Strasbourg, 2004. október 14.

Tisztelt H. Asszony!

2003. június 26-án Ön panaszt nyújtott be az Európai Bizottság ellen az európai ombudsmanhoz a Bizottság azon döntésével kapcsolatban, hogy bizonyos kiadásokat kizár a közösségi finanszírozásból. Ezt a panaszt 1219/2003/GG hivatkozási számon vették nyilvántartásba. 2003. július 23-án, kérésemre, Ön számos igazoló dokumentumot továbbított nekem.

2003. július 25-én továbbítottam a panaszt az Európai Bizottság elnökének. A Bizottság 2003. november 17-én küldte meg véleményét. 2003. november 26-án továbbítottam Önnek, és felkértem, hogy tegye meg észrevételeit.

2003. november 28-án kelt levelében Ön arról tájékoztatott, hogy az ügyet lezártnak kell tekinteni. 2003. december 12-i válaszomban ismételten felkértem, hogy tegyek észrevételeket a Bizottság véleményével kapcsolatban, és felajánlottam, hogy erre hosszabb időt biztosítok Önnek. Arra kértem, hogy 2003. december 31-ig vegye fel a kapcsolatot irodámmal, amennyiben élni kíván ezzel az ajánlattal. Ilyen kapcsolatfelvételre azonban nem került sor.

2004. február 2-án lezártam az 1219/2003/GG. sz. panaszra vonatkozó vizsgálatomat egy olyan határozattal, amelyben megjegyeztem, hogy az ügyet Ön ejtette.

2004. március 11-én sajtófelelőse Strasbourgba látogatott, hogy megvitassa az ügyet szolgálataimmal. Tájékoztatta a szolgálataimat, hogy szeretné, ha folytatnám a panaszával kapcsolatos vizsgálatomat.

Ezért úgy döntöttem, hogy a fent említett hivatkozási számon újból nyilvántartásba veszem a panaszt, és folytatom a vizsgálatot. Pergazdaságossági okokból úgy véltem, hogy a vizsgálatot azon a ponton kell folytatni, ahol az előző véget ért, azaz miután megkapta a Bizottság véleményét, és miután lehetőséget biztosított Önnek észrevételei megtételére.

Annak érdekében, hogy a panaszról az összes releváns tény teljes ismeretében dönthessek, úgy véltem, hogy további információkat kell szereznem a jogvita alapjául szolgáló kérelemről, valamint a Bizottság és a német hatóságok között e jogvitával kapcsolatban folytatott megbeszélésekről. Mivel sajtófelelőse arról tájékoztatott, hogy az illetékes stuttgarti minisztérium kérésre kész továbbítani ezeket a dokumentumokat, 2004. április 7-én levélben kértem a minisztériumtól e dokumentumok másolatát. Erről még aznap értesítették.

2004. május 25-én a minisztérium megküldte a vonatkozó dokumentumok másolatát.

Azért írok most, hogy tájékoztassam Önöket az elvégzett vizsgálatok eredményeiről.

A PANASZ

Bevezető megjegyzések

A panaszos először 2003 júniusában nyújtott be panaszt az ombudsmanhoz (1219/2003/GG panasz). Ezt a panaszt véleményezésre megküldték a Bizottságnak, majd a Bizottság véleményét továbbították a panaszosnak, hogy az észrevételeket tehessen. A panaszos válasza alapján az ombudsman úgy vélte, hogy a panaszos ejteni kívánja a panaszát. A félreértések elkerülése érdekében azonban az ombudsman ismét írt a panaszosnak, és ismételten felhívta észrevételei megtételére. Mivel e levélre nem érkezett válasz, az ombudsman 2004. február 2-i határozatával (1) lezárta vizsgálatát.

2004. március 11-én az ombudsmant tájékoztatták arról, hogy a panaszos azt kívánja tőle, hogy folytassa a panaszával kapcsolatos vizsgálatát.

Az ombudsman ezért úgy határozott, hogy a panaszt külön hivatkozási számon (760/204/GG) újból nyilvántartásba veszi, és folytatja vizsgálatát. Pergazdaságossági okokból az ombudsman úgy ítélte meg, hogy a vizsgálatot azon a ponton kell folytatni, ahol az előzőt leállították, azaz miután kikérték a Bizottság véleményét, és miután lehetőséget biztosítottak a panaszosnak észrevételei megtételére.

