Strasbourg, 2006. március 24.

Tisztelt O. Asszony!

2004. június 6-án Ön panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz az Európai Bizottság és az Európai Parlament ellen, mivel azok elmulasztották kivizsgálni az uniós jog ír hatóságok általi megsértését.

2004. július 13-i levelemben tájékoztattam Önt arról, hogy nincs hatásköröm a Parlament ellen benyújtott panaszának kezelésére, mivel panasza nem hivatali visszásságra vonatkozott, hanem a Petíciós Bizottság határozatára, amely a Parlament politikai munkájának részét képezi. Ugyanebben a levélben tájékoztattam Önt arról, hogy továbbítottam a Bizottság ellen benyújtott panaszát a Bizottság elnökének. A Bizottság 2004. szeptember 8-án küldte meg véleményét. Az észrevételezésre való felkéréssel együtt továbbítottam Önnek, amelyet 2004. október 3-án küldött meg.

2004. december 11-én Ön e-mailt küldött az ügyével kapcsolatban. Irodám 2004. december 15-én e-mailben válaszolt Önnek. 2004. december 15-én, 21-én, 26-án és 2005. január 22-én és 31-én Ön további e-maileket küldött ügyével kapcsolatban. Irodám 2005. február 7-én e-mailben válaszolt Önnek. 2005. február 7-én és március 29-én további e-maileket küldött, amelyekre hivatalom 2005. április 1-jén e-mailben válaszolt. Ebben az e-mailben hivatalom arról tájékoztatta Önt, hogy a vizsgálat csak a Bizottság tevékenységeire vonatkozott, a Petíciós Bizottság tevékenységeire nem, a 2004. július 13-i levelemben kifejtett okok miatt.

2005. június 30-án és július 1-jén Ön további e-maileket küldött ügyével kapcsolatban, amelyekre hivatalom 2005. július 5-én válaszolt. 2005. július 6-án és augusztus 16-án további e-maileket küldött. Ön 2005. augusztus 23-án faxot is küldött 1426/2001/OV és 1987/2003/PMR hivatkozási számmal. Hivatalom 2005. szeptember 1-jén e-mailben válaszolt, jelezve, hogy panaszának hivatkozási száma már nem 1426/2001/OV vagy 1987/2003/PMR, hanem 1781/2004/OV.

2005. szeptember 2-án és 13-án további e-maileket küldött. Egy levélben, amely 2005. október 10-én érkezett az irodámba, Ön jelezte, hogy Kremalis professzor Athénban vizsgálja az Ön ügyét, és felkérte az irodámat, hogy hívjam fel, és tájékoztassam őt a vizsgálatról. 2005. október 19-én ugyanezen információkat tartalmazó e-mailt küldött. Hivatalom 2005. október 19-én telefonált Kremalis úrnak, tájékoztatva őt, hogy az ügy még vizsgálat alatt áll. Kremalis úr azonban arról tájékoztatta hivatalomat, hogy bár korábban már képviselte Önt, már nem képviseli Önt.

2005. október 31-én újabb e-mailt küldött, amelyre hivatalom 2005. november 16-án válaszolt. 2005. november 25-én újabb e-mailt küldött. 2005. november 26-án Ön faxot küldött az ír adatvédelmi biztos 2005. november 15-i levelének másolatával. 2005. november 30-án újabb e-mailt küldött, amelyre hivatalom 2005. december 1-jén válaszolt. 2006. február 12-én újabb e-mailt küldött.

Azért írok most, hogy tájékoztassam Önöket az elvégzett vizsgálatok eredményeiről.

Elnézést kérek, hogy ennyi időbe telt a panaszának kezelése.

A PANASZ

Háttér

Ez a panasz a panaszos által 2001-ben, 2003-ban és 2004-ben az Európai Bizottsággal, az Európai Parlamenttel és a SOLVIT-tal (1) szemben benyújtott hat korábbi panasz nyomon követése, amelyek a panaszos görög szakorvosi diplomájának Írországban történő elismerésével kapcsolatos uniós jogszabályok ír hatóságok általi állítólagos megsértésére vonatkoztak. Az ombudsman tájékoztatta a panaszost, hogy az ombudsman alapokmánya 2. cikkének (3) bekezdése értelmében öt ilyen panasszal nem tud foglalkozni, mivel a panaszok tárgya nem azonosítható (1426/2001/OV hivatkozási szám; 1717/2001/OV; 1752/2003/OV; 1987/2003/PMR; 519/2004/OV). A hatodik panasszal, az 1179/2004/OV. sz. üggyel kapcsolatban az ombudsman arról tájékoztatta a panaszost, hogy az EK-Szerződés 195. cikke alapján nem áll rendelkezésre elegendő alap panaszának kivizsgálására.

