Strasbourg, 2007. június 4.

Tisztelt B. Asszony!

2006. január 3-án Ön az Okręgowa Izba Pielęgniarek i Położnych (katowicei Ápolói és Szülésznői Körzeti Kamara) nevében panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz az Európai Bizottság ellen. Ez a panasz a Bizottság ellen benyújtott korábbi, 2902/2005/MHZ számú panaszához kapcsolódott, amellyel kapcsolatban úgy döntöttem, hogy nem indokolt vizsgálatot indítani.

2006. február 6‐án továbbítottam a panaszt a Bizottság elnökének, és felkértem, hogy 2006. április 30‐ig foglaljon állást azzal kapcsolatban.

2006. május 12-én a Bizottság a határidő meghosszabbítását kérte.

2006. május 19-én a Bizottság véleményt küldött, amelyet észrevételezésre való felhívással együtt továbbítottam Önnek.

2006. június 21-én megkaptam az észrevételeit.

2006. november 26-án tájékoztattam Önt panaszának állásáról.

2007. január 12-én kiegészítő információkat kértem a Bizottságtól.

2007. március 2‐án a Bizottság megküldte válaszát, amelyet észrevételezési felhívással együtt megküldtem Önnek.

2007. április 3-án megküldte észrevételeit.

Azért írok most, hogy tájékoztassam Önöket az elvégzett vizsgálatok eredményeiről.

A PANASZ

A panaszos által a 2901/2005/MHZ sz. panaszban és a jelen panaszban szolgáltatott releváns információk szerint a releváns tények összefoglalva a következők:

2002–2003-ban az EU-15-ből a Bizottság által kinevezett szakértői csoportok (a Bővítési Főigazgatóság Intézményfejlesztési Osztálya, a továbbiakban: TAIEX) szakértői értékeléseket végeztek a csatlakozó országokban az ápolók és szülésznők képesítésének vizsgálata céljából. Ez a folyamat a csatlakozásra váró országok kormányainak képviselői által kitöltendő előzetes kérdőívből, valamint a csatlakozásra váró országok szakértői által tett háromnapos látogatásokból állt, amelyek során megvitatták a releváns kérdéseket a kormány képviselőivel és a szakmai vállalatok képviselőivel. Egyes esetekben az ilyen látogatásokat további kapcsolatfelvételek követték. A felülvizsgálatok eredményeit zárójelentésekben ismertették. E jelentések alapján megszövegezték, megtárgyalták és végül aláírták a csatlakozási szerződés vonatkozó rendelkezéseit.

A lengyel ápolók és szülésznők képesítéséről szóló szakértői értékelő jelentésben (a továbbiakban: a jelentés) a szakértők megállapították, hogy a lengyel szülésznők, azaz a csatlakozást megelőzően főiskolai vagy posztszekunder oklevéllel rendelkező szülésznők képzési programjai nem feleltek meg az európai jog, nevezetesen a szülésznői oklevelek, bizonyítványok és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok kölcsönös elismeréséről, valamint a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságának tényleges gyakorlását elősegítő intézkedésekről szóló, 1980. január 21-i 80/154/EGK tanácsi irányelv (1) és a szülésznői tevékenység megkezdésére és gyakorlására vonatkozó törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított rendelkezések összehangolásáról szóló, 1980. január 21-i 80/155/EGK tanácsi irányelv (2) (a továbbiakban: az elismerésről szóló irányelvek) követelményeinek.

A panaszos szerint a TAIEX 2004. szeptember 2-i és 23-i leveleiben (3) kijelentette, hogy „a szakértői jelentések nem nyilvánosak, hanem a csatlakozó országok kormányai számára készültek”, és hogy „a szakértői értékeléseknek az érintett országok kormányaival való egyeztetése során a Bizottság biztosította, hogy a felülvizsgálatokból származó jelentéseket csak a vonatkozó szakértői értékelés által érintett központi nemzeti kormányoknak nyújtják be”.

