Strasbourg, 2007. július 4.

Elnök úr,

Az Európai Közösséget létrehozó szerződés 195. cikke értelmében az európai ombudsman saját kezdeményezésére vizsgálatokat folytathat a közösségi intézmények és szervek tevékenysége során felmerülő esetleges hivatali visszásságokkal kapcsolatban.

2003. november 19-én tájékoztattam Önt arról a döntésemről, hogy vizsgálatot indítok a fogyatékossággal élő személyek integrációja tárgyában, különös tekintettel a Bizottság által annak biztosítása érdekében elfogadott intézkedésekre, hogy a fogyatékossággal élő személyeket ne érje hátrányos megkülönböztetés az intézménnyel fennálló kapcsolataikban. Kértem, hogy 2004. február 29-ig nyújtsa be véleményét.

2004. március 3-án a Bizottság megküldte nekem véleményét, amelyet ezt követően közzétettek az ombudsman honlapján. 2004. március 16-án elküldtem a Bizottság véleményének egy példányát az Európai Unió valamennyi nemzeti ombudsmanjának.

2004. április 28-án nyílt levelet tettem közzé a honlapomon, amelyben felkértem a nyilvánosságot, hogy tegye meg észrevételeit a Bizottság véleményével kapcsolatban. 2004 májusa és szeptembere között jelentős számú hozzászólást kaptam a nyilvánosságtól, nem kormányzati szervezetektől és nemzeti ombudsmanoktól.

Ezen észrevételek alapján 2005. október 28-án további információkat kértem a Bizottságtól. 2006. március 13-án a Bizottság megküldte második véleményét, amelyet az ombudsman honlapján is közzétettek. A Bizottság 2007. január 23-án kiegészítő információkat küldött.

Azért írok most, hogy tájékoztassam Önöket a vizsgálat eredményeiről.

 

A VIZSGÁLAT OKAI

A vizsgálatot megindító, az Európai Bizottsághoz intézett levelében az ombudsman elismerte, hogy a fogyatékkal élők a Közösség lakosságának jelentős részét teszik ki. Amint azt mind az európai intézmények, mind a tagállamok nyilvánosan kijelentették, az emberek e csoportja számos olyan akadállyal szembesül, amelyek gátolják őket az esélyegyenlőség, a függetlenség, valamint a teljes gazdasági és társadalmi integráció elérésében (1). A Közösséget ezért sürgették, hogy fokozza hozzájárulását a fogyatékkal élők esélyegyenlőségének előmozdításához, a társadalomba való beilleszkedésük érdekében.

Az ombudsman felvázolta az uniós intézmények által e kérdés kezelése érdekében tett legfontosabb belső és külső kezdeményezéseket.

Általános intézkedések

2000. május 10-én a Bizottság elfogadta „A fogyatékossággal élő személyek akadálymentes Európája felé” című közleményt (a továbbiakban: a közlemény), amelyben kötelezettséget vállal arra, hogy átfogó és integrált stratégiát dolgoz ki és támogat a fogyatékossággal élő személyek hozzáférését szükségtelenül korlátozó társadalmi, építészeti és tervezési akadályok kezelésére (2). Az Európai Parlament egyhangúlag hasonló állásfoglalást fogadott el (3).

Az Európai Unió Tanácsa 2001. december 3-án megállapodott arról, hogy 2003-at a fogyatékkal élők európai évének nyilvánítja (4). Elismerte, hogy a fogyatékossággal élő személyekkel szembeni megkülönböztetés továbbra is érvényesül, gyakran az információhiány és a hozzáállással kapcsolatos problémák miatt. Azzal, hogy 2003-at a fogyatékkal élők évének nyilvánította, a Tanács arra törekedett, hogy a társadalom jobban megértse a fogyatékkal élők jogait, szükségleteit és lehetőségeit, valamint hogy ösztönözze az összes partner közötti szinergiákat az információáramlás és a bevált gyakorlatok cseréjének előmozdítása érdekében.

E csoport különleges helyzetét és a támogató intézkedések szükségességét az Európai Unió Alapjogi Chartája is megemlíti, amelynek 26. cikke kimondja, hogy:

„Az Unió elismeri és tiszteletben tartja a fogyatékossággal élő személyek jogát az önállóságuk, társadalmi és foglalkozási beilleszkedésük, valamint a közösség életében való részvételük biztosítását célzó intézkedésekre.”

A különböző uniós intézmények és szervek egyéni fellépései

Szem előtt tartva azokat a lehetséges problémákat, amelyekkel a fogyatékossággal élő személyek szembesülnek ahhoz, hogy uniós tisztviselővé váljanak vagy karrierjüket ilyen minőségükben fejlesszék, az uniós intézmények 1998-ban elfogadták a fogyatékossággal élő személyek foglalkoztatására vonatkozó bevált gyakorlatok kódexét (a továbbiakban: a bevált gyakorlatok uniós kódexe), amely tartalmazza az e területre vonatkozó politikájukat, valamint a kapcsolódó intézkedésekkel kapcsolatos szolgálataikra vonatkozó iránymutatásokat (5). A kódex számos intézkedést irányzott elő a következő területeken:

• Felvétel: Minden ésszerű intézkedést meg kell hozni annak biztosítása érdekében, hogy a fogyatékossággal élő személyek a többi pályázóval azonos feltételek mellett vehessenek részt a versenyvizsgákon.
• Szakmai előmenetel: A fogyatékossággal élő tisztviselők pályafutása során ügyelni kell arra, hogy elkerüljék az olyan munkaköri követelményeket, amelyek nem kapcsolódnak a munkához, és amelyek kizárhatják a fogyatékossággal élő személyeket.
• Munkakörnyezet: Minden ésszerű lépést meg kell fontolni az épületekhez, valamint az irodahelyiségekhez és -felszerelésekhez való hozzáféréssel kapcsolatos problémák minimalizálása érdekében.
• Tájékoztatás és tudatosság: Az uniós bevált gyakorlatok kódexét a személyzet minden tagja megkapja. A vizsgabizottság tagjai a fogyatékossággal kapcsolatos tudatosságot célzó képzéseken vesznek részt.
• Nyomon követés: Minden intézménynek ki kell jelölnie egy tisztviselőt vagy szervet, aki vagy amely felelős az uniós bevált gyakorlatok kódexének végrehajtásáért.

A közleményben a Bizottság megismételte az uniós bevált gyakorlatok kódexében meghatározott kötelezettségvállalásokat, és további intézkedéseket határozott meg annak érdekében, hogy szolgálatai előmozdítsák a bevált gyakorlatok fejlesztését. A felvázolt intézkedések a következők voltak:

1. Foglalkoztatás: A Bizottság megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy megkönnyítse a fogyatékossággal élő személyek számára az európai közszolgálatban való munkavállalást (versenyvizsgák szervezése; szakmai előmenetel; igazgatási segítségnyújtás; felszerelt irodák és épületek; álláshelyek azonosítása). Ösztönözni fogja a személyzetet, hogy vegyen részt tudatosságnövelő képzésen.
2. A Bizottság helyiségeinek megközelíthetősége: A Bizottság törekedni fog annak biztosítására, hogy irodái és létesítményei hozzáférhetők legyenek a fogyatékkal élő alkalmazottak és a szolgálatait látogató polgárok számára.
3. Tájékoztatás és kommunikáció: A Bizottság módosítani fogja a bizottsági dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó iránymutatásait annak biztosítása érdekében, hogy a kiadványok és információk alternatív formátumban hozzáférhetők legyenek a fogyatékossággal élő személyek számára. Hasonlóképpen, az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványainak Hivatala biztosítani fogja, hogy a fogyatékossággal élő polgárok jobban hozzáférjenek az információihoz.
4. Európai Iskolák: A Bizottság támogatni fogja az Európai Iskolák arra irányuló erőfeszítéseit, hogy jobban integrálják a fogyatékossággal élő tanulókat.
5. Belső koordináció: A Bizottság szolgálatai a fogyatékossággal kapcsolatos kérdésekkel kapcsolatos ellenőrzési eszközök és információk kifejlesztésén fognak dolgozni. Céljuk, hogy célzott iránymutatást készítsenek a fogyatékossággal élő személyek számára, akik segítséget kérnek az uniós programokkal kapcsolatos tájékoztatáshoz.

A Parlament üdvözölte ezeket az intézkedéseket, és kiegészítő kezdeményezések végrehajtására szólított fel (6). A Parlament különösen azt javasolta, hogy hozzanak létre egy intézményközi csoportot, amely megvizsgálja a fogyatékossággal élő személyek uniós intézményekhez való hozzáférésének és az üléseken való tényleges részvételének feltételeit, valamint a megfelelő munkaerő-felvételi és foglalkoztatási feltételeket. A Parlament kérte, hogy ez az intézményközi csoport rendszeresen készítsen nyilvános jelentéseket az uniós bevált gyakorlatok kódexének végrehajtása érdekében tett erőfeszítésekről, és kövesse nyomon az annak biztosítása terén elért eredményeket, hogy a fogyatékossággal élő személyek – mind a munkavállalók, mind a látogatók – teljes körű hozzáféréssel rendelkezzenek valamennyi uniós intézményhez. Javasolták továbbá, hogy valamennyi uniós intézmény készítsen időszakos jelentéseket. Ezeknek a jelentéseknek olyan információkat kell tartalmazniuk, mint például az alkalmazott fogyatékkal élők száma és az ebbe a kategóriába tartozó személyek által betöltött álláshelyek.

Végrehajtási intézkedések

Az ombudsman üdvözölte a Bizottság egyértelmű kötelezettségvállalásait azokkal az emberekkel szemben, akik társadalmunk egyik leghátrányosabb helyzetű ágazatát alkotják. Az ombudsman véleménye szerint helyzetük súlyossága megköveteli, hogy a kinyilvánított kötelezettségvállalásokat hatékony intézkedések révén hajtsák végre. A megfelelő ügyintézéshez gyors és hatékony fellépésre van szükség e kötelezettségvállalások végrehajtása érdekében.

Az ombudsman ezért hasznosnak tartotta a Bizottság által ezen a területen tett intézkedések felülvizsgálatát, valamint annak értékelését, hogy azok összhangban vannak-e az intézmény jogi kötelezettségeivel és kinyilvánított kötelezettségvállalásaival.

Az ombudsman úgy határozott, hogy vizsgálatának hatókörét a Bizottságra korlátozza, tekintettel ezen intézménynek az EU intézményi keretében betöltött központi szerepére és a fogyatékossággal élő személyekkel szembeni, a közleményében meghatározott konkrét kötelezettségvállalásaira. Az ombudsman egyértelművé tette, hogy ezt követően mérlegelni fogja, hogy a vizsgálat eredményének fényében szükség van-e a vizsgálat hatókörének kiterjesztésére és más uniós intézmények bevonására.

Az ombudsman felkérte a Bizottságot, hogy tegyen jelentést a következőkről: i. az általa annak biztosítása érdekében hozott vagy meghozni kívánt intézkedések, hogy a fogyatékossággal élő személyeket ne érje hátrányos megkülönböztetés az intézménnyel fenntartott kapcsolataik során, valamint ii. elfogadásuk ütemterve.

A VIZSGÁLAT

A Bizottság véleménye

A Bizottság véleménye a következőképpen foglalható össze:

A Bizottság hangsúlyozta, hogy kiemelt prioritásként kezeli a fogyatékossággal élő személyek esélyegyenlőségére való törekvést, és különös erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy elkerülje a hátrányos megkülönböztetést a fogyatékossággal élő személyekkel való kapcsolataiban, legyenek azok akár a nyilvánosság tagjai, akár a személyzet tagjai. A Bizottság elismerte, hogy még többet kell tenni a fogyatékkal élők azon jogának előmozdítása érdekében, hogy a társadalom minden területén teljes mértékben részt vehessenek. Kijelentette, hogy továbbra is törekedni fog pozitív változásokra ezen a területen, és törekedni fog arra, hogy növelje a fogyatékossággal élő személyek arányát a személyzetében.

A Bizottság különösen az elmúlt években tett számos kezdeményezésére hivatkozott annak biztosítása érdekében, hogy az esélyegyenlőség elve valósággá váljon a fogyatékossággal élő személyzete és azon fogyatékossággal élő személyek számára, akik részt kívánnak venni a Bizottság által szervezett versenyvizsgákon. E kezdeményezéseknek jogalkotási és nem jogalkotási javaslatokat egyaránt magukban kell foglalniuk.

A jogalkotási javaslatok a személyzeti szabályzat módosítására vonatkoznak, amely összetett és időigényes folyamat, és amely e hivatalból indított vizsgálat megindításakor a befejezéséhez közeledett. A nem jogalkotási javaslatok közé tartozik, hogy a fogyatékossággal élő személyek kérésére különleges létesítményeket biztosítsanak a munkaerő-felvételi versenyvizsgákon; a fogyatékossággal élő személyek foglalkoztatására vonatkozó bevált gyakorlatok új kódexének elfogadása; valamint bizonyos szakpolitikai dokumentumok Braille-írással történő rendelkezésre bocsátása.

A Bizottság célja az volt, hogy megkönnyítse a fogyatékossággal élő személyek számára a nyílt versenyvizsgákon való részvételt. A Bizottság arra is törekedett, hogy lehetővé tegye a Bizottságnál dolgozó fogyatékkal élő tisztviselők, valamint a szolgálatuk során fogyatékkal élővé váló tisztviselők számára, hogy szükség esetén személyre szabott munkafeltételekben részesüljenek, és az összes többi tisztviselővel azonos színvonalú szakmai előmeneteli pályát kövessenek.

A Bizottság a következő részleteket közölte:

(1) Foglalkoztatás: A Bizottság kifejtette, hogy az elmúlt években számos kezdeményezést tett annak biztosítása érdekében, hogy az esélyegyenlőség elve megvalósuljon a fogyatékossággal élő személyzete és azok számára, akik részt kívánnak venni a felvételi eljárásban. E tekintetben hivatkozott a 2004. május 1-jén hatályba lépett új személyzeti szabályzatra, valamint a felvételi eljárásoknak az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) által bevezetett módosításaira.

Ami az új személyzeti szabályzatot illeti, az intézmény megjegyezte, hogy az beépítette az EK-Szerződés 13. cikkében foglalt megkülönböztetésellenes rendelkezéseket, és az 1d. cikk (1) bekezdésébe egyértelmű jogi nyilatkozatot illesztett be, amely szerint tilos minden, többek között a fogyatékosságon alapuló megkülönböztetés. Ezek a szabályok felhatalmazták a kinevezésre jogosult hatóságot arra, hogy helyt adjon a fogyatékossággal élő személyzet „észszerű alkalmazkodás” iránti valamennyi észszerű kérelmének, amennyiben ezek a könnyítések nem rónak indokolatlan terhet az intézményre.

A tisztviselők felvételével kapcsolatban a Bizottság kifejtette, hogy az EPSO javította a Bizottságon belüli foglalkoztatási kilátásokkal kapcsolatos nyilvánosságát annak érdekében, hogy felkeltse a fogyatékossággal élő potenciális pályázók érdeklődését. Hozzátette, hogy erőfeszítéseket tettek annak biztosítására is, hogy a belső weboldalak könnyen hozzáférhetők legyenek, és amennyiben a fogyatékossággal élő személyek sikeresek a munkaerő-felvételi versenyvizsgákon, pozitív intézkedésekre kerül sor annak érdekében, hogy segítsék őket a megfelelő állások megtalálásában. Megjegyezte, hogy szolgálatai jelentést adtak ki a látássérült pályázók felvételi eljárásának hozzáférhetőségéről is.

(2) A Bizottság helyiségeinek megközelíthetősége: A Bizottság kifejtette, hogy szolgálatai által 2002-ben végzett felmérés alapján Infrastrukturális és Logisztikai Hivatala (a továbbiakban: OIB) olyan fejlesztéseket tervezett, amelyek célja a fogyatékkal élők számára a Bizottság helyiségeibe való bejutás megkönnyítése. Ezen túlmenően az e helyiségekre alkalmazandó szabványokra vonatkozó dokumentum új változatának belső szabályokat kell tartalmaznia a bejutás, az épületeken belüli mozgás, a vészhelyzet esetén történő evakuálás és a szaniterberendezések biztosítása érdekében.

(3) Tájékoztatás és kommunikáció: A Bizottság megjegyezte, hogy számos fontos dokumentumot készítettek Braille-írással, többek között a Bizottság reformjáról szóló fehér könyvet és a fogyatékossággal élő személyek munkakörülményeinek javításáról szóló konzultatív dokumentumot. Ezek a dokumentumok két könyvtárban is megtekinthetők. 2001 szeptemberében az intézmény közleményt fogadott el az „eEurope 2002: A nyilvános weboldalak és tartalmuk akadálymentesítése” című bizottsági közlemény célja, hogy a weboldalakat akadálymentesebbé tegye az idősek és a fogyatékossággal élők számára. Már megkezdődött a munka annak érdekében, hogy az EUROPA honlap megfeleljen a nemzetközi szabványoknak („A” megfelelőségi szint), bár ezt a feladatot a jövőben el kellett végezni. A Bizottság rámutatott arra, hogy néhány felső szintű EUROPA-weboldal, például az EUROPA honlapja és a Bizottság honlapja már megfelel ezeknek a nemzetközi követelményeknek, mivel azokat az akadálymentességet szem előtt tartva alakították ki.

(4) Az Európai Iskolák: A Bizottság utalt az Európai Iskolák által 1999-ben létrehozott, a sajátos nevelési igényű tanulóknak szóló oktatási programra. A program mind a tanulási, mind a fizikai fogyatékossággal foglalkozott azzal a céllal, hogy a sajátos nevelési igényű tanulókat a lehető legnagyobb mértékben integrálja az iskolai életbe, például olyan szakosodott tanárok révén, akik osztálytámogatást nyújtanak a tanulóknak. Ennek megfelelően minden SEN hallgató számára személyre szabott programot határoznak meg, a tanuló képességei és igényei alapján, egy külön tanácsban, amely az igazgatóból, a tanárokból, a szülőkből és általában egy orvos szakemberből áll. A tanács eredménye egy évente megújítható szerződés, amely meghatározza az egyes felek által vállalt feladatokat. A Bizottság hangsúlyozta, hogy nincs egyéni költségvetési korlátozás a fogyatékossággal élő diákoknak nyújtott szolgáltatásokra vonatkozóan. A SEN programban részt vevő hallgatók száma évről évre növekszik. Előrehaladását szorosan figyelemmel kísérték, és 2004-ben mérlegelték az 1999. évi program felülvizsgálatát jövőbeli elfogadása céljából.

