Strasbourg, 2008. július 23.

Tisztelt B. Asszony!

2007. június 12-én Ön B. (egy vállalat) nevében eljárva panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz egy versenyjogi panasz Európai Bizottság általi kezelésével kapcsolatban.

2007. július 5‐én továbbítottam a panaszt a Bizottság elnökének. Erről még aznap értesítették.

2007. október 1-jén további információkkal látott el. Levelére 2007. október 12-én válaszoltam.

A Bizottság 2007. november 6-án (angol eredeti) és 14-én (német fordítás) küldte meg véleményét. 2007. november 16-án továbbítottam Önnek, és felkértem, hogy tegye meg észrevételeit.

2008. január 7-én több észrevételt is tett. Arról is tájékoztatott, hogy meg kívánja várni a Bizottság válaszát egy európai parlamenti képviselő által feltett kérdésre, mielőtt további észrevételeket tenne. 2008. február 1-jei válaszomban arra kértem Önt, hogy 2008. március 31-ig nyújtsa be esetleges további észrevételeit.

2008. február 28-án a Bizottság arról tájékoztatott, hogy várja az Ön válaszát a végleges határozat meghozatalának kérdésében. A Bizottság hozzátette, hogy felkérték Önt, hogy 2008. február végéig nyújtsa be ezeket az információkat.

2008. március 26-án arról tájékoztatott, hogy egészségi állapota nem teszi lehetővé, hogy ebben az időpontban további észrevételeket tegyen. Hozzátette azonban, hogy hamarosan sor kerül a megjegyzésekre. 2008. április 7-i válaszomban kifejeztem reményemet, hogy az Ön levelében említett egészségügyi problémák hamarosan megszűnnek. 2008. május 31-ig engedélyeztem Önnek, hogy további észrevételeket tegyen.

2008. április 10-én Ön további észrevételeket nyújtott be.

2008. április 17-én hivatalom felhívta a Bizottságot annak megállapítása érdekében, hogy ez utóbbi vizsgálata milyen szakaszba ért. E telefonbeszélgetés alkalmával a Bizottság emlékeztetett arra, hogy a jelen ügyben meghozta határozatát, és egy másolatot meg fog küldeni nekem.

2008. május 7-én a Bizottság további információkkal szolgált, és továbbította nekem az Ön versenyjogi panaszáról szóló, 2008. április 15-i határozatának egy példányát.

2008. május 20-án felhívtam a figyelmét erre a döntésre, és felkértem, hogy tegye meg észrevételeit. Ön 2008. június 23-án nyújtotta be észrevételeit.

Azért írok most, hogy tájékoztassam Önöket az elvégzett vizsgálatok eredményeiről.

A PANASZ

Háttér

A panaszos egy német vállalat, amely korábban téglaértékesítéssel foglalkozott.

1994. április 29-én elfogadott határozatával (1) (a továbbiakban: a határozat) a Bizottság több feltétel mellett és ötéves időtartamra (1992-1997) az uniós versenyszabályok alapján mentességet adott a holland téglagyártók közötti olyan megállapodásnak, amelynek célja a termelési kapacitások csökkentése a piac kiegyensúlyozása érdekében.

1999 szeptemberében a panaszos panaszt nyújtott be a Bizottság Versenypolitikai Főigazgatóságához (a továbbiakban: Versenypolitikai Főigazgatóság), amelyben azt állította, hogy az érintett holland vállalatok és társulásuk több alkalommal is súlyosan megsértették az uniós versenyszabályokat. A panaszos szerint e jogsértések miatt valamennyi vagyonát elvesztette.

Ebben a panaszban a panaszos többek között a következő kérdéseket vetette fel:

• A határozat 2. pontjának szövege a következő volt (utólagos kiemelés): „A megállapodás tárgyát képező termékek a kemencében égetett agyag építőtéglák, kivéve a drágább burkolótéglákat és mérnöki téglákat. Általános szabályként háromféle tégla különböztethető meg a keresleti oldalon, nevezetesen a közönséges téglák, a téglák és a mérnöki téglák; a közönséges téglákat általában az általános építési munkákban használják, a homlokzati téglák drágábbak, és kifejezetten úgy készültek vagy lettek kiválasztva, hogy vonzó megjelenést biztosítsanak a falaknak, és a mérnöki téglák ellenállóbbak és tartósabbak. A kínálati oldalon azonban nagyon nagy mértékben helyettesíthetők egymással, és ezért a tégla általános piacát tekintik az érintett piacnak." A panaszos szerint azonban a megállapodást a téglák burkolására alkalmazták.
• A határozat 2. pontjának szövege a következő volt: „A megállapodás alkalmazása azonban nem eredményezhet olyan információcserét, amely a Szerződés 85. cikke által tiltott összehangolt magatartáshoz vezethet; ezért elő kell írni a megállapodásban részes vállalkozások számára, hogy tartózkodjanak attól, hogy a többi féllel közöljék az egyes felek termelésére és téglaszállításaira vonatkozó egyedi adatokat, akár közvetlenül egymás között, akár néhányuk között, akár bizalmi szerven vagy harmadik félen keresztül.” A panaszos azt állította, hogy a Bizottság által mentesített megállapodásban részes vállalkozások kiterjedt információcserét folytattak.
• Bár a Bizottság által mentesített megállapodás állítólag a termelési kapacitás csökkentését szolgálta, egy, a holland határhoz közeli belgiumi telephelyen további termelési kapacitást hoztak létre. A panaszos hozzátette továbbá, hogy a mentességi időszak alatt 1996/1997-ben új termelési kapacitást hoztak létre Hollandiában.

227/2001/GG sz. panasz

Az ombudsmanhoz 2001 februárjában benyújtott panaszában (227/2001/GG panasz) a panaszos azt állította, hogy a Bizottság nem foglalkozott panaszával ésszerű időn belül. Az ombudsman vizsgálatot indított, amely 2001 júniusában azzal a megállapítással zárult, hogy nem történt hivatali visszásság, mivel a Bizottság bizonyítani tudta, hogy aktívan foglalkozik az üggyel.

A Bizottság és a panaszos közötti további levelezés

2003. április 24-én a Bizottság részletes levelet küldött a panaszosnak. Levelében a Bizottság elismerte, hogy határozata 2. pontjának megfogalmazása félreértésekhez vezethet, és alátámaszthatja a panaszos azon álláspontját, hogy a burkolótéglák tekintetében nem adtak mentességet. A Bizottság azonban megerősítette, hogy a holland téglaipar a Bizottság beleegyezésével csökkentette kapacitását. A Bizottság szerint ez egyértelműen kiderült az aktájából és a határozatából. A Bizottság hivatkozott továbbá a megállapodásban részt vevő felek által 1992-ben hozzá intézett levélre. E levél szerint a javasolt szerkezetátalakítás „kizárólag a burkolt téglákat („gevelbakstenen”) érintette, és nem érintett más olyan terméket vagy termékcsoportot, amely ehhez kapcsolódott vagy nem kapcsolódott”. A Bizottság megállapította továbbá, hogy az érintett megállapodás nem akadályozta meg a feleket abban, hogy Hollandián kívül, például Belgiumban növeljék termelési kapacitásaikat. Hozzátette, hogy a megállapodás azt is előirányozta, hogy a megállapodást aláíró felek kötelezettségei „legkésőbb 1997. szeptember 30-án” lejárnak.

A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy nincs elegendő indok arra, hogy helyt adjon a panaszos kérelmének, de csak a panaszos észrevételeinek kézhezvételét követően fogad el végleges határozatot.

2003. június 25-én a panaszos benyújtotta a levéllel kapcsolatos észrevételeit. A panaszos megismételte azon véleményét, hogy a határozat nem terjedt ki a téglaburkolatokra, és kifejtette azon véleményét, hogy a Bizottság e kérdéssel kapcsolatos magyarázatai méltatlanok egy európai végrehajtó szervhez. A panaszos szerint a megállapodás tényleges végrehajtása 675 millió EUR veszteséget okozott a fogyasztóknak. A panaszos előadta továbbá, hogy a mentességi időszak alatt mind Hollandiában, mind Belgiumban új termelési kapacitás hozzáadása abszurddá tette a megállapodást. Arra is rámutatott, hogy bár a készletek növekedtek az érintett időszakban, az árak nem csökkentek, hanem emelkedtek. A panaszos szerint az egyik érintett vállalat árai öt év alatt körülbelül 71 %-kal emelkedtek, a haszonkulcs pedig körülbelül 40 % volt. A panaszos a megállapodásban részt vevő egyik fél ügyvédeinek 2001. május 22-i levelére is hivatkozott. A panaszos szerint ez a Bizottsághoz benyújtott levél azt mutatta, hogy a megállapodás célja az volt, hogy szállítási problémákat okozzon, és így jóváhagyta, hogy a piacon tevékenykedő harmadik felek kárt szenvedjenek. A panaszos szerint ilyen körülmények között nem adható mentesség. A panaszos ismét rámutatott a vonatkozó megállapodásban részes vállalkozások közötti információcserére. A panaszos véleménye szerint ez az információcsere nyilvánvalóan ellentétes volt a Bizottság által a megállapodás mentesítése során előírt feltételekkel. A panaszos azt is állította, hogy a termelési kapacitás csökkentését már 1990-ben végrehajtották. A kérdéssel tehát már régóta foglalkoztak, amikor az érintett felek közölték egyetértésüket a Bizottsággal.

