkapták a Bizottság által finanszírozott projektre vonatkozó műszaki dokumentációt, pontosabban a Bizottság finanszírozási határozatának előkészítésére és elfogadására, a határozat későbbi módosításaira, valamint a finanszírozott projekt végrehajtására vonatkozó dokumentumokat. Az ombudsman szolgálatai megvizsgálták a monitoringcsoport elnöke által 2012 decemberében a Bizottságnak megküldött jelentéstervezetet is.

41. Az ombudsman képviselőinek továbbá a panaszos és egy nem kormányzati szervezet által a Bizottságnak küldött leveleket, valamint többek között egy nagy német napilap újságcikkét mutatták be, amely beszámolt Bajorország azon döntéséről, hogy nem választja a Duna megfelelő szakaszán zsilipet biztosító fejlesztési változatot.

42. Végül megvizsgálták a Németország és a Bizottság közötti, a projekt végrehajtásával kapcsolatos levelezést, pontosabban az esetleges összeférhetetlenség kérdését. A levelezés vizsgálata azt mutatta, hogy a Bizottság szorosan figyelemmel kísérte a monitoringcsoport munkáját.

43. Az ellenőrzési jelentéssel kapcsolatos észrevételeiben a panaszos előadta, hogy a monitoring csoport elnökének 2012. decemberi jelentéstervezete nem tartalmazta az RMD által irányított tervek és értékelések teljes körű elemzését, mivel az RMD-t csak 2012 decemberében bocsátották a monitoring csoport rendelkezésére. A panaszos továbbá rámutatott arra, hogy 2013. március 30-án az elnök benyújtotta a nyomonkövetési csoport zárójelentését, amelynek egy példányát a panaszos továbbította az ombudsmannak. A panaszos kijelentette, hogy a zárójelentés részletesen ismerteti a környezetvédelmi egyesületek által a folyamat során képviselt álláspontokat. A panaszos azt állította, hogy a zárójelentésből egyértelműen kiderül, hogy a tanulmányt és annak eredményeit egy adott eredményt alátámasztó érdekek befolyásolták. A panaszos arra kérte az ombudsmant, hogy vegye figyelembe ezt az értékelést.

44. A panaszos hozzátette, hogy a Bajor Szabadállam kormányának azon döntése, hogy nem választja a zsilipet, ideiglenes jellegű, és a lakosság által gyakorolt nyomás eredménye, amely nem volt meggyőződve a zsilip megépítésének navigációs, gazdasági vagy ökológiai megfontolások szempontjából valószerűségéről. Nem lehet azonban azt mondani, hogy a zár építésének terveit örökre elhagyták.

Az ombudsman értékelése

45. Ennek során az ombudsmannak el kell döntenie, hogy a Bizottság megtette-e a megfelelő intézkedéseket a panaszos által észlelt összeférhetetlenséggel szemben.

46. A félreértések elkerülése érdekében fontos emlékeztetni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 228. cikke felhatalmazza az ombudsmant, hogy kivizsgálja az uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek tevékenysége során felmerülő esetleges hivatali visszásságokat. Az európai ombudsman alapokmánya kifejezetten úgy rendelkezik, hogy semmilyen más hatóság vagy személy intézkedése nem képezheti az ombudsmanhoz benyújtott panasz tárgyát. Az ombudsmannak ezért nincs felhatalmazása arra, hogy más intézményekkel vagy szervekkel – köztük a nemzeti hatóságokkal – szembeni panaszokat vizsgáljon meg. Ez a határozat tehát kizárólag a Bizottság magatartásával foglalkozik. Azt is fontos azonban szem előtt tartani, hogy a Bizottság a német hatóságokkal együtt a projekt társfinanszírozójaként nem viseli a teljes felelősséget annak biztosításáért, hogy a projekt végrehajtása során ne merüljön fel összeférhetetlenség.

47. Az ombudsman emlékeztet arra, hogy a finanszírozási határozatban foglalt, összeférhetetlenségre vonatkozó rendelkezés a következőképpen rendelkezett:

„III.2.6. Összeférhetetlenség

1. A kedvezményezett vállalja, hogy minden szükséges intézkedést megtesz az olyan összeférhetetlenségek kockázatának megelőzése érdekében, amelyek befolyásolhatják az intézkedés pártatlan és objektív végrehajtását. Ilyen összeférhetetlenség különösen gazdasági érdek, politikai vagy nemzeti hovatartozás, családi vagy érzelmi okok vagy bármely más közös érdek eredményeként merülhet fel.

