A PANASZOK HÁTTERE

1. Az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló, 2002. március 7-i 2002/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv [1] 25. cikke értelmében a Bizottságnak rendszeres időközönként felül kell vizsgálnia a távközlési piac működését, és jelentést kell tennie az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

2. 2008. április 11-én egy francia mobilszolgáltató írásban fordult a Bizottsághoz az egységes európai elektronikus hírközlési piacról szóló 2007. évi ^{tizenharmadik} eredményjelentéssel kapcsolatban. Felkérte a Bizottságot, hogy helyesbítse a fenti jelentésben szolgáltatott információkat, kijelentve, hogy a Bizottság megállapításai nem tükrözik a mobil tarifáit.

3. A Bizottság 2009. március 25-én közzétette az egységes európai elektronikus hírközlési piac terén elért eredményekről szóló, 2008. évi tizennegyedik ^{jelentését (a továbbiakban: a tizennegyedik} jelentés). A Bizottság a tizennegyedik jelentés közzétételéhez a következő dokumentumokat csatolta: i. két mellékletből álló bizottsági szolgálati munkadokumentum [2]; (ii) sajtóközlemény a tizennegyedik jelentésről az összes uniós tagállamra vonatkozóan, (iii) tájékoztató az egyes uniós tagállamokról.

4. 2009. április 2-án ugyanez a francia mobilszolgáltató ismét megkereste a Bizottságot a tizennegyedik jelentéssel kapcsolatban. Ismételten aggodalmának adott hangot azzal a módszerrel kapcsolatban, amelyet a Bizottság az EU-n belüli mobilárak összehasonlító értékeléséhez használt.

5. 2009. május 20-án egy holland mobilszolgáltató levelet intézett a Bizottsághoz a tizennegyedik jelentéssel kapcsolatban. Hasonló aggályainak adott hangot a Bizottság által az EU-n belüli mobil árak összehasonlító értékelésével kapcsolatban szolgáltatott információkkal kapcsolatban.

6. A Bizottság 2009. május 7-én, illetve 2009. június 22-én válaszolt a fenti levelekre.

7. 2009. augusztus 25-én a francia mobilszolgáltató nevében eljáró ügyvédi iroda az ombudsmanhoz fordult a tizennegyedik jelentéssel kapcsolatban (hivatkozási szám: 2131/2009/RT).

8. 2009. szeptember 17-én ugyanez az ügyvédi iroda, de ezúttal a holland mobilszolgáltató nevében eljárva, újabb panaszt nyújtott be az ombudsmanhoz a tizennegyedik jelentéssel kapcsolatban (hivatkozási szám: 2373/2009/RT).

A VIZSGÁLAT TÁRGYA

9. A panaszosok azt állították, hogy a Bizottság pontatlan információkat szolgáltatott a tizennegyedik jelentésben, valamint a tagállamokra vonatkozó mellékelt tájékoztatókban (a továbbiakban: első állítás).

10. A panaszosok továbbá azt állították, hogy a fenti információ félrevezető volt. (a továbbiakban: második állítás).

11. Első és második állításuk alátámasztására a panaszosok rámutattak, hogy a Bizottság a) tévesen döntött úgy, hogy az OECD-módszert alkalmazza, és b) az említett módszert nem megfelelő módon alkalmazta.

12. A panaszosok továbbá azt állították, hogy a Bizottság i. nem kezelte megfelelően a 2008. április 11-én és 2009. április 2-án kelt leveleiket, valamint ii. nem válaszolt kimerítően a 2009. május 20-án kelt levelükre (a továbbiakban: harmadik állítás).

13. Azt állították, hogy a Bizottságnak i. hatékonyan ki kell igazítania a mobilárak összehasonlító értékeléséhez használt módszert; valamint ii. a 14. ^jelentésben és az uniós tagállamokra vonatkozó tájékoztatókban szereplő pontatlan vagy félrevezető információk eltávolítása vagy pontosítása. E tekintetben a Bizottságnak i. figyelembe kell vennie az egyes tagállamok piacán működő összes mobilszolgáltató által meghatározott díjakat; ii. figyelembe veszi a vásárlóerő-paritási tényezőt (a továbbiakban: PPP); és iii. tükrözik a mobilszolgáltatások sokféleségét az európai piacokon. Mindenesetre mindaddig, amíg a Bizottság nem veszi figyelembe a panaszosok tarifáit, a jelentésben és annak mellékleteiben, valamint sajtóközleményeiben meg kell határoznia, hogy a mobilszolgáltatások árainak összehasonlító értékelése a két fő mobilszolgáltató által meghatározott tarifákon alapul.

A VIZSGÁLAT

14. Mivel úgy tűnt, hogy a panaszosok által benyújtott állítások és állítások szorosan kapcsolódnak egymáshoz, az ombudsman úgy határozott, hogy közös vizsgálatot folytat mindkét panasz ügyében.

15. 2010. október 9-én az ombudsman felkérte a Bizottságot, hogy mindkét panaszról nyújtson be véleményt. 2009. december 7-én a Bizottság mindkét panaszra vonatkozóan ugyanazt a véleményt küldte, amelyet továbbított a panaszosoknak [3] azzal a felhívással, hogy tegyék meg észrevételeiket.

16. 2010. február 1-jén a panaszosok mindkét panasszal kapcsolatban közös észrevételeket nyújtottak be.

AZ OMBUDSMAN ELEMZÉSE ÉS KÖVETKEZTETÉSEI

A. Állítólagos pontatlan információk

Az ombudsman elé terjesztett érvek

17. Állításuk alátámasztására a panaszosok eredetileg rámutattak arra, hogy a Bizottság tévesen a) döntött úgy, hogy az OECD-módszert alkalmazza, és b) helytelenül alkalmazta az említett módszert.

18. A panaszosok és a Bizottság összetett érveket terjesztettek elő álláspontjuk alátámasztására. Ezek a következőképpen foglalhatók össze.

19. Először is a panaszosok azzal érveltek, hogy a Bizottságnak nem lett volna szabad az OECD-módszert választania [4], mivel ez utóbbi az egyes országok teljes távközlési piacát az egyes országok két fő mobilszolgáltatójának tarifái alapján elemzi. Azzal érveltek, hogy ehelyett az érintett piac valamennyi mobilszolgáltatóját figyelembe kell venni (azaz a harmadik szolgáltatókat és a virtuális mobilhálózat-üzemeltetőket [5]). Ezenkívül a Bizottság elemzése a mobil árak összehasonlító értékeléséhez nem veszi figyelembe a vásárlóerő-paritási tényezőt (a továbbiakban: PPP). A panaszosok véleménye szerint a Bizottságnak vagy olyan módszert kell elfogadnia, amely figyelembe veszi az összes mobilszolgáltató által a piacon meghatározott árakat, vagy elemzésének és következtetéseinek alkalmazását a piac két fő versenytársára kell korlátoznia, és nem szabad a teljes piacot csak két versenytársra vonatkozó adatok alapján elemeznie.