A panaszról

A környezetvédelem és a vidék megőrzésének követelményeivel összeegyeztethető mezőgazdasági termelési módszerekről szóló, 1992. június 30-i 2078/92/EGK tanácsi rendelet (HL 1992. L 215., 85. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 102. o.) támogatási rendszert írt elő többek között a gazdálkodás extenzifikációjának előmozdítására. A mezőgazdasági termelők például akkor kaphatnak támogatást, ha a hektáronkénti „állategységek” nem haladnak meg egy bizonyos számot (1,4). A vonatkozó számadat kiszámításához a rendelet úgy rendelkezett, hogy a „hat hónaposnál idősebb lóféléket” 1,0 számosállategységként kell figyelembe venni. Az anyajuhok és kecskék 0,15 számosállategységnek számítanak.

Karlsruhe térségében egy mezőgazdasági termelő a rendelet alapján támogatási kérelmet nyújtott be. Földje 3 hektáron terült el, és 4 lova és egy törpe szamara volt. A farmer úgy vélte, hogy a szamár körülbelül akkora, mint egy anyajuh. Ezért összesen 4,15 SZÁE-t számított ki, és így hektáronként egy átlagos SZÁE valamivel a vonatkozó 1,4 SZÁE/hektár küszöbérték alatt maradt. A terület illetékes hatósága (Landwirtschaftsamt Wildberg) megvizsgálta az ügyet, és arra a következtetésre jutott, hogy a 0,16 LSU megfelelő a törpe szamár számára. Ez azt jelentette, hogy a vonatkozó küszöbértéket továbbra is tiszteletben tartották.

Az Európai Bizottság ezt követő ellenőrzése arra a következtetésre vezetett, hogy ez a megközelítés helytelen, mivel a szamár a „lófélékhez” tartozott, amelyekre 1,0 LSU-t kellett kiszámítani. Következésképpen az érintett mezőgazdasági termelőnek kifizetett támogatást visszaigényelték. A panaszos szerint a vonatkozó összeg 240 DM volt.

A panaszos, a Regierungspräsidium Karlsruhe elnöke szerint a Bizottság szúrópróbaszerű ellenőrzéseket végez a tagállamok által nyújtott mezőgazdasági támogatások tekintetében. Például 100 000 kérelemből mintegy 400-at ellenőriznek. Ha kiderül, hogy az ellenőrzött 400 kérelemből 40-et helytelenül ítéltek oda, a Bizottság úgy véli, hogy a teljes támogatás 10 %-át (40/400) helytelenül fizették ki.

A panaszos szerint a Bizottság ebben az összefüggésben csak egy ellenőrzést végzett, nevezetesen a fent említett mezőgazdasági termelő ellenőrzését. Az összes ellenőrzött kérelem (azaz egy) 100 %-a esetében tehát bebizonyosodott, hogy azokat helytelenül kezelték. A panaszos azt állítja, hogy a Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a Baden-Württemberg tartománynak nyújtott teljes támogatást (927 401 EUR) a következő évtől kezdődő hatállyal vissza kell vonni. A panaszos szerint a különböző fellebbezések sikertelennek bizonyultak.

Panaszában a panaszos lényegében arra az álláspontra helyezkedett, hogy tisztességtelen és aránytalan a Landot közel 1 millió EUR-val büntetni egyetlen kérelemmel kapcsolatos egyetlen hiba miatt.

A VIZSGÁLAT

A Bizottság véleménye

Véleményében a Bizottság a következő észrevételeket tette:

A panasz a Németországnál felmerült, 927 401 EUR összegű kiadásoknak az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) Garanciarészlege terhére a tagállamok által kifizetett egyes kiadásoknak a közösségi finanszírozásból való kizárásáról szóló, 2003. május 15-i 2003/364/EK bizottsági határozattal (2) a közösségi finanszírozásból való kizárására vonatkozott. Az ezen összeget a közösségi finanszírozásból kizáró határozat időközben véglegessé vált, mivel Németország, a határozat megtámadására egyedül jogosult fél nem tartotta szükségesnek, hogy keresetet nyújtson be a Bírósághoz.

