Strasbourg, 2007. június 4.

Tisztelt X Úr!

2004. december 20-án Ön panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz az Európai Bizottság azon határozata ellen, hogy nem hosszabbítja meg kisegítő alkalmazotti szerződését.

2005. február 4-én szolgálataim felhívták Önt, hogy megkérdezzék, kapott-e választ a Bizottságtól a panaszában említett 2004. október 7-i levelére. Ugyanezen a napon faxon megküldte a Bizottság 2004. december 21-i válaszát.

2005. február 24‐én továbbítottam a panaszt a Bizottság elnökének.

2005. június 2-án Ön tájékoztatást kért a panaszával kapcsolatos fejleményekről. Egy 2005. június 14-i telefonbeszélgetés alkalmával szolgálataim arról tájékoztatták Önt, hogy a Bizottság véleménye még nem érkezett meg.

A Bizottság 2005. június 20-án küldte meg véleményét. 2005. június 21-én továbbítottam Önnek azzal a felhívással, hogy 2005. július 31-ig tegye meg észrevételeit.

2005. július 20-án Ön az észrevételei benyújtására nyitva álló határidő 2005. augusztus 31-ig történő meghosszabbítását kérte. 2005. július 21-én Ön felhívta szolgálataimat, hogy megerősítse észrevételeinek késedelmét. 2005. augusztus 3-án megküldte a Bizottság véleményével kapcsolatos észrevételeit.

2006. február 13-án további tájékoztatást kértem a Bizottságtól az Ön panaszával kapcsolatban. A Bizottság 2006. május 10-én küldte meg válaszát. 2006. május 12-én továbbítottam Önnek a Bizottság válaszát, amelyben felhívtam észrevételei megtételére, és amelyet 2006. június 23-án küldött meg.

2006. augusztus 3-i e-mailjében tájékoztatást kért panaszának állásáról. 2006. szeptember 13-án azt válaszoltam Önnek, hogy a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2006. október 31-ig tájékoztatni fogjuk a panasza keretében teendő következő lépésről.

2006. október 10-én további tájékoztatást kértem a Bizottságtól az Ön panaszával kapcsolatban. A Bizottság 2006. november 23-án küldte meg válaszát. 2006. december 5-én továbbítottam Önnek ezt a választ azzal a felhívással, hogy 2006. december 31-ig tegye meg észrevételeit.

2006. december 13-i e-mailjében Ön az észrevételei benyújtására rendelkezésre álló határidő meghosszabbítását kérte. 2006. december 20-i levelemben tájékoztattam Önt arról, hogy úgy döntöttem, helyt adok kérelmének. 2007. január 11-én megküldte észrevételeit.

Azért írok, hogy tájékoztassam Önöket az elvégzett vizsgálatok eredményeiről.

A PANASZ

A panaszos szerint a releváns tények összefoglalva a következők:

A panaszos, aki fogyatékkal élő személy, 2001. október 16. és 2004. szeptember 15. között részmunkaidőben segédmunkatársként dolgozott az Európai Bizottságnál.

2004-ben a Bizottság luxembourgi Infrastrukturális és Logisztikai Hivatala interjúkat szervezett szerződéses alkalmazottak felvétele céljából a 2004–2006-os átmeneti időszakra. A panaszos sikeresen teljesítette a vizsgákat, és nevét felvették az alkalmas pályázók tartaléklistájára.

2004. szeptember 14-én a Bizottság arról tájékoztatta a panaszost, hogy szerződését nem újították meg új szerződéses alkalmazotti minőségében. A panaszos úgy vélte, hogy a Bizottság igazságtalanul döntött úgy, hogy nem hosszabbítja meg szerződését. Úgy vélte, hogy fogyatékossága miatt hátrányos megkülönböztetés érte, mivel úgy vélte, hogy valamennyi munkatársának szerződéses alkalmazotti állást ajánlottak fel. A panaszos ezért előadta, hogy megsértették a személyzeti szabályzat 4. cikkének (4) bekezdését, amelynek értelmében tilos a fogyatékosságon alapuló hátrányos megkülönböztetés.

2004. október 7-én a panaszos levelet írt az Infrastrukturális és Logisztikai Hivatal „Személyzet, statútum és szociálpolitika” igazgatósága illetékes osztályvezetőjének, amelyben hivatalosan panaszt nyújtott be a Bizottság azon határozata ellen, hogy nem hosszabbítja meg szerződését.

Az európai ombudsmanhoz benyújtott 2004. december 20-i panaszában a panaszos a következő állításokat terjesztette elő:

1. A Bizottság méltánytalanul döntött úgy, hogy nem hosszabbítja meg a szerződését.
2. Fogyatékossága miatt hátrányos megkülönböztetés érte, mivel valamennyi munkatársának szerződéses alkalmazotti állást ajánlottak fel.

A panaszos azt kérte, hogy a Bizottság hosszabbítsa meg szerződését, vagy ajánljon fel neki szerződéses alkalmazotti állást.

A panaszos ezt követően tájékoztatta az ombudsmant, hogy 2004. december 21-i, a panaszos 2004. október 7-i levelére adott válaszában az illetékes egységvezető rámutatott arra, hogy meg fogja vizsgálni az álláshely felkínálásának lehetőségeit. Az egységvezető hozzátette, hogy több olyan szolgálattal is felvette a kapcsolatot, amelyek valószínűleg felvették a panaszost, de nem járt sikerrel. Kijelentette továbbá, hogy a panaszos korábbi kisegítő jogállása és a szerződéses alkalmazottak vizsgáin elért sikere nem jelenti azt, hogy automatikusan jogosult lenne szerződéses alkalmazotti szerződést ajánlani neki.

