Háttér

1. 2022 szeptemberében az ombudsman nyilvános konzultációt szervezett az átláthatóságról és az uniós környezetvédelmi döntéshozatalban való részvételről.[1] Az ombudsman tudomására hozott egyik kérdés a veszélyes vegyi anyagok Európai Bizottság általi kockázatkezelésének késedelmeire és korlátozott átláthatóságára vonatkozott [2].

2. A vegyi anyagok használatát az EU-ban a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról szóló rendelet (REACH-rendelet)[3] szabályozza. A REACH-rendelet célja az emberi egészség és a környezet védelme a vegyi anyagok jelentette kockázatokkal szemben azáltal, hogy a bizonyítási terhet a szabályozó hatóságokról az iparra helyezi át. Arra kötelezi a vállalatokat, hogy a „nincs adat, nincs piac” elvvel összhangban információkat állítsanak elő az általuk előállított vagy az EU-ba behozott vegyi anyagokról [4].

3. Ezen információk alapján a Bizottság többek között dönthet egyes különösen veszélyes anyagok használatának korlátozásáról vagy felhasználásuk előzetes engedélyezéséhez kötéséről. Az ilyen különösen veszélyes anyagok, amelyeket „különös aggodalomra okot adó anyagoknak” neveznek, rákkeltők, mutagének, reprodukciót károsítók lehetnek, vagy endokrin károsító tulajdonságokkal rendelkezhetnek. Ezek lehetnek perzisztensek, bioakkumulatívak és mérgezőek is. Egy anyag „különös aggodalomra okot adó anyagként” való minősítése alapos tudományos értékelést igénylő eljárás eredménye, és eltérő vélemények esetén az Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) „tagállami bizottsága” tagjainak egyhangú egyetértése szükséges.[5] Ezt követően a Bizottság felveheti a „különös aggodalomra okot adó anyagokat” azon anyagok jegyzékébe, amelyek felhasználása előzetes engedélyezéshez kötött [6].

4. Az e jegyzékben szereplő anyagokat felhasználni kívánó vállalatoknak engedélyezési kérelmet kell benyújtaniuk a Bizottsághoz. Engedélyezési kérelmükben a vállalatoknak bizonyítaniuk kell vagy azt, hogy az adott anyag felhasználásából eredő, a közegészséget és a környezetet érintő kockázatokat megfelelően ellenőrzik („megfelelő ellenőrzési mód”)[7], vagy azt, hogy az anyag folyamatos használatának társadalmi-gazdasági előnyei meghaladják a kockázatokat, és hogy nem állnak rendelkezésre megfelelő alternatív anyagok vagy technológiák („társadalmi-gazdasági mód”)[8].

5. Az ECHA két, független szakértőkből álló szakértői bizottsága [9] tudományos és műszaki tanácsokkal látja el a Bizottságot arra vonatkozóan, hogy egy kérelem megfelel-e az engedélyezés feltételeinek: a kockázatértékelési bizottság (RAC) és a társadalmi-gazdasági értékelő bizottság (SEAC). E szakvélemény alapján a Bizottság az engedély iránti kérelemről szóló határozattervezetet nyújt be a tagállamok képviselőiből álló „REACH-bizottsághoz”[10]. A REACH-bizottságnak jóvá kell hagynia a határozattervezetet, mielőtt a Bizottság elfogadhatná azt.

6. Az a vállalat, amely a REACH-rendeletben meghatározott határidőn belül kérelmet nyújt be a fenti jegyzékben szereplő anyag engedélyezése iránt (lásd a fenti (3) bekezdést), mindaddig használhatja ezt az anyagot, amíg az engedélyezési döntéshozatali eljárás folyamatban van. Ez idő alatt még nem alkalmazandók azok a további feltételek és nyomonkövetési intézkedések, amelyeket a Bizottság az engedélyezési határozatában meghatározhat. Ezenkívül a Bizottság végső soron megtagadhatja az engedély megadását, miután arra a következtetésre jutott, hogy a jogi feltételek nem teljesültek.

7. Az ombudsman nyilvános konzultációjára válaszul aggályokra hívták fel a figyelmét azzal kapcsolatban, hogy mennyi időbe telik, amíg a Bizottság befejezi a REACH-rendelet szerinti kockázatkezelési eljárásokat. Aggályok merültek fel azzal kapcsolatban is, hogy a nyilvánosság számára nem áll rendelkezésre elegendő információ ahhoz, hogy a nyilvánosság megérthesse a késedelmek okait.

8. Az ombudsman egy korábbi vizsgálatában [11] már felhívta a Bizottságot, hogy tanúsítsa a „sürgősség nagyobb érzetét”, és gyorsabban fejezze be a veszélyes vegyi anyagok kockázatkezelésével kapcsolatos döntéshozatali eljárásait. A REACH-rendelet alapvető céljainak elérése, azaz az emberi egészség és a környezet vegyi anyagokkal szembeni védelme érdekében közérdek e rendelet teljes körű és időben történő végrehajtása.

9. Mindezek alapján az ombudsman úgy határozott, hogy hivatalból vizsgálatot indít a REACH-rendelet szerinti engedélyek megadására vagy elutasítására irányuló bizottsági eljárás késedelmeinek, valamint ezen eljárás átláthatóságának vizsgálata érdekében.

