Strasbourg, 2007. december 14.

Tisztelt S. Asszony!

2007. április 11-én Ön panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz az Európai Bizottság ellen.

2007. május 16‐án továbbítottam a panaszt a Bizottság elnökének.

2007. július 23-án a Bizottság véleményt küldött az Ön panaszáról, és másnap arról tájékoztatott, hogy az általa küldött vélemény helytelen változatot képvisel, és hogy 2007 szeptemberének első napjaiban helyesbített változatot küldenek.

2007. augusztus 8-án felhívta szolgálataimat, és 2007. szeptember 5-én levelet küldött, amelyben arról tájékoztatott, hogy 2007. május 23-án eljárást indított az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke előtt.

2007. október 15-én a Bizottság levélben tájékoztatta szolgálataimat, hogy tudomására jutott, hogy Ön kezdeményezte a fenti eljárást, és ezért úgy határozott, hogy nem küldi el helyesbítő véleményét.

Azért írok most, hogy tájékoztassam Önöket az elvégzett vizsgálatok eredményeiről.

A PANASZ

A panaszos szerint a releváns tények a következőképpen foglalhatók össze:

A panaszos az Európai Bizottság tisztviselője. 2005. július 7. óta a Bizottság Információs Társadalmi és Médiaügyi Főigazgatóságán (DG INFSO) dolgozik.

Panasza a Vállalkozáspolitikai és Ipari Főigazgatóságon (DG ENTR) töltött próbaidejére vonatkozott (2003. október 1-jétől 2005. február 28-ig). A panaszos a Vállalkozáspolitikai és Ipari Főigazgatóságon dolgozott jogi tanácsadóként, ideiglenes álláshelyen. Az első, időközi jelentése pozitív volt.

Ezt követően osztályának átszervezése miatt, amelyet Luxembourgból Brüsszelbe helyeztek át, felettese megváltozott. A panaszos megállapította, hogy az új munkafeltételek nem tették lehetővé számára feladatainak megfelelő ellátását i. a neki adott ellentmondásos utasítások miatt; ii. szakmai profiljának megváltoztatása a beleegyezése nélkül (az új profil keretében nem tudta fejleszteni szakmai képességeit); iii. üzleti ügyekről való tájékoztatásának elmulasztása; valamint iv. az új feletteseivel és munkatársaival való kommunikáció általános nehézségei. Ezért kérte, hogy helyezzék át ugyanannak a főigazgatóságnak egy másik osztályára. A felettesei nem egyeztek bele ebbe a kérésbe.

2004 augusztusában a panaszos megkapta második közbenső jelentését, amely negatív volt. Ezt követően romlottak a munkakörülményei. Az egységvezető egy találkozó során tájékoztatta a teljes személyzetet a panaszos második időközi jelentéséről. Ezenkívül nem értett egyet a panaszos nyári szabadságának időpontjára vonatkozó javaslatával, valamint képzési vagy külföldi kiküldetési kérelmével. Ezenkívül e-maileket küldött kollégáinak, amelyek negatív megjegyzéseket tartalmaztak a teljesítményéről. A panaszos feladatait újra elosztották a többi alkalmazott között, és korlátozták a közös "S" lemezhez való hozzáférését. Végül az egységvezető a személyzeti szabályzat 34. cikkének (2) bekezdése alapján megkezdte a teljesítményének értékelésére irányuló eljárást, amely a próbaidő lejárta előtt elbocsátáshoz vezethet.

A panaszos úgy vélte, hogy egységvezetőjének fenti magatartása lelki zaklatásnak minősül. E tekintetben panaszához ügyvéd és pszichológus véleményét csatolta.

A panaszos megkereste a Személyzeti Bizottságot, a szakszervezeteket és a Vállalkozáspolitikai és Ipari Főigazgatóság humánerőforrás-igazgatóját.

