A HÁTTÉR

2166/2008/WP sz. panasz:

1. Ez a hivatalból indított vizsgálat egy B. professzor, török állampolgárságú tudós által benyújtott panaszon alapul (2166/2008/WP. sz. panasz). Az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) 2008. május 28-án pályázati felhívást tett közzé honlapján az újonnan létrehozott Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynökségénél (ERCEA) és a Kutatási Végrehajtó Ügynökségnél (REA) betöltendő ideiglenes alkalmazotti álláshelyekre vonatkozóan. B. professzor úgy döntött, hogy részt vesz az ERCEA által felveendő ideiglenes alkalmazottak kiválasztási eljárásában. A pályázatok benyújtásának határideje 2008. június 18. volt.

2. A kiválasztási eljárást eredetileg az uniós tagállamok állampolgáraira korlátozták. Ezt követően azonban kiterjesztették a hetedik kutatási és fejlesztési keretprogramban részt vevő partnerországok állampolgáraira, azaz az EU hetedik kutatási és fejlesztési keretprogramjában részt vevő partnerországokra [1]. Törökország ebbe az országcsoportba tartozott.

3. Pályázatának előkészítése során B. professzor megjegyezte, hogy a pályázóknak nemcsak angolul, hanem az Európai Unió (EU) második hivatalos nyelvén is folyékonyan kell beszélniük. B. professzor úgy vélte, hogy ez a követelmény közvetetten hátrányosan megkülönböztető jellegű, mivel úgy tűnik, hogy előnyben részesíti az uniós tagállamok állampolgárait. Kérelméhez egy megfelelő megjegyzést fűzött.

4. Nem sokkal azután, hogy benyújtotta pályázatát, B. professzort tájékoztatták arról, hogy nem jogosult a versenyvizsgára. Időközben módosult az állampolgárságra vonatkozó követelmény, és csak az uniós tagállamok állampolgárai pályázhattak. B. professzor az európai ombudsmanhoz fordult azzal érvelve, hogy ez a döntés egyszerre téves és diszkriminatív.

Saját kezdeményezésű vizsgálat OI/2/2008/(WP)VIK:

5. A fenti panasz vizsgálata során az ombudsman megállapította, hogy B. professzor nem uniós polgár, és nem is uniós tagállamban rendelkezik lakóhellyel. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 228. cikke értelmében tehát B. professzor nem tehet panaszt az ombudsmannál. Az ombudsman ezért nem indíthatott vizsgálatot a panaszával kapcsolatban. Úgy vélte azonban, hogy a panasz komoly problémát vet fel, amely a jelek szerint a REA ideiglenes alkalmazottainak kiválasztási eljárására is vonatkozik. Az ombudsman ezért úgy határozott, hogy hivatalból vizsgálatot indít a panaszban felvetett kérdésekkel kapcsolatban.

A SAJÁT KEZDEMÉNYEZÉSŰ VIZSGÁLAT TÁRGYA

6. Az ombudsman a következő problémákat azonosította:

1. Az a döntés, hogy a hetedik keretprogram partnerországainak állampolgárai nem pályázhatnak ideiglenes alkalmazotti álláshelyekre az ERCEA-nál és a REA-nál, potenciálisan téves és diszkriminatív volt.
2. Úgy tűnt, hogy az e határozat által érintett pályázók nem kaptak magyarázatot a határozatra, és nem kértek bocsánatot.
3. Az a követelmény, hogy a pályázóknak képesnek kell lenniük arra, hogy beszéljék az EU második hivatalos nyelvét, potenciálisan diszkriminatív volt, mivel előnyben részesítette az uniós tagállamok állampolgárait.

A VIZSGÁLAT

7. 2008. szeptember 12-én az ombudsman hivatalból vizsgálatot indított. Felkéri az EPSO-t, hogy nyilvánítson véleményt a fent említett kérdésekről.

8. 2008. szeptember 24-i levelében az EPSO arról tájékoztatta az ombudsmant, hogy a szóban forgó kiválasztási eljárások az Európai Bizottság hatáskörébe tartoznak, és hogy az EPSO csak logisztikai támogatást nyújtott. Az EPSO kijelentette, hogy ezért továbbította az ombudsman levelét a Bizottságnak.

