# Az európai ombudsman határozata az Európai Bizottság ellen benyújtott 1551/2007/(BM)JMA sz. panasszal kapcsolatos vizsgálatának lezárásáról
- Szerző: Európai Ombudsman
- Dátum: null
- [URL](https://www.ombudsman.europa.eu/hu/decision/hu/3696)
---
A PANASZ HÁTTERE
----------------

1. A panaszos az egyik tagja, az Y vállalat nevében eljáró X szakmai szövetség képviselője. Mindketten „A" országban telepedtek le. A panaszos által benyújtott információk szerint Y emberi fogyasztásra és élelmiszer-előállításra egyaránt termel, értékesít és exportál tojást. 2005 szeptemberében egy B országból származó család szalmonellával betegedett meg. Azt állították, hogy ez a majonézfogyasztásuknak tudható be, amelyet egy helyi termelő állított elő Y-tól származó tojás felhasználásával. Ezt követően mind A, mind B élelmiszer-biztonsági hatóságai vizsgálatot indítottak. E vizsgálatok eredményeként Y-ból származó termékek előállítását és kivitelét felfüggesztették. 2005. szeptember 26-án azonban az „A" Élelmiszerbiztonsági Ügynökség arra a következtetésre jutott, hogy a járvány nem Y-tól származik. Ez a vállalat maga is számos ellenőrzést végzett, amelyek ugyanerre a következtetésre vezettek. 2005 októberében hasonló eset történt B-ben, és ennek következtében mind A, mind B hatóságai új egészségügyi riasztást léptettek életbe. Október végén „A" hatóságai igazolták, hogy „Y" egészségi állapota megfelelő, és hogy a termékkel kapcsolatban nem merültek fel egészségügyi problémák. Az „A" ország hatóságai ezt követően kapcsolatba léptek a „B" ország hatóságaival, és számos tudományos elemzést továbbítottak nekik, amelyek azt mutatták, hogy Y termékei nem jelentenek veszélyt az emberi egészségre. Ezen információk ellenére a termékeire vonatkozó egészségügyi figyelmeztetést a B. részben nem szüntették meg.

2. 2006. január 25‐én X két panaszt nyújtott be az Európai Bizottsághoz, amelyekben azt állította, hogy mind A, mind B hatóságai helytelenül kezelték az Y‐val szembeni állítólagos egészségügyi panaszokat. 2006. december 4-én a Bizottság szolgálatai arról tájékoztatták a panaszost, hogy nem szándékoznak jogsértési eljárást indítani az ügyekkel kapcsolatban, és azt javasolták, hogy zárják le azokat.

A VIZSGÁLAT TÁRGYA
------------------

3. Tekintettel a Bizottság álláspontjára, a panaszos 2007. május 25-én panaszt nyújtott be az ombudsmanhoz azzal érvelve, hogy a Bizottság nem kezelte megfelelően két panaszát, és nem vizsgálta ki kielégítő módon a helyzetet. Hasonlóképpen, a panaszos azt állította, hogy a Bizottság indokolatlan nyomást gyakorolt „A" illetékes hatóságaira annak megakadályozása érdekében, hogy azok beavatkozzanak az ügybe.

4. Az ombudsmanhoz benyújtott panaszában a panaszos a következő állítást és állítást terjesztette elő:

Állítás:

A Bizottság nem kezelte megfelelően panaszait.

Ezen állítás alátámasztására a panaszos azzal érvelt, hogy a Bizottság:

a) figyelmen kívül hagyta az X által benyújtott dokumentumokat, különösen azokat, amelyek Y-nak a vonatkozó egészségügyi szabványoknak való megfelelésére vonatkoznak az A. pontban;

b) nem vette fel a kapcsolatot B hatóságaival;

c) nem tájékoztatta időben a panaszost az ügy előrehaladásáról;

nem kérte az élelmiszer-biztonságról szóló 178/2002/EK rendelet alkalmazásáért felelős szolgálatok beavatkozását; és

e) megakadályozta, hogy az A. pontban említett Élelmiszerbiztonsági Ügynökség beavatkozzon az ügybe.

Igénypont:

A Bizottságnak felül kell vizsgálnia a panaszaival kapcsolatos álláspontját.

