- HU Magyar
A gépi fordításokban előfordulhatnak az egyértelműséget és a pontosságot potenciálisan csökkentő hibák; az ombudsman nem vállal felelősséget az esetleges eltérésekért. A legmegbízhatóbb és jogilag korrekt tájékoztatásért olvassa el a fenti linken található, angol nyelvű forrásverziót.
Bővebb információért tekintse meg nyelvi és fordítási politikánkat.
Az európai ombudsman határozata az Európai Bizottság ellen benyújtott 3307/2006/(PB)JMA sz. panasszal kapcsolatos vizsgálatának lezárásáról
Határozat
Ügy 3307/2006/(PB)JMA - Vizsgálat megindítása Szerda | 10 január 2007 - Ajánlás Szerda | 03 június 2009 - Határozat Hétfő | 08 március 2010
A panaszos, egy cirkuszi egyesület vezérigazgatója panaszt nyújtott be az Európai Bizottsághoz az osztrák védelmi törvény ellen, amely teljes tilalmat vezetett be a vadon élő állatok cirkuszi tartására. A Bizottság az EUMSZ 258. cikke alapján kötelezettségszegési eljárást indított Ausztria ellen, de nem sokkal ezután lezárta az ügyet, azzal érvelve, hogy a tagállamok megfelelőbb helyzetben vannak ahhoz, hogy döntsenek az olyan érzékeny kérdésekre alkalmazandó megfelelő intézkedésekről, mint az állatvédelem.
A panaszos az ombudsmanhoz fordult, azt állítva, hogy a Bizottság határozata nem volt kellően megalapozott, és hogy a kötelezettségszegési eljárást nem kezelték megfelelően. A panaszos ezért azt kérte, hogy vizsgálják felül az ügyét.
Ajánlástervezetében az ombudsman sürgette a Bizottságot, hogy adjon világos és egyértelmű nyilatkozatot a panaszosnak azzal kapcsolatos álláspontjáról, hogy Ausztria bizonyította-e vagy sem, hogy állatvédelmi törvénye megfelel a Szerződésnek. Az ombudsman úgy vélte, hogy a Bizottság széles mérlegelési jogkörével élve dönthet úgy, hogy nem folytatja tovább a kötelezettségszegési eljárást, még akkor sem, ha úgy ítéli meg, hogy a tagállam nem bizonyította, hogy politikái megfelelnek a Szerződésnek. Az ombudsman ezt követően azzal érvelt, hogy amennyiben a Bizottság úgy dönt, hogy mérlegelési jogkörét ily módon gyakorolja, érvényes érvekkel kell alátámasztania a döntését alátámasztó indokokat.
A Bizottság nem fogadta el az ajánlástervezetet, és jelezte, hogy a kötelezettségszegési eljárás lezárásakor élt mérlegelési jogkörével. Azzal érvelt továbbá, hogy az állatjóléti kérdéseket nem uniós szinten kellene eldönteni, hanem inkább a tagállamokra kellene bízni. Az ombudsman tudomásul vette, hogy a Bizottságnak az ügy lezárására vonatkozó határozata – függetlenül attól, hogy fennáll-e az uniós jog esetleges megsértése – politikai alapon hozott határozat volt, és elfogadta, hogy a Bizottság mérlegelési jogkörét úgy is gyakorolhatja, hogy a vizsgálat lezárása és annak eldöntése előtt, hogy egy tagállam megsérti-e az uniós jogot, megszünteti a vizsgálatot. E megfontolásokra tekintettel az ombudsman nem tartotta indokoltnak, hogy tovább vizsgálja a panaszos azon állítását, hogy a Bizottságnak újra meg kell vizsgálnia a jogsértési panaszt.
Az ombudsman azonban szükségesnek tartotta, hogy a vizsgálatot kritikai észrevétellel zárja le a Bizottság által az ügy lezárásának indokaként felhozott érvelést illetően. Véleménye szerint a Bizottság azon kijelentése, hogy „az állatjóléti kérdéseket jobb a tagállamokra hagyni”, egyenértékűnek tűnt azzal, hogy a Bizottság lemond a Szerződések őreként betöltött szerepéről az állatjóléttel kapcsolatos valamennyi kérdésben, és nem csupán a jelen ügyhöz kapcsolódó kérdésekben. Így a Bizottság nem indokolta meg megfelelően, világosan és érthetően az ügy lezárására vonatkozó mérlegelési jogkörének gyakorlását. Az ombudsman megállapította, hogy ezzel a Bizottság hivatali visszásságot követett el.
A PANASZ HÁTTERE
1. A panaszos egy cirkuszi egyesület vezérigazgatója. 2005. május 20-án panaszt nyújtott be az Európai Bizottsághoz (a panasz hivatkozási száma: 2005/4510), amelyben kifejtette, hogy a 2005. január 1-jén hatályba lépett új osztrák állatvédelmi törvény [1] 27. bekezdése teljes tilalmat rendelt el a vadon élő állatok cirkuszi tartására. A panaszos véleménye szerint ez a rendelkezés ellentétes a szolgáltatások szabad mozgásának uniós elvével, és ezért sérti az akkori EK 49. cikket [2] (jelenleg EUMSZ 56. cikk).
2. 2005. október 12-én a Bizottság az akkori EK 226. cikk (jelenleg EUMSZ 258. cikk) alapján kötelezettségszegési eljárást indított Ausztria ellen, felszólító levelet küldve az osztrák hatóságoknak.
3. E levél kimondta, hogy azok az intézkedések, amelyek alkalmasak arra, hogy akadályozzák vagy kevésbé vonzóvá tegyék a szolgáltatásnyújtás szabadságát, egyéb feltételek mellett nem haladhatják meg az általánosan elfogadott közérdek eléréséhez szükséges mértéket. Az általánosan elfogadott közérdek ebben az esetben általában az állatok védelme és az állatjólét volt. A levél ugyanakkor pontosította, hogy az osztrák állatvédelmi törvény célját (a vadon élő állatok védelmét) a vadon élő állatok cirkuszokban való felhasználásának teljes tilalmánál kevésbé korlátozó intézkedésekkel is el lehet érni. Ennek alapján a levél megállapította, hogy Ausztria megsérthette az EK 49. cikket (jelenleg EUMSZ 56. cikk). Ezért felkérte az osztrák hatóságokat, hogy tegyék meg észrevételeiket a Bizottság érveivel kapcsolatban.
4. Ezt követően a belső piaci portfólióért felelős biztos nyilvános nyilatkozatban jelezte, hogy a Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatóság (DG MARKT) nem szándékozik folytatni a vizsgálatot. Következésképpen az Ausztriával szembeni kötelezettségszegési eljárást rövid időn belül lezárják.
5. 2006. június 9-én, tekintettel a Bizottság álláspontjának megváltozására, a panaszos benyújtotta első panaszát az ombudsmanhoz, amelyet 1738/2006/PB hivatkozási számon vettek nyilvántartásba.
6. Az 1738/2006/PB panaszban a panaszos azzal érvelt, hogy a Bizottság indokolás nélkül megváltoztatta az Ausztriának 2005. október 12-én küldött felszólító levelében kifejtett álláspontját. Véleménye szerint a Bizottság vizsgálata színlelt volt, és az intézmény álláspontja nem volt kellően megalapozott. A panaszos hangsúlyozta, hogy bár a felszólító levél egyértelművé tette, hogy elegendő indok áll fenn az ügy kivizsgálására, a Bizottság más álláspontot képviselt, és úgy határozott, hogy lezárja az ügyet. Összefoglalva, a panaszos azzal érvelt, hogy a Bizottság nem követte nyomon az Ausztriával szembeni jogsértési panaszára vonatkozó eredeti következtetéseit. Csatolta a Bizottsághoz intézett 2006. június 2-i levelének másolatát, amelyben azt kérte, hogy szolgálatai legyenek összhangban a jogsértési panaszra vonatkozó eredeti következtetésükkel.
7. Mivel az ombudsmanhoz benyújtott panaszt szinte ugyanakkor nyújtották be, mint amikor a panaszos levelet küldött a Bizottságnak, az ombudsman úgy ítélte meg, hogy a panaszt nem előzték meg az alapokmánya 2. cikkének (4) bekezdésében előírt megfelelő közigazgatási eljárások. 2006. július 7-én ezért elfogadhatatlannak nyilvánította.
8. 2006. október 24-én a panaszos új panaszt nyújtott be az ombudsmanhoz, amelyet 3307/2006/(PB)JMA hivatkozási számon vettek nyilvántartásba, és amely e vizsgálat tárgyát képezi. Az ombudsmanhoz benyújtott második panaszában a panaszos kifejtette, hogy a Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatóság ugyanazon a napon (2006. október 24-én) válaszolt 2006. június 2-i levelére. A levélben arról tájékoztatták, hogy az osztrák hatóságok által a felszólító levélre adott válasz felülvizsgálatát követően a Bizottság úgy határozott, hogy nem folytatja tovább a kötelezettségszegési eljárást. A Bizottság az ügyet lezáró hivatalos határozatát a 2006. december 12-i ülésén hozta meg, és azt 2006. december 21-i levelében hivatalosan közölte a panaszossal.
A VIZSGÁLAT TÁRGYA
9. A panaszban az ombudsman a következő állításokat és állításokat azonosította:
i. Jogilag nem volt helytálló a Bizottság 2006. október 24-i levelében tett nyilatkozat, amely szerint a tagállamokra kell bízni annak eldöntését, hogy betiltják-e a vadon élő állatok cirkuszi felhasználását.
ii. A Bizottság nem kezelte megfelelően az Ausztriával szemben benyújtott jogsértési panaszát. A panaszos különösen azon okok helytállóságát vitatta, amelyek miatt a Bizottság Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatósága az ügy lezárását kívánta javasolni.
