A PANASZ HÁTTERE

1. 2002. július 20-án a panaszos az EK-Szerződés 226. cikkével (1) összhangban panaszt nyújtott be a Bizottsághoz az olasz hatóságok ellen. 2002. augusztus 22-én a Bizottság 2002/4946 hivatkozási számon nyilvántartásba vette a panaszt.

2. A Bizottsághoz benyújtott panaszában a panaszos azt állította, hogy az olasz hatóságok az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 1985. június 27-i 85/337/EGK irányelv (2), valamint a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK irányelv (a továbbiakban: az EK élőhelyvédelmi irányelve)(3) rendelkezéseinek megsértésével jóváhagytak egy Stintinóban (Olaszország) létesítendő szennyvíztisztító telep építési projektjét (a továbbiakban: a projekt). A panaszos azt állította, hogy az olasz hatóságok anélkül hagyták jóvá a projektet, hogy figyelembe vették volna a környező földterületre gyakorolt lehetséges káros környezeti hatásokat. Ezt a területet Olaszország közösségi jelentőségű természeti területté (KJT)(4) javasolta nyilvánítani a 92/43/EGK irányelv értelmében az olasz hatóságok által a Bizottsághoz eljuttatott jegyzékben (5). A panaszos ezért úgy vélte, hogy a projektet teljes körű környezeti hatásvizsgálatnak (KHV) kellett volna alávetni.

3. A panasz előzetes értékelését követően a Bizottság 2003. április 28-án levelet küldött az olasz hatóságoknak, amelyben tájékoztatást kért arról, hogy a fent említett két irányelv rendelkezéseit hogyan alkalmazták a projekttel kapcsolatban.

4. Az olasz hatóságok 2003. november 10-i és 14-i válaszai, valamint az említett hatóságokkal 2003. június 25-én tartott találkozón összegyűjtött információk alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy nem került sor a 85/337/EGK vagy a 92/43/EGK irányelv megsértésére.

5. 2004. augusztus 10-i levelében a Bizottság tájékoztatta a panaszost a fenti következtetéséről, és jelezte, hogy szolgálatai le kívánják zárni az ügyet. 2004. augusztus 31. és 2005. március 25. között a panaszos számos levelet és e-mailt (összesen 22 levelet)(6) küldött a Bizottságnak azzal a céllal, hogy ügyét újraértékeljék. Következésképpen a Bizottság a panaszos érveinek értékelése érdekében felfüggesztette az ügy lezárására vonatkozó határozatát.

6. 2005. május 5-én és 7-én a panaszos levelet írt Day asszonynak, a Környezetvédelmi Főigazgatóság akkori főigazgatójának, amelyben a panaszos 2002/4946. sz. aktájának teljes körű felülvizsgálatát kérte. A Bizottság szolgálatai 2005. május 25-i és június 10-i levelükben válaszoltak, kiemelve, hogy a benyújtott információk nem tartalmaznak olyan új elemeket, amelyek lehetővé tennék számára a közösségi környezetvédelmi jogszabályok esetleges megsértésének megállapítását. A panaszos 2005. június 1-jén, 2-án, 22-én, 24-én és 25-én további leveleket küldött a Bizottságnak. A Bizottság szolgálatai 2005. július 1-jei levelükben válaszoltak, hangsúlyozva, hogy új elemek hiányában nem állapítható meg a közösségi környezetvédelmi jogszabályok esetleges megsértése.

7. 2005. július 5-én a Bizottság lezárta a 2002/4946. sz. ügyet, és 2005. július 11-én ennek megfelelően tájékoztatta a panaszost.

8. A panaszos ismét nem értett egyet a Bizottság következtetésével. Ennek eredményeként kiterjedt levélváltásra került sor a Bizottság és a panaszos között.

9. 2005. október 14-én kelt levelében (7) a Bizottság tájékoztatta a panaszost, hogy a nyilvánossággal való helyes hivatali magatartásra vonatkozó szabályzat (8) értelmében szolgálatai a továbbiakban nem válaszolnak az ismétlődő, visszaélésszerű és/vagy értelmetlen levelezésre. A panaszos további leveleket írt, amelyekre a Bizottság 2005. november 17-én válaszolt.

A VIZSGÁLAT TÁRGYA

10. Az ombudsmanhoz benyújtott panaszában a panaszos a következő állításokat terjesztette elő:

1. A Bizottságnak a 2002/4946. sz. panasz lezárására vonatkozó határozata indokolatlan volt, és következetlen indokoláson alapult;
2. A Bizottság nem válaszolt 2005. május 7‐i levelére;
3. A Bizottság 2005. október 14-i azon határozata, hogy a továbbiakban nem válaszol levelezésére a Bizottság helyes hivatali magatartásra vonatkozó kódexének 4. cikkére hivatkozva, helytelen és indokolatlan volt; és
4. A Bizottság nem tartotta be a helyes hivatali magatartás európai kódexének (9) 8., 9., 10., 12., 14., 15. és 18. cikkét.

A VIZSGÁLAT

11. 2006. június 19-én az ombudsman vizsgálatot indított a panaszos fenti állításaival kapcsolatban.

12. 2006. szeptember 28-án a Bizottság megküldte véleményét a panaszos állításairól. A Bizottság véleményét továbbították a panaszosnak azzal a felhívással, hogy tegye meg észrevételeit, amelyet a panaszos 2006. november 17-én nyújtott be.