Érdeklődés

10. Az ombudsman először arra kérte a Bizottságot, hogy szolgáltasson statisztikai adatokat az engedélyezési eljárás befejezéséhez szükséges időről.[12] Az ombudsman tájékoztatást kért a Bizottságtól arról is, hogy milyen eljárást követ az engedélyezési kérelmekről való döntés során, és milyen információkat bocsát proaktívan rendelkezésre az eljárással kapcsolatban, többek között a komitológiai nyilvántartásban [13].

11. Az ombudsman vizsgálócsoportja két találkozót tartott a Bizottság képviselőivel, hogy megvitassák ezeket a kérdéseket [14].

12.  Az ombudsman vizsgálócsoportja a Bizottsághoz benyújtott 12 engedélyezési kérelemből álló mintára vonatkozó aktákat is megvizsgálta [15].

13. Az ombudsman 2024. október 17-én ajánlást adott ki ebben az ügyben [16].

14. A Bizottság 2025. január 30-án válaszolt az ombudsman ajánlására.[17]

Az ombudsman ajánlása

15. Ajánlásában az ombudsman arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Bizottságnak megfelelő sürgősséget kell tanúsítania a „különös aggodalomra okot adó anyag” engedélyezése iránti kérelmek vizsgálata során, tekintettel arra, hogy az engedély iránti kérelmet benyújtó vállalat általában mindaddig használhatja az anyagot, amíg a döntéshozatali folyamat folyamatban van.[18] A Bizottságnak minden tőle telhetőt meg kell tennie annak érdekében, hogy elkerülje azokat a helyzeteket, amikor a vállalatok „különös aggodalomra okot adó anyagot” használnak, bár nem biztos, hogy megfelelnek-e a REACH-rendelet szerinti jogi feltételeknek.

16. Az ombudsman megállapította, hogy a Bizottság jelentős késedelmet szenvedett az engedélyezési kérelmekre vonatkozó határozatok megszövegezésében. Míg a REACH-rendelet három hónapos határidőt állapít meg a Bizottság számára az engedélyezés megadásáról vagy elutasításáról szóló határozattervezet elkészítésére,^[19] a RAC és a SEAC véleményének kézhezvételét követően a Bizottságnak átlagosan 14,5 hónapra van szüksége ahhoz, hogy ezt a gyakorlatban megtegye. Ezt követően a REACH-bizottságban folytatott megbeszélések további hónapokat, sőt éveket vesznek igénybe az engedélyezésről szóló határozat meghozatala előtt.

17. A Bizottság a jogszabályban előírt három hónapos határidő be nem tartását a belső szervezetére, a kérelmek számának jelentős növekedésére, a kérelmekben szereplő információk összetettségére és bizonytalanságára, valamint a RAC és a SEAC véleményei következetességének ellenőrzéséhez és azok szélesebb körű vizsgálatához szükséges időre hivatkozva kívánta igazolni. A Bizottság további elemként említette a REACH-bizottságban részt vevő tagállami képviselők közötti gyakori eltéréseket, amelyek tovább növelik az engedélyezési eljárás befejezéséhez szükséges időt.

18. Az ombudsmant nem győzte meg a Bizottság azon álláspontja, hogy a RAC és a SEAC véleményének kézhezvételét követően nem tudta betartani a határozattervezet elkészítésére vonatkozó, jogszabályban előírt három hónapos határidőt.

19.  Először is az ombudsman úgy ítélte meg, hogy a Bizottság belső szervezete – beleértve a Bizottság két szervezeti egységét, amelyek közösen felelősek a határozatok megszövegezéséért és a jól bevált belső konzultációs eljárásokért – nem indokolhatja a jogszabályban előírt határidők be nem tartását.

20. Másodszor, az ombudsman megjegyezte, hogy az engedélyezési eljárás során a bizonyítási teherre vonatkozó közelmúltbeli ítélkezési gyakorlat egyértelművé teszi, hogy a Bizottságnak hogyan kell kezelnie a kérelmezők által szolgáltatott információk bizonytalanságait. Az uniós bíróságok a közelmúltban megsemmisítették azokat a határozatokat, amelyekben a Bizottság annak ellenére engedélyezte bizonyos anyagok használatát, hogy nem állt rendelkezésre elegendő információ az ezen anyagok által jelentett kockázat szintjéről és az alternatív megoldások meglétéről.[20] Ezen ítélkezési gyakorlat szerint az engedélyezés jogi feltételeinek való megfeleléssel kapcsolatos bizonyítási teher a kérelmezőkre hárul [21].

21. Az ombudsman véleménye szerint a Bizottságnak biztosítania kell, hogy az elégtelen információt tartalmazó kérelmeket haladéktalanul elutasítsák annak érdekében, hogy a kérelmeket benyújtó vállalatok a továbbiakban ne használhassák a veszélyes anyagokat az EU-ban.

