Strasbourg, 2005. december 15.

Tisztelt G. Úr!

2004. május 3-án Ön a GFI Umwelt – Gesellschaft für Infrastruktur und Umwelt mbH nevében eljárva panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelemmel kapcsolatban.

2004. május 19-én továbbítottam a panaszt az Európai Bizottság elnökének. A Bizottság 2004. augusztus 25-én küldte meg véleményét. 2004. augusztus 30-án továbbítottam Önnek az észrevételezésre való felkéréssel együtt, amelyet 2004. szeptember 27-én küldött meg. Ezekben az észrevételekben Ön egy további állítást nyújtott be.

2004. október 20-án arra kértem a Bizottságot, hogy szolgáltasson további információkat az Ön ügyével kapcsolatban, és tegye meg észrevételeit az Ön által felvetett további állítással kapcsolatban. A Bizottság 2004. december 14-én küldte meg válaszát. 2004. december 14-én továbbítottam Önnek az észrevételezésre való felkéréssel együtt, amelyet 2004. december 30-án küldött meg.

2005. január 18‐án iratbetekintést kértem a Bizottságtól. A vonatkozó dokumentumokat szolgálataim 2005. február 22-én ellenőrizték. E jelentés egy példányát 2005. február 28-án továbbították Önnek azzal a felkéréssel, hogy tegye meg észrevételeit, amelyet 2005. március 9-én küldött meg.

2005. április 29-én ajánlástervezetet intéztem a Bizottsághoz, amelyben kértem, hogy a Bizottság 2005. július 31-ig nyújtsa be részletes véleményét.

2005. augusztus 5-én kelt feljegyzésében a Bizottság Főtitkársága arról tájékoztatott, hogy a részletes vélemény elkészítése késni fog.

2005. augusztus 31-én Ön írásban érdeklődött, hogy beérkezett-e a Bizottság válasza. Ez a levél 2005. szeptember 7-én érkezett meg hivatalomhoz. Grill úrral a szolgálataimról folytatott telefonbeszélgetés során ugyanazon a napon arról tájékoztatták Önt, hogy a Bizottság részletes véleménye még nem érkezett meg.

A Bizottság részletes véleményét 2005. október 6-án (angol eredeti) és 2005. október 24-én (német fordítás) kaptam meg. 2005. október 13-án (angol eredeti példány) és 2005. október 25-én (német fordítás) továbbítottam Önnek az észrevételek megtételére való felkéréssel együtt, amelyet 2005. november 7-én küldött meg.

Azért írok most, hogy tájékoztassam Önöket az elvégzett vizsgálatok eredményeiről.

A PANASZ

Bevezetés

Ez a panasz egy másik panaszhoz (402/2004/GG panasz) kapcsolódik, amelyet ugyanaz a panaszos, egy német vállalat nyújtott be.

A 402/2004/GG. sz. panasz

1999. augusztus 3-án a Bizottság szolgáltatási szerződést kötött a Rhein-Ruhr Ingenieur-Gesellschaft mbH-val (a továbbiakban: RRI, német vállalat) mint a panaszost is magában foglaló konzorcium vezetőjével. A szerződés két uniós szakértőnek, egy társigazgatónak és egy pénzügyi/adminisztratív vezetőnek az EU–Kína Liaoning integrált környezetvédelmi projekt (LIEP) számára történő technikai segítségnyújtás céljából történő biztosítására vonatkozott, a következők szerint: A programiroda és a környezetvédelmi tudatossági projekt irányítása. W., a panaszos által alkalmazott szakértő 2000 szeptemberében vált pénzügyi/igazgatási vezetővé. A 2001 szeptemberében aláírt szerződés kiegészítését követően W. igazgatóhelyettes lett.

2003. szeptember 15-én a Bizottság pekingi küldöttsége ajánlott levélben tájékoztatta az RRI-t arról, hogy a szerződés felmondása mellett döntött annak 15. cikke alapján, valamint azon az alapon, hogy a társigazgató-helyettes nem teljesítette a 2. kiegészítésben módosított feladatait. A Bizottság kifejtette, hogy 2002. június 6-án és 2003. január 30-án küldött két levelében rámutatott arra, hogy a panaszos által nyújtott szolgáltatásokat nem a Bizottság megelégedésére nyújtották, és figyelmeztetett arra, hogy amennyiben a társigazgató-helyettes nem teljesíti feladatait, az RRI által vezetett konzorciumot szerződésszegésnek fogja tekinteni.

2003. szeptember 22‐i levelében az RRI vitatta ezt a határozatot, és arra kérte a Bizottságot, hogy adjon pontosabb tájékoztatást annak indokairól. 2003. szeptember 26-i válaszában a küldöttség rámutatott arra, hogy a társigazgató-helyettes többek között „közbeszerzési és szerződéskötési felelősséggel” rendelkezik. A küldöttség szerint a panaszos szakértője nem tett eleget e kötelezettségének.

Az RRI 2003. november 10-én újabb levelet küldött a küldöttségnek. 2003. november 18-i válaszában a küldöttség nem szolgált további részletekkel a szerződés felmondására vonatkozó döntésének indokait illetően.

A technikai segítségnyújtási szerződés megszűnése miatt a panaszos szükségesnek tartotta a W.-vel kötött munkaszerződésének megszüntetését. Ez utóbbi e határozattal szemben fellebbezést nyújtott be a bonni (Németország) Arbeitsgerichthez (munkaügyi bíróság). Úgy tűnt, hogy a jelen eljárás során a panaszosnak részletes információkat kellett szolgáltatnia azzal kapcsolatban, hogy W. állítólag megtagadta feladatainak ellátását.

A 402/2004/GG panaszban a panaszos lényegében azt állította, hogy a Bizottság nem szolgáltatott kellően pontos információkat a technikai segítségnyújtási szerződés felmondásának okairól.

Az ombudsman úgy határozott, hogy vizsgálatot kell lefolytatni. Ezért a panaszt véleményezésre megküldte a Bizottságnak. Ezt a véleményt észrevételezésre továbbították a panaszosnak. E vizsgálatok eredményei alapján az ombudsman arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Bizottság kellően pontos tájékoztatást adott a szerződés felmondásának okairól, és így nem történt hivatali visszásság a panaszos állítását illetően. Az ügyet ezért a 2004. augusztus 12-i határozattal (1) lezárták.

A panaszos 2004. március 19-i levele

Panaszában a panaszos megemlítette, hogy az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) (a továbbiakban: 1049/2001/EK rendelet) alapján a szerződés megszüntetésével kapcsolatos dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmet nyújtott be a Bizottsághoz azon a napon, amikor az ombudsmanhoz írt (2004. február 5.).

2004. március 19-i további levelében a panaszos tájékoztatta az ombudsmant, hogy ezt a kérelmet 2004. február 26-án elutasították, hogy 2004. március 4-én megerősítő kérelmet nyújtottak be, és hogy az ombudsman vizsgálatát ki kell terjeszteni a hozzáférés Bizottság általi megtagadására.

Tekintettel arra, hogy a megerősítő kérelem Bizottság általi elbírálására az 1049/2001/EK rendelettel összhangban rendelkezésre álló határidő (15 munkanap a nyilvántartásba vételt követően) még nem járt le a panaszos e levelének megírásakor, az ombudsman tájékoztatta a panaszost, hogy még nem tud foglalkozni ezzel a további állítással, de a panaszos a vonatkozó határidő lejártakor újra benyújthatja ezt a kérdést, ha a Bizottság még nem válaszolt.

A jelen kifogásról

2004. május 3-i levelében a panaszos megismételte a dokumentumokhoz való hozzáférés kérdésére vonatkozó panaszát, rámutatva, hogy a megerősítő kérelmet 2004. április 26-án elutasították. Ezt a levelet ezért új panaszként (1368/2004/GG. sz. panasz) iktatták.

Határozatában a Bizottság három dokumentumkategóriát különböztetett meg. Az első két kategóriába tartozó dokumentumok (1: Szerződéses dokumentumok; 2: A szerződés végrehajtásával kapcsolatos levelezést) sorolták fel, míg a 3. kategóriába tartozó dokumentumokra csak általánosságban hivatkoztak („különböző levelezés, főként e-mailben, különböző személyek között a szerződés végrehajtásával kapcsolatban”). A Bizottság előadta, hogy a hozzáférés kérdése nem vizsgálható egyes kérelmezők tekintetében, mivel a hozzáférhetővé tett dokumentumok nyilvánosak, és így mindenki számára hozzáférhetők.

Miután kifejezte azon véleményét, hogy a panaszosnak már rendelkeznie kell az első két kategóriába tartozó dokumentumokkal, a Bizottság a következő észrevételeket tette az összes dokumentummal kapcsolatban.

A dokumentumok kereskedelmi jellegű információkat tartalmaztak az érintett vállalatokról, szakértőkről és személyekről. Az e dokumentumokhoz való hozzáférést ezért megakadályozta a rendelet 4. cikkének (2) bekezdése, amely szerint a hozzáférést meg kell tagadni, ha a közzététel veszélyeztetné a kereskedelmi érdekek védelmét.