AZ OMBUDSMAN ELEMZÉSE ÉS KÖVETKEZTETÉSEI

A. Állítás, hogy a Bizottságnak a 2002/4946. sz. panasz lezárására vonatkozó határozata indokolatlan volt, és következetlen érvelésen alapult

Az ombudsmanhoz benyújtott érvek

13. A panaszos azt állította, hogy a Bizottságnak az olasz hatóságok ellen benyújtott 2002/4946. sz. panaszának lezárására vonatkozó határozata indokolatlan volt, és következetlen indokoláson alapult.

14. A panaszos véleménye szerint a Bizottság tévesen fogadta el az olasz hatóságok azon döntését, hogy a projekt nem igényel előzetes KHV-t. A Bizottságnak nem lett volna szabad megbíznia az olasz hatóságoktól kapott helytelen információkban, azaz a „Relazione tecnico agronomica di ripristino ambientale del sedime dell'impianto di trattamento reflui di Stintino”-ban (a „Relazione-jelentés”), mivel ez a jelentés hamisított. Éppen ellenkezőleg, a Bizottságnak kellően figyelembe kellett volna vennie a panaszos által benyújtott információkat (Analisi ambientale di un complesso forestale interessato dalla realizzazione di un sistema integrato di raccolta collettamento e depurazione del abitato e degli insediamenti turistici, affinamento, regolazione idraulica e redistribuzione delle acque usate- scarico degli esuberi da parte del Comune di Stintino - "B doktor szakértői véleménye"). A Bizottság a saját helyszíni vizsgálatát sem végezte el, hanem az olasz hatóságok által végzett ellenőrzés eredményeire támaszkodott.

15. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy az olasz hatóságok által végzett értékelés megfelelt a vonatkozó közösségi jognak, és ezt részletesen kifejtette a panaszossal folytatott számos kommunikációjában (és különösen a panaszos ügyét lezáró 2005. április 19-i határozatában). A Bizottság elfogadta az olasz hatóságok azon következtetését, hogy a projektnek nem volt negatív környezeti hatása i. a projekten végzett helyszíni ellenőrzés eredményei és ii. az e hatóságok által benyújtott számos dokumentum, köztük a fent említett Relazione-jelentés alapján. A Bizottság kiemelte, hogy Dr. B. szakértői véleménye nem volt hivatalos, mivel nem tartalmazott sem dátumot, sem hivatalos pecsétet.

Az ombudsman értékelése

16. Az ombudsman a felek álláspontját a következőképpen értelmezi: A Bizottság a panaszos ügyének lezárásáról szóló határozatát arra alapozta, hogy az olasz hatóságok megfelelően gyakorolták mérlegelési jogkörüket, amikor úgy döntöttek, hogy nem végzik el a projekttel kapcsolatos KHV-t. Az olasz hatóságok határozatuk alátámasztására dokumentumokat nyújtottak be a Bizottságnak.

17. A panaszos nem értett egyet a Bizottság következtetésével. Először is úgy vélte, hogy az olasz hatóságok nem tartották be a közösségi jogot, mivel Dr. B. szakértői véleménye bizonyította, hogy a projekt ténylegesen negatív környezeti hatásokkal járt. Azzal érvelt, hogy az olasz hatóságoknak ezért teljes körű KHV-t kellett volna végezniük. Másodszor arra az álláspontra helyezkedett, hogy az olasz hatóságok magyarázatai és dokumentumai, beleértve a helyszíni ellenőrzés eredményeit is, tévesek. A Bizottság nem gyakorolta kellő gondossági kötelezettségét az olasz hatóságok által szolgáltatott bizonyítékok értékelése során, és nem vette figyelembe a saját maga által szolgáltatott információkat.

18. Ami a panaszos első álláspontját illeti, az ombudsman emlékeztet arra, hogy az EK-Szerződés 195. cikke értelmében az Európai Közösség intézményeinek és szerveinek tevékenysége során felmerülő hivatali visszásságokra vonatkozó panaszokat befogadhatja és kivizsgálhatja. Semmilyen más hatóság intézkedése nem képezheti panasz tárgyát. Ezért nem az ombudsman feladata annak vizsgálata, hogy az olasz hatóságok helyesen alkalmazták-e a nemzeti vagy az európai jogot. Az ombudsman értékelése annak megállapítására irányul, hogy a Bizottság helyesen járt-e el, amikor arra a következtetésre jutott, hogy az olasz hatóságok magatartása megfelelt a környezeti hatásvizsgálatokra alkalmazandó szabályoknak.

19. Ami a panaszos második álláspontját illeti, vagyis a Bizottság gondossági kötelezettségére vonatkozó érveit illeti, az ombudsman először is rámutat arra, hogy a KHV-irányelvekben előírt KHV-eljárást a nemzeti hatóságoknak kell lefolytatniuk (10). Továbbá a 85/337/EGK irányelvet módosító 97/11/EK irányelv [11] II. mellékletében felsorolt osztályoknak megfelelő projektek tekintetében a nemzeti hatóságok az irányelv III. mellékletében megállapított kritériumok alapján mérlegelési jogkörrel rendelkeznek annak eldöntésére, hogy szükség van-e a KHV-ra. Végül a 92/43/EGK irányelv [12] 6. cikkének (3) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Figyelembe véve a természeti terület védelmével kapcsolatos célkitűzéseket, megfelelő vizsgálatot kell folytatni minden olyan terv vagy program hatásait illetően, amely nem kapcsolódik közvetlenül, illetve nem nélkülözhetetlen a természeti terület kezeléséhez, de akár önmagában, akár pedig más terv vagy program részeként valószínűleg jelentős hatással lesz arra. A természeti területre gyakorolt hatások vizsgálatának eredményét figyelembe véve és a (4) bekezdés rendelkezéseire is figyelemmel, az illetékes nemzeti hatóságok csak azután hagyják jóvá a tervet vagy programot, ha megbizonyosodtak arról, hogy az nem fogja hátrányosan befolyásolni az érintett természeti terület épségét, és miután – adott esetben – kikérték a lakosság véleményét is.” (kiemelés tőlem)

