Háttér

1. Az Ombudsmanok Európai Hálózatának nemzeti és regionális ombudsmanjai írásbeli választ kérhetnek az európai ombudsmantól az uniós joggal és annak értelmezésével kapcsolatos kérdésekre, beleértve azokat is, amelyek konkrét ügyek kezelése során merülnek fel.

2. 2024. december 9-én a belgiumi német ajkú közösség ombudsmanja ilyen kérdést nyújtott be az európai ombudsmanhoz. A kérdés a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendeletnek [1] a gyermekek után járó ellátások tekintetében történő értelmezésére vonatkozik.

3. A belgiumi német ajkú közösség ombudsmanja évek óta foglalkozik egy olyan családdal kapcsolatos üggyel, amely Belgiumtól és a német ajkú közösségtől családi ellátásban részesült. A család Belgiumban él, de az apa Németországban dolgozik. Az anya munkanélküli volt, és egy ideig munkanélküli ellátásban részesült Belgiumban. A családnak most a 18 hónapos időszakra folyósított, gyermek után járó ellátások visszakövetelése iránti kérelemmel kell szembenéznie, mivel az illetékes belga hatóság úgy véli, hogy tévesen állapította meg, hogy ő felelős a gyermek után járó ellátásokért, és hogy azokat Németországnak kellett volna kifizetnie.

4.  A kérdés így annak tisztázására irányult, hogy hasonló, határokon átnyúló helyzetekben melyik tagállam folyósítja a gyermekek után járó ellátásokat, és hogy a tagállamok milyen feltételek mellett hajthatják be a forrásokat a családoktól, különösen olyan helyzetekben, amikor maga a tagállam állapította meg tévesen, hogy ő felelős a gyermek után járó ellátások kifizetéséért.

A Bizottsághoz intézett kérdések

5. A megkeresés alapján az ombudsman a következő kérdéseket tette fel a Bizottságnak:

1) Tisztázná-e a Bizottság, hogy melyik tagállamnak kell családi ellátást fizetnie abban az esetben, ha i. a család az egyik tagállamban (Belgiumban) él, ahol az anya munkanélküli-ellátásra jogosult, és ii. az apa egy másik tagállamban (Németországban) dolgozik?

Az anya munkanélküli-ellátásai a 883/2004 rendelet 68. cikke (1) bekezdése b) pontjának i. alpontja [2] értelmében vett „munkavállalói vagy önálló vállalkozói tevékenység alapján rendelkezésre álló jogoknak” tekinthetők-e?

2) Mivel Németország csak a kérelmet megelőző hat hónapra vállalja a gyermekek után járó ellátások kifizetését, hogyan kell alkalmazni a 883/2004/EK rendelet 68. cikke (3) bekezdésének b) pontját [3], ha egy másik tagállam (Belgium) már több mint hat hónapja folyósította az ellátást (bár Németországnak fizetnie kellett volna)?

Milyen következményekkel jár annak a tagállamnak a hatóságai általi esetleges behajtásra nézve, amely hat hónapnál hosszabb ideig folyósította a gyermek után járó ellátásokat (bár egy másik tagállamnak kellett volna fizetnie) a kedvezményezettől vagy attól a tagállamtól, amelynek fizetnie kellett volna? Kérheti-e Belgium vagy a belgiumi német ajkú közösség Németországtól a visszatérítést?

3) Amennyiben a tagállami hatóságok az uniós jogot hajtják végre, és annak alkalmazási körében járnak el, az uniós jog biztosít-e további védelmet azoknak a személyeknek, akik jóhiszeműen hosszabb ideig részesültek családi ellátásban, és hirtelen olyan behajtási követelésekkel szembesülnek, amelyek azon a tényen alapulnak, hogy a tagállami hatóságok úgy ítélik meg, hogy tévesen határozták meg azt a tagállamot, amelynek fizetnie kell - mint például a tulajdon (az Európai Unió Alapjogi Chartájának 17. cikke) és a szerzett jogok védelme, a visszaható hatály tilalmának elve, a bizalomvédelem, a jogbiztonság, az arányosság és a megfelelő ügyintézés?