22. Ez még fontosabb akkor, ha a Bizottságnak jelentős számú kérelemmel kell szembenéznie. Ebben az összefüggésben az ombudsman aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a kérelmekben megadott információk RAC és SEAC általi első ellenőrzése csak annak a Bizottság szavaival élve történő ellenőrzéséből áll, hogy „minden négyzetet bejelöltek-e”, míg a REACH-rendelet előírja a bizottságok számára annak ellenőrzését, hogy „a kérelem tartalmazza-e az értékelés szempontjából releváns valamennyi információt”.[22] Az ombudsman megjegyezte, hogy nem zárható ki, hogy egyes kérelmezők hiányos kérelmek benyújtásával kihasználják a veszélyes anyagok további felhasználásának lehetőségét. Az engedélyezési akták mintájának vizsgálata alapján az ombudsman aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy az azzal kapcsolatos komoly kétségek, hogy a kérelmezők eleget tettek-e a bizonyítási tehernek, tovább húzódnak, ahelyett, hogy már az elején megoldanák őket. Az ombudsman megjegyezte, hogy a Bizottság fontolóra vehetné, hogy felkérje a RAC-ot és a SEAC-ot, hogy korai szakaszban jelezzenek neki minden olyan kérelmet, amely nem tartalmaz elegendő információt, hogy a Bizottság azonnal elutasíthassa ezeket a kérelmeket.

23. Harmadszor, az ombudsman megjegyezte, hogy az engedélyezési határozatok megszövegezése során a Bizottság a RAC és a SEAC véleményére támaszkodik, amelyek főszabály szerint elegendőek a Bizottság határozattervezetének megalapozásához. Ezt megerősítette a Bizottságnak a két szervezeti egysége határozatainak megszövegezésére vonatkozó belső iránymutatása, amelyet a Bizottság megosztott az ombudsmannal. Ezen iránymutatások szerint a két szervezeti egységnek elvben követnie kell a RAC és a SEAC véleményét. Az ítélkezési gyakorlat szerint a Bizottság csak akkor térhet el ezektől a véleményektől, ha „ugyanattól a bizottságtól kiegészítő véleményt vagy egyéb bizonyítékot kap, amelynek bizonyító ereje legalább arányban áll az érintett véleményével”.[23] Az ombudsman a Bizottság magyarázatai alapján úgy értelmezte, hogy a Bizottság még nem élt ezzel a lehetőséggel, hogy határozattervezeteit „egyéb bizonyítékokra” alapozza. Ebben az összefüggésben nehéz belátni, hogy a Bizottság szervezeti egységei között hogyan lehetnek hónapokig, nemhogy évekig tartó rendszerszintű nézeteltérések.

24. A fentiekre tekintettel az ombudsman megállapította, hogy hivatali visszásságnak minősül, ha a Bizottság rendszeresen elmulasztja betartani a jogszabály által előírt három hónapos határidőt arra, hogy a határozattervezeteket a REACH-bizottság elé terjessze.

25. Az ombudsman azt javasolta, hogy a Bizottság:

• i. felülvizsgálja belső eljárásait,
• ii. alkalmazzák azt a szabályt, hogy a kérelmezőknek kell bizonyítaniuk, hogy eleget tettek az engedély megszerzéséhez szükséges jogi feltételeknek, elegendő információt szolgáltatva,
• annak biztosítása, hogy az elégtelen információt tartalmazó kérelmeket haladéktalanul elutasítsák annak érdekében, hogy a kérelmeket benyújtó vállalatok a továbbiakban ne használhassák a veszélyes anyagokat az EU-ban.

26. A REACH-bizottság eljárásának átláthatóságát illetően az ombudsman úgy vélte, hogy a nyilvánosságnak képesnek kell lennie arra, hogy megvizsgálja az engedélyezési eljárás késedelmeinek okait, és elszámoltassa az érintett szereplőket, nemcsak a Bizottságot, hanem a tagállamoknak a REACH-bizottságban részt vevő képviselőit is. Emlékeztette a Bizottságot, hogy a REACH-rendelet szerinti engedélyezési eljárás keretében előállított dokumentumoknak részesülniük kell a környezeti információkat tartalmazó dokumentumokhoz biztosított szélesebb körű nyilvános hozzáférés előnyeiből [24], és hogy a „komitológiai” bizottságok eljárási szabályzatában foglalt titoktartási rendelkezések nem élveznek elsőbbséget a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó uniós jogszabályokkal szemben [25], amint azt az uniós bíróságok is megerősítették [26].

27. Az ombudsman megállapította, hogy a Bizottság jelenleg nem tesz közzé olyan információkat, amelyek lehetővé tennék a nyilvánosság számára, hogy megértse az engedélyezési eljárás túlzott időkereteinek okait, beleértve azokat az eseteket is, amikor ezek az érintett szereplők közötti nézeteltérésekre vezethetők vissza. Különösen a REACH-bizottság üléseinek összefoglaló jegyzőkönyvei nem tükrözik az egyes akták aktuális helyzetét és az esetleges késedelmek okait. Ez megakadályozza, hogy a nyilvánosság felelősségre vonja a késedelmekért felelős személyeket. Az ombudsman megállapította, hogy ez hivatali visszásságnak minősül, és ennek megfelelően ajánlást tett arra vonatkozóan, hogy a Bizottság tegyen közzé lényegibb összefoglaló jegyzőkönyveket a REACH-bizottság üléseiről.

