Strasbourg, 2007. december 17.

Tisztelt R. Asszony!

2006. június 7-én Ön a Polska Zielona Siec lengyel nem kormányzati szervezet (a panaszos) nevében eljárva panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz az Európai Beruházási Bankkal (EBB) szemben a lengyelországi közlekedési projektek Bank általi finanszírozásával kapcsolatban.

2006. július 6-án továbbítottam a panaszt az EBB elnökének.

2006. október 17-én az EBB véleményt küldött, amelyet megküldtem Önnek azzal a felhívással, hogy tegye meg észrevételeit.

2006. november 23-án kaptam meg észrevételeit.

2007. március 27-én további magyarázatot kértem az EBB-től.

2007. május 15-én az EBB megküldte a fenti kérésemre adott válaszát, amelyet az észrevételek benyújtására vonatkozó felhívással együtt megküldtem Önnek. Öntől nem érkezett észrevétel.

Időközben 2007. május 14-én szolgálataim az EBB luxembourgi irodáiban betekintettek az iratokba, és 2007. július 5-én tájékoztatás céljából megküldték Önnek és az EBB-nek az e betekintésről szóló jelentés másolatát.

2007. július 10-én Ön további dokumentumokat küldött nekem panaszával kapcsolatban, amelyeket tájékoztatásul továbbítottam az EBB-nek.

Azért írok most, hogy tájékoztassam Önöket az elvégzett vizsgálatok eredményeiről.

A PANASZ

A panaszos egy környezetvédelmi kérdésekkel foglalkozó lengyel nem kormányzati szervezet.

A panasz a következőképpen foglalható össze:

2001. október 1-jén Lengyelországban hatályba lépett a 2001. április 27-i új lengyel környezetvédelmi törvény (a továbbiakban: a 2001. évi lengyel környezetvédelmi törvény). A 40. cikk értelmében a közlekedéssel kapcsolatos minden olyan terv- és programprojekt esetében, amelyet nemzeti vagy regionális szintű hatóságnak kell kidolgoznia és/vagy elfogadnia, és amelyet törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezések írnak elő, környezeti vizsgálatot (SKV) kell végezni.

2004. május 5-én az EBB igazgatótanácsa elfogadta környezetvédelmi nyilatkozatát. Az említett nyilatkozat szerint az EBB-nek i. támogatnia kell a környezetet közvetlenül védő és javító beruházásokat, ii. ezért gondosan értékelnie kell azok környezeti hatását, és iii. biztosítania kell különösen azt, hogy a Bank által finanszírozott projektek megfeleljenek mind az uniós, mind a nemzeti környezetvédelmi jogszabályokban meghatározott elveknek és normáknak, beleértve a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos követelményeket is. Ha a különböző jogszabályok különböző szintű követelményeket írnak elő, a nyilatkozat előírja, hogy a szigorúbb jogszabályokat kell alkalmazni.

2004 júliusában hatályba lépett a bizonyos tervek és programok környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 2001. június 27-i 2001/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) (a továbbiakban: SKV-irányelv).

2005. január 4-én Lengyelországban elfogadták a Nemzeti Közúti Alap 2005/2006-os programját (a továbbiakban: NRFP), amely különböző beruházási programokból (egyedi utak és autópálya-építési programok) áll.

2005. szeptember 20-án az EBB beleegyezett abba, hogy finanszírozza az NRFP (a továbbiakban: a projekt) beruházási programjainak egy részét. A projektgazda (a továbbiakban: a projektgazda) a lengyel kormány „Nemzeti Közutak és Autópályák Főigazgatósága” közigazgatási hatóságát jelölte ki.

A panaszos azon a véleményen volt, hogy a fenti NRFP megfelel a lengyel jog szerint az SKV-hoz benyújtandó valamennyi követelménynek, még akkor is, ha az SKV-irányelv látszólag nem ír elő ilyen SKV-t. A panaszos véleménye szerint a lengyel jog szigorúbb környezetvédelmi követelményeket ír elő a közlekedési beruházások tekintetében, mint az SKV-irányelv.

A 2001. évi lengyel környezetvédelmi törvénnyel ellentétben azonban a fenti NRFP-vel kapcsolatban nem végeztek SKV-t, és 2005. december 1-jén a panaszos ezzel az üggyel kapcsolatban felvette a kapcsolatot a projektgazdával. A projektgazda azt válaszolta, hogy az NRFP (és így a projekt) nem igényel stratégiai környezeti vizsgálatot a lengyel jog szerint, mivel a programot rendeletként fogadták el.

A panaszos nem értett egyet a fenti véleménnyel, és arra az álláspontra helyezkedett, hogy a programot elfogadó jogi aktus formája nem releváns a lengyel jog azon követelménye szempontjából, hogy a közlekedéssel kapcsolatos valamennyi terv-, stratégia- és programprojekt tekintetében stratégiai környezeti vizsgálatot kell végezni.

2005. december 6-án, amikor a projekt még értékelés alatt állt, a panaszos első alkalommal vette fel a kapcsolatot az EBB-vel. Írásban kérte az EBB-t annak biztosítására, hogy az általa társfinanszírozandó projekt megfeleljen a lengyel jognak és az SKV-irányelvnek. A panaszos arról is tájékoztatta az EBB-t, hogy véleménye szerint a projekt megsértette a fent említett jogi rendelkezéseket. Végezetül hozzáférést kért az EBB-től az NRFP SKV-irányelvnek való megfelelésére vonatkozó EBB-elemzéshez.

2006. január 31-én az EBB válaszolt a panaszosnak. Kijelentette, hogy az NRFP-ben szereplő valamennyi projektet 2002 eleje előtt határozták meg. A nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terv végrehajtására irányuló valamennyi hivatalos előkészület legalább 2002-ben, de minden esetben az SKV-irányelv hatálybalépése előtt kezdődött. Ezért az EBB szerint az SKV-irányelv nem volt alkalmazandó a lengyelországi NRFP-re, beleértve az EBB által társfinanszírozandó projektet is, ezért az EBB nem végzett a panaszos által kért elemzést. Az EBB nem hivatkozott arra a kérdésre, hogy a projekt megfelel-e a lengyel jognak.

Ezért 2006. február 13-án a panaszos panaszt nyújtott be az EBB-hez. Először is hangsúlyozta, hogy az NRFP-t 2005. január 5-én hagyták jóvá. Másodszor úgy ítélte meg, hogy a lengyel jog szerint az NRFP megfelel minden olyan feltételnek, amely ahhoz szükséges, hogy a lengyel jog alapján SKV-nek lehessen alávetni. Ilyen stratégiai környezeti vizsgálatra azonban eddig nem került sor. A panaszos ezért hangsúlyozta, hogy bár az SKV-irányelv nem írja elő az SKV-t, a lengyel jog valóban előírja azt, és hogy az EBB környezetvédelmi nyilatkozata szerint az általa finanszírozott valamennyi projektnek nemcsak az európai jogszabályoknak, hanem a nemzeti jogszabályoknak is meg kell felelnie.