A VIZSGÁLAT
-----------

5. 2007. július 30-i levelében az ombudsman vizsgálatot indított a panaszos állításával és állításával kapcsolatban, és felkérte a Bizottságot, hogy 2007. november 30-ig nyújtson be véleményt. A Bizottság 2007. december 11-én angol nyelven véleményt nyújtott be. 2007. december 21-én „A" nyelvre készült fordítást küldtek a panaszosnak, aki 2008. február 19-én megküldte a Bizottság véleményével kapcsolatos észrevételeit.

AZ OMBUDSMAN ELEMZÉSE ÉS KÖVETKEZTETÉSEI
----------------------------------------

### A. A 2006/4171. és 2006/4172. sz. panaszok Bizottság általi állítólagos helytelen kezeléséről

*Az ombudsman elé terjesztett érvek*

6. 2007. december 11-i válaszában a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó panaszokat megfelelően kezelték, és a panaszost rendszeresen tájékoztatták a vizsgálatáról.

7. A Bizottság utalt az X panaszainak hivatalos kezelésére és a panaszossal való kapcsolattartására. 2006. január 16-án az eredeti panaszokat megküldték a Vállalkozáspolitikai Főigazgatóságnak (DG ENTR), amely 2006. január 31-én továbbította azokat a Mezőgazdasági Főigazgatóságnak (DG AGRI), végül 2006 márciusában az Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóságnak (DG SANCO). A panaszokat 2006. február 10-én vették nyilvántartásba. 2006. február 17-én a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság tájékoztatta a panaszost arról, hogy panaszait továbbította a Vállalkozáspolitikai és Ipari Főigazgatóságnak. A panaszosnak az Egészség- és Fogyasztóügyi Főigazgatósághoz intézett kérését követően 2006. március 14-én találkozóra került sor. A Bizottság véleményéhez csatolta a panaszossal folytatott valamennyi levélváltásának másolatát.

8. 2006. december 4-én az Egészség- és Fogyasztóügyi Főigazgatóság arról tájékoztatta a panaszost, hogy mivel nem lehet bizonyítani az uniós jog megsértését, szolgálatai javasolni fogják, hogy a Bizottság zárja le a két panaszt. A felperes számára négyhetes standard határidőt biztosítottak arra, hogy minden olyan új információt benyújtson, amely az uniós jog tényleges megsértésére utal. 2006. december 19-én kelt és 2007. január 8-án elismert levelében a panaszos a megadott határidőn belül új bizonyítékokat nyújtott be. Következésképpen a jogsértési aktát nem zárták le, ami időt biztosított az új elemek megvizsgálására. 2007 júliusában azonban az új elemek értékelését követően a panaszost tájékoztatták arról, hogy a Bizottság szolgálatai javasolni fogják az ügy lezárását.

9. Ami az ügy érdemét illeti, a Bizottság először ismertette a tényeket és a szolgálatai által képviselt jogi álláspontot. Kifejtette, hogy B 2005 végén megtagadta az A-ból származó tojás behozatalát, mivel B hatóságai szerint az Y-ból származó tojások egy meghatározott tétele szalmonellamérgezést okozott. Ennek megfelelően B hatóságai élelmiszer- és takarmánybiztonsági riasztási rendszert (RASFF) indítottak. Y ezt követően felvette a kapcsolatot X-szel, amely panaszt nyújtott be a Bizottsághoz mind A, mind B hatóságaival szemben. X azzal érvelt, hogy mivel ez a konkrét ágazat közösségi szinten még nem harmonizált, B köteles volt elfogadni az A. X. kifogásolta, hogy A hatóságai nem támasztották alá tagjának B hatóságaival szembeni követeléseit.

