A PANASZ HÁTTERE

1. 2008. június 19-én a panaszosok több, Brüsszelben tartott teszten vettek részt, amelyeket egy holland munkaerő-közvetítő ügynökség (a továbbiakban: az ügynökség) szervezett, és amelynek feladata az volt, hogy megfelelő kölcsönzött munkavállalókat válasszon ki az Európai Bizottság számára annak érdekében, hogy mérlegeljék az ezen intézménynél történő munkaerő-kölcsönzés lehetőségét.

2. Nem sokkal ezután az ügynökség tájékoztatta őket arról, hogy sikeresek voltak a teszteken, és hogy ahhoz, hogy a Bizottságon belüli ideiglenes álláshelyekre be lehessen őket vonni, rendszeresen be kell nyújtaniuk önéletrajzukat. Az utasításoknak megfelelően 2008 júniusától kezdődően a panaszosok rendszeresen megküldték az ügynökségnek önéletrajzuk frissített változatát.

3. 2009. január 5-én az ügynökség arról tájékoztatta a panaszosokat, hogy bár mindketten sikeresen teljesítettek néhány tesztet, valójában nem feleltek meg logikai tesztjüknek. Ezért ezeket nem lehetett a Bizottságon belüli ideiglenes álláspont kialakítása céljából figyelembe venni. Az ügynökség hozzátette, hogy ahhoz, hogy újra elvégezzék ezt a tesztet, egy évet kell várniuk.

4. A panaszosok vitatták az ügynökség új álláspontját. Válaszul az ügynökség arról tájékoztatta őket, hogy a számítógépes pontszámok tévedhetetlenek, és hogy az egyetlen lehetőségük az volt, hogy a jövőben újra elvégezzék a tesztet.

5. 2009. január 7-én a panaszosok panaszt nyújtottak be az ombudsmanhoz, amely mind az ügynökség, mind az Európai Bizottság ellen irányult. 60/2009/JD hivatkozási számon vették nyilvántartásba. Ami a Bizottságot illeti, a panaszosok úgy vélték, hogy végső soron ez az intézmény felelős a helyzetért, mivel az ügynökség a megbízottjaként járt el. Ezért az intézménynek magyarázatot kell adnia az ügynökség szakszerűtlen magatartására, és megfelelő kártérítést kell felajánlania számukra az elszenvedett veszteségért. A panaszosok panaszuk egy példányát megküldték az ombudsmannak mind a Bizottságnak, mind az ügynökségnek.

6. Ugyanezen a napon az ügynökség válaszolt mind az ombudsmannak, mind a panaszosoknak, kijelentve, hogy az állítások ellenére a számítógépes pontszámokból egyértelműen kiderül, hogy mindkét panaszos megbukott a logikai teszten.

7. Egy további, 2009. január 7-én kelt és az ombudsmannak címzett e-mailben a panaszosok egyet nem értésüket fejezték ki az ügynökség érveivel kapcsolatban, és pénzügyi kártérítést kértek az elszenvedett veszteségekért.

8. A helyzet áttekintését követően az ombudsman megállapította, hogy a panaszosok által az ügynökséggel szemben felhozott állítások nem feleltek meg a statútumában meghatározott követelményeknek. Az ügynökséggel szemben felhozott kifogás nem tartalmazott az alapokmány 2. cikkének (1) bekezdésében előírt, valamely uniós intézmény vagy szerv által indított keresetet. Ezenkívül a Bizottsággal szembeni állítással kapcsolatban az ombudsman úgy ítélte meg, hogy a panasz ezen aspektusát nem előzték meg megfelelő igazgatási megközelítések, amint azt alapokmánya 2. cikkének (4) bekezdése előírja.

9. Ennek megfelelően az ombudsman 2009. február 2-án elfogadhatatlannak nyilvánította az ügyet. Az ügyet lezáró panaszosokhoz intézett levelében az ombudsman azt tanácsolta nekik, hogy a Bizottsággal szembeni állításuk tekintetében fontolóra vehetik, hogy írásban forduljanak az illetékes szervezeti egységekhez (DG ADMIN). Amennyiben úgy ítélik meg, hogy a Bizottság válasza nem kielégítő, új panaszt nyújthatnak be az ombudsmanhoz.