2006. április 12-én az EBB válaszában kijelentette, hogy az EBB által finanszírozásra kiválasztott valamennyi projektnek környezetvédelmi szempontból elfogadhatónak kell lennie, de a projektgazda teljes felelősséggel tartozik az EU politikáinak és jogszabályainak, valamint a vonatkozó nemzeti jogszabályoknak való megfelelés biztosításáért. Az EBB kijelentette, hogy tájékoztatni fogja a projektgazdát a panaszos panaszáról, és emellett megkérdezi a lengyel hatóságokat, hogy a lengyel jog előírja-e az NRFP stratégiai környezeti vizsgálatának elvégzését, és ha igen, mikor kerül sor ilyen stratégiai környezeti vizsgálat elvégzésére, és ha nem, mi volt e határozat jogalapja. Az EBB azt is kijelentette, hogy tájékoztatni fogja a panaszost a lengyel hatóságok válaszáról.

A panaszos ombudsmanhoz benyújtott panaszának időpontjáig azonban az EBB nem közölte vele a lengyel hatóságoktól kapott válaszokat. E tekintetben a panaszos azt is megjegyezte, hogy 2006. január 26-án felvette a kapcsolatot a lengyel környezetvédelmi minisztériummal az NRFP lengyel jognak való megfelelésével kapcsolatban, és a panasz időpontjáig nem kapott választ.

2006 májusában az EBB hitelszerződést kötött a projektgazdával.

Az ombudsmanhoz benyújtott panaszában a panaszos azt állította, hogy annak ellenére, hogy tájékoztatták arról, hogy a projekt nem felel meg a lengyel jognak, az EBB elfogadta a projekt társfinanszírozását, ellentétben saját iránymutatásaival, nevezetesen a környezetvédelmi nyilatkozatával.

A panaszos azt is állította, hogy az EBB nem tájékoztatta a lengyel hatóságok válaszáról.

Azt állította, hogy az EBB-nek fel kell függesztenie a finanszírozását mindaddig, amíg a projekt jogállását nem tisztázzák.

A VIZSGÁLAT

Az EBB véleménye

Az EBB véleménye a következőképpen foglalható össze:

2006. február 13-án a panaszos panaszt nyújtott be az EBB főtitkárához, amelyben kijelentette, hogy az NRFP a lengyel jog értelmében SKV-t ír elő. 2006. április 12-én az EBB azt válaszolta, hogy tájékoztatta a projektgazdát a panaszról, és felkérte a lengyel hatóságokat, hogy tegyék meg észrevételeiket. Ezt követően a lengyel Közlekedési és Építésügyi Minisztérium levélben és közvetlen kapcsolatfelvétel útján arról tájékoztatta az EBB-t, hogy a panaszos álláspontjával ellentétben a vonatkozó lengyel törvény nem írja elő az NRFP számára, hogy stratégiai környezeti vizsgálatnak vesse alá magát. Először is, e minisztérium szerint az NRFP csak egy olyan pénzügyi tervnek minősült, amely bemutatta a közúti beruházások finanszírozási forrásait, és amelynek célja a közúti ágazatra vonatkozóan elfogadott politikák, programok és stratégiák megvalósításának támogatása volt, mint például a közúti infrastruktúra fejlesztésére vonatkozó stratégia a 2004–2006 közötti időszakra és az azt követő évekre, valamint az autópályák és gyorsforgalmi utak építésének ütemterve a 2005–2013 közötti időszakra. Másodszor, ugyanezen minisztérium szerint az NRFP fent említett általános stratégiai tervének és ütemtervének kiadásakor a lengyel jog nem írt elő SKV-t.

A lengyel Közlekedési és Építésügyi Minisztériummal való kapcsolatfelvételt és a panasz tárgyát képező ügy alapos felülvizsgálatát követően az EBB 2006. június 28-i levelében tájékoztatta a panaszost azokról az okokról, amelyek alapján úgy véli, hogy minden szükséges lépést megtettek környezetvédelmi nyilatkozatának való megfelelés biztosítása érdekében. Az EBB e levél másolatát csatolta véleményéhez. 2006. június 28-i levelében az EBB arról is tájékoztatta a panaszost, hogy „tudása szerint” az NRFP-ben szereplő beruházási listán szereplő különböző programokat eredetileg azelőtt határozták meg, hogy a 2001. évi lengyel környezetvédelmi törvény előírta volna, hogy a programokat stratégiai környezeti vizsgálatnak kell alávetni (azaz 2001. október 1-je előtt). Kifejtette, hogy az értékelés során kapott információk alapján egyértelmű, hogy bár a projekt részét képező tizenöt programról feltételezhető, hogy nagyobb program(ok) részét képezik, e programok kezdeti tervezési folyamata még azelőtt megkezdődött, hogy hatályba lépett volna az a lengyel törvény, amely előírja, hogy az EBB-hitelből finanszírozott beruházási programokat stratégiai környezeti vizsgálatnak kell alávetni. Ezenkívül az említett levélben az EBB felkérte a panaszost, hogy találkozzon az EBB varsói képviselőivel, és vitassa meg a kérdést abban az esetben, ha „úgy véli, hogy a Bank [ ] nem foglalkozik kielégítően [ ] követelésével”. Az EBB megismételte ugyanezeket az érveket a panaszosnak küldött 2007. október 13-i újabb levelében, amelyet ez utóbbi 2006. július 25-i újabb levelére válaszul küldött.

Az EBB jelezte, hogy a panaszos nem válaszolt erre a felhívásra.

Az EBB azt is kifejtette, hogy értelmezése szerint a 2001. július 21-én hatályba lépett SKV-irányelv egyes követelményeit a 2001. évi lengyel környezetvédelmi törvény ültette át a lengyel jogba. Az EBB ezt követően megjegyezte, hogy 2005-ben a lengyel törvény további módosításait fogadták el. Az SKV-irányelv 13. cikke értelmében az SKV elvégzésére vonatkozó kötelezettség azokra a tervekre és programokra vonatkozik, amelyek első hivatalos előkészítő aktusa 2004. július 21. után készült. Azokat a terveket és programokat, amelyek első hivatalos előkészítő aktusa 2004. július 21. előtt készült, szintén stratégiai környezeti vizsgálatnak kell alávetni, kivéve, ha az érintett tagállam úgy dönt, hogy ez nem megvalósítható, és erről tájékoztatja a nyilvánosságot.

Az EBB arra a következtetésre jutott, hogy „mivel nem látja a KHV-ra vonatkozó közösségi vagy nemzeti jog megsértését, és úgy véli, hogy követte a környezetvédelmi iránymutatásait”, a hitelszerződést 2006. május 11-én írták alá.

Ezenkívül 2006. június 13-án az EBB igazgatótanácsa jóváhagyta a „Lengyelország autópályái” elnevezésű második hitelt, amely az NRFP keretében az autópályákra vonatkozó egyedi programokat is finanszírozza.

