Strasbourg, 2008. július 22.

Tisztelt X Úr!

2007. január 31-én Ön panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz az Európai Bizottság ellen, azt állítva, hogy a Bizottság nem vette nyilvántartásba az Ön 2006. november 13-i levelét „versenyjogi panaszként”. 2007. március 30-án további információkat küldött nekem.

2007. április 13‐án továbbítottam a panaszt a Bizottság elnökének, és kértem, hogy 2007. július 31‐ig közölje velem az ezzel kapcsolatos véleményét.

2007. július 30-án a Bizottság angol nyelven megküldte a véleményét. 2007. szeptember 3‐án a Bizottság megküldte spanyol nyelvű véleményét, amelyet 2007. szeptember 6‐án megküldtem Önnek azzal a felhívással, hogy tegye meg észrevételeit.

2007. szeptember 10-én megküldte a Bizottság véleményével kapcsolatos észrevételeit.

2007. október 11-én tájékoztattam Önt, hogy belső szervezési okokból megváltozott az üggyel foglalkozó jogi tisztviselő személye.

Azért írok most, hogy tájékoztassam Önöket az elvégzett vizsgálatok eredményeiről.

A PANASZ

A panaszos szerint a releváns tények a következőképpen foglalhatók össze:

A panaszos spanyol gyógyszerész. 2006. november 13-án panaszt nyújtott be a Versenypolitikai Főigazgatósághoz (DG COMP). A Versenypolitikai Főigazgatósághoz benyújtott panasza a spanyol gyógyszeripari ágazatban állítólagosan fennálló versenyellenes kartellre vonatkozott. Konkrétan azt állította, hogy a spanyol hatóságok, nevezetesen a spanyol állam, a madridi autonóm közösség és a versenyvédelmi bíróság, valamint a madridi gyógyszerészek hivatalos kollégiuma és a spanyol gyógyszerészek általános tanácsa megsértették az EK-Szerződés több cikkét (többek között az EK 10. cikket, az EK 43. cikket, az EK 81. cikket és az EK 82. cikket), mivel nem tették lehetővé a gyógyszerészek számára, hogy ott nyissanak helyiségeket, ahol kívánták. Azt állította, hogy ezt a letelepedés szabadságát tiltó spanyol jogszabályok révén sikerült elérni. Kijelenti, hogy a spanyol gyógyszeripari ágazatot liberalizálni kell, és kötelezettségszegési eljárást kell indítani a spanyol hatóságokkal szemben.

2006. november 23-án a Versenypolitikai Főigazgatóság arról tájékoztatta a panaszost, hogy az EK 81. cikk és az EK 82. cikk címzettjei nem a tagállamok, hanem magánvállalkozások, és hogy ennek következtében a Versenypolitikai Főigazgatóság nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy a panaszos által hozzá benyújtott állításokkal kapcsolatban eljárjon. Ezért a Versenypolitikai Főigazgatóság úgy határozott, hogy a levelet nem veszi nyilvántartásba „versenyjogi panaszként”.

A Bizottság tájékoztatta a panaszost, hogy panaszát panaszként nyilvántartásba vették a Bizottság belső piaci nyilvántartásában, és hogy a Bizottság a közelmúltban kötelezettségszegési eljárást indított Spanyolország ellen a belső piaci szabályok alapján. E tekintetben azt tanácsolták neki, hogy további tájékoztatásért vegye fel a kapcsolatot a Bizottság Belső Piaci Főigazgatóságával (DG MARKT). A Versenypolitikai Főigazgatóság kijelölt egy konkrét kapcsolattartót a Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatóságon belül.

2006. november 27-i levelében a panaszos vitatta, hogy a Versenypolitikai Főigazgatóság megtagadta levelének „versenyjogi panaszként” való kezelését. 2006. december 8-án a Versenypolitikai Főigazgatóság megerősítette álláspontját, és ismét azt tanácsolta a panaszosnak, hogy forduljon a Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatósághoz.