10. Az ombudsman javaslatára a panaszosok írásban fordultak a Bizottsághoz. 2009. március 13-i válaszában a Bizottság kifejtette, hogy felvette a kapcsolatot az ügynökséggel, amely a teszteredményeknek a panaszosokkal való közléséből eredő nyilvánvaló félreértésre tekintettel beleegyezett abba, hogy ismét meghívja őket a tesztre. Válaszában a Bizottság hangsúlyozta, hogy tájékoztatta az ügynökséget a valamennyi potenciális jelölt számára garantálandó tisztességes és megfelelő bánásmóddal kapcsolatos aggályairól. A Bizottság remélte, hogy az ügynökség által hozott intézkedések kielégítőek lesznek, és sok sikert kívánt nekik a jövőre nézve.

11. A panaszosok úgy vélték, hogy a Bizottság 2009. március 13-i válasza nem kielégítő. 2009. március 22-én újabb panaszt nyújtottak be az ombudsmanhoz. A panaszt 760/2009/JMA hivatkozási számon vették nyilvántartásba, és e vizsgálat tárgyát képezi.

A PANASZ

12. A panaszban az ombudsman a következő állítást és állítást azonosította:

A panaszosok azt állítják, hogy a Bizottság nem felügyelte megfelelően azt a magán munkaközvetítő ügynökséget, amely a Bizottság nevében teszteket szervez. Állításuk alátámasztására azzal érveltek, hogy az ügynökség félrevezető információkat szolgáltatott számukra a 2008. június 19-én a Bizottsággal folytatott ideiglenes munka céljából végzett tesztek eredményeiről. Ennek következtében kárt szenvedtek.

A panaszosok azt állítják, hogy a Bizottságnak kártérítést kell nyújtania számukra a Bizottság megbízottja által hozott intézkedések következtében felmerült költségekért és veszteségekért.

A VIZSGÁLAT

13. 2009. április 27-én az ombudsman vizsgálatot indított, és a panaszt véleménykéréssel együtt megküldte a Bizottságnak. 2009. július 29-én a Bizottság megküldte véleményét, amelyet az észrevételek benyújtására való felhívással együtt továbbított a panaszosoknak. 2009. szeptember 27-én a panaszosok megküldték a Bizottság véleményével kapcsolatos észrevételeiket.

AZ OMBUDSMAN ELEMZÉSE ÉS KÖVETKEZTETÉSEI

A. A munkaerő-felvételi ügynökség Bizottság általi állítólagos nem megfelelő felügyeletéről és a kapcsolódó állításról

Az ombudsman elé terjesztett érvek

14. A panaszosok úgy vélték, hogy a Bizottság nem válaszolt megfelelően érveikre. Úgy vélték, hogy az ügynökségnek a teszt újbóli elvégzésére vonatkozó ajánlata nem kielégítő, mivel véleményük szerint az összes teszt sikeres teljesítése után megérdemlik, hogy a Bizottságnál dolgozzanak. Kijelentették, hogy az ügynökségnek, amely a Bizottságnak dolgozik, és az intézmény nevében vizsgálja a jelölteket, nem sikerült bizonyítania, hogy logikai tesztjeik eredményei elégtelenek.

15. Véleményében a Bizottság kifejtette, hogy e tekintetben ajánlati felhívást tett közzé annak érdekében, hogy rövid időre ideiglenes munkavállalókat alkalmazhasson. Az említett pályázat eredményeként szolgáltatási szerződést kötött a szóban forgó ügynökséggel és két másik társasággal.

