# Az európai ombudsman határozata az Európai Bizottságra vonatkozó OI/4/2005/GG hivatalból indított vizsgálat lezárásáról
- Szerző: Európai Ombudsman
- Dátum: 2009-01-20T00:00+01:00[Europe/Paris]
- [URL](https://www.ombudsman.europa.eu/hu/decision/hu/3742)
---
> 1996-ban egy német nem kormányzati szervezet, amely támogatja a menekülteket és a háború áldozatait, kérte a Bizottságot, hogy engedélyezze számára a partnerségi keretmegállapodás aláírását azzal a céllal, hogy a Bizottsággal együttműködve humanitárius munkát végezhessen. 2001-ben a Bizottság elutasította a nem kormányzati szervezet kérelmét. A Bizottság határozatát követően a nem kormányzati szervezet számos panaszt nyújtott be az ombudsmanhoz.
>
> 2005. július 6-i levelében a nem kormányzati szervezet azt állította, hogy a Bizottság szándékosan hátrányos helyzetbe hozta, és csalárd módon járt el kérelme kezelésének módját illetően. E levelet követően az ombudsman hivatalból vizsgálatot indított.
>
> A Bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a panaszos beadványai megalapozatlanok. Az ombudsman számos súlyos hivatali visszásságot állapított meg ebben az ügyben. A korábbi határozatokban (nevezetesen az 1702/2001/GG és a 2862/2004/GG panaszokkal kapcsolatban) már feltárt hiányosságokon kívül úgy vélte, hogy a Bizottság szándékosan eltitkolta az igazságot, és így félrevezette a nem kormányzati szervezetet. Az a mód, ahogyan a Bizottság a nem kormányzati szervezet kérelmét kezelte, ráadásul súlyosan hátrányos helyzetbe hozta a panaszost.
>
> Ezért az ombudsman ajánlástervezetében arra kérte a Bizottságot, hogy kérjen bocsánatot a nem kormányzati szervezettől, és fontolja meg, hogy van-e további lehetőség annak módosítására. Az ombudsman sürgette továbbá a Bizottságot annak mérlegelésére, hogy szükség van-e további intézkedésekre az ilyen hivatali visszásságok újbóli előfordulásának megelőzése érdekében.
>
> A Bizottság elismerte, hogy a kérelmet nagyobb gondossággal kellett volna kezelnie. Nem kért azonban elnézést az NGO-tól. A Bizottság arra is rámutatott, hogy időközben jelentősen javultak a vonatkozó eljárások.
>
> Az ombudsman úgy ítélte meg, hogy a Bizottság beismerése nem volt elegendő az ajánlástervezetében felvetett komoly aggályok eloszlatásához. Megjegyezte, hogy a Bizottság továbbra sem hajlandó konkrét lépéseket tenni a nem kormányzati szervezet ügyében, és megjegyezte, hogy ez a megközelítés csak a vele való együttműködés szándékos megtagadásaként értelmezhető. Tekintettel azonban arra, hogy a hivatali visszásság már régen megtörtént, és hogy új halászati partnerségi megállapodás lépett hatályba, az ombudsman úgy ítélte meg, hogy ebben az esetben nem lenne helyénvaló külön jelentést benyújtani a Parlamentnek. Így kritikus megjegyzéssel zárta le az ügyet.
>
A SAJÁT KEZDEMÉNYEZÉSŰ VIZSGÁLAT HÁTTERE
----------------------------------------
*Ténybeli háttér*
1. 1996. március 20-án az Internationaler Hilfsfonds e.V. (a továbbiakban: IH, német nem kormányzati szervezet) kérelmet nyújtott be az Európai Bizottság Humanitárius Segélyek Főigazgatóságához (a továbbiakban: ECHO), hogy engedélyezzék számára a partnerségi keretmegállapodás aláírását. Általános szabályként az ECHO humanitárius munkáját az FPA-t aláíró partnerügynökségekkel végzi, amelyek meghatározzák a partnerek szerepét, jogait és kötelezettségeit, valamint az alkalmazandó jogi rendelkezéseket. Ez lehetővé teszi az ECHO számára, hogy gyorsan eljárjon anélkül, hogy minden egyes alkalommal ellenőriznie kellene a végrehajtó szervezet támogathatóságát.
2. 1999. június 1-jén kelt levelében az ECHO tájékoztatta az IH-t, hogy 1999. január 1-jén új halászati partnerségi megállapodás lépett hatályba. Az ECHO rámutatott, hogy a kérelmezők által teljesítendő jogosultsági kritériumokat a humanitárius segítségnyújtásról szóló, 1996. június 20-i 1257/96/EK tanácsi rendelet[\[1\]](#_ftn1){#_ftnref1} 7. cikke állapította meg. Hozzátette, hogy az IH-hoz hasonló nem kormányzati szervezetek e kritériumoknak való megfelelését egy háromlépcsős eljárás harmadik részében fogják ellenőrizni.
3. 2000. december 14-én az ECHO tájékoztatta az IH-t, hogy miután aláírta az új megállapodást az előző halászati partnerségi megállapodás aláíró szervezeteivel, most már képes elemezni a hozzá beérkezett 400 nem kormányzati szervezet által benyújtott kérelmet, beleértve az IH-kat is. Az ECHO megjegyezte, hogy az IH időközben javaslatokat nyújthat be olyan operatív projektekre, amelyek „kivételesen elfogadhatók, feltéve, hogy az Önök nemzeti hatóságai megerősítik az Önök szervezetének jogosultságát a fent említett rendelet 7. cikkének (1) és (2) bekezdésével összhangban, és különleges műveleteket hajtanak végre az ECHO meglévő partnerei által nem lefedett régiókban".
4. 2001. január 23-i faxában az ECHO felvette a kapcsolatot az IH-val, és azt javasolta, hogy végezzenek ellenőrzést annak ellenőrzésére, hogy ez utóbbi megfelel-e az 1257/96/EK rendelet 7. cikkében foglalt követelményeknek. Végül nem került sor ilyen ellenőrzésre.
5. 2001. február 1-jei levelében az ECHO arról tájékoztatta az IH-t, hogy 1995-ös kérelmének kézhezvételekor „a partnerségi keretmegállapodás (FPA) aláírásának szokásos feltételeivel összhangban" kérte a német nemzeti hatóságokat, hogy erősítsék meg az IH alkalmasságát, és hogy ezt nem erősítették meg.
6. 2001. július 19‐én az IH‐t arról tájékoztatták, hogy kérelmét elutasították.
7. 2001. július 19‐i levelében és egy azt követő, 2001. augusztus 27‐i levelében a Bizottság megjegyezte, hogy az ECHO 1995. február 16‐án (miután az IH 1995. február 9‐i levelében kérte az FPA másolatát) levelet intézett a német külügyminisztériumhoz, amelyben az IH előzetes döntéshozatal iránti kérelmét kérte. A Bizottság előadta, hogy a német hatóságok pozitív válaszának hiányában az ECHO úgy határozott, hogy felfüggeszti az IH kérelmét.
8. Ezt követően a következő tények merültek fel:
9. 1995. március 15-én a Külügyminisztérium a következő választ továbbította:
„Tájékoztatásunk szerint ez a nem kormányzati szervezet Welthilfe e.V. néven is működik. Tevékenységük indokolta a hivatalos büntetőeljárást, amely még folyamatban van. Ezért kérem, engedje meg, hogy ebben a szakaszban tartózkodjak minden ajánlástól. Tájékoztatásunk szerint a DG 8 kiegészítheti az Ön adatait."
10. 1995 októberében az ECHO megismételte a német hatóságokhoz intézett információkérését. 1995. november 17-i belső feljegyzésében az ECHO intézményi kapcsolatokért felelős tanácsadója, C. arról tájékoztatta az ügyért felelős ECHO-tisztviselőt, hogy a német hatóságoknál dolgozó kapcsolattartója az alábbi okok miatt nem tud hivatkozni az IH-ra:
„Son Bureau ne travaille pas avec cette organisation et donc ne les connait pas."
*Az 1702/2001/GG. sz. panasz*
11. 2001 szeptemberében az IH benyújtotta az üggyel kapcsolatos első panaszát az ombudsmanhoz (1702/2001/GG panasz). Ebben a panaszban az IH a következő állításokat tette:
1. Az, hogy az ECHO nem reagált az 1995-ben benyújtott eredeti kérelmére, megkülönböztetés és hivatali visszásság volt;
2. az ECHO nem biztosított számára lehetőséget arra, hogy meghallgassák a német külügyminisztérium által 1995-ben szolgáltatott információkkal kapcsolatban;
3. Egyetlen potenciális partnertől sem lehetett elvárni, hogy olyan homályos információk alapján nyújtson be javaslatokat, mint amilyeneket az ECHO 2000. december 14-i levele tartalmazott. Úgy tűnt tehát, hogy az ECHO meg kívánja védeni meglévő partnereit a más nem kormányzati szervezetek által támasztott nemkívánatos versennyel szemben;
4. Az ECHO ragaszkodása ahhoz, hogy az IH jogosultsági kritériumoknak való megfelelését ellenőrzés útján ellenőrizzék, megkülönböztetés és hivatali visszásság volt, mivel az ECHO az új halászati partnerségi megállapodást „olyan nem kormányzati szervezetekkel írta alá, amelyek már számos operatív szerződést kötöttek az ECHO-val, de nem tudták aláírni a \[korábbi\] halászati partnerségi megállapodást" (lásd az ECHO 2001. február 1-jei levelét); és
5. Az ECHO megtagadta az ügyirataihoz való teljes körű hozzáférést.
12. Az IH arra kérte az ombudsmant, hogy a) állapítsa meg, hogy hivatali visszásság történt, b) javítsa ki az ECHO aktáiban a jó hírnevét sértő félretájékoztatást, c) utasítsa az ECHO-t, hogy biztosítson teljes körű hozzáférést az aktájához, és d) nyissa meg újra ezt az aktát.
13. Az ügyben hozott határozatában az ombudsman a következő kritikai megjegyzéseket tette:
Helyes igazgatási gyakorlat, hogy a kérelmeket a hatályos szabályok által rájuk rótt követelmények fényében kell megvizsgálni. A jelen ügyben a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az IH kérelmét a német hatóságok előzetes döntéshozatal iránti kérelme hiányában nem lehet kezelni. A jelen ügyben releváns rendelkezések egyike sem tartalmazott azonban olyan feltételt, amely szerint a kérelem jóváhagyásához ilyen hivatkozásra lenne szükség. Az ECHO azon döntése tehát, hogy nem foglalkozik a kérelemmel azon az alapon, hogy hiányzott a nemzeti hatóságoktól származó előzetes döntéshozatal iránti kérelem, hivatali visszásságnak minősül.
A megfelelő ügyintézés elve megköveteli, hogy a kérelmezőket folyamatosan tájékoztassák azokról a döntésekről, amelyeket az igazgatás velük kapcsolatban hoz, különösen akkor, ha a kérelmezők ilyen információkat kérnek[\[2\].](#_ftn2){#_ftnref2} A jelen ügyben a Bizottság azt állította, hogy a nemzeti hatóságoktól származó előzetes döntéshozatal iránti kérelem hiányában úgy határozott, hogy "felfüggeszti" a kérelem elbírálását. Az ombudsman megjegyzi, hogy ezt a határozatot (ha valóban meghozták) soha nem hozták az IH tudomására, bár az utóbbi legalább egyszer érdeklődött az eljárás állásáról. Az, hogy az ECHO nem tájékoztatta az IH-t erről a döntésről, újabb hivatali visszásságnak minősül.
Helyes adminisztratív gyakorlat, ha a kérelmeket észszerű időn belül kezelik. A jelen ügyben az 1996 márciusában, az első halászati partnerségi megállapodás 1998 végén történő lejárta előtt benyújtott kérelemről nem hoztak határozatot, és azt nem közölték az IH-val. Valójában több mint három évbe telt, mire a Bizottság 1999. június 1‐jei levelében tájékoztatta az IH‐t arról, hogy milyen megközelítést kíván alkalmazni vele szemben. A Bizottság nem adott érvényes magyarázatot erre a késedelemre. Az ombudsman ezért megállapítja, hogy a hivatali visszásság harmadik esete, ha az ECHO nem foglalkozik a kérelemmel ésszerű határidőn belül.
A helyes közigazgatási gyakorlat elvei megkövetelik, hogy a kérelmezőnek joga legyen a jogait vagy érdekeit érintő határozat meghozatala előtt észrevételeket tenni. A jelen ügyben az ECHO úgy döntött, hogy a német hatóságoktól kapott információk alapján "felfüggeszti" az IH kérelmét, anélkül, hogy lehetőséget adott volna az IH-nak arra, hogy észrevételeket tegyen ezen információkkal kapcsolatban. Ez újabb hivatali visszásságnak minősül.
14. Ami azt az állítást illeti, hogy az, hogy az ECHO nem foglalkozott az IH kérelmével, szintén megkülönböztetésnek minősült, az ombudsman úgy ítélte meg, hogy az IH nem terjesztett elő elegendő bizonyítékot ezen állítás alátámasztására. Hasonlóképpen, az ombudsman arra az álláspontra helyezkedett, hogy az IH nem bizonyította azt az állítását, hogy a nem kormányzati szervezetektől nem várható el, hogy a halászati partnerségi megállapodás aláírása előtt operatív projektekre vonatkozó javaslatokat nyújtsanak be, valamint azt az állítását, hogy hátrányos megkülönböztetés érte azon az alapon, hogy az ECHO ragaszkodott az ellenőrzéshez ebben az ügyben.
*A 2862/2004/GG. sz. panasz*
15. 2004 szeptemberében az IH új vizsgálat megindítását kérte az ombudsmantól.
16. Az 1702/2001/GG ügyre vonatkozó véleményében az ECHO rámutatott a német külügyminisztériummal 1995-ben folytatott levelezésére, és előadta, hogy a szolgálatai és a német külügyminisztérium közötti folyamatos kapcsolattartás ellenére a német hatóságok 2001. november 15-ig nem szolgáltattak további információkat az IH-ról. Új panaszában az IH a német külügyminisztériumtól kapott információkra hivatkozott. E tájékoztatás szerint, amelyet egy 2002. július 4-én kelt levél tartalmazott, a német külügyminisztérium 1995. március 15-i levelét követően nem érezte úgy, hogy további információkkal kellene ellátnia az ECHO-t az IH-val kapcsolatban, és az ECHO soha nem kérdezte meg az eljárás állásáról, amelyre e levélben hivatkozott. E körülmények fényében az IH azt állította, hogy az ECHO -- saját állításaival ellentétben -- soha nem próbált naprakész, releváns és bizonyíthatóan helyes információkat szerezni róla, és az 1702/2001/GG ügyben megfogalmazott véleményében hazudott az ombudsmannak.
17. Az IH továbbá azt állította, hogy kérelmének ECHO általi kezelése azt mutatja, hogy az ECHO szándékosan csalárd módon járt el. Azt is állította, hogy helytelen az ECHO azon kifogása, amely szerint az IH nem nyilatkozott úgy, hogy hajlandó alávetni magát az ellenőrzésnek.
18. A panasszal kapcsolatos határozatában az ombudsman a következő kritikai észrevételt tette:
Az 1702/2001/GG ügyben megfogalmazott véleményében a Bizottság előadta, hogy „az ECHO és a német külügyminisztérium közötti folyamatos kapcsolat ellenére" a német hatóságok 2001. november 15-ig nem szolgáltattak további információt az IH-ról. Az ombudsman véleménye szerint ezt a kijelentést úgy kell érteni, hogy az az IH ügyével kapcsolatos kapcsolatokra vonatkozik (nem pedig más német nem kormányzati szervezetekkel kapcsolatos kapcsolatokra). Úgy tűnt azonban, hogy a Bizottság 1995. november 17-i belső feljegyzésében leírt kapcsolatfelvételt követően nem került sor ilyen kapcsolatfelvételre. Ilyen körülmények között az ombudsman úgy véli, hogy a Bizottság nyilatkozata félrevezető volt. Ez hivatali visszásságnak minősül.
19. Az ombudsman megjegyezte, hogy bár a vonatkozó állítás minden bizonnyal félrevezető volt, nem állt rendelkezésre elegendő bizonyíték annak bizonyítására, hogy szándékos hazugságról van szó. Úgy vélte továbbá, hogy bár a Bizottság az IH FPA aláírására irányuló kérelmét több szempontból helytelenül és hiányosan kezelte (ezeket az ombudsman az 1702/2001/GG panasz vizsgálatát lezáró határozatában megfogalmazott kritikai észrevételeiben foglalta össze), az IH nem tudta alátámasztani azt az állítását, hogy a Bizottság szándékosan csalárd módon járt el a kérelem kezelése során. Az ombudsman továbbá úgy vélte, hogy nem állapítható meg hivatali visszásság az ECHO azon kifogásával kapcsolatban, amely szerint az IH nem nyilatkozott úgy, hogy hajlandó alávetni magát ellenőrzésnek.