Az ombudsman úgy értelmezte a panaszost, hogy azt állította, hogy a Bizottság nem vette nyilvántartásba a 2006. november 13-i levelét „versenyjogi panaszként”. Az ombudsman úgy értelmezte, hogy a panaszos azt állítja, hogy 2006. november 13-i levelét nyilvántartásba kell venni, és „versenyjogi panaszként” kell kezelni.

2007. április 17-én a panaszos további információkat küldött az ombudsmannak (nevezetesen a spanyol gyógyszeripari szakmai szövetség levelét). Ugyanezen a napon az ombudsman továbbította a kiegészítő információkat a Bizottságnak, hogy az figyelembe vehesse azokat a véleményében.

A VIZSGÁLAT

A Bizottság véleménye

A Bizottság véleménye a következőképpen foglalható össze:

A 2006. november 23-án és 2006. december 8-án kelt e-mailekben a panaszost tájékoztatták arról, hogy a Bizottság miért nem vette nyilvántartásba panaszát hivatalos „versenyjogi panaszként”. A Bizottság ezekben az e-mailekben kijelentette, hogy a panaszos állításai nem vetettek fel aggályokat az EK 81. cikk és az EK 82. cikk értelmében.

A Bizottság azt is kijelentette, hogy a panaszos által felvetett belső piaci kérdéseket maga a panaszos már közölte a Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatósággal. A Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatóság egy telefonbeszélgetés során tájékoztatta a panaszost, hogy a gyógyszertárak tevékenységét szabályozó spanyol szabályozással kapcsolatban már folyamatban van az EK 226. cikk szerinti kötelezettségszegési eljárás. A jogsértési eljárás az EK-Szerződés 43. cikkének (1) betartására vonatkozott.

A Bizottság arról is tájékoztatta a panaszost, hogy a panaszos és a Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatóság közötti különböző kommunikációkat a Bizottság Főtitkársága nem vette nyilvántartásba hivatalos egyéni panaszként. Ezeket ehelyett az EK 43. cikken alapuló 2006/4712. sz. kollektív panasz részének tekintették. A közösségi jog megsértése tekintetében a panaszossal való kapcsolattartásról szóló, az Európai Parlamentnek és az európai ombudsmannak címzett bizottsági közleménnyel összhangban a 2006. szeptember 9-i Hivatalos Lapban kollektív átvételi elismervényt tettek közzé.

A panaszos észrevételei

A panaszos észrevételei a következőképpen foglalhatók össze:

A panaszos azt állította, hogy panasza nyilvántartásba vételének a Versenypolitikai Főigazgatóság általi megtagadása nem volt logikus, mivel véleménye szerint a Versenypolitikai Főigazgatóság szerepe a kartellek elleni küzdelem, valamint az EK 81. cikk és az EK 82. cikk alkalmazása.

A HATÁROZAT

1 A 2006. november 13‐i levél Európai Bizottság általi nem megfelelő kezelésére vonatkozó állításról

1.1 A panaszos azt állítja, hogy az Európai Bizottság megtagadta a panaszos 2006. november 13-i levelének "versenyjogi panaszként" való nyilvántartásba vételét. A panaszos levele a spanyol gyógyszeripari ágazatban állítólagosan létező versenyellenes kartellre vonatkozott. Konkrétan azt állította, hogy a spanyol hatóságok, nevezetesen a spanyol állam, a madridi autonóm közösség és a versenyvédelmi bíróság, valamint a madridi gyógyszerészek hivatalos kollégiuma és a spanyol gyógyszerészek általános tanácsa megsértették az EK-Szerződés több cikkét (többek között az EK 10. cikket, az EK 43. cikket, az EK 81. cikket és az EK 82. cikket), mivel nem tették lehetővé a gyógyszerészek számára, hogy ott nyissanak helyiségeket, ahol kívánták. Ez a letelepedés szabadságát tiltó jogszabályok révén valósult meg. Kijelenti, hogy a spanyol gyógyszeripari ágazatot liberalizálni kell, és kötelezettségszegési eljárást kell indítani a spanyol hatóságokkal szemben.

