- HU Magyar
A gépi fordításokban előfordulhatnak az egyértelműséget és a pontosságot potenciálisan csökkentő hibák; az ombudsman nem vállal felelősséget az esetleges eltérésekért. A legmegbízhatóbb és jogilag korrekt tájékoztatásért olvassa el a fenti linken található, angol nyelvű forrásverziót.
Bővebb információért tekintse meg nyelvi és fordítási politikánkat.
Az európai ombudsman határozata az Európai Bizottság ellen benyújtott 2944/2004/(GK)(OV)ID számú panaszról
Határozat
Ügy 2944/2004/(GK)(OV)ID - Vizsgálat megindítása Hétfő | 18 október 2004 - Határozat Kedd | 24 január 2006
A panaszos 2003 augusztusában jogsértési panaszt nyújtott be a Bizottsághoz. 2004 szeptemberében az ombudsmanhoz benyújtott panaszában azzal érvelt, hogy a Bizottság nem tájékoztatta őt a munkaidőre és az ügyeleti időre vonatkozó, állítólagosan a közösségi irányelveket sértő nemzeti szabályozásokkal kapcsolatos állítása megalapozottságának értékeléséről.
A panaszra vonatkozó határozatában az ombudsman először is megjegyezte, hogy a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és az európai ombudsmanhoz intézett, a közösségi jog megsértése tekintetében a panaszossal fenntartott kapcsolatokról szóló közleményének [1] 8. pontjában tett kötelezettségvállalása értelmében az e pontban előírt egyéves határidőt csak különleges esetekben lehet betartani, és hogy a Bizottságnak megfelelően meg kell indokolnia a késedelem okait.
A jelen ügyben a Bizottság kifejtette, hogy azért halasztotta el a panaszos 226. cikk szerinti panaszával kapcsolatos döntést, mert ez az esetleges intézkedés a munkaidőre vonatkozó közösségi jogszabályok módosítására irányuló, 2004. szeptember 22-i javaslatának további menetétől függött, beleértve az ügyeleti időt is. E tekintetben a Bizottság megjegyezte, hogy a javaslatot Európa-szerte széles körű konzultációt követően fogadták el, a Bíróság C-303/98. és C-151/02. sz. ügyekben hozott határozatait követően, amelyek jelentős hatást gyakoroltak a tagállamokra, különösen közegészségügyi rendszereikre. Határozatában (2006 januárjában) az ombudsman megállapította, hogy a Bizottság ésszerű és megfelelő magyarázatot adott arra, hogy miért nem értékelte érdemben a panaszos 226. cikk szerinti panaszát a fent említett egyéves határidőn belül. Mindazonáltal az ombudsman további észrevételt tett, amelyben megismételte, hogy helyes közigazgatási gyakorlat, hogy a Bizottság folyamatosan tájékoztatja a panaszosokat a Bizottsághoz benyújtott panaszaik állásáról, és arra ösztönözte a Bizottságot, hogy rendszeresen tájékoztassa a panaszost panaszának állásáról. Azt is megjegyezte, hogy a panaszos új panaszt nyújthat be az ombudsmanhoz, ha nem elégedett azzal, ahogyan a Bizottság a jogsértési panaszát kezeli.
[1] COM(2002) 141 végleges, HL 2002. C 244., 5. o.
Strasbourg, 2006. január 24.
Tisztelt G. asszony!
2004. szeptember 30-án Ön panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz az Európai Bizottsághoz 2003 augusztusában benyújtott 2003/5029 SG (2003) A/8291/2 számú panasz kezelésével kapcsolatban.
2004. október 18-án továbbítottam a panaszt a Bizottság elnökének. A Bizottság 2005. február 11-én nyilvánított véleményt. Ezt az észrevételezési felhívással együtt továbbítottam Önnek, amelyet Ön 2005. március 15-én küldött meg.
2005. október 10-én panaszát Ioannis Dimitrakopoulos jogi tisztviselőhöz utalták át.