Az ügy érdemét illetően a Bizottság az egyeztető testület által 2002. október 22-én elfogadott és a német hatóságoknak 2002. október 24-én megküldött zárójelentésre hivatkozott. Az egyeztető testületet az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) Garanciarészlege számlaelszámolásával kapcsolatos egyeztetési eljárás kialakításáról szóló, 1994. július 1-jei 94/442/EK bizottsági határozat (3) hozta létre. Feladata az volt, hogy megpróbálja összeegyeztetni a Bizottság és az érintett tagállam eltérő álláspontjait az EMOGA Garanciarészlegének közösségi finanszírozását elutasító határozatok tekintetében.

E jelentésből kiderül, hogy a német hatóságok a jelen panaszban említett egyedi esetben elkövetett hibát „rendszeresnek” tekintették, míg a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az „véletlenszerű” hibának minősül. A mintában talált véletlenszerű hiba esetében azt feltételezzük, hogy a hiba arányosan ismétlődik minden olyan tranzakcióban, amelyből a mintát vették. Ellenkezőleg, a szisztematikus hiba, amelynek okai meghatározhatók, elszigetelten is értékelhető, mivel abból kell kiindulni, hogy csak az e hibával érintett ügyleteket érinti.

Az egyeztető testület jelentése megjegyzi, hogy a meghallgatás során a német hatóságok elismerték, hogy eredeti nyilatkozataikkal ellentétben a hiba nem elszigetelt volt, hanem hasonló eseteket tártak fel. A Bizottság véleménye szerint ez megerősítette a hiba „véletlenszerű” jellegét.

Az egyeztető testület arra a következtetésre jutott, hogy nem tud kompromisszumot elérni a két fél álláspontja között.

A Bizottság fenntartotta álláspontját a 2003. február 28-i összefoglaló jelentésében az elvégzett ellenőrzések eredményeivel kapcsolatban.

A Bizottság álláspontja szerint az általa alkalmazott megközelítés helyes, megfelel az ellenőrzésre irányadó elveknek, és megfelelően indokolt. Hangsúlyozta, hogy az egyeztető testület nem talált szabálytalanságokat ezzel a megközelítéssel kapcsolatban.

A Bizottság hozzátette, hogy a számlaelszámolás szükségszerűen egy korábbi lezárt költségvetési évre vonatkozott. A jelen ügyben a 2000‐ben felmerült költségekről volt szó. A pénzügyi korrekció tehát a múltra vonatkozott, még akkor is, ha azt egy későbbi szakaszban hajtották végre. A számlaelszámolás a következő költségvetési években nem járt automatikus következményekkel a közösségi finanszírozásra nézve. A rákövetkező években felmerült kiadásokat utólag ellenőrizték.

A panaszos észrevételei

A Bizottság véleményét észrevételezésre továbbította a panaszosnak. 2003. november 28-i levelében a panaszos megjegyezte, hogy nem vitatja, hogy a Bizottság formálisan helyesen járt el, de nem tett további észrevételeket a Bizottság véleményének érdemét illetően.

További vizsgálatok

A vizsgálat folytatását követően az ombudsman úgy ítélte meg, hogy további információkra van szüksége a vitához vezető kérelemről, valamint a Bizottság és a német hatóságok között e vitával kapcsolatban folytatott megbeszélésekről. Mivel a panaszos sajtófelelőse tájékoztatta az ombudsmant, hogy az illetékes német minisztérium, Baden-Württemberg tartomány Ministerium für Ernährung und Ländlichen Raumja kérésre kész továbbítani ezeket a dokumentumokat, az ombudsman 2004. április 7-én levelet intézett a minisztériumhoz, amelyben kérte e dokumentumok másolatát.

2004. május 25-én a minisztérium megküldte a vonatkozó dokumentumok másolatát az ombudsmannak.

