A PANASZ HÁTTERE

1. 2007. december 14-én a panaszos brit állampolgár az 1049/2001/EK rendelettel [1] (a továbbiakban: a rendelet) összhangban dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelmet nyújtott be az Európai Bizottsághoz. A panaszos hozzáférést kért a belső energiapiac közös szabályainak reformjáról szóló egyes jelentésekhez, amelyeket egy tanácsadó cég készített a Bizottság számára.

2. 2008. február 5-én a Bizottság megtagadta a hozzáférést a rendelet 4. cikkének (3) bekezdése alapján, amely az intézmény döntéshozatali eljárásának védelmére vonatkozik.

3. 2008. február 12-én a panaszos megerősítő kérelmet nyújtott be.

4. 2008. március 5-én a Bizottság levélben tájékoztatta a panaszost, hogy a válaszadási határidőt további 15 munkanappal meg kell hosszabbítani. 2008. március 31-én a Bizottság újabb levélben további 15 munkanappal meghosszabbította a kérelem elbírálásának határidejét.

5. 2008. május 17-én a panaszos az ombudsmanhoz fordult, hogy panaszt tegyen amiatt, hogy a Bizottság nem kezelte időben a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmét.

6. 2008. május 27-én a Bizottság részleges hozzáférést biztosított a panaszos számára a kért dokumentumokhoz.

A VIZSGÁLAT TÁRGYA

7. 2008. július 17-én az ombudsman vizsgálatot indított a következő állításokkal és állításokkal kapcsolatban:

1. A Bizottság nem tartotta tiszteletben a rendeletnek a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmek kezelésének időszerűségére vonatkozó rendelkezéseit.
2. A Bizottság nem szolgáltatott érvényes és megfelelő indokokat arra vonatkozóan, hogy miért nem biztosított teljes körű hozzáférést a kért dokumentumokhoz.

A panaszos azt kérte, hogy a Bizottság biztosítson számára teljes körű hozzáférést a kért dokumentumokhoz.

A VIZSGÁLAT

8. 2008. július 17-én az ombudsman felkérte a Bizottságot, hogy 2008. október 31-ig nyújtson be véleményt a fenti állításokról és állításokról.

9. 2008. október 29-én és 2009. január 30-án kelt levelében a Bizottság a véleménynyilvánítási határidő meghosszabbítását kérte. A Bizottság végül 2009. február 25-én nyilvánított véleményt. A Bizottság továbbította véleményét a panaszosnak azzal a felhívással, hogy nyújtsa be észrevételeit. A panaszos nem nyújtott be észrevételeket.

AZ OMBUDSMAN ELEMZÉSE ÉS KÖVETKEZTETÉSEI

A. Az az állítás, hogy a Bizottság nem tartotta tiszteletben a rendeletnek a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmek kezelésének időszerűségére vonatkozó rendelkezéseit

Az ombudsman elé terjesztett érvek

10. A panaszos azt állította, hogy a Bizottság nem tartotta tiszteletben az 1049/2001/EK rendeletnek [2] (a továbbiakban: a rendelet) a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmek kezelésének időszerűségére vonatkozó rendelkezéseit. Azzal érvelt, hogy a Bizottságnak közel öt hónapra volt szüksége ahhoz, hogy foglalkozzon a kérelmével, míg a rendelet legfeljebb négyszer 15 munkanapot engedélyez [3], beleértve a meghosszabbításokat is, amelyeket megfelelően meg kell indokolni.