A Bizottság utalt az iskolák helyiségei átjárhatóságának kérdésére is. Megjegyezte, hogy számos épületet úgy építettek vagy alakítottak át, hogy azok megfeleljenek a fizikai fogyatékossággal élő személyek igényeinek. Ezenkívül a közelmúltban épített vagy felújított helyiségekbe beépítették a fogyatékossággal élő személyek hozzáférésére vonatkozó legújabb szabványokat. Bár az iskolák épületeibe való bejutás és azok fenntartása a tagállamok felelőssége, a Bizottság vállalta, hogy szükség esetén felveszi a kapcsolatot az illetékes hatóságokkal annak biztosítása érdekében, hogy az iskolák valamennyi épületét megfelelően átalakítsák.

(5) Belső koordináció: A Bizottság megemlítette a helyes gyakorlat kódexének legutóbbi felülvizsgálatát, amely 2003. november 25-én egy felülvizsgált kódex hivatalos elfogadásához vezetett. E kezdeményezés célja az volt, hogy beépítsen számos, elsősorban az új személyzeti szabályzat által előidézett jogi változtatást. A bevált gyakorlatok felülvizsgált kódexének célja, hogy befogadóbbá tegye a fogyatékossággal élő személyeket. Rendelkezik a következőkről: i. megfelelő irodahelyiségek, amelyeket az egyén sajátos igényei határoznak meg; megfelelő felvételi és kiválasztási eljárások annak biztosítására, hogy a fogyatékossággal élő jelöltek ne kerüljenek hátrányos helyzetbe; szaktanácsadás a tartaléklistán szereplő fogyatékkal élő jelöltek számára; iv. az olyan fizikai vagy műszaki környezeti akadályok felszámolása, amelyek problémákat okozhatnak a fogyatékossággal élő személyzet számára; v. tájékoztatás és figyelemfelkeltés, többek között a fogyatékosság kérdésével foglalkozó képzések révén; és vi. folyamatos nyomon követés és továbbfejlesztett eljárások a kódexben foglalt rendelkezések megfelelő alkalmazása érdekében, amelyeket a tisztviselő teljes pályafutása során el kell végezni.

A Bizottság hozzátette, hogy amint azt a helyes gyakorlat kódexének 8. szakasza előírja, 2004 folyamán tervezi e kódex rendelkezéseinek felülvizsgálatát a fogyatékossággal élő személyzetére vonatkozó alapadatok megállapítása érdekében. A Bizottság azt is bejelentette, hogy a jövőben névtelen statisztikai jelentést kíván közzétenni a felülvizsgálat során gyűjtött adatok alapján (7).

A nyilvánosság részvétele

2004. április 28-án az ombudsman nyílt levelet tett közzé honlapján, amelyben felkérte a nyilvánosságot, hogy tegye meg észrevételeit a Bizottság véleményével kapcsolatban. Levelében az ombudsman megjegyezte, hogy minden beérkezett észrevételt belefoglalnak az ombudsman vizsgálattal kapcsolatos aktájába, és végül továbbítják a Bizottságnak. Az ombudsman összesen 56 hozzászólást kapott a nyilvánosságtól, a nem kormányzati szervezetektől és a nemzeti ombudsmanoktól. Ezek az észrevételek, amelyek teljes terjedelme több száz oldalra terjedt ki, részletesen foglalkoztak a Bizottság véleményében említett valamennyi szemponttal. Mivel az ombudsman a Bizottságnak küldött, a vizsgálatot megindító 2003. november 19-i levelében kijelentette, hogy honlapján közzé kívánja tenni a vizsgálattal kapcsolatos valamennyi releváns dokumentumot, a nyilvánosság minden olyan észrevételét, amely nem volt bizalmas jellegű, szintén közzétették az ombudsman honlapján.

A Bizottság által a véleményében meghatározott kritériumok és kategóriák alapján a nyilvánosság által tett észrevételek összefoglalva a következők voltak:

1. Foglalkoztatás: Az észrevételeket benyújtók egy része szerint a Bizottság véleménye nem hivatkozott az A4301 költségvetési sorra, amely az intézmény legfontosabb eszköze a fogyatékossággal élő tisztviselők vagy a fogyatékossággal élő családtaggal rendelkező tisztviselők pénzügyi támogatására (8).

Úgy tűnik, hogy a Bizottság munkáltatói minőségében kétféle segítséget nyújt: i. jogszabályban előírt támogatás, mint a családi támogatások esetében, amelyek a személyzeti szabályzat [9] 67. cikkének (3) bekezdése értelmében lehetővé teszik a tisztviselő számára, hogy gyermeke fogyatékossága esetén az eltartott gyermek után járó rendes támogatás kétszeresét kapja; valamint ii. a fogyatékosságból eredő költségekhez való kiegészítő hozzájárulás az A4103 költségvetési tétel, az úgynevezett „fogyatékkal élőknek nyújtott kiegészítő támogatás” révén. A fogyatékkal élőknek nyújtott kiegészítő támogatás elosztását számos ideiglenes iránymutatás szabályozza, amelyek előírják, hogy a kedvezményezettnek az adóköteles családi jövedelemtől függően hozzájárulást kell fizetnie.

A nyilvánosság észrevételeiben azzal érveltek, hogy az ebből a vonalból származó támogatást továbbra is egyfajta szívességnek, nem pedig jognak tekintik. A forrásokat biztosító költségvetési sor ideiglenes, és a költségeket csak akkor térítik meg, ha elegendő forrás áll rendelkezésre. Ezenkívül az észrevételeket előterjesztő személyek egy részének véleménye szerint a Bizottság csak a jól dokumentált költségeket téríti meg. A kedvezményezetteknek jelentős hozzájárulást kell fizetniük, ami a nemzeti rendelkezések előnyeit élvező belföldi lakosokhoz képest hátrányos megkülönböztetésnek minősülhet. A legismertebb példák a fogyatékkal élő gyermekek speciális oktatásának költségei, annak ellenére, hogy a helyzet hasonló a szállítási vagy oktatási költségek tekintetében.

A fogyatékossággal élő személyek felvételét illetően a beérkezett észrevételek egy része (10) megállapította, hogy a Bizottság nem tűnt különösen átláthatónak az általa bejelentett proaktív felvételi módszerek tekintetében. Annak ellenére, hogy az intézmény véleményében megjegyezte, hogy almunkacsoportot hozott létre a látássérült pályázók felvételi eljárásainak hozzáférhetőségéről szóló jelentés kiadására, néhány hozzászóló úgy vélte, hogy ez a kezdeményezés nem elégséges, és hogy konkrét intézkedésekre van szükség valamennyi fogyatékossággal élő személy szükségleteinek kezeléséhez.

Egyes hozzászólók (11) véleménye szerint a Bizottság indokolatlanul pozitív képet festett azokról az intézkedésekről, amelyeket annak biztosítása érdekében tett, hogy a fogyatékossággal élő személyeket ne érje hátrányos megkülönböztetés, valamint ezen intézkedéseknek a munkaerő-felvételi politikájára gyakorolt pozitív hatásáról. Ennek megfelelően reálisabb helyzetképre volt szükség ahhoz, hogy figyelembe lehessen venni az évente felvett fogyatékossággal élő személyek számát. Ez a perspektíva idővel a helyzet megbízhatóbb értékeléséhez vezetne.

Egyes hozzászólók esetében a fogyatékossággal élő személyek aktívabb munkaerő-felvételi politikája csak pozitív megkülönböztetés révén valósítható meg, amely szerint az üres álláshelyek meghatározott százalékát, például az üres álláshelyek 5%-át a fogyatékossággal élő jelöltek számára kell fenntartani (12).

2. A Bizottság helyiségeinek megközelíthetősége: A nyilvánosságnak a probléma e vetületével kapcsolatos észrevételei általában meglehetősen kritikusak voltak a Bizottság politikájával szemben. Megállapították, hogy az intézmény indokolatlanul tagadta meg az összes uniós intézmény átfogó akadálymentesítési ellenőrzésében való részvételt, amelyet a Parlament 2003-ban indított el. Több hozzászóló azt is megjegyezte, hogy a brüsszeli ingatlanpolitikáról és -infrastruktúráról szóló bizottsági közlemény (13) kevés figyelmet szentelt a fogyatékossággal élő személyek számára biztosított akadálymentesség kérdésének (14).

Az észrevételeket előterjesztők közül néhányan azt is megemlítették, hogy a Bizottságnak minden helyiségében átfogó akadálymentesítési terveket kell elfogadnia a fogyatékossággal élő személyek számára, világosan meghatározott közép- és hosszú távú célkitűzésekkel (15).

3. Tájékoztatás és kommunikáció: A nyilvánosság által küldött észrevételek némelyike hangsúlyozta, hogy a Bizottságnak proaktívabb szerepet kell vállalnia az információk Európa-szerte történő terjesztésében (16).

Az észrevételeket benyújtók egy része szerint a Bizottságnak el kell ismernie, hogy nemcsak a látássérült személyek kérhetnek akadálymentes formátumú tájékoztatást, hanem más fogyatékossági csoportok, például a tanulási nehézségekkel küzdő személyek, a siketvakok és a siket személyek (17) is.

A fogyatékossággal élő személyek hozzáférése a Bizottság weboldalainak tartalmához nagy érdeklődést váltott ki a nyilvánosság körében. Javasolták, hogy független szakértők évente értékeljék a Bizottság honlapjait annak biztosítása érdekében, hogy ezek a honlapok megfeleljenek a nemzetközi szabványoknak (18). Megjegyezték továbbá, hogy különös figyelmet kell fordítani a fájlok PDF-formátumban való megjelenítése által okozott problémákra (19).

Míg a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a vakok és gyengénlátók számára Braille-írással készítsen anyagokat, a nyilvánosság nagyra értékelte, az észrevételeket benyújtók közül néhányan rámutattak arra, hogy az intézmény csak alternatív formátumként említette a Braille-írást. Véleményük szerint a Bizottságnak tovább kell lépnie annak biztosítása érdekében, hogy kérésre és indokolatlan késedelem nélkül valamennyi uniós dokumentum elérhető legyen a nyilvánosság számára számos alternatív formátumban, például Braille-írással, nagy betűkkel, hang- és elektronikus formátumban (20).

4. Az Európai Iskolák: A vizsgálat e vonatkozása jelentős figyelmet kapott a közvélemény körében, és a legtöbb észrevétel rendkívül kritikus volt mind a Bizottsággal, mind az Európai Iskolákkal szemben. A fő kritika azzal volt kapcsolatos, amit általában úgy tekintettek, hogy az iskolák nem ültették át hatékonyan a gyakorlatba a sajátos nevelési igényű gyermekek iskolai életbe való tényleges integrációja iránti kinyilvánított elkötelezettségüket (21).

A Bizottság által a sajátos nevelési igényű gyermekek integrációjára tett valamennyi vállalással szemben a nyilvánosságtól kapott észrevételek meglehetősen eltérő képet adtak a valós helyzetről, amelyben úgy tűnt, hogy a fogyatékkal élő tanulók integrációja a többségi oktatásba csak hosszú távon valósítható meg . E nyilvános észrevételek alapján úgy tűnt, hogy i. az iskolák gyakran megtagadták a sajátos nevelési igényű gyermekek befogadását azon az alapon, hogy helyiségeik nem rendelkeznek a fogyatékosság bizonyos típusainak kezeléséhez szükséges know-how-val vagy emberi erőforrásokkal (22); ii. az iskolák sajátos nevelési igényű tanulókra vonatkozó programja egyre korlátozóbb lett, mivel nem tettek valódi erőfeszítéseket az inkluzívabb oktatás előmozdítására (23); iii. a sajátos nevelési igényű gyermekeket gyakran nem fogadták igazán szívesen, és hiányzott az ilyen gyermekek beilleszkedéséhez szükséges képzett személyzet és támogatás (24); és iv. jelentős számú tanuló, akiknek szükségleteit az Európai Iskolák még mindig nem tudják kielégíteni, kénytelen volt alternatív iskolákat találni (25). Mivel az Európai Iskoláknak a fogyatékossággal élő gyermekekkel kapcsolatos jelenlegi politikáját kudarcnak tekintették, még azt is javasolták, hogy dolgozzanak ki teljesen új politikát a fizikai és tanulási fogyatékosságokkal kapcsolatban annak érdekében, hogy az iskolák az elitizmus helyett befogadóvá váljanak (26). Ebben az összefüggésben javasolták a "megelőző integráción" alapuló oktatási perspektíva szükségességét is (27).

Számos kritikai észrevétel hangzott el azzal kapcsolatban, hogy az Európai Iskolák hogyan gondoskodnak a sajátos nevelési igényű gyermekek szükségleteiről. Ezek közé tartoztak a következők:

• Az egyezményt, amely alapján a sajátos nevelési igényű gyermekek számára egyéni programokat hoznak létre, minden évben meg kell újítani. Következésképpen a szülők nem lehetnek biztosak abban, hogy a helyzet idővel hogyan alakul (28).
• Az iskolák nem tudtak megfelelő programokat kidolgozni bizonyos tanulási nehézségekre, például a diszlexiára, amelyre a tanárok általában nincsenek felkészülve. Megfelelő továbbképzést kellene biztosítani a tanárok számára arról, hogy miként támogathatják a diszlexiás tanulókat az osztályaikban (29).
• A sajátos nevelési igényű gyermekek szülei nem kapnak elegendő információt gyermekeik jogállásáról és esetleges előrehaladásáról, és aggodalmuknak adtak hangot az iskolák sajátos nevelési igényű tanulókkal foglalkozó tanácsadó csoportjaiba való lehetséges beavatkozásuk további korlátozására irányuló közelmúltbeli javaslatok miatt (30).
• Az egyes iskolák gyakran egymásnak ellentmondó módon hajtják végre az iskolák sajátos nevelési igényű gyermekekkel kapcsolatos politikáját. Ezért meg kellene fontolni a sajátos nevelési igényű tanulók koordinátori tisztségének létrehozását az egyes iskolákban (31).

A nyilvánosság által küldött észrevételek egy része az iskolák sajátos nevelési igényű tanulókkal kapcsolatos programjának a költségvetési megszorításokból eredő pénzügyi korlátait is hangsúlyozta. Megjegyezték, hogy a Bizottság azon állítása ellenére, hogy nem vezettek be egyedi költségvetési korlátozást, az általános költségvetési helyzet valójában korlátozta az egyes személyeknek nyújtandó támogatást (32).

5. Belső koordináció: Az észrevételeket benyújtók közül néhányan úgy vélték, hogy a Bizottság helyes gyakorlatra vonatkozó kódexe nem felelt meg az általa megfogalmazott elvárásoknak. Csalódottan állapították meg, hogy a Bizottság nem tett erőfeszítést arra, hogy a felülvizsgálati folyamat során konzultáljon a fogyatékossággal foglalkozó szervezetek képviselőivel. Számos kritikai észrevétel hangzott el a kódex egyes vonatkozásaival kapcsolatban, mint például az alapvető fogalmak szűk alkalmazási köre, beleértve a fogyatékosságot vagy a fogyatékosságon alapuló megkülönböztetést (33) vagy az integráció egyértelmű meghatározásának hiánya (34). Javasolták továbbá, hogy a kódex rendelkezései ne pusztán kritériumok vagy iránymutatások legyenek, hanem inkább kötelező erejű szabályok (35).

A nyilvánosság néhány észrevételében kiemelték, hogy a fogyatékossággal élő személyekkel együtt dolgozó valamennyi alkalmazott számára képzést kell előírni.

TOVÁBBI KÉRDÉSEK

A Bizottság véleményének és a beérkezett észrevételeknek a gondos mérlegelését követően az ombudsman arra az álláspontra helyezkedett, hogy a nyilvánosság által kifejezett aggályokat nyílt és átlátható párbeszéd keretében kell a Bizottság elé terjeszteni. E célból az ombudsman további tájékoztatást kért a Bizottságtól a következő kérdésekben:

1. Foglalkoztatás:

Foglalkoztatás és aránytalan terhek: A Bizottsághoz intézett levelében az ombudsman üdvözölte, hogy a 2004. május 1-jén hatályba lépett új személyzeti szabályzat 1d. cikkének (1) bekezdése tartalmazza a fogyatékosságon alapuló megkülönböztetés tilalmának elvét. Az ombudsman azonban megjegyezte, hogy e záradékok Bizottság általi értelmezése egy korábbi üggyel (1391/2002/JMA) összefüggésben az ombudsman 2005. május 27-i különjelentéséhez vezetett a Parlament számára. Tekintettel a Bizottság akkori észrevételeinek jellegére, az ombudsman helyénvalónak tartotta, hogy saját kezdeményezésű vizsgálata keretében felülvizsgálja e záradékok némelyikének Bizottság általi értelmezését. Az ombudsman rámutatott, hogy az 1391/2002/JMA ügyben kiadott részletes véleményében a Bizottság a személyzeti szabályzat 1d. cikkének (4) bekezdésére hivatkozott a fogyatékossággal élő tisztviselők számára a rájuk bízott feladatok ellátása érdekében biztosítandó szállás tekintetében. Ez a rendelkezés megállapítja, hogy a kinevezésre jogosult hatóságnak „észszerű alkalmazkodást” kell biztosítania, de csak olyan mértékben, amennyiben az ilyen intézkedések „nem rónak aránytalan terhet a munkáltatóra”. Észrevételeiben a Bizottság úgy tűnt, azt sugallja, hogy a megkülönböztetésmentesség elvének e korlátozása kiterjeszthető a fogyatékossággal élő személyeket érintő egyéb helyzetekre is.

A fentiekre tekintettel az ombudsman emlékeztetett arra, hogy a személyzeti szabályzat 1d. cikkének (6) bekezdése kifejezetten kimondja, hogy a megkülönböztetésmentesség elve alkalmazásának korlátozását objektív és észszerű okoknak kell indokolniuk, és annak az általános érdeken alapuló jogszerű célkitűzésekre kell irányulnia. Az ombudsman ezért tájékoztatást kért a következőkről:

A Bizottság által annak érdekében meghatározandó kritériumok vagy iránymutatások, hogy segítse szolgálatait annak eldöntésében, hogy a fogyatékossággal élő személyek integrációját előmozdító intézkedés aránytalan terhet jelent-e vagy sem.

A fogyatékossággal élő tisztviselők és családtagok pénzügyi támogatása: Az ombudsman megjegyezte, hogy az észrevételeket benyújtók közül néhányan úgy vélték, hogy a Bizottság véleménye nem utalt az A4301 költségvetési sorra, ezért további információkat kért a következőkről:

A Bizottság álláspontja a 2006. évi költségvetésben.

A munkaerő-felvételi eljárások hozzáférhetősége: Ami a fogyatékossággal élő személyek felvételét illeti, az ombudsman rámutatott, hogy a beérkezett észrevételek egy része arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Bizottság nem tűnik átláthatónak az általa bejelentett proaktív felvételi módszerek tekintetében. Ennek megfelelően az ombudsman további tájékoztatást kért a Bizottságtól a következőkről:

Szolgálatai szándékában állt-e további jelentést készíteni a nem látássérült, fogyatékossággal élő pályázók felvételi eljárásainak akadálymentességéről.

