A panasz előzményei

1. 2011. augusztus 12-én a panaszos dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmet nyújtott be az Európai Központi Bankhoz (a továbbiakban: EKB). A panaszos hozzáférést kért egy levélhez, amelyet az EKB 2011. augusztus elején küldött az olasz kormánynak az egyes euroövezeti országokat érintő államadósság-válság keretében (a továbbiakban: a levél).

2. 2011. szeptember 7-én az EKB elutasította a panaszos kérelmét. Megállapította, hogy a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésről szóló EKB-határozat [1] 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának második francia bekezdése értelmében a levélhez való hozzáférést meg kell tagadni, mivel a hozzáférhetővé tétel sértené a közérdek védelmét az Unió vagy valamely tagállam monetáris és gazdaságpolitikája tekintetében. A levél közzététele különösen aláásná az EKB tagállamokhoz intézett üzeneteinek hatékonyságát, amelyek a pénzügyi piacok befektetői körében a bizalom helyreállítását elősegítő környezet előmozdításának eszközei. Az EKB rámutatott, hogy ez a kérdés rendkívül fontos a monetáris politika zökkenőmentes végrehajtása szempontjából. Arról is tájékoztatta a panaszost, hogy megerősítő kérelmet nyújthat be az igazgatótanácsához.

3. 2011. szeptember 28-án a panaszos megerősítő kérelmet nyújtott be az EKB Igazgatóságához. Másnap ismét felvette a kapcsolatot az EKB-val, megjegyezve, hogy a levél egy nagy olasz újságban jelent meg.

4. 2011. október 20-án az EKB elutasította a megerősítő kérelmet, mivel úgy ítélte meg, hogy a korábban hivatkozott kivétel alkalmazandó. Az EKB úgy vélte, hogy a levél közzététele befolyásolhatja azon üzenetek hatékonyságát, amelyeket az EKB a tagállamoknak címezhet annak érdekében, hogy kedvező feltételeket teremtsen a monetáris politika zökkenőmentes folytatásához. Az EKB hangsúlyozta továbbá, hogy képesnek kell lennie arra, hogy megfelelő és őszinte üzeneteket közvetítsen a nemzeti és európai hatóságoknak olyan módon, amelyet a monetáris politika tekintetében a közérdek szolgálatában a leghatékonyabbnak tart. A körülmények különösen informális és bizalmas kommunikációt tehetnek szükségessé. A jelen ügyben a bizalmas kommunikáció célja a befektetők pénzügyi piacokba vetett bizalmának helyreállítását elősegítő környezet előmozdítása volt. Az EKB tájékoztatta a panaszost az EUMSZ 228. és 263. cikke alapján rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségekről [2].

5. A panaszos 2011. október 26-án az európai ombudsmanhoz fordult.

A vizsgálat tárgya

6. Az ombudsman vizsgálatot indított a következő állítással és állítással kapcsolatban.

Állítás:

Az EKB jogellenesen tagadta meg a panaszostól a kért dokumentumhoz való hozzáférést.

Igénypont:

Az EKB-nak hozzáférést kell biztosítania a kért dokumentumhoz, és/vagy döntését megfelelően meg kell indokolnia a panaszos számára.

A vizsgálat

7. 2011. november 30-án az ombudsman továbbította a panaszt az EKB elnökének, és felkérte, hogy nyilvánítson véleményt a fenti állításról és követelésről. Ebből az alkalomból az ombudsman arról is tájékoztatta az EKB elnökét, hogy meg kívánja tekinteni a Bank panaszra vonatkozó aktáját.

8. 2012. február 1-jén az ombudsman szolgálatai áttekintették az EKB panaszra vonatkozó aktáit. Az ellenőrzési jelentést esetleges észrevételek megtétele céljából továbbították a panasznak. A panaszostól nem érkezett észrevétel a jelentéssel kapcsolatban.

9. Az EKB 2012. február 28-án nyújtotta be a panasszal kapcsolatos véleményét. Az Ombudsman a véleményt esetleges észrevételezés céljából továbbította a panaszosnak, amelyet az 2012. május 10-én megküldött.