2005. április 18-án a panaszos a Bizottsághoz intézett levelében rámutatott arra, hogy aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az akkori, Lengyelországtól eltérő tagállamok illetékes hatóságai birtokában lehetnek a jelentés tervezeteinek (nem hivatalos forrásokból elérhető), és hogy a lengyel ápolók szabad mozgását érintő határozatok ilyen változatokon alapulhatnak. Kijelentette, hogy az ilyen változatok hibákat tartalmaznak.

A Bizottság 2005. május 2-án azt válaszolta, hogy a jelentésnek csak a végleges változatát küldték meg tájékoztatásul az akkori tagállamoknak és a lengyel hatóságoknak. A Bizottság hozzátette, hogy „nem bocsát partneri felülvizsgálati jelentéseket az érintett országon és a tagállamokon kívül más felek rendelkezésére, és nem vállal felelősséget a más forrásokból nem hivatalosan beszerzett egyéb változatokért (és azok tartalmáért).”

2005. május 27-én a panaszos ismét a Bizottsághoz fordult. Kijelenti, hogy a szövegezési szakaszban több harmadik (és jogosulatlan) fél rendelkezett a jelentés tervezetével. Csatolta az e harmadik felektől beszerzett dokumentumok másolatát, amelyek a jelentéstervezetre való hivatkozásokat tartalmaztak. Ezek a következők voltak: i. az Ápolók Állandó Bizottságának a Bizottsághoz intézett levele és ii. a Royal College of Nursing and Nurse and Midwife Council 2002. december 23-i levele a brit külügyminisztériumhoz. A panaszos arra is rámutatott, hogy a jelentéstervezetet közzétették a Holland Ellátási és Jóléti Intézet (NICW) honlapján, amely magánszervezet volt a PHARE által finanszírozott, a szakmai orvosi képesítések elismerésére irányuló holland/lengyel ikerintézményi projekt vállalkozója. A panaszos szerint ezt a dokumentumot azóta eltávolították a NICW honlapjáról. Végezetül a panaszos felkérte a Bizottságot, hogy vizsgálja ki a szivárgást. E tekintetben rámutatott arra, hogy T. K., a szakértői értékelés vezetője az ápolók állandó bizottságának képviselője, és a NICW a fenti ikerintézményi projekt szakértőjeként foglalkoztatja. Kijelentette, hogy nem T. K.-t vádolja, hanem „a dokumentumok elkészítésében és terjesztésében játszott lehetséges szerepére utal”. A panaszos továbbá az NICW honlapján közzétett szódokumentum tulajdonságait R.P.-hez kapcsolta, aki a Bizottság Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatóságának (a továbbiakban: Belső Piaci Főigazgatóság) tisztviselője volt.

A Bizottság 2005. június 16-án válaszolt a panaszosnak. Ezt a levelet és a Bizottság korábbi leveleit a Bővítési Főigazgatóság D5-ös osztályának vezetője írta alá. A Bizottság tájékoztatta a panaszost, hogy a csatlakozási szerződés rendelkezéseivel kapcsolatos kérdésekkel a TAIEX már nem foglalkozik, és hogy a TAIEX csak a 2004-es bővítést követő átmeneti rendelkezések révén segíti az új tagállamokat. A Bizottság azt is tanácsolta a panaszosnak, hogy aggályaival forduljon a Belső Piaci Főigazgatósághoz. A Bizottság azt is kijelentette, hogy a panaszos rendelkezésére bocsátotta a szakértői értékelésekre vonatkozó összes információt, nemcsak Lengyelország, hanem az EU-hoz 2004-ben csatlakozott többi ország tekintetében is.