A panaszos ezért azt állította, hogy:
iii. A jogsértési panaszt a Bizottságnak újra meg kell vizsgálnia.
iv. A Bizottságnak az Ausztriának címzett 2005. október 12-i első felszólító levelével összhangban álló következtetést kell elfogadnia.
A VIZSGÁLAT
10. A panaszt 2006. október 24-én küldték meg az ombudsmannak. 2007. január 10-én az ombudsman vizsgálatot indított, és a panaszt véleménykéréssel együtt megküldte a Bizottságnak. 2007. május 14-én a Bizottság megküldte véleményét, amelyet továbbított a panaszosnak. 2007. június 30-án a panaszos megküldte észrevételeit.
11. A panaszos észrevételeinek fényében az ombudsman 2008. február 19-én újabb levelet küldött a Bizottságnak, hogy további információkat szerezzen be. 2008. május 29-én a Bizottság megküldte második véleményét, amelyet észrevételezésre továbbított a panaszosnak. A panaszos 2008. július 14-én nyújtotta be észrevételeit.
12. 2009. június 3-án az ombudsman ajánlástervezetet intézett a Bizottsághoz. A Bizottság 2009. szeptember 18-án megküldte részletes véleményét, amelyben elutasította az ajánlástervezetet.
13. Az ombudsman továbbította a Bizottság részletes véleményét a panaszosnak, aki 2009. október 30-án megküldte észrevételeit.
14. 2009. november 10-én a panaszos arról tájékoztatta az ombudsmant, hogy az általa képviselt szervezet keresetet indított az illetékes osztrák és luxemburgi nemzeti bíróságok előtt a szóban forgó nemzeti jogszabály közösségi joggal való összeegyeztethetőségének vitatása érdekében.
AZ OMBUDSMAN ELEMZÉSE ÉS KÖVETKEZTETÉSEI
A. Előzetes megjegyzések
Az ombudsman felülvizsgálatának hatálya
15. Véleményében a Bizottság megjegyezte, hogy a panasz tárgya az EK 226. cikk (jelenleg EUMSZ 258. cikk) szerinti kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás megindításáról szóló határozatához kapcsolódik. A Bizottság hangsúlyozta, hogy – amint azt a Bíróság is elismerte – nagyfokú mérlegelési jogkörrel rendelkezik ezen a területen. Az intézmény továbbá úgy vélte, hogy amikor az EK-Szerződés 226. cikke (jelenleg az EUMSZ 258. cikke) szerinti kötelezettségszegési eljárások tekintetében a Szerződés őreként jár el, „a közösségi jog értelmezésére és hatályára vonatkozó értékelése olyan kérdés, amelyről kizárólag a Bíróság dönthet, és amely teljes mértékben kívül esik a hivatali visszásság fogalmán”.
16. Az ombudsman azonban úgy vélte, hogy nem osztja a Bizottság álláspontját. Megjegyezte, hogy a Bizottságnak az EK-Szerződés akkori 211. cikke szerinti (jelenleg lényegében az EUSZ 17. cikkének (1) bekezdése által felváltott) „a Szerződés őreként” biztosítania kell a közösségi jog alkalmazását. Feladatának ellátása során a Bizottság kivizsgálja a közösségi jog lehetséges megsértéseit, amelyek nagyrészt a polgárok panaszainak eredményeként jutnak a tudomására. Ha a vizsgálat eredményeként a Bizottság úgy ítéli meg, hogy egy tagállam esetleg nem teljesítette a Szerződésből eredő kötelezettségeit, az EK 226. cikk (az EUMSZ új 258. cikke) felhatalmazza arra, hogy kötelezettségszegési eljárást indítson e tagállammal szemben, és végül, ha úgy ítéli meg, hogy jogsértés történt, az Európai Bírósághoz forduljon.
17. A közösségi bíróságok ítélkezési gyakorlata szerint, még akkor is, ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy egy adott ügyben egy tagállam megsértette a közösségi jogot [3], széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik annak eldöntésére, hogy helyénvaló-e a felelős tagállammal szemben keresetet benyújtani a Bírósághoz az adott ügyben. Ebbe beletartozik annak eldöntése, hogy a Közösségnek nem fűződik érdeke ahhoz, hogy egy tagállammal szemben konkrét jogsértési eljárást indítson, mivel a nemzeti bíróságok vagy hatóságok megfelelőbb helyzetben lennének ahhoz, hogy az üggyel foglalkozzanak [4].
18. Az ombudsman azonban kijelentette, hogy – amint azt következetesen megállapította [5] – a mérlegelési jogkör alkalmazása nem vezethet önkényességhez. A közhatalomnak mindig jó okokkal kell rendelkeznie arra, hogy az egyik cselekvési módot válassza a másik helyett. A mérlegelési jogkör gyakorlásának szokásos része azon okok kifejtése, amelyek miatt egy adott cselekvési módot választottak. Továbbá, amikor egy intézmény diszkrecionális döntést hoz, jogi hatáskörének korlátain belül kell eljárnia.[6] Nagyon széles diszkrecionális jogkörök létezhetnek, de azokra mindig jogi korlátok vonatkoznak. E hatáskör általános korlátait a Bíróság ítélkezési gyakorlata állapítja meg. Ez megköveteli például, hogy a közigazgatási hatóságok következetesen és jóhiszeműen járjanak el, kerüljék a megkülönböztetést, tartsák tiszteletben az arányosság, az egyenlőség és a jogos elvárások elvét, valamint tartsák tiszteletben az emberi jogokat és az alapvető szabadságokat.
19. A fentiekre tekintettel az ombudsman hangsúlyozta, hogy a hivatali visszásságok lehetséges eseteire irányuló vizsgálatai során annak biztosítására törekszik, hogy az érintett intézmény vagy szerv: a) megfelelően kifejtette azokat az okokat, amelyek miatt egy adott eljárást választottak, és b) jogi hatáskörének keretein belül járt el.
B. A panasz állítólagosan nem megfelelő kezelése
Az ombudsman elé terjesztett érvek
20. A panaszos azt állította, hogy a Bizottság nem kezelte megfelelően az Ausztriával szemben benyújtott jogsértési panaszát, és vitatta azon okok helytállóságát, amelyek miatt a Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatóság az ügy lezárását kívánta javasolni.
21. A panaszos azzal érvelt, hogy a Bizottság 2006. október 24-i levelében tett nyilatkozatok azt mutatják, hogy panaszát nem értékelték megfelelően. Azzal érvelt, hogy a Bizottságnak nem lett volna szabad arra a következtetésre jutnia, hogy a tagállamokra kell bízni annak eldöntését, hogy betiltják-e az állatok cirkuszokban való felhasználását. Érvelése azon alapult, hogy a Bizottság az Ausztriának címzett felszólító levelében egyértelművé tette, hogy a nem háziasított állatok cirkuszban való tartására vonatkozó osztrák tilalom diszkriminatív és nem arányos, ezért sérti az EK 49. cikket (jelenleg EUMSZ 56. cikk). A panaszos hangsúlyozta, hogy az osztrák hatóságok eltérően kezelték a nem háziasított állatokkal kapcsolatos azonos tevékenységeket attól függően, hogy a tevékenységekre cirkuszi környezetben került-e sor. Így, bár bizonyos tevékenységeket cirkuszi kontextusban betiltottak, más esetekben, például a filmkészletekben megengedettek voltak. A panaszos megjegyezte továbbá, hogy egyes tagállamok, például Németország vagy az Egyesült Királyság szabályozás révén sikeresen kezelték a cirkuszokban élő vadon élő állatok jóllétét. Ez azt mutatta, hogy az ausztriai teljes tilalom szükségtelen volt, és nem volt arányos a kitűzött célokkal.
22. Az ombudsmanhoz intézett véleményében a Bizottság kijelentette, hogy soha nem vitatta azt a tényt, hogy a vadon élő állatok cirkuszokban való felhasználásának az állatok védelméről szóló osztrák törvényben előírt teljes tilalma az EK 49. cikkben (jelenleg EUMSZ 56. cikk) meghatározott szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozását jelenti. A Bizottság azonban azzal érvelt, hogy az ilyen típusú korlátozás akkor igazolható közérdeken alapuló kényszerítő indokokkal, ha – amint azt a közösségi bíróságok kifejtették és a panaszosnak 2006. október 24-én küldött levelében kifejtették – alkalmasak a kitűzött cél elérésére, és nem lépik túl az e cél eléréséhez szükségesnek tűnő mértéket. A helyzetre tekintettel a Bizottság úgy határozott, hogy nem avatkozik be az Ausztria által a vadállatok cirkuszokban való legjobb védelme érdekében választott eszközök értékelésébe. Inkább az osztrák hatóságokra bízta ezt az ügyet, mivel ők voltak a legjobb helyzetben ahhoz, hogy megválasszák az ilyen állatok védelmének eszközeit. A Bizottság emlékeztetett arra, hogy – amint azt a Bíróság is elismerte – nagyfokú mérlegelési jogkörrel rendelkezik annak eldöntése során, hogy helyénvaló-e az EK 226. cikk (jelenleg az EUMSZ 258. cikk) szerinti kötelezettségszegési eljárás megindítása.
