Strasbourg, 2004. június 2.

Tisztelt Uram!

2003. december 23-án Ön X nevében panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság hogyan kezeli a vámérték-megállapítást.

2004. január 23‐án továbbítottam a panaszt a Bizottság elnökének. 2004. május 18-án arról tájékoztatott, hogy panaszával a továbbiakban nem kíván foglalkozni. 2004. június 1-jén telefonbeszélgetést folytatott az irodámmal.

A 2004. január 19-i levelében foglalt kérésnek megfelelően panaszát bizalmasan kezeltük.

Azért írok most, hogy tájékoztassam Önöket az elvégzett vizsgálatok eredményeiről.

A PANASZ

Ezt a panaszt egy hollandiai székhelyű, az X vállalat nevében eljáró tanácsadó cég (a továbbiakban: panaszos) nyújtotta be.

A panasz arra vonatkozik, hogy az Európai Bizottság hogyan kezeli a vámérték-megállapítást. A vámérték-megállapítás olyan eljárás, amelyet az importált áruk értékének meghatározására alkalmaznak az "ad valorem" vámok kiszámítása céljából.

23/2000. sz. különjelentésében (1) az Európai Számvevőszék jelezte, hogy a Bizottság nem tett megfelelő lépéseket a vámérték-megállapítás irányításában és a vámuniót alkotó tagállamok hatóságainak felügyeletében mutatkozó számos hiányosság leküzdésére.

A panaszos szerint a jelen ügy releváns tényei a következők:

A panaszos tapasztalata szerint a közösségi jogszabályokat nem egyformán értelmezik a különböző tagállamokban, például Hollandiában és Spanyolországban. A vámok, a behozatali héa és a kamatok jelentős, összesen 1 646 454 euró összegű, 1997 és 2001 közötti időszakra vonatkozó összegét a spanyol vámhatóságok visszamenőleges hatállyal állapították meg. Ezek a visszamenőleges értékelések a közösségi vámérték-megállapítási szabályok spanyol vámhatóságok általi téves értelmezésén alapulnak. Valamennyi ügy (az 1997-es, 1998-as, 1999-es, 2000-es és 2001-es évek vámellenőrzése) a spanyol bíróságok előtt vita tárgyát képezte, és a benyújtott fellebbezéseket követően még mindig függőben vannak, a 2006/2007-es évekre várható ítéletekkel.

2000. szeptember 15-én a panaszos írásban kérte a Bizottságot, hogy értelmezze a közösségi vámjogot, mivel úgy tűnt, hogy a spanyol hatóságok nem értelmezték helyesen a Közösségi Vámkódex különböző pontjait. 2000. december 20-i válaszában a Bizottság kijelentette, hogy a panaszos által felvetett értelmezési kérdések a nemzeti vámhatóságok hatáskörébe tartoznak, és hogy nem felelős a nagyon konkrét egyedi esetek részletes vizsgálatáért, ami a nemzeti közigazgatások feladata. A panaszos ezt követően különböző e-maileket küldött a Bizottságnak, amelyekben arra kérte, hogy tisztázza álláspontját. Mivel a panaszos nem elégedett a Bizottság válaszával, visszautalt arra, hogy a jelenlegi helyzet az alkalmazandó szabályok eltérő alkalmazását és értelmezését eredményezi a különböző tagállamokban. 2001. december 12-i levelében a panaszos továbbá azt javasolta, hogy az ügyet a lehető leghamarabb vitassák meg a Vámkódex Bizottságban (vámérték-megállapítási szakasz). 2001. december 21-i válaszában a Bizottság elutasította ezt az elképzelést.

2002. január 22-én a panaszos hangsúlyozta, hogy elfogadhatatlan, hogy a Vámkódexet két tagállamban eltérően értelmezik, és a Bizottság feladata a jogszabályok és az iránymutatások tisztázása. A panaszos megismételte azt a kérését, hogy a kérdést vitassák meg a Vámkódex Bizottságban. A Bizottság azonban mindeddig nem válaszolt a 2002. január 22-i levélre.

2003. december 23-án a panaszos a következő állításokkal (az állítások felsorolása a panasz 8–10. oldalán) és állításokkal (a panasz 12. oldalán) nyújtotta be a jelen panaszt az ombudsmanhoz:

1. Ellentétben azzal, amit 2001. december 21-i levelében állított, a Bizottság még nem tett közzé további példákat iránymutatásként sem a vámhatóságok, sem a gazdasági szereplők számára;

2. A Bizottság nem válaszolt a panaszos 2002. január 22-i levelére, és nem válaszolt a panaszos azon kérésére, hogy ügyét vegyék fel a Vámkódex Bizottság napirendjére (a panaszos állításokat tartalmazó listájának 2. és 4. pontja);

3. A Bizottság nem tájékoztatta a panaszost arról, hogy tájékoztatást kért-e a tagállamoktól a vételi jutalékokra vonatkozó rendelkezés gyakorlati alkalmazásáról (a 2001. december 21-i levelében jelzettek szerint);

4. A Bizottság tájékoztatta a Számvevőszéket, hogy fel fog lépni a több tagállamban tevékenykedő kereskedőkkel szembeni eltérő bánásmód leküzdése érdekében, de nem tett semmilyen intézkedést, és nem hajtja végre a szükséges közösségi jogszabályokat annak érdekében, hogy a tagállamokban azonos kereskedelmi feltételeket biztosítson. E tekintetben a Bizottság Számvevőszéknek adott válaszából úgy tűnik, hogy olyan szervként jelenik meg, amely nem rendelkezik elegendő erőforrással és hatáskörrel (a panaszos állításokat tartalmazó listájának 5. és 7. pontja);

5. Hiányzik a „kötelező érvényű értékelési határozatok adatbázisa”, ami megmagyarázza, hogy miért nem kezelték megfelelően ezt az ügyet;

6. A Bizottságnak különböző intézkedéseket kell hoznia a vámérték-megállapítás irányításának javítása érdekében, hogy azt valamennyi tagállamban egységesen alkalmazzák.