11. Véleményében a Bizottság először az ügy hátterét fejtette ki. Emlékeztetett arra, hogy 2007. december 14-én kelt levelében a panaszos hozzáférést kért az ECORTS és a Moffatt Associates „A belső energiapiac közös szabályainak reformja” című, a harmadik belső piaci csomagra vonatkozó javaslat hatásvizsgálatában említett tanulmányához. 2008. február 5-én kelt levelében a Bizottság Energiaügyi és Közlekedési Főigazgatósága megtagadta a kért dokumentumokhoz való hozzáférést. 2008. február 12-én a panaszos megerősítő kérelmet nyújtott be. 2008. március 5-én kelt levelében a Bizottság a rendelet 8. cikkének (2) bekezdése [4] alapján 15 munkanappal meghosszabbította a kérelem feldolgozásának határidejét. 2008. március 31-én kelt levelében a Bizottság a rendelet 6. cikkének (3) bekezdésére [5] hivatkozott, és a kért dokumentum mennyiségére hivatkozva méltányos megoldásként a határidő további 15 munkanappal, 2008. április 21-ig történő meghosszabbítását javasolta. 2008. május 27-én a Bizottság tájékoztatta a panaszost, hogy a kért dokumentumok a 4. cikk (3) bekezdésében [6] előírt kivétel hatálya alá tartoznak, és ezért csak részleges hozzáférést lehet biztosítani.

12. A panaszosnak a jelen ügyben azzal kapcsolatos állítását illetően, hogy a Bizottság időben kezelte a kérelmét, az intézmény kijelentette, hogy 2008. március 31-én kelt levelében tájékoztatta a panaszost, hogy sajnálatos módon nem áll módjában végleges választ adni a rendelet 8. cikkének (2) bekezdésében meghatározott határidőn belül. A Bizottság azzal érvelt, hogy ez annak a ténynek tudható be, hogy a panaszos kérelme nagyon terjedelmes dokumentumokra vonatkozott, amelyeket gondosan meg kell vizsgálni annak megállapítása érdekében, hogy a rendelet 4. cikkében előírt kivételek bármelyike alkalmazható-e. Ezért a 6. cikk (3) bekezdésével összhangban méltányos megoldásként azt javasolta, hogy a kérelem kezelésére vonatkozó határidőt további 15 munkanappal hosszabbítsák meg. A Bizottság 2008. május 27-én végleges választ adott a panaszos megerősítő kérelmére. Elismerte, hogy a kiterjedt belső megbeszélések miatt nem tudta betartani a határidőt, és bocsánatot kért a panaszostól.

Az ombudsman értékelése

13. A panaszos azt állította, hogy a Bizottság nem tartotta tiszteletben a rendeletnek a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmek kezelésének időszerűségére vonatkozó rendelkezéseit. 2007. december 14‐én benyújtotta kérelmét, amely 2007. december 17‐én érkezett meg a Bizottsághoz. A Bizottság első válasza a kérelemre az volt, hogy 2008. február 5-én levelet küldött a panaszosnak, amelyben a rendelet 4. cikkének (3) bekezdése alapján elutasította a kérelmet.

14. Az alapkérelmek kezelését illetően a rendelet 7. cikke a következőképpen rendelkezik:

„…A kérelem nyilvántartásba vételétől számított 15 munkanapon belül az intézmény vagy megadja a hozzáférést a kért dokumentumhoz, és a 10. cikknek megfelelően ezen időszakon belül biztosítja a hozzáférést, vagy írásbeli válaszban megindokolja a teljes vagy részleges elutasítást… Amennyiben az intézmény az előírt határidőn belül nem válaszol, a kérelmező megerősítő kérelem benyújtására jogosult.”

15. Az ombudsman megjegyzi, hogy nincs feljegyzés arról, hogy a Bizottság visszaigazolta volna a panaszos eredeti kérelmének kézhezvételét. A Bizottság első válasza a panaszosnak 2008. február 5-én kelt. Meg kell azonban jegyezni, hogy a rendelet 7. cikke egyértelműen kimondja, hogy amennyiben az intézmény a megadott határidőn belül nem válaszol, a kérelmező megerősítő kérelmet nyújthat be.

16. 2008. február 12-én a panaszos megerősítő kérelmet nyújtott be.