A jelen kifogásról

2004. június 6-án a panaszos újabb panaszt nyújtott be az ombudsmanhoz. A panasz releváns tényállása a következőképpen foglalható össze:

A görög állampolgárságú és ír származású panaszos 1992 és 1995 között ortopéd sebészként dolgozott Szantoriniban (Görögország). 1995-ben a Cyclades Medical Society megtagadta a regisztráció megújítását, mert a panaszos szerint egy másik sebész kizárólagos praxist kívánt a szigeten. A panaszos az ügyet a kerületi ügyész elé terjesztette, majd zaklatás és megfélemlítés tárgyává vált.

1995-ben a panaszos az Ír Orvosi Tanácshoz is fordult annak érdekében, hogy görögországi sebészi képesítését Írországban bejegyeztessék.

1997-ben a panaszos panaszt nyújtott be a Bizottsághoz a görög hatóságok ellen (hiv. szám: 97/4608) az ortopéd sebészi szakma görögországi gyakorlásának megkezdése iránti kérelmével kapcsolatban. Ezt az ügyet a Bizottság 1998. június 24-én lezárta. A panaszos az üggyel kapcsolatban a görög ombudsmanhoz is fordult, de kijelentette, hogy nem tett semmit jogainak védelme érdekében.

Mivel az Ír Orvosi Tanács nem ismerte el görög képesítését, a panaszos többször is írt az Európai Bizottság Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatóságának (a továbbiakban: Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatóság), hogy panaszt tegyen amiatt, hogy az ír hatóságok nem ismerték el görög képesítését. A panaszos az Európai Parlamenthez is benyújtott egy petíciót (hivatkozási szám: 642/99), amelyet 2001. március 5-én lezártak, valamint panaszt nyújtott be az ír SOLVIT-központhoz. A panaszos azt állította, hogy a Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatóság Szabályozott Szakmák Osztályának egyik tisztviselője „korrupt és összeesküdött, hogy megvédje a visszaélést bejelentő személlyel szembeni személyes megvetéséből eredő káros magatartást”, és hogy ő „az ilyen összeesküdött és összeütköző érdekek kiváló példája”. E tekintetben a panaszos a Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatóság által az Ír Orvosi Tanácsnak küldött két, 2003. június 10-i és március 2-i levélre, valamint ugyanezen főigazgatóság által a panaszosnak küldött, 2002. augusztus 26-i levélre hivatkozott.

Mivel nem volt elégedett a Bizottság válaszával, a panaszos 2002 és 2004 között továbbra is írt az üggyel kapcsolatban a Bizottság különböző szolgálatainak, többek között a Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatóság Szabályozott Szakmák Osztályának.

Az ombudsmanhoz benyújtott panaszában a panaszos a következő állításokat tette:

1. A Bizottság elmulasztotta megfelelően kivizsgálni a panaszos panaszát, amely szerint az ír hatóságok megsértették az uniós jogszabályokat azzal kapcsolatban, hogy az Ír Orvosi Tanács nem ismerte el görög orvosi képesítését.
2. A Parlament anélkül zárta le a panaszos 642/99. számú petíciójának vizsgálatát, hogy lehetővé tette volna a panaszos számára a fellebbezést vagy az iratbetekintést.

Az ombudsman reakciója

2004. július 13-i levelében az ombudsman tájékoztatta a panaszost, hogy nem rendelkezik hatáskörrel a második állítás kezelésére, mivel a Parlament Petíciós Bizottságának határozatai ellen benyújtott panaszok nem hivatali visszásságra vonatkoznak, mivel az ilyen határozatok a Parlament politikai munkájának részét képezik. Az ombudsman ezért a panaszt csak az első állítással kapcsolatban küldte meg véleményezésre a Bizottságnak.

A VIZSGÁLAT

A Bizottság véleménye

Véleményében a Bizottság összefoglalva a következő észrevételeket tette:

A Bizottság előzetes megjegyzésként rámutatott arra, hogy a panaszos által felvetett kérdések közül sok nem érinti a közösségi jogot. A Bizottság válasza ezért csak a szakmai képesítések elismerésével kapcsolatos elemekre összpontosított.