9. 2008. szeptember 29-én a Bizottság tájékoztatta az ombudsmant, hogy valóban hatáskörrel rendelkezik az ügy kezelésére.

10. A Bizottság 2009. január 20-án nyilvánított véleményt. A véleményt észrevételezés céljából továbbították B. professzornak. Észrevételek tőle nem érkeztek.

11. 2009. október 20-án az ombudsman további vizsgálatokat indított. Felkérte a Bizottságot, hogy tisztázza az ügy bizonyos vonatkozásait. A Bizottság 2010. március 11-én megküldte válaszát. Ezt a választ továbbították B. professzornak, aki nem nyújtott be észrevételeket.

AZ OMBUDSMAN ELEMZÉSE ÉS KÖVETKEZTETÉSEI

A. Az első kérdésről

Az ombudsman elé terjesztett érvek

12. B. professzor azzal érvelt, hogy helytelen és diszkriminatív volt a Bizottság azon döntése, hogy kizárta a jelölteket a hetedik keretprogram partnerországaiból, különösen Törökországból. Azt állítja, hogy ez a megközelítés akadályozza a tudomány fejlődését Európában. B. professzor rámutatott, hogy Törökország évente 1,5 millió euróval járul hozzá a hetedik keretprogramhoz, és ezért érthetetlen, hogy a török tudósokat miért zárják ki a kiválasztási folyamatból. Véleménye szerint a török tudósoknak „inherens joguk” volt arra, hogy a hetedik keretprogram keretében benyújtott projektek értékelésével kapcsolatos álláshelyekre pályázzanak.

13. Véleményében a Bizottság kifejtette, hogy az ERCEA-t és a REA-t a 2007. december 14-i határozatával [2] hozta létre. 2008 első felében a költségvetési hatóság által jóváhagyott létszámtervekkel összhangban bevezették az ezen ügynökségek személyzete felvételének megkezdéséhez szükséges eljárásokat. Amikor az ERCEA-nál és a REA-nál ideiglenes alkalmazotti álláshelyekre vonatkozó pályázati felhívásokat tettek közzé az EPSO honlapján, a kiválasztási eljárások csak az uniós tagállamok állampolgáraira korlátozódtak.

14. 2008. június 5-én a norvég képviselet javaslatára ezeket a pályázati felhívásokat kiterjesztették a hetedik keretprogram partnerországaiból (Izland, Liechtenstein, Norvégia, Izrael, Svájc, Albánia, Horvátország, Macedónia, Montenegró, Szerbia és Törökország) érkező pályázókra is. A jelentkezési határidőt 2008. június 25-ig meghosszabbították.

15. A B. professzor által megválaszolt szándéknyilatkozati felhívás meghosszabbításából eredő működési következményekről szóló további belső megbeszéléseket követően azonban az említett felhívást 2008. június 24-én törölték. A pályázóknak e-mailt küldtek, amelyben tájékoztatták őket a törlésről. A REA-ra vonatkozó felhívást szintén törölték.

16. 2008. július 15-én a pályázati felhívásokat kizárólag az uniós tagállamok állampolgárai számára tették közzé újra, a pályázatok benyújtásának határidejét 2008. augusztus 14-ben állapították meg. Az új kiadványról még 2008. július 15‐én e‐mailben értesítették a korábbi felpereseket és azokat, akik az általános postafiókokba írtak.

17. A Bizottság előadta, hogy az ideiglenes alkalmazotti álláshelyekre vonatkozó felhívások – akár a Bizottságnál, akár annak végrehajtó ügynökségeinél – az Európai Közösségek egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek hatálya alá tartoznak. Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 12. cikkének (2) bekezdése szerint az ilyen felhívásokra csak az uniós tagállamok állampolgárai jelentkezhetnek. A Bizottság megjegyezte, hogy ettől eltérve a pályázati felhívások más államok állampolgárai számára is megnyithatók a kinevezésre jogosult hatóság belátása szerint.