17. 2008. március 5-én a Bizottság levelet intézett a panaszoshoz:

„Ezúton hivatkozom 2008. február 12-i, 2008. február 13-án iktatott kérelmére, amelyben az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló 1049/2001/EK rendelet értelmében megerősítő kérelmet nyújt be az ECORTS és a Moffatt Associates által készített, a belső energiapiac közös szabályainak reformjáról szóló tanulmányhoz való hozzáférés iránt, a harmadik belső piaci csomagra irányuló javaslat hatásvizsgálatában említettek szerint. Jelentkezését jelenleg kezeljük. Mivel azonban még mindig nem gyűjtöttük össze az Ön kérelmének megfelelő elemzéséhez szükséges összes elemet ahhoz, hogy végleges döntést hozhassunk, az előírt határidőn belül nem fogunk tudni válaszolni megerősítő kérelmére. Ezért ezt az időszakot az 1049/2001/EK rendelet 8. cikkének (2) bekezdésével összhangban további 15 munkanappal meg kell hosszabbítanunk. Az új határidő 2008. március 31-én jár le. Elnézést kérek minden kellemetlenségért, amit ez a késedelem okozhat.

18. A megerősítő kérelmek tekintetében a rendelet 8. cikke a következőképpen rendelkezik:

"1. A megerősítő kérelmet haladéktalanul kezelni kell. Az ilyen kérelem nyilvántartásba vételétől számított 15 munkanapon belül az intézmény vagy hozzáférést biztosít a kért dokumentumhoz, és biztosítja a hozzáférést …

2. Kivételes esetekben, például ha a kérelem nagy terjedelmű vagy nagyszámú dokumentumra vonatkozik, az (1) bekezdésben előírt határidő 15 munkanappal meghosszabbítható, feltéve, hogy a kérelmezőt erről előzetesen értesítik, és a kérelmet részletesen megindokolják.”

19. A rendeletben előírt szoros határidők célja annak biztosítása, hogy a hozzáférési jogot teljes mértékben tiszteletben tartsák. A határidők be nem tartása tehát a szabályok megsértésének minősül. Mivel a panaszos 2008. február 12-én nyújtotta be megerősítő kérelmét, a Bizottságnak vagy hozzáférést kellett volna biztosítania a kért dokumentumhoz, vagy legkésőbb 2008. március 5-ig írásban meg kellett volna indokolnia annak teljes vagy részleges elutasítását.

20. 2008. március 5-én a Bizottság csupán arról tájékoztatta a panaszost, hogy a rendelet 8. cikkének (2) bekezdésével összhangban úgy határozott, hogy meghosszabbítja a megerősítő kérelemre adandó válasz határidejét. A kért dokumentumhoz való hozzáférés megadására vagy megtagadására vonatkozó új határidőnek ezért 2008. március 27-nek kellett volna lennie. 2008. március 5-i határozatában azonban a Bizottság tévesen jelezte, hogy az új határidő 2008. március 31. volt.

21. Továbbá 2008. március 31-én a Bizottság a következőket írta a panaszosnak:

„Ezúton hivatkozom 2008. február 12-i, 2008. február 13-án iktatott levelére, amelyben az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló 1049/2001/EK rendelet értelmében megerősítő kérelmet nyújt be az ECORTS és a Moffatt Associates által készített, a belső energiapiac közös szabályainak reformjáról szóló, a harmadik belső piaci csomagra irányuló javaslat hatásvizsgálatában említett tanulmányhoz való hozzáférés iránt. Hivatkozom továbbá 2008. március 5-i levelemre, amelyben bejelentettem, hogy az 1049/2001/EK rendelet 8. cikkének (2) bekezdésével összhangban meg kell hosszabbítanunk az Ön kérelmének kezelésére vonatkozó határidőt, mivel még mindig nem gyűjtöttük össze az Ön kérelmének megfelelő elemzéséhez szükséges valamennyi elemet. Sajnálatos módon jelenleg nem áll módunkban végleges választ adni Önnek a meghosszabbított határidőn belül, amely ma lejár. Ez annak tudható be, hogy az Ön kérelme igen terjedelmes dokumentumra vonatkozik, amelyet alaposan meg kell vizsgálnunk annak megállapítása érdekében, hogy az 1049/2001/EK rendelet 4. cikkében foglalt bármely kivétel alkalmazható-e, és ezért csak részleges hozzáférés biztosítható-e. Ennek eredményeként, összhangban e rendelet 6. cikkének (3) bekezdésével, amely úgy rendelkezik, hogy „nagyon hosszú dokumentumra vagy nagyon nagy számú dokumentumra vonatkozó kérelem esetén az érintett intézmény informálisan tárgyalhat a kérelmezővel a méltányos megoldás megtalálása érdekében”, méltányos megoldásként azt szeretném javasolni, hogy a kérelem elbírálásának határidejét további 15 munkanappal, 2008. április 21-ig hosszabbítsák meg. Remélem, hogy elfogadja ezt a javaslatot, és hálás lennék, ha ezt e-mailben megerősítené a következő címen: sg-acc-doc@cec.eu.int. Köszönöm megértését.”