23. Észrevételeiben a panaszos ismét hivatkozott a Bizottság osztrák hatóságoknak címzett felszólító levelének indokolására. Ez a levél megállapította, hogy a vadon élő állatok felhasználásának teljes tilalma nem indokolt, mivel nem áll arányban az elérni kívánt céllal. Ezért nem ez volt a legkevésbé korlátozó módja az állatok védelmének. A panaszos azzal érvelt, hogy az osztrák hatóságok válasza nem szolgált részletes magyarázattal arra vonatkozóan, hogy a bevezetett intézkedés miért alkalmas a kitűzött cél elérésére, és hogy a teljes tilalom miért nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket. A panaszos szerint a Bizottság megváltoztatta a felszólító levélben ismertetett problémával kapcsolatos álláspontját, anélkül, hogy új álláspontját megindokolta volna. A panaszos ezért úgy vélte, hogy a Bizottság nem indokolta meg, hogy miért indokolt a szolgáltatások szabad mozgásának az osztrák tilalomból eredő korlátozása.
24. 2008. február 19-én az ombudsman további tájékoztatást kért a Bizottságtól. Arra kérte a Bizottságot, hogy tegye meg észrevételeit a panaszos észrevételeivel kapcsolatban, különös tekintettel azon nyilatkozatára, amely szerint a Bizottság nem indokolta meg, hogy miért tűnik indokoltnak a szolgáltatások szabad mozgásának az osztrák tilalomból eredő korlátozása. Az ombudsman kifejezetten felkérte a Bizottságot, hogy tegye meg észrevételeit a panaszos azon állításaival kapcsolatban, amelyek szerint az osztrák hatóságok részletes magyarázatának állítólagos hiányában a Bizottság nem indokolta meg, hogy miért véli úgy, hogy a szóban forgó intézkedés a) alkalmasnak tűnik a kitűzött cél elérésére, vagy b) nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.
25. 2008. május 29-i második véleményében a Bizottság megismételte, hogy az osztrák törvény korlátozza az EK 49. cikkben (jelenleg EUMSZ 56. cikk) foglalt szolgáltatásnyújtás szabadságát. A Bizottság ugyanakkor jelezte, hogy az ügy lezárásáról szóló határozat az állatok védelmének az Amszterdami Szerződéshez csatolt, az állatok védelméről és kíméletéről szóló jegyzőkönyvben rögzített fontosságából ered. Ennek elvei alapján arra a következtetésre jutott, hogy a tagállamok vannak a legjobb helyzetben ahhoz, hogy értékeljék a helyzetet, mivel a téma érzékeny a lakosságuk körében, és ők vannak a legjobb helyzetben ahhoz, hogy döntsenek a megfelelő intézkedésekről. Ennek során a Bizottság azzal érvelt, hogy élt a Bíróság által elismert mérlegelési jogkörével annak eldöntése érdekében, hogy helyénvaló-e az EK 226. cikk (jelenleg EUMSZ 258. cikk) szerinti kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás megindítása.
26. További észrevételeiben a panaszos ismét kijelentette, hogy a vadon élő állatok felhasználásának teljes tilalma nem indokolt, mivel nem áll arányban annak állítólagos céljával. Ezért nem ez volt a legkevésbé korlátozó módja a vadon élő állatok védelmének. A panaszos azzal érvelt, hogy az osztrák hatóságok válasza nem szolgált részletes magyarázattal arra vonatkozóan, hogy a bevezetett intézkedés miért alkalmas a kitűzött cél elérésére, és hogy a teljes tilalom miért nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket. Arra a következtetésre jutott továbbá, hogy a Bizottság nem válaszolt az ombudsman által feltett kérdésekre. Bár a Bizottság egyetlen indoka az volt, hogy az állatjóléttel kapcsolatos intézkedésekről tagállami szinten született a legjobb döntés, véleménye szerint ez az érv nem volt kellően megalapozott. A panaszos szerint hivatali visszásságnak minősül az a döntés, amely lehetővé teszi, hogy a szabályozási kérdésekben – a belső piacra gyakorolt hatásuktól függetlenül – a tagállamok döntsenek. Ezzel a Bizottság ténylegesen figyelmen kívül hagyta a belső piac védelmével kapcsolatos felelősségét.
Az ombudsman ajánlástervezethez vezető értékelése
27. Annak érdekében, hogy értékelje a panaszos állítását, nevezetesen azt, hogy a Bizottság megfelelően kezelte-e az Ausztria ellen benyújtott jogsértési panaszát, és megfelelően megindokolta-e az ügy lezárásáról szóló, 2006. december 12-i határozatát, az ombudsman megvizsgálta, hogy a Bizottság a) megfelelően kifejtette-e azokat az okokat, amelyek miatt egy adott intézkedést választott, és b) jogi hatáskörének keretein belül járt-e el.
28. Ami azt illeti, hogy a Bizottság megfelelően kifejtette-e azokat az okokat, amelyek miatt egy adott eljárást választott, a közösségi jog megsértése tekintetében a panaszossal való kapcsolatokról szóló, az Európai Parlamentnek és az európai ombudsmannak címzett bizottsági közlemény (a továbbiakban: a közlemény)[7] mellékletének 10. pontja szerint az ombudsman kijelentette, hogy a panaszosoknak joguk van tájékoztatást kapni azokról az okokról, amelyek a Bizottságot a panasz lezárásához vezethetik. Az indokolásnak világosnak és egyértelműnek kell lennie, ha azt a célt szolgálja, hogy a panaszost tájékoztassa [8].
29. A panaszos megkapta a Bizottság felszólító levelének másolatát, és ezáltal tudomást szerzett a Bizottság osztrák állatvédelmi törvénnyel kapcsolatos eredeti álláspontjáról. A panaszos a Bizottsággal folytatott írásbeli levelezésében (különösen a belső piaci portfólióért felelős biztoshoz intézett, 2006. június 2-i levelében) idézte a Bizottság felszólító levelének egyes részeit. Megjegyezte, hogy a Bizottság a felszólító levélben arra az álláspontra helyezkedett, hogy a vadon élő állatok cirkuszokban való használatának teljes tilalma korlátozza a szolgáltatások szabad mozgását, és nem felel meg a Gebhard-tesztnek. [9] A panaszos kifejezetten azzal érvelt, hogy a Bizottság nem járt el következetesen, mivel végül olyan állásponttal zárta le az ügyet, amely nem felelt meg a felszólító levélben korábban kifejtett álláspontjának.
30. Amint azt az ombudsman korábban megjegyezte, a Bizottság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik annak eldöntésére, hogy: i. helyénvaló-e keresetet indítani a felelős tagállammal szemben a Bíróság előtt a közösségi jog megsértésének konkrét esetével kapcsolatban, vagy ii. ha a Közösségnek nem fűződik érdeke ahhoz, hogy konkrét jogsértési eljárást indítson egy tagállammal szemben, mert például a nemzeti bíróságok vagy hatóságok alkalmasabbak lennének az ügy kezelésére. Megjegyezte továbbá, hogy egy intézmény akkor fogja gyakorolni mérlegelési jogkörét jogi hatáskörének keretein belül, ha következetesen és jóhiszeműen jár el, elkerüli a megkülönböztetést, megfelel az arányosság, az egyenlőség és a jogos elvárások elvének, valamint tiszteletben tartja az emberi jogokat és az alapvető szabadságokat.
31. Az ombudsman hangsúlyozta, hogy a felszólító levél még a címzett tagállamot illetően sem határozza meg a Bizottság végleges álláspontját az e tagállam által elkövetett jogsértés fennállását illetően. Az EK 226. cikk (jelenleg EUMSZ 258. cikk) szerinti előzetes közigazgatási eljárás lehetőséget ad az érintett tagállamnak arra, hogy álláspontját megindokolja, és lehetővé tegye a Bizottság számára, hogy meggyőzze a tagállamot arról, hogy saját akaratából tegyen eleget a Szerződés követelményeinek. A Bizottság azonban ezt követően a rendelkezésére bocsátott magyarázatok fényében felülvizsgálhatja álláspontját.
32. A fentiekből következik, hogy a Bizottság nem köteles azonos álláspontot fenntartani a közigazgatási eljárás során. Így anélkül, hogy túllépné jogi hatáskörét, megváltoztathatja álláspontját az érintett tagállam által elé terjesztett információk és érvek, vagy más forrásokból szerzett információk alapján.
33. Továbbá a felszólító levél címzettje egy tagállam.[[11]] A panaszosok és más harmadik felek a felszólító levél tartalma alapján nem származtathatnak közvetlenül jogilag érvényesíthető jogokat, és nem érvelhetnek azzal, hogy jogilag érvényesíthető jogos elvárásaik vannak.
34. Míg a Bizottság felszólító levelében foglalt álláspontja nem keletkeztet jogilag kötelező erejű jogokat a panaszos számára, például a jogos elvárásokból eredő jogokat, a megfelelő ügyintézés elve megköveteli a Bizottságtól, hogy megfelelően válaszoljon a panaszos által elé terjesztett érvekre. Ez magában foglalja a panaszos azon érveit, amelyek azonosak a Bizottság által a tagállamnak küldött felszólító levélben kifejtettekkel.