A panaszos panaszt nyújtott be Görögország ellen (97/4608. sz. panasz), amely szerint súlyos nehézségekkel szembesült orvosi szakorvosi képesítésének Görögországban történő gyakorlása (ortopéd sebészet) engedélyezésének megszerzése során. Úgy tűnt azonban, hogy a görög szabályozást helyesen alkalmazták, és az 1996. április 30-i 99. sz. határozattal engedélyt kapott szakosodásának gyakorlására. A Bizottság ezért úgy határozott, hogy lezárja az ügyet. A Bizottság hangsúlyozta, hogy valamennyi szóban forgó levelezés során a szokásos eljárásokat követték. A panaszost 1998. április 3-i levelében tájékoztatták a Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatóság azon szándékáról, hogy javasolja a kollégiumnak az ügy lezárását.

Ezt követően és a Parlamenthez benyújtott petícióval (hiv.: 642/99) párhuzamosan a panaszos állításokat fogalmazott meg az ír hatóságokkal szemben az írországi ortopédiai sebészetben szerzett képesítésének elismerésével kapcsolatban. A 642/99. számú petíciót a Parlament lezárta. Ez utóbbi panasszal a SOLVIT is foglalkozott. A benyújtott információk alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a panaszos kétszer is visszavonta az írországi ortopédiai sebészetre vonatkozó görög szakirányának szakmai elismerése iránti kérelmét. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy amennyiben a panaszos újból benyújtaná kérelmét, automatikusan elismernék (az ír SOLVIT-koordinátorral 2004. április 16-án tartott találkozó jegyzőkönyve). A többihez hasonlóan a SOLVIT-eljárás is lezárult.

A Bizottság rámutatott, hogy a panaszos 2003-ban egy másik petíciót is benyújtott (hiv.: 974/2003), amelyre a 642/99. számú petícióra adott választ 2004 februárjában megismételték.

Ezen egyértelmű jogi helyzet alapján nehéz volt megérteni a panaszos által az ombudsmanhoz benyújtott panaszban megfogalmazott megalapozatlan állításokat. Különösen nehéz volt a panaszos állításait a helyes hivatali magatartásra vonatkozó szabályzatban (2) foglaltakhoz vagy a közösségi jog megsértése tekintetében a panaszossal fenntartott kapcsolatokról szóló bizottsági közleményhez kötni.

A panaszos azon állítása, hogy a Bizottság Szabályozott Szakmák Osztályának egyik tisztviselője korrupt volt, indokolatlan és megalapozatlan volt. Állításának alátámasztására a panaszos különösen három levélre hivatkozott, amelyek közül kettőt az említett tisztviselő küldött az Ír Orvosi Tanácsnak 2002. június 10-én és 2003. március 2-án, egy levelet pedig a panaszosnak 2002. augusztus 26-án. A panaszosnak 2002. december 11-én és 2003. február 25-én küldött egyéb levelek azonban azt mutatták, hogy a Bizottság különös gondossággal járt el az akta kezelése során, amennyiben szolgálatai megértették, hogy a panaszos 2002 decembere és 2003 februárja között nem tartózkodott franciaországi címén. A Bizottság ezért a 2002. decemberi levél másolatát közvetlenül a görög címére küldte meg. Ezek a levelek a vonatkozó melléklettel együtt megerősítették a fenti következtetéseket. Megerősítették továbbá, hogy a Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatóság alaposan megvizsgálta a panaszos aktáját.

A panaszos nem szolgáltatott egyértelmű bizonyítékot állításainak alátámasztására. Ehelyett általában hosszú időn keresztül olyan sérelmeket fejtett ki, amelyek egyértelműen kívül esnek a közösségi jog hatályán. Ezért, és tekintettel arra, hogy az ügyet egy petíció keretében nyilvánosan kezelték, nem tartották helyénvalónak a panaszos által az Írországban tapasztalt számos problémával kapcsolatban tett állítások hivatalos nyilvántartásba vételét. Úgy határoztak, hogy a hivatalos eljárás megindítása előtt tisztázzák a szóban forgó kérdést. Ez a bánásmód nem járt negatív következményekkel a panaszosra nézve, és eltérő értékelés nem eredményezett volna eltérő bánásmódot.