A Bizottság véleménye

28. Az ombudsman ajánlásáról szóló véleményében a Bizottság megerősítette az átláthatóság iránti elkötelezettségét, és megállapodott abban, hogy a REACH-bizottság üléseiről lényegibb összefoglaló feljegyzéseket készít.

29. A Bizottság elismerte az engedélyezési eljárás késedelmét is.

30. A Bizottság azonban nem értett egyet az ombudsmannak a késedelmekhez vezető fő okokra vonatkozó elemzésével. A Bizottság különösen azzal nem értett egyet, hogy ezen okok egyike az, hogy hogyan alkalmazta a bizonyítási terhet és a „Bizottság által a kérelmezőkkel szemben tanúsított engedékenységet annak érdekében, hogy elkerülje az engedélyek megtagadását, ha a kérelmek hiányosak, vagy ha a kérelmező nem tett eleget bizonyítási kötelezettségének.” A Bizottság szerint „ez nem felel meg az eddig alkalmazott gyakorlatnak”. A Bizottság kijelentette, hogy „már nem tartalmaz olyan intézkedéseket, amelyek célja az engedélykérelmek fő hiányosságainak orvoslása (azaz az engedély megadásának feltételeit érintik), és amelyeknek ehelyett az engedély elutasításához kellett volna vezetniük. A Bizottság az említett ítélkezési gyakorlatot követően ennek megfelelően szigorította megközelítését [...]. Ami az új eseteket illeti, a Bizottság már nem vezet be ilyen intézkedéseket, például nem orvosolja a hibás kockázatértékelést vagy az alternatívák elemzését”.

31. Ami a késedelmek fő okainak megértését illeti, a Bizottság először is hangsúlyozta, hogy „az alkalmazások tömeges beáramlása” „váratlan volt, és azt sem az ECHA, sem a Bizottság nem tudja kezelni, ami nemkívánatos késedelmekhez és ügyhátralékhoz vezetett”, különösen „a számos ipari ágazatot lefedő, széles körben használt anyagok engedélyezési jegyzékbe való felvétele” miatt. Ezzel összefüggésben a Bizottság kijelentette, hogy több időre van szüksége ahhoz, hogy ellenőrizze a RAC és a SEAC véleményeinek megalapozottságát és teljességét annak érdekében, hogy biztosítsa döntéseinek következetességét és a kérelmezőkkel szembeni egyenlő bánásmódot.

32. A Bizottság azzal is érvelt, hogy a késedelmek enyhítése érdekében nem utasíthat el több kérelmet, mivel az eddig feldolgozott kérelmek szinte mindegyikében a RAC és a SEAC véleménye pozitív volt. A Bizottság aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az elutasítás ilyen esetekben jogi vitákhoz vezetne. Ezen túlmenően a Bizottság példákat hozott fel olyan közelmúltbeli esetekre, amelyekben elutasításokat javasolt a REACH-bizottságnak annak bizonyítására, hogy a Bizottság kész a bizonyítási teher érvényesítésére [27].

33. Másodszor, a Bizottság azzal érvelt, hogy a közelmúltbeli ítélkezési gyakorlat hozzájárult a késedelmekhez, mivel végrehajtása alapos elemzést és vitát igényelt a Bizottság szervezeti egységei és a REACH-bizottság tagjai között, beleértve az összes függőben lévő kérelem mélyreható újraértékelését is. Emellett a Bizottságnak lehetőséget kellett adnia egyes kérelmezőknek arra, hogy kérelmükben pótolják a hiányzó elemeket, amelyek az új ítélkezési gyakorlat fényében hiányosnak bizonyultak.

34. Harmadszor, a Bizottság szerint a REACH-bizottság tagjaival folytatott előzetes megbeszélések jelentősen növelhetik a késedelmeket. A Bizottság kijelentette, hogy „a tagállamok álláspontja és a minősített többséggel történő támogatás valószínűsége olyan kulcsfontosságú elemek, amelyeket a Bizottság az új tervezetek előterjesztése előtt figyelembe vesz a határozatokban szereplő konkrét intézkedések/rendelkezések meghatározásakor”.

35. A Bizottság általánosságban úgy ítélte meg, hogy a REACH-rendelet szerinti engedélyezési rendszer túl megterhelőnek bizonyult a kitűzött célok hatékony és eredményes eléréséhez, különösen a széles körben használt anyagok esetében. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy az anyagok felhasználásának korlátozása kevésbé megterhelő lehet, mint a „különös aggodalomra okot adó anyagok” felvétele az engedélyköteles anyagok jegyzékébe, mivel a korlátozások anélkül alkalmazandók, hogy a vállalatoknak engedélyezési kérelmet vagy további eltéréseket kellene benyújtaniuk. A Bizottság kijelentette, hogy most óvatosabb, ha új anyagokat vesz fel az engedélyköteles anyagok jegyzékébe.

Az ombudsman értékelése az ajánlást követően

36. Az ombudsmant nagyon aggasztják a REACH-rendelet szerinti engedélyezési eljárás késedelmei, amelyekre vizsgálata során derült fény.

37. Ezek a késedelmek azt jelentik, hogy a különösen veszélyes vegyi anyagok továbbra is elérhetők lehetnek az uniós piacon, még akkor is, ha kiderülhet, hogy az engedélyt egyáltalán nem, vagy csak meghatározott feltételek és nyomonkövetési intézkedések mellett kell megadni.

