Strasbourg, 2008. június 19.

Tisztelt M. Asszony!

2007. március 6-án Ön panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz az Európai Bizottság ellen a Bizottságnál ideiglenes alkalmazottként kötött szerződése során szerzett nyugdíjjogosultságainak a belga nemzeti nyugdíjrendszerbe történő átvitele miatt.

2007. május 29‐én továbbítottam a panaszt a Bizottság elnökének.

2007. október 11-i levelemben tájékoztattam Önt, hogy szolgálataim belső szervezésével kapcsolatos okokból panaszát egy másik jogi tisztviselőhöz utalták át.

A válaszadási határidő meghosszabbítását követően a Bizottság 2007. november 13-án megküldte véleményét.

2007. november 20-án továbbítottam Önnek az észrevételezésre való felkéréssel együtt, amelyet 2007. december 20-án küldött meg.

Azért írok most, hogy tájékoztassam Önöket az elvégzett vizsgálatok eredményeiről.

A PANASZ

A panaszos szerint a releváns tények összefoglalva a következők voltak:

2004. május 1. és 2005. május 1. között a panaszos kutatóasszisztensként dolgozott a Bizottság Közös Kutatóközpontjánál, B* kategóriájú ideiglenes alkalmazotti szerződéssel (1). Szerződését 2006. április 30-ig meghosszabbították. Ettől az időponttól kezdve a panaszos munkanélküli volt.

2006 októberében a panaszos azt kérte, hogy a Bizottsággal kötött szerződése során szerzett nyugdíjjogosultságait helyezzék át a belga nyugdíjhivatalhoz (2). Ugyanakkor arról tájékoztatták, hogy az átadás a következő okok miatt nem lehetséges: i. a Bizottsággal kötött legutóbbi szerződésének kategóriáját („B” ideiglenes szerződés) nem foglalták bele a nyugdíjjogosultságok átviteléről szóló, a Bizottság és a belga hatóságok között 2003 februárjában kötött megállapodásba; és ii. a belga jog szerint a panaszosnak a nyugdíjjogosultság átvitele előtt új munkahelyet kellett találnia.

2006. október 3-án a panaszos felvette a kapcsolatot a Bizottsággal, hogy kifejtse a nyugdíjjogosultságainak átvitelével kapcsolatos nehézségeit. Azt is megemlítette, hogy nem talált olyan magánbiztosítót, amely elfogadná a személyzeti szabályzatban a nyugdíjjogosultságainak átvitelére vonatkozóan meghatározott feltételeket. A panaszos arra kérte a Bizottságot, hogy találjon megoldást.

2006. október 27-én a Bizottság tájékoztatta a panaszost, hogy az átruházható összeg 22 821,01 EUR, és hogy különböző lehetőségek állnak rendelkezésére. Ezek a következők voltak: i. teljes átvitel egy új nyugdíjrendszerbe a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (1) bekezdésével összhangban; vagy ii. a VIII. melléklet 12. cikke (1) bekezdése b) pontjának megfelelően magánbiztosítási vagy nyugdíjalapba történő teljes átutalás. A panaszost felkérték, hogy nyújtsa be a vonatkozó dokumentumokat az általa választott nyugdíjrendszernek, és tájékoztatták arról, hogy kérelmét a következő három hónapon belül be kell nyújtania.

Ugyanezen a napon és 2006. október 3-i e-mailjére válaszolva a Bizottság elismerte aggályait, és biztosította arról, hogy jogai a helyzet megoldására irányuló tárgyalások időtartamától függetlenül fennmaradnak. A Bizottság elismerte, hogy több más bizottsági alkalmazott is szembesült ugyanezzel a problémával. A Bizottság kötelezettséget vállalt arra, hogy a lehető leghamarabb megoldást talál, és erről tájékoztatja a panaszost.

2007. január 31-én a panaszos e-mailt küldött a Bizottságnak, amelyben kifejtette, hogy 2006. december 7-én kérelmet nyújtott be a belga nyugdíjhivatalhoz nyugdíjjogosultságának a belga rendszerbe történő átvitele iránt. Ugyanakkor ismét arról tájékoztatták, hogy az átadás nem lehetséges. A panaszos megkérdezte a Bizottságot, hogy hozott-e intézkedéseket a helyzet orvoslására, és ki lesz a felelős a jelenlegi rendszer, nevezetesen a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (1) bekezdése módosításáért. Hangsúlyozza, hogy rendkívül fontos számára, hogy a belga nyugdíjhivatal figyelembe vegye azt a két évet, amikor a Bizottságnál dolgozott.