Időszakos jelentések a munkaerő-felvételi politikáról: Mivel egyes hozzászólók véleménye szerint a Bizottság munkaerő-felvételi politikájának lehetővé kell tennie a megkülönböztetés elleni küzdelem érdekében hozott intézkedések megbízhatóbb értékelését, az ombudsman további tájékoztatást kért a Bizottságtól az alábbiakról:

Fontolóra veheti-e időszakos jelentések készítését a fogyatékossággal élő személyekre vonatkozó munkaerő-felvételi politikájának alakulásáról, és ha igen, mikor kellett végrehajtani ezt az intézkedést.

Pozitív intézkedések a munkaerő-felvétel előmozdítására: Figyelembe véve, hogy egyes hozzászólók esetében a fogyatékkal élők aktívabb munkaerő-felvételi politikája csak pozitív megkülönböztetés révén valósítható meg, az ombudsman további tájékoztatást kért a Bizottságtól az alábbiakról:

A Bizottság szolgálatai fontolóra vehetik-e pozitív intézkedések kidolgozását a fogyatékossággal élő személyek toborzásának előmozdítása érdekében.

2. A Bizottság helyiségeinek megközelíthetősége:

Építési szabványok: Mivel az észrevételeket előterjesztők közül néhányan megemlítették, hogy a Bizottságnak valamennyi helyiségében átfogó akadálymentesítési terveket kell elfogadnia a fogyatékossággal élő személyek számára, az ombudsman további tájékoztatást kért a Bizottságtól az alábbiakról:

Elfogadták-e a Bizottság fogyatékkal élők számára fenntartott helyiségeinek akadálymentesítésére vonatkozó szabványokat tartalmazó dokumentum bejelentett új változatát (2004), és ha igen, mi volt e dokumentum rendelkezéseinek fő irányvonala.

Parkolási lehetőség: Az ombudsman emlékeztetett a 2415/2003/JMA sz. panaszra vonatkozó 2005. január 31-i határozatában tett néhány megfontolásra, amelyek a Bizottság brüsszeli főépületei közelében a fogyatékkal élők számára fenntartott parkolóhelyek állítólagos hiányára vonatkoztak. Ebben az ügyben az ombudsman úgy vélte, hogy a Bizottság helyiségeibe való belépésnek a személygépkocsival utazó fogyatékkal élő személyek számára fontos szempontnak kell lennie a hivatalból indított vizsgálatában. E cél elérése érdekében vállalta, hogy nyomon követi az intézmény által e tekintetben hozott intézkedéseket. Abban az időben az ombudsman megjegyezte, hogy annak ellenére, hogy a Bizottság ígéretet tett arra, hogy átfogó és integrált stratégiát dolgoz ki és támogat a fogyatékossággal élő személyek hozzáférését szükségtelenül korlátozó társadalmi, építészeti és tervezési akadályok kezelésére (36), még nem jelentettek be konkrét nyomonkövetési intézkedéseket. Megjegyzi továbbá, hogy a helyzet javítása érdekében tárgyalások folynak a belga nemzeti hatóságokkal. Az ombudsman ezért további tájékoztatást kért a Bizottságtól a következőkről:

Történt-e előrelépés a fogyatékossággal élő személyek számára fenntartott parkolóhelyek rendelkezésre állása tekintetében, akár az összes épületében, akár azok közelében.

3. Tájékoztatás és kommunikáció:

Az információ hozzáférhetősége: Figyelembe véve a nyilvánosság által küldött néhány észrevételt, amelyek hangsúlyozták, hogy a Bizottságnak proaktívabb szerepet kell vállalnia az információk Európa-szerte történő terjesztésében, az ombudsman további információkat kért a Bizottságtól az alábbiakról:

Hogyan kívánta javítani az általa előállított információk hozzáférhetőségét a fogyatékossággal élő személyek számára, nemcsak a látássérültek, hanem más fogyatékossági csoportok számára is.

A weboldalak hozzáférhetősége: Ami a Bizottság fogyatékkal élőknek kínált weboldalainak tartalmához való hozzáférést illeti, az ombudsman további tájékoztatást kért a Bizottságtól a következőkről:

Tervezi-e, hogy rendszeresen megvizsgálja weboldalainak akadálymentesítését a fogyatékkal élők számára, és ha igen, hogyan szándékozik végrehajtani ezt a kezdeményezést.

Alternatív hozzáférhető formátumok valamennyi uniós közokirat esetében: Mivel az észrevételeket benyújtó személyek közül néhányan azt javasolták, hogy független szakértők évente értékeljék a Bizottság honlapjait, az ombudsman további információkat kért a Bizottságtól az alábbiakról:

Tervei szerint az uniós dokumentumokat alternatív formátumokon, például nagyméretű nyomtatási, audio- és elektronikus formátumokon keresztül teszi hozzáférhetővé.

4. Az Európai Iskolák:

A sajátos nevelési igényű gyermekek integrációja: Az ombudsman megjegyezte, hogy a vizsgálat e vonatkozása jelentős nyilvánosságot vonzott, és hogy a legtöbb észrevétel rendkívül kritikus volt mind a Bizottsággal, mind az Európai Iskolákkal szemben. A fő kritikát azzal kapcsolatban fogalmazták meg, hogy úgy vélték, az iskolák nem képesek hatékonyan átültetni a gyakorlatba a sajátos nevelési igényű gyermekek iskolai életbe való tényleges integrációja iránti kinyilvánított elkötelezettségüket.

Az ombudsman emlékeztetett arra, hogy már volt alkalma felülvizsgálni ezt a kérdést egy korábbi panaszával, az 1391/2002/JMA-val összefüggésben, amelyre vonatkozóan 2005. május 27-én külön jelentést nyújtott be a Parlamentnek. Ebben az ügyben az egyik állítás az volt, hogy az Európai Iskolák nem hoztak létre integrált és egységes oktatási rendszert valamennyi sajátos nevelési igényű gyermek szükségleteinek kielégítésére. A vonatkozó jogi érvek áttekintése után az ombudsman megállapította, hogy nincs olyan kötelező erejű jogi rendelkezés, amely a Bizottságot egységes oktatási rendszer létrehozására kötelezné. Ilyen jogalap hiányában az ombudsman nem tudta megállapítani, hogy a Bizottság nem járt el megfelelően, amikor nem biztosította, hogy az Európai Iskolák oktatási programokat biztosítsanak az uniós tisztviselők valamennyi sajátos nevelési igényű gyermeke számára (37).

Bár az ombudsman e tekintetben nem talált hivatali visszásságot, észrevételezte az iskolák gyakorlata és az integrált oktatás érdekében általában az EU és különösen a Bizottság által tett nyilvános kötelezettségvállalások közötti ellentmondást. Az ombudsman megjegyezte, hogy az EU és tagállamai az 1990. május 31-i tanácsi állásfoglalásban (38) célként jelölték meg a sajátos nevelési igényű gyermekek egységes oktatási rendszerbe való integrációját. A Bizottság 2000. május 12-i, „A fogyatékkal élők akadálymentes Európája felé” című közleményében (39) maga is hasonló megközelítést fogadott el, amely a sajátos nevelési igényű gyermekek integrációjával foglalkozott. Ebben a közleményben a Bizottság kötelezettséget vállalt arra, hogy

„[...] továbbra is támogassa az Európai Iskolák arra irányuló erőfeszítéseit, hogy megfelelő támogatást nyújtsanak a fogyatékossággal élő tanulóknak annak érdekében, hogy beilleszkedjenek az általános iskolai oktatásba, és különösen, hogy jobban segítsék a sajátos tanulási nehézségekkel küzdő tanulókat.”(40)

Az ombudsman megjegyezte, hogy az ombudsman hivatalból indított ,-vizsgálatára adott válaszában a Bizottság megismételte az összes sajátos nevelési igényű gyermek egységes oktatási rendszerbe való integrálására irányuló kötelezettségvállalását, amint azt az Európai Iskolák sajátos nevelési igényű tanulóknak szóló 1999. évi programja eredetileg megállapította.

Az ombudsman azt is kifejtette, hogy 2005. február 1-jei és 2-i ülésén az Európai Iskolák Igazgatótanácsa jóváhagyta „A sajátos nevelési igényű tanulók integrációja az Európai Iskolákba” (41) című új dokumentumot, amelynek meg kellett volna teremtenie az e területre vonatkozó felülvizsgált politika alapjait. Amint az a dokumentum preambulumában is szerepel, az új iránymutatások célja az volt, hogy kiigazítsák a tanulási nehézségekkel küzdő tanulók felvételi és integrációs eljárásait, és olyan fejlesztéseket és innovációkat vezessenek be a rendszerbe, amelyek figyelembe veszik a sajátos nevelési igényű tanulók növekvő számát.

Tekintettel a Bizottság e területen tett kezdeményezéseire, az ombudsman további tájékoztatást kért a Bizottságtól a következőkről:

Hogyan szándékozik értékelni az Európai Iskoláknak a sajátos nevelési igényű gyermekek integrációjára vonatkozó új politikájának eredményeit, és milyen ütemtervet dolgozott ki erre.

5. Belső koordináció:

A fogyatékossági felmérés elemzése: A Bizottság által a probléma e vonatkozásával kapcsolatban tett észrevételek fényében az ombudsman azt feltételezte, hogy a helyes gyakorlatról szóló kódex 2004-es bizottsági felülvizsgálatának első felülvizsgálata befejeződött. Az ombudsman ezért további tájékoztatást kért a Bizottságtól a következőkről:

Elemezték-e a felmérést, és ha igen, milyen következtetéseket vont le belőle a Bizottság, és milyen intézkedéseket javasolt e következtetések alapján?

A fogyatékossággal kapcsolatos tudatosság növelése: Az ombudsman rámutatott, hogy a bevált gyakorlatok felülvizsgált kódexe tartalmazott egy, a tájékoztatásról és a figyelemfelkeltésről szóló szakaszt, amely előirányozta, hogy a kódexet valamennyi alkalmazott tudomására kell hozni. Ugyanez a szakasz azt is előírta, hogy a fogyatékosság kérdésével foglalkozó képzéseket kell szervezni az e területen leginkább érintett személyek számára. A Bizottság azonban nem adott semmilyen ütemtervet vagy pontosabb útmutatást arra vonatkozóan, hogy ezt a jövőben hogyan kell megtenni (42). Az ombudsman további tájékoztatást kért a Bizottságtól a következőkről:

Létrehozott-e vagy létre kíván-e hozni a fogyatékossággal kapcsolatos tudatosságról szóló tanfolyamokat vagy tájékoztató kampányokat a személyzete számára.

Az Európai Bizottság második véleménye

Az ombudsman kérdéseire adott második véleményében a Bizottság kijelentette, hogy széles körű, progresszív és proaktív megközelítést fogadott el a fogyatékossággal élő személyekkel kapcsolatos politikái tekintetében. Az új személyzeti szabályzat, a bevált gyakorlatok felülvizsgált kódexe és a különböző nyújtott szolgáltatások figyelembe vették a fogyatékossággal élő személyek sajátos igényeit a Bizottsággal való kapcsolattartás során. Azzal érvelt, hogy politikája annak biztosítására irányult, hogy a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét a fogyatékossággal élő személyekkel való valamennyi kapcsolatára alkalmazzák. A Bizottság vállalta, hogy továbbra is konzultál szolgálataival és a fogyatékossággal élő személyzet képviselőivel, különösen a fogyatékossággal foglalkozó szolgálatközi csoporton keresztül.

Az ombudsman által feltett minden egyes kérdést illetően a Bizottság válasza összefoglalva a következő volt:

1. Foglalkoztatás:

Foglalkoztatás és aránytalan teher: A Bizottság kifejtette, hogy 2004. június 20-án a személyzeti szabályzat 1d. cikke (4) bekezdésének végrehajtása érdekében elfogadta a 69-2004. sz. igazgatási közleményt (43). E közlemény célja az volt, hogy segítse szolgálatait többek között annak eldöntésében, hogy a fogyatékossággal élő személyek integrációját előmozdító intézkedés aránytalan terhet jelent-e. A végrehajtási szabályok többek között a fogyatékossággal élő személyek felvételével, a tisztviselő pályafutása során bekövetkező fogyatékossággal, az észszerű alkalmazkodással és az indokolatlan terhekkel foglalkoznak.

A Bizottság kifejtette továbbá, hogy a bevált gyakorlatok kódexének (Munkával kapcsolatos alkalmazkodás) 3. pontja előírja, hogy szigorú normákat kell alkalmazni annak értékelésekor, hogy mi jelent aránytalan terhet az európai intézmények számára. Azzal érvelt, hogy annak megállapításához, hogy egy adott fogyatékossággal élő személy elszállásolása indokolatlan terhet ró az intézményre, az elszállásolás költségeinek meg kell haladniuk az intézménytől észszerűen elvárható költségeket.

A Bizottság számos példát említett az észszerű alkalmazkodásra, amelyeket a végrehajtási szabályok 8. pontja említ, mint például i. a munkavállalók által már használt létesítmények könnyen hozzáférhetővé és használhatóvá tétele a fogyatékossággal élő személyek számára; ii. a munkahelyek átszervezése; iii. segítségnyújtás; iv. részmunkaidős foglalkoztatás vagy módosított munkaidő-beosztás; v. eszközök beszerzése vagy módosítása; vi. a képzési anyagok kiigazítása; valamint vii. a politikák vagy gyakorlatok megváltoztatása. Ezenkívül a Bizottság több szempontra is hivatkozott annak értékelésekor, hogy mi minősül indokolatlan tehernek, amint azt a végrehajtási szabályok 13. pontja kifejti. Ezek a megfontolások magukban foglalták a következőket: i. a szállás típusa és költsége; ii. a szállás költsége az egyes alkalmazottak átlagos általános költségeihez viszonyítva; iii. a szállásadás költsége a rendelkezésre álló költségvetéshez képest; iv. az adott területen elszállásolást igénylő személyek száma; és v. a teljes személyzet egészségügyi és biztonsági szükségletei.

A fogyatékossággal élő tisztviselők és családtagok pénzügyi támogatása: Amint azt az 1391/2002. sz. panaszban az ombudsman vizsgálatával összefüggésben kifejtette, a Bizottság hangsúlyozta, hogy nem alkalmaz megkülönböztetést a fogyatékossággal élő tisztviselők és családtagok számára nyújtott támogatás tekintetében. A Bizottság azzal érvelt, hogy az egészségügyi költségekre vonatkozó betegbiztosításból, a törvényben előírt juttatásokból és a fogyatékossággal élő személyek nem orvosi költségekhez nyújtott kiegészítő támogatásából eredő pénzügyi támogatás teljes köre megfelelő a fogyatékossághoz kapcsolódó kiegészítő költségek kompenzálására. A költségvetés végrehajtására vonatkozó, a fogyatékossággal élő személyek jóléti előirányzataira vonatkozó iránymutatások 2004. május 1-jén léptek hatályba, és úgy rendelkeznek, hogy a kedvezményezett személyes hozzájárulása az adóköteles családi jövedelme alapján számított 5% és 35% között mozoghat. Az iránymutatások intézményközi jellegűek, és e tekintetben minden intézmény maga határozza meg saját költségvetési forrásait.

Ami a költségvetési helyzetet illeti, a Bizottság megjegyezte, hogy 2005-ben a „fogyatékkal élőknek nyújtott kiegészítő támogatás” költségvetési tétel valamennyi pénzeszközét (1 350 000 EUR) 85 üggyel kapcsolatban költötték el. Az ügyek mintegy fele súlyos hátrányokkal kapcsolatos költségekre vonatkozott, míg a többi ügy a fogyatékosság hatásainak ellensúlyozásához szükséges oktatás vagy szakképzés költségeinek megtérítését érintette. Ami a 2006. évi költségvetést illeti, a költségvetési hatóság 1 770 000 EUR összeget ítélt oda (30 %-os növekedés 2005-höz képest). A Bizottság azonban sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy ez az összeg nem lenne elegendő ahhoz, hogy minden esetben biztosítsa a teljes visszatérítést.

Bár a Bizottság azzal érvelt, hogy nincs jogi kötelezettsége a fogyatékosságból eredő valamennyi költség megtérítésére, vállalta, hogy teljes mértékben megtéríti ezeket a költségeket azzal a feltétellel, hogy a költségvetési hatóság garantálja a megfelelő források rendelkezésre állását, és hogy intézményközi megállapodást lehet elérni a fent említett iránymutatások felülvizsgált javaslatáról.

A Bizottság nem tartotta szociálisan méltánytalannak az iránymutatásban előírt személyes hozzájárulást (5%–35 %), mivel az adóköteles családi jövedelmen alapul. Megjegyezte, hogy 2004. május 1-je óta az egyedi pénzügyi támogatás a fogyatékossággal élő személyeknek nyújtott kiegészítő támogatásra vonatkozó politika változásait és a rendelkezésre álló pénzeszközök összegének növekedését követően bővült. 2003 és 2005 között a dossziék száma közel 50%-kal nőtt (közel 60-ról 85-re), és a rendelkezésre álló források 130%-kal nőttek (770 000 euróról 1 770 000 euróra). 2004-ben létrehozták a „fogyatékkal élőknek nyújtott gyakorlati segítség” új ágazatát is, amely általános tájékoztatást, tanácsadást és támogatást nyújt.

A Bizottság azt is bejelentette, hogy 2006-ban új közleményt kíván közzétenni a fogyatékkal élőknek nyújtott támogatásról (44).

A felvételi eljárások hozzáférhetősége: A Bizottság azzal érvelt, hogy számos gyakorlati intézkedést hajtottak végre a fogyatékossággal élő pályázók versenyvizsgákon való részvételének megkönnyítése érdekében. Így minden versenyvizsga-felhívás tartalmazott egy standard bekezdést, amely emlékeztette a pályázókat az Unió munkaerő-felvételi politikájának megkülönböztetésmentes jellegére (45), és a fogyatékossággal élő pályázókat felkérik, hogy nyújtsanak be igazolást annak érdekében, hogy a vizsgabizottságok elfogadhassák a részvételük megkönnyítéséhez szükséges intézkedéseket (46). Az egyes versenyvizsga-felhívásokkal egyidejűleg közzétett pályázati útmutató 2. melléklete emlékezteti a fogyatékossággal élő pályázókat arra a lehetőségre, hogy fogyatékosságuk miatt különleges intézkedéseket kérhetnek.

Az EPSO honlapján közvetlenül hivatkoznak az esélyegyenlőségre. Ugyanez vonatkozik minden olyan hirdetésre, amely a sajtóban jelenik meg a verseny meghirdetésekor.

