Strasbourg, 2007. június 11.

Tisztelt P. Úr!

2005. augusztus 5-én Ön panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz az Európai Számvevőszékkel (a továbbiakban: Számvevőszék) szemben nyugdíjba vonulásának feltételeivel, nevezetesen nyugdíjjogosultságának átvitelével kapcsolatban.

2005. szeptember 22-én továbbítottam a panaszt a Számvevőszék elnökének. A vélemény benyújtásának határideje 2005. december 31. volt.

2005. december 16-i levelében a Számvevőszék elnöke kérte véleményének benyújtási határidejének meghosszabbítását.

2006. január 10-i levelemben tájékoztattam a Számvevőszék elnökét, hogy helyt adtam a kérelmének. Ugyanezen a napon levélben értesítették erről.

A Számvevőszék 2006. január 27-én küldte meg véleményét. 2006. január 31-én továbbítottam Önnek az észrevételezésre való felhívással együtt, amelyet 2006. február 22-én küldött meg. 2006. február 27-én újabb levelet küldött panaszával kapcsolatban.

2006. május 23-án további tájékoztatást kértem a Számvevőszéktől az Ön panaszával kapcsolatban. A Számvevőszék 2006. június 27-én küldte meg válaszát. A Számvevőszék válaszát továbbítottuk Önnek, és felkértük, hogy tegye meg észrevételeit, amelyeket 2006. július 10-én küldött meg.

2007. május 11-én Ön felhívta szolgálataimat, és tájékoztatta őket, hogy 2007. február 23-án az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke elé terjesztette az ügyet.

Azért írok most, hogy tájékoztassam Önöket az elvégzett vizsgálatok eredményeiről. Elnézést kérek panaszának késedelmes kezeléséért.

A PANASZ

A panaszos szerint a releváns tények összefoglalva a következők voltak:

A panaszos az Európai Számvevőszék nyugdíjas tisztviselője. Mielőtt az Európai Számvevőszéknél (a továbbiakban: Számvevőszék) dolgozott, 1974 és 1982 között a franciaországi bankszektorban dolgozott.

1994. november 10-én a panaszos arra kérte az Európai Számvevőszéket, hogy a franciaországi bankszektorban korábban megszerzett nyugdíjjogosultságait helyezze át a közösségi nyugdíjrendszerbe. 1996. november 13-án a Számvevőszék azt válaszolta, hogy a bankszektorban megszerzett nyugdíjjogosultságok átvitele nem lehetséges. Azt válaszolta továbbá, hogy az Európai Bizottság feladata, hogy rendeletet hozzon létre a Kiegészítő Nyugdíjrendszerek Szövetségével (ARRCO)(1) annak érdekében, hogy lehetővé tegye a Franciaországban szerzett nyugdíjjogosultságok teljes összegének átvitelét.

2004. augusztus 25-én a panaszos korengedményes nyugdíjazás iránti kérelmet nyújtott be a Számvevőszékhez. A személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdése alapján azt is kérte az Európai Számvevőszék kinevezésre jogosult hatóságától, hogy állapítsa meg nyugdíjjogosultságát. Ugyanezen a napon levelet írt a Bizottságnak, amelyben azt állította, hogy a Bizottság nem tett semmilyen intézkedést annak biztosítására, hogy a francia hatóságok tiszteletben tartsák a személyzeti szabályzatnak a nyugdíjjogosultságok átvitelére vonatkozó rendelkezéseit. A panaszos továbbá megküldte a Bizottságnak e 2004. augusztus 25-i levél másolatát a Számvevőszéknek.

2005. március 6-án a panaszos a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján panaszt nyújtott be az Európai Számvevőszék azon határozata ellen, hogy jövőbeli nyugdíjba vonulásának lehetőségére tekintettel nem állapítja meg nyugdíjjogosultságát.

2005. június 21-én a panaszos levelet írt az Európai Számvevőszék főtitkárának, amelyben 2005. december 31-től korengedményes nyugdíjazását és nyugdíjjogosultságának megállapítását kérte a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 9. cikkének (2) bekezdése alapján (2).

2005. június 28-án a Számvevőszék kinevezésre jogosult hatósága elutasította a panaszos 2005. március 6-i fellebbezését. Igaz, hogy a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (2) bekezdése értelmében „[a]z a tisztviselő, aki azt követően lép a Közösségek szolgálatába, hogy (…) munkavállalóként vagy önálló vállalkozóként tevékenységet folytatott (...), jogosult (…) arra, hogy befizesse a Közösségeknek az ilyen szolgálat vagy tevékenység révén szerzett nyugdíjjogosultság tőkeértékét, amelyet a tényleges átvitel időpontjára módosítottak.”