22. A rendelet 7. és 8. cikkéhez hasonlóan a C(2001) 3714 bizottsági határozat [7] 2. cikke előírja, hogy „a Bizottság a kérelem nyilvántartásba vételétől számított tizenöt munkanapon belül válaszol az alap- és megerősítő hozzáférési kérelmekre. Összetett vagy terjedelmes kérelmek esetén a határidő tizenöt munkanappal meghosszabbítható.”

23. Az ombudsman rámutat arra, hogy sem a rendelet, sem a C(2001) 3714 bizottsági határozat nem rendelkezik a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti (eredeti vagy megerősítő) kérelemre vonatkozó határozat meghozatalának már meghosszabbított határidejének további meghosszabbításáról. Mivel a Bizottság két alkalommal meghosszabbította a panaszos megerősítő kérelmére adandó válasz határidejét, az ombudsman úgy véli, hogy a Bizottság nem tartotta tiszteletben sem a fent említett rendeletet, sem a bizottsági határozatot.

24. Az ombudsman megjegyzi továbbá, hogy 2008. március 31-én kelt levelében a Bizottság azzal érvelt, hogy e rendelet 6. cikkének (3) bekezdésével összhangban tovább kell hosszabbítania a panaszos megerősítő kérelmének kezelésére vonatkozó határidőt.

25. Az uniós bíróságok állandó ítélkezési gyakorlata [8] szerint az intézménynek a rendelet 6. cikkének (3) bekezdésében előírt azon joga, hogy a kérelmezővel együtt méltányos megoldást keressen, azt a lehetőséget tükrözi, hogy – bár különösen korlátozott módon – figyelembe lehet venni a kérelmező érdekeinek a megfelelő ügyintézés érdekeivel való összeegyeztetésének szükségességét.

26. Ami az intézmény azon lehetőségét illeti, hogy a rendelet 6. cikkének (3) bekezdésére támaszkodjon annak érdekében, hogy a kérelmezőnek „méltányos megoldást” javasolva tovább késleltesse válaszát, emlékeztetni kell arra, hogy a rendelet kifejezetten előírja, hogy az alap- és megerősítő kérelmek kezelésére vonatkozó 15 munkanapos határidő kivételes körülmények között meghosszabbítható. Ebből következik, hogy a körülményeknek különösen kivételesnek kellett volna lenniük ahhoz, hogy a Bizottság a további késedelem igazolása érdekében a 6. cikk (3) bekezdésére hivatkozhasson.

27. Ezenkívül a 6. cikk (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „az érintett intézmény informálisan tárgyalhat a kérelmezővel annak érdekében, hogy méltányos megoldást találjanak”. A 6. cikk (3) bekezdése ezért nem értelmezhető úgy, hogy az lehetővé teszi az intézmény számára, hogy egyoldalúan „méltányos megoldásnak” minősítse azt, amit „méltányos megoldásnak” tekint.

