- HU Magyar
A gépi fordításokban előfordulhatnak az egyértelműséget és a pontosságot potenciálisan csökkentő hibák; az ombudsman nem vállal felelősséget az esetleges eltérésekért. A legmegbízhatóbb és jogilag korrekt tájékoztatásért olvassa el a fenti linken található, angol nyelvű forrásverziót.
Bővebb információért tekintse meg nyelvi és fordítási politikánkat.
Az európai ombudsman határozata az Európai Bizottság ellen benyújtott 526/2011/(ELB)RA sz. panasszal kapcsolatos vizsgálatának lezárásáról
Határozat
Ügy 526/2011/RA - Vizsgálat megindítása Csütörtök | 31 március 2011 - Határozat Hétfő | 01 július 2013 - Érintett intézmények Európai Bizottság ( Nem történt hivatali visszásság )
A panasz előzményei
1. Ez a panasz arra vonatkozik, hogy az Európai Bizottság elutasította a rászoruló személyek számára történő ingyenes élelmiszerosztásra vonatkozó 2010. évi program [1] (a továbbiakban: a 2010. évi program) keretében a tejipari intervenciós készletek kivonására vonatkozó határidő meghosszabbítását. A panaszt egy francia ügyvéd nyújtotta be nyolc görög sajtgyár és egy élelmiszereket értékesítő görög vállalat, a Nutria nevében, amelyet a görög hatóságok a 2010. évi program keretében sajtszállításra választottak ki [2].
2. A 2010. évi programot a 2009. november 19-i 1111/2009/EK bizottsági rendelet [3] határozta meg. Az 1111/2009/EK rendelet 3. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezett, hogy a 3149/92/EGK rendelet [4] 3. cikkének (2) bekezdésétől eltérve a 2010. évi program keretében a vajat és a sovány tejport 2010. május 1. és szeptember 30. között ki kell vonni az intervenciós raktárból.
3. 2010. szeptember 29-én, szerdán a görög vidékfejlesztési és élelmiszerügyi minisztérium kérelmet nyújtott be a Bizottság Mezőgazdasági Főigazgatóságához (a továbbiakban: DG AGRI) a 2010. évi programra megállapított határidő meghosszabbítása iránt. A görög nyelvű levelet a Bizottság október 4-én, hétfőn „hivatalosan megkapta és nyilvántartásba vette”. A görög hatóságok a határidő meghosszabbítására irányuló kérelmet a terv végrehajtására vonatkozó késedelmes eljárásokra hivatkozva indokolták. Kifejtették, hogy a váratlan görögországi események késleltették a feta sajt ingyenes szétosztására irányuló program gyors végrehajtására irányuló eljárásokat. A görög hatóságok az 1111/2009/EK rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében megállapított határidő másfél hónappal történő meghosszabbítását kérték. A Bizottság szerint nem ez volt az első alkalom, hogy a görög hatóságok belső adminisztratív nehézségekre hivatkoztak az éves program alulteljesítésének igazolása érdekében.
4. 2010. október 21-én a Bizottság válaszolt a görög hatóságoknak. A Bizottság rámutatott arra, hogy a 2010. évi programot elfogadó rendelet úgy rendelkezett, hogy a vajat és a sovány tejport 2010. május 1. és szeptember 30. között ki kell vonni az intervenciós raktárból annak biztosítása érdekében, hogy ezek a termékek az év során ne kerüljenek a piacra nem megfelelő időpontban. A Bizottság megállapította, hogy szeptember 30., amely a szokásos augusztus 31-i határidőhöz képest már egy további hónapot jelentett, az abszolút határidő, amely után a vissza nem vont termékeket már nem rendelik hozzá ahhoz a tagállamhoz, amelyhez azokat hozzárendelték. A Bizottság megjegyezte továbbá, hogy a 2010. évi programot elfogadó 1111/2009/EK rendeletet 2009 novemberében tették közzé az EU Hivatalos Lapjában, ami meglehetősen hosszú időt biztosított a tagállamoknak a nemzeti eljárások befejezésére és a terv végrehajtására. A meghosszabbítás iránti kérelmet ezért nem fogadták el.
5. 2010. december 1-jén a görög hatóságok újabb, szintén görög nyelvű kérelmet küldtek a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóságnak a sovány tejpor kivonására vonatkozó határidő meghosszabbítása iránt. A kérelmet december 3-án vették nyilvántartásba, és a kérelem fordítását 2011. január 5-én bocsátották rendelkezésre. A levél a következőkre hívta fel a figyelmet: a görög ellenőrző hatóság 2010. szeptember 28-án úgy határozott, hogy a Nutria AE-vel, azaz a görög hatóságok által a szükséges pályázati eljárások lezárását követően 2010. szeptember 6-án kiválasztott vállalattal kötött szerződést nem lehet aláírni. A görög kormány megtámadta ezt a határozatot, amelyet végül 2010. november 19-én megsemmisítettek. A görög hatóságok ezért ismételten kérték a Bizottságtól a vonatkozó határidő meghosszabbítását. Az alábbiakra hivatkoztak: i. a gazdasági helyzet, amely megnehezítette, hogy az állami költségvetésből előirányzatokat találjanak a programban való nemzeti részvétel fedezésére; valamint ii. a szerződéses eljárásokra és az ellenőrző hatóság által a szerződéskötést megelőzően végzett kötelező ellenőrzésre vonatkozó nemzeti jogi rendelkezések.