Azért írok most, hogy tájékoztassam Önöket az elvégzett vizsgálatok eredményeiről. A félreértések elkerülése végett fontos emlékeztetni arra, hogy az EK-Szerződés csak a közösségi intézmények és szervek tevékenysége során hatalmazza fel az ombudsmant a hivatali visszásságok lehetséges eseteinek kivizsgálására. Az európai ombudsman alapokmánya kifejezetten úgy rendelkezik, hogy semmilyen más hatóság vagy személy intézkedése ellen nem nyújtható be panasz az ombudsmanhoz. Az Ön panaszával kapcsolatos ombudsmani vizsgálatok ezért annak vizsgálatára irányultak, hogy történt-e hivatali visszásság a Bizottság tevékenysége során.
A PANASZ
2003 augusztusában a panaszos ügyvéd az EK-Szerződés 226. cikke alapján panaszt nyújtott be a Bizottsághoz (a továbbiakban: 226. cikk szerinti panasz) a görög nemzeti egészségügyi rendszer kórházaiban dolgozó 32 orvos nevében. Ez a panasz a munkaidőre vonatkozó görög kórházi szabályozásra vonatkozott, amely állítólag megsértette a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, 1989. június 12-i 89/391/EGK tanácsi irányelvet (1) (a továbbiakban: 89/391 irányelv); a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló, 1993. november 23-i 93/104/EK tanácsi irányelv (2) (a továbbiakban: 93/104 irányelv); valamint (a 93/104 irányelv végrehajtása céljából elfogadott) 88/1999. sz. elnöki rendelet. A panasz továbbá azt állította, hogy a túlóráért járó díjazás sérti a 2875/2000. sz. törvényt és az egyenlőség alkotmányos elvét. 2003. október 3-án kelt levelében a Bizottság tájékoztatta a panaszost, hogy a 226. cikk szerinti panaszát 2003/5029 SG (2003) A/8291/2 számon vették nyilvántartásba, és hogy a panaszt a közösségi jog vonatkozó területével foglalkozó bizottsági szolgálatok fogják megvizsgálni. Az Európai Bizottság Foglalkoztatási, Szociális és Esélyegyenlőségi Főigazgatósága (DG EMPL) 2003. október 21-én kelt levelében arról tájékoztatta a panaszost, hogy illetékes szervezeti egységei megvizsgálják panaszát, és tájékoztatják vizsgálatuk eredményéről. Ezt követően a panaszos 2004. január 5-én és 2004. március 26-án kelt levelében jelezte, hogy szeretné, ha úgy tekintenék, hogy több más orvos nevében is eljár, és tájékoztatta a Bizottságot, hogy a szóban forgó ügyben keresetet nyújtott be a nemzeti bíróságokhoz (és leveleiben csatolta e keresetek másolatait).
2004. szeptember 30-án a panaszos panaszt nyújtott be az ombudsmanhoz, azt állítva, hogy a Bizottság fent említett 2003. október 3-i levele, a Bizottsághoz intézett több telefonhívása és a fent említett levelei ellenére a Bizottság nem tájékoztatta őt a 226. cikk szerinti panasza vizsgálatának előrehaladásáról. Ezzel kapcsolatban a panaszos megjegyezte, hogy attól tart, hogy a Bizottság nem vizsgálta meg a 226. cikk szerinti panaszát az ügy jelentősége és a görög kormány által az üggyel kapcsolatban gyakorolt politikai nyomás miatt. A panaszos kijelentette, hogy elvárja, hogy a Bizottság megállapítsa a közösségi jog Görögország általi megsértését.
2004. október 18-án az ombudsman vizsgálatot indított a fenti panasz ügyében.
A Bizottság 2004. november 22-én kelt levelében az alábbiak szerint tájékoztatta a panaszost a 226. cikk szerinti panaszának állásáról:
„Ez a panasz a munkaidőről szóló irányelvre (2003/88/EK irányelv (3)) vonatkozik, pontosabban arra a tényre, hogy a görög jogszabályok vagy gyakorlat szerint az ügyelet bizonyos típusa nem minősül munkaidőnek.
Amint azt bizonyára Ön is tudja, a Bizottság 2004. szeptember 22-én, Európa-szerte folytatott széles körű konzultációt követően javaslatot fogadott el a 2003/88/EK irányelv módosítására [...], amely magában foglalja a rendelkezésre állási időre vonatkozó meglévő rendelkezések módosítását. Ez a javaslat aktualizálja a munkaidőről szóló irányelv kulcsfontosságú szempontjait, és kiegyensúlyozott, egymással összefüggő intézkedéscsomagot tartalmaz, amely megtartja a fő célkitűzést, ugyanakkor megfelel a modern európai gazdaság igényeinek.