Az ombudsmanhoz benyújtott dokumentumok tartalmazzák a 2004. február 26-i levél másolatát, amelyben a minisztérium válaszolt egy olyan állampolgárnak, aki elégedetlenségét fejezte ki a "törpe szamár" ügyében hozott bizottsági határozattal kapcsolatban. Ebben a levélben a minisztérium kifejtette, hogy az említett állattal kapcsolatban elkövetett hiba által közvetlenül okozott levonás 858 646 DM-et tett ki. Más kisebb hibák mellett (amelyek egyébként nem eredményeztek volna levonást) a Bizottság által elutasított összes kiadás 927 401 EUR-t vagy 1 813 839 DM-et tett ki. A minisztérium megjegyezte, hogy mérlegelték annak lehetőségét, hogy a Bizottság határozatát a Bíróság előtt megtámadják. Rámutatott azonban arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a Bizottságnak csak azt kell bizonyítania, hogy észszerű kétségek állnak fenn a nemzeti hatóságok által végzett ellenőrzések pontosságát illetően. Az érintett tagállamnak ezt követően részletes bizonyítékokat kellett benyújtania a Bizottság által kiemelt hiányosságok megcáfolására. A minisztérium rámutatott arra, hogy ez a jelen ügyben szinte lehetetlen lett volna, mivel a tartományi hatóságoknak 54 000 kérelmet kellett kezelniük az érintett programmal kapcsolatban. Hozzátette, hogy ezért úgy döntöttek, hogy nem indítanak keresetet a Bizottság határozata ellen. A minisztérium azonban rámutatott arra, hogy kezdeményezést nyújtott be a német Bundesrathoz, amely szerint a szövetségi kormánynak meg kell próbálnia meggyőzni a Bizottságot arról, hogy a kiszabott szankcióknak arányosnak kell lenniük a elkövetett hibákkal vagy helytelen kifizetésekkel.

A HATÁROZAT

1 A számlaelszámolásra vonatkozó, állítólagosan tisztességtelen határozat

1.1 Az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) Garanciarészlege terhére a tagállamok által kifizetett egyes kiadásoknak a közösségi finanszírozásból való kizárásáról szóló, 2003. május 15-i 2003/364/EK határozatával (4) az Európai Bizottság úgy határozott, hogy a Németország által 2000-ben kifizetett, 927 401 EUR összegű kiadásokat kizárja a közösségi finanszírozásból. Az ombudsmanhoz benyújtott panaszában a panaszos, a Regierungspräsidium Karlsruhe elnöke azt állította, hogy ez a határozat tisztességtelen és aránytalan volt, mivel egyetlen olyan ügyön alapult, amelyben a szóban forgó összeg 240 DM volt.

1.2 Véleményében az Európai Bizottság kifejtette döntésének indokait, és úgy vélte, hogy megközelítése helyes, összhangban van az ellenőrzésre irányadó elvekkel, és megfelelően indokolt.

1.3 Az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság határozatának alapjául szolgáló ügy a környezetvédelem és a vidék megőrzésének követelményeivel összeegyeztethető mezőgazdasági termelési módszerekről szóló, 1992. június 30-i 2078/92/EGK tanácsi rendelet (HL 1992. L 215., 85. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 102. o.) szerinti támogatás iránti kérelemre vonatkozott. Ez a rendelet támogatási rendszert írt elő többek között a gazdálkodás extenzifikációjának előmozdítására. A mezőgazdasági termelők például akkor kaphatnak támogatást, ha a hektáronkénti „állategységek” nem haladnak meg egy bizonyos számot (1,4). A vonatkozó számadat kiszámításához a rendelet úgy rendelkezett, hogy a „hat hónaposnál idősebb lóféléket” 1,0 számosállategységként kell figyelembe venni. Nem vitatott, hogy a releváns időszakban ez a kategória a szamarakra is vonatkozott. Az anyajuhok és kecskék 0,15 számosállategységnek számítanak. Karlsruhe térségében egy mezőgazdasági termelő, akinek a földterülete 3 hektár volt, és aki a rendelet alapján támogatást igényelt, 4 lóval és egy törpeszamarával rendelkezett. Figyelembe véve, hogy a szamár körülbelül anyajuh méretű volt, összesen 4,15 SZÁE-t számított ki, és így hektáronként egy átlagos SZÁE valamivel a vonatkozó 1,4 SZÁE/hektár küszöbérték alatt volt. A terület illetékes hatósága (Landwirtschaftsamt Wildberg) megvizsgálta az ügyet, és arra a következtetésre jutott, hogy a 0,16 LSU megfelelő a törpe szamár számára. Ez azt jelentette, hogy a vonatkozó küszöbértéket továbbra is tiszteletben tartották. A hibát egy későbbi ellenőrzés során fedezték fel, és felkérték a mezőgazdasági termelőt, hogy fizesse vissza a jogosulatlanul kifizetett összeget (240 DM). A Bizottság azonban úgy ítélte meg, hogy a releváns hiba egy mintában talált véletlenszerű hiba volt, és abból kell kiindulni, hogy arányosan ismétlődött minden olyan tranzakcióban, amelyből a mintát vették.