1.2 2006. november 23-i e-mailjében a Versenypolitikai Főigazgatóság arról tájékoztatta a panaszost, hogy az EK-Szerződés 81. cikke csak akkor alkalmazandó, ha a magánvállalatok a szabad verseny korlátozása érdekében összehangolták magatartásukat, az EK-Szerződés 82. cikke pedig csak akkor alkalmazandó, ha a magánvállalatok visszaéltek erőfölényükkel. A Versenypolitikai Főigazgatóság tisztázta, hogy az EK-Szerződés 81. és 82. cikke nem alkalmazandó az áruk és szolgáltatások piacát szabályozó nemzeti jogszabályokra. Tekintettel arra, hogy a panaszos a spanyolországi gyógyszerészeti szakmát szabályozó jogszabályokra hivatkozott, a Bizottság azon a véleményen volt, hogy ebben az ügyben nem volt hatásköre az EK 81. cikk vagy az EK 82. cikk alkalmazására. A Bizottság ezért úgy határozott, hogy a levelet nem veszi nyilvántartásba „versenyjogi panaszként”. Utasítást kapott, hogy vegye fel a kapcsolatot a Bizottság Belső Piaci Főigazgatóságán (DG MARKT) belül egy konkrét személlyel (L. asszony) a belső piaci kérdésekkel kapcsolatos további információkért.

1.3 Az ombudsmanhoz intézett véleményében az Európai Bizottság kifejtette, hogy a panaszos által a Versenypolitikai Főigazgatósághoz intézett levélben felvetett belső piaci kérdéseket már közölte a Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatósággal. A Bizottság azt is hangsúlyozta, hogy a Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatóság szóban tájékoztatta a panaszost az EK-Szerződés 226. cikke alapján a gyógyszertárakra vonatkozó spanyol jogszabályok ellen indított kötelezettségszegési eljárásról, valamint arról, hogy a panaszos és a Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatóság közötti levelezést a Bizottság Főtitkársága nem vette nyilvántartásba hivatalos egyéni panaszként. Ehelyett az EK 43. cikken alapuló kollektív panasz (azaz a 2006/4712. sz. panasz) részének tekintették őket.

1.4 Az ombudsman először is tudomásul veszi a panaszos által a Bizottsághoz intézett 2006. november 13-i levélben kifejtett érveket, amelyek Spanyolországnak a spanyol gyógyszerpiac szabályozásával kapcsolatos jogalkotási döntéseire vonatkoznak. Az ombudsman azt is megjegyzi, hogy az EK 81. cikk és az EK 82. cikk a közösségi bíróságok értelmezése szerint csak a vállalkozások által saját kezdeményezésükre elkövetett versenyellenes magatartásra vonatkozik (2). Ha a nemzeti jogszabályok a vállalkozások magatartását írják elő, vagy ha a nemzeti jogszabályok olyan jogi keretet hoznak létre, amely önmagában kizárja a vállalkozások részéről a versenytevékenység minden lehetőségét, az EK 81. cikk és az EK 82. cikk nem alkalmazandó (3).

1.5 Az ombudsman, miután alaposan megvizsgálta az ügy összes dokumentumát, úgy véli, hogy az Európai Bizottság elegendő és koherens magyarázatot adott a panaszosnak arra vonatkozóan, hogy miért utasította el a panasz "versenyjogi panaszként" való nyilvántartásba vételét.

1.6 Mivel azonban az Európai Bizottság a levelezést "a belső piac működésével kapcsolatos panasznak" tekintette, még meg kell határozni, hogy az Európai Bizottság helyesen járt-e el a panasz kezelésének módját illetően.