A VIZSGÁLAT TÁRGYA
------------------
*Az IH 2005. július 6-i levele*
20. 2005. július 6-i levelében az IH részletes észrevételeket és jelentős számú dokumentumot nyújtott be azon állításának alátámasztására, hogy az ECHO szándékosan hátrányos helyzetbe hozta és csalárd módon járt el az IH 1996. március 20-i, az FPA-hoz való csatlakozás iránti kérelmének kezelésével kapcsolatban. Az IH számos további állítást is tett.
*Az ombudsman megközelítése*
21. Ezen anyag vizsgálatát követően az ombudsman úgy ítélte meg, hogy az IH által előadott érvek alaposabb vizsgálatot érdemelnek. Az ombudsman úgy vélte, hogy ennek legjobb módja az IH által benyújtott fő állítással kapcsolatos saját kezdeményezésű vizsgálat megindítása.
22. Ami az IH 2005. július 6-i levelében szereplő további állításokat illeti, úgy tűnt, hogy azok nagy része a fent említett fő állításhoz kapcsolódik. Az ombudsman véleménye szerint ezért nem volt ok arra, hogy ezeket az állításokat egyenként kezeljék. Úgy tűnt, hogy ezen állítások fennmaradó része olyan eljárási kérdéseket érint, amelyekkel az ombudsman az 1702/2001/GG és a 2862/2004/GG panaszokkal kapcsolatos határozataiban már foglalkozott. Az ombudsman ezért úgy vélte, hogy e tekintetben sincs szükség további vizsgálatra.
*A hivatalból indított vizsgálatban kért információk*
23. Tekintettel arra, hogy az IH 2005. július 8-i levele 44 oldalnyi szöveget és jóval több mint száz oldalnyi mellékletet tartalmazott, az ombudsman hasznosnak tartotta, hogy a vizsgálatot a Bizottság által kezelendő kérdések összefoglalásával összpontosítsa.
24. Az ombudsman ezért az új vizsgálatot megindító levelében felkérte a Bizottságot, hogy adjon ki véleményt arról az állításról, hogy az ECHO szándékosan hátrányos helyzetbe hozta az IH-t, és csalárd módon járt el az IH 1996. március 20-i, a halászati partnerségi megállapodáshoz való csatlakozás iránti kérelmét illetően.
25. Az ombudsman a következő összefoglalást adta az IH által ezzel összefüggésben felhozott legfontosabb érvekről:
* Az ECHO azon döntése, hogy felfüggeszti IH kérelmét, a német külügyminisztérium által 1995. március 15-én szolgáltatott "információn" alapult. Annak ellenére azonban, hogy ez utóbbi az év folyamán később arról tájékoztatta az ECHO-t, hogy nem ismeri az IH-t, az ECHO nem szüntette meg a felfüggesztést.
* Az ECHO még azelőtt felfüggesztette az IH kérelmét, hogy azt az ECHO-hoz benyújtották volna.
* 2001. augusztus 27‐i levelét megelőzően az ECHO soha nem tájékoztatta az IH‐t arról, hogy kérelmét felfüggesztették.
* Az ECHO soha nem keresett más információforrást az IH-ra vonatkozóan, bár megtehette volna:
\* Az 1996. március 20-án benyújtott halászati partnerségi megállapodás aláírása iránti kérelmében az IH utalt a sürgősségi segély nyújtásával kapcsolatos tapasztalataira, különösen az UNESCO csernobili programjához való hozzájárulására, amely a Bizottság I. Főigazgatóságától is kapott pénzügyi támogatást. Az ECHO mindazonáltal tartózkodott attól, hogy az UNESCO-hoz vagy az I. Főigazgatósághoz forduljon annak érdekében, hogy véleményt kapjon az IH teljesítményéről. Az IH szerint az ECHO minden tőle telhetőt megtett annak érdekében, hogy elkerülje a semleges forrásokból származó információk megszerzését.
\* 1996. június 25-én az IH tájékoztatta az ECHO-t, hogy munkája elismeréseként tiszteletbeli diplomát kapott Ukrajnától, és hogy a német nem kormányzati szervezetek szövetsége, a "Deutscher Spendenrat" elfogadta tagként. Az ECHO így ebből a forrásból is szerezhetett volna információt az IH-ról, de úgy döntött, hogy ezt nem teszi meg.
\* 1997. szeptember 3-án küldött levelében az IH arról tájékoztatta az ECHO-t, hogy a volt Szovjetunió és Kelet-Európa országainak nyújtott sürgősségi segélye jelenleg több mint 27 millió DM-et tesz ki. Az IH arról is tájékoztatta az ECHO-t, hogy a „Verband Entwicklungspolitik deutscher Nichtregierungsorganisationen" (VENRO) tagjaként elfogadták. Az ECHO-nak tehát más forrásból kellett volna beszereznie az IH-ra vonatkozó naprakész információkat.
* 1995. október 17‐én az ECHO tájékoztatta az IH‐t, hogy az általa benyújtott projektjavaslatot bizonyos tartalmi okok miatt nem választották ki finanszírozásra. Az ECHO tehát megtévesztette az IH-t azzal, hogy elhitette vele, hogy javaslatát figyelembe vették, anélkül, hogy megemlítette volna, hogy a halászati partnerségi megállapodás aláírására irányuló kérelmét felfüggesztették. Az ECHO levelének záró formulája, amely szerint az ECHO várakozással tekint a "jövőbeli folyamatos együttműködés" elé, az IH véleménye szerint csak szándékos csalárd megtévesztésnek tekinthető.
* 1996. július 11‐én az IH megkérdezte az ECHO‐t, hogy mi lett az FPA aláírása iránti kérelmével. IH szerint erre a levélre nem érkezett válasz.
* 1996. július 12-i levelében, amelyben válaszolt az IH 1996. június 25-i levelére, az ECHO kijelentette, hogy "észrevette" az IH FPA aláírására irányuló kérelmét, és tájékoztatni fogja az IH-t a további fejleményekről. Az IH szerint az ECHO tehát ismét azt a benyomást keltette, hogy az IH komoly kérelmező az FPA aláírására.
* 1996. augusztus 6‐i levelében az ECHO arról tájékoztatta az IH‐t, hogy az általa benyújtott másik projektjavaslatot költségvetési megszorítások miatt nem választották ki finanszírozásra. IH szerint tehát ismét megtévesztették, amikor azt hitték, hogy komoly jelölt a halászati partnerségi megállapodás aláírására.
* 1997. szeptember 3‐i levelében az IH ismét tájékoztatást kért a kérelemmel kapcsolatos előrehaladásról, és kifejezte abbéli reményét, hogy nem kell tovább várnia. Az IH által e levélben kért „korai választ" azonban az IH szerint nem az ECHO adta meg.
* 1998. január 19‐i levelében, amely látszólag egy telefonbeszélgetést követett, az IH ismét az 1996. március 20‐i kérelmére hivatkozott, és azt kérdezte, hogy milyen lépéseket kell tennie annak érdekében, hogy az ECHO‐tól társfinanszírozást kapjon a humanitárius segítségnyújtási projektekhez. Az IH további információkat is benyújtott a munkájáról. IH szerint erre a levélre nem válaszoltak.
* 1999. január 20-án az IH tájékoztatta az ECHO-t, hogy a volt Szovjetunió és Kelet-Európa országainak nyújtott sürgősségi segélye jelenleg több mint 32 millió DM-et tesz ki. Az IH szerint a halászati partnerségi megállapodást aláíró nem kormányzati szervezetek közül szinte egyik sem tudott hasonló eredményeket felmutatni. 1999. január 26-i válaszában az ECHO rámutatott arra, hogy általános szabályként humanitárius tevékenységét olyan partnerügynökségekkel végezte, amelyek korábban aláírták a halászati partnerségi megállapodást. Az ECHO azt javasolta, hogy IH vegye fel a kapcsolatot G. úrral a halászati partnerségi megállapodással kapcsolatos általános kérdésekben.
* 1999. február 18-i válaszában az IH hangsúlyozta, hogy már 1996-ban kérelmezte az FPA aláírásának engedélyezését. Az IH ezért megkérdőjelezte, hogy egyes nem kormányzati szervezetek "egyenlőbbek" voltak-e, mint mások. IH szerint erre a levélre nem érkezett válasz.
* 1999. május 19‐én az IH ismét emlékeztette az ECHO‐t arra, hogy 1996‐os kérelmét még nem bírálták el. 1999. június 1-jei válaszában az ECHO megjegyezte, hogy 1999. január 1-jén új halászati partnerségi megállapodás lépett hatályba, hogy jelenleg találkozókat szervez annak érdekében, hogy meglévő partnereivel aláírja ezt a halászati partnerségi megállapodást, és hogy a jövőben megvizsgálják az olyan nem kormányzati szervezetek partnerségi kérelmeit, amelyek korábban szerződést kötöttek az ECHO-val. Az ECHO kifejtette továbbá, hogy az utolsó lépés annak ellenőrzése lenne, hogy azok a nem kormányzati szervezetek, amelyek soha nem működtek együtt az ECHO-val, megfelelnek-e a támogathatósági kritériumoknak, és hogy az IH ebbe a harmadik kategóriába tartozik. IH szerint tehát ismét megtévesztették.
* 1999. június 23-i válaszában az IH kifogásolta az ECHO megközelítését, és azt állította, hogy lehetővé kellett volna tenni számára, hogy jóval az új megállapodás hatálybalépése előtt aláírja a halászati partnerségi megállapodást. Az IH azt is megkérdezte, hogy már most benyújthat-e projektjavaslatokat az ECHO-nak. IH szerint erre a levélre nem érkezett válasz.
* 2000. május 17-én az IH ismét tájékoztatást kért arról, hogy mikor írhatja alá a halászati partnerségi megállapodást. 2000. május 22-i válaszában az ECHO elnézést kért a késedelemért, rámutatva annak súlyos munkaterhére. Az ECHO hangsúlyozta, hogy kellő időben tájékoztatni fogja az IH-t alkalmazásának eredményéről.
* 2000. december 14-én küldött levelében az ECHO ismét elnézést kért a késedelemért, és kijelentette, hogy miután aláírta az új halászati partnerségi megállapodást a korábbi aláírókkal, immár képes kezelni a 400 másik nem kormányzati szervezet, köztük az IH kérelmeit.
* 2001. február 1-jén, az IH telefonhívásaira válaszolva az ECHO tájékoztatta az IH-t, hogy igaz, hogy már kérelmezte az előző halászati partnerségi megállapodás aláírásának engedélyezését, de hozzátette: „A partnerségi keretmegállapodás aláírásának szokásos feltételeivel összhangban felkértük a német nemzeti hatóságokat, hogy erősítsék meg alkalmasságát. Az ECHO hangsúlyozta, hogy azóta új szabályokat fogadtak el, hogy a halászati partnerségi megállapodást ennek megfelelően módosítani kellett, és hogy az új halászati partnerségi megállapodás 1999. január 1-jén lépett hatályba.
* 2001. július 19-i levelében (amely az IH által 2001. július 6-án hozzá intézett levélre válaszolt) az ECHO többek között a következőket fejtette ki:
„Amint azt Ön is jól tudja, a németországi humanitárius szervezetekkel kapcsolatos tájékoztatásért felelős német hatóság az *Auswärtiges Amt*. Az ECHO e célból 1995-ben megfelelően konzultált vele, miután megkapta a halászati partnerségi megállapodás aláírására irányuló kérelmét. A német hatóságok pozitív válaszának hiányában a kérelmet nem lehetett elbírálni.
1999-ben, az új halászati partnerségi megállapodás hatálybalépésével az ECHO újra megnyitotta az Ön pályázati anyagát, és úgy határozott, hogy jogosultsági ellenőrzést folytat, amely az összes kérelmező esetében elfogadott szokásos eljárás, amennyiben a nemzeti hatóságok nem erősítik meg, hogy megfelelnek \[az 1257/96/EK rendelet\] 7. cikkének."
IH szerint ezek a kijelentések szándékos hazugságnak minősülnek.
* Az IH úgy vélte, hogy az ECHO 1996 és 2001 között soha nem vizsgálta a kérelmét, hogy több mint hat éven keresztül brutálisan hátrányosan megkülönböztették, hogy az ECHO önkényesen és méltánytalanul járt el a bojkottjával, és hogy az ECHO helytelen és ellenőrizetlen információk alapján szándékosan és csalárd módon kizárta őt az FPA-eljárásból.
A VIZSGÁLAT
-----------
26. 2005. szeptember 7-én az ombudsman kikérte a Bizottság véleményét az ügyben. A Bizottság 2005. december 19-én küldte meg véleményét. A véleményt továbbították az IH-nak, amely 2006. április 3-án nyújtotta be észrevételeit.
27. 2006. május 3‐án az IH továbbította az ombudsmannak az Elsőfokú Bírósághoz 2006. április 21‐én benyújtott keresetlevelének másolatát. Úgy tűnt, hogy ez a kérelem a jelen vizsgálat tárgyát képező tényekre vonatkozik. 2006. május 15-én küldött levelében az ombudsman arról tájékoztatta IH-t, hogy az Elsőfokú Bíróság elé terjesztett ügy fényében adott esetben le kell zárnia a jelen vizsgálatot. Ezt megelőzően azonban felkérte IH-t, hogy nyújtsa be az e kérdéssel kapcsolatos észrevételeit. Az ugyanazon a napon megküldött válaszában az IH arról tájékoztatta az ombudsmant, hogy visszavonta az említett kérelmet, és ezért a jelen vizsgálatot folytatni kell.
28. 2006. június 16-án, augusztus 28-án, szeptember 10-én és 12-én az IH további tájékoztatást nyújtott az ombudsmannak.
29. 2007. november 14-én az ombudsman ajánlástervezetet intézett a Bizottsághoz.
30. 2007. november 27-én IH levelet intézett az ombudsmanhoz, amelyben kifejezte háláját az általa elfogadott megközelítésért.
31. 2007. december 11-én az ombudsman arról tájékoztatta az IH-t, hogy erre irányuló kérelmei nyomán az ajánlástervezet egy példányát továbbították az Európai Bíróság és az Európai Parlament elnökének.
32. A Bizottság 2008. április 30-án küldte meg részletes véleményét. Ezt a véleményt észrevételezésre továbbították az IH-nak, amelyet 2008. május 9-én, július 28-án, december 4-én, 9-én és 12-én küldött meg.
AZ OMBUDSMAN ELEMZÉSE ÉS KÖVETKEZTETÉSEI
----------------------------------------
### A. Előzetes megjegyzések
33. A jelen kifogás érdemi vizsgálata előtt két előzetes kérdést kell megvizsgálni.
34. Először is meg kell jegyezni, hogy a jelen vizsgálat, bár egyébként teljes körű lenne, csak az IH-nak a halászati partnerségi megállapodás aláírása iránti kérelmének kezelésére vonatkozik, annak 2001. július 19-i elutasításáig. A Bizottság véleményével kapcsolatos észrevételeiben és más levelezésben az IH az ECHO 2001. szeptember 11-i feljegyzésére is hivatkozott, amely szerint az IH azért feketelistázza őt, mert hivatali visszásságra vonatkozó állításokat fogalmazott meg a Bizottsággal szemben. Ez egy további, komoly állítás. Mivel azonban az így felvetett kérdés nem kapcsolódik elválaszthatatlanul a jelen hivatalból indított vizsgálat tárgyához, az ombudsman úgy ítélte meg, hogy célszerű azt külön panaszként nyilvántartásba venni (1434/2006/GG). Az e panaszban felvetett kérdéssel azóta az ombudsman által indított hivatalból indított vizsgálat (OI/3/2007/GG) foglalkozott.
35. Másodszor, a Bizottság véleményében hangsúlyozta, hogy az ECHO feladata elsősorban az életek megmentése és megőrzése a rendelkezésre álló legmegbízhatóbb végrehajtó partnereken keresztül, és hogy az általa erre a célra használt nem kormányzati szervezetek nyújtják a támogatást, de nem ők a források végső kedvezményezettjei. Az ombudsman teljes mértékben egyetért ezekkel a megjegyzésekkel. Az a tény azonban, hogy az ECHO fő feladata az uniós humanitárius segítségnyújtás kedvezményezettjei felé irányul, nem mentesíti az ECHO-t azon kötelezettsége alól, hogy a partnerszervezetekkel fenntartott kapcsolataiban betartsa a megfelelő ügyintézés elveit. Az ombudsman örömmel veszi tudomásul, hogy a Bizottság maga is rámutatott arra, hogy mindig elkötelezett az összes kérelemnek az alkalmazandó szabályok alapján történő komoly és tisztességes értékelése mellett.