10. A Bizottság megjegyezte, hogy a panaszos 2006. május 17-i leveléhez csatolt dokumentumok szerint B azt kérte, hogy az A-ban található tojástermelők ugyanazokat az eljárásokat alkalmazzák a szalmonella ellen, mint amelyek B-ben a nemzeti termelés esetében hatályban voltak. B azzal érvelt, hogy nincs tudományos bizonyíték arra, hogy az „A" ország gyártója által jelenleg alkalmazott intézkedések hatékonyak lennének a közegészség védelme szempontjából. Az ezzel kapcsolatos egyetlen átfogó uniós tudományos tanulmány feltárta, hogy a betegség B-ben a gazdaságok nagyon kis százalékát érintette, míg A-ban ez az arány több mint tízszer magasabb volt. A Bizottság hangsúlyozta, hogy mivel ezt a területet közösségi szinten még nem harmonizálták, B úgy döntött, hogy alkalmazza a 178/2002/EK rendelet[\[1\]](#_ftn1){#_ftnref1} 7. cikkében és az EK-Szerződés 30. cikkében meghatározott elővigyázatosság elvét, amely kivételeket állapít meg az áruk szabad mozgásának elve alól. A B. ügyben a hatóságok álláspontját a Bizottság nem vitatta, mivel az a Bizottság által megfelelőnek ítélt kockázatértékelésen alapult. A Bizottság 2007. július 18-i levelében közölte ezt az álláspontot a panaszossal.

11. A Bizottság kifejtette továbbá, hogy ebben az esetben az alkalmazandó közösségi jogszabály a szalmonella és hasonló kórokozók ellenőrzéséről szóló 2160/2003/EK rendelet[\[2\].](#_ftn2){#_ftnref2} A rendelet fokozatos szalmonella-ellenőrzési programokat vezet be, amelyek számos intézkedést határoznak meg a tojás ellenőrzésére. Ezek az intézkedések azonban csak 2009 decemberében lépnek hatályba. Addig az időpontig a tagállamok nemzeti intézkedéseket alkalmazhatnak. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a jogi helyzetre és az ügy tényállására tekintettel nem kérdőjelezheti meg B kormányának álláspontját. Megjegyezte továbbá, hogy az A ügyben eljáró Élelmiszerbiztonsági Hatóság nem kérdőjelezte meg sem B hatóságának határozatát, sem intézkedését.

12. A panaszos által felhozott valamennyi érvet illetően a Bizottság a következőképpen válaszolt.

a) Az X szolgálatai az X által benyújtott valamennyi dokumentumot elismerték és gondosan értékelték.

b) Folyamatosan kapcsolatban állt az érintett tagállamok hatóságaival. Ebben a konkrét esetben az említett hatóságok által a panaszosnak 2006. április 12-én küldött levél eredményeként a Bizottság szolgálatainak tudomása volt a B. ügyben eljáró hatóságok álláspontjáról. Emellett az Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóság az Élelmiszerlánc- és Egészségügyi Állandó Bizottság és más munkacsoportok keretében gyakori kapcsolatot tartott fenn a két érintett tagállam nemzeti hatóságaival.

c) Az alkalmazandó szabályokkal, különösen a helyes hivatali magatartásra vonatkozó szabályzattal[\[3\]](#_ftn3){#_ftnref3} és a közösségi jog megsértése tekintetében a panaszossal fenntartott kapcsolatokról szóló bizottsági közleménnyel[\[4\]](#_ftn4){#_ftnref4} összhangban járt el. Nem volt köteles részletesen tájékoztatni a panaszost a folyamatban lévő vizsgálat keretében tett minden egyes intézkedésről. A fent említett szabályok szerint csak arra köteles, hogy tájékoztassa a panaszost a meghozott döntésekről.

d) Az „A" ország hatóságai nem támogatták a panaszos „B"-vel szembeni követeléseit; a vonatkozó jogszabályokban előírtaknak megfelelően együttműködtek mind B hatóságaival, mind a Bizottság szolgálataival a folyamatban lévő RASSF riasztás keretében. A Bizottság azt is tagadta, hogy megakadályozta volna A hatóságait a beavatkozásban. A panaszos valóban tájékoztatta a Bizottságot a két érintett tagállam nemzeti hatóságai közötti kétoldalú találkozók jellegéről. E megbeszélések során a Bizottság egyetlen szakaszban sem avatkozott be.