Az ombudsmanhoz benyújtott panaszában a panaszos azt állította, hogy a 2004. májusi közigazgatási reform előtt a B besorolási fokozatba tartozó ideiglenes alkalmazottak által felhalmozott EK-nyugdíjjogosultság összegét közvetlenül nekik ítélték, és ezért kizárták őket a 2003. évi megállapodásból. Ezen időpontot követően a Bizottság módosította a B besorolási fokozatba tartozó ideiglenes alkalmazottak nyugdíjjogosultságainak visszatérítésére vonatkozó korábbi feltételeket, és azokat a nemzeti hatóságokhoz történő átvitellel váltotta fel. A panaszos véleménye szerint azonban a Bizottság elfelejtette naprakésszé tenni a Belgiummal kötött nyugdíjátutalási megállapodást, és abba belefoglalta a B besorolási fokozatú szerződések alapján alkalmazott ideiglenes alkalmazottakat. Ezért a belga rendszer nem ismerte el a panaszosnak a Bizottságnál végzett munkája során felhalmozott EK-nyugdíjjogosultságát.

A panaszos azt állította, hogy ennek következtében azok a személyek, akik hozzá hasonlóan egy bizonyos ideig a Bizottságnál dolgoztak, munkanélkülivé váltak, a nulla jövedelem alapján munkanélküli ellátásban részesültek. Ez csak a munkanélküli-ellátások rögzített összegére jogosította őket a következő évekre. A panaszos kijelentette, hogy a Bizottságnak megfelelő intézkedéseket kell elfogadnia a megoldás érdekében, mivel a következő négy évben (a 65. életévének betöltése előtt) belga nyugdíj iránti kérelmet kell benyújtania.

A panaszos megemlítette, hogy a Bizottság tisztában volt nehézségeivel, de nem tett lépéseket. Kifejtette továbbá, hogy nyugdíjának magánbiztosítási rendszerbe történő átvitele nem volt lehetséges a szigorú feltételek miatt, valamint amiatt, hogy mindenképpen kedvezőtlenebb összegű nyugdíjjogosultságot fog kapni, mint amelyet a nemzeti hatóságoktól kapna. A panaszos megemlítette továbbá, hogy panaszt nyújtott be a belga ombudsmanhoz azzal a belga jog szerinti feltétellel kapcsolatban, hogy új munkáltatót kell találnia ahhoz, hogy nyugdíjátutalásra legyen jogosult.

Az ombudsmanhoz benyújtott panaszában a panaszos azt állította, hogy a Bizottság nem hozott létre megfelelő mechanizmust annak érdekében, hogy a B besorolási fokozatú szerződések alapján a volt EK-ideiglenes alkalmazottak által megszerzett nyugdíjjogosultságokat átvigye a belga rendszerbe. Kérte, hogy a Bizottság hozzon létre megfelelő rendszert nyugdíjjogosultságainak átvitelére.

További kapcsolatfelvétel a panaszos és az ombudsman szolgálatai között

2007. május 4-én az ombudsman szolgálataival folytatott telefonbeszélgetés alkalmával a panaszos megemlítette, hogy a belga nyugdíjhivatal tájékoztatta őt arról, hogy tájékoztatást kért a Bizottságtól a panaszos helyzetének rendezése érdekében. A belga nyugdíjhivataltól azonban nem kapott választ az üggyel kapcsolatos kérelmére.

A VIZSGÁLAT

A Bizottság véleménye

A Bizottság panaszra vonatkozó véleménye összefoglalva a következő volt:

A Bizottság először is hangsúlyozta, hogy panaszában a panaszos elismerte, hogy mind a Bizottság szolgálatai (PMO), mind a nemzeti nyugdíjhivatal (3) megfelelően alkalmazták a közösségi és a nemzeti jog vonatkozó rendelkezéseit.

A Bizottság kijelentette továbbá, hogy a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének végrehajtására vonatkozó eljárások mind uniós, mind belga szinten készen állnak a végrehajtásra. A 11. cikk (1) bekezdésének 4. pontja értelmében nyugdíjjogosultság csak arra a nyugdíjszervezetre ruházható át, amelyhez az érintett személy új szakmai tevékenység keretében csatlakozna.