2. Minden olyan helyzetet, amely az intézkedés végrehajtása során összeférhetetlenségnek minősül vagy ahhoz vezethet, haladéktalanul írásban a Bizottság tudomására kell hozni. A kedvezményezett vállalja, hogy megteszi a helyzet azonnali orvoslásához szükséges lépéseket.

3. A Bizottság fenntartja a jogot annak ellenőrzésére, hogy a meghozott intézkedések megfelelőek-e, és felszólíthatja a kedvezményezettet, hogy szükség esetén meghatározott időn belül tegyen további intézkedéseket.”

48. A III.2. cikk (6) bekezdésének célja tehát bizonyos összeférhetetlenségek megelőzése. E célból előírja a kedvezményezett számára, hogy i. megelőzze az összeférhetetlenség kockázatát, és ii. tényleges vagy potenciális összeférhetetlenség esetén tájékoztassa a Bizottságot, és tegye meg a helyzet orvoslásához szükséges lépéseket. Ami a Bizottságot illeti, a III.2. cikk (6) bekezdése felhatalmazza arra, hogy i. ellenőrizze a meghozott intézkedések megfelelőségét, és ii. további intézkedések meghozatalára szólítsa fel a kedvezményezettet.

49. Az ombudsmannak e jogi háttér alapján kell értékelnie a Bizottság jelen ügyben való fellépésének megfelelőségét.

50. Először is, a III.2. cikk (6) bekezdése nem határozza meg az „összeférhetetlenség” fogalmát. Mindazonáltal e rendelkezésből egyértelműen kitűnik, hogy a tényleges konfliktusok mellett kiterjed az esetleges konfliktusokra is („az összeférhetetlenség bármely kockázata, amely befolyásolhatja az intézkedés pártatlan és objektív végrehajtását”; kiemelés hozzáadva). Végül az ombudsman úgy véli, hogy a közszolgálatban felmerülő összeférhetetlenségek kezelésére vonatkozó, széles körben elismert OECD-iránymutatásokkal [2] összhangban a III.2. cikk (6) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az a nyilvánvaló összeférhetetlenségeket is magában foglalja.

51. Nem vitatott, hogy az RMD a történelmi jogaira és a működését szabályozó jogi keretre tekintettel sajátos gazdasági helyzetben van a Duna szóban forgó szakaszának fejlesztése tekintetében. E tekintetben a panaszos utalt az RMD különleges szerepére a végül kiválasztott változat megvalósításában, valamint az RMD azon szerződéses jogára, hogy minden alkalmas dunai építményt villamosenergia-termelésre használjon fel. Ebben az összefüggésben meg kell jegyezni, hogy a III.2. cikk (6) bekezdése kifejezetten hivatkozik a gazdasági érdek fennállására mint olyan körülményre, amely potenciálisan összeférhetetlenséghez vezethet.

52. Igaz, hogy a Bizottság rámutatott bizonyos intézményi biztosítékokra, amint azt az elnök levele részletezi, valamint arra, hogy az RMD lemondott szerződéses jogáról. Bár az ombudsman osztja a panaszos azon véleményét, hogy a jelenlegi mentesség nem zárhatja ki ténylegesen, hogy az RMD él szerződéses jogával, ami viszont befolyásolhatja a vizsgálat lefolytatásának módját, úgy véli továbbá, hogy az intézményi biztosítékok csökkentik a tényleges összeférhetetlenség valószínűségét. E tekintetben a német hatóságok által az RMD felett gyakorolt ellenőrzés mértéke nyilvánvalóan releváns. Ezt a megállapítást nem kérdőjelezi meg az a tény, hogy a német hatóságok legalább egy időpontban nyilvánvalóan a C280 változatot részesítették előnyben, mivel nem vitatott, hogy a végső döntés arról, hogy melyik fejlesztési lehetőséget válasszák, semmiképpen nem az RMD-nél van.