Megkezdte továbbá a Bizottság által a zaklatás áldozatai számára létrehozott informális eljárást. Felkeresett két bizalmas tanácsadót és a Bizottság közvetítőjét, akik tanácsokkal látták el és segítették őt a panaszos feletteseivel folytatott megbeszélések során.

2004. október 26-án a panaszos a személyzeti szabályzat 24. cikke alapján hivatalos segítségnyújtás iránti kérelmet nyújtott be, amelyet minden olyan személy számára előirányoztak, aki úgy érzi, hogy zaklatás áldozata. A panaszos azt állította, hogy „zaklatták”, és azt kérte, hogy a személyzeti szabályzat 34. cikkének (2) bekezdése alapján függesszék fel teljesítményértékelését, és ismét helyezzék át egy másik főigazgatósághoz.

2005. július 20-án az Igazgatási és Személyzeti Főigazgatóság (DG ADMIN) válaszolt a panaszosnak a személyzeti szabályzat 24. cikke szerinti segítségnyújtás iránti kérelmére. Megállapította, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a DG ADMIN zaklatással kapcsolatos panaszokért felelős egysége nem állapította meg, hogy a releváns körülmények zaklatásnak minősülnek, és ezért nem indították meg a különleges közigazgatási vizsgálatot.

Időközben, 2005. január 15-én elkészült a panaszosnak a személyzeti szabályzat 34. cikkének (2) bekezdése szerinti értékelő jelentése (a továbbiakban: a jelentés), és javasolták elbocsátását. A jelentéssel foglalkozó bizottság azonban nem értett egyet ezzel az ajánlással, és azt javasolta a DG ADMIN-nek, hogy a panaszos további hat hónapon keresztül töltse ki próbaidejét egy másik főigazgatóságon. Ezért a DG ADMIN átadta a panaszost a DG INFSO-nak, és 2005 márciusában megkezdte ezt a hat hónapos időszakot.

A panaszos nem volt elégedett az új álláshelyével, és a Bizottság külföldi (New York-i) álláshelyeire jelentkezett. Jelentkezése sikertelen volt. Kéri a Bizottság közvetítőjének közbenjárását e tekintetben. Megállapította, hogy a külföldi kiküldetésére vonatkozó elutasító határozat a jelentésnek és annak tudható be, hogy panaszt nyújtott be feletteseivel szemben.

Ezért 2005. augusztus 17-én a panaszos a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdése alapján kártérítés iránti kérelmet nyújtott be zaklatás áldozataként.

Ezenkívül a 90. cikk (2) bekezdése alapján fellebbezést nyújtott be a jelentés következtetéseivel szemben (amelyek szerint a próbaidő letelte nélkül el kell bocsátani), és kérte annak megsemmisítését. 2005. december 19-én a DG ADMIN megállapította, hogy mivel a panaszos időközben tisztviselővé vált, nem indokolt a jelentés fenti következtetéseivel szembeni fellebbezésének folytatása.

2006. január 20-án a panaszos megkereste a Bizottság elnökét, és panaszt tett a DG ENTR feletteseinek magatartása miatt. Kallas biztos is fogadta. Kallas úr levelet is intézett a panaszoshoz, válaszul a Bizottság elnökéhez intézett levelére, amelyben Kallas úr elutasította panaszát.

2006. március 13-án a panaszos a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján újabb fellebbezést nyújtott be a kártérítési kérelméről szóló, 2005. december 19-i határozattal szemben. Emellett hozzáférést kért a személyes aktájából származó egyes dokumentumokhoz.

2006. május 17-én fellebbezését elutasították, és csak egy dokumentumot adtak ki.

Ezt követően megkereste az európai adatvédelmi biztost, aki segítette őt a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmében. Amikor tudomást szerzett új dokumentumokról, arra az álláspontra helyezkedett, hogy néhány más dokumentumot az aktájából a tudta nélkül távolítottak el vagy módosítottak.