Az ombudsman elemzése és következtetései

A. Arra vonatkozó állítás, hogy az EKB jogellenesen tagadta meg a panaszostól a kért dokumentumhoz való hozzáférést, valamint a kapcsolódó állítás

Az ombudsman elé terjesztett érvek

10. Panaszában a panaszos a Bíróságnak és a Törvényszéknek a dokumentumokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatára hivatkozott, és azzal érvelt, hogy az EKB nem indokolta érvényesen a levélhez való hozzáférést megtagadó határozatát. A panaszos azt is hangsúlyozta, hogy a levél egy újság általi közzétételét követően az EKB által a hozzáférés megtagadására, és különösen a tagállamoknak szóló üzenetei hatékonyságának védelmére felhozott indokok már nem voltak alkalmazandók.

11. Véleményében az EKB kifejtette, hogy a levelet 2011 augusztusában küldték meg az olasz kormánynak. Ez egy szigorúan bizalmas közlemény az EKB elnökétől az olasz miniszterelnöknek, amelyben kifejezi "az EKB aggodalmát az olasz gazdaság akkor rendkívül súlyos és nehéz helyzete, valamint az euróövezet stabilitására gyakorolt hatások miatt, és felkéri az olasz kormányt, hogy határozottan és gyorsan tegye meg a szükséges intézkedéseket a növekedési potenciál fokozása és a költségvetési konszolidáció biztosítása érdekében". Ezeknek az intézkedéseknek fokozniuk kell a potenciális növekedést, biztosítaniuk kell az államháztartás fenntarthatóságát és javítaniuk kell a közigazgatás hatékonyságát. Az EKB célja az volt, hogy megvédje monetáris politikájának integritását és hatékonyságát az euróövezet polgárainak érdekében.

12. Az EKB úgy ítélte meg, hogy a levél közzététele aláásná a közérdek védelmét az Unió monetáris politikája tekintetében. Ezen túlmenően az EKB kijelentette, hogy saját maga számára „alapvető fontosságú, hogy képes legyen megfelelő és őszinte üzeneteket közvetíteni az európai és az euróövezeti nemzeti hatóságok felé oly módon, amelyet a megbízatásának teljesítése tekintetében a közérdek szolgálatában a leghatékonyabbnak ítélnek”. Ez szükség esetén magában foglalja az informális vagy bizalmas üzenetek küldésének lehetőségét is.

13. Az EKB kifejtette továbbá, hogy az a tény, hogy a levelet egy jelentős olasz újságban tették közzé, irreleváns, mivel maga a Bank sem nyilvánosan nem tette közzé, sem nem engedélyezte a levél közzétételét, amelyet az EKB engedélye nélkül szereztek meg. Az EKB rámutatott arra, hogy ha köteles lenne nyilvános hozzáférést biztosítani egy harmadik fél által jogellenesen hozzáférhetővé tett bizalmas dokumentumhoz, akkor köteles lenne utólag jóváhagyni a dokumentum jogellenes hozzáférhetővé tételét; ez arra ösztönözné a harmadik feleket, hogy engedély nélkül tegyék közzé a bizalmas dokumentumokat, majd a dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó szabályok révén kérjék azok jóváhagyását. Az EKB emlékeztetett arra is, hogy az ezzel kapcsolatos álláspontja összhangban van a Törvényszék ítélkezési gyakorlatával [3].

14. Ami a panaszos eredeti és megerősítő kérelmeit elutasító nyilatkozatában kifejtett indokokat illeti, az EKB úgy ítélte meg, hogy azok megfelelőek. Hivatkozott a Bíróság és a Törvényszék ítélkezési gyakorlatára, amely szerint az indokolást eseti alapon kell értékelni „nemcsak a szövegére, hanem az összefüggéseire, valamint az adott tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére is figyelemmel”[4]. Az indokolásnak nem kell minden releváns tényre és jogkérdésre kitérnie. A panaszosnak küldött leveleiben az EKB nem adhatott volna több indokot arra, hogy a nyilvánosságra hozatal miért sértené a védett érdeket, mivel ez a levél tartalmának „részleges nyilvánosságra hozatalát” vonta volna maga után.