A panaszos nem volt elégedett a Bizottság válaszával, és 2005. szeptember 7-én benyújtotta első panaszát az európai ombudsmanhoz (2902/2005/MHZ), amely állításokat és kapcsolódó állításokat tartalmazott a lengyel ápolók képesítésére vonatkozó szakértői értékelés pontosságával, valamint a jelentés bizalmas jellegének megsértésére és a kapcsolódó állításokra vonatkozóan. Ami a panaszosnak a szakértői értékelés pontosságára vonatkozó állításait és állításait illeti, az ombudsman úgy határozott, hogy nem indokolt vizsgálatot indítani, mivel az Európai Parlament Petíciós Bizottsága már foglalkozott ugyanezzel a kérdéssel, és felkérte a panaszost, hogy jelezze, kívánja-e, hogy az ombudsman olyan vizsgálatot indítson, amely csak a titoktartás megsértésére vonatkozó állításával foglalkozik. A panaszos 2006. január 3-án válaszolt. Az ombudsman úgy határozott, hogy a panaszos 2006. január 3-i levelét új panaszként (191/2006/MHZ) nyilvántartásba veszi, és vizsgálatot indít a következő állításokkal kapcsolatban:

A panaszos azt állította, hogy a Bizottság i. nem védte meg a jelentéstervezet bizalmas jellegét, és ii. nem reagált megfelelően az üggyel kapcsolatos panaszokra. A panaszos azt állította, hogy iii. a Bizottságnak azonosítania kell a titoktartás megsértéséért felelős személy(eke)t vagy szervezeteket, és iv. megfelelő eljárást kell bevezetni annak érdekében, hogy a jövőben elkerülhető legyen az ilyen események megismétlődése.

A VIZSGÁLAT

A Bizottság véleménye

A Bizottság véleménye a következőképpen foglalható össze:

Ami a panaszosnak a titoktartás megsértésére vonatkozó állítását illeti, a Bizottság rámutatott arra, hogy a partneri felülvizsgálati jelentések bizalmas jellegét a Bizottság a legjobb tudása szerint tartja fenn.

A zárójelentéseket a bővítéssel foglalkozó tanácsi munkacsoporton keresztül megküldik a tagállamoknak és az érintett ország nemzeti hatóságainak.

A szakértői értékelési missziókat alkotó és a jelentéseket készítő tagállami szakértőket kifejezetten tájékoztatják azokról a paraméterekről, amelyeken belül működniük kell, amikor vállalják, hogy részt vesznek a szakértői értékelési folyamatban. A tagállamok szakértői tájékoztatást kapnak a zárójelentések korlátozott terjesztéséről, és felkérést kapnak arra, hogy a jelentéskészítési folyamat valamennyi szakaszában tartsák fenn a titoktartást. Ezeket a szakértőket nem a Bizottság alkalmazza, hanem felkérésre, egy adott terület független szakértőjeként készítik el a szakértői értékelésekről szóló jelentéseket. Továbbra is a nemzeti közigazgatások alkalmazottai maradnak. A Bizottság ezért gondosan és következetesen tájékoztatja a szakértőket. Azonban nincs szerződéses kapcsolat közte és a szakértők között. A Bizottság azt is hangsúlyozta, hogy e dokumentum megírásának időpontjában nem volt más panasz az ügy bizalmas jellegének esetleges megsértésével kapcsolatban.

Ami a panaszos azon állítását illeti, hogy nem válaszolt megfelelően a Bizottsághoz benyújtott panaszaira, a Bizottság kijelentette, hogy következetesen és időben válaszolt neki, kifejtve a szakértői értékelési jelentések korlátozott terjesztésével kapcsolatos folyamatokat, valamint azt is, hogy a csatlakozást követően a Bővítési Főigazgatóság már nem volt abban a helyzetben, hogy válaszoljon a csatlakozási szerződéssel kapcsolatos aggályaira. E tekintetben a Bizottság véleményéhez csatolta a közte és a panaszos közötti levélváltás másolatát. A panaszos által a panaszában már említett leveleken kívül a Bizottság csatolta a panaszosnak a jelentésekhez való hozzáférés iránti megerősítő kérelmére adott válaszait, amely kérelemnek részben helyt adott.