A Bizottság ezt követően a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 12. cikke (1) bekezdésének b) pontjára(5) hivatkozott, amely bizonyos feltételek mellett lehetővé tette az ellátások biztosításmatematikai egyenértékének a választása szerinti magánbiztosító vagy nyugdíjpénztár részére történő kifizetését.

A Bizottság kifejtette, hogy a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 12. cikke (1) bekezdése b) pontjának végrehajtása elméletileg orvosolja a panaszos által a panaszában felvetett problémát. A panaszos szerint azonban az általa megkeresett magánbiztosítótól kapott ajánlat (a továbbiakban: Integral biztosítás) havi jövedelmének 50 %-os csökkenéséhez vezetne.

A Bizottság rámutatott, hogy feltétlenül hangsúlyozni kell, hogy a panaszos által felvetett probléma soha nem merült volna fel, ha kellő időben kérte volna az Európai Közösségek egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek 42. cikkének végrehajtását. A 42. cikk lehetővé tette az alkalmazott számára, hogy „felkérje az intézményeket, hogy teljesítsenek minden olyan kifizetést, amelyet a nyugdíjjogosultságnak a származási országában való megszerzése vagy fenntartása érdekében teljesítenie kell.” A panaszos tehát nemcsak kiegészítette volna a nemzeti nyugdíjrendszerében fennálló jogosultságait, ha kellő időben ilyen kérelmet nyújtott volna be, hanem szolgálati jogviszonyának megszűnésekor a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 12. cikkének (2) bekezdésében előírt távozási díjat is megkapta volna (6).

A Bizottság megállapította, hogy az EK alkalmazottainak ismerniük kellett volna az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek rendelkezéseit. Következésképpen a panaszosnak tudnia kellett az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 42. cikke által számára biztosított lehetőségről.

A Bizottság végezetül jelezte, hogy a hasonló helyzetek jövőbeli előfordulásának elkerülése érdekében szisztematikusan fel kívánja hívni az érintett alkalmazottak figyelmét az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 42. cikke által számukra biztosított lehetőségre.

Ezenkívül a Bizottság jelezte, hogy a panaszos esetében ismét fel kívánja venni a kapcsolatot a belga hatóságokkal annak érdekében, hogy felszólítsa őket a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikke (1) bekezdésének alkalmazása során felmerült problémák orvoslására irányuló megállapodás megkötésére.

A panaszos észrevételei

Észrevételeiben a panaszos azt állította, hogy nagy nehézségekbe ütközött, amikor magánbiztosítót talált a biztosításmatematikai egyenérték kifizetésére, mivel nagy többségük megtagadta a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 12. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt első feltétel elfogadását, amely szerint csak akkor kerülhet sor átruházásra, ha a biztosító garantálja, hogy a tőkét nem fizetik vissza.

Kifejtette továbbá, hogy csak egy magánbiztosító fogadta el a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 12. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt feltételeket. A biztosítótársaság által tett ajánlat azonban havi jövedelmének mintegy 50 %-os csökkenéséhez vezetne ahhoz a nyugdíjhoz képest, amelyet a nemzeti nyugdíjrendszertől kapott volna.

A panaszos azt is állította, hogy i. a Bizottság azért nem nyújtott tájékoztatást, mert nem tájékoztatta őt a személyzeti szabályzat 42. cikkének létezéséről, ami méltánytalansághoz vezetett. Azt is állította, hogy ii. életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés áldozata lett, mivel nagyon nehéznek bizonyult számára, hogy az ő korában új munkáltatót találjon; és iii. a Bizottság elkerülhető késedelmet szenvedett a magánbiztosítóra történő átruházás feltételei tekintetében 2004 és 2007 között.

A panaszos egy sor kérdést is felvetett nyugdíjjogosultságának a belga nyugdíjhivatalba történő átvitelével kapcsolatban.

A HATÁROZAT

1 A releváns tények

1.1 2004. május 1-jétől 2005. május 1-jéig a panaszos "B" kategóriájú ideiglenes alkalmazotti szerződés keretében dolgozott az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontjánál. Szerződését 2006. április 30-ig meghosszabbították. Azóta munkanélküli. 2006 októberében a panaszos azt kérte, hogy a Bizottsággal kötött szerződése során szerzett nyugdíjjogosultságait helyezzék át a belga nyugdíjhivatalhoz (7). A petíció benyújtóját azonban arról tájékoztatták, hogy az átadás nem lehetséges.