28. Végül a 6. cikk (3) bekezdése az alapkérelmekre vonatkozik, nem pedig a megerősítő kérelmekre. A „nagyon hosszú dokumentum” vagy „nagyon nagyszámú dokumentum” esetében biztosított a méltányos megoldás keresésének lehetősége. Amikor egy intézmény a rendelet szerinti hivatalos dokumentumbenyújtási kérelemként elfogad egy dokumentumbenyújtási kérelmet, rendes körülmények között tudnia kell – ahogyan azt a jelen ügyben tette –, hogy a kérelem tárgya „hosszú” dokumentum vagy „nagyszámú” dokumentum. Ez az az időpont, amikor szükség esetén élnie kell azzal a lehetőséggel, hogy méltányos megoldást találjon. A fenti logika az ombudsman véleménye szerint nem zárja ki, hogy „méltányos megoldásokat” lehessen keresni, ha az intézmény ezt követően új és előre nem látható körülményekkel szembesül a kért dokumentumok hosszát vagy számát, vagy például nagyszámú régi dokumentum helyrehozhatatlanságát illetően.

29. Ebben az esetben azonban a Bizottságnak a 6. cikk (3) bekezdésére való hivatkozása valamennyi fent említett szempontból jogellenesnek tekintendő. Nem hivatkozott semmilyen különösen kivételes körülményre a további késedelem igazolása érdekében, és lényegében egyoldalúan írta elő a további késedelmet, mivel teljesen egyértelmű volt, hogy még ha a panaszos megtagadná is a javasolt méltányos megoldás elfogadását, akkor is késedelem állna fenn.

30. Az ombudsman sajnálattal állapítja meg, hogy hasonló hibák történtek azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság a rendelet 8. cikkének (2) bekezdésére támaszkodott. A rendelet 8. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a Bizottságnak „részletesen meg kell indokolnia” a kérelmező számára a határidő meghosszabbítását. Az, hogy a fenti rendelkezés értelmében mi minősül kellően „részletes” indokolásnak, a releváns körülményektől függően esetről esetre eltérő lehet. Mindazonáltal nem felel meg a fenti követelménynek az az általános megfogalmazású egyszerű utalás, hogy a Bizottság „nem gyűjtötte össze a [panaszos] kérelmének megfelelő elemzéséhez szükséges valamennyi elemet”. Az ilyen nyilatkozat nem tartalmaz elegendő információt ahhoz, hogy lehetővé tegye annak felülvizsgálatát, hogy a meghosszabbítás az adott esetben indokolt-e. Megfelelő lenne annak magyarázata, hogy a Bizottság miért nem tudta beszerezni a kérelem elemzéséhez szükséges információkat. Jelen esetben a Bizottság nyilatkozata ezért nem tartalmaz a rendelet 8. cikkének (2) bekezdése értelmében vett „részletes indokolást”.

31. Végül az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság csak 2008. május 27-én biztosított részleges hozzáférést a kért dokumentumokhoz. Ez több mint öt hónappal az eredeti kérelem benyújtásának időpontja, 2007. december 14. után történt.

32. A fenti megfontolások fényében az ombudsman megállapítja, hogy a Bizottság a következő három tekintetben nem tartotta tiszteletben a rendeletnek a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmek kezelésének időszerűségére vonatkozó rendelkezéseit: i. a rendelet 6. cikkének (3) bekezdésére hivatkozva tovább hosszabbította a panaszos megerősítő kérelmének elbírálására már meghosszabbított határidőt, de nem terjesztett elő érvényes vagy megfelelő magyarázatot; ii. a rendelet 8. cikkének (2) bekezdésével összhangban szándékában állt alkalmazni a határidő meghosszabbításának lehetőségét, de ezt érvényes és megfelelő magyarázat nélkül tette; és iii. jelentősen késleltette a panaszosnak adott válaszát azáltal, hogy öt hónapot vett igénybe a panaszos kérelméről való határozathozatalhoz. A Bizottság intézkedései hivatali visszásságnak minősültek, és az ombudsman az alábbiakban megfelelő kritikai észrevételt tesz.

