Strasbourg, 2007. február 13.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

2004. május 18-án Ön panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz az Európai Bizottság ellen a „Consorzio per lo Sviluppo di Siracusa” (CO.SVI.S.) olasz konzorcium nevében. A panasz a Bizottság 2003. június 2-i, 61 206,27 euró összegű kiadást elutasító határozatára vonatkozott, amely összeg a CO.SVI.S.-nél merült fel az intézmény által 1998-ban az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) keretében az olaszországi Syracuse térségének fejlesztésére nyújtott globális támogatás kezelése keretében.

2004. június 16‐án továbbítottam a panaszt a Bizottság elnökének. A Bizottság 2004. október 12-én megküldte véleményének olasz fordítását. A fordítást 2004. október 20-án továbbítottam Önnek azzal a felhívással, hogy tegye meg észrevételeit. 2004. november 24-én megkaptam az észrevételeit.

2005. november 16-án kelt levelemben tájékoztattam Önt arról, hogy ügyének vizsgálata folyamatban van, és hogy a lehető leghamarabb tájékoztatni fogom panaszának állásáról. Rámutattam, hogy minden erőfeszítést meg fognak tenni annak érdekében, hogy ezt az információt legkésőbb 2006. január 31-ig rendelkezésre bocsássák. Mindazonáltal 2006. február 15-én újabb levelet írtam Önnek, amelyben jeleztem, hogy ügye vizsgálatának befejezéséhez további időre lesz szükség, és hogy döntésemről 2006. március végéig tájékoztatni fogom.

A Bizottság véleményének és az Ön észrevételeinek alapos vizsgálatát követően úgy ítéltem meg, hogy további vizsgálatokra van szükség. 2006. március 21-én levélben kértem a Bizottság elnökét, hogy 2006. április végéig tegye meg észrevételeit. 2006. április 21-i levelében a Bizottság hangsúlyozta, hogy a szolgálatai által lefolytatandó széles körű konzultáció miatt több időre van szükség a válasz kiegészítéséhez. 2006. május 3-án tájékoztattam a Bizottságot, hogy úgy döntöttem, egyetértek a kérésével, és hogy a válaszadás új határideje 2006. május 31. volt. 2006. május 12-én ennek megfelelően tájékoztattam Önt.

2006. június 9-én a Bizottság újabb levelet küldött, amelyben tájékoztatta titkárságomat véleményének késedelmes továbbításáról 17 olyan esetben, amikor a válaszadás határideje 2006. április 30. volt. A tizenhét eset között volt az ön ügye is.

2006. június 16-án válaszoltam a Bizottságnak. Levelemben sajnálatomat fejeztem ki amiatt, hogy a Bizottság késedelmesen válaszolt a vizsgálataimra, és hogy az intézmény nem nyújtott be időben és indokolással ellátott kérelmet a határidő meghosszabbítására. 2006. június 22-én tájékoztattam Önt a Bizottsággal folytatott levelezésemről.

2006. július 11‐én újabb levelet írtam a Bizottságnak, amelyben jeleztem, hogy 2006. március 21‐i kérelmemre még mindig nem kaptam választ. Ezért arra kértem a Bizottságot, hogy i. legkésőbb 2006. július 31-ig juttassa el hozzám a vonatkozó választ vagy ii. a válaszadás menetrendjét. 2006. augusztus 10-én megkaptam a Bizottság válaszának olasz nyelvű fordítását, amelyet 2006. augusztus 16-án küldtem meg Önnek azzal a felhívással, hogy tegye meg észrevételeit, amelyeket 2006. szeptember 26-án küldött meg nekem.

Azért írok most, hogy tájékoztassam Önöket az elvégzett vizsgálatok eredményeiről. Elnézést kérek a jelen vizsgálat befejezéséhez szükséges idő tartamáért.

A PANASZ

A panaszosok szerint, akik a „Consorzio per lo sviluppo di Siracusa” (a továbbiakban: CO.SVI.S.) olasz konzorcium nevében nyújtottak be panaszt, a releváns tények a következők.

1998. január 22-i C(98) 114 határozatával (a továbbiakban: a határozat) az Európai Bizottság beleegyezett abba, hogy az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) keretében globális támogatást ítéljen oda az olaszországi Syracuse térségének gazdasági fejlesztésére. 1998. április 21-én egyezményt írtak alá a Bizottság és a CO.SVI.S. között, amelyet a globális támogatás kezelésével megbízott nemzeti közvetítő szervként jelöltek ki. A vonatkozó rendelkezések szerint a kiadásokat 2001. december 31-ig kellett teljesíteni, és a költségnyilatkozatokat a támogathatóság érdekében 2002. június 30-ig lehetett volna benyújtani a Bizottsághoz.

2001. május 28-án a CO.SVI.S. a következőket kérte a Bizottságtól: a 2001. december 31-i határidő meghosszabbítása 2002. december 31-ig (ez volt az az időpont, ameddig a globális támogatásból fedezendő kiadások felmerültek); és 2003. június 30-ig hosszabbítsa meg a 2002. június 30-i határidőt (amely időpontig az e kiadásokkal kapcsolatos összes elszámolást be kell nyújtani a Bizottsághoz). A CO.SVI.S. azzal indokolta kérelmét, hogy a globális támogatás kedvezményezettjeinek többsége súlyos nehézségekkel szembesült feladatai ellátása során, mivel nem kapta meg időben a vonatkozó támogatásokat. 2001. június 20-i levelében a Bizottság tájékoztatta a CO.SVI.S.-t, hogy nem tud egyetérteni a határidők elhalasztására irányuló kérelmével, mivel a halasztás csak vis maior esetén engedélyezhető.

2003. június 2-án a Bizottság az olasz gazdasági és pénzügyminisztériumon keresztül tájékoztatta a CO.SVI.S.-t arról a határozatáról, hogy 61 206,27 EUR összegű kiadás nem téríthető vissza, mivel az a 2001. december 31-i határidő után merült fel. 2004. február 23-án a Bizottság újabb levelet küldött az olasz minisztériumnak, amelyben megismételte álláspontját.

2004. március 22‐én a CO.SVI.S. levelet intézett a Bizottsághoz, amelyben vitatta azon határozatát, hogy nem tekinti támogathatónak a 2001. december 31. után felmerült kiadásokat. A CO.SVI.S. úgy vélte, hogy ez a kiadás a globális támogatás lezárásához kapcsolódik, és 2001. december 31. előtt nem merülhetett fel. A CO.SVI.S. egy olyan precedens fennállására is hivatkozott, amelyre a CO.SVI.S. javára lehetett volna hivatkozni.