A VIZSGÁLAT

A Bizottság véleménye

A Bizottság panaszra vonatkozó véleménye összefoglalva a következő volt:

A panaszos első állítását illetően a Bizottság a közösségi bíróságok azon ítélkezési gyakorlatára hivatkozott, amely szerint

„Az Európai Közösségek egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek értelmében vett kisegítő alkalmazotti munkaszerződést az időbeli bizonytalanság jellemzi, mivel azt csak ideiglenes helyettesítésre vagy átmeneti jellegű, sürgős igényt kielégítő vagy nem egyértelműen meghatározott igazgatási feladatok ellátásának lehetővé tételére lehet felhasználni. Mivel ezen alkalmazási feltételek célja, hogy az alkalmi személyzetet olyan feladatok ellátására bocsássák rendelkezésre, amelyek jellegüknél vagy az álláshely birtokosának távolléténél fogva bizonytalanok, egyértelmű, hogy az ilyen feltételek nem használhatók fel jogtalanul arra, hogy az ilyen személyzetet hosszú időre állandó feladatokra jelöljék ki.”(1)

A panaszos szerződését két okból nem hosszabbították meg. Először is, a szolgálat munkaterhének racionalizálását és egyes tevékenységek megszüntetését követően megszüntették azt a részleget, ahol a panaszos korábban dolgozott. Másodszor, a panaszos nem volt motivált, és a csapatmunkával összeegyeztethetetlen magatartást tanúsított, ami megakadályozta a Bizottságot abban, hogy őt egy másik szolgálathoz helyezze át. 2004. június 8‐i levelében az illetékes egységvezető egyértelműen tájékoztatta a panaszost arról, hogy a feladataiban akkor bekövetkezett változás a nem megfelelő szakmai magatartásának tudható be. Ebben a levélben az egységvezető arra is felkérte a panaszost, hogy tegyen erőfeszítéseket új feladatainak megfelelő ellátása érdekében, és szükség esetén kérjen segítséget és tájékoztatást feletteseitől és kollégáitól.

A második állítást illetően a panaszos tévesen állította, hogy valamennyi munkatársának szerződéses alkalmazotti állást ajánlottak fel, miután átmentek a kiválasztási eljáráson. Két másik kollégát, akiknek a neve ugyanabba a tartaléklistába került, mint amelyre a panaszos nevét is felvették, nem vettek fel szerződéses alkalmazottként. Ezenkívül a Bizottság 2004. május 10‐i levelében egyértelműen tájékoztatta a panaszost arról, hogy az a tény, hogy a nevét felvették a tartaléklistára, nem jogosítja fel őt arra, hogy automatikusan szerződéses alkalmazottként vegyék fel. Az ombudsmanhoz benyújtott panaszában a panaszos elmulasztotta megemlíteni azt a különleges figyelmet, amelyet a jól ismert fogyatékosságából eredően a vezetőségtől kapott, amint megérkezett a Bizottsághoz, és a három év alatt annak dolgozott.

A tartaléklistára felvett pályázókat az esetleges felvételük céljából orvosi vizsgálatnak vetették alá. Az orvosi vizsgálatot követően a panaszos szerződéses alkalmazotti álláshelyre való alkalmasságát fenntartással állapították meg. A Bizottság álláspontja szerint a panaszos fogyatékossága már ismert volt az orvosi szolgálat előtt, mivel két évig és tizenegy hónapig dolgozott a Bizottságnak. A tartalékos alkalmasságról szóló értesítés egyetlen következménye a pénzügyi volt, amely a Bizottság pénzügyi felelősségének korlátozásában állt rokkantság és elhalálozás esetén, valamint a szociális biztonság tekintetében is.

Mindenesetre a panaszos neve felkerült a tartaléklistára, és még mindig rajta van. A panaszosnak nem ajánlottak fel álláshelyet, mivel a Bizottság Infrastrukturális és Logisztikai Hivatalában nem állt rendelkezésre a szakmai készségeinek megfelelő álláshely. Valójában, amint azt 2004. december 21-i levelében már említette, az illetékes egységvezető több olyan szolgálattal is felvette a kapcsolatot, amelyek valószínűleg felvették volna a panaszost, sikertelenül. Abban az esetben, ha egy szolgálat a panaszos profiljával rendelkező szerződéses alkalmazottat kíván felvenni, az illetékes osztályvezető kötelezettséget vállalt arra, hogy tájékoztatja az érintett szolgálatot arról, hogy a panaszos átment az Infrastrukturális és Logisztikai Hivatal által szervezett kiválasztási eljáráson.

A panaszos észrevételei

Észrevételeiben a panaszos fenntartotta panaszát, és összefoglalva a következő további észrevételeket tette:

2004. június 8-i levelében a Bizottság valójában kijelentette, hogy „a feladatok módosítása figyelembe veszi a »Felhasználók, válogatás és postai küldemények (…)« szakasz nem megfelelő szakmai magatartását”(2). A panaszos véleménye szerint ez a nyilatkozat nem személyesen rá, hanem az érintett részleg személyzetének valamennyi tagjára vonatkozott. E nyilatkozat ellenére a panaszos azon munkatársainak, akik az adott szekcióban azonos időtartamú szakmai tevékenységet folytattak, és akik sikeresen teljesítették a kiválasztási eljárást, szerződést ajánlottak fel.

Ezenkívül a Bizottságnak a panaszos nem megfelelő szakmai magatartására vonatkozó nyilatkozatát soha nem előzte meg vagy követte hasonló közlemény. A panaszos soha nem kapott írásbeli feljegyzést a szakmai képességeire vonatkozó negatív állítással kapcsolatban.

A Bizottság tévesen állította, hogy a panaszos nem említette, hogy közismert fogyatékossága miatt különös figyelmet kapott a vezetőségtől. A Bizottság 2004. június 8-i levelét követően a panaszost áthelyezték az „Y” szolgálathoz, ahol a munkakörülményeket nem igazították hozzá a fogyatékosságához. Közvetlenül azt megelőzően, hogy a Bizottság úgy határozott, hogy áthelyezi őt az „Y” szolgálatba, azt kérte, hogy felettese a fogyatékosságához és szakmai tapasztalatához igazított munkakörnyezetben egyszerű adminisztratív feladatokat lásson el vele. Az új álláshelyének munkafeltételeiről azonban sem ő, sem az orvosi szolgálat nem állapodott meg, amelyeket egyébként soha nem tájékoztattak ezekről.