6. A Bizottság 2011. január 24-én válaszolt a görög hatóságoknak, és a korábbi levelében kifejtett indokok alapján elutasította ezt a további kérelmet.
7. 2011. február 15-én a panaszos arra kérte a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a sovány tejpor kivonására vonatkozó határidő meghosszabbításának mellőzéséről szóló határozatát. A panaszos azzal érvelt, hogy: i. a Bizottság nem vette kellőképpen figyelembe a görögországi katasztrofális gazdasági helyzetet, amely a szükséges előfinanszírozás miatt késedelmeket okozott a nemzeti pályázati eljárásokban; ii. a Bizottság nem vette kellőképpen figyelembe a görögországi rászoruló személyek szükségleteit; iii. a nemzeti jog szerint egy bizonyos küszöbértéket (nevezetesen 3 millió EUR-t) meghaladó valamennyi szerződést jóváhagyásra be kell nyújtani az ellenőrző hatósághoz; és iv. a meghosszabbítás megtagadása tisztán jogi megközelítésen alapul. 2011. március 2-án a panaszos levelet intézett a Bizottság elnökéhez, amelyben felkérte, hogy utasítsa a mezőgazdaságért felelős biztost az 1111/2009/EK rendelet meghosszabbításáról szóló rendelet kidolgozására.
8. 2011. március 16-án a Bizottság válaszolt a panaszos február 15-i levelére, megismételve a meghosszabbítás elutasításának fent említett okait. Megállapította továbbá, hogy a rendszer homogén és hatékony irányításának biztosítása érdekében az alkalmazandó rendelet nem rendelkezik a végső határidő, azaz szeptember 30. alóli kivételek lehetőségéről. Ezenkívül a programot évente hajtják végre, és nem lépheti túl december 31-ét. A Bizottság kijelentette továbbá, hogy Görögország nehéz pénzügyi és költségvetési helyzete nem indokolhatja a pályázati eljárások késedelmét, mivel a tervet teljes egészében az EU finanszírozza. Ezenkívül a nemzeti közbeszerzési eljárások, beleértve azt is, hogy az ellenőrző hatóságnak előzetesen hozzá kell járulnia, előre ismertek voltak, és a nemzeti hatóságoknak 11 hónapjuk volt a közbeszerzési eljárások befejezésére. Ami a leginkább rászoruló görögországi személyek szükségleteit illeti, a Bizottság kijelentette, hogy azokat figyelembe vették a 2011. évi program forrásainak elosztásakor. E program elfogadásakor a Bizottság úgy határozott, hogy a 2010. évi kihasználatlanság ellenére nem csökkenti a görög előirányzatokat, ahogyan azt a 807/2010/EU bizottsági rendelet 2. cikkének (1) bekezdése értelmében megtehette volna.
9. A panaszoshoz intézett 2011. április 7-i további levelében a Bizottság megjegyezte, hogy a határidő meghosszabbítására irányuló első kérelmet a görög hatóságok 2010. szeptember 29-én küldték meg, és a Bizottság 2010. október 4-én, azaz a termékek kivonására vonatkozóan a rendeletben előírt határidő után kapta meg. E határidőt követően a termékeket már nem rendelik hozzá ahhoz a tagállamhoz, amelyhez azokat hozzárendelték - közölte a Bizottság. A Bizottság jelezte továbbá, hogy a Görögországnak 2010-re kiosztott készleteket értékesítették. A Bizottság rámutatott, hogy a programot minden év december 31-ig végrehajtandó éves programok alapján alkalmazzák. A Bizottság 2010. október 21-én elfogadta a 2011. évi programot [5], figyelembe véve a Görögország által kifejezett igényeket. Az informális kapcsolatfelvételek szerint a görög hatóságok nem fognak ugyanazokkal a végrehajtási problémákkal szembesülni, mondta a Bizottság.
A vizsgálat tárgya
Állítás
10. A panaszos azt állította, hogy a Bizottság tévesen tagadta meg a Görögország legrászorulóbb személyeit célzó 2010. évi program tejipari intervenciós készleteinek kivonására vonatkozó határidő meghosszabbítását.
A vizsgálat
11. A panaszt 2011. március 1-jén nyújtották be az ombudsmanhoz. Március 31-én az ombudsman vizsgálatot indított, amelyben felvilágosítást kért a panaszostól a panaszával kapcsolatban. A kapott pontosítások fényében az ombudsman június 29-én kikérte a Bizottság véleményét. Október 25-én a Bizottság megküldte véleményét, amelyet továbbított a panaszosnak azzal a felhívással, hogy nyújtsa be észrevételeit. A panaszos 2011. december 8-án nyújtotta be észrevételeit.
12. Az ombudsman úgy határozott, hogy további vizsgálatokat folytat a panasszal kapcsolatban, és 2012. szeptember 5-én felkérte a Bizottságot, hogy válaszoljon több kérdésre. A Bizottság 2012. november 6-án válaszolt. A Bizottság válaszát megküldte a panaszosnak, aki 2012. december 14-én nyújtotta be észrevételeit.