53. E megfontolások ellenére az RMD-nek a tanulmány elkészítésével való megbízása, tekintettel annak sajátos gazdasági helyzetére (lásd a fenti 51. pontot), nyilvánvaló vagy potenciális összeférhetetlenséghez vezethet. Valójában a szélesebb közönség szemében az a benyomás alakulhat ki, hogy függetlenül attól, hogy végső soron nem dönt a fejlesztési lehetőség megválasztásáról, az RMD megpróbálhatja oly módon befolyásolni a végső döntéshozót, amely lehetővé teszi számára, hogy teljes mértékben kihasználja sajátos gazdasági helyzetét. Ez a benyomás az RMD szakmai hozzáértése és történelmi szerepe ellenére is kialakulhat, amelyre a Bizottság a véleményében hivatkozott. Az ombudsman ezért úgy véli, hogy az RMD kinevezése a III.2.6. cikkben említett összeférhetetlenség kockázatával járhat.

54. Mivel a Bizottságot megfelelően tájékoztatták az RMD kinevezéséről, a központi kérdés az, hogy a Bizottság a III.2. cikk (6) bekezdése szerinti kötelezettségeivel összhangban megtette-e a megfelelő intézkedéseket.

55. Véleményében a Bizottság utalt arra, hogy e tekintetben ragaszkodik egy nyomonkövetési csoport létrehozásához és egy regionális konferencia megtartásához. A következőkben az ombudsman ezért egymás után megvizsgálja mindkét intézkedést.

56. Ami a monitoringcsoportot illeti, az ombudsman emlékeztet arra, hogy a panaszos a vizsgálati jelentéssel kapcsolatos észrevételeiben különös jelentőséget tulajdonított a monitoringcsoport zárójelentésének, amelyet objektívnek tartott. Annak vizsgálata során, hogy az összeférhetetlenség kockázatának visszaszorítása érdekében helyénvaló-e a nyomonkövetési csoport létrehozása, az ombudsman erre a jelentésre fog összpontosítani.

57. A zárójelentés öt részből áll. Az A. rész tartalmazza az elnök jelentését. A B–D. rész i. a környezetvédelmi egyesületek képviselőinek véleményét tartalmazza; ii. szakmai szövetségek; és iii. polgári akciócsoportok, míg az E. rész a jelentéshez csatolt dokumentumokból áll. Tekintettel a fent említett képviselők véleményében kifejtett nézetkülönbségekre, az ombudsman helyénvalónak tartja, hogy elemzését az elnök jelentésére összpontosítsa. Mellesleg megjegyzi, hogy a panaszos hangsúlyozta az elnök munkájába vetett bizalmát.

58. Az elnök jelentése aprólékosan rögzíti a különböző üléseket, valamint a megvitatott témákat. Általános szinten az elnök kijelenti, hogy a projekt során tartott számos találkozó lehetővé tette a monitoringcsoport tagjai számára, hogy széles körű és terjedelmes információkat kapjanak. Hozzáteszi, hogy az írott és elektronikus dokumentumok „jó információs szintet” eredményeztek. Az elnök jelentése szerint a nyomonkövetési csoport tagjai például jelentős mértékben hozzá tudtak járulni a szóban forgó különböző érdekek kiegyensúlyozott bemutatásához a különböző fejlesztési változatokról szóló tájékoztató füzetben.

59. Az elnök jelentése „Az ellenőrzési folyamat értékelése” című szakasszal zárul. A nyomonkövetési folyamattal kapcsolatban megfogalmazott egyes kritikákat (például a késedelmes információszolgáltatást és a folyamat összetettségét) rögzítve az elnök azt is megjegyzi, hogy a nyomonkövetési csoport létrehozása e tekintetben jelentős javulást eredményezett az egyesületek részvételében. Az elnök külön kiemeli, hogy az egyesületek már a korai szakasztól kezdve részt vesznek egy nyílt végű folyamatban, és ii. a részvétel magas szintjét, amely magában foglalta például az intenzív párbeszédeket, és végső soron olyan adatok rendelkezésre bocsátását, amelyek lehetővé tették a nyomonkövetési csoport számára, hogy önállóan kövesse a különböző szakaszokat. Ami az utóbbi szempontot illeti, az elnök elismeri, hogy ez a folyamat "részben nehézkes" volt. Emellett az elnök felhívja a figyelmet a nyomonkövetési csoport munkájának bizonyos korlátaira is. E tekintetben különösen a következőkre hivatkozik: i. a résztvevőktől elvárt jelentős időráfordítás; ii. az a tény, hogy egyes esetekben összetett tárgyalásokra volt szükség a kért információk rendelkezésre bocsátása előtt; valamint iii. optimalizálni kell a külső szakértők bevonásának lehetőségét annak érdekében, hogy helyettesítsék a monitoringcsoport korlátozott kapacitását a rendkívül összetett folyamatok értékelésére. Az elnök azt is felvetette, hogy iv. a rendkívül igényes tudományos folyamatok teljes átláthatósága és megértése szinte lehetetlen, és hangsúlyozta, hogy bizonyos fokú bizalomra van szükség a gyakorlat iránt. Hozzáteszi, hogy ez a probléma érinti a monitoringcsoport munkáját, mivel a környezetvédelmi egyesületek képviselői elvi okokból helytelenítették az RMD szerepét a projekt egészében.

