Strasbourg, 2005. december 14.

Tisztelt F. Úr!

2004. március 16-án Ön panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz a Rasszizmus és Idegengyűlölet Európai Megfigyelőközpontja (a továbbiakban: EUMC) igazgatójának állítólagos helytelen gazdálkodása miatt.

2004. május 3-án továbbítottam a panaszt az EUKB igazgatójának. Az EUKB 2004. július 19-én nyilvánított véleményt. Az észrevételezésre való felkéréssel együtt továbbítottam Önnek, amelyet 2004. szeptember 22-én küldött meg.

Észrevételei félreértésre utaltak az ügyben, ezért úgy döntöttem, hogy 2004. október 11-én az EUKB-nak címzett levélben további vizsgálatokat folytatok le. Az EUKB 2004. november 10-én megküldte a további kérdéseimre adott válaszát, amelyet továbbítottam Önnek. 2004. december 6-án kelt levelében arról tájékoztatott, hogy nincs további észrevétele.

2005. április 18-án úgy döntöttem, hogy további vizsgálatokat folytatok, és erről tájékoztattam Önt. Az EUKB 2005. június 23-án megküldte válaszát, amelyet az észrevételek megtételére való felkéréssel együtt továbbítottam Önnek. Öntől nem kaptam észrevételt.

Azért írok most, hogy tájékoztassam Önöket az elvégzett vizsgálatok eredményeiről.

Elnézést kérek a vizsgálatok elvégzésének időtartamáért.

A PANASZ

A panaszt 2004 márciusában nyújtotta be a bécsi Rasszizmus és Idegengyűlölet Európai Megfigyelőközpontja (EUMC) kutatási és adatgyűjtési osztályának vezetője.

2004. január 5-én a panaszos a következő kérelmet nyújtotta be az EUKB igazgatótanácsának elnökéhez:

„Ezúton szeretnék beszámolni arról, hogy az EUKB igazgatója több hónap óta visszatartja tőlem az alapvető információkat, megkerül engem a személyzet többi tagjával együtt, és megfélemlít. Elhiszem, hogy már nem élvezem a teljes önbizalmát. Ilyen körülmények között nem vagyok abban a helyzetben, hogy megfelelően biztosítsam egységvezetői feladataimat. Ezen okok miatt úgy döntöttem, hogy nem kérem a 2004. május 15-én lejáró szerződésem meghosszabbítását. Mindazonáltal szeretném, ha tisztáznák jelenlegi státuszomat az EUKB-ban, és tisztességes bánásmódban részesülnék, ami nem lehetséges kizárólag az igazgatóval való együttműködés során. Ezért sürgősen kérem, hogy hívja össze az EUKB fegyelmi tanácsát [...]”.

Az igazgatótanács elnöke felkérte a panaszost, hogy tisztázza állításait. A panaszos 2004. január 16-án újabb levelet küldött az igazgatótanácsnak, amelyben részletesen kifejtette állításait. Összefoglalva ezek a következők voltak:

(1) "Az EUKB igazgatója információkat tartott vissza tőlem"

a) Az igazgató anélkül írt alá bejelentési szerződést egy másik személlyel, hogy erről tájékoztatta volna a panaszost, annak ellenére, hogy a panaszost jelölték meg a bejelentésért felelős személyként.

b) Az igazgató azt az utasítást adta, hogy egy pénzösszeget utaljanak át a panaszos felelősségi körébe tartozó költségvetési sorok egyikére, anélkül azonban, hogy erről az átcsoportosításról tájékoztatták volna a panaszost.

c) Az igazgató nem vonta be a panaszost az ajánlati felhívással kapcsolatos végső megbeszélésekbe, noha őt jelölték meg a projektért felelős személyként.

d) Az EUKB igazgatója 2004. január 9-én 9 óra 21 perckor e-mailt küldött a panaszosnak, amelyben arról tájékoztatta, hogy részt vehet egy 10 órakor tartandó ülésen; napirendet nem tartalmazott. A személyzet egy másik tagja az előző napon kapta meg a napirendet.

(2) "Az EUKB megkerült engem"

a) Az igazgató találkozókat hívott össze a panaszos osztályának személyzetével anélkül, hogy meghívta volna, vagy akár tájékoztatta volna őt.

b) Az igazgató anélkül hívott össze találkozókat a panaszos egységéhez kapcsolódó szakértőkkel, hogy erről tájékoztatta volna.

c) Az igazgató anélkül adott utasításokat a panaszos osztályának tagjai számára, hogy erről tájékoztatta volna őket.

(3) "Az EUKB zaklatott engem"

a) Az igazgató cenzúrázott egy papírt, amit egy projektről készített.

b) Az igazgató nem támogatta a panaszost az általa sikeresen kezdeményezett PHARE-projektben.

c) Az igazgató több esetben elutasította a panaszos kiküldetésre irányuló kérelmét.

d) Az egyik találkozón az igazgató kézzel írt jegyzeteket adott át neki egy találkozó során, és azt mondta neki, hogy fejezze be előadását. Egy másik találkozón az igazgató azzal vádolta a panaszost, hogy nem engedte beszélni. A panaszos azonnal átadta neki a széket.

A panaszos levelének másolatát megküldte az EUKB igazgatójának, aki 2004. január 28-án levélben fordult az igazgatótanácshoz a panaszos fenti pontjaival kapcsolatban. Összefoglalva a panaszos állításaival a következőképpen foglalkozott:

A panaszos állítását illetően (1) a) a panaszost mindig tájékoztatták az érintett jelentésről, akár szóban, akár e-mailben. Az igazgató több e-mail és az ülések jegyzőkönyveinek tartalmára hivatkozik. Ami azt a tényt illeti, hogy a panaszost nevezték meg felelős személyként, az igazgató megjegyezte, hogy az általános felelősség mindig őt terheli, és hogy formális okokból a panaszost kell felelős személynek nevezni.