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy már számos gyakorlati intézkedést hoztak, és számos példát sorolt fel olyan fogyatékosságok esetére, amelyek az alábbiakkal kapcsolatos problémákkal járnak: látás (47), hallás (siketek vagy részlegesen siket jelöltek)(48), kéz (49), kerekesszék használata (50), legyengítő betegség/agyi fogyatékosság (51) vagy diszlexia (52). E kérések teljesítése érdekében az EPSO-nak lehetősége van arra, hogy a fogyatékossággal élő pályázókat külön vizsgaközpontokba hívja.

Időszakos jelentések a munkaerő-felvételi politikáról: A Bizottság megjegyezte, hogy az EPSO-val közösen felülvizsgálta a munkaerő-felvétel nyilvánosságának tartalmát annak érdekében, hogy több fogyatékossággal élő személy jelentkezését ösztönözze. Ebben az összefüggésben meg kell vizsgálni a sajátos fogyatékosságokról szóló jelentések elkészítésének kérdését.

A Bizottság hangsúlyozta, hogy az anonimitás garantálja a pályázókkal szembeni egyenlő bánásmódot, és hogy kiválasztási eljárásait a lehető legnagyobb mértékben az egyenlő bánásmód biztosítása érdekében szervezi meg. E tekintetben az EPSO különleges létesítményeket hoz létre annak érdekében, hogy a fogyatékkal élők is részt vehessenek a versenyvizsgákon.

A Bizottság vállalta, hogy megvizsgálja, hogyan lehetne megbízhatóbbá és rendszeresen naprakésszé tenni a fogyatékossággal élő személyek foglalkoztatására vonatkozó meglévő és jövőbeli statisztikákat, tiszteletben tartva ugyanakkor a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (53) foglalt kötelezettségeket. A Bizottság beleegyezett abba, hogy a statisztikák megbízhatóságának javítását célzó vizsgálat részeként a jövőben fontolóra veszi az ilyen statisztikák közzétételét.

Pozitív intézkedések a fogyatékossággal élő személyek toborzásának előmozdítására: A Bizottság véleménye szerint a munkaerő-felvételi eljárás során az egyenlő bánásmód legjobb garanciája az anonim tesztek kidolgozása és az e teszteken való részvételhez szükséges észszerű alkalmazkodás biztosítása. A Bizottság azonban nem látta szükségesnek a további beavatkozást azáltal, hogy a munkaerő-felvételi eljárások jelenlegi szakaszában kifejezetten a fogyatékossággal élő személyekre vonatkozó pozitív cselekvési intézkedéseket ír elő.

A Bizottság kifejtette, hogy szolgálatait, nevezetesen a Személyzeti és Igazgatási Főigazgatóságot (DG ADMIN) értesítik, ha a felvételi versenyvizsgák sikeres pályázói azt jelzik, hogy fogyatékosságuk miatt a felvételi eljárás során különleges alkalmazkodásra van szükségük. Ilyen esetekben ezek a szolgálatok eseti alapon proaktív megközelítést alkalmaznak munkaerő-felvételük során.

A Bizottság vállalta, hogy megvizsgálja azokat a különböző eszközöket, amelyekkel elő lehetne mozdítani a fogyatékossággal élő személyek felvételét az intézményen belül, és utalt arra, hogy felül kell vizsgálni a jelenlegi helyzetet. Ennek a felülvizsgálatnak meg kell vizsgálnia a fogyatékossággal élő személyek toborzását elősegítő pozitív intézkedések részletesebb kidolgozásának kérdését, mint például i. a fogyatékossággal élő személyekre vonatkozó foglalkoztatási célok meghatározása és nyomon követése, valamint ii. a megfelelő feladatok és felszerelések biztosítása érdekében az adminisztráció által az orvosi vizsgálatot követően végzett egyéni nyomon követés. A Bizottság hozzátette továbbá, hogy a fogyatékosság kérdésével a kiválasztási meghallgatásról és a vizsgabizottság tagjainak képzéséről szóló tanfolyamokon foglalkoztak annak érdekében, hogy biztosítsák a kérdések iránti érzékenységet.

2. A Bizottság helyiségeinek megközelíthetősége:

Építési szabványok az akadálymentesítéssel kapcsolatban: A Bizottság kifejtette, hogy az OIB irányítóbizottsága 2004. június 29-én elfogadta az épületszabvány-kézikönyv legújabb változatát, a Manuel d'Immeuble Type-t (a továbbiakban: MIT). A kézikönyv B.III. fejezete foglalkozott a fogyatékkal élőkre vonatkozó követelményekkel, amelyek az általános hozzáférési kérdésekre, a fenntartott parkolóhelyekre, a mobilitásra, az épületek világítására és jelzőtábláira, a szaniterberendezésekre és a vészhelyzeti evakuálásra terjedtek ki. Az Infrastrukturális és Közlekedési Minisztérium megfelelt mind a belga, mind az európai jogszabályoknak ezen a területen, és figyelembe vette a Bizottság bevált gyakorlatok kódexének rendelkezéseit.

A Bizottság kifejtette, hogy nem tervezi az Infrastrukturális és Közlekedési Minisztérium további felülvizsgálatát. A jelenlegi dokumentumot csak 2004 közepén fogadták el, és az akadálymentesítési szabványok tekintetében naprakész. Az új MIT-szabványok és az irodai környezet ergonómiai értékeléséért felelős, nemrégiben kinevezett szakember által szerzett tapasztalatok fényében az ügyet folyamatosan felül kell vizsgálni.

Parkolási lehetőség: A Bizottság megjegyezte, hogy a bevált gyakorlatok kódexével összhangban a Berlaymont épület kivételével minden bizottsági épületen belül vagy kívül legalább két parkolóhelyet tartanak fenn a fogyatékossággal élő látogatók számára. A Bizottság összesen 114 ilyen fenntartott hellyel rendelkezik. Mivel a Berlaymont épületbe való belépés biztonsági okokból korlátozott, a Bizottság felkérte a brüsszeli hatóságokat, hogy a Berlaymont utca mentén húzódó Charlemagne sugárúton tartsanak fenn mozgáskorlátozottak számára fenntartott parkolóhelyeket. A Bizottság kifejtette, hogy 2005 októberében a Brüsszel fővárosi rendőrfőkapitány beleegyezett abba, hogy a Charlemagne sugárúton három ilyen helyet foglaljon le, és felkérte a közmunkaügyi osztályt, hogy végezze el a szükséges munkálatokat. A Bizottság épületein belül 216 parkolóhellyel rendelkezik az állandó vagy ideiglenes fogyatékossággal/egészségüggyel kapcsolatos nehézségekkel küzdő saját személyzete számára (54).

3. Tájékoztatás és kommunikáció:

A fogyatékossággal élő személyek számára terjesztett információk hozzáférhetősége: A Bizottság utalt az információk hozzáférhetőségével kapcsolatos álláspontjára, amelyet az „EUROPA – Web-akadálymentesítési politika” (55) oldalon fogalmazott meg. Ezen álláspont szerint a Bizottság úgy határozott, hogy elfogadja az EUROPA-szerveren tárolt új és frissített weboldalak A. szintű (1. prioritású) megfelelőségét annak érdekében, hogy megkönnyítse azok használatát nemcsak a látássérültek, hanem az egyéb fogyatékossággal élő és fogyatékossággal élő személyek számára is, ezáltal megfelelve a WAI (web-akadálymentesítési kezdeményezés) szabványainak.

A honlapok hozzáférhetősége a nyilvánosság számára: Az információs szolgáltatóknak szóló útmutató (Information Providers Guide, IPG) az EUROPA honlap oldalainak szerzői (koordinátorok, webmesterek, vállalkozók) számára készült, és szerkesztési, technikai és grafikai szempontokra terjed ki. A koherens és felhasználóbarát szolgáltatás biztosítása érdekében be kell tartani az IPG-ben (56) meghatározott szabályokat. Az IPG szerint az EUROPA portálon közzéteendő oldalaknak meg kell felelniük az „A” szintű akadálymentességi kritériumoknak. A főigazgatóságok és szolgálatok webmesterei felelősek weboldalaik akadálymentességének értékeléséért, valamint annak biztosításáért, hogy a weboldalak és weboldalak IPG- és WAI-A-kompatibilisek legyenek. Ezenkívül a Sajtó- és Hírközlési Főigazgatóság EUROPA koordinációs csoportja rendszeres segítséget nyújt a webmestereknek a weboldalak és weboldalak validálásában.

Alternatív hozzáférhető formátumok valamennyi uniós közokirat esetében: A WAI-kompatibilis EUROPA oldalak a megfelelő végfelhasználói szoftverrel nagyméretű nyomatok, Braille-írás, hang- és elektronikus formátumok készítésére használhatók. Az EUROPA többnyelvűsége miatt a kisegítő szoftverek nem minden nyelvet képesek olvasni. A Bizottság javítani fogja a meglévő WAI-kompatibilis oldalakat azáltal, hogy az ezeken az oldalakon létrehozott hangfájlokat vagy jelnyelvi fájlokat biztosít. Ez a megoldás azonban problémákat okozhat, mivel a szóban forgó technika még fejlesztés alatt áll. Alternatív megoldásként linket lehetne biztosítani a hosszú cikkek/információk bevezető szövege melletti audiokimenethez annak érdekében, hogy a károsult személyek gyorsan megértsék, hogy az információ érdekli-e őket. Ellenkező esetben a Bizottság úgy véli, hogy az EUROPA honlap többnyelvű jellegét legjobban annak biztosítása szolgálja, hogy tartalma könnyen hozzáférhető és a WAI-nak megfelelő legyen. A Bizottság hangsúlyozta, hogy olyan webes tartalomkezelő rendszert fogadott el, amelynek valamennyi oldalán garantálnia kell a minimális akadálymentesítési követelményeknek való megfelelést (57).

4. Európai Iskolák:

A sajátos nevelési igényű gyermekek integrációja: A Bizottság megjegyezte, hogy nem rendelkezik hatáskörrel oktatási kérdésekben, és ezért nem értékelheti vagy értékelheti az új SEN programot az Európai Iskolákban, és nem adhat utasításokat az Európai Iskoláknak. Kifejtette, hogy az iskolák igazgatótanácsa hozza meg az összes döntést ezen a területen, és hogy a Bizottságnak csak egy szavazata van az igazgatótanácsban (58). A Bizottság azonban az igazgatótanács tagjaként és felelős munkáltatóként, amelynek személyzete elégedetlenségét fejezi ki az iskoláknak a nagyrészt közösségi forrásokból finanszírozott szolgálatával kapcsolatban, megjegyezte, hogy aktívan foglalkozik az üggyel, és kéri a sajátos nevelési igényű tanulók programjának értékelését.

2004 márciusában az Iskolák Pedagógiai Bizottságának – amely az Igazgatótanács előkészítő albizottsága, ahol oktatási kérdéseket vitatnak meg és készítenek elő az Igazgatótanács általi megfontolásra és jóváhagyásra – volt az első lehetősége arra, hogy felülvizsgálja a sajátos nevelési igényű tanulókkal kapcsolatos esetekre vonatkozó bizonyos statisztikákat. Akkor a Bizottság kérte, hogy az illetékes ellenőrök/koordinátorok értékeljék a SEN-programot, és hogy a SEN-programról szóló következő éves jelentés tartalmazza az értékelés eredményeit. A SEN programról szóló legutóbbi jelentés azonban hasonló volt az elsőhöz, és a Bizottság a pedagógiai bizottság 2005. novemberi ülésén megismételte kérését. A Bizottság további tájékoztatást kért az Iskolák Főtitkári Hivatalától a sajátos nevelési igényű tanulók programjának alkalmazásáról az ombudsman egyéb információkérései nyomán. A főtitkár írásban jelezte, hogy milyen típusú információkat kell gyűjteni. A Bizottság sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy 2006. márciusi második véleményének időpontjáig nem nyújtottak be adatokat.

A Bizottság rámutatott, hogy 2006. január végén hivatalosan kérte, hogy az Iskolák Igazgatótanácsa értékelje a SEN program végrehajtását. A Bizottság bejelentette, hogy a következő tanév folyamán értékelő jelentést kell kiadni (59).

5. Belső koordináció:

Fogyatékossági felmérés elemzése: A Bizottság hangsúlyozta, hogy a szolgálatai által 2004 decemberében végzett, a fogyatékosságra vonatkozó felmérést elemezték, és az eredményeket közzétették az intraneten. A beérkezett válaszok elemzése alapján számos konkrét intézkedést javasoltak.

A Bizottság megjegyezte, hogy néhány észrevételt rendszeresen tettek, és hasznos lenne, ha további intézkedésekre kerülne sor. Megemlítette azokat a nehézségeket, amelyekkel egyes alkalmazottak szembesülnek a munkájukat megkönnyítő, viszonylag egyszerű szállástípusok – például megfelelő székek vagy irodai asztalok vagy átalakított informatikai berendezések – beszerzése során, valamint azokat a nehézségeket, amelyekkel egyes fogyatékossággal élő személyek szembesülnek bizonyos épületekbe való belépés vagy az azokon belüli költözés során.

A Bizottság kifejtette, hogy a felmérés alapján a személyzet úgy vélte, hogy fogyatékosságuk miatt kedvezőtlenebb bánásmódban részesültek, ami lassabb szakmai előmenetelt, kevésbé érdekes munkát vagy a képzéshez való hozzáférés hiányát eredményezte. Interperszonális szinten számos alkalmazott tapasztalt olyan viselkedést feletteseitől és kollégáitól, amelyet megalázónak, megfélemlítőnek vagy sértőnek tartottak. A Bizottság bejelentette, hogy az összefoglaló jelentés megállapításait valamennyi érintett szolgálat tudomására hozták, ahol hasznos nyomon követésre kerülhet sor a kérdések jobb tudatosítása érdekében.

A Bizottság véleménye szerint a személyzet minden tagját tájékoztatni kell arról, hogy a személyzeti szabályzat kifejezetten tiltja a fogyatékosságon alapuló megkülönböztetést. Ennek megfelelően a felmérést és annak eredményét közzétették az intranetes honlapján annak érdekében, hogy a személyzet figyelmét felhívják a problémákra, és segítsenek változást elérni. Az intranetes honlapon a személyzetet emlékeztetni kell arra is, hogy a bevált gyakorlatok kódexe értelmében a DG ADMIN Esélyegyenlőségi és Megkülönböztetésmentességi Osztályához bizalmas alapon lehet fordulni, ha a személyzet tagjai elégedetlenek a kódex végrehajtásával. Az osztály diszkréten jár el az ilyen ügyekben, kellő figyelmet fordítva a bizalmas kezelés kért szintjére.

Az e területre vonatkozó láthatóbb és aktívabb politika kialakítására irányuló folyamat részeként a DG ADMIN-nek konzultálnia kell a tagállamokkal a nemzeti közigazgatásaikban a fogyatékossággal élő személyek felvételének és elhelyezésének előmozdítása érdekében elfogadott eljárásokról, ha vannak ilyenek, azzal a céllal, hogy olyan meglévő bevált gyakorlatokat alakítson ki, amelyeket a Bizottságon belül is alkalmazni lehet.

Az előrehaladás értékelése érdekében 2006 vége felé megvizsgálják a 2007–2008-as második fogyatékossági felmérés elvégzésének kérdését. Eredményeitől függően a prioritások szükség szerint átirányíthatók, és új prioritások határozhatók meg.

A fogyatékossággal kapcsolatos tudatosság növelése: A Bizottság kijelentette, hogy a tudatosság növelésének és a személyzet fogyatékossággal kapcsolatos érzékenységének elsődleges eszköze a felülvizsgált bevált gyakorlatok kódexének elfogadása és a Bizottság személyzete körében a fogyatékossággal kapcsolatos kérdésekben végzett felmérés révén elért nyilvánosság volt. A következő lépés a felmérés eredményeinek közzététele a Bizottság intranetes oldalán 2006 elején. Ennek az intézkedésnek tájékoztatást kell nyújtania a válaszok elemzéséről, valamint a nyomonkövetési intézkedésekről.

A Bizottság bejelentette azon szándékát, hogy a fogyatékkal élők éves európai napjával (december 3.) egybeesve 2006-ban vagy 2007-ben képzéseket, illetve konferenciát vagy szemináriumot szervez a személyzet számára a szenzibilizációval kapcsolatban. Ezeknek az intézkedéseknek a pénzügyi források rendelkezésre állásától kell függeniük (60).

A nyilvánosság részvétele

Az ombudsman közzétette honlapján a Bizottság második véleményét. Ezzel kapcsolatban nem kapott további észrevételeket a nyilvánosságtól.

További információk a Bizottságtól

A második véleményében szereplő egyes információk frissítése érdekében, különös tekintettel az abban tett három kötelezettségvállalásra, a Bizottság további információkat küldött az ombudsmannak. A Bizottság által felvetett kérdések a következő szempontokra vonatkoztak:

1. Foglalkoztatás:

A fogyatékossággal élő tisztviselők és családtagok pénzügyi támogatása: A Bizottság bejelentette, hogy e problémával az „Esélyegyenlőség mindenki számára” című átfogóbb közlemény keretében kíván foglalkozni, amelyet a 2007-es év „Esélyegyenlőség mindenki számára” európai évévé nyilvánításának tágabb összefüggésében terjesztenek elő.

4. Európai Iskolák:

A sajátos nevelési igényű gyermekek integrációja: A Bizottság kifejtette, hogy 2006. január 30-i ülésén az Európai Iskolák Igazgatótanácsának nem volt lehetősége megvizsgálni a 2004/2005-ös SEN-statisztikákról szóló jelentést, annak ellenére, hogy ez a pont szerepelt a napirenden. 2006. áprilisi ülésén, bár ez a kérdés nem szerepelt a napirenden, a Bizottság kérte, hogy a következő jelentés tartalmazzon i. több minőségi információt a sajátos nevelési igényű tanulók integrációjáról és előrehaladásáról, ii. a sajátos nevelési igényű tanulók programjának értékelését, valamint iii. az Európai Iskolákban az ilyen gyermekekről való gondoskodás érdekében elfogadandó stratégiát. A Kormányzótanács tudomásul vette a jelentést, amelyet a felügyelőbizottság jelenleg vizsgál. A Bizottság megjegyezte, hogy nem nyújtottak be új jelentést, bár a következő, 2005/2006-os jelentésnek tartalmaznia kell a kvalitatív információk kért kiegészítését és a program értékelését.