35. Az ombudsman hasznosnak találta, hogy a panaszosnak címzett 2006. október 24-i bizottsági levél vonatkozó pontjait idézze annak megvizsgálása érdekében, hogy a Bizottság világos, egyértelmű és érthető indokokkal szolgált-e az ügy lezárására. A levél szövege a következő volt:
„... Míg az osztrák kormány elismeri a szolgáltatásnyújtás szabadságának a TSchG 27. §-án keresztül történő korlátozását, úgy véli továbbá, hogy a TSchG összhangban van a Közösségnek az állatok védelmére irányuló céljával, és különösen megfelel az Európai Bíróság által a Szerződésben foglalt alapvető szabadság korlátozásának igazolására meghatározott kritériumoknak. Az osztrák kormány szerint a vadon élő állatok cirkuszokban való teljes betiltása az egyetlen lehetséges módja az állatvédelmi cél elérésének, mivel a vadon élő állatokat nem lehet cirkuszokban, megfelelő állatszálláson tartani.
Kétségtelen, hogy az állatok cirkuszokban való felhasználásának teljes tilalma a Szerződés 49. cikkében meghatározott szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozását jelenti. Az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a Szerződésben foglalt alapvető szabadságok korlátozása közérdeken alapuló kényszerítő indokokkal igazolható. Az állatjólét és az állatvédelem azon okok közé tartozik, amelyek indokolhatják a korlátozást. A meghozott intézkedéseknek azonban szükségesnek és arányosnak kell lenniük az elérni kívánt céllal, azaz az állatok védelmével és jólétével. A teljes tilalom általában nagyon korlátozó eszköz, ezért bizonyítani kell, hogy nem áll rendelkezésre más, kevésbé korlátozó eszköz a kitűzött cél elérésére.
A Bizottság nagy jelentőséget tulajdonít az állatok jólétével kapcsolatos valamennyi kérdésnek, amennyiben azok a hatáskörébe tartoznak. Különösen hangsúlyozni kell az Amszterdami Szerződés által az EK-Szerződéshez csatolt, az állatok védelméről és az állatjólétről szóló jegyzőkönyvben meghatározott elvek tiszteletben tartását. Ezen túlmenően a Bizottság e tárgyban tett kötelezettségvállalását a közelmúltban az állatok védelmére és az állatjólétre vonatkozó közösségi cselekvési tervről szóló, az Európai Parlamenthez intézett 2006. január 23-i közleményében testesítette meg.
Meg kell azonban jegyezni, hogy az állatok védelméről és jólétéről szóló jegyzőkönyv kimondja, hogy "a Közösség mezőgazdasági, közlekedési, belső piaci és kutatási politikáinak kialakítása és végrehajtása során a Közösség és a tagállamok teljes mértékben figyelembe veszik az állatok kíméletére vonatkozó követelményeket, miközben tiszteletben tartják a tagállamoknak különösen a vallási szertartásokra, a kulturális hagyományokra és a regionális örökségre vonatkozó jogszabályi vagy közigazgatási rendelkezéseit és szokásait".
Az osztrák kormány válaszának elemzését követően és az állatvédelemmel kapcsolatos álláspont figyelembevételével a Bizottság szolgálatai arra a következtetésre jutottak, hogy a vadon élő állatok cirkuszi védelmének kérdését nem közösségi szinten kell eldönteni, hanem azt az érintett tagállamokra kell bízni. Ezért politikailag nem lenne helyénvaló az Ausztria ellen a Szerződésből eredő kötelezettségeinek elmulasztása miatt indított kötelezettségszegési eljárás folytatása.
Következésképpen szolgálataim javasolni fogják az ügy lezárását a Bizottság jogsértésekről szóló következő ülésén ...”
36. Az ombudsman először is megjegyezte, hogy a Bizottság soha nem vitatta azt a tényt, hogy az osztrák állatvédelmi törvény korlátozza az EK 49. cikkben (jelenleg EUMSZ 56. cikk) foglalt szolgáltatásnyújtás szabadságát (lásd a fenti 21. pontot). A Bizottság elfogadta, hogy a szolgáltatások szabad mozgásának korlátozása a közösségi bíróságok ítélkezési gyakorlatában meghatározott feltételekkel, az úgynevezett Gebhard-teszttel igazolható.[12] A fent említett ítélkezési gyakorlattal összhangban azoknak a szabályoknak, amelyek alkalmasak arra, hogy akadályozzák vagy kevésbé vonzóvá tegyék a Szerződés által biztosított valamely alapvető szabadság gyakorlását, az uniós jognak való megfelelés érdekében: i. megkülönböztetésmentesen kell alkalmazni (azaz a szabályoknak megkülönböztetés nélkül alkalmazandónak kell lenniük); ii. közérdeken alapuló kényszerítő okokkal kell alátámasztani; iii. alkalmasnak kell lennie az általa kitűzött cél elérésének biztosítására; és iv. nem léphetik túl az általuk kitűzött cél eléréséhez szükséges mértéket.
37. Ami azt a kérdést illeti, hogy az intézkedés diszkriminatív volt-e (lásd a fenti 36. pontban ismertetett i. feltételt), a panaszos azzal érvelt, hogy az intézkedés valójában diszkriminatív volt, mivel az osztrák hatóságok eltérően kezelték a nem háziasított állatokkal kapcsolatos azonos tevékenységeket attól függően, hogy a tevékenységeket cirkuszi környezetben végezték-e vagy sem. A panaszos rámutatott arra, hogy bár a vadon élő állatok cirkuszi környezetben történő felhasználását betiltották, más kontextusokban, például filmkészletekben is engedélyezték. A Bizottság azonban megállapította, hogy a vadon élő állatok cirkuszokban való felhasználásának teljes tilalmát valamennyi cirkuszra alkalmazták, és így az hátrányos megkülönböztetéstől mentes volt.
38. Az ombudsman megjegyezte, hogy a szolgáltatások szabad mozgásának eseteiben a hátrányos megkülönböztetés fogalma arra vonatkozik, hogy a szóban forgó intézkedés (ebben az esetben a vadon élő állatok cirkuszokban való felhasználásának tilalma Ausztriában) ugyanúgy alkalmazandó-e az intézkedés elrendelésének helye szerinti tagállamban székhellyel rendelkező szolgáltatókra és a más tagállamokban székhellyel rendelkező szolgáltatókra.[13] Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EK 49. cikkel (jelenleg az EUMSZ 56. cikke) ellentétes minden olyan nemzeti szabály alkalmazása, amely megnehezíti a tagállamok közötti szolgáltatásnyújtást, mint a kizárólag egy tagállamon belüli szolgáltatásnyújtást.[14] A Bizottság kijelentette, hogy a vadon élő állatok cirkuszokban való felhasználásának Ausztriában fennálló teljes tilalma valamennyi cirkuszra vonatkozik, beleértve az Ausztriában székhellyel rendelkező cirkuszokat is, valamint a más tagállamokban székhellyel rendelkező cirkuszokat is. A tilalom ezért megkülönböztetésmentes volt. Az ombudsman úgy ítélte meg, hogy a Bizottság panaszosnak szóló közleményének ez az eleme kellően egyértelmű. Úgy vélte továbbá, hogy a Bizottság jogi hatáskörének keretein belül járt el magyarázatának e szempontja tekintetében.
39. Ami a közérdeken alapuló kényszerítő követelmény fennállását illeti (a fenti 36. pontban említett ii. feltétel), a Bizottság következetesen megállapította, hogy az állatok védelme és az állatok kímélete általánosan elfogadott közérdek. A Bizottság megerősítette ezt az álláspontot az Amszterdami Szerződéshez csatolt, az állatok védelméről és az állatjólétről szóló jegyzőkönyvre hivatkozva.[15] Az ombudsman azon a véleményen volt, hogy a Bizottság panaszosnak szóló közleményének ezen eleme is kellően egyértelmű. Megállapította továbbá, hogy a Bizottság jogi hatáskörének keretein belül járt el magyarázatának e vonatkozását illetően.
40. Ami azt a kérdést illeti, hogy az osztrák jog alkalmas volt-e az azonosított közérdek védelmére (a fenti 36. pontban ismertetett iii. feltétel), és hogy a törvény nem lépte-e túl az azonosított közérdek védelméhez szükséges mértéket (iv. feltétel), a Bizottság a panaszosnak címzett 2006. október 24-i levelében arra a tényre hivatkozott, hogy e két feltételnek teljesülnie kell ahhoz, hogy a korlátozás igazolható legyen. A Bizottság azt is kijelentette, hogy a vadon élő állatok cirkuszokban való felhasználásának teljes tilalma nagyon korlátozó intézkedés. Ezért bizonyítani kellett, hogy a kitűzött cél (azaz a vadon élő állatok védelme) eléréséhez nem állt rendelkezésre más, kevésbé korlátozó eszköz.
41. 2008. február 19-i vizsgálatában az ombudsman külön felkérte a Bizottságot, hogy tegye meg észrevételeit a panaszos azon állításaival kapcsolatban, amelyek szerint a Bizottság nem indokolta meg, miért véli úgy, hogy a szóban forgó intézkedés i. alkalmasnak tűnik a kitűzött cél elérésére, és ii. nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket. Válaszában a Bizottság megismételte azt az álláspontját, hogy az ügy lezárásáról szóló határozat „[...] azon a megfontoláson alapult, hogy az állatvédelem tekintetében a tagállamok vannak a legjobb helyzetben ahhoz, hogy – tekintettel e kérdésnek a lakosságukon belüli érzékenységére és arra, hogy ez tagállamonként eltérő lehet – döntsenek az alkalmazandó megfelelő intézkedésekről”.