A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a panaszos valamennyi levelét a helyes hivatali magatartásra vonatkozó szabályzatnak megfelelően elemezték és megválaszolták. Az intézmény azt tanácsolta az ombudsmannak, hogy amennyiben úgy ítéli meg, hogy az ügy kezelése a közösségi jog megsértése tekintetében a panaszossal fenntartott kapcsolatokról szóló bizottsági közlemény 3. pontja (panaszok rögzítése) szerinti kötelezettségek megsértésének tekinthető, vegye figyelembe, hogy a panaszos i. olyan sérelmeket fogalmazott meg, amelyek egyértelműen kívül esnek a közösségi jog hatályán; ii. nem terjesztett elő olyan sérelmet, amelyet elemekkel támasztottak alá; és iii. olyan sérelmet fogalmaz meg, amellyel kapcsolatban a Bizottság egyértelmű, nyilvános és következetes álláspontot fogadott el egy petícióval összefüggésben. Következésképpen a Bizottság azon a véleményen volt, hogy az állítások teljesen indokolatlanok és néha félrevezetőek voltak az állítások bemutatásának módját illetően. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy nem történt hivatali visszásság.

A panaszos észrevételei

Összefoglalva, a panaszos a következő észrevételeket tette:

A panaszos kifejtette, hogy valamely tagállam állampolgáraként az egyik tagállam orvosaként jogosult szakmáját egy másik tagállamban gyakorolni, és e tagállam illetékes hatóságai kötelesek automatikusan és feltétel nélkül elismerni képesítését. Írország illetékes hatósága, az Ír Orvosi Tanács azonban nem ismerte el automatikusan és feltétel nélkül képesítéseit, annak ellenére, hogy mintegy hét éven keresztül többször is erőfeszítéseket tett azok nyilvántartásba vételére.

A panaszos áttekintést nyújtott az ügyére alkalmazandó jogi keretről. Kijelentette, hogy a személyek szabad mozgásának a Római Szerződésben meghatározott alapelvét az orvosok szabad mozgásának elősegítéséről, valamint okleveleik, bizonyítványaik és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványaik kölcsönös elismeréséről szóló, 1993. április 5-i 93/16/EGK tanácsi irányelv (3) (a továbbiakban: az irányelv) megerősítette. A panaszos részletesen hivatkozott az irányelv 2., 3., 4., 5. és 22. cikkére, valamint a Bíróság ítélkezési gyakorlatára (C-232/99. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügy (4) és C-110/01. sz., Tennah-Durez ügy (5)).

A panaszos állítása szerint görög állampolgár és ortopéd sebész. Rámutatott arra, hogy az irányelv 3. cikke értelmében a „Ptychio Iatrikis” (orvosi oklevél), amellyel rendelkezik, egyenértékű az illetékes vizsgáztató testület által lebonyolított minősítő vizsga és az e testület által kiállított, teljes jogú orvosként való nyilvántartásba vételre jogosító tapasztalatot igazoló bizonyítvány sikeres letételét követően Írországban szerzett alapképesítéssel. Továbbá az irányelv 5. cikkének (2) bekezdésével összhangban a „Titlos Iatrikis Eidikotitas” (orvosi szakképesítési bizonyítvány), amellyel a panaszos is rendelkezik, egyenértékű az ír egészségügyi miniszter által e célból elismert illetékes hatóság által kiállított szakorvosi bizonyítvánnyal.

2001. március 20-án, a görög hatóságok 2001. február 2-i válaszát követően, amely „megerősítette, hogy a Dr. Flavin [sic] O. által benyújtott igazolást Görögország illetékes hatósága állította ki a 93/16/EGK irányelv 5. cikke alapján”, az Ír Orvosi Tanács további vizsgálatot folytatott a görög hatóságokkal, amelyben azt kérdezték, hogy „a 8. cikk értelmében mennyi Görögországon kívüli képzést vettek figyelembe, valamint azokat a tagállamokat, amelyekben ezt a képzést elvégezték”. A panaszos azt állította, hogy ez a vizsgálat teljesen irreleváns. A görög hatóságok meglehetősen helyesen hosszú ideig figyelmen kívül hagyták ezt a vizsgálatot. Miután a panaszos lobbizott a görög egészségügyi miniszternél, végül 2002. március 14-én érkezett válasz. A válasz, amely megismételte az 1995 óta elhangzottakat, egyértelműen biztosította, hogy a panaszos teljes körű képesítéssel rendelkező ortopéd sebész, és valamennyi képesítése megfelel az irányelv követelményeinek. De még ezzel a bizonyossággal is, az Ír Orvosi Tanács nem regisztrálta a panaszost ortopéd sebészként.