A kinevezésre jogosult hatóság azonban kijelentette, hogy amíg az ARRCO és a panaszos nem tudnak megállapodni az átutalandó nyugdíj összegéről, a Számvevőszék nem tudja megállapítani a panaszos nyugdíjjogosultságát. A kinevezésre jogosult hatóság végül tájékoztatta a panaszost, hogy 2005. május 31-én a Bizottság tájékoztatta a Számvevőszéket, hogy a panaszos aktája függőben van, és hogy a lehető leghamarabb tájékoztatni fogja a Számvevőszéket az utóbbi nyugdíjjogosultságainak átvitelére vonatkozó új javaslatról.

2005. július 25-én a Számvevőszék tájékoztatta a panaszost arról a döntéséről, hogy 2005. szeptember 1-jétől nyugdíjba vonul. 2005. augusztus 5-én a panaszos írásban fordult az Európai Számvevőszék kinevezésre jogosult hatóságához. Azzal érvelt, hogy a 2005. július 25‐i, 2005. szeptember 1‐jétől történő nyugdíjazásáról szóló határozat nem felelt meg a 2005. június 21‐i, 2005. december 31‐től történő előrehozott nyugdíjazás iránti kérelmének, következésképpen nyugdíjának összegét csökkentették.

2005. augusztus 5-én a panaszos panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz a Számvevőszék ellen. A következő állításokat fogalmazta meg:

1. A Számvevőszék nem tett eleget az 1994. november 10-én benyújtott és 2004. augusztus 25-én megismételt nyugdíjjogosultsága átvitele iránti kérelmének.
2. A Számvevőszék tévesen döntött úgy, hogy a személyzeti szabályzat 9. cikkének (2) bekezdése alapján 2005. szeptember 1‐jétől, azaz nyugdíjjogosultságának megállapítása előtt nyugdíjba vonul.

A panaszos azt kérte, hogy a nyugdíjszerző szolgálati évek tekintetében 10 év, 3 hónap és 24 nap összegű kiegészítő prémiumot kapjanak annak érdekében, hogy legkésőbb 2006. január 1-jétől nyugdíjba vonulhassanak (3).

A VIZSGÁLAT

Az ombudsman megközelítése

Az ombudsman úgy határozott, hogy vizsgálatot indít a panaszos első állításával kapcsolatban, és erről 2005. július 5-i levelében tájékoztatta a panaszost.

Ebben a levélben azonban az ombudsman arról is tájékoztatta a panaszost, hogy mivel úgy tűnik, hogy a személyzeti szabályzat 90. cikkében előírt belső jogorvoslati lehetőségeket nem merítették ki második állítása és kérelme tekintetében, úgy határozott, hogy a panasz ezen vonatkozásait alapokmánya 2. cikkének (8) bekezdése alapján elfogadhatatlannak tekinti. A panaszost tájékoztatták arról, hogy a panasz ezen aspektusaira ezért az ombudsman vizsgálata nem terjed ki.

A Számvevőszék véleménye

A Számvevőszék panaszra vonatkozó véleménye összefoglalva a következő volt:

A Számvevőszék először is megkérdőjelezte a panasz elfogadhatóságát, és rámutatott arra, hogy mivel a panaszt 2005. augusztus 5-én nyújtották be, az csak annyiban elfogadható, amennyiben a panaszos által 2003. augusztus 5-től ismert tényekre vonatkozik. E nyilatkozat ellenére azonban a Számvevőszék teljes egészében válaszolt a panaszos állítására, beleértve az 1994. november 10-én kezdődő tényekre való hivatkozásokat is.

A Számvevőszék úgy ítélte meg, hogy eleget tett adminisztratív kötelezettségeinek. Hozzátette, hogy a szóban forgó kérdés az volt, hogy az ARRCO megtagadta-e a panaszos által Franciaországban megszerzett összes nyugdíjjogosultság átvitelét, és hogy e területen kizárólag a Bizottság rendelkezik hatáskörrel a nemzeti hatóságokkal való kapcsolattartásra.