B. Az az állítás, hogy a Bizottság nem szolgáltatott érvényes és megfelelő indokokat a kért dokumentumokhoz való teljes körű hozzáférés megtagadására, valamint a kapcsolódó állítás

Az ombudsman elé terjesztett érvek

33. A panaszos azt állította, hogy a Bizottság nem szolgáltatott érvényes és megfelelő indokokat arra vonatkozóan, hogy miért nem biztosított teljes körű hozzáférést a kért dokumentumokhoz. Azzal érvelt, hogy az Unió szinte valamennyi polgára energiavásárló vagy -felhasználó, és ezért az energiapiac reformja érinti őket. Ezért nyomós közérdek fűződött ahhoz, hogy a nyilvánosság hozzáférjen a Bizottság javaslatainak alapjául szolgáló elemzéshez. Kérte, hogy a Bizottság biztosítson számára teljes körű hozzáférést a kért dokumentumokhoz.

34. Véleményében a Bizottság kifejtette, hogy mivel a kérelem benyújtásának időpontjában még folytak a tárgyalások, attól tart, hogy a kért dokumentumok hozzáférhetővé tétele súlyosan veszélyeztetné az e tárgyalások során esetlegesen elfogadott álláspontokkal kapcsolatos döntéshozatali folyamatát. Hozzátette, hogy a harmadik energiaügyi csomagról élénk viták és nehéz tárgyalások folytak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között. Ezért a közzététel korlátozta volna a Bizottság mozgásterét, veszélyeztette volna rugalmasságát és azon képességét, hogy hatékonyan hozzájáruljon a tárgyalások végső szakaszához. Az a tény, hogy az energiapiac reformja az Unió szinte valamennyi polgárát – mint energiavásárlókat vagy -felhasználókat – érinti, nem értelmezhető úgy, hogy a kért dokumentumok közzétételének igazolásához nyomós közérdek fűződik. Tekintettel arra, hogy valamennyi uniós politika hatással van polgárainak életére, a szakpolitikával való puszta kapcsolat nem elegendő a közzététel igazolásához. Tekintettel az ebben az ügyben fennálló összeférhetetlenségre, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a közérdeket legjobban a sikeres intézményközi tárgyalások és a harmadik energiaügyi csomag gyors elfogadása szolgálná. A kért dokumentumok közzététele veszélyeztette volna ezt a célkitűzést. Tekintettel azonban az intézményközi tárgyalások előrehaladására, az Európai Parlamentben 2008 júniusában és júliusában folytatott megbeszélésekre, valamint a Tanácsban 2008. október 10-én elért politikai megállapodásokra, a Bizottság úgy véli, hogy a kért dokumentumok már nem tartoznak azon kivétel hatálya alá, amelyre korábban támaszkodott. Ezért úgy határozott, hogy teljes körű hozzáférést biztosít a kért dokumentumokhoz, és véleményéhez csatolta azok másolatát.

Az ombudsman értékelése

35. A rendelet 4. cikkének (3) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Az intézmény által belső használatra készített vagy az intézmény által kapott, olyan ügyre vonatkozó dokumentumhoz való hozzáférést, amellyel kapcsolatban az intézmény még nem hozott határozatot, meg kell tagadni, ha a dokumentum közzététele súlyosan veszélyeztetné az intézmény döntéshozatali eljárását, kivéve, ha a közzétételhez nyomós közérdek fűződik.”

36. Az uniós bíróságok állandó ítélkezési gyakorlata szerint a rendeletben meghatározott kivételeket megszorítóan kell kialakítani és alkalmazni annak érdekében, hogy ne sérüljön a rendeletben foglalt általános elv, amely a dokumentumokhoz a lehető legszélesebb körű hozzáférést biztosítja a nyilvánosság számára [9].