13. A Bizottság azt is kifejtette, hogy az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) nem avatkozhat be az ügybe, mivel a 178/2002/EK rendeletben leírtak szerint az EFSA feladata, hogy tudományos tanácsadást és támogatást nyújtson a közösségi intézményeknek és a tagállamoknak az élelmiszer- és takarmánybiztonságra hatást gyakorló területeken, valamint hogy a belső piac működésével összefüggésben hozzájáruljon az emberi élet és egészség magas szintű védelméhez. A Bizottság véleménye szerint, figyelembe véve a két érintett tagállamtól rendelkezésre álló információkat, nem volt indokolt további tudományos adatokat kérni az EFSA-tól. Így az EFSA által 2004 és 2006 között a szalmonella előfordulásáról készített alaptanulmány, amely a panaszok vizsgálatakor a DG SANCO rendelkezésére állt, elegendő információt nyújtott.

14. A Bizottság hangsúlyozta, hogy az X által benyújtott két panasz kezelése során szolgálatai tiszteletben tartották a helyes hivatali magatartásra vonatkozó szabályzatot. A Bizottság véleménye szerint a panaszos érdemben vitatta azon döntését, hogy nem indít kötelezettségszegési eljárást a két tagállammal szemben. Amint azt a közösségi bíróságok elismerik, az ilyen határozat a mérlegelési jogkörébe tartozik. A Bizottság azzal érvelt, hogy egyértelműen kifejtette azokat az okokat, amelyek alapján úgy döntött, hogy a két kifogás tekintetében nem indít kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárást.

15. A Bizottság véleményével kapcsolatos észrevételeiben a panaszos megismételte állításait. Úgy vélte, hogy a Bizottság szolgálatai nem jártak el kellő gondossággal, mivel nem kérték B hatóságaitól annak megerősítését, hogy miként jutottak az Y-ra vonatkozó következtetéseikre.

*Az ombudsman értékelése*

16. Az ombudsman megjegyzi, hogy az EK-Szerződés 211. cikke értelmében a Bizottságnak "a Szerződés őreként" biztosítania kell a közösségi jog alkalmazását.

17. Feladatának ellátása során a Bizottság kivizsgálja a közösségi jog lehetséges megsértéseit, amelyek nagyrészt a polgárok panaszainak eredményeként jutnak a tudomására. Ha a vizsgálat eredményeként a Bizottság úgy ítéli meg, hogy egy tagállam nem teljesítette a Szerződésből eredő kötelezettségeit, az EK-Szerződés 226. cikke felhatalmazza arra, hogy kötelezettségszegési eljárást indítson a felelős tagállammal szemben, és végül az Európai Bírósághoz forduljon.

18. A Bizottság által a panaszok kezelése során követendő eljárásokat, valamint a panaszosoknak nyújtandó tájékoztatást a közösségi jog megsértése tekintetében a panaszosokkal fenntartott kapcsolatokról szóló, az Európai Parlamentnek és az európai ombudsmannak címzett bizottsági közlemény[\[5\]](#_ftn5){#_ftnref5} (a továbbiakban: a közlemény) határozza meg. A közlemény melléklete meghatározza azokat a főbb kötelezettségeket, amelyeket a Bizottságnak a panaszok kezelése során formai és eljárási szempontból tiszteletben kell tartania, különös tekintettel a panaszok rögzítésére ((3) bekezdés)[\[6\],](#_ftn6){#_ftnref6} a kézhezvétel visszaigazolására ((4) bekezdés)[\[7\],](#_ftn7){#_ftnref7} a panaszosokkal folytatott kommunikációra (7. bekezdés)[\[8\],](#_ftn8){#_ftnref8} a panaszok kivizsgálásának határidejére (8. bekezdés)[\[9\]](#_ftn9){#_ftnref9} és az ügy lezárására (10. bekezdés)[\[10\].](#_ftn10){#_ftnref10}

19. Annak értékelése érdekében, hogy a Bizottság megfelelően kezelte-e a panaszos által benyújtott panaszokat, az ombudsman először azt vizsgálja meg, hogy az intézmény által a vizsgálatok során követett eljárást a fenti rendelkezésekkel összhangban folytatták-e le, másodszor pedig azt, hogy az ügyek lezárásáról szóló határozatának alátámasztására adott indokolás megfelelő volt-e.