2005. április 22-én küldött levelében a Bizottság ismét kifejtette a panaszosnak, hogy miért nem tartja indokoltnak az aktívvá válást. A Bizottság megjegyezte, hogy levele kiegészítette a 2003. április 24-i levelet, és foglalkozott a panaszos 2003. június 25-i levelében felvetett érvekkel. Ami a panaszos azon érvét illeti, hogy a vonatkozó megállapodásban részes felek az említett megállapodás céljával ellentétben növelték termelési kapacitásukat, a Bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy ezt maguknak a feleknek kell megoldaniuk. A megállapodás hatálya alá tartozó termékeket illetően a Bizottság a határozat 2. pontjának utolsó mondata alapján azzal érvelt, hogy az egyik téglatípus termelési kapacitásának csökkenése más téglatípusok termelési kapacitásának csökkenését is maga után vonta. A megállapodásban részes felek közötti együttműködést illetően a Bizottság kifejtette, hogy nem tudta megállapítani a jogellenes információcserét. A Bizottság véleménye szerint a megvalósult információcsere nem volt jogellenes, mivel csak összesített adatok cseréjére került sor, és mivel ez az információ nem tette lehetővé a felek számára, hogy ellenőrizzék kölcsönös magatartásukat. Az érintett időszakban bekövetkezett áremelkedést illetően a Bizottság előadta, hogy az az akkori németországi új tartományok építési fellendülésével is magyarázható. Ami a panaszos azon állítását illeti, hogy a vonatkozó megállapodás részes felei bojkottot követtek el ellene, a Bizottság megjegyezte, hogy a panaszos már benyújtotta ezt az ügyet a nemzeti bíróságokhoz. A Bizottság véleménye szerint ezért a Közösségnek nem állt érdekében foglalkozni ezzel a kérdéssel.

2003. április 24-i leveléhez hasonlóan a Bizottság hangsúlyozta, hogy végleges határozatot csak a panaszos esetleges észrevételeinek figyelembevétele után hoznak.

2005. május 19-én a panaszos észrevételeket tett e levéllel kapcsolatban, amelyekben hangsúlyozta, hogy fenn kívánja tartani panaszát. A panaszos megismételte azon álláspontját, hogy a termelési kapacitás csökkentését a megállapodás közlése előtt hajtották végre. Azt állította, hogy a közösségi jog szerinti mentességeknek nem lehet visszaható hatályuk a bejelentés napját követően. A panaszos véleménye szerint ezért a határozat semmis. A panaszos azt is hangsúlyozta, hogy tekintettel az áremelkedésre, a fogyasztók nem részesültek méltányosan a vonatkozó megállapodásból származó előnyökből, amint azt az EK-Szerződés 81. cikkének (3) bekezdése megköveteli.

A panaszos arra kérte a Bizottságot, hogy vonja vissza határozatát, vagy gondoskodjon arról, hogy e határozatot és a rá vonatkozó feltételeket végrehajtsák. Azt is állította, hogy az érintett vállalkozások által elért többletnyereséget, amennyiben az meghaladta az inflációs rátát, vissza kell juttatni a fogyasztóknak.

A 3065/2005/GG. sz. panasz

2005. szeptember 20-án a panaszos ismét az ombudsmanhoz fordult (3065/2005/GG. sz. panasz). Mivel a panaszos az ombudsman segítségét kérte, a levelet új panaszként iktatták. Mivel a panaszos arra kérte az ombudsmant, hogy szólítsa fel a Bizottságot „az általa eddig hozott határozatok helyesbítésére”, úgy tűnt, hogy a panaszos nem elégedett a Bizottság álláspontjának tartalmával, hanem azzal a ténnyel, hogy panaszának benyújtása óta hat év telt el.