20. A panaszos azzal is érvelt, hogy a Bizottságnak nem lett volna szabad megbíznia az ellenőrzésekben és a nemzeti hatóságok által levont és rendelkezésére bocsátott következtetésekben. E tekintetben az ombudsman emlékeztet a lojális együttműködés kölcsönös kötelezettségére, amelyet az EK-Szerződés 10. cikkének (2) bekezdése ró a közösségi intézményekre és tagállamaira. Erre az elvre a közösségi bíróságok az EK-Szerződés 226. cikke szerinti jogsértési eljárások keretében hivatkoztak (13). Mindkét cikk előírja, hogy a tagállamok tartózkodnak minden olyan intézkedéstől, amely veszélyeztetheti a Szerződés célkitűzéseinek megvalósítását.

21. A fenti elv fényében ésszerűen feltételezhető, hogy a Bizottság i. jogosan vélhette úgy, hogy az olasz hatóságok a projekt lehetséges környezeti hatásával kapcsolatos helyszíni ellenőrzések során betartották a környezetvédelemre vonatkozó jogi rendelkezéseket , és ii. jogosan várhatta el, hogy az olasz hatóságok megbízható információkat szolgáltassanak számára a vonatkozó közösségi környezetvédelmi jogszabályoknak a projektre való alkalmazásáról.

22. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján úgy tűnik, hogy a Bizottság gondosan megvizsgálta az olasz hatóságok által benyújtott magyarázatokat és igazoló dokumentumokat. Még ha a Relazione-jelentés hitelessége bizonyos mértékig vitatható is, mivel a panaszos véleménye szerint hamisított, a Bizottság helyesen mutatott rá arra, hogy mindaddig, amíg az illetékes olasz közigazgatási és jogi hatóságok nem bizonyítják ennek ellenkezőjét, ez a dokumentum továbbra is releváns a Bizottság értékelése szempontjából.

23. Úgy tűnik továbbá, hogy a Bizottság nemcsak az olasz hatóságok által benyújtott dokumentumokat (beleértve a fenti Relazione-jelentést) és a velük 2003. június 25-én tartott találkozó során összegyűjtött információkat vizsgálta meg, hanem a panaszos által benyújtott konkrét dokumentumot (Dr. B. szakértői véleménye) is, annak ellenére, hogy az nem rendelkezett hivatalos státusszal, mivel a Bizottság szerint nem tartalmazott semmilyen dátumot és hivatalos bélyegzőt. A panaszoshoz intézett 2005. április 19-i levelében a Bizottság számos alkalommal hivatkozott a Dr. B szakértői véleményében ismertetett adatokra és érvekre, és állást foglalt azokkal kapcsolatban (14).

24. Ezenkívül a panaszos és a Környezetvédelmi Főigazgatóság közötti számos levélváltás alapján úgy tűnik, hogy a Bizottság szolgálatai azáltal, hogy kifejezetten hivatkoztak a panaszos által benyújtott érvekre (azaz „Az Ön által az állítólagos szennyezéssel kapcsolatban felhozott érvet semmilyen konkrét bizonyíték nem támasztja alá”)(15), kellően figyelembe vették az általa benyújtott valamennyi információt.

25. 2005. április 19-i levelében a Bizottság azt is kijelentette, hogy a panaszos ügyének lezárását követően továbbra is fontolóra veszi új jogsértési eljárás megindításának lehetőségét, amennyiben a panaszos új és releváns információkat nyújt be.

26. Azt is érdemes megjegyezni, hogy a Bizottság a panaszos által benyújtott bizonyítékok elemzése érdekében felfüggesztette az ügy lezárására vonatkozó határozatát. Az Ombudsman tudomása szerint a Bizottság azért tette ezt, mert ha elegendő bizonyítékot talált volna ahhoz, hogy kétségbe vonja az olasz hatóságok információit, saját helyszíni vizsgálatával ellenőrizte volna ezeket az információkat. A Bizottság azonban nem talált ilyen elemeket, és ezért megalapozottan érvelt azzal, hogy az olasz hatóságok elegendő helyszíni vizsgálatot végeztek.

27. A fentiek fényében az ombudsman úgy véli, hogy a panaszos nem bizonyította, hogy i. a Bizottság nem tett eleget gondossági kötelezettségének, amikor megvizsgálta azokat a dokumentumokat és magyarázatokat, amelyek alapján úgy döntött, hogy lezárja az ügyét, és ii. tévesen bízott az olasz hatóságok által benyújtott dokumentumokban, ahelyett, hogy kellő figyelmet fordított volna az általa benyújtott információkra és dokumentumokra.

28. Az ombudsman rámutat továbbá arra, hogy a panaszoshoz intézett 2005. április 19-i levelében a Bizottság részletesen kifejtette azokat az okokat, amelyek miatt lezárta az ügyét.