Ami a panaszos azon állítását illeti, hogy a Bizottságnak azonosítania kell a titoktartás megsértéséért felelős szervet, a Bizottság kijelentette, hogy nem tárt fel a központjából eredő titoktartási jogsértést. A Bizottság a partneri felülvizsgálati jelentéseket az érintett csatlakozó államon és a tagállamokon kívül nem bocsátja más felek rendelkezésére. A Bizottság nem vállal felelősséget sem más, nem hivatalosan más forrásokból beszerzett változatokért, sem azok tartalmáért. A Bizottság következetesen hangsúlyozta a részt vevő tagállamok szakértőinek, hogy korlátozni kell a szakértői értékelési jelentések terjesztését. A felelős személy(ek) vagy szervezet(ek) egyetlen panasz alapján történő azonosítására irányuló kérés nem indokolt, és veszélyeztetheti a szakértői értékelések rendszerét.

Ami a panaszos azon állítását illeti, hogy megfelelő eljárást kell bevezetni annak érdekében, hogy a jövőben elkerülhető legyen az ilyen események megismétlődése, a jelenlegi eljárás, amely már 2002-ben is létezett, jól működik, és nem merült fel más panasz a szakértői értékelési jelentések tervezeteinek indokolatlan terjesztésével kapcsolatban. A Bizottság gondosan tájékoztatja a tagállami szakértőket a szakértői értékelésekhez kapcsolódó titoktartási kérdésekről. A tagállami szakértők ezért tisztában vannak a működés paramétereivel, és rendszeresen emlékeztetik őket ezekre. A Bizottság azonban elismerte, hogy „a szakértők tájékoztatása során használt nyelvezetet végül meg lehetne erősíteni”. A szakértők tájékoztatására szolgáló módszerek megváltoztatása azonban nem veszélyeztetheti a szakértők és a Bizottság közötti bizalmat és jó szándékot, amelyre a szakértői értékelési rendszer épül.

További vizsgálatok
Az ombudsmannak a Bizottsághoz intézett, 2007. január 12-i levele

Ebben a levélben az ombudsman arra kérte a Bizottságot, hogy tájékoztassa őt arról, hogy a bizalmas kezelésre vonatkozó információkat a Bizottság írásban közölte-e a nemzeti szakértőkkel, és amennyiben a kérdésre igenlő választ adott, bocsássa rendelkezésére ezen írásbeli közlemény másolatát. Amennyiben a Bizottság szóbeli eligazítás útján tájékoztatta a nemzeti szakértőket, az ombudsman felkérte a Bizottságot, hogy tájékoztassa őt a szóbeli eligazítás tartalmáról, és nyújtson be minden olyan dokumentációt, amelyet a Bizottság az ilyen eligazítás elvégzéséhez felhasznált.

Az ombudsman továbbá megkérdezte, hogy a Bizottságnak van-e konkrét bizonyítéka arra vonatkozóan, hogy az NICW nemzeti szakértője esetlegesen megsértette a titoktartási kötelezettséget. Az e kérdésre adandó igenlő válasz esetén az ombudsman tájékoztatást szeretne kapni arról, hogy a Bizottság milyen lépéseket tett annak érdekében, hogy e nemzeti szakértővel szemben érvényesítse a fent említett titoktartási kötelezettségeket.

Észrevételeiben a panaszos azt javasolta, hogy az ombudsman vegye át a Bizottság egyik tisztviselőjének tanúvallomását, akiről a panaszos azt gyanítja, hogy egy másik kiszivárogtatás forrása. A Bizottsághoz intézett levelében az ombudsman megjegyezte, hogy a panaszos azzal indokolta gyanúját, hogy a NICW honlapján közzétett partneri felülvizsgálati jelentéstervezeten szerepelt az érintett bizottsági tisztviselő monogramja, és hogy ez a tisztviselő részt vett az ápolói képesítések elismerésének kérdésében, és szakmai kapcsolatban állt a NICW-vel. Az ombudsman ezért felkérte a Bizottságot, hogy adjon írásbeli választ erre a kérdésre.