Saját írásaiból egyértelműen kitűnik, hogy az ír orvosi tanács mindvégig úgy vélte, hogy a fogadó tagállam illetékes hatóságaként az a feladata és „szokásos gyakorlata”, hogy a kibocsátó tagállamhoz intézett vizsgálattal megállapítsa, hogy ez a tagállam meggyőződött-e arról, hogy az általa kiállított megbízólevelek megfelelnek-e az orvosi szakértelem irányelvben meghatározott normáinak. Ez a gyakorlat a panaszos esetében nem volt megfelelő, mivel az Ír Orvosi Tanács attól a naptól kezdve, hogy a panaszos először fordult hozzá, rendelkezett egy, a görög államminiszter rendeletével kiállított közjegyzői okirattal, amely kifejezetten kijelentette, hogy a panaszos képesítései megfelelnek az irányelvben meghatározott előírásoknak. A kibocsátó tagállam, nem pedig a fogadó tagállam feladata volt annak biztosítása, hogy az irányelv rendelkezéseit betartsák. Vizsgálatával az Ír Orvosi Tanács bitorolta a görög hatóságok joghatóságát.

Észrevételeinek benyújtását követően a panaszos számos e-mailt küldött, amelyekben többek között utalt az ír SOLVIT-iroda azon tisztviselőjére, aki állítólag hamis nyilatkozatokat tett az ügyével kapcsolatban (nevezetesen arra, hogy visszavonta kérelmét). Azzal érvelt, hogy a Parlamenthez benyújtott petícióját 2005 júniusában lezárták a SOLVIT-tisztviselő nyilatkozatai, valamint a Bizottság és az Ír Orvosi Tanács hamis nyilatkozatai alapján. A panaszos utalt arra, hogy ezeket a „csalárd intézményeket” jelentős mértékben eltussolták. A panaszos hivatkozott továbbá az ír orvosi tanáccsal az ügyével kapcsolatban a közelmúltban folytatott levelezésére. A panaszos arra kérte az ombudsmant, hogy ítélje meg az Ír Orvosi Tanácsot a magatartása miatt.

2005. augusztus 23-i telefaxában a panaszos jelezte, hogy az ír orvosi tanácsnak a szakorvosi cím bejegyzésének mellőzéséről szóló határozatai az ír bíróságok előtt nem ismerhetők fel. A panaszos azt állította, hogy az Equality Tribunal (2003. október), a Labour Court (2004. június), a High Court (2004. szeptember) és a Supreme Court (2005. augusztus) megtagadta tőle a bírósági felülvizsgálathoz való jogot. A Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) 1995. július 22-én úgy határozott, hogy újból kérelmeznie kell az Ír Orvosi Tanácsnál, hogy mind háziorvosként, mind szakorvosként nyilvántartásba vegyék. Amikor a panaszos ismét kérelmet nyújtott be az Ír Orvosi Tanácshoz, a nyilvántartásba vételt ismét elutasították. Kijelenti, hogy az Ír Orvosi Tanács mentességet élvez a büntetőeljárás alól, és továbbra is megsérti a képesítések elismeréséről és a nyilvántartásba vételhez való jogról szóló európai irányelveket.

2005. november 26-án a panaszos megküldte az ír adatvédelmi biztos ügyével kapcsolatos levelének másolatát is, különösen az Ír Orvosi Tanács birtokában lévő adatokhoz való hozzáférés iránti kérelmet. A panaszos azt állította, hogy az Ír Orvosi Tanács nem tartotta be az adatvédelmi jogszabályokat.