38. Ezek a késedelmek ezért komoly veszélyt jelentenek a közegészségre és a környezetre.

39. Emellett alááshatják azoknak a vállalatoknak az érdekeit is, amelyek gazdasági tevékenységét megzavarhatja az azzal kapcsolatos tartós bizonytalanság, hogy megadják-e az engedélyt vagy sem. E kihívásokkal szembesülve a Bizottságnak minden tőle telhetőt meg kell tennie annak érdekében, hogy egyértelmű tervet terjesszen elő a késedelmek kezelésére.

40. Ajánlásával az ombudsman sürgette a Bizottságot, hogy prioritásként kezelje a késedelmeket. Az ombudsman konkrétan arra kérte a Bizottságot, hogy vizsgálja felül hosszadalmas belső eljárásait, és vizsgálja meg a bizonyítási teher érvényesítésével kapcsolatos esetleges hiányosságokat.

41. Bár a Bizottság véleményében elismerte az engedélyezési eljárás késedelmeit, nem értett egyet az ombudsmannal azok okait illetően. A Bizottság különösen ragaszkodott ahhoz, hogy a késedelmek tényleges okait ne tudja befolyásolni, és e tekintetben megemlítette a kérelmek puszta számát, azok összetettségét, a bizonyítási teherre vonatkozó bírósági ítéletek végrehajtásának szükségességét, valamint a REACH-bizottság tagjai közötti álláspontbeli eltérések miatti hosszadalmas megbeszéléseket.

42. A Bizottság fent említett magyarázatainak érdemeitől függetlenül az ombudsman úgy véli, hogy a Bizottságnak érdemibben kellett volna foglalkoznia ajánlásaival. A Bizottság véleményében különösen:

• nem foglalkozott az ombudsman azon ajánlásával, hogy vizsgálja felül hosszadalmas belső eljárásait, különösen azt, hogy hogyan osztotta ki a felelősségi köröket szervezeti egységeire;
• következetlen és hiányos információkat szolgáltatott a bizonyítási tehernek az engedélyezési kérelmek elbírálása során történő érvényesítésére vonatkozó gyakorlatáról, és 
• nem nyújtott be egyértelmű és átfogó tervet arra vonatkozóan, hogy miként lehet kezelni az engedélyezési eljárás késedelmei jelentette kihívást.

I. A belső eljárások felülvizsgálata

43. Először is, a Bizottság egyáltalán nem orvosolta az engedélyezési határozatok kidolgozására vonatkozó belső eljárásainak hiányosságait. Bár az ombudsmannak nem feladata megmondani a Bizottságnak, hogy pontosan hogyan szervezze meg belső eljárásait, megismétli azon véleményét, hogy a Bizottság belső szervezete nem igazolhatja a jogszabályban meghatározott szigorú határidők be nem tartását.

II. A bizonyítási teher érvényesítésének gyakorlata

44. Másodszor, ami a Bizottság azon gyakorlatát illeti, hogy az engedélykérelmek értékelése során érvényesíti a bizonyítási terhet, a Bizottság egyrészt azzal érvelt, hogy a bizonyítási teher tekintetében nem volt túl „engedékeny” a kérelmezőkkel szemben. Másrészt elismerte, hogy „már nem” célja „a kérelmeknek az engedély megadásának feltételeit érintő főbb hiányosságainak orvoslása [...], amelyeknek ehelyett az engedély megtagadásához kellett volna vezetniük”. A Bizottság továbbá kijelentette, hogy a bizonyítási teherre vonatkozó közelmúltbeli ítélkezési gyakorlat jelentős változásokat idézett elő a gyakorlatában, többek között azt, hogy újra kell értékelni az összes függőben lévő kérelmet, és további információkat kell kérni egyes kérelmezőktől. A Bizottság szerint ezen ítélkezési gyakorlat végrehajtása jelentősen növelte a késedelmeket. Ugyanakkor a Bizottság kijelentette, hogy az ombudsman bizonyítási teherre vonatkozó ajánlása „bizonyos mértékben a Bizottság által már végrehajtott gyakorlatokhoz/megközelítésekhez kapcsolódik”.

45. Bár a Bizottság elismerte, hogy megváltoztatta a bizonyítási teher érvényesítésére vonatkozó gyakorlatát, továbbra sem világos, hogy véleménye szerint a múltbeli gyakorlata milyen mértékben járult hozzá a késedelmekhez, és ha igen, akkor az új megközelítése várhatóan hogyan csökkenti azokat.

46. Ebben az összefüggésben úgy tűnik, hogy a Bizottság nem ért egyet az ombudsman azon ajánlásával sem, hogy az elégtelen információkat tartalmazó kérelmeket az általános késedelmek csökkentése érdekében haladéktalanul utasítsák el. Úgy tűnik, hogy a Bizottságot különösen aggasztják azok a vállalatok, amelyek a RAC és a SEAC pozitív következtetései ellenére megtagadhatják az engedélyt, hogy jogi úton megtámadják határozatait. A Bizottság ezzel összefüggésben megjegyezte, hogy a RAC és a SEAC általában pozitív következtetéseket von le a kérelmekkel kapcsolatban.