A panaszosok 2004. március 26-án megküldték az ombudsmannak a szicíliai (Olaszország) régió elnöksége által írt levél másolatát. Ebben a levélben hivatkoztak egy 2001. március 8-i levélre, amelyben az olasz Pénzügyminisztérium és Gazdasági Programozási Minisztérium a Liguria régió (Olaszország) által hozzá intézett, a programok lezárásával kapcsolatos kiadások támogathatóságának időszakára vonatkozó kérdésre válaszolva kifejtette, hogy ezek a kiadások "támogathatónak" tekinthetők, ha a kiadási kimutatásokat a vonatkozó program lezárását követő hat hónapon belül benyújtják a Bizottságnak. A Kincstári és Gazdasági Programozási Minisztérium ezt a levelet az Európai Bizottság Regionális Politikai Főigazgatóságának (DG REGIO) is címezte, amelyben felkérte a DG REGIO-t, hogy nyilvánítson véleményt az abban felvetett kérdésekről. 2001. március 15‐i válaszában a DG REGIO jelezte, hogy e kérdéssel kapcsolatban nem kíván észrevételeket tenni.

2004. április 7-i levelében a Bizottság megerősítette azon álláspontját, hogy nem fogadja el a CO.SVI.S.

Az ombudsmanhoz benyújtott panaszukban a panaszosok azt állították, hogy a Bizottság 2003. június 2-i határozata, amely nem fogadta el a CO.SVI.S. 2002 januárja és júniusa között felmerült kiadásaira vonatkozó 61 206,27 EUR összegű követelést, tisztességtelen volt.

A panaszosok azt állították, hogy a Bizottságnak felül kell vizsgálnia határozatát, és el kell fogadnia a CO.SVI.S.

A VIZSGÁLAT

A Bizottság véleménye

A Bizottság véleménye a következőképpen foglalható össze.

Az 1993. július 20-i 2081/93/EGK tanácsi rendelettel[1] módosított, a strukturális alapok feladatairól és eredményességéről, továbbá tevékenységüknek egymás között, valamint az Európai Beruházási Bank és az egyéb meglévő pénzügyi eszközök műveleteivel történő összehangolásáról szóló, 1988. június 24-i 2052/88/EGK tanácsi rendelet[2] lehetővé tette a strukturális alapokon keresztül történő beavatkozást globális támogatások révén. E rendelet 5. cikke (2) bekezdésének c) pontjával összhangban pénzügyi támogatás nyújtható „általános szabályként globális támogatások nyújtásával, amelyeket a tagállam által a Bizottsággal egyetértésben kijelölt közvetítő kezel, és amelyeket a közvetítő egyedi támogatások formájában oszt ki a végső kedvezményezetteknek.”

A vonatkozó beavatkozásra az úgynevezett "jogosultsági időszak" alatt került volna sor. Más szóval csak azok a kiadások tekinthetők közösségi finanszírozásra jogosultnak, amelyek az ilyen "jogosultsági időszakok" kezdő és záró időpontjai után merültek fel.

1998. január 22-én a Bizottság elfogadta a határozatot. A határozat az ERFA keretében 25 millió EUR összegű globális támogatást ítélt oda az olaszországi Syracuse térségének fejlesztésére. A globális támogatás kezelését a kijelölt nemzeti közvetítő szervnek, a CO.SVI.S.-nek kellett végeznie. A CO.SVI.S. 1998. április 21-én egyezményt írt alá a Bizottsággal.

A vonatkozó határozat 5. cikke megállapította, hogy az ezen intézkedésekhez kapcsolódó kiadások támogathatóságának határideje 2001. december 31.(3). Az egyezmény 13. cikkének (4) bekezdése előírta, hogy a közreműködő szervezetnél a támogatás végrehajtása érdekében felmerült kifizetéseket legkésőbb 2001. december 31-ig teljesíteni kell. Az ilyen kiadásokkal kapcsolatos végleges elszámolásokat legkésőbb 2002. június 30-ig (4) be kellett nyújtani a Bizottságnak.

Az Olaszországra vonatkozó közösségi támogatási keretek, egységes programozási dokumentumok és közösségi kezdeményezési programok jóváhagyásáról szóló határozatok módosításáról szóló, 1997. április 23-i 97/322/EK bizottsági határozattal (5) (a továbbiakban: 97/322/EK bizottsági határozat) összhangban a fent említett határidőket a Bizottság csak az érintett tagállam által benyújtott, indokolással ellátott kérelem alapján tudta volna módosítani.

2001. június 20‐i és 2001. szeptember 4‐i levelében a Bizottság elutasította a CO.SVI.S. 2001. május 28‐i, a 2001. december 31‐i határidő meghosszabbítására irányuló kérelmét. Ezekben a levelekben a Bizottság kijelentette, hogy a vonatkozó határidő meghosszabbítása csak vis maior esetén mérlegelhető.

A Bizottság megjegyezte, hogy a kérdéssel kapcsolatos megközelítésére bizonyos korlátozások vonatkoztak. Például a Regionális és Várospolitikai Főigazgatóság által 2001. október 5-én a tagállamoknak címzett, a közösségi strukturális alapokból finanszírozott, 1994 és 1999 között végrehajtott programokra vonatkozó kifizetési határidő meghosszabbításáról szóló későbbi feljegyzésben a Bizottság kifejtette, hogy a meghosszabbítás elvben engedélyezhető a következő két esemény valamelyike esetén: i. a Bizottságnak felróható, egyértelműen azonosítható hiba (beleértve a technikai hibákat is); és ii. vis maior (jelentős hatású katasztrófaként értelmezve) és vis maiornak tekinthető okok.

Az olasz gazdasági és pénzügyminisztériumhoz intézett 2002. február 26-i levelében a Bizottság megerősítette, hogy a CO.SVI.S. kérése nem fogadható el. Ezt az álláspontot az 1994–1999-es tervezési időszak lezárásával kapcsolatban 2002. április 30-án Rómában tartott találkozón is megerősítették. Ezen a találkozón a különböző olaszországi programok irányításáért felelős valamennyi hatóság és szerv részt vett.

A Bizottság szolgálatai 2003. június 2-án és 2004. február 23-án kelt levelükben tájékoztatták az illetékes olasz hatóságokat, hogy a CO.SVI.S. által benyújtott, 61 206,27 EUR összegű kiadások nem támogathatók, és ezért azokat le kellett volna vonni a Szicília régiónak az EDRF keretében nyújtott teljes juttatásból. A Bizottság 2004. április 7-én kelt és a Gazdasági és Pénzügyminisztériumnak címzett levelében megerősítette álláspontját.

A Bizottság véleményében megjegyezte, hogy a panaszosok három érvvel támasztották alá az ombudsmanhoz benyújtott panaszukat.

Az első a Bizottság és a CO.SVI.S. között létrejött egyezmény tartalmára vonatkozott. A panaszosok kijelentették, hogy: i. az egyezmény megállapította, hogy a CO.SVI.S. részére 2001. december 31-ig lehetett volna kifizetéseket teljesíteni, és az e kiadásokkal kapcsolatos kimutatásokat 2002. június 30-ig lehetett volna benyújtani a Bizottsághoz; ii. az egyezmény nem utalt arra, hogy a program lezárásával kapcsolatos kiadásokat a CO.SVI.S.-nek kell fedeznie. A panaszosok azt is megjegyezték, hogy logikus, hogy a CO.SVI.S.-nek a program lezárásával kapcsolatban bizonyos kiadásokat kell viselnie. Arra is rámutattak, hogy a CO.SVI.S.-nek a személyzet tekintetében át kellett szerveznie magát a program lezárásával kapcsolatos kötelezettségek teljesítése érdekében.