16. A fenti szerződés alapján a munkaerő-kölcsönző ügynökségek megfelelő jelölteket bocsátanak a Bizottság rendelkezésére az intézményen belüli ideiglenes álláshelyekre. Ezeket a pályázókat nem a Bizottság foglalkoztatja, hanem a szóban forgó munkaerő-kölcsönző ügynökség, amely a helyi jog alapján szerződést köt velük. A Bizottság hangsúlyozta, hogy – amint azt a közösségi bíróságok is elismerik – semmilyen szerződéses vagy jogszabályi kapcsolat nem áll fenn a kölcsönzött munkavállalók és a Bizottság között.

17. A fentiek figyelembevételével a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a panaszosok nem hivatkozhatnak hivatali visszásságra. Ha bármilyen félreértés merül fel a panaszosok és lehetséges jövőbeli munkáltatójuk, nevezetesen az ügynökség között, azt e két félnek kell kezelnie. A Bizottság rámutatott, hogy a II. cikk szerint. 1.5 és II. Az Európai Bizottság és az ügynökség közötti szerződés 1.6. pontja értelmében az ügynökség köteles tájékoztatni az Európai Bizottsághoz kiküldött alkalmazottakat arról, hogy nem tartoznak az európai közszolgálathoz, és hogy az Európai Bizottság nem a munkaadójuk.

18. 2009. február 6-án a Bizottság tájékoztatást kapott a panaszosok és az ügynökség közötti problémákról és félreértésekről. A valamennyi potenciális jelölttel szembeni tisztességes és egyenlő bánásmóddal kapcsolatos aggályai miatt a Bizottság felvette a kapcsolatot az ügynökséggel, és felkérte, hogy vizsgálja felül a panaszosok helyzetét. Kezdeményezésének eredményeként az ügynökség beleegyezett abba, hogy a panaszosok ismét elvégezhessék a teszteket. 2009. március 13-án kelt levelében a Bizottság tájékoztatta a panaszosokat az ügynökséggel szembeni intézkedéseinek eredményeiről.

19. A Bizottság végül hangsúlyozta, hogy az ombudsmannak alapokmánya 2. cikkének (1) bekezdése alapján elfogadhatatlannak kell nyilvánítania a panaszt.

20. Észrevételeikben a panaszosok megismételték állításaikat. Hangsúlyozzák, hogy az ügynökségtől kapott kezdeti információk megerősítették, hogy megfeleltek a teszteken. Véleményük szerint a Bizottság viselte a felelősséget a helyzetért, mivel az ügynökség a Bizottság megbízottjaként járt el. Megjegyezték, hogy nem lehet a Bizottsághoz kölcsönzött munkavállalóként csatlakozni anélkül, hogy erre szakosodott munkaerő-közvetítő ügynökség ne vette volna fel őket. Ezeknek az ügynökségeknek mindenkor a Bizottság által meghatározott eljárásokat kell követniük. Ezenkívül a munkafeltételeket nem a felvételt végző ügynökség, hanem a Bizottság határozza meg. Ennek megfelelően a Bizottságnak válaszolnia kell, ha az ügynökség jogsértést követ el.

Az ombudsman értékelése

21. Az ombudsman először is megjegyzi, hogy az ideiglenes jellegű munkában részt vevő különböző felek, nevezetesen a Bizottság, a panaszosok és az érintett ügynökség jogai és kötelezettségei két különböző jogviszonyból erednek. Az egyik a Bizottság és az ügynökség között áll fenn, amelyet keretszerződés alapján határoznak meg, a másik pedig az ügynökség és a panaszosok között. Tekintettel a panaszosok állításaira, ebben az ügyben az a kérdés, hogy a panaszosokat jogi helyzetük miatt megillethetik-e jogok a Bizottsággal szemben.

22. Az ilyen típusú jogviszony jellegét az Elsőfokú Bíróság felülvizsgálta, és egy vonatkozó ítéletében [1] elismerte, hogy az uniós intézményeknél dolgozó kölcsönzött munkavállalókat érintő jogviszony háromszorosnak tűnik. Három félről van szó, nevezetesen a kölcsönzött munkavállalóról, a munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó vállalkozásról és a felhasználóról. Kapcsolataik általában két szerződés megkötésén alapulnak: egy a munkaerő-kölcsönző és a felhasználó között, egy pedig a kölcsönzött munkavállaló és a munkaerő-kölcsönző vállalkozás között.