A Bizottság válasza

Először is a Bizottság jelezte, hogy a bizalmas kezelésre vonatkozó információkat nem írásban, hanem szóban adták át a nemzeti szakértőknek. A szakértőket a szakértői értékelési folyamat megkezdése előtt tartott bevezető ülésen szóban tájékoztatták. Ezen az ülésen a Bizottság tisztviselői ismertették a következő héten elvégzendő kiküldetés célját és vezérelveit. A szakértőket tájékoztatták arról, hogy a jelentést egy adott sablon alapján kell elkészíteniük. Arról is tájékoztatták őket, hogy a jelentés bizalmas, és azt a jövőben is bizalmasan kell kezelni.

Ezenkívül a Bizottság megállapította, hogy az érintett főigazgatóságok, nevezetesen a Bővítési Főigazgatóság és a Belső Piaci Főigazgatóság nem rendelkeznek olyan konkrét bizonyítékkal, amely alapján feltételezhető lenne, hogy az NICW valamely nemzeti szakértője megsértette titoktartási kötelezettségeit.

Ami a bizalmas kezelésnek a Bizottság egy megnevezett tisztviselője (a továbbiakban: tisztviselő) általi megsértését illeti, a Bizottság kijelentette, hogy ezt az állítást semmilyen bizonyítékkal nem támasztotta alá. A Bizottság e tekintetben megjegyezte, hogy a panaszos két fő érvet terjesztett elő ezen állítás alátámasztására: i. a tisztviselő kezdőbetűi megjelentek a NICW honlapján közzétett szakértői értékelési jelentés tervezetében, és ii. a tisztviselő szoros kapcsolata az Ápolók Európai Szövetségével, a szakértőkkel és a NICW-vel.”

A Bizottság azzal érvelt, hogy az akkori tagjelölt országokra és az összes orvosi szakmára vonatkozó valamennyi szakértői értékelést ugyanazzal a sablonnal készítették el, amely a tisztviselő kezdőbetűit tartalmazta, mivel a szakértői értékelésekben a szakértők által használandó sablon kidolgozásával bízták meg. Ezért ez a szódokumentum tulajdonságmezőjében való feltüntetés nem szolgálhat bizonyítékul arra, hogy a tisztviselő nyilvánosságra hozta a jelentéstervezetet.

A Bizottság megjegyezte, hogy a tisztviselőnek az Ápolók Európai Szövetségével, a szakértőkkel és az NICW-vel való kapcsolattartása a tisztviselő munkaköri profiljának részét képezi. A tisztviselőnek az Ápolók Európai Szövetségéhez intézett e-mailjét, amelynek másolatát a panaszos a panaszával együtt benyújtotta, az említett egyesület átlátható módon közzétette hírlevelében. Ez a tény csak azt bizonyítja, hogy a tisztviselő teljesítette feladatait.

A panaszos észrevételei

A panaszos úgy vélte, hogy a Bizottság válaszában megerősítette, hogy a jelentéstervezet vagy annak végleges változata valóban bizalmas dokumentum, és hogy a nemzeti szakértőket és feltehetően a Bizottság alkalmazottait utasították arra, hogy rövid és hosszú távon tartsák tiszteletben ezt a titoktartást. A panaszos véleménye szerint úgy tűnik, hogy a Bizottság válaszában elfogadja, hogy valóban megsértették a titoktartást, és hogy a jelentés tervezetét közzétették „a Bizottsággal szerződött szervezet” honlapján.