18. A Bizottság rámutatott arra, hogy általában véve megalapozott indokok szólnak amellett, hogy a pályázati felhívásokat olyan államok felé nyissák meg, amelyek hozzájárulnak az irányított programok költségvetéséhez. Ez az érvelés azonban nem homályosíthatja el azt a tényt, hogy a hetedik keretprogram partnerországai nem egyenrangúak az uniós tagállamokkal. Az ezen országok számára jelentkező előnyök a hetedik keretprogramból származó eredményekre összpontosítanak, nem pedig azok irányítására. E nyilatkozat alátámasztására a Bizottság megjegyezte például, hogy a hetedik keretprogram partnerországai szavazati jog nélkül vettek részt a hetedik keretprogram programbizottságaiban.

19. A Bizottság hozzátette továbbá, hogy a szóban forgó felhívások kiszélesítése mellett szóló érvek ellenére egyes hatásköreinek a végrehajtó ügynökségekre történő átruházása a hetedik keretprogram végrehajtása érdekében számos operatív következménnyel járt. Ezek a jogi és adminisztratív feltételekből adódtak, amelyek megnehezítették a harmadik országbeli állampolgárok bevonását. Különösen valószínűnek tartották, hogy a nem uniós tagállamokból származó pályázókat külön biztonsági ellenőrzéseknek kell alávetni, ami az uniós adatvédelmi jogszabályoknak való megfelelő megfelelés érdekében szükségszerűen a kiválasztási eljárás késedelmét vonná maga után. Bár az illetékes szolgálatok igyekeztek minden tőlük telhetőt megtenni, lehetetlennek bizonyult az összes releváns kérdés kellő időben történő kezelése, valamint annak az esélynek a fenntartása, hogy a felvételi eljárásokat kielégítően és észszerű időn belül le lehessen zárni. A Bizottság ezzel összefüggésben hangsúlyozta, hogy az ügynökségeket feltétlenül működésbe kell léptetni. Hozzátette, hogy ezért úgy határozott, hogy törli a felhívásokat, és új felhívásokat tesz közzé, amelyek az uniós tagállamok állampolgáraira korlátozódnak.

20. A fenti érvek alapos elemzését követően az ombudsman úgy ítélte meg, hogy további vizsgálatokra van szükség. Ezért a következő kérdést intézte a Bizottsághoz:

„A Bizottság azzal érvelt, hogy a nem uniós tagjelöltek kizárására azért van szükség, hogy az érintett ügynökségek a lehető leghamarabb megkezdhessék működésüket. Az ombudsman azonban megjegyzi, hogy az eredeti felhívásokra 2008. június 25-ig lehetett pályázni, míg az új felhívások keretében a pályázatokat 2008. augusztus 14-ig, azaz közel két hónappal később kellett benyújtani. Tekintettel arra, hogy a Bizottság által elfogadott megközelítés önmagában késleltette a felvételi eljárásokat, kérjük, fejtse ki, hogy a Bizottság miért vélte mégis úgy, hogy a nem uniós országokból származó pályázók kizárása szükséges az érintett álláshelyek időben történő felvételének biztosításához? Kérjük a Bizottságot, jelezze azt is, hogy hány nem uniós országból származó pályázó jelentkezett az eredeti felhívásokra?”

21. Válaszában a Bizottság előadta, hogy az új közzététel valóban közel két hónappal késleltette a felvételi eljárásokat. Ebben az összefüggésben megismételte, hogy Biztonsági Igazgatósága alapvető fontosságúnak tartja a tartaléklistára felvett harmadik országbeli jelöltek átvilágítását, mielőtt bármilyen állást kínálnának. Az ilyen pályázók további biztonsági átvilágításának tényét meg kellett volna említeni a felhívásokban, amelyeket azonban már akkor közzétettek. Emellett az európai adatvédelmi biztossal (EDPS) is konzultálni kellett volna a személyes adatok későbbi feldolgozásáról. A Bizottság véleménye szerint ez a konzultáció több hónapot vett volna igénybe, és veszélyeztette volna a felvételek időzítését. A Bizottság megjegyezte, hogy a felhívások törlése és újbóli közzététele által okozott késedelem „rövidebbnek tűnt”.

22. A Bizottság hozzátette, hogy a releváns időpontban részletes belső megbeszélésekre került sor a Bizottság különböző szolgálatai között. Különös aggodalmuknak adtak hangot azzal kapcsolatban, hogy a pályázati felhívások nem uniós állampolgárok számára történő megnyitása precedenst teremthet egy olyan uniós szakpolitikai területen, ahol folytatódnak a megbeszélések további országoknak az uniós programokhoz való társulásáról.