A Bizottság 2003. április 24-i és 2005. április 22-i levelei azonban egyértelművé tették, hogy a Bizottság még nem hozott végleges határozatot a versenyjogi panaszról. Az ombudsman ezért tájékoztatta a panaszost, hogy nincs elegendő indok a vizsgálat lefolytatására.

A panaszost tájékoztatták arról, hogy lehetősége van panaszának megújítására (1), ha a Bizottság elutasította versenyjogi panaszát, vagy (2), ha úgy ítéli meg, hogy a Bizottság nem foglalkozott az üggyel ésszerű időn belül.

A jelen kifogásról

2007. június 12-én a panaszos arról tájékoztatta az ombudsmant, hogy a Bizottság még mindig nem válaszolt 2005. május 19-i levelére. A panaszos ezért felkérte az ombudsmant, hogy foglalkozzon az üggyel.

A panaszos további levele

2007. július 5-én az ombudsman kikérte a Bizottság véleményét a panasszal kapcsolatban. Az ombudsman rámutatott, hogy a panaszos lényegében azt állította, hogy a Bizottság a 2005. május 19-i levelének kézhezvételét követően nem foglalkozott megfelelő időn belül versenyjogi panaszával. A panaszost erről még aznap tájékoztatták.

2007. október 1-jén a panaszos arról tájékoztatta az ombudsmant, hogy 2007. szeptember 3-án levelet kapott a Bizottságtól. Ebben a levélben a Bizottság válaszolt azokra az érvekre, amelyeket a panaszos 2005. május 19-i levelében terjesztett elő, és megismételte azon álláspontját, hogy nincs elegendő alap a panaszos kérelmének helyt adni vagy további vizsgálatokat végezni. A Bizottság ezért felkérte a panaszost annak tisztázására, hogy fenn kívánja-e tartani érveit, és ragaszkodik-e a panaszával kapcsolatos hivatalos határozathoz.

Az ombudsmanhoz intézett 2007. október 1-jei levelében a panaszos kifejtette, hogy nem tartja kielégítőnek a Bizottság álláspontját. Rámutatva arra, hogy az ombudsman az utolsó reménye, a panaszos arra kérte az ombudsmant, hogy minden lehetőséget használjon fel a Bizottság határozatának befolyásolására. A panaszos találkozót is javasolt az ügy megvitatása érdekében.

2007. október 12-i válaszában az ombudsman emlékeztette a panaszost, hogy a jelen ügy arra vonatkozik, hogy a Bizottság nem foglalkozott ésszerű időn belül a versenyjogi panasszal, és hogy a Bizottság álláspontját csak akkor tudja érdemben felülvizsgálni, ha a Bizottság már döntött az ügyben. Az ombudsman arra is rámutatott, hogy az a feladata, hogy megvizsgálja a hivatali visszásságok lehetséges eseteit, de nem az, hogy megpróbálja befolyásolni a Bizottság által jelenleg elfogadandó határozatokat.

Az ombudsman azt tanácsolta a panaszosnak, hogy ezért hasznos lehet, ha felkéri a Bizottságot, hogy fogadjon el hivatalos, végleges határozatot az ügyben. Hozzátette, hogy a panaszos kihasználhatná ezt a lehetőséget arra, hogy érveit ismét benyújtsa a Bizottságnak. Ha a Bizottság mégis úgy dönt, hogy elutasítja a versenyjogi panaszt, ezt a határozatot bíróság előtt megtámadhatja, vagy újabb panasszal fordulhat az ombudsmanhoz.

Az ombudsman hozzátette, hogy a fentiekre tekintettel úgy véli, hogy jelenleg nincs szükség a panaszossal való találkozóra.

A VIZSGÁLAT

A Bizottság véleménye

Véleményében a Bizottság a következő észrevételeket tette:

A panaszos 1999. szeptember 17-i versenyjogi panaszának kézhezvételét követően a Versenypolitikai Főigazgatóság konzultált a holland versenyhatósággal, és hivatalos információkérést küldött a KNB-nek, a holland téglagyártók szövetségének (háromszor), valamint az egyes hollandiai (48), belgiumi (16) és németországi (55) téglagyártóknak.

2003. április 24-én a Bizottság tájékoztatta a panaszost vizsgálatának eredményeiről és a panasz elutasítására irányuló szándékáról. A panaszos 2003. június 25-én válaszolt, vitatva a Bizottság következtetéseit.