Ezt követően 2006. november 8-án a panaszos a 90. cikk (2) bekezdése alapján fellebbezést, a 90. cikk (1) bekezdése alapján pedig kártérítési kérelmet nyújtott be. Azzal érvelt, hogy az ügyében létezik egy „párhuzamos” személyi akta, és hogy a jelentést anélkül készítették el, hogy lehetőséget biztosítottak volna számára a védekezésre.

A DG ADMIN 2007. február 13-án válaszolt, és elutasította fellebbezését és kérelmét. Megállapította, hogy az akta azon elemei, amelyeket a panaszos újnak tekintett, nem szolgáltattak elegendő alapot jelentésének újraértékeléséhez, és hogy nem létezett „párhuzamos” személyi akta. Azt is kijelentette, hogy a panaszos fellebbezése "ismétlődő".

Ezenkívül 2006. december 19-én a panaszos az OLAF-hoz fordult. 2007 februárjában az OLAF megállapította, hogy nem rendelkezik hatáskörrel az ügyének elbírálására.

2007. április 11-én a panasz panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz.

Azt állította, hogy a Bizottság nem kezelte megfelelően a zaklatással kapcsolatos állításait.

Azt kérte, hogy a Bizottság i. bocsássa rendelkezésére az ügyével kapcsolatban a Vállalkozáspolitikai és Ipari Főigazgatóságon belül végzett valamennyi vizsgálatra vonatkozó információkat, és ii. hozzon létre hatékony megelőző intézkedéseket a zaklatás ellen, valamint hatékony jogorvoslati eszközöket zaklatás esetén.

A VIZSGÁLAT

Az ombudsman vizsgálatának hatóköre

Az ombudsman az eljárást megindító levelében arról tájékoztatta a panaszost, hogy a munkahelyi zaklatással kapcsolatos panaszokkal kapcsolatos vizsgálatai annak megállapítására korlátozódnak, hogy az érintett intézmény megfelelően alkalmazta-e a vonatkozó belső eljárásokat.

A Bizottság véleménye a Bizottság 2007. július 23-i és 24-i leveleiről

2007. július 23-án a Bizottság véleményt küldött a panaszról, és másnap tájékoztatta az ombudsman szolgálatait, hogy az általa küldött vélemény helytelen változatot tükröz, és hogy 2007 szeptemberének első napjaiban helyesbített változatot küldenek.

A panaszos észrevételei (a panaszos 2007. augusztus 8-i telefonhívása és a panaszos 2007. szeptember 5-i levele)

2007. augusztus 8-án a panaszos arról tájékoztatta az ombudsman szolgálatait, hogy 2007. május 23-án az ombudsmanhoz benyújtott panaszában hivatkozott tények alapján bírósági eljárást indított a Közszolgálati Törvényszék előtt (F-49/07 R kontra Bizottság ügy).

Ezt követő, 2007. szeptember 5‐i levelében a panaszos először is azt állította, hogy a Közszolgálati Törvényszékhez benyújtott panasza azon jogi aktusok megsemmisítésére vonatkozik, amelyek véleménye szerint káros hatással vannak rá. Ilyen jogi aktus többek között a DG ADMIN 2005. július 20-i határozata, amely elutasította a személyzeti szabályzat 24. cikke alapján 2004. október 26-án benyújtott segítségnyújtás iránti kérelmét, és amelyre a személyi aktájában hivatkozik. Panaszában azt kérte a Közszolgálati Törvényszéktől, hogy „állapítsa meg a Közösség felelősségét a Bizottság valamennyi jogellenes döntéséért, cselekményéért és magatartásáért”, valamint az erkölcsi zaklatás következtében elszenvedett károkért járó 2 500 000 EUR összegű kártérítésért.