23. A fentiekre tekintettel, valamint a gyors munkaerő-felvétel iránti igény kielégítése érdekében a Bizottság úgy határozott, hogy törli és újra közzéteszi a szóban forgó pályázati felhívásokat.

24. Az ombudsmannak az érintett személyek számára vonatkozó kérdésére válaszolva a Bizottság pontosította, hogy az eredeti felhívások törlésének időpontjában 5328 kérelmet nyújtottak be, amelyek közül 46-ot nem uniós országok állampolgárai nyújtottak be. Ezt a 46 pályázatot összesen 27 jelölt nyújtotta be. A harmadik országbeli állampolgároknak szóló pályázati felhívások lezárására irányuló intézkedés azonban csak 21 pályázót érintett, mivel a fennmaradó pályázatok mindenesetre nem voltak támogathatók.

Az ombudsman értékelése

25. B. professzor azzal érvelt, hogy a Bizottság azon döntése, hogy visszavonja a hetedik keretprogram partnerországainak állampolgárai számára az érintett ideiglenes alkalmazotti álláshelyekre való jelentkezés lehetőségét, i. helytelen és ii. diszkriminatív volt. Az ombudsman ezért az alábbiakban elemzi ezt a két szempontot.

A fenti i. pont tekintetében:

26. Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 12. cikke (2) bekezdésének a) pontja úgy rendelkezik, hogy „az ideiglenes alkalmazott csak azzal a feltétellel vehető fel, hogy a Közösségek valamely tagállamának állampolgára, kivéve, ha ez alól kivételt engedélyeznek”.

27. A jelen ügyben a Bizottság kezdetben az ERCEA és a REA ideiglenes alkalmazotti álláshelyeire vonatkozó pályázati felhívásokat az uniós tagállamok állampolgáraira korlátozta. Az ombudsman véleménye szerint az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 12. cikke (2) bekezdésének a) pontja feljogosította a Bizottságot arra, hogy így járjon el.

28. B. professzor azzal érvelt, hogy Törökország jelentős összeggel járul hozzá a hetedik keretprogram költségvetéséhez. Véleménye szerint ezért a török állampolgároknak eredendő joguk van arra, hogy az e program keretébe tartozó projektek értékelésével kapcsolatos álláshelyekre pályázzanak. Ugyanakkor, amint arra a Bizottság helyesen rámutatott, az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 12. cikke (2) bekezdésének a) pontja előírja, hogy az ilyen felhívásokra főszabály szerint csak az uniós tagállamok állampolgárai jelentkezhetnek . A Bizottság ezért nem volt köteles kiterjeszteni ezeket a felhívásokat a hetedik keretprogram partnerországainak állampolgáraira.

29. Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 12. cikke (2) bekezdésének a) pontja azonban kivételeket tesz lehetővé a fent említett általános támogathatósági szabály alól. A hetedik keretprogram partnerországai által nyújtott hozzájárulások egyértelműen olyan tényezők, amelyeket ebben az összefüggésben figyelembe lehet venni. A Bizottság elismerte, hogy alapos okok szólnak amellett, hogy a pályázati felhívásokat olyan államok felé nyissák meg, amelyek hozzájárulnak az irányított programok költségvetéséhez. Érthető volt tehát a Bizottság azon döntése, hogy a pályázati felhívásokat – amelyek eredetileg az uniós polgárokra korlátozódtak – a hetedik keretprogram partnerországainak állampolgárai, köztük Törökország számára is megnyitják.

30. Meg kell azonban jegyezni, hogy az ombudsmannak nem kell megvizsgálnia azt az eredeti határozatot, amely a szóban forgó felhívásokat az uniós polgárokra korlátozta, vagy azok későbbi kiterjesztését a hetedik keretprogram partnerországainak állampolgáraira. Azt kell megvizsgálnia, hogy indokolt volt-e és megfelelt-e a megfelelő ügyintézés elvének a Bizottság azon döntése, hogy visszavonja a hetedik keretprogram partnerországainak állampolgárai számára a pályázati felhívások megnyitására vonatkozó korábbi döntését.