29. A 85/337/EGK irányelv állítólagos megsértését illetően a Bizottság rámutatott, hogy a Relazione-jelentés szerint, amelyet az olasz hatóságok figyelembe vettek, amikor úgy döntöttek, hogy a projekttel kapcsolatban nem végzik el a KHV-t, úgy tűnik, hogy az olasz hatóságok figyelembe vették az említett irányelv III. mellékletében meghatározott kritériumokat.

30. Ami a 79/409/EGK irányelvvel (16) összefüggésben értelmezett 92/43/EGK irányelv állítólagos megsértését illeti, a Bizottság a vonatkozó ítélkezési gyakorlatra (17) hivatkozott, és emlékeztetett arra, hogy a tagállamok által a Bizottságnak megküldött jegyzékben közösségi jelentőségű természeti területként való azonosításra javasolt területeken végzett építési projektek a jegyzék Bizottság általi elfogadásáig nem feltétlenül igényelnek KHV-t. Időközben azonban a 92/43/EGK irányelv értelmében a tagállamoknak megfelelő intézkedéseket kell elfogadniuk a javasolt jegyzékben szereplő területek védelme érdekében. A Bizottság egyértelműen kifejtette, hogy az olasz hatóságok megsértették volna a 93/43/EGK irányelvet, ha nem fogadták volna el a megfelelő intézkedéseket a szóban forgó terület védelme érdekében, de megtették.

31. Végezetül a Bizottság rámutatott arra, hogy az olasz hatóságok végeztek környezeti hatásvizsgálatot a jegyzékben javasolt két másik helyszínen (az „ITB010043 Coste e Isolette nord ovest della Sardegna” és az „ITB010002 Stagno di Pilo e Stagno di Casaraccio” közösségi jelentőségű természeti területen), bár erre nem voltak kötelesek. E két védett terület vizsgálatát követően az olasz hatóságok arra a következtetésre jutottak, hogy a szóban forgó projekt a 92/43/EGK és a 79/409/EGK irányelv rendelkezései értelmében nem gyakorolna jelentős negatív hatást a szóban forgó Natura 2000 területek épségére.

32. A fentiek fényében az ombudsman azon a véleményen van, hogy a Bizottság a panaszoshoz intézett 2005. április 19-i levelében megfelelően megindokolta a panaszos aktájának lezárására vonatkozó döntését.

33. Ezenkívül a panaszra vonatkozó véleményében a Bizottság kimerítően kiegészítette indokolását, megismételve a panaszos 226. cikk szerinti panaszának lezárásáról szóló határozatának jogalapját.

34. A fentiek fényében az ombudsman úgy véli, hogy a Bizottság nem követett el hivatali visszásságot ezzel az állítással kapcsolatban.

B. A Bizottság állítólagos mulasztása a panaszos 2005. május 7-i levelének megválaszolására

Az ombudsmanhoz benyújtott érvek

35. A panaszos azt állította, hogy a Bizottság nem válaszolt 2005. május 7-i levelére.

36. Véleményében a Bizottság kifejtette, hogy mivel a 2005. május 7-i levél megegyezik a Környezetvédelmi Főigazgatóságnak 2005. május 5-én címzett levéllel, amelyre a Bizottság 2005. május 25-én válaszolt, a Bizottság válaszolt erre a levélre. Mindenesetre 2005. szeptember 8-i levelében a Bizottság elnézést kért a panaszostól, amiért nem válaszolt hivatalosan 2005. május 7-i levelére.

Az ombudsman értékelése

37. Az ombudsman megvizsgálta a panaszos és a Bizottság által hozzá benyújtott, szóban forgó levelezést.

38. A Környezetvédelmi Főigazgatósághoz intézett 2005. május 5-i levelében a panaszos megismételte azon véleményét, hogy az olasz hatóságok megsértették a közösségi környezetvédelmi jogot.

2005. május 7-i levelében (18) a panaszos a teljes 2002/4946. sz. ügyirat felülvizsgálatát kérte.

2005. május 25-i válaszában a Bizottság rámutatott, hogy a benyújtott információk nem tartalmaznak olyan új elemeket, amelyek lehetővé tennék a Bizottság számára a közösségi környezetvédelmi jog esetleges megsértésének megállapítását.

39 Az ombudsman véleménye szerint ezért nem tűnik ésszerűtlennek úgy tekinteni, hogy a panaszos két levele lényegében ugyanazt a kérdést érintette. Az Ombudsman ezért elfogadja a Bizottság azon álláspontját, hogy a 2005. május 25-i válasza úgy tekinthető, mint amely a panaszos 2005. május 5-i és 2005. május 7-i levelének tárgyára is vonatkozik.

40. A Bizottság továbbá elnézést kért a panaszostól, amiért nem válaszolt hivatalosan a 2005. május 7-i levelére.

41. A fentiek fényében az ombudsman úgy véli, hogy nincs ok a panaszos állításának további vizsgálatára.

C. A Bizottság 2005. október 8-i azon határozatával kapcsolatos állítás, hogy a továbbiakban nem válaszol a panaszos levelezésére a helyes hivatali magatartásra vonatkozó, az ombudsmanhoz benyújtott bizottsági

érvek kódexének 4. cikkére hivatkozva

42. A panaszos azt állította, hogy a Bizottság 2005. október 14-i határozata (vagyis a Bizottság azon a napon kelt levele), amelyben a Bizottság helyes hivatali magatartásra vonatkozó kódexének 4. cikkére hivatkozva nem válaszolt levelére, helytelen és indokolatlan volt.