20. A panaszosok továbbá azzal érveltek, hogy az OECD-módszer nem a két fő szolgáltató összes ajánlatának összehasonlításából származó átlagos számadatokon alapul, hanem csak a legolcsóbb díjcsomagjaik átlagos költségén. Ha ezt a módszert alkalmazzák, nem lehet ellenőrizni, hogy az összehasonlításhoz használt tarifacsomagok megfelelnek-e a ténylegesen alkalmazott tarifacsomagoknak, és hogy azok reprezentatívak-e az ágazatra nézve. Még ha a Bizottság azzal érvelne is, hogy a racionális fogyasztók a legolcsóbb díjakat választják, és ezért a legolcsóbb díjak szükségszerűen a leggyakrabban alkalmazott díjak, ez pusztán vélelem lenne, és nem biztosítaná, hogy az alkalmazott módszer lehetővé tegye a nyilvánosság számára a mobilszolgáltatók által felszámított díjak tényleges összehasonlítását.

21. Emellett a panaszosok rámutattak arra, hogy az OECD-módszer nem veszi figyelembe a mobilhasználat sokféleségét és hatókörét, az európai piacokon alkalmazott díjakat vagy a mobiltelefonok árait. Az OECD-módszer például nem veszi figyelembe a korlátlan terveket (hívások vagy SMS). E tekintetben az OECD-módszer alkalmazása esetén csak a közepes használati kosár legolcsóbb ajánlatát kell figyelembe venni, amely havonta 65 folyamatban lévő hívásból + 50 SMS-üzenetből + 2–3 MMS-ből áll [6].

22. Véleményében a Bizottság először a jelentések hátterére és összetételére hivatkozott. A Bizottság minden évben éves jelentést ad ki az egységes európai elektronikus hírközlési piac előrehaladásáról (a továbbiakban: az elért eredményekről szóló jelentés). Minden eredményjelentés bemutatja a bejelentett egyéves időszak során bekövetkezett főbb gazdasági és szabályozási fejleményeket, lehetővé téve a különböző tagállamok egy adott évre vonatkozó adatainak összehasonlítását és a korábbi évekhez viszonyított alakulásának bemutatását. Az elért eredményekről szóló jelentés egy bizottsági közleményből és egy bizottsági szolgálati munkadokumentumból áll, amelyek két mellékletből állnak. A Bizottság közleménye a tagállamok tekintetében bemutatja az általános tendenciákat és a Bizottságnak a jelentés tárgyévére vonatkozó megállapításait. A bizottsági szolgálati munkadokumentum két melléklete tájékoztatást nyújt az elektronikus hírközlési ágazat egészének gazdasági és szabályozási tendenciáiról, valamint részletesen elemzi a különböző ágazati szegmenseket. A bizottsági szolgálati munkadokumentum 2. melléklete számos, az elektronikus hírközlési ágazatra vonatkozó gazdasági mutatót tartalmaz. Az adatmutatókat és az elért eredményekről szóló jelentés bemutatását minden évben javítják olyan új mutatók beillesztésével, amelyek figyelembe veszik az ágazat fejleményeit.

23. A Bizottság részletesebben kifejtette, hogyan készülnek az elért eredményekről szóló jelentések. Kiemelte, hogy e tekintetben szorosan együttműködik a tagállamok illetékes nemzeti minisztériumaival és szabályozó hatóságaival. Az elért eredményekről szóló jelentések elkészítésekor a Bizottság napi szinten nyomon követi az egyes tagállamok fejleményeit, és értékeli többek között az uniós távközlési szabályok végrehajtását. A Bizottság tisztviselőit minden évben tényfeltáró gyakorlat keretében küldik meg a tagállamoknak. Találkozókra kerül sor a nemzeti szabályozó hatóságokkal, minisztériumokkal, üzemeltetőkkel, fogyasztói szervezetekkel és bármely más érintett nemzeti érdekelt féllel az érintett tagállam aktuális fejleményeinek megvitatása céljából. Ezt követően minden elért eredményekről szóló jelentés véglegesítése előtt „hitelesítési” találkozóra kerül sor a nemzeti szabályozó hatóságok képviselőivel. A bizottsági szolgálati munkadokumentum második mellékletében szereplő táblázatok tervezeteit (a tarifákra vonatkozó adatok kivételével) az elért eredményekről szóló jelentés véglegesítése előtt észrevételezés céljából megküldik a nemzeti szabályozó hatóságoknak. A legtöbb adatot így a nemzeti szabályozó hatóságok szolgáltatják és hitelesítik. Egyes adatok azonban, mint például a mobil tarifákra, a vezetékes telefon (PSTN) tarifáira és a bérelt vonali kiskereskedelmi árakra vonatkozó árinformációk, független vállalatok által a Bizottság kérésére készített konkrét tanulmányokból származnak. Bár az e vizsgálatokhoz szükséges adatokat közvetlenül az üzemeltetőktől gyűjtik, azokat a nemzeti szabályozó hatóságok még mindig ellenőrzik. A tanulmány céljaira történő adatfeldolgozás „az OECD mobilhasználati kosarain” alapul.

24. A Bizottság részletesen hivatkozott a tizennegyedik jelentésre. 2008-ban a Bizottság közzétette a jelentés tizennegyedik kiadását, amely pillanatképet ad az uniós távközlési piacról és a 2008-ban bekövetkezett főbb szabályozási fejleményekről. Véleményében a Bizottság kifejtette a bizottsági szolgálati munkadokumentum 1. és 2. mellékletének tartalmát. Az 1. melléklet tartalmaz egy szakaszt a mobilpiacról, amely utal a mobilszolgáltatások kis- és nagykereskedelmi áraira, a mobiltelefon-használatra az EU-ban („mobilpenetrációs ráta”), a piaci szereplőkre, az adatátviteli szolgáltatások és a nemzetközi barangolás fejlődésére, és végül a mobilszám-hordozhatóság alakulására. A 2. melléklet számos piaci mutatót és az azokban alkalmazott módszertant tartalmaz.

25. A Bizottság hangsúlyozta, hogy a 14. ^jelentésben az átlagos mobilárakra vonatkozó adatok bemutatásának célja nem az, hogy a végfelhasználók átfogó áttekintést kapjanak az EU-ban rendelkezésre álló tényleges kiskereskedelmi árakról, hanem az, hogy összehasonlító adatokat szolgáltassanak számukra az ártendenciákról.