2005. április 22-én a Bizottság kiegészítő levelet küldött, amelyben válaszolt a panaszos érveire. A Bizottság ismét tájékoztatta a panaszost a panasz elutasítására irányuló szándékáról. A panaszos 2005. május 19-én válaszolt.

A Bizottság sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy nem válaszolt a panaszos 2005. május 19-i levelére, noha e levél tartalma nagymértékben megegyezett az előző, 2003. június 25-i levél tartalmával, és a panaszos már teljes mértékben tisztában volt a Bizottság azon szándékával, hogy elutasítja a panaszt.

2007. szeptember 3-án a Bizottság válaszolt a panaszos 2005. május 19-i levelére, és megkérdezte a panaszost, hogy ragaszkodik-e a panaszával kapcsolatos hivatalos határozathoz.

2007. szeptember 20-án a Versenypolitikai Főigazgatóság telefonkonferenciát tartott a panaszossal. Az illetékes szolgálat elmagyarázta a panaszosnak, hogy javaslatot kíván tenni a Bizottságnak a panaszt elutasító határozatra. 2007. szeptember 28-án a Bizottság helyt adott a panaszos azon kérelmének, hogy 2007. december 31-ig hosszabbítsa meg a határidőt annak eldöntésére, hogy kíván-e végleges határozatot kapni.

A Bizottság először azért kérte annak megerősítését, hogy a panaszos végleges határozatot kíván hozni a panaszáról, mert sok esetben a panaszosok valójában nem kívánnak hivatalos (elutasító) határozatot kapni, mivel egy ilyen határozat akadályozhatja őket a polgári eljárásokban. A Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (2) 16. cikkének (1) bekezdése értelmében a nemzeti bírák nem hozhatnak a Bizottság határozatával ellentétes határozatot.

Amennyiben a panaszos 2007. december 31-ig nem tájékoztatja arról, hogy nem kíván hivatalos határozatot kapni, a Bizottság várhatóan végleges határozatot fogad el, és azt 2008 elején közli a panaszossal.

A panaszos észrevételei

2008. január 7-én a panaszos néhány észrevételt nyújtott be az ombudsmanhoz, amelyekben azzal érvelt, hogy a Bizottság már 1999 októbere óta tudta, hogy mentességét visszaélésszerűen alkalmazták a téglák burkolására. A panaszos hozzátette, hogy már 2001 júniusában bizonyította, hogy a vonatkozó megállapodásban részes vállalkozások termelése csak nagyon korlátozott a mentesítő határozat hatálya alá tartozó termékek, azaz a közönséges tégla tekintetében. A panaszos szerint 2001 októberében azt is bizonyították a Bizottságnak, hogy a megállapodás célja az volt, hogy szállítási problémákat okozzon. A panaszos véleménye szerint ezért a Bizottság által végzett ágazati vizsgálat szükségtelen volt, és értékes erőforrásokat vett igénybe.

2008. április 10-én a panaszos további észrevételeket nyújtott be.

Ezekben az észrevételekben a panaszos többek között a következő észrevételeket tette:

• A határozat kimondta, hogy a burkolótéglák nem tartoznak a határozat hatálya alá. A határozat 7. pontja, amely rámutatott a fogyasztás csökkenésére, a következő magyarázatot tartalmazta: „A tendencia még mindig csökkenőben van, főként azért, mert az alternatív anyagok olcsóbbak és jobb műszaki eredményekkel járnak; ez magyarázza azt a növekvő tendenciát, hogy a téglából készült csapágyfalakat betonnal és acéllal helyettesítik, és a téglából készült egyéb formák helyett lemezanyagokat használnak.” Ez egyértelműen a közönséges téglákra („Mauerwerksziegel”) vonatkozott, mivel csak ezek a téglák versenyeznek a fent említett egyéb építőanyagokkal.
• Ha a burkolt téglákat belefoglalták volna a megállapodásba, a Bizottságnak elemzésébe be kellett volna vonnia legalább a szomszédos németországi téglapiacokat és a teljes belga piacot, mivel a burkolt téglákat 700 km-es sugarú körben kínálták és forgalmazták az EU-ban. Ezenkívül a közönséges téglák és a burkolt téglák a fogyasztók szempontjából nyilvánvalóan nem helyettesíthetők.
• A határozatban foglaltakkal ellentétben a téglaipar fejlődése az 1980-as években kiváló volt. A holland téglaeladások folyamatosan nőttek, az 1985-ös 1,138 millióról 1990-re 1,554 millióra. Az első áremelést, amelyet 1990/1991 fordulóján hajtottak végre, és amely 7,1 %-ot tett ki, a szerkezetátalakítás költségeire hivatkozva indokolták. A második áremelés, amelyet 1991/1992 fordulóján hajtottak végre, és amely 7,3 %-ot tett ki, szintén indokolt volt a szerkezetátalakítás költségeire való hivatkozással. 1990 és 1993 között az árak 30,2 %-kal emelkedtek. Ezért nem volt szükség versenykorlátozó megállapodásra. A Bizottság nem ellenőrizte a vonatkozó adatokat.
• A mentességet 1992. szeptember 10-én, azaz két évvel a termelési kapacitás csökkentése után kérelmezték.

