Strasbourg, 2004. október 12.

Tisztelt K. Úr!

2003. október 2-án Ön panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) által szervezett COM/A/11/01 nyílt versenyvizsgán való részvételével kapcsolatban.

2003. november 17‐én továbbítottam a panaszt az EPSO igazgatójának. Az EPSO 2004. március 1-jén küldte meg véleményét. Az észrevételezésre való felkéréssel együtt továbbítottam Önnek, amelyet 2004. március 29-én küldött meg.

Azért írok most, hogy tájékoztassam Önöket az elvégzett vizsgálatok eredményeiről.

Elnézést kérek a panasza elbírálásához szükséges idő tartamáért.

A PANASZ

Háttér

A panaszos részt vett az Európai Bizottság által szervezett COM/A/11/01 nyílt versenyvizsgán, amelynek célja, hogy a polgári és büntetőjog területén főtanácsosi tartalékot képezzen. Létrehozását követően a szervezetet az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) vette át. A panaszos a felvételi eljárás szóbeli vizsgáján (záróvizsga) nem felelt meg, mivel pontszáma csak 19, a minimálisan megkövetelt pontszám pedig 20 volt. A panaszos ezért az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzata 90. cikke (2) bekezdésének 1. pontja alapján panaszt nyújtott be a Bizottsághoz (a továbbiakban: a 90. cikk szerinti panasz). Különböző szabálytalanságokra hivatkozott, amelyek véleménye szerint indokolnák, hogy magasabb pontszámot kapjon a vizsgán, és felkerüljön a tartaléklistára, vagy hogy lehetőséget kapjon a szóbeli vizsga újbóli letételére. Azt is állította, hogy betekinthet szóbeli vizsgájának jegyzőkönyvébe.

A 90. cikk szerinti panaszában a panaszos különösen a következőket hangsúlyozta:

• a teszt a bejelentettnél rövidebb volt;


• a többi jelölttel ellentétben lényegében nem olyan kérdéseket tettek fel neki, amelyekre objektív válasz született, hanem olyan kérdéseket, amelyek véleménynyilvánítással jártak;


• fogyatékossága miatt hátrányos megkülönböztetés érte;


• mivel a szóbeli vizsgára (25) felvett pályázók száma alacsonyabb volt, mint a tartaléklistán szereplő helyek száma (30), nem volt szükség a pályázók kizárására, és a szóbeli vizsgának csak annak ellenőrzésére kellett volna szolgálnia, hogy a pályázók megfelelnek-e a tartaléklistára való felvételhez szükséges minimumkövetelményeknek;


• a panaszos második nyelvtudásának (angol) tesztelése váratlanul intenzív volt, és nem felelt meg a német hatóságok által a vizsgán való részvételére tekintettel nyújtott képzés során kapott információknak.

2003. szeptember 3-án az EPSO elutasította a panaszos 90. cikk szerinti panaszát, és megerősítette a kapott pontszámot. A panaszos által felvetett különböző kérdéseket illetően az EPSO összefoglalva azt válaszolta, hogy:

• A szájon át történő vizsgálat időtartamának kisebb eltérései elkerülhetetlenek voltak. A panaszos a vizsgálat végén nem emelt kifogást, és az időtartam nem befolyásolta a panaszos teljesítményének értékelését.


• A vizsgabizottság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a pályázóknak feltett kérdések tartalmát illetően. Jelöltenként eltérőek lehetnek. A panaszos esetében a vizsgabizottság különösen a nemzetközi tapasztalat és a közigazgatási területen szerzett gyakorlati tapasztalat hiányával kapcsolatban tett fel kérdéseket a panaszosnak. A kérdések nem lépték túl a versenyvizsga-felhívás tartalmát. A pályázónak feltett kérdések nem olyan szempontok tesztelésére irányultak, amelyekről a korábbi tesztek során bizonyította ismereteit, hanem annak tesztelésére, hogy képes-e érvelni és strukturálni a válaszait.