Az (1) bekezdés b) pontja szerinti állítást illetően a panaszost a költségvetési tisztviselő e-mailben megfelelően és időben tájékoztatta a pénzátutalásról (az igazgató csatolta az e-mail másolatát).

Ami az 1. c) állítást illeti, a panaszos a kezdetektől aktívan részt vett a projektben (ülések, megbeszélések stb.). Az igazgató egy e-mailre és az ülések jegyzőkönyveire hivatkozott, amelyek másolatát csatolta.

Az igazgató nem válaszolt a panaszosnak a 2004. január 9-i találkozóval kapcsolatos észrevételeire.

A panaszosnak a fenti második fejezet alatti pontjait illetően az igazgató utalt a fenti első fejezethez kapcsolódó pontjaira.

A harmadik fejezettel kapcsolatban az igazgató a következő észrevételeket tette:

(3) a) Az igazgató által kapott irat nem volt elegendő, ezért az igazgató átvette az iratot befejező munka egy részét.

(3) b) A panaszosnak a PHARE projekttel kapcsolatos észrevétele valótlan és tisztességtelen volt a személyzet többi olyan tagjával szemben, akik nagyon keményen dolgoztak a projekt megvalósításán. Az igazgató mellékelte az EUKB-nak az érintett PHARE-projektre vonatkozó határozatának egy példányát, amely bizonyítja, hogy több más alkalmazott is részt vett a projektben.

(3) c) Az igazgató feladata, hogy az EUKB érdekeinek fényében megvizsgálja a kiküldetési kérelmeket. Az igazgató úgy vélte, hogy inkább az EUKB érdeke, hogy a panaszos a javasolt missziók helyett az EUKB-nál dolgozzon.

(3) d) A találkozón, amelyen a panaszost felkérték, hogy előadását időben fejezze be, K. elnökölt, aki a feljegyzéseket küldte. Az igazgató egyetértett K. úrral abban, hogy ezeket a feljegyzéseket tovább lehet adni a panaszosnak, akinek előadása nem volt célirányos. A másik említett találkozón az igazgató tájékoztatta a panaszost, hogy válaszolni kíván a találkozó során feltett egyik kulcsfontosságú kérdésre. A panaszos nem követte kérését, hanem az igazgató véleményével ellentétes módon válaszolt. Az igazgató kijelentette, hogy elfogadhatatlan számára, hogy az egyik alkalmazott megtagadta a helyzet tisztázására irányuló kérését, és saját maga beszélt, és hogy ez valójában fegyelmi eljárás indoka.

Ezt további levelezés követte, amelyben a panaszos és az EUKB igazgatója részletesebb érveket terjesztett az igazgatótanács elé.

A 2004. február 2–3-án tartott ülésen az EUKB igazgatótanácsa bizottságot (a továbbiakban: vizsgálóbizottság) hozott létre a panaszos által 2004. január 5-én benyújtott panasz kivizsgálására. A bizottság két olyan kérdést vizsgált meg, amelyet a panaszos kérelme alapján azonosított: i) személyes sérelmek és ii) rossz vezetésre és hivatali visszásságra vonatkozó állítások. A bizottság megvizsgálta a panaszos és az igazgató írásbeli és szóbeli nyilatkozatait.

A vizsgálóbizottság megállapításai alapján az igazgatótanács 2004. március 5-én arra a következtetésre jutott, hogy „nem áll rendelkezésre elegendő bizonyíték ahhoz, hogy az igazgatóval szemben fegyelmi bizottságot hozzanak létre a felmerült személyes sérelmek, illetve a hivatali visszásságra és hivatali visszásságra vonatkozó állítások miatt [...] Az igazgató minden vádra válaszolt, és minden állítást megalapozott magyarázattal cáfolt. Nem lehet hivatali visszásságot megállapítani. A Testület azonban megjegyezte, hogy "ha a [panaszos] által felvetett személyes sérelmek nem indokolják a fegyelmi tanács általi vizsgálatot, a felülvizsgálat elismeri, hogy kumulatív jellegük rendkívül feszült munkakörnyezetet jelez az igazgató és [a panaszos] között."

A nem megfelelő irányításra és hivatali visszásságra vonatkozó állítások tekintetében a Testület arra a következtetésre jutott, hogy ezek az állítások nem indokolják fegyelmi tanács összehívását az EUKB igazgatója ellen. Ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy „[...] az igazgató egyes magyarázatai, valamint a felhozott vádak jellege néhány nem megfelelő irányítási gyakorlatra utal. Egyértelmű, hogy az irányítási eljárásokat javítani lehetne az átláthatóság, valamint a személyzet részvételének és bevonásának fokozásával. Úgy tűnik továbbá, hogy bizonyos mértékben hiányoznak a hosszabb távú stratégiai tervezési, kockázat- és hatásvizsgálati eljárások.” Az igazgatótanács sürgette az EUKB igazgatóját, hogy folyamatosan vizsgálja felül és finomítsa a szervezeti irányítási eljárásokat.

A Testület azt is megjegyezte, hogy nem volt olyan hatékony és elismert panasztételi eljárás, amely egyértelmű lett volna a személyzet tagjai számára.

Az ombudsmanhoz benyújtott panaszában a panaszos a következő állításokat és állításokat tette:

A panaszos azt állította, hogy az EUKB igazgatója zaklatta őt, megkerülte őt más alkalmazottak javára, és nem biztosított számára elegendő információt ahhoz, hogy betölthesse egységvezetői szerepét.

A panaszos azt kérte, hogy hívjanak össze egy fegyelmi tanácsot, hogy megvitassák az EUKB igazgatójával szembeni panaszait.