A nyilvánosságra hozatal az egyes személyek magánéletének és becsületének védelmét is aláásná. Ez különösen igaz az egyes személyek nevét tartalmazó dokumentumokra (egyes esetekben még az önéletrajzukra is). Ezért a rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott kivétel is alkalmazandó volt.

Részleges hozzáférést nem lehetett biztosítani, mivel az e dokumentumokban szereplő, a szerződés végrehajtásával kapcsolatos valamennyi információra kiterjedt az érintett személyek kereskedelmi érdekei védelmének szükségessége. Semmi nem utalt arra, hogy a hozzáférhetővé tételhez nyomós közérdek fűződött volna.

Az ombudsmanhoz benyújtott panaszában a panaszos elismerte, hogy birtokában van az első két kategóriába tartozó dokumentumoknak, de nem rendelkezik a harmadik kategóriába tartozó dokumentumokkal. Hangsúlyozta, hogy nem érdekelt harmadik felekre vonatkozó dokumentumokban, hanem csak a „saját” szerződésének megszüntetésével kapcsolatos dokumentumokban. A panaszos azt is előadta, hogy a Bizottság W. magánéletének és becsületének védelmével kapcsolatos érvelése „groteszk”. Hangsúlyozta, hogy a Bizottság W. állítólagos kötelességszegésére hivatkozva indokolta a szerződés megszüntetését, és így sokkal rosszabb módon vitatta W. feddhetetlenségét, mint ahogyan azt a dokumentumokhoz való hozzáférés tette volna.

A panaszos továbbá azzal érvelt, hogy a Bizottság megközelítése hatástalanná tenné az 1049/2001/EK rendeletet, mivel a legtöbb dokumentum harmadik felek személyes vagy kereskedelmi érdekeit érinti.

A panaszos tehát lényegében azt állította, hogy a Bizottság megsértette az 1049/2001/EK rendeletet azáltal, hogy megtagadta a 2004. február 5-i és 2004. március 4-i levelében kért dokumentumokhoz való hozzáférést. Kérte, hogy a Bizottság biztosítson hozzáférést a vonatkozó dokumentumokhoz.

A VIZSGÁLAT

A Bizottság véleménye

Véleményében a Bizottság a következő észrevételeket tette.

W. módosított feladatait a szerződéshez fűzött kiegészítésben rögzítették. W. azonban soha nem vette át az új feladatokat, talán azért, mert a konzorciummal kötött munkaszerződését nem módosították annak érdekében, hogy az tükrözze az új feladatmeghatározást. A küldöttség megpróbálta tisztázni ezt a kérdést, de soha nem kapott egyértelmű választ. Ez a helyzet az újonnan felvett társigazgató és a kínai igazgató panaszaihoz vezetett. Végül a Bizottság úgy határozott, hogy felmondja a szerződést.

A hozzáférés iránti kérelem a program végrehajtásában részt vevő más személyek közötti, főként e-mail útján történő információcserére vonatkozott, rámutatva arra, hogy W. a módosított feladatmeghatározásban nem vette át az álláshelyének átminősítéséből eredő új feladatokat. Ezeknek az üzeneteknek a nyilvánosságra hozatala káros lenne W. mint magánszemély számára. Ez hatással lenne mind személyes integritására, mind pedig a munkaerőpiaci helyzetével kapcsolatos kereskedelmi érdekeire. A Bizottság úgy vélte, hogy W. kereskedelmi érdekeit kell védenie, nem pedig bármely más félét. Nem volt ok azt feltételezni, hogy W. személyesen felelős az új feladatmeghatározás be nem tartásáért. Az, hogy megtagadta az új feladatok ellátását, az RRI-vel vagy a panaszossal fennálló szerződéses helyzetének tudható be.

Miután egy dokumentumot hozzáférhetővé tettek egy kérelmező számára, az nyilvánossá vált, és a hozzáférést bármely más kérelmező számára biztosítani kell. Nyilvánvaló volt, hogy azok a dokumentumok, amelyekhez a panaszos hozzáférést kért, nem hozhatók nyilvánosságra. A kérelem célja az volt, hogy a dokumentumokat a W. ellen indított bírósági eljárásban felhasználják. Ennek semmi köze nem volt a nyilvánossághoz és az intézmények birtokában lévő dokumentumok hozzáférhetővé tételéhez fűződő közérdekhez.

A fenti megfontolások alapján a Bizottság fenntartotta azon döntését, hogy a dokumentumokat nem hozza a panaszos tudomására. Hozzátette, hogy az iratokat csak bírósági végzést követően lehet igazságügyi hatóság rendelkezésére bocsátani.

A panaszos észrevételei

Észrevételeiben a panaszos fenntartotta panaszát, és a következő további észrevételeket tette.

Pusztán spekulatív volt a Bizottság azon véleménye, hogy W. magatartását a panaszossal kötött, állítólagosan nem kielégítő munkaszerződése magyarázza. 2002. április 11‐én a panaszos tájékoztatta a Bizottságot, miután felvette a kapcsolatot W.‐vel, hogy ez utóbbi tisztában van a felelősségével. A projekttel kapcsolatos kiküldetési jelentésekhez vagy legalábbis azok W. állítólagos gyenge teljesítményével kapcsolatos kivonataihoz való hozzáférés iránti kérelmét azonban elutasították. 2003. február 5-én a konzorcium a küldöttség kérésének megfelelően kijelentette: „Kérjük, vegye figyelembe, hogy [W.] úr és [a panaszos] közötti szerződéses megállapodás nem provokálhat projektakadályokat.”

A panaszos rámutatott, hogy a Bizottság által a dokumentumokhoz való hozzáféréssel kapcsolatban elfogadott álláspont alapján úgy vélte, hogy a vonatkozó szerződés W. állítólagos tétlensége miatti felmondása nem felelt meg a jogszabályoknak. Ezért felkérte az ombudsmant, hogy vizsgálatába foglalja bele ezt a kérdést. Ebben az összefüggésben a panaszos azt állította, hogy furcsa, hogy a szerződés megszüntetéséről azt követően döntöttek, hogy az új társigazgató és a kínai igazgató panaszt tett. A panaszos hangsúlyozta, hogy az új társigazgató a konzorciummal versengő vállalat alkalmazottja volt.

További vizsgálatok

A Bizottság véleményének és a panaszos észrevételeinek gondos mérlegelését követően úgy tűnt, hogy további vizsgálatokra van szükség.

Kiegészítő információk és kiegészítő vélemény iránti kérelem

Az ombudsman ezért arra kérte a Bizottságot, hogy (1) fejtse ki, hogy az 1049/2001/EK rendelet alapján benyújtott kérelmek Bizottság általi kezelése szempontjából miért releváns az a tény, hogy a panaszos fel kívánja használni azokat a dokumentumokat, amelyekhez hozzáférést kért, és (2) bocsássa rendelkezésére a 3. kategóriába tartozó dokumentumok jegyzékét, valamint minden egyes dokumentum vagy dokumentumkategória tekintetében az 1049/2001/EK rendeletben meghatározott azon kivétel(ek) megjelölését, amely(ek) alapján a Bizottság úgy vélte, hogy a panaszos számára nem biztosítható hozzáférés.

Az ombudsman arra is felkérte a Bizottságot, hogy nyilvánítson véleményt a panaszos azon további állításáról, amely szerint a vonatkozó szerződés W. úr magatartása miatti felmondása nem felelt meg a jogszabályoknak.

A Bizottság válasza

Válaszában a Bizottság a következő észrevételeket tette.

A dokumentumokhoz való hozzáférés kérdéséről

Az 1049/2001/EK rendelet 6. cikkének (1) bekezdése értelmében a kérelmezőnek nem kellett megindokolnia a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmét. A felperes érdekei tehát ebben az összefüggésben nem relevánsak. A Bizottság a panaszos által a vonatkozó dokumentumok felhasználására való hivatkozással azt értette alatta, hogy ez a cél nem tekinthető olyan nyomós közérdeknek, amely elsőbbséget élvezne az eljárásban részt vevő másik fél kereskedelmi érdekei védelmének szükségességével szemben.

A dokumentumok 3. kategóriája, amelyhez a panaszos hozzáférést kért, 16 dokumentumot tartalmazott (3). E dokumentumok közzététele aláásná „az egyén magánéletének és becsületének védelmét, különösen a személyes adatok védelmére vonatkozó közösségi jogszabályokkal összhangban” (az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja). Ezekre az adatokra csak akkor kerülhetett sor, ha a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (4) a személyes adatok kezelésére vonatkozóan megállapított feltételek teljesültek. E rendelet 8. cikkének b) pontja előírta, hogy a kérelmezőnek bizonyítania kell a személyes adatok számára történő továbbításának szükségességét, az intézménynek pedig meg kell győződnie arról, hogy a továbbítás nem sértette az érintett jogos érdekeit.