A Bizottság válasza

6. Az első kérdésre válaszolva a Bizottság a következőket mondta ki:

• A belga családi ellátási rendszer lakóhelyen alapuló rendszer, ami azt jelenti, hogy minden Belgiumban lakóhellyel rendelkező gyermek jogosult családi ellátásokra. A belgiumi német ajkú közösség illetékes a német ajkú közösségben lakóhellyel rendelkező gyermekek után járó családi ellátások folyósítására.
• A 883/2004/EK rendelet 68. cikkének (1) bekezdése különös elsőbbségi szabályokat tartalmaz arra az esetre, ha a családi ellátásokat egynél több tagállam jogszabályai alapján nyújtják ugyanarra az időszakra és ugyanarra a gyermekre, például azért, mert mindkét szülő különböző tagállamokban dolgozik, vagy azért, mert a család egy olyan tagállamban rendelkezik lakóhellyel, ahol a lakóhelyen alapuló rendszer működik, miközben egy másik tagállamban dolgozik.
• Ezen elsőbbségi szabályok értelmében a munkavállalói vagy önálló vállalkozói tevékenység alapján rendelkezésre álló családi ellátásra való jogosultság elsőbbséget élvez a nyugdíj folyósítása alapján rendelkezésre álló jogosultsággal és a lakóhely alapján rendelkezésre álló jogosultsággal szemben. Abban az esetben, ha két tagállamban munkavállalói vagy önálló vállalkozói tevékenység alapján biztosított jogok állnak rendelkezésre, elsődlegesen a gyermekek lakóhelye szerinti tagállam illetékes, feltéve, hogy az egyik szülő ott dolgozik (a 883/2004/EK rendelet 68. cikke (1) bekezdése b) pontjának i. alpontja).
• A 883/2004/EK rendelet 11. cikkének (2) bekezdése [4] értelmében azt a személyt, aki munkavállalói vagy önálló vállalkozói tevékenysége miatt vagy annak következményeként pénzbeli ellátásban részesül, úgy kell tekinteni, mint aki ezt a tevékenységet végzi. Ezért az a személy, aki munkanélküli ellátásban részesül, úgy tekintendő, mint aki szakmai tevékenységet folytat. Következésképpen a 883/2004 rendelet 68. cikke szerinti családi ellátások kifizetésére vonatkozó elsőbbségi szabályok alkalmazásában a munkanélküli ellátásban való részesülést munkavállalói vagy önálló vállalkozói tevékenység alapján rendelkezésre álló jogosultságnak kell tekinteni.
• A rendelkezésre bocsátott információk alapján a Bizottság ´s Foglalkoztatás, Szociális Ügyek és Társadalmi Befogadás Főigazgatósága a következőket állapítja meg:

1. A család lakóhelye szerinti belgiumi német ajkú közösség tehát elsődlegesen jogosult arra, hogy a családi ellátásokat arra az időszakra folyósítsa, amely alatt a gyermekek anyja Belgiumban munkanélküli-ellátásban részesül.
2. A 883/2004/EK rendelet 68. cikkének (2) bekezdése [5] értelmében a másodlagosan illetékes tagállamnak, ebben az esetben Németországnak különbözeti kiegészítést kell fizetnie, ha a jogszabályai alapján nyújtott ellátások összege magasabb, mint az elsődlegesen illetékes tagállam által nyújtott családi ellátások összege.

7. A második kérdésre válaszolva a Bizottság a következőket mondta ki:

• Az első kérdésre adott válaszból, vagyis abból, hogy a családi ellátások folyósítása elsődlegesen a német ajkú közösség hatáskörébe tartozik, az következik, hogy a visszaható hatályú kifizetésre és a visszatéríttetésre vonatkozó kérdések (harmadik kérdés) már nem relevánsak. A teljesség kedvéért azonban a Bizottság kifejtette véleményét ebben a kérdésben.
• A 883/2004 rendelet 68. cikkének (3) bekezdése értelmében, ha egy intézmény, amelyhez családi ellátások iránti kérelmet nyújtanak be, úgy véli, hogy nem rendelkezik elsőbbségi illetékességgel, haladéktalanul továbbítania kell a kérelmet ahhoz az illetékes intézményhez, amelynek jogszabályait elsőbbségi alapon kell alkalmazni. Az utóbbi intézmény úgy kezeli ezt a kérelmet, mintha azt közvetlenül hozzá nyújtották volna be, és a kérelem első intézményhez történő benyújtásának napját kell az elsőbbségi intézménnyel szembeni követelése napjának tekinteni.
• A Bíróság 2024. április 25-én ítéletet [6] hozott, amelyben megállapította, hogy a 883/2004/EK rendelet 68. cikkének (3) bekezdését a 81. cikk [7] egészíti ki. Hivatkozott korábbi ítélkezési gyakorlatára [8], amelyben megállapította, hogy „a 883/2004/EK rendelet 81. cikkének célja, hogy megkönnyítse a migráns munkavállalók mozgását azáltal, hogy egyszerűsíti azokat az adminisztratív alakiságokat, amelyeknek a különböző tagállamokban meglévő adminisztratív eljárások összetettségére tekintettel meg kell felelniük, és megakadályozza, hogy az érintett személyeket pusztán formai okokból megfosszák jogaiktól”[9]. A Bíróság megállapította továbbá, hogy „a 81. cikket [...] akkor kell alkalmazni, ha a migráns munkavállaló családi támogatás iránti kérelmet nyújt be egy olyan tagállam hatóságaihoz, amely az említett rendeletben megállapított kollíziós szabályok értelmében nem rendelkezik joghatósággal a kérelem elbírálására”[10].
• Ezen ítélkezési gyakorlat alapján a Bizottság Foglalkoztatási, Szociális és Társadalmi Befogadási Főigazgatósága úgy véli, hogy a családi ellátások folyósítására elsődleges hatáskörrel rendelkező intézmény, amely olyan nemzeti szabályozást alkalmaz, amely a visszamenőleges kifizetést a kérelem benyújtását megelőző korlátozott számú hónapra korlátozza, mint a szóban forgó német szabályozás, nem alkalmazhatja ezt a rendelkezést, és így nem korlátozhatja a családi ellátások visszamenőleges kifizetését abban az esetben, ha egy másik tagállam intézménye olyan kérelmet kapott, amely tekintetében ez utóbbi nem rendelkezik elsődleges hatáskörrel, amennyiben az elsőbbséggel rendelkező tagállam jogszabályai által előírt valamennyi egyéb alaki és anyagi feltétel teljesül.