42. Az ombudsman először is megjegyezte, hogy a közösségi jog nem követeli meg, hogy a közérdeken alapuló kényszerítő indokok, amelyekre a tagállamok az áruk vagy szolgáltatások szabad mozgásának korlátozása érdekében hivatkozhatnak, valamennyi tagállamban azonosak legyenek. Közösségi szintű harmonizáció hiányában az egyes tagállamok feladata annak eldöntése, hogy egy adott általános érdekre hivatkoznak-e, és annak viszonylagos jelentőségéről „saját értékrendjüknek és az általuk választott formának megfelelően” döntenek.[16] A tagállamok között az általános érdek viszonylagos jelentőségével kapcsolatban fennálló bizonyos eltérések „bizonyos politikai [...] döntéseket tükrözhetnek, amelyeket úgy alakítottak ki, hogy megfeleljenek a nemzeti vagy regionális szociokulturális jellemzőknek (amelyek a közösségi jog jelenlegi állása szerint a tagállamok hatáskörébe tartoznak).[17] Ebben az összefüggésben erkölcsi, vallási vagy kulturális tényezők igazolhatják a nemzeti hatóságok mérlegelési mozgásterét.[18] Ezért teljes mértékben lehetséges, hogy Ausztria úgy döntött, hogy nagyobb hangsúlyt fektet a vadon élő állatok jólétére a cirkuszokban, mint az Egyesült Királyság és Németország. Ha Ausztria nagyon magas prioritást tulajdonítana a vadon élő állatok védelmének, valóban teljesen logikus lenne, hogy szigorúbb intézkedések (például a vadon élő állatok cirkuszokban való felhasználásának teljes tilalma) alkalmasak lennének Ausztria e konkrét céljának elérésére. Ezt a következtetést nem kérdőjelezi meg az a tény, hogy más tagállamok nem fogadtak el olyan hasonlóan szigorú intézkedéseket, amelyek kisebb jelentőséget tulajdonítanának a vadon élő állatok védelmének.[19] Továbbá az alkalmassági vizsgálat nem zárja ki, hogy egy adott cél elérésére több különböző eszköz is alkalmas lehet. Az alkalmassági teszt akkor teljesül, ha a választott eszköz az egyik módja annak, hogy a hivatkozott érdek védhető legyen. [20] A Bizottság 2006. október 24-i leveléből az ombudsman megértette, hogy a Bizottság elfogadta, hogy a vadon élő állatok cirkuszi tartásának teljes tilalma eszköz, (bár rendkívül korlátozó) annak biztosítására, hogy Ausztria vadon élő állatok védelmével kapcsolatos különösen ambiciózus céljai teljesüljenek [21].
43. Az a tény, hogy egy intézkedés egy adott cél elérésének „megfelelő eszközei” közé tartozik, nem jelenti automatikusan azt, hogy a szóban forgó intézkedés e cél elérésének legkevésbé korlátozó eszköze. Az arányossági teszttel összhangban (iv. feltétel) az előírt intézkedések nem léphetik túl a cél eléréséhez szükséges mértéket.[22] Az a következtetés, hogy a vadon élő állatok cirkuszi felhasználásának teljes tilalma arányos eszköz a vadon élő állatok védelmére irányuló cél eléréséhez, megkérdőjelezhető, ha a vadon élő állatok cirkuszi felhasználásának teljes tilalmát előíró tagállam lehetővé teszi a vadon élő állatok cirkuszi környezettel lényegében azonos környezetben történő felhasználását. Az osztrák jog általában nem tiltja a vadon élő állatok tartását, és nem tiltja a vadon élő állatok más eseményeken, például filmekben és/vagy televízióban való felhasználását sem. Az osztrák jog ilyen esetleges anomáliái kétségessé tehetik, hogy a vadon élő állatok cirkuszokban való felhasználásának teljes tilalma Ausztriában meghaladta-e az osztrák hatóságok kinyilvánított céljának eléréséhez szükséges mértéket.
44. Az ombudsman megjegyezte, hogy a szabad mozgás elve alóli valamennyi kivételt szigorúan kell értelmezni. Ha egy adott intézkedés sérti a szabad mozgás elvét, a nemzeti hatóságok feladata, hogy az EK 226. cikk (jelenleg az EUMSZ 258. cikk) szerinti közigazgatási eljárás keretében bizonyítsák a Bizottságnak, hogy szabályaik megfelelnek a Gebhard-ítéletben meghatározott valamennyi feltételnek.[23] A fentiek fényében az ombudsman abból indult ki, hogy annak bizonyítása érdekében, hogy a vadon élő állatok cirkuszi felhasználásának teljes tilalma a vadon élő állatok védelmének arányos eszköze, az osztrák hatóságoknak magyarázatot kellett volna adniuk a Bizottságnak arra, hogy azok a körülmények, amelyek között lehetővé tette a vadon élő állatok felhasználását (nevezetesen a filmeken és a televízióban), miért tértek el lényegesen a cirkuszi környezettől. Úgy tűnt azonban, hogy a Bizottság ezt nem követelte meg az osztrák hatóságoktól. Ehelyett egyszerűen azt mondta ki, hogy az állatvédelem szempontjából „a tagállamok vannak a legjobb helyzetben ahhoz, hogy eldöntsék, milyen megfelelő intézkedéseket kell alkalmazni, tekintettel e tárgynak a lakosságukon belüli érzékenységére és arra a tényre, hogy ez tagállamonként eltérő lehet”.
45. Az ombudsman először is hangsúlyozta, hogy bizonyosan minden tagállam hivatkozhat a szabad mozgáshoz való jog alóli kivételre egy bizonyos területen (például az állatvédelem területén) fennálló nemzeti érzékenysége alapján. Ilyen körülmények között teljes mértékben lehetséges, hogy egy adott téma (például az állatvédelem kérdése) érzékenysége a tagállamok népességén belül tagállamonként eltérő lehet. Mindazonáltal, bár a fentiek minden bizonnyal igazak, ez semmiképpen nem jelenti azt, hogy a Bizottság [teljes mértékben] felmentést adhatna azon kötelezettsége alól, hogy felülvizsgálja, hogy a tagállam által hozott egyes intézkedések arányosak-e vagy sem. Az ombudsman e tekintetben emlékeztetett arra, hogy a szabad mozgáshoz való jog korlátozása arányosságának kérdése a közösségi jog, nem pedig a nemzeti jog hatálya alá tartozik. Az ombudsman úgy vélte, hogy a Bizottságnak az EK-Szerződés 226. cikke (jelenleg az EUMSZ 258. cikke) szerinti mérlegelési jogköre nem jogosítja fel arra, hogy lemondjon a Szerződés őreként betöltött szerepéről egy teljes szakpolitikai területen, például az állatjólét területén. Ha egy egész területen, például az állatjólét területén [24] lemondanának a felelősségről, az ténylegesen "újraállamosítaná" az arányosságra vonatkozó döntéseket az egész terület vonatkozásában, és súlyos következményekkel járhatna a belső piac működésére nézve.
46. Az a tény azonban, hogy a Bizottság nem mond le az állatjólét területén fennálló felelősségéről, nem jelenti azt, hogy a Bizottság a Szerződés őreként rá háruló feladatok ellátása során nem tekintheti úgy, hogy a tagállamoknak szélesebb „mérlegelési mozgástérrel” kell rendelkezniük olyan kérdésekben, mint az állatjólét (lásd a fenti 42. pontot). Összefoglalva, bizonyosan az a helyzet, hogy egy adott tagállam, amely széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, hivatkozhat az állatjóléttel kapcsolatos sajátos nemzeti érzékenységére annak érdekében, hogy igazolja a Bizottság számára a cirkuszi állatok különösen magas szintű védelmét. A Bizottságnak ezt követően ellenőriznie kell a tagállam által a tagállam céljának elérése érdekében választott eszközök arányosságát, figyelembe véve az ügy különleges érzékenységét az érintett tagállamban.
47. A Bizottság azonban a panaszoshoz intézett 2006. október 24-i levelében, illetve az ombudsman vizsgálata keretében benyújtott véleményeiben nem foglalt állást az arányosság kérdésében. A Bizottság ugyanis semmilyen bizonyítékot nem szolgáltatott az ombudsmannak arra vonatkozóan, hogy az osztrák hatóságok bármilyen magyarázatot adtak volna a Bizottságnak a fenti 43. és 44. pontban tárgyalt esetleges anomáliákra/kérdésekre vonatkozóan, még akkor sem, ha ezek az anomáliák megkérdőjelezték az osztrák szabályok arányosságát. A Bizottság azt sem állapította meg egyértelműen, hogy végül úgy ítélte-e meg, hogy az intézkedés arányos vagy sem. A Bizottság annak általános kijelentésére szorítkozott, hogy az állatvédelmet illetően a tagállamok – tekintettel e tárgynak a lakosságukon belüli érzékenységére – megfelelőbb helyzetben vannak ahhoz, hogy döntsenek az alkalmazandó megfelelő intézkedésekről. Így az ombudsman arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Bizottság lemondott a Szerződés őreként betöltött szerepéről ezen a területen, és ténylegesen „újraállamosította” a nemzeti hatóságok által hozott intézkedés arányosságáról szóló határozatot. Ez hivatali visszásság volt.
48. Az ombudsman megjegyezte, hogy a megfelelő ügyintézés elvei azt is megkövetelik a Bizottságtól, hogy megfelelően válaszoljon a panaszos által elé terjesztett érvekre. Míg a Bizottság a panaszossal folytatott levelezésében és az ombudsmanhoz intézett véleményeiben arra hivatkozott, hogy az osztrák jognak meg kell felelnie a Gebhard-teszt feltételeinek, a Bizottság soha nem fejtette ki egyértelműen, hogy véleménye szerint az osztrák jog teljes mértékben megfelel-e a Gebhard-tesztnek. Ehelyett a Bizottság homályos nyilatkozatokat tett, amelyek nem voltak elegendőek ahhoz, hogy a panaszos teljes mértékben megértse a Bizottság álláspontját. A Bizottság ezért nem tartotta be teljes mértékben a közlemény 10. pontját. Ez hivatali visszásságnak minősült. Az ombudsman ebben az esetben nem tartotta hasznosnak a békés megoldásra irányuló javaslatot. Ezért e tekintetben ajánlástervezet készült.