20. A rendelkezésre álló információk alapján az ombudsman megjegyzi, hogy 2006. február 10-én a Bizottság visszaigazolta a panaszos által 2006. január 16-án küldött levél kézhezvételét, amelyben A és B hatóságainak bizonyos gyakorlataira hivatkozott, és azt állította, hogy azok ellentétesek az uniós joggal. A Bizottság szolgálatai a levelet két külön panaszként, 2006/4171 és 2006/4172 hivatkozási számon vették nyilvántartásba. Az ombudsman ezért megállapítja, hogy a Bizottság a panaszos levelezését két panaszként rögzítette, és nem sokkal ezután a közlemény mellékletének (3) és (4) bekezdésében meghatározott kritériumoknak megfelelően visszaigazolta a kézhezvételt.

21. Ami a panaszosnak nyújtott tájékoztatást illeti, az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság találkozott a panaszossal, és telefonon, e-mailben és levélben gyakran felvette vele a kapcsolatot. E levélváltások alapján úgy tűnik továbbá, hogy a Bizottság szolgálatai időben válaszoltak levelezésére.

22. Ezenkívül a Bizottság szolgálatai minden bizottsági határozatot követően tájékoztatták a panaszost a panaszára válaszul tett lépésekről. E tekintetben a Bizottság a közlemény mellékletének 7. pontjában meghatározott kritériumoknak megfelelően járt el.

23. Azzal kapcsolatban, hogy a Bizottságnak mennyi időbe telt az ügy érdemére vonatkozó következtetés levonása, az ombudsman megjegyzi, hogy az ügyben folytatott vizsgálatot követően, amely számos információcserét foglalt magában „A" és „B" hatóságaival, a Bizottság szolgálatai arra a következtetésre jutottak, hogy nem sértették meg az uniós jogot. 2006. december 4-én a Bizottság tájékoztatta a panaszost az ügy lezárására irányuló szándékáról. Ezt az álláspontot 2007. július 18-án megerősítették, miután a Bizottság felülvizsgálta a panaszos által küldött új észrevételeket. Mindkét levél tartalmazta azon indokok magyarázatát, amelyek alapján a Bizottság úgy vélte, hogy az ügyet le kell zárni. Összefoglalva, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy sem A, sem B nem sértette meg az uniós jogot.

24. Az ombudsman megállapítja, hogy a Bizottság, miután befejezte a panasz vizsgálatát, tájékoztatta a panaszost álláspontjának indokairól, és lehetőséget adott számára, hogy a panaszosok nyilvántartásba vételétől számított egy éven belül megtegye észrevételeit. E tekintetben a Bizottság a közlemény mellékletének 8. és 10. pontjában meghatározott kritériumoknak megfelelően járt el.

25. Ami a Bizottságnak a panaszok érdemére vonatkozó álláspontját illeti, az ombudsman megjegyzi, hogy az intézmény a panaszoshoz intézett 2006. december 4-i és 2007. július 18-i levelében ismertette a panaszok lezárására vonatkozó érvelését. Ezekben a levelekben a Bizottság kifejtette, hogy a kérdéssel kapcsolatos harmonizált uniós jogszabályok hiányában B megfelelően élt az áruk szabad mozgása alóli, az EK-Szerződés 30. cikkében foglalt, az emberi egészség védelmén alapuló kivétellel.

26. Az Ombudsman gondosan áttekintette az ügyre vonatkozó jogi rendelkezéseknek, nevezetesen a 2160/2003/EK rendeletnek[\[11\],](#_ftn11){#_ftnref11} valamint az EK-Szerződés 28. és 30. cikkének a Bizottság általi értelmezését, a közösségi bíróságok értelmezése szerint.

27. A 2160/2003/EK rendelet célja, hogy uniós szinten harmonizálja azokat az ellenőrzési típusokat, amelyeket a tagállamok a szalmonella jelentette egészségügyi kockázatok korlátozása érdekében alkalmazhatnak. A 4. cikkben meghatározottak szerint a rendelet célja egy sor olyan közösségi célkitűzés meghatározása, amelyek célja annak biztosítása, hogy megfelelő és hatékony intézkedéseket hozzanak a szalmonella és más zoonózis-kórokozók kimutatására és ellenőrzésére. E célkitűzés elérése érdekében az 5. cikk előírja a tagállamok számára, hogy minden egyes zoonózisra és zoonózis-kórokozóra vonatkozóan dolgozzanak ki nemzeti ellenőrzési programokat. A II. , melléklet D. szakasza értelmében azonban a tojótyúkállományok ellenőrzésére vonatkozó közösségi célkitűzések alkalmazására csak 2009 decemberében, azaz 72 hónappal a rendelet hatálybalépését (2003. december)[\[12\]](#_ftn12){#_ftnref12} követően kerül sor.