26. 1999 óta az elért eredményekről szóló jelentések tájékoztatást nyújtanak a különböző tagállamokban a felhasználók által fizetett tipikus mobildíjakról. 2002 óta ezeket az információkat finomították, hogy tükrözzék a mobilszolgáltatások használatának intenzitását (alacsony, közepes vagy magas). A módszert részletesen ismerteti a bizottsági szolgálati munkadokumentum 2. melléklete (amely feltünteti azokat a gazdasági szereplőket, amelyeket figyelembe vettek az egyes tagállamokban jellemző ár kiszámításakor)[7]. Ez a módszer lehetővé teszi nemcsak a különböző uniós tagállamok árainak, hanem az EU-n kívüli OECD-országok árainak kielégítő összehasonlítását is. A Bizottság kifejtette, hogy a módszert úgy alakították ki, hogy az előfizetők száma alapján a piac legalább 50 %-át lefedje. Ezt a százalékos arányt általában két mobilszolgáltató kiválasztásával érik el. Franciaországban az előfizetők száma alapján a két legnagyobb piaci részesedéssel rendelkező mobilszolgáltató együttesen a piac körülbelül 77%-át képviseli. A Bizottság véleménye szerint ez a mobilpiac erőteljes reprezentációjának tekinthető. Hasonlóképpen, Belgiumban a két legnagyobb piaci részesedéssel rendelkező mobilszolgáltató szintén a piac mintegy 77%-át teszi ki; Németországban a piac 69%-át, Spanyolországban pedig 76,5 %-át képviselik. E százalékok szerint a Bizottság úgy véli, hogy a tizennegyedik jelentés az egyes tagállamok mobilpiacának jelentős és reprezentatív hányadát fedi le, és így megfelelő eszköznek tekinthető a mobilárak alakulásának összehasonlítására az EU-ban. Más szóval az elért eredmények reprezentatívak a különböző tagállamok ártendenciáira nézve. A Bizottság szerint a tanulmányban egy tagállam két legkiemelkedőbb gazdasági szereplőjénél több szereplő bevonása jelentősen növelné a költségeket anélkül, hogy bármivel is növelné az eredmények értékét. Tekintettel az európai kiskereskedelmi mobiltarifák sokféleségére és növekvő összetettségére, a különböző tagállamokra jellemző mobilárak összehasonlítására szolgáló módszer kidolgozása összetett folyamat. A fenti okok miatt a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a 14. ^jelentésben az OECD-módszer használata volt a rendelkezésre álló leghatékonyabb eszköz az átlagos mobilárak jelentésére.

27. A Bizottság kifejtette továbbá, hogy az OECD-módszert minden egyes tagállam esetében következetesen alkalmazták.

28. Végezetül, bár a Bizottság úgy véli, hogy továbbra is az OECD-módszer a legmegfelelőbb eszköz a tipikus mobil árakkal kapcsolatos jelentéstételre, elismeri, hogy ennek a módszernek megvannak a maga korlátai. Ezért, valamint a több mobilszolgáltatóval – amelyek közül kettő a panaszos – folytatott megbeszélésekre válaszul további mutatókat dolgozott ki, amelyek a különböző tagállamokban nyújtott kiskereskedelmi mobilszolgáltatásokról is tájékoztatást nyújtanának. Ennek eredményeként a tizennegyedik jelentés két új mutatót tartalmazott, nevezetesen a mobilhírközlés percenkénti átlagárára vonatkozó mutatót, valamint az egyes tagállamokban a mobilfelhasználónkénti átlagos bevételre vonatkozó mutatót. A mobilkommunikáció percenkénti átlagárának mutatója szerint 2007-ben Belgiumban és Franciaországban a mobil hangkommunikáció ára 19 eurocent, illetve 15 eurocent volt, mindkettő meghaladta a 14 eurocentes uniós átlagot. A Bizottság arra is felkérte az általa megbízott vállalatot, hogy végezze el az uniós mobilpiacok vizsgálatát annak érdekében, hogy elemzése során adott esetben a standard OECD „post-paid csomagok” mellett vegye figyelembe az előre fizetett ajánlatokat, az átalánydíjakat és az átengedett ajánlatokat is annak biztosítása érdekében, hogy az említett tanulmány pontosabban tükrözze a tipikus európai fogyasztók jelenlegi fogyasztási mintáit. Végezetül a Bizottság kifejtette, hogy jelenleg együttműködik az OECD-vel e felhasználási kosarak javítása érdekében, hogy a fogyasztói felhasználási minták legújabb fejleményei részletesebben tükröződhessenek.

29. A Bizottság elismerte az árszintek közötti különbségeket, amelyek akkor következhetnének be, ha az összehasonlítást nominálisan kifejezett értékekkel (nevezetesen euróban kifejezett árakkal) vagy PPP-vel kiigazított értékekkel végeznék. A Bizottság kifejtette, hogy az 1999., 2000. és 2001. évi előrehaladási jelentésekben (az 5., 6. és 7. ^{előrehaladási} jelentésben) PPP-vel kiigazított árakat használt, mivel az OECD éves kommunikációs előrejelzéseiben PPP-t használt. Rámutatott azonban arra, hogy a tizennegyedik jelentés célja a piaci szabályozás hatékonyságának értékelése, beleértve e célból a fogyasztók által fizetett tényleges árak tendenciáira vonatkozó információkat is. Ezért a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a nominális értékek használata megfelelőbb az árak időbeli alakulásának összehasonlításakor, szemben a PPP-vel kiigazított értékekkel, amelyeket általában az áruk/szolgáltatások árának a fogyasztók egy adott időpontban rendelkezésre álló jövedelmével való összevetésére használnak.

30. Észrevételeikben a panaszosok rámutattak arra, hogy az értékelési módszer fenti módosításai nem foglalkoztak a figyelembe vett gazdasági szereplők számának kérdésével. Bár a Bizottság elismeri, hogy fontos módszerét az új típusú ajánlatokhoz igazítani, teljes mértékben elutasítja annak szükségességét, hogy figyelembe vegyék a független piaci szereplők számának növekedését.

31. Ami a Bizottság azon érvét illeti, hogy a tizennegyedik jelentés következtetései olyan új mutatókat tartalmaznak, mint például a mobilkommunikáció percenkénti átlagára, amelyek kiegészítik az OECD-módszerrel kapott eredményeket, a panaszosok rámutattak, hogy a hívásárak összehasonlítása esetén az eredmények eltérőek, és egyes esetekben még ellentmondanak is az OECD-módszerrel kapott eredményeknek. Valójában az új mutatók használata teljesen más eredményre vezet, mint a Bizottság hagyományos OECD-módszere. A panaszosok például hangsúlyozták, hogy az új mutatók azt mutatják, hogy Franciaország a 12. helyen áll a legdrágább vételi árakkal rendelkező országként, szemben azzal, hogy az OECD-módszer alkalmazása esetén a második legdrágább országként tüntetik fel az EU-ban. Hasonló következtetések vonatkoznak Spanyolországra is, amely a mobil hangkommunikáció árát tekintve a 9. legdrágább ország, szemben azzal, hogy az EU legdrágább országaként tüntetik fel. Ugyanígy Németország a 20. ^legdrágább ország, míg az OECD-módszer alkalmazása esetén a 13. helyen áll. Belgium az egyetlen olyan ország, ahol az OECD-rangsor bizonyos mértékig korrelál a percdíj-besorolással. Így az OECD-módszerrel kapott rangsor és a lehívási árak alapján kapott rangsor összehasonlítása azt mutatja, hogy a Bizottság aligha tudja alátámasztani OECD-következtetéseit a lehívási árak összehasonlításával. Átlagosan hét pozíció eltérés van az OECD rangsor és a percenkénti ár rangsor között.