A HATÁROZAT

1 Az ombudsman vizsgálatának hatóköre

1.1 A görög állampolgárságú és ír származású panaszos 1995-ben kérelmet nyújtott be az Ír Orvosi Tanácshoz annak érdekében, hogy görög sebészi képesítését Írországban bejegyeztessék. Mivel az Ír Orvosi Tanács nem ismerte el képesítését, a panaszos 1996. május 28-án írásban fordult az Európai Bizottság Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatóságához (a továbbiakban: Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatóság), hogy panaszt tegyen amiatt, hogy az ír hatóságok nem ismerték el görög képesítését. A Bizottság 1998. június 24-én lezárta vizsgálatát. Mivel nem volt elégedett a Bizottság válaszával, a panaszos 2002 és 2004 között továbbra is írt az üggyel kapcsolatban a Bizottság különböző szolgálatainak, többek között a Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatóság Szabályozott Szakmák Osztályának. Az európai ombudsmanhoz benyújtott panaszában a panaszos azt állította, hogy a Bizottság nem vizsgálta ki megfelelően a panaszos panaszát, amely azt állította, hogy az ír hatóságok megsértették az uniós jogszabályokat görög orvosi képesítésének az Ír Orvosi Tanács általi el nem ismerése tekintetében.

1.2 Az Európai Bizottság véleményével kapcsolatos észrevételeiben, valamint az ombudsman hivatalával folytatott további levelezésében a panaszos több nyilatkozatot tett az Ír Orvosi Tanács által az ügyében elfogadott állítólagosan indokolatlan állásponttal kapcsolatban, és arra kérte az ombudsmant, hogy döntsön erről az állítólagos jogsértésről. A panaszos az ír SOLVIT-hivatal tisztviselője által tett állítólagos hamis nyilatkozatokra is hivatkozott.

1.3 E tekintetben fontos emlékeztetni arra, hogy az EK-Szerződés felhatalmazza az ombudsmant arra, hogy csak a közösségi intézmények és szervek tevékenysége során vizsgálja meg a hivatali visszásságok lehetséges eseteit. Az ombudsman alapokmánya kifejezetten úgy rendelkezik, hogy semmilyen más hatóság vagy személy – például a jelen ügyben az Ír Orvosi Tanács – intézkedése nem képezheti panasz tárgyát az ombudsmannál. Az ombudsman panaszra vonatkozó vizsgálatai ezért kizárólag annak vizsgálatára irányultak, hogy történt-e hivatali visszásság a Bizottság tevékenysége során.

1.4 Ami a nemzeti SOLVIT-központokat illeti, az ombudsman hangsúlyozni kívánja, hogy bár a SOLVIT-hálózatot az Európai Bizottság és a tagállamok azért hozták létre, hogy megoldják azokat a problémákat, amelyekkel az uniós polgárok és vállalkozások a belső piaci jogszabályok helytelen alkalmazása miatt szembesülnek (6), maguk a SOLVIT-központok nem közösségi intézmények vagy szervek, hanem a nemzeti minisztériumok, a legtöbb esetben a külügyminisztérium vagy a gazdasági minisztérium részét képezik. A fent kifejtett okok miatt az ombudsman ezért nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy kivizsgálja a nemzeti SOLVIT-központokban állítólagosan elkövetett hivatali visszásságokat. A panaszosnak azonban lehetősége van arra, hogy e tekintetben panaszt nyújtson be az ír ombudsmanhoz.

1.5 Az ombudsman azt is tisztázni kívánja, hogy a hozzá benyújtott panasz a jogsértési panasz Bizottság általi kezelésének lényegére és annak következtetésére vonatkozik, nem pedig a jogsértési panasz Bizottság általi kezelésének eljárási szempontjaira. Ezért az ombudsman nem tartja szükségesnek, hogy állást foglaljon a Bizottság által a jogsértési panasz eljárási vonatkozásaival kapcsolatos véleményében tett észrevételekről.

2 A jogsértési panasz Bizottság általi megfelelő kivizsgálásának állítólagos hiányáról

2.1 A panaszos azt állította, hogy az Európai Bizottság nem vizsgálta ki megfelelően panaszát, amely szerint az ír hatóságok megsértették az uniós jogszabályokat azzal kapcsolatban, hogy az Ír Orvosi Tanács nem ismerte el görög orvosi képesítését. A panaszos különösen azt állította, hogy a Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatóság Szabályozott Szakmák Osztályának egyik tisztviselője „korrupt és összeesküdött, hogy megvédje a visszaélést bejelentő személlyel szembeni személyes megvetéséből eredő káros magatartást”, és hogy ő „az ilyen összeesküdött és összeütköző érdekek kiváló példája”. E tekintetben a panaszos a Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatóság által a panaszosnak és az Ír Orvosi Tanácsnak küldött három levélre hivatkozott.