31. Megközelítésének alátámasztására a Bizottság a munkaerő-felvételi eljárással kapcsolatos adminisztratív és időbeli korlátokra hivatkozott. A Bizottság azzal érvelt, hogy biztosítania kell, hogy az ERCEA és a REA a lehető leghamarabb megkezdje működését. A nem uniós állampolgárokat biztonsági ellenőrzésnek kell alávetni, ami szükségessé tenné az európai adatvédelmi biztossal a személyes adatok kezeléséről folytatott konzultációt. Következésképpen a Bizottság attól tartott, hogy a módosított pályázati felhívások végrehajtása – és ezáltal a hetedik keretprogram partnerországaiból származó pályázók részvételének lehetővé tétele – késleltetné és veszélyeztetné a kiválasztási eljárások időben történő lezárását. A Bizottság azzal érvelt, hogy ezért döntött úgy, hogy törli a pályázati felhívásokat, és olyan új felhívásokat tesz közzé, amelyek az uniós polgárokra korlátozódnak.

32. Az ombudsman ezt az érvet nem tartja meggyőzőnek.

33. Amint azt fentebb már megjegyeztük, a Bizottság azon döntése, hogy törli a módosított felhívásokat és újakat tesz közzé, önmagában közel két hónapos késedelmet okozott. A Bizottság lényegében azzal érvel, hogy az a késedelem, amelyet az okozott volna, hogy a hetedik keretprogram partnerországaiból jelölteket fogadtak volna be, még hosszabb lett volna. Az ombudsman nyilvánvalóan nincs abban a helyzetben, hogy ellenőrizze ezt a nyilatkozatot. Ezzel összefüggésben azonban három észrevételt kell tenni. Először is, az ombudsman által hozzá intézett kérdéssel kapcsolatos konkrét kérdésre adott válaszában a Bizottság kijelentette, hogy a felhívások törlése és újbóli közzététele által okozott késedelem „rövidebbnek tűnt”. Ez arra utal, hogy a Bizottság nem végzett konkrét ellenőrzéseket a késedelem időtartamára vonatkozóan. Másodszor, a Bizottság által szolgáltatott információkból kitűnik, hogy a hetedik keretprogram partnerországainak állampolgárságával rendelkező pályázók száma minimális volt az uniós állampolgársággal rendelkező pályázók számához képest. Azt is joggal feltételezhetjük, hogy végül nem tartották volna meg mind a 21 jelöltet a hetedik keretprogram partnerországaiból, akiknek a pályázata elfogadható volt. Ezért nem zárható ki, hogy a biztonsági ellenőrzés és az európai adatvédelmi biztossal a személyes adatok kezeléséről folytatott konzultációk meglehetősen gyorsan befejeződhettek volna. Harmadszor B. professzor – anélkül, hogy ezt a Bizottság vitatta volna – rámutatott arra, hogy már dolgozott a Bizottság tudományos szakértőjeként. Az ombudsman ezért felteszi a kérdést, hogy a panaszosnak miért kellett biztonsági ellenőrzésen átesnie.

34. A Bizottság azt is előadta, hogy a hetedik keretprogram országaiból érkező pályázók befogadása precedenst teremthet az uniós politika egy olyan területén, ahol folytatódnak a megbeszélések további országoknak az uniós programokhoz való társulásáról. Az ombudsmannak kétségei vannak afelől, hogy ez megalapozott érv-e, mivel a Bizottság maga is elfogadja, hogy általában megalapozott indokok voltak a pályázati felhívásoknak az irányított programok költségvetéséhez hozzájáruló államok felé történő megnyitására.

35. Az ombudsman azonban úgy véli, hogy nem kell megbizonyosodnia arról, hogy a Bizottság által felhozott indokok valóban indokolhatják-e a hetedik keretprogram partnerországaiból származó jelöltek kizárását. Ami azt illeti, az ombudsman úgy véli, hogy mindezeket az okokat figyelembe kellett volna venni, mielőtt a Bizottság 2008. június 5-én úgy határozott, hogy megnyitja a hetedik keretprogram partnerországainak vonatkozó nemzeti pályázati felhívásait. Nyilvánvalóan nem helyes igazgatási gyakorlat, ha először döntést hoznak, és csak ezt követően vizsgálják meg azokat a lehetséges negatív következményeket, amelyekhez ez vezethet. Ha a vonatkozó megfontolások alapos vizsgálatát követően a Bizottság arra a következtetésre jutott volna, hogy a vonatkozó felhívásoknak a hetedik keretprogram partnerországainak állampolgáraira való kiterjesztése a véleményében említett negatív következményekkel járna, akkor minden valószínűség szerint nem nyitotta volna meg a felhívásokat e személyek előtt. Így könnyen elkerülhette volna a 2008. június 5-i határozatából eredő problémákat. Az ombudsman véleménye szerint a polgárok nem válhatnak a közigazgatások által hozott túlzottan elhamarkodott döntések áldozatává.