További információ kérése

További információ kérése

2008. február 28-án a Bizottság arról tájékoztatta az ombudsmant, hogy még mindig várja a panaszos válaszát a végleges határozat meghozatalának kérdésében. A Bizottság hozzátette, hogy a panaszost felkérték, hogy 2008. február végéig nyújtsa be ezeket az információkat.

2008. április 17-én, az üggyel kapcsolatos további információk hiányában az ombudsman hivatala felhívta a Bizottságot, hogy megbizonyosodjon arról, hogy ez utóbbi vizsgálata milyen szakaszba ért. E telefonbeszélgetés alkalmával a Bizottság rámutatott, hogy ebben az ügyben meghozta határozatát, és egy másolatot továbbít az ombudsmannak.

A Bizottság 2008. május 7-i levele

2008. május 7-én a Bizottság tájékoztatta az ombudsmant, hogy a panaszos 2008. február 20-án megerősítette, hogy végleges határozatot kíván kapni. A Bizottság a panaszos versenyjogi panaszáról szóló 2008. április 15-i határozatának egy példányát is továbbította az ombudsmannak.

2008. április 15-i határozatában a Bizottság arról tájékoztatta a panaszost, hogy nem fűződik közösségi érdek az üggyel kapcsolatos további vizsgálatokhoz, és ezért elutasította versenyjogi panaszát. Határozatában a Bizottság többek között előadta, hogy i. a panaszos nem terjesztett elő bizonyítékot azon érvének alátámasztására, hogy a termelési kapacitás csökkentésére már 1990-ben sor került, ii. hogy a panaszos nem vett részt az 1994-es határozathoz vezető eljárásban, annak ellenére, hogy ez lehetséges lett volna, és iii. hogy az ügy 1994-ig visszanyúló kérdést érintett.

2008. május 20-án az ombudsman felhívta a panaszos figyelmét erre a határozatra, és felkérte, hogy tegye meg észrevételeit.

A panaszos észrevételei

Észrevételeiben a panaszos egyértelművé tette, hogy nem ért egyet a Bizottság által elfogadott határozattal.

A HATÁROZAT

1 A releváns tények

1.1 A panaszos egy német vállalat, amely korábban téglakereskedelemmel foglalkozott.

1.2 Az 1994. április 29-én elfogadott határozattal (3) (a továbbiakban: a határozat) az Európai Bizottság - bizonyos feltételek mellett és ötéves időtartamra (1992-1997) - az uniós versenyszabályok alapján mentességet adott a holland téglagyártók közötti olyan megállapodásnak, amelynek célja a termelési kapacitás csökkentése volt a piac kiegyensúlyozása érdekében.

1.3 1999 szeptemberében a panaszos panaszt nyújtott be az Európai Bizottság Versenypolitikai Főigazgatóságához (a továbbiakban: Versenypolitikai Főigazgatóság), amelyben azt állította, hogy az érintett holland vállalatok és szövetségük több alkalommal is súlyosan megsértették az uniós versenyszabályokat.

1.4 Az ombudsmanhoz 2001 februárjában benyújtott panaszában (227/2001/GG panasz) a panaszos azt állította, hogy a Bizottság nem foglalkozott ésszerű időn belül versenyjogi panaszával. Az ombudsman vizsgálatot indított, amely 2001 júniusában azzal a megállapítással zárult, hogy nem történt hivatali visszásság, mivel a Bizottság bizonyítani tudta, hogy aktívan foglalkozik az üggyel.

1.5 2003. április 24-én a Bizottság részletes levelet küldött a panaszosnak. Levelében a Bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy nincs elegendő indok a panaszos kérelmének helyt adni, de csak a panaszos észrevételeinek kézhezvételét követően fogad el végleges határozatot.