32. A panaszosok arra is rámutattak, hogy mivel 27 ország esetében csak három kosarat használtak, a Bizottság árelemzése nem tekinthető megbízhatónak. A három kosár nem veheti figyelembe a használat tagállamok közötti hatalmas sokféleségét. E tekintetben rámutattak arra, hogy például Franciaországban a Francia Statisztikai Intézet (INSEE) is a kosármódszert alkalmazza. Az INSEE azonban szolgáltatónként 18 kosarat jelöl ki, vagyis összesen 54 kosarat, amelyek a mobilfogyasztási profilok sokféleségét tükrözik. A mobilhasználat tagállamonként jelentősen eltérhet, és a 27 tagállam esetében csak három kosár kijelölése statisztikailag nem tűnik elegendőnek a mobilhasználat sokféleségének figyelembevételéhez [8]. Ezenkívül a három kosarat az OECD az OECD-országokból származó adatok alapján alakította ki és határozta meg. Az OECD 30 országot foglal magában, amelyek közül csak 19 uniós tagállam is. A panaszosok véleménye szerint a három OECD-kosár nem lehet reprezentatív az uniós tagállamokra nézve. Ezenkívül például a Bizottság „magas” kosara havonta körülbelül 250 kimenő percet tartalmaz, azaz havonta körülbelül négy óra használatot. A panaszosok véleménye szerint a korlátlan tervek alakulását figyelembe véve a havi négyórás mobilfogyasztás nem reprezentatív a magas kihasználtságra nézve.

33. Ami a PPP használatát illeti, a panaszosok azt állították, hogy az OECD a PPP-tényezőt használja a mobil árak pontos összehasonlító értékelésének megállapításához. A Bizottság által alkalmazott módszer nem ad pontos információt például a francia fogyasztók által a mobilszolgáltatásokért fizetett tényleges árról, mivel nem veszi figyelembe a PPP-tényezőt. Ha a Bizottság figyelembe vette volna a PPP-tényezőt, Franciaország a fogyasztók által a mobiltelefonjaik használatáért fizetett árak szintje tekintetében az általános uniós rangsorban a ^{2. helyett} a 11. helyen állna.

34. A panaszosok arra is rámutattak, hogy a Bizottság nem fejtette ki, miért véli úgy, hogy a tényleges árakhoz képest kevésbé lenne megfelelő a PPP-vel kiigazított számadatok figyelembevétele. A panaszosok ezt annál is inkább megkérdőjelezték, mivel a Bizottság a múltban PPP-vel kiigazított számadatokat használt az elért eredményekről szóló ötödik, hatodik és hetedik jelentéséhez. Ami a szabályozás vámtarifákra gyakorolt hatása értékelésének állítólagos szükségességét illeti, a panaszosok rámutattak, hogy megbízható éves összehasonlítás érhető el a PPP-vel kiigazított számadatokkal. Ezt úgy lehet elérni, hogy egyszerűen megszorozzuk a nominális árakat a PPP-tényezővel. Még ha a Bizottság kinyilvánított célja az volt is, hogy csak az árak alakulását értékelje, az egyes tagállamok árszintjét nem (bár a Franciaországra vonatkozó országismertetőben a Bizottság mind az árak szintjét, mind azok alakulását értékelte [9]), a PPP-vel kiigazított számadatok alkalmazása nem jelentené azt, hogy az árak adott időszak alatti alakulását ne lehetne összehasonlítani.

35. A panaszosok hangsúlyozták, hogy az egyes tagállamok nemzeti szabályozó hatóságai a piacszabályozás elfogadásakor figyelembe veszik az adott országban uralkodó gazdasági feltételeket. Ezért, ha az OECD-módszer célja a piaci szabályozás hatékonyságának értékelése, az árak összehasonlítását az egyes országok vagyoni szintjének különös figyelembevételével kell elvégezni.

36. A panaszosok azzal is érveltek, hogy a Bizottság saját állításai a tizennegyedik jelentésben ellentmondanak érveinek. E tekintetben például, amikor az Európai Bizottság megvizsgálja az EU-n belüli jelentős vámkülönbségek okait, jelzi, hogy az ilyen különbségek egyik oka a „helyi költségek és vásárlóerő” lehet.

Az ombudsman értékelése

37. Az ombudsman ismételten rámutat arra, hogy a panaszosok és a Bizottság számos érve összetett és erősen technikai jellegű. Összefoglalva, a panaszosok arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a Bizottság a tizennegyedik jelentésben pontatlan információkat szolgáltatott. Először is úgy vélték, hogy a Bizottságnak nem lett volna szabad az OECD-módszert alkalmaznia az uniós piacon alkalmazott mobiltarifák értékelésére. Másodszor, miután ezt a (sajnálatos) döntést meghozták, az említett módszert megfelelően kellett volna alkalmazni, ami nem történt meg.

38. Az ombudsman ezért emlékeztet az állandó ítélkezési gyakorlatra, amely szerint az összetett gazdasági és technikai helyzetek értékelésével kapcsolatos ügyekben a bírósági felülvizsgálat korlátozott. Ilyen körülmények között a két fél által benyújtott érvek és ellenérvek elemzése annak ellenőrzésére korlátozódik, hogy a tényeket pontosan állapították-e meg, és hogy nem követtek-e el nyilvánvaló értékelési hibát [10]. Az ombudsman helyénvalónak tartja, hogy e vizsgálat során ugyanezt a megközelítést alkalmazza, amikor azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy a Bizottság milyen módszert választott a tizennegyedik jelentés alapjául, és hogy helyesen alkalmazta-e ezt a módszert. A felülvizsgálat tehát a Bizottság által az OECD-módszer alkalmazása mellett felhozott érvek ésszerűségének vizsgálatára, valamint a Bizottság által a tizennegyedik jelentés e módszer alapján történő elkészítése során elfogadott eljárás felülvizsgálatára korlátozódik. Az ombudsman e tekintetben emlékeztet arra, hogy a nyilvánvaló értékelési hiba vélelme nem alapulhat pusztán azon a tényen, hogy a panaszosok a Bizottságétól eltérő gazdasági véleménnyel rendelkeztek. Ha a tények ésszerűen eltérő gazdasági értékeléseket tesznek lehetővé, az, hogy a Bizottság ezek egyikét részesíti előnyben, kellően indokolt esetben nem minősül nyilvánvaló értékelési hibának.

39. Először is, az ombudsman úgy véli, hogy a Bizottság tizennegyedik jelentése elegendő és koherens információt nyújtott az OECD-módszer fő jellemzőiről. A bizottsági szolgálati munkadokumentum 2. melléklete II. szakaszának 1.5. pontja, amely előírja, hogy a 14. ^jelentésben a nemzeti mobilszolgáltatások elemzése a 2006. évi OECD-módszeren („Digitális mobilszolgáltatások kosárai”) alapul, a következőképpen írja le részletesen a módszert: „Az OECD-kosarakat felülvizsgálták, ami 2006 elején új kosarakat eredményezett, szemben a régi, 2002-es OECD-kosarakkal. …A kosarak tartalmaznak egy SMS elemet, több mobilhálózatra irányuló hívásokat tartalmaznak, és nem terjednek ki a nemzetközi hívásokra. Ezenkívül az MMS elem a kosárban van, míg az MMS és az SMS a csúcsidőben és a csúcsidőn kívül, valamint a hálózaton és a hálózaton kívüli célállomások esetében külön van választva. A hangposta is benne van a kosarakban, míg a hálózaton kívüli hívások több hálózatra irányíthatók. Az alacsony, közepes és magas felhasználási szintek alapján 3 különböző kosár létezik [11]. … Az egyes országok két legkiemelkedőbb szolgáltatóját fedi le a rendelkezésre álló előfizetői számok alapján. Az egyes gazdasági szereplőktől származó összes releváns csomagot figyelembe kell venni, de az itt bemutatott végeredmények csak az egyes kosarakhoz tartozó legolcsóbb csomagot mutatják.„Ez az információ megfelel az OECD honlapján [12] megadott információknak.