5. Belső koordináció:

A fogyatékossággal kapcsolatos tudatosság növelése: Első véleményében a Bizottság vállalta, hogy intranetes honlapján közzéteszi a fogyatékossággal kapcsolatos kérdésekről szóló, az egész Bizottságra kiterjedő felmérés eredményeit, hogy információkat szolgáltasson a válaszok elemzéséről, valamint a 2006-ra tervezett nyomon követési intézkedésekről. A Bizottság bejelentette, hogy a felmérés eredményeit már közzétették (61). Hozzátette, hogy az adatokat ki kell egészíteni a fogyatékossággal élő személyek közszolgálatban való foglalkoztatására vonatkozó tagállami politikákról szóló felmérés keretében gyűjtött információkkal. Az értékelésnek meg kell határoznia a gyakorlatok referenciaértékét, és hozzá kell járulnia a fogyatékosságra vonatkozó 2007. évi cselekvési terv meghatározásához is.

A Bizottság bejelentette, hogy a megkülönböztetésmentesség területén bevált gyakorlatokról szóló gyakorlati útmutatót is közzétett, amely az oktatóknak és a munkaerő-felvételért felelős vezetőknek szól (62). A Bizottság kifejtette, hogy ezt az útmutatót szolgálatai körében a lehető legszélesebb körben terjesztették. Bár a Bizottság nem szervezett külön tanfolyamokat a megkülönböztetésmentesség kérdéseiről, a témával a kiválasztási interjúkról szóló tanfolyamokon és a vizsgabizottságok számára tartott képzéseken keresztül foglalkoztak. Emellett a Bizottság vállalta, hogy a közeljövőben további figyelemfelkeltő rendezvényeket szervez a különösen érintett személyzet számára (63).

A HATÁROZAT

1 Bevezető megjegyzések

1.1 Az Európai Közösséget létrehozó szerződés 195. cikke értelmében az európai ombudsman saját kezdeményezésére vizsgálatokat folytathat a közösségi intézmények és szervek tevékenysége során felmerülő esetleges hivatali visszásságokkal kapcsolatban.

Az ombudsman úgy határozott, hogy saját kezdeményezésű vizsgálatot indít a fogyatékossággal élő személyek Európai Bizottság általi integrációjának tárgyában annak biztosítása érdekében, hogy ezeket a polgárokat ne érje hátrányos megkülönböztetés az intézménnyel fenntartott kapcsolataik során.

1.2 E kezdeményezés elindításakor az ombudsman figyelembe vette azt a tényt, hogy az általános egyetértés szerint a fogyatékosság nem határozható meg pusztán egyetlen egészségügyi probléma, illetve fizikai vagy mentális korlátozottság alapján, hanem inkább az egészségügyi probléma vagy funkcionális korlátozottság és a társadalmi, politikai, kulturális, gazdasági és fizikai környezet közötti összetett kölcsönhatás eredménye(64). Az ombudsman azt is szem előtt tartotta, hogy a fogyatékossággal élő személyek az Európai Unió népességének jelentős részét teszik ki (65). Amint azt a legtöbb európai intézmény és tagállam (66) nyilvánosan elismeri, a társadalom e szegmense számos olyan akadállyal szembesül, amelyek gátolják tagjait az esélyegyenlőség, a függetlenség, valamint a teljes gazdasági és társadalmi integráció elérésében. Az ombudsman megjegyzi, hogy – amint azt egy Eurobarométer-felmérés feltárta – úgy tűnik, hogy gyakorlatilag minden európai támogatja a fogyatékossággal élő személyek jobb integrációját, és az európaiak legalább 97%-a úgy véli, hogy tenni kell valamit annak érdekében, hogy a fogyatékossággal élő személyeket jobban bevonják a társadalomba (67).

Annak ellenére, hogy az Európai Unió számos jogi és politikai kezdeményezés elfogadásával válaszolt erre a kihívásra, az ombudsman fontosnak tartotta annak értékelését, hogy ezeket a kötelezettségvállalásokat valóban végrehajtották-e.

Az ombudsman rámutatott arra, hogy a probléma elismerése és alapvető emberi jogként való kezelésének szükségessége ahhoz vezetett, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájába bekerült a fogyatékossággal élő személyekre való hivatkozás. A Charta 26. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Az Unió elismeri és tiszteletben tartja a fogyatékossággal élő személyek jogát az önállóságuk, társadalmi és foglalkozási beilleszkedésük, valamint a közösség életében való részvételük biztosítását célzó intézkedésekre.”

E kezdeményezés megindításakor az ombudsman azt is elismerte, hogy az Unió számos jogi intézkedést fogadott el a fogyatékossággal élő személyekkel szembeni megkülönböztetés leküzdésére, nevezetesen az 1998. évi, a fogyatékossággal élő személyek foglalkoztatására vonatkozó helyes gyakorlat kódexét (a továbbiakban: a helyes gyakorlat kódexe). Ez a kódex közös intézményközi álláspontot alakított ki, amelynek célja a fogyatékossággal élő személyek uniós tisztviselővé válása vagy szakmai előmenetele során felmerülő esetleges problémák leküzdése (68), és amelynek alapján számos intézkedést kellett hozni olyan területeken, mint a munkaerő-felvétel, a szakmai előmenetel, a munkakörnyezet, a tájékoztatás és a tudatosság, valamint a nyomon követés.

1.3 Az ombudsman úgy vélte, hogy az Európai Bizottság az Európai Unió intézményi keretében betöltött központi szerepe miatt különös figyelmet érdemel azon különböző intézmények között, amelyek feladata annak biztosítása, hogy a fogyatékossággal élő személyeket ne érje hátrányos megkülönböztetés az uniós intézménnyel fenntartott kapcsolataikban. A Bizottság továbbá "A fogyatékkal élők akadálymentes Európája felé" című, 2000. május 10-i közleményében (a továbbiakban: a közlemény) alapos megközelítést alkalmazott a fogyatékkal élőkkel kapcsolatban. Ebben a közleményben a Bizottság elkötelezte magát egy olyan átfogó és integrált stratégia kidolgozása és támogatása mellett, amely kezeli a fogyatékossággal élő személyek hozzáférését szükségtelenül korlátozó társadalmi, építészeti és tervezési akadályokat (69). Nemcsak a bevált gyakorlatok kódexében meghatározott kötelezettségvállalásokat ismételte meg, hanem új intézkedéseket is meghatározott, amelyek célja a bevált gyakorlatok fejlesztésének előmozdítása saját szervezetén belül. A közleményben felvázolt intézkedések öt téma köré csoportosultak: i. foglalkoztatás; ii. a Bizottság helyiségeinek akadálymentessége; iii. tájékoztatás és kommunikáció; iv. az Európai Iskolák; és v. belső koordináció. Ezt a stratégiát a Bizottság megerősítette a bevált gyakorlatok felülvizsgált kódexének 2003. november 25-i hivatalos elfogadásával.

Az ombudsman megjegyzi, hogy ezeket az intézkedéseket támogatta az Európai Parlament (70), amely kiegészítő intézkedések végrehajtására szólított fel (71), például egy intézményközi csoport létrehozására, amely megvizsgálja a fogyatékossággal élő személyek uniós intézményekhez való hozzáférésének feltételeit.

1.4 A megfelelő ügyintézéshez azonban gyors és hatékony fellépésre van szükség a nyilvánosan kinyilvánított kötelezettségvállalások végrehajtása érdekében. Az ombudsman arra az álláspontra helyezkedett, hogy a fogyatékossággal élő személyek által tapasztalt helyzet súlyossága megköveteli, hogy a kinyilvánított kötelezettségvállalásokat hatékony intézkedések révén ültessék át a gyakorlatba. Tekintettel a Bizottságnak az Unió intézményi keretében betöltött központi szerepére és a fogyatékkal élők iránti konkrét kötelezettségvállalásaira, az ombudsman hasznosnak tartotta az intézmény által ezen a területen tett intézkedések felülvizsgálatát, valamint annak értékelését, hogy azok összhangban vannak-e az intézmény jogi kötelezettségeivel és kinyilvánított kötelezettségvállalásaival.

Az ombudsman ezért felkérte a Bizottságot, hogy számoljon be i. azokról az intézkedésekről, amelyeket annak biztosítása érdekében hozott vagy szándékozik hozni, hogy a fogyatékossággal élő személyeket ne érje hátrányos megkülönböztetés az intézménnyel fenntartott kapcsolataik során, valamint ii. elfogadásuk ütemtervéről.

Az ombudsman egyértelművé tette, hogy a vizsgálat eredményének fényében mérlegelni fogja, hogy szükség van-e a vizsgálat hatókörének kiterjesztésére és más uniós intézmények bevonására.

1.5 Az ombudsman először is egyértelművé kívánja tenni, hogy vizsgálata nem terjedt ki az Európai Bizottságot érintő esetleges hivatali visszásságok konkrét eseteire. Az ombudsman vizsgálata ehelyett i. az intézmény által a fogyatékossággal élő személyekkel szemben tett kötelezettségvállalások felülvizsgálatára, valamint ii. e kötelezettségvállalásoknak a ténylegesen elért eredményekkel való összehasonlítására összpontosított.

Ezt a folyamatot nyílt és átlátható párbeszéd keretében hajtották végre, amelyben az ombudsman felkérte a fogyatékossággal élő személyeket, a képviseleti csoportokat, más nemzeti és regionális szintű ombudsmanokat, valamint a polgárokat, hogy járuljanak hozzá a folyamathoz. Amint azt a vizsgálatot megindító 2003. november 19-i levelében bejelentette, az ombudsman honlapján közzétette a vizsgálattal kapcsolatos valamennyi releváns dokumentumot, beleértve a nyilvánosság minden olyan észrevételét, amely nem volt bizalmas jellegű. Az ombudsman ezeket az észrevételeket a nyilvánosságtól is továbbította a Bizottságnak, és felkérte, hogy tegye meg észrevételeit.

Az ombudsman köszönetet mond mindazoknak, akik részt vettek a vizsgálatában. Jelentős hozzájárulásuk bizonyosan rávilágított a meglévő problémákra, és segítette a Bizottságot azoknak az intézkedéseknek a meghatározásában, amelyek segíthetnek a helyzet jövőbeli javításában. A nyilvánosság magas szintű részvétele hangsúlyozza, hogy a polgárok a jelek szerint nagy jelentőséget tulajdonítanak a fogyatékossággal élő személyeket érintő problémáknak.

1.6 Annak érdekében, hogy a vizsgálat megállapításait átfogóan és érthetően ismertesse, az ombudsman - az Európai Bizottság véleményeiben követett gyakorlatot követve - a közleményben meghatározott öt terület köré csoportosítja azokat, ahogyan azt az Európai Bizottság is tette véleményeiben: i. foglalkoztatás; ii. a Bizottság helyiségeinek akadálymentessége; iii. tájékoztatás és kommunikáció; iv. az Európai Iskolák; és v. belső koordináció.

2 A Bizottság intézkedései a foglalkoztatás területén

2.1 Az ombudsman elismeri, hogy jelentős előrelépés történt ezen a területen, nemcsak a fogyatékossággal élő személyek foglalkoztatásával kapcsolatos megkülönböztetés elleni egyértelmű elvek meghatározása terén, hanem az olyan szempontokkal kapcsolatban is, mint a fogyatékossággal élő tisztviselők és családtagok pénzügyi támogatása, valamint a munkaerő-felvételi kérdések.

Általános elvek

2.2 Az ombudsman megjegyzi, hogy az Európai Bizottság bevált gyakorlatok kódexe számos általános elvet tartalmaz, amelyek célja, hogy megkönnyítsék a fogyatékossággal élő személyek számára az európai közszolgálatban való munkavállalást. Ezen általános elvek alapján minden ésszerű intézkedést meg kellett hozni annak biztosítása érdekében, hogy a fogyatékossággal élő személyek a többi pályázóval azonos feltételek mellett vehessenek részt a versenyvizsgákon.

2.3 Az ombudsman megjegyzi továbbá, hogy ezek az elvek jelentősen megerősödtek a személyzeti szabályzat módosításainak 2004. május 1-jei hatálybalépésével, amelyek magukban foglalták az EK-Szerződés 13. cikkében foglalt megkülönböztetésellenes rendelkezéseket (72). Ennek megfelelően a személyzeti szabályzat 1d. cikkének (1) bekezdése kifejezetten tilt minden fogyatékosságon alapuló hátrányos megkülönböztetést:

„E személyzeti szabályzat alkalmazásában tilos minden megkülönböztetés, így különösen a nem, faj, bőrszín, etnikai vagy társadalmi származás, genetikai tulajdonság, nyelv, vallás vagy meggyőződés, politikai vagy más vélemény, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés, fogyatékosság, életkor vagy szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetés.”

Ezt az elvet az 1d. cikk (4) bekezdése továbbfejlesztette, amely kimondja, hogy:

„Az (1) bekezdés alkalmazásában valamely személy akkor rendelkezik fogyatékossággal, ha tartós vagy valószínűsíthetően tartós fizikai vagy szellemi károsodással rendelkezik. (...)

A fogyatékossággal élő személy észszerű alkalmazkodás esetén teljesíti a munkakör alapvető funkcióinak ellátásához szükséges feltételeket.

Az »észszerű alkalmazkodás« a munkakör alapvető funkcióival összefüggésben szükség esetén olyan megfelelő intézkedéseket jelent, amelyek lehetővé teszik a fogyatékossággal élő személy számára a munkához jutást, a munkában való részvételt, az előmenetelt vagy a képzésben való részvételt, kivéve, ha az ilyen intézkedések aránytalan terhet rónának a munkáltatóra.”

Az ombudsman rámutat arra, hogy bár a személyzeti szabályzat nem határozza meg az „észszerű alkalmazkodás” fogalmát, 1d. cikkének (6) bekezdése számos olyan kritériumot határoz meg, amelyek alapján

„[a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének] bármilyen korlátozását objektív és ésszerű okokkal kell indokolni, és annak a személyzeti politika keretében jogos közérdekű célokra kell irányulnia.”

2.4 A fenti rendelkezés egyedi esetekre történő alkalmazásának vizsgálatakor az ombudsman tudatában van annak, hogy az "aránytalan teher" fogalmának indokolatlanul tág értelmezése a fogyatékosságon alapuló megkülönböztetés tilalmának elve ellen hatna. Az ombudsman véleménye szerint ez volt a Bizottság álláspontja egy korábbi, a sajátos nevelési igényű uniós tisztviselők gyermekeinek (a továbbiakban: sajátos nevelési igényű gyermekek) oktatásával kapcsolatos üggyel (1391/2002/JMA) összefüggésben.

Az ombudsman tudomásul veszi, hogy kérdésére válaszolva a Bizottság vállalta, hogy betartja a 2004. június 20-i 69-2004 (73) számú közigazgatási közleményében megállapított elveket és kritériumokat. A fenti közlemény 12. cikkében meghatározott elv szerint az egyetlen olyan helyzet, amikor a Bizottságtól nem várható el, hogy észszerű alkalmazkodást biztosítson egy fogyatékossággal élő személy számára egy bizottsági tisztviselő feladatainak ellátásához, az, ha a művelet költségei meghaladnák az intézménytől észszerűen elvárható költségeket.

Az ombudsman bízik abban, hogy a Bizottság méltányos és kiegyensúlyozott módon mérlegeli az egyes helyzetek észszerűségét, figyelembe véve a közlemény 8. és 13. cikkében meghatározott iránymutatásokat, amelyek számos kritériumot tartalmaznak, például a meglévő létesítmények átalakítását, a módosított munkatervek bevezetését, az eszközök beszerzését vagy módosítását, valamint a személyzet egészének egészségügyi és biztonsági igényein alapuló megfontolásokat.

A helyzetre tekintettel az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy jelenleg nincs szükség további intézkedésre az ügy ezen aspektusát illetően.

Pénzügyi támogatás

2.5 Az ombudsman megjegyzi, hogy a fogyatékossággal élő tisztviselőknek vagy a fogyatékossággal élő családtagoknak nyújtott pénzügyi támogatás olyan kérdés, amely nagy figyelmet kapott a közvéleményben, különösen a "fogyatékossággal élőknek nyújtott kiegészítő támogatás" tekintetében. Ez a támogatás az egyes intézmények által az A4103 költségvetési tételen keresztül a fogyatékosságból eredő költségekhez nyújtott kiegészítő hozzájárulásnak minősül. Az ombudsman megjegyzi továbbá, hogy azt állították, hogy az ilyen típusú támogatást a fogyatékossággal élő tisztviselők vagy a fogyatékossággal élő családtagokkal rendelkező tisztviselők számára jogosultságként kell nyújtani, és hogy annak fedeznie kell az összes felmerült költséget.

Úgy tűnik, hogy az A4103 költségvetési tétel felhasználására vonatkozó, 2004. május 1-jei iránymutatás alapján a fogyatékkal élőknek nyújtott kiegészítő támogatás kedvezményezettjeit olyan mértékben térítik vissza, amennyire elegendő forrás áll rendelkezésre, és csak a felmerült költségek egy részét (5%-35%). A potenciális kedvezményezetteknek ezért az adóköteles családi jövedelemtől függő hozzájárulást kell fizetniük. Az ombudsman megjegyzi, hogy ezek a szabályok a fogyatékossággal élő gyermekek speciális oktatásának költségeire, valamint a szállítási vagy oktatási költségekre vonatkoznak.

2.6 Ami a fogyatékkal élő gyermekek speciális oktatásának költségeit illeti, az ombudsman rámutat arra, hogy ez a kérdés képezte az 1391/2002/JMA sz. panasszal kapcsolatos vizsgálatának tárgyát, amelyről 2005. május 27-én külön jelentést nyújtottak be a Parlamentnek. Különjelentésében az ombudsman azt ajánlotta, hogy a Bizottság tegye meg a szükséges lépéseket annak biztosítására, hogy az Európai Iskolákból fogyatékosságuk mértéke miatt kizárt sajátos nevelési igényű gyermekek szülei ne legyenek kötelesek hozzájárulni gyermekeik oktatási költségeihez. Az ombudsman azt is megjegyzi, hogy a 2006. március 20-án jóváhagyott A6-0118/2006 állásfoglalással a Parlament jóváhagyta az ombudsman következtetéseit. Ugyanebben az állásfoglalásban a Parlament felszólította a Bizottságot, hogy tegye meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy megtérítse a különleges nevelési igényű gyermekek szüleinek nyújtott különleges oktatás teljes költségét, akik fogyatékosságuk mértéke miatt ki vannak zárva az Európai Iskolákból. Hozzátette, hogy az ilyen visszatérítéseknek az európai szociális védelmi politika részét kell képezniük.

2.7 A fogyatékkal élőknek nyújtott kiegészítő támogatásoknak az A4103 költségvetési tétel keretében történő elosztásával kapcsolatban az ombudsman tudomásul veszi az Európai Bizottság azon álláspontját, hogy nincs jogi kötelezettsége a fogyatékosságból eredő valamennyi költség megtérítésére, és hogy az iránymutatásokban előírt személyes hozzájárulás (5%-35%) nem tekinthető társadalmilag méltánytalannak, mivel azt az adóköteles családi jövedelem alapján számítják ki.