43 Véleményében a Bizottság kifejtette, hogy a Környezetvédelmi Főigazgatóságnak a panaszossal folytatott ismétlődő, visszaélésszerű vagy értelmetlen levelezés megszüntetésére vonatkozó döntését a Bizottság helyes hivatali magatartásra vonatkozó kódexe alapján hozta meg, mivel a panaszos által folyamatosan a Környezetvédelmi Főigazgatóságnak (mind a szolgálatainak, mind a főigazgatónak), Dimas biztosnak és Barroso elnöknek címzett levelek ismétlődőek és értelmetlenek. E tekintetben a Bizottság megjegyezte, hogy „köteles volt megfelelően felhasználni az adófizetők pénzét”.

Az ombudsman értékelése

44. A Bizottság helyes hivatali magatartási kódexének 4. cikke kimondja, hogy:

„A Bizottságnak címzett levélre adott választ a levélnek a Bizottság illetékes szervezeti egysége (…) általi kézhezvételétől számított tizenöt munkanapon belül kell megküldeni.

Ha a válasz nem küldhető el a fent említett határidőn belül, és minden olyan esetben, amikor a válasz más munkát igényel, például osztályközi konzultációt vagy fordítást, az illetékes alkalmazottnak ideiglenes választ kell küldenie, megjelölve azt az időpontot, ameddig a címzett várhatóan választ kap e további munka fényében, figyelembe véve az ügy viszonylagos sürgősségét és összetettségét (…).

Ezek a szabályok nem vonatkoznak az olyan levelezésre, amely ésszerűen helytelennek tekinthető, például azért, mert ismétlődő, visszaélésszerű és/vagy értelmetlen. Ezt követően a Bizottság fenntartja magának a jogot, hogy az ilyen levélváltásokat megszüntesse.”(kiemelés tőlem)

45. Az ombudsman egyetért azzal, hogy a Bizottság valóban köteles megfelelően felhasználni a számára elkülönített pénzeszközöket annak érdekében, hogy ellássa igazgatási feladatait és hatékonyan használja fel emberi erőforrásait. Ez azonban nem akadályozhatja meg abban, hogy megfelelően kezelje a polgárok levelezését, összhangban a saját kódexében és a helyes hivatali magatartás európai kódexében meghatározott megfelelő ügyintézés elveivel.

46. Felmerül azonban a kérdés, hogy a Bizottság azon döntése, hogy ebben a konkrét esetben nem válaszol többé a panaszos ismétlődő és visszaélésszerű levelezésére, elfogadható és helyes volt-e az európai polgárokkal fenntartott kapcsolatai keretében. Az ombudsman általában azon a véleményen van, hogy ez lenne a helyzet, ha a Bizottság tájékoztatná a levelezés szerzőjét arról, hogy ismétlődőnek tekinti, hogy további válaszokat nem küldenek, kivéve, ha új elemeket szolgáltatnak. Ily módon a Bizottság bizonyítaná, hogy a levelezést nem minősíti automatikusan ismétlődőnek, például a szerző kritériuma alapján, hanem csak azt követően, hogy megvizsgálta annak tartalmát annak ellenőrzése érdekében, hogy új elemek jelennek-e meg.

47. A jelen ügyben rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nyilvánvaló, hogy a panaszos jelentős számú levelet és e-mailt küldött a Bizottságnak ugyanezzel a kérdéssel kapcsolatban. Összefoglalva, mindannyian azzal érveltek, hogy a Bizottságnak a kötelezettségszegési eljárás lezárására vonatkozó határozata helytelen volt. A Bizottság számos alkalommal válaszolt a panaszos ugyanezen aggályaira.

48. 2005. október 14-i levelében, amelynek egy példányát a Bizottság a panaszra vonatkozó véleményében rendelkezésre bocsátotta, a Bizottság tájékoztatta a panaszost, hogy a helyes hivatali magatartásra vonatkozó kódexe értelmében szolgálatai a továbbiakban nem válaszolnak a további ismétlődő, visszaélésszerű és/vagy értelmetlen levelezésre, és kijelentette, hogy a kódex e rendelkezését fogja alkalmazni, „hacsak nem terjesztenek elő új elemeket”.(19)

49. A fenti megfontolások fényében úgy tűnik, hogy a Bizottságnak a fenti, 200. október 14-i levelében kifejtett álláspontja összhangban van saját szabályaival, és ezért megalapozott érvelésen alapul.

50. Az ombudsman azt is megjegyzi, hogy 2005. október 14-i levelét követően a Bizottság 2005. november 17-én továbbra is válaszolt a panaszos 2005. október 17-i, 21-i és 25-i további levelezésére. Ebben a levélben a Bizottság emlékeztetett arra, hogy a helyes hivatali magatartásra vonatkozó szabályzatával összhangban nem fog nyomon követni olyan további levelezést, amely ismétlődő, káros vagy megalapozatlan jellegére tekintettel észszerűen visszaélésszerűnek tekinthető. Kijelentette továbbá, hogy amennyiben olyan új információkat kap, amelyek indokolnák az ugyanezen tárgyú vizsgálat megindítását, az ügyet újra megnyitják és újra kivizsgálják.