2.2 Véleményében az Európai Bizottság megállapította, hogy a panaszos által felvetett kérdések közül sok nem érinti a közösségi jogot. A Parlamenthez benyújtott petícióval (hivatkozási szám: 642/99) párhuzamosan a panaszos állításokat fogalmazott meg az ír hatóságokkal szemben az ortopéd sebészetben szerzett képesítésének Írországban történő elismerésével kapcsolatban. A petíciót a Parlament lezárta. A problémát a SOLVIT is kezelte. A benyújtott információk alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a panaszos kétszer is visszavonta az írországi ortopédiai sebészetre vonatkozó görög szakirányának szakmai elismerése iránti kérelmét. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy amennyiben a panaszos újból benyújtaná kérelmét, automatikusan elismernék (az ír SOLVIT-koordinátorral 2004. április 16-án tartott találkozó jegyzőkönyve). A többihez hasonlóan a SOLVIT-eljárás is lezárult. A Bizottság arra is rámutatott, hogy a panaszos 2003-ban egy másik petíciót is benyújtott (hiv.: 974/2003), amelyre a 642/99. számú petícióra adott választ 2004 februárjában megismételték. A Bizottság kijelentette, hogy ezen egyértelmű jogi helyzet alapján nehéz megérteni a panaszos által az ombudsmanhoz benyújtott panaszban megfogalmazott megalapozatlan állításokat, és az állításokat összekapcsolni a helyes hivatali magatartás kódexével vagy a közösségi jog megsértése tekintetében a panaszossal fenntartott kapcsolatokról szóló bizottsági közleménnyel. A Bizottság azt is kijelentette, hogy a panaszos azon állítása, miszerint a Bizottság egy bizonyos tisztviselője korrupt volt, indokolatlan és megalapozatlan. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy nem történt hivatali visszásság.

2.3 Az ombudsman megjegyzi, hogy a panaszos összesen három petíciót nyújtott be a Parlamenthez a panaszával kapcsolatban (hiv.: 97/4608, 642/99 és 974/2003).

2.4 Az EK-Szerződés 195. cikke úgy rendelkezik, hogy "feladatainak megfelelően az európai ombudsman lefolytatja az általa indokoltnak ítélt vizsgálatokat (...)". Az ombudsman úgy véli, hogy semmi nem indokolja, hogy vizsgálatot folytasson egy panasz ügyében, ha a panaszos ugyanebben a témában petíciót nyújtott be a Parlamenthez.

2.5 Az ombudsman megjegyzi, hogy a Parlamenthez benyújtott legutóbbi petíció (974/2003) az Írország elleni jogsértési panasz érdemére vonatkozott. „A petíció tárgya” rovatban a panaszos a következőket említette: „az EK belső piacának mulasztása arra vonatkozóan, hogy vizsgálati hatáskörre hivatkozzon, és végrehajtsa az írországi monopóliumokra és az orvosi engedélyezés kemény magú kartelljére vonatkozó jogszabályokat. Az egyenlőségre, a versenyre, az adatvédelemre, a szabad mozgásra, a jogvédelemhez való jogra és a tudományos címek elismerésére vonatkozó jogszabályok átültetésének elmulasztása az ír hivatalos szervek részéről”. Petíciója keretében a panaszos kijelentette, hogy a Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatóság Szabályozott Szakmák Osztályának egyik tisztviselője (7) "akadályozta az Ír Orvosi Tanács által elkövetett jogsértések kivizsgálását, és figyelmen kívül hagyta azokat az okirati bizonyítékokat, amelyek elegendőek ahhoz, hogy jogsértési eljárásra hivatkozzanak Írországgal szemben az állami hatalommal való nagymértékű visszaélés és a görög állampolgárságomon alapuló megkülönböztetés miatt", és hogy „kizárólag felelősnek tartja őt a gondatlanságért, a törvényes kötelezettség megsértéséért és az igazságszolgáltatás akadályozásáért”. A petícióval kapcsolatos 2004. május 19-i véleményében a Bizottság kijelentette, hogy a petíció benyújtójának ügye SOLVIT-eljárás tárgyát képezte, és hogy a benyújtott információk alapján arra a következtetésre jutottak, hogy kétszer is visszavonta az írországi ortopédiai sebészetre vonatkozó görög szakirányának szakmai elismerése iránti kérelmét. A Bizottság rámutatott arra, hogy az Ír Orvosi Tanács megerősítette, hogy amennyiben a petíció benyújtója újból benyújtja kérelmét, automatikusan elismerik, és ennek eredményeként a görögországi otthoni SOLVIT-központ beleegyezett a SOLVIT-ügy lezárásába. Az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság petícióval kapcsolatos véleménye alapján a Petíciós Bizottság elnöke, Marcin Libicki 2005. június 17-i levelében tájékoztatta a panaszost, hogy a petíció vizsgálatát lezárták.