A panaszos kiegészítő állításával kapcsolatban:

A szolgáltatási szerződést, amelynek tárgya két uniós szakértő (egy társigazgató és egy pénzügyi/igazgatási vezető) biztosítása volt, 1999. augusztus 3-án írták alá. 2000. szeptember 8‐án az RRI bejelentette, hogy a pénzügyi/közigazgatási szakértőnek családi okokból 2000. október végén le kell mondania, és W.‐t javasolta helyette. A Bizottság egyetértett ezzel.

A társigazgató leváltása miatt a Bizottság 2001. augusztus 10‐i levelében azt javasolta az RRI‐nek, hogy W. jogállását és feladatait emeljék magasabb szintre. Az RRI ezt elfogadta. Ez a 2001. szeptember 3-án aláírt szolgáltatási szerződés kiegészítéséhez (2. kiegészítés) vezetett. Ebben a kiegészítésben a pénzügyi/adminisztratív vezető felelősségi köre igen részletesen kibővült, beleértve azt a kikötést (a feladatmeghatározás 1.2.2. cikkében), hogy „a kínai igazgatóval megosztja az aláírási felelősséget (például a beszerzési szempontok, az átcsoportosítási kérelmek, a számlák kezelése és a szerződések tekintetében).” A rábízott feladatok között szerepelt a "beszerzési és szerződéskötési felelősség". Egy másik fontos funkció „az Európai Bizottság társigazgatójának és csoportvezetőjének helyettesítése ideiglenes jelleggel” volt (a feladatmeghatározás 4. cikkének (1) bekezdése). A pénzügyi/adminisztratív vezető (W. úr) így ténylegesen társigazgató-helyettessé vált, és díját megemelték.

2002. április 2‐án a Bizottság levelet intézett az RRI‐hez, amelyben azt kifogásolta, hogy W. nem teljesíti új kötelezettségeit és feladatait. A szerződés 6. cikke szerint az RRI volt az egyetlen kapcsolattartó a szerződéssel kapcsolatos kommunikáció tekintetében. 2002. június 6-án ismét felmerültek ezek az aggályok. A helyzet azonban nem változott.

2003. január 30-án a Bizottság ismét figyelmeztette az RRI-t, hogy amennyiben ez a helyzet nem változik, szerződésszegést követ el. 2003. február 5‐i válaszában az RRI ígéretet tett arra, hogy tisztázza a kérdést, amint W. visszatért szabadságáról. A helyzet azonban nem változott, és W. továbbra is elhalasztotta az összes új felelősség vállalását. Az ezzel kapcsolatos panaszok folyamatosan érkeztek a küldöttséghez az összes érintett féltől (kínai társigazgató és uniós társigazgató), akik kénytelenek voltak átvenni ezt a többletmunkaterhet.

2003. szeptember 15-én a küldöttség ugyanezen irányelv 15. cikkének megfelelően felmondta a szerződést.

A Bizottság végezetül úgy ítélte meg, hogy az RRI által vezetett konzorciummal kötött szerződés rendelkezéseinek megfelelően járt el.

A panaszos észrevételei

Észrevételeiben a panaszos hangsúlyozta, hogy a 3. kategóriába tartozó és 2003-ból származó nyolc dokumentum közül hat az uniós társigazgatótól, egy versenytárs vállalat alkalmazottjától származik. A panaszos továbbá rámutatott arra, hogy amennyiben a vonatkozó dokumentumoknak valóban magánjellegű adatokat kell tartalmazniuk, a Bizottság szabadon kitakarhatja a dokumentumok e részeit. Arra hivatkozott azonban, hogy W. nem magánszemélyként járt el a vonatkozó szerződés keretében, hanem a panaszos munkavállalójaként.

A Bizottság aktájába való betekintésről

2005. február 22-én az ombudsman szolgálatai betekintettek a Bizottság aktájába. Ez alkalommal az ombudsman munkatársai rámutattak arra, hogy a Bizottság az aktában szereplő dokumentumokat bizalmasként azonosította, ezért azokról nem készül másolat. Az ombudsman munkatársai által feltett kérdésre válaszolva a Bizottság helyszíni vizsgálaton jelen lévő képviselői kifejtették, hogy a Bizottság fenntartotta azon álláspontját, hogy a vonatkozó dokumentumokhoz való hozzáférést mind az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja, mind 4. cikkének (2) bekezdése alapján meg kell tagadni, annak ellenére, hogy a Bizottság 2004. december 2-i levelében csak az első kivételt említette.

A panaszos észrevételei

A vizsgálatról szóló jelentés egy példányát észrevételezésre megküldték a panaszosnak.

Észrevételeiben a panaszos rámutatott arra, hogy álláspontja változatlan maradt. Tekintettel arra, hogy az ombudsman már látta a vonatkozó dokumentumokat, a panaszos megkérdezte tőle (1), hogy ezek a dokumentumok elegendő elemet tartalmaznak-e a szerződés felmondásának igazolására; (2) hogy az e dokumentumokban esetlegesen szereplő állításokat meg lehetett volna-e válaszolni és meg lehetett volna-e cáfolni, ha a Bizottság kellő időben hozzáférést biztosított volna ezekhez a dokumentumokhoz; 3) a dokumentumok tartalmaztak-e harmadik személyekre vonatkozó személyes adatokat, és hogy a Bizottság kellően figyelembe vette-e, hogy W. a (panaszos) alkalmazottjaként járt el; (4) volt-e oka vagy indoka annak, hogy a dokumentumokat bizalmasnak tekintsék; (5) a Bizottság figyelembe vette-e, hogy a dokumentumok bizalmasnak minősítése az 1049/2001/EK rendelet 9. cikkének (1) bekezdése szerint csak akkor akadályozza a hozzáférés megadását, ha ezek a dokumentumok közbiztonsági, védelmi vagy katonai ügyeket érintenek; és (6) voltak-e arra utaló jelek, hogy a Bizottság megpróbálta eltussolni a versenytársak által elkövetett hivatali visszásságokat vagy kedvezőtlen befolyást.

AZ OMBUDSMAN AJÁNLÁSTERVEZETE

Az ajánlástervezet

Az ombudsman, miután megvizsgálta a hozzá benyújtott vagy a szolgálatai által összegyűjtött valamennyi bizonyítékot, arra a következtetésre jutott, hogy bár a szerződés felmondásával kapcsolatban nem történt hivatali visszásság, a Bizottság nem szolgált észszerű magyarázattal arra vonatkozóan, hogy miért tagadta meg a releváns dokumentumokhoz való hozzáférést. Az ombudsman véleménye szerint ez hivatali visszásságnak minősül.

Ez a következtetés a következő megfontolásokon alapult:

1 Az ombudsman nem tud egyetérteni a Bizottságnak az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjával kapcsolatos álláspontjával. Először is meg kell jegyezni, hogy a vonatkozó dokumentumok egy uniós finanszírozású projekt végrehajtására vonatkoznak. W. egyike volt azon személyeknek, akiket erre a célra vettek fel. Ezért nehéz belátni, hogy az e projekt végrehajtásával kapcsolatos dokumentumok hozzáférhetővé tétele hogyan áshatja alá W. úr „magánéletének” vagy „sértetlenségének” védelmét. Az ombudsman megjegyzi továbbá, hogy a vonatkozó dokumentumok csak megerősítik a Bizottság azon érvét, hogy W. úr nem teljesítette a szerződés által ráruházott valamennyi felelősséget. Tekintettel arra, hogy a Bizottság a véleményében kifejtette érvelését, amely egy nyilvánosan hozzáférhető dokumentum, nehéz belátni, hogy a vonatkozó dokumentumok hozzáférhetővé tétele milyen további károkat okozhat W. magánélethez és feddhetetlenséghez való jogában. Mindazonáltal, még ha feltételezzük is, hogy W. magánéletét vagy sérthetetlenségét érintheti a dokumentumok hozzáférhetővé tétele, az ombudsman úgy véli, hogy a Bizottság nem vette megfelelően figyelembe a részleges hozzáférés biztosításának lehetőségét, például azáltal, hogy hozzáférést biztosított a dokumentumok azon változataihoz, amelyekben W. nevét kitakarták.

2 Általánosabban megjegyzendő, hogy a Bizottság által a jelen ügyben képviselt álláspont úgy értelmezhető, hogy amennyiben valamely személy neve (amely személyes adatnak minősül) szerepel a Bizottság birtokában lévő valamely dokumentumban, ez a dokumentum csak akkor hozható nyilvánosságra, ha a hozzáférést kérő személy bizonyítja, hogy a 45/2001 rendelet 8. cikkének b) pontjával összhangban szükség van a személyes adatok részére történő továbbítására. Tekintettel arra, hogy a legtöbb dokumentum neveket tartalmaz, ez az értelmezés megfosztaná értelmének nagy részétől a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés jogát, jóllehet ez az Európai Unió Alapjogi Chartájának 42. cikke által elismert alapvető jog. Ebben az összefüggésben különösen meg kell jegyezni, hogy az 1049/2001/EK rendelet 6. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a valamely közösségi intézmény birtokában lévő dokumentumokhoz való hozzáférést kérelmezőnek nem kell indokolást adnia. Ezzel a rendelkezéssel nehezen egyeztethető össze a Bizottság azon álláspontja, hogy a dokumentumhoz hozzáférést kérő személynek meg kell állapítania a névadás szükségességét, amennyiben az adott dokumentum ilyen nevet tartalmaz.