37. Ezenkívül a fenti cikk egyértelműen előírja a kért dokumentumok hozzáférhetővé tételének kötelezettségét, és nem csupán a lehetőségét, kivéve, ha a Bizottság bizonyítja, hogy ez „súlyosan aláásná” döntéshozatali eljárását.

38. A jelen ügyben tehát az első kulcskérdés az, hogy a Bizottság ténylegesen olyan döntéshozatali folyamatban vett-e részt, amelyben valós és valós lehetősége volt arra, hogy konkrét határozatot hozzon. E tekintetben az ombudsman tudomásul veszi a Bizottságnak a 2008. május 27-i válaszában tett nyilatkozatát, amely szerint „bár már elfogadta javaslatait, mégis aktívan részt vesz az intézményközi tárgyalásokon”, és hogy „a tárgyalások végéig módosíthatja javaslatait”.

39. Az ombudsman elfogadja a Bizottság azon álláspontját, hogy az ilyen intézményközi tárgyalásokon való részvétele során belső eljárásai is érintettek. Ez azt jelenti, hogy a Bizottságnak valós és valós lehetősége van arra, hogy konkrét döntést hozzon. A 4. cikk (3) bekezdése tehát főszabály szerint alkalmazható a jelen helyzetre.

40. Ami a Bizottság azon érvének megfelelőségét illeti, amely szerint a nyilvánosságra hozatal „súlyosan aláásná” a döntéshozatali folyamatot, az ombudsman tudomásul veszi a Bizottság magyarázatát, amely szerint a panaszos megerősítő kérelmének benyújtásakor még mindig aktívan részt vett az intézményközi tárgyalásokon, és ezért lehetőség volt arra, hogy a Bizottság úgy döntsön, hogy e tárgyalások lezárásáig módosítja javaslatát. Ezenkívül „a harmadik energiaügyi csomag a jogalkotási eljárás második olvasata során került elfogadásra, és élénk viták, valamint az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti nehéz tárgyalások tárgyát képezte”.

41. E magyarázatok fényében az ombudsman úgy véli, hogy a Bizottság ésszerű okokból nem hozta nyilvánosságra a dokumentumokat, és azok megfelelnek a nyilvánosságra hozatal megtagadására vonatkozó megfelelő magyarázatok nyújtására vonatkozó minimumkövetelményeknek. Az ombudsman úgy véli, hogy ez különösen fontos a jelen ügyben, tekintettel arra, hogy a kért dokumentumokat a Bizottság és a külső szereplők között folyamatban lévő tárgyalások során használták fel.

42. Ami azt a követelményt illeti, hogy ez a kivétel csak akkor alkalmazható, ha az érintett dokumentum hozzáférhetővé tételéhez nem fűződik nyomós közérdek, az ombudsman korábbi határozataiban [10] megállapította, hogy az érintett rendelkezés szerkezetéből és szövegéből az következik, hogy általában a hozzáférést kérő személynek kell bizonyítania a hozzáférhetővé tételhez fűződő nyomós közérdek fennállását. A jelen ügyben a panaszos azzal érvelt, hogy az Unió szinte valamennyi polgára energiavásárló vagy -felhasználó, és ezért az energiapiac reformja érinti őket. Az ombudsman egyetért a Bizottság azon megjegyzésével, hogy ez a kijelentés nem értelmezhető úgy, hogy olyan nyomós közérdeknek minősül, amely indokolná a közzétételt. A panaszos további konkrét érveinek hiányában az ombudsman úgy véli, hogy a panaszos nem bizonyította, hogy a dokumentumok közzétételéhez nyomós közérdek fűződött.

43. Végezetül az ombudsman megjegyzi és üdvözli, hogy véleménye szerint a Bizottság úgy határozott, hogy teljes körű hozzáférést biztosít a kért dokumentumokhoz, és hogy másolatokat bocsátott rendelkezésre.