A panaszos továbbá tisztázta, hogy a panaszában említett nemzeti szakértőt a szóban forgó szakértői értékelés idején az Egyesült Királyság jelölte ki, és ezért nem tartozik az ombudsman által az ombudsman Bizottsághoz intézett kérdésében az adott szakértőre vonatkozóan adott leírás hatálya alá. Ezt a szakértőt csak a szóban forgó szakértői értékelés befejezését követően alkalmazta az NICW a holland-lengyel ikerintézményi projekt „rövid távú szakértőjeként”, amelyet részben a Bizottság finanszírozott és ellenőrzött. Ez a projekt az elismerésről szóló irányelvek lengyelországi végrehajtásával foglalkozott. Mivel a jelentéstervezetet közzétették az NICW-nek az ikerintézményi projektet bemutató weboldalán, „meg kell fontolni e szakértőnek a dokumentum rendelkezésre bocsátásában való esetleges részvételének kérdését”. A panaszos ezért azt javasolta, hogy az ombudsman ismételten terjessze a Bizottság elé az e szakértőre vonatkozó kérdést. A panaszos a vonatkozó kérdés következő megfogalmazását javasolta: „A Bizottság rendelkezik-e konkrét bizonyítékkal arra vonatkozóan, hogy a lengyel ápolók szakértői értékelésében részt vevő bármely nemzeti szakértő esetlegesen megsértette a titoktartási kötelezettséget a szakértői értékelésről szóló jelentés tervezetének az NICW honlapján való közzététele tekintetében.”

A panaszos azt is kijelentette, hogy a Bizottság a titoktartás megsértésének valamennyi feltételezett esetére azt a választ adja, hogy „nincs bizonyítéka”. Úgy vélte, hogy ez „nagyon gyenge védelem”, mivel a Bizottság láthatóan nem tett erőfeszítéseket a titoktartás megsértésének kivizsgálására vagy bizonyítékok beszerzésére”. A panaszos véleménye szerint a fentiek azt sugallják, hogy „a Bizottságot jobban érdekli felelősségének elkerülése, mint a bizalom súlyos megsértéséért felelős személy vagy személyek felfedése”. Ezért a panaszos azt javasolta, hogy a Bizottság hivatalosan kérje fel az NICW-t, hogy azonosítsa azt a személyt vagy személyeket, aki vagy akik a jelentéstervezetet a rendelkezésére bocsátotta. A panaszos megjegyzi továbbá, hogy a „dokumentum” szó ingatlanokra vonatkozó mezője azt mutatja, hogy a dokumentumot utoljára P. H.(4) mentette meg, aki az NICW alkalmazottja volt, és jelenleg is az. E tekintetben a panaszos azt javasolta, hogy a következő további kérdéseket tegyék fel a Bizottságnak: „a Bizottság felvette a kapcsolatot az NICW-vel, hogy kérje annak a személynek a nevét, aki az NICW-nek átadta a lengyel ápolókra vonatkozó bizalmas szakértői felülvizsgálati jelentés tervezetének másolatát; Ha nem, miért nem; Ha igen, kérjük, nyújtsa be az NICW-nek küldött levelének és válaszának egy-egy példányát, amely részletesen ismerteti az azonosított személlyel kapcsolatban hozott intézkedéseket.„A panaszos úgy véli, hogy az NICW-nek mint a Bizottság rendes vállalkozójának késznek kell lennie arra, hogy közzétegye a jelentéstervezetet benyújtó személyre vonatkozó információkat annak bizonyítása érdekében, hogy „megérdemli a Bizottság bizalmát és tiszteletét bármely jövőbeli üzleti kapcsolat tekintetében.”

A HATÁROZAT

1 Az előzetes megjegyzés

1.1 Az ombudsman megjegyzi, hogy észrevételeiben a panaszos azt javasolja, hogy az ombudsmannak a Bizottsághoz 2007. január 12-én intézett további kérdését fogalmazzák át, és az abban említett nemzeti szakértőt pontosabban írják le.

1.2 Az ombudsman azonban megjegyzi, hogy a Bizottsághoz intézett észrevételeiben és az ombudsman 2007. január 12-i további kérdéseiben a panaszos egyértelműen megnevezett személyre utalt. Ezért az ombudsmannak minden oka megvan azt feltételezni, hogy a Bizottság helyesen értelmezte a kérdését, és úgy véli, hogy e tekintetben nincs szükség a Bizottsággal való további kapcsolatfelvételre.

2 A bizalmas kezelés állítólagos megsértéséről és a kapcsolódó állításokról

2.1 A panaszos szerint a lengyel ápolók képesítéséről szóló szakértői értékelő jelentés (a továbbiakban: a jelentés) tervezetét (bizalmas dokumentum) közzétették a holland Gondozási és Jóléti Intézet (a továbbiakban: NICW) honlapján, amely magánszervezet.