23. A munkaerő-kölcsönzés céljából létesített munkaviszonyra vonatkozó közösségi szabályok [2] és a munkaviszony helye szerinti tagállam alkalmazandó jogszabályainak, nevezetesen a belga jogszabályoknak [3] az értékelését követően az Elsőfokú Bíróság úgy ítélte meg, hogy a kölcsönzött munkavállaló és a kölcsönvevő közötti kapcsolat pusztán ténybeli kapcsolatnak minősül. Ennek az az oka, hogy csak a munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó vállalkozásnak van joga a munkáltatókra ruházott hatáskört gyakorolni a munkavállalók felett [4].

24. A Bíróság ezért arra a következtetésre jutott, hogy az a kölcsönzött munkavállaló, aki valamely uniós intézmény számára látja el feladatait, nem áll közvetlen jogi kapcsolatban az uniós intézménnyel, amiből jogra lehetne következtetni. Ennek az az oka, hogy a kölcsönzött munkavállaló csak a munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó vállalkozással áll szerződéses kapcsolatban [5].

25. A fenti ítéletet szem előtt tartva az ombudsman gondosan felülvizsgálta az ügynökség és a Bizottság közötti szerződést. A II.1.5. cikkben foglaltak szerint és a panaszosok véleményével ellentétben a felek egyetértettek abban, hogy az ügynökség nem képviselheti a Bizottságot, és nem is viselkedhet úgy, hogy ilyen benyomást keltsen.

26. A fentiek fényében a Bizottság ügynökség feletti felügyeleti hatásköre az ügynökségnek a szerződéses rendelkezéseknek való megfelelése feletti ellenőrzéséhez kapcsolódik. A szerződés számos olyan feltételt írt elő, amelyek mellett a Bizottság felmondhatja a szerződést. Ezek közé tartozik például az ügynökség súlyos mulasztása szakmai ügyekben, amelyet a II.15. cikk (1) bekezdésének c) pontja irányzott elő.

27. A felek megállapodtak abban, hogy az ügynökségnek biztosítania kell, hogy a Bizottsághoz a Bizottság erre vonatkozó egyéni kérését követően kiküldött kölcsönzött munkavállalók (a továbbiakban: a szerződés végrehajtásával megbízott személyek) rendelkezzenek az adott állás betöltéséhez szükséges képesítéssel és szakmai tapasztalattal (II.1.6. cikk).

28. Az ombudsman úgy értelmezi, hogy ezt a követelményt az ügynökség által a „tartaléklista” létrehozására kiválasztott jelöltekre is alkalmazni kell, amelyből a kölcsönzött munkavállalókat ki lehet választani.

29. Még ha a szerződés nem is tartalmazza a kiválasztás módját, a szerződés jellege és célja azt sugallja, hogy a Bizottságnak meg kell követelnie, hogy a szóban forgó ügynökség a kiválasztás során tartsa tiszteletben a megfelelő ügyintézés alapelveit, például a méltányosság és az átláthatóság elvét.

30. Így az ombudsman elismeri és üdvözli azokat a kapcsolatokat, amelyeket a Bizottság a pályázókkal való tisztességes bánásmód biztosítása érdekében felvett az ügynökséggel, és megjegyzi, hogy ezek a kapcsolatok arra késztették, hogy a panaszosok helyzetének felülvizsgálatát kérje.

