# Az európai ombudsman határozata az Európai Bizottság ellen benyújtott 292/2004/TN sz. panaszról
- Szerző: Európai Ombudsman
- Dátum: null
- [URL](https://www.ombudsman.europa.eu/hu/decision/hu/2081)
---
Strasbourg, 2004. november 26.   

Tisztelt M. Úr!

2004. január 20-án Ön a Norrbottens Frihandelsförening (svéd szabadkereskedelmi szövetség) nevében panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz az Európai Bizottságnak a Svédországgal szembeni „226. cikk szerinti panaszának" lezárásáról szóló határozata miatt.

2004. február 16‐án továbbítottam a panaszt a Bizottság elnökének. A Bizottság 2004. június 15-én küldte meg véleményét. Az észrevételezésre való felkéréssel együtt továbbítottam Önnek, amelyet 2004. július 27-én küldött meg.

Azért írok most, hogy tájékoztassam Önöket az elvégzett vizsgálatok eredményeiről.

A félreértések elkerülése érdekében fontos emlékeztetni arra, hogy az EK-Szerződés felhatalmazza az európai ombudsmant arra, hogy csak a közösségi intézmények és szervek tevékenysége során vizsgálja meg a hivatali visszásságok lehetséges eseteit. Az európai ombudsman alapokmánya kifejezetten úgy rendelkezik, hogy semmilyen más hatóság vagy személy intézkedése nem képezheti az ombudsmanhoz benyújtott panasz tárgyát.

Az ombudsman panaszával kapcsolatos vizsgálatai ezért annak vizsgálatára irányultak, hogy történt-e hivatali visszásság az Európai Bizottság tevékenységei során.

A PANASZ
--------

2004 januárjában a Norrbottens Frihandelsförening (svéd szabadkereskedelmi szövetség) nevében panaszt nyújtottak be az ombudsmanhoz az Európai Bizottság azon döntésével kapcsolatban, hogy lezárja a Svédországgal szemben benyújtott "226. cikk szerinti panaszát"[(1).](#(1)){#Footnote1}

A panaszos szerint a releváns tények összefoglalva a következők:

A panaszos 226. cikk szerinti panaszt nyújtott be Svédország ellen a jövedéki adókra és a veszélyes áruk szállítására vonatkozó közösségi szabályok állítólagos megsértése miatt. Amikor Svédország fűtőolajat vásárol Finnországban, és azt magánhasználatra Svédországba szállítja, jövedéki adót vet ki az olajra, és előírja, hogy a szállítást kísérő dokumentumnak kell kísérnie. A panaszos szerint ez a gyakorlat ellentétes a közösségi szabályokkal.

A panaszos azonban elégedetlen panaszának Bizottság általi kezelésével, és különösen a jövedékiadó-köteles termékekre vonatkozó általános rendelkezésekről és e termékek tartásáról, szállításáról és ellenőrzéséről szóló 92/12/EGK irányelv 9. cikke (3) bekezdésének Bizottság általi értelmezésével. A 9. cikk (3) bekezdése kimondja, hogy a jövedéki adót a fogyasztás helye szerinti tagállamban kell kivetni, ha az ásványolajokat atipikus szállítási modellek alkalmazásával szállítják. A panaszos azzal érvel, hogy a Bizottság túl tágan értelmezi a 92/12/EGK irányelvet és különösen annak 9. cikke (3) bekezdését. A Bizottság véleménye szerint a 9. cikk (3) bekezdése feljogosítja Svédországot arra, hogy jövedéki adót vessen ki az olajra, és például a 7. cikkel összhangban kísérőokmányokat kérjen. A panaszos azzal érvel, hogy a 9. cikk (3) bekezdésének a Bizottság általi kiterjesztő értelmezése feljogosítja a tagállamokat arra, hogy az elsődleges közösségi jogszabályokat figyelmen kívül hagyják. A panaszos ezért úgy véli, hogy a Bizottság értelmezése ellentétes az EK-Szerződés belső piacra és adózásra vonatkozó általános elveivel, a Veszélyes Áruk Nemzetközi Közúti Szállításáról szóló Európai Megállapodással (ADR-megállapodás) és a veszélyes áruk közúti szállítására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 94/55/EGK irányelvvel, és nem veszi kellőképpen figyelembe azokat. A panaszos úgy véli, hogy a 92/12/EGK irányelv 9. cikke (3) bekezdésének a jövedéki adók és a kísérő okmányok tekintetében történő bizottsági elemzését ki kell egészíteni az elsődleges közösségi jog általános elveinek, az ADR-megállapodásnak és a 94/55/EGK irányelvnek a fényében végzett elemzéssel.