### B. Az IH kérelmének Bizottság általi kezelése
*Az ombudsman elé terjesztett érvek*
36. Véleményében a Bizottság a következő észrevételeket tette:
37. A Bizottság a következő új elemeket azonosította az ombudsman által már megvizsgált és lezárt korábbi panaszokhoz képest:
* Az IH szerint a Bizottság nem vette figyelembe az IH által az alkalmazása keretében benyújtott hivatkozásokat, és ezért nem fordult sem az UNESCO-hoz, sem az I. Főigazgatósághoz annak érdekében, hogy képet kapjon az IH működési teljesítményéről;
* Az IH azt állította, hogy a Bizottság nem fordított kellő figyelmet az IH által Ukrajnából munkája elismeréseként kapott tiszteletbeli oklevélre, és nem fordult a Deutscher Spendenrathoz az IH-ra vonatkozó információk beszerzése érdekében; és
* Az IH továbbá azt állította, hogy a Bizottság nem fordult a VENRO-hoz annak érdekében, hogy naprakész információforrást szerezzen az IH-ról.
38. A Bizottság megerősítette, hogy nem használta fel a fent említett információforrásokat, mivel ez akkoriban nem minősült szokásos közigazgatási gyakorlatnak; a jelenlegi kiválasztási eljárás során sem ez volt a bevett gyakorlat. A halászati partnerségi megállapodás kérelmezőivel kapcsolatos információk tekintetében a Bizottság elsősorban a maguktól a kérelmezőktől kapott dokumentumok elemzésére, valamint az illetékes nemzeti hatóságoktól (azaz a tagállamok által a Humanitárius Segítségnyújtási Bizottságban való képviselőikként kiválasztott hatóságoktól) származó hivatkozásokra támaszkodott. A Bizottság fenntartotta magának a jogot, hogy a kérelmezők közvetlen ellenőrzése révén ellenőrizze és adott esetben felülbírálja e hivatkozások bármelyikét (lásd a halászati partnerségi megállapodás 9.4. cikkét).
39. Ami az IH által felhozott további új elemnek tűnhet, nevezetesen annak az állításnak, hogy a Bizottság többször is megtévesztette az IH-t a jogos bizalmában, az nem tény, hanem a tények személyes értelmezése. Az IH szerint ezek az állítólagos megtévesztések kétfélék voltak: a halászati partnerségi megállapodás aláírásával, valamint a humanitárius műveletekre vonatkozó egyedi finanszírozási megállapodások aláírásával kapcsolatosak. Az FPA aláírását illetően az IH az 1996. július 12-i levélre hivatkozott, amelyben a Bizottság kijelentette, hogy tájékoztatni fogja az IH-t a további fejleményekről. Valójában ez volt a helyzet. A Bizottság számára ugyanis ebben az időpontban az IH pályázati anyagát még nem zárták le. Ami az egyedi finanszírozási megállapodásokat illeti, az IH önkényes kapcsolatot teremtett a Bizottság által az IH által benyújtott két projektjavaslat elutasítására adott indokolás és az IH által a partnerségi keretmegállapodás aláírása iránt benyújtott kérelem státusza között. A Bizottság ezért nem tudott egyetérteni az IH azon állításaival, hogy jogos reményei szerint megtévesztette az IH-t.
40. Úgy tűnt, hogy az IH által felhozott fennmaradó állítások ismét ugyanazokra a tényekre vonatkoznak, amelyek 1996 és 1999 között történtek, és ugyanazokat a gyanúkat tükrözik, amelyeket az ombudsman korábbi vizsgálatai során már többször és alaposan megvizsgált. Ezekre az állításokra a Bizottság csak korábbi nyilatkozatainak és a kérelem kezelése során tanúsított jóhiszeműségének megerősítésével tudott válaszolni. IH kérelmét komoly aggályok miatt függőben hagyták. Adminisztratív késedelmet szenvedett, mivel az IH-t kevés információval látták el, amit az ombudsman korábbi határozataiban már bírált. IH kérelme azonban semmilyen hátrányos megkülönböztetésnek nem volt kitéve. Azt a tényt, hogy 1996-tól 1999-ig a Bizottság készenléti álláspontot fogadott el (a nemzeti hatóságoktól kapott új információk beérkezéséig), ahelyett, hogy proaktív hozzáállást tanúsított volna ugyanezekkel a nemzeti hatóságokkal (a felperesre vonatkozó elfogadható hivatkozások benyújtására jogosult egyedüli szervezetekkel) szemben, az ombudsman már korábbi alkalmakkor megkérdőjelezte.
41. Igaz, hogy a Bizottság gyorsan feldolgozhatta volna a kérelmet, és elutasíthatta volna azt a német külügyminisztérium által 1995-ben rendelkezésére bocsátott információk alapján, szem előtt tartva, hogy a kérelmező szervezetek erkölcsi integritása vitathatatlan jogosultsági kritérium, csakúgy, mint átláthatóságuk az e tekintetben releváns valamennyi információ szolgáltatásában. Az azonban, hogy a Bizottság ezt elmulasztotta, nem tekinthető az IH-val szembeni előítéletes negatív hozzáállás bizonyítékának. Ehelyett a Bizottság nyitva hagyta az utat az ügy további fejleményei előtt. Aktívan nem törekedett arra, hogy bizonyító erejű bizonyítékot szerezzen a támogathatóság hiányáról.
42. Az IH 1999 és 2001 közötti eseményekről szóló beszámolójában a Bizottság nem talált új elemeket az IH korábbi panaszaihoz képest. 1999. június 1-jén az IH-t tájékoztatták egy új halászati partnerségi megállapodás hatálybalépéséről. A kérelmek feldolgozása tételekben történt, amint azt az 1999. június 1-jei levélben bejelentették. Mint minden más pályázó esetében, támogathatósági ellenőrzést javasoltak az IH-nak, amelyet ez utóbbi elutasított. Az ombudsman a 2862/2004/GG panaszra vonatkozó határozatában elismerte, hogy úgy tűnik, „nem vitatott, hogy a panaszos \[IH\] nem fogadta el ezt a konkrét ellenőrzési kérelmet". Ez az elutasítás arra késztette a Bizottságot, hogy elküldje az IH-nak a 2001. július 19-i elutasító levelet, amelyben nem állapítható meg hamis nyilatkozat.
43. Az IH azon következtetése, hogy alkalmazásának kezelése „diszkriminatív", „önkényes", „tisztességtelen" és csalárd" volt, ezért nemcsak a bizonyítékok hiányán alapult, hanem a Bizottságra nézve is rágalmazó volt. A Bizottság véleménye szerint az IH csak azt tudta bizonyítani az eseményekre vonatkozó további visszaemlékezéseivel, hogy a Bizottság nem dolgozta fel gyorsan a halászati partnerségi megállapodás aláírására irányuló kérelmét 1996-ban. Úgy tűnik, hogy a Bizottságot felkérték annak bizonyítására, hogy magatartását nem szándékos "conventio ad excludendum" vagy az IH-val szembeni hátrányos megkülönböztetés szándéka motiválta. A Bizottság megismételte, hogy az IH kérelmét tisztességesen és megkülönböztetés nélkül kezelte. IH nem bizonyította az ellenkezőjét.
44. Ismételten hangsúlyozni kell, hogy az IH kérelmének feldolgozásához 1999 és 2001 között szükséges idő számos adminisztratív okkal magyarázható. Ezek közé tartozott i. a feldolgozandó akták száma és a tényállás idején rendelkezésre álló erőforrások közötti egyensúlyhiány; ii. az IH kérelmének megalapozottságával kapcsolatos objektív aggályok, amelyek a szokásos eljárás során szerzett hivatalos és dokumentált információkon alapultak; és iii. a Bizottság értékelése az IH kérelmével kapcsolatos *eseti,* munkaerő-igényes vizsgálat költséghatékonyságáról, a szokásos értékelési eljárástól eltérve.
45. Észrevételeiben az IH számos kérdésre kiterjedő részletes észrevételeket nyújtott be. Az IH legfontosabb megjegyzései a következőképpen foglalhatók össze:
46. A Bizottságnak az IH által benyújtott hivatkozásokkal kapcsolatos álláspontja érthetetlen volt. A Bizottságnak az FPA-kérelmek kezelésére vonatkozó saját „Critères operationnels" című dokumentumának 6. pontja kifejezetten utalt a kérelmezőre vonatkozó referenciák beszerzésének szükségességére. Ugyanez igaz e kritériumok 10. pontjára is. Az IH jelentős számú releváns referenciát nyújtott be a Bizottságnak. A Bizottság azon állítása, hogy nem használta fel a fent említett információforrásokat, mivel ez akkoriban nem minősült szokásos közigazgatási gyakorlatnak, egyszerűen hamis és nyilvánvaló hazugság volt. Inkább abból kellett kiindulni, hogy ezeket a hivatkozásokat figyelmen kívül hagyták, mivel nem illeszkedtek az IH azon negatív álláspontjához, amelyet az ECHO már kialakított.
47. A Bizottság a német külügyminisztériumot jelölte meg azon illetékes nemzeti hatóságként, amelynek referenciáira támaszkodott. A német külügyminisztérium azonban az IH ügyvédjének címzett 1996. november 25-i levelében megerősítette, hogy nem rendelkezik hatáskörrel a német nem kormányzati szervezetek értékelésére.
48. Ami az 1996. július 12-i levelet illeti, a Bizottság véleményében azt állította, hogy az IH kérelmével kapcsolatos akta akkor még nem volt teljes[\[3\].](#_ftn3){#_ftnref3} Fel kell tenni a kérdést, hogy az ECHO miért nem kérte egyszerűen az IH-t, hogy adja meg a hiányzó információkat.
49. Az IH nyilvánvalóan rendelkezett a szükséges erkölcsi feddhetetlenséggel, amint azt a Bizottsághoz benyújtott számos hivatkozása is mutatja.
50. A Bizottság előadta, hogy gyorsan feldolgozhatta volna a kérelmet, és azt a német külügyminisztériumtól 1995-ben kapott információk alapján elutasította. Kötelessége volt ugyanis a kérelem gyors elbírálása. Mielőtt azonban a kérelmet az említett információk alapján elutasították volna, IH-t meg kellett volna hallgatni.
51. 1995. november 17‐i feljegyzésében C. a következőket tette hozzá:
"Il paraît que la personne qui a quelques informations précises à propos de cette organisation, est un certain M. \[S.\] qui est à la DG VIII/B/2. Je pense que tu pourrais t'informer d'une manière plus satisfaisante auprès de M. \[S.\]."
Ez megerősítette, hogy valóban volt kapcsolat az ECHO és a VIII. Főigazgatóság között, amint azt az IH mindig is gyanította.
52. Egyértelmű volt, hogy a Bizottság szándékosan járt el. Jogellenes megközelítése az IH kérelmét elutasító 2001. évi határozatban csúcsosodott ki. Ez a határozat szintén jogellenes volt, mivel IH-t korábban nem hallgatták meg.
53. A Bizottság nem ismerte el, hogy senkihez sem fordult Németországban annak érdekében, hogy a kérelem 1996. március 20‐i benyújtását követően információkat szerezzen az IH‐ról.
54. Az ECHO egyetlen más nem kormányzati szervezetet sem kezelt úgy, mint az IH-t.
55. 1996 óta az IH több mint egy tucat alkalommal javasolta a VIII. Főigazgatóságnak, hogy vessék alá semleges ellenőrzésnek. Az IH Németországban is önkéntes ellenőrzéseken esett át, megfelelt a VENRO által meghatározott feltételeknek, és a német adóhatóságok éves ellenőrzése alatt állt. Az ilyen ellenőrzés elvégzésének megakadályozásában vezető szerepet játszott a Bizottság Jogi Szolgálata. Lehetséges, hogy 2001-ben ellenőrzéseket végeztek olyan nem kormányzati szervezeteknél, amelyek csak a közelmúltban nyújtották be kérelmüket. Azonban egyetlen olyan nem kormányzati szervezetet sem ellenőriztek, amely már 1996-ban pályázott. Az ügy körülményei között az IH-tól nem lehetett elvárni, hogy anélkül vesse alá magát ellenőrzésnek, hogy előzetesen pontosításokat kapott volna alkalmazásának felfüggesztésére vonatkozóan. Az ECHO azáltal, hogy 1996-ról 2001-re halasztotta az ellenőrzést, nyilvánvalóan megsértette a tisztességes eljárásra vonatkozó kötelezettségét.
56. Az ECHO általi ellenőrzésnek nem volt jogalapja. Az 1257/96/EK rendelet csak a már megkötött finanszírozási szerződések keretében irányzott elő ellenőrzéseket.
57. A Bizottságot már 1996 tavaszán tájékoztatták arról, hogy az IH felelőseire vonatkozó előzetes vizsgálatot 1996. április 30-án lezárták. Nem volt olyan szabály, amely arra kötelezte volna az IH-t, hogy felhívja az ECHO figyelmét arra, hogy előzetes vizsgálat van folyamatban. 1996-ban az ECHO tudta, hogy a vizsgálatot lezárták.
58. Egyértelmű volt, hogy a nemzeti hatóságok döntöttek arról, hogy a halászati partnerségi megállapodás aláírására irányuló kérelem sikeres-e vagy sem. Így csak a nemzeti hatóságok számára elfogadható nem kormányzati szervezetek lehetnek sikeresek. Az ECHO alárendelt pozícióra korlátozódott, és így nem kezelte önállóan és semlegesen az alkalmazásokat. Az ombudsman következetlen módon járna el, ha biztosítaná az ECHO számára azt a jogot, hogy ragaszkodjon egy olyan ellenőrzéshez, amelyet ez utóbbi a német külügyminisztérium által szolgáltatott információkra hivatkozva indokolt. Ismételten hangsúlyozni kell, hogy 2001. december 14-i levelében az ECHO jelezte, hogy a projektjavaslatok „kivételesen" még a halászati partnerségi megállapodás IH általi aláírása előtt elfogadhatók, „feltéve, hogy az Önök nemzeti hatóságai a fent említett rendelet \[1257/96/EK rendelet\] 7. cikkének (1) és (2) bekezdésével összhangban megerősítik az Önök szervezetének támogathatóságát".
59. 1995. március 15-i levelében a német külügyminisztérium nem szolgáltatott olyan információt, amely releváns lenne annak megállapítása szempontjából, hogy az IH megfelel-e a szükséges kritériumoknak, hanem arra szorítkozott, hogy (tévesen) megállapítsa, hogy „hivatalos büntetőeljárásról" van szó.
60. Nem kormányzati szervezetként az IH nem volt köteles együttműködni a kormánnyal. Az egyetlen releváns hatóság a német adóhatóság volt. Az e hatóságokra vonatkozó dokumentumokat azonban az 1996. március 20-án benyújtott kérelemmel együtt nyújtották be.
*Az ombudsman ajánlástervezethez vezető értékelése*
61. Az ombudsman megjegyezte, hogy az IH alapvetően azzal érvelt, hogy kérelmének Bizottság általi kezelését nemcsak az ombudsman által már azonosított egyedi hivatali visszásságok jellemezték, hanem az alapvetően hibás volt. Amint azt fentebb említettük, az IH úgy vélte, hogy az ECHO szándékosan hátrányos helyzetbe hozta, és hogy az ECHO csalárd módon járt el. Az IH szerint ez a következtetés akkor következik be, ha a jelen ügy valamennyi releváns tényét teljes egészében megvizsgáljuk.
62. Annak megállapítása érdekében, hogy ez a komoly állítás indokolt-e, az ombudsmannak meg kellett vizsgálnia az összes releváns tényt és érvet annak értékelése céljából, hogy azok alátámasztják-e az IH álláspontját. Ennek során helyénvalónak tűnt alapvetően időrendben eljárni, kezdve az IH és az ECHO között a halászati partnerségi megállapodással kapcsolatban létrejött első kapcsolatfelvétellel.