15. Végezetül az EKB utalt a Bíróság azon ítélkezési gyakorlatára, amely szerint az uniós intézmények széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek annak értékelése során, hogy a dokumentumok hozzáférhetővé tétele veszélyeztetné-e az 1049/2001/EK rendelet [5] 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja által védett érdekeket. Ugyanez vonatkozik az EKB-ra az EKB/2004/3 határozat 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott kivételek értékelése során. Az EKB úgy ítélte meg, hogy „betartotta az alkalmazandó eljárási szabályokat, beleértve az indokolási kötelezettséget, és hogy a közérdek általa végzett értékelése nem tartalmaz nyilvánvaló mérlegelési hibát vagy hatáskörrel való visszaélést”.

16. Észrevételeiben a panaszos kijelentette, hogy már előadta érveit, és bízik az ombudsman határozatában.

Az ombudsman értékelése

17. Az EKB dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló határozat 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának második francia bekezdése a következőképpen rendelkezik: „Az EKB megtagadja a dokumentumokhoz való hozzáférést, ha a közzététel hátrányosan befolyásolná a következők védelmét: a) a közérdek a következők tekintetében: ... a Közösség vagy valamely tagállam pénzügyi, monetáris vagy gazdaságpolitikája. A dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés általános szabálya alóli ezen kivétel megegyezik az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának negyedik francia bekezdésében foglalt kivétellel.

18. Meg kell tehát vizsgálni, hogy az EKB a megerősítő kérelem elutasításának időpontjában i. jogosan vélte-e úgy, hogy a határozat 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának második francia bekezdésében előírt, a gazdaság- és monetáris politika védelmére vonatkozó kivétel alkalmazható; és ii. megfelelő indokolás útján megfelelően ismertette álláspontját a panaszossal.

19. Az EKB által hivatkozott kivétel alkalmazhatóságát illetően az ombudsman emlékeztet a Bíróságnak az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában előírt, közérdekkel kapcsolatos érdemi kivételek alkalmazására vonatkozó állandó ítélkezési gyakorlatára:  „el kell ismerni, hogy az intézmény széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik annak meghatározása tekintetében, hogy az e kivételek hatálya alá tartozó területekre vonatkozó dokumentumok hozzáférhetővé tétele sértheti-e a közérdeket”, mivel „az ilyen megtagadó határozat összetett és kényes jellegű, amely különös gondosságot igényel, és az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott kritériumok nagyon általánosak”[6].

20. A levél vizsgálatát követően az ombudsman megerősítheti, hogy az EKB véleményében pontosan leírta annak tartalmát. Úgy véli továbbá, hogy a levél rendkívül érzékenynek tűnő információkat tartalmazott, rámutatva az olasz gazdaság számos súlyos gyengeségére és azok lehetséges következményeire; a legsérülékenyebb területek azonosítása; valamint olyan intézkedések javaslása, amelyek előirányozhatók e hiányosságok felszámolása érdekében.

21. Az Olaszországban az adott időpontban (azaz a megerősítő kérelem elutasításának időpontjában) uralkodó nehéz gazdasági és piaci helyzet köztudomású. A levél vizsgálata alapján az ombudsman úgy véli, hogy az EKB által az olasz gazdaságban az adott időpontban fennálló nehézségekről készített részletes elemzés közzététele veszélyeztethette volna ezen ország (és polgárai) érdekeit azáltal, hogy spekulatív fenyegetéseknek tette ki az országot a pénzügyi piacokon, ezáltal aláásva gazdaságpolitikáját.