3 A kétségek elkerülése végett az ombudsman hangsúlyozni kívánja, hogy egyetért azzal, hogy valamely személy magánélete védelmének szükségessége szükségessé teheti, hogy valamely közösségi intézmény ne fedje fel e személy nevét, amikor e személy nevét tartalmazó dokumentumhoz kérnek hozzáférést. Az ombudsman azonban úgy véli, hogy egy ilyen határozatnak az egyedi eset tényein kell alapulnia, és azt annak kellő figyelembevételével kell meghozni, hogy a hozzáférési jog alóli kivételeket megszorítóan kell értelmezni. Úgy véli továbbá, hogy ilyen esetekben különösen gondosan meg kell vizsgálni a részleges hozzáférés biztosításának lehetőségét.

4 A Bizottság az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdésére is hivatkozott, amely szerint a hozzáférés megtagadható, ha a hozzáférhetővé tétel sértené valamely természetes vagy jogi személy kereskedelmi érdekeit. Ebben az összefüggésben meg kell jegyezni, hogy a Bizottság hangsúlyozta, hogy W. és egyetlen más személy kereskedelmi érdekeit tartotta szem előtt. Ugyanakkor nehéz belátni, hogy mik lehetnek W. kereskedelmi érdekei, amelyeket a Bizottság védeni szándékozik. A fent említettek szerint a vonatkozó dokumentumok csak alátámasztják a Bizottság azon érvét, amely szerint W. nem teljesítette a szerződés által ráruházott valamennyi felelősséget. Tekintettel arra, hogy a Bizottság a véleményében kifejtette érvelését, amely egy nyilvánosan hozzáférhető dokumentum, nehéz belátni, hogy a vonatkozó dokumentumok hozzáférhetővé tétele milyen további kárt okozhat W. feltételezett kereskedelmi érdekeinek. Meg kell jegyezni továbbá, hogy a Bizottság hangsúlyozta, hogy nincs ok azt feltételezni, hogy W. személyesen felelős az új feladatmeghatározás be nem tartásáért. Erre tekintettel még nehezebb megérteni, hogy a dokumentumok hozzáférhetővé tétele hogyan sérthetné W. kereskedelmi érdekeit.

Az ombudsman ezért 2005. április 29-én alapokmánya 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban a következő ajánlástervezetet (5) intézte a Bizottsághoz:

A Bizottságnak felül kell vizsgálnia a panaszos dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmét.

A részletes vélemény

Az ajánlástervezetre vonatkozó részletes véleményében a Bizottság a következő észrevételeket tette.

A Bizottság meg volt győződve arról, hogy megfelelően kezelte a panaszos dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmét, és megfelelően megindokolta azon döntését, hogy nem hozza nyilvánosságra az érintett 16 dokumentumot (amelyek listáját benyújtotta). Mindazonáltal a jó együttműködés szellemében felülvizsgálta a panaszos kérését.

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy amennyiben egy dokumentum egy személy nevét tartalmazza, azt nem szabad nyilvánosságra hozni. Úgy ítélte meg, hogy az azonosított vagy azonosítható személyekre vonatkozó információkat az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vissza kell tartani, ha a közzététel sértené az adott személy magánélethez való jogát vagy sérthetetlenségét, vagy egyébként a 45/2001/EK rendelet értelmében jogellenes személyesadat-feldolgozásnak minősülne. Az 1049/2001/EK rendelet 4. cikkének (6) bekezdésével összhangban a részleges hozzáférés a személyes adatok törlésével biztosítható.

Amennyiben az 1049/2001/EK rendelet alapján nem biztosítható a személyes adatokhoz való hozzáférés, a 45/2001/EK rendelet alapján meg kell fontolni az adatok meghatározott címzett részére, meghatározott célból történő továbbításának lehetőségét. E rendelet értelmében meg kellett állapítani az adatok továbbításának szükségességét.

Mivel a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmet nem kellett indokolni, az egyik kérelmezővel közölt dokumentumot következésképpen minden más kérelmezővel is közölni kellett. Ezért a hozzáférés iránti kérelem engedélyezésével esetlegesen okozott kár értékelésekor a Bizottságnak figyelembe kellett vennie a közzététel következményeit.

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a jelen ügyben a dokumentumok hozzáférhetővé tétele sértené a szakértő jó hírnevét. Ez sértené integritásának és kereskedelmi érdekeinek védelmét, mivel kedvezőtlen helyzetbe hozhatná a munkaerőpiacon.

A listán szereplő 13. sz. dokumentum kivételével valamennyi dokumentum tartalmazott olyan részeket, amelyeket a Bizottságon kívüli személyek készítettek. Mivel a Bizottság úgy ítélte meg, hogy nem egyértelmű, hogy a dokumentumokat közzé kell-e tenni, az 1049/2001/EK rendelet 4. cikkének (4) bekezdése értelmében konzultálni kell a szerzőkkel. Mivel azonban a Bizottság nem tudta felvenni a kapcsolatot e szerzőkkel, a rendelkezésére álló információk alapján figyelembe kellett vennie jogos érdekeiket.

Az egyes érintett dokumentumok újbóli vizsgálatát követően a Bizottság továbbra is meg van győződve arról, hogy a teljes körű közzététel aláásná a panaszos szakértője feddhetetlenségének és kereskedelmi érdekeinek védelmét. A dokumentumok felülvizsgálata során azonban a Bizottság mérlegelte a részleges hozzáférés biztosításának lehetőségét.

A Bizottság többször is kijelentette, hogy a panaszos szakértője nem látta el a felülvizsgált feladatmeghatározásban szereplő új feladatokat. Amennyiben a dokumentumok ezt a helyzetet tükrözik, tartalmuk nyilvánosságra hozható. A panaszos szakértőjére vonatkozó állításokat tartalmazó, a fenti állításon túlmutató dokumentumok nyilvánosságra hozatala azonban egyértelműen sértené e személy jó hírnevét.

A Bizottság továbbá úgy ítélte meg, hogy az uniós társigazgató kilétének felfedése sértené integritásának védelmét, mivel neve a szerződéses kötelezettségek nem megfelelő teljesítésére vonatkozó állításokkal összefüggésben jelent meg. Ezenkívül az 1., 2. és 6. sz. dokumentumot illetően a Bizottság úgy ítélte meg, hogy azon személyek neve, akik pusztán mások nevében végzik a dokumentumok továbbítását, veszélyezteti jó hírnevüket.

A fenti okok miatt a Bizottság úgy ítélte meg, hogy nem fedheti fel a következő személyek személyazonosságát: a) a szakértő; (2) az EU társigazgatója; (3) a társigazgató munkáltatójának irodájában lévő kapcsolattartó személy; és 4. a vállalkozó nevében a szakértővel levelező személy.

Ennek alapján a Bizottság a következő álláspontot képviselte:

(1) Az 1., 2., 3., 6., 9., 10., 11., 12. és 13. sz. dokumentumok tartalma törölt változatban is közzétehető, amelyből egyes személyek nevét törölték.

(2) A 4., 5., 7. és 8. sz. dokumentum olyan részeket tartalmazott, amelyek nem kapcsolódtak a panaszos hozzáférés iránti kérelméhez. Ezeket az üzeneteket kihagyták a dokumentumokból. A fennmaradó részek tartalmát egy törölt változatban lehetett közzétenni, amelyből néhány személy nevét törölték.

(3) A 3., 4. és 5. sz. dokumentumokban a szerződő társaság nevét üzleti érdekeinek védelme érdekében kitakarták, mivel ezt a társaságot egy adminisztratív problémával kapcsolatban említették. Ezenkívül ugyanezen okból a panaszosnak és egy másik vállalatnak folyósított előlegek összegét is kitakarták.

(4) A 14., 15. és 16. sz. dokumentumokhoz való hozzáférést meg kellett tagadni, mivel azok hozzáférhetővé tétele sértené egy azonosított személy védelmét, valamint kereskedelmi érdekeit. Mivel ezek a levelek nem tartalmaztak más elemet, mint egy azonosítható személyre vonatkozó állításokat, részleges hozzáférést nem lehetett biztosítani.

A Bizottság mellékelte azoknak a dokumentumoknak a szerkesztett változatait, amelyekhez részleges hozzáférést biztosított.

A panaszos észrevételei

Észrevételeiben a panaszos rámutatott, hogy üdvözli a Bizottság által tett engedményeket, de hangsúlyozza, hogy azok nem mentek elég messzire.