8. A harmadik kérdést illetően a Bizottság a következőket mondta ki:

• A Bíróság megállapította, hogy a 883/2004/EK rendelet 68. cikke nem teszi lehetővé azon tagállam intézménye számára, amelynek jogszabályai nem élveznek elsőbbséget, hogy az érintett személytől az e tagállamban kifizetett ellátások (részleges) visszatérítését követelje azon az alapon, hogy egy másik tagállam elsőbbségi alapon alkalmazandó jogszabályai szerint fennáll az ezen ellátásokra való jogosultság [11].
• Az a tagállam, amely jogtalanul folyósított családi ellátásokat, mivel tévesen vélte úgy, hogy jogszabályai elsőbbséget élveznek, a 987/2009/EK rendelet [13] 60. cikkének (5) bekezdésével [12] összhangban kérheti a jogtalanul folyósított családi ellátások visszatérítését az elsődleges hatáskörrel rendelkező intézménytől.

9. A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy álláspontja szerint és a rendelkezésre bocsátott információk fényében Belgium német ajkú közösségének hatóságai felelősek a családi ellátásoknak a területén lakóhellyel rendelkező család részére történő kifizetéséért, amennyiben az egyik szülő a belga jogszabályok alapján munkanélküli-ellátásban részesül, a másik szülő pedig Németországban folytat szakmai tevékenységet.

Az európai ombudsman következtetése

10. Az ombudsman úgy véli, hogy a lekérdezésben felvetett kérdéseket megfelelően tisztázták. Az ombudsman ezért lezárja a kérdést.

A belgiumi német ajkú közösség ombudsmanja és a Bizottság tájékoztatást kap erről a jelentésről.

Rosita Hickey Vizsgálati
Igazgató

Strasbourg, 2025. március 20.

[1] Az Európai Parlament és a Tanács 883/2004/EK rendelete (2004. április 29.) a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/?uri=CELEX%3A02004R0883-20190731&qid=1736262044384

[2] A 68. cikk (1) bekezdése b) pontjának i. alpontja kimondja:

„1. Amennyiben ugyanazon időszak alatt és ugyanazon családtagok számára egynél több tagállam jogszabályai alapján nyújtanak ellátásokat, a következő elsőbbségi szabályokat kell alkalmazni:

b) az egynél több tagállam által ugyanazon az alapon fizetendő ellátások esetében az elsőbbségi sorrendet a következő kiegészítő kritériumokra való hivatkozással kell megállapítani:

a munkavállalói vagy önálló vállalkozói tevékenység alapján rendelkezésre álló jogok esetében: a gyermekek lakóhelye, feltéve, hogy van ilyen tevékenység, valamint adott esetben az egymásnak ellentmondó jogszabályok által előírt ellátások legmagasabb összege. Ez utóbbi esetben az ellátások költségét a végrehajtási rendeletben megállapított kritériumoknak megfelelően kell megosztani;”

[3] A 68. cikk (3) bekezdésének b) pontja kimondja:

„3. Ha a 67. cikk alapján családi ellátások iránti kérelmet nyújtanak be azon tagállam illetékes intézményéhez, amelynek jogszabályait alkalmazni kell, de nem elsőbbségi jog alapján, e cikk (1) és (2) bekezdésével összhangban:

b) azon tagállam illetékes intézménye, amelynek jogszabályait elsőbbséggel kell alkalmazni, a kérelmet úgy kezeli, mintha azt közvetlenül hozzá nyújtották volna be, és a kérelem első intézményhez történő benyújtásának időpontját kell az elsőbbséggel rendelkező intézménnyel szembeni kérelme benyújtásának időpontjának tekinteni.”