Állításával kapcsolatban a panaszos megjegyezte, hogy a fegyelmi eljárás iránti kérelmét kivizsgáló vizsgálóbizottság nem tette lehetővé számára, hogy észrevételeket tegyen az igazgató végleges nyilatkozatával kapcsolatban, és hogy összeférhetetlenség állt fenn abban a tekintetben, hogy a vizsgálóbizottság egyik tagja a panaszos kérelmét követően kérelmezte a panaszosnak az EUKB-ban betöltött álláshelyét.

Tekintettel az igazgatótanács azon megállapítására, hogy nem volt a személyzet tagjai számára egyértelmű, hatékony és elismert panasztételi eljárás, az ombudsman úgy határozott, hogy az európai ombudsman alapokmányának 2.8. cikke alapján nem indokolt elutasítani a panaszt (1).

A VIZSGÁLAT

Az EUKB véleménye

A panaszt véleményezésre megküldték az EUKB-nak. Véleményében az EUKB kijelentette, hogy a panaszos állításait megalapozatlannak és félreértéseken vagy félreértelmezéseken alapulónak tartja. Az EUKB véleménye tartalmazta az igazgatótanács elnökének levelét, akitől az EUKB igazgatója nyilatkozatot kért a jelen panasszal kapcsolatban. Ebben a levélben az elnök áttekintést adott arról, hogy a vizsgálóbizottság hogyan folytatta le a panaszos panaszainak és állításainak vizsgálatát 2004. január 5-i kérelmében, hangsúlyozva különösen azt, hogy mindkét fél lehetőséget kapott álláspontjának kifejtésére és a másik fél álláspontjának megismerésére.

Véleményében az EUKB megjegyezte továbbá, hogy a panaszos közvetlenül az ombudsmanhoz nyújtott be panaszt, anélkül, hogy élt volna a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése szerinti jogorvoslati jogával. Az EUKB kijelentette, hogy ez az eljárás az EUKB-ra is vonatkozik.

Az EUKB azt is megjegyezte, hogy a panaszos munkaszerződése 2004. május 15-én lejárt.

A panaszos észrevételei

Az EUKB véleményét észrevételezésre megküldték a panaszosnak.

Észrevételeiben a panaszos azt állította, hogy az igazgatótanácshoz intézett 2004. január 5-i kérelme saját maga, nem pedig az EUKB igazgatója elleni fegyelmi eljárás iránti kérelem volt. A panaszos kifejtette, hogy ezt az osztrák köztisztviselők hagyományainak fényében kell szemlélni, akik esetenként fegyelmi eljárást kérnek maguk ellen, amikor ügyüket el kívánják bírálni. A panaszos jelezte, hogy nem véli úgy, hogy belsőleg igénybe vehetett volna bármely más jogorvoslati eljárást. A panaszos fenntartotta állításait is, és megismételte azon észrevételét, hogy a fegyelmi eljárás iránti kérelmének értékelése során összeférhetetlenség állt fenn, mivel a testület vizsgálóbizottságának egyik tagja jelentkezett a tisztségére.

További vizsgálatok

Az EUKB véleményének és a panaszos észrevételeinek gondos mérlegelését követően úgy tűnt, hogy további vizsgálatokra van szükség a panaszos által 2004. január 5-én kért eljárással kapcsolatos félreértések tekintetében. Az ombudsman ezért írásban kérte az EUKB-t, hogy nyilvánítson véleményt az üggyel kapcsolatban.

Az EUKB válasza

Válaszában az EUKB kijelentette, hogy a panaszos 2004. január 5-i fegyelmi eljárás iránti kérelmét csak az EUKB igazgatójával szembeni fegyelmi eljárásként lehetett volna értelmezni, nem pedig magával a panaszossal szemben. Azt is megjegyezte, hogy nehéz megérteni, hogy a panaszos miért várt ilyen sokáig azzal, hogy felfedje ezt az állítólagos félreértést.

Az EUKB csatolta továbbá az „EUKB humánerőforrás-politikája” című, 2004. októberi dokumentum másolatát. A dokumentum az alábbi kérdések részletes összefoglalását tartalmazta: Belső szervezet, toborzás, karrierfejlesztés, szakmai élet, belső kommunikáció és jövőbeli kilátások. A Jövőbeni kilátások kategória a Team-Building and consistent approach (Csapatépítés és következetes megközelítés) alkategóriát tartalmazta, amely a következőképpen került kifejtésre: „Az EUKB azt tervezi, hogy 2004 végén vezetői csapatképzést szervez a magas szintű vezetői normák elérése, a csapatépítés támogatása, az EUKB-n belüli és kívüli egyértelműség és következetesség, valamint valamennyi vezetői szinten egy humánerőforrás-politika követése érdekében. A vonatkozó ajánlati felhívást már közzétették és értékelték.”

A panaszos észrevételei

Az EUKB észrevételeit megküldték a panaszosnak, akitől az ombudsman nem kapott észrevételeket.

További kérdések

Az ombudsman ezt követően úgy határozott, hogy további vizsgálatokra van szükség, és 2005. április 18-án felkérte az EUKB-t, hogy válaszoljon az alábbiakra:

(1) A panaszból és az észrevételekből úgy tűnt, hogy a panaszos úgy véli, hogy a) nem tehetett észrevételeket az EUKB igazgatójának végleges nyilatkozatával kapcsolatban, és b) összeférhetetlenség állt fenn azzal kapcsolatban, hogy az ügyét vizsgáló vizsgáló bizottság egyik tagja jelentkezett az EUKB-nál betöltött tisztségére. Az ombudsman úgy határozott, hogy ezeket a kérdéseket külön állításként kell kezelni ebben a vizsgálatban, ezért felkérték az EUKB-t, hogy nyújtson be véleményt az ügy e szempontjairól.