31. A kérdés azonban továbbra is megoldatlan, hogy maguk a pályázók mint a szerződés harmadik felei jogosultak-e arra, hogy közvetlenül a Bizottságtól kérjék annak biztosítását, hogy az ügynökség általi kiválasztásuk tisztességes és átlátható módon történjen. Tekintettel arra, hogy a Bizottság és az ügynökség közötti szerződésben az ügynökség által felvett kölcsönzött munkavállalók nem rendelkeznének jogokkal a Bizottsággal szemben [6], a kérdésre nemleges választ kell adni. Mindazonáltal az ombudsman emlékeztet arra, hogy a szerződésnek az ajánlati felhívás feltételeiről szóló I. melléklete szerint a szerződésnek tiszteletben kell tartania az alkalmazandó belga jogszabályokat. A belga bíróságok feladata lenne tehát, hogy a felek közötti jogvita esetén értelmezzék a szerződést.

32. A fenti megfontolások fényében az ombudsman úgy véli, hogy nem lehet helyt adni a panaszosok azon állításának, amely kifejezetten arra vonatkozik, hogy a Bizottság elmulasztotta az ügynökség felügyeletét, valamint a vonatkozó állításnak.

33. Az ombudsman azonban tudatában van annak a ténynek, hogy a panaszosoknak – mint minden polgárnak – joguk van ahhoz, hogy a Bizottsághoz benyújtott kérdéseikre a lehető legteljesebb és legpontosabb tájékoztatást kérjék és kapják meg. Ebben az esetben ésszerűnek tűnik, hogy a panaszosok arra számítsanak, hogy a fent említett ügynökséggel való kapcsolatfelvételt követően a Bizottság tájékoztatta volna őket azokról az okokról, amelyek miatt először azt mondták nekik, hogy tartaléklistára kerültek, de később tájékoztatták őket arról, hogy valójában nem feleltek meg a teszteken. Ez az eltérés valódi aggodalmat keltett a panaszosokban, ami arra késztette őket, hogy megkérdőjelezzék a teljes kiválasztási eljárás tisztességességét és átláthatóságát.

34. Az ombudsman úgy véli, hogy az ügynökséggel való kapcsolattartás során a Bizottságnak ragaszkodnia kellett volna a megfelelő magyarázatok beszerzéséhez, hogy azokat továbbítani tudja a panaszosoknak. Tekintettel arra, hogy a panaszosoknak adott 2009. március 13-i válasza nem szolgált ilyen magyarázattal, az ombudsman további észrevételt fog tenni a Bizottságnak.

C. Következtetés

E panasz kivizsgálása alapján az ombudsman a következő következtetéssel zárja le a panaszt:

A Bizottság nem követett el hivatali visszásságot.

A panaszost és a Bizottságot tájékoztatják erről a döntésről.

További megjegyzés

A Bizottság fontolóra vehetné, hogy ismét felvegye a kapcsolatot az ügynökséggel olyan megfelelő magyarázatok beszerzése érdekében, amelyek lehetővé teszik számára, hogy egyértelműbben tájékoztassa a panaszosokat azokról az okokról, amelyek miatt az ügynökség először tájékoztatta őket arról, hogy sikeresek voltak, majd hat hónappal később arról tájékoztatta őket, hogy nem feleltek meg a teszteken.

P. Nikiforos DIAMANDOUROS

Kelt Strasbourgban, 2010. január 13-án.

[1] A T-127/00. sz., Michael Nevin kontra az Európai Közösségek Bizottsága ügyben hozott ítélet (EBHT-KSZ 2002., I-A-149. o. és II-781. o.) 52–57. pontja.

[2] a határozott idejű vagy munkaerő-kölcsönzés céljából létesített munkaviszonyban álló munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések kiegészítéséről szóló, 1991. június 25-i 91/383/EGK tanácsi irányelv; HL 1991. L 206., 19–21. o.

[3] Az 1987. július 24-i belga törvény.

[4] Lásd fent a T-127/00. sz. Nevin-ügyben hozott ítélet 57. pontját.

[5] Lásd fent a T-127/00. sz. Nevin-ügyben hozott ítélet 58. pontját.

[6] Lásd a II.1.6. cikket: „... ce dernier s'engage a n' invoquer a l'egard de la Commission aucun droit resultant de la relation contractuelle contre la Commission et le Contractant”