Az ombudsman elemzése és következtetései
Előzetes megjegyzések
13. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 228. cikkének megfelelően az európai ombudsman hozzájárul az uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek tevékenysége során felmerülő hivatali visszásságok feltárásához. Semmilyen más hatóság vagy személy intézkedése nem képezheti az ombudsmanhoz benyújtott panasz tárgyát. Ebben az összefüggésben meg kell jegyezni, hogy ez a kifogás csak az Európai Bizottság tevékenységeire vonatkozik. Ami a görög hatóságok által elkövetett esetleges hivatali visszásságokat illeti, az ombudsman hangsúlyozza, hogy ez nem képezi vizsgálatának tárgyát.
A. A határidő meghosszabbításának a Bizottság általi téves megtagadására vonatkozó állítás
Az ombudsman elé terjesztett érvek
14. Az ombudsman azzal kezdte a vizsgálatot, hogy felkérte a panaszost, fejtse ki, miért volt ésszerűtlen, hogy a Bizottság megtagadta a határidő meghosszabbítását. A panaszos a következő választ adta:
i. Az 1111/2009/EK bizottsági rendelet nem ír elő határidőt a 2010. évi program végrehajtására.
ii. A határidő meghosszabbítása nem járt volna következményekkel az uniós tejpiac stabilitására nézve. A sovány tejpor európai piaca nyomottá vált az 1111/2009/EK rendelet kidolgozásakor. Amikor azonban a készleteket ki lehetett vonni, a piac teljesen más volt. Még ha a piaci helyzet nem is változott, a Görögországnak juttatott sovány tejpor mennyisége (a készletek 9 %-a) korlátozott volt. Nem valószínű, hogy e termékek piacra lépése megzavarta volna azt, és árcsökkenéshez vezetett volna.
iii. Ami a Bizottság azon érvét illeti, hogy a tejtermékek kivonására már biztosítottak egy további hónapot, a panaszos ragaszkodik ahhoz, hogy ezt a 807/2010/EU bizottsági rendelet (korábban 3149/92/EGK rendelet) írja elő, amelynek végrehajtására az 1111/2009/EK rendelet törekszik.
iv. A Bizottság azon nyilatkozatára válaszul, amely szerint 2010. szeptember 30. után a ki nem vont termékeket ismét beszámítják az intervenciós készletekbe, és hogy a Németországban tárolt sovány tejport értékesítették, a panaszos azt állítja, hogy a német hatóságoktól azt az információt kapta, hogy a panasz benyújtásának időpontjában a készletek még rendelkezésre álltak. A panaszos rámutat arra, hogy ez olyan további tárolási költségekhez vezetett, amelyeket el lehetett volna kerülni.
v. Ami a Bizottságnak a 2011. évi programra való hivatkozását és a görög hatóságok igényeinek figyelembevételéhez való ragaszkodását illeti, a panaszos azzal érvelt, hogy a nyolc fetasajt-gyárnak olyan mennyiségeket ítéltek oda, amelyeket nem fognak tudni felhasználni.
vi. Végezetül a panaszos nem érti, hogy a Bizottság miért terjeszt elő jogi indokokat, miközben családok ezrei szenvednek alultápláltságtól. Azzal érvel, hogy a gazdasági válság volt a fő oka annak, hogy Görögországban késett a 2010. évi program végrehajtása, és arra a következtetésre jut, hogy a Bizottság döntésével figyelmen kívül hagyta Görögország legrászorulóbb lakosságának szükségleteit.
15. A panaszra vonatkozó véleményében a Bizottság azzal érvelt, hogy a Görögországban a leginkább rászoruló személyeket célzó éves programok végrehajtásának késedelme strukturális jellegű, ami a nem megfelelő adminisztratív eljárásokból ered: Görögország több éves programot is alulteljesített, aminek következtében éves allokációját több alkalommal csökkentették. A Bizottság által elfogadott 2010. évi program elegendő időt biztosított a tagállamoknak a nemzeti eljárások befejezésére. A Bizottság szerint a 19 részt vevő tagállam közül csak Görögország nem tudta felhasználni a kiosztott mennyiségeket.
16. A Bizottság rámutatott továbbá arra, hogy Görögországban 2010 elején minden pályázati eljárást befagyasztottak, még akkor is, ha az állami költségvetésre csak a kiadások előfinanszírozásához volt szükség. A szóban forgó rendszer keretében azonban a kedvezményezett tagállamok jogosultak bizonyos mennyiségű intervenciós készletet kivonni, ami nem igényel előfinanszírozást. A Bizottság ezért ragaszkodott ahhoz, hogy a Görögországban 2010-ben tapasztalt gazdasági nehézségek nem indokolhatják a 2010. évi program végrehajtásának késedelmét.
17. A Bizottság továbbá azzal érvelt, hogy a határidő meghosszabbítására irányuló görög kérelem nemcsak késedelmes, hanem megalapozatlan is volt. Egy ilyen meghosszabbítás akadályozta volna az intervenciós készletek rendes pénzügyi működését.