A Bizottság e javaslat fényében és a többi intézményben jelenleg folyó megbeszélések alapján megvizsgálja az Ön panaszát, és szükség esetén intézkedik.
Ami a díjazás kérdését és a görög alkotmánynak a panaszában említett görög jogszabályok általi megsértését illeti, az alábbiakról szeretném tájékoztatni. A 2003/88/EK irányelv egészségvédelmi és biztonsági intézkedés, és nem foglalkozik a díjazás kérdésével. Ezenkívül a Bizottság nem rendelkezik hatáskörrel a görög jogszabályok alkotmányosságának kérdésében.
Sajnáljuk, hogy nem tudtuk Önt korábban tájékoztatni. A késedelem azonban az ügy technikai és jogi összetettségével, valamint azzal magyarázható, hogy az érintett irányelv felülvizsgálati eljárás tárgyát képezi.”
A KÉRDÉS
A Bizottság véleményeA jelen panaszra vonatkozó véleményében a Bizottság a következő észrevételeket tette. A panaszos 226. cikk szerinti panasza a 89/391 és a 93/104 irányelv görögországi alkalmazására vonatkozott. A panaszos szerint az ügyeleti idő, amikor az orvosoknak folyamatosan a kórházban kellett tartózkodniuk, a görög jogszabályok értelmében nem minősült munkaidőnek, ellentétben az Európai Bíróságnak a C-303/98. sz. SIMAP-ügyben (4) és a C-151/02. sz. Jaeger-ügyben (5) hozott ítéleteivel, amelyekben a Bíróság kimondta, hogy „az orvosok által az egészségügyi alapellátási csoportokban ügyeletben töltött időt teljes egészében munkaidőnek, és adott esetben túlórának kell tekinteni a 93/104 irányelv értelmében, amikor az egészségügyi központban kell tartózkodniuk”(6). Ennek következtében a panaszos azzal érvel, hogy nem tartják tiszteletben a heti munkaidőre, a pihenőidőre és az éjszakai munkára vonatkozó korlátokat. A 226. cikk szerinti panasz az orvosokkal szembeni, a nemzeti jogszabályok szerinti egyenlőtlen bánásmódra is vonatkozott. A görög nemzeti jog szabályozta a túlóra és a kártérítés maximális időtartamát, de az orvosok nem tartoztak e rendelet hatálya alá. Amikor G. asszony benyújtotta a panaszt, a Bizottság éppen elemezte a Bíróság fent említett ítéleteinek hatását. Mivel az irányelv egyes rendelkezései felülvizsgálat tárgyát képezték, a Bizottság úgy határozott, hogy az ügyeleti idővel kapcsolatos kérdést beépíti ebbe a felülvizsgálati folyamatba. E célból a Bizottság közleményt adott ki a munkaidőről, amelyet 2003. december 30-án fogadtak el(7), és 2004 májusában konzultációs dokumentumot adott ki, amelyet megküldött a közösségi szintű szociális partnereknek(8). 2004. szeptember 22-én, széles körű európai konzultációt követően a Bizottság javaslatot (9) fogadott el a 93/104 és a 2000/34 irányelvet kodifikáló és hatályon kívül helyező 2003/88 irányelv módosítására (10). Ez a javaslat aktualizálja a munkaidőről szóló EK-irányelvek kulcsfontosságú szempontjait, és kiegyensúlyozott, egymással összefüggő intézkedéscsomagot tartalmaz, amely megtartja a fő célkitűzést, ugyanakkor megfelel a modern európai gazdaság igényeinek. A Bizottság úgy határozott, hogy e javaslat fényében és a többi intézményben jelenleg folyó megbeszélések alapján megvizsgálja ezt és az egyéb kapcsolódó panaszokat, és megteszi a szükséges intézkedéseket. E kérdés technikai és jogi összetettsége magyarázta a panaszos késedelmes tájékoztatását. A Bíróságnak a C-303/98. sz. SIMAP-ügyben (11) és a C-151/02. sz. Jaeger-ügyben (12) hozott ítéletei jelentős hatást gyakoroltak a tagállamokra, elsősorban a közegészségügyi rendszerekre, és a további lépések megtétele előtt gondosan elemezni kellett a helyzetet. A panaszost 2004. november 22-i levelében tájékoztatták a munkaidő-irányelvvel kapcsolatos fejleményekről, valamint arról, hogy a Bizottság elhalasztja a panasz folytatására vonatkozó döntést, mivel az a javaslat további menetétől függ. A kérdés összetettsége és az a tény, hogy a panaszt az újbóli vizsgálat előkészítése során nyújtották be a Bizottsághoz, megmagyarázta, hogy a Bizottság sajnálatos módon miért nem adott érdemi választ a panaszosnak a 226. cikk szerinti panasz érdemére vonatkozóan.