• A panaszost fogyatékossága miatt nem érte hátrányos megkülönböztetés. Az a pályázó, aki a szóbeli vizsgán a legjobb eredményt érte el, a panaszoshoz képest jelentősebb fogyatékossággal rendelkezett.


• Ami a panaszos második nyelvtudásának tesztelését illeti, a vizsgabizottságot nem köthették a német hatóságok által a panaszosnak nyújtott információk. Ezenkívül a versenyvizsga-felhívásban szereplő „kielégítő ismeretek” minősítést a viszonylag magas munkaerő-felvételi szint (A4/A5 besorolási fokozat) fényében kell értelmezni.

Panasz

Mivel részben elégedetlen volt az EPSO-nak a 90. cikk szerinti panaszára adott válaszával, a panaszos úgy ítélte meg, hogy az EPSO nem válaszolt panaszának valamennyi szempontjára, ezért panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz, amelyben a következő állításokat tette:

1. Az EPSO által a 90. cikk szerinti panaszának elutasításával kapcsolatban adott magyarázatok csak formai kérdésekre összpontosítottak, és nem szolgáltak olyan érdemi információkkal, amelyek lehetővé tették volna számára a kapott pontszám megértését.

2. Különbség volt a szóbeli vizsgán a panaszosnak feltett kérdések és a versenyvizsga-felhívás között. Sem a nemzetközi tapasztalat hiánya, sem a közigazgatási területen szerzett gyakorlati tapasztalat állítólagos hiánya nem indokolhatta védjegyét vagy a 90. cikk szerinti panaszának elutasítását. Ezeket a követelményeket a versenyvizsga-felhívás nem tartalmazta. Emellett 22 hónapos tapasztalattal rendelkezett a közigazgatás területén.

A panaszos azt kérte, hogy szóbeli vizsgájának pontszámát emeljék 20-ra, vagy hívják meg a szóbeli vizsga újbóli letételére. Mindenesetre második állítására tekintettel a panaszos a jövőbeli versenyvizsga-felhívások pontosítására szólított fel.

A VIZSGÁLAT

Az EPSO véleménye

A panaszra vonatkozó véleményében az EPSO összefoglalva a következőket állapította meg:

A panaszos 90. cikk szerinti panaszát alaposan figyelembe vették, és a kinevezésre jogosult hatóság megpróbált válaszolni a panaszos által felvetett valamennyi kérdésre annak érdekében, hogy kellően indokolt választ adjon neki.

Ami a panaszos azon kérését illeti, hogy tájékoztassák a szóbeli vizsga sikertelenségének okairól, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a nyílt versenyvizsgák vizsgabizottságai széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek a vizsgák értékelését illetően. A vizsgabizottság nem volt köteles magyarázatot adni arra, hogy a pályázó válaszait miért tekintették elégtelennek.

A szóbeli vizsga érdemeinek értékelése összehasonlító jellegű volt, és biztosítani kellett az összes pályázóval szembeni egyenlő bánásmódot. A versenyvizsga-bizottság ezért a szóbeli vizsgán részt vevő minden egyes pályázó számára értékelőlapot állított össze a korábban megállapított szempontok alapján. Minden jelölt esetében ugyanazokat a kritériumokat alkalmazták.

Míg a panaszosnak az általa választott szakterülettel kapcsolatos ismereteit az írásbeli vizsga során értékelték, a szóbeli vizsga célja annak értékelése volt, hogy a panaszos képes-e érvelni és strukturálni válaszait, különös figyelmet fordítva sajátos nyelvi ismereteire és a multikulturális környezethez való alkalmazkodási képességére, amint azt a versenyvizsga-felhívás előirányozza. A vizsgabizottság szakmai tapasztalata alapján nem kérdőjelezte meg a panaszos jogosultságát. Ez utóbbit a befogadási eljárás során megvizsgálták és figyelembe vették. A vizsgabizottság kizárólag a panaszos szóbeli vizsgán nyújtott teljesítményére alapozta értékelését.