A panaszos lényegében azt állítja, hogy a Bizottság a 226. cikk szerinti, Svédországgal szembeni panaszának elbírálása során nem vette figyelembe az összes vonatkozó közösségi jogszabályt és nemzetközi megállapodást.

A panaszos azt kéri, hogy a Bizottság elemezze a 92/12/EGK irányelvet az összes vonatkozó közösségi jogszabály és nemzetközi megállapodás fényében.

A VIZSGÁLAT
-----------

**A Bizottság véleménye**   

Véleményében a Bizottság a következő észrevételeket teszi:

A panaszos a 226. cikk alapján panaszt nyújtott be a Bizottsághoz, amelyben azt állította, hogy a svéd hatóságok a következő indokok alapján a közösségi joggal ellentétesen járnak el. A svéd hatóságok megsértik a szabad mozgás elvét azáltal, hogy jövedéki adót vetnek ki, és ellenőrzik a Finnországban vásárolt és a vevők magáncélú használatára Svédországba szállított ásványolajok szállítását. A 92/12/EGK irányelv 8. cikke szerint a magánszemélyek által saját használatra beszerzett és általuk szállított termékek jövedéki adóját a beszerzés helye szerinti tagállamban, ebben az esetben Finnországban kell kivetni. Igaz, hogy a fenti elv korlátozható ugyanezen irányelv 9. cikkének (3) bekezdésével összhangban, amely szerint a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy a jövedéki adót a fogyasztás helye szerinti tagállamban kell kivetni, ha az ásványolajokat magánszemélyek vagy a nevükben eljáró személyek a szokásostól eltérő módon szállítják. A panaszos véleménye szerint azonban a svéd hatóságok az irányelvvel ellentétesen járnak el, amikor a magánközlekedésben szokásos és a svéd-finn határ menti területen régóta használt közlekedési módokat atipikusnak tekintik. Panaszában a panaszos a 94/55/EGK irányelv és az AVR-megállapodás svéd hatóságok általi állítólagos megsértésére is hivatkozott.

A svéd hatóságok ellen benyújtott panasz vizsgálata során a Bizottság Adóügyi és Vámuniós Főigazgatósága (a továbbiakban: Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóság) nem állapította meg a 92/12/EGK irányelv megsértését. A 94/55/EGK irányelv és az alternatív vitarendezési megállapodás állítólagos megsértését illetően a Bizottság megjegyezte, hogy a panaszos hasonló panaszt nyújtott be, amellyel az Energiaügyi és Közlekedési Főigazgatóság (a továbbiakban: DG TREN) már foglalkozott.

2003. december 12-i levelében az Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóság tájékoztatta a panaszost a 92/12/EGK irányelvvel kapcsolatos megállapításairól. Megvizsgálta a vonatkozó nemzeti jogszabályokat az irányelv fényében, különös tekintettel az „atipikus közlekedési módok" 9. cikk (3) bekezdésében szereplő fogalommeghatározására, de nem állapította meg az irányelv megsértését. Az Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóság ezért tájékoztatta a panaszost azon szándékáról, hogy lezárja az ügyet, amennyiben a panaszos nem szolgáltat olyan információkat, amelyek lehetővé tennék számára annak megállapítását, hogy megsértették az irányelvet. A panaszosnak négy hét állt rendelkezésére, hogy benyújtsa az üggyel kapcsolatos észrevételeit. A panaszost arról is tájékoztatták, hogy a 94/55/EGK irányelvvel és az AVR-megállapodással kapcsolatos állításokkal az Energiaügyi és Közlekedési Főigazgatóság külön foglalkozott, és hogy ezek az állítások nem érintik az Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóság 92/12/EGK irányelvvel kapcsolatos megállapításait. Mivel az Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóság nem kapott választ a panaszos levelére, az ügyet lezárták. A panaszost 2004. április 21-i levelében tájékoztatták az ügy lezárásáról szóló határozatról.