C. A 2005/4510. sz. panasz Bizottság általi felülvizsgálatára irányuló kérelem
Az ombudsman elé terjesztett érvek
49. A panaszos azt kérte, hogy a Bizottság vizsgálja felül jogsértési panaszát, és az Ausztriának címzett 2005. október 12-i első felszólító levelével összhangban álló következtetést fogadjon el.
50. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a fent kifejtett okokból az EK 226. cikk (jelenleg EUMSZ 258. cikk) szerinti előjogaival összhangban járt el.
Az ombudsman értékelése
51. Az ombudsman úgy vélte, hogy bár a Bizottságnak világos és egyértelmű nyilatkozatot kellett volna tennie a panaszosnak azzal kapcsolatban, hogy Ausztria bizonyította-e, hogy állatvédelmi törvénye megfelel a Szerződésnek, ez nem jelenti azt, hogy a Bizottságnak kötelezettségszegési eljárást kellett volna indítania Ausztria ellen. A Bizottság megjegyezte, hogy széles mérlegelési jogkörével élve dönthet úgy, hogy nem folytatja tovább az eljárást, még akkor sem, ha úgy ítéli meg, hogy a tagállam még nem bizonyította, hogy megfelel a Szerződésnek. Ennek során azonban a Bizottságnak érvényes indokokkal kell alátámasztania, hogy egy adott esetben hogyan és miért gyakorolta ezt a mérlegelési jogkört.
52. Az ombudsman úgy vélte, hogy az ajánlástervezet Bizottság általi elfogadása biztosítaná az előző bekezdésben meghatározott elveknek való megfelelést. Ezért az ombudsman úgy ítélte meg, hogy a panaszos állításával kapcsolatban további vizsgálatok nem indokoltak.
D. Az ombudsman ajánlástervezete
53. 2009. június 3-án az ombudsman alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban a következő ajánlástervezetet nyújtotta be a Bizottsághoz:
„A Bizottságnak értékelnie kell az osztrák jog arányosságát. Elemzésének fényében, amennyiben úgy ítéli meg, hogy Ausztria nem bizonyította, hogy megfelel a Gebhard-tesztben meghatározott valamennyi feltételnek, a Bizottságnak a) folytatnia kell az Ausztriával szembeni kötelezettségszegési eljárást, vagy b) megalapozott indokokkal kell alátámasztania az ügy ejtését.”
A Bizottság részletes véleménye az ombudsman ajánlástervezetére válaszul
54. 2009. szeptember 18-i részletes véleményében a Bizottság kijelentette, hogy a vadon élő állatok cirkuszi védelmének kérdését nem közösségi szinten kell eldönteni, hanem a tagállamokra kell bízni. A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy nem lenne helyénvaló folytatni az Ausztria ellen a Szerződésből eredő kötelezettségeinek elmulasztása miatt indított kötelezettségszegési eljárást. Ennek megfelelően a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a jelen ügyben benyújtott kereseteiben a Bíróság által elismert mérlegelési jogkörét gyakorolta annak eldöntése érdekében, hogy az EK 226. cikk (jelenleg az EUMSZ 258. cikk) alapján szükséges-e az ügy továbbvitele.
55. Az ombudsman ajánlástervezetére válaszul a Bizottság további magyarázatokkal szolgált a döntését alátámasztó indokolást illetően. Hozzátette, hogy ezek az indokok magukban foglalják az állatok védelmének megfelelő mértékével kapcsolatos vélemények Unión belüli különbözőségével kapcsolatos megfontolásokat a különböző összefüggésekben, valamint az e véleménykülönbséghez hozzájáruló gazdasági, társadalmi, kulturális, vallási és egyéb tényezők sokféleségét.
56. A Bizottság továbbá ragaszkodott ahhoz, hogy mérlegelési jogkörrel rendelkezzen a kötelezettségszegési eljárás lezárása tekintetében azon megfontolás alapján, hogy a tagállamok megfelelőbb helyzetben vannak ahhoz, hogy foglalkozzanak a vadon élő állatok cirkuszokban való védelmével. Hozzátette, hogy e határozat nem függ az arányossági vizsgálat eredményétől, amelyet nem köteles elvégezni. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy az arányosság elemzése nem függ össze az ügy lezárásának indokolásával. Úgy ítélte meg továbbá, hogy az arányossági vizsgálat elvégzése e tekintetben nem tette volna egyértelműbbé a panaszosnak címzett levelet.
57. A fenti okok miatt a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy nem tudja elfogadni az ombudsman ajánlástervezetét.
A panaszos észrevételei a Bizottság részletes véleményével kapcsolatban
58. A Bizottság részletes véleményével kapcsolatos észrevételeiben a panaszos megismételte a panaszában felhozott érveket. Kijelenti, hogy megértette a Bizottság azon álláspontját, hogy az intézménynek még csak nem is kell elemeznie a tagállami jogszabályok jogszerűségét, ha azok érzékeny politikai kérdéseket érintenek. A panaszos véleménye szerint a Bizottságnak a kötelezettségszegési eljárás lezárására vonatkozó határozata formálisan a cirkuszi állatokkal kapcsolatos vélemények Unión belüli sokféleségére vonatkozó megfontolásokon alapult. Bírálta azonban azt a nézetet, hogy a különböző gazdasági, társadalmi, kulturális, vallási és egyéb tényezőkön alapuló eltérő vélemények esetén a Bizottságnak még azt sem kellene elemeznie, hogy egy intézkedés sérti-e az Unió alapját képező Szerződést.
59. A panaszos sajnálatát fejezte ki továbbá amiatt, hogy a Bizottság intézkedései az állatjogi aktivisták nyomására indították el, majd ejtették az ügyet. Ezek egyike az lenne, ha a tagállamok arra a következtetésre jutnának, hogy a Bizottság jóváhagyta az állatok cirkuszi felhasználását tiltó határozatok jogszerűségét. A panaszos csalódottságának adott hangot, mivel az ombudsmanhoz benyújtott panasza ellenére a Bizottság nem tett egyértelmű nyilatkozatot az ilyen tilalmak jogszerűségéről. Ennek elmulasztása károsította a cirkusz kultúráját és művészetét, valamint tagjainak érdekeit.
60. A panaszos 2009. november 10-én további információkat küldött, amelyekben rámutatott arra, hogy szervezete keresetet indított az illetékes osztrák és luxemburgi bíróságok előtt annak érdekében, hogy vitassa a szóban forgó nemzeti jogszabálynak, többek között az osztrák állatvédelmi törvénynek az uniós joggal való összeegyeztethetőségét. Mivel a Bizottság részéről nem történt előrelépés, a panaszos kifejtette, hogy úgy döntött, felhagy az ombudsmanon keresztüli jogorvoslatra irányuló erőfeszítéseivel, és úgy döntött, hogy a nemzeti bíróságokhoz fordul, hogy ezen a szinten kérje a meglévő tilalmak megsemmisítését. A panaszos azonban kifejezte azon kívánságát, hogy „az ombudsman nyilatkozatot tehetne közzé, amelyben egyértelművé teszi, hogy a Bizottság azon döntése, hogy nem indít kötelezettségszegési eljárást, nem minősül a szóban forgó ügy jogszerűségére vonatkozó következtetésnek”.
Az ombudsman végleges értékelése
61. Az ajánlástervezetére adott bizottsági válasz tartalmának értékelése előtt az ombudsman megjegyzi, hogy úgy tűnik, hogy a panaszos több bíróság előtt is bírósági eljárást indított a szóban forgó nemzeti szabályok jogszerűségének vitatása érdekében.
62. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) és az európai ombudsman alapokmánya pontos feltételeket határoz meg a panaszok elfogadhatóságára vonatkozóan. Az ombudsman csak akkor indíthat vizsgálatot vagy folytathat vizsgálatot, ha ezek a feltételek teljesülnek. Az EUMSZ 228. cikke (az EK-Szerződés korábbi 195. cikke) felhatalmazza az európai ombudsmant a panaszok fogadására.
„[...] a közösségi intézmények vagy szervek tevékenysége során elkövetett hivatali visszásságokkal kapcsolatban [...], kivéve, ha az állítólagos tények bírósági eljárás tárgyát képezik vagy képezték.”
63. Ezenkívül az európai ombudsman alapokmánya 2. cikkének (7) bekezdése előírja, hogy:
„Amennyiben az ombudsmannak folyamatban lévő vagy befejezett bírósági eljárás miatt a felhozott tényekre vonatkozóan egy panaszt elfogadhatatlannak kell nyilvánítania, vagy annak vizsgálatát meg kell szüntetnie, az addig elvégzett vizsgálatok eredményét további intézkedés nélkül be kell nyújtania.”
64. Mindazonáltal, miután alaposan megvizsgálta a panaszos által tett jogi lépéseket, az ombudsman megállapítja, hogy míg a nemzeti bíróságok előtti eljárások az állatok cirkuszi felhasználását korlátozó nemzeti szabályok uniós joggal való összeegyeztethetőségét foglalják magukban, a jelen ügyben folytatott vizsgálata annak értékelésére irányult, hogy a Bizottság megfelelően kezelte-e a jogsértési panaszt, és így a jogi hatáskörének korlátain belül járt-e el, és hogy határozatát egyértelműen és megfelelően indokolta-e.