Véleménye szerint a Bizottság elmulasztotta megemlíteni 2004. július 29-i levelét, amelyben a Bizottság Személyzeti és Igazgatási Főigazgatósága arról tájékoztatta a panaszost, hogy megindították a szerződéses alkalmazottként való felvételére irányuló közigazgatási eljárást, és hogy az intézmény orvosszakértője orvosi vizsgálatot végzett annak ellenőrzése érdekében, hogy a panaszos megfelel-e a szerződéses alkalmazotti álláshelyhez szükséges fizikai alkalmassági feltételeknek. A panaszos véleménye szerint ezért a Bizottság kinyilvánította azon határozott szándékát, hogy szerződéses alkalmazottként felvegye őt.

További vizsgálatok Az
Európai Bizottsághoz intézett első információkérés

A Bizottság véleményének és a panaszos észrevételeinek gondos mérlegelését követően úgy tűnt, hogy további vizsgálatokra van szükség. Az ombudsman ezért felkérte a Bizottságot, hogy nyújtson számára tájékoztatást a következő pontokról:

Véleményében a Bizottság megállapította, hogy a panaszos szerződésének meghosszabbítása elmaradásának egyik oka az volt, hogy a panaszos nem volt motivált, és a csapatmunkával összeegyeztethetetlen magatartást tanúsított. Kérjük a Bizottságot, fejtse ki, hogy milyen alapon alakította ki ezt az álláspontot.

(2) Úgy tűnik, hogy 2004. december 21-i levelében a Bizottság tájékoztatta a panaszost, hogy meg fogja vizsgálni annak lehetőségét, hogy állást ajánljon fel neki. Véleményében a Bizottság kijelentette továbbá, hogy több olyan szolgálattal is felvette a kapcsolatot, amelyek valószínűleg felvették volna a panaszost, de nem járt sikerrel. Kérjük a Bizottságot, fejtse ki, hogy miért kapta meg ezt az információt, és miért tette meg ezeket a lépéseket annak ellenére, hogy a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a panaszos nem volt motivált, és a csapatmunkával összeegyeztethetetlen magatartást tanúsított?”

A Bizottság válasza

Válaszában a Bizottság összefoglalva a következő nyilatkozatokat tette:

(1) A panaszos motivációjának hiányával kapcsolatos kérdést illetően a Bizottság emlékeztetett arra, hogy 2004. május 10-én a panaszost egyetértésével új feladatokkal bízták meg az „Y” szolgálatnál. Feladatainak e változása a „Felhasználók, válogatás és postai küldemények” rovatban tanúsított nem megfelelő szakmai magatartásának tudható be, és azt a feladatkörének módosítása iránti kérelmére terjesztették elő. Ezenkívül a 2004. május 10‐i interjún kívül 2004. március 16‐án és április 1‐jén sor került korábbi interjúkra is, amelyek alkalmával az illetékes egységvezető arra ösztönözte a panaszost, hogy javítsa feladatainak ellátását. Ugyanezen okból 2004. június 4‐én újabb meghallgatásra került sor, a Bizottság szerint eredmény nélkül.

Ami azt a nézetet illeti, hogy a panaszos hozzáállása összeegyeztethetetlen a csapatmunkával, az illetékes osztályvezető és a panaszos között szervezett interjúk arra vonatkoztak, hogy ez utóbbinak javítania kell feladatai ellátásán és pontosságán.

(2) A második kérdés két különböző szempontot érintett: egyrészt a panaszos kisegítő szerződése meghosszabbításának elmaradása, másrészt pedig az a tény, hogy a felperesnek nem ajánlottak fel szerződéses alkalmazotti állást azt követően, hogy sikeresen teljesítette a kiválasztási teszteket.

Amint azt a Bizottság 2005. június 16-i első véleményében már megállapította, a panaszos szerződését nem hosszabbították meg, tekintettel motivációjának hiányára és a csapatmunkával összeegyeztethetetlen hozzáállására.

Az illetékes egységvezető 2004. december 21-i levelének célja az volt, hogy jelezze készségét arra, hogy nem zárja ki a panaszost a vizsgálat lehetőségéből, amennyiben a profiljának megfelelő álláshely válik elérhetővé.

Ez a megközelítés csak a szerződéses alkalmazotti álláshely kiválasztási eljárására vonatkozott, és nem tartalmazott semmilyen – pozitív vagy negatív – értékelést a panaszos pályázatáról.

A panaszos további észrevételei

További észrevételeiben a panaszos fenntartotta azt az állítását, hogy fogyatékossága miatt hátrányos megkülönböztetés áldozata lett. Megismétli, hogy nincs olyan írásbeli dokumentum, amelyre a Bizottság a . szolgálatban tanúsított állítólagos nem megfelelő szakmai magatartásával kapcsolatos nyilatkozatát alapozta volna. A panaszos felteszi továbbá a kérdést, hogy amennyiben szakmai magatartása a Bizottság állítása szerint nem volt megfelelő, miért ajánlották fel számára szerződésének többszöri meghosszabbítását 2004 szeptemberéig.

A Bizottsághoz intézett második információkérésről

2006. október 10-én az ombudsman felkérte a Bizottságot, hogy nyújtson számára tájékoztatást a következő pontokról:

„Az eredeti, 2004. december 20-i panaszához („F” melléklet) csatolt feljegyzésben a panaszos a következő nyilatkozatokat tette (utólagos kiemelés):

(…) Le 16/12/2002 ou vers cette date, une crise survient pendant mon service. A szolgáltatás médical est requis et me prend en charge pour un repos dans leurs locaux. (…) Le chef vient me trouver en se fâchant car j’ai été inconscient et cette situation aurait pu lui coûter sa place. (…) (angol nyelven)

(…) Malgré ma volonté de trouver une autre place que j’avais expliquée à mon H.o.U et suite à la note du 8.6, je me trouve actuellement au JMO -1 dans le service […]. a J’ai informé le Service médical et j’ai demandé si avec la maladie de […], il n’y avait pas de problème (les poussières et les cartouches d’encre).

Le H.o.U. est descendu le 6.8, fâché, en précisant qu’il en avait marre de moi et il m’a reproché ce qui suit:

1) je ne dois pas aller me plaindre au Service Médical,

2) je fais trop de fautes dans mon travail,

3) je signe mon entrée à des moments nem korrekt,

4) mes collègues ne voulaient plus travailler avec moi (2002. október 10., j’étais seul au JMO 1 et depuis le 2004. június 10., avec Mr.X.)