18. Végezetül a Bizottság azt állította, hogy megfelelően figyelembe vette Görögország legrászorulóbb személyeinek érdekeit azáltal, hogy 2011-ben nem csökkentette Görögország nemzeti juttatásait (amit a 807/2010/EU bizottsági rendelet 2. cikkének (1) bekezdése alapján megtehetett volna), annak ellenére, hogy Görögország alulteljesítése azt jelentette, hogy a rászoruló európai polgárok 2010-ben nem részesültek 10,5 millió EUR összegű támogatásban.
19. A panaszos a Bizottság véleményével kapcsolatos észrevételeiben számos érvet hozott fel. Először is, a görög kérelem késedelmességét illetően kijelentette, hogy a Bizottságot 2010. szeptember második hetének végén szóban tájékoztatták arról, hogy Görögországnak nehézségei vannak a programmal. A Bizottság felkérte Görögország Állandó Képviseletét, hogy írásban nyújtsa be a határidő meghosszabbítására irányuló kérelmét. A kérelmet szeptember 29-én faxon nyújtották be, és másnap délután kézbesítették a Bizottságnak. Ezt azonban csak október 4-én regisztrálták. A Bizottságnak ezt követően közel három hétbe telt, hogy válaszoljon az első hivatalos megkeresésre, és közel két hónapba, hogy válaszoljon a második hivatalos megkeresésre.
20. A panaszos azzal érvelt, hogy a Görögország által hivatkozott nehézségek nem strukturálisak vagy hagyományosak, hanem inkább a következőkön alapulnak: i. az ország kényes pénzügyi helyzete, amely lehetetlenné tette a pénzeszközök felszabadítását a szükséges összegek előzetes kifizetéséhez; ii. az újonnan előírt azon kötelezettség, hogy minden egyes ajánlattételi döntést véleményezésre be kell nyújtani a görög Számvevőszékhez; és iii. az olyan gazdasági szereplők által benyújtott fellebbezések, amelyek ajánlatait nem fogadták el.
21. A panaszos leglényegesebben arra mutatott rá, hogy 2011. december 3-án közzétették a Hivatalos Lapban az EU legrászorulóbb személyeinek az intervenciós készletekből származó élelmiszerekkel történő ellátását célzó, a 2011. költségvetési évre terhelendő tagállami források elosztására vonatkozó terv elfogadásáról és a 807/2010/EU rendelet egyes rendelkezéseitől való eltérésről szóló 945/2010/EU rendelet módosításáról szóló, 2011. december 2-i 1260/2011/EU bizottsági végrehajtási rendeletet [6]. A panaszos a rendelet preambulumbekezdéseiből a következőket idézi (utólagos kiemelés):
Figyelembe véve, hogy a 2012. évi éves tervben [...] a leginkább rászoruló személyek élelmiszer-osztási programjához szükséges intervenciós készletek rendelkezésre állása az előző évekhez képest jelentősen csökkent, helyénvaló meghosszabbítani a 2011. évi éves terv végrehajtási időszakát [...]
(2) A pályázati eljárások elleni fellebbezések és a vonatkozó bírósági eljárások késedelme miatt Görögország nem tudta teljesíteni bizonyos piaci élelmiszer-beszerzések kifizetéseit, és nem tudta kivonni a kiosztott vajmennyiség egy részét az uniós intervenciós készletekből [...] Portugália hasonló kérelmet nyújtott be a fizetési műveletek határidejével kapcsolatban... Tekintettel e tagállamok nehéz pénzügyi helyzetére, helyénvaló lehetővé tenni számukra, hogy befejezzék a piacon mobilizált termékekkel kapcsolatos fizetési műveleteket, és lehetővé tegyék az intervenciós készletek fennmaradó mennyiségeinek kivonását annak érdekében, hogy ezek az allokációk továbbra is rendelkezésre álljanak a leginkább rászoruló személyek számára kiosztott élelmiszerek mennyiségének növelésére. Ezért e két határidőt meg kell hosszabbítani . A tagállamokkal szembeni egyenlő bánásmód biztosítása érdekében az eltéréseknek ki kell terjedniük a piacon mobilizált termékekkel kapcsolatos valamennyi fizetési műveletre, valamint a tejtermékek intervenciós készletekből való, a 2011. évi éves terv szerinti valamennyi kivonására [...].”
22. A panaszos továbbá az 1260/2011/EU bizottsági végrehajtási rendelet 1. cikkéből a következőket idézte:
„... a 2011. évi éves élelmiszer-szétosztási terv végrehajtási időszaka 2012. február 29-én ér véget”;
és
„... a 2011. évi elosztási terv esetében a vajat és a sovány tejport 2011. június 1. és december 31. között vonják ki az intervenciós készletekből.”
23. Más szóval, a panaszos szerint minden olyan indok, indíték és érv, amelyet Görögország 2010-ben a határidő egy hónappal történő meghosszabbítása érdekében felhozott, és amelyet a Bizottság elutasított, szükségessé tette a 2011. évi programot elfogadó rendelet módosítását, amelynek értelmében valamennyi tagállam két hónappal meghosszabbíthatja a határidőt. A panaszos véleménye szerint a Bizottság azon döntése, hogy 2010-ben nem hosszabbítja meg a határidőt, mélységesen méltánytalan és embertelen volt, és a tagállamok érdekeivel szembeni méltánytalan bánásmód bizonyítékát jelentette [7].