Panaszában a panaszos azt állította, hogy a Bizottság nem hozott létre megfelelő mechanizmust a B besorolási fokozatú szerződések alapján a volt EK-ideiglenes alkalmazottak által megszerzett nyugdíjjogosultságok belga rendszerbe történő átvitelére.

1.2 Véleményében az Európai Bizottság rámutatott, hogy feltétlenül hangsúlyozni kell, hogy a panaszos által felvetett probléma soha nem merült volna fel, ha kellő időben kérte volna az Európai Közösségek egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek 42. cikkének végrehajtását. A Bizottság kifejtette, hogy az EK alkalmazottainak ismerniük kellett volna az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételekben foglalt rendelkezéseket, következésképpen a panaszosnak tudnia kellett volna az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 42. cikkében számára biztosított lehetőségről. A Bizottság jelezte továbbá, hogy a hasonló helyzetek jövőbeli elkerülése érdekében szisztematikusan fel kívánja hívni az érintett alkalmazottak figyelmét az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 42. cikkében számukra biztosított lehetőségre. A Bizottság jelezte továbbá, hogy a panaszos esetében ismét fel kívánja venni a kapcsolatot a belga hatóságokkal annak érdekében, hogy felszólítsa őket a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikke (1) bekezdésének alkalmazása során felmerült problémák orvoslására irányuló megállapodás megkötésére.

1.3 Észrevételeiben a panaszos azt állította, hogy nagy nehézségekbe ütközött, amikor magánbiztosítót keresett, mivel nagy többségük elutasította a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 12. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt első feltételt, amely szerint a tőkét nem kell visszafizetni.

2 Az ombudsman vizsgálatának terjedelméről

2.1 Az európai ombudsman megjegyzi, hogy észrevételeiben a panaszos új állításokat fogalmazott meg, amelyek szerint i. az Európai Bizottság nem nyújtott tájékoztatást, ami méltánytalansághoz vezetett; ii. életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés áldozata volt; és iii. a Bizottság elkerülhető késedelmet szenvedett a magánbiztosítóra történő átruházás feltételei tekintetében 2004 és 2007 között. A panaszos egy sor kérdést is felvetett nyugdíjjogosultságának a belga nyugdíjhivatalba történő átvitelével kapcsolatban.

2.2 Előzetes megjegyzésként az ombudsman emlékeztet arra, hogy szerepe abban áll, hogy kivizsgálja az Európai Unió intézményeinek és szerveinek tevékenysége során állítólagosan elkövetett hivatali visszásságokra vonatkozó panaszokat. Megbízatása nem teszi lehetővé számára, hogy bármely nemzeti intézmény vagy szerv magatartását kivizsgálja.

2.3 Úgy tűnik, hogy a vonatkozó belga törvény belga hatóságok, nevezetesen a belga nyugdíjhivatal általi végrehajtása a belga ombudsman hatáskörébe tartozik. E tekintetben az ombudsman megjegyzi, hogy a panaszos megemlítette, hogy panaszt nyújtott be a belga ombudsmanhoz a belga jogban előírt azon feltétellel kapcsolatban, hogy a nyugdíjjogosultság átviteléhez a munkanélküli személynek először új munkáltatót kell találnia. Az ombudsman megjegyzi továbbá, hogy a panaszos megemlítette, hogy a belga nyugdíjhivatal tájékoztatást kért a Bizottságtól helyzetének megoldása érdekében.

2.4 Az ombudsman hangsúlyozni kívánja, hogy a panaszos észrevételeiben felvetett kérdések olyan új állításoknak minősülnek, amelyeket eredeti panaszában nem vetett fel. Ezért ezek nem tartoznak a jelen vizsgálat hatálya alá, és azokkal itt nem foglalkozunk. A panaszos e kérdésekkel kapcsolatban szabadon nyújthat be új panaszt az európai ombudsmanhoz, miután e tekintetben megtette az előzetes közigazgatási lépéseket a Bizottságnál.

3 Az EK B besorolási fokozatba tartozó volt ideiglenes alkalmazottai által megszerzett nyugdíjjogosultságok belga rendszerbe történő átvitelére szolgáló megfelelő mechanizmus Bizottság általi állítólagos hiányáról

3.1 Az ombudsman először is emlékeztetni kíván arra, hogy az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 42. cikke a következőképpen szól:

„Az intézmény által meghatározandó feltételekkel összhangban az alkalmazott kérheti az intézményektől, hogy teljesítsék azokat a kifizetéseket, amelyeket a nyugdíjjogosultságnak a származási országában való megszerzése vagy fenntartása érdekében teljesítenie kell. (…)".