63. Az ombudsman úgy vélte, hogy az IH kérelmének kezelésével kapcsolatban a következő szakaszok különböztethetők meg: az ECHO kapcsolatai a német külügyminisztériummal 1995-ben; az IH 1996. március 20-i kérelme; iii. az ECHO reakciója az IH által benyújtott két konkrét projektjavaslatra; iv. az ECHO 1996. július 12-i levele; v. az IH 1997. szeptember 3-i és 1998. január 19-i levelei; vi. az ECHO 1999. január 26-i levele; vii. az IH 1999. február 18-i és május 19-i levelei, valamint az ECHO 1999. június 1-jei levele; viii. az ECHO elutasította az IH kérelmét.
i. Az ECHO kapcsolatai a német külügyminisztériummal 1995-ben
64. Az ombudsman megjegyezte, hogy 1995. február 9-én az IH kérte az ECHO-tól a halászati partnerségi megállapodás egy példányát, és bizonyos információkat szolgáltatott magáról. 1995. február 16-án az ECHO levelet intézett a német külügyminisztériumhoz, amelyben az utóbbi véleményét kérte az IH "munkájáról és tapasztalatairól". 1995. március 15-i válaszában a német külügyminisztérium rámutatott, hogy az IH tevékenysége „hivatalos büntetőeljáráshoz" vezetett, amely még folyamatban van, és ezért tartózkodni kíván attól, hogy ebben a szakaszban ajánlásokat tegyen. A német külügyminisztérium azonban hozzátette, hogy úgy tűnik, a Bizottság VIII. Főigazgatósága (DG VIII) további információkkal tud szolgálni.
65. 1995. október 26-án az ECHO megismételte a német hatóságokhoz intézett, az IH-ra vonatkozó információkérését. Egy 1995. november 17-i belső feljegyzés szerint, amelyet C. úr, az ECHO intézményi kapcsolatokért felelős tanácsadója írt, a német hatóságoknál dolgozó kapcsolattartója az alábbi okok miatt nem tudott hivatkozni az IH-ra: „Son Bureau ne travaille pas avec cette organisation et donc ne les connait pas." C. úr azonban hozzátette: "Il paraît que la personne qui a quelques informations précises à propos de cette organisation, est un certain M. \[S.\] qui est à la DG VIII/B/2. Je pense que tu pourrais t'informer d'une manière plus satisfaisante auprès de M. \[S.\]." C. úr feljegyzése nem határozza meg a német hatóság kilétét, amellyel kapcsolatba lépett. A Bizottság azonban következetesen előadta, hogy -- amint azt például az IH-nak címzett 2001. július 19-i levelében kifejtette -- „a németországi humanitárius szervezetekkel kapcsolatos tájékoztatásért felelős német hatóság az *Auswärtiges Amt*". Egyértelmű tehát, hogy C. 1995. november 17-i feljegyzése a német külügyminisztériummal való kapcsolatfelvételre vonatkozik. A Bizottság egyébként soha nem vitatta ezt a tényt.
66. Az ECHO az IH-hoz intézett 2001. július 19-i levelében arra az álláspontra helyezkedett, hogy a német hatóságok pozitív válaszának hiányában nem volt lehetősége az IH kérelmének kezelésére. Az 1702/2001/GG panaszra vonatkozó véleményében a Bizottság előadta, hogy a német hatóságok negatív, de nem végleges válaszai fényében az ECHO felfüggesztette az IH kérelmének kezelését.
67. Az ombudsmanhoz intézett 2005. július 6-i levelében az IH bírálta azt a tényt, hogy az ECHO még azelőtt felfüggesztette kérelmét, hogy azt az ECHO-hoz benyújtották volna.
68. Ez a beadvány szerepelt abban az összefoglalóban, amelyet az ombudsman továbbított a Bizottságnak, amikor véleményt kért a jelen ügyről. Az ombudsman ezért sajnálatosnak találta, hogy a Bizottság véleményében nem foglalkozott ezzel a kérdéssel. Az e kérdésre vonatkozó igazoló dokumentumok hiányában egyértelműen hasznos lett volna tudni, hogy a Bizottság pontosan mikor döntött úgy, hogy felfüggeszti az IH kérelmének elbírálását. Figyelembe kell azonban venni azt a tényt, hogy az ilyen felfüggesztés elméleti maradt volna, és nem érintette volna az IH jogait egészen addig az időpontig, amikor az IH kérelmét 1996. március 20-án ténylegesen benyújtották az ECHO-hoz. Úgy tűnt tehát, hogy nincs szükség további vizsgálatokra a felfüggesztés pontos időpontját illetően. Azt a kérdést, hogy a német külügyminisztérium által szolgáltatott információk hatással voltak-e az ECHO 1995. október 17-i határozatára, amellyel az IH által benyújtott konkrét projektre vonatkozó javaslatot elutasították, az alábbiakban vizsgáljuk meg.
69. Mind a német külügyminisztérium 1995. március 15-i feljegyzése, mind az ECHO 1995. november 17-i belső feljegyzése az IH-ra vonatkozó lehetséges információforrásként hivatkozott a VIII. Főigazgatóságra. Az utóbbi feljegyzés még egy, a VIII. Főigazgatóságon dolgozó tisztviselő nevét is tartalmazta, aki ilyen információkkal szolgálhatott. E körülményekre tekintettel nagyon valószínűnek tűnt, hogy az ECHO valóban felvette a kapcsolatot a VIII. Főigazgatósággal annak érdekében, hogy további információkat szerezzen az IH-ról. Észrevételeiben az IH rámutatott arra, hogy az 1995. november 17-i feljegyzés megerősítette az ECHO és a VIII. Főigazgatóság közötti kapcsolat fennállását, amit mindig is gyanított. Az ombudsman úgy vélte, hogy semmi sem akadályozza az ECHO-t abban, hogy a Bizottság más szervezeti egységeinél rendelkezésre álló információforrásokat használjon fel. Meg kell jegyezni, hogy maga az IH tájékoztatta az ECHO-t arról, hogy az I. Főigazgatóság pozitívan értékelte a munkáját. Más lenne a helyzet, ha az ECHO az ilyen belső kapcsolatokon keresztül az IH számára hátrányos információkat szerzett volna, és ha az ECHO ezeket az információkat használta volna fel az IH kérelmének kezelése során. A Bizottság azonban soha nem hivatkozott ilyen információ megadására vagy felhasználására. Bár az ombudsman elfogadta, hogy ez nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az ECHO mégis figyelembe vegye ezeket az információkat, úgy vélte, hogy a fent említett forgatókönyvre vonatkozó egyértelmű bizonyítékok hiányában vizsgálatának azokra az információkra kell összpontosítania, amelyeket az ECHO kétségtelenül felhasznált, azaz a német külügyminisztérium által szolgáltatott információkra.
ii. Az IH 1996. március 20-i kérelme
70. Mind a Bizottság, mind az IH egyetért abban, hogy ez utóbbi 1996. március 20-án nyújtotta be hivatalos kérelmét az FPA aláírására.
71. A kérelemmel kapcsolatos álláspontjának alátámasztása érdekében a Bizottság számos megfontolást tett. Úgy tűnik, hogy ezek a megfontolások a következőképpen foglalhatók össze: (1) A német külügyminisztérium pozitív referenciájának hiányában IH kérelmét nem lehetett elbírálni; (2) a szellemi tulajdonnal kapcsolatos egyéb információforrások, például az UNESCO, az I. Főigazgatóság, a Deutscher Spendenrat (német nem kormányzati szervezetek szövetségeként) vagy a VENRO használata akkoriban nem minősült szokásos közigazgatási gyakorlatnak; (3) az IH kérelmének kezelését a német hatóságok elutasító, de nem végleges válaszai miatt felfüggesztették; és 4. komoly aggályok merültek fel az IH erkölcsi integritását illetően.
72. Ezen okok közül az *elsőt* illetően az ombudsman úgy vélte, hogy rövid lehet, mivel ezt a kérdést az 1702/2001/GG panaszra vonatkozó határozatában már megvizsgálta. Ebben a határozatban az ombudsman megállapította, hogy az IH kérelme szempontjából releváns rendelkezések egyike sem tartalmazott olyan feltételt, amely szerint ahhoz, hogy az ECHO jóváhagyhassa a halászati partnerségi megállapodás aláírására irányuló kérelmet, a nemzeti hatóság pozitív referenciájára van szükség. Ez a megállapítás továbbra is érvényes volt, és a Bizottság nem terjesztett elő érveket annak megkérdőjelezésére.
73. Az ombudsman azonban úgy vélte, hogy az IH által a Bizottság véleményének vonatkozó részeivel kapcsolatban tett észrevételek e tekintetben további észrevételeket tesznek szükségessé. Ezekben az észrevételekben az IH rámutatott arra, hogy nem kormányzati szervezetként, azaz nem kormányzati szervezetként nem köteles együttműködni a német kormánnyal. Az IH előadta továbbá, hogy egyértelmű, hogy a nemzeti hatóságok döntöttek arról, hogy a halászati partnerségi megállapodás aláírására irányuló kérelem sikeres volt-e vagy sem. Az IH véleménye szerint így csak a nemzeti hatóságok számára elfogadható nem kormányzati szervezetek lehetnek sikeresek. Az ombudsman úgy véli, hogy ezek az észrevételek valóban helytállóak. Amint azt az ombudsman az 1702/2001/GG panaszra vonatkozó határozatában már említette, a nemzeti hatóságok észrevételei vagy hivatkozásai hasznosak lehetnek az ECHO számára annak eldöntésekor, hogy egy nem kormányzati szervezet teljesíti-e a halászati partnerségi megállapodás aláírásához szükséges feltételeket. Az ombudsman azonban úgy vélte, hogy nem lenne elfogadható, ha az ECHO pusztán a nemzeti hatóság pozitív hivatkozásának meglétére vagy hiányára hagyatkozna annak eldöntéséhez, hogy a halászati partnerségi megállapodás aláírására irányuló kérelem elfogadható-e[\[4\].](#_ftn4){#_ftnref4} Ilyen esetben a nem kormányzati szervezetek támogathatóságára vonatkozó döntést ténylegesen a nemzeti hatóságok hoznák meg, nem pedig maga az ECHO.
Véleményében a Bizottság rámutatott arra, hogy fenntartja magának a jogot arra, hogy a kérelmezők közvetlen ellenőrzése révén ellenőrizze és adott esetben felülbírálja e hivatkozások bármelyikét. Nyilvánvaló azonban, hogy az ilyen ellenőrzések lehetőségét a jelen ügyben még csak nem is mérlegelték, legalábbis nem az ECHO 2001. januári, ellenőrzés elvégzésére vonatkozó javaslata előtt. Mint már említettük, a 2001. július 19-i levél egyértelműen kimondta, hogy a német hatóságokkal „megfelelően konzultáltak", és hogy „a német hatóságok pozitív válaszának hiányában a kérelmet nem lehetett elbírálni".
74. Ami a fent említett okok közül a *másodikat* illeti, az IH rámutatott arra, hogy 1996. március 20-i kérelmében tájékoztatta a Bizottságot korábbi munkájáról, beleértve az UNESCO és az I. Főigazgatóság számára végzett munkát is, és számos pozitív referenciát tartalmazott. Ezen túlmenően az IH ezt követően további információkat és referenciákat adott át az ECHO-nak a munkájával kapcsolatban, beleértve azt az információt is, hogy a „Deutscher Spendenrat" és a VENRO elfogadta tagként. Véleményében a Bizottság előadta, hogy nem használta fel a fent említett információforrásokat, mivel ez akkoriban nem minősült szokásos közigazgatási gyakorlatnak; a jelenlegi kiválasztási eljárás során sem ez volt a bevett gyakorlat. A Bizottság előadta továbbá, hogy az FPA-kérelmezőkre vonatkozó információk tekintetében főként a maguktól a kérelmezőktől kapott dokumentumok elemzésére, valamint az illetékes nemzeti hatóságoktól kapott hivatkozásokra támaszkodott. Az ombudsman azonban megjegyezte, hogy 2001. július 19-i levelében a Bizottság csak a német hatóságok pozitív hivatkozásának hiányára hivatkozott, anélkül, hogy megemlítette volna az IH által benyújtott dokumentumok elemzését. Azt a tényt, hogy az ECHO nem támaszkodott az IH-tól kapott dokumentumok elemzésére, megerősíti az a tény, hogy konzultált a német külügyminisztériummal, mielőtt megkapta volna az IH hivatalos kérelmét a halászati partnerségi megállapodás aláírására. Egyértelműnek tűnik tehát, hogy az ECHO nem alkalmazta azt, amit a Bizottság véleményében szokásos gyakorlatának nevezett, kivéve, ha feltételezzük, hogy ez a gyakorlat *vagy* a kérelmező által benyújtott dokumentumok elemzésén, *vagy* a nemzeti hatóságok hivatkozásain alapult. Mindenesetre az ombudsman úgy ítélte meg, hogy a Bizottság nem hivatkozhat a "szokásos gyakorlatára" annak igazolására, hogy miért hagyta figyelmen kívül azokat a bizonyítékokat, amelyek az ECHO azon értékelése keretében, hogy lehetővé teszi-e az IH számára a halászati partnerségi megállapodás aláírását, teljesen relevánsnak tűnnek. Azt is meg kell jegyezni, hogy az IH *többek között* az I. Főigazgatósághoz fordult, és hogy az ECHO így könnyen további információkhoz juthatott volna ettől a munkatárstól. Az ombudsman megjegyezte, hogy C. úr 1995. november 17-i feljegyzése egyértelműen azt sugallja, hogy a Bizottság más szolgálataitól való információszerzés nem összeegyeztethetetlen az ECHO "szokásos gyakorlatával".
75. Ami a fent említett okok *közül a harmadikat* illeti, a Bizottság azon javaslata, hogy a német külügyminisztérium által szolgáltatott információk nem voltak véglegesek, és hogy az ECHO még mindig további információkra várt e szervtől, egyszerűen nem hiteles. Igaz, hogy 1995. március 15-i feljegyzésében a német külügyminisztérium kijelentette, hogy „ebben a szakaszban" nem kíván ajánlásokat tenni. Meg kell azonban jegyezni, hogy az ECHO ezt követően ismét felvette a kapcsolatot a német külügyminisztériummal, és arról tájékoztatták, hogy az illetékes szolgálat nem tudott tájékoztatást adni az IH-ról, mivel nem ismerte ezt a nem kormányzati szervezetet. Meg kell jegyezni továbbá, hogy mindkét alkalommal, amikor a német külügyminisztérium kifejtette az IH-val kapcsolatos álláspontját, ez az ECHO kifejezett kérésére történt. Ha az ECHO valóban úgy ítélte volna meg, hogy a német külügyminisztérium válasza nem végleges, akkor arra számított volna, hogy végleges választ kért volna e hatóságtól. Ilyen erőfeszítésekre azonban nem került sor. A 2862/2004/GG. sz. panaszra vonatkozó vizsgálatában IH benyújtotta a német külügyminisztérium 2002. július 4-i levelének másolatát. Ebben a levélben, amelynek tartalmát a Bizottság nem vitatta, a német külügyminisztérium megerősítette, hogy a fent leírt 1995-ös két kapcsolatfelvételt követően nem került sor további kapcsolatfelvételre az IH és az ECHO között. A 2862/2004/GG panaszra vonatkozó határozatában az ombudsman a következő további megállapításokat tette: „Megjegyzendő továbbá, hogy az 1995. november 17-i feljegyzés megállapítja, hogy a német külügyminisztériumnak nem volt tudomása az \[IH-ról\], és hogy az \[IH-val\] kapcsolatos további információk a VIII. Főigazgatóság egyik bizottsági tisztviselőjétől beszerezhetők. Ebben a feljegyzésben nincs utalás olyan "végleges" válaszra, amelyet a német külügyminisztériumnak még meg kellett volna adnia. Emellett nehéz belátni, hogy milyen végleges válasz várható még egy olyan intézménytől, amely kijelentette, hogy nem ismeri a panaszost."[\[5\]](#_ftn5){#_ftnref5}
76. Továbbá, amint arra az IH helyesen rámutatott, a Bizottság soha nem fejtette ki, hogy milyen jogalapon döntött az IH kérelme kezelésének "felfüggesztéséről". A "felfüggesztés" azt eredményezte, hogy a kérelemről végül csak több mint öt évvel a kérelem benyújtása után hoztak határozatot. Az 1702/2001/GG panaszra vonatkozó határozatában az ombudsman már bírálta, hogy a Bizottság nyilvánvalóan nem foglalkozott a kérelemmel ésszerű időn belül, és azt hivatali visszásságnak minősítette.
77. Ami a fent említett okok *közül a negyediket* illeti, a Bizottság úgy véli, hogy az IH-nak a halászati partnerségi megállapodás aláírására irányuló kérelme „komoly aggályokat" vetett fel. Úgy tűnik továbbá, hogy a Bizottság véleménye szerint ezek az aggályok a német külügyminisztérium 1995. március 15-i feljegyzésében közölt információkon alapulnak. Valójában a Bizottság a jelen ügyre vonatkozó véleményében azt állította, hogy gyorsan elbírálhatta volna a kérelmet, és elutasította azt ezen információk alapján, amelyek a Bizottság szerint az IH „erkölcsi integritására" és „átláthatóságára" vonatkoztak. A Bizottság utalt továbbá az IH kérelmével kapcsolatos „objektív aggályokra", amelyek „szokásos eljárás keretében szerzett hivatalos és dokumentált információkon" alapultak.