1.6 2003. június 25-én a panaszos benyújtotta az e levéllel kapcsolatos észrevételeit, és megismételte azon álláspontját, hogy megsértették az uniós versenyszabályokat.

1.7 2005. április 22-én kelt levelében az Európai Bizottság ismét kifejtette a panaszosnak, hogy véleménye szerint a Közösségnek nem fűződik érdeke az ügy kezeléséhez. 2003. április 24-i leveléhez hasonlóan a Bizottság hangsúlyozta, hogy végleges határozat csak a panaszos esetleges észrevételeinek figyelembevétele után születhet.

1.8 2005. május 19-én a panaszos észrevételeket tett e levéllel kapcsolatban, amelyekben hangsúlyozta, hogy fenn kívánja tartani panaszát.

1.9 2005. szeptember 20-án a panaszos ismét az ombudsmanhoz fordult (3065/2005/GG panasz). Mivel a panaszos arra kérte az ombudsmant, hogy szólítsa fel a Bizottságot „az általa eddig hozott határozatok helyesbítésére”, úgy tűnt, hogy a panaszos nem elégedett a Bizottság álláspontjának tartalmával, hanem azzal a ténnyel, hogy panaszának benyújtása óta hat év telt el. A Bizottság 2003. április 24-i és 2005. április 22-i levelei azonban egyértelművé tették, hogy a Bizottság még nem hozott végleges határozatot a versenyjogi panaszról. Az ombudsman ezért tájékoztatta a panaszost, hogy nincs elegendő indok a vizsgálat lefolytatására. A panaszost tájékoztatták arról, hogy lehetősége van panaszának megújítására (1), ha a Bizottság elutasította versenyjogi panaszát, vagy (2), ha úgy ítéli meg, hogy a Bizottság nem foglalkozott az üggyel ésszerű időn belül.

1.10 2007. június 12-én a panaszos arról tájékoztatta az ombudsmant, hogy a Bizottság még mindig nem válaszolt 2005. május 19-i levelére. A panaszos ezért felkérte az ombudsmant, hogy foglalkozzon az üggyel.

2 A jelen vizsgálat terjedelméről

2.1 Az ombudsman úgy értelmezte a panaszost, mint aki lényegében azt állítja, hogy a Bizottság a 2005. május 19-i levelének kézhezvételét követően nem foglalkozott megfelelő időn belül versenyjogi panaszával. Ezért úgy határozott, hogy vizsgálatot indít ezzel az állítással kapcsolatban. A panaszost erről még aznap tájékoztatták.

2.2 2008. április 15-én az Európai Bizottság hivatalos határozatot fogadott el, amelyben elutasította a panaszos versenyjogi panaszát. 2008. június 23-án megküldött észrevételeiben a panaszos egyértelművé tette, hogy nem ért egyet a Bizottság által elfogadott határozattal.

2.3 Az eddig elé terjesztett bizonyítékok fényében az ombudsman úgy véli, hogy indokolt lenne az Európai Bizottság határozatának érdemi vizsgálata. Az ombudsman véleménye szerint azonban nem lenne helyénvaló ezzel az üggyel a jelenlegi vizsgálat keretében foglalkozni, amely arra az időre összpontosított, ameddig a Bizottságnak a panaszos versenyjogi panaszával foglalkoznia kellett. Az ombudsman ezért új panaszként nyilvántartásba veszi a panaszos 2008. június 23-i levelét.

2.4 A jelen vizsgálat tehát csak azzal az állítással foglalkozik, amellyel kapcsolatban az Európai Bizottságot felkérték, hogy az ombudsman vizsgálatot megindító levelében nyilvánítson véleményt.

3 A versenyjogi panasz megfelelő időn belüli elbírálásának állítólagos elmulasztása

3.1 Az ombudsmanhoz intézett 2007. június 12-i panaszában a panaszos azt állította, hogy a Bizottság a 2005. május 19-i levél kézhezvételét követően nem foglalkozott megfelelő időn belül versenyjogi panaszával.

3.2 Véleményében az Európai Bizottság sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy nem válaszolt a panaszos 2005. május 19-i levelére, de rámutatott arra, hogy e levél tartalma nagymértékben megegyezik az előző, 2003. június 25-i levél tartalmával, és hogy a panaszos már teljes mértékben tisztában volt az Európai Bizottság panasz elutasítására irányuló szándékával. A Bizottság ezt követően elmondta, hogy 2007. szeptember 3-án levelet írt a panaszosnak, hogy válaszoljon a levél 2005. május 19-i közleményére, és megkérdezze a panaszost, hogy ragaszkodik-e a panaszával kapcsolatos hivatalos határozathoz.