22. Az ombudsman elismeri továbbá az EKB és egy tagállam kormánya közötti őszinte kommunikáció fontosságát, amit maga a Bank is hangsúlyozott. Bár ez az érdek önmagában nem elegendő ahhoz, hogy általános jelleggel és minden körülmények között kizárják az ilyen közleményeket a nyilvánosság tudomásából, mégis olyan tényező, amelyet figyelembe kell venni a közlemény konkrét értékelése során annak megállapítása érdekében, hogy annak közzététele ténylegesen veszélyeztetné-e a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésről szóló EKB-határozat [7] által védett jogos érdekeket.

23. Ilyen körülmények között az ombudsman elfogadja, hogy nem volt ésszerűtlen úgy tekinteni – amint azt az EKB a panaszos megerősítő kérelmének elutasításakor tette –, hogy a levél akár részleges közzététele súlyosan sértheti a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésről szóló EKB-határozat 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott kivételek által védett érdekeket.

24. Az ombudsman rámutat arra, hogy ezt a következtetést nem kérdőjelezi meg az a tény, hogy a levelet röviddel azt követően tették közzé egy nagy olasz újságban, hogy a panaszos benyújtotta hozzáférés iránti kérelmét. Úgy véli, hogy az EKB által a véleményében hivatkozott ítélkezési gyakorlat (fenti 13. pont) nem tűnik közvetlenül relevánsnak a jelen ügy szempontjából, mivel a magánszemélyek azon érdekével foglalkozik, hogy megsemmisítés iránti keresetet nyújtsanak be a dokumentumokhoz való hozzáférést megtagadó határozattal szemben, és különösen kizárja annak lehetőségét, hogy a kért dokumentum harmadik személy általi közzététele érintse ezt az érdeket. Az EKB azonban azzal is érvelt, hogy ha köteles lenne nyilvános hozzáférést biztosítani egy harmadik fél által jogellenesen hozzáférhetővé tett bizalmas dokumentumhoz, arra kényszerülne, hogy utólag jóváhagyja a jogellenes hozzáférhetővé tételt . Ez arra ösztönözné a harmadik feleket, hogy engedély nélkül tegyenek közzé bizalmas dokumentumokat. Az ombudsman ezt az álláspontot ésszerűnek tartja.

25. Az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (2) bekezdésével ellentétben a 4. cikk (1) bekezdése nem rendelkezik a közzétételhez fűződő nyomós közérdek lehetőségéről. A Bíróság szerint [8] „az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának szövegéből egyértelműen kitűnik, hogy [...] a hozzáférés intézmény általi megtagadása kötelező, ha valamely dokumentum nyilvánosságra hozatala sértené az e rendelkezés által védett érdekeket, anélkül hogy ilyen esetben [...] egyensúlyt kellene teremteni az ezen érdekek védelméhez kapcsolódó követelmények és az egyéb érdekekből eredő követelmények között”(kiemelés tőlem). Ez az ítélkezési gyakorlat analógia útján teljes mértékben alkalmazandó a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésről szóló EKB-határozat 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjára, amelynek tartalma megegyezik a rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjával. Ezért sem az 1049/2001/EK rendelet, sem a dokumentumokhoz való hozzáférésről szóló EKB-határozat nem írja elő a polgárok azon jogos demokratikus érdekét, hogy tájékoztatást kapjanak az EKB által Olaszországnak javasolt intézkedésekről, szem előtt tartva az említett határozat 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának második francia bekezdésében meghatározott érdekek védelmének szükségességét.

26. Ami azt az indokolást illeti, amelyet az EKB mind az eredeti, mind a megerősítő kérelmének elutasításakor közölt a panaszossal, az EKB helyesen állítja, hogy „az indokolás követelménye az egyes esetek körülményeitől függ”, és hogy az indokolásnak el kell kerülnie az alkalmazott kivétel által védett érzékeny érdekek sérelmét. Márpedig a jelen ügyben az ombudsman úgy véli, hogy a veszélyeztett érdekekre való puszta hivatkozás – anélkül, hogy az ezen érdekek esetleges sérelmét a dokumentum konkrét tartalmával összekapcsoló magyarázat lenne – nem elegendő az indokolás megkövetelt szintjének való megfeleléshez.