1.4 Az ombudsman úgy véli, hogy az Európai Bizottság határozata első ránézésre valóban nehezen egyeztethető össze a józan ésszel. Meglepő, hogy egy viszonylag jelentéktelen összegre vonatkozó hiba jelentős pénzösszeg megtagadásához vezet (függetlenül attól, hogy a 927 401 euró teljes összegre vagy a 858 646 DM összegre támaszkodunk, amely közvetlenül az említett hibának tudható be), annál is inkább, mivel joggal feltételezhető, hogy a törpeszamarat érintő hiba nagy valószínűséggel az egyetlen ilyen jellegű hiba volt.

1.5 Az ombudsman azonban megjegyzi, hogy az Európai Bizottság kifejtette, hogy a kérdést más szemszögből vizsgálta. Ebből a szempontból a nemzeti hatóságok hibát követtek el. Ezt a hibát a vonatkozó alkalmazások mintájának vizsgálata során fedezték fel. A Bizottság tehát jogosan feltételezhette, hogy más hibákat is elkövettek. A Bizottság álláspontja szerint a releváns tény nem az volt, hogy a jelen ügyben a hiba egy törpe szamarat érintett, hanem az, hogy hibát követtek el.

1.6 Az ombudsman megjegyzi, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az Európai Bizottságnak a mezőgazdasági piacok közös szervezésére vonatkozó szabályok megsértésének bizonyításához nem kell kimerítően bizonyítania, hogy a nemzeti hatóságok által végzett ellenőrzések nem megfelelőek, vagy hogy az általuk benyújtott adatok helytelenek, hanem bizonyítania kell az ellenőrzésekkel vagy adatokkal kapcsolatos komoly és ésszerű kétségeit. A Bizottságra háruló bizonyítási teher e könnyítésének az az oka, hogy a tagállam van a legjobb helyzetben ahhoz, hogy összegyűjtse és ellenőrizze az EMOGA-számlák elszámolásához szükséges adatokat, következésképpen a tagállamnak kell a legrészletesebb és legátfogóbb bizonyítékot szolgáltatnia arra vonatkozóan, hogy ellenőrzései vagy adatai pontosak, és adott esetben a Bizottság nyilatkozatai helytelenek (lásd különösen a C-278/98. sz., Hollandia kontra Bizottság ügyben 2001. július 11-én hozott ítélet [EBHT 2001., I-1501. o.] 39–41. pontját és a C-329/00. sz., Spanyolország kontra Bizottság ügyben 2003. július 11-én hozott ítélet [EBHT 2003., I-6103. o.] 68. pontját).

1.7 Az ombudsman megjegyzi, hogy a német hatóságok az Európai Bizottsággal folytatott megbeszéléseik során (az úgynevezett egyeztető testület meghallgatása során) elfogadták, hogy eredeti nyilatkozataikkal ellentétben a hiba nem elszigetelt volt, hanem hasonló eseteket tártak fel (bár más törpeszamarak esetében nem). A véleménnyel kapcsolatos észrevételeiben a panaszos elismerte, hogy a Bizottság formálisan helyesen járt el.

1.8 Ilyen körülmények között az ombudsman úgy véli, hogy az Európai Bizottság megközelítése ebben az ügyben nem minősül hivatali visszásságnak.

1.9 Az ombudsman hasznosnak tartja kiemelni, hogy a jelen ügy alapjául szolgáló probléma minden valószínűség szerint elkerülhető lett volna, ha a vonatkozó rendelet figyelembe vette volna annak lehetőségét, hogy a támogatást kérelmezők törpeszamarakkal rendelkeznek. Bízik abban, hogy a Bizottság ezt szem előtt fogja tartani az e területre vonatkozó jövőbeli jogalkotási javaslatokban.

2 Következtetések

Az ombudsman e panasszal kapcsolatos vizsgálatai alapján úgy tűnik, hogy az Európai Bizottság nem követett el hivatali visszásságot. Az ombudsman ezért lezárja az ügyet.

Erről a döntésről az Európai Bizottság elnökét is tájékoztatni fogják.

Tisztelettel:

 

P. Nikiforos DIAMANDOUROS

---

(1) A határozat elérhető az ombudsman honlapján (http://www.ombudsman.europa.eu/).

(2) HL 2003. L 124., 45. o.

(3) HL 1994. L 182., 45. o.

(4) HL 2003. L 124., 45. o.