60. Az ombudsman az elnök jelentése alapján úgy értelmezi, hogy a fent részletezett bizonyos nehézségek ellenére a monitoringcsoport nagymértékben részt vett a projektben. Igaz, hogy észrevételeiben maga a panaszos hívta fel a figyelmet a monitoringcsoport munkája során felmerült konkrét problémákra, valamint a folyamat összetettségére és annak valamennyi aspektusa ellenőrzésének lehetetlenségére. Az ombudsman azonban azt is figyelembe veszi, hogy az elnök – az RMD különböző szereplők általi bevonásával kapcsolatos eltérő álláspontok megismétlésén kívül – nem számolt be az összeférhetetlenség kockázatából eredő konkrét problémákról. Ehelyett az elnök rámutat a nyomonkövetési csoport munkáját övező bizonyos rendszerszintű problémákra, amelyek önmagukban nem az RMD részvételéből erednek. Ezenkívül az elnök jelentésében semmi nem utal arra, hogy az RMD szerepe befolyásolta volna a tanulmány érdemi eredményét, amint azt a panaszos javasolta.

61. Ami a Bizottság által említett regionális konferenciát illeti, az ombudsman úgy véli, hogy ez hozzájárult ahhoz, hogy a folyamatban való részvétel az érdekelt felek szélesebb köre előtt megnyíljon, és csökkenjen annak valószínűsége, hogy a projektet egyetlen érdek uralja.

62. E megállapítások fényében az ombudsman úgy véli, hogy a Bizottság ragaszkodása egy ellenőrző csoport létrehozásához és egy regionális konferencia megtartásához megfelelő intézkedésnek minősült az összeférhetetlenség kockázatának kezelésére. Végül meg kell jegyezni, hogy – amint azt a helyszíni vizsgálat megállapításai is megerősítik – a Bizottság szorosan figyelemmel kísérte a teljes folyamatot.

63. Az ombudsman ezért megállapítja, hogy a Bizottság megtette a megfelelő intézkedéseket, és nyomon követte azok végrehajtását a jelen ügyben. Ebből következik, hogy a panaszos állítása nem fogadható el. Következésképpen a keresetnek sem lehet helyt adni.

B. Következtetések

E panasz kivizsgálása alapján az ombudsman a következő következtetéssel zárja le a panaszt:

A Bizottság tevékenységei során nem történt hivatali visszásság.

A panaszost és a Bizottságot tájékoztatják erről a döntésről.

 

Emily O´Reilly

Kelt Strasbourgban, 2013. december 19-én.

---

[1] "Ausschreibungsfreie Kooperation des Bundes mit der RMD" német eredetiben.

[2] Az OECD közszolgálati összeférhetetlenségek kezelésére vonatkozó iránymutatásai (elérhető a következő internetcímen: http://www.oecd.org/gov/ethics/48994419.pdf) az „összeférhetetlenség” alábbi fogalommeghatározását tartalmazza:

i. Tényleges összeférhetetlenség akkor áll fenn, ha összeütközés áll fenn a köztisztviselő közfeladatai és magánérdekei között, például ha a köztisztviselőnek olyan magánérdekei vannak, amelyek helytelenül befolyásolhatják hivatali feladatainak és felelősségi köreinek ellátását.

ii. Nyilvánvaló összeférhetetlenség akkor áll fenn, ha annak ellenére, hogy nem áll fenn tényleges összeférhetetlenség, fennáll az a benyomás, hogy a köztisztviselő magánérdekei helytelenül befolyásolhatják feladatai ellátását.

iii. Potenciális összeütközés akkor merül fel, ha a köztisztviselő olyan magánérdekkel rendelkezik, amely összeférhetetlenséget eredményezne, ha a tisztviselő a jövőben részt venne a vonatkozó hivatalos feladatok ellátásában.