A panaszos észrevételei

A panaszos észrevételei a következőképpen foglalhatók össze:

A panaszos először is „hangsúlyozta, hogy panasza közvetlenül a lengyel jogszabályokon alapul – különösen a lengyel környezetvédelmi törvény 40. cikke (1) bekezdésének való meg nem felelésen (...), nem pedig a 2001/42/EK irányelven”.

A panaszos megismételte azon álláspontját, hogy a 2001. évi lengyel környezetvédelmi törvény szigorúbb követelményeket alkalmazott, mint az azt követő SKV-irányelv, és rámutatott, hogy „az EBB a stratégiai környezeti hatásvizsgálat elkerülése érdekében az SKV-irányelvet a [2001. évi lengyel környezetvédelmi törvény] követelményeinek gyengítésére használta fel”. A panaszos megjegyezte, hogy minden tagállam elfogadhat az európai politikákban foglaltaknál szigorúbb környezetvédelmi követelményeket.

Összefoglalva, a panaszos fenntartotta azon álláspontját, hogy a 2001. évi lengyel környezetvédelmi törvény előírja, hogy az NRFP-t stratégiai környezeti vizsgálatnak kell alávetni.

A panaszos nem értett egyet az EBB azon állításával, hogy a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terv nem igényel stratégiai környezeti vizsgálatot, mivel ez a program „csak egy olyan pénzügyi terv, amely bemutatja a közúti beruházások finanszírozási forrásait, és amelynek célja a közúti ágazatra vonatkozóan elfogadott politikák, programok és stratégiák megvalósításának támogatása”. A panaszos hangsúlyozta, hogy maga a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terv finanszírozási forrás, és célja a finanszírozási prioritások meghatározása; a tevékenységek és projektek azonosítása; a közúti beruházások keretének biztosítása; a külső finanszírozási források felvázolása; valamint a végrehajtásához szükséges jogi vagy adminisztratív tevékenységek megjelölése.

A panaszos emlékeztetett arra, hogy a 2001. évi lengyel környezetvédelmi törvény 40. cikkének (1) bekezdése kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a közlekedési ágazat azon politikája, stratégiái, tervei és programjai, amelyeket nemzeti szintű hatóságnak kell kidolgoznia és/vagy elfogadnia, stratégiai környezeti vizsgálat elvégzését teszik szükségessé. Ebből következik, hogy az NRFP jellege miatt stratégiai környezeti vizsgálatra volt szükség.

A panaszos azt is kijelentette, hogy nincs tudomása a közlekedési ágazatban a 2001-es lengyel környezetvédelmi törvény hatálybalépését követően elfogadott olyan politikákról, programokról, stratégiákról vagy tervekről, amelyek tekintetében stratégiai környezeti vizsgálatot végeztek.

A panaszos azt is megjegyezte, hogy az EBB utalt a 2004–2006-os és az azt követő évek közúti infrastruktúrájának fejlesztésére vonatkozó stratégiára, valamint az autópályák és gyorsforgalmi utak építésének 2005–2013-as menetrendjére. A panaszos szerint ezt a stratégiát 2003-ban dolgozták ki és 2003 augusztusában adták ki, azaz két évvel a 2001. évi lengyel környezetvédelmi törvény hatálybalépése után.

Ami az EBB azon állítását illeti, hogy a projekt beruházási programjait a 2001. évi lengyel környezetvédelmi törvény hatálybalépése előtt határozták meg, a panaszos megjegyezte, hogy az EBB nem szolgált példákkal álláspontjának alátámasztására.

A panaszos üdvözölte az EBB meghívását a találkozóra. A panaszos azonban úgy döntött, hogy megfelelőbb lenne, ha valamennyi aggályát írásban fejezné ki, és elküldené azokat az EBB-nek. Ezt tette a panaszos.

Ami az EBB azon nyilatkozatát illeti, hogy a szóban forgó ügyben nem állapította meg a közösségi vagy nemzeti jog megsértését, a panaszos kijelentette, hogy bár az EBB 2006 júniusában jóváhagyta a második közúti hitelt (2), az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított Lengyelország ellen a vonatkozó környezetvédelmi irányelvek átültetésének hiánya miatt. A panaszos csatolta a Bizottságnak a lengyel hatóságokhoz intézett 2006. június 28-i felszólító levelének egy példányát (3). A panaszos szerint ez azt jelentette, hogy az EBB lengyelországi projektjei nem feleltek meg a kulcsfontosságú környezetvédelmi irányelveknek, és így az EBB környezetvédelmi nyilatkozatának.

A panaszos kijelentette, hogy „az EBB véleményében említett, 2004. május 15-i lengyel kormányrendelet (Rozporządzenie Rady Ministrów z dnia 5 maja 2004 w sprawie sieci autostard i dróg ekspresowych, - DZU). 128 éves, poz. 1334) teljesen eltér a 2005. január 4‐i rendelettől, amellyel a 2005–2006‐os időszakra vonatkozó Nemzeti Közúti Alap programját jóváhagyták. A 2004. május 15-i rendelet egyáltalán nem pénzügyi terv, amint azt az EBB állítja, hanem csak azt határozza meg, hogy mely autópályák és gyorsforgalmi utak képezik az NRFP célkitűzését (Wykaz autostrad i dróg expresowych w RP. Układ docelowy)."

A panaszos véleménye szerint a 2004. május 15-i rendeletet úgy kell tekinteni, mint amely kiegészíti a 2005. január 4-i rendeletet, és mint ilyen, a lengyel jog szerint SKV hatálya alá tartozik.

A panaszos azt állítja, hogy az egyes projektekre vonatkozó környezeti hatásvizsgálat (KHV) jelenleg folyamatban van, vagy a közelmúltban fejeződött be.

Végezetül a panaszos arról tájékoztatta az ombudsmant, hogy „[] ebben az ügyben a lengyel ombudsman azt is vizsgálja, hogy [az NRFP] megfelel-e [a 2001. évi lengyel környezetvédelmi törvény] 40. cikke (1) bekezdésének.”

További vizsgálatok

A Bizottság véleményének, valamint a panaszos észrevételeinek és kiegészítő leveleinek gondos mérlegelését követően úgy tűnt, hogy további vizsgálatokra van szükség.

Az ombudsmannak a Bizottsághoz intézett, 2007. március 27-i levele

Először is, az ombudsman felkérte az EBB-t, hogy válaszoljon a panaszosnak az EBB azon nyilatkozatával kapcsolatos észrevételére, amely szerint a projekt különböző beruházási programjait a vonatkozó lengyel törvény hatálybalépése előtt határozták meg, és hogy az EBB nem szolgált példákkal álláspontjának alátámasztására.

Másodszor, az ombudsman megkérdezte az EBB-t, hogy milyen értékelési eszközöket és módszereket alkalmaz az EBB olyan helyzetekben, amikor az EBB által finanszírozott projektek nemzeti hatóságai, projektgazdái és végrehajtó ügynökségei, valamint más források által szolgáltatott információk arra utalnak, hogy az adott projekt prima facie nem felel meg a nemzeti vagy az európai jognak. Ezzel összefüggésben az ombudsman felkérte az EBB-t, hogy tegye meg észrevételeit a panaszos azon észrevételével kapcsolatban, hogy a Bank 2006 júniusában jóváhagyta a második közúti hitelt, ugyanakkor a Bizottság magyarázatot kért a lengyel kormánytól a vonatkozó környezetvédelmi irányelv átültetésének hiányára vonatkozóan.