78. Az ombudsman nem tudta elfogadni ezt az álláspontot.
79. Mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy a német külügyminisztérium 1995. március 15-i feljegyzésében szereplő "információk" tévesek voltak. Az ombudsman az IH-t is érintő 3175/2005/GG panaszra vonatkozó közelmúltbeli határozatában rámutatott, hogy a hozzá benyújtott bizonyítékokból kiderült, hogy a Landgericht Gießen ügyészsége előzetes vizsgálatot („Ermittlungsverfahren") folytatott az IH elnöke és három másik személy ellen. A német jog szerint az ügyészségnek ki kell vizsgálnia, ha olyan információt kap, amely bűncselekmény elkövetésének gyanújához vezet (Strafprozeßordnung -- büntetőeljárási törvénykönyv, 160. §). Amennyiben ez az előzetes nyomozás („Ermittlungsverfahren") megerősíti az említett gyanút, az ügyészség büntetőbíróság elé terjeszti az ügyet, és büntetőeljárás („Strafverfahren") megindítását kéri[\[6\].](#_ftn6){#_ftnref6} Csak az utóbbi esetben beszélhetünk "hivatalos büntetőeljárásról". A 3175/2005/GG ügyben az ombudsman ajánlástervezetet nyújtott be a Bizottságnak az olyan kifejezések használatáról, mint a „hivatalos büntetőeljárás" a fent említett előzetes vizsgálattal kapcsolatban. Válaszában a Bizottság elismerte, hogy a vonatkozó hivatkozásokat nem mindig alkalmazták helyesen, és ezért elnézést kért. A Bizottság hozzátette, hogy ezeket a hivatkozásokat a továbbiakban nem idézik.
80. Másodszor, és amint azt a panaszos helyesen megjegyezte, az a tény, hogy a német külügyminisztérium illetékes szolgálata az ECHO második megközelítésére adott válaszában egyértelművé tette, hogy nem tudta, hogy az IH-nak egyértelműen arra kellett volna vezetnie az ECHO-t, hogy ellenőrizze és felülvizsgálja a német külügyminisztériumtól korábban kapott "információkat".
81. Harmadszor, az ombudsmannak komoly kétségei voltak a Bizottság azon állításaival kapcsolatban, amelyek szerint az előzetes vizsgálat, amely valójában folyamatban volt az IH halászati partnerségi megállapodás aláírására irányuló kérelmének benyújtásakor, vagy az a tény, hogy az IH nem említette azt a kérelmében, feljogosította volna az ECHO-t e kérelem elutasítására. Észrevételeiben az IH úgy vélte, hogy nincs olyan szabály, amely arra kötelezte volna, hogy felhívja az ECHO figyelmét arra a tényre, hogy előzetes vizsgálat van folyamatban. Annak ellenére, hogy a vonatkozó tények miatt az ombudsman több vizsgálatot is folytatott, a Bizottság soha nem fejtette ki azon javaslatának jogalapját, amely szerint a vonatkozó vizsgálat és az a tény, hogy az IH nem említette azt 1996. március 20-i kérelmében, az IH-t jogosulatlanná tette.
82. Ez a mulasztás még megdöbbentőbb, ha megnézzük azokat a feltételeket, amelyeket az IH-nak e tekintetben teljesítenie kellett. Az 1702/2001/GG panaszra vonatkozó véleményével együtt a Bizottság benyújtotta az FPA-kérelmek tekintetében használt „Critères operationnels" egy példányát. E kritériumok közül a harmadik („Intégrité du comité de direction") előírja, hogy a nem kormányzati szervezet igazgatótanácsának olyan hozzáértő és feddhetetlen személyekből kell állnia, akik büntetlen előéletűek („ayant un casier judiciaire vierge"), és akiket soha nem nyilvánítottak csődbe mentnek. Az ombudsman fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy a vonatkozó előzetes vizsgálat soha nem vezetett büntetőeljáráshoz vagy bírósági ítélethez, hanem azt 1996. április 30-án az érintett személyek javára lezárták. Azt is meg kell jegyezni, hogy a VIII. Főigazgatóságot, amelyet az ECHO 1995. november 17-i belső feljegyzése az IH-ra vonatkozó lehetséges információforrásként említett, már 1996-ban tájékoztatták e vizsgálat eredményéről.
83. A 2005 elején benyújtott 2862/2004/GG panaszra vonatkozó véleményében a Bizottság úgy érezte, hogy „ismét" hangsúlyoznia kell, hogy az IH kérelmének benyújtásakor „büntetőeljárás" volt folyamatban az IH elnöke ellen. A Bizottság megmagyarázhatatlannak tartotta, hogy az ombudsman miért nem tartotta relevánsnak ezt a „létfontosságú pontot". Figyelemre méltó, hogy még közel 9 évvel az előzetes vizsgálat lezárása után is úgy tűnt, hogy a Bizottság még mindig úgy véli, hogy "büntetőeljárás" vagy "hivatalos büntetőeljárás" történt, amint azt a német külügyminisztérium megfogalmazta.
84. Érdemes megjegyezni, hogy az ECHO honlapján elérhető információk szerint a jelenlegi halászati partnerségi megállapodás (a továbbiakban: a 2004. évi halászati partnerségi megállapodás) kérelmezőinek az elnök által aláírt hivatalos nyilatkozatot kell benyújtaniuk arról, hogy sem a nem kormányzati szervezet, sem annak igazgatótanácsi tagjai nem tartoznak vagy tartoztak az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet[\[7\]](#_ftn7){#_ftnref7} (a továbbiakban: a költségvetési rendelet) 93. cikkében meghatározott kizárási kategóriák egyikébe sem. Érdekes megjegyezni, hogy a költségvetési rendelet e rendelkezése (a jelen ügy szempontjából releváns mértékben) azokra a személyekre vonatkozik, akiket b) szakmai magatartásukkal kapcsolatos bűncselekmény miatt *jogerős ítélettel elítéltek;* c) súlyos szakmai kötelességszegést követtek el, amelyet az ajánlatkérő bármely eszközzel bizonyíthat; és e) csalás, korrupció, bűnszervezetben való részvétel vagy bármely más, a Közösségek pénzügyi érdekeit sértő jogellenes tevékenység *miatt jogerős* ítélet született velük szemben. Meg kell jegyezni, hogy ez a rendelkezés így megköveteli, hogy a releváns tények *jogerős ítélethez vezessenek, vagy* hogy súlyos szakmai kötelességszegést kövessenek el, és hogy e kötelességszegést egyértelműen megállapítsák.
85. Az ombudsmannak ezért komoly kétségei voltak azzal kapcsolatban, hogy a kérelmezőt automatikusan ki lehet-e zárni a partnerségi keretmegállapodás aláírásából pusztán azon az alapon, hogy az ügyész előtt előzetes vizsgálat van folyamatban, vagy hogy a kérelmében nem említette az ilyen vizsgálatot. Kétségtelen, hogy egy ilyen vizsgálat fennállása kétségeket vethet fel valamely nem kormányzati szervezet igazgatótanácsa tagjainak feddhetetlenségét illetően. A tisztességes eljárással és az ártatlanság vélelmével azonban összeegyeztethetetlen lenne, ha egy közigazgatási szerv úgy ítélné meg, hogy az ilyen kétségek elegendőek az ilyen nem kormányzati szervezet által benyújtott kérelem kizárásához. Az ECHO nyilvánvalóan jogosult lett volna megvizsgálni a kérdést annak megállapítása érdekében, hogy az általa esetlegesen felvetett aggályok indokoltak voltak-e vagy sem. E kérdés tisztázásának legegyszerűbb módja az lett volna, ha magyarázatot kérnek a kérelmet benyújtó nem kormányzati szervezettől. Az ombudsman azonban megjegyezte, hogy a jelen ügyben nem történtek ilyen erőfeszítések.
86. Még ha feltételezzük is, hogy az előzetes vizsgálat megléte fontos kérdés lehet annak értékelése során, hogy egy nem kormányzati szervezet aláírhatja-e a halászati partnerségi megállapodást, teljesen egyértelmű, hogy a kérelem ezen az alapon történő elutasítása előtt az ECHO-nak lehetőséget kellett volna biztosítania IH számára, hogy kifejtse álláspontját az érintett kérdéssel kapcsolatban. A Bizottság azon döntése, hogy "felfüggeszti" az IH kérelmének elbírálását (ha valóban sor került ilyen döntésre), így nyilvánvalóan megsértette az IH meghallgatáshoz való jogát. A tisztességes eljárás egyik alapelvének megsértését az ombudsman az 1702/2001/GG panaszra vonatkozó határozatában tett negyedik kritikai észrevételében bírálta. Az ombudsman ezért nehezen értette meg, hogy a Bizottság a jelen ügyre vonatkozó véleményében hogyan vélhette úgy, hogy kritikai megjegyzései csak a késedelem és az információhiány kérdéseire vonatkoztak.
Véleményében a Bizottság hangsúlyozta, hogy a jelen ügyben nem törekedett arra, hogy meggyőző bizonyítékokat szerezzen az IH-ra vonatkozó támogathatóság hiányáról. A Bizottság hozzáállása azonban azt eredményezte, hogy az IH kérelmének kezelését helytelen, ellenőrizetlen információk alapján felfüggesztették, anélkül, hogy az IH-nak lehetősége lett volna észrevételeket tenni a felfüggesztés okával kapcsolatban. Az ombudsman elfogadhatatlannak találta a Bizottság álláspontjában ily módon elfogadott megközelítést.
87. Az 1702/2001/GG panaszra vonatkozó határozatában az ombudsmannak csak az IH meghallgatáshoz való jogának védelme szempontjából kellett figyelembe vennie a Bizottság álláspontját. Nyilvánvaló azonban, hogy az ECHO módszere az IH kérelmének "kezelésére" szintén nyilvánvalóan tisztességtelen volt. Az Ombudsman ezért meglepõdve jegyezte meg, hogy a jelen ügyre vonatkozó véleményében a Bizottság azt állította, hogy az IH kérelmét tisztességesen kezelte.
88. Összefoglalva a vizsgálat eddigi eredményeit, az ombudsman csak megerősíteni tudta az 1702/2001/GG panaszra vonatkozó határozatában már levont következtetést, vagyis azt, hogy az IH halászati partnerségi megállapodás aláírására irányuló kérelmének Bizottság általi kezelése számos hivatali visszásságot eredményezett. Az arra vonatkozó bizonyítékok azonban, hogy az ECHO eredetileg hogyan kezelte ezt a kérelmet annak 1996. március 20-i benyújtásakor, még nem tették lehetővé annak megállapítását, hogy a Bizottság az IH hátrányos megkülönböztetésének és megtévesztésének szándékával járt el.
iii. Az ECHO válasza az IH által benyújtott két konkrét projektjavaslatra
89. 1995. október 17‐én az ECHO arról tájékoztatta az IH‐t, hogy az általa benyújtott konkrét projektjavaslatot bizonyos tartalmi okok miatt nem választották ki finanszírozásra. 1996. augusztus 6‐i levelében az ECHO arról tájékoztatta az IH‐t, hogy az általa benyújtott másik projektjavaslatot költségvetési megszorítások miatt nem választották ki finanszírozásra. Az IH szerint az ECHO egyáltalán nem vette figyelembe javaslatait, és megtévesztette azt, hogy azt higgye, hogy érvényes jelölt a halászati partnerségi megállapodás aláírására.
90. Véleményében a Bizottság előadta, hogy az IH önkényes kapcsolatot teremtett az ECHO által az IH által benyújtott két projektjavaslat elutasítására adott indokolás és az IH halászati partnerségi megállapodás aláírására irányuló kérelmének státusza között. A Bizottság hangsúlyozta, hogy az ECHO jól bevált jogi, adminisztratív és operatív gyakorlattal rendelkezik a halászati partnerségi megállapodásokra irányuló kérelmek és a konkrét humanitárius segítségnyújtási műveletekre vonatkozó projektjavaslatok egyértelmű megkülönböztetésére. A projektjavaslatokat az érintett földrajzi egységek saját érdemeik alapján megvizsgálták, és kizárólag működési alapon bírálták el. A Bizottság hozzátette, hogy ez az, ami lehetővé teszi az ECHO számára, hogy konkrét humanitárius műveletek végrehajtása céljából olyan szervezeteket finanszírozzon, amelyek nem aláírói a halászati partnerségi megállapodásnak. Nyilvánvaló okokból az egyes humanitárius válságokra való reagáláshoz rendelkezésre álló források korlátozottak voltak. A Bizottság szerint az IH által benyújtott két pályázat elutasítása tehát olyan objektív okokon alapult, amelyek nem kapcsolódtak a halászati partnerségi megállapodás aláírására irányuló kérelemhez. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy ezek a határozatok semmilyen tekintetben nem tévesztették meg az IH-t.
91. Az ombudsman megjegyezte, hogy 2000. december 14-i levelében az ECHO már a halászati partnerségi megállapodás aláírása előtt tájékoztatta az IH-t az operatív projektekre vonatkozó javaslatok benyújtásának lehetőségéről. Az ECHO azonban hozzátette, hogy ezeket a javaslatokat „kivételesen el lehet fogadni, feltéve, hogy az Önök nemzeti hatóságai megerősítik az Önök szervezetének jogosultságát a fent említett rendelet 7. cikkének (1) és (2) bekezdésével összhangban, és különleges műveleteket hajtanak végre olyan régiókban, amelyekre az ECHO meglévő partnerei nem terjednek ki". Az Ombudsman úgy vélte, hogy ez a levél, annak ellenére, hogy több évvel az érintett javaslatokról szóló határozatok után írták, kétségbe vonja a Bizottság azon érvét, hogy az ECHO egyértelműen különbséget tesz a halászati partnerségi megállapodásokra irányuló kérelmek és a konkrét humanitárius segítségnyújtási műveletekre vonatkozó projektjavaslatok között, és hogy ez utóbbiakat csak érdemeik alapján értékelték. Ha -- amint azt a 2000. december 14-i levél javasolja -- a konkrét projektekre vonatkozó javaslatokat csak akkor lehetett volna elfogadni, ha a nemzeti hatóságok megerősítették volna az IH támogathatóságát, ez egyértelműen azt jelentette volna, hogy az IH nem tudott volna ilyen javaslatokat elfogadni, tekintettel arra, hogy a német külügyminisztérium (a fent említettek szerint) nem erősítette meg az IH támogathatóságát.
92. Az ombudsman azonban megjegyezte, hogy mind az 1995. október 17-i, mind az 1996. augusztus 6-i határozat olyan okokra hivatkozik, amelyek nem kapcsolódnak az IH-nak a halászati partnerségi megállapodás aláírására irányuló kérelméhez, valamint a német külügyminisztérium pozitív referenciájának hiányához. Bár az ombudsman megértette IH ezzel kapcsolatos gyanúját, nem tudta kizárni, hogy az IH által benyújtott két konkrét javaslatot valóban elutasították a halászati partnerségi megállapodás aláírására irányuló kérelméhez nem kapcsolódó okokból. Ilyen körülmények között az ombudsmannak ezért arra a következtetésre kellett jutnia, hogy nem bizonyított, hogy ezeket a határozatokat úgy kell tekinteni, mint amelyek megtévesztik az IH-t abban a hitben, hogy érvényes jelölt a halászati partnerségi megállapodás aláírására.
iv. Az ECHO 1996. július 12-i levele
93. 1996. június 25-én az IH levelet intézett az ECHO ügyért felelős tisztviselőjéhez. Az IH rámutatott, hogy a halászati partnerségi megállapodás aláírására irányuló kérelmét több mint két hónappal korábban nyújtotta be, és további információkat nyújtott be e kérelem alátámasztására. Következésképpen az IH kijelentette, hogy várakozással tekint az ECHO arra vonatkozó tájékoztatása elé, hogy mikor írhatja alá a halászati partnerségi megállapodást. Az IH 1996. július 11-én további információkérést intézett az ECHO-hoz (amelyet „sürgős" jelzéssel láttak el).