Az ombudsman megjegyzi továbbá, hogy a Közösségek szolgálatából kilépő tisztviselő jogosult nyugdíjjogosultságainak i. a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (1) bekezdésével összhangban új nyugdíjrendszerbe, vagy ii. a VIII. melléklet 12. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összhangban magánbiztosítási vagy nyugdíjalapba történő átvitelére, feltéve, hogy négy feltétel teljesül (8).

3.2 Az ombudsman hangsúlyozni kívánja, hogy megbízatása nem teszi lehetővé számára, hogy megkérdőjelezze a személyzeti szabályzat fent említett hatályos rendelkezéseit. Az ombudsman ezért csak azt vizsgálja meg, hogy a Bizottság részéről történt-e hivatali visszásság a panaszos nyugdíjjogosultságának átvitelével kapcsolatban.

3.3 Az ombudsman megjegyzi, hogy a jelen ügyben a panaszos nem kérte az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 42. cikkének végrehajtását, mivel állítása szerint arról nem volt tudomása.

3.4 Először is az ombudsman hangsúlyozni kívánja, hogy abból kell kiindulni, hogy jogi szempontból minden tisztviselőnek vagy alkalmazottnak ismernie kell a személyzeti szabályzat rendelkezéseit, és az ő felelőssége, hogy megtegye a megfelelő lépéseket azok teljes körű megismerése érdekében. Az ombudsman úgy véli, hogy a Bizottság jogilag nem tehető felelőssé azért, hogy a panaszosnak nem volt tudomása az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 42. cikke alapján a nyugdíjjogosultságaival kapcsolatban kínált lehetőségekről.

Az ombudsman azonban különösen üdvözli a Bizottság nyilatkozatát, amely szerint a jövőben előforduló hasonló esetek elkerülése érdekében szisztematikusan fel kívánja hívni az érintett alkalmazottak figyelmét az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 42. cikke által számukra biztosított lehetőségre. A Bizottság szándékainak támogatása érdekében az ombudsman további észrevételt tesz e tekintetben.

3.5 Másodszor, az ombudsman megjegyzi, hogy a volt ideiglenes alkalmazottak által megszerzett nyugdíjjogosultságok csak a belga hatóságok együttműködésével vihetők át a belga nyugdíjrendszerbe. Az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság felvette a kapcsolatot a belga hatóságokkal, és felkérte őket, hogy kössenek vele megállapodást a panaszos által a személyzeti szabályzat 11. cikke (1) bekezdésének alkalmazásával kapcsolatban tapasztalt problémák orvoslása érdekében. Az ombudsman ezért azon a véleményen van, hogy a Bizottság minden rendelkezésére álló lépést megtett annak érdekében, hogy segítséget nyújtson a panaszosnak. Az ombudsman úgy véli, hogy a Bizottság nem tehető felelőssé azért, hogy a belga hatóságok még nem tették meg az ilyen adattovábbítások lehetővé tételéhez szükséges lépéseket.

3.6 A fentiek fényében az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy a panaszos állításával kapcsolatban nincs szükség további vizsgálatokra.

4 A panaszos állítása

4.1 A panaszos azt kérte, hogy az Európai Bizottság hozzon létre megfelelő rendszert nyugdíjjogosultságainak átvitelére.

4.2 A fenti 3.6. pontban foglalt következtetésének fényében az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy úgy tűnik, nincs ok a panaszos állításának további vizsgálatára.

5 Következtetések

Az ombudsman e panasszal kapcsolatos vizsgálatai alapján úgy tűnik, hogy nincs ok a panaszos állításának és állításának további vizsgálatára. Az ombudsman ezért lezárja az ügyet.

Ezenkívül az ombudsman a következő további észrevételt teszi:

A Bizottságnak rendszeresen fel kell hívnia az alkalmazottak figyelmét az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 42. cikke által számukra biztosított lehetőségre.

Erről a határozatról a Bizottság elnökét is tájékoztatni fogják.

Tisztelettel:

 

P. Nikiforos DIAMANDOUROS

---

(1) Az ombudsman megjegyzi, hogy a 2004. május 1-jén hatályba lépett új személyzeti szabályzat ideiglenes végrehajtási időszakában használt „B* kategória” megnevezés megfelel a jelenlegi AST kategóriás szerződéseknek.