Harmadszor, az ombudsman kijelentette, hogy hasznosnak tartja az EBB aktájában szereplő releváns dokumentumokba való betekintést.

Az EBB 2007. május 15-i válasza

Először is az EBB utalt a lengyel közúti rendszer időrendi fejlődésére, amely az 1930-as évektől kezdődött.

Összefoglalva, az EBB kifejtette, hogy a finanszírozandó közlekedési beruházási programokat a lengyel minisztertanács rendelete határozza meg, amely egytől hat évig terjedő időszakot fedhet le. A stratégiai jelentőségű autópályák, gyorsforgalmi utak és közutak hálózatának létrehozásáról szóló legutóbbi minisztertanácsi rendelet 2001. szeptember 29-én kelt, és így megelőzi a 2001. évi lengyel környezetvédelmi törvényt. 2001 februárjában a lengyel kormány jóváhagyta azt a programot, amely előírja a lengyel főúthálózatnak az uniós szabványokhoz való hozzáigazítását 2015-ig.

2005. január 4-én a lengyel kormány elfogadta és 2006. január 6-án módosította az NRFP által finanszírozandó közúti ágazati beruházási programról szóló állásfoglalást. A beruházások a fent említett rendeletekben korábban meghatározott rendszerek válogatásából állnak. A pénzügyi tervnek minősülő program részletezi az autópályákkal, gyorsforgalmi utakkal és elkerülő utakkal kapcsolatos projekteket, valamint az ezen időszak alatt végrehajtandó finanszírozási forrásokat.

Az EBB által finanszírozott projekt 15 egyedi közúti beruházási programból állt, amelyek Lengyelország-szerte szétszóródtak. A 2001-es lengyel környezetvédelmi törvény vagy az SKV-irányelv értelmében nem volt szükség SKV-ra, mivel i. a programok az uniós és EBB-finanszírozásban már részesülő, folyamatban lévő projekteket kiegészítő beruházásoknak minősülnek; ii. a programok összhangban vannak az EK-Szerződés 267. cikkének a) és c) pontjában meghatározott kiemelt uniós célkitűzésekkel, és iii. a projekt jóváhagyása a 2001-es lengyel környezetvédelmi törvény hatálybalépése előtt kezdődött. Tekintettel azonban a környezetnek tulajdonított jelentőségre, a KHV-k szükségessége mind a 15 egyedi program esetében a folyósítás feltétele volt.

Az EBB a hitelkérelmek értékelése során tiszteletben tartja az átvilágítási kötelezettségét azáltal, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékokra támaszkodik, beleértve a szükséges engedélyeket és a megfelelő nemzeti és európai jogszabályokkal összhangban kiadott engedélyeket is. Az EU-ban található projektek esetében az EBB a jogszerűség vélelmét alkalmazza, és adott esetben azt a vélelmet, hogy a nemzeti jogszabályok megfelelnek az uniós jogszabályoknak. „A szükséges mértékben” az EBB ellenőrzi a megfelelést annak biztosítása érdekében, hogy pénzeszközeit ésszerű módon használják fel. Az Unión kívüli projektek esetében az EBB a jogszerűség vélelmét is alkalmazza. Ez a projekt megépítéséhez és működtetéséhez szükséges engedélyeken alapul, és más rendelkezésre álló bizonyítékok, saját értékelés és hitelmegállapodások támasztják alá. A helyi feltételektől és jogszabályoktól függően minden projektnek meg kell felelnie legalább az uniós politikák által meghatározott elveknek és normáknak. Minden projekt esetében a projektgazda felel a megfelelésért, míg a szabályozási és végrehajtási feladatok az illetékes hatóságok felelősségi körébe tartoznak. Egyértelműen helyénvaló és helyénvaló, hogy az EBB az uniós tagállamokra vagy a tagállamok illetékes hatóságaira támaszkodjon a vonatkozó környezetvédelmi normáknak való megfelelés megállapítása érdekében, és hogy az EBB elfogadja a tagállam dokumentációját a megfelelés bizonyítékaként. Abban az esetben, ha a tagállamon belüli környezetvédelmi jóváhagyási eljárás még nem fejeződött be, a megfelelő kifizetési feltételeket csatolni kell a finanszírozási szerződéshez.

A "Lengyelország autópályái" projekt (amelyre az eredeti panasz nem hivatkozott) fedezésére szolgáló kölcsönt illetően az EBB kijelentette, hogy értékelésének időpontjában tudta, hogy a Bizottságnak fenntartásai vannak a KHV-irányelv (4) lengyel jogba való átültetésével kapcsolatban. A Bizottság által kifejezett aggályok következtében a kölcsönvevővel (Bank Gospodarstwa Krajowego (5)) szemben számos folyósítási feltételt írtak elő annak biztosítása érdekében, hogy az e kölcsönből finanszírozott projekt programjai tekintetében követett eljárás megfeleljen a KHV-irányelv követelményeinek. Ennek eredményeként a projekt 2006. június 27-én megkapta a Bizottság kifogásról való hivatalos lemondását.

Az EBB végül sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a panaszos nem fogadta el az EBB varsói találkozóra szóló meghívását. Hangsúlyozta továbbá, hogy „mint mindig, továbbra is nyitott a nem kormányzati szervezetekkel való konstruktív együttműködésre”.

A panaszos észrevételei az EIB´ 2007. május 15-i válaszával kapcsolatban

A panaszos nem nyújtott be észrevételeket.

A 2007. május 14-i dokumentumokba való betekintésről

2007. május 14-én az ombudsman szolgálatai az EBB helyiségeiben betekintettek az EBB-nek az üggyel kapcsolatos aktájába. A vizsgálatról szóló részletes jelentést megküldték a panaszosnak és az EBB-nek.

A panaszos 2007. július 10-i kiegészítő levele

2007. július 10-i levelében a panaszos jelezte, hogy felhívta a lengyel ombudsman figyelmét arra a kérdésre, hogy az NRFP tekintetében a lengyel jog értelmében nem létezik stratégiai környezeti vizsgálat, és hogy ez utóbbi lezárta az e kérdéssel kapcsolatos vizsgálatát. A panaszos szerint „a lengyel ombudsman azzal a véleménnyel zárta le az ügyet, hogy az NRFP-t [] környezeti hatásvizsgálatnak kellett volna alávetni”, és hogy véleménye „összhangban van a lengyel közlekedési minisztérium véleményével”. A panaszos csatolta a lengyel ombudsman válaszának és a lengyel Közlekedési és Építésügyi Minisztérium válaszának másolatát. A lengyel ombudsmannak címzett, 2007. június 28-i levelében a Közlekedési és Építésügyi Minisztérium kijelentette, hogy „a Környezetvédelmi Minisztérium úgy vélte, hogy a Nemzeti Közúti Alap által finanszírozandó közúti beruházásokra vonatkozó projektek pénzügyi tervlistáját a minisztériumközi konzultációk szakaszában környezeti hatásvizsgálati eljárásnak kell alávetni.” A panaszoshoz intézett levelében a lengyel ombudsman kijelentette, hogy „a Közlekedési és Környezetvédelmi Minisztérium osztja az ombudsman azon véleményét, hogy a környezeti hatásvizsgálatot a Nemzeti Közúti Alap hatálya alá tartozó vállalkozások esetében kell elvégezni.”