65. Az ombudsman ezért arra a következtetésre jut, hogy vizsgálatának tárgya nem azonos a nemzeti bíróságok előtt jelenleg folyamatban lévő bírósági eljárás tárgyával. Az Ombudsman ezért úgy véli, hogy az EUMSZ 228. cikke és az Ombudsman alapokmánya 2. cikkének (7) bekezdése nem alkalmazható a jelen ügyben, és eljár az ügy érdemi felülvizsgálata érdekében.
66. Az ombudsman alaposan áttekintette a Bizottság ajánlástervezetére adott válaszát. Részletes véleményében a Bizottság kifejtette, hogy az Ausztria elleni kötelezettségszegési eljárás lezárásáról szóló határozata nem a nemzeti jogra vonatkozó arányossági vizsgálat következtetésein alapult, és azzal érvelt, hogy nem köteles ilyen vizsgálatot végezni. A Bizottság azt is kifejezetten kijelentette, hogy a nemzeti jog arányosságának elemzése nem függ össze az ügy lezárásának indokolásával. Úgy ítélte meg továbbá, hogy az arányossági vizsgálat elvégzése e tekintetben nem tette volna egyértelműbbé a panaszosnak címzett 2006. október 26-i levelet.
67. Az ombudsman tudomásul veszi, hogy a Bizottságnak az Ausztria elleni kötelezettségszegési eljárás lezárására vonatkozó határozata nem abból a szempontból született, hogy az osztrák jog összhangban áll-e a Szerződéssel vagy sem. Valójában úgy tűnik, hogy a Bizottság megerősíti azt, amit a panaszos kért az ombudsmantól a határozatában, nevezetesen, hogy „... a Bizottság azon döntése, hogy nem indít kötelezettségszegési eljárást, nem minősül a szóban forgó ügy jogszerűségére vonatkozó következtetésnek” (lásd a fenti 60. pontot). Az ombudsman ezért úgy értelmezi, hogy a Bizottság széles mérlegelési jogköre alapján elfogadott politikai döntésként indokolja azon döntését, hogy nem folytatja tovább a kötelezettségszegési eljárást.
68. Az ajánlástervezetre adott válaszában a Bizottság sokkal egyértelműbben kifejti azt, amit a panaszosnak címzett 2006. október 24-i levelében hallgatólagosan kijelentett. E levél teljes tartalmából ugyanis nem derült ki egyértelműen, hogy a Bizottság miért döntött úgy, hogy lezárja az ügyet, mivel az úgynevezett Gebhard-teszt több szempontjára is hivatkozott. Mindazonáltal a fent említett levélben a Bizottság a következő nyilatkozatot tette:
„Ezért politikailag nem lenne helyénvaló az Ausztria ellen a Szerződésből eredő kötelezettségeinek elmulasztása miatt indított kötelezettségszegési eljárás folytatása.”
69. A Bizottság részletes véleményének fényében az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy amikor úgy döntött, hogy nem folytatja tovább a kötelezettségszegési eljárást, az intézmény politikai indokokra támaszkodott. Az ombudsmannak most meg kell vizsgálnia, hogy: i) a Bizottság helyesen állapította meg, hogy az uniós bíróságok által elismert mérlegelési jogkörére tekintettel nem volt köteles elvégezni az arányossági vizsgálatot, és következtetést levonni a nemzeti jog uniós joggal való összeegyeztethetőségét illetően; és ii. az ügy lezárása érdekében előadott érvelés helyes volt.
70. Az első szempontot illetően a Bizottság azzal érvelt, hogy az uniós bíróságok elismerték hatáskörét arra, hogy ne indítson keresetet a tagállamokkal szemben azokban az esetekben, amikor azok keresetei nem felelnek meg az uniós jognak [25]. Az ombudsman elismeri, hogy a Bizottság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik az EUMSZ 258. cikke (az EKSz. korábbi 226. cikke) szerinti kötelezettségszegési eljárás lezárása tekintetében, és azt is elfogadja, hogy a Bizottság mérlegelési jogkörét úgy is gyakorolhatja, hogy a vizsgálat lezárása előtt úgy dönt, hogy megszünteti a vizsgálatot [26].
71. Az ombudsman megállapítja, hogy figyelembe véve, hogy a Bizottság úgy határozott, hogy politikai megfontolásokra hivatkozik az Ausztria elleni ügy lezárásának okaként, anélkül hogy megkísérelte volna megállapítani, hogy megsértették-e az uniós jogot, az arányossági teszt elvégzése nem lett volna gyakorlati cél. Az ilyen vizsgálatból származó eredmények nem befolyásolták volna a Bizottság azon döntését, hogy lezárja az Ausztriával szembeni ügyet.
72. Az ombudsman ezért észszerűnek tartja, hogy amennyiben a Bizottság gyakorolhatja mérlegelési jogkörét, és úgy határozhat, hogy lezárja a kötelezettségszegési eljárást, miután megállapította, hogy egy tagállam megsértette az uniós jogot, ezt a mérlegelési jogkört anélkül is gyakorolhatja, hogy végleges következtetésre jutna arról, hogy egy tagállam megsértette-e az uniós jogot. Az állami források ésszerű felhasználása nélkül a Bizottság nem folytatna megbeszéléseket valamely tagállammal az adott ország nemzeti jogának az uniós joggal való összeegyeztethetőségéről, ha már úgy határozott volna, hogy jogsértés esetén sem foglalkozik az üggyel.
73. A fenti megállapításokra tekintettel az Ombudsman úgy ítéli meg, hogy további vizsgálatok nem indokoltak a panaszos azon kérésével kapcsolatban, hogy a Bizottság vizsgálja felül a szóban forgó jogsértési panaszt, és fogadjon el egy olyan következtetést, amely összhangban van az Ausztriának küldött 2005. október 12-i eredeti felszólító levelével.
74. Most rátérve a Bizottság által az ügy lezárása érdekében előadott érvelésre, az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság politikai megfontolások alapján zárta le kötelezettségszegési eljárását. Ezt anélkül tette, hogy véglegesen állást foglalt volna abban a kérdésben, hogy az érintett tagállam megsértette-e az uniós jogot, vagy sem. Ebben az összefüggésben, és anélkül, hogy megkérdőjelezné a Bizottság azon jogát, hogy gyakorolja a kötelezettségszegési eljárás lezárására vonatkozó politikai döntés meghozatalára vonatkozó mérlegelési jogkörét, a Bizottság jobban tisztázhatta volna álláspontját a panaszossal szemben, egyértelműen tájékoztatva őt arról, hogy lezárja az ügyet annak ellenére, hogy Ausztria még nem bizonyította a Bizottságnak, hogy az Ausztria által bevezetett korlátozások arányosak. Az ombudsman megjegyzi, hogy egy ilyen nyilatkozat pontosan tükrözte volna a kötelezettségszegési eljárás jelenlegi állását abban az időpontban, amikor a Bizottság úgy döntött, hogy mérlegelési jogkörével élve lezárja azt. Elősegítette volna továbbá, hogy a panaszos megértse a Bizottság álláspontját, és nem befolyásolta volna az osztrák intézkedések arányosságának az illetékes nemzeti joghatóság általi értékelését, amelyet a kérdéssel kapcsolatban meg lehetett volna vizsgálni.
75. A Bizottság azonban mind a panaszoshoz intézett 2006. október 24-i levelében, mind az ombudsman ajánlástervezetéhez fűzött részletes véleményében azzal indokolta mérlegelési jogkörének gyakorlását, hogy „... a vadállatok cirkuszi védelmének kérdését nem közösségi szinten kell eldönteni, hanem a tagállamokra kell bízni”. A Bizottság e tekintetben további magyarázatokkal is szolgált. Hozzátette, hogy mérlegelési jogkörének gyakorlására vonatkozó döntése az Unión belül az állatok védelmének megfelelő mértékével kapcsolatos vélemények különböző összefüggésekben fennálló sokféleségére, valamint az e véleménykülönbséghez hozzájáruló különböző gazdasági, társadalmi, kulturális, vallási és egyéb tényezők sokféleségére vonatkozó megfontolásokon alapult.
76. Az ombudsman úgy véli, hogy ezek a magyarázatok nem meggyőzőek, és nem orvosolják a hivatali visszásságra vonatkozó megállapítása és a Bizottságnak címzett ajánlástervezete alapjául szolgáló aggályokat. Az ombudsman úgy véli, hogy a Bizottságnak az EUMSZ 258. cikke (az EKSz. korábbi 226. cikke) szerinti mérlegelési jogköre nem jogosítja fel arra, hogy lemondjon a Szerződések őreként betöltött szerepéről egy olyan teljes szakpolitikai területen, mint az állatjólét [27]. A felelősségről való ilyen lemondás a belső piac teljes területén hatékonyan "újraállamosítaná" a döntéseket, és súlyos következményekkel járhatna a belső piac működésére nézve.