Másodszor, úgy tűnt, hogy a panaszos lényegében úgy véli, hogy az ombudsmannak i. a Közszolgálati Törvényszék előtti eljárással párhuzamosan folytatnia kell a panaszával kapcsolatos vizsgálatot, vagy ii. az általa állított tények alapján hivatalból vizsgálatot kell indítania a Bizottságon belüli zaklatási ügyekkel kapcsolatban. Azt is kérte az ombudsmantól, hogy gondoskodjon a Bizottsággal arról, hogy mielőtt a Közszolgálati Törvényszék határozna az ügyéről, áthelyezzék egy másik intézményhez.

Arra kérte az ombudsmant, hogy keressen békés megoldást a Bizottsággal annak érdekében, hogy „megszüntesse a hivatali visszásságot”, vagy ösztönözze a Bizottságot arra, hogy vegyen részt a Törvényszék előtti egyeztető eljárásban.

Végül előadta, hogy időközben, 2007. május 1‐jén ugyanazon főigazgatóságon belül egy másik egységhez („Nemzetközi kapcsolatok”) helyezték át, és úgy ítélte meg, hogy ez az áthelyezés visszaélésszerű volt, és az ezen áthelyezésről szóló határozat indokolása nem volt megfelelő.

A Bizottság 2007. október 15-i levele

A Bizottság kijelentette, hogy ígéretet tett a panasszal kapcsolatos 2007. július 23-i véleményének helyesbítésére, de amikor a helyesbített vélemény 2007 szeptemberében elkészült, megtudta, hogy időközben a panaszos fellebbezést nyújtott be az Elsőfokú Bírósághoz (1) az ombudsman vizsgálatának tárgyát képező tények alapján. Ezért a Bizottság úgy határozott, hogy nem küldi meg az ombudsmannak a helyesbített véleményt.

A HATÁROZAT

1 Előzetes megjegyzések

1.1 Az ombudsman megjegyzi, hogy 2007. szeptember 5-i levelében a panaszos arról tájékoztatta, hogy 2007. május 1-jén ugyanazon főigazgatóságon ("DG") belül egy másik egységhez ("Nemzetközi Kapcsolatok") helyezték át, és úgy ítélte meg, hogy az ilyen áthelyezés visszaélésszerű, és az áthelyezésről szóló határozat indokolása nem megfelelő.

Amennyiben a panaszos véleménye kellően alátámasztott új állításnak minősülhet, úgy tűnik, hogy a panaszos e konkrét kérdés tekintetében nem tett eleget az ombudsman alapokmánya 2. cikke (8) bekezdésének (2), és e tekintetben kimerítette a személyzeti szabályzat 90. cikkében előírt eljárást. Az ombudsman ezért e vizsgálat keretében nem foglalkozik ezzel a kérdéssel. A panaszos azonban a 90. cikk szerinti eljárás kimerítését követően új panaszt nyújthat be e tekintetben.

1.2 Ezenkívül az ombudsman megérti a panaszos 2007. szeptember 5-i levelét, amelyben azt javasolja, hogy az ombudsman indítson saját kezdeményezésű vizsgálatot a zaklatási ügyek Bizottság általi kezelésének általános kérdésében. Az ombudsman nem rendelkezik olyan elemekkel, amelyek e tekintetben rendszerszintű hivatali visszásságra utalhatnának, ezért a hivatalból indított vizsgálat indítása jelenleg nem tűnik hasznosnak. Ha az ombudsman a jövőben úgy ítélné meg, hogy e kérdésekkel kapcsolatban rendszerszintű hivatali visszásság állhat fenn, akkor mérlegelné, hogy helyénvaló lenne-e ilyen vizsgálatot indítani.

2 A panaszos eredeti állításai és állításai

2.1 Az ombudsmanhoz intézett 2007. április 11-i panaszában a panaszos azt állította, hogy a Bizottság nem kezelte megfelelően a zaklatással kapcsolatos állításait.