27. Az ombudsman ugyanakkor megjegyzi, hogy e panasz vizsgálata során az EKB felülvizsgálta az eredeti és a megerősítő kérelmekre válaszul kialakított álláspontját, és az eredeti indokolását a szükséges mértékben kiigazította. Véleménye szerint ugyanis az EKB elvégezte a levél tartalmának konkrét értékelését, és azt kellően részletesen ismertette ahhoz, hogy képet adjon e tartalom érzékenységéről. Az EKB kifejtette a levél olasz hatóságoknak való megküldésének okait és az annak alapjául szolgáló szándékokat is. Az EKB azt is kifejtette, hogy az a tény, hogy a levél állítólagos másolatát már közzétették, miért nem jelenti azt, hogy a Bank köteles lett volna közzétenni a vonatkozó dokumentumot. Ez az információ, a Bank által a panaszosnak adott első válaszokban szereplő azon kockázatok értékelésével együtt, amelyeket a nyilvánosságra hozatal a védett érdekekre nézve jelentene, objektív módon lehetővé teszi a panaszos számára annak megállapítását, hogy ebben az esetben miért tagadták meg a nyilvánosságra hozatalt.

28. A dokumentumokhoz való hozzáférést megtagadó határozat elleni bírósági eljárásban a Bíróságnak az a kérdése, hogy megsemmisíti-e a szóban forgó határozatot. Ebben az összefüggésben a Törvényszék megállapította, hogy „[h]a egy határozat tartalmaz valamilyen indokolást [...], ezt az indokolást – kivételes körülményektől eltekintve – nem lehet először utólag kifejteni és kifejteni a Bíróság előtt.[9] Mivel az ombudsmannak nincs hatásköre a határozat megsemmisítésére, az ombudsman eljárása más kritériumoknak felel meg, és nem feltétlenül ugyanaz a célja, mint a bírósági eljárásnak. A jelen ügyben az ombudsman úgy véli, hogy nem lenne hasznos kifogásolni az EKB-nak a megerősítő kérelem elutasításáról szóló határozatának eredeti indokolását. Az ombudsman azonban az alábbiakban további megjegyzést tesz, arra ösztönözve az EKB-t, hogy a hozzáférés iránti kérelmek megválaszolásakor összpontosítson érvelésének minőségére.

29. A fentiek fényében az ombudsman úgy véli, hogy az ügyben nincs szükség további vizsgálatokra.

B. Következtetések

E panasz kivizsgálása alapján az ombudsman a következő következtetéssel zárja le a panaszt:

Az ügy további vizsgálata nem indokolt.

A panaszost és az EKB-t tájékoztatják erről a döntésről.

További megjegyzés

Az ombudsman arra ösztönzi az Európai Központi Bankot, hogy a dokumentumok nyilvánosságra hozatalát és a nyilvánosságra hozatalt megtagadó határozatok indokolását továbbra is ne csak jogi kötelezettségnek tekintse, hanem lehetőségnek is arra, hogy bizonyítsa az átláthatóság elve iránti elkötelezettségét, és ezáltal növelje legitimitását a polgárok szemében.

P. Nikiforos Diamandouros

Kelt Strasbourgban, 2012. december 19-én.

[1] Az Európai Központi Bank dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2004. március 4-i 2004/258/EK európai központi banki határozat (HL 2004. L 80., 42. o.).

[2] Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 228. cikke felhatalmazza az európai ombudsmant, hogy fogadja az európai polgárok panaszait az uniós intézmények, szervek, hivatalok vagy ügynökségek tevékenysége során felmerülő hivatali visszásságokkal kapcsolatban. Az EUMSZ 263. cikke rendelkezik a magánszemélyek azon jogáról, hogy bizonyos feltételek mellett megsemmisítés iránti keresetet nyújtsanak be az uniós intézmények uniós jogot sértőnek tekintett jogi aktusai ellen.