Le même jour, j’ai reçu ma lettre de renvoi.

Kérjük a Bizottságot, hogy fejtse ki észrevételeit a fenti feljegyzés aláhúzott részeivel és azoknak a jelen panasz szempontjából való esetleges relevanciájával kapcsolatban.

A Bizottság válasza

Válaszában a Bizottság kijelentette, hogy a panaszos által a panaszához csatolt feljegyzésben tett ténymegállapítások nem felelnek meg a valóságnak. A Bizottság felkérte az e nyilatkozatokban érintett tisztviselőket, hogy tegyék meg észrevételeiket. A tisztviselők hivatalosan vitatták a panaszos nyilatkozatait.

A panaszos első nyilatkozatát illetően: „(…) Le chef vient me trouver en se fâchant car j’ai été inconscient et cette situation aurait pu lui coûter sa place. (…)", a panaszos felettese, aki a „Felhasználók” részleg osztályvezetője volt, egyértelműen tagadta ezt. Éppen ellenkezőleg, a panaszos felettese azt állította, hogy mindig aggodalmának adott hangot a panaszossal szemben, amikor az egységében dolgozott.

Ami a panaszos „Le H.o.U. est descendu le 6.8, fâché, en précisant qu’il en avait marre de moi et il m’a reproché ce qui suit (…)” című további nyilatkozatát illeti, az érintett tisztviselő tagadta, hogy felháborodott volna, és rámutatott arra, hogy a panaszos által említett meghallgatásra más személyek jelenlétében került sor. E tisztviselő hangsúlyozta, hogy ellentétben azzal, amit a panaszos a feljegyzésében állított, mindig felhívta őt, hogy hívja fel az orvosi szolgálatot a betegségével kapcsolatos bármilyen aggály esetén.

Ami a panaszosnak az állítólagos „lettre de renvoi”-jával kapcsolatos nyilatkozatát illeti, a Bizottság rámutatott, hogy ez a levél egyszerűen arról tájékoztatta a panaszost, hogy szerződése 2004. szeptember 15-én lejár. A Bizottság véleménye szerint ez a levél nem tekinthető felmondó levélnek.

A panaszos további észrevételei

További észrevételeiben a panaszos elismerte, hogy a Bizottság nem volt köteles meghosszabbítani egy kisegítő alkalmazott szerződését. Ugyanakkor megismételte azon érvét, amely szerint szerződését kilenc alkalommal hosszabbították meg, és hogy hátrányos megkülönböztetés érte azon kollégáihoz képest, akiknek új szerződést ajánlottak, és akik ugyanazon kiválasztási vizsgákon feleltek meg. A panaszos az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, 1999. június 28-i 1999/70/EK tanácsi irányelvre (3), valamint a Bíróság C-53/04. sz. ügyben hozott ítéletére (4) hivatkozott. A panaszos álláspontja szerint a fentiek fényében a Bizottság nem bizonyította, hogy nem érte hátrányos megkülönböztetés, amikor úgy határozott, hogy nem ajánl fel neki szerződéses alkalmazotti állást. Rámutatott arra, hogy fogyatékossága tekintetében semmilyen védelemben nem részesült, és hogy határozott idejű szerződését a tagállamok nemzeti jogszabályai értelmében határozatlan idejű szerződéssé kellett volna alakítani.

A HATÁROZAT

1 Az ombudsman vizsgálatának hatóköre

1.1 A panaszos, aki fogyatékkal élő személy, 2001. október 16. és 2004. szeptember 15. között részmunkaidőben segédmunkatársként dolgozott az Európai Bizottságnál. 2004-ben a Bizottság luxembourgi Infrastrukturális és Logisztikai Hivatala interjúkat szervezett szerződéses alkalmazottak felvétele céljából a 2004–2006-os átmeneti időszakra. A panaszos sikeresen teljesítette a teszteket, és neve felkerült a megfelelő pályázók listájára. 2004. szeptember 14-én a Bizottság arról tájékoztatta a panaszost, hogy szerződését nem újították meg új szerződéses alkalmazotti minőségében. Az európai ombudsmanhoz benyújtott panaszában a panaszos azt állította, hogy a Bizottság méltánytalanul döntött úgy, hogy nem hosszabbítja meg szerződését, és fogyatékossága miatt hátrányos megkülönböztetés áldozata lett, mivel valamennyi munkatársának szerződéses alkalmazotti állást ajánlottak fel. Azt kérte, hogy a Bizottság hosszabbítsa meg a szerződését, vagy ajánljon fel neki szerződéses alkalmazotti állást.

1.2 Az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság véleményével kapcsolatos észrevételeiben a panaszos további olyan kérdéseket vetett fel, amelyek nem szerepeltek az eredeti panaszban. A panaszos azt állította, hogy 2004 júniusában áthelyezték egy másik szolgálathoz, annak ellenére, hogy az ottani munkakörülmények nem igazodtak fogyatékosságához, és a Bizottság Orvosi Szolgálata nem hívta fel rá a figyelmet, és nem is egyezett bele abba.

1.3 Az Ombudsman úgy véli, hogy e kérdések felvetésével a panaszosnak nem állt szándékában további állításokat előterjeszteni. Mindenesetre az ombudsman alapokmánya 2. cikkének (8) bekezdése kimondja, hogy „nem nyújtható be panasz az ombudsmanhoz a közösségi intézmények és szervek, valamint tisztviselőik és egyéb alkalmazottaik közötti munkakapcsolatokkal kapcsolatban, kivéve, ha az érintett személy kimerítette a belső igazgatási kérelmek és panaszok benyújtásának valamennyi lehetőségét, különösen a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) és (2) bekezdésében említett eljárásokat (...)”. A személyzeti szabályzat 90. cikkét az Európai Közösségek egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek 73. cikke értelmében a kisegítő alkalmazottakra is alkalmazni kell. Mivel úgy tűnik, hogy a panaszos korábban nem vetette fel ezeket a kérdéseket a Bizottságnak, az ombudsman nem tudna foglalkozni az ezekkel a kérdésekkel kapcsolatos állításokkal mindaddig, amíg a panaszos meg nem állapítja, hogy kimerítette a személyzeti szabályzat és az alkalmazási feltételek által rendelkezésére bocsátott belső jogorvoslati lehetőségeket.