Az a tény, hogy a szóbeli vizsgára befogadott pályázók száma(25) alacsonyabb volt, mint a tartaléklistán szereplő helyek száma(30), nem kötelezte a vizsgabizottságot sem arra, hogy túlbecsülje azokat a pályázókat, akik nem rendelkeztek a szükséges készségekkel, sem pedig arra, hogy megindokolja az e pályázóknak adott pontszámokat.

El kellett utasítani a panaszos azon kérelmét, amely szerint magasabb pontszámot kellene kapnia, vagy engedélyezni kellene számára a vizsga újbóli letételét. A panaszos azon meggyőződése, hogy megfelelően válaszolt a neki feltett kérdésekre, valószínűleg nem jelenti a vizsgabizottság határozatának automatikus felülvizsgálatát.

A panaszos észrevételei

Az európai ombudsman továbbította az EPSO véleményét a panaszosnak, és felkérte, hogy tegye meg észrevételeit. Válaszában a panaszos összefoglalva a következőket fejtette ki:

Az EPSO ismét magyarázattal szolgált, anélkül, hogy a vizsga tartalmát figyelembe vette volna. Bár a vizsgabizottság széles mérlegelési mozgástérrel rendelkezett a vizsgák értékelését illetően, ez nem akadályozhatta volna meg a vizsgabizottságot abban, hogy megindokolja az értékelést. Nem elegendő a védjegy puszta nyilvánosságra hozatala anélkül, hogy kifejtenék, hogyan és milyen alapon számították ki ezt a védjegyet. Ésszerű lett volna tájékoztatást adni az értékelőlap tartalmáról vagy az értékeléshez használt kritériumokról, valamint a panaszos teljesítményének értékelésével kapcsolatos tényleges részletekről.

Tekintettel e felvételi eljárás helyzetére, azaz arra, hogy a szóbeli vizsgára befogadott pályázók száma (25) alacsonyabb volt, mint a tartaléklistán szereplő helyek száma (30), az átláthatóság érdekében még fontosabb lett volna, hogy az elért pontszámot megfelelően elmagyarázzák, különösen azokban az esetekben, amikor a pontszám jóval a minimálisan elérendő pontszám alatt volt.

Érthető lett volna, ha az EPSO megtagadja a pontszám felülvizsgálatát vagy a vizsga újbóli letételének engedélyezését, ha a tartaléklista megtelt volna, és ha a panaszos tartaléklistára való felvétele hátrányos lett volna egy másik pályázóra nézve. A jelen ügyben azonban nem történt volna kár, ha az EPSO lehetőséget adott volna számára az Unió szolgálatára.

Az Európai Parlament és a Bíróság által szervezett felvételi eljárás során egy másik vizsgabizottság megállapította, hogy képességei alkalmassá teszik arra, hogy az Európai Uniónál dolgozzon, és felvették a tartaléklistára.

A HATÁROZAT

1 A vizsgálat során adott jelre vonatkozó megfelelő magyarázat állítólagos hiánya

1.1 A panaszos szerint az EPSO által a 90. cikk szerinti panaszának elutasításával kapcsolatban adott magyarázatok csak formai kérdésekre összpontosítottak, és nem szolgáltak olyan érdemi információkkal, amelyek lehetővé tették volna számára, hogy megértse a kapott védjegyet.

1.2 Az EPSO azzal érvelt, hogy a nyílt versenyvizsgák vizsgabizottságai széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek a vizsgák értékelését illetően. A vizsgabizottság nem volt köteles magyarázatot adni arra, hogy a pályázó válaszait miért tekintették elégtelennek. E tekintetben az a tény, hogy a szóbeli vizsgára befogadott pályázók száma (25) alacsonyabb volt, mint a tartaléklistán szereplő helyek száma (30), nem rótt további kötelezettségeket a vizsgabizottságra.