2.6 Az ombudsman a fentiek alapján megjegyzi, hogy a Parlament egy olyan petícióval foglalkozott, amely a jogsértési panasz Bizottság általi kezelésének lényegével foglalkozik. Ezért az ombudsman részéről nem indokolt további vizsgálatot folytatni a kötelezettségszegési panasz Bizottság általi kezelésének lényeges aspektusával kapcsolatban.

2.7 Az ombudsmanhoz benyújtott panaszában a panaszos azonban egy másik olyan állítást is felvetett, amelyre a petíció Petíciós Bizottság általi vizsgálata nem terjedt ki, nevezetesen a Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatóság Szabályozott Szakmák Osztályának egyik tisztviselőjét érintő korrupcióra vonatkozó állítást. Az a tény, hogy egy panaszos petíciót nyújtott be a Parlament Petíciós Bizottságához is, nem feltétlenül akadályozza meg az ombudsmant abban, hogy kivizsgáljon egy panaszt, amennyiben az a Petíciós Bizottsághoz be nem nyújtott vagy általa nem vizsgált szempontokra vonatkozik. Az ombudsman ezért az alábbiakban megvizsgálja azt az állítást, amelyre a petíció vizsgálata során nem tértek ki.

2.8 E tekintetben az ombudsman megjegyzi, hogy a panaszos egyetlen bizonyítéka annak bizonyítására, hogy az említett tisztviselő korrupt volt, a Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatóság három levele volt. Az ombudsman gondosan elemezte ezeket a leveleket, azaz az említett tisztviselőnek az Ír Orvosi Tanácshoz intézett 2002. június 10-i és 2003. március 2-i leveleit, valamint az említett tisztviselőnek a panaszoshoz intézett 2002. augusztus 26-i levelét. Ezekben a levelekben semmi sem támasztja alá a panaszos állítását, amelyet ezért nem támasztottak alá. Ezért nem állapítható meg, hogy a Bizottság hivatali visszásságot követett volna el.

3 Következtetések

Tekintettel arra, hogy a Parlament olyan petícióval foglalkozott, amely a panaszos jogsértési panaszának érdemére vonatkozott, az ombudsman e panasszal kapcsolatos további vizsgálata nem indokolt.

Ami a panasz azon aspektusát illeti, amelyre a petíció nem terjedt ki, nem állapítható meg hivatali visszásság.

Erről a határozatról a Bizottság elnökét is tájékoztatni fogják.

Tisztelettel:

 

P. Nikiforos DIAMANDOUROS

---

(1) A "SOLVIT" egy online hálózat, amelyet a Bizottság a tagállamokkal közösen hozott létre 2001-ben azzal a céllal, hogy megoldja azokat a problémákat, amelyek az egyes polgárok és vállalkozások számára a belső piaci jogszabályok helytelen alkalmazásából erednek. Minden uniós tagállam rendelkezik nemzeti SOLVIT-központtal (http://ec.europa.eu/solvit/site/index_en.htm).

(2) A Bizottság a saját kódexére hivatkozott (2000/633/EK, ESZAK, Euratom bizottsági határozat, HL 2000. L 267., 63. o.).

(3) HL 1993. L 165., 1. o.

(4) A C-232/99. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben hozott ítélet (EBHT 2002., I-4235. o.).

(5) A C-110/01. sz., Tennah-Durez ügyben hozott ítélet (EBHT 2003., I-6239. o.).

(6) A „SOLVIT” – a belső piaci problémamegoldó hálózat – használatára vonatkozó elvekről szóló, 2001. december 7-i C(2001)3901 bizottsági ajánlás (HL L 331., 79. o.).

(7) Ugyanazt a tisztviselőt érinti, mint az ombudsmanhoz benyújtott jelen panaszban említett tisztviselő.