A panaszos azt állította, hogy a Bizottságnak i. tájékoztatnia kell őt a Vállalkozáspolitikai Főigazgatóságon belül az üggyel kapcsolatban végzett valamennyi vizsgálatról, és ii. hatékony megelőző intézkedéseket kell hoznia a zaklatás ellen, valamint hatékony jogorvoslati eszközöket kell létrehoznia zaklatás esetén.

2.2 Ezt követően a panaszos 2007. augusztus 8-i telefonbeszélgetésében és 2007. szeptember 5-i külön levelében arról tájékoztatta az ombudsmant, hogy 2007. május 23-án bírósági eljárást indított az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke előtt.

2.3 A Bizottság az ombudsmanhoz intézett 2007. október 15-i levelében megerősítette a fenti információkat, és kijelentette, hogy a panaszosnak a Közszolgálati Törvényszékhez benyújtott fellebbezése ugyanazokon a tényeken alapul, mint amelyek az ombudsman vizsgálatának tárgyát képezik.

2.4 Az ombudsman emlékeztet arra, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 195. cikke felhatalmazza az európai ombudsmant arra, hogy a közösségi intézmények vagy szervek tevékenysége során felmerülő hivatali visszásságokra (...) vonatkozó panaszokat fogadja, kivéve, ha az állítólagos tények bírósági eljárás tárgyát képezik vagy képezték.

2.5 Az ombudsman megjegyzi, hogy a panaszos tájékoztatta őt arról, hogy eljárást indított az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke előtt azon tényekkel kapcsolatban, amelyekre az ombudsmanhoz benyújtott eredeti panaszában állításait és követeléseit alapozta. A Bizottság azt is megerősítette, hogy ilyen keresetet nyújtottak be vele szemben a Közszolgálati Törvényszékhez. Az EK-Szerződés fent idézett 195. cikke és az ombudsman alapokmánya 2. cikkének (7) bekezdése fényében az ombudsman ezért megszünteti a panasz vizsgálatát, és további intézkedés nélkül benyújtja az eddig elvégzett vizsgálatok eredményét.

2.6 Mivel az ombudsman további intézkedés nélkül lezárja a vizsgálatát, nem tud eleget tenni a panaszos azon kérésének, hogy keressenek békés megoldást a hivatali visszásságok megszüntetésére, vagy ösztönözzék az Európai Bizottságot, hogy vegyen részt a Fórum égisze alatt zajló egyeztetési eljárásban. Az ombudsman nem rendelkezik hatáskörrel arra sem, hogy a Bizottság előtt beavatkozzon a panaszosnak egy másik közösségi intézményhez való áthelyezés iránti kérelme tekintetében, mielőtt a Közszolgálati Törvényszék határozna az ügyéről. Amennyiben a panaszos ideiglenes intézkedés iránti kérelmet nyújt be, az ombudsman emlékeztet arra, hogy az ilyen intézkedéseket, amennyiben azokat indokoltnak találja, maga a Közszolgálati Törvényszék is elrendelheti.

3 Következtetések

Az ombudsman megszünteti a panasz vizsgálatát, és további intézkedés nélkül benyújtja az eddig elvégzett vizsgálatok eredményét.

A Bizottság elnökét tájékoztatni fogják erről a határozatról.

Tisztelettel:

 

P. Nikiforos DIAMANDOUROS

---

(1) Az ombudsman érti az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékét.

(2) Az ombudsman alapokmánya 2. cikkének (8) bekezdése a következőképpen rendelkezik: „Nem nyújtható be panasz az ombudsmanhoz a közösségi intézmények és szervek, valamint tisztviselőik és egyéb alkalmazottaik közötti munkaviszonnyal kapcsolatban, kivéve, ha az érintett személy kimerítette a belső igazgatási kérelmek és panaszok benyújtására rendelkezésre álló valamennyi lehetőséget, különösen a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) és (2) bekezdésében említett eljárásokat, és az így megkeresett hatóság válaszadási határideje lejárt.”