[3] Az EKB az Elsőfokú Bíróság T-233/09. sz., Access Info Europe kontra Tanács ügyben 2011. december 12-én hozott ítéletének (EBHT 2011., II-1073. o.) 36. pontjára és a T-174/95. sz., Svenska Journalistförbundet kontra Tanács ügyben 1998. december 12-én hozott ítéletének (EBHT 1998., II-2289. o.) 69. pontjára hivatkozott, és mindkettő megerősítette, hogy a nyilvános hozzáférés iránti kérelmet nem érinti az a tény, hogy a dokumentumot harmadik személy tette közzé.

[4] Az EKB a következő eseteket idézte: A C-122/94. sz., Bizottság kontra Tanács ügyben hozott ítélet (EBHT 1996., I-881. o.) 29. pontja; A C-41/00. P. sz., Interporc kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 2003., I-2125. o.) 55. pontja; a T-188/98. sz., Kuijer kontra Tanács ügyben hozott ítélet (EBHT 2000., II-1959. o.) 36. pontja; valamint a T-355/04. és T-466/04. sz., Co-Frutta kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet (EBHT 2010., II-1. o.) 100. pontját.

[5] Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2001. L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.).

[6] a C‑266/05 P. sz., Sison kontra Tanács ügyben hozott ítélet (EBHT 2007., I‑1233. o.) 34–36. pontja; és a T‑362/08. sz., IFAW Internationaler Tierschutz-Fonds GmbH kontra Bizottság ügyben 2011. január 13-án hozott ítélet (az EBHT-ban még nem tették közzé) 104. pontját.

[7] Az Európai Unió Bírósága ugyanis egyértelműen kimondta, hogy a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelem elbírálása során az intézményeknek minden egyes érintett dokumentumot külön meg kell vizsgálniuk. Önmagában az a körülmény, hogy valamely dokumentum kivétellel védett érdeket érint, nem elegendő e kivétel alkalmazásának igazolásához. Ellenkezőleg, a szóban forgó intézménynek főszabály szerint ki kell fejtenie, hogy a dokumentum hozzáférhetővé tétele konkrétan és ténylegesen hogyan sérthetné a hivatkozott kivétellel védett érdeket. Ezenkívül a védett érdekek sérelmének kockázatát észszerűen előre kell látni, és annak nem pusztán hipotetikusnak kell lennie. A C-506/08. P. sz., Svédország kontra MyTravel és Bizottság ügyben 2011. július 21-én hozott ítélet (az EBHT-ban még nem tették közzé) 76. pontja; a T‑250/08. sz., Bachelor kontra Bizottság ügyben 2011. május 24-én hozott ítélet (az EBHT-ban még nem tették közzé) 78. pontját; A T-166/05. sz., Borax Europe kontra Bizottság ügyben 2009. március 11-én hozott ítélet (az EBHT-ban még nem tették közzé) 88. pontja; a C‑514/07 P., C‑528/07 P. és C‑532/07 P. sz., Svédország és társai kontra API és Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet (EBHT 2010., I-8533. o.) 72. pontját; a C‑39/05 P. és C‑52/05 P. sz., Svédország és Turco kontra Tanács egyesített ügyekben hozott ítélet (EBHT 2008., I-4723. o.) 43. pontja; A T-2/03. sz., Verein für Konsumenteninformation kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 2005., II-1121. o.) 69. pontja; A 6. lábjegyzetben hivatkozott Sison kontra Tanács ügyben hozott ítélet 75. pontja.

[8] A 6. lábjegyzetben hivatkozott Sison kontra Tanács ügyben hozott ítélet 46. pontja; A T-3/00. és T-337/04. sz., Pitsiorlas kontra Tanács és EKB egyesített ügyekben hozott ítélet (EBHT 2007., II-4779. o.) 227. pontja.

[9] Lásd a 8. lábjegyzetben hivatkozott Pitsiorlas kontra Tanács és EKB ügyben hozott ítélet 278. pontját.