47. E tekintetben az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottságot nem kötik a RAC és a SEAC következtetései. ^[28] A Bizottságnak inkább a RAC és a SEAC véleményeiben szereplő összes információt figyelembe kell vennie. Ez magában foglalja a tagállamok vagy harmadik felek által szolgáltatott információkat,[29] és különösen a RAC és a SEAC által kiemelt bizonytalanságokat ^[30] vagy a rendelkezésre álló információk ellentmondásait.^[31] Valójában az uniós bíróságok nemrégiben megsemmisítették a Bizottság engedélyezési határozatait, amelyek a RAC és a SEAC (pozitív) következtetéseit követték, anélkül, hogy kellően figyelembe vették volna a véleményeikben jelentett bizonytalanságokat.^[32] Ha problémák merülnek fel a RAC és a SEAC véleményeinek egyértelműségével és következetességével kapcsolatban, amint azt a Bizottság jelezte,^[33] a Bizottságnak rendszerszintű intézkedéseket kell hoznia e kérdések ECHA-val való kezelése érdekében.

III. A Bizottság válasza az engedélyezési eljárás késedelmeire

48. A Bizottság véleményében nem terjesztett elő világos és átfogó tervet arra vonatkozóan, hogy miként lehetne kezelni az engedélyezési eljárás késedelmei jelentette kihívást.

49. A fent említettek szerint a Bizottság arra összpontosította véleményét, hogy megindokolja, miért bizonyult az engedélyezési eljárás túl megterhelőnek az általa nem befolyásolható tényezők miatt, különös tekintettel a kérelmek számának jelentős növekedésére, azok összetettségére, a bírósági ítéletek bizonyítási teherrel kapcsolatos végrehajtásának szükségességére, valamint a REACH-bizottság tagjai közötti álláspontbeli eltérések miatti hosszadalmas megbeszélésekre.

50. Az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság már felvetette ezeket a tényezőket írásbeli válaszaiban és az ombudsman vizsgálócsoportjával folytatott találkozók során. Nem vitatja, hogy ezek a tényezők hozzájárulhattak ahhoz, hogy a Bizottság a múltban késedelmesen dolgozta ki az engedélyezési határozatokat. Az ombudsman azonban fenntartja az ajánlásában kifejtett álláspontját, miszerint ezek a tényezők nem indokolhatják a késedelmeket [34].

51. Ami különösen a REACH-bizottság tagjai közötti álláspontbeli eltéréseket illeti, az ombudsman hozzá kívánja tenni, hogy a Bizottság szerepe az, hogy az ECHA RAC és SEAC bizottságai által szolgáltatott valamennyi elem alapján engedélyezési határozatot dolgozzon ki. Ezt követően a REACH-bizottság feladata a Bizottság határozattervezetének megvitatása és az arról való szavazás. Ezt a folyamatot teljes mértékben átlátható módon kell végrehajtani annak érdekében, hogy a polgárok elszámoltathassák a Bizottságot és nemzeti képviselőiket a REACH-bizottságban.

52. Bár az ombudsman üdvözli, hogy a Bizottság elfogadta a REACH-bizottság üléseiről készült lényegibb összefoglalók közzétételére vonatkozó ajánlását, aggodalmát fejezi ki a Bizottság azon gyakorlata miatt, hogy határozattervezeteinek véglegesítése előtt előzetes véleményt kér a tagállamoktól bizonyos ügyekről. Véleményében a Bizottság kifejtette, hogy a tagállamok előzetes álláspontjai és ebből következően a támogatás megszerzésének valószínűsége kulcsfontosságú elemei a Bizottság határozattervezet-készítési folyamatának. A REACH-rendelet által előírt egyértelmű és szigorú jogszabályi határidők betartása keretében azonban ez a gyakorlat összességében ténylegesen hozzájárulhat a szövegezési folyamat késedelméhez, ugyanakkor az egész folyamatot kevésbé átláthatóvá teszi.

53. Az ombudsman ezért úgy véli, hogy a REACH-bizottság tagjaival folytatott előzetes megbeszélések nem sérthetik a Bizottság azon fő feladatát, hogy a RAC és a SEAC véleményei alapján objektív és pártatlan módon értékelje a kérelmeket, betartva ugyanakkor a jogszabályban előírt szigorú három hónapos határidőt.

54. Amennyiben e folyamat végén egyes tagállamok elutasítják a Bizottság által készített határozattervezet jóváhagyását, az uniós polgárokat teljes körűen tájékoztatni kell erről, és lehetővé kell tenni számukra, hogy ellenőrizzék képviselőik magatartását, és felelősségre vonják őket.

55. Az engedélyezési eljárás késedelmeire válaszul a Bizottság arról tájékoztatta az ombudsmant, hogy egyre inkább a korlátozások mellett dönt ahelyett, hogy az anyagokat előzetes engedélyezéshez kötné. A Bizottság utalt a REACH-rendelet közelgő felülvizsgálatára is. Az ombudsman úgy véli, hogy ezen intézkedések hatásai ebben a szakaszban túlságosan bizonytalanok ahhoz, hogy kielégítő választ adjanak a Bizottság előtt álló kihívásokra.