2 A Bizottság állítólagosan tisztességtelen azon döntéséről, hogy nem hosszabbítja meg a panaszos szerződését

2.1 A panaszos azt állította, hogy az Európai Bizottság méltánytalanul döntött úgy, hogy nem hosszabbítja meg szerződését (5).

2.2 Véleményében az Európai Bizottság a közösségi bíróságok ítélkezési gyakorlatára hivatkozott, amely szerint "az Európai Közösségek egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek értelmében vett kisegítő alkalmazotti munkaszerződést az időbeli bizonytalanság jellemzi, mivel csak ideiglenes helyettesítésre vagy átmeneti jellegű, sürgős igényt kielégítő vagy nem egyértelműen meghatározott adminisztratív feladatok ellátásának lehetővé tételére használható fel. Mivel ezen alkalmazási feltételek célja, hogy az alkalmi személyzetet olyan feladatok ellátására bocsássák rendelkezésre, amelyek jellegüknél vagy az álláshely birtokosának távolléténél fogva bizonytalanok, egyértelmű, hogy az ilyen feltételek nem használhatók fel jogtalanul arra, hogy az ilyen személyzetet hosszú időre állandó feladatokra jelöljék ki.”

A Bizottság kijelentette továbbá, hogy a panaszos szerződését két okból nem hosszabbították meg. Először is, a szolgálat munkaterhének racionalizálását és egyes tevékenységek megszüntetését követően megszüntették azt a részleget, ahol a panaszos korábban dolgozott. A második ok az volt, hogy a panaszos nem volt motivált, és a csapatmunkával összeegyeztethetetlen magatartást tanúsított, ami megakadályozta a Bizottságot abban, hogy őt egy másik szolgálathoz helyezze át.

2.3 Észrevételeiben a panaszos rámutatott, hogy 2004. június 8-i levelében az Európai Bizottság kijelentette, hogy "[a] feladatok módosítása figyelembe veszi a "Felhasználók, válogatás és postai küldemények (…)" szakasz nem megfelelő szakmai magatartását."(6) A panaszos véleménye szerint ez a nyilatkozat nem személyesen rá, hanem az adott szakasz személyzetének valamennyi tagjára vonatkozott. A panaszos továbbá azzal érvelt, hogy a Bizottság nyilatkozatát soha nem előzte meg vagy követte hasonló értesítés, és hogy soha nem kapott írásbeli feljegyzést a szakmai képességeire vonatkozó negatív nyilatkozattal kapcsolatban.

2.4 Miután megvizsgálta a Bizottság véleményét és a panaszos észrevételeit, az ombudsman felkérte a Bizottságot, hogy két kérdésben nyújtson számára további tájékoztatást. Először is azt kérdezte a Bizottságtól, hogy milyen alapon véli úgy, hogy a panaszos nem motivált, és a csapatmunkával összeegyeztethetetlen magatartást tanúsít. Másodszor arra kérte a Bizottságot, hogy fejtse ki, hogy amennyiben úgy ítéli meg, hogy a panaszos nem motivált, és a csapatmunkával összeegyeztethetetlen magatartást tanúsít, miért tájékoztatta őt 2004. december 21-én kelt levelében arról, hogy meg fogja vizsgálni az állás felkínálásának lehetőségeit, és miért vette fel a kapcsolatot több olyan szolgálattal, amelyek felvehetik a kapcsolatot a panaszossal.

2.5 Válaszában az Európai Bizottság összefoglalva emlékeztetett arra, hogy 2004. május 10-én a panaszos - egyetértésével - új feladatokat kapott az "Y" szolgálattól. A Bizottság szerint ez a feladatváltozás a „Felhasználók, válogatás és postai küldemények” rovatban tanúsított nem megfelelő szakmai magatartásának tudható be, és a panaszosnak a feladatai módosítására irányuló kérelmére történt. A Bizottság szerint a felelős egységvezető és a panaszos között szervezett interjúk arra vonatkoztak, hogy a panaszosnak javítania kell feladatai ellátásán és pontosságán. A Bizottság végül rámutatott arra, hogy az illetékes egységvezető 2004. december 21-i levelének célja az volt, hogy jelezze, kész nem kizárni a panaszost a vizsgálat lehetőségéből, amennyiben a profiljának megfelelő álláshely válik elérhetővé. A Bizottság álláspontja szerint ez a megközelítés csak a szerződéses alkalmazotti álláshely kiválasztási eljárására vonatkozott, és nem tartalmazott semmilyen – pozitív vagy negatív – értékelést a panaszos pályázatáról.

2.6 További észrevételeiben a panaszos megismételte azon álláspontját, hogy nem volt olyan írásbeli dokumentum, amelyre a Bizottság az állítólagos nem megfelelő szakmai magatartásával kapcsolatos nyilatkozatát alapozta volna.

2.7 Az ombudsman megjegyzi, hogy a közösségi bíróságok ítélkezési gyakorlata szerint azok a pályázók, akiknek a neve szerepel a megfelelő pályázók listáján, nem szereztek jogot az adott üres álláshelyre való kinevezésre. Az Elsőfokú Bíróság úgy ítélte meg, hogy „(…) csupán jogosult, de nem jogosult a kinevezésre”(7). A közösségi bíróságok ítélkezési gyakorlata szerint ez a szabály még inkább alkalmazandó a szerződéses alkalmazottak felvételére, mivel a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság e tekintetben szélesebb mérlegelési jogkörrel rendelkezik a pályázók kiválasztása során (8). Az ombudsman megjegyzi továbbá, hogy 2004. május 10-i levelében, amelyben arról tájékoztatta a panaszost, hogy nevét felvették a szerződéses alkalmazottak felvételére szolgáló tartaléklistára, a Bizottság felhívta a panaszos figyelmét arra a tényre, hogy „(…) az Ön sikeres kiválasztási eljárása e tekintetben nem jelent a Bizottság részéről felvételi kötelezettséget”.