A panaszos észrevételeiA Bizottság véleményével kapcsolatos észrevételeiben a panaszos hangsúlyozta, hogy bár tájékoztatták a 226. cikk szerinti panaszának állásáról, a hivatali visszásságra vonatkozó állítása arra is vonatkozik, hogy a Bizottság a) nem elemezte panaszát a közösségi jog alapján; b) tegyen lépéseket annak megvizsgálására, hogy a vitatott görögországi gyakorlatok összeegyeztethetők-e a közösségi joggal; és c) kötelezettségszegési eljárás indítása Görögország ellen.
A HATÁROZAT
1 A Bizottság nem tájékoztatta a panaszost a 226. cikk szerinti panasza vizsgálatának állásáról1.1 Az ombudsmanhoz benyújtott panaszában a panaszos azt állította, hogy a Bizottság nem tájékoztatta őt a 2003/5029 SG (2003) A/8291/2 számon nyilvántartásba vett 226. cikk szerinti panasza vizsgálatának állásáról. Ezzel kapcsolatban a panaszos megjegyezte, hogy attól tart, hogy a Bizottság nem vizsgálta meg a 226. cikk szerinti panaszát az ügy jelentősége és a görög kormány által az üggyel kapcsolatban gyakorolt politikai nyomás miatt.
1.2 A jelen kifogással kapcsolatos véleményében az Európai Bizottság a következő észrevételeket tette. A panaszos 226. cikk szerinti panasza a 89/391 és a 93/104 irányelv görögországi alkalmazására vonatkozott. A panaszos szerint az ügyeleti idő, amikor az orvosoknak folyamatosan a kórházban kellett tartózkodniuk, a görög jogszabályok értelmében nem minősült munkaidőnek, ellentétben a Bíróság által a C-303/98. sz. SIMAP-ügyben (13) és a C-151/02. sz. Jaeger-ügyben (14) hozott ítéletekkel, amelyekben a Bíróság megállapította, hogy „az orvosok által az egészségügyi alapellátást nyújtó csoportokban ügyeletben töltött időt teljes egészében munkaidőnek, és adott esetben túlórának kell tekinteni a 93/104 irányelv értelmében, amikor az egészségügyi központban kell tartózkodniuk”(15). Ennek következtében a panaszos azzal érvelt, hogy nem tartották be a heti munkaidőre, a pihenőidőre és az éjszakai munkára vonatkozó korlátozásokat. A 226. cikk szerinti panasz az orvosokkal szembeni, a nemzeti jogszabályok szerinti egyenlőtlen bánásmódra is vonatkozott. A görög nemzeti jog szabályozta a túlóra és a kártérítés maximális időtartamát, de az orvosok nem tartoztak e rendelet hatálya alá. A panaszos panaszának benyújtásakor a Bizottság éppen elemezte a Bíróság fent említett ítéleteinek hatását. Mivel az irányelv egyes rendelkezései felülvizsgálat tárgyát képezték, a Bizottság úgy határozott, hogy az ügyeleti idővel kapcsolatos kérdést beépíti ebbe a felülvizsgálati folyamatba. E célból a Bizottság közleményt adott ki a munkaidőről, amelyet 2003. december 30‐án fogadtak el(16), és 2004 májusában konzultációs dokumentumot bocsátott ki, amelyet megküldött a közösségi szintű szociális partnereknek(17). 