Az ombudsman tájékoztatás céljából továbbította az EBB-nek a panaszos levelét és annak mellékleteit.

A HATÁROZAT

1 Előzetes megjegyzés

1.1 Az európai ombudsman megjegyzi, hogy észrevételeiben a panaszos utalt arra, hogy az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított Lengyelország ellen a vonatkozó környezetvédelmi irányelvek átültetésének hiánya miatt, és kijelentette, hogy "ez azt jelenti, hogy az EBB lengyelországi projektjei nem felelnek meg a vonatkozó uniós KHV-irányelvnek, és így az EBB 2004. évi környezetvédelmi nyilatkozatának".

Az ombudsman ugyanakkor azt is megjegyzi, hogy ugyanezen észrevételekben a panaszos hangsúlyozta, hogy „panasza közvetlenül a lengyel jogszabályokon alapul – különösen a lengyel környezetvédelmi törvény 40. cikke (1) bekezdésének való meg nem felelésen (...), nem pedig a 2001/42/EK irányelven.”

A panaszos fenti hangsúlyozásának fényében az ombudsman úgy értelmezi, hogy a panaszos nyilatkozata nem tekinthető olyan új állításnak, amellyel e határozatban foglalkozni kell.

2 Az EBB értékelése a projekt jogi megfelelőségéről

2.1 A panasz egy olyan EBB-hitelre vonatkozik, amely a lengyel kormány által létrehozott 2005/2006-os Nemzeti Közúti Alap (NRFP) programjában szereplő autópályák, gyorsforgalmi utak és elkerülő utak lengyelországi építéséhez kapcsolódó 15 beruházási programra terjed ki. A fenti 15 beruházási program képezte az EBB „Lengyelország útkorszerűsítési” projektjét, amely magában foglalta „az autópályákra, gyorsforgalmi utakra és elkerülő utakra irányuló beruházások korszerűsítését az [NRFP] keretében”(a továbbiakban: a projekt). A lengyel hatóságok 2005. június 1-jén javasolták a projekt EBB általi finanszírozását (6). 2005. december 6-án a panaszos megkereste az EBB-t a projekttel kapcsolatban, amely abban az időben még vita tárgyát képezte. A panaszos azt kifogásolta, hogy a 2001. évi lengyel környezetvédelmi törvény vonatkozó rendelkezéseivel ellentétben a stratégiai környezeti hatásvizsgálatot (SKV) nem végezték el a teljes NRFP tekintetében. Válaszában az EBB tájékoztatta a panaszost, hogy a panaszos aggályaival kapcsolatban megkereste a lengyel hatóságokat, és tájékoztatni fogja a válaszukról. Az EBB azonban nem tájékoztatta a panaszost erről a válaszról, hanem úgy döntött, hogy finanszírozza a projektet, és 2006. május 11-én aláírta a kölcsönt, és teljesítette az első kifizetést. Ezt követően 2006. június 6-án a panaszos az ombudsmanhoz fordult.

A panaszos azt állította, hogy annak ellenére, hogy tájékoztatták arról, hogy a projekt nem felel meg a lengyel jognak, az EBB a „környezetvédelmi nyilatkozatával” ellentétben elfogadta a projekt társfinanszírozását. E nyilatkozat szerint az EBB biztosítja, hogy a Bank által finanszírozott projektek megfeleljenek mind az uniós, mind a nemzeti környezetvédelmi jogszabályokban meghatározott elveknek és normáknak, beleértve a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos követelményeket is. A nyilatkozat azt is előírja, hogy amennyiben különböző jogszabályok különböző szintű követelményeket írnak elő, a szigorúbbat kell alkalmazni („első állítás”).

A panaszos azt is állította, hogy az EBB nem tájékoztatta a lengyel hatóságok által neki küldött válaszról („második állítás”).

A panaszos azt állította, hogy az EBB-nek a projekt jogállásának tisztázásáig fel kell függesztenie a finanszírozását („kérelem”).

2.2 Összefoglalva, az EBB megállapította, hogy a projektgazda, azaz a jelen esetben a lengyel Nemzeti Közúti és Autópálya Főigazgatóság (a továbbiakban: lengyel igazgatóság) teljes felelősséggel tartozik az uniós politikáknak és az uniós jognak, valamint a vonatkozó nemzeti jogszabályoknak való megfelelés biztosításáért. A panaszos panaszát követően az EBB felvette a kapcsolatot a lengyel hatóságokkal, amelyek arról tájékoztatták, hogy a vonatkozó lengyel jogszabályok nem írják elő, hogy az NRFP-t stratégiai környezeti vizsgálatnak vessék alá, mivel i. az NRFP kormányzati rendelet formáját ölti; ii. az NRFP csak pénzügyi terv, és iii. nem határozza meg a fejlesztési stratégiát, és nem hoz létre keretet a jövőbeli végrehajtáshoz. Ezenkívül a projekt 15 beruházási programjának kezdeti tervezési folyamatát, amelyeket az EBB-hitel fedezett, és amelyek az NRFP részét képezték, 2001. október 1-je, azaz a 2001. évi lengyel környezetvédelmi törvény hatálybalépésének időpontja előtt határozták meg. Az EBB azt is megerősítette, hogy környezetvédelmi nyilatkozatával összhangban a beruházások jogi megfelelőségének ellenőrzése értékelési eljárásainak szerves részét képezi. Az EBB azt is kijelentette, hogy úgy véli, hogy ebben a konkrét esetben minden szükséges lépést megtett e megfelelés biztosítása érdekében. Az EBB végül kijelentette, hogy mivel úgy ítélte meg, hogy nem sértették meg a környezeti hatásvizsgálatra (KHV) vonatkozó közösségi vagy nemzeti jogszabályokat, és úgy vélte, hogy követte a környezetvédelmi nyilatkozatát, a kölcsönszerződést 2006. május 11-én írták alá.

Véleményében az EBB azt is kifejtette, hogy időközben, 2006. június 28-án külön levélben tájékoztatta a panaszost a lengyel hatóságok következtetéseiről. Ezt az információt az EBB a panaszosnak küldött további leveleiben részletesebben kifejtette.

2.3 Az ombudsman először is rámutat, hogy a jelen panasz a "Lengyelország útkorszerűsítési" projektre (EBB-projektszám: 20050226) vonatkozik, amelyet az EBB által 2005. május 11-én aláírt hitelből finanszíroztak, nem pedig a "Lengyelország autópályái" projektre (EBB-projekt 20050428), amelyet később az EBB finanszírozott.