A panaszos a részletes véleménnyel kapcsolatban a következő konkrét észrevételeket tette.

Nem lehetett látni, hogy az uniós társigazgató nevének nyilvánosságra hozatala hogyan veszélyeztetheti az uniós társigazgató feddhetetlenségét. Úgy tűnt, hogy az e személy által tett kifogások fontos szerepet játszottak a Bizottságnak a szerződés felmondására vonatkozó döntésében. Feltételezhető volt, hogy a Bizottság továbbra is megalapozottnak tartja ezeket a kifogásokat.

Ami a harmadik felekkel folytatott konzultációt illeti, figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a hozzáférés iránti kérelmet már 2004 februárjában benyújtották. Teljesen hihetetlen volt, hogy a Bizottságnak nem lett volna szabad megszereznie e harmadik felek beleegyezését a vonatkozó dokumentumok hozzáférhetővé tételéhez, különösen mivel e dokumentumok közül soknak a szerzője az EU társigazgatója volt, aki úgy tűnt, hogy 2004 augusztusáig dolgozott a LIEP-en. Ha azonban a Bizottság legalább azt biztosítaná, hogy az uniós társigazgatótól származó dokumentumok legalább a társigazgató címét feltüntessék, a panaszos nem ragaszkodna a név közzétételéhez.

Nem kifogásolták sem a társigazgató munkáltatójának irodájában dolgozó kapcsolattartó személy, sem a vállalkozó nevében a szakértővel levelező személy nevének törlését, sem a szerződés részleteinek törlését.

Azonban semmi nem indokolta W., a panaszos szakértője nevének törlését. A releváns dokumentumok tisztán ténybeli elemeket írtak le, vagyis azt a tényt, hogy bizonyos szolgáltatásokat nem nyújtottak. Ezen az alapon azonban a Bizottság csak a szerződéses partnerét róhatta fel a szerződés teljesítésének elmulasztása miatt. A Bizottság nem tudott választ adni arra a kérdésre, hogy e mulasztás a panaszos vagy a panaszos szakértőjének hibájából történt-e. A német munkaügyi bíróságok kizárólagos hatáskörrel rendelkeztek e kérdés megválaszolására, és az e bíróságok előtt folyamatban lévő eljárás volt az egyetlen olyan fórum, ahol helyre lehetett állítani a panaszos szakértőjének feddhetetlenségét, amelyet a szerződés felmondásáról szóló bizottsági határozat megkérdőjelezett.

Ami a 14–16. sz. dokumentumokat illeti, a Bizottság azzal érvelt, hogy a szakértőre vonatkozó állításokat tartalmazó dokumentumok hozzáférhetővé tétele, amely túlmutat azon az állításon, hogy a szakértő nem látta el az új feladatmeghatározásból eredő feladatokat, egyértelműen kárt okozna e személynek. Ez meglepő volt. A hozzáférés iránti kérelmének kizárólagos célja az volt, hogy hozzáférjen azokhoz a dokumentumokhoz, amelyeken a szerződés megszüntetéséről szóló határozat alapult. Ebben az összefüggésben a Bizottság hivatkozott az 1–16. sz. dokumentumokra mint releváns dokumentumokra. Az a tény, hogy a Bizottság most a panaszos szakértőjével szembeni további állításokra hivatkozott, arra utalt, hogy a Bizottság (szintén) a Bizottság által akkor küldött levélben foglaltaktól eltérő okokból szüntette meg a szerződést. A vonatkozó dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadásának nem volt alapja. Az ombudsmannak ezért meg kell próbálnia elérni, hogy a Bizottság biztosítson hozzáférést a 14–16. sz. dokumentumokhoz.

A HATÁROZAT

1 Bevezető megjegyzések

1.1 A jelen panaszt egy német társaság nyújtotta be. 1999-ben a Bizottság szolgáltatási szerződést kötött a Rhein-Ruhr Ingenieur-Gesellschaft mbH-val (a továbbiakban: RRI, német vállalat) a panaszost is magában foglaló konzorcium vezetőjeként. A szerződés egy kínai projekt két uniós szakértőjének, egy társigazgatónak és egy pénzügyi/adminisztratív vezetőnek a rendelkezésre bocsátására vonatkozott. W.-t, a panaszos által alkalmazott szakértőt 2000 szeptemberében nevezték ki pénzügyi/igazgatási vezetőnek. A 2001 szeptemberében aláírt szerződés kiegészítését (2. kiegészítés) követően W. ténylegesen társigazgató-helyettes lett. 2003. szeptember 15-én a Bizottság pekingi küldöttsége arról tájékoztatta az RRI-t, hogy a szerződés felmondása mellett döntött, mivel a társigazgató-helyettes nem teljesítette a 2. kiegészítésben módosított feladatait. A panaszos ezt követően hozzáférést kért a Bizottságtól azokhoz a dokumentumokhoz, amelyeken a megszüntetés alapult. Ezt a kérelmet a Bizottság elutasította.

1.2 Az ombudsmanhoz 2004 májusában benyújtott panaszában a panaszos lényegében azt állította, hogy az Európai Bizottság nem tartotta be az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (6) (a továbbiakban: 1049/2001/EK rendelet), amikor megtagadta a vonatkozó dokumentumokhoz való hozzáférést.

1.3 Az Európai Bizottság e panaszra vonatkozó véleményével kapcsolatos észrevételeiben a panaszos egy további állítást is benyújtott, amely szerint a vonatkozó szerződés W. magatartása miatti felmondása nem felelt meg a jogszabályoknak. Az ombudsman úgy határozott, hogy ezt az állítást belefoglalja vizsgálatába, és kiegészítő véleményt kért a Bizottságtól.

1.4 Az ombudsman ezt követően betekintett a Bizottság aktájába. Az e vizsgálatról szóló jelentéssel kapcsolatos észrevételeiben a panaszos megkérdezte az ombudsmant (1), hogy ezek a dokumentumok elegendő elemet tartalmaznak-e a szerződés felmondásának igazolására; (2) hogy az e dokumentumokban esetlegesen szereplő állításokat meg lehetett volna-e válaszolni és meg lehetett volna-e cáfolni, ha a Bizottság kellő időben hozzáférést biztosított volna ezekhez a dokumentumokhoz; 3) a dokumentumok tartalmaztak-e harmadik személyekre vonatkozó személyes adatokat, és hogy a Bizottság kellően figyelembe vette-e, hogy W. a (panaszos) alkalmazottjaként járt el; (4) volt-e oka vagy indoka annak, hogy a dokumentumokat bizalmasnak tekintsék; (5) a Bizottság figyelembe vette-e, hogy a dokumentumok bizalmasnak minősítése az 1049/2001/EK rendelet 9. cikkének (1) bekezdése szerint csak akkor akadályozza a hozzáférés megadását, ha ezek a dokumentumok közbiztonsági, védelmi vagy katonai ügyeket érintenek; és (6) voltak-e arra utaló jelek, hogy a Bizottság megpróbálta eltussolni a versenytársak által elkövetett hivatali visszásságokat vagy kedvezőtlen befolyást.

1.5 Meg kell jegyezni, hogy az ombudsman feladata a hivatali visszásságra vonatkozó állítások kivizsgálása, nem pedig a panaszosok által hozzá intézett konkrét kérdések megválaszolása. Az ombudsman mindenesetre nem tudna válaszolni olyan hipotetikus kérdésekre, mint a panaszos által feltett második kérdés. Úgy tűnik azonban, hogy a többi kérdés többsége a jelen vizsgálat tárgyát képező állításokhoz kapcsolódik. Az ombudsman ezen állítások vizsgálata során ezért ezekre a kérdésekre is választ fog adni.

1.6 Az Ombudsman azonban helyénvalónak tartja, hogy pontosítsa azokat a tényeket, amelyeken a panaszos negyedik és ötödik kérdése alapulni látszik. Az aktába való betekintésről szóló jelentésben az érintett dokumentumok „bizalmas” jellegére való hivatkozás azt kívánta jelezni, hogy az ombudsman tudomásul vette a Bizottság azon álláspontját, hogy a vonatkozó dokumentumokat nem szabad a panaszos tudomására hozni. E kifejezés ombudsman általi használata nem jelenti azt, hogy a Bizottság további érveket terjesztett volna elő azon álláspontjának alátámasztására, hogy a dokumentumokat nem szabad nyilvánosságra hozni. Ami a panaszosnak az 1049/2001/EK rendelet 9. cikkének (1) bekezdésére való hivatkozását illeti, meg kell jegyezni, hogy ez a rendelkezés a „minősített” dokumentumokra vonatkozik (nem pedig a „bizalmas” dokumentumokra).

2 A szerződés állítólagos jogellenes felmondása

2.1 Az Európai Bizottság véleményével kapcsolatos észrevételeiben a panaszos azt állította, hogy az Európai Bizottság azon döntése, hogy W. úr magatartása miatt felmondja a szerződést, nem felelt meg a jogszabályoknak.