(2) 2004. március 5-i következtetéseiben az EUKB igazgatótanácsa a következő észrevételeket tette: „Egyértelmű, hogy az irányítási eljárásokat javítani lehetne az átláthatóság, valamint a személyzet részvételének és bevonásának fokozásával. Úgy tűnik továbbá, hogy bizonyos mértékben hiányoznak a hosszabb távú stratégiai tervezési, kockázat- és hatásvizsgálati eljárások.” Az EUKB e vizsgálatban megfogalmazott véleményeiből nem derült ki egyértelműen, hogy a) az EUKB elfogadta-e ezeket az észrevételeket, és ha igen, hozott-e korrekciós intézkedéseket e tekintetben. Mivel ez a kérdés releváns lehet a panaszos állításainak értékelése szempontjából, felkérték az EUKB-t, hogy ebben az ügyben is szolgáltasson információkat.

Az EUKB válasza

2005. június 23-án az EUKB a következő észrevételeket küldte meg az ombudsmannak:

Azzal az állítással kapcsolatban, hogy a panaszos nem tehette meg észrevételeit az EUKB igazgatójának végleges nyilatkozatával kapcsolatban, az EUKB megismételte, hogy a panaszos 2004. január 5-i panaszát úgy értelmezték, hogy az az EUKB igazgatójával (és nem magával a panaszossal) szembeni fegyelmi eljárás megindítására vonatkozó igényt tartalmazta. Mivel a fegyelmi eljárások veszélyeztethetik egy személy feddhetetlenségét és társadalmi helyzetét, az ilyen eljárásokra titoktartási kötelezettség vonatkozik. A személyzeti szabályzat akkoriban hatályos II. mellékletének 6. cikke kifejezetten előírta ezt a titoktartási kötelezettséget.

Az EUKB igazgatójához intézett 2004. június 15-i levelében az EUKB igazgatótanácsának elnöke részletesen kifejtette, hogy az igazgatótanács hogyan tájékoztatta magát az ügyről. Összefoglalva, az elnök biztosítja, hogy a két fél a folyamat valamennyi szakaszában hozzáférjen egymás követeléseihez és észrevételeihez.

Így, még ha a panaszos nem is férne hozzá a fegyelmi eljárás valamennyi dokumentumához, ez a fegyelmi eljárások esetében a bizalmasság elvének hatálya alá tartozna.

Ami azt az állítást illeti, hogy összeférhetetlenség állt fenn, mivel az ügyét vizsgáló csoport egyik tagja a panaszos kérelmét követően jelentkezett az EUKB-ba, az EUKB megerősítette, hogy az érintett tisztviselő, S. tagja volt a panaszos 2004. január 5-i panaszát vizsgáló bizottságnak. Márpedig, amint azt maga a panaszos is írta 2004. szeptember 22‐i levelében, S. nem vett részt a tényfeltáró misszióban.

A Kutatási és Hálózati Osztály vezetőjének beosztására vonatkozó későbbi felvételi eljárás során a kiválasztási bizottság, amely egy külső tagot is magában foglalt, 2004. május 3‐án azt javasolta, hogy S.‐től eltérő személyt vegyenek fel. Ez utóbbi nem kapott elegendő pontot a tartaléklistára való felvételhez, és ezért nem ajánlották fel neki az álláshelyet. Így egyáltalán nem részesült a jelen ügyben szóban forgó fegyelmi eljárás eredményéből.

Ezenkívül a panaszos maga is úgy döntött, hogy nem kéri személyzeti szerződésének meghosszabbítását, mielőtt kérte volna a fegyelmi tanács összehívását. Így S.-nek nem volt szerepe a panaszos azon döntésében, hogy nem kéri személyzeti szerződésének meghosszabbítását.

Az EUKB igazgatótanácsának 2004. március 5-i következtetéseivel kapcsolatban az EUKB kijelentette, hogy nem fogadta el ezeket a következtetéseket. Az EUKB azonban megállapította, hogy a Testületnek több információra van szüksége a meglévő irányítási eljárásokról, amelyek célja az átláthatóság, a személyzet bevonása, a stratégiai tervezés, valamint a kockázat- és hatásvizsgálat fokozása. Az igazgatósággal tartott következő ülésen az EUKB igazgatója előadást tartott az EUKB belső irányítási szempontjairól annak érdekében, hogy eleget tegyen az igazgatóság jobb tájékoztatása iránti igénynek.

Az EUKB folyamatosan javította belső szervezetét és humánerőforrás-politikáját. Nagy erőfeszítéseket tett szervezeti felépítésének javítására, például vezetői csapatképzésre, 24 belsőkontroll-standard végrehajtására, belső ellenőrzési kapacitás felvételére és kulcsfontosságú eljárások kidolgozására.

A panaszos észrevételei

Az EUKB válaszát megküldték a panaszosnak, akitől az ombudsman nem kapott észrevételeket.