Ezzel az érvvel kapcsolatban a Bizottság megjegyezte, hogy az egyezménnyel összhangban a 2001. december 31-i határidő volt az a határidő, ameddig valamennyi kiadást teljesíteni kellett. Az egyezmény nem utalt arra, hogy más határidőt lehetne kitűzni.

A második érv az 5 millió eurós (2001. november 21-én kapott) és a 7,5 millió eurós (2002. január 4-én kapott) kifizetés késedelmes fogadására vonatkozott.

Ami ezt a második érvet illeti, a Bizottság megjegyezte, hogy a Bizottság szolgálatai azonnal foglalkoztak a 7,5 millió EUR és 5 millió EUR összegű kifizetési kérelemmel. A kérelmek 2001. augusztus 8-án és 28-án érkeztek be, a vonatkozó banki átutalásokra pedig 2001. szeptember 5-én, illetve 18-án került sor. A panaszosok által hivatkozott esetleges fizetési késedelmek nem indokolták volna a vonatkozó költségek benyújtására vonatkozó határidő meghosszabbítását, mivel az ilyen késedelmek nem a Bizottság hibájának következményei voltak. Továbbá az ilyen késedelmek nem minősülnek vis maior esetnek .

A harmadik érv a DG REGIO által a Kincstári és Gazdasági Programozási Minisztériumnak 2001. március 15-én küldött levélből eredő "precedensre" vonatkozott.

Ezen érvet illetően a Bizottság véleményében rámutatott arra, hogy a szóban forgó levélben nehéz volt a CO.SVI.S.-t előnyben részesítő precedenst azonosítani, mivel a Bizottság e levélben nem foglalt állást a határidő meghosszabbításával kapcsolatban.

A Bizottság megjegyezte továbbá, hogy a közvetítő szervezetnél a záróeljárás során felmerült költségek a költségek benyújtására vonatkozó határidő lejárta után merültek fel. Megjegyezte, hogy a Bizottság szolgálataira szigorú korlátozások vonatkoznak a vonatkozó határidők meghosszabbítására irányuló kérelmek kezelése során, tekintettel arra, hogy ezek a meghosszabbítások ellenőrizhetetlen helyzetet eredményezhetnek a különböző programok lezárásakor. A Bizottság nem vitatta azt a tényt, hogy a CO.SVI.S-nél a program lezárásához kapcsolódó kiadások merültek fel, hanem a vonatkozó kiadások támogathatóságát vitatta. A 97/322/EK bizottsági határozathoz csatolt 16. sz. adatlap („A társfinanszírozott projektek alternatív finanszírozása”) szerint a záróeljárással kapcsolatos kiadásokat minden esetben nemzeti forrásokból lehetett volna fedezni.

A Bizottság megjegyezte továbbá, hogy a felmerült költségekre vonatkozó 2001. december 31-i határidő általános határidő volt, és azt nem csak a CO.SVI.S. által kezelt globális támogatással kapcsolatban állapították meg.

Az olasz hatóságokat és a CO.SVI.S.-t közvetítő szervként haladéktalanul és több alkalommal tájékoztatták a Bizottság álláspontjáról a vonatkozó kiadások támogathatóságának végső határidejét illetően. A határidő meghosszabbítására irányuló kérelemre a Bizottság szolgálatai nemleges választ adtak, és arról tájékoztatták a CO.SVI.S.-t, hogy a meghosszabbításra csak vis maior esetén kerülhetett volna sor. Ez utóbbi e tekintetben semmilyen bizonyítékot nem nyújtott be.

A Bizottság végezetül megállapította, hogy a Bizottság szolgálatai az 1998. január 22-i határozat, valamint a Bizottság és a közreműködő szervezet között létrejött egyezmény tartalmával összhangban jártak el.

A panaszosok észrevételei

A panaszosok által a Bizottság véleményére válaszul tett észrevételek a következőképpen foglalhatók össze.

A CO.SVI.S. valamennyi költsége a Bizottság számára történő szolgáltatásnyújtás érdekében merült fel. Továbbá, mivel a kiadások teljes összege nem haladta meg a CO.SVI.S. számára a feladatai ellátására elkülönített pénzeszközöket, és mivel ezt a feladatot megfelelően elvégezték, az a tény, hogy a Bizottság végül e kiadásoknak csak egy részét fogadta el, a Bizottság jogalap nélküli gazdagodásának minősült.

Ami a Bizottság azon állítását illeti, hogy a záróeljárással kapcsolatos költségeket nemzeti forrásokból lehetett volna fedezni, ezt a lehetőséget nem vették figyelembe, mivel a CO.SVI.S. tevékenységeit a panaszosok szerint teljes egészében közösségi forrásokból kellett volna finanszírozni.

Ellentétben azzal, amit a Bizottság állít, hogy szolgálatai mindig időben dolgozták fel a kifizetéseket, valójában késedelem következett be a Bizottság által 2001 szeptemberében teljesített kifizetéshez képest, és a pénzeszközök jóváírására csak 2002. január 4-én került sor. Ezért a panaszos szerint lehetetlen volt betartani a 2001. december 31-i határidőt.

Ami a Bizottság azon észrevételét illeti, hogy a Regionális és Várospolitikai Főigazgatóságnak a Pénzügyminisztériumhoz és a Gazdasági Programozásért Felelős Minisztériumhoz intézett 2001. március 15-i levele nem tekinthető relevánsnak, mivel a Bizottság annak kijelentésére szorítkozott, hogy nincs észrevétele a hozzá benyújtott kérdéssel kapcsolatban, az ilyen észrevételek hiányát éppen ellenkezőleg, az olasz Pénzügyminisztérium és Gazdasági Programozásért Felelős Minisztérium 2001. március 8-i levelében (6) kifejtett állásponttal való hallgatólagos egyetértésnek kell tekinteni.

Végül a CO.SVI.S. soha nem vitatta azt a tényt, hogy a 2001. december 31-i határidő általános határidő volt. Az a tény azonban, hogy a globális támogatások kezelésében részt vevő más közigazgatási szervek bizonyos aggályokat fogalmaztak meg, azt mutatta, hogy az ilyen irányítással kapcsolatban objektív nehézségek álltak fenn.

További információ kérése

További információ kérése

A Bizottság véleményének és a panaszosok észrevételeinek vizsgálatát követően az ombudsman úgy ítélte meg, hogy további vizsgálatokra van szükség. Ezért 2006. március 21‐én levelet intézett a Bizottsághoz.