28. Úgy tűnik tehát, hogy a Bizottság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a rendelet vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatók az Y-t érintő helyzetre.

29. Olyan külön uniós jogszabály hiányában, amely harmonizálhatta volna ezt a területet, az áruk szabad mozgására vonatkozó, az EK-Szerződés 28. és 30. cikkében meghatározott, a közösségi bíróságok által értelmezett általános kritériumokat kell alkalmazni erre az esetre. Ennek megfelelően, bár az áruk szabad mozgásának elve megtiltja a nemzeti hatóságoknak, hogy mennyiségi korlátozásokat vagy azokkal azonos hatású intézkedéseket vezessenek be a behozatalra vonatkozóan (28. cikk), a tagállamok ezt kivételesen megtehetik, többek között az emberek egészségének és életének védelme alapján. Az ilyen intézkedések azonban nem szolgálhatnak önkényes megkülönböztetés vagy a kereskedelem rejtett korlátozásának eszközéül (30. cikk). A közösségi bíróságok ítélkezési gyakorlatával összhangban e kivétel alkalmazásának tiszteletben kell tartania az arányosság elvét, amely szerint a szóban forgó intézkedés nem lépheti túl a szükséges mértéket, arányos a kívánt céllal, és a legkevésbé korlátozza a kereskedelmet[\[13\].](#_ftn13){#_ftnref13}

30. Amint az a Bizottságnak a panaszoshoz intézett 2006. december 4-i és 2007. július 18-i leveleiben szerepel, B hatóságai arról tájékoztatták a Bizottságot, hogy az Y-val szembeni keresetük az EK-Szerződés 30. cikkében meghatározott, az emberek egészségének és életének védelmére vonatkozó kivételen alapul. Amint azt a közösségi bíróságok elismerték, uniós harmonizáció hiányában a közegészség védelmének általuk megfelelőnek ítélt szintjéről a tagállamoknak kell dönteniük, figyelembe véve a lehetséges káros hatásokat és a rendelkezésre álló tudományos adatokat[\[14\].](#_ftn14){#_ftnref14} A Bizottság úgy döntött, hogy nem vitatja B hatóságainak álláspontját, mivel úgy tűnt, hogy az megfelelő kockázatértékelésen alapul, és ezért megfelel az elővigyázatosság elvének[\[15\].](#_ftn15){#_ftnref15} Ebben az összefüggésben a Bizottság, amikor úgy döntött, hogy nem folytatja az ügyet, figyelembe vette azt a tényt, hogy „B" hatóságai a szalmonella Unión belüli terjedéséről szóló releváns tudományos tanulmány megállapításai alapján érveltek álláspontjuk mellett, amely tanulmány feltárta, hogy „B" gazdaságainak egy minimális százalékát érintette a betegség, míg „A" esetében ez az arány jóval magasabb volt.

31. A panaszos azzal érvelt, hogy információkat küldött a Bizottságnak, amelyek azt mutatták, hogy Y megfelelt az A-ban hatályos egészségügyi követelményeknek. Az ombudsman azonban nem kapott semmilyen információt annak bizonyítására, hogy a B által előírt szabványok valóban teljesültek, ami azt jelenti, hogy a B hatóságai által bevezetett kiviteli korlátozásokat fel kellett volna oldani. A helyzetre tekintettel az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság jogi álláspontja ebben az ügyben ésszerű.

32. A panaszos számos további érvet hozott fel annak megkérdőjelezése érdekében, hogy a Bizottság hogyan kezelte panaszait. Különösen azzal érvelt, hogy a Bizottság nem kérte az EFSA beavatkozását, és megakadályozta A élelmiszer-biztonságért felelős hatóságait abban, hogy beavatkozzanak az ügybe.