A HATÁROZAT

1 Bevezető megjegyzések

1.1 A panaszt a Rasszizmus és Idegengyűlölet Európai Megfigyelőközpontjának (EUMC) egyik osztályvezetője nyújtotta be. 2004. január 5-én a panaszos felkérte az EUKB igazgatótanácsának elnökét, hogy hívjon össze egy fegyelmi tanácsot, hogy lehetőséget biztosítson számára ügyének megvitatására. Az EUKB igazgatótanácsa bizottságot (a továbbiakban: vizsgálóbizottság) hozott létre annak megvizsgálására, hogy helyénvaló lenne-e egy fegyelmi tanács létrehozása. 2004. március 5-én az EUKB igazgatótanácsának elnöke tájékoztatta a panaszost, hogy az ügy vizsgálóbizottság általi vizsgálatát követően az igazgatótanács úgy határozott, hogy elutasítja a panaszos kérelmét. Következtetéseiben a Testület megállapította, hogy az állítások három kategóriáját azonosították, nevezetesen az „információk visszatartását”, a „megkerülést” és a „megfélemlítést”, és hogy az állítások e kategóriáinak mindegyike számos állítást tartalmazott. A Testület szerint „minden követelés viszonylag kisebb incidensekre vonatkozik, amelyek általában a legtöbb közigazgatási rendszeren belül fordulnak elő, anélkül, hogy feltétlenül sérelmeknek tekintenék őket”. „Különösen az interjúk során vált világossá, hogy számos incidens, amely [a panaszos] állításához vezetett, félreértéseken alapult, akár a kommunikációval, akár a szerepek és felelősségek eltérő megértésével kapcsolatban”. „A követelések tárgyát képező fennmaradó eseményeket az igazgató kimerítően elmagyarázta annak érdekében, hogy ne legyen szükség további vizsgálatra.” „Bár [a panaszos] által felvetett személyes sérelmek nem indokolják a fegyelmi tanács általi vizsgálatot, a felülvizsgálat elismeri, hogy kumulatív jellegük rendkívül feszült munkakörnyezetet jelez [az EUKB] igazgatója és [a panaszos] között.” A Testület megjegyezte továbbá, hogy a panaszos állításainak vizsgálata néhány alkalmatlan irányítási gyakorlatot tárt fel, és ennek megfelelően sürgette az igazgatót, hogy javítsa az irányítási gyakorlatokat. A Testület azt is megjegyezte, hogy nem volt olyan hatékony és elismert panasztételi eljárás, amely egyértelmű lett volna a személyzet tagjai számára.

1.2 Az ombudsmanhoz benyújtott panaszában a panaszos azt állította, hogy az EUKB igazgatója zaklatta őt, megkerülte őt a többi alkalmazott javára, és nem nyújtott számára elegendő információt ahhoz, hogy betölthesse osztályvezetői szerepét. Azt kérte, hogy hívjanak össze egy fegyelmi tanácsot, hogy megvitassák az EUKB igazgatójával szembeni panaszait.

1.3 Véleményében az EUKB elutasította a panaszos állításait, azt állítva, hogy azok félreértéseken és/vagy félreértelmezéseken alapultak. Az EUKB megjegyezte továbbá, hogy a panaszos közvetlenül az ombudsmanhoz nyújtott be panaszt, anélkül, hogy élt volna a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése szerinti jogorvoslati jogával.

1.4 Észrevételeiben a panaszos fenntartotta állításait. Kijelentette továbbá, hogy az általa kért fegyelmi eljárás a saját maga, nem pedig az EUKB igazgatója elleni fegyelmi eljárás volt. A panaszos kifejtette, hogy ezt az osztrák köztisztviselők hagyományainak fényében kell szemlélni, akik esetenként fegyelmi eljárást kérnek maguk ellen, amikor ügyüket el kívánják bírálni. A panaszos jelezte, hogy nem véli úgy, hogy belsőleg igénybe vehetett volna bármely más jogorvoslati eljárást. Az ombudsman ezért e kérdés tisztázása érdekében további vizsgálatokat végzett. Válaszában az EUKB kijelentette, hogy a panaszos fegyelmi eljárás iránti kérelmét csak az EUKB igazgatójával szembeni fegyelmi eljárás iránti kérelemként értelmezhette volna. A panaszos nem tett további észrevételeket az ügy tisztázása érdekében.

1.5 A felek által a jelen ügyben előadottak alapján két kérdéssel kell foglalkozni ebben a bevezető megjegyzésben. Az első az ombudsman azon döntésére vonatkozik, hogy a jelen panasz elfogadható. A második a panaszos 2004. január 5-én az igazgatótanácshoz intézett kérelmének jellegével kapcsolatos.

1.6 Az Ombudsman felhívja a figyelmet arra, hogy a Rasszizmus és Idegengyűlölet Európai Megfigyelőközpontjának létrehozásáról szóló tanácsi rendelet (2) 11. cikke úgy rendelkezik, hogy a Megfigyelőközpont személyzetére "az Európai Közösségek tisztviselőire és egyéb alkalmazottaira vonatkozó rendeletek és szabályok vonatkoznak". Az ombudsman ezért úgy értelmezi az EUKB-nak a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdésére való hivatkozását, hogy az EUKB az Európai Közösségek tisztviselőire és egyéb alkalmazottaira vonatkozó szabályzat 46. cikkét alkalmazza, amely előírja, hogy a személyzeti szabályzat fellebbezésekre vonatkozó VII. címe analógia útján alkalmazandó. Ami azt a határozatot illeti, hogy az itt érintett panasz elfogadható, az ombudsman rámutat, hogy a panaszosnak 2004. március 5-én küldött (fent említett) közlemény, amelyet a panaszhoz csatoltak, tartalmazta az EUKB igazgatótanácsának nyilatkozatát, amely szerint „nem volt olyan hatékony és elismert panasztételi eljárás, amely egyértelmű lett volna [az EUKB] személyzete számára”. Az ombudsman ezen az alapon döntött úgy, hogy nem helyénvaló a panaszt az európai ombudsman alapokmányának 2.8. cikke alapján elutasítani (3). A fentiek fényében az ombudsman nem találja indokoltnak a panasz elfogadhatóságára vonatkozó határozatának megváltoztatását.

1.7 Ami a panaszos fegyelmi eljárás iránti kérelmének jellegét illeti, az ombudsman megjegyzi, hogy a jelek szerint nézeteltérés van az EUKB és a panaszos között azzal kapcsolatban, hogy ez utóbbi valójában milyen fegyelmi eljárást kért az EUKB igazgatótanácsához intézett 2004. január 5-i levelében. Ez azonban csak a panaszos 2004. szeptember 22-én benyújtott észrevételeiből derült ki. Az ombudsman által e kérdés tisztázása érdekében végzett további vizsgálatok csupán azt mutatták, hogy a félreértés továbbra is fennáll, és hogy a panaszos lényegében úgy véli, hogy az igazgatótanács által a 2004. január 5-i kérelmével kapcsolatban végzett vizsgálat tárgya teljesen eltért az általa szem előtt tartott tárgytól.