Miután a panaszos 1994-ben kérte jogainak átruházását, a Számvevőszék felvette a kapcsolatot az érintett francia nyugdíjalapokkal. 1995 és 2004 között a Számvevőszék több alkalommal kérte a Bizottságot, hogy tegye meg az ügy megoldásához szükséges intézkedéseket. 2004 novemberében a Számvevőszék felkérte a Bizottságot, hogy kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet nyújtson be Franciaország ellen. 1995 közepétől 2005 közepéig a Bizottság arra késztette a Számvevőszéket, hogy megértse, hogy az azzal kapcsolatos kérdés, hogy az ARRCO nem veszi figyelembe a panaszos által a francia nyugdíjalapokba befizetett hozzájárulásokat, a közeljövőben megoldódik.

A Számvevőszék megállapította továbbá, hogy a panaszos 1994. november 10-i, nyugdíjjogosultságának átvitelére irányuló kérelmét követően a nyugdíjjogosultságok több mint felét 1997 szeptemberében, azaz több mint 8 évvel ezelőtt helyezték át. 2005. július 11-én az ARRCO a panaszos nyugdíjjogosultságának átvitelére vonatkozó új javaslatában elfogadta a panaszos teljes nyugdíjjogosultságának figyelembevételét. A Számvevőszék kijelentette, hogy ezeket a jogokat még nem ruházták át a közösségi rendszerre, mivel több kérdéssel, többek között az átutalandó összeg átértékelésével még foglalkozni kell. A panaszos panaszának időpontjáig, azaz 2005. augusztus 5-ig azonban a kérdés már megoldódott.

A panaszos észrevételei

A panaszos összefoglalva azt állította, hogy a Számvevőszék véleményében ismertetett tények nem felelnek meg a valóságnak. A panaszos véleménye szerint a panasz valójában két nemzeti szervet érintett, az ARRCO-t és a Nyugdíjintézetek Vezetői Alkalmazottak Általános Szövetségét (AGIRC)(4).

A panaszos kijelentette, hogy nyugdíjjogosultságának átvitele a Bizottság és az illetékes francia hatóságok között létrejött megállapodástól függ. A panaszos véleménye szerint a Számvevőszék még mindig nem tájékoztatta őt arról, hogy köteles-e alkalmazni ezt a megállapodást.

A panaszos azt állította továbbá, hogy észrevételeinek időpontjáig még mindig nem kapott javaslatot nyugdíjjogosultságának átvitelére.

A panaszos 2006. február 27-i további levele

2006. február 27-én a panaszos újabb levelet küldött az ombudsmannak. Kijelentette, hogy 2005. december 7-én panaszt nyújtott be a Számvevőszékhez a 90. cikk (2) bekezdése alapján „két feljegyzéssel kapcsolatban, amelyek a nyugdíjjogosultságainak kiszámítására vonatkozó javaslatot tartalmaznak”. 2006. február 17-én a panaszos megkapta a Számvevőszék főtitkárának a 90. cikk (2) bekezdése szerinti panaszára adott válaszát.

Az ombudsmanhoz intézett levelében a panaszos vitatta a Számvevőszék válaszát, és felhívta az ombudsman figyelmét a válasz két pontjára:

1. A panaszos véleménye szerint a Számvevőszék minden megnyugtató kijelentése után válaszában hirtelen az Európai Bíróság 1989. évi ítéletére hivatkozott, amely szerint a Számvevőszék nem felelős a közösségi jog nemzeti hatóságok általi végrehajtásáért.
2. A panaszos azzal érvelt, hogy a Számvevőszék válaszában megismételt nyilatkozatok nem feleltek meg a valóságnak.

További vizsgálatok

A panaszos észrevételeinek és a fent említett további levelének fényében az Ombudsman úgy ítélte meg, hogy úgy tűnik, hogy a panaszos fel kívánja vetni a nyugdíjjogosultságainak átvitelével kapcsolatos érdemi kérdést is. Az ombudsman ezért felkérte a Számvevőszéket, hogy nyilvánítson véleményt az érdemi kérdésről, nevezetesen a panaszos nyugdíjjogosultságának rendezéséről.

A további tájékoztatás iránti kérelemről

Az ombudsman továbbá felkérte a Számvevőszéket, hogy foglalkozzon a következő kérdéssel:

„Véleményében a Számvevőszék megállapította, hogy a panaszos nyugdíjjogosultságai még nem kerültek át a közösségi rendszerbe, mivel több kérdéssel (köztük az átutalandó összeg átértékelésével) még foglalkozni kell. Észrevételeiben azonban a panaszos jelezte, hogy észrevételeinek időpontjában még mindig nem kapott a nyugdíjjogosultságainak átvitelére vonatkozó javaslatot. Ilyen körülmények között tájékoztatná-e a Számvevőszék az ombudsmant a panaszos nyugdíjjogosultságának átvitelével kapcsolatos jelenlegi helyzetről?”