A Bizottság kifejtette, hogy azért kért először megerősítést arra vonatkozóan, hogy a panaszos végleges határozatot kíván vagy kívánhat hozni a panaszáról, mert sok esetben a panaszosok valójában nem kívánnak hivatalos (elutasító) határozatot kapni, mivel egy ilyen határozat akadályozhatja őket a polgári eljárásokban. A Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (4) 16. cikkének (1) bekezdése értelmében a nemzeti bírák nem hozhatnak a Bizottság határozatával ellentétes határozatot.

3.3 2008. február 28-án az Európai Bizottság arról tájékoztatta az ombudsmant, hogy még mindig várja a panaszos válaszát arra a kérdésre, hogy hozzon-e végleges határozatot. A Bizottság hozzátette, hogy a panaszost felkérték, hogy 2008. február végéig nyújtsa be ezeket az információkat.

3.4 2008. május 7-én a Bizottság tájékoztatta az ombudsmant, hogy a panaszos 2008. február 20-án megerősítette, hogy végleges határozatot kíván kapni. A Bizottság a panaszos versenyjogi panaszáról szóló 2008. április 15-i határozatának egy példányát is továbbította az ombudsmannak.

3.5 Észrevételeiben a panaszos nem tett semmilyen konkrét észrevételt arra vonatkozóan, hogy mennyi idő telt el azóta, hogy a Bizottság elfogadta ezt a határozatot.

3.6 Az ombudsman örömmel állapítja meg, hogy az Európai Bizottság gyorsan cselekedett azt követően, hogy e panaszt a tudomására hozták. Igaz, hogy további hónapok teltek el, amíg a Bizottság végül, 2008. április 15-én meghozta határozatát a panaszos versenyjogi panaszáról. A Bizottság azonban kifejtette azokat az indokokat, amelyek alapján először is szükségesnek tartotta meggyőződni arról, hogy a panaszos valóban hivatalos határozatot kívánt kapni a versenyjogi panaszáról. Az ombudsman ésszerűnek tartja a Bizottság magyarázatát. Megjegyzi továbbá, hogy a panaszos nem ellenezte a Bizottság megközelítését.

3.7 Az ombudsman azonban úgy véli, hogy nagyon nehéz megérteni, hogy az Európai Bizottság miért nem lépett fel sokkal korábban. A panaszoshoz intézett 2005. április 22-i levelében a Bizottság hangsúlyozta, hogy végleges határozat csak a panaszos esetleges észrevételeinek figyelembevétele után születhet. A panaszos 2005. május 19-én nyújtotta be észrevételeit. Amint megkapta ezt a levelet, a Bizottság meg tudta tenni a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy végleges határozatot hozzon a panaszos versenyjogi panaszáról. Úgy tűnik azonban, hogy mindaddig nem tettek ilyen lépéseket, amíg az ombudsman a Bizottság tudomására nem hozta ezt a panaszt.

3.8 Az Európai Bizottság nem adott elő olyan magyarázatot, amely indokolná ezt a késedelmet. Az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság sajnálatát fejezte ki a bekövetkezett késedelem miatt. Az ombudsman véleménye szerint azonban ez nem tekinthető kielégítő válasznak. Az ombudsman úgy véli, hogy amennyiben – mint a jelen ügyben is – jelentős késedelem következik be, a helyes igazgatási gyakorlat elvei megkövetelik, hogy legalább bocsánatot kérjenek az érintett polgártól.

3.9 Az ombudsman azonban megjegyzi, hogy a panaszos aggályai a jelek szerint az Európai Bizottság határozatának lényegére, nem pedig eljárási szempontokra összpontosítanak. Tekintettel arra, hogy a Bizottság határozatának érdemi vizsgálatára külön vizsgálat keretében kerül sor, az ombudsman úgy véli, hogy ebben az ügyben nincs szükség további intézkedésre.

4 Következtetések

A fentiekre tekintettel az ombudsman úgy véli, hogy ebben az ügyben nincs szükség további intézkedésre.

Erről a döntésről az Európai Bizottság elnökét is tájékoztatni fogják.

Tisztelettel:

 

P. Nikiforos DIAMANDOUROS

---

(1) HL 1994. L 131., 15. o.

(2) HL 2003. L 1., 1. o.

(3) HL 1994. L 131., 15. o.

(4) HL 2003. L 1., 1. o.