Levelében az Ombudsman megjegyezte, hogy észrevételeiben a panaszosok az olasz Pénzügyminisztérium és Gazdasági Programozási Minisztérium által 2001. március 8-án Liguria régiónak küldött levélre hivatkoztak, válaszul a régió által 2001. február 22-én az olasz minisztériumnak küldött levélre. A 2001. március 8‐i levél tartalma alapján úgy tűnik, hogy Liguria régió felkérte az olasz minisztériumot, hogy fejtse ki véleményét arról a lehetőségről, hogy támogathatónak lehessen tekinteni a vonatkozó program záró tevékenységeihez kapcsolódó kiadásokat, még akkor is, ha azok a határidő lejárta után merültek fel. Az olasz minisztérium úgy vélte, hogy ez a kiadás támogathatónak tekinthető, és felkérte a Bizottságot, hogy amennyiben kívánja, tegye meg észrevételeit. 2001. március 15‐i válaszában a Bizottság jelezte, hogy nem kíván észrevételeket tenni. Az ombudsman szükségesnek tartotta a Bizottság 2001. március 15-i levele pontos jelentésének ellenőrzését. Az ombudsman ezért felkérte a Bizottságot, hogy tegye meg észrevételeit ezzel a ponttal kapcsolatban.

Az ombudsman utalt a Bizottság által 2001. október 5-én a tagállamoknak címzett feljegyzés tartalmára is. Ebben a feljegyzésben az intézmény két olyan esetet sorolt fel, amikor a vonatkozó határidő főszabály szerint meghosszabbítható: a Bizottságnak felróható, egyértelműen azonosítható hiba (beleértve a technikai hibát is), vis maior (jelentős hatású katasztrófának értelmezve) és vis maiornak tekinthető okok. Úgy tűnik azonban, hogy a CO.SVI.S.-nek címzett 2001. június 20-i levelében az intézmény kijelentette, hogy a határidő meghosszabbítása csak vis maior esetén engedélyezhető. Az ombudsman ezért felkérte a Bizottságot, hogy tegye meg észrevételeit e nyilvánvaló eltéréssel kapcsolatban.

További vélemény iránti kérelem

Észrevételeikben a panaszosok azt állították, hogy mivel a CO.SVI.S.-nél felmerült kiadások teljes összege nem haladta meg a CO.SVI.S. számára a feladatai végrehajtására elkülönített forrásokat, és mivel ezeket a feladatokat a CO.SVI.S. megfelelően teljesítette, a Bizottság azon döntése, hogy végül e kiadásoknak csak egy részét fogadja el, jogalap nélküli gazdagodásnak minősül. Ez egy új állítás volt, amely nem szerepelt az eredeti panaszban. Mivel a jelen ügyben további vizsgálatok lefolytatása tűnt szükségesnek, az ombudsman helyénvalónak tartotta, hogy a Bizottság véleményét kérje erről a további állításról.

A Bizottság válasza

Válaszában a Bizottság a következő megállapításokat tette.

Ami a 2001. március 15-i levél tartalmát illeti, amelyben a Bizottság kijelentette, hogy nincs észrevétele az olasz pénzügyminisztérium és gazdasági programozásért felelős minisztérium azon álláspontjával kapcsolatban, amely szerint a vonatkozó program záró tevékenységeivel kapcsolatos kiadások visszatéríthetők, jóllehet azok a vonatkozó határidő után merültek fel, a Bizottság elismerte, hogy e levél tartalma nem egyértelmű. A Bizottság sajnálatát fejezte ki az egyértelműség hiánya miatt. Hangsúlyozta azonban, hogy az ERFA 1994 és 1999 közötti időszakra vonatkozó szabályai, amelyek a szóban forgó átfogó támogatásra alkalmazandók, valóban egyértelműek. A kifizetések végső határideje 2001. december 31. volt, és ezt a határidőt csak a Bizottság kifejezett határozatával lehetett volna módosítani. A Bizottság a jelen ügyben nem hozott ilyen határozatot. Az olasz hatóságok azon álláspontja, hogy a vonatkozó program záró tevékenységeihez kapcsolódó kiadásokat támogathatónak tekintik, annak ellenére, hogy azok a vonatkozó határidő után merültek fel, ellentétesnek tűnt a meglévő szabályokkal. A Bizottság nem fogadhatott volna el e szabályoktól eltérő álláspontot.

A tagállamoknak címzett 2001. október 5-i feljegyzésének tartalma és a CO.SVI.S.-nek címzett 2001. június 20-i levél tartalma közötti nyilvánvaló eltérést illetően a Bizottság hangsúlyozta, hogy a nyilvánvaló eltérés annak tudható be, hogy a CO.SVI.S. által a vonatkozó határidő meghosszabbítása iránt benyújtott kérelem elbírálása során nem tűnt szükségesnek megvizsgálni, hogy teljesültek-e a Bizottságnak felróható, egyértelműen azonosítható hibára vonatkozó feltételek. Az egyetlen figyelembe veendő szempont a vis maior fennállása volt . Ezenkívül a Bizottság kifejtette, hogy a 2001. október 5‐i feljegyzés általános tájékoztató jellegű, és ezért az említett levélben minden olyan esetet figyelembe vettek, amelyben a vonatkozó határidő meghosszabbítására elvileg sor kerül.

Ami a Bizottság állítólagos jogalap nélküli gazdagodását illeti, amely annak következménye, hogy a CO.SVI.S. nem használta fel a számára elkülönített összes forrást, a Bizottság hangsúlyozta, hogy csak a támogatást odaítélő vonatkozó határozatban szereplő egyedi intézkedésekkel kapcsolatos támogatható kiadásokat lehetett volna figyelembe venni. A Bizottság az egyes intézkedésekre elkülönített és a vonatkozó határidőn belül teljesített kiadásokon kívül más kiadásokat nem tudott társfinanszírozni. Amennyiben – amint az a jelen ügyben is történt – bizonyos pénzeszközöket nem használtak fel az érintett támogathatósági időszak alatt, azokat vissza kell fizetni a közösségi költségvetésbe. Egy olyan alternatív értelmezés, amely azt jelentené, hogy a fel nem használt pénzeszközök a kedvezményezettek kezében maradtak volna, jogalap nélküli gazdagodást jelentene a kedvezményezettek számára, és ellentétes lett volna az EK-Szerződés 274. cikkében előírt hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvével.

A Bizottság végül utalt a szolgálatai és a CO.SVI.S. között 2005. október 17-én a 4253/88 rendelet (7) 24. cikkével létrehozott, a támogatás csökkentésére, felfüggesztésére és megszüntetésére vonatkozó eljárás keretében tartott találkozóra. Mivel a CO.SVI.S. által ezen az ülésen előterjesztett érveket a Bizottság nem fogadta el, az intézmény 2006. május 11-én elfogadta az eredetileg a CO.SVI.S.-nek nyújtott globális támogatás összegének részleges törléséről szóló C(2006) 1983 határozatot.

A panaszosok észrevételei

Észrevételeikben a panaszosok megismételték, hogy nem értenek egyet a Bizottság azon határozatával, amely elfogadhatatlannak nyilvánította a CO.SVI.S.

A panaszosok ismételten hivatkoztak a Bizottság által 2001. március 15-én a Pénzügyminisztériumnak és a Gazdasági Programozási Minisztériumnak küldött levélre. Véleményük szerint ezt a levelet bizonyítéknak kell tekinteni arra vonatkozóan, hogy a Bizottság hallgatólagosan egyetértett az olasz minisztérium azon álláspontjával, hogy a programok lezárásához kapcsolódó kiadások támogathatónak tekinthetők, feltéve, hogy a kiadások a vonatkozó program lezárását követő hat hónapon belül felmerültek és benyújtásra kerültek. Az a tény, hogy a Bizottság elismerte, hogy a szóban forgó levél megfogalmazása nem egyértelmű, és sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy nem biztosított semmilyen jogorvoslatot az e levélben szereplő félrevezető információkból eredő következmények tekintetében.