44. A fenti megállapításokra tekintettel az ombudsman nem talált a panaszos állításának megfelelő hivatali visszásságot.

C. Következtetések

A panasszal kapcsolatos vizsgálatai alapján az ombudsman a következő kritikai észrevétellel zárja le az ügyet:

A fenti megfontolások fényében az ombudsman megállapítja, hogy a Bizottság a következő három tekintetben nem tartotta tiszteletben a rendeletnek a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmek időben történő kezelésére vonatkozó rendelkezéseit: i. tovább hosszabbította a már meghosszabbított határidőt a panaszos megerősítő kérelmének elbírálására a rendelet 6. cikkének (3) bekezdésére hivatkozva, de anélkül, hogy érvényes vagy megfelelő magyarázatot terjesztett volna elő; ii. a rendelet 8. cikkének (2) bekezdésével összhangban szándékában állt alkalmazni a határidő meghosszabbításának lehetőségét, de ezt anélkül tette, hogy érvényes és megfelelő magyarázatot adott volna; és iii. jelentősen késleltette a panaszosnak adott válaszát azáltal, hogy öt hónapot vett igénybe ahhoz, hogy döntést hozzon a panaszos kérelméről. A Bizottság ezen intézkedései hivatali visszásságnak minősültek.

A panaszost és a Bizottságot tájékoztatják erről a döntésről.

 

P. Nikiforos DIAMANDOUROS

Kelt Strasbourgban, 2010. május 28-án.

---

[1] Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2001. L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.).

[2] Lásd ugyanott.

[3] Pl. 15 + 15 munkanap az eredeti kérelem és 15 + 15 munkanap a megerősítő kérelem esetében.

[4] A rendelet 8. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik: „Kivételes esetekben, például ha a kérelem nagy terjedelmű vagy nagyszámú dokumentumra vonatkozik, az (1) bekezdésben előírt határidő 15 munkanappal meghosszabbítható, feltéve, hogy a kérelmezőt előzetesen értesítik, és a kérelmet részletesen megindokolják.”

[5] A rendelet 6. cikkének (3) bekezdése a következőképpen rendelkezik: „Amennyiben a kérelem nagy terjedelmű vagy nagyszámú dokumentumra vonatkozik, az érintett intézmény nem hivatalos úton tárgyalhat a kérelmezővel annak érdekében, hogy méltányos megoldást találjanak.”

[6] A rendelet 4. cikke (3) bekezdésének első albekezdése a következőképpen rendelkezik: „Az intézmény által belső használatra összeállított vagy az intézmény által kapott, olyan ügyre vonatkozó dokumentumhoz való hozzáférést, amellyel kapcsolatban az intézmény még nem hozott határozatot, meg kell tagadni, ha a dokumentum közzététele súlyosan veszélyeztetné az intézmény döntéshozatali eljárását, kivéve, ha a közzétételhez nyomós közérdek fűződik.”

[7] 2001/937/EK, ESZAK, Euratom: A Bizottság határozata (2001. december 5.) eljárási szabályzatának módosításáról (az értesítés a C(2001) 3714. számú dokumentummal történt) (HL L 345., 94. o.) az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alkalmazásáról.

[8] A T-2/03. sz., Verein für Konsumenteninformation kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 2005., II-01121. o.) 101. pontja.

[9] Lásd a C-189/98. P. sz., Hollandia és van der Wal kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 2000., I-1. o.) 27. pontját, valamint a T-211/00. sz., Kuijer kontra Tanács ügyben hozott ítélet (EBHT 2002., II-485. o.) 55. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot. A T-36/04. sz., API kontra Bizottság ügyben 2007. szeptember 12-én hozott ítélet (az EBHT-ban még nem tették közzé) 54. pontja (idéző ügyek), amelyre a 3402/2004/PB panaszról szóló határozat 1.7. pontja hivatkozik.

[10] Lásd az európai ombudsman 2821/2004/OV és 2403/2003/MF határozatait, amelyek elérhetők az ombudsman honlapján (http://www.ombudsman.europa.eu).