Az ombudsman megjegyzi azonban, hogy kinyilvánított álláspontja ellenére a Bizottság vállalta, hogy teljes mértékben megtéríti a hátrányhoz kapcsolódó költségeket, azzal a feltétellel, hogy a költségvetési hatóság garantálja az elegendő forrás rendelkezésre állását, és hogy intézményközi megállapodás születik az iránymutatások felülvizsgált javaslatáról.

Tekintettel a közvéleménynek a vizsgálata e vonatkozásával kapcsolatos aggodalmára, az ombudsman bízik abban, hogy a Bizottság megteszi a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy megpróbálja meggyőzni a költségvetési hatóságot arról, hogy ki kell terjeszteni az A4103 költségvetési sor hatályát annak biztosítása érdekében, hogy a fogyatékossággal élő tisztviselők vagy a fogyatékossággal élő családtagokkal rendelkező tisztviselők számára teljes mértékben megtérítsék a fogyatékossághoz kapcsolódó költségeket.

2.8 Az ombudsman emlékeztet arra, hogy a 2007-es év "Esélyegyenlőség mindenki számára" európai évévé nyilvánításával összefüggésben az Európai Bizottság vállalta, hogy közleményt terjeszt elő "Esélyegyenlőség mindenki számára" címmel, amelynek többek között a fogyatékossággal élő tisztviselőknek vagy a fogyatékossággal élő családtagoknak nyújtott pénzügyi támogatással kapcsolatos kérdésekkel kell foglalkoznia. Bár úgy tűnik, hogy ezt a közleményt még nem tették közzé, az ombudsman úgy véli, hogy a dokumentumnak lehetőséget kell biztosítania a Bizottság számára annak megerősítésére, hogy komolyan veszi kötelezettségvállalásait, és hajlandó azok alapján eljárni.

A helyzetre tekintettel az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy jelenleg nincs szükség további intézkedésre az ügy ezen aspektusát illetően.

Munkaerő-felvétel

2.9 Az ombudsman úgy véli, hogy az elmúlt években jelentős előrelépés történt a fogyatékkal élők európai közszolgáltatáshoz való hozzáférése terén, különösen az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) létrehozását követően.

2.10 Az ombudsman tudatában van annak, hogy - amint azt az Európai Bizottság is megállapította - úgy tűnik, hogy az EPSO számos olyan intézkedést hajtott végre hatékonyan, amelyek célja a fogyatékossággal élő pályázók felvételi eljárásokban való részvételének megkönnyítése. Ennek szellemében az ombudsman üdvözli, hogy minden versenyvizsga-felhívás tartalmaz egy szabványos bekezdést, amely emlékezteti a pályázókat az Unió munkaerő-felvételi politikájának megkülönböztetésmentes jellegére, és hogy a fogyatékossággal élő pályázókat felkérik, hogy nyújtsanak be igazolást annak érdekében, hogy a vizsgabizottságok elfogadhassák a részvételük megkönnyítéséhez szükséges intézkedéseket. Pozitívnak tűnik az is, hogy az egyes versenyvizsga-felhívásokkal egyidejűleg közzétett „pályázói útmutató” tartalmaz egy olyan részt, amely emlékezteti a fogyatékossággal élő pályázókat arra a lehetőségre, hogy fogyatékosságuk miatt különleges intézkedéseket kérhetnek. Ezenkívül az EPSO honlapja közvetlenül utal az esélyegyenlőségre. Ugyanez vonatkozik minden olyan hirdetésre, amely a médiában jelenik meg a verseny meghirdetésekor.

Az ombudsman üdvözli továbbá az EPSO arra irányuló kezdeményezését, hogy számos gyakorlati intézkedést hozzon annak érdekében, hogy biztosítsa megkülönböztetésmentességi politikájának megfelelő végrehajtását. Az ilyen gyakorlati intézkedések szemléltető példája az a rendelkezés, amely lehetővé teszi a fogyatékossággal élő pályázók külön vizsgaközpontokba való meghívását.

2.11 E nyilvánvaló előrelépés ellenére a közvéleményt továbbra is aggasztja az új intézkedések átláthatóságának hiánya és a helyzet megbízhatóbb értékelésének szükségessége. Az ombudsman megjegyzi, hogy kérésére válaszul a Bizottság bejelentette, hogy az EPSO-val közösen felülvizsgálja a felvételi reklám tartalmát. Ez a felülvizsgálat megvizsgálná annak lehetőségét, hogy jelentéseket készítsenek a látássérültektől eltérő konkrét fogyatékosságokról annak érdekében, hogy ösztönözzék a fogyatékossággal élő személyek több jelentkezését.

Az ombudsman üdvözli a Bizottság azon kötelezettségvállalását, hogy fontolóra veszi a fogyatékossággal élő személyek felvételéről szóló általánosabb jelentések közzétételét, amelyeknek tartalmazniuk kell a meglévő és jövőbeli statisztikákat, feltéve, hogy ezek az anyagok teljes mértékben tiszteletben tartják a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (74) foglalt kötelezettségeket. Az ombudsman véleménye szerint ez a kezdeményezés hozzájárulna a Bizottság e területre vonatkozó politikájának átláthatóbbá és polgárbarátabbá tételéhez, és összhangban lenne a Parlament ilyen fellépésre irányuló következetes felhívásaival (75).

2.12 Az ombudsman megjegyzi, hogy a vizsgálat során a nyilvánosság által benyújtott egyes észrevételek bírálták, hogy az Európai Bizottság nem részesítette előnyben a fogyatékossággal élő személyek felvételére irányuló proaktívabb politikát, és különösen azt, hogy nem alakított ki valamilyen pozitív intézkedést. Az ombudsman tisztában van azzal, hogy a Bizottság jelenleg nem tűnik hajlandónak arra, hogy az általa toborzott jelöltek teljes számának bizonyos százalékát a fogyatékossággal élő személyek számára tartsa fenn.

A Bizottság e területre vonatkozó politikájának felülvizsgálata során az ombudsman szem előtt tartja, hogy a tagállamokban a pozitív intézkedések végrehajtásával kapcsolatban meglévő gyakorlatok bizonyos fokú sokféleséget mutatnak. Számos uniós tagállam, például Ausztria, Belgium (76), Ciprus, a Cseh Köztársaság, Franciaország, Németország, Görögország, Olaszország, Litvánia, Málta, Lengyelország, Portugália, Szlovénia és Spanyolország kvótarendszert határozott meg a fogyatékossággal élő személyek foglalkoztatására. Más európai országok más utat választottak e csoport munkakörnyezetbe való integrációjának előmozdítására (77). Az ombudsman reméli, hogy az üggyel kapcsolatos saját politikájának kialakítása során a Bizottság szorosan nyomon fogja követni a tagállamokban fennálló helyzetet és annak időbeli alakulását.

Ebben az összefüggésben az ombudsman fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy a Bizottság vállalta, hogy megvizsgálja azokat a különböző eszközöket, amelyekkel elő lehetne mozdítani a fogyatékossággal élő személyek felvételét az intézményen belül. Ebben az összefüggésben a Bizottság számos példára hivatkozott, amelyek közé tartozik a fogyatékossággal élő személyekre vonatkozó foglalkoztatási cél valamilyen formájának meghatározása, vagy az adminisztráció által az orvosi vizsgálatot követően végzett egyéni nyomon követés a megfelelő feladatok és berendezések biztosítása érdekében.

A helyzetre tekintettel az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy jelenleg nincs szükség további intézkedésre az ügy ezen aspektusát illetően.

3 A Bizottság helyiségeinek megközelíthetősége

3.1 Az ombudsman aggodalommal állapítja meg, hogy az Európai Bizottság helyiségeinek megközelíthetősége vizsgálatának egyik olyan aspektusa, amely nagy érdeklődést váltott ki a nyilvánosságból, amely összességében nagyon kritikus volt az Európai Bizottság e téren elért eredményeivel szemben.

3.2 Úgy tűnik, hogy az Európai Bizottság ígéretet tett arra, hogy betartja mind az EU-ban, mind a saját bevált gyakorlatokra vonatkozó kódexeiben meghatározott kritériumokat. Ennek megfelelően minden ésszerű lépést meg kellett tenni az épületekhez, valamint az irodahelyiségekhez és -berendezésekhez való hozzáféréssel kapcsolatos problémák minimalizálása érdekében, hogy az irodák és létesítmények akadálymentesek legyenek a fogyatékossággal élő személyek számára.

Az ombudsman megjegyzi, hogy e célkitűzések megvalósítása érdekében a Bizottság bejelentette, hogy szolgálatai, nevezetesen az Infrastrukturális és Logisztikai Hivatal (OIB) olyan fejlesztések végrehajtását tervezi, amelyek célja, hogy megkönnyítsék a fogyatékossággal élő személyek számára a Bizottság épületeibe való bejutást. Ezeknek a fejlesztéseknek új szabványokat kellett volna tartalmazniuk a Bizottság valamennyi épülete akadálymentességének biztosítása érdekében, különös tekintettel a bejutásra, az épületeken belüli mozgásra, a vészhelyzet esetén történő evakuálásra és a szaniterberendezésekre.

3.3 E kötelezettségvállalások ellenére az ombudsman számos észrevételt kapott a nyilvánosságtól, amelyek számos hiányosságot tártak fel az Európai Bizottság e területre vonatkozó politikájában. A nyilvánosság például bírálta azt a tényt, hogy az intézmény nem vett részt az összes uniós intézmény átfogó akadálymentesítési ellenőrzésében, és hogy a brüsszeli ingatlanpolitikáról és -infrastruktúrákról szóló közleménye kevés figyelmet fordított a fogyatékossággal élő személyek akadálymentességének kérdésére (78).

Az ombudsmanhoz különböző panaszok is érkeztek e kérdés bizonyos vonatkozásaival kapcsolatban, például a Bizottság parkolóinak vagy a brüsszeli Rond Point Schumanban található uniós információs központnak a fogyatékossággal élő személyek számára való hozzáférhetőségével kapcsolatban. Ezek az esetek azt mutatják, hogy a Bizottság helyiségeinek megközelíthetősége továbbra is olyan probléma, amelyet hatékonyabban kell kezelni (79).

3.4 Az ombudsman megjegyzi, hogy 2004. június 29-én az Európai Bizottság kérdésére válaszolva bejelentette, hogy új szabványokat fogad el a fogyatékkal élők számára a helyiségek akadálymentesítésére vonatkozóan. Ennek megfelelően az épületekre vonatkozó szabványokról szóló bizottsági kézikönyv legutóbbi változata a B.III. fejezetben foglalkozott a fogyatékossággal élő személyekre vonatkozó követelményekkel. Ezek a követelmények teljes mértékben tiszteletben tartják az uniós és a belga jogban meghatározott előírásokat, és kiterjednek az általános hozzáférési kérdésekre, a fenntartott parkolóhelyekre, a mobilitásra, az épületek világítására és jelzőtábláira, a szaniterberendezésekre és a vészhelyzeti evakuálásra. Az ombudsman azt is elismeri, hogy a Bizottság ígéretet tett arra, hogy további előrelépésre törekszik a fogyatékossággal élő személyek számára rendelkezésre álló parkolóhelyek tekintetében, akár az összes épületében, akár azok közelében.

Az ombudsman bízik abban, hogy a Bizottság által tett kötelezettségvállalásoknak megfelelően kell kezelniük a nyilvánosság által kifejezett aggályokat. Az ombudsman bízik abban is, hogy a Bizottság nyomon követi a helyzetet, és a helyzet fényében és a közvélemény kellő figyelembevételével idővel elvégzi politikájának és gyakorlatának szükséges kiigazításait.

A fentiekre tekintettel az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy jelenleg nincs szükség további intézkedésre az ügy ezen aspektusát illetően.

4 Tájékoztatás és kommunikáció

4.1 Az ombudsman megjegyzi, hogy az információkhoz való hozzáférés minden politikai szinten a demokratikus részvétel előfeltétele. Tekintettel arra, hogy a Bizottság az uniós ügyekkel kapcsolatos információk egyik fő forrása, rendkívül fontos, hogy a fogyatékossággal élő személyek az Unió demokratikus életében való részvételük biztosítása érdekében könnyen hozzáférhessenek az ilyen típusú információkhoz. A Bizottság dokumentumainak és honlapjának hozzáférhetősége ezért különösen fontos annak biztosítása érdekében, hogy a fogyatékossággal élő személyeket ne érje hátrányos megkülönböztetés.

Az ombudsman rámutat arra, hogy a fenti célkitűzések elérése érdekében a Bizottság a bevált gyakorlatok kódexében vállalta, hogy módosítja a dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó iránymutatásokat annak biztosítása érdekében, hogy a kiadványok és az információk alternatív formában hozzáférhetők legyenek a fogyatékossággal élő személyek számára. Hasonlóképpen, az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványainak Hivatalának biztosítania kellett, hogy a fogyatékossággal élő polgárok teljes mértékben hozzáférjenek a Hivatal információihoz. E kötelezettségvállalások eredményeként a Bizottság 2001 szeptemberében közleményt fogadott el, amelynek célja, hogy a weboldalakat hozzáférhetőbbé tegye az idősek és a fogyatékkal élők számára (80).

4.2 Az ombudsman elismeri, hogy az Európai Bizottság jelentős előrelépést ért el információinak a fogyatékossággal élő személyek számára való hozzáférhetősége terén. Ez különösen igaz a Bizottság honlapján található információk esetében. Az ombudsman üdvözli a Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy magas szintű szabványt, az úgynevezett „A” megfelelőségi szintet (elsőbbségi 1-WAI ("Web-akadálymentesítési kezdeményezés") panasz) fogadjon el az EUROPA szerverén üzemeltetett új és frissített weboldalakra vonatkozóan. Ennek a kezdeményezésnek nemcsak a látássérültek, hanem az egyéb fogyatékossággal élő személyek számára is meg kell könnyítenie a közösségi weboldalak használatát. Az ombudsman megjegyzi továbbá, hogy a Bizottság vállalta annak biztosítását, hogy az EUROPA honlapjának szerzői, például a főigazgatóságok és szolgálatok webmesterei, alkalmazzák az információszolgáltatóknak szóló útmutatóban (IPG) meghatározott szabályokat a koherens és felhasználóbarát szolgáltatás biztosítása érdekében.

4.3 Az ombudsman tudatában van annak, hogy a nyilvánosság bírálta az Európai Bizottság információinak hozzáférhetőségét, és hangsúlyozta, hogy azokat nemcsak a látássérültek, hanem a lehető legtöbb fogyatékkal élő személy számára is hozzáférhetővé kell tenni.

Az ombudsman megjegyzi azonban, hogy a Bizottság számos kezdeményezést tett ezen aggályok kezelésére, és arra törekszik, hogy beépítse a megfelelő végfelhasználói szoftvert annak biztosítása érdekében, hogy a WAI-kompatibilis EUROPA oldalakon található információkat nagybetűs, Braille-írásos, elektronikus és audio formátumok létrehozására használják fel.

4.4 Az ombudsman mindazonáltal fel kívánja hívni az Európai Bizottság figyelmét arra, hogy a nyilvánosság érdeklődése ebben a kérdésben nem kizárólag az interneten keresztül nyújtott információkra összpontosult.

Az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság anyagainak jelentős részét nyomtatott formában is előállítja. Úgy tűnik, hogy számos dokumentum, például a Bizottság reformjáról szóló fehér könyv és a fogyatékossággal élő személyek munkaszervezésének javításáról szóló konzultációs dokumentum Braille-írással készült. Az ombudsman dicséretesnek tartja ezt az erőfeszítést, és reméli, hogy azt a jövőben ki lehet terjeszteni.

Az ombudsman tudatában van annak, hogy sok fogyatékossággal élő személy szeretné, ha a Bizottság gondoskodna arról, hogy több uniós dokumentum álljon rendelkezésre számos alternatív formátumban, például Braille-írással, nagy betűkkel, hang- és elektronikus formátumban. Az ombudsman bízik abban, hogy a Bizottság az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványainak Hivatalával együttműködve igyekszik választ adni erre a közérdeklődésre.

A helyzetre tekintettel az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy jelenleg nincs szükség további intézkedésre az ügy ezen aspektusát illetően.

5 A fogyatékossággal élő gyermekek integrációja az Európai Iskolák által

5.1 Az ombudsman aggodalommal állapítja meg, hogy vizsgálata jelentős nyilvánosságot vonzott. Általánosságban elmondható, hogy a közvélemény bírálta mind a Bizottságot, mind az Európai Iskolákat amiatt, hogy állítólag nem ültették át hatékonyan a gyakorlatba a sajátos nevelési igényű tanulóknak az iskolai életbe való tényleges integrációja iránti, kinyilvánított kötelezettségvállalásaikat.

Az ombudsman következetesen arra az álláspontra helyezkedett, hogy az Európai Iskolák nem közösségi intézmények vagy szervek, és ezért nem tartoznak az EK-Szerződés 195. cikke szerinti megbízatása körébe. Az ombudsman azonban arra is rámutatott, hogy a Bizottság bizonyos felelősséggel tartozik az Európai Iskolák működéséért, mivel az Európai Iskolák Igazgatótanácsában képviselteti magát, és nagymértékben hozzájárul azok finanszírozásához. Ennek megfelelően az ombudsman úgy véli, hogy a Bizottság általános felelőssége a megfelelő ügyintézés előmozdítása az Európai Iskolákban . Ez a felelősség magában foglalja azt a kötelezettséget is, hogy elő kell mozdítani az Európai Iskolák fogyatékossággal élő tanulóival szembeni megkülönböztetésmentes politikát, amelynek célja az iskolákba való teljes körű integrációjuk biztosítása. Ennek szellemében az ombudsman megjegyzi, hogy a bevált gyakorlatok kódexében a Bizottság vállalta, hogy támogatja az Európai Iskolák arra irányuló erőfeszítéseit, hogy jobban integrálják a fogyatékossággal élő tanulókat.

5.2 Úgy tűnik, hogy az Európai Iskolák sajátos nevelési igényű gyermekekkel kapcsolatos politikájának kritériumait először egy 1999-es oktatási programban határozták meg. A program mind a tanulási, mind a fizikai fogyatékossággal foglalkozott, azzal a céllal, hogy a sajátos nevelési igényű tanulókat a lehető legnagyobb mértékben integrálja az iskolai életbe, olyan szakosodott tanárok révén, akik osztálytámogatást nyújtanak a tanulóknak. Ennek megfelelően a tanuló képességein és szükségletein alapuló, testreszabott programról minden egyes sajátos nevelési igényű tanuló esetében külön tanácsnak kellett döntenie, amely az igazgatóból, a tanárokból, a szülőkből és általában egy szakorvosból állt. E folyamat eredményeként létrejött egy szerződés, amely évente megújítható, és amely körvonalazza az egyes felek által vállalt felelősségi köröket.