A panaszosok megismételték azt az érvüket, hogy a CO.SVI.S.-nek juttatott pénzeszközök elosztása bizonyos késedelmet szenvedett. A CO.SVI.S csak 2002. január elején kapott 7,5 millió EUR-t. Ez szabálytalanságot jelentett a Bizottság magatartásában.

Végül a panaszosok megerősítették azon álláspontjukat, hogy a Bizottság jogalap nélküli gazdagodást követett el.

A HATÁROZAT

1 A Bizottság állítólagosan tisztességtelen azon döntése, hogy nem ismeri el a 61 206,27 euró összegű kiadást

1.1 1998. január 22-i C(98) 114 határozatával (a továbbiakban: a határozat) az Európai Bizottság beleegyezett abba, hogy az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) keretében globális támogatást ítéljen oda az olaszországi Syracuse térségének gazdasági fejlesztésére. 1998. április 21-én egyezményt (a továbbiakban: az egyezmény) írt alá a Bizottság és a CO.SVI.S., amelyet a globális támogatás kezelésével megbízott nemzeti közvetítő szervként jelöltek ki, és amelynek nevében a panaszosok benyújtották panaszukat.

2001. május 28-án a CO.SVI.S. a következőket kérte a Bizottságtól: a 2001. december 31-i határidő meghosszabbítása 2002. december 31-ig (ez volt az az időpont, ameddig a globális támogatásból fedezendő kiadásoknak felmerülniük kellett); és 2003. június 30-ig hosszabbítsa meg a 2002. június 30-i határidőt (ez volt az az időpont, ameddig az e kiadásokkal kapcsolatos összes elszámolást be kellett nyújtani a Bizottságnak). A CO.SVI.S. azzal indokolta kérelmét, hogy a globális támogatás kedvezményezettjeinek többsége súlyos nehézségekkel szembesült feladatai ellátása során, mivel nem kapta meg időben a vonatkozó támogatásokat. A Bizottság tájékoztatta a CO.SVI.S.-t, hogy nem tud egyetérteni a határidők elhalasztására irányuló kérelmével, mivel a halasztás csak vis maior esetén engedélyezhető.

2003. június 2-án a Bizottság az olasz gazdasági és pénzügyminisztériumon keresztül tájékoztatta a CO.SVI.S.-t arról a határozatáról, hogy 61 206,27 EUR összegű kiadás nem téríthető vissza, mivel az a 2001. december 31-i határidő után merült fel.

Az ombudsmanhoz benyújtott panaszukban a panaszosok azt állították, hogy a Bizottság határozata tisztességtelen volt.

1.2 Véleményében az Európai Bizottság kijelentette, hogy csak a kezdő időpont után és a záró időpont előtt (azaz a "támogathatósági időszak" alatt) felmerült kiadások tekinthetők közösségi finanszírozásra jogosultnak. A vonatkozó határozat 5. cikke megállapította, hogy az ezen intézkedésekhez kapcsolódó kiadások támogathatóságának határideje 2001. december 31. volt. Az egyezmény 13. cikkének (4) bekezdése előírta, hogy a közreműködő szervezetnél a támogatás végrehajtása érdekében felmerült kifizetéseket legkésőbb 2001. december 31-ig teljesíteni kell, és a végleges beszámolót legkésőbb 2002. június 30-ig be kell nyújtani a Bizottságnak.

A Bizottság megjegyezte, hogy a kérdéssel kapcsolatos megközelítésére bizonyos korlátozások vonatkoztak. Például a Regionális és Várospolitikai Főigazgatóság által a tagállamoknak címzett, a közösségi strukturális alapokból finanszírozott, 1994 és 1999 között végrehajtott programokra vonatkozó kifizetési határidő meghosszabbításáról szóló későbbi feljegyzésben a Bizottság kifejtette, hogy a meghosszabbítás elvben két esemény egyike esetén engedélyezhető: i. a Bizottságnak felróható, egyértelműen azonosítható hiba (beleértve a technikai hibát is); és ii. vis maior (jelentős hatású katasztrófaként értelmezve) és vis maiornak tekinthető okok.

A Bizottság a panaszosok által felhozott három érvre hivatkozott.

Az első érv a Bizottság és a CO.SVI.S. között létrejött egyezmény tartalmára vonatkozott. A panaszosok a következőket állították: i. az egyezmény megállapította, hogy a CO.SVI.S. részére 2001. december 31-ig lehetett volna kifizetéseket teljesíteni, és az e kiadásokkal kapcsolatos kimutatásokat 2002. június 30-ig lehetett volna benyújtani a Bizottsághoz; és ii. az egyezmény nem utal arra, hogy a program lezárásával kapcsolatos kiadásokat a CO.SVI.S.-nek kellene fedeznie. A panaszosok azt is megjegyezték, hogy logikus, hogy a CO.SVI.S.-nek a program lezárásával kapcsolatban bizonyos kiadásokat kell viselnie. A CO.SVI.S. arra is rámutatott, hogy a CO.SVI.S.-nek a személyzet tekintetében át kellett szerveznie magát a program lezárásával kapcsolatos kötelezettségek teljesítése érdekében.

Ezzel az érvvel kapcsolatban a Bizottság megjegyezte, hogy az egyezménnyel összhangban a 2001. december 31-i határidő volt az a határidő, ameddig valamennyi kiadást teljesíteni kellett. Az egyezmény nem utalt arra, hogy más határidőt lehetne kitűzni.

A második érvet illetően, amely az 5 millió EUR és 7,5 millió EUR összegű kifizetések állítólagos késedelmes fogadására vonatkozott, a Bizottság megjegyezte, hogy a panaszosok által hivatkozott késedelmek nem indokolták volna a vonatkozó költségek benyújtására vonatkozó határidő meghosszabbítását, mivel azok nem hibából vagy vis maiorból eredtek . Ezenkívül a Bizottság szolgálatai haladéktalanul kezelték a 7,5 millió EUR és 5 millió EUR összegű kifizetési kérelmet. A kérelmek 2001. augusztus 8-án és 28-án érkeztek be, a vonatkozó banki átutalásokra pedig 2001. szeptember 5-én, illetve 18-án került sor.

A harmadik érv a DG REGIO által a Kincstári és Gazdasági Programozási Minisztériumnak 2001. március 15-én küldött levélre vonatkozott. Véleményében a Bizottság rámutatott arra, hogy a szóban forgó levélben nehéz volt a CO.SVI.S.-t előnyben részesítő precedenst azonosítani, mivel a Bizottság e levélben nem foglalt állást a határidő meghosszabbításával kapcsolatban.