A Számvevőszék válasza

Válaszában a Számvevőszék megismételte azon álláspontját, hogy úgy ítélte meg, hogy a panaszos ügyében eleget tett adminisztratív kötelezettségeinek. Miután 2005. november 4-én és 24-én megkapta a panaszos átviteli jogosultságaira vonatkozó javaslatokat az AGIRC-től és az ARRCO-tól, a Számvevőszék a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 2. cikkének (2) bekezdése alapján meghatározta a panaszos nyugdíjjogosultságának kiszámításakor figyelembe veendő nyugdíjszerző szolgálati éveket. 2005. december 6-i feljegyzésében a Számvevőszék e számítás alapján továbbított egy javaslatot a panaszosnak. 2005. december 7-én a panaszos a 90. cikk (2) bekezdése szerinti panaszt nyújtott be a Számvevőszékhez, amelyre a Számvevőszék főtitkára 2006. február 17-én válaszolt.

A Számvevőszék megállapította továbbá, hogy – amint azt első véleményében említette – a panaszos 1994. november 10-i, nyugdíjjogosultságainak átvitelére irányuló kérelmét követően a panaszos nyugdíjjogosultságainak több mint fele már 1997 szeptemberében átkerült a közösségi rendszerbe.

A Számvevőszék végül megállapította, hogy az észrevételeiben tett állítással ellentétben a panaszos a Société Générale nyugdíjalapjába (a továbbiakban: CRSG) befizetett járulékok alapján javaslatot kapott nyugdíjjogosultságának átvitelére (5). Ezt a javaslatot csatolták a Humánerőforrás-osztály vezetője által a panaszosnak 2005. december 6-án megküldött feljegyzésekhez, amelyek a panaszos nyugdíjjogosultságának kiszámítására vonatkozó javaslatot tartalmaztak.

A panaszos további észrevételei

A panaszos a Számvevőszék válaszával kapcsolatos észrevételeiben fenntartotta állítását. Kifejtette, hogy megsértették a bizalomvédelem elvét. Véleménye szerint a Számvevőszék által felhozott azon érv, amely szerint a Bizottság a nyugdíjjogosultságok átvitele terén a nemzeti hatóságokkal való kapcsolattartásra hatáskörrel rendelkező uniós intézmény, nem igazolhatja a Számvevőszék álláspontját. A panaszos továbbá azt állította, hogy megsértették a gondoskodási kötelezettséget és a segítségnyújtási kötelezettséget.

Telefonbeszélgetés a panaszos és az ombudsman szolgálatai között

Egy 2007. május 11-i telefonbeszélgetés alkalmával a panaszos arról tájékoztatta az ombudsman szolgálatait, hogy 2007. február 23-án keresetet nyújtott be az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékéhez a Számvevőszék ellen az ombudsmanhoz benyújtott panaszában felvetett állítással kapcsolatban.

A HATÁROZAT

1 A panaszos állítása

1.1 A panaszos az Európai Számvevőszék (a továbbiakban: Számvevőszék) nyugdíjas tisztviselője. Mielőtt az Európai Számvevőszéknél dolgozott, 1974 és 1982 között a franciaországi bankszektorban dolgozott. 1994. november 10-én a panaszos arra kérte az Európai Számvevőszéket, hogy a franciaországi bankszektorban korábban megszerzett nyugdíjjogosultságait helyezze át a közösségi nyugdíjrendszerbe. 1996. november 13-án a Számvevőszék azt válaszolta, hogy a bankszektorban megszerzett nyugdíjjogosultságok átvitele nem lehetséges. Azt válaszolta továbbá, hogy az Európai Bizottság feladata, hogy a Franciaországban szerzett összes nyugdíjjogosultság átvitele érdekében rendeletet hozzon létre a Kiegészítő Nyugdíjrendszerek Szövetségével (ARRCO)(6). 2004. augusztus 25-én a panaszos korengedményes nyugdíjazás iránti kérelmet nyújtott be, és nyugdíjjogosultságának megállapítását kérte. 2005. március 6-án a panaszos a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján panaszt nyújtott be a Számvevőszéknek a kérelmére vonatkozó határozata ellen, amelyet nem tartott kielégítőnek. 2005. június 28-án a Számvevőszék elutasította a panaszos fellebbezését. Az ombudsmanhoz benyújtott panaszában a panaszos azt állította, hogy a Számvevőszék elmulasztotta nyomon követni az 1994. november 10-én benyújtott és 2004. augusztus 25-én megismételt, nyugdíjjogosultságának átvitelére irányuló kérelmét (7).