2.2 Az Európai Bizottság kifejtette, hogy a szolgáltatási szerződés két uniós szakértő, egy társigazgató és egy pénzügyi/adminisztratív vezető rendelkezésre bocsátásáról rendelkezett, és hogy 2000-ben W. urat nevezték ki pénzügyi/adminisztratív vezetőnek. A szerződés kiegészítését 2001 szeptemberében írták alá. A Bizottság szerint ez a kiegészítés jelentősen növelte a pénzügyi/adminisztratív vezető felelősségét, beleértve azt a kikötést (a feladatmeghatározás 1.2.2. cikkében), hogy „a kínai igazgatóval megosztja az aláírási felelősséget (pl. a beszerzési szempontok, az átutalási kérelmek, a számlák kezelése és a szerződések tekintetében).” A Bizottság előadta, hogy a W. úrra bízott felelősségi körök és feladatok közé tartozik a „közbeszerzési és szerződéskötési felelősség”, valamint az a kötelezettség, hogy „ideiglenesen helyettesítse az EK társigazgatóját és csoportvezetőjét” (a feladatmeghatározás 4. cikkének (1) bekezdése).

2002. április 2‐án a Bizottság levelet intézett az RRI‐hez, amelyben azt kifogásolta, hogy W. nem teljesíti új kötelezettségeit és feladatait. 2002. június 6-án ismét felmerültek ezek az aggályok. A Bizottság szerint azonban a helyzet nem változott.

2003. január 30-án a Bizottság ismét figyelmeztette az RRI-t, hogy amennyiben ez a helyzet nem változik, szerződésszegést követ el. 2003. február 5‐i válaszában az RRI ígéretet tett arra, hogy tisztázza a kérdést, amint W. visszatért szabadságáról. A Bizottság szerint azonban a helyzet nem változott, és W. továbbra is elhalasztotta az összes új felelősség vállalását. A Bizottság előadta, hogy az ezzel kapcsolatos panaszok folyamatosan érkeztek a küldöttséghez az összes érintett féltől (kínai társigazgató és uniós társigazgató), akik kénytelenek voltak átvállalni ezt a többletmunkaterhet.

A Bizottság előadta, hogy a szerződésnek a szerződés 15. cikke szerinti felmondására vonatkozó döntése tehát helyes volt.

2.3 A jelen állítás vizsgálata előtt az ombudsman hasznosnak tartja hangsúlyozni, hogy nincs felhatalmazása W. magatartásának vizsgálatára.

2.4 Az ombudsman megjegyzi, hogy a panaszos nem vitatja, hogy W. úr felelősségét a szerződés fent említett kiegészítése növelte, és hogy ezek a feladatok magukban foglalták a "beszerzés és szerződéskötés" területét is.

2.5 Az ombudsman betekintett az Európai Bizottság aktájába ebben az ügyben. Az ez alkalommal megvizsgált dokumentumokból kiderült, hogy úgy tűnik, W. valóban azt feltételezi, hogy nem tartozik felelősséggel a „közbeszerzés és szerződéskötés” területén, és hogy ezért több, e területhez tartozó kérdéssel a projekt végrehajtásában részt vevő más személyeknek kell foglalkozniuk. Igaz, hogy a panaszos hangsúlyozta, hogy a vonatkozó dokumentumok egy része az uniós társigazgatótól, egy versenytárs vállalat alkalmazottjától származik. Meg kell azonban jegyezni, hogy a vonatkozó dokumentumok W. úr üzeneteit is tartalmazzák, és hogy ezen üzenetek tartalma is alátámasztja a Bizottság álláspontját.

2.6 Az Európai Bizottság részletes véleményével kapcsolatos észrevételeiben a panaszos azt feltételezte, hogy az Európai Bizottságnak további indokai lehetnek a szerződés felmondására. Az ombudsmannak, akinek szolgálatai betekintettek a Bizottság aktájába, nincs tudomása ilyen további okokról. Úgy véli továbbá, hogy az a tény, hogy W. nem teljesítette a módosított feladatmeghatározás által ráruházott valamennyi felelősséget, mindenesetre elegendő lett volna ahhoz, hogy a Bizottság a jelen ügyben felmondhassa a szerződést.

2.7 Ilyen körülmények között, és figyelembe véve az Európai Bizottságnak a probléma megoldására irányuló erőfeszítéseit, az Európai Bizottság álláspontja ésszerűnek tűnik. Ezért nem állapítható meg hivatali visszásság a Bizottságnak a szerződés felmondására vonatkozó határozatát illetően.

3 A dokumentumokhoz való hozzáférés állítólagos hiánya

3.1 2004 februárjában a panaszos hozzáférést kért az Európai Bizottságtól a szerződés megszüntetésével kapcsolatos dokumentumokhoz. Ezt a kérelmet a Bizottság elutasította. Az ombudsmanhoz benyújtott panaszában a panaszos azt állította, hogy ezzel a Bizottság nem tartotta be az 1049/2001/EK rendeletet. A panaszos egyértelművé tette, hogy panasza a Bizottság által ezzel összefüggésben azonosított három dokumentumkategória közül csak a harmadikra vonatkozott. Ezt a kategóriát a Bizottság úgy írta le, mint amely „különböző személyek közötti, főként e-mailen keresztüli levelezést foglal magában a szerződés végrehajtásával kapcsolatban”.

3.2 Véleményében az Európai Bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy ezeknek az üzeneteknek a nyilvánosságra hozatala káros lenne W. úrra mint magánszemélyre nézve, mivel az mind személyes integritását, mind pedig kereskedelmi érdekeit érintené munkaerő-piaci helyzetét illetően. A Bizottság rámutatott, hogy nincs ok azt feltételezni, hogy W. személyesen felelős az új feladatmeghatározás be nem tartásáért. Az, hogy megtagadta az új feladatok ellátását, az RRI-vel vagy a panaszossal fennálló szerződéses helyzetének tudható be.

3.3 Az ombudsman kiegészítő információkérésére adott válaszában az Európai Bizottság rámutatott arra, hogy a dokumentumok érintett kategóriája 16 dokumentumból áll. A Bizottság azzal érvelt, hogy e dokumentumok közzététele aláásná „az egyén magánéletének és becsületének védelmét, különösen a személyes adatok védelmére vonatkozó közösségi jogszabályokkal összhangban” (az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja). Kifejtette továbbá, hogy az ilyen adatok közlésére csak akkor kerülhet sor, ha a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (7) a személyes adatok kezelésére vonatkozóan előírt feltételek teljesülnek. A Bizottság megjegyezte, hogy e rendelet 8. cikkének b) pontja előírja, hogy a kérelmezőnek bizonyítania kell a személyes adatok számára történő továbbításának szükségességét, és hogy az intézménynek meg kell győződnie arról, hogy a továbbítás nem sérti az érintett jogos érdekeit. Az ügyiratba való betekintés alkalmával a Bizottság tisztázta, hogy továbbra is úgy véli, hogy határozata az 1049/2001/EK rendelet 4. cikkének (2) bekezdése alapján is indokolt.

3.4 2005. április 29-én az ombudsman ajánlástervezetet intézett a Bizottsághoz, amelyben azt javasolta, hogy a Bizottság vizsgálja felül a panaszos dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmét. Ez a javaslat azon a véleményen alapult, hogy a Bizottság nem adott ésszerű magyarázatot a vonatkozó dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadására.

3.5 Részletes véleményében az Európai Bizottság kifejtette, hogy bár meg volt győződve arról, hogy megfelelően kezelte a panaszos dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmét, és megfelelően megindokolta azt a döntését, hogy nem teszi közzé az érintett 16 dokumentumot (amelyek listáját benyújtotta), a jó együttműködés szellemében mégis újra megvizsgálta a panaszos kérelmét. Ennek eredményeként a Bizottság úgy határozott, hogy részleges hozzáférést biztosít az 1–13. sz. dokumentumokhoz.

A Bizottság hangsúlyozta, hogy figyelembe kell vennie a közzététel következményeit. Álláspontja szerint a jelen ügyben szóban forgó dokumentumok hozzáférhetővé tétele sértené a szakértő jóhírnevét. Ez sértené integritásának és kereskedelmi érdekeinek védelmét, mivel kedvezőtlen helyzetbe hozhatná a munkaerőpiacon. A Bizottság azonban mérlegelte a részleges hozzáférés biztosításának lehetőségét.

A Bizottság többször is kijelentette, hogy a panaszos szakértője nem látta el a felülvizsgált feladatmeghatározásban szereplő új feladatokat. Amennyiben a dokumentumok ezt a helyzetet tükrözik, tartalmuk nyilvánosságra hozható. A panaszos szakértőjére vonatkozó állításokat tartalmazó, a fenti állításon túlmutató dokumentumok nyilvánosságra hozatala azonban egyértelműen sértené e személy jó hírnevét.