Végül a Bizottság nem vitatta azt a tényt, hogy a CO.SVI.S-nél a program lezárásához kapcsolódó kiadások merültek fel, hanem inkább a vonatkozó kiadások támogathatóságát vitatta. A Bizottság arra is rámutatott, hogy amint azt a 97/322/EK határozathoz csatolt 16. sz. adatlap („A társfinanszírozott projektek alternatív finanszírozása”) is jelzi, a lezárási eljáráshoz kapcsolódó költségeket minden esetben nemzeti forrásokból lehetett volna fedezni.

1.3 Az Európai Bizottság véleményével kapcsolatos észrevételeikben a panaszosok lényegében fenntartották álláspontjukat az intézmény azon döntésének állítólagos méltánytalanságával kapcsolatban, hogy nem ismeri el a 61 206,27 euró összegű költségeket.

A panaszos megjegyezte, hogy nem vették figyelembe a Bizottság által javasolt azon lehetőséget, hogy a záróeljárással kapcsolatos költségeket nemzeti forrásokból lehetett volna fedezni, mivel a panaszosok szerint a CO.SVI.S. tevékenységeit teljes egészében közösségi forrásokból kellett volna finanszírozni.

A panaszosok hangsúlyozták, hogy a CO.SVI.S.-nél felmerült valamennyi költség a Bizottság számára történő szolgáltatásnyújtás célját szolgálja. Továbbá, mivel a kiadások teljes összege nem haladta meg a CO.SVI.S. számára a feladatai ellátására elkülönített pénzeszközöket, és mivel ezeket a feladatokat megfelelően elvégezték, az a tény, hogy a Bizottság csak részben fogadta el ezeket a kiadásokat, jogalap nélküli gazdagodásnak minősült a részéről.

Azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság szolgálatai mindig időben dolgozták fel a kifizetéseket, a panaszosok azzal érveltek, hogy éppen ellenkezőleg, késedelem történt a Bizottság által 2001 szeptemberében teljesített kifizetés végrehajtása és a pénzeszközök CO.SVI.S. javára történő jóváírása között, amelyre csak 2002. január 2-án került sor. A 2001. december 31-i határidőt tehát nem lehetett betartani.

A Regionális és Várospolitikai Főigazgatóságnak a Pénzügyminisztériumhoz és a Gazdasági Programozásért Felelős Minisztériumhoz intézett 2001. március 15-i levelét bizonyítéknak kell tekinteni arra nézve, hogy a Bizottság hallgatólagosan egyetértett az olasz minisztérium által korábban kifejtett állásponttal (8).

1.4 2006. március 21-i kiegészítő tájékoztatás iránti kérelmében az Ombudsman megjegyezte, hogy észrevételeiben a panaszosok az olasz Pénzügyminisztérium és Gazdasági Programozási Minisztérium által 2001. március 8-án Liguria régiónak küldött levélre hivatkoztak. Levelében a minisztérium arra az álláspontra helyezkedett, hogy a vonatkozó program záró tevékenységeihez kapcsolódó egyes kiadások elfogadhatónak tekinthetők, még akkor is, ha azok a 2001. december 31-i határidő után merültek fel. A minisztérium felkérte a Bizottságot, hogy amennyiben úgy kívánja, tegye meg észrevételeit a minisztérium álláspontjával kapcsolatban. 2001. március 15‐i válaszában a Bizottság jelezte, hogy nem kíván észrevételeket tenni. Mivel a Bizottság 2001. március 15-i levelének pontos tartalma nem volt egyértelmű, az ombudsman felkérte az intézményt, hogy tegye meg ezzel kapcsolatos észrevételeit.

Az ombudsman utalt a Bizottság által 2001. október 5-én a tagállamoknak címzett feljegyzés tartalmára is. Ebben a feljegyzésben az intézmény két olyan esetet sorolt fel, amikor a vonatkozó határidő főszabály szerint meghosszabbítható: a Bizottságnak felróható, egyértelműen azonosítható hiba (beleértve a technikai hibát is), vis maior (jelentős hatású katasztrófának értelmezve) és vis maiornak tekinthető okok. Úgy tűnik azonban, hogy a CO.SVI.S.-nek címzett 2001. június 20-i levelében az intézmény kijelentette, hogy a határidő meghosszabbítása csak vis maior esetén engedélyezhető. Az ombudsman ezért felkérte a Bizottságot, hogy tegye meg észrevételeit e nyilvánvaló eltéréssel kapcsolatban.

Ezenkívül észrevételeikben a panaszosok új állítást fogalmaztak meg, nevezetesen azt, hogy mivel a CO.SVI.S.-nél felmerült kiadások teljes összege nem haladta meg a CO.SVI.S. számára a megfelelően elvégzett feladatok végrehajtására elkülönített pénzeszközöket, a Bizottság azon döntése, hogy végül e kiadásoknak csak egy részét fogadja el, jogalap nélküli gazdagodásnak minősült a részéről. Ez új állításnak minősült, és az ombudsman helyénvalónak tartotta, hogy felkérje a Bizottságot, hogy nyilvánítson véleményt róla.

1.5 Válaszában az Európai Bizottság elismerte, hogy a 2001. március 15-i levél tartalma nem egyértelmű, és sajnálatát fejezte ki. Hangsúlyozta azonban, hogy a szóban forgó átfogó támogatásra alkalmazandó szabályok valóban egyértelműek. A kifizetések végső határideje 2001. december 31. volt, és ezt a határidőt csak a Bizottság kifejezett határozatával lehetett volna módosítani. A Bizottság a jelen ügyben nem hozott ilyen határozatot.

Ami a tagállamoknak címzett 2001. október 5-i feljegyzésének és a CO.SVI.S.-nek címzett 2001. június 20-i levélnek a tartalma közötti nyilvánvaló eltérést illeti, a Bizottság hangsúlyozta, hogy a CO.SVI.S. által a vonatkozó határidő meghosszabbítása iránt benyújtott kérelem elbírálása során nem tűnt szükségesnek megvizsgálni, hogy a Bizottságnak felróható, egyértelműen azonosítható hibára vonatkozó feltételek teljesültek-e. Az egyetlen kérdés, amelyet e levél keretében meg kellett vizsgálni, a vis maior kérdése volt . Ezzel szemben a 2001. október 5‐i feljegyzés általános tájékoztató jellegű volt, ezért az említett levélben minden olyan esetet megvizsgáltak, amelyben főszabály szerint meg lehetett hosszabbítani a vonatkozó határidőt.

Ami a Bizottság állítólagos jogalap nélküli gazdagodását illeti, a Bizottság megjegyezte, hogy a támogatás által fedezett és a vonatkozó határidőn belül teljesített kiadásokon kívül más kiadásokat nem tud társfinanszírozni. Amennyiben – amint az a jelen ügyben is történt – bizonyos pénzeszközöket nem használtak fel az érintett támogathatósági időszak alatt, azokat vissza kell fizetni a közösségi költségvetésbe. Egy alternatív értelmezés, amely azt jelentené, hogy a fel nem használt pénzeszközök a kedvezményezettek kezében maradhatnak, jogalap nélküli gazdagodáshoz vezetne a kedvezményezettek részéről. Az ilyen alternatív értelmezés tehát ellentétes lett volna az EK-Szerződés 274. cikkében előírt hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvével.