Az ombudsman vizsgálata során a nyilvánosság által tett észrevételek fényében úgy tűnik, hogy e program végrehajtása aggodalmat keltett a nyilvánosságban, és számos problémát azonosítottak, többek között azt, hogy az iskolák i. nem fogadták be a sajátos nevelési igényű gyermekeket azon az alapon, hogy nem rendelkeznek a fogyatékosságok bizonyos típusainak kezeléséhez szükséges know-how-val vagy emberi erőforrásokkal; ii. hozzon létre átfogó programot a sajátos nevelési igényű gyermekek számára, és tegyen valódi erőfeszítéseket az inkluzívabb oktatás előmozdítása érdekében; valamint iii. képzett személyzet és támogatás biztosítása a sajátos nevelési igényű gyermekek integrálásához.

5.3 Az ombudsman egy korábbi panasz (1391/2002/JMA) kapcsán már áttekintette az Európai Iskoláknak a fogyatékossággal élő gyermekek integrációjára vonatkozó politikáját, amelyben az egyik állítás az volt, hogy az Európai Iskolák nem hoztak létre integrált és egységes oktatási rendszert valamennyi sajátos nevelési igényű gyermek szükségleteinek kielégítésére. Vizsgálatának eredményeként az ombudsman 2005. május 27-én különjelentést nyújtott be a Parlamentnek (81). E jelentés elkészítésével összefüggésben az ombudsman megállapította, hogy nincs olyan kötelező erejű jogi rendelkezés, amely előírná a Bizottság számára, hogy egységes oktatási rendszert hozzon létre. Ilyen jogalap hiányában az ombudsman nem tudta megállapítani, hogy a Bizottság nem járt el megfelelően, amikor nem biztosította, hogy az Európai Iskolák oktatási programokat biztosítsanak az uniós tisztviselők valamennyi sajátos nevelési igényű gyermeke számára (82). E megállapítás ellenére az ombudsman rámutatott az iskolák gyakorlata és az EU által általában (83), és különösen a Bizottság által (84) az integrált oktatási rendszer támogatása érdekében tett nyilvános kötelezettségvállalások közötti ellentmondásra is.

5.4 Az ombudsman megjegyzi, hogy a nyilvánosság észrevételeire válaszul a Bizottság kifejtette, hogy az Iskolák Igazgatótanácsa 2005 februárjában új dokumentumot hagyott jóvá "A sajátos nevelési igényű tanulók integrációja az Európai Iskolákba" (85) címmel. Ez a dokumentum várhatóan alapul szolgál majd az e területre vonatkozó felülvizsgált szakpolitikához. Amint az a preambulumában is szerepel, az új iránymutatások célja az volt, hogy kiigazítsák a tanulási nehézségekkel küzdő tanulók felvételi és integrációs eljárásait, és olyan fejlesztéseket és innovációkat vezessenek be a rendszerbe, amelyek célja a sajátos nevelési igényű tanulók növekvő számával kapcsolatos kihívások kezelése.

Az ombudsman emlékeztet arra, hogy felkérte a Bizottságot, hogy fejtse ki, hogyan szándékozik értékelni az Európai Iskoláknak a sajátos nevelési igényű gyermekek integrációjára vonatkozó új politikája eredményeit, és jelölje meg az értékelés ütemtervét. E tekintetben az ombudsman aggodalommal állapítja meg, hogy a Bizottság válasza nem tartalmaz olyan információt, amely azt mutatná, hogy az Európai Iskolák megváltoztatták volna a tanfolyamot, vagy hogy a sajátos nevelési igényű tanulók integrálására irányuló erőfeszítéseik eredményesek lennének. Az ombudsman rámutat arra, hogy a Bizottság egyszerűen kijelentette, hogy több alkalommal sikertelenül kérte az iskolák sajátos nevelési igényű tanulókkal kapcsolatos programjának felülvizsgálatát.

5.5 A fentiek fényében az ombudsman úgy véli, hogy nem rendelkezik elegendő információval annak megállapításához, hogy az új politika megfelelően reagált-e a nyilvánosság által megfogalmazott aggályokra. Ilyen információk hiányában az ombudsman fel kívánja hívni a Bizottság figyelmét számos olyan kérdésre, amelyek az iskoláknak a fogyatékkal élő tanulók integrációjára vonatkozó politikájával kapcsolatosak, és amelyeknek a nyilvánosság nagy jelentőséget tulajdonít. Ezek közé tartoznak a következők:

• úgy véli, hogy a sajátos nevelési igényű gyermekekre vonatkozó oktatási stratégiának a „megelőző integráció” megközelítésén kell alapulnia;
• aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a sajátos nevelési igényű gyermekeknek szóló egyedi programok alapját képező egyezmény éves megújítása bizonytalanságot okoz a szülők körében a helyzet időbeli alakulását illetően;
• annak szükségessége, hogy az iskolák megfelelő programokat dolgozzanak ki bizonyos tanulási nehézségekre, például a diszlexiára, amelyek megfelelő továbbképzést igényelnek arra vonatkozóan, hogy hogyan támogassák a tanulókat osztályaikban;
• annak kockázata, hogy a sajátos nevelési igényű gyermekek szüleit kizárják az iskolák sajátos nevelési igényű tanulókkal foglalkozó tanácsadó csoportjából, mivel nem kapnak elegendő információt gyermekeik jogállásáról és esetleges előrehaladásáról; és
• az egyes iskolák sajátos nevelési igényű gyermekekkel kapcsolatos politikájának végrehajtása során a koherencia hiánya, valamint a sajátos nevelési igényű gyermekekkel foglalkozó koordinátori pozíció létrehozásának szükségessége az egyes iskolákban.

5.6 Az ombudsman úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak megfelelően figyelembe kell vennie a fenti aggályokat annak érdekében, hogy az Európai Iskolák Igazgatótanácsa által elfogadandó politikai döntésekkel összefüggésben megfelelő megoldásokat mozdítson elő. Annak érdekében, hogy szorosan figyelemmel lehessen kísérni a helyzet alakulását a közeljövőben, az ombudsman szükségesnek tartja, hogy a Bizottság 2007 végéig jelentést tegyen a fogyatékossággal élő gyermekek integrációja terén az Európai Iskolák által elért eredményekről. Ez a jelentés lehetővé teszi az ombudsman számára annak eldöntését, hogy szükség van-e további lépésekre ebben a kérdésben. Az ombudsman ezt a jelentést közzé kívánja tenni honlapján, hogy tájékoztassa a polgárokat annak tartalmáról.

6 Belső koordináció

6.1 Mivel úgy tűnik, hogy a fogyatékosság egy egészségügyi probléma vagy funkcionális korlátozottság és annak társadalmi, politikai, kulturális, gazdasági és fizikai környezete (86) közötti összetett kölcsönhatás eredménye, a fogyatékossággal élő személyek integrációja számos területen - többek között az egészségügy, az oktatás, a foglalkoztatás, a közlekedés, a lakhatás, valamint a szociális és jogi védelem területén - cselekvést tesz szükségessé.

Ennek megfelelően a fogyatékosságon alapuló hátrányos megkülönböztetés elleni hatékony fellépés megköveteli, hogy a különböző érintett szervezeti egységek összehangoltan járjanak el, és hogy egy olyan különálló közigazgatási szervet hozzanak létre, amely valamennyi fogyatékossági kérdés tekintetében kapcsolattartó pontként szolgálhat egy általános megközelítés megerősítése és fejlesztése érdekében(87). Az integrált megközelítés hiánya megnehezítheti a meglévő programokra vonatkozó információk megszerzését, és következésképpen megakadályozhatja a fogyatékossággal élő személyeket jogaik megfelelő gyakorlásában.

6.2 Az ombudsman rámutat arra, hogy úgy tűnik, az EU egésze, valamint az Európai Bizottság fogyatékossággal élő személyekkel kapcsolatos bevált gyakorlatokról és kommunikációról szóló kódexe osztja ezt a fő szempontot. Átfogó és integrált stratégiát írnak elő a fogyatékossággal élő személyekkel szembeni megkülönböztetés lehetséges eseteinek leküzdésére, beleértve egy tisztviselő vagy szerv kinevezését minden egyes uniós intézményben, aki felelős e stratégia végrehajtásáért.

6.3 Az integrált megközelítés azt is megköveteli, hogy az információkat az igazgatás valamennyi szolgálata rendelkezésére bocsássák, hogy azok hozzájárulhassanak a fogyatékossággal élő alkalmazottakat érintő, munkával kapcsolatos esetleges problémák elkerüléséhez. Az ombudsman megjegyzi, hogy a bevált gyakorlatok kódexében a Bizottság megállapodott abban, hogy a fogyatékossággal kapcsolatos képzések révén tájékoztatást és figyelemfelkeltést biztosít, valamint folyamatosan nyomon követi és javítja a kódex megfelelő alkalmazására irányuló eljárásokat minden szinten. E célból a Bizottság vállalta, hogy időszakos felméréseket végez.

6.4 Az ombudsman megjegyzi, hogy eddig csak egy felmérésre került sor, nevezetesen a 2004. decemberi felmérésre. A felmérés szerint a fogyatékossággal élő alkalmazottak jelezték, hogy állapotuk miatt kedvezőtlenebb bánásmódban részesültek, és ez lassabb szakmai előmenetelt, kevésbé érdekes munkát vagy a képzéshez való hozzáférés hiányát eredményezte. A felmérés feltárta, hogy interperszonális szinten számos alkalmazott tapasztalt olyan viselkedést feletteseitől és kollégáitól, amelyet megalázónak, megfélemlítőnek vagy sértőnek éreztek. A személyzet úgy vélte továbbá, hogy nehézségekbe ütköztek a munkájukhoz szükséges viszonylag egyszerű szállástípusok, például a megfelelő székek vagy irodai asztalok, az átalakított informatikai berendezések, illetve az épületekbe való bejutás vagy az épületeken belüli hozzáférés biztosítása terén.

Az ombudsman üdvözli a Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy a felmérést és annak eredményét, valamint a bevált gyakorlatokról szóló gyakorlati útmutatóját közzétegye intranetes honlapján annak érdekében, hogy felhívja a személyzet figyelmét az érintett kérdésekre, és elősegítse a változást.

Az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság jelenleg mérlegeli, hogy végezzen-e új felmérést a 2007–2008-as időszakra vonatkozóan. Az ombudsman bízik abban, hogy e jövőbeli felmérés keretében a Bizottság hasznosnak találná, ha figyelembe venné a nyilvánosság által a bevált gyakorlatok kódexének alkalmazásával kapcsolatban megfogalmazott kritikák egy részét. A Bizottság fontolóra veheti a fogyatékossággal foglalkozó szervezetek döntéshozatali folyamatban való képviseletének javítását is, a lehetséges reformokra összpontosítva.

6.5 Az ombudsman felhívja a figyelmet arra, hogy kérdéseire válaszul az Európai Bizottság gyakorlati útmutatót adott ki a megkülönböztetésmentesség terén bevált gyakorlatokról. Ennek az útmutatónak az a célja, hogy tájékoztassa a főigazgatóságokon belül a munkaerő-felvételért felelős vezetőket. Úgy tűnik, hogy a személyzet kérdések iránti érzékenységének növelése és a változások befolyásolása érdekében az útmutatót a Bizottság szolgálatai körében terjesztették, és a Bizottság intranetes honlapján is közzétették.

Az ombudsman kedvezően ítéli meg a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy intranetes honlapján keresztül tájékoztassa a köztisztviselőket és az alkalmazottakat arról, hogy amennyiben a személyzet elégedetlen a bevált gyakorlatok kódexének végrehajtásával, bizalmas alapon megkereshető egy konkrét szolgálat, a Bizottság Személyzeti és Igazgatási Főigazgatóságának Esélyegyenlőségi és Megkülönböztetésmentességi Osztálya. Ez a szolgálat jogosult arra, hogy a panasz tárgyát a legmegfelelőbb módon kezelje.

6.6 Az Európai Bizottságnak a fogyatékossággal kapcsolatos figyelemfelkeltésre irányuló erőfeszítéseivel kapcsolatban az ombudsman megjegyzi, hogy az intézmény azt is bejelentette, hogy a jövőben képzésekkel, konferenciákkal vagy szemináriumokkal konkrét intézkedéseket kíván szervezni a személyzet érzékenyítésére. Az ombudsman azonban sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy kötelezettségvállalásai ellenére a Bizottság mindeddig nem tudott külön képzéseket szervezni a megkülönböztetés tilalmával kapcsolatos kérdésekről, és csak tájékoztató üléseket szervezett a vizsgabizottságok számára.

Az ombudsman fel kívánja hívni a Bizottság figyelmét arra, hogy a vizsgálat során tett észrevételeiben a nyilvánosság határozottan támogatta azt az elképzelést, hogy képzést kell szervezni a személyzet minden olyan tagja számára, aki a fogyatékossággal élő személyekkel együtt dolgozik. Az ombudsman reméli, hogy a Bizottság megfelelően figyelembe veszi ezeket a nyilvános aggályokat annak érdekében, hogy javítsa a személyzete számára a fogyatékossággal kapcsolatos kérdésekről nyújtott képzést.

A fentiekre tekintettel az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy jelenleg nincs szükség további intézkedésre az ügy ezen aspektusát illetően.

Ez a Kanada és az Egyesült Államok által követett politikai megközelítés. Mindkét ország arra törekedett, hogy teljes mértékben integrált fogyatékosságügyi politikákat dolgozzon ki. Az USA-ban ez a felelősség az 1978-ban létrehozott Nemzeti Fogyatékosügyi Tanácsra (National Council on Disability) hárul, amelynek feladata olyan politikák, programok, gyakorlatok és eljárások előmozdítása, amelyek minden fogyatékossággal élő személy számára egyenlő esélyeket garantálnak (www.ncd.gov/index.html). Kanadában ezt a feladatot a Fogyatékossággal Foglalkozó Ügyek Hivatalára (ODI) bízzák, amely a kanadai kormányon belül kapcsolattartó pontként szolgál a fogyatékossággal élő kanadaiak tanulásban, munkában és közösségi életben való teljes körű részvételének előmozdításán dolgozó kulcsfontosságú partnerek számára (www.hrsdc.gc.ca/en/gateways/nav/top_nav/program/odi.shtml).

7 Következtetések

7.1 Az ombudsman egy nyílt és átlátható párbeszéd keretében gondosan értékelte az Európai Bizottságnak a fogyatékossággal élő személyek integrációjára irányuló intézkedéseit, amelyhez a fogyatékossággal élő személyek, az érdekképviseleti csoportok, más nemzeti és regionális szintű ombudsmanok és a polgárok nagyban hozzájárultak.

7.2 E felülvizsgálat alapján az ombudsman úgy véli, hogy az Európai Bizottság valódi erőfeszítéseket tett a fogyatékkal élők integrálására, még akkor is, ha úgy tűnik, hogy politikájának bizonyos aspektusai nem felelnek meg a közvélemény elvárásainak. Az ombudsman elismeri, hogy számos területen történt előrelépés, többek között az alábbi területeken:

* annak biztosítása, hogy a fogyatékossággal élő személyek valamennyi uniós intézmény általi foglalkoztatása során tiszteletben tartsák az új személyzeti szabályzatban foglalt alapelveket, például a fogyatékosságon alapuló megkülönböztetés tilalmát (1d. cikk (1) bekezdés), vagy annak szükségességét, hogy a fogyatékossággal élő tisztviselők számára észszerű alkalmazkodást biztosítsanak a rájuk bízott feladatok elvégzéséhez (1d. cikk (4) bekezdés);

* a fogyatékossággal élő uniós versenyvizsgák pályázói mostantól számos intézkedésben részesülhetnek, amelyek megkönnyítik részvételüket; ezenkívül a Bizottság vállalta, hogy megvizsgálja azokat a különböző eszközöket, amelyekkel elő lehet mozdítani a fogyatékossággal élő személyek felvételét az intézményen belül;

* új követelmények elfogadása a Bizottság helyiségeinek akadálymentességére vonatkozóan, teljes mértékben összhangban az uniós és a belga jog által meghatározott normákkal, és kifejezetten a fogyatékossággal élő személyek igényeivel;

* az információk hozzáférhetőbbé tétele a fogyatékossággal élő személyek számára, különös tekintettel a Bizottság honlapján közzétett adatokra; az intézmény dicséretes erőfeszítéseket tett ebbe az irányba;

* a Bizottság erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy szolgálatai jobban igazodjanak a fogyatékossággal élő személyek által tapasztalt nehézségekhez, hogy szükség esetén megfelelően tudjanak reagálni. Ennek fényében a Bizottság bevált gyakorlatokra vonatkozó kódexének nagyon hasznos eszköznek kell lennie a személyzet érzékenyítésére, bár erőfeszítéseket kell tenni annak biztosítására, hogy a magatartási normákat teljes mértékben betartsák és rendszeresen frissítsék.

7.3 Az ombudsman tudatában van annak, hogy - amint azt a nyilvánosság is hangsúlyozta - más területeken is intézkedésekre van szükség, többek között az alábbi területeken:

* a Bizottság által a fogyatékossággal élő vagy fogyatékossággal élő családtaggal rendelkező tisztviselőknek nyújtott pénzügyi támogatást továbbra is elégtelennek tekintik; a nyilvánosság úgy véli továbbá, hogy növelni kell a fogyatékossághoz kapcsolódó költségekre elkülönített költségvetési előirányzatokat;

* úgy tűnik, hogy a fogyatékossággal élő személyek felvételének előmozdítása érdekében elfogadott intézkedések nem átláthatóak, és a helyzet megbízhatóbb értékelését kérték;

* úgy tűnik továbbá, hogy elégedetlenség tapasztalható azzal kapcsolatban, hogy egyes fogyatékossággal élő személyek nem férnek hozzá megfelelően a Bizottság információihoz;

* úgy tűnik, hogy az Európai Iskolákban a fogyatékossággal élő tanulók helyzete nem megfelelő, és úgy tűnik, hogy az iskoláknak a gyermekek e kategóriájának integrációjára vonatkozó politikája nem járult hozzá hatékonyan az integrációjukhoz;

* a Bizottság helyes gyakorlatra vonatkozó kódexének alkalmazása számos hiányosságot tárt fel, különösen az intézmény személyzetének képzések vagy szemináriumok révén történő érzékenyítése érdekében tett intézkedések elégtelen számát illetően.