1.3 Az ombudsman megjegyzi, hogy a panaszos a 90. cikk szerinti panaszában számos állítást és állítást tett, különösen a vizsgálat jegyzőkönyvének közzétételével, a vizsga időtartamával, angol nyelvtudásának tesztelésével és a fogyatékkal élő jelöltek részvételével kapcsolatban, amelyeket az európai ombudsmanhoz benyújtott panasz keretében nem ismételtek meg. A panaszos 90. cikk szerinti panaszának e szempontjait ezért nem vizsgáljuk meg ebben a határozatban, amelynek annak vizsgálatára kell korlátozódnia, hogy az EPSO megfelelő magyarázatot adott-e a panaszosnak a szóbeli vizsgán szerzett pontszámra vonatkozóan.

1.4 Az ombudsman megjegyzi továbbá, hogy észrevételeiben a panaszos hangsúlyozta, hogy az EPSO rendelkezésére bocsáthatta volna a szóbeli vizsga értékelési kritériumait vagy értékelőlapját. Úgy tűnik, hogy eddig nem nyújtottak be az említett dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmet. Ez a határozat ezért nem terjed ki erre a szempontra. A panaszos azonban szabadon kérheti a szóban forgó dokumentumok közzétételét, és új panaszt nyújthat be az ombudsmanhoz, ha az ilyen kérelemre adott válasz nem lenne kielégítő.

1.5 A közösségi bíróságok állandó ítélkezési gyakorlata szerint a vizsgán szerzett pontszámnak a pályázókkal való közlése, amely tükrözi a vizsgabizottság értékelését, a vizsgabizottság határozatának megfelelő indokolását képezi (2). Az Elsőfokú Bíróság megállapította továbbá, hogy „a vizsgabizottság nem kötelezhető arra, hogy amikor megindokolja, hogy a pályázó miért nem felelt meg a vizsgán, azonosítsa a nem kielégítőnek ítélt válaszokat, vagy magyarázatot adjon arra, hogy azokat miért tekintette nem kielégítőnek. (…) A pályázónak joga van magyarázatot kérni, ha azt kifejezetten kéri, a vizsgabizottságnak a teljesítményére vonatkozó értékítéletétől eltérő kérdésekben, mint például az eljárás lefolytatása”(3).

1.6 A jelen ügyben a panaszost tájékoztatták a szóbeli vizsgán szerzett pontszámról.

1.7 A fent említett ítélkezési gyakorlat ellenére az ombudsman úgy véli, hogy helyes igazgatási gyakorlat a pályázók által feltett pontos kérdések megválaszolása, függetlenül attól, hogy azok a vizsgán nyújtott teljesítményükre vonatkoznak-e vagy sem. Úgy tűnik azonban, hogy a jelen ügyben az 1.8. pontban tárgyalt szempont kivételével egyetlen ilyen kérdés sem maradt megválaszolatlan a panaszos 90. cikk szerinti panaszát követően.

1.8 A panaszos úgy vélte, hogy a versenyvizsga-bizottságot a szóbeli vizsgával és a panaszos által adott pontszámmal kapcsolatos konkrét ténybeli körülmények (azaz a pályázók száma kisebb volt, mint a tartaléklistán szereplő helyek száma és a neki adott pontszám csak egy ponttal maradt el a minimálisan elérendő pontszámtól) miatt fokozottan terheli a kizárásra vonatkozó döntésének indokolására vonatkozó kötelezettség.

1.9 Az ombudsmannak nincs tudomása olyan rendelkezésről vagy ítélkezési gyakorlatról, amely e tekintetben szigorúbb kötelezettségeket róna a vizsgabizottságokra. Az EPSO álláspontja ezért ésszerűnek tűnik.

1.10 A fentiek alapján az ombudsman megállapítja, hogy az ügy e vonatkozását illetően nem áll fenn hivatali visszásság.

2 A szóbeli vizsgán a panaszosnak feltett kérdések és a versenyvizsga-felhívás közötti állítólagos eltérés

2.1 A panaszos szerint a szóbeli vizsgán feltett kérdések és a versenyvizsga-felhívás között eltérés volt. Azt állította, hogy sem a nemzetközi tapasztalat hiánya, sem a közigazgatási területen szerzett gyakorlati tapasztalat állítólagos hiánya nem igazolhatja sem a szóbeli vizsgán szerzett védjegyét, sem a 90. cikk szerinti panaszának elutasítását. Ezeket a követelményeket a versenyvizsga-felhívás nem tartalmazta. Ezenkívül 22 hónapos tapasztalattal rendelkezett a közigazgatás területén.