1.8 Meg kell jegyezni, hogy az ombudsman a panasz kivizsgálásának megkezdésekor a panaszos 2004. január 5-i kérelmét is az EUKB igazgatójával szembeni fegyelmi eljárás iránti kérelemnek tekintette. Miután újra megvizsgálta a panaszos 2004. január 5-i kérelmét, és figyelembe véve az EUKB e kérdéssel kapcsolatos észrevételeit, az ombudsman úgy véli, hogy az EUKB ésszerű módon értelmezte a kérelmet.

1.9 Az ombudsman rámutat továbbá arra, hogy a panasz ezen értelmezése alapján azonosította a panaszos állításait, és különösen azt az állítását, hogy "fegyelmi bizottságot kell összehívni az EUKB igazgatójával szembeni sérelmeinek megvitatására". Mivel úgy tűnik, hogy a jelen kérelemben említett fegyelmi eljárás eltér attól, amelyre maga a panaszos gondolt, nem lenne helyénvaló, ha az ombudsman a jelen vizsgálat keretében felülvizsgálná ezt a kérelmet. Ami a panaszos állításait illeti, az ombudsman úgy véli, hogy azok elválaszthatók a fenti állítástól, és ezért érdemi vizsgálat tárgyát fogják képezni.

2 A megfélemlítésre, megkerülésre és az információszolgáltatás elmulasztására vonatkozó állítások

2.1 Az EUKB elutasította a panaszos azon állításait, amelyek szerint az EUKB igazgatója zaklatta őt, megkerülte őt a többi alkalmazott javára, és nem bocsátotta rendelkezésére az egységvezetői szerepének betöltéséhez szükséges információkat. A panaszos állításait az EUKB igazgatótanácsa már értékelte, amint azt a fentiekben részletesen ismertettük.

2.2 Ami a panaszos azon állítását illeti, hogy az EUKB igazgatója zaklatta őt, megkerülte őt a többi alkalmazott javára, és nem adott számára elegendő információt ahhoz, hogy betölthesse osztályvezetői szerepét, az ombudsman először is tudomásul veszi a panaszos és az EUKB igazgatója által az igazgatótanácshoz intézett 2004. január 16-i és 28-i levelek tartalmát. 2004. január 16-i levelében a panaszos részletesen kifejtette állításait.

2.3 A panaszos levelének másolatát megküldte az EUKB igazgatójának, aki 2004. január 28-án a fent említett levélben az igazgatótanácshoz intézte a panaszos észrevételeit.

2.4 A panaszossal 2004. március 5-én közölt határozatában az igazgatótanács arra a következtetésre jutott, hogy a panaszos állításai viszonylag kisebb incidensekre vonatkoztak, amelyek általában a legtöbb igazgatási rendszerben előfordulnak,"és nem feltétlenül tekintik őket sérelmeknek". Megállapította, hogy egyértelmű, hogy az állításokhoz vezető incidensek nagy része félreértéseken alapult, akár a kommunikációval, akár a szerepek és felelősségek eltérő értelmezésével kapcsolatban, és hogy a többi érintett incidenst az igazgató megfelelően megmagyarázta, hogy ne legyen szükség további vizsgálatra. E megfontolások alapján az igazgatótanács ezért úgy határozott, hogy nem indít fegyelmi eljárást az EUKB igazgatójával szemben.

2.5 Mivel a fegyelmi eljárás megindításáról az érintett közösségi intézmény vagy szerv kinevezésre jogosult hatósága dönt (4), és azt az ombudsman nem helyettesítheti, az ilyen határozat alapjául szolgáló megállapítások ombudsman általi felülvizsgálata annak értékelésére korlátozódik, hogy e megállapítások nem tartalmaztak-e nyilvánvaló értékelési hibát. Az ombudsman ennek megfelelően csak korlátozott mértékben vizsgálja felül az EUKB igazgatótanácsának megállapításait ebben az esetben.

2.6 Az ombudsman úgy véli, hogy nem kapott olyan bizonyítékot, amely alapján arra a következtetésre juthatott volna, hogy az EUKB igazgatótanácsának megállapításaival kapcsolatban nyilvánvaló értékelési hibák történtek. Az ombudsman ezért nem állapíthat meg hivatali visszásságot az ügy e vonatkozásával kapcsolatban.

3 Arra vonatkozó állítás, hogy a panaszos nem tett észrevételt

3.1 További vizsgálatai során az ombudsman felkérte az EUKB-t, hogy nyújtson be véleményt a panaszos azon állításáról, hogy nem tehetett észrevételeket az EUKB igazgatójának végleges nyilatkozatával kapcsolatban.

3.2 Véleményében az EUKB megismételte, hogy a panaszos 2004. január 5-i panaszát úgy értelmezték, hogy az tartalmazza azt az állítást, hogy fegyelmi eljárást kell indítani az EUKB igazgatójával szemben (azaz nem magával a panaszossal szemben). Mivel a fegyelmi eljárások veszélyeztethetik egy személy feddhetetlenségét és társadalmi helyzetét, az ilyen eljárásokra titoktartási kötelezettség vonatkozik. Az akkor hatályos személyzeti szabályzat II. mellékletének 6. cikke kifejezetten előírta ezt a titoktartási kötelezettséget. Az EUKB igazgatójához intézett 2004. június 15-i levelében az EUKB igazgatótanácsának elnöke részletesen kifejtette, hogyan folytatták le a panasz kivizsgálását. Összefoglalva, az elnök biztosítja, hogy a két fél a folyamat valamennyi szakaszában hozzáférjen egymás követeléseihez és észrevételeihez.