A panaszos azt állította, hogy a Bizottság nem védte meg a jelentéstervezet bizalmas jellegét.

A panaszos azt állította, hogy a Bizottságnak azonosítania kell a titoktartás megsértéséért felelős személy(eke)t vagy szervezeteket, és megfelelő eljárást kell bevezetni annak érdekében, hogy a jövőben elkerülhető legyen az ilyen események megismétlődése.

Állításának és állításainak alátámasztására a panaszos az állítólagos szivárgás két lehetséges forrását jelölte meg: először is, a Bizottság egy megnevezett tisztviselője, másodszor, egy megnevezett nemzeti szakértő.

2.2 Összefoglalva, úgy tűnik, hogy az Európai Bizottság nem vitatja, hogy a kiszivárogtatásra sor kerülhetett volna, de tagadja az ilyen kiszivárogtatásért való felelősséget, és kijelenti, hogy a kiszivárogtatás nem a szolgálataitól származott.

Ami a jelentéstervezetet készítő nemzeti szakértőket illeti, a Bizottság nem felelős intézkedéseikért, mivel i. nem állt fenn foglalkoztatási kapcsolat a Bizottság és e szakértők között (ezeket a szakértőket a nemzeti közigazgatások foglalkoztatják), és ii. a Bizottság szóban tájékoztatta a szakértőket a titoktartási követelményekről, mielőtt azok megszövegezését megkezdték volna.

A Bizottság hangsúlyozta, hogy e dokumentum megírásának időpontjában nem volt más panasz az ügy bizalmas jellegének esetleges megsértésével kapcsolatban, és arra az álláspontra helyezkedett, hogy a jelenlegi eljárás jól működik. Elismerte azonban, hogy „a szakértők tájékoztatása során használt nyelvezetet végül meg lehetne erősíteni”.

2.3 Az ombudsman megjegyzi, hogy a panaszban megjelölt kiszivárogtatás első lehetséges forrását illetően az Európai Bizottság tagadta, hogy az egyik tisztviselője volt a kiszivárogtatás forrása. A Bizottság azzal érvelt, hogy a tisztviselő kezdőbetűi azért jelentek meg a NICW honlapján, mert ez a tisztviselő volt az egyik szerzője annak a szakértői jelentésmintának, amelyen a szakértők dolgoztak, és hogy a lengyel ápolók képesítésének elismerésében részt vevő valamennyi szervezettel való kapcsolattartás a tisztviselő munkaköri profiljának részét képezte.

2.4 Az ombudsman ésszerűnek tartja az Európai Bizottság fenti magyarázatát. Megjegyzi továbbá, hogy a panaszos további észrevételeiben nem vitatta a Bizottság ezzel kapcsolatos érveit. Ezért az ombudsman úgy véli, hogy a panasz e vonatkozásával kapcsolatban további vizsgálat nem indokolt.

2.5 Ezenkívül, ami a panaszos által jelzett második lehetséges kiszivárogtatást illeti, az Európai Bizottság által szolgáltatott és a panaszos által nem vitatott információk alapján úgy tűnik, hogy a szakértőket a nemzeti közigazgatások foglalkoztatták, és szakértői feladataik nem az Európai Bizottsággal fennálló szerződéses jogviszonyból eredtek. Az ombudsman ezért egyetért a Bizottsággal abban, hogy általában a Bizottság által szerződtetett szakértők viselik a teljes felelősséget munkájukért, beleértve a titoktartási kötelezettséget is. Egyetért azzal is, hogy a Bizottság szerepe arra korlátozódik, hogy támogassa őket munkájukban, például azáltal, hogy megadja számukra a jelentés mintáját, és utasításokat ad nekik a jelentések elkészítésére és a titoktartás tiszteletben tartására vonatkozóan.