1.2 Véleményében a Számvevőszék kijelentette, hogy megítélése szerint eleget tett adminisztratív kötelezettségeinek. Hozzátette, hogy a szóban forgó kérdés az volt, hogy az ARRCO megtagadta-e a panaszos által Franciaországban megszerzett összes nyugdíjjogosultság átvitelét, és hogy e területen kizárólag a Bizottság rendelkezik hatáskörrel a nemzeti hatóságokkal való kapcsolattartásra. Miután a panaszos 1994-ben kérte jogainak átruházását, a Számvevőszék felvette a kapcsolatot az érintett francia nyugdíjalapokkal. 1995 és 2004 között a Számvevőszék több alkalommal kérte a Bizottságot, hogy tegye meg az ügy megoldásához szükséges intézkedéseket. 2004 novemberében a Számvevőszék felkérte a Bizottságot, hogy kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárást indítson Franciaország ellen. 1995 közepétől 2005 közepéig a Bizottság arra késztette a Számvevőszéket, hogy megértse, hogy hamarosan megoldódik az a kérdés, hogy az ARRCO nem veszi figyelembe a panaszos által a francia nyugdíjalapoknak fizetett hozzájárulásokat. A Számvevőszék megállapította továbbá, hogy a panaszos 1994. november 10-i, nyugdíjjogosultságának átvitelére irányuló kérelmét követően a nyugdíjjogosultságok több mint felét 1997 szeptemberében, azaz több mint 8 évvel ezelőtt helyezték át. 2005. július 11-én az ARRCO a panaszos nyugdíjjogosultságának átvitelére vonatkozó új javaslatában elfogadta a panaszos teljes nyugdíjjogosultságának figyelembevételét. A Számvevőszék kijelentette, hogy ezeket a jogokat még nem ruházták át a közösségi rendszerre, mivel több kérdéssel, többek között az átutalandó összeg átértékelésével még foglalkozni kell. A Számvevőszék szerint azonban a probléma már akkor megoldódott, amikor a panaszos benyújtotta panaszát az európai ombudsmanhoz.

1.3 Észrevételeiben a panaszos azt állította, hogy a Számvevőszék véleményében leírt tények nem felelnek meg a valóságnak. A panaszos továbbá azt állította, hogy nyugdíjjogosultságának átvitele a Bizottság és az illetékes francia hatóságok között létrejött megállapodástól függ. A panaszos véleménye szerint a Számvevőszék még mindig nem tájékoztatta őt arról, hogy köteles-e alkalmazni ezt a megállapodást. A panaszos azt állította továbbá, hogy észrevételeinek időpontjáig még mindig nem kapott javaslatot nyugdíjjogosultságának átvitelére.

1.4 A panaszos észrevételeinek és 2006. február 27-i további levelének fényében az ombudsman felkérte a Számvevőszéket, hogy adjon kiegészítő véleményt az érdemi kérdésről, nevezetesen a panaszos nyugdíjjogosultságának rendezéséről.

1.5 Válaszában a Számvevőszék megismételte azon álláspontját, hogy úgy ítélte meg, hogy eleget tett a panaszos aktájában szereplő adminisztratív kötelezettségeinek. A Számvevőszék megállapította továbbá, hogy az észrevételeiben tett állítással ellentétben a panaszos a „Société Générale” (a továbbiakban: CRSG) nyugdíjalapjába befizetett járulékok alapján javaslatot kapott nyugdíjjogosultságának átvitelére (8).

1.6 További észrevételeiben a panaszos azt állította, hogy megsértették a bizalomvédelem elvét, valamint a gondoskodási és segítségnyújtási kötelezettséget.

1.7 Egy 2007. május 11-i telefonbeszélgetés alkalmával a panaszos arról tájékoztatta az ombudsman szolgálatait, hogy 2007. február 23-án keresetet nyújtott be az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékéhez a Számvevőszék ellen az ombudsmanhoz benyújtott panaszában felvetett állítással kapcsolatban (9).

1.8 Az Európai Közösséget létrehozó szerződés 195. cikke felhatalmazza az ombudsmant arra, hogy a közösségi intézmények vagy szervek (…) tevékenysége során felmerülő hivatali visszásságokra vonatkozó panaszokat fogadja, kivéve, ha az állítólagos tények bírósági eljárás tárgyát képezik vagy képezték. Ilyen esetben az addig elvégzett vizsgálatok eredményét további intézkedés nélkül be kell nyújtani, az ombudsman alapokmánya 2. cikkének (7) bekezdésével összhangban.