24. A felek beadványainak elemzését követően az ombudsman úgy határozott, hogy további vizsgálatokra van szükség ebben az ügyben. Ezért arra kérte a Bizottságot, hogy válaszoljon a következő kérdésre:
(1) Kifejtené-e a Bizottság, hogy miért hosszabbította meg az EU legrászorulóbb személyeinek az intervenciós készletekből származó élelmiszerekkel történő ellátására vonatkozó, a 2011. költségvetési évre terhelendő tagállami források elosztására vonatkozó terv végrehajtási időszakát, miközben ragaszkodott ahhoz, hogy hasonló meghosszabbítás 2010-ben nem lehetséges? Hasznos lenne, ha a Bizottság meg tudná indokolni határozatát, figyelembe véve néhány olyan indokot, amelyet 2010-ben adott meg arra vonatkozóan, hogy miért nem hosszabbította meg a vonatkozó határidőt, nevezetesen:
a rendszer homogén és hatékony irányításának biztosítása érdekében az uniós jogszabályok nem rendelkeznek arról a lehetőségről, hogy a termékek intervenciós készletekből való kivonásának végső határideje, azaz szeptember 30. alól kivételeket engedélyezzenek;
a tervet évente hajtják végre, és az nem haladhatja meg december 31-ét.
25. Válaszában a Bizottság hangsúlyozta, hogy az egyébként alkalmazandó szabályoktól való eltéréseket kivételes körülményekre kell korlátozni, mivel nehézségek merülhetnek fel a meghosszabbítások engedélyezésekor. Ami konkrétan a vonatkozó határidők 2011-ben történő meghosszabbítására vonatkozó határozatát illeti, a Bizottság felhívta a figyelmet az akkoriban fennálló, alapvetően eltérő körülményekre. Ezek mind a sajátos görög helyzetre, mind a 2012. évi program végrehajtására vonatkoztak.
26. Először is, ami a 2010. évi kérelmet illeti, a Bizottság hangsúlyozta, hogy az nemcsak késett, hanem nem is indokolta kellőképpen a meghosszabbítást. E tekintetben a Bizottságnak azt is figyelembe kellett vennie, hogy Görögország a múltban rendszeresen szembesült végrehajtási problémákkal. A Bizottság ezért 2010-ben elutasította a görög kérelmet.
27. Ezzel szemben 2011-ben a görög kérelem váratlan bírósági eljárásokra mutatott rá, amelyek lehetetlenné tették a 2011. évi program megfelelő végrehajtását. Meghosszabbítás nélkül Görögország nemcsak a 2011. évi program keretösszegének 30%-át veszítette volna el, hanem az ismételt alulteljesítés minden valószínűség szerint arra késztette volna a Bizottságot, hogy a következő évekre csökkentse a görög juttatást – pontosan akkor, amikor Görögországnak a súlyosbodó gazdasági és társadalmi válság miatt minden eddiginél nagyobb szüksége volt a programra. Ennek elkerülése érdekében a Bizottság úgy döntött, hogy 2011. december 31-ig meghosszabbítja a vaj és a sovány tejpor intervenciós készletekből való kivonásának határidejét.
28. Ami a 2011. évi végrehajtási időszak 2011. december 31-ről 2012. február 29-re történő meghosszabbítását illeti, amelyet Spanyolország több más tagállam által is támogatott kérésére válaszul nyújtottak be, a Bizottság kifejtette, hogy ez az abban az évben fennálló rendkívüli körülményeknek tudható be. A 2012. évi program az elméletileg rendelkezésre álló 500 millió EUR-s költségvetésnek csak mintegy 20%-át tudta elkülöníteni. A fennmaradó 380 millió EUR allokációja csak 2012 márciusában volt lehetséges, miután a Tanács és az Európai Parlament új jogalapot fogadott el. A 2011. évi végrehajtási időszak meghosszabbításával a tagállamok áthidalhatják a 2011. évi program és a fennmaradó 2012. évi források késői elosztása közötti szakadékot.
29. Végezetül a Bizottság hangsúlyozta, hogy tudatában van a leginkább rászoruló személyeket támogató program jelentőségének, különösen válság, bizonytalanság és nehézségek idején. A Bizottság véleménye szerint az a döntése, hogy 2011-ben nem alkalmaz szankciókat Görögországgal szemben, és 2011-ben engedélyezi a kért meghosszabbításokat, azt bizonyítja, hogy Görögország érzékeny a problémára.
30. Észrevételeiben a panaszos azzal érvelt, hogy a Bizottság által említett nehézségek, amelyek megakadályozták abban, hogy meghosszabbítsa a 2010. évi program határidejét, a jelek szerint nem voltak alkalmazandók, amikor 2011-ben sokkal hosszabb meghosszabbításról határozott.
31. A panaszos hangsúlyozta, hogy 2010-ben a helyzet ugyanilyen kivételes volt, különösen az olyan ajánlattevők által indított bírósági eljárások tekintetében, akiknek az ajánlatát nem fogadták el. A panaszos azt állította, hogy bár a görög hatóságok által a Bizottsághoz intézett, a határidő meghosszabbítására irányuló eredeti kérelem tömör lehetett, a görög hatóságok szóban kifejtették ezeket az okokat a Bizottságnak.