2.4 Ezenkívül az ombudsman ismételten rámutat arra, hogy a panasz arra hivatkozik, hogy a lengyel hatóságok állítólag nem tartották be a 2001. évi lengyel környezetvédelmi törvényt, amely a panaszos szerint az NRFP egészére vonatkozóan SKV-t írt elő. Amint azt a panaszos kifejezetten kijelentette, az európai környezetvédelmi irányelveknek, köztük a bizonyos tervek és programok környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 2001. június 27-i 2001/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (7) (a továbbiakban: SKV-irányelv) való megfelelés nem képezi a jelen panasz tárgyát.

E tekintetben az ombudsman emlékeztet arra, hogy az EK-Szerződés 195. cikke értelmében az európai ombudsman hatáskörrel rendelkezik a közösségi intézmények és szervek tevékenysége során elkövetett hivatali visszásságokra vonatkozó panaszok fogadására és kivizsgálására. Ezért más hatóság vagy személy intézkedése nem képezheti az ombudsmanhoz benyújtott panasz tárgyát. Ezért nem az ombudsman feladata, hogy megvizsgálja a közösségi vagy nemzeti jogszabályok megalapozottságát, valamint azt, hogy a nemzeti hatóságok helyesen alkalmazták-e a nemzeti vagy az európai jogot.

A fenti okok miatt az ombudsman a jelen panasz vizsgálata során kizárólag az EBB esetleges hivatali visszásságaival foglalkozik.

2.5 Az ombudsman megjegyzi továbbá, hogy 2004 májusában az EBB kiadott egy dokumentumot, a környezetvédelmi nyilatkozatot, amely felvázolja a projektek finanszírozása során a környezetvédelmi kérdésekkel kapcsolatos megközelítését. A "Környezet védelme és javítása" című bekezdés a következő kijelentést tartalmazza:

„A 25 uniós tagállamon és a tagjelölt országokon belül az EBB által finanszírozott projektek megfelelnek mind az uniós (…), mind a nemzeti környezetvédelmi jogszabályok által meghatározott elveknek és normáknak, beleértve a munkahelyi egészségvédelemre és biztonságra vonatkozó követelményeket is. Ha [] különböző törvény eltérő követelményeket ír elő, a szigorúbbat kell alkalmazni.”

Ezenkívül a „Szervezet és megközelítés” című bekezdés a következő nyilatkozatot tartalmazza:

„Az EBB környezeti vizsgálatának eredménye határozza meg a finanszírozandó projekt „elfogadhatóságát”. Ez a környezeti hatás jellege és mértéke, valamint a negatív hatások elkerüléséhez, csökkentéséhez és adott esetben ellensúlyozásához szükséges intézkedések közötti egyensúlyon, valamint egyéb kritériumokon, például a jogszabályoknak való megfelelésen és a környezetgazdálkodáson alapul. A Bank nem fogad el olyan finanszírozási projektet, amely valószínűleg jelentős negatív környezeti hatással jár és/vagy nagy kockázatot jelent a környezetre nézve.”

2.6 Az ombudsman rámutat arra, hogy bár a fenti EBB-dokumentum nem jogi kötelezettségek forrása, fontos nyilatkozat az EBB politikájáról, amellyel kapcsolatban a bank kijelenti, hogy annak meg kell felelnie.

A fenti dokumentum alapján az ombudsman úgy értelmezi, hogy az EBB csak olyan projektek finanszírozására szorítkozik, amelyek megfelelnek mind a nemzeti környezetvédelmi jognak, mind a legfontosabb EK környezetvédelmi irányelveknek, és amennyiben a nemzeti jog szigorúbb a környezetvédelem biztosítására vonatkozó követelmények tekintetében, ez utóbbit kell alkalmazni. Úgy tűnik, hogy az EBB ezt a megfelelést először a projekteknek a finanszírozásra való elfogadásuk előtti átvilágításával, majd végrehajtásuk során történő nyomon követésével biztosítja.

2.7 Az ombudsman azonban rámutat arra, hogy az EBB a fenti környezetvédelmi nyilatkozatának való megfelelés érdekében láthatóan nagymértékben függ a nemzeti hatóságok által szolgáltatott információktól, amelyeket annak ellenőrzésére használ fel, hogy a környezetvédelmi jogi rendelkezéseket alkalmazták-e a Bank által finanszírozott és az érintett ország területén működő bármely projektre.

2.8 E tekintetben az ombudsman hasznosnak tartja emlékeztetni a lojális együttműködés elvére, amelyet az EK-Szerződés 10. cikkének (2) bekezdése és az Euratom-Szerződés 192. cikkének (2) bekezdése ír elő a közösségi intézmények és a tagállamok számára, amint arra a közösségi bíróságok az EK-Szerződés 226. cikke szerinti kötelezettségszegési eljárás keretében hivatkoztak (8). Mindkét cikk előírja, hogy a tagállamok tartózkodnak minden olyan intézkedéstől, amely veszélyeztetheti az EK-Szerződés célkitűzéseinek megvalósítását.

2.9 A fenti elvet analógia útján alkalmazva a jelen ügy körülményeire az ombudsman úgy véli, hogy az EBB i. jogosan vélheti úgy, hogy a lengyel hatóságok betartották a környezetvédelemre vonatkozó jogi rendelkezéseket, és ii. jogosan várhatja el, hogy a lengyel hatóságok megbízható információkat szolgáltassanak számára a vonatkozó lengyel környezetvédelmi jogszabályok általuk történő alkalmazásáról. Amint azt az EBB a 2004. évi környezetvédelmi nyilatkozatában megállapította: „f)vagy az EU-ban található projektek esetében a Bank a jogszerűség vélelmét alkalmazza, és adott esetben azt, hogy a nemzeti jogszabályok megfelelnek az uniós jogszabályoknak. A projektgazda felel a megfelelésért, míg a szabályozási és végrehajtási feladatok az illetékes hatóságok felelősségi körébe tartoznak.”

2.10 A fenti megfontolások fényében, valamint a vizsgálat és különösen az ügyiratnak az ombudsman szolgálatai általi vizsgálata során összegyűjtött okirati bizonyítékok alapján az ombudsman a következő álláspontot képviseli. Úgy tűnik, hogy a projekt kezdeti értékelési szakaszában az NRFP-re vonatkozó SKV elvégzése a 2001. évi lengyel környezetvédelmi törvény 40. cikke alapján nem képezte az EBB és a lengyel hatóságok közötti kommunikáció tárgyát, miközben az SKV-irányelvet tiszteletben tartották.

2.11 Megállapítható tehát, hogy 2005. december 6-ig, vagyis azt megelőzően, hogy a panaszos tájékoztatta volna az EBB-t arról, hogy az NRFP nem tartotta be a 2001-es lengyel környezetvédelmi törvény 40. cikkét, amely a panaszos szerint SKV-t írt elő, az EBB-nek nem volt tudomása az esetleges meg nem felelésről.