33. Ezen érvek felülvizsgálatát követően az ombudsman megállapítja, hogy a panaszos nem szolgáltatott bizonyítékot érveinek alátámasztására. Az EFSA szerepe nem a kockázatkezelésben, hanem a kockázatértékelésben rejlik. A 178/2002/EK rendelet 22. cikke értelmében az EFSA-nak tudományos tanácsadást, valamint tudományos és technikai támogatást kell nyújtania a közösségi jogszabályokhoz és politikákhoz minden olyan területen, amely közvetlen vagy közvetett hatást gyakorol az élelmiszer- és takarmánybiztonságra. Ennek megfelelően úgy tűnik, hogy az EFSA nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy beavatkozzon az *egyes élelmiszerekkel* kapcsolatos problémák kezelésébe, mint például Y esetében.

34. A 178/2002/EK rendelet 30. cikkének (4) bekezdése lehetővé teszi az EFSA számára, hogy egy adott tudományos kérdésben absztrakt *módon eltérő tudományos vélemények esetén véleményt nyilvánítson.* Az ombudsman rámutat, hogy nem kapott olyan információt, amely arra utalna, hogy ilyen eltérő álláspontok merültek volna fel ebben a kérdésben. Valójában, amint azt a 178/2002/EK rendelet 60. cikke előírja, az EFSA-t fel lehetett volna kérni arra, hogy adjon tudományos véleményt, ha „A" hatóságai panaszt tettek volna a Bizottságnál a B . által hozott intézkedésekkel kapcsolatban. Ilyen panaszt nem nyújtottak be.

35. Vizsgálata során az ombudsman nem kapott olyan információt, amely bizonyította volna, hogy a Bizottság nyomást gyakorolt A illetékes hatóságaira annak megakadályozása érdekében, hogy azok beavatkozzanak az Y-t érintő ügybe, vagy panaszt nyújtsanak be szolgálataihoz.

36. A fenti megállapításokra tekintettel a Bizottság által azon határozatának alátámasztása érdekében adott indokolás, hogy sem A, sem B ellen nem indít kötelezettségszegési eljárást, ésszerűnek tűnik. Az ombudsman ezért úgy véli, hogy a Bizottság jogi hatáskörén belül járt el, amikor az ügy lezárásáról határozott.

37. Az ombudsman ezért arra a következtetésre jutott, hogy az ügy e vonatkozását illetően nem történt hivatali visszásság.

### B. Kérelem arra vonatkozóan, hogy a Bizottság vizsgálja felül a 2006/4171. és a 2006/4172. sz. ügyben hozott határozatát

*Az ombudsman elé terjesztett érvek*

38. A panaszos azt kérte, hogy a Bizottság vizsgálja felül a panaszaival kapcsolatos álláspontját.

*Az ombudsman értékelése*

39. Tekintettel a fenti megállapításokra, különösen a 36. pontban levont következtetésekre, amelyek szerint a Bizottság jogi hatáskörén belül járt el, amikor úgy határozott, hogy lezárja a panaszokat, az ombudsman úgy véli, hogy a panaszos követelése nem tartható fenn.

### C. Következtetések

Az ombudsman e panasszal kapcsolatos vizsgálatai alapján a Bizottság nem követett el hivatali visszásságot. Az ombudsman ezért lezárja az ügyet.

P. Nikiforos DIAMANDOUROS

Kelt Strasbourgban, 2008. december 11-én.

*** ** * ** ***

[\[1\]](#_ftnref1){#_ftn1} Az Európai Parlament és a Tanács 178/2002/EK rendelete (2002. január 28.) az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról; HL L 31., 2002.2.1., 1--24. o.

[\[2\]](#_ftnref2){#_ftn2} Az Európai Parlament és a Tanács 2160/2003/EK rendelete (2003. november 17.) a szalmonella és egyéb meghatározott, élelmiszerből származó zoonózis-kórokozók ellenőrzéséről; HL L 325., 2003.12.12., 1. o.

[\[3\]](#_ftnref3){#_ftn3} <http://ec.europa.eu/civil_society/code/_docs/code_en.pdf>

[\[4\]](#_ftnref4){#_ftn4} A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és az európai ombudsmannak a közösségi jog megsértése miatt a panaszossal fenntartott kapcsolatokról; COM/2002/0141 végleges; HL *244. ,, 2002.10.10., 5. o.*

[\[5\]](#_ftnref5){#_ftn5} HL 2002. C 244., 5. o.