51 A fentiek fényében az ombudsman úgy véli, hogy a Bizottság nem követett el hivatali visszásságot ezzel az állítással kapcsolatban.

D. A helyes hivatali magatartásra vonatkozó érvek európai kódexe 8., 9., 10., 12., 14., 15. és 18. cikkének a Bizottság általi állítólagos megsértéséről

52. A panaszos azt állította, hogy a Bizottság nem tartotta be a 8. cikket (pártatlanság és függetlenség); 9. cikk (Célkitűzés); 10. cikk (Jogszerű elvárások, következetesség és tanácsadás); 12. cikk (Jóindulat); 14. cikk (Átvételi elismervény és az illetékes tisztviselő megjelölése); A helyes hivatali magatartás európai kódexének 15. cikke (Az intézmény illetékes szolgálatához történő továbbítás kötelezettsége) és 18. cikke (A határozatok indokolásának kötelezettsége).

53. Véleményében a Bizottság kijelentette, hogy megalapozatlan a panaszos arra való hivatkozása, hogy a Bizottság nem tartotta be a helyes hivatali magatartás európai kódexének több cikkét.

54. Észrevételeiben a panaszos pontosította állítását, kijelentve, hogy az, hogy a Környezetvédelmi Főigazgatóság nem továbbította a Belső Piaci Főigazgatóságnak a Bizottsághoz benyújtott második, 2002. december 4-i panaszával kapcsolatos dokumentumokat, egyértelműen bizonyítja az érintett tisztviselők nem megfelelő magatartását, akik megsértették a Bizottság helyes hivatali magatartásra vonatkozó szabályzatát, és ezáltal megsértették az alapvető szervezeti szabályokat.

Az ombudsman értékelése

55. Az ombudsman megjegyzi, hogy a panaszos nem tett konkrét utalást arra, hogy a Bizottság hogyan sértette meg az általa említett kódex egyes cikkeit, kivéve azt, hogy a Környezetvédelmi Főigazgatóság nem továbbította a vonatkozó dokumentumokat a Belső Piaci Főigazgatóságnak (azaz a helyes hivatali magatartás európai kódexének 15. cikkére hivatkozott (20)).

56. Ezért az ombudsman csak ezt a kérdést fogja értékelni.

57. Az összegyűjtött bizonyítékok alapján kiderül, hogy 2002. december 4-i és 15-i levelében a panaszos a 226. cikk szerinti második panaszt nyújtott be a Bizottsághoz a közbeszerzésre vonatkozó közösségi jogszabályok helytelen alkalmazása miatt. Ez az új panasz azonban a Bizottsághoz benyújtott (első) panaszához kapcsolódott, amelyre e határozat hivatkozik.

2003. március 21-én a Belső Piaci Főigazgatóság 2003/4372 hivatkozási számon nyilvántartásba vette a panaszos második panaszát.

2003. április 4-én a Belső Piaci Főigazgatóság felkérte a Környezetvédelmi Főigazgatóságot, hogy továbbítsa számára a panaszos által az első panaszával összefüggésben megküldött dokumentumok másolatát (hivatkozási szám: 2002/4946), valamint az üggyel kapcsolatos további releváns információkat. Ezeket a dokumentumokat a Környezetvédelmi Főigazgatóság 2003. április 14-i levelében továbbította a Belső Piaci Főigazgatóságnak.

58. A fentiek fényében az ombudsman úgy véli, hogy a panaszos azon állítása, miszerint a Bizottság megsértette a helyes hivatali magatartás európai kódexének 15. cikkét, nem tartható fenn, és ezért ezzel az állítással kapcsolatban sem állapít meg hivatali visszásságot.

E. Következtetések

Az e panasszal kapcsolatban lefolytatott vizsgálatok alapján az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy az Európai Bizottság nem követett el hivatali visszásságot a panaszos első, harmadik és negyedik állítását illetően. Ami a panaszos második állítását illeti, nincs ok további vizsgálatokra.

Az ombudsman ezért lezárja az ügyet. A panaszost és az Európai Bizottság elnökét tájékoztatják erről a döntésről.

 

P. Nikiforos DIAMANDOUROS

Kelt Strasbourgban, 2008. november 20-án.

---

(1) Az EK-Szerződés 226. cikkének szövege a következő:

„Ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy egy tagállam nem teljesítette az e szerződésből eredő valamely kötelezettségét, az ügyben indokolással ellátott véleményt ad, miután lehetőséget biztosított az érintett államnak észrevételei megtételére.

Ha az érintett állam a Bizottság által megállapított határidőn belül nem tesz eleget a véleményben foglaltaknak, a Bizottság a Bírósághoz fordulhat.”

(2) Az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 1985. június 27-i 85/337/EGK tanácsi irányelv (HL 1985. L 175., 40. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 248. o.).

(3) A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelv (HL L 206., 7. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 102. o.).

(4) A 92/43/EGK irányelv szerint „közösségi jelentőségű természeti terület”: olyan terület, amely abban a biogeográfiai régióban vagy régiókban, amelyhez vagy amelyekhez tartozik, jelentősen hozzájárul az I. mellékletben szereplő természetes élőhelytípus vagy a II. mellékletben szereplő faj kedvező védettségi állapotának fenntartásához vagy helyreállításához, és jelentősen hozzájárulhat a 3. cikkben említett Natura 2000 hálózat koherenciájához, és/vagy jelentősen hozzájárul az érintett biogeográfiai régión vagy régiókon belüli biológiai sokféleség fenntartásához.