94. Az IH 1996. június 25-i levelére adott 1996. július 12-i válaszában az ECHO kifejtette, hogy jelenleg felülvizsgálja partnerhálózatának bővítésére vonatkozó terveit, és egy új rendszeren dolgozik a nem kormányzati szervezetek valószínűsíthető partnereinek értékelésére. Az ECHO azt is megjegyezte, hogy a halászati partnerségi megállapodás felülvizsgálata folyamatban van annak megállapítása érdekében, hogy az 1257/96/EK rendelet fényében milyen javításokra és módosításokra van szükség. A levél a következőképpen zárult: „Mindazonáltal tudomásul vettük kérését, és tájékoztatni fogjuk Önt a további fejleményekről."
95. Az IH előadta, hogy az ECHO így azt a benyomást keltette, hogy az IH komoly kérelmező az FPA aláírására.
96. Véleményében a Bizottság előadta, hogy levele szerint tájékoztatni fogja az IH-t a további fejleményekről. A Bizottság szerint ez valóban így volt. A Bizottság hozzátette, hogy számára valóban, és ebben a pillanatban az IH pályázati anyagát még nem zárták le.
97. Először is meg kell jegyezni, hogy a Bizottság véleményének német fordítása ezen utóbbi állítás tekintetében eltér az angol eredetitől. A német szöveg szerint az IH kérelme abban az időben nem volt "teljes". Az ombudsman úgy vélte, hogy ez fordítási hibának tudható be. Elemzését ezért az angol eredetire alapozta.
98. A fentiekben kifejtettek szerint a Bizottság számos megfontolást nyújtott be annak igazolására, hogy miként kezelte az IH kérelmét. Ezeket a megfontolásokat két fő érvben lehet összefoglalni, amelyek i. a német külügyminisztérium pozitív referenciájának hiányán és ii. az IH jogosultságával kapcsolatos aggályokon alapulnak. Ezeket a megfontolásokat nyilvánvalóan ismerte az ECHO, amikor válaszolt az IH 1996. június 25-i levelére. Az ECHO azt is tudta, hogy az IH kérelmének kezelését "felfüggesztették". Az ombudsman megjegyezte, hogy az 1996. július 12-i levélben az IH kérelme szempontjából rendkívül fontos tényezők egyike sem került említésre. Az ombudsman úgy vélte, hogy e levélnek a Bizottság által a véleményében adott magyarázata egyáltalán nem meggyőző. Meg kell jegyezni, hogy 1999. június 1-jéig az IH nem kapott további konkrét és írásbeli tájékoztatást a halászati partnerségi megállapodás aláírására irányuló kérelméről. Meg kell jegyezni továbbá, hogy még ez a levél sem tett mást, mint elmagyarázta, hogy az IH kérelmét egy későbbi szakaszban fogják megvizsgálni. Az 1996. július 12-i levél elküldésekor a Bizottság egyértelműen úgy ítélte meg, hogy az IH nem volt jogosult az FPA aláírására. Ha ez a levél mégis arról tájékoztatta az IH-t, hogy kérelmét „feljegyezték", és hogy folyamatosan tájékoztatni fogják a „további fejleményekről", az minden bizonnyal azt a benyomást keltette, hogy az IH kérelmének vizsgálata folyamatban van. Az ECHO nem hagyhatta figyelmen kívül azt a tényt, hogy levele ilyen hatással lesz az IH-ra.
99. Az 1702/2001/GG panaszra vonatkozó határozatában az ombudsman úgy vélte, hogy hivatali visszásságnak minősül az, hogy az ECHO nem tájékoztatta az IH-t arról a döntéséről, hogy felfüggeszti az utóbbi kérelmének kezelését, annak ellenére, hogy az IH érdeklődött az eljárás állásáról. Az ombudsman úgy vélte, hogy ez a következtetés továbbra is érvényes.
100. Az ombudsman azonban úgy vélte, hogy felül kell vizsgálni eredeti álláspontját, amely szerint ez a mulasztás egyszerű hivatali visszásságnak tekinthető. Az ombudsman elemzése az 1702/2001/GG panaszra vonatkozó határozatában azon a feltételezésen alapult, hogy a Bizottság helytelenül, de nem szándékosan járt el. Az ombudsman azonban az összes releváns bizonyíték újbóli vizsgálatát követően úgy ítélte meg, hogy ez a feltételezés nem tartható fenn. Az ombudsman véleménye szerint az a tény, hogy az 1996. július 12-i levél nem fedte fel a dolgok valódi állását, annak ellenére, hogy az IH megkérdezte az ECHO-t, hogy mikor írhatja alá a halászati partnerségi megállapodást, csak azt jelentheti, hogy az ECHO nem kívánta tájékoztatni az IH-t az általa képviselt álláspontról és annak indokairól. Az ombudsman véleménye szerint az ECHO 1996. július 12-i levele valóban bizonyítékul szolgált annak bizonyítására, hogy az ECHO szándékosan eltitkolta az igazságot, és így félrevezette az IH-t.
v. Az IH 1997. szeptember 3-i és 1998. január 19-i levelei
101. 1997. szeptember 3-án az IH ismét írt az ECHO-nak, hogy tájékoztatást kérjen az alkalmazásával kapcsolatos előrehaladásról, és "korai választ" kért. IH szerint erre a levélre nem érkezett gyors válasz. Az ECHO egy másik tisztviselőjének címzett 1998. január 19-i levelében az IH ismét rámutatott arra, hogy az FPA aláírása iránti kérelmét 1996 márciusában nyújtotta be. IH szerint erre a levélre nem érkezett válasz.
102. A vizsgálatot megindító levelében az ombudsman a fenti információkat belefoglalta az összefoglalóba, amellyel kapcsolatban felkérte a Bizottságot, hogy tegye meg észrevételeit. Az ombudsman sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a Bizottság véleményében ezt elmulasztotta.
103. Tekintettel az ombudsman által az 1996. július 12-i levéllel kapcsolatban levont következtetésekre, úgy tűnt, hogy az IH 1997. szeptember 3-i és 1998. január 19-i leveleire való gyors válaszadás elmulasztása nem csupán hivatali visszásságnak minősült, hanem megerősítette, hogy valami alapvetően rossz történt az IH kérelmének ECHO általi kezelésével kapcsolatban.
vi. Az ECHO 1999. január 26-i levele
104. 1999. január 20-án az IH levelet intézett az ECHO-hoz az utóbbi azon tervével kapcsolatban, hogy sürgősségi segélyt nyújt Oroszországnak. Ebben a levélben az IH arról tájékoztatta az ECHO-t, hogy a volt Szovjetunió és Kelet-Európa országainak nyújtott sürgősségi segélye jelenleg több mint 32 millió DM-et tesz ki. 1999. január 26-i válaszában az ECHO rámutatott arra, hogy általános szabályként humanitárius tevékenységét olyan partnerügynökségekkel végezte, amelyek korábban aláírták a halászati partnerségi megállapodást. Az ECHO tisztviselője, aki az 1999. január 26-i levelet írta, azt javasolta, hogy az IH vegye fel a kapcsolatot G.-vel (egy másik ECHO tisztviselővel) a halászati partnerségi megállapodással kapcsolatos általános kérdésekben.
105. 1999. február 18-i válaszában az IH hangsúlyozta, hogy már 1996-ban kérelmezte az FPA aláírásának engedélyezését. Ebben a levélben az IH előadta, hogy G. telefonon tájékoztatta arról, hogy az ECHO-val együttműködni kívánó nem kormányzati szervezeteket ugyanúgy fogják kezelni, mint azokat, amelyek már aláírták a halászati partnerségi megállapodást. IH szerint azonban a valóság más volt. Az IH ezért megkérdőjelezte, hogy egyes nem kormányzati szervezetek "egyenlőbbek" voltak-e, mint mások. IH szerint erre a levélre nem érkezett válasz.
A vizsgálatot megindító levelében az ombudsman a fenti információkat belefoglalta az összefoglalóba, amellyel kapcsolatban felkérte a Bizottságot, hogy tegye meg észrevételeit. Az ombudsman sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a Bizottság véleményében ezt elmulasztotta.
106. Az ombudsman úgy vélte, hogy az 1999. január 20-i levélben szereplő, a halászati partnerségi megállapodás aláírásának lehetőségére vonatkozó hivatkozás talán azzal magyarázható, hogy az e levelet megíró tisztviselő nem tudott az IH 1996. március 20-i kérelméről. Nem értette azonban, hogy az IH 1999. február 18-i levelére és az általa felvetett komoly állításra miért nem érkezett válasz. Ez a tény megerősítette azt a következtetést, hogy valami alapvetően rossz történt az IH kérelmének ECHO általi kezelésével kapcsolatban.
vii. Az IH 1999. február 18-i és május 19-i levelei, valamint az ECHO 1999. június 1-jei levele
107. 1999. május 19‐én az IH ismét emlékeztette az ECHO‐t arra, hogy 1996‐os kérelmét még nem bírálták el. 1999. június 1-jei válaszában az ECHO megjegyezte, hogy 1999. január 1-jén új halászati partnerségi megállapodás lépett hatályba, hogy jelenleg találkozókat szervez annak érdekében, hogy meglévő partnereivel aláírja ezt a halászati partnerségi megállapodást, és hogy a jövőben megvizsgálják az olyan nem kormányzati szervezetek partnerségi kérelmeit, amelyek korábban szerződést kötöttek az ECHO-val. Az ECHO kifejtette továbbá, hogy az utolsó lépés annak ellenőrzése lenne, hogy azok a nem kormányzati szervezetek, amelyek soha nem működtek együtt az ECHO-val, megfelelnek-e a támogathatósági kritériumoknak, és hogy az IH ebbe a harmadik kategóriába tartozik. IH szerint tehát ismét megtévesztették.
108. Véleményében a Bizottság előadta, hogy akkor úgy határozott, hogy az előző halászati partnerségi megállapodás alapján benyújtott kérelmeket az új halászati partnerségi megállapodás tekintetében automatikusan megújítottnak tekinti ahelyett, hogy ezeket a kérelmeket *kaduque-nak* tekintené. Ez azt jelentette, hogy a Bizottság vállalta a felelősséget az adminisztratív késedelmekért, és megpróbálta nem büntetni azokat a korábbi kérelmezőket (beleértve az IH-t is), akikkel kapcsolatban a régi halászati partnerségi megállapodás alapján nem lehetett végleges véleményt kialakítani.
109. Az ombudsman némileg meglepődött, amikor megállapította, hogy a Bizottság láthatólag jóvá kívánja hagyni azt a tényt, hogy az új halászati partnerségi megállapodás hatálybalépésekor nem egyszerűen érvénytelennek nyilvánította az IH kérelmét. Meg kell jegyezni, hogy az IH kérelme az új halászati partnerségi megállapodás hatálybalépésekor már közel három éve az ECHO birtokában volt, hogy az IH-t csak 5 hónappal annak megtörténte után tájékoztatták erről a változásról, és hogy az ECHO ahelyett, hogy elnézést kért volna a bekövetkezett késedelemért, úgy vélte, hogy az IH kérelmét a három szakasz közül az utolsóban kell megvizsgálni, azaz a végső döntést ismét el kell halasztani. Az ombudsman úgy vélte, hogy ez a megközelítés összeegyeztethetetlen a megfelelő ügyintézés elveivel.
110. Mint kiderült, az ECHO csak 2000. december 14-én tájékoztatta az IH-t arról, hogy már képes kezelni a harmadik szakaszba tartozó kérelmeket, mint például az IH-ét.
111. Véleményében a Bizottság kifejtette, hogy az 1999 óta bekövetkezett további késedelem számos adminisztratív okkal magyarázható. Ezek közé tartozott i. a feldolgozandó akták száma és a tényállás idején rendelkezésre álló erőforrások közötti egyensúlyhiány; ii. az IH kérelmének megalapozottságával kapcsolatos objektív aggályok, amelyek a szokásos eljárás során szerzett hivatalos és dokumentált információkon alapulnak; és iii. a Bizottság értékelése az IH kérelmével kapcsolatos *eseti,* munkaerő-igényes vizsgálat költséghatékonyságáról, a szokásos értékelési eljárástól eltérve.
112. Az ombudsmant nem győzték meg ezek az okok. Még ha forráshiány is állt fenn, semmi sem akadályozta meg az ECHO-t abban, hogy már 1999-ben tájékoztassa az IH-t az utóbbi alkalmazásával kapcsolatos aggályairól, és így végül felfedje a valós helyzetet. Az ECHO azonban még egyszer elmulasztotta ezt megtenni. Az ügy hátterét tekintve az ombudsman nem tudta elhinni, hogy ez a kudarc véletlen volt[\[8\].](#_ftn8){#_ftnref8} Az ombudsman megjegyezte továbbá, hogy az 1999. június 1-jei levél arról tájékoztatta az IH-t, hogy azok a nem kormányzati szervezetek, amelyek kérelmei az utolsó szakaszba tartoztak, „a nemzeti hatóságok pozitív válaszának kézhezvételét követően" aláírhatják a halászati partnerségi megállapodást. E levél megírásakor azonban az ECHO tudta, hogy a német külügyminisztériumtól nem érkezett ilyen pozitív válasz az IH-ra vonatkozóan, és hogy az ECHO nem tett további kísérletet ilyen hivatkozás megszerzésére.
viii. pont Az ECHO elutasította az IH kérelmét
113. Az Ombudsman megjegyezte, hogy amikor 2000. május 17-én az IH ismét tájékoztatást kért arról, hogy mikor írhatja alá az FPA-t, az ECHO gyorsan válaszolt (2000. május 22-én), és elnézést kért a késedelemért, rámutatva a súlyos munkaterhére. Megjegyezte továbbá, hogy 2000. december 14-i levelében az ECHO ismét elnézést kért a bekövetkezett késedelemért. Így lehetségesnek tűnik, hogy az ECHO-nál bizonyos mértékű változás következett be az IH kérelmének kezelési módját illetően.
114. 2001. január 23-i faxában az ECHO felvette a kapcsolatot az IH-val, és azt javasolta, hogy végezzenek ellenőrzést annak ellenőrzésére, hogy ez utóbbi megfelel-e az 1257/96/EK rendelet 7. cikkében foglalt követelményeknek. Végül nem került sor ilyen ellenőrzésre.
115. 2001. július 19‐én az ECHO tájékoztatta az IH‐t, hogy kérelmét elutasították. Ebben a levélben az ECHO a következő magyarázatokkal szolgált:
„Amint azt Ön is jól tudja, a németországi humanitárius szervezetekkel kapcsolatos tájékoztatásért felelős német hatóság az *Auswärtiges Amt*. Az ECHO e célból 1995-ben megfelelően konzultált vele, miután megkapta a halászati partnerségi megállapodás aláírására irányuló kérelmét. A német hatóságok pozitív válaszának hiányában a kérelmet nem lehetett elbírálni.
1999-ben, az új halászati partnerségi megállapodás hatálybalépésével az ECHO újra megnyitotta az Ön pályázati anyagát, és úgy határozott, hogy jogosultsági ellenőrzést folytat, amely az összes kérelmező esetében elfogadott szokásos eljárás, amennyiben a nemzeti hatóságok nem erősítik meg, hogy megfelelnek \[az 1257/96/EK rendelet\] 7. cikkének."
116. IH szerint ezek a kijelentések szándékos hazugságnak minősülnek.
117. Véleményében a Bizottság nem tett konkrét észrevételeket e kérdéssel kapcsolatban.
118. Észrevételeiben az IH előadta, hogy a kérelmét elutasító határozat jogellenes, mivel az IH-t előzetesen nem hallgatták meg. Az IH hangsúlyozta, hogy 1996 óta több mint egy tucat alkalommal javasolta a VIII. Főigazgatóságnak, hogy vessék alá semleges ellenőrzésnek. Az ilyen ellenőrzés elvégzésének megakadályozásában vezető szerepet játszott a Bizottság Jogi Szolgálata. Az IH Németországban is önkéntes ellenőrzéseken esett át, megfelelt a VENRO által meghatározott feltételeknek, és a német adóhatóságok éves ellenőrzése alatt állt. Az IH elismerte, hogy lehetséges, hogy 2001-ben ellenőrzéseket végeztek olyan nem kormányzati szervezeteknél, amelyek csak a közelmúltban nyújtották be kérelmüket. Véleménye szerint azonban egyetlen olyan nem kormányzati szervezetet sem vetettek alá ellenőrzésnek, amely már 1996-ban jelentkezett. Az ügy körülményei között az IH-tól nem lehetett elvárni, hogy anélkül vesse alá magát ellenőrzésnek, hogy előzetesen pontosításokat kapott volna alkalmazásának felfüggesztésére vonatkozóan. Az ECHO azáltal, hogy 1996-ról 2001-re halasztotta az ellenőrzést, nyilvánvalóan megsértette a tisztességes eljárásra vonatkozó kötelezettségét. Az IH hozzátette, hogy az ECHO általi ellenőrzésnek nincs jogalapja. Az 1257/96/EK rendelet csak a már megkötött finanszírozási szerződések keretében irányzott elő ellenőrzéseket.