2.6 A fentiek fényében, és figyelembe véve, hogy a Bizottságnak nincs bizonyítéka a panaszos által megnevezett nemzeti szakértővel szemben, az ombudsman nem tartja hasznosnak, hogy e vizsgálat keretében felkérje a Bizottságot, hogy vegye fel a kapcsolatot a NICW-vel a szóban forgó szivárgás forrásával kapcsolatban, amint azt a panaszos további észrevételeiben javasolta.

2.7 Ezenkívül az ombudsman tudomásul veszi az Európai Bizottság állásfoglalását, amely szerint "a szakértők tájékoztatása során használt nyelvezetet végül meg lehetne erősíteni". Az ombudsman ezt a kijelentést annak kifejezéseként értelmezi, hogy a Bizottság kész javítani eljárásain.

2.8 A fentiek fényében az ombudsman úgy véli, hogy a panasz e vonatkozásával kapcsolatban sem indokolt további vizsgálatot folytatni.

2.9 Az ombudsman azonban nincs meggyőződve arról, hogy elegendő, ha az Európai Bizottság szóban tájékoztatja a szakértőket a titoktartási követelményekről. E tekintetben az alábbiakban egy további megjegyzést tesz.

3 A panaszos panaszai megfelelő megválaszolásának állítólagos elmulasztása

3.1 A panaszos azt állította, hogy az Európai Bizottság nem válaszolt megfelelően az üggyel kapcsolatos panaszaira.

3.2 Összefoglalva, az Európai Bizottság kijelentette, hogy következetesen és időben válaszolt a panaszosnak, kifejtve a szakértői értékelő jelentések korlátozott terjesztését övező folyamatokat, valamint azt is, hogy a csatlakozást követően a Bővítési Főigazgatóság már nem volt abban a helyzetben, hogy válaszoljon a panaszos csatlakozási szerződéssel kapcsolatos aggályaira. E tekintetben a Bizottság véleményéhez csatolta a közte és a panaszos közötti levélváltás másolatát.

3.3 Az ombudsman megvizsgálta a panaszos és a Bizottság által benyújtott alátámasztó bizonyítékokat. Megjegyezte, hogy a jelen panaszban benyújtott első állítást illetően a panaszos április 18-án és május 25-én levelet küldött a Bizottságnak, amelyre a Bizottság 2005. május 2-án, illetve június 16-án válaszolt. A Bizottság válaszai kimerítőnek és udvariasnak tűnnek.

3.4 Az ombudsman ezért nem állapít meg hivatali visszásságot ezzel az állítással kapcsolatban.

4 Következtetések

Az ügyben folytatott vizsgálata alapján az ombudsman nem talált hivatali visszásságot a panaszos második állításával kapcsolatban.

Ami a panaszos első állítását és a kapcsolódó állításokat illeti, az ombudsman úgy véli, hogy további vizsgálatok nem indokoltak.

Az ombudsman ezért lezárja az ügyet.

TOVÁBBI MEGJEGYZÉS

A Bizottság fontolóra vehetné, hogy írásbeli utasításokat adjon a szakértői értékelésekben részt vevő nemzeti szakértőknek a titoktartási követelmények tekintetében. Az ombudsman véleménye szerint ez hozzájárulhat a szakértői értékelések sikeres működéséhez azáltal, hogy biztosítja a titoktartás teljes körű tiszteletben tartását és a bizalmas információk szándékos vagy nem szándékos nyilvánosságra hozatalának elkerülését.

Az ombudsman hálás lenne, ha a Bizottság kellő időben tájékoztatná őt az e tekintetben előirányzott intézkedésekről, hogy az információkat figyelembe lehessen venni az ombudsman 2007. évi éves jelentésében.

A Bizottság elnökét tájékoztatni fogják erről a határozatról.

Tisztelettel:

 

P. Nikiforos DIAMANDOUROS

---

(1) HL 1980. L 93., 28. o.

(2) HL 1980. L 33., 8. o.

(3) A panaszos nem nyújtotta be 2004. szeptember 23-i levelének másolatát.

(4) A panaszos egy személyre hivatkozott.