[4] A 11. cikk (2) bekezdése a következőképpen szól:

„E cím alkalmazásában azokat a személyeket, akik munkavállalói vagy önálló vállalkozói tevékenységük miatt vagy következményeként pénzbeli ellátásban részesülnek, úgy kell tekinteni, mint akik az említett tevékenységet folytatják. Ez nem vonatkozik a rokkantsági, öregségi vagy túlélő hozzátartozói nyugdíjakra, a munkahelyi balesetek vagy foglalkozási megbetegedések esetén járó nyugdíjakra, valamint a határozatlan időtartamú kezelést fedező pénzbeli betegségi ellátásokra.”

[5] A 68. cikk (2) bekezdése a következőképpen szól:

„A jogosultságok halmozódása esetén a családi ellátásokat az (1) bekezdés szerint elsőbbséget élvezőként kijelölt jogszabályokkal összhangban kell nyújtani. Az egyéb ellentétes jogszabályok vagy jogszabályok alapján a családi ellátásokra való jogosultságot az első jogszabályban előírt összeg erejéig felfüggesztik, és szükség esetén különbözeti kiegészítést nyújtanak az ezen összeget meghaladó összegre. Ilyen különbözeti kiegészítést azonban nem kell nyújtani a más tagállamban lakóhellyel rendelkező gyermekek számára, ha a szóban forgó ellátásra való jogosultság kizárólag a lakóhelyen alapul.”

[6] A Bíróság 2024. április 25-i ítélete, L kontra Familienkasse Sachsen der Bundesagentur für Arbeit, C-36/23: https://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=285191&pageIndex=0&doclang=EN&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=20149469

[7] A 81. cikk a következőképpen szól:

„Minden olyan kereset, nyilatkozat vagy fellebbezés, amelyet az egyik tagállam jogszabályainak alkalmazásában meghatározott határidőn belül az adott tagállam hatóságához, intézményéhez vagy bíróságához kellett volna benyújtani, elfogadható, ha azt ugyanezen határidőn belül egy másik tagállam megfelelő hatóságához, intézményéhez vagy bíróságához nyújtják be. Ilyen esetben a követelést, nyilatkozatot vagy fellebbezést kézhez vevő hatóság, intézmény vagy törvényszék haladéktalanul továbbítja azt az előbbi tagállam illetékes hatóságának, intézményének vagy törvényszékének, akár közvetlenül, akár az érintett tagállamok illetékes hatóságain keresztül. Az ilyen követeléseknek, nyilatkozatoknak vagy fellebbezéseknek a második tagállam hatóságához, intézményéhez vagy törvényszékéhez történő benyújtásának időpontját kell az illetékes hatósághoz, intézményhez vagy törvényszékhez történő benyújtás időpontjának tekinteni.”

[8] A Bíróság 2022. szeptember 29-i ítélete, FS kontra Chief Appeals Officer és társai, C-3/21: https://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=266564&pageIndex=0&doclang=EN&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=20153614

[9] 26. pont.

[10] 27. pont.

[11] A Bíróság C-36/23. sz., L kontra Familienkasse Sachsen der Bundesagentur für Arbeit ügyben 2024. április 25-én hozott ítélete. A Bíróság a következőket állapította meg:

„A(z)... rendelet 68. cikke A szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004 [...] rendeletet, amely a családi ellátások halmozódása esetén elsőbbségi szabályokat állapít meg, úgy kell értelmezni, hogy bár nem teszi lehetővé azon tagállam intézménye számára, amelynek jogszabályai nem élveznek elsőbbséget [...], hogy az érintett személytől az e tagállamban folyósított ilyen ellátások részleges visszatérítését követelje egy másik tagállam elsőbbségi alapon alkalmazandó jogszabályaiban előírt ezen ellátásokra való jogosultság fennállása miatt, amennyiben e másik tagállamban nem állapítottak meg vagy folyósítottak családi ellátást, mindazonáltal lehetővé teszi ezen intézmény számára, hogy az elsődleges illetékességgel rendelkező intézménytől az ellátások azon összegének visszatérítését követelje, amely meghaladja az általa visszatérítendő összeget [...]”

[12] A 60. cikk (5) bekezdése a következőképpen szól:

„Ha az ideiglenes ellátást nyújtó intézmény többet fizetett annál az összegnél, amelyért végső soron felelős, a végrehajtási rendelet 73. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően kérheti a többlet visszatérítését az elsődlegesen felelős intézménytől.”

[13] Az Európai Parlament és a Tanács 987/2009/EK rendelete (2009. szeptember 16.) a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/?uri=CELEX%3A02009R0987-20180101&qid=1740997969849