1.6 Az Európai Bizottság válaszára tett észrevételeikben a panaszosok alapvetően fenntartották a panaszukban és észrevételeikben már kifejtett álláspontjukat.

1.7 Az ombudsman megjegyzi, hogy a C(98) 114 bizottsági határozat 5. cikke egyértelműen megállapította, hogy a támogatás végrehajtása során felmerült kiadások támogathatóságának határidejét 2001. december 31-ben állapították meg. Az e kiadásokkal kapcsolatos valamennyi elszámolást 2002. június 30-ig kellett benyújtani. Megjegyzi továbbá, hogy a Bizottság és a CO.SVI.S. között 1998. április 21-én aláírt egyezmény 13. cikkének (4) bekezdése egyértelműen megállapította, hogy a közvetítő szervezet, nevezetesen a CO.SVI.S. által a támogatás végrehajtása érdekében teljesített kifizetéseket legkésőbb 2001. december 31-ig teljesíteni kell, és a végleges beszámolót legkésőbb 2002. június 30-ig be kell nyújtani a Bizottságnak.

Az a tény, hogy bizonyos költségek szükségszerűen 2001. december 31. után merültek fel (például az elszámolások 2002. június 30-ig történő benyújtása érdekében felmerült költségek), nem jelenti azt, hogy ezeket a költségeket szükségszerűen közösségi forrásokból kell fedezni. A panaszosok álláspontjával ellentétben ugyanis semmi nem utal arra, hogy a CO.SVI.S.-nél felmerült valamennyi kiadást teljes egészében közösségi forrásokból kellett volna finanszírozni. Az ombudsman e tekintetben megjegyzi, hogy maga a határozat hivatkozik a társfinanszírozásra, és hogy a 97/322/EK határozathoz csatolt 16. sz. adatlap hivatkozik a társfinanszírozott projektek alternatív finanszírozására. Az ombudsman megjegyzi továbbá, hogy az egyezmény 2. cikkének (1) bekezdése az EDRF által társfinanszírozott globális támogatásra is hivatkozik.

Továbbá a határozat egyértelműen kimondja, hogy csak a 2001. december 31-ig felmerült kiadások minősülnek támogatható kiadásnak, ugyanakkor megállapítja, hogy az e kiadásokra vonatkozó dokumentációt 2002. június 30-ig be lehet nyújtani, ami egyértelműen azt jelenti, hogy az elszámolások elkészítésének legalább egy bizonyos összegére 2001. december 31. után is sor kerülhet, és hogy az elszámolások elkészítéséhez 2001. december 31. után felmerült kiadások nem minősülnek támogatható kiadásnak.

1.9 Bár a határozat egyértelműen meghatározza, hogy mely kiadásokat fedezik közösségi forrásokból, meg kell vizsgálni, hogy a Bizottság felelős volt-e a kedvezményezett félrevezetéséért a határozat helyes jelentését illetően.

A panaszosok azzal érvelnek, hogy a DG REGIO 2001. március 15-i, a Kincstári és Gazdasági Programozási Minisztériumhoz intézett levele alapján úgy vélték, hogy a CO.SVI.S. 2001. december 31. után felmerült kiadásai támogatható kiadásnak minősülnek, és azokat a támogatásból fizetik ki.

A Bizottság szolgálatai 2001. március 15-i levelükben jelezték, hogy nincs észrevételük az olasz hatóságok által 2001. március 8-án küldött levéllel kapcsolatban, amelyben az olasz hatóságok utaltak arra, hogy az elszámolások elkészítéséhez szükséges kiadások támogatható kiadásoknak tekinthetők.

Az ombudsman megjegyzi, hogy az olasz hatóságok 2001. március 8-i levele nem pontosítja, hogy a szóban forgó kiadásokat a Bizottság a támogatáson keresztül, vagy az olasz hatóságok társfinanszírozó hatóságként betöltött szerepük keretében térítenék-e vissza. Amint azt a fenti 1.8. pontban megjegyeztük, az olasz hatóságok a társfinanszírozás keretében dönthettek úgy, hogy fedeznek minden olyan felmerült további kiadást, amelyet a támogatás esetleg nem fedez. Ezért az ombudsman úgy véli, hogy a Bizottság ésszerűnek tartotta, hogy a 2001. március 8-i levelet úgy értelmezze, hogy az az olasz hatóságok részéről annak elismerését jelenti, hogy a 2001. december 31. után felmerült kiadásokat nemzeti forrásokból fizetik ki.

Továbbá, ha az olasz hatóságok a 2001. március 8-i levélben azt kívánták volna sugallni, hogy a határozatban foglalt egyértelmű szabályok ellenére a közösségi alapok fedeznek bizonyos, 2001. december 31. után felmerült kiadásokat, ezt kifejezetten jelezniük kellett volna a levélben, és fel kellett volna kérniük a Bizottságot, hogy tegye meg ezzel kapcsolatos észrevételeit. A 2001. március 8‐i levél azonban nem tartalmazott ilyen egyértelmű kijelentést.

E tekintetben az ombudsman úgy véli, hogy a DG REGIO 2001. március 15-i levele nem bizonyítja, hogy a Bizottság beleegyezett a 2001. december 31. után felmerült kiadások fedezésébe.

Bár a Bizottság 2001. március 15‐i levelében foglalt álláspontját jogosan lehetett úgy értelmezni, hogy az az olasz hatóságok azon álláspontjának tudomásulvételére szorítkozott, amely szerint azok a 2001. december 31‐ét követően felmerült kiadásokat fedezik, az esetleges félreértések elkerülése érdekében előnyösebb lett volna, ha a Bizottság kifejezetten kijelentette volna, hogy ez az értelmezése. Az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság maga is elismerte, hogy levelének tartalma nem egyértelmű, és sajnálatát fejezte ki az egyértelműség hiánya miatt.

1.10 Az ombudsman úgy véli, hogy - amint azt a Bizottság jelezte - úgy tűnik, hogy a CO.SVI.S. 2001. május 28-i kérelmének alátámasztására nem állapított meg vis maiort, és nem is hivatkozott rá.

1.11 A panaszosok azon érvét illetően, miszerint jelentős késedelem történt a Bizottság által 2001 szeptemberében teljesített kifizetés teljesítése és a pénzeszközök jóváírása között (és ezért a panaszosok szerint lehetetlen volt betartani a 2001. december 31-i határidőt), az Ombudsman megjegyzi, hogy a panaszosok által hozzá eljuttatott dokumentumokból kiderül, hogy valóban két banki átutalás történt a CO.SVI.S. javára 2001. november 21-én (5 millió euróért) és 2001. december 27-én (7,5 millió euróért). Kiderült azonban, hogy ezeket a banki átutalásokat az olasz pénzügyminisztérium hajtotta végre.