2.12 Az ombudsman azonban úgy véli, hogy a panaszos által benyújtott fenti információk kézhezvételét követően az EBB-től - a fenti 2.5. pontban említett környezetvédelmi nyilatkozatának fényében - ésszerűen elvárható, hogy különösen körültekintően ellenőrizze ezeket az információkat.

2.13 Az ombudsman ezért megjegyzi, hogy 2006. március 27-én az EBB levelet küldött a kölcsönvevőnek (Bank Gospodarstwa Krajowego (9)), amelyben kijelentette, hogy "panasz érkezett hozzá (…), amely szerint a 2005-2006 közötti időszakra vonatkozó Nemzeti Út (Alap) Program (NRFP) minden szükséges feltételt teljesített ahhoz, hogy a környezetvédelmi törvény 40. cikke alapján környezeti vizsgálatnak vessék alá (...)". Ugyanebben a levélben az EBB felkérte a hitelfelvevőt, hogy tájékoztassa a lengyel hatóságok álláspontjáról a következőkkel kapcsolatban: „(1) a lengyel jog előírja-e az NRFP környezeti vizsgálatát, és (2) ha igen, mikor végzik el ezt a vizsgálatot, vagy (3) ha nem, mi a határozat jogalapja.” Az EBB ezt a levelet másolta a lengyel pénzügyminisztériumnak és a Közlekedési és Építésügyi Minisztériumnak.

2.14 Az ombudsman megjegyzi továbbá, hogy a kölcsönvevő 2006. április 7-én válaszolt az EBB fenti levelére. Ebben a közleményben a hitelfelvevő arról tájékoztatta az EBB-t, hogy nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy állást foglaljon a Bank megkeresésével kapcsolatban, hanem továbbította azt a kormányzati hatóságoknak észrevételezésre.

Ezt követően 2006. április 6-án a lengyel Közlekedési és Építésügyi Minisztérium megküldte első válaszát az EBB-nek, amelyben kifejtette, hogy az NRFP pénzügyi terv, és megjelöli a közlekedési beruházások finanszírozási forrásait. A minisztérium hozzátette, hogy az NRFP csak egy olyan eszköz, amelynek célja a közlekedési beruházások pénzügyi részének végrehajtása, amelyek a közlekedés területén stratégiai jelentőségű egyéb kormányzati dokumentumokban szerepelnek. A minisztérium kifejtette, hogy e dokumentumok között szerepel „a 2004–2006-os és az azt követő évek közlekedési infrastruktúrájának fejlesztésére vonatkozó stratégia”, amelyet 2003-ban tettek közzé a nemzeti fejlesztési terv részeként. A minisztérium hivatkozott továbbá a 2005 júniusában közzétett, „Az autópályák és gyorsforgalmi utak 2005-2013 közötti időszakra vonatkozó építési ütemterve” című dokumentumra, amelyben felvázolták a lengyelországi közúthálózat további fejlesztésének irányát, és meghatározták a kapcsolódó feladatokat és azok ütemtervét. E „stratégiák” tekintetében nem került sor stratégiai környezeti vizsgálatra, mivel azok kidolgozásakor a jogszabály nem írta elő a stratégiai környezeti vizsgálat elvégzését.

A Közlekedési és Építésügyi Minisztérium rámutatott továbbá arra, hogy i. az NRFP-t több minisztérium is megvitatta, köztük a Környezetvédelmi Minisztérium is, amely „nem tett észrevételt”. Ezért a Közlekedési és Építésügyi Minisztérium úgy értelmezte, hogy a lengyel környezetvédelmi törvény 40. cikke értelmében nem áll fenn az NRFP stratégiai környezeti vizsgálatának elvégzésére vonatkozó kötelezettség. Rámutatott arra, hogy ii. az NRFP-n belüli minden egyes projekt esetében, beleértve az EBB-hitelből finanszírozandó projekteket is, a környezeti hatásvizsgálatokat már elvégezték, vagy azok elvégzése folyamatban van.

A minisztérium arra a következtetésre jutott, hogy a 2001. évi lengyel környezetvédelmi törvény fenti 40. cikke értelmében a teljes NRFP végrehajtásának hatásaira vonatkozó SKV-eljárásra nincs szükség.

2.15 Az ombudsman tudomásul veszi, hogy a lengyel hatóságok által adott fenti magyarázatok alapján az EBB arra a következtetésre jutott, hogy a projekt nemzeti jognak való megfelelése biztosított, még akkor is, ha további pontosításra lett volna szüksége.

A fenti 2.7., 2.8. és 2.9. pontban kifejtett megfontolások fényében az ombudsman észszerűnek tartja ezt a következtetést.

Úgy tűnik továbbá, hogy az EBB 2006. június 1-jei és 2006. július 28-i további felvilágosításkérésére adott válaszában a Közlekedési és Építésügyi Minisztérium megerősítette eredeti álláspontját, és hozzátette, hogy a 2001-es lengyel környezetvédelmi törvény 40. cikkét az SKV-irányelvvel összhangban módosították, és hogy e módosítás értelmében az illetékes hatóságok kötelesek SKV-t végezni a politikák, stratégiák, tervek és programok tekintetében, beleértve a közlekedés területére vonatkozókat is. A minisztérium megismételte, hogy a 40. cikk módosítás előtti változata értelmében sem „a 2004–2006-os és az azt követő évek közlekedési infrastruktúrájának fejlesztésére vonatkozó stratégia”, sem „az autópályák és gyorsforgalmi utak építésének 2005–2013-as menetrendje” tekintetében nem volt szükség KHV-ra.

2.16 Az ombudsman külön felhívja a figyelmet a lengyel hatóságok 2006. április 6-i levelében szereplő konkrét nyilatkozatra, amely szerint "az NRFP-n belüli minden egyes projekt esetében, beleértve az EBB-kölcsönből finanszírozandó projekteket is, a KHV-kat már elvégezték, vagy azok elvégzése folyamatban van."(11)

Az ombudsman megérti, hogy bár a panaszos nem ért egyet a lengyel hatóságok azon véleményével, hogy a 2001. évi lengyel környezetvédelmi törvény értelmében az NRFP összességében nem írta elő az SKV-t, úgy tűnik, hogy egyetért a fenti konkrét állítással.

Ezenkívül vitathatatlannak tűnik, hogy az EBB-hitel által fedezett 15 egyedi beruházási program nem volt a tervezési szakaszban, amikor a hitelt elkezdték megvitatni. Az ombudsman nem foglal állást a másik ponttal kapcsolatban, amely ezzel szemben vitatható, és arra a pontos időpontra vonatkozik, amikor az EBB-hitel által fedezett egyedi beruházási programokat meghatározták (azaz a tervek megkezdődtek). E tekintetben az ombudsman nem érti, hogy a beruházási programok stratégiai környezeti vizsgálata – amennyiben azt egy program vagy terv részének tekintik – észszerűen hogyan követelhető meg akkor, amikor a beruházások már megkezdődtek, és legalább már nem voltak tervezési szakaszban. Megjegyzi továbbá, hogy az EBB ugyanezt a megállapítást tette a vizsgálat során (2006. október 23-án) a panaszosnak küldött további levelében.