119. Az Ombudsman úgy vélte, hogy az ECHO 2001. július 19-i levele valóban tartalmazott számos helytelen állítást. Először is, az ECHO az IH kérelmének kézhezvétele előtt, nem pedig azt követően konzultált a német hatóságokkal. Másodszor, megalapozatlan volt az ECHO azon álláspontja, hogy a német hatóságok pozitív válaszának hiányában nem tudja kezelni a kérelmet. Harmadszor, semmi nem utalt arra, hogy az ECHO "újra megnyitotta" volna az aktát, és úgy döntött volna, hogy az új halászati partnerségi megállapodás hatálybalépését követően ellenőrzést folytat. Az új halászati partnerségi megállapodás 1999 elején lépett hatályba. Úgy tűnik azonban, hogy az ECHO csak 2000 végén kezdte komolyan fontolóra venni az IH kérelmét. Az ombudsman azonban úgy vélte, hogy nem bizonyítható, hogy ezek a pontatlanságok szándékos hazugságoknak minősülnek, amint azt IH állította. Meg kell jegyezni, hogy 2001. július 19-i levelében az ECHO végül nyilvánosságra hozta, hogy mi történt valójában az IH kérelmének kezelésével kapcsolatban.
120. Ami magát az ECHO határozatát illeti, az ombudsman továbbra is úgy vélte, hogy az ellenőrzés megfelelő módja annak megállapítására, hogy egy nem kormányzati szervezet megfelel-e a halászati partnerségi megállapodás aláírására való jogosultság kritériumainak. Igaz, hogy az „ellenőrzés" kifejezés általában egy már megkötött és végrehajtott szerződéssel kapcsolatban végzett ellenőrzésekre utal. Az ombudsman véleménye szerint ezért helyénvalóbb lett volna a jelen ügyben helyszíni ellenőrzésre hivatkozni. Ezek a szemantikai finomságok azonban nem változtattak azon a tényen, hogy a Bizottságnak képesnek kell lennie arra, hogy ellenőrizze a kérelmező jogosultságát, szükség esetén ellenőrzés/ellenőrzés útján. Az ombudsman nem osztotta az IH azon véleményét, hogy az ilyen ellenőrzéseknek nincs jogalapja. Emellett észrevételeiben maga az IH is elfogadta azt az elvet, hogy ilyen ellenőrzéseket más nem kormányzati szervezetek esetében is el lehet végezni (még akkor is, ha ragaszkodott ahhoz, hogy ez magára nem vonatkozik).
121. Igaz, hogy úgy tűnt, az IH számos alkalommal felajánlotta a VIII. Főigazgatóságnak, hogy ellenőrzésnek veti alá magát. Az ombudsman azonban úgy vélte, hogy az a tény, hogy ezeket az ajánlatokat a jelek szerint nem fogadták el, nem jelenti azt, hogy az ECHO-t meg kellene akadályozni abban, hogy saját céljaira ragaszkodjon az ellenőrzéshez.
122. Az ombudsman tökéletesen megértette, hogy az IH vonakodik alávetni magát az ECHO által 2001 januárjában javasolt ellenőrzésnek, tekintettel arra, hogy az ECHO korábban nyilvánvalóan hiányosan kezelte az IH kérelmét. Az ombudsman azonban úgy ítélte meg, hogy az a tény, hogy az ECHO több éven keresztül nem kezelte megfelelően az IH kérelmét, nem jelenti azt, hogy *az ECHO-t később* fel kellene menteni az ilyen kérelem megfelelő vizsgálatára vonatkozó kötelezettsége alól, vagy meg kellene akadályozni abban, hogy ezt megtegye. Amint az fentebb már említésre került, lehetségesnek tűnt, hogy az ECHO 2000 folyamán bizonyos mértékben meggondolta magát az IH kérelme kezelésének módját illetően. Az 1702/2001/GG panaszra vonatkozó határozatában az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy nem nyert bizonyítást, hogy az ECHO azáltal, hogy a jelen ügyben ragaszkodott az ellenőrzéshez, túllépte volna az ilyen esetekben rendelkezésére álló mérlegelési mozgásteret. Bár az ombudsman elismerte, hogy az IH-t más szervek (például a német adóhatóságok) már ellenőrizték, és kérelmét jelentős mennyiségű bizonyítékkal támasztotta alá, úgy vélte, hogy ez az értékelés még mindig érvényes. Az ombudsman megjegyezte, hogy 2001. január 23-i levelében az ECHO két személy által végzett, két napig tartó ellenőrzést javasolt. Az ombudsman véleménye szerint tehát az a többletteher, amelyet egy ilyen ellenőrzés az IH-ra rótt volna, nem tűnik túlzottnak.
123. Ami az IH meghallgatásának állítólagos elmulasztását illeti, mielőtt a kérelméről határozott volna, az ombudsman úgy vélte, hogy az IH-nak tudnia kellett arról, hogy az ECHO audit elvégzésére vonatkozó javaslatának elutasítása valószínűleg negatív következményekkel járna. Mivel az ECHO egyértelművé tette, hogy véleménye szerint az ellenőrzés szükséges az IH kérelmének elbírálásához, az IH-nak fontolóra kellett vennie annak lehetőségét, hogy az ECHO elutasítja ezt a kérelmet, amint kiderül, hogy az IH nem kívánja, hogy az ECHO ilyen ellenőrzést végezzen. Ilyen körülmények között az ombudsman arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem nyert megállapítást, hogy az ECHO megsértette volna az IH meghallgatáshoz való jogát azáltal, hogy anélkül utasította el az IH kérelmét, hogy előzetesen figyelmeztette volna az IH-t erre irányuló szándékára.
### C. Az ajánlástervezet
124. A jelen ügyben folytatott vizsgálatai alapján az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság súlyos hivatali visszásságot követett el az IH által a halászati partnerségi megállapodás aláírása iránt benyújtott kérelem kezelése során. Azokon a hiányosságokon kívül, amelyeket az ombudsman az 1702/2001/GG és a 2862/2004/GG panaszokra vonatkozó határozataiban már azonosított, a jelen vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy bizonyítékok vannak annak bizonyítására, hogy az ECHO szándékosan eltitkolta az igazságot, és ezáltal félrevezette IH-t. Ez a következtetés különösen az ECHO 1996. július 12-i levelére vonatkozott. Az is egyértelmű volt, hogy az a mód, ahogyan az ECHO kezelte ezt a kérelmet, súlyosan hátrányos helyzetbe hozta az IH-t.
125. A fenti megállapításra tekintettel az ombudsman úgy ítélte meg, hogy nem szükséges megvizsgálni, hogy az ECHO magatartása csalárdnak is tekinthető-e, vagy hogy az ECHO hátrányosan megkülönböztette-e az IH-t. Mindenesetre annak érdekében, hogy határozott következtetésre jusson a hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó állítást illetően, az ombudsmannak össze kell hasonlítania, hogy az ECHO hogyan kezelte az FPA aláírására irányuló összes többi, hozzá beérkezett kérelmet. Az ombudsman véleménye szerint az ezzel járó alapos további vizsgálatok nem voltak indokoltak, mivel e vizsgálatok eredménye nem befolyásolta azt a következtetést, amelyet a hozzá benyújtott bizonyítékok alapján már levont, és amely szerint a jelen ügy súlyosabb hivatali visszásságot eredményezett. Mindenesetre az ombudsman csak remélhette, hogy az ECHO egyetlen más nem kormányzati szervezetet sem kezelt úgy, mint az IH-t.
126. A fenti következtetések a 2000 elejéig vagy 2000 közepéig tartó időszakra vonatkoztak. Az ombudsman nem talált meggyőző bizonyítékot arra, hogy az általa azonosított hivatali visszásság ezen időpont után is folytatódott volna.
127. Véleményében a Bizottság azt állította, hogy az IH által vele szemben felhozott vádak rágalmazó jellegűek voltak. Az ombudsman hasznosnak találta hangsúlyozni, hogy még ha az IH valamennyi állítása nem is bizonyulna megalapozottnak, az IH részéről biztosan nem merülhetne fel a Bizottság rágalmazásának kérdése.
128. Az ombudsmanhoz intézett 2005. július 6-i levelében és észrevételeiben az IH nem terjesztett elő pontos állításokat. Azt sem jelezte, hogy továbbra is érdekelt-e a halászati partnerségi megállapodás aláírásában. Az azonban egyértelmű volt, hogy az IH legalábbis azt kívánta a Bizottságtól, hogy tegye meg a megfelelő intézkedéseket a jóhírnevét ért azon kár helyreállítása érdekében, amelyet kérelme Bizottság általi kezelése okozott. Az ombudsman véleménye szerint a hivatalos bocsánatkérés volt az a minimum, amely ilyen körülmények között elvárható egy olyan igazgatástól, amely egyértelművé kívánta tenni, hogy sajnálja a történt hivatali visszásságot. Az ombudsman azonban úgy vélte, hogy a Bizottság számára tanácsos lenne további lehetőségeket feltárni az IH elégedettségének biztosítására. Egyértelmű, hogy a Bizottságnak meg kell fontolnia minden olyan további intézkedés megtételét is, amelyre szükség lehet annak biztosítása érdekében, hogy ilyen esetek ne fordulhassanak elő újra.
129. A fentiekre tekintettel az ombudsman a következő ajánlástervezetet terjesztette a Bizottság elé:
*A Bizottságnak elnézést kell kérnie az IH által a halászati partnerségi megállapodás aláírására irányuló kérelem elbírálása során elkövetett súlyos hivatali visszásságokért, és meg kell vizsgálnia, hogy van-e további lehetőség az IH módosítására. Mérlegelnie kell továbbá minden olyan további intézkedés meghozatalát, amelyre szükség lehet annak biztosítása érdekében, hogy ilyen esetek ne fordulhassanak elő újra.*
### D. A Bizottság válasza az ajánlástervezetre, az IH ezzel kapcsolatos észrevételei és az ombudsman értékelése
*Az ajánlástervezet után az ombudsman elé terjesztett érvek*
130. Részletes véleményében a Bizottság a következő észrevételeket tette:
131. A Bizottság elismerte, hogy az IH halászati partnerségi megállapodás iránti kérelmét nagyobb gondossággal kellett volna kezelni. Azt állította azonban, hogy ez a tárgy már számos ombudsmani és bírósági vizsgálat tárgyát képezte[\[9\].](#_ftn9){#_ftnref9} Ennek, valamint annak fényében, hogy e vizsgálatok tárgyát időközben két új halászati partnerségi megállapodás váltotta fel, a Bizottság azon a véleményen volt, hogy a tárgy kimerültnek tekinthető.
132. 2008. január 1-jén új halászati partnerségi megállapodás lépett hatályba. A Bizottság hangsúlyozni kívánta, hogy amennyiben az IH kérelmezni kívánja ezt a halászati partnerségi megállapodást, és be kívánja nyújtani a szükséges információkat, kérelmét a fent említett esetekre való hivatkozás nélkül fogja elbírálni.
133. Végezetül a Bizottság biztosította az ombudsmant arról, hogy a kifogásolt tények idején fennálló rendszert jelentősen módosították az átláthatóság és a lehető legszélesebb körű részvétel biztosítása érdekében.
134. Észrevételeiben az IH mind az ajánlástervezettel, mind a Bizottság részletes véleményével kapcsolatban észrevételeket tett. Ezért ezekkel az észrevételekkel foglalkozni kell.
Az IH ajánlástervezettel kapcsolatos észrevételeinek értékelése
135. Az IH előadta, hogy a német külügyminisztérium által a Bizottságnak továbbított, az IH lejáratására irányuló információk rágalmazó jellege nyilvánvaló. A Welthilfe e.V. IH előadta továbbá, hogy a német külügyminisztériumnak tájékoztatnia kellett volna az ECHO-t arról, hogy 1996. április 30-án egy német ügyész által lefolytatott, az IH elnökét és három másik, az IH-nak dolgozó személyt érintő előzetes vizsgálatot lezártak.
136. Az IH továbbá azt állította, hogy a Deutsches Institut für Sozialfragen (a továbbiakban: DZI) volt az, amely arra késztette a német külügyminisztériumot, hogy negatív értékelést adjon az ECHO-nak az IH-ról. Az IH szerint ez a negatív értékelés ezt követően lehetővé tette a DZI számára, hogy hitelesebbé tegye az általa a VIII. Főigazgatóságnak szolgáltatott, az IH-ra vonatkozó téves információkat.
137. Emlékeztetni kell arra, hogy az EK-Szerződés 195. cikke felhatalmazza az ombudsmant a közösségi intézmények és szervek tevékenysége során felmerülő hivatali visszásságok kivizsgálására. Az ombudsman nem jogosult más intézmény vagy szerv intézkedéseinek vizsgálatára. Ezért az ombudsman nyilvánvalóan nincs abban a helyzetben, hogy véleményt nyilvánítson a DZI vagy a német külügyminisztérium magatartásáról.
138. Az IH előadta továbbá, hogy az ECHO-nak ellenőriznie kellett volna a német külügyminisztérium által szolgáltatott információk valódiságát. IH véleménye szerint az ombudsman ezt szándékosan elmulasztotta megemlíteni ajánlástervezetében.
139. Az ombudsman egyetért azzal, hogy az ECHO-nak ellenőriznie kellett volna a német külügyminisztérium által szolgáltatott információk helyességét, ha ez az információ volt az oka az IH kérelmének "felfüggesztésének". Az IH azon kifogása azonban, hogy az ombudsman szándékosan elmulasztotta megemlíteni ezt, nyilvánvalóan megalapozatlan. Az ombudsman vizsgálatai során az ECHO arról tájékoztatta, hogy a német külügyminisztérium pozitív referenciájának hiányában nem tud foglalkozni IH kérelmével. Az 1702/2001/GG ügyben tett kritikai észrevételeiben és a jelen ügyben tett ajánlástervezetében az ombudsman súlyosan bírálta az ECHO megközelítését. Mivel azonban az ECHO a pozitív hivatkozás hiányára hivatkozott, nem pedig a német külügyminisztérium által szolgáltatott információk tényleges negatív tartalmára, az ombudsmannak nem volt oka figyelembe venni ezen információk tartalmát és az ECHO azon kötelezettségét, hogy ellenőrizze ezeket a tartalmakat.
140. Az IH továbbá azzal érvelt, hogy az ECHO azt állította, hogy folyamatos kapcsolatban állt a német külügyminisztériummal, annak ellenére, hogy nem ez volt a helyzet. Az IH véleménye szerint az ECHO tehát rosszhiszeműen eljárva megtévesztette az ombudsmant azzal kapcsolatban, ami valójában történt.
141. Elegendő emlékeztetni arra, hogy ezt a kérdést az ombudsman már megvizsgálta a 2862/2004/GG sz. panasszal kapcsolatos vizsgálata során, ahol kritikai észrevételt tettek (lásd a fenti 18. pontot).
142. IH szerint hatalmas hiányosságok voltak az ombudsman elemzésében, mivel még azt sem kérdezte, hogy az ECHO-nál ki a felelős az IH jogellenes kizárásáért. IH véleménye szerint ezért az ombudsmannak folytatnia kell a vizsgálatát.
143. Hasznosnak tűnik megjegyezni, hogy az EK-Szerződés 195. cikke az ombudsmant bízza meg azzal a feladattal, hogy vizsgálja meg az uniós intézmények és szervek által elkövetett hivatali visszásságokat. Az ombudsman pontosan ezt tette a jelen ügyben. Az ombudsman azonban úgy véli, hogy nem kell személyes felelősséget megállapítania az általa feltárt hivatali visszásságokért, kivéve, ha ez kivételesen szükséges az egyértelmű következtetések levonásához. Meg kell jegyezni, hogy az ombudsman nem büntetőbíróság, amelynek azonosítania kell a bűncselekményért vagy vétségért felelős személyeket.
144. Az IH azt is előadta, hogy a Bizottság megtagadta tőle az ügyirataihoz való teljes körű hozzáférést. Azáltal, hogy megtagadta az IH jogainak védelméhez szükséges dokumentumok hozzáférhetővé tételét, általában a Bizottság, és különösen az ECHO a német büntető törvénykönyv 274. cikke szerinti bűncselekményt, azaz a bizonyítékok elhallgatását követte el.