2.2 Az EPSO azzal érvelt, hogy bár az írásbeli vizsga során értékelték a pályázónak a felvételi eljárás szakterületével kapcsolatos ismereteit, a szóbeli vizsga célja annak értékelése volt, hogy a pályázó képes-e érvelni és strukturálni válaszait, különös figyelmet fordítva sajátos nyelvtudására és a multikulturális környezethez való alkalmazkodási képességére, amint azt a versenyvizsga-felhívás előírja. A vizsgabizottság szakmai tapasztalata alapján nem kérdőjelezte meg a panaszos jogosultságát. Ez utóbbit a befogadási eljárás során megvizsgálták és figyelembe vették. A vizsgabizottság kizárólag a panaszos szóbeli vizsgán nyújtott teljesítményére alapozta értékelését.

2.3 Az ombudsman megjegyzi, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a vizsgabizottság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a versenyvizsga vizsgáinak eljárásait és tartalmát illetően. A bíróság csak akkor vizsgálhatja a vizsga részletes tartalmát, ha az meghaladja a versenyvizsga-felhívásban megállapított korlátokat, vagy nem felel meg a vizsga vagy a versenyvizsga céljainak (4).

2.4 Az ombudsman megjegyzi továbbá, hogy az EPSO által a jelen panasz keretében adott magyarázaton kívül az EPSO a panaszos 90. cikk szerinti panaszával kapcsolatos 2003. szeptember 2-i határozatában azt is kifejtette, hogy a szóbeli vizsga során megvitatásra került mind a panaszos nemzetközi tapasztalatának hiánya, mind az igazgatási területen szerzett gyakorlati tapasztalatának állítólagos hiánya annak értékelése érdekében, hogy a panaszos képes-e "a multikulturális munkakörnyezethez igazodni" a versenyvizsga-felhívás VI. címében előírtak szerint, illetve hogy képes-e teljesíteni a versenyvizsga-felhívás II. címében meghatározott feladatokat.

2.5 Az ombudsman úgy véli, hogy az EPSO így ésszerű magyarázatot adott a vizsgabizottság tevékenységére. Ennélfogva nem állapítható meg, hogy ez utóbbi túllépte volna a versenyvizsga-felhívásban meghatározott korlátokat. Az ügy ezen aspektusát illetően tehát nem állapítottak meg hivatali visszásságot.

3 Következtetések

Az ombudsman e panasszal kapcsolatos vizsgálatai alapján úgy tűnik, hogy az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal nem követett el hivatali visszásságot. Az ombudsman ezért lezárja az ügyet.

Erről a döntésről az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal igazgatója is tájékoztatást kap.

Tisztelettel:

 

P. Nikiforos DIAMANDOUROS

---

(1) Az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzata 90. cikkének (2) bekezdése:
(…)
2. szám. Az e személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó bármely személy panaszt nyújthat be a kinevezésre jogosult hatósághoz a neki sérelmet okozó aktus ellen, ha az említett hatóság határozatot hozott, vagy ha nem fogadott el a személyzeti szabályzatban előírt intézkedést. A panaszt három hónapon belül kell benyújtani. (…) (angol nyelven)

(2) A C-254/95. sz., Parlament kontra Innamorati ügyben hozott ítélet (EBHT 1996., I-3423. o.).

(3) A T-291/94. sz. Pimley-Smith kontra Bizottság ügy (EBHT-KSZ 1995., IA-209. és II-637. o.).

(4) A 228/86. sz. Goossens kontra Bizottság ügy (EBHT 1988., 1819. o.).