77. Az a tény azonban, hogy a Bizottság nem mond le az állatjólét területén fennálló felelősségéről, nem jelenti azt, hogy a Bizottság a Szerződések őreként rá háruló feladatok ellátása során nem tekintheti úgy, hogy a tagállamoknak általában vagy egy adott tagállamnak széles mérlegelési jogkörrel kell rendelkeznie az olyan kérdések tekintetében, mint az állatjólét (lásd a fenti 42. pontot). Összefoglalva, egyértelmű, hogy egy széles mérlegelési jogkörrel rendelkező tagállam hivatkozhat az állatjóléttel kapcsolatos sajátos nemzeti érzékenységére annak érdekében, hogy igazolja a Bizottság számára a cirkuszi állatok különösen magas szintű védelmét. A Bizottság ezt követően figyelembe veheti az ügy érzékenységét az érintett tagállamban, és dönthet úgy, hogy mérlegelési jogkörével élve nem indít kötelezettségszegési eljárást az adott tagállammal szemben. A Bizottság azonban a szóban forgó osztrák joggal kapcsolatban nem ezt a megközelítést alkalmazta. Az a széles körű kijelentése, hogy az állatjólétet jobb a tagállamokra hagyni, nem fogadható el érvényes és koherens indokként a gyakorlat igazolására, ha mérlegelési jogköre van az e kérdéssel kapcsolatos jogsértési panaszok kezelése során. Az ombudsman ezért fenntartja az ezzel kapcsolatos hivatali visszásságra vonatkozó megállapítását.
78. Az ombudsman emlékeztet arra, hogy a panaszos keresetet indított az osztrák bíróságok előtt az osztrák jog uniós joggal való összeegyeztethetőségének vitatása érdekében. Ez a bírósági kereset lehetőséget nyújt a panaszos által vitatott ügy tisztázására. Ezen túlmenően az ombudsman úgy véli, hogy az e vizsgálatban azonosított hivatali visszásság jellege miatt, amely a Bizottság által a kötelezettségszegési panasz lezárásáról hozott határozat indokolásához kapcsolódik, helyénvaló ezt a vizsgálatot kritikai észrevétellel lezárni.
D. Következtetés
A panasszal kapcsolatos vizsgálata alapján az ombudsman a következő kritikai észrevétellel zárja le a panaszt.
Úgy tűnik, hogy a Bizottság által a jelen ügyben képviselt politikai álláspontjának igazolására használt kijelentés, miszerint „az állatjóléti kérdéseket jobb a tagállamokra hagyni”, egyenértékű annak elismerésével, hogy az állatjóléttel kapcsolatos valamennyi kérdésben a Bizottság kész lemondani a Szerződések őreként betöltött szerepéről. Az ilyen nyilatkozat nem felel meg annak a kötelezettségnek, hogy helyes, világos és érthető indokokkal kell alátámasztani a Bizottság azon mérlegelési jogkörének gyakorlását, hogy lezárja a jogsértési panaszra vonatkozó vizsgálatot. Ez hivatali visszásság volt.
Az ombudsman úgy véli, hogy nem indokolt további vizsgálatot folytatni a panaszos azon kérésével kapcsolatban, hogy a Bizottság vizsgálja felül a szóban forgó jogsértési panaszt, és fogadjon el az Ausztriának címzett 2005. október 12-i első felszólító levelével összhangban álló következtetést.
P. Nikiforos DIAMANDOUROS
Kelt Strasbourgban, 2010. március 8-án.
[1] BGBL II, 489/2004. szám.
[2] Az EK 49. cikk a következőképpen szól: „[...] tilos a Közösségen belüli szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó minden korlátozás [...]”
[3] A C-191/95. sz., Bizottság kontra Németország ügyben hozott ítélet (EBHT 1998., I-5449. o.) 46. pontja; a 247/87. sz., Star Fruit kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 1989., 291. o.); A 87/89. sz., Société nationale interprofessionnelle de la tomate és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 1990., I-1981. o.); A Bíróság T-182/97. sz., Ségaud kontra Bizottság ügyben hozott végzése (EBHT 1998., II-271. o.).
[4] Lásd például az ombudsman 3660/2004/PB, 962/2006/OV, 3453/2005/GG, 3125/2005/BB, 995/98/OV, 480/2004/TN és 493/2000/ME számú panaszokkal kapcsolatos határozatait, amelyek megtalálhatók az ombudsman honlapján (http://www.ombudsman.europa.eu).
[5] Lásd például az ombudsman 995/98/OV. sz. panaszra ( http://www.ombudsman.europa.eu/decision/en/980995.htm) és az 1999/2007/FOR. sz. panaszra (http://www.ombudsman.europa.eu/decision/en/071999.htm) vonatkozó határozatait.
[6] R (80)2. sz. ajánlás a közigazgatási hatóságok mérlegelési jogkörének gyakorlásáról a The administration and you, Principles of administrative law concerning the relations between administrative authorities and private persons, a handbook című kiadványban, Európa Tanács Publishing, Európa Tanács, 1996, 362. o.
[7] HL 2002. C 244., 5. o.:
„Amennyiben a Bizottság valamely szervezeti egysége azt kívánja javasolni, hogy egy panasszal kapcsolatban ne tegyenek további lépéseket, erről levélben előzetesen értesíti a panaszost, megjelölve azokat az indokokat, amelyek alapján az ügy lezárását javasolja, és felkéri a panaszost, hogy négy héten belül nyújtsa be észrevételeit.
[...]
Amennyiben a panaszos nem válaszol, vagy a panaszossal a felelősségi körébe tartozó okokból nem lehet felvenni a kapcsolatot, vagy ha a panaszos észrevételei nem győzik meg a szervezeti egységet álláspontjának felülvizsgálatáról, javaslatot tesznek az ügy lezárására. Ebben az esetben a panaszost tájékoztatják a Bizottság határozatáról.”
[8] Lásd a C-367/95. P. sz., Bizottság kontra Sytraval és Brink's France ügyben hozott ítélet (EBHT 1998., I-1719. o.) 63. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.
[9] A C-55/94. sz., Reinhard Gebhard kontra Consiglio dell'Ordine degli Avvocati e Procuratori di Milano ügyben hozott ítélet (EBHT 1995., I-4165. o.) 37. pontja. A Bíróság megállapítja, hogy azok a szabályok, amelyek alkalmasak arra, hogy akadályozzák vagy kevésbé vonzóvá tegyék a Szerződés által biztosított valamely alapvető szabadság gyakorlását, az uniós jognak való megfelelés érdekében: i. megkülönböztetésmentesen kell alkalmazni (azaz a szabályoknak megkülönböztetés nélkül alkalmazandónak kell lenniük); ii. közérdeken alapuló kényszerítő okokkal kell alátámasztani; iii. alkalmasnak kell lennie az általa kitűzött cél elérésének biztosítására; és iv. nem léphetik túl az általuk kitűzött cél eléréséhez szükséges mértéket.
[11] Harmadik felek nem férhetnek hozzá a felszólító levelekhez.
[12] Lásd a 9. lábjegyzetben hivatkozott Gebhard-ügyben hozott ítéletet.
[13] Lásd a C-124/97. sz., Läärä és társai ügyben hozott ítélet (EBHT 1999., I-6067. o.) 28. pontját.
[14] Lásd a C-544/03. és C-545/03. sz., Mobistar és Belgacom Mobile egyesített ügyekben hozott ítélet (EBHT 2005., I-7723. o.) 30. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.
[15] Lásd a 33. jegyzőkönyvet; HL 1997. C 340., 1. o.
„A Közösség mezőgazdasági, közlekedési, belső piaci és kutatási politikáinak kialakításakor és végrehajtásakor a Közösség és a tagállamok teljes mértékben figyelembe veszik az állatok kíméletére vonatkozó követelményeket, ugyanakkor tiszteletben tartják a tagállamoknak különösen a vallási szertartásokra, a kulturális hagyományokra és a regionális örökségre vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseit és szokásait.”
[16] Lásd a 34/79. sz., Regina kontra Henn & Darby ügyben hozott ítélet (EBHT 1979., 3795. o.) 15. pontját.
[17] Lásd a C-145/88. sz., Torfaen Borough Council kontra B & Q PLC ügyben hozott ítélet (EBHT 1989., 3851. o.) 14. pontját.
[18] Lásd a C-243/01. sz., Gambelli és társai ügyben hozott ítélet (EBHT 2003., I-13031. o.) 63. pontját.
[19] Lásd e tekintetben a C-262/02. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben hozott ítélet (EBHT 2004., I-6569. o.) 37. pontját és a C-443/02. sz. Schreiber-ügyben hozott ítélet (EBHT 2004., I-7275. o.) 48. pontját.
[20] Lásd a C-438/05. sz., International Transport Workers' Federation, Finnish Seamen's Union kontra Viking Line ABP, OÜ Viking Line Eesti ügyben hozott ítélet (EBHT 2008., I-10779. o.) 86. pontját.
[21] A levél kimondja, hogy "[a] teljes tilalom általában nagyon korlátozó eszköz [az állatok védelmének biztosítására]".
[22] Lásd a C-338/04., C-359/04. és C-360/04. sz., Placanica és társai egyesített ügyekben hozott ítélet (EBHT 2007., I-1891. o.) 49. pontját.
[23] Lásd a fenti 35. pontot.
[24] Ugyanezt az észrevételt lehetne tenni bármely más érzékeny területtel kapcsolatban is, mint például a fogyasztók jóléte, a környezetvédelem vagy a közegészségügy.
[25] A C-191/95. sz., Bizottság kontra Németország ügyben hozott ítélet (EBHT 1998., I-5449. o.) 46. pontja.
[26] Lásd: „Az európai ombudsman és az uniós jog tagállamok általi alkalmazása”, P. Nikiforos Diamandouros, Review of European Administrative Law, I:2 (2008), 5-37. o.
[27] Ugyanezt az észrevételt lehetne tenni bármely más érzékeny szakpolitikai területtel kapcsolatban is, mint például a fogyasztók jóléte, a környezetvédelem vagy a közegészségügy.