2.8 A jelen üggyel kapcsolatban az Ombudsman megjegyzi, hogy a panaszos 2001. október 16. óta dolgozott az Európai Bizottságnál egy kisegítő szerződés keretében, amelyet több alkalommal meghosszabbítottak. 2004. április 30-án a Bizottság jóváhagyta a panaszos szerződésének kilencedik meghosszabbítását négy és fél hónappal, azaz 2004. szeptember 15-ig. 2004. szeptember 14-i levelében az illetékes osztályvezető tájékoztatta a panaszost, hogy szerződése 2004. szeptember 15-én lejár.

2.9 Az ombudsman a fentiekből azt a következtetést vonja le, hogy 2004. szeptember 15-én a panaszos kisegítő szerződése lejárt.

2.10 Az ombudsman megjegyzi, hogy - amint azt a közösségi bíróságok is megállapították - a kisegítő szerződéseket időbeni bizonytalanság jellemzi. Tekintettel erre a tényre, és különleges körülmények hiányában a Bizottság nem volt köteles megújítani a panaszos szerződését, még akkor sem, ha azt korábban több alkalommal meghosszabbította.

2.11 Az Európai Bizottság kifejtette, hogy a panaszos szerződését két okból nem hosszabbították meg, nevezetesen azért, mert az érintett álláshelyet megszüntették, és hogy a panaszos motivációhiányt és a csapatmunkával összeegyeztethetetlen hozzáállást mutatott. Az ombudsman megjegyzi, hogy a panaszos nem vitatta a Bizottság által hivatkozott első indokot. Mivel azonban a panaszos azt állítja, hogy a Bizottság azon döntése, hogy nem hosszabbítja meg szerződését, tisztességtelen volt, az ombudsman úgy véli, hogy a Bizottság által hivatkozott második okot meg kell vizsgálnia.

2.12 Ami az Európai Bizottság azon érvét illeti, hogy a panaszosnak nem volt motivációja és hozzáállása összeegyeztethetetlen volt a csapatmunkával, az ombudsman megjegyzi, hogy az Európai Bizottság több interjút is szervezett a panaszossal (2004. március 16-án, április 1-jén és június 4-én), amelyekben arra ösztönözte őt, hogy javítsa feladatai ellátását és pontosságát. A panaszos ezt nem vitatta.

2.13 Ezenkívül az Európai Bizottság 2004. június 8-i levelében olyan észrevételeket tett, amelyek azt mutatták, hogy nem teljesen elégedett a panaszos teljesítményével, és ismételten felkérte, hogy tegyen erőfeszítéseket a helyzet javítására. Ebben a levélben a Bizottság különösen a következőket állapította meg:

„A 2004. május 10-i és június 4-i interjúkat követően megerősítem Önnek, hogy az Ön munkája ezentúl a következő feladatokból fog állni: (…) (angol nyelven)

(...) Ez a feladatkör-módosítás figyelembe veszi a "Felhasználók, válogatás és mail´" szakasz nem megfelelő szakmai magatartását, valamint az egyszerű adminisztratív feladatok elvégzésére irányuló kívánságát. Felkérem Önt, hogy tegye meg a szükséges erőfeszítéseket annak érdekében, hogy új feladatait kielégítő módon végezze el, és kérje kollégáitól és feletteseitől az Ön által szükségesnek tartott segítséget és információkat. Sok sikert kívánok az új munkádhoz"(9).

Az ombudsman úgy véli, hogy még ha nem is zárták ki teljesen, hogy a „Felhasználók, válogatás és postai küldemények” részben szereplő „hiányosságokra” való hivatkozás más személyeket is érinthetett, egyértelmű, hogy azt a panaszos saját teljesítményére vonatkozó megjegyzésként szánták.

2.14 Ami a panaszos azon érvét illeti, miszerint a Bizottság nyilatkozatát soha nem előzte meg vagy követte hasonló közlemény, és hogy soha nem kapott olyan írásbeli észrevételt, amely negatívan értékelte volna a munkáját, az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság által a panaszossal 2004. március 16-án, április 1-jén és június 4-én szervezett interjúkból kiderül, hogy a panaszos teljesítményével és hozzáállásával kapcsolatos negatív véleményeket már szóban is közölték vele. A fent említettek szerint a panaszos ezt nem vitatta. Ilyen körülmények között az a tény, hogy ezeket az értékeléseket nem hozták írásban a panaszos tudomására, e vizsgálat szempontjából nem releváns.

2.15 Az illetékes osztályvezető 2004. december 21-i levelével kapcsolatban az ombudsman megjegyzi, hogy e levél szövege a következő:

„Teljesen tisztában vagyok az Ön helyzetével, és kapcsolatba léptem azokkal a szolgálatokkal, amelyek valószínűleg szerződéses alkalmazotti állást kínálnak Önnek, de nem jártak sikerrel.

Bár megértem csalódottságát amiatt, hogy nem ajánlottak fel Önnek szerződéses alkalmazotti állást, csak megerősíteni tudom, hogy sem a határozott időre szóló szerződéssel rendelkező korábbi kisegítő alkalmazotti jogállása, sem a szerződéses alkalmazott felvételére irányuló kiválasztási eljárásban elért sikere nem jogosítja fel Önt arra, hogy automatikusan szerződéses alkalmazotti szerződést ajánljanak fel Önnek.

Biztosíthatom, hogy amennyiben egy szolgálat az Ön profiljával rendelkező személyt kíván felvenni, haladéktalanul tájékoztatom arról, hogy Ön sikeresen teljesítette az OIL által szervezett kiválasztási eljárást”(10).

2.16 Az ombudsman azon a véleményen van, hogy a Bizottság által a további információkérésekre adott válaszokban e levéllel kapcsolatban adott magyarázatok, és különösen az a kijelentése, hogy e levél célja az volt, hogy jelezze az illetékes osztályvezető készségét arra, hogy ne zárja ki a panaszost a vizsgálat lehetőségéből, amennyiben a profiljának megfelelő álláshely válik elérhetővé, ésszerűnek tűnik. A vonatkozó levél nem tartalmaz arra vonatkozó nyilatkozatot, hogy a panaszos munkája során megfelelt volna a Bizottság valamennyi elvárásának.