36. A fentiekre tekintettel a Bizottság 2008. június 5-i határozatával létrehozott azon döntése, hogy visszavonja a hetedik keretprogram partnerországainak állampolgárai számára biztosított kérelmezési lehetőséget, csak akkor indokolt, ha nyomós okok indokolják e lépés megtételét. Ha a Bizottság kétséget kizáróan bizonyította volna, hogy lehetetlen lett volna lehetővé tenni a hetedik keretprogram partnerországaiból származó jelöltek számára, hogy részt vegyenek a felhívásokban, és gyorsan működésbe hozzák az ügynökségeket, az ombudsman arra a következtetésre juthatott volna, hogy a szóban forgó határozat indokolt volt. A fentiekben kifejtettek szerint azonban a Bizottság nem szolgáltatott egyértelmű és meggyőző bizonyítékokat vagy érveket annak alátámasztására, hogy valóban ez volt a helyzet.

37. Ilyen körülmények között és meggyőző indokolás hiányában az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy hivatali visszásságnak minősül a Bizottság azon döntése, hogy visszavonja a hetedik keretprogramhoz tartozó partnerországok állampolgárainak jelentkezési lehetőségét, azaz visszavonja a hetedik keretprogramhoz tartozó partnerországok állampolgárainak szóló pályázati felhívások megnyitására vonatkozó korábbi határozatát. Az alábbiakban egy kritikai megjegyzést teszünk.

A fenti ii. pont tekintetében:

38. Ami a Bizottság azon döntésének állítólagos diszkriminatív jellegét illeti, hogy visszavonja a hetedik keretprogram partnerországainak állampolgárai számára az ERCEA-nál és a REA-nál ideiglenes alkalmazotti álláshelyre való jelentkezés lehetőségét, az ombudsman emlékeztet arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően hátrányos megkülönböztetés akkor áll fenn, ha azonos vagy hasonló helyzeteket egyenlőtlenül kezelnek, és ha ez az egyenlőtlen bánásmód objektíve nem igazolható.

39. Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 12. cikkének (2) bekezdése azonban egyértelműen lehetővé teszi, hogy a nem uniós országok állampolgárait az uniós állampolgároktól eltérő bánásmódban részesítsék az ideiglenes alkalmazotti álláshelyekhez való hozzáférés tekintetében. Ilyen körülmények között a jelen ügyben nem állapítható meg hátrányos megkülönböztetés.

B. A második kérdésről

Az ombudsman elé terjesztett érvek

40. B. professzor azt állította, hogy a Bizottság határozata által érintett kérelmezők nem kaptak magyarázatot, és nem kértek bocsánatot.

41. A Bizottság emlékeztetett arra, hogy 2008. június 24-én, amikor az ERCEA-ra és a REA-ra vonatkozó eredeti pályázati felhívásokat törölték, az EPSO honlapján hirdetményt tettek közzé. Ebben a közleményben a Bizottság elnézést kért az okozott kellemetlenségért. A REA-nál megpályázott pályázók szintén e-mailt kaptak, amelyben megismételték a bocsánatkérést, míg az ERCEA inkább megvárta az e-mailek elküldését, hogy eldöntse, milyen gyakorlati szempontok alapján lehet újra megnyitni a pályázati felhívást.

42. A Bizottság megjegyezte továbbá, hogy az új kiadvány 2008. július 15-i közzétételekor minden olyan pályázó (beleértve a hetedik keretprogram partnerországainak pályázóit is), aki a módosított felhívások keretében pályázott, e-mailt kapott. A nem uniós állampolgárként regisztrált pályázóknak küldött e-mailekben az szerepelt, hogy ellenőrizniük kell a felhívás feltételeit. Végezetül a Bizottság kifejtette, hogy minden közzétett profil további pontosítással egészült ki.