A Bizottság továbbá úgy ítélte meg, hogy az uniós társigazgató kilétének felfedése sértené integritásának védelmét, mivel neve a szerződéses kötelezettségek nem megfelelő teljesítésére vonatkozó állításokkal összefüggésben jelent meg. Ezenkívül az 1., 2. és 6. sz. dokumentumot illetően a Bizottság úgy ítélte meg, hogy azon személyek neve, akik pusztán mások nevében végzik a dokumentumok továbbítását, veszélyezteti jó hírnevüket.

3.6 A fenti okok miatt az Európai Bizottság úgy ítélte meg, hogy nem fedheti fel a következő személyek személyazonosságát: a) a szakértő; (2) az EU társigazgatója; (3) a társigazgató munkáltatójának irodájában lévő kapcsolattartó személy; és 4. a vállalkozó nevében a szakértővel levelező személy.

Ennek alapján a Bizottság a következő álláspontot képviselte:

(1) Az 1., 2., 3., 6., 9., 10., 11., 12. és 13. sz. dokumentumok tartalma törölt változatban is közzétehető, amelyből egyes személyek nevét törölték.

(2) A 4., 5., 7. és 8. sz. dokumentum olyan részeket tartalmazott, amelyek nem kapcsolódtak a panaszos hozzáférés iránti kérelméhez. Ezeket az üzeneteket kihagyták a dokumentumokból. A fennmaradó részek tartalmát egy törölt változatban lehetett közzétenni, amelyből néhány személy nevét törölték.

(3) A 3., 4. és 5. sz. dokumentumokban a szerződő társaság nevét üzleti érdekeinek védelme érdekében kitakarták, mivel ezt a társaságot egy adminisztratív problémával kapcsolatban említették. Ezenkívül ugyanezen okból a panaszosnak és egy másik vállalatnak folyósított előlegek összegét is kitakarták.

(4) A 14., 15. és 16. sz. dokumentumokhoz való hozzáférést meg kellett tagadni, mivel azok hozzáférhetővé tétele sértené egy azonosított személy védelmét, valamint kereskedelmi érdekeit. Mivel ezek a levelek nem tartalmaztak más elemet, mint egy azonosítható személyre vonatkozó állításokat, részleges hozzáférést nem lehetett biztosítani.

A Bizottság mellékelte azoknak a dokumentumoknak a szerkesztett változatait, amelyekhez részleges hozzáférést biztosított.

3.7 Észrevételeiben a panaszos rámutatott, hogy üdvözli az Európai Bizottság által tett engedményeket, de hangsúlyozza, hogy azok nem mentek elég messzire. A panaszos rámutatott, hogy nem kifogásolták sem a társigazgató munkáltatójának irodájában dolgozó kapcsolattartó személy, sem a vállalkozó nevében a szakértővel levelező személy nevének kitakarását, sem a szerződés részleteinek kitakarását.

A panaszos azonban arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem látható, hogy az uniós társigazgató nevének nyilvánosságra hozatala hogyan veszélyeztethetné az uniós társigazgató feddhetetlenségét. A panaszos véleménye szerint nem volt indokolt W. nevének törlése sem.

Ami a 14–16. sz. dokumentumokat illeti, a panaszos előadta, hogy a Bizottság azzal érvelt, hogy a szakértőre vonatkozó állításokat tartalmazó dokumentumok nyilvánosságra hozatala, amely túlmutat azon az állításon, hogy a szakértő nem látta el az új feladatmeghatározásból eredő feladatokat, egyértelműen kárt okozna e személynek. A panaszos ezt meglepőnek tartotta. Hangsúlyozta, hogy a hozzáférés iránti kérelme kizárólag arra irányult, hogy hozzáférjen azokhoz a dokumentumokhoz, amelyeken a szerződés megszüntetéséről szóló határozat alapult. Ebben az összefüggésben a Bizottság hivatkozott az 1–16. sz. dokumentumokra mint releváns dokumentumokra. A panaszos véleménye szerint az a tény, hogy a Bizottság most további állításokra hivatkozott W. úrral szemben, arra utalt, hogy a Bizottság a szerződést (is) a Bizottság által akkor küldött levélben foglaltaktól eltérő okokból szüntette meg. A vonatkozó dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadásának nem volt alapja. Az ombudsmannak ezért meg kell próbálnia elérni, hogy a Bizottság biztosítson hozzáférést a 14–16. sz. dokumentumokhoz.

3.8 Az ombudsman megjegyzi, hogy az Európai Bizottság felülvizsgálta a panaszos dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmét, és így eleget tett ajánlástervezetének. Ezért még meg kell vizsgálni, hogy a Bizottság által ebben az összefüggésben hozott intézkedések kielégítőek-e.

3.9 Az 1049/2001/EK rendeletből következik, hogy a dokumentumokhoz való hozzáférést meg kell adni, kivéve, ha bizonyítható, hogy a rendeletben meghatározott kivételek valamelyike alkalmazandó. A helyes közigazgatási gyakorlat tehát megköveteli, hogy az ilyen kivételre hivatkozni kívánó közigazgatási szerv észszerű magyarázatot nyújtson be annak bizonyítására, hogy ez a kivétel valóban alkalmazandó.

3.10 Az ombudsman megjegyzi, hogy részletes véleményében az Európai Bizottság részletes magyarázatokat nyújtott be azon álláspontjának alátámasztására, hogy a vonatkozó dokumentumok teljes körű hozzáférhetővé tétele aláásná a panaszos szakértője feddhetetlenségének és kereskedelmi érdekeinek védelmét, és ezért ellentétes lenne az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjával és 4. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdésével. A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy csak részleges hozzáférést lehet biztosítani, és rendelkezésre bocsátotta a törölt változatok másolatait, amelyekhez véleménye szerint hozzáférést lehetett biztosítani. A Bizottság részletes véleményével kapcsolatos észrevételeiben a panaszos rámutatott, hogy nem ellenzi sem a társigazgató munkáltatójának irodájában dolgozó kapcsolattartó személy, sem a vállalkozó nevében a szakértővel levelező személy nevének törlését, sem a szerződés részleteinek törlését. Erre tekintettel az ombudsman úgy véli, hogy vizsgálatának annak értékelésére kell korlátozódnia, hogy a Bizottság megfelelően járt-e el (1) W. úr, a panaszos szakértője nevének törlésekor, (2) az európai társigazgató nevének törlésekor és (3) a 14-16. sz. dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadásakor.

3.11 Ami az első kérdést illeti, az ombudsman megjegyzi, hogy azon álláspontjának alátámasztása érdekében, miszerint nem volt ok a szakértő nevének elhagyására, a panaszos arra a tényre támaszkodott, hogy a vonatkozó dokumentumok tisztán ténybeli kérdéseket írtak le, vagyis arra a tényre, hogy a jelen ügyben bizonyos szolgáltatásokat nem nyújtottak. A panaszos véleménye szerint a Bizottság ennek alapján nem tudott választ adni arra a kérdésre, hogy a mulasztást a panaszos vagy a panaszos szakértője okozta-e. Az ombudsman egyetért azzal, hogy a vonatkozó dokumentumok tartalma nem ad választ erre a kérdésre. Figyelembe kell azonban venni azt a tényt, hogy ezek a dokumentumok egyértelművé teszik, hogy a panaszos szakértője - bármilyen okból is - nem teljesítette a felülvizsgált feladatmeghatározásban meghatározott kötelezettségeit. Az ombudsman ezért úgy véli, hogy a Bizottság azon álláspontja, miszerint e dokumentumok teljes körű közzététele aláásná a panaszos szakértője feddhetetlenségének és kereskedelmi érdekeinek védelmét, nem tűnik ésszerűtlennek. Figyelembe kell venni továbbá azt a tényt, hogy – amint azt a Bizottság helyesen megjegyezte – az 1049/2001/EK rendelet alapján a kérelmező rendelkezésére bocsátott dokumentumot ezt követően minden más kérelmező rendelkezésére kell bocsátani. Ilyen körülmények között az Ombudsman azon a véleményen van, hogy a Bizottság helyesen járt el, amikor úgy döntött, hogy csak részleges hozzáférést biztosít, azaz nyilvánosságra hozta a vonatkozó dokumentumokat, miközben kitakarta a panaszos szakértőjének nevét.

3.12 A teljesség kedvéért az ombudsman hasznosnak tartja hozzátenni, hogy a fenti értékelés arra összpontosít, hogy a Bizottság hogyan kezelte a panaszos 1049/2001/EK rendeleten alapuló hozzáférési kérelmét. A Bizottság részletes véleményével kapcsolatos észrevételeiben a panaszos hivatkozott egy közte és szakértője között folyamatban lévő perre, amely a jelek szerint még mindig folyamatban van a német munkaügyi bíróságok előtt. Ebben az összefüggésben meg kell jegyezni, hogy a panaszra vonatkozó eredeti véleményében a Bizottság kijelentette, hogy a vonatkozó dokumentumokat bírósági végzést követően az igazságügyi hatóság rendelkezésére lehet bocsátani.