2.17 A panaszos arra is hivatkozott, hogy az Európai Bizottság kilenc alkalommal hosszabbította meg kisegítő alkalmazotti szerződését. Az ombudsman egyetért azzal, hogy a munkaszerződés meghosszabbítására vonatkozó határozatot általában csak akkor hozzák meg, ha a munkáltató elégedett a munkavállaló teljesítményével. A fent említettek szerint azonban a panaszos nem vitatja, hogy a 2004. március 16-án, április 1-jén és június 4-én tartott interjúk alkalmával közölték vele, hogy javítania kell a teljesítményét. Úgy tűnik, hogy a panaszos szerződésének utolsó meghosszabbítását a Bizottság 2004. április 30-án hagyta jóvá. Ilyen körülmények között ez utóbbi meghosszabbítás nem bizonyítja, hogy a Bizottság elégedett volt a panaszos munkájával. Ellenkezőleg, úgy is értelmezhető, hogy a Bizottság, bár elégedetlen volt a panaszos teljesítményével, egyszerűen hajlandó volt a panaszosnak további esélyt adni teljesítményének javítására.

2.18 A fentiekre tekintettel az Ombudsman úgy véli, hogy a panaszos nem bizonyította azon állítását, miszerint a Bizottság méltánytalanul döntött úgy, hogy nem hosszabbítja meg a szerződését. Az ombudsman ezért nem állapít meg hivatali visszásságot a Bizottság részéről ezzel az állítással kapcsolatban.

3 Az arra vonatkozó állításról, hogy a panaszos hátrányos megkülönböztetés áldozata volt
a fogyatékossága miatt

3.1 A panaszos azt állította, hogy fogyatékossága miatt hátrányos megkülönböztetés érte, mivel valamennyi munkatársának szerződéses alkalmazotti állást ajánlottak fel.

3.2 Véleményében az Európai Bizottság megállapította, hogy két másik kollégát, akiknek a neve ugyanabba a tartaléklistába került, mint a panaszosé, nem vettek fel szerződéses alkalmazottként. Ami azt a tényt illeti, hogy a pályázók orvosi vizsgálatát követően a panaszos szerződéses alkalmazotti álláshelyre való alkalmasságát csak fenntartással hagyták jóvá, a Bizottság rámutatott arra, hogy a panaszos fogyatékossága már ismert volt a Bizottság Orvosi Szolgálata előtt, mivel két évig és tizenegy hónapig dolgozott a Bizottságnak. A Bizottság előadta, hogy a tartalékos alkalmasságról szóló értesítés egyetlen következménye pénzügyi jellegű, amely a Bizottság pénzügyi felelősségének korlátozásában áll rokkantság és elhalálozás esetén, valamint a szociális biztonság tekintetében is. Hangsúlyozta, hogy a panaszos neve mindenképpen felkerült a tartaléklistára, és továbbra is rajta van. A Bizottság kifejtette, hogy a panaszosnak nem ajánlottak fel álláshelyet, mivel a Bizottság Infrastrukturális és Logisztikai Hivatalában nem állt rendelkezésre a szakmai készségeinek megfelelő álláshely.

3.3 Az ombudsman emlékeztet arra, hogy a megkülönböztetésmentesség és az egyenlő bánásmód elve a közösségi jog egyik alapelve, amelyet az EK-Szerződés 13. cikke, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. cikke rögzít. Ezt az elvet a személyzeti szabályzat 1d. cikkének (1) bekezdése is megerősíti, amely szerint „tilos minden megkülönböztetés, például (...) fogyatékosság (...) alapján. (...)” Amint azt a közösségi bíróságok ítélkezési gyakorlata(11) megállapította, az egyenlő bánásmód vagy a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve megköveteli, hogy az összehasonlítható helyzeteket ne kezeljék eltérő módon, kivéve ha az ilyen bánásmód objektíven igazolható, azaz objektív kritériumokon alapul.

3.4 A jelen ügyben az ombudsman megjegyzi, hogy az Infrastrukturális és Logisztikai Hivatal interjúkat szervezett szerződéses alkalmazottak felvétele céljából. E meghallgatásokat követően a panaszost felvették a vonatkozó tartaléklistára. Az ombudsman úgy véli, hogy pusztán az a tény, hogy a panaszosnak nem ajánlottak fel állást, önmagában és egyéb elemek hiányában nem bizonyítja az esetleges hátrányos megkülönböztetést. Azt is meg kell jegyezni, hogy a panaszos hátránya nem akadályozta meg a Bizottságot abban, hogy 2001-ben szerződést ajánljon fel neki, és ezt a szerződést több alkalommal megújítsa. A legfontosabb, hogy a Bizottság – anélkül, hogy ezt a panaszos vitatta volna – rámutatott arra, hogy két másik, ugyanazon tartaléklistán szereplő nyertes pályázó sem kapott szerződéses alkalmazotti szerződésre vonatkozó ajánlatot.

3.5 Ilyen körülmények között az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy nincs prima facie bizonyíték a hátrányos megkülönböztetésre. Az Ombudsman azonban megjegyezte, hogy a panaszos a panaszával együtt benyújtott egy 2004. december 20-i feljegyzést, amelynek tartalma arra utalt, hogy a panaszos fogyatékossága lehetett az egyik oka annak, hogy a szerződését nem hosszabbították meg. Véleménye szerint a Bizottság nem foglalkozott ezzel a feljegyzéssel. Tekintettel a panaszos állításának súlyosságára, az ombudsman úgy ítélte meg, hogy az említett feljegyzés tartalmával foglalkozni kell. Az ombudsman ezért 2006. október 10-én felkérte a Bizottságot, hogy nyilvánítson véleményt a 2004. december 20-i feljegyzésben említett vonatkozó kérdésekről.

3.6 Válaszában az Európai Bizottság kijelentette, hogy a panaszos által a panaszához csatolt feljegyzésben tett ténymegállapítások nem felelnek meg a valóságnak. A Bizottság felkérte az e nyilatkozatok által érintett tisztviselőket, hogy tegyék meg észrevételeiket. A Bizottság szerint ezek a tisztviselők hivatalosan vitatták a panaszos nyilatkozatait.