43. Véleményében a Bizottság elnézést kért a hetedik keretprogramhoz tartozó partnerországok állampolgárainak az ERCEA-nál és a REA-nál ideiglenes alkalmazotti álláshelyekre való jelentkezési lehetőségének visszavonásáról szóló határozat által érintett pályázóknak okozott kellemetlenségekért. Sajnálatát fejezte ki továbbá amiatt, hogy az e határozat által érintett jelöltek nem kaptak korábbi bocsánatkérést.

44. További vizsgálatai keretében az ombudsman arra is felkérte a Bizottságot, hogy válaszoljon a következő kérdésre:

Az ombudsman úgy véli, hogy a Bizottságnak nem kellett indokolnia azon eredeti döntését, hogy az érintett hívásokat az uniós polgárokra korlátozza. A jelen ügy azonban olyan helyzetre vonatkozik, amelyben a harmadik országbeli állampolgárokat ezt követően befogadták, legalább egy ilyen harmadik országbeli állampolgár jelentkezett, és a Bizottság ezt követően úgy határozott, hogy ismét megváltoztatja álláspontját, és az érintett álláshelyeket az uniós polgárokra korlátozza. Ennek fényében kifejtené-e a Bizottság, hogy miért nem tájékoztatta a jelölteket határozatának indokairól, és hogy az okozott kellemetlenségek miatti általános bocsánatkérésen kívül miért nem ajánlottak fel külön bocsánatkérést a nem uniós országokból származó olyan jelölteknek, akik pályáztak, de a Bizottság által hozott határozat következtében már nem voltak jogosultak a részvételre?

45. Válaszában a Bizottság rámutatott arra, hogy döntésének indokairól azonnal további tájékoztatást adott volna bárkinek, aki azt kérte. Ebben az esetben azonban az ombudsman megkeresése előtt senki sem kért ilyen információt a Bizottságtól vagy az EPSO-tól.

46. Ami az ombudsman azon kérdését illeti, hogy a Bizottság miért nem adott konkrét bocsánatkérést a nem uniós országokból származó jelölteknek, az intézmény sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy nem ajánlottak fel ilyen konkrét bocsánatkérést azoknak a jelölteknek, akiknek a pályázatát a felhívás újbóli közzétételéről szóló határozat valószínűleg elfogadhatatlanná tette. A Bizottság megjegyezte, hogy abban az időben a kérdés gyors megoldására volt szükség. Sajnálatos módon annak érdekében, hogy a felhívást gyorsan újra közzétegyék, nem foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogy konkrét bocsánatkérést küldjenek a felhívás törlésének okaival.

47. A Bizottság elnézést kért B. professzortól, amiért akkor nem indokolta meg döntését. Rámutatott arra, hogy a jövőben törekedni fog a hasonló helyzetek elkerülésére.

Az ombudsman értékelése

48. A vizsgálat során a Bizottság az eredeti felhívások törlésekor és az új felhívások ezt követő újraindításakor a kérelmezőknek megküldött információk másolatait nyújtotta be. Az ERCEA-ra és a REA-ra vonatkozó új pályázati felhívások közzétételekor a Bizottság egyértelműen tájékoztatta a pályázókat, hogy „a pályázati felhívásra való jogosultsághoz [a pályázónak] az Európai Unió valamely tagállamának állampolgárának kell lennie”. A Bizottság azonban nem adott magyarázatot arra, hogy miért törölték a korábbi pályázati felhívásokat, és miért változtatták meg a pályázók állampolgárságával kapcsolatos jogosultsági követelményeket.

49. A megfelelő ügyintézés elvei megkövetelik, hogy a közigazgatás pontosan megindokolja a polgároknak az őket esetlegesen érintő döntéseit [3]. Amint az fentebb megállapításra került, a jelen ügyben a Bizottság nem indokolta meg a jogosultsági követelmények módosítására vonatkozó döntését. Az intézmény egyszerűen tájékoztatta az érintett személyeket a releváns változásról. Az ombudsman különösen azt nem érti, hogy a Bizottság miért nem adott ilyen magyarázatot a nem uniós kérelmezőknek küldött e-mailekben, mivel ezek voltak a változás által közvetlenül érintett személyek. Udvarias lett volna, ha a Bizottság ebben az összefüggésben egyértelmű bocsánatkérést nyújt.