32. A panaszos továbbá ragaszkodott ahhoz, hogy Spanyolország volt az első tagállam, amely 2011-ben meghosszabbítást kért, és hogy Görögország és Portugália támogatta ezt a kérelmet. Ennek ellenére a Bizottság a meghosszabbítást engedélyező rendelet preambulumában csak Görögországra és Portugáliára hivatkozott. A panaszos arra utal, hogy ez a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság egyes felelős tisztviselői pozíciójának védelmét szolgálja.
33. Végezetül a panaszos kifogásolta a Bizottság véleményét Görögországnak az éves programok végrehajtásával kapcsolatos problémáiról.
Az ombudsman értékelése
34. Az ombudsman megjegyzi, hogy nem vitatott, hogy a Bizottság az 1111/2009/EK rendeletben megállapított 2010. szeptember 30-i határidőn túl nem hosszabbította meg a 2010. évi program tejipari intervenciós készleteinek kivonására vonatkozó határidőt. Emlékeztet arra, hogy a szóban forgó állítás szerint a Bizottság tévesen tagadta meg a határidő meghosszabbítását.
35. Az ombudsman hangsúlyozza, hogy annak eldöntésekor, hogy meghosszabbítja-e a határidőt, a Bizottság mérlegelési jogkörrel rendelkezik. Az ombudsman következetesen megállapította, hogy minden olyan esetben, amikor valamely intézmény mérlegelési jogkörét gyakorolja, csak akkor állapít meg hivatali visszásságot, ha bizonyítást nyer, hogy e mérlegelési jogkör gyakorlása során nyilvánvaló mérlegelési hiba történt. Az ombudsman nem helyettesíti saját értékelésével a Bizottság értékelését, hanem kérheti az ügy felülvizsgálatát az azonosított problémák kezelése érdekében. Az ombudsman megjegyzi, hogy ez a megközelítés összhangban van az uniós bíróságok által alkalmazott standarddal [8].
36. Az ombudsman továbbá megállapította [9], hogy a mérlegelési jogkör alkalmazása nem vezethet önkényességhez [10]. Más szóval, a közhatalomnak mindig jó okokkal kell rendelkeznie arra, hogy az egyik cselekvési módot válassza a másik helyett. A mérlegelési jogkör gyakorlásának szokásos része azon okok kifejtése, amelyek miatt egy adott cselekvési módot választottak. Az ombudsman ezért meg fogja vizsgálni a Bizottság által előterjesztett érvelést annak értékelése érdekében, hogy határozata kiállja-e a vizsgálat próbáját.
37. Ezenkívül diszkrecionális döntés meghozatalakor az intézménynek jogi hatáskörének határain belül kell eljárnia [11]. Létezhetnek nagyon széles mérlegelési jogkörök, de azokra mindig jogi korlátok vonatkoznak. E hatáskör általános korlátait a Bíróság ítélkezési gyakorlata állapítja meg. Ez megköveteli például, hogy a közigazgatási hatóságok következetesen és jóhiszeműen járjanak el, kerüljék a megkülönböztetést, tartsák tiszteletben az arányosság, az egyenlőség és a jogos elvárások elvét, valamint tartsák tiszteletben az emberi jogokat és az alapvető szabadságokat.
38. A megfelelő ügyintézés elvei azt is megkövetelik az uniós intézményektől, hogy következetesen járjanak el [12]. Tekintettel arra, hogy a Bizottság megtagadta a 2010. évi program keretében a tejipari intervenciós készletek kivonására vonatkozó határidő meghosszabbítását, miközben 2011-ben meghosszabbította a határidőt, felróható neki, hogy nem következetesen járt el, kivéve, ha erre jogos indoka volt. Az ombudsman ezért meg fogja vizsgálni, hogy a különböző megfontolások milyen mértékben késztették a Bizottságot a határidő 2011-ben történő meghosszabbítására.
39. Az ombudsman megjegyzi, hogy bár a Bizottság mind a görög hatóságoknak, mind a panaszosnak számos okot adott arra, hogy miért nem hosszabbította meg a határidőt 2010-ben, az ombudsman további vizsgálataira adott válaszában két fő okra összpontosított: i. a 2010. évi görög kérelem nemcsak elkésett volt, hanem nem tartalmazott elegendő indokot a meghosszabbításra; ii. a Bizottságnak figyelembe kellett vennie, hogy Görögország a múltban rendszeresen szembesült végrehajtási problémákkal.
40. Az i. ponttal kapcsolatban a panaszos azzal érvelt, hogy a görög hatóságok szóban ismertették indokaikat a Bizottsággal. A ii. ponttal kapcsolatban a panaszos vitatja a Bizottság értelmezését.
41. Az ombudsman ésszerűnek tartja a Bizottság magyarázatát arra vonatkozóan, hogy miért nem hosszabbította meg a határidőt 2010-ben, és hogy a panaszos ellenérvei nem szolgáltatnak elegendő bizonyítékot e magyarázat megkérdőjelezéséhez.