1.9 Tekintettel a panaszos által az ombudsman szolgálataival 2007. május 11-én folytatott telefonbeszélgetés alkalmával szolgáltatott információkra, az ombudsman úgy véli, hogy a jelen panasz tárgya és a panaszos által a Közszolgálati Törvényszékhez benyújtott keresetlevél (F-17/07. sz. ügy) tárgya (10) látszólag ugyanazokat a tényeket érinti.

2 Következtetések

Az ombudsman alapokmánya 2. cikkének (7) bekezdése alapján az ombudsman ezért megszünteti a panasz vizsgálatát, és további intézkedés nélkül benyújtja az ügyet.

A határozatról a Számvevőszék elnökét is tájékoztatni fogják.

Tisztelettel:

 

P. Nikiforos DIAMANDOUROS

---

(1) Ez a mozaikszó az „Association des régimes de retraites complémentaires” rövidítése.

(2) E cikk értelmében „az a tisztviselő, aki 63. életévének betöltése előtt lép ki a szolgálatból, kérheti, hogy öregségi nyugdíját: a) elhalasztják a 63. életévének betöltését követő naptári hónap első napjáig; vagy b) azonnal kifizetik, feltéve, hogy legalább 55 éves. Ebben az esetben az öregségi nyugdíjat csökkenteni kell azzal az összeggel, amelyet a tisztviselőnek a nyugdíj folyósításának megkezdésekor fennálló életkora alapján számítanak ki. (…) A kinevezésre jogosult hatóság a szolgálat érdekében, általános végrehajtási rendelkezésekkel bevezetett objektív kritériumok és átlátható eljárások alapján határozhat úgy, hogy a fenti csökkentést nem alkalmazza az érintett tisztviselőkre.”

(3) Az ombudsmanhoz benyújtott panaszában a panaszos továbbá azt állította, hogy a Bizottság nem biztosította, hogy a francia hatóságok tiszteletben tartsák a személyzeti szabályzat nyugdíjjogosultságainak átvitelére vonatkozó rendelkezéseit. Mivel az ügy ezen aspektusa egy másik európai intézmény ellen irányult, az ombudsman szolgálatai a Bizottság elleni panaszt új, 3001/2005/MF hivatkozási számon vették nyilvántartásba.

(4) Ez a mozaikszó az „Association générale des institutions de retraite des cadres” rövidítése.

(5) Ez a betűszó a Caisse de retraite de la Société Générale rövidítése.

(6) Ez a mozaikszó az „Association des régimes de retraites complémentaires” rövidítése.

(7) Panaszában a panaszos azt is állította, hogy az Európai Számvevőszék tévesen döntött úgy, hogy a személyzeti szabályzat 9. cikkének (2) bekezdése alapján 2005. szeptember 1-jétől, azaz nyugdíjjogosultságának megállapítása előtt nyugdíjba vonul. A panaszos azt kérte, hogy a nyugdíjszerző szolgálati évek után 10 év, 3 hónap és 24 nap összegű kiegészítő díjat fizessenek neki annak érdekében, hogy legkésőbb 2006. január 1-jétől nyugdíjba vonulhasson. 2005. július 5-i levelében az ombudsman tájékoztatta a panaszost, hogy alapokmánya 2. cikkének (8) bekezdése alapján vizsgálata nem terjed ki a panasz ezen aspektusaira.

(8) Ez a betűszó a Caisse de retraite de la Société Générale rövidítése.

(9) Az F-17/07. P. sz., P. kontra Számvevőszék ügyben 2007. február 23-án benyújtott kereset.

(10) Ebben az összefüggésben az ombudsman megjegyzi, hogy a kereset jogalapjaira és fő érveire vonatkozó rész második bekezdése a következőképpen szól: „ Keresetének alátámasztása érdekében a felperes négy jogalapra hivatkozik, amelyek a következőkre vonatkoznak: i. a tisztviselők személyzeti szabályzata és VIII. melléklete több rendelkezésének (különösen e melléklet 11. cikke (2) bekezdésének és 26. cikkének) megsértése; a tisztviselők személyzeti szabályzatának 24. cikkében említett gondoskodási és segítségnyújtási kötelezettség megsértése; iii. az egyenlő bánásmód és a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének megsértése; iv. a bizalomvédelem elvének megsértése.”