3.3 Az ombudsman nem kapott észrevételeket a panaszostól az EUKB véleményével kapcsolatban.

3.4 Az EUKB-hoz véleményezésre benyújtott állítást a panaszos azon kijelentése alapján fogalmazták meg, hogy "[...] nem volt alkalmam megtekinteni vagy észrevételezni az igazgató válaszát, amíg a [...] bizottság le nem zárta az ügyet".

3.5 Az EUKB véleményében szereplő információk szerint a panaszos 2004. január 5-i, az EUKB igazgatótanácsához benyújtott panaszára válaszul nem hívtak össze fegyelmi bizottságot. Úgy tűnik tehát, hogy az EUKB által hivatkozott titoktartási szabály nem alkalmazható a jelen ügy tényállására, amely egy fegyelmi bizottság összehívására irányuló kérelem előzetes vizsgálatára vonatkozik.

3.6 Ezenkívül az EUKB igazgatótanácsának elnöke által az EUKB igazgatójához intézett 2004. június 15-i levél tartalmazott egy beszámolót a panaszos állításának vizsgálata érdekében elfogadott eljárásról és munkamódszerekről. Az elnök kifejti, hogy „mindkét fél hozzáférést kapott egymás követeléseihez és észrevételeihez a folyamat valamennyi szakaszában, és mindkettőt felkérték, hogy nyújtsák be észrevételeiket és válaszaikat az ügyvezető testületnek. A Testület minden bizonyítékot figyelembe vett, és csak akkor hozott végleges határozatot, ha meggyőződött arról, hogy minden bizonyítékot bemutattak és figyelembe vettek.”

3.7 Az ombudsman megjegyzi, hogy az érintett intézmény mérlegelési jogkörrel rendelkezik a szóban forgó kérelem típusával kapcsolatos vizsgálat lefolytatásának módját illetően, azzal a kötelezettséggel, hogy gondosan és pártatlanul vizsgálja meg az egyedi ügy valamennyi releváns szempontját (5). Ebben az esetben ez a kötelezettség magában foglalta, amint azt maga az igazgatótanács is javasolta a fent említett, 2004. június 15-i levelében, hogy a panaszos az eljárás minden szakaszában hozzáférést kap az igazgató állításaihoz és észrevételeihez, és felkérést kap észrevételei benyújtására. E kötelezettség teljes körű tiszteletben tartása érdekében ezért a vizsgálat lezárása előtt a panaszos rendelkezésére kellett volna bocsátani az igazgató állításaira vonatkozó nyilatkozatát. Az ombudsman nem kapott olyan konkrét bizonyítékot, amely cáfolná a panaszos azon ténybeli állítását, hogy erre nem került sor.

3.8 A fentiek fényében úgy tűnik, hogy a panaszos nem kapott lehetőséget arra, hogy a vizsgálat lezárása előtt észrevételeket tegyen az igazgató állításaival kapcsolatos nyilatkozataival kapcsolatban, és ez hivatali visszásságnak minősült. Az alábbiakban egy kritikai megjegyzést teszünk.

4 Összeférhetetlenségre vonatkozó állítás

4.1 A panaszos állítása szerint összeférhetetlenség állt fenn azzal kapcsolatban, hogy a panaszát vizsgáló vizsgáló bizottság egyik tagja, S. úr az EUKB igazgatótanácsa nevében jelentkezett a panaszos EUKB-n belüli tisztségére.

4.2 Véleményében az EUKB megerősítette, hogy az érintett tisztviselő tagja volt a panaszos 2004. január 5-i panaszát vizsgáló végrehajtó bizottságnak. S. azonban nem vett részt a tényfeltáró misszióban. Az ezt követő, a Kutatási és Hálózati Osztály vezetőjének tisztségére vonatkozó felvételi eljárás során a kiválasztási bizottság, amely egy külső tagot is magában foglalt, 2004. május 3‐án azt javasolta, hogy S.‐től eltérő személyt vegyenek fel. Nem kapott elegendő pontot ahhoz, hogy jogosult legyen a tartaléklistára, és ezért nem ajánlották fel neki az álláshelyet. Így egyáltalán nem részesült a jelen ügyben szóban forgó fegyelmi eljárás eredményéből. Ezenkívül a panaszos maga is úgy döntött, hogy nem kéri személyzeti szerződésének meghosszabbítását, mielőtt kérte volna a fegyelmi tanács összehívását. Így S.-nek nem volt szerepe a panaszos azon döntésében, hogy nem kéri személyzeti szerződésének meghosszabbítását.

4.3 Az ombudsman nem kapott észrevételeket a panaszostól.

4.4 A fentiekből kitűnik, hogy az EUKB nem vitatta, hogy S. úr, aki a panaszos álláshelyére jelentkezett, tagja volt a panaszos 2004. január 5-i, az EUKB igazgatótanácsához benyújtott panaszát vizsgáló vizsgálóbizottságnak is. Az EUKB azonban lényegében azzal érvelt, hogy mivel az érintett tisztviselőnek a vizsgálóbizottságban való tagságából semmilyen konkrét előnye nem származott, nem állt fenn összeférhetetlenség.