A nagy területen elterülő állatfajok esetében a közösségi jelentőségű természeti területeknek meg kell felelniük az ilyen fajok természetes elterjedési területén belüli azon helyeknek, amelyek az életükhöz és szaporodásukhoz nélkülözhetetlen fizikai vagy biológiai tényezőket mutatják.”

(5) A 92/43/EGK irányelv 4. cikke (1) bekezdésének szövege a következő: „A III. mellékletben (1. szakasz) meghatározott kritériumok és a vonatkozó tudományos információk alapján minden tagállam javaslatot tesz a területek jegyzékére, feltüntetve az I. mellékletben szereplő azon természetes élőhelytípusokat és a II. mellékletben szereplő azon fajokat, amelyek a területén őshonosak (…).”

(6) A panaszos 2004. augusztus 31-én, szeptember 20-án, november 19-én, december 3-án, 7-én, 18-án és 20-án, valamint 2005. január 10-én, 16-án, 17-én és március 1-jén küldött e-maileket. Leveleket küldött (postai úton, faxon és e-mailben) 2004. augusztus 27-én és 29-én, szeptember 1-jén, november 19-én, december 3-án, 6-án és 20-án, valamint 2005. január 8-án és 16-án, valamint március 1-jén és 25-én.

(7) Véleményében a Bizottság rámutatott, hogy 2005. október 14-i levelét a panaszos az ombudsmanhoz benyújtott panaszában tévesen „a [Bizottság] 2005. október 8-i határozataként” azonosította. Ezért a jelen határozat teljes időtartama alatt a 2005. október 14-i időpont szolgál hivatkozási alapul erre a levélre.

(8) A Bizottság helyes hivatali magatartásra vonatkozó kódexe a következő címen érhető el: http://ec.europa.eu/civil_society/code/index_en.htm.

(9) A helyes hivatali magatartás európai kódexe a következő címen érhető el: http://www.ombudsman.europa.eu/code/en/default.htm.

(10) Az ombudsman megjegyzi, hogy a 85/337/EGK irányelv ötödik preambulumbekezdése szerint a 85/337/EGK irányelv célja a környezetre valószínűleg hatást gyakorló köz- és magánprojekteket szabályozó "engedélyezési eljárások" kiegészítése és összehangolása céljából a környezeti hatások vizsgálatának általános elveinek megállapítása.

E célból a 85/337/EGK irányelv 1. cikkének (2) bekezdése az "engedélyt" az illetékes hatóság vagy hatóságok olyan döntéseként határozza meg, amely feljogosítja a projektgazdát a projekt folytatására.

Az irányelv 2. cikkének (1) bekezdése kimondja: „A tagállamok meghoznak minden szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy az engedély megadása előtt többek között a jellegüknél, méretüknél vagy elhelyezkedésüknél fogva a környezetre várhatóan jelentős hatást gyakorló projekteket hatásvizsgálatnak vessék alá. Ezeket a projekteket a 4. cikk határozza meg.”

(11) Az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló 85/337/EGK irányelv módosításáról szóló, 1997. március 3-i 97/11/EK tanácsi irányelv (HL 1997. L 73., 5. o.). Ezen irányelv 4. cikkének (2) és (3) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„4. cikk

2. A 2. cikk (3) bekezdésére is figyelemmel, a II. mellékletben felsorolt projektek esetében a tagállamok meghatározzák a következőket:

a) eseti vizsgálat, vagy

b) a tagállam által meghatározott küszöbértékek vagy kritériumok

a projektet alá kell-e vetni az 5–10. cikk szerinti vizsgálatnak.

A tagállamok dönthetnek úgy, hogy az a) és b) pontban említett mindkét eljárást alkalmazzák. (kiemelés tőlem)

3. Amikor a (2) bekezdés alkalmazásában eseti vizsgálatot végeznek, vagy küszöbértékeket vagy kritériumokat állapítanak meg, a III. mellékletben meghatározott vonatkozó kiválasztási kritériumokat kell figyelembe venni. „(kiemelés tőlem)

(12) Lásd a fenti 3. lábjegyzetet.

(13) Lásd a C-10/00. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben hozott ítélet (EBHT 2002., I-2357. o.) 88. pontját.

(14) Például:

a) „[Dr. B. szakvéleménye] nem feltétlenül mond ellent a »Relazione«-nak, mivel a kisajátított felületre vonatkozik, nem pedig a projektmunkában közvetlenül érintett területre”.

(Az eredeti olasz változatban a fenti töredék szövege a következő. "Tra le altre cose, almeno per quanto riguarda le superfici, essa non è necessariamente in contraddizione con la Relazione di ripristino in quanto si riferisce alla superficie oggetto di espropriazione e non a quella direttamente interessata da lavori".)

b) „Még ha feltételezzük is, hogy a Dr. B. szakvéleményében szereplő adatok helyesek, meg kell állapítani, hogy a projekt hatása nem jelentős a területre nézve, és ezért nem sérti a 92/43/EGK irányelvet, és nincs szükség kompenzációs intézkedések elfogadására.”

(Az eredeti olasz változatban a fenti töredék szövege a következő. "Tuttavia, il punto essenziale da chiarire è che, anche prendendo per validi i dati presenti nella "Perizia" del dr. B., si deve conclusionre che l’incidenza dell’opera non è significativa per il sito e che, pertanto, non c’è violazione della direttiva 92/43/CEE e non c’è neanche necessità di adottare misure di compensazione".)