40. Ami az OECD-módszer kiválasztását illeti, az ombudsman úgy értelmezi, hogy a Bizottság tizennegyedik jelentésének fő célja az volt, hogy a) tájékoztassa a nyilvánosságot az elektronikus hírközlési szolgáltatásokért a fogyasztók által fizetett tényleges árak tendenciáiról, és így b) lehetővé tegye a nyilvánosság számára, hogy összehasonlító értékelést készítsen a mobilszolgáltatások árainak alakulásáról az uniós piacon. A Bizottság véleménye szerint ez a célkitűzés jobban megvalósítható az OECD-módszer alkalmazásával a következő okok miatt: i. az OECD-módszer széles körben elismert eszköz a nagyon összetett gazdasági környezetek elemzésére; ii. az egyes országok két fő mobilszolgáltatója általában a piac több mint 50%-át lefedi, és ez az arány elegendő az ártendenciák bemutatására; iii. az OECD-módszert 1999 óta sikeresen, módosításokkal alkalmazzák, és az új módszer kidolgozásával járó költségek nem lennének arányosak; iv. az OECD-módszer lehetővé teszi az uniós tagállamok egymással, valamint olyan OECD-országokkal való összehasonlítását, amelyek nem uniós tagállamok; v. 2002 óta felülvizsgálták az OECD-kosarakat annak érdekében, hogy azok tükrözzék a mobilszolgáltatások használatának intenzitását. A megtámadott tizennegyedik jelentésben a Bizottság első alkalommal használt a mobilkommunikáció percenkénti átlagárára vonatkozó mutatót és az egyes tagállamokban a mobilfelhasználónkénti átlagos bevételre vonatkozó mutatót. Ezen túlmenően a Bizottság felkérte az általa megbízott vállalatot, hogy készítsen tanulmányokat az uniós mobilpiacokról annak érdekében, hogy jövőbeli elemzése során adott esetben a standard OECD „post-paid csomagok” mellett figyelembe vegye az előre fizetett ajánlatokat, az átalánydíjakat és az átengedett ajánlatokat is annak biztosítása érdekében, hogy az említett tanulmányok pontosabb képet adjanak a tipikus európai fogyasztók jelenlegi fogyasztási szokásairól.

41. Ami a Bizottságnak a fenti 40. pont i) alpontja szerinti, az OECD-módszer nemzetközi hírnevére vonatkozó érvét illeti, az ombudsman megjegyzi, hogy ezt a módszert független gazdasági tanulmányok alapján, valamint az érdekelt felekkel és a nemzeti szabályozó hatóságokkal folytatott konzultációkat követően állapították meg. Megjegyzi továbbá, hogy a panaszosok nem javasoltak alternatív, nemzetközileg elismert módszert, hanem az OECD-módszer kiigazítását javasolták. Az ombudsman tudomásul veszi, hogy a Bizottság már mérlegeli e javaslatok némelyikét, és jövőbeli jelentéseiben végre kívánja hajtani azokat. A mobilszolgáltatások EU-szerte tapasztalható sokféleségének kezelését célzó bejelentett változtatások példaértékűek. Az ombudsman ezért ésszerűnek tartja a Bizottság érvelését.

42. Ami a fenti 40. pont ii. és iii. alpontjában szereplő, az erőforrások jobb felhasználására vonatkozó érveit illeti, amelyekre a Bizottság a véleményében, valamint a panaszosoknak címzett 2009. május 20-i levelében [13] is hivatkozott, az ombudsman egyetért a Bizottsággal. A panaszosok azt javasolták, hogy a távközlési piac valamennyi mobilszolgáltatója által meghatározott díjakra vonatkozó információkat foglalják bele a Bizottság eredményjelentéseibe. Az ombudsman úgy véli, hogy ez elkerülhetetlenül nagyobb erőforrás-igényhez és többletköltségekhez vezetne. Egy ilyen új értékelési módszer bevezetése nem növelné jelentősen a Bizottság eredményjelentésének értékét, és ezért nem lenne arányos.

43. Ami a panaszosok azon érvét illeti, hogy a PPP-tényező alkalmazásával jobb lenne összehasonlítani a mobil árak tendenciáit, az ombudsman rámutat arra, hogy – amint azt a Bizottság véleményében megállapította – az elért eredményekről szóló jelentés fő célja a mobil árak bizonyos időszakokban megfigyelhető tendenciáinak bemutatása. Az ombudsman úgy véli, hogy e cél eléréséhez elegendő az euróban kifejezett nominális árak összehasonlítása.

44. Ezenkívül az ombudsman tudomásul veszi a Bizottság magyarázatát, amelyet a panaszosok nem vitattak, miszerint az OECD-módszer lehetővé teszi a mobil árak összehasonlítását nemcsak az uniós tagállamok között, hanem az uniós tagállamok és az Unión kívüli OECD-országok között is (lásd a fenti 40. pont iv. alpontját).

45. Az ombudsman úgy véli, hogy a Bizottság elegendő érvet szolgáltatott ahhoz, hogy megindokolja az OECD-módszer kiválasztására vonatkozó döntését. Figyelemre méltó a Bizottság azon kijelentése is, hogy együttműködik az OECD-vel e módszer továbbfejlesztése és más új mutatók kidolgozása érdekében.

46. A módszer alkalmazását illetően az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság tizennegyedik jelentése főként a mobilszolgáltatók és a nemzeti szabályozó hatóságok által szolgáltatott adatokon alapul [14]. A Bizottság által a fenti adatok gyűjtésével megbízott független vállalat által végzett munka mellett a Bizottság tisztviselői rendszeres találkozókat tartanak a nemzeti szabályozó hatóságokkal, minisztériumokkal, üzemeltetőkkel, fogyasztói szervezetekkel és más érdekelt felekkel. Ezenkívül a nemzeti szabályozó hatóságok a közzététel előtt felülvizsgálták és jóváhagyták mind a bizottsági tanulmányt, mind a tizennegyedik végleges jelentést. Az ombudsman ezért úgy véli, hogy a tizennegyedik jelentés elkészítésekor a Bizottság kielégítő eljárást fogadott el annak érdekében, hogy a jelentésben szolgáltatott adatok nagyfokú pontosságot érjenek el.

47. A fentiek fényében az ombudsman úgy véli, hogy a panaszosoknak nem sikerült bizonyítaniuk, hogy a Bizottság nem az OECD-módszert választotta, és hogy a Bizottság a tizennegyedik jelentés elkészítésekor nem fogadott el és alkalmazott megfelelő eljárást. Az ombudsman ezért nem állapít meg nyilvánvaló hibát a Bizottság kifogásolt intézkedéseiben. Arra a következtetésre jut, hogy az első állítás tekintetében nem áll fenn hivatali visszásság.

B. Állítólagos félrevezető információk

Az ombudsman elé terjesztett érvek

48. A panaszosok szerint a Bizottság félrevezető információkat szolgáltatott, főként az egyes országokra vonatkozó tájékoztatókban (a továbbiakban: országismertetők), amelyek a tizennegyedik jelentés közzétételét kísérték. E tekintetben a panaszosok hivatkoztak például a Franciaországra vonatkozó országismertetőre, amelynek címe: „Úton egy egységes európai távközlési piac felé: Fókuszban Franciaország. Ez a tájékoztató azt mutatja, hogy „Annak ellenére, hogy 2008-ban csökkentek a mobilárak, egy francia fogyasztó, aki közepes mértékben használja mobiltelefonját, a második legmagasabb havi árat fizetné az EU-ban, valamivel kevesebb mint 30 EUR-t.”