4.5 Az ombudsman rámutat arra, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy "[m]indenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit az Unió intézményei és szervei részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék."Az ombudsman megjegyzi továbbá, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a közösségi jogrend által a közigazgatási eljárásokban biztosított jogok tiszteletben tartása magában foglalja különösen az illetékes intézmény azon kötelezettségét, hogy gondosan és részrehajlás nélkül megvizsgálja az adott ügy valamennyi lényeges szempontját (6). Az ombudsman úgy véli, hogy a megfelelő ügyintézés elvei megkövetelik, hogy a közösségi intézmények és alkalmazottak ne csak pártatlanul járjanak el, hanem pártatlanságukat is bizonyítsák, elkerülve minden olyan fellépést, amely pártatlanságuk ésszerű megkérdőjelezéséhez vezethet (7). A jelen ügyhöz hasonló esetben ez azt jelenti, hogy egy olyan személynek a vizsgálóbizottságban való részvételét, akinek pártatlansága ésszerűen megkérdőjelezhető, úgy kell tekinteni, mint amely sérti a szóban forgó közigazgatási eljárás tisztességességét, és ezáltal hivatali visszásságot valósít meg.

4.6 Az ombudsman megjegyzi, hogy végül az EUKB igazgatójának kellett volna döntenie arról, hogy S. urat választja-e ki az érintett álláshelyre. A panaszos 2004. január 5-i panaszát az igazgató elleni panaszként értelmezték. Így S. ténylegesen részt vett az olyan személlyel szembeni zaklatásra és hivatali visszásságra vonatkozó panasz vizsgálatában, akinek adott esetben mérlegelnie kell, hogy alkalmazza-e őt az akkori felvételi eljárást követően. Ilyen körülmények között az ombudsman úgy véli, hogy S. pártatlansága ésszerűen megkérdőjelezhető, következésképpen a vizsgálóbizottságban való részvétele aláássa az eljárás tisztességességét. Ez hivatali visszásságnak minősült, és az ombudsman az alábbiakban kritikai észrevételt tesz.

Következtetés

Az ombudsman e panasszal kapcsolatos vizsgálatai alapján úgy tűnik, hogy a Rasszizmus és Idegengyűlölet Európai Megfigyelőközpontja (a továbbiakban: EUMC) nem követett el hivatali visszásságot a panaszos megfélemlítésre, megkerülésre és információhiányra vonatkozó állításaival kapcsolatban.

A panaszos azon állításait illetően, amelyek szerint a) nem tehetett észrevételeket az EUKB igazgatójának végleges nyilatkozatával kapcsolatban, és b) összeférhetetlenség állt fenn azzal kapcsolatban, hogy az ügyét az EUKB igazgatótanácsa nevében vizsgáló bizottság egyik tagja jelentkezett az EUKB-nál betöltött tisztségére, a következő kritikai megjegyzéseket kell tenni:

1. A fenti 3. pontban foglalt megállapítások fényében úgy tűnik, hogy a panaszos nem kapott lehetőséget arra, hogy észrevételeket tegyen az igazgató állításaival kapcsolatos nyilatkozataival kapcsolatban az érintett vizsgálat lezárása előtt, és ez hivatali visszásságnak minősült.
2. Ami az összeférhetetlenségre vonatkozó állítást illeti, amely azzal kapcsolatos, hogy a vizsgálóbizottság egyik tagja, S. jelentkezett a panaszos álláshelyére, az ombudsman megjegyzi, hogy végül az EUKB igazgatójának kellett volna döntenie arról, hogy S. urat választják-e ki az érintett álláshelyre. A panaszos 2004. január 5-i panaszát az igazgató elleni panaszként értelmezték. Így S. ténylegesen részt vett az olyan személlyel szembeni zaklatásra és hivatali visszásságra vonatkozó panasz vizsgálatában, akinek adott esetben mérlegelnie kell, hogy alkalmazza-e őt az akkori felvételi eljárást követően. Ilyen körülmények között az ombudsman úgy véli, hogy S. pártatlansága ésszerűen megkérdőjelezhető, következésképpen a vizsgálóbizottságban való részvétele aláássa az eljárás tisztességességét. Ez hivatali visszásságnak minősült.

Erről a döntésről a Rasszizmus és Idegengyűlölet Európai Megfigyelőközpontjának igazgatója is tájékoztatást kap.

Tisztelettel:

 

P. Nikiforos DIAMANDOUROS

---

(1) „Nem nyújtható be panasz az ombudsmanhoz a közösségi intézmények és szervek, valamint azok tisztviselői és egyéb alkalmazottai közötti munkaviszonnyal kapcsolatban, kivéve, ha az érintett személy kimerítette a belső igazgatási kérelmek és panaszok benyújtásának valamennyi lehetőségét, különösen a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) és (2) bekezdésében említett eljárásokat (...)” (az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről szóló, 1994. március 9-i 94/262 európai parlamenti határozat, Hivatalos Lap 1994. L 113., 15. o.).

(2) Hivatalos Lap 1997. L 151., 1. o.

(3) „Nem nyújtható be panasz az ombudsmanhoz a közösségi intézmények és szervek, valamint azok tisztviselői és egyéb alkalmazottai közötti munkaviszonnyal kapcsolatban, kivéve, ha az érintett személy kimerítette a belső igazgatási kérelmek és panaszok benyújtásának valamennyi lehetőségét, különösen a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) és (2) bekezdésében említett eljárásokat (...)” (az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről szóló, 1994. március 9-i 94/262 európai parlamenti határozat, Hivatalos Lap 1994. L 113., 15. o.).

(4) Vö. a T-242/97. sz., Z. kontra Európai Parlament ügyben hozott ítélet (EBHT-KSZ 1999., IA-77. o.; II-401. o.) 19. pontjával.

(5) A C-269/90. sz., Technische Universität München kontra Hauptzollamt München-Mitte ügyben hozott ítélet (EBHT 1991., I-5469. o.) 14. pontja.

(6) A C-269/90. sz., Technische Universität München kontra Hauptzollamt München-Mitte ügyben hozott ítélet (EBHT 1991., I-5469. o.) 14. pontja.

(7) Az európai ombudsman 751/2000/(BB)IJH panaszra vonatkozó határozata, az abban hivatkozott ajánlástervezet 4. pontja.