42. Ami 2011-et illeti, az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság az ombudsman további vizsgálataira adott válaszában az intervenciós készletek kivonására vonatkozó határidő meghosszabbításának két fő okára összpontosított: i. a görög kérelem váratlan jogi eljárásokra mutatott rá, amelyek lehetetlenné tették a 2011. évi program megfelelő végrehajtását; ii. meghosszabbítás nélkül Görögország nemcsak a 2011. évi program keretösszegének 30%-át veszítette volna el, hanem az ismételt alulteljesítés minden valószínűség szerint arra késztette volna a Bizottságot, hogy a következő évekre csökkentse a görög juttatást – pontosan akkor, amikor Görögországnak a súlyosbodó gazdasági és társadalmi válság miatt minden eddiginél nagyobb szüksége volt a programra. A Bizottság a 2011. évi végrehajtási időszak (2011. december 31-től 2012. február 29-ig történő) meghosszabbításának egy harmadik indokát is előterjeszti, amely iii. a 2012. évi program fennmaradó 380 millió EUR-s keretösszegének elosztására vonatkozó új jogalap késői elfogadásához kapcsolódott.
43. Ami az i. pontot illeti, az ombudsman egyetért a panaszossal abban, hogy erre az indokra már 2010-ben hivatkozott.
44. Ami a ii. pontot illeti, az ombudsman megjegyzi, hogy a 807/2010/EU bizottsági rendelet 2. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a leginkább rászoruló személyek javára történő élelmiszerosztásra vonatkozó éves program elfogadásakor a Bizottság „figyelembe veszi a műveletek végrehajtásának módját és a források korábbi pénzügyi években történő felhasználását [...]”. Ezért ésszerű a Bizottság azon érve, hogy meghosszabbítás nélkül a görög allokációt a következő években csökkentették volna, pontosan akkor, amikor Görögországnak minden eddiginél nagyobb szüksége volt a programra.
45. Ami a iii. pontot illeti, az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottságnak a végrehajtási időszak 2012. február 29-ig történő meghosszabbítására vonatkozó határozata Spanyolország eredeti kérésén alapult. Tekintettel arra, hogy Görögország 2010. évi kérésére adott válaszában a Bizottság meglehetősen kategorikusan kijelentette, hogy „a tervet évente hajtják végre, és az nem haladhatja meg a december 31-ét”, fontos megvizsgálni a Bizottságnak a 2011. évi meghosszabbítással kapcsolatos érvelését.
46. A Bizottság kifejtette, hogy a 2011. évi meghosszabbítás segítette őt a 2012. évi program fennmaradó 380 millió EUR-s keretösszegének elosztására vonatkozó új jogalap késői elfogadásából eredő probléma kezelésében.
47. Az ombudsman véleménye szerint a 2012. évi programnak ez a sajátossága, valamint az, hogy számos ország nehézségekbe ütközik a 2011. évi előirányzatainak felhasználása során, megfelelő indokot jelent arra, hogy kivételesen úgy döntsünk, hogy 2011-ben meghosszabbítjuk a programot.
48. A fentiek fényében az ombudsman megállapítja, hogy a Bizottság megfelelő indokokat terjesztett elő arra vonatkozóan, hogy miért nem hosszabbította meg a 2010. évi program határidejét. Az a tény, hogy kivételesen úgy határozott, hogy meghosszabbítja a 2011. évi program határidejét, nem változtat ezen a következtetésen, mivel a Bizottság a 2012. évi programra vonatkozó sajátos ténybeli helyzet alapján megfelelő indokolást adott, amely kivételesen indokolta a 2011. évi program határidejének meghosszabbítását.
C. Következtetés
E panasz kivizsgálása alapján az ombudsman a következő következtetéssel zárja le a panaszt:
A Bizottság ebben az ügyben nem követett el hivatali visszásságot.
A panaszost és a Bizottságot tájékoztatják erről a döntésről.
P. Nikiforos Diamandouros
Kelt Strasbourgban, 2013. július 1-jén.
[1] Az EU legrászorulóbb személyei számára történő ingyenes élelmiszerosztási programot 1986/87 telén sürgősségi intézkedésként indították el, amikor a mezőgazdasági termékek többletkészleteit a tagállamok jótékonysági szervezetei kapták a rászorulók számára történő szétosztás céljából. Az intézkedés ezt követően intervenciós készleteken alapult. A rendszert 1995-ben módosították annak érdekében, hogy a többletkészleteket pénzügyi hozzájárulással lehessen kiegészíteni. A rendszerben részt venni kívánó tagállamok minden évben tájékoztatják a Bizottságot az intervenciós készletekben rendelkezésre álló termékek mennyiségével kapcsolatos igényeikről. A Bizottság az elkülönített költségvetés felhasználásával meghatározza az egyes részt vevő tagállamokra vonatkozó költségvetési felső határt, valamint az állami készletekből kivonandó vagy a piacon megvásárolandó termékek jegyzékét. Amikor intervenciós készleteket szállítanak, pályázatokat írnak ki ezen áruk feldolgozott termékekké történő átalakítására vagy cseréjére. Ezeket a termékeket élelmiszersegélyként osztják szét a leginkább rászorulók között, akár élelmiszerkosarak formájában, akár a tagállamok által kijelölt jótékonysági szervezetek és más illetékes szervek által működtetett központokban történő étkezés formájában.