50. Az ombudsman vizsgálata során azonban a Bizottság elismerte, hogy nem küldött külön bocsánatkérést a nem uniós pályázóknak a felhívások törlésének okaival. Bocsánatot kért ezért a mulasztásért, és ezzel összefüggésben külön bocsánatot kért B. professzortól. Az intézmény kifejtette továbbá megközelítésének okait, és kötelezettséget vállalt arra, hogy a jövőben elkerüli a hasonló helyzeteket. A fentiekre tekintettel, valamint figyelembe véve, hogy a vonatkozó események óta két év telt el, az ombudsman úgy véli, hogy az ügy e vonatkozásával kapcsolatban nincs szükség további vizsgálatokra.

C. A harmadik kérdésről

Az ombudsman elé terjesztett érvek

51. B. professzor vitatta azt a követelményt, hogy a pályázóknak képesnek kell lenniük arra, hogy beszéljék az EU második hivatalos nyelvét, és azzal érvelt, hogy ez a követelmény diszkriminatív, mivel előnyben részesíti az uniós tagállamok állampolgárait.

52. A Bizottság rámutatott arra, hogy az EU két hivatalos nyelvének ismeretére vonatkozó követelményt a személyzeti szabályzat és az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek írják elő, és hogy e követelménytől nem lehet eltérni.

Az ombudsman értékelése

53. Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 12. cikke (2) bekezdésének e) pontja úgy rendelkezik, hogy ideiglenes alkalmazott csak azzal a feltétellel vehető fel, ha „bizonyítja, hogy a Közösségek egyik hivatalos nyelvét alaposan, egy másik hivatalos nyelvét pedig a feladatai ellátásához szükséges mértékben ismeri.”

54. Amint arra a Bizottság rámutatott, az Unió legalább két hivatalos nyelvének alapos vagy kielégítő ismeretére vonatkozó követelmény jogszabályi követelmény, amelyre nem vonatkoznak eltérések. Az ombudsman ezért úgy véli, hogy az ügy e vonatkozását illetően nem állapítható meg hivatali visszásság.

D. Következtetések

A panasszal kapcsolatos vizsgálata alapján az ombudsman a következő kritikai észrevétellel zárja le a panaszt:

A helyes igazgatási gyakorlat megköveteli, hogy a határozat meghozatala előtt az intézmény megfelelően megvizsgálja azokat a negatív következményeket, amelyekhez vezethet. A jelen ügyben a Bizottság, miután az ERCEA-nál és a REA-nál eredetileg az uniós állampolgárokra korlátozta az ideiglenes alkalmazottak felvételét, a következmények megfelelő vizsgálata nélkül fogadta be a hetedik keretprogram partnerországaiból érkező pályázókat. Ezért hivatali visszásságnak minősül az a későbbi döntése, hogy ismét kizárja a hetedik keretprogram partnerországaiból származó jelölteket az említett felhívásokból, mivel nem állnak rendelkezésre olyan egyértelmű és meggyőző bizonyítékok vagy érvek, amelyek alátámasztanák, hogy ezt a döntést kényszerítő okok miatt kellett meghozni.

B. professzort és a Bizottságot tájékoztatni fogják erről a döntésről.

 

P. Nikiforos DIAMANDOUROS

Kelt Strasbourgban, 2010. augusztus 10-én.

---

[1] Az EU hetedik kutatási és technológiafejlesztési keretprogramjáról további információk találhatók a következő internetcímen: http://cordis.europa.eu/fp7

[2] Az 58/2003/EK tanácsi rendelet alkalmazásában a felderítő kutatás területén az „Ötletek” egyedi program irányítására az Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynökségének létrehozásáról szóló, 2007. december 14-i 2008/46/EK bizottsági határozat (HL 2008. L 11., 9. o.).

[3] 18. cikk (A határozatok indokolásának kötelezettsége), a helyes hivatali magatartás európai kódexe, elérhető a következő internetcímen: www.ombudsman.europa.eu