(2) "Office national des Pensions" az eredeti francia változatban.

(3) Lásd a 2. lábjegyzetet.

(4) A személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikke (1) bekezdésének szövege a következő:

"1. Az a tisztviselő, aki kilép a Közösségek szolgálatából, hogy:

– olyan kormányzati szerv, illetve nemzeti vagy nemzetközi szervezet szolgálatába áll, amely megállapodást kötött a Közösségekkel;

– munkavállalói vagy önálló vállalkozói tevékenységet folytat, amelynek révén nyugdíjjogosultságot szerez olyan rendszerben, amelynek igazgatási szervei megállapodást kötöttek a Közösségekkel,

jogosult a Közösségekben fennálló öregségi nyugdíjjogosultsága biztosításmatematikai egyenértékének az átvitel tényleges időpontjára történő frissítésére, amelyet az említett hatóság vagy szervezet nyugdíjalapjába vagy abba a nyugdíjalapba utalnak át, amely alapján munkavállalói vagy önálló vállalkozói minőségben végzett tevékenysége révén öregségi nyugdíjjogosultságot szerez.”

(5) A személyzeti szabályzat VIII. mellékletének 12. cikke a következőképpen szól:

"1. Az a 63 évesnél fiatalabb tisztviselő, akinek szolgálati jogviszonya nem elhalálozás vagy rokkantság miatt szűnik meg, és aki nem jogosult azonnali vagy halasztott öregségi nyugdíjra, szolgálati jogviszonyának megszűnésekor:

b) egyéb esetekben a 11. cikk (1) bekezdése alapján nyújtott ellátásokra vagy az ilyen ellátások biztosításmatematikai egyenértékének az általuk választott magánbiztosító vagy nyugdíjalap részére történő kifizetésére, feltéve, hogy az ilyen társaság vagy alap garantálja, hogy: i. a tőkét nem fizetik vissza; (ii) legkorábban 60 éves kortól, de legkésőbb 65 éves kortól havi jövedelmet kell fizetni; iii. a visszaváltásra vagy a túlélő hozzátartozói nyugdíjra vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz; iv. egy másik biztosítótársasághoz vagy más alaphoz történő átutalás csak akkor engedélyezhető, ha az ilyen alap megfelel az i., ii. és iii. pontban megállapított feltételeknek.”

(6) A személyzeti szabályzat VIII. melléklete 12. cikkének (2) bekezdése a következőképpen szól: „Az (1) bekezdés b) pontjától eltérve, azok a 63 év alatti tisztviselők, akik hivatalba lépésük óta nyugdíjjogosultságuk megállapítása vagy fenntartása érdekében olyan, általuk választott nemzeti nyugdíjrendszerbe, magánbiztosítási rendszerbe vagy nyugdíjalapba fizettek be, amely megfelel az (1) bekezdésben meghatározott követelményeknek, és akiknek szolgálati jogviszonya elhalálozástól vagy rokkantságtól eltérő okból anélkül szűnik meg, hogy azonnali vagy halasztott öregségi nyugdíjra lennének jogosultak, szolgálati jogviszonyuk megszűnésekor távozási díjra jogosultak, amely megegyezik az intézményeknél teljesített szolgálat során szerzett nyugdíjjogosultságuk biztosításmatematikai értékével. Ezekben az esetekben az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 42. vagy 112. cikke alkalmazásában a nemzeti nyugdíjrendszer szerinti nyugdíjjogosultságuk megállapítása vagy fenntartása érdekében teljesített kifizetéseket le kell vonni a távozási díjból.”

(7) Lásd a 2. lábjegyzetet.

(8) A személyzeti szabályzat VIII. melléklete 12. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint ez a négy feltétel a következő:

"(…) azzal a feltétellel, hogy az ilyen vállalat vagy alap garantálja, hogy:

i. a tőkét nem fizetik vissza;

(ii) legkorábban 60 éves kortól, de legkésőbb 65 éves kortól havi jövedelmet kell fizetni;

iii. a visszaváltásra vagy a túlélő hozzátartozói nyugdíjra vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz;

iv. egy másik biztosítótársasághoz vagy más alaphoz történő átutalás csak akkor engedélyezhető, ha az ilyen alap megfelel az i., ii. és iii. pontban megállapított feltételeknek.”