[2] A Bizottság szerint Görögország 20 044 478 EUR összegű forrást kapott a programnak a területén történő végrehajtására. A források egy része intervenciós készletek formájában került kiosztásra, konkrétan 64 397 tonna gabona és 5889 tonna sovány tejpor formájában. A sovány tejport ki kellett vonni a németországi intervenciós készletekből. A Bizottság szerint Görögország 2010-ben az allokációjának mindössze 47,3%-át használta fel: a kiosztott intervenciós gabonaféléket teljes mértékben felhasználták (9 487 949 EUR), míg a kiosztott tejtermékek egyikét sem vonták ki (10 556 528 EUR).
[3] A Közösség legrászorulóbb személyeinek az intervenciós készletekből származó élelmiszerekkel történő ellátását célzó, a 2010-es költségvetési évre terhelendő tagállami források elosztására vonatkozó terv elfogadásáról és a 3149/92/EGK rendelet egyes rendelkezéseitől való eltérésről szóló, 2009. november 19-i 1111/2009/EK bizottsági rendelet (HL 2009. L 306., 5. o.).
[4] A Közösség legrászorulóbb személyeinek az intervenciós készletekből származó élelmiszerekkel történő ellátására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1992. október 29-i 3149/92/EGK bizottsági rendelet (HL L 313., 50. o.). A módosított 3149/92/EGK rendelet 3. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezett: „Az intervenciós készletekből származó termékek kivonására október 1-jétől a következő év augusztus 31-ig rendszeresen sor kerül [...] Az intervenciós készletekből a végrehajtás évében szeptember 30-ig ki nem vont mennyiségeket a továbbiakban nem osztják ki annak a tagállamnak, amelyhez azokat a szóban forgó terv keretében hozzárendelték.” Ugyanez a rendelkezés szerepel a 807/2010/EU bizottsági rendelet2 3. cikkének (2) bekezdésében, amely – a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően – kodifikálta a rendszer végrehajtási szabályait (amelyeket korábban a 3149/92/EGK rendelet állapított meg). Lásd az Unió legrászorulóbb személyeinek az intervenciós készletekből származó élelmiszerekkel történő ellátására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2010. szeptember 14-i 807/2010/EU bizottsági rendeletet (HL 2010. L 242., 9. o.).
[5] A 2011. évi programot tehát a tagállamok hajtották végre, amikor a Bizottság 2011. április 7-én megküldte válaszát a panaszosnak. Lásd az Európai Unió legrászorulóbb személyeinek az intervenciós készletekből származó élelmiszerekkel történő ellátását célzó, a 2011. költségvetési évre terhelendő tagállami források elosztására vonatkozó terv elfogadásáról és a 807/2010/EU rendelet egyes rendelkezéseitől való eltérésről szóló, 2010. október 21-i 945/2010/EU bizottsági rendeletet; HL 2010. L 278., 1. o.
[6] HL 2011. L 320., 24. o.
[7] A panaszos azzal érvelt, hogy a 2011. évi programban valamennyi tagállam számára meghatározott végrehajtási határidők módosítása érdekében a Bizottság kiemelte a görögországi és portugáliai helyzetet, míg a valóságban Spanyolország nyújtotta be a meghosszabbítás iránti kérelmet.
[8] Lásd a T-13/99. sz., Pfizer Animal Heath SA kontra Tanács ügyben hozott ítélet (EBHT 2002., II-3305. o.) 169. pontját.
[9] Lásd például az ombudsman 3307/2006/(PB)JMA panaszra vonatkozó határozatait (http://www.ombudsman.europa.eu/cases/decision.faces/en/4653/html.bookmark); a 995/98/OV sz. panaszról ( http://www.ombudsman.europa.eu/decision/en/980995.htm); valamint az 1999/2007/FOR panaszról (http://www.ombudsman.europa.eu/decision/en/071999.htm).
[10] Lásd a T-13/99. sz., Pfizer Animal Heath SA kontra Tanács ügyben hozott ítélet (EBHT 2002., II-3305. o.) 171–2. pontját.
[11] A Miniszteri Bizottság R (80)2. sz. ajánlása a közigazgatási hatóságok mérlegelési jogkörének gyakorlásáról a The administration and you, Principles of administrative law concerning the relations between administrative authorities and private persons, a handbook, Council of Europe Publishing, Council of Europe, 1996., 362. o.
[12] A helyes hivatali magatartás európai kódexe 10. cikkének (1) bekezdése kimondja: "1. A tisztviselőnek következetesnek kell lennie saját igazgatási magatartásában, valamint az intézmény igazgatási tevékenységében. A tisztviselőnek követnie kell az intézmény szokásos igazgatási gyakorlatát, kivéve, ha egyedi esetben jogos indoka van az említett gyakorlattól való eltérésnek; ezeket az indokokat írásban kell rögzíteni.„A Bizottság saját, az eljárási szabályzatához csatolt helyes hivatali magatartásra vonatkozó kódexe ugyanezt a következetes eljárásra vonatkozó kötelezettséget írja elő. Lásd a Bizottság eljárási szabályzatát (C(2000) 3614), HL 2000. L 308., 26. o., elérhető a következő internetcímen: http://ec.europa.eu/civil_society/code/general_en.htm