1.7 A Versenypolitikai Főigazgatóság arról tájékoztatta a panaszost, hogy az Európai Bizottság a közelmúltban jogsértési eljárást indított Spanyolország ellen a belső piaci rendelkezések alapján a gyógyszertárak létrehozásával kapcsolatban. A panaszosnak azt tanácsolták, hogy vegye fel a kapcsolatot a Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatósággal, hogy további tájékoztatást kapjon a Spanyolország elleni kötelezettségszegési eljárással kapcsolatban. A panaszos rendelkezésére bocsátották a Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatóság egy konkrét kapcsolattartójának nevét.

1.8 Az ombudsman hangsúlyozza, hogy a megfelelő ügyintézés elvei - és különösen a helyes hivatali magatartás európai kódexének 15. cikke - megkövetelik, hogy amennyiben egy levelet vagy panaszt olyan intézmény szervezeti egységéhez intéznek, amely nem rendelkezik hatáskörrel annak kezelésére, és ugyanazon intézményen belül egy másik szervezeti egység rendelkezik hatáskörrel annak kezelésére, a levelet vagy panaszt haladéktalanul továbbítsák az intézményen belüli illetékes szervezeti egységhez.

1.9 A Versenypolitikai Főigazgatóság nem továbbította a panaszos levelét a Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatóságnak, hanem arra kérte a panaszost, hogy forduljon a Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatósághoz. Az ombudsman ezért úgy véli, hogy a Bizottság a jelen ügyben szigorúan véve nem a helyes hivatali magatartás európai kódexének 15. cikkével összhangban járt el. Az ombudsman azonban figyelembe veszi azt a tényt, hogy a jelen ügyben a panaszos kifejezetten közölte a Versenypolitikai Főigazgatósággal, hogy nem kívánja, hogy az EK 81. cikk és az EK 82. cikk (állítólagos) megsértésével kapcsolatos panaszát a „versenyjogi panasztól” eltérőnek tekintsék. Ilyen körülmények között észszerű volt, hogy a Bizottság válaszoljon a panaszosnak, és tájékoztassa arról, hogy amennyiben úgy kívánja, panaszával a Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatósághoz fordulhat. Az ombudsman azt is megjegyzi, hogy a Versenypolitikai Főigazgatóság megkönnyítette ezt a kapcsolatot azáltal, hogy megadta a panaszosnak a Versenypolitikai Főigazgatóságon belüli kapcsolattartó személy nevét.

1.10 A fentiek fényében az ombudsman úgy véli, hogy a panaszos állításával kapcsolatban további vizsgálat nem indokolt.

1.11 Az ombudsman hangsúlyozza, hogy ez a vizsgálat csak arra a kérdésre vonatkozik, hogy a Versenypolitikai Főigazgatóság hogyan járt el a panaszos vele folytatott levelezésével kapcsolatban. Ez a vizsgálat nem arra vonatkozik, hogy a Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatóság hogyan kezelte a panaszos és a Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatóság közötti külön levelezést.

2 A panaszos állítása

2.1 A panaszos azt kéri, hogy az Európai Bizottság "versenyjogi panaszként" vegye nyilvántartásba levelezését, és azt mint olyat kezelje.

2.2 Az ombudsman fenti 1.9. és 1.10. pontban foglalt megállapításainak fényében az ombudsman úgy véli, hogy a panaszos állításával kapcsolatban további vizsgálatok nem indokoltak.

3 Következtetések

A fentiek fényében az Ombudsman megállapítja, hogy a panaszos állításával és állításával kapcsolatban további vizsgálat nem indokolt. Ezért az ombudsman úgy határoz, hogy lezárja az ügyet.

Erről a határozatról a Bizottság elnökét is tájékoztatni fogják.

Tisztelettel:

 

P. Nikiforos DIAMANDOUROS

---

(1) Az EK 43. cikk a letelepedés szabadsága tagállamok általi korlátozásának tilalmára vonatkozik.

(2) Lásd a C-359/95. P. és C-379/95. P. sz., Bizottság és Franciaország kontra Ladbroke Racing egyesített ügyekben hozott ítélet (EBHT 1997., I-6265. o.) 33. és 34. pontját.

(3) Ugyanott.