A Bizottság azzal érvel, hogy a svéd hatóságok elleni panaszt az Európai Parlamentnek és az európai ombudsmannak címzett, a közösségi jog megsértése miatt a panaszossal fenntartott kapcsolatokról szóló közleményével[(2),](#(2)){#Footnote2} valamint a helyes hivatali magatartásra vonatkozó kódexével[(3)](#(3)){#Footnote3} összhangban kezelte. Ezek a szabályok azt jelentik, hogy a panaszos elvárhatja a Bizottságtól, hogy minden releváns érvét figyelembe vegye, és tájékoztassa arról a szándékáról, hogy további intézkedés nélkül lezárja az ügyet. Ennek megfelelően, ha a panaszos azzal érvel, hogy bizonyos másodlagos jogszabályok ellentétesek az elsődleges joggal, a Bizottságnak meg kell vizsgálnia ezt az érvet, bár a gyakorlatban a másodlagos jogszabályok csak az EK-Szerződés 230. cikkével összhangban a Bírósághoz benyújtott megsemmisítés iránti keresetben vagy az EK-Szerződés 234. cikke szerinti előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel összefüggésben tekinthetők jogellenesnek. A 226. cikk szerinti panasz keretében a helyes hivatali magatartás elve nem követeli meg, hogy a Bizottság saját kezdeményezésére vizsgálja meg, hogy bizonyos másodlagos jogszabályok összhangban vannak-e az elsődleges joggal. A közösségi intézmények jogi aktusai mindaddig jogszerűnek tekintendők, amíg azokat meg nem semmisítik vagy vissza nem vonják[(4).](#(4)){#Footnote4}

A panaszos a 226. cikk szerinti, Svédországgal szembeni panaszát nem a 92/12/EGK irányelv 9. cikke (3) bekezdésének állítólagos jogellenességére alapozta. A jogellenességi szempontot csak a panasz utolsó bekezdésében említették, amelyben a panaszos arra kérte a Bizottságot, hogy lépjen fel Svédországgal szemben, vagy a 92/12/EGK irányelv vonatkozó cikkeinek megsemmisítését kell kérnie a Bíróságtól, mivel azok a svéd hatóságok szerint olyan kiterjesztő értelmezésnek adnak teret, hogy egy másodlagos jogi aktus érvényteleníti bizonyos elsődleges jogszabályok joghatásait. A Bizottság ezt úgy értelmezte, hogy csupán hangsúlyozza az állítólagos jogsértés jelentőségét, azaz azt, hogy a svéd hatóságok nem az irányelvnek megfelelően jártak el. A Bizottságnak tehát nem volt oka foglalkozni a jogellenesség kérdésével.
**A panaszos észrevételei**   

Észrevételeiben a panaszos fenntartja panaszát, és azzal érvel, hogy a Bizottságnak valamennyi alkalmazandó közösségi jogszabály alapján ki kell vizsgálnia a 226. cikk szerinti panaszt, és hogy az irányelv nemzeti értelmezését a magasabb szintű közösségi jogszabályok és a közösségi ítélkezési gyakorlat fényében kell megvizsgálni, a panaszos kifejezett kérése nélkül.

A panaszos azzal érvel, hogy a fűtőolaj magáncélú szállítása nem tekinthető a 92/12/EGK irányelv 9. cikkének (3) bekezdése szerinti „atipikusnak", ha a szállítási mód megfelel a 94/55/EGK irányelv biztonsági követelményeinek, és egy másik tagállamban, ebben az esetben Finnországban általánosan használják magáncélú szállításra. Egy 1999. május 4-i ülésen a Bizottság szolgálatai kifejtették, hogy a 9. cikk (3) bekezdésének célja annak megakadályozása, hogy a veszélyes áruk szállítása ne feleljen meg az ADR-megállapodás biztonsági követelményeinek. A 9. cikk (3) bekezdését megszorítóan, valamint az arányosság és a megkülönböztetésmentesség elvével összhangban kell értelmezni.

A HATÁROZAT
-----------

**1 Az összes vonatkozó jogszabály figyelembevételének állítólagos elmulasztásáról**   

1.1 Az ombudsmanhoz benyújtott panasz tárgya a 226. cikk alapján Svédország ellen a jövedéki adókra és a veszélyes áruk szállítására vonatkozó közösségi szabályok állítólagos megsértése miatt benyújtott panasz Bizottság általi kezelése. Amikor Svédország fűtőolajat vásárol Finnországban, és azt magánhasználatra Svédországba szállítja, jövedéki adót vet ki az olajra, és előírja, hogy a szállítást kísérő dokumentumnak kell kísérnie. A panaszos szerint ez a gyakorlat ellentétes a közösségi szabályokkal.