56. Az ombudsman emlékeztet arra, hogy az előzetes engedélyköteles anyagok listája fontos szerepet játszik a vegyi anyagoknak a REACH-rendelet által létrehozott uniós kockázatkezelésében. Ezért a Bizottságnak az adminisztratív hatékonyság vagy célszerűség érdekében nem szabad megpróbálnia elkerülni új anyagok felvételét ebbe a jegyzékbe.

57. Ami a REACH-rendelet jövőbeli módosítását illeti, mindaddig, amíg ilyen módosításra nem kerül sor, a Bizottság nem keltheti azt a benyomást, hogy meg kívánja hosszabbítani a jelenlegi szigorú jogszabályi határidőket annak érdekében, hogy határozattervezetet nyújtson be a REACH-bizottságnak a belső döntéshozatali eljárásával kapcsolatos jövőbeli változásokra való felkészülés céljából. A jogszabályok jelenlegi állása szerint a közegészség és a környezet védelme szempontjából alapvető fontosságú a veszélyes vegyi anyagokból eredő kockázatokra vonatkozó, időben történő döntéshozatali folyamat. Vizsgálata alapján az ombudsman úgy véli, hogy a határozatok kidolgozására vonatkozó jelenlegi három hónapos jogszabályi határidő megvalósítható, mivel a Bizottság határozattervezetei az ECHA RAC és SEAC bizottságainak átfogó véleményén alapulnak.

58. A fentiekre tekintettel az ombudsman fenntartja hivatali visszásságra vonatkozó megállapítását.

59.  A Bizottság által a véleményében felhozott érvek egyike sem indokolhatja a REACH-rendelet szerinti engedélyezési eljárás súlyos késedelmét. Bár a Bizottság nem értett egyet az ombudsmannak a késedelmek okaira vonatkozó elemzésével, nem adott érdemi és következetes véleményt az ombudsman ajánlásának valamennyi vonatkozásáról, beleértve azt is, hogy nem dolgozott ki egyértelmű és átfogó tervet arra vonatkozóan, hogy miként kezelje az engedélyezési eljárás késedelmei jelentette kihívást.

Következtetések

A vizsgálat alapján az ombudsman az alábbi következtetésekkel zárja le az ügyet:

A Bizottság elfogadta az ombudsman arra vonatkozó ajánlását, hogy tegyék közzé a REACH-bizottság üléseinek fontosabb összefoglaló jegyzőkönyveit.

A Bizottság részben elfogadta az ombudsman azon szabály alkalmazására vonatkozó ajánlását, amely szerint a kérelmezőknek kell bizonyítaniuk, hogy megfeleltek a különösen veszélyes vegyi anyag felhasználására vonatkozó engedély megszerzéséhez szükséges jogi feltételeknek. Ugyanakkor a Bizottság nem fogadta el az ombudsman annak biztosítására irányuló ajánlását, hogy az elégtelen információkat tartalmazó kérelmeket haladéktalanul elutasítsák.

A Bizottság nem foglalkozott az ombudsman azon ajánlásával, hogy vizsgálja felül az engedélyezési kérelmek kezelésére vonatkozó belső eljárását.

Az ombudsman úgy véli, hogy a Bizottság nem terjesztett elő egyértelmű és átfogó tervet arra vonatkozóan, hogy miként kezelje a késedelmek jelentette kihívást, beleértve a REACH-bizottságon belüli saját szerepének felülvizsgálatát is. Ezért az ombudsman fenntartja a hivatali visszásság megállapítását azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság rendszeresen elmulasztotta betartani a jogszabály által előírt három hónapos határidőt a határozattervezeteknek a REACH-bizottság elé terjesztésére.

A Bizottság tájékoztatást fog kapni erről a határozatról.

Teresa Anjinho
európai ombudsman

Strasbourg, 2025. június 27.

 

[1] https://www.ombudsman.europa.eu/en/public-consultation/en/160313

[2] Az 5. kérdésre adott válasz a https://www.ombudsman.europa.eu/en/doc/correspondence/en/169594 dokumentumban található.

[3] Az Európai Parlament és a Tanács 1907/2006/EK rendelete (2006. december 18.) a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), HL L 396., 1. o., egységes szerkezetbe foglalt szöveg: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/?uri=CELEX%3A02006R1907-20140410.

[4] A REACH-rendelet 5. cikke.

[5] A REACH-rendelet 59. cikke.

[6] A REACH-rendelet 58. cikke.

[7] A REACH-rendelet 60. cikkének (2) bekezdése.

[8] A REACH-rendelet 60. cikkének (4) bekezdése.

[9] A REACH-rendelet 85. cikkének (7) bekezdése.

[10] A REACH-rendelet 64. cikkének (8) bekezdése és 133. cikkének (3) bekezdése.

[11] Az európai ombudsman határozata az OI/2/2016/RH számú hivatalból indított vizsgálat lezárásáról

az Európai Bizottság a vegyi anyagok reprodukciós toxicitására vonatkozó akták feldolgozása során, 27. pont,

https://www.ombudsman.europa.eu/en/decision/en/81645.

[12] Lásd a Bizottság írásbeli válaszait: https://www.ombudsman.europa.eu/en/doc/correspondence/en/174970 és https://www.ombudsman.europa.eu/en/doc/correspondence/en/189320.