49. A panaszosok azt is megjegyezték, hogy 2009. június 22-én az egyikükkel folytatott levélváltásban a Bizottság kijelentette, hogy „a kihívó piaci szereplők konkrét árait adott esetben [a tizennegyedik jelentés] egyes országokra vonatkozó fejezeteiben fogják feltüntetni”. A bizottsági szolgálati munkadokumentum 1. melléklete azonban, amely az egyes tagállamokra vonatkozik, nem hivatkozik a kihívó szolgáltatók díjaira.

50. Ezenkívül a „mobilkommunikáció percenkénti átlagáráról” szóló ábrát csak a tizennegyedik jelentés tartalmazza, és nem szerepel az országismertetőkben. A panaszosok hangsúlyozták, hogy az országismertetőket gyakrabban használják, mint a jelentést, és a tagállamok nemzeti médiája széles körben idézi őket, mint amelyek a Bizottság ágazatról alkotott véleményét tükrözik. Ha a hangkommunikáció percenkénti mobil árára vonatkozó mutató releváns volt a mobilszolgáltatások árai alakulásának összehasonlító értékelése szempontjából, a Bizottságnak az ábrát az országismertetőkbe is bele kellett volna foglalnia.

51. A Bizottság továbbá két ábrát is belefoglalt az országismertetőkbe. Az első a „Tipikus fogyasztói ár az átlagos mobilhasználatért 2007-ben és 2008-ban”, a második pedig a „Távközlési ágazat kulcsadatai” címet viselte. A panaszosok rámutattak arra, hogy az első oldalon található első ábra egyáltalán nem utal arra, hogy az EU-n belüli mobilárak összehasonlítása csak az egyes tagállamok két fő mobilszolgáltatója által meghatározott legolcsóbb árakat veszi figyelembe. A második ábra, amely az országismertető második oldalán található, tartalmazza ezt az információt, de csak a [15] lábjegyzetben. Ez a lábjegyzet azonban nem tartalmaz információt az összehasonlító értékeléshez használt 2007. évi tarifákról, és nem teszi lehetővé az olvasó számára annak megállapítását, hogy a panaszosok által megállapított tarifák alacsonyabbak, mint fő versenytársaik tarifái.

52. A Bizottság véleményében rámutatott arra, hogy mind az általános sajtóközlemény, mind az egyes országokra vonatkozó tájékoztatók célja, hogy olvasóbarát összefoglalót nyújtsanak a tizennegyedik jelentés átfogó megállapításairól, kiemelve azokat a kérdéseket, amelyek tekintetében az egyes tagállamokban a legnagyobb előrelépés történt, valamint azokat a területeket, amelyeken némi javulásra van szükség. E tekintetben a tizennegyedik jelentés egyik fő megállapítása a mobiltelefonok EU-n belüli használatának magas és növekvő tendenciája volt. A másik az a tény volt, hogy a mobilszolgáltatások árai jelentősen csökkentek az elmúlt öt évben.

53. Ami a „A mobilkommunikáció percenkénti átlagára” című ábra helyett a „Tipikus fogyasztói ár az átlagos mobilhasználatért 2007-ben és 2008-ban” című ábrának az országismertetőkbe való beillesztését illeti, a Bizottság kijelentette, hogy véleménye szerint az első ábra „kellően megbízhatóan összehasonlította a mobilszolgáltatások árhelyzetét minden tagállamban, valamint annak alakulását az előző évhez képest”. Ezenkívül annak összehasonlítása, hogy a mobilkommunikáció percenkénti átlagára hogyan változott az idők során, nem lett volna lehetséges, mivel ez a mutató csak első alkalommal szerepelt a tizennegyedik jelentésben. A Bizottság arra is rámutatott, hogy minden országadatlap második oldalán jelezte, hogy a mobilárak összehasonlítását bemutató ábra csak a két fő mobilszolgáltató árait tükrözi.

54. Mindkét panaszos osztotta az észrevételeiben előadott azon nézetet, hogy az egyes országokra vonatkozó tájékoztatók 2. oldalának alján található két lábjegyzet, amely az árak összehasonlítására használt módszerre utal, nem kellően egyértelmű. Továbbá ugyanezek a lábjegyzetek nem jelennek meg a „Tipikus fogyasztói ár az átlagos mobilhasználatra 2007-ben és 2008-ban” című ábrán az első oldalon, amely az árak összehasonlítására és az uniós országok közötti rangsorolásra összpontosít. Nincs utalás arra, hogy a díjszabás összehasonlítása során hány gazdasági szereplőt vettek figyelembe. Arra a tényre, hogy csak a két legjelentősebb szolgáltató tarifáit tüntetik fel, csak a „Távközlési ágazat kulcsadatai” című ábra második oldalán történik hivatkozás. Ez azt jelenti, hogy a nagyközönségtől és az újságíróktól ésszerűen nem lehetett elvárni, hogy megértsék, hogy az alkalmazott módszerre vonatkozó magyarázatot, amely az országismertető első oldalán található összehasonlító táblázatot kísérte, ki kell egészíteniük az országismertető második oldalán található táblázatra vonatkozó két lábjegyzetben szereplő megjegyzéssel.

55. A panaszosok megismételték, hogy a Bizottság által a vonatkozó országismertetők első oldalán található ábrán megadott információkat a nemzeti sajtó széles körben idézte, mint amelyek a különböző országok fogyasztói által fizetett átlagos mobilárakat tükrözik.

Az ombudsman értékelése

56. Az ombudsman elemezte a Bizottság tizennegyedik jelentésének közzétételét kísérő országismertetőket. Megérti, hogy az országismertetők célja az volt, hogy összefoglalják a tizennegyedik jelentésben szereplő információkat annak érdekében, hogy az információk könnyen hozzáférhetők legyenek a nyilvánosság számára. Az ombudsman megjegyzi továbbá, hogy ésszerűen elvárható, hogy a nyilvánosság az országismertetőket a teljes jelentés elolvasása nélkül használja fel. Ezért a lehető legegyértelműbbnek kell lenniük, és nem szabad félrevezetniük az olvasókat.

57. A fenti előzetes megfontolások fényében az ombudsman megjegyzi, hogy minden tájékoztató első oldala tartalmazott egy táblázatot „Az átlagos mobilhasználat tipikus fogyasztói ára 2007-ben és 2008-ban” címmel (a továbbiakban: a tipikus árdiagram). Az ábrát kísérő magyarázat a következő: „A fenti táblázat a 2006. évi OECD-módszert alkalmazó közepes használati kosár legolcsóbb ajánlatára vonatkozik. Havonta 65 kimenő hívásból + 50 SMS-ből + 2-3 MMS-ből áll. A hívások 21%-a vezetékes telefonra, 72%-a mobiltelefonra, 7%-a hangpostára irányul. Adott esetben magában foglalja a havi bérleti díjat és az esetleges regisztrációs díjakat (különösen az utólagosan fizetett ajánlatokat).”