A Bizottság és a CO.SVI.S. által 1998. április 21-én aláírt egyezmény 10. cikkének (2) bekezdésében meghatározott eljárás kimondja, hogy a globális támogatáshoz kapcsolódó és a Bizottság által teljesített valamennyi kifizetést jóváírják a Kincstári Minisztériumnak, majd ezt követően átutalják a közvetítő szervnek. Úgy tűnik tehát, hogy a Bizottság 2001 szeptemberében banki átutalásokat teljesített a Kincstári Minisztérium részére. A Pénzügyminisztérium ezt követően 2001. november 21-ig, illetve 2001. december 27-ig elhalasztotta az átutalások végrehajtását.

Úgy tűnik tehát, hogy a Bizottság által teljesített kifizetés teljesítése és a vonatkozó pénzeszközöknek a CO.SVI.S. bankszámláján való jóváírása között eltelt idő nem tudható be a Bizottságnak.

1.12 A fentiek fényében az ombudsman úgy véli, hogy a CO.SVI.S. 2001. december 31-i határidő-hosszabbítás iránti kérelmét elutasító bizottsági határozatot a vonatkozó alkalmazandó szabályok alapján hozták meg.

Következésképpen a Bizottság azon határozatát, amely szerint 61 206,27 EUR összegű kiadások nem támogathatók, mivel azokat nem nyújtották be a vonatkozó határidőn belül, szintén a vonatkozó alkalmazandó szabályok alapján hozták meg.

1.13 A fentiek alapján az ombudsman úgy véli, hogy a Bizottság nem követett el hivatali visszásságot az ügy e vonatkozását illetően.

2 A Bizottság állítólagos jogalap nélküli gazdagodásáról

2.1 A panaszosok azt állították, hogy mivel a CO.SVI.S. által eszközölt kiadások teljes összege nem haladta meg a CO.SVI.S. számára az általa megfelelően elvégzett feladatok végrehajtására elkülönített pénzeszközöket, az Európai Bizottság azon döntése, hogy végül e kiadásoknak csak egy részét fogadja el, jogalap nélküli gazdagodásnak minősül.

2.2 Véleményében az Európai Bizottság hangsúlyozta, hogy csak a támogatást odaítélő határozatban szereplő egyedi intézkedésekkel kapcsolatos támogatható kiadásokat lehetett volna figyelembe venni. A Bizottság a támogatás által fedezett és a vonatkozó határidőn belül teljesített kiadásokon kívül más kiadásokat nem tudott társfinanszírozni. Ha – amint az a jelen ügyben is történt – bizonyos pénzeszközöket nem használtak fel a támogathatósági időszak alatt, a pénzeszközöket vissza kell juttatni a közösségi költségvetésbe.

A Bizottság hangsúlyozta továbbá, hogy bármely alternatív értelmezés, amely szerint a fel nem használt pénzeszközök a kedvezményezettek kezében maradtak volna, jogalap nélküli gazdagodást jelentene a kedvezményezettek részéről, és ellentétes lett volna az EK-Szerződés 274. cikkében előírt hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvével.

2.3 Az ombudsman megjegyzi, hogy a C(98) 114 bizottsági határozat 4. cikke megállapította, hogy a támogatások odaítélésének módozatai módosíthatók a pénzeszközök rendelkezésre állása és a költségvetési szabályok tekintetében a 4253/88/EGK rendelet (9) 25. cikkének (5) bekezdésében megállapított eljárással összhangban elvégzendő esetleges kiigazítások alapján. Az említett rendelet 25. cikkének (5) bekezdése előírja, hogy „[a] Bizottság a tagállammal együttműködve elvégzi az eredetileg jóváhagyott támogatási volumen vagy feltételek, valamint a tervezett kifizetések ütemezésének szükséges kiigazítását”.

2.4 A fenti 1.12. és 1.13. pontban levont következtetések fényében az ombudsman úgy véli, hogy a Bizottság azon döntése, hogy csökkenti pénzügyi támogatását, tekintettel arra, hogy a CO.SVI.S nem tett eleget a vonatkozó kiadások elszámolásának határidejére vonatkozó kötelezettségének, nem tekinthető a Bizottság jogalap nélküli gazdagodásának.

2.5 A fentiek alapján az ombudsman úgy véli, hogy az Európai Bizottság nem követett el hivatali visszásságot az ügy e vonatkozását illetően.

3 A panaszosok állítása

3.1 Az ombudsmanhoz benyújtott panaszukban a panaszosok azt kérték, hogy az Európai Bizottság vizsgálja felül határozatát, és a CO.SVI.S.

3.2 A fenti 1.13. pontban levont következtetései alapján az ombudsman úgy véli, hogy a panaszosok keresete nem fogadható el.

4 Következtetések

Az ombudsman e panasszal kapcsolatos vizsgálatai alapján úgy tűnik, hogy a Bizottság nem követett el hivatali visszásságot. Az ombudsman ezért lezárja az ügyet.

Erről a határozatról a Bizottság elnökét is tájékoztatni fogják.

Tisztelettel:

 

P. Nikiforos DIAMANDOUROS

---

(1) HL 1988. L 185., 9. o.

(2) A strukturális alapok feladatairól és eredményességéről, továbbá tevékenységüknek egymás között, valamint az Európai Beruházási Bank és az egyéb meglévő pénzügyi eszközök műveleteivel történő összehangolásáról szóló 2052/88/EGK rendelet módosításáról szóló, 1993. július 20-i 2081/93/EGK tanácsi rendelet (HL 1993. L 193., 5. o.; magyar nyelvű különkiadás 14. fejezet, 1. kötet, 179. o.).

(3) A vonatkozó szöveg a következőképpen szól: „(...) Il contributo comunitario riguarda le spese connesse alle operazioni previste dalla sovvenzione globale che saranno state oggetto, nello stato membro, di disposizioni giuridicamente vincolanti, e per le quali le necessarie risorse finanziarie saranno state specificatamente impegnate al più tardi il 31 dicembre 1999. 2001. évi adatlimite per la contabilizzazione delle spese relative a queste azioni è fissata al 31 dicembre."

(4) A vonatkozó szöveg a következő: „(...) I pagamenti effettuati dall'intermediario in esecuzione della sovvenzione globale dovranno avere luogo entro il 31.12.2001 e la rendicontazione alla Commissione delle spese sostenute dall'intermediario per l'esecuzione della suddetta sovvenzione dovrà avvenire non oltre il 30.6.2002.”

(5) HL 1997. L 146., 11. o.

(6) Lásd az 1. lábjegyzetet.

(7) A 2052/88/EGK rendeletnek a különböző strukturális alapok tevékenységeinek egymás között, valamint az Európai Beruházási Bank és az egyéb meglévő pénzügyi eszközök műveleteivel történő összehangolása tekintetében történő végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1988. december 19-i 4253/88/EGK tanácsi rendelet (HL 1988. L 374., 1. o.).

(8) Lásd az 1. lábjegyzetet.

(9) A 2052/88/EGK rendeletnek a különböző strukturális alapok tevékenységeinek egymás között, valamint az Európai Beruházási Bank és az egyéb meglévő pénzügyi eszközök működésével történő összehangolása tekintetében történő végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1988. december 19-i 4253/88/EGK tanácsi rendelet (HL 1988. L 374., 1. o.).