[\[6\]](#_ftnref6){#_ftn6} "Minden*olyan levelezést, amelyet panaszként valószínűleg kivizsgálnak, rögzíteni kell a panaszok központi nyilvántartásában, amelyet a Bizottság Főtitkársága ‑ vezet."*

[\[7\]](#_ftnref7){#_ftn7} "A*panaszként nyilvántartásba vett levelezést a Titkárság ‑Főtitkárság az eredeti visszaigazolás megküldésétől számított egy hónapon belül ismét visszaigazolja."*

[\[8\]](#_ftnref8){#_ftn8} "A*Bizottság szervezeti egységei minden egyes bizottsági határozatot (hivatalos értesítés, indokolással ellátott vélemény, a Bírósághoz fordulás vagy az ügy lezárása) követően írásban felveszik a kapcsolatot a panaszosokkal a panaszukra válaszul tett lépésekről."*

[\[9\]](#_ftnref9){#_ftn9} „Általános*szabályként a Bizottság szervezeti egységei kivizsgálják a panaszokat azzal a céllal, hogy a panasznak a Titkárság ‑Főtitkárság általi nyilvántartásba vételétől számított legfeljebb egy éven belül hivatalos felszólítás kiadására vagy az ügy lezárására vonatkozó határozatot hozzanak."*

[\[10\]](#_ftnref10){#_ftn10} „Amennyiben*nem állnak fenn olyan kivételes körülmények, amelyek sürgős intézkedéseket tesznek szükségessé, és a Bizottság valamely szervezeti egysége azt kívánja javasolni, hogy a panasz ügyében ne tegyenek további lépéseket, erről levélben előzetesen értesíti a panaszost, megjelölve azokat az indokokat, amelyek alapján az ügy lezárását javasolja, és felkéri a panaszost, hogy négy héten belül nyújtsa be észrevételeit."*

[\[11\]](#_ftnref11){#_ftn11} Lásd a fenti 2. lábjegyzetet.

[\[12\]](#_ftnref12){#_ftn12} A 2160/2003/EK rendelet 18. cikke.

[\[13\]](#_ftnref13){#_ftn13} *A 174/82. sz., Officier van Justitie kontra Sandoz BV* ügyben hozott ítélet (EBHT 1983., 2445. o.).

[\[14\]](#_ftnref14){#_ftn14} Lásd a fenti 174/82. sz. ügyet; A 42/90. sz. *Bellon-ügyben* hozott ítélet (EBHT 2003., I-04863. o.) és a C-192/01. sz. *Bizottság kontra Dánia ügyben hozott* ítélet (EBHT 2003., I-9693. o.).

[\[15\]](#_ftnref15){#_ftn15} Lásd a 178/2002/EK rendelet 7. cikkét \[lásd az 1. lábjegyzetet\]:

*Az elővigyázatosság elve*

*1. Különleges körülmények között, amikor a rendelkezésre álló információk értékelését követően megállapítják az egészségre gyakorolt káros hatások lehetőségét, de a tudományos bizonytalanság továbbra is fennáll, a Közösségben választott magas szintű egészségvédelem biztosításához szükséges ideiglenes kockázatkezelési intézkedéseket lehet elfogadni, amíg az átfogóbb kockázatértékeléshez további tudományos információk nem állnak rendelkezésre.*

*2. Az (1) bekezdés alapján elfogadott intézkedéseknek arányosaknak kell lenniük, és nem korlátozhatják jobban a kereskedelmet annál, mint ami a Közösségben választott magas szintű egészségvédelem eléréséhez szükséges, figyelembe véve a műszaki és gazdasági megvalósíthatóságot és a szóban forgó ügyben jogszerűnek tekintett egyéb tényezőket. Az intézkedéseket ésszerű időn belül felül kell vizsgálni, az azonosított, életet vagy egészséget fenyegető kockázat jellegétől, valamint a tudományos bizonytalanság tisztázásához és egy átfogóbb kockázatértékelés elvégzéséhez szükséges tudományos információk típusától függően.*