58. A tipikus árábra nem utal arra, hogy csak az egyes tagállamok két fő szolgáltatója által meghatározott díjakat vették figyelembe a díjak összehasonlításakor. Erre az információra azonban azért van szükség, mert ellenkező esetben az országismertető megtévesztheti a nyilvánosságot azzal, hogy azt sugallja, hogy az országismertetőben feltüntetett legolcsóbb ár az érintett piacon létező legolcsóbb ár, míg valójában csak a két fő gazdasági szereplő legalacsonyabb árát tükrözi. Ez valóban árthat a mobilszolgáltatók imázsának, amelyek tarifái alacsonyabbak, mint a két fő szolgáltató tarifái, azonban nem vették figyelembe őket az uniós távközlési piac mobil árainak összehasonlításakor.

59. Az ombudsman e tekintetben megjegyzi, hogy az egyes országokra vonatkozó adatlapok második oldala tartalmaz egy másik ábrát „A távközlési ágazat főbb adatai” címmel, amely részletes összehasonlítást nyújt a távközlési piac uniós és nemzeti átlagos főbb adatairól. A „Távközlési ágazat főbb adatai” című ábra alatt a következő magyarázat olvasható: „A … számadat a két legnagyobb piaci szereplő legolcsóbb ajánlatára utal”(ombudsman kiemelése). Az ombudsman ezért nem érti, hogy ugyanezek az információk miért nem szerepeltek a tipikus ártáblázatban, amelyet az országismertető első oldalán helyeztek el. E tekintetben az ombudsman egyetért a panaszosokkal abban, hogy a nagyközönségtől és az újságíróktól, akiknek az országismertetőkben szereplő információkat elsősorban szánták, észszerűen nem lehetett elvárni, hogy megértsék, hogy az országismertető első oldalán szereplő diagramot kísérő magyarázatot ki kell egészíteniük az országismertető második oldalán szereplő diagramot kísérő megjegyzéssel. Ráadásul ez a fontos megjegyzés csak a lábjegyzetben jelent meg.

60. A fentiek fényében az Ombudsman úgy véli, hogy a Bizottság megtévesztette az olvasókat azzal, hogy „A 2007-es és 2008-as átlagos mobilhasználat tipikus fogyasztói ára” című országismertető legelső oldalán nem tájékoztatta az olvasókat arról, hogy a táblázat kizárólag a két fő mobilszolgáltató adatain alapult, és ezért hivatali visszásságot követett el. Az ombudsman az alábbiakban kritikai észrevételt tesz. Bízik abban is, hogy a Bizottság a jövőbeli jelentéseiben egyértelműen jelzi majd az országismertetőkben, hogy a mobilszolgáltatásokért fizetett árak összehasonlítása az egyes nemzeti piacok két fő mobilszolgáltatója által meghatározott tarifákon alapul.

C. A panaszosok levelezésének nem megfelelő kezelésére és kimerítő megválaszolására vonatkozó állítás

Az ombudsman elé terjesztett érvek

61. A panaszosok azzal érveltek, hogy i. a Bizottság egyáltalán nem válaszolt 2008. április 11-i levelükre, és ii. 2009. május 7-i és 2009. június 22-i válaszai nem adtak kimerítő választ 2009. április 2-i és 2009. május 20-i levelükre.

62. A Bizottság először is kifejtette, hogy azok a levelek, amelyekre a panaszosok hivatkoztak, nem az egyetlen kapcsolatfelvételük vagy a Bizottsággal folytatott levelezésük voltak. E tekintetben a Bizottság kijelentette, hogy rendszeresen megbeszéléseket folytattak a panaszosokkal a panaszaik tárgyáról. Ennek eredményeként a panaszosokat teljes körűen tájékoztatták a Bizottság által az EU-n belüli mobil ártendenciák kiszámításához használt módszerről, és megindokolták számukra, hogy miért fogadták el ezt a módszert. Erre levélben, a Bizottság tisztviselőivel tartott találkozókon, valamint azon szövetségekkel való kapcsolattartás során került sor, amelyekhez a panaszosok tartoznak. A Bizottság benyújtotta a panaszosokkal a panaszaik tárgyában folytatott levélváltás másolatát, valamint a kérdés megvitatása céljából tartott különböző találkozók listáját.

63. A Bizottság úgy véli, hogy a fent említett másolatok elegendő bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy a Bizottság szolgálatai és a panaszosok között rendszeres volt a kommunikáció és az eszmecsere. Ezenkívül a Bizottság rámutatott, hogy 2008. május 8-án válaszolt a panaszosok 2008. április 11-i levelére. A panaszosok 2009. április 2-i levelével kapcsolatban a Bizottság kijelentette, hogy mivel a panaszosok a korábbi leveleikben felvetettekhez hasonló aggályokat vetettek fel, a Bizottság 2009. május 7-én tömörebb választ küldött nekik. Végül a Bizottság rámutatott, hogy 2009. június 22-i levelében válaszolt a panaszosok 2009. május 20-i levelében felvetett érvekre, és megfelelően megindokolta a panaszosok által megfogalmazott aggályokra válaszul alkalmazott módszert.

64. Észrevételeikben a panaszosok kijelentették, hogy soha nem kapták meg a Bizottság 2008. május 8-i levelét. Még ha meg is kapták volna, úgy vélték, hogy ez a levél nem lett volna megfelelő válasz a helyes hivatali magatartás európai kódexének 18. cikke értelmében. E tekintetben a panaszosok rámutattak, hogy 2008. április 11-én kelt levelükben azzal érveltek, hogy az elért eredményekről szóló ^{tizenharmadik} jelentés (2007) pontatlan és félrevezető állításokat tartalmazott a francia mobil árakról, mivel a Bizottság elemzése csak a francia piacon működő két fő mobilszolgáltató árait tükrözte, anélkül, hogy figyelembe vette volna a panaszosok díjait. A panaszosok azt kérték, hogy a Bizottság egyértelműen igazítsa ki módszerét oly módon, hogy az tartalmazza a francia piacon működő valamennyi mobilszolgáltató díjait, vagy pedig egyértelműen határozza meg, hogy a jelentésében szereplő, az ártendenciákra vonatkozó általános nyilatkozat nem tartalmazza a panaszosok díjait. Válaszában a Bizottság annak kijelentésére szorítkozott, hogy az elért eredményekről szóló tizenharmadik jelentése egyértelműen jelezte, hogy az ár-összehasonlítást két mobilszolgáltató által szolgáltatott adatok alapján állapították meg, egy általánosan kielégítőnek tekintett és 2000 óta alkalmazott módszernek megfelelően.

65. Ami a Bizottságnak a panaszosok 2009. április 2-i levelére adott válaszát illeti, a Bizottság elismerte, hogy válasza még "tömörebb" volt, mivel a Bizottság már 2008. május 8-án válaszolt. A Bizottság azonban elmulasztotta tájékoztatni a panaszosokat arról, hogy a ^{tizennegyedik} jelentés új „percenkénti” mobildíj-összehasonlításokat tartalmaz, amelyek nem szerepeltek a tizenharmadik jelentésben.