A VIZSGÁLAT

2004. január 23-án az ombudsman 2004. április 30-i határidővel véleményezésre megküldte a panaszt a Bizottságnak. 2004. május 4-i levelében a Bizottság tájékoztatta az ombudsmant, hogy szolgálatai jelenleg véglegesítik a panaszra adott válaszukat. 2004. május 18-án azonban a panaszos arról tájékoztatta az ombudsmant, hogy tekintettel a Bizottság Adóügyi és Vámuniós Igazgatóságának (TAXUD B1) tisztviselőivel 2004. május 14-én tartott találkozó eredményére, a továbbiakban nem kívánja folytatni a panaszt. A panaszos azt is jelezte, hogy erről az említett találkozón tájékoztatták a Bizottságot.

A Bizottság szolgálatai 2004. május 25-én telefonon tájékoztatták az ombudsman szolgálatait arról, hogy a panaszos arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy a panaszt nem folytatják le. Mindkét szolgálat egyetértett abban, hogy ilyen körülmények között a vélemény elküldése nem szolgálna semmilyen célt.

Egy 2004. június 1-jei telefonbeszélgetés során a panaszos arról tájékoztatta az ombudsman hivatalát, hogy elégedett a Bizottság által az üggyel kapcsolatban elfogadott állásponttal és a függőben lévő problémás kérdések vizsgálatára vonatkozó javaslatával. A panaszos ezért úgy ítélte meg, hogy az ügyet lezárták.

A HATÁROZAT

1 A Bizottság elleni vádakról

1.1 A panaszt egy Hollandiában székhellyel rendelkező vállalat (a továbbiakban "a panaszos") nevében eljáró tanácsadó cég nyújtja be. A panasz arra vonatkozik, hogy az Európai Bizottság hogyan kezeli a vámérték-megállapítást. A vámérték-megállapítás olyan eljárás, amelyet az importált áruk értékének meghatározására alkalmaznak az "ad valorem" vámok kiszámítása céljából. A panaszos alapvetően azt állította, hogy a Bizottság nem teljesítette megfelelően a vámérték-megállapítással kapcsolatos kötelezettségeit, és ezáltal nem biztosította az azonos kereskedelmi feltételeket a tagállamokban. A panaszos e tekintetben számos pontosabb állítást és állítást tett a Bizottsággal szemben (2).

1.2 2004. május 18-án a panaszos arról tájékoztatta az ombudsmant, hogy figyelembe véve a Bizottság Adóügyi és Vámuniós Igazgatóságának (TAXUD B1) tisztviselőivel 2004. május 14-én tartott találkozó eredményeit, a továbbiakban nem kívánja folytatni a panaszt, és hogy a Bizottságot az említett találkozón tájékoztatták erről. Egy 2004. június 1-jei telefonbeszélgetés során a panaszos arról is tájékoztatta az ombudsman hivatalát, hogy elégedett a Bizottság által az üggyel kapcsolatban elfogadott állásponttal és a függőben lévő problémás kérdések vizsgálatára vonatkozó javaslatával. A panaszos ezért úgy ítélte meg, hogy az ügyet lezárták.

2 Következtetések

A panaszos 2004. május 18-i leveléből és a 2004. június 1-jei telefonbeszélgetésből kitűnik, hogy a Bizottság lépéseket tett az ügy rendezése érdekében, és ezzel megelégedett a panaszossal. Az ombudsman ezért lezárja az ügyet.

Erről a határozatról a Bizottság elnökét is tájékoztatni fogják.

Tisztelettel:

 

P. Nikiforos DIAMANDOUROS

---

(1) HL C 84., 2001.3.14., 1. o.

(2) Az állítások és állítások a következők: 1) Ellentétben azzal, amit 2001. december 21-i levelében állított, a Bizottság még nem tett közzé további példákat iránymutatásként sem a vámhatóságok, sem a gazdasági szereplők számára; 2) A Bizottság nem válaszolt a panaszos 2002. január 22-i levelére, és nem válaszolt a panaszos azon kérésére, hogy ügyét vegyék fel a Vámkódex Bizottság napirendjére (a panaszos állításokat tartalmazó listájának 2. és 4. pontja); 3) A Bizottság nem tájékoztatta a panaszost arról, hogy tájékoztatást kért-e a tagállamoktól a vételi jutalékokra vonatkozó rendelkezés gyakorlati alkalmazásáról (a 2001. december 21-i levelében jelzettek szerint); 4) A Bizottság tájékoztatta a Számvevőszéket, hogy fel fog lépni a több tagállamban működő kereskedőkkel szembeni eltérő bánásmód leküzdése érdekében, de nem tett semmilyen intézkedést, és nem hajtja végre a szükséges közösségi jogszabályokat annak érdekében, hogy a tagállamokban azonos kereskedelmi feltételeket biztosítson. E tekintetben a Bizottság Számvevőszéknek adott válaszából úgy tűnik, hogy olyan szervként jelenik meg, amely nem rendelkezik elegendő erőforrással és hatáskörrel (a panaszos állításokat tartalmazó listájának 5. és 7. pontja); 5) Hiányzik a "kötelező érvényű értékelési döntések adatbázisa", ami megmagyarázza, hogy miért nem kezelték megfelelően ezt az ügyet; és 6) A Bizottságnak különböző intézkedéseket kell hoznia a vámérték-megállapítás irányításának javítása érdekében, hogy azt valamennyi tagállamban egységesen alkalmazzák.