145. Az ombudsman hasznosnak tartja hangsúlyozni, hogy a jelen vizsgálat az IH halászati partnerségi megállapodás aláírására irányuló kérelmének kezelésére vonatkozik, nem pedig a dokumentumokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos kérdésekre. Emellett az ombudsmannak már foglalkoznia kellett az IH által a Bizottsághoz benyújtott hozzáférési kérelmek kezelésével kapcsolatban benyújtott panaszokkal. Az e panaszokkal kapcsolatos vizsgálatokat már régóta lezárták. Ami az IH további érvét illeti, azt az ombudsman egyszerűen rejtélyesnek tartja. Nyilvánvaló, hogy ebben az ügyben nem az ombudsman feladata annak megállapítása, hogy a német büntetőjogot megsértették-e. IH továbbra is szabadon fordulhat a felelős ügyészhez, ha azt szeretné, hogy ezt az állítást kivizsgálják.
146. Az IH továbbá azt állította, hogy az ECHO felmondta azt az I. Főigazgatóságnak, a VIII. Főigazgatóságnak, a XII. Főigazgatóságnak és az AIDCO-nak. Következésképpen az IH által benyújtott valamennyi társfinanszírozási kérelmet a Bizottság elutasította.
147. Az ombudsman hasznosnak tartja hangsúlyozni, hogy ez egy további állítás, amellyel kapcsolatban a Bizottság még nem kapott lehetőséget észrevételei megtételére. Tekintettel a jelen ügyben általa levont következtetésekre, az ombudsman nem tartja helyénvalónak, hogy a jelen vizsgálat hatályát kiterjessze e további állításra. Emellett, és amint azt a 2283/2004/GG panasz alapjául szolgáló tények is mutatják, az IH által a Bizottsághoz benyújtott kérelmeket elutasító első határozatot 1993. október 12-én fogadták el, vagyis jóval azelőtt, hogy az IH az ECHO-hoz fordult volna, és jóval azelőtt, hogy az ECHO konzultált volna a német külügyminisztériummal.
148. Az IH előadta, hogy a DZI, a német külügyminisztérium és a Bizottság szándékosan és csalárd módon összeesküdött az IH háta mögött az IH kizárása érdekében. Ez azt a célt szolgálta, hogy bizonyos, e szervek számára elfogadható nem kormányzati szervezeteknek pénzügyi előnyöket biztosítson, míg másokat, például az IH-t kizárta. Az IH szerint a DZI által a német külügyminisztérium és az ECHO segítségével az IH hírnevének csorbítására tett szándékos erőfeszítések, valamint az IH elnökének ugyanilyen szisztematikus megfélemlítése könnyen érthető volt a Bizottság számára. Az IH álláspontja szerint az ombudsman figyelmen kívül hagyta a hozzá benyújtott valamennyi bizonyítékot, amikor megállapította, hogy az IH nem bizonyította, hogy az ECHO és a Bizottság részéről csalás történt. Minden semleges ombudsman feltette volna magának a kérdést, hogy az ECHO miért ragaszkodott olyan sokáig az IH negatív értékeléséhez. Tekintve a ténybeli hátteret, az ombudsman azon megállapítása, hogy nem történt csalás, a továbbiakban nem fogadható el. Az IH előadta továbbá, hogy az ombudsman elhomályosította az események időrendjét, mindig a Bizottság javára. Az IH szerint az ombudsman "fehérre meszelte" az ECHO-t a bűnösségről.
149. Az ombudsman csak azt sajnálja, hogy IH így teljesen megalapozatlan állításokat tett vele szemben. Az EK-Szerződés 195. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy az ombudsman feladatainak ellátása során teljes mértékben független. Az ombudsman véleménye szerint az általa a jelen ügyben alkalmazott megközelítés minden ésszerű kétséget kizáróan azt mutatja, hogy szigorúan betartja ezt a kötelezettséget. Az ombudsmannak ezért határozottan el kell utasítania IH arra vonatkozó javaslatait, hogy elfogult volt panaszainak kezelése során, vagy hogy más módon nem tett eleget kötelezettségeinek. Abban az esetben, ha az IH fenn kívánja tartani ezeket a vádakat, az ombudsman csak azt ajánlhatja, hogy azokat terjesszék az Európai Parlament elé, amelynek az ombudsman jelentést tesz, vagy a közösségi bíróságok elé. Az ombudsman bízik abban, hogy az IH-val kapcsolatos vizsgálatokkal kapcsolatos munkája ellenáll majd az ezen intézmények bármelyike és a nagyközönség által végzett ellenőrzésnek.
150. Ami IH támadásainak lényegét illeti, emlékeztetni kell arra, hogy az ombudsman ajánlástervezetében kifejtette, hogy az általa megvizsgált kérdésekkel kapcsolatban levont következtetésekre tekintettel úgy véli, hogy nem szükséges megvizsgálni, hogy az ECHO magatartása is csalárdnak tekinthető-e. Az ombudsman továbbra is úgy véli, hogy ez a megközelítés indokolt. Ami azt illeti, az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy a legsúlyosabb hivatali visszásság történt. E megállapítások alapján az ombudsman nem látja, hogy az IH által felvetett további kérdés vizsgálata mire szolgálhatna. Ebben az összefüggésben ismét emlékeztetni kell arra, hogy az ombudsman nem büntetőbíróság, amelynek meg kell győződnie arról, hogy bűncselekményt vagy szabálysértést követtek-e el; inkább azt kell megvizsgálnia, hogy történt-e hivatali visszásság. Az ombudsman pontosan ezt tette a jelen ügyben.
151. 2008. december 12-én küldött levelében az IH arra kérte az ombudsmant, hogy javasolja a Bizottságnak, hogy nyújtson pénzügyi kártérítést az IH-nak a hivatali visszásságából eredő kárért.
152. Az ombudsman helyénvalónak tartja hangsúlyozni, hogy eddig nem nyújtottak be hozzá egyértelmű és pontos kártérítési kérelmet. Ez volt az oka annak, hogy ezt a kérdést a jelen vizsgálat nem vizsgálta. Az ombudsman véleménye szerint azt a lehetőséget, hogy a vizsgálat hatókörét kiterjesszék annak érdekében, hogy az ajánlástervezet benyújtását követően további követelésekre is kiterjedjen, csak kivételes esetekben szabad fontolóra venni. A jelen ügyben azonban a panaszosnak nyilvánvalóan módjában állt korábban kártérítési igényt előterjeszteni, ha úgy kívánta. Az ombudsman számára még az sem egyértelmű, hogy a panaszos a jelen ügyben vizsgált tények alapján benyújtott-e már egyértelmű és pontos kártérítési kérelmet a Bizottsághoz. Mindenesetre a panaszos szabadon dönthet úgy, hogy ilyen keresetet nyújt be a közösségi bíróságokhoz.
A Bizottság részletes véleményének értékelése és az IH ezzel kapcsolatos észrevételei
153. Az ombudsman nagyra értékeli, hogy részletes véleményében a Bizottság elfogadta, hogy az IH kérelmét nagyobb gondossággal kellett volna kezelni. Egyértelmű azonban, hogy ez az egyszerű beismerés nem elegendő azon komoly aggályok eloszlatásához, amelyekre az ombudsman ajánlástervezetében rámutatott.
154. Ami a Bizottságnak az új halászati partnerségi megállapodásra való hivatkozását illeti, az ombudsman örömmel hallja, hogy a Bizottság véleménye szerint a vonatkozó eljárások jelentősen javultak. A Bizottság azonban nem részletezte, hogy milyen lépéseket tett annak biztosítása érdekében, hogy a jelen ügyhöz hasonló esetek ne forduljanak elő újra. Ezenkívül a Bizottság érvelésének hitelességét aláássa, hogy az intézmény továbbra sem hajlandó konkrét lépéseket tenni az IH ügyében. Igaz, hogy a Bizottság felajánlotta, hogy megvizsgál minden új, az FPA IH aláírására irányuló kérelmet, amelyet esetleg be kíván nyújtani. Az ombudsman számára azonban nyilvánvalónak tűnik, hogy az IH-tól ésszerűen nem várható el, hogy további kérelmet nyújtson be a halászati partnerségi megállapodás aláírására mindaddig, amíg a Bizottság nem bizonyítja, hogy őszintén sajnálja a felmerült hivatali visszásságot.
155. Úgy tűnt továbbá, hogy a Bizottság azzal érvelt, hogy nincs szükség további intézkedésre, mivel az ombudsman már megvizsgálta a vonatkozó tényeket. Az ombudsman meglepőnek tartja ezt az érvet. A fent említett elismerés kivételével a Bizottság mindeddig nem ismerte el, hogy a jelen ügyben hivatali visszásságot követett volna el, és még kevésbé tett lépéseket a bekövetkezett mulasztások orvoslására. Megjegyzendő továbbá, hogy az ombudsman kifejezetten javasolta, hogy a Bizottság kérjen bocsánatot IH-tól. Ajánlástervezetében az ombudsman hangsúlyozta, hogy a hivatalos bocsánatkérés az a minimum, amely ilyen körülmények között elvárható egy olyan igazgatástól, amely egyértelművé kívánja tenni, hogy sajnálja a felmerült hivatali visszásságot. Az ombudsman azonban hozzátette, hogy a Bizottság számára tanácsos lenne további lehetőségeket feltárni az IH elégedettségének biztosítására.
156. Észrevételeiben az IH azzal érvelt, hogy a bocsánatkérés Bizottság általi megtagadása megerősítette, hogy szándékosan járt el, mivel számos szolgálattal konzultálni kell ahhoz, hogy a Bizottság hivatalos határozatot hozhasson. Az ombudsman nincs meggyőződve arról, hogy ez a következtetés helyes. A fenti (153)--(155) preambulumbekezdésben ismertetett háttér alapján azonban a Bizottság által elfogadott álláspont csak az ombudsmannal való együttműködés szándékos megtagadásaként értelmezhető.
### E. Következtetések
157. Az üggyel kapcsolatos vizsgálatai alapján az ombudsman a következő kritikai észrevételt teszi:
{#CR02/2009}
Helyes adminisztratív gyakorlat a nem kormányzati szervezetektől kapott kérelmek megfelelő kezelése. Az OI/4/2005/GG ügyben folytatott vizsgálatai alapján az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy a jelen ügyben nem ez volt a helyzet. Az ombudsman által a korábbi vizsgálatai során már azonosított hiányosságokon kívül a jelen vizsgálat arra a következtetésre vezetett, hogy bizonyítékok állnak rendelkezésre annak bizonyítására, hogy az ECHO szándékosan eltitkolta az igazságot, és ezáltal félrevezette az IH-t. Ez a következtetés különösen az ECHO 1996. július 12-i levelére vonatkozott. Az is egyértelmű volt, hogy az a mód, ahogyan az ECHO kezelte ezt a kérelmet, súlyosan hátrányos helyzetbe hozta az IH-t. A Bizottság tehát súlyos hivatali visszásságokat követett el az IH halászati partnerségi megállapodás aláírására irányuló kérelmének kezelése során.
158. Az európai ombudsman alapokmánya 3. cikkének (7) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az ajánlástervezet elkészítését és az érintett intézmény vagy szerv részletes véleményének kézhezvételét követően az ombudsman jelentést küld az Európai Parlamentnek és az érintett intézménynek vagy szervnek.
159. Az IH felkérte az ombudsmant, hogy ügyét terjessze az Európai Parlament elé.
160. Az ombudsman 1998-as éves jelentésében rámutatott arra, hogy munkája szempontjából felbecsülhetetlen értékű az a lehetőség, hogy különjelentést nyújthat be az Európai Parlamentnek. Hozzátette, hogy a különjelentéseket ezért nem szabad túl gyakran benyújtani, hanem csak olyan fontos kérdésekkel kapcsolatban, ahol a Parlament lépéseket tehet az ombudsman támogatása érdekében[\[10\].](#_ftn10){#_ftnref10} Az 1998-ra vonatkozó éves jelentést benyújtották az Európai Parlamentnek, és azt az Európai Parlament jóváhagyta.
161. Az ombudsman úgy véli, hogy a jelen ügy komoly kérdéseket érint. A vonatkozó hivatali visszásságokra azonban már régen sor került, és most új halászati partnerségi megállapodás van hatályban. Ilyen körülmények között az ombudsman úgy véli, hogy ebben az esetben nem lenne helyénvaló külön jelentést benyújtani a Parlamentnek.
162. Az ombudsman azonban e határozat egy példányát és rövid összefoglalóját megküldi az Európai Parlamentnek, és ezt az összefoglalót belefoglalja a Parlamentnek benyújtandó 2008-as éves jelentésbe. A panaszost is tájékoztatni fogják erről a döntésről.
P. Nikiforos DIAMANDOUROS
Kelt Strasbourgban, 2009. január 20-án.
*** ** * ** ***
[\[1\]](#_ftnref1){#_ftn1} HL L 163., 1. o.
[\[2\]](#_ftnref2){#_ftn2} Vö. a helyes hivatali magatartás európai kódexének 20. és 22. cikkével, amely elérhető az ombudsman honlapján (http://www.ombudsman.europa.eu).[](/)
[\[3\]](#_ftnref3){#_ftn3} Úgy tűnik, hogy ez az észrevétel a Bizottság véleményének német fordításán alapul, amely e tekintetben eltér az eredeti angol szövegtől. Ezzel a kérdéssel később foglalkozunk.
[\[4\]](#_ftnref4){#_ftn4} Észrevételeiben az IH a német külügyminisztérium által 1996. november 25‐én az ügyvédjének címzett levélre támaszkodott, amelynek másolatát benyújtotta. Az IH kijelentette, hogy ez a levél megerősítette, hogy a német külügyminisztérium nem rendelkezik hatáskörrel a német nem kormányzati szervezetek értékelésére. Az ombudsman megjegyzi, hogy ebben a levélben a német külügyminisztérium valóban elismerte, hogy nem volt illetékes, és nem is volt abban a helyzetben, hogy értékelje a Németországban működő humanitárius szervezeteket, és ezért ebben az összefüggésben más szervek, például a Deutsches Institut für Sozialfragen (a továbbiakban: DZI) szakértelmére kellett támaszkodnia. Az ombudsman véleménye szerint ez a tény nem feltétlenül kérdőjelezi meg a német külügyminisztérium által az ECHO-nak továbbított információk hasznosságát. Egyértelmű azonban, hogy megerősíti, hogy az ECHO-nak nagyon gondosan értékelnie kell ezeket az információkat, mielőtt olyan következtetéseket vonna le belőlük, amelyek negatívak lennének a kérelmező számára.
[\[5\]](#_ftnref5){#_ftn5} Vö. a határozat 2.5. pontjával, amely elérhető az ombudsman honlapján (http://www.ombudsman.europa.eu).[](/)
[\[6\]](#_ftnref6){#_ftn6} Vö. a határozat 2.10. és 2.11. pontjával, amely az ombudsman honlapján (http://www.ombudsman.europa.eu/)[](/) is elérhető.
[\[7\]](#_ftnref7){#_ftn7} HL 2002. L 248., 1. o.
[\[8\]](#_ftnref8){#_ftn8} A panaszos benyújtotta az ECHO 1999. június 1-jei levelének másolatát, amelyet a jelek szerint megkapott, amikor hozzáférést kapott az ECHO aktájához. A vonatkozó másolat tartalmazza annak a szövegnek a szövegét, amelyet e levélhez utólag csatoltak, és amely a következőképpen szól: "! avant d'entamer toute procédure avec cette ONG, en parler avec GG pour background !". Úgy tűnik, hogy az ezen üzenetben említett monogramok annak a személynek a monogramjai, aki az 1999. június 1-jei levelet aláírta. Az ombudsman úgy véli, hogy ez az üzenet értelmezhető.
[\[9\]](#_ftnref9){#_ftn9} Úgy tűnik, hogy a Bizottság így az Elsőfokú Bíróság T-372/02. sz., *Internationaler Hilfsfonds kontra Bizottság ügyben 2003. október 22-én hozott ítéletére (EBHT 2003., II-4389. o.) kívánt hivatkozni, amely (többek között)* az IH által 2002. október 22-én elfogadott határozatnak tekintett határozat elleni keresetre vonatkozott. Az Elsőfokú Bíróság úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó levél csupán megerősíti a 2001. július 19‐én hozott határozatot, és így a kereset elfogadhatatlan. Ezt a végzést a Bíróság fellebbezés alapján helybenhagyta a C-521/03. P. sz., *Internationaler Hilfsfonds kontra Bizottság ügyben* 2004. december 7-én hozott végzésében (az EBHT-ban nem tették közzé). Az ombudsman véleménye szerint egyértelmű, hogy ezek az ügyek, amelyek nem vizsgálják a Bizottság által követett eljárást és a 2001. július 19-i határozatának lényegét, nem relevánsak a jelen határozat szempontjából.
[\[10\]](#_ftnref10){#_ftn10} Éves jelentés 1998-ról, 27-28. o.