A panaszos elégedetlen panaszának Bizottság általi kezelésével, és különösen a 92/12/EGK irányelv 9. cikke (3) bekezdésének Bizottság általi értelmezésével. Azzal érvel, hogy a 9. cikk (3) bekezdésének a Bizottság általi kiterjesztő értelmezése feljogosítja a tagállamokat arra, hogy figyelmen kívül hagyják az elsődleges közösségi jogszabályokat. A panaszos úgy véli, hogy a Bizottság értelmezése ellentétes az EK-Szerződés belső piacra és adózásra vonatkozó általános elveivel, az AVR-megállapodással és a 94/55/EGK irányelvvel, és nem veszi megfelelően figyelembe azokat.

A panaszos azzal érvel, hogy a fűtőolaj magáncélú szállítása nem tekinthető a 92/12/EGK irányelv 9. cikkének (3) bekezdése értelmében „atipikusnak", ha a szállítási mód megfelel a 94/55/EGK irányelv biztonsági követelményeinek, és egy másik tagállamban, ebben az esetben Finnországban általánosan használják magáncélú szállításra.

A panaszos azt állítja, hogy a Bizottság a 226. cikk szerinti, Svédországgal szembeni panaszának kezelése során nem vette figyelembe az összes vonatkozó közösségi jogszabályt és nemzetközi megállapodást.

1.2 Az Európai Bizottság azzal érvel, hogy a svéd hatóságok elleni panaszt a rá nézve kötelező szabályoknak megfelelően kezelte. Kifejti, hogy a panasz különösen a 92/12 irányelv 9. cikke (3) bekezdésének, a 94/55/EGK irányelvnek és az AVR-megállapodásnak a svéd hatóságok általi állítólagos megsértésére vonatkozott. Az Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóság tájékoztatta a panaszost a 92/12/EGK irányelvvel kapcsolatos megállapításairól, valamint arról, hogy a 94/55/EGK irányelvvel és az AVR-megállapodással kapcsolatos állításokkal az Energiaügyi és Közlekedési Főigazgatóság külön foglalkozott, és hogy ezek az állítások nem érintik az Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóság 92/12/EGK irányelvvel kapcsolatos megállapításait. Az Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóság nem kapott választ a panaszost az ügy lezárására irányuló szándékáról tájékoztató levelére.

A Bizottság elismeri, hogy ha a panaszos azzal érvel, hogy bizonyos másodlagos jogszabályok ellentétesek az elsődleges joggal[(5),](#(5)){#Footnote5} a Bizottságnak meg kell vizsgálnia ezt az érvet, bár a gyakorlatban a másodlagos jogszabályok csak a Bírósághoz benyújtott keresetben tekinthetők jogellenesnek. A 226. cikk szerinti panasz keretében a helyes hivatali magatartás elve nem követeli meg, hogy a Bizottság saját kezdeményezésére vizsgálja meg, hogy bizonyos másodlagos jogszabályok összhangban vannak-e az elsődleges joggal. A közösségi intézmények jogi aktusai mindaddig jogszerűnek tekintendők, amíg azokat meg nem semmisítik vagy vissza nem vonják[(6).](#(6)){#Footnote6} A panaszos továbbá a 226. cikk szerinti, Svédországgal szembeni panaszát nem a 92/12/EGK irányelv 9. cikke (3) bekezdésének állítólagos jogellenességére alapozta. A jogellenességi szempontot csak a panasz utolsó bekezdésében említették, amelyben a panaszos arra kérte a Bizottságot, hogy lépjen fel Svédországgal szemben, vagy a 92/12/EGK irányelv vonatkozó cikkeinek megsemmisítését kell kérnie a Bíróságtól, mivel azok a svéd hatóságok szerint olyan kiterjesztő értelmezésnek adnak teret, hogy egy másodlagos jogi aktus érvényteleníti bizonyos elsődleges jogszabályok joghatásait. A Bizottság ezt úgy értelmezte, hogy csupán hangsúlyozza az állítólagos jogsértés jelentőségét, azaz azt, hogy a svéd hatóságok nem az irányelvnek megfelelően jártak el. A Bizottságnak tehát nem volt oka foglalkozni a jogellenesség kérdésével.