3.7 A válaszhoz fűzött észrevételeiben a panaszos elismerte, hogy az Európai Bizottság nem köteles meghosszabbítani egy kisegítő alkalmazott szerződését. Hivatkozott azonban az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, 1999. június 28-i 1999/70/EK tanácsi irányelvre, valamint a Bíróság C-53/04. sz. ügyben hozott ítéletére. A panaszos szerint a Bizottság nem bizonyította, hogy nem érte hátrányos megkülönböztetés, amikor úgy határozott, hogy nem ajánl fel neki szerződéses alkalmazotti állást. Azt állította, hogy fogyatékossága tekintetében semmilyen védelemben nem részesült, és hogy határozott idejű szerződését a tagállamok nemzeti jogszabályai értelmében határozatlan idejű szerződéssé kellett volna alakítani.

3.8 Az ombudsman megjegyzi, hogy a panaszos nem tett észrevételt a Bizottság válaszával kapcsolatban arra a tényre vonatkozóan, hogy a Bizottság véleménye szerint a 2004. december 20-i feljegyzésében tett nyilatkozatai nem feleltek meg a valóságnak. A panaszos további bizonyítékokkal sem támasztotta alá azt az álláspontját, hogy hátrányos megkülönböztetés történt. Az ombudsman úgy véli, hogy sem az 1999. június 28-i 1999/70/EK tanácsi irányelv, sem a Bíróság C-53/04. sz. ügyben hozott ítélete nem releváns ebben az összefüggésben. Mind az irányelv, mind az ítélet arra a kérdésre vonatkozik, hogy az egymást követő rövid távú szerződések eredményezhetnek-e tartós munkaviszonyt. Ezt a kérdést azonban a panaszos a jelen ügyben sem a Bizottsághoz benyújtott beadványaiban, sem az ombudsmanhoz benyújtott panaszában nem vetette fel. Mindenesetre úgy tűnik, hogy sem az irányelv, sem az ítélet nem utal arra, hogy a fogyatékosságon alapuló hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó állítás esetén a bizonyítási tehernek mindig a munkáltatóra kell hárulnia.

3.9 A fentiek fényében az ombudsman úgy véli, hogy a panaszos nem bizonyította azt az állítását, hogy fogyatékossága miatt hátrányos megkülönböztetés áldozata lett volna.

3.10 A fentiek alapján az ombudsman nem állapít meg hivatali visszásságot a panasz ezen aspektusával kapcsolatban.

4 A panaszos állításai

4.1 A panaszos azt kérte, hogy az Európai Bizottság hosszabbítsa meg szerződését, vagy ajánljon fel neki szerződéses alkalmazotti állást.

4.2 Az Európai Bizottság nem nyilatkozott a panaszos állításairól.

4.3 Tekintettel a fenti 2.18. és 3.10. pontban kifejtett következtetéseire, az ombudsman úgy véli, hogy e követeléseknek nem lehet helyt adni.

5 Következtetések

Az ombudsman e panasszal kapcsolatos vizsgálatai alapján úgy tűnik, hogy a Bizottság nem követett el hivatali visszásságot. Az ombudsman ezért lezárja az ügyet.

Erről a határozatról a Bizottság elnökét is tájékoztatni fogják.

Tisztelettel:

 

P. Nikiforos DIAMANDOUROS

---

(1) A 43/84. sz., Maag kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 1985., 2581. o.).

(2) Az ombudsman szolgálatai által készített fordítás az eredeti francia változatból: "Ce changement de travail tient compte de l'insuffisance des prestations à la section "Huissiers, Tri Courrier" (…)".

(3) HL 1999. L 175., 43. o.

(4) A C-53/04. sz., Marrosu és Sardino ügyben hozott ítélet (EBHT 2006., I-7213. o.).

(5) Az ombudsman tudomásul veszi, hogy a panaszos azt állítja, hogy a Bizottság méltánytalanul döntött úgy, hogy nem újítja meg szerződését az új szerződéses alkalmazotti jogállás alapján.

(6) Az ombudsman szolgálatai által készített fordítás az eredeti francia változatból: "Ce changement de travail tient compte de l'insuffisance des prestations à la section "Huissiers, Tri Courrier" (…)".

(7) Lásd a T-1/90. sz., Pérez-Mínguez Casariego kontra Bizottság ügyben hozott ítéletet (EBHT 1991., II-143. o.). Lásd még a személyzeti szabályzat 30. cikkének (2) bekezdését, amely kimondja, hogy „[a] kinevezésre jogosult hatóság dönt arról, hogy e [megfelelő] jelöltek közül melyiket nevezi ki az üres álláshelyekre.”

(8) Lásd a T-217/96. sz., Fabert-Goossens kontra Bizottság ügyet (EBHT-KSZ 1998., I-A-607. o. és II-1841. o.).

(9) Az ombudsman szolgálatai által készített fordítás az eredeti francia változatból: " à nos entretiens des 10 mai et 4 juin 2004, je vous confirme que votre travail comprendra dorénavant les tâches suivantes: (…) Ce changement de travail tient compte de l'insuffisance des prestations à la section "Huissiers, Tri, Courrier" et du souhait que vous avez exprimé, à savoir exécuter des tâches administratives simples. à faire les efforts nécessaires pour donner satisfaction dans vos nouvelles tâches et à demander à vos collègues et vos supérieurs l'aide et les informations dont vous estimez avoir besoin - Egészségfigyelő Je vous souhaite plein succès dans votre futur travail".

(10) Az ombudsman szolgálatai által készített fordítás az eredeti francia változatból: "(…) je suis bien informé de votre situation et j’ai eu des contacts avec les services susceptibles de pouvoir vous offrir un contrat d’agent contractuel, mais sans résultats. à contrat de durée déterminée ni votre réussite à la sélection pour agents contractuels ne vous ouvre droit à l’octroi automatique d’un contrat d’agent contractuel, a továbbiakban: szerződési feltételek. Soyez rassuré que si un service cherchait quelqu’un avec votre profil, je n’hésiterai pas lui signaler le fait que vous avez réussi la sélection organisée par l’OIL”.

(11) Lásd például a T-207/95. sz., Ibarra Gil kontra Bizottság ügyet (EBHT-KSZ 1997., I-A-13. o. és II-31. o.).