2004. szeptember 22-én és az egész Európára kiterjedő széles körű konzultációt követően a Bizottság javaslatot (18) fogadott el a 93/104 és a 2000/34 irányelvet kodifikáló és hatályon kívül helyező 2003/88/EK irányelv (19) módosításáról. Ez a javaslat aktualizálja a munkaidőre vonatkozó közösségi jog kulcsfontosságú szempontjait, és kiegyensúlyozott, egymással összefüggő intézkedéscsomagot tartalmaz, amely megtartja a fő célkitűzést, ugyanakkor megfelel a modern európai gazdaság igényeinek. A Bizottság úgy határozott, hogy e javaslat fényében és a többi intézményben jelenleg folyó megbeszélések alapján megvizsgálja ezt és az egyéb kapcsolódó panaszokat, és megteszi a szükséges intézkedéseket. E kérdés technikai és jogi összetettsége magyarázta a panaszos késedelmes tájékoztatását. A Bíróságnak a C-303/98. sz. SIMAP-ügyben (20) és a C-151/02. sz. Jaeger-ügyben (21) hozott ítéletei jelentős hatást gyakoroltak a tagállamokra, elsősorban a közegészségügyi rendszerekre, és további lépések megtétele előtt gondosan elemezni kellett a helyzetet. A panaszost 2004. november 22-i levelében tájékoztatták a munkaidő-irányelvvel kapcsolatos fejleményekről, valamint arról, hogy a panasz kivizsgálására vonatkozó döntést elhalasztották, mivel az a javaslat további menetétől függött. A kérdés összetettsége és az a tény, hogy a panaszt az újbóli vizsgálat előkészítése során nyújtották be a Bizottsághoz, megmagyarázta, hogy a Bizottság sajnálatos módon miért nem adott érdemi választ a panaszosnak a 226. cikk szerinti panasz érdemére vonatkozóan.
1.3 Az Európai Bizottság véleményével kapcsolatos észrevételeiben a panaszos hangsúlyozta, hogy bár tájékoztatták a 226. cikk szerinti panaszának állásáról, a hivatali visszásságra vonatkozó állítása arra is vonatkozott, hogy az Európai Bizottság a) nem elemezte panaszát a közösségi jog alapján; b) tegyen lépéseket annak megvizsgálására, hogy a vitatott görögországi gyakorlatok összeegyeztethetők-e a közösségi joggal; és c) kötelezettségszegési eljárás indítása Görögország ellen.
1.4 Az ombudsman megjegyzi, hogy 2004. november 22-én kelt levelében és a jelen panasszal kapcsolatos véleményében a Bizottság tájékoztatta a panaszost a 226. cikk szerinti panasza vizsgálatának állásáról. Az ombudsman ezért úgy véli, hogy a Bizottság megfelelő lépéseket tett a panasz ezen aspektusára válaszul. Figyelembe véve továbbá, hogy észrevételeiben a panaszos nem vitatta ezen információk rendelkezésre bocsátásának időszerűségét, az ombudsman úgy véli, hogy az ügy ezen aspektusának további vizsgálata nem indokolt.
1.5 Ami a panaszos azon érvét illeti, miszerint a Bizottság nem tájékoztatta őt a 226. cikk szerinti panasza megalapozottságának értékeléséről, az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság 2004. november 22-i levelében arról tájékoztatta a panaszost, hogy a munkaidő-irányelv nem foglalkozik a díjazás kérdésével, és hogy nem rendelkezik hatáskörrel a 226. cikk szerinti panaszban felvetett görög jogszabályok alkotmányosságának kérdésében. Ezek a megjegyzések a panaszos 226. cikk szerinti panaszának a túlóra díjazására vonatkozó részével foglalkoznak, megkerülve a 2875/2000 törvényt és az egyenlőség alkotmányos elvét. Emellett a panaszos nem vitatta e megjegyzések időszerűségét és helyességét, amelyek észszerűnek tűnnek. Ezért az ombudsman nem állapít meg hivatali visszásságot a panasz ezen aspektusa tekintetében.