3.13 A fent említett kérdések közül a másodikat illetően az ombudsman megjegyzi, hogy az Európai Bizottság azzal a megfontolással indokolta az uniós társigazgató nevének törlésére vonatkozó döntését, hogy e személy személyazonosságának felfedése sértené feddhetetlenségének védelmét, mivel neve a szerződéses kötelezettségek nem megfelelő teljesítésére vonatkozó állításokkal összefüggésben jelent meg. Egyértelmű azonban, hogy ezek az állítások a panaszos szakértőjére vagy magára a panaszosra vonatkoztak, az uniós társigazgatóra azonban nem. Továbbá, amint azt a panaszos helyesen megjegyezte, a Bizottság egyértelműen helyesnek tartja az e személy által tett vagy továbbított állításokat. Ilyen körülmények között az ombudsman nem érti, hogy e személy feddhetetlenségének az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti védelme miként jogosíthatná fel a Bizottságot arra, hogy törölje az uniós társigazgató nevét az érintett dokumentumokból.

Ezenkívül figyelembe kell venni, hogy a Bizottság az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja és 4. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdése alapján kizárólag a panaszos szakértője tekintetében indokolta a hozzáférés megtagadásáról szóló, 2004. április 26-i határozatát. A Bizottság azon érvének elfogadása tehát, amely szerint az uniós társigazgató érdekeinek védelmét is figyelembe kell venni, lehetővé tenné a Bizottság számára, hogy olyan indokra támaszkodjon, amelyet az eredeti határozatban nem hoztak fel. Az ombudsman úgy véli, hogy ez nem lenne elfogadható.

3.14 A fent említett kérdések közül a harmadikat illetően először is meg kell jegyezni, hogy az ombudsman kiegészítő információkérésére adott válaszában az Európai Bizottság felsorolta azokat a dokumentumokat, amelyek azon dokumentumok harmadik kategóriájába tartoztak, amelyekhez megtagadták a hozzáférést. Ez a lista a 14–16. sz. dokumentumokat tartalmazza. Ilyen körülmények között az ombudsman úgy véli, hogy a Bizottság nem érvelhet azzal, hogy a hozzáférés iránti kérelem nem terjed ki ezekre a dokumentumokra. Az ombudsman úgy véli, hogy a Bizottság által e dokumentumokkal kapcsolatban a részletes véleményében ténylegesen elfogadott álláspont nem teljesen egyértelmű. A Bizottság részletes véleményével kapcsolatos észrevételeiben a panaszos láthatólag azt feltételezte, hogy a Bizottság megtagadta a hozzáférést ezekhez a dokumentumokhoz azon az alapon, hogy azok (a Bizottság szerint) a panaszos szakértőjével szembeni olyan állításokat tartalmaztak, amelyek túlmutattak a Bizottság által ismételten tett állításokon (nevezetesen azon, hogy nem teljesítette a felülvizsgált feladatmeghatározásban szereplő új feladatokat). Az ombudsman úgy véli, hogy a részletes vélemény ezen értelmezése ésszerűnek tűnik.

Ami a Bizottság álláspontjának lényegét illeti, igaz, hogy ajánlástervezetében az ombudsman rámutatott arra, hogy a Bizottság a véleményében nyilvánosan hozzáférhető dokumentumnak minősítette azt az érvét, amely szerint W. úr nem tett eleget kötelezettségeinek. Az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy ezért nehéz belátni, hogy a vonatkozó dokumentumok hozzáférhetővé tétele milyen további károkat okozhat W. magánélethez és feddhetetlenséghez való jogának vagy kereskedelmi érdekeinek. Ez az érvelés nyilvánvalóan nem lenne alkalmazható a W.-vel szemben felhozott olyan további vádak esetében, amelyeket esetleg még nem hoztak nyilvánosságra. Figyelembe kell azonban venni azt a tényt, hogy az ombudsman ajánlástervezetében azt is megállapította, hogy még ha feltételezzük is, hogy W. magánéletét, feddhetetlenségét vagy kereskedelmi érdekeit érintheti a dokumentumok hozzáférhetővé tétele, a Bizottság nem vette kellően figyelembe a részleges hozzáférés biztosításának lehetőségét, például azáltal, hogy hozzáférést biztosított a dokumentumok azon változataihoz, amelyekben W. nevét kitakarták. Az ombudsman úgy véli, hogy ez az érv továbbra is érvényes, és arra a helyzetre is alkalmazandó, amelyet a Bizottság a részletes véleményének kidolgozásakor szem előtt tartott. Ezért nehezen érthető, hogy a Bizottság miért nem biztosíthat részleges hozzáférést a 14–16. sz. dokumentumokhoz ugyanúgy, mint ahogyan az összes többi dokumentumhoz biztosított hozzáférést, vagyis miután W. nevét kitakarta.

3.15 Ilyen körülmények között, és elismerve, hogy az Európai Bizottság részletes véleményében hosszú utat tett meg aggályainak eloszlatása felé, az ombudsman továbbra is úgy véli, hogy az Európai Bizottság nem adott ésszerű magyarázatot a vonatkozó dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadására az uniós társigazgató neve és a 14-16. sz. dokumentumok tekintetében. Ez hivatali visszásságnak minősül.

4 Következtetések

4.1 Az ombudsman e panasszal kapcsolatos vizsgálatai alapján a következő kritikai észrevételt kell tenni:

Az 1049/2001/EK rendeletből következik, hogy a dokumentumokhoz való hozzáférést meg kell adni, kivéve, ha bizonyítható, hogy a rendeletben meghatározott kivételek valamelyike alkalmazandó. A helyes közigazgatási gyakorlat tehát megköveteli, hogy az ilyen kivételre hivatkozni kívánó közigazgatási szerv észszerű magyarázatot nyújtson be annak bizonyítására, hogy ez a kivétel valóban alkalmazandó. A jelen ügyben a Bizottság nem szolgált észszerű magyarázattal arra vonatkozóan, hogy miért tagadta meg a releváns dokumentumokhoz való hozzáférést az uniós társigazgató nevét és a 14–16. sz. dokumentumokat illetően. Ez hivatali visszásságnak minősül.

4.2 Az Európai Bizottság részletes véleményével kapcsolatos észrevételeiben a panaszos azt javasolta, hogy az ombudsman próbálja meg elérni, hogy az Európai Bizottság biztosítson hozzáférést a 14-16. sz. dokumentumokhoz. Meg kell azonban jegyezni, hogy az ombudsman a jelen ügyben már tett ajánlástervezetet. Megjegyzendő, hogy az európai ombudsman alapokmánya 3. cikkének (7) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az ajánlástervezet elkészítését és az érintett intézmény vagy szerv részletes véleményének kézhezvételét követően az ombudsman jelentést küld az Európai Parlamentnek és az érintett intézménynek vagy szervnek. Egyértelmű tehát, hogy az ombudsmannak nincs lehetősége további ajánlástervezetet kiadni, ha úgy ítéli meg, hogy az általa tett ajánlástervezetet nem hajtották végre megfelelően.

4.3 Az ombudsman 1998-as éves jelentésében rámutatott arra, hogy munkája szempontjából felbecsülhetetlen értékű az a lehetőség, hogy különjelentést nyújthat be az Európai Parlamentnek. Hozzátette, hogy a különjelentéseket ezért nem szabad túl gyakran benyújtani, hanem csak olyan különösen fontos kérdésekkel kapcsolatban, ahol a Parlament lépéseket tehetett az ombudsman támogatása érdekében (8). Az 1998-ra vonatkozó éves jelentést benyújtották az Európai Parlamentnek, és azt az Európai Parlament jóváhagyta.

4.4 Az ombudsman megjegyzi, hogy a jelen ügy egy konkrét szerződéssel kapcsolatos dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelem Bizottság általi kezelésére vonatkozik. Megjegyzi továbbá, hogy nem egyértelmű, hogy a Parlament milyen lépéseket tehetne annak érdekében, hogy segítséget nyújtson az ombudsmannak és a panaszosnak a jelen ügyben. E körülményekre tekintettel az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy nem helyénvaló külön jelentést benyújtani a Parlamentnek.

4.5 Az ombudsman ezért e határozat egy példányát megküldi a Bizottságnak, és egy rövid összefoglalót csatol a Parlamentnek benyújtandó 2005-ös éves jelentéshez. Az ombudsman ezért lezárja az ügyet.

Tisztelettel:

 

P. Nikiforos DIAMANDOUROS

---

(1) Elérhető az ombudsman honlapján (http://www.ombudsman.europa.eu).

(2) HL 2001. L 145., 43. o.

(3) A Bizottság benyújtotta e dokumentumok jegyzékét.

(4) HL 2001. L 8., 1. o.

(5) Az ajánlástervezet elérhető az ombudsman honlapján (http://www.ombudsman.europa.eu).

(6) HL 2001. L 145., 43. o.

(7) HL 2001. L 8., 1. o.

(8) Éves jelentés 1998-ról, 27–28. o.