66. Végül, ami a Bizottságnak a panaszos 2009. május 20-i levelére adott 2009. június 22-i válaszát illeti, a panaszosok rámutattak, hogy a levelükben felvetett első két kérdéssel, nevezetesen a kifogásolóknak az éves végrehajtási jelentésekből való kizárásával és a legutóbbi fogyasztói fogyasztási/fogyasztási szokások figyelmen kívül hagyásával kapcsolatban a Bizottság annak kijelentésére szorítkozott, hogy i. költségszempontból aránytalan lenne valamennyi piaci szereplőt bevonni az elemzésbe, és ii. jelenlegi értékelési módszere az OECD által kidolgozott modellen alapul, amelyet 2000 óta használnak, és amely eddig kielégítően illusztrálta az ágazat főbb tendenciáit. Ami a panaszosok arra vonatkozó érvét illeti, hogy a Bizottság nem vette figyelembe a kihívó szolgáltatók díjait, a Bizottság nem vitatta, hogy a jelenleg alkalmazott jelentéstételi módszer nem igazodott a versenyt érintő bizonyos kérdések – például a hálózaton belüli és a hálózaton kívüli hívások közötti árkülönbségek és a hordozhatóság nehézségei – kezeléséhez. Csupán azt jelezte, hogy tisztában van ezekkel a kérdésekkel, és együttműködik az OECD-vel az e konkrét aggályok kezelését célzó változtatások bevezetése érdekében.

67. Végezetül a panaszosok úgy vélték, hogy véleménye szerint a Bizottság nem hivatkozott egyetlen olyan konkrét szakmai szövetségre sem, amelyhez a holland mobilszolgáltató tartozik, és amelyen keresztül közvetett kapcsolatban állt volna a Bizottság szolgálataival a panaszban felvetett kérdésekben.

Az ombudsman értékelése

68. Ami a holland panaszos azon érvét illeti, hogy a Bizottság nem nevezte meg azokat a szervezeteket, amelyekhez tartozik, és amelyeken keresztül tájékoztatni lehetne a Bizottság álláspontjáról, az ombudsman megjegyzi, hogy a panaszos végül nem tagadta, hogy a szóban forgó információkat olyan szervezeteknek adták át, amelyeknek tagja.

69. Az ombudsman megjegyzi, hogy intenzív levélváltásra került sor a panaszosok és a Bizottság között. Megjegyzi továbbá, hogy a Bizottság minden panaszos levelére válaszolt.

70. Ezenkívül a Bizottság a jelen panasszal kapcsolatos véleményében részletesen válaszolt a panaszosok aggályaira. Az ombudsman ezért úgy véli, hogy a panaszosok állításával kapcsolatban további vizsgálatok nem indokoltak.

D. Következtetések

A panasszal kapcsolatos vizsgálata alapján az ombudsman a következő kritikai észrevétellel zárja le a panaszt:

A „Tipikus fogyasztói ár az átlagos mobilhasználatért 2007-ben és 2008-ban” című táblázatot tartalmazó tájékoztató legelső oldalán a Bizottság nem tájékoztatta az olvasókat arról, hogy a táblázat csak a két fő mobilszolgáltató által szolgáltatott adatokon alapult. Ez félrevezető lehet. Az, hogy a Bizottság nem hívta fel az olvasó figyelmét erre a tényre, hivatali visszásságnak minősül.

A panaszosokat és a Bizottságot tájékoztatják erről a döntésről.

 

P. Nikiforos DIAMANDOUROS

Kelt Strasbourgban, 2010. július 30-án.

---

[1] HL L 108., 33. o.

[2] SEC(2009) 376, 2009. március 24. A Bizottság 2009. július 30-án helyesbítést tett közzé e dokumentum angol nyelvű változatához (SEC(2009) 376/2).

[3] A "panaszosok" többes számban a 2131/2009/RT ügyben a panaszosra és a 2373/2009/RT ügyben a panaszosra utalnak, mindkettő a közös vizsgálat tárgyát képezi.

[4] A nemzeti mobilszolgáltatásoknak a 14. ^jelentésben szereplő elemzése az OECD digitális mobilszolgáltatásokra vonatkozó kosarain alapul. Három különböző kosár van, alacsony, közepes és magas felhasználási szintek alapján.

[5] Virtuális mobilhálózat-üzemeltetők.

[6] Multimédiás üzenetküldő szolgáltatás.

[7] "Az egyes országok két legkiemelkedőbb szolgáltatója a rendelkezésre álló előfizetői számok alapján kerül lefedésre. Az egyes szolgáltatók összes releváns csomagját figyelembe veszik, de az itt bemutatott végeredmények csak az egyes kosarak legolcsóbb csomagját mutatják.

[8] Például Lengyelországban és Luxemburgban az átlagos mobilfogyasztás felhasználónként havonta körülbelül 100 perc, míg Írországban és Ausztriában kétszer akkora.

[9] A panaszosok a Franciaországra vonatkozó országismertetőben szereplő alábbi nyilatkozatra hivatkoztak: „az árak csökkentek, de továbbra is magasak maradtak a fogyasztók számára”.

[10] Lásd a C-403/04. P. és C-405/04. P. sz., Sumitomo Metal Industries és Nippon Steel kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet (EBHT 2007., I-729. o.) 40. pontját; A C-413/06. P. sz., Bertelsmann és Sony Corporation of America kontra Impala („Impala”) ügyben hozott ítélet (EBHT 2008., I-4951. o.) 117. pontja; valamint a C-47/07. P. sz., Masdar (UK) kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (az EBHT-ban még nem tették közzé) 77. pontját.

[11] Alacsony fogyasztású kosár:

Havi 30 kimenő hívás (44 perc) + 33 SMS + 2/3 MMS

a hívások 22%-a vezetékes telefonra, 70%-a mobiltelefonra, 8%-a hangpostára irányul;

Közepes használatú kosár:

65 kimenő hívás (114 perc) havonta + 50 SMS + 2/3 MMS

a hívások 21%-a vezetékes telefonra, 72%-a mobiltelefonra, 7%-a hangpostára irányul;

Magas használati kosár:

140 kimenő hívás (246 perc) havonta + 55 SMS üzenet + 1 MMS

A hívások 20%-a vezetékes telefonra, 73%-a mobiltelefonra, 7%-a hangpostára irányul.

[12] Az OECD 2009. évi kommunikációs kilátásai a következő címen érhetők el: http://www.oecd.org/document/44/0,3343,en_2649_34225_43435308_1_1_1_1,00.html#TOC

[13] A panaszosokhoz intézett 2009. május 20-i levelében, amelynek egy példányát a Bizottság véleményével együtt megküldte, a Bizottság például kijelentette, hogy költségszempontból aránytalan lenne valamennyi piaci szereplőt bevonni elemzésébe.

[14] A tanulmány elérhető a Bizottság honlapján, a következő címen: http://ec.europa.eu/information_society/policy/ecomm/doc/library/ext_studies/price_developments_1998_2008/tariff_trends_report_1998_2008.pdf

[15] E tekintetben meg kell jegyezni, hogy amint azt a Bizottság a jelentéshez csatolt bizottsági szolgálati munkadokumentumban (SEC(2009) 376, 149. o.) kifejtette, az OECD-kosár figyelembe veszi „az egyes országokban a legtöbb előfizetővel rendelkező két szolgáltatót, amelyek teljes piaci részesedése az előfizetői számok alapján 50%”.