[13] https://ec.europa.eu/transparency/comitology-register/screen/committees/C34200/consult?lang=en.

[14] Lásd az ezekről az ülésekről készült jelentéseket: https://www.ombudsman.europa.eu/en/doc/inspection-report/en/178826 és https://www.ombudsman.europa.eu/en/doc/inspection-report/en/191331.

[15] Lásd az ellenőrzés iránti kérelmet (1. melléklet), https://www.ombudsman.europa.eu/en/doc/correspondence/en/178825.

[16] Ajánlás a veszélyes vegyi anyagok Európai Bizottság általi kockázatkezeléséről (OI/2/2023/MIK ügy), https://www.ombudsman.europa.eu/en/recommendation/en/194088.

[17] https://www.ombudsman.europa.eu/en/doc/correspondence/en/199074.

[18] A REACH-rendelet 58. cikke (1) bekezdése c) pontjának ii. alpontja. A folyamatos felhasználás jogára való hivatkozás iránti kérelem benyújtásának határideje 18 hónappal megelőzi az úgynevezett „hatályvesztési időpontot”, amelytől kezdve tilos az anyag forgalomba hozatala és felhasználása.

[19] A REACH-rendelet 64. cikkének (8) bekezdése.

[20] A T-837/16. sz. Svédország kontra Bizottság ügyben 2019. március 7-én hozott ítélet, https://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf;jsessionid=7294BECA711A439D8C6681EA7E8E8E49?text=&docid=211428&pageIndex=0&doclang=en&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=1396235, a C-389/19. P. sz. ügyben 2021. február 25-én hozott ítélettel helybenhagyva, https://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=238162&pageIndex=0&doclang=en&mode=lst&dir&ampo=first&ccamp; valamint a C-144/21. sz. Parlament kontra Bizottság ügyben 2023. április 20-án hozott ítélet, https://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf;jsessionid=88F010BC9D2D47DC02B61F64F40F6FD4?text=&docid=272682&pageIndex=0&doclang=en&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=2524212.

[21] A T-837/16. sz., Svédország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 79. pontja; A C-144/21. sz., Parlament kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 46. pontja.

[22] A REACH-rendelet 64. cikkének (3) bekezdése.

[23] A T-837/16. sz. Svédország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 69. pontja.

[24] A környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló Aarhusi Egyezmény rendelkezéseinek a közösségi intézményekre és szervekre való alkalmazásáról szóló, 2006. szeptember 6-i 1367/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 264., 13. o.) 6. cikke (https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/?uri=CELEX%3A32006R1367).

[25] Az európai ombudsman ajánlása a 2142/2018/TE sz. ügyben, amelyben az Európai Bizottság megtagadta a hozzáférést a növényvédő szerek méhekre jelentett kockázatainak értékeléséről szóló útmutatóval kapcsolatos tagállami álláspontokhoz, https://www.ombudsman.europa.eu/en/recommendation/en/113624.

[26] A T-371/20. és T-554/20. sz., Pollinis France kontra Bizottság egyesített ügyekben 2022. szeptember 14-én hozott ítélet 96. pontja, https://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=265442&pageIndex=0&doclang=en&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=13008442, ahogyan azt a C-726/22. P. sz., Bizottság kontra Pollinis ügyben 2025. január 16-án hozott ítélet megerősítette, https://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=294251&pageIndex=0&doclang=en&mode=lst&dir=&ampocc=first&jsf?text=&part=130230.

[27] A Bizottság az ombudsman ajánlásáról szóló véleményében (3. oldal, 5. lábjegyzet) a következőket említette: „SD_Gruppo Colle, SD_Ormezzano, CTPhT_DEZA, CTPhT_Bilbaina, Ólom-szulfokromát-sárga és Ólom-kromát-molibdát-szulfát-vörös_DCC. Maastricht B.V., MOCA_REACHLaw. DEHP_Deza (az utolsó két határozatot nem fogadták el, mivel a felperesek visszavonták a kérelmeket).”

[28] A T-837/16. sz. Svédország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 66. pontja.

[29] A T-837/16. sz., Svédország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 12–15. és 92. pontja. A REACH-rendelet 64. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy „valamennyi bizottság figyelembe veszi a harmadik felek által benyújtott információkat is” a 62. cikk (2) bekezdésében meghatározott nyilvános konzultáció keretében.

[30] A C-144/21. sz., Parlament kontra Bizottság ügyben hozott ítélet, különösen annak 62-68. és 85. pontja, valamint 107-110. és 124. pontja.

[31] A T-837/16. sz. Svédország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 85. pontja.

[32] A T-837/16. sz., Svédország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 92–94. pontja; A C-144/21. sz., Parlament kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 71–85. pontja.

[33] A Bizottság azzal érvelt, hogy ellenőriznie kell, hogy a RAC és a SEAC véleménye „teljes körű, következetes és releváns-e”. A T-837/16. sz., Svédország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 68. pontja.

[34] Ajánlás a veszélyes vegyi anyagok Európai Bizottság általi kockázatkezeléséről (OI/2/2023/MIK ügy), https://www.ombudsman.europa.eu/en/recommendation/en/194088, bekezdés. 26-40.