7.4 Az ombudsman tudatában van annak, hogy az Európai Bizottság számos kötelezettségvállalást tett a nyilvánosság fenti aggályainak eloszlatása érdekében. Az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság vállalta, hogy:

* teljes mértékben megtéríti a fogyatékossághoz kapcsolódó költségeket; azzal a feltétellel, hogy a költségvetési hatóság elegendő forrást bocsát rendelkezésre, és intézményközi megállapodás születik;

fontolják meg a fogyatékossággal élő személyek felvételéről szóló általánosabb jelentések közzétételét, és ezekbe foglalják bele a meglévő és jövőbeli statisztikákat;

* fogadjon el új szabványokat a fogyatékossággal élő személyek számára a helyiségeiben biztosított akadálymentességre vonatkozóan, és növelje a fogyatékossággal élő személyek számára fenntartott parkolóhelyek számát valamennyi épületében vagy azok közelében;

* a jövőben a személyzetnek szóló képzések, konferenciák vagy szemináriumok révén konkrét intézkedéseket szervez a szenzibilizációval kapcsolatban.

Tekintettel a Bizottság kötelezettségvállalásaira, az ombudsman úgy véli, hogy a fenti szempontok tekintetében jelenleg nincs szükség további intézkedésre.

7.5 Az ombudsman azonban úgy véli, hogy az Európai Iskolákban a fogyatékossággal élő tanulók helyzetét illetően a helyzet még mindig nem tűnik kielégítőnek.

Annak érdekében, hogy szorosan figyelemmel lehessen kísérni a helyzet alakulását a közeljövőben, az ombudsman szükségesnek tartja, hogy a Bizottság 2007 végéig jelentést tegyen az Európai Iskolák által a fogyatékossággal élő gyermekek integrációja terén elért eredményekről. Ez a jelentés lehetővé teszi az ombudsman számára annak eldöntését, hogy szükséges-e további lépéseket tennie ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Meg kell jegyezni, hogy az ombudsman ezt a jelentést közzé kívánja tenni honlapján, hogy tájékoztassa a polgárokat annak tartalmáról.

A fogyatékossággal élő személyek Bizottság általi integrációjáról szóló nyilvános vita megnyitásával az ombudsman reméli, hogy hozzájárult ahhoz, hogy a fogyatékossággal élő polgárok hangja közelebb kerüljön az uniós intézményekhez. Az ombudsman reméli, hogy kezdeményezésének eredményei segíteni fogják a Bizottságot abban, hogy újraértékelje egyes intézkedéseit ezen a területen azzal a céllal, hogy szükség esetén korrigálja azokat, és ezáltal jobban szolgálja az összes európai polgárt.

Annak érdekében, hogy a lehető legtöbb polgárt tájékoztassa, az ombudsman honlapján közzéteszi e határozat teljes változatát angol nyelven, valamint annak összefoglalását az EU valamennyi hivatalos nyelvén.

Tisztelettel:

 

P. Nikiforos DIAMANDOUROS

---

(1) A Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által 1996. december 20-án elfogadott állásfoglalás a fogyatékkal élők esélyegyenlőségéről (HL 1997. C 12., 1. o.).

(2) A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Úton a fogyatékkal élők akadálymentes Európája felé, COM(2000) 284 végleges, 2000. május 12.

(3) Az Európai Parlament 2001. április 4-i állásfoglalása a Bizottságnak a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez, a Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett közleményéről - Úton a fogyatékkal élők akadálymentes Európája felé, COM(2000) 284 - C5-0632/2000 - 2000/2296 (COS).

(4) A fogyatékossággal élő személyek európai évéről (2003) szóló, 2001. december 3-i 2001/903/EK tanácsi határozat (HL L 335., 15. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 79. o.).

(5) Elérhető a Bizottság Foglalkoztatási, Szociális és Esélyegyenlőségi Főigazgatóságának honlapján (http://europa.eu.int/comm/employment_social/soc-prot/disable/codehaen_en.htm).

(6) A 3. sz. lábjegyzet, a Parlament 2001. április 4-i állásfoglalása, 35. pont.

(7) Lásd alább a 23–24. oldalt, valamint a határozati rész 6.4. pontját.

(8) Philip Scott (2004. június 8.); Marie Luijten, európai fogyatékosságügyi támogató csoport (2004. május 26.).

(9) "Az eltartott gyermek után járó támogatás megkétszerezhető a kinevezésre jogosult hatóság különleges, indokolással ellátott határozatával, amely olyan orvosi dokumentumokon alapul, amelyek igazolják, hogy az érintett gyermek olyan szellemi vagy testi fogyatékosságban szenved, amely a tisztviselőt súlyos kiadásokkal jár."

(10) Lásd különösen: Nora Bednarski, Európai Fogyatékosügyi Fórum (EDF), 2004. május 19.

(11) Marie Luijten, Fogyatékossági Támogatási Csoport, EP (2004. május 26.).

(12) Pilar Villarino, Comité Español de Representantes de Personas con Discapacidad (CERMI), (2004. május 31.).

(13) COM (2003) 755 végleges.

(14) Marie Luijten, Fogyatékossági Támogatási Csoport, EP (2004. május 26.).

(15) Supra 11. lábjegyzet, Pilar Villarino asszony, CERMI.

(16) Pilar de la Peña García Tizón (2004. május 23.).

(17) Európai Fogyatékosügyi Fórum (EDF), 2004. május 18.

(18) Catrin Roberts Colin Low (Európai Vakok Szövetsége, EBU) nevében (2004. szeptember 24.), az EDF felett.

(19) Supra 18. lábjegyzet, EBU; Lásd a fenti 17. lábjegyzetet, EDF.

(20) Lásd a 18. lábjegyzetet, EBU.

(21) Andreas Klumpp (2004. július 27.); Marie Luijten, európai fogyatékosságügyi támogató csoport (2004. május 26.); kiegészítés az EP fogyatékosságügyi támogató csoportjának észrevételeihez (2004. június 8.); Colm Begley (2004. május 28.); Y úr (2004. június 1.) Bizalmas; Z. és Z. (2004. július 28.) Bizalmas.

(22) Andreas Klumpp (2004. július 27.).

(23) Supra 14. lábjegyzet, Marie Luijten, Disability Support Group EP (2004. május 26.); kiegészítés az EP fogyatékosságügyi támogató csoportjának észrevételeihez (2004. június 8.).

(24) A 14. sz. lábjegyzet, Fogyatékossági Támogatási Csoport, EP; Z. és Z. (2004. július 28.) Bizalmas.

(25) Colm Begley (2004. május 28.); Y. úr (2004. június 1.) Bizalmas.

(26) Carol McCarthy, Dyspel asbl (2004. február 21., 23. és március 5.).

(27) Werner Salz, Pfalzinstitut fur Hörsprachbehinderte (2004. május 21.).

(28) Supra 26. lábjegyzet, Dyspel asbl.

(29) Supra 26. lábjegyzet, Dyspel asbl.

(30) Brigitte Holst (2004. május 11. és 12.); Marie Luijten, európai fogyatékosságügyi támogató csoport (2004. május 26.).

(31) Supra 30. lábjegyzet, Brigitte Holst.

(32) Supra 30. lábjegyzet, Brigitte Holst ; Annica Floren (2004. május 7.).

(33) Nora Bednarski, Európai Fogyatékosügyi Fórum (EDF) (2004. május 19.).

(34) Pierrette Hourthouat Bénacq, Association Aide et Information aux Non et Mal Voyants (2003. december 22.).

(35) Pilar Villarino, Comité Español de Representantes de Personas con Discapacidad (CERMI) (2004. május 31.).

(36) A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, a Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának - Úton a fogyatékkal élők akadálymentes Európája felé, COM/2000/0284 végleges, 2000. május 12.

(37) Lásd az európai ombudsman 1391/2002/JMA ügyben hozott határozatának 1.5. pontját ( http://www.ombudsman.europa.eu/decision/en/021391.htm).

(38) A Tanács és a Tanács keretében ülésező oktatási miniszterek 1990. május 31-i állásfoglalása a fogyatékossággal élő gyermekeknek és fiataloknak a rendes oktatási rendszerekbe történő integrációjáról; HL 1990. C 162., 2. o. Az állásfoglalás 2. pontja a következőket ajánlotta a tagállamoknak:

„A többségi oktatás rendszerébe való teljes integrációt minden megfelelő esetben első lehetőségnek kell tekinteni, és minden oktatási intézménynek képesnek kell lennie arra, hogy reagáljon a fogyatékossággal élő tanulók és diákok igényeire.”

(39) A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: A fogyatékkal élők akadálymentes Európája felé, COM(2000) 284 végleges, 2000. május 12.

(40) Lásd a 39. lábjegyzetet, Közlemény, 4.3.d. szakasz (Általános érvényesítés az Európai Iskolákban), 19. o.

(41) Hivatkozás: 2003-D-4710-en-6. Ez a dokumentum elérhető az Európai Iskolák honlapján (http://www.eursc.org/SE/htmlEn/IndexEn_home.html).

(42) Supra 14. lábjegyzet, Marie Luijten, Disability Support Group EP (2004. május 26.).

(43) A 69-2004. sz. közigazgatási közlemény teljes szövege elérhető a Bizottság intracomm weboldalán, amely harmadik felek számára nem hozzáférhető (http://www.cc.cec/guide/publications/infoadm/2004/ia04069_en.html).

(44) Lásd alább a 25. oldalt, valamint a határozati rész 2.8. pontját.

(45) „Az Európai Unió intézményei esélyegyenlőségi politikát alkalmaznak, és a kérelmeket nem, faj, bőrszín, etnikai vagy társadalmi származás, genetikai jellemzők, nyelv, vallási, politikai vagy más meggyőződés vagy vélemény, nemzeti kisebbséghez tartozás, pénzügyi helyzet, születés, fogyatékosság, életkor, szexuális irányultság, családi állapot vagy családi helyzet alapján történő megkülönböztetés nélkül fogadják el.”

(46) "Ha fogyatékossága miatt nem tud online regisztrálni, kérheti - lehetőleg faxon - az űrlap papíralapú változatát, amelyet ajánlott levélben kell kitöltenie, aláírnia és visszaküldenie, postabélyegzővel ellátva legkésőbb a regisztráció határidejéig. Az EPSO és az Ön közötti minden további kommunikáció postai úton történik. A jelentkezési laphoz csatolnia kell a fogyatékosságát igazoló, elismert szerv által kiállított igazolást. Külön papírlapon meg kell határoznia azokat a különleges intézkedéseket is, amelyek véleménye szerint szükségesek ahhoz, hogy megkönnyítsék a vizsgákon való részvételt.”

(47) Braille-írásos szöveg; nagyobb betűtípussal írt szöveg; a jelölt saját számítógépet hozhat magával, amely képes Braille-írást olvasni; a vizsgák esetében a vizsgafelügyelő elolvashatja a javasolt kérdéseket és válaszokat, a pályázó megadja válaszát, és a vizsgafelügyelő ezt feltünteti az optikai leolvasó űrlapon; hangfelvétel; extra időt adott.

(48) Lehetőség arra, hogy a vizsgaközpont előtt ülve szájról olvassák a szóvivőt; rendelkezik a szóvivő szövegének egy példányával, és rendelkezésére áll egy egyéni felügyelő.

(49) A pályázónak rendelkeznie kell személyi számítógéppel, és képesnek kell lennie a válaszok kinyomtatására; vagy a jelölt szóban, hangfelvétel segítségével válaszolhat a felügyelőnek.

(50) Az EPSO gondoskodik arról, hogy a pályázó akadálytalanul bejuthasson a vizsgaközpontba.

(51) A vizsgák elvégzésére biztosított többletidő; személyi számítógép, okmánybirtokos, a jelölt rendelkezésére bocsátott parkolóhely; ergonomikus szék is biztosítható.

(52) A vizsga megírásához PC-t bocsátanak a pályázó rendelkezésére, és további időt biztosítanak számára.

(53) HL 2001. L 8., 1. o.

(54) Lásd a határozati rész 3.3. pontját.

(55) Az EUROPA - Web-akadálymentesítési politika elérhető az Europa honlapon (http://europa.eu/geninfo/accessibility_policy_en.htm).

(56) Az IPG szabályai megtalálhatók az Europa honlapon (http://ec.europa.eu/ipg/index_en.htm).

(57) Lásd alább a határozati rész 4.2-4.4. pontját.

(58) Az igazgatótanács 31 szavazati joggal rendelkező tagból áll. A Bizottság – csakúgy, mint a 27 tagállam mindegyike –, valamint a szülői szervezetek és a személyzet képviselői egy szavazattal rendelkeznek. Oktatási kérdésekben a diákokat és az iskolák igazgatóit képviselő két további tag is részt vehet az igazgatótanács ülésein, bár csak megfigyelőként.

(59) Lásd alább a 25. oldalt, valamint a határozati rész 5.4. és 5.6. pontját.

(60) Lásd alább a 25. oldalt, valamint a határozati rész 6.4. pontját.

(61) A felmérés elérhető a Bizottság intracomm weboldalán, amely harmadik felek számára nem hozzáférhető (http://www.cc.cec/pers_admin/equal_opp/disabled_fr.htm1).

(62) A gyakorlati útmutató elérhető a Bizottság intracomm weboldalán, amely harmadik felek számára nem hozzáférhető (http://www.cc.cec/persadmin/equal_opp/documents/bat_goodpractice_fr.pdf).

(63) Lásd alább a határozati rész 6.4. pontját.

(64) Lásd például az ENSZ Közgyűlésének 1982. december 3-i 37. rendes ülésén elfogadott, a fogyatékkal élőkre vonatkozó cselekvési világprogramot (37/52 1/ sz. határozat); a kanadai kormány 2006-os éves jelentése a fogyatékossággal kapcsolatos kérdésekben elért haladásról, „Advancing the Inclusion of People with Disabilities”, amely elérhető a kanadai kormány honlapján (http://www.hrsdc.gc.ca/en/hip/odi/documents/advancingInclusion06/introduction.shtml).

(65) Az Európa Tanács becslése szerint Európában a teljes népesség 10–15%-a fogyatékossággal él. Lásd az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának 2006. április 5-i Rec(2006)5 ajánlását: „Cselekvési terv a fogyatékossággal élő személyek jogainak és a társadalomban való teljes körű részvételének előmozdítására: a fogyatékkal élők életminőségének javítása Európában (2006–2015).

Az Európai Unió esetében tízből közel hat európai ismer valakit, aki közeli vagy távolabbi körökben tartós betegségben, fogyatékosságban vagy rokkantságban szenved; és az uniós polgárok több mint 5%-a tartja magát fogyatékossággal élő személynek, Eurobarométer (54.2/2001), „Az európaiak és a fogyatékosság” című jelentés.

(66) A Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által 1996. december 20-án elfogadott állásfoglalás a fogyatékkal élők esélyegyenlőségéről (HL 1997. C 12., 1. o.).

(67) 65. lábjegyzet, Eurobarométer (54.2/2001).

(68) Az uniós bevált gyakorlatok kódexe elérhető a Bizottság honlapján (http://europa.eu.int/comm/employment_social/soc-prot/disable/codehaen_en.htm).

(69) A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, a Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának - Úton a fogyatékkal élők akadálymentes Európája felé, COM/2000/284 végleges, 2000. május 12.

(70) Az Európai Parlament 2001. április 4-i állásfoglalása a Bizottságnak a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez, a Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett közleményéről - Úton a fogyatékkal élők akadálymentes Európája felé, COM(2000) 284 - C5-0632/2000 - 2000/2296 (COS).

(71) Lásd a 63. lábjegyzetet, a Parlament 2001. április 4-i állásfoglalásának 35. pontját.

(72) "A Tanács a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően egyhangúlag megfelelő intézkedéseket hozhat a nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, koron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés leküzdésére."

(73) A 69-2004. sz. közigazgatási közlemény elérhető a Bizottság intracomm weboldalán, amely harmadik felek számára nem hozzáférhető (http://www.cc.cec/guide/publications/infoadm/2004/ia04069_en.html).

(74) HL 2001. L 8., 1. o.

(75) A 70. lábjegyzetben hivatkozott Supra-ügyben hozott ítélet 35. pontja, a Parlament 2001. április 4-i állásfoglalása.

(76) Csak a közszférában.

(77) "A megkülönböztetés elleni törvény kidolgozása Európában. The 25 EU Member States compared”(A 25 uniós tagállam összehasonlítása), a Mark Bell, Isabelle Chopin és Fiona Palmer által a megkülönböztetésmentesség területén tevékenykedő független szakértők európai hálózata számára készített jelentés, 2006. november.

(78) COM (2003) 755 végleges.

(79) Lásd a 2415/2003/JMA és az 1125/2006/JMA számú panaszra vonatkozó határozatokat.

(80) "eEurópa 2002: A nyilvános honlapok és tartalmuk hozzáférhetősége.

(81) Lásd e határozat fenti 2.6. pontját.

(82) Lásd az ombudsman 1391/2002/JMA ügyben hozott határozatának 1.5. pontját.

(83) A Tanács és a Tanács keretében ülésező oktatási miniszterek 1990. május 31-i állásfoglalása a fogyatékossággal élő gyermekeknek és fiataloknak a rendes oktatási rendszerekbe történő integrációjáról; HL 1990. C 162., 2. o. Az állásfoglalás 2. pontja azt ajánlotta a tagállamoknak, hogy:

„Az általános oktatási rendszerbe való teljes integrációt minden megfelelő esetben első lehetőségnek kell tekinteni, és minden oktatási intézménynek képesnek kell lennie arra, hogy reagáljon a fogyatékossággal élő tanulók és diákok igényeire.”

(84) A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: A fogyatékkal élők akadálymentes Európája felé, COM(2000) 284 végleges, 2000. május 12.

(85) Hivatkozás: 2003-D-4710-en-6. Ez a dokumentum elérhető az Európai Iskolák honlapján (http://www.eursc.org/SE/htmlEn/IndexEn_home.html).

(86) Lásd a fenti 64. lábjegyzetet, az ENSZ fogyatékkal élő személyekre vonatkozó cselekvési világprogramja.

(87) A 65. lábjegyzet, az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának 2006. április 5-i Rec(2006)5. sz. ajánlása.

Ez a Kanada és az Egyesült Államok által követett politikai megközelítés. Mindkét ország arra törekedett, hogy teljes mértékben integrált fogyatékosságügyi politikákat dolgozzon ki. Az USA-ban ez a felelősség az 1978-ban létrehozott Nemzeti Fogyatékosügyi Tanácsra (National Council on Disability) hárul, amelynek feladata olyan politikák, programok, gyakorlatok és eljárások előmozdítása, amelyek minden fogyatékossággal élő személy számára egyenlő esélyeket garantálnak (www.ncd.gov/index.html). Kanadában ezt a feladatot a Fogyatékossággal Foglalkozó Ügyek Hivatalára (ODI) bízzák, amely a kanadai kormányon belül kapcsolattartó pontként szolgál a fogyatékossággal élő kanadaiak tanulásban, munkában és közösségi életben való teljes körű részvételének előmozdításán dolgozó kulcsfontosságú partnerek számára (http://www.hrsdc.gc.ca/en/gateways/nav/top_nav/program/odi.shtml).