(15) Eredeti olasz nyelven: "La Sua argomentazione tesa a dimostrare un possibile inquinamento non è supportata da nessun elemento concreto".

(16) A vadon élő madarak védelméről szóló, 1979. április 2-i 79/409/EGK tanácsi irányelv (HL 1979. L 103., 1-18. o.).

(17) Lásd a C-374/98. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben hozott ítélet (EBHT 2000., I-10799. o.) 25. és 26. pontját: „Azt is meg kell jegyezni, hogy a vadon élő madarak védelme szempontjából nagy jelentőséggel bíró területek jegyzéke, amely közismertebb nevén az IBA (az Európai Közösség fontos madárvédelmi területeinek jegyzéke) rövidítés alatt szerepel, magában foglalja a szóban forgó területet. A Bíróság megállapította, hogy ez a jegyzék, bár jogilag nem kötelező az érintett tagállamokra nézve, olyan tudományos bizonyítékokat tartalmaz, amelyek lehetővé teszik annak értékelését, hogy valamely tagállam eleget tett-e azon kötelezettségének, hogy a védett fajok védelme szempontjából számuk és méretük szerint legalkalmasabb területeket KVT-vé (különleges védelmi területté) minősítse (a C-3/96. sz., Bizottság kontra Hollandia ügyben 1998. április 29-én hozott ítélet [EBHT 1998., I-3031. o.] 69. és 70. pontja).

A madárvédelmi irányelv 4. cikkének általános rendszeréből következik, hogy amennyiben egy adott terület megfelel a KVT-vé minősítés kritériumainak, azt olyan különleges védelmi intézkedések hatálya alá kell vonni, amelyek alkalmasak különösen az ezen irányelv I. mellékletében említett madárfajok fennmaradásának és szaporodásának biztosítására.”

Lásd különösen a 25. és 26. pontot:

„Azt is meg kell jegyezni, hogy a vadon élő madarak védelme szempontjából nagy jelentőséggel bíró területek jegyzéke, amely közismertebb nevén az IBA (Az Európai Közösség fontos madárvédelmi területeinek jegyzéke) rövidítés alatt szerepel, magában foglalja a szóban forgó területet. A Bíróság megállapította, hogy ez a jegyzék, bár jogilag nem kötelező az érintett tagállamokra nézve, olyan tudományos bizonyítékokat tartalmaz, amelyek lehetővé teszik annak értékelését, hogy valamely tagállam eleget tett-e azon kötelezettségének, hogy a védett fajok védelme szempontjából számukat és méretüket tekintve legalkalmasabb területeket KVT-vé minősítse (a Bíróság C-3/96. sz., Bizottság kontra Hollandia ügyben 1998. április 29-én hozott ítéletének [EBHT 1998., I-3031. o.] 69. és 70. pontja).

A madárvédelmi irányelv 4. cikkének általános rendszeréből következik, hogy amennyiben egy adott terület megfelel a KVT-vé minősítés kritériumainak, azt olyan különleges védelmi intézkedések hatálya alá kell vonni, amelyek alkalmasak különösen az ezen irányelv I. mellékletében említett madárfajok fennmaradásának és szaporodásának biztosítására.”

(18) A Környezetvédelmi Főigazgatóság főigazgatójának küldött 2005. május 7-i levelében a panaszos a következőket írta (angol eredeti változat):

„Az A2 egység rendellenes „magatartásáról” kívánom tájékoztatni, amely a 2002/4946. számú jogsértésre vonatkozik. Véleményem szerint a külső beavatkozások bemutathatták az Egységet a megfelelő munka elvégzésében. Ezért európai polgár minőségemben arra kérem Önöket, hogy vizsgálják felül a kapcsolódó dossziét.”

(19) Az ombudsman szolgálatainak fordítása az eredeti olasz nyelvről:

„Le ricordo ancora una volta che ove la Commissione venisse in possesso di ulteriori informazioni e notizie suscettibili di giustificare l’apertura di una procedura avente il medesimo oggetto, il caso verrebbe riaperto e nuovamente istruito. Tuttavia, Le ricordo che, ai sensi del Codice di buona condotta amministrativa, la Commissione non darà seguito a ulteriore corrispondenza che possa ragionevolmente essere considera abusiva per il suo carattere ripetitivo, ingiurioso o infondato.

(20) A helyes hivatali magatartás európai kódexének 15. cikke a következőképpen szól:

„Kötelezettség az intézmény illetékes szervezeti egységéhez történő továbbításra:

1. Amennyiben az intézményhez címzett levelet vagy panaszt olyan főigazgatósághoz, igazgatósághoz vagy egységhez intézik vagy továbbítják, amely nem rendelkezik hatáskörrel annak kezelésére, annak szervezeti egységei gondoskodnak arról, hogy az ügyiratot haladéktalanul továbbítsák az intézmény illetékes szervezeti egységéhez.

2. A levelet vagy panaszt eredetileg átvevő szolgálat értesíti az átruházás szerzőjét, és feltünteti annak a tisztviselőnek a nevét és telefonszámát, akinek az aktát átadták.

3. A tisztviselő figyelmezteti a nyilvánosság vagy a szervezet tagját a dokumentumokban előforduló hibákra vagy hiányosságokra, és lehetőséget biztosít azok kijavítására.”