1.3 Az ombudsman emlékeztet arra, hogy vizsgálata annak megállapítására irányul, hogy a Bizottság a panaszos 226. cikk szerinti panaszának kezelése során a rá nézve kötelező szabályokkal és elvekkel összhangban és jogi hatáskörének korlátain belül járt-e el.

1.4 Az ombudsman megérti, hogy a panaszos aggodalmának lényege az, hogy a svéd jogszabályoknak a 92/12/EGK irányelv 9. cikke (3) bekezdésével való összeegyeztethetőségének elemzésekor a Bizottság nem vizsgálta meg, hogy a 9. cikk (3) bekezdése és annak Svédország általi értelmezése összhangban van-e más közösségi jogszabályokkal. A panaszos aggálya vagy azt vonja maga után, hogy a 9. cikk (3) bekezdése jogellenes, vagy azt, hogy a Bizottság helytelenül értelmezi azt.

1.5 Ami a 92/12/EGK irányelv 9. cikke (3) bekezdésének esetleges jogellenességét illeti, az ombudsman tudomásul veszi az Európai Bizottság magyarázatát, miszerint a 226. cikk szerinti panasz kezelése során nem volt oka foglalkozni ezzel a kérdéssel, mivel a panaszos panaszát nem a rendelkezés állítólagos jogellenességére, hanem annak Svédország általi állítólagos be nem tartására alapozta. Az ombudsman tudomásul veszi továbbá a Bizottság magyarázatát, miszerint úgy értelmezte a panaszos nyilatkozatát, hogy ha a Bizottság nem lépne fel az irányelv vonatkozó cikkeinek a svéd hatóságok általi kiterjesztő értelmezése ellen, akkor kérnie kellene a bíróságtól a cikkek megsemmisítését, ezzel is hangsúlyozva az állítólagos jogsértés fontosságát. Az ombudsman ésszerűnek tartja a Bizottság magyarázatait, amelyeket a panaszos nem kérdőjelezett meg.

Az ombudsman megjegyzi továbbá, hogy a panaszos nem reagált a Bizottságnak az ügy lezárását javasló levelére, bár a levél nem foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a 92/12/EGK irányelv és különösen annak 9. cikke (3) bekezdése összhangban van-e más közösségi jogszabályokkal.

Az ombudsman emlékeztet továbbá arra, hogy a 226. cikk szerinti eljárás célja annak biztosítása, hogy a tagállam teljesítse a Szerződés szerinti kötelezettségeit. Az ombudsman a 226. cikk szerinti jelen panasszal összefüggésben nem talál olyan elemet, amelynek arra kellett volna késztetnie a Bizottságot, hogy foglalkozzon az irányelv vonatkozó rendelkezései jogszerűségének kérdésével.

1.6 Ami a 92/12/EGK irányelv 9. cikke (3) bekezdésének esetleges helytelen értelmezését illeti, az ombudsman tudomásul veszi az Európai Bizottságnak a panaszoshoz intézett 2003. december 12-i levelében ismertetett elemzését. Levelében a Bizottság a 9.3. cikkre hivatkozik, megjegyezve annak egyértelmű magyarázatát, hogy az „atipikus szállítás" folyékony fűtőanyagoknak a hivatásos kereskedők nevében használt tartályhajóktól eltérő módon történő szállítását jelenti. A Bizottság azzal folytatja, hogy a 9. cikk (3) bekezdésében említettől eltérő módon szállított fűtőolaj nem tartozik a 8. cikkben foglalt kivétel hatálya alá, amely kimondja, hogy a magánszemélyek által saját használatra beszerzett és általuk szállított termékekre a jövedéki adót abban a tagállamban kell kivetni, amelyben a termékeket beszerzik. Mivel a 8. cikk nem alkalmazandó a fűtőolaj atipikus szállítási módokkal történő magánszállítására, az ilyen szállítást egy másik rendszernek, nevezetesen az irányelv 7. cikkének kell szabályoznia. A Bizottság ezért megállapítja, hogy a panaszos 226. cikk szerinti panaszában leírt helyzetben a svéd hatóságok jogosultak jövedéki adót kivetni a fűtőolajra, és biztosítani, hogy a 92/12/EGK irányelv 7. cikkében foglalt követelmények teljesüljenek, ami például azt jelenti, hogy a szállítást kísérő dokumentumokkal kell ellátni.