Végül az EBB szerint az EBB-kölcsön által fedezett beruházási programok az EU és az EBB finanszírozásával már folyamatban lévő projekteket kiegészítő beruházásoknak minősülnek, és összhangban vannak az EU-nak az EK-Szerződés 267. cikkének a) és c) pontjában meghatározott kiemelt célkitűzéseivel.

A fenti 2.15. és 2.16. pont fényében az ombudsman elfogadja az EBB által a vizsgálat során arra vonatkozóan előadott indokokat, hogy a Bank a lengyel hatóságok által akkor rendelkezésére bocsátott információkra támaszkodva miért írhatta volna alá a kölcsönt 2006. május 11-én. Az ombudsman ezért nem állapít meg hivatali visszásságot a panaszos első állításával kapcsolatban.

Ami a panaszos azon állítását illeti, hogy az EBB-nek a projekt jogállásának tisztázásáig fel kell függesztenie a finanszírozását ,, az ombudsman rámutat arra, hogy úgy tűnik, hogy a vonatkozó kifizetést az EBB már teljesítette, ezért úgy véli, hogy további vizsgálatok nem indokoltak.

Az ombudsman azonban a panaszos 2007. július 10-i levelére hivatkozik, amelyet az ombudsman ezt követően továbbított az EBB-nek. E levél szerint úgy tűnik, hogy egy évvel azt követően, hogy a lengyel hatóságok közölték az EBB-vel a fenti 2.14. pontban említett információkat, ugyanezek a lengyel hatóságok a lengyel ombudsman vizsgálata során kijelentették, hogy „a Környezetvédelmi Minisztérium úgy ítélte meg, hogy a Nemzeti Közúti Alap által finanszírozandó közúti beruházásokra vonatkozó projektek pénzügyi tervlistáját a minisztériumközi konzultációk szakaszában környezeti hatásvizsgálati eljárásnak kell alávetni.” Amennyiben az EBB úgy ítéli meg, hogy a fenti levél fényében az EBB , tehetne valamilyen intézkedést, az ombudsman felkéri a Bankot, hogy e tekintetben lépjen közvetlen kapcsolatba a panaszossal.

Ezenkívül az ombudsman fel kívánja hívni a figyelmet a nemzeti és regionális ellenőrző szervek, például az ombudsmanok potenciális szerepére, mint az EBB által finanszírozott projektek nemzeti és európai jognak való megfelelésére vonatkozó további információforrásokra. E tekintetben az ombudsman az alábbiakban további észrevételt tesz.

2.19 Végül, ami a panaszos azon állítását illeti, hogy az EBB nem tájékoztatta a lengyel hatóságok válaszáról, az ombudsman megjegyzi, hogy a panaszosnak küldött 2006. január 31-i levelében az EBB kijelentette, hogy "[választ] fog adni [a panaszosnak] ebben az ügyben, amint kielégítő választ kapunk a lengyel hatóságoktól".

Az EBB 2006. június 28-án küldte meg a panaszosnak az általa ígért információkat, miután 2006 áprilisában és júniusában megkapta azokat a lengyel hatóságoktól. Az EBB ezt az információt az ombudsman vizsgálata során, 2006. július 25-én és október 13-án a panaszosnak küldött további leveleiben egészítette ki. Az ombudsman megjegyzi továbbá, hogy az EBB azt javasolta, hogy az e célból szervezendő találkozón adjanak több magyarázatot a panaszosnak.

A fentiek fényében az ombudsman úgy véli, hogy a panaszos második állításával kapcsolatban további vizsgálatok nem indokoltak.

3 Következtetések

Ami a panaszos első állítását illeti, a fenti 2.14., 2.15. és 2.16. pontban kifejtett okok miatt az ombudsman nem állapít meg hivatali visszásságot.

Ami a panaszos második állítását illeti, a fenti 2.19. pontban kifejtett okok miatt az ombudsman úgy véli, hogy további vizsgálatok nem indokoltak.

Ami a panaszos állítását illeti, a fenti 2.18. pontban kifejtett okok miatt az ombudsman úgy véli, hogy további vizsgálatok nem indokoltak.

Az ombudsman ezért lezárja az ügyet. Az EBB elnökét tájékoztatni fogják erről a döntésről.

TOVÁBBI MEGJEGYZÉS

Az EBB a jövőben fontolóra vehetné, hogy kommunikációs csatornákat hoz létre az érintett nemzeti és regionális ellenőrző szervekkel, például az ombudsmanokkal, és információkat kér tőlük, amelyek további információforrásként szolgálhatnak az EBB által finanszírozott projektek nemzeti és európai jognak való megfelelésével kapcsolatban.

Tisztelettel:

 

P. Nikiforos DIAMANDOUROS

---

(1) HL 2001. L 197., 30. o.

(2) Az ombudsman értelmezése szerint a panaszos a „Lengyelország autópályái” projektre (az EBB 20050428. sz. projektje) hivatkozik.

(3) Úgy tűnik, hogy a Bizottság levele valójában a 2001-es lengyel környezetvédelmi törvény módosítására hivatkozott, amely 2004-ben lépett hatályba, és a 2001-es lengyel törvénnyel ellentétben úgy tűnt, hogy nem felel meg az európai jognak.

(4) Az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló 85/337/EGK irányelv módosításáról szóló, 1997. március 3-i 97/11/EK tanácsi irányelvvel módosított, az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 1985. június 27-i 85/337/EGK tanácsi irányelv.

(5) Ez a bank a Lengyel Államkincstár ellenőrzése alatt áll.

(6) A panaszos panaszához csatolta az EBB honlapján (http://www.eib.org/projects/pipeline/project) található, az EBB-Projects-Pipeline-ra vonatkozó nyomatot.

(7) HL 2001. L 197., 30. o.

(8) Lásd a C-10/00. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben hozott ítélet (EBHT 2002., I-2357. o.) 88. pontját.

(9) Lásd a 4. megjegyzést.

(10) Az ombudsman megjegyzi, hogy 2006. május 10-én az EBB további pontosítást kért a lengyel közlekedési és infrastrukturális minisztériumtól arra vonatkozóan, hogy a minisztérium 2006. április 6-i levelében említett dokumentumok, nevezetesen "a közlekedési infrastruktúra fejlesztésére vonatkozó stratégia 2004-2006-ra és az azt követő évekre", valamint "az autópályák és gyorsforgalmi utak építésének ütemterve a 2005-2013-as évekre" a 2001-es lengyel környezetvédelmi törvény 40. cikke értelmében szükségessé tették-e az SKV-t.

(11) Az ombudsman szolgálatai által készített lengyel nyelvű fordítás. Az eredeti szöveg a következőképpen rendelkezik:

„Zwracamy uwagę, że dla każdego projektu objętego Programem KFD, w tym dla projektów przeznaczonych do sfinansowania z kredytow EBI zostaly przeprowadzone bądź są w trakcie przeprowadzenia oceny oddziaływania na środowisko wymagane przepisami ustawy Prawo ochrony środowiska.”