1.6 Ami a panaszos azon érvét illeti, miszerint a Bizottság nem tájékoztatta őt a közösségi irányelveket állítólagosan sértő munkaidő-szabályozásra vonatkozó állítása megalapozottságának értékeléséről, az ombudsman a következőket jegyzi meg. Az Európai Parlamenthez és az európai ombudsmanhoz intézett, a közösségi jog megsértése tekintetében a panaszossal fenntartott kapcsolatokról szóló bizottsági közlemény (22) (a továbbiakban: a bizottsági közlemény) melléklete többek között úgy rendelkezik, hogy "[a] Bizottság szervezeti egységei főszabályként kivizsgálják a panaszokat annak érdekében, hogy a panasznak a Főtitkárság általi nyilvántartásba vételétől számított legfeljebb egy éven belül hivatalos felszólítás kibocsátásáról vagy az ügy lezárásáról szóló határozat szülessen. E határidő túllépése esetén a Bizottság ügyért felelős szervezeti egysége írásban tájékoztatja a panaszost.”(a bizottsági közlemény 8. pontja). Ebből a kötelezettségvállalásból következik, hogy a fenti egyéves határidő csak különleges esetekben nem tartható be, és hogy a Bizottságnak megfelelően meg kell indokolnia a késedelem okait.
1.7 A jelen ügyben az Európai Bizottság kifejtette, hogy azért halasztotta el a panaszos 226. cikk szerinti panaszával kapcsolatos döntést, mert az a munkaidőre vonatkozó közösségi jogszabályok - beleértve az ügyeleti időt is - módosítására irányuló, 2004. szeptember 22-i javaslatának további menetétől függött, amelyet Európa-szerte széles körű konzultációt követően fogadott el. A Bizottság rámutatott arra, hogy a Bíróságnak a C-303/98. sz. SIMAP-ügyben és a C-151/02. sz. Jaeger-ügyben hozott határozatai jelentős hatást gyakoroltak a tagállamokra, különösen közegészségügyi rendszereikre, hogy a helyzetet alaposan meg kell vizsgálni, és hogy a fenti javaslat naprakésszé tette a 2003/88 irányelv kulcsfontosságú szempontjait, és egymással összefüggő intézkedések kiegyensúlyozott csomagját tartalmazta, amely megtartotta a fő célkitűzést, ugyanakkor megfelelt a modern európai gazdaság igényeinek. Megjegyezve, hogy a Bizottság javaslata megállapítja, hogy az ügyeleti idő inaktív része nem minősül munkaidőnek a (93/104/EGK irányelv helyébe lépő) 2003/88/EK irányelv értelmében, kivéve, ha a nemzeti jogszabályok, kollektív szerződések vagy a szociális partnerek közötti megállapodások másként határoznak, az ombudsman megállapítja, hogy a Bizottság észszerű és megfelelő magyarázatot adott arra, hogy miért nem értékelte a panaszos 226. cikk szerinti panaszának megalapozottságát a fent említett egyéves határidőn belül . Ezért az ombudsman nem állapít meg hivatali visszásságot az ügy ezen aspektusát illetően. Ebből következik, hogy az sem tekinthető hivatali visszásságnak, ha a Bizottság a közösségi jognak a panaszos 226. cikk szerinti panaszában említett állítólagos megsértése alapján nem hoz határozatot a Görögországgal szembeni kötelezettségszegési eljárás megindításáról.
2 KövetkeztetésMivel a Bizottság tájékoztatta a panaszost a panaszos 226. cikk szerinti panasza vizsgálatának állásáról, úgy tűnik, hogy a Bizottság a panasz vonatkozó részére válaszul megtette a megfelelő intézkedéseket. Továbbá úgy tűnik, hogy az, hogy a Bizottság a bizottsági közleményben előírt egyéves határidőn belül nem tájékoztatta a panaszost a 226. cikk szerinti panaszának megalapozottságára vonatkozó értékeléséről, nem minősül hivatali visszásságnak. Ebből következik, hogy az sem tekinthető hivatali visszásságnak, ha a Bizottság a panaszos 226. cikk szerinti panasza alapján nem hoz határozatot a Görögországgal szembeni kötelezettségszegési eljárás megindításáról. Az ombudsman ezért lezárja az ügyet.
Erről a határozatról a Bizottság elnökét is tájékoztatni fogják.