Az ombudsman ésszerűnek tartja, hogy a Bizottság elemezze az ügy svéd hatóságok általi értelmezését. Az ombudsman továbbá nem talál olyan bizonyítékot, amely alátámasztaná a panaszos azon érvelését, hogy a más tagállamokban általánosan használt és a 94/55/EGK irányelv biztonsági követelményeinek megfelelő közlekedési módok nem tekinthetők a 92/12/EGK irányelv 9. cikkének (3) bekezdése értelmében atipikusnak.

Ami a panaszosnak a Bizottság véleményére tett észrevételeiben kifejtett azon érvét illeti, miszerint a 92/12/EGK irányelv 9. cikkének (3) bekezdését az arányosság és a megkülönböztetésmentesség elvével összhangban kell értelmezni, az ombudsman nem talál bizonyítékot arra, hogy a 9. cikk (3) bekezdésének Bizottság általi értelmezése aránytalan vagy diszkriminatív lenne.

Meg kell azonban jegyezni, hogy a közösségi jogszabályok értelmezése tekintetében az Európai Közösségek Bírósága a legfőbb hatóság.

1.7 A fentiek alapján az ombudsman úgy véli, hogy az Európai Bizottság a rá nézve kötelező szabályoknak és elveknek megfelelően, valamint jogi hatáskörének korlátain belül járt el a panaszos jogsértési panaszának kezelése során. Az ombudsman ezért nem állapít meg hivatali visszásságot a Bizottság részéről.
**2 A panaszos állítása**   

2.1 A panaszos azt kéri, hogy az Európai Bizottság elemezze a 92/12/EGK irányelvet az összes vonatkozó közösségi jogszabály és nemzetközi megállapodás fényében. Az ombudsman úgy értelmezi a panaszos állítását, hogy az arra kéri a Bizottságot, hogy szélesebb jogi összefüggésben vizsgálja ki a Finnországban vásárolt fűtőolaj magáncélú szállításával kapcsolatos svédországi helyzetet. A fenti 1.7. pontban foglalt megállapítások alapján azonban az ombudsman nem találja indokoltnak, hogy e vizsgálat keretében foglalkozzon a panaszos állításával.

2.2 Az ombudsman rámutat arra, hogy a panaszosnak lehetősége van arra, hogy új panaszt nyújtson be az Európai Bizottsághoz, kifejezetten arra hivatkozva, hogy a Svédországban fennálló helyzet összeegyeztethetetlen az EK-Szerződés elveivel.
**3 Következtetések**   

Az ombudsman e panasszal kapcsolatos vizsgálatai alapján úgy tűnik, hogy a Bizottság nem követett el hivatali visszásságot. Az ombudsman ezért lezárja az ügyet.

Erről a határozatról a Bizottság elnökét is tájékoztatni fogják.

Tisztelettel:

P. Nikiforos DIAMANDOUROS

*** ** * ** ***

[(1)](#Footnote1){#(1)} Az EK-Szerződés 226. cikke felhatalmazza a Bizottságot, hogy a közösségi jog megsértése miatt eljárást indítson valamely tagállammal szemben. Bárki panaszt (a 226. cikk szerinti panaszt) nyújthat be a Bizottsághoz egy tagállammal szemben bármely olyan állami intézkedéssel vagy közigazgatási gyakorlattal kapcsolatban, amelyet a közösségi joggal összeegyeztethetetlennek tart.

[(2)](#Footnote2){#(2)} HL 2002. C 244., 5. o.

[(3)](#Footnote3){#(3)} Elérhető a következő internetcímen: <http://www.europa.eu/comm/secretariat_general/code/index_en.htm>

[(4)](#Footnote4){#(4)} Lásd a C-245/92. sz. *Chemie Linz GmbH kontra Bizottság ügyben hozott ítélet* (EBHT 1999., I-04643. o.) 93. pontját.

[(5)](#Footnote5){#(5)} Az ombudsman megjegyzi, hogy az elsődleges jogszabályok a Szerződések, a Szerződéseken alapuló másodlagos jogszabályok pedig például irányelveket és határozatokat foglalnak magukban. A másodlagos jogszabályoknak meg kell felelniük a Bíróság ítélkezési gyakorlatában meghatározott általános jogelveknek.

[(6)](#Footnote6){#(6)} Lásd a C-245/92. sz. *Chemie Linz GmbH kontra Bizottság ügyben hozott ítélet* (EBHT 1999., I-04643. o.) 93. pontját.