TOVÁBBI MEGJEGYZÉSEK
Az ombudsman megismétli, hogy helyes igazgatási gyakorlat, hogy a Bizottság folyamatosan tájékoztatja a panaszosokat a Bizottsághoz benyújtott panaszaik állásáról (23). A jelen ügyben a Bizottság úgy határozott, hogy a panaszos 226. cikk szerinti panaszát a 2003/88/EK irányelv módosítására irányuló javaslatának fényében, valamint a többi intézményben jelenleg folyó vonatkozó megbeszélések alapján vizsgálja meg. Azt is jelezte, hogy a panasz kivizsgálására vonatkozó döntés a javaslat további menetétől függ, ezért azt el kell halasztani. Ilyen körülmények között az ombudsman arra ösztönzi a Bizottságot, hogy a fenti javaslatára tekintettel rendszeresen tájékoztassa a panaszost panaszának állásáról. Ezzel kapcsolatban az ombudsman megjegyzi, hogy a panaszosnak lehetősége van új panaszt benyújtani az ombudsmanhoz, ha nem elégedett a 226. cikk szerinti panaszának Bizottság általi további kezelésével, beleértve a Bizottság arra vonatkozó döntését is, hogy folytatja-e a panaszt.
Őszintén,
P. Nikiforos DIAMANDOUROS
(1) HL 1989. L 183., 1. o.
(2) HL 1993. L 307., 18. o.
(3) A munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló, 2003. november 4-i 2003/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2003. L 299., 9. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 381. o.). Az irányelv 2004. augusztus 2-án lépett hatályba.
(4) A C-303/98. sz., Sindicato of Médicos of Asistencia Pública (SIMAP) ügyben hozott ítélet (EBHT 2000., I-7963. o.).
(5) C-151/02. sz. Jaeger-ügy (EBHT 2003., I-8389. o.).
(6) Lásd a C-303/98. sz. ügyben hozott ítélet 48–52. pontját és a C-151/02. sz. ügyben hozott ítélet 68–71. pontját.
(7) A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának a 93/104/EK irányelv felülvizsgálatáról, COM(2003) 843 végleges dokumentum.
(8) A szociális partnerekkel közösségi szinten folytatott konzultáció második szakasza a 93/104/EK irányelv felülvizsgálatáról, SEC(2004)610 dokumentum.
(9) Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a 2003/88/EK irányelv módosításáról, COM(2004) 607 végleges dokumentum.
(10) Az Európai Parlament és a Tanács 2000. június 22-i 2000/34/EK irányelve a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 93/104/EK tanácsi irányelvnek az irányelv hatálya alól kizárt ágazatok és tevékenységek szabályozása céljából történő módosításáról (HL 2000. L 195., 41. o.).
(11) A C-303/98. sz., Sindicato of Médicos of Asistencia Pública (SIMAP) ügyben hozott ítélet (EBHT 2000., I-7963. o.).
(12) A C-151/02. sz. Jaeger-ügyben 2003. szeptember 16-án hozott ítélet (EBHT 2003., I-8389. o.).
(13) A C-303/98. sz., Sindicato of Médicos of Asistencia Pública (SIMAP) ügyben hozott ítélet (EBHT 2000., I-7963. o.).
(14) A C-151/02. sz. Jaeger-ügyben hozott ítélet (EBHT 2003., I-8389. o.).
(15) Lásd a C-303/98. sz. ügyben hozott ítélet 48–52. pontját és a C-151/02. sz. ügyben hozott ítélet 68–71. pontját.
(16) A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának a 93/104/EK irányelv felülvizsgálatáról, COM(2003)843 végleges dokumentum.
(17) A szociális partnerekkel közösségi szinten folytatott konzultáció második szakasza a 93/104/EK irányelv felülvizsgálatáról, SEC(2004)610 dokumentum.
(18) Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a 2003/88/EK irányelv módosításáról, COM(2004)607 végleges dokumentum.
(19) A munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 93/104/EK tanácsi irányelvnek az irányelv hatályán kívül eső ágazatok és tevékenységek szabályozása céljából történő módosításáról szóló, 2000. június 22-i 2000/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2000. L 195., 41. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 349. o.).
(20) A C-303/98. sz., Sindicato of Médicos of Asistencia Pública (SIMAP) ügyben hozott ítélet (EBHT 2000., I-7963. o.).
(21) A C-151/02. sz. Jaeger-ügyben 2003. szeptember 16-án hozott ítélet (EBHT 2003., I-8389. o.).
(22) COM(2002) 141 végleges, HL C 244., 2002.10.10., 5. o.
(23) Lásd az 1045/2002/GG sz. panaszról szóló határozat 1.3. pontját.