Strasbourg, 2004. június 7.

Tisztelt M. Úr!

2003. április 30-án Ön az „AGADEN Bahía” környezetvédelmi szervezet nevében panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz az Európai Bizottság ellen. A petíció az Ön által az említett intézményhez benyújtott hivatalos panasz lezárásáról szóló, 2002. január 17-i bizottsági határozatra vonatkozott (99/4873. sz. ügy), amelyben Ön azt kifogásolta, hogy a spanyol „Centro Superior de Investigaciones Científicas” (CSIC) a környezeti információkhoz való hozzáférés szabadságáról szóló 90/313/EK irányelv megsértésével elutasította az Ön bizonyos környezeti információkhoz való hozzáférés iránti kérelmét.

2003. március 12-én Ön ugyanezen tárgyban egy korábbi panaszt nyújtott be az ombudsmanhoz (hivatkozási szám: 511/2003/VJ). 2003. április 23-án elfogadhatatlannak nyilvánították, mivel a benyújtott információk alapján úgy tűnt, hogy nem került sor korábbi közigazgatási eljárásra.

2003. július 24‐én továbbítottam a panaszt a Bizottság elnökének. 2003. szeptember 9‐én a Bizottság megküldte véleményét, amelyet észrevételezésre való felhívással együtt megküldtem Önnek. Észrevételeit 2003. november 17-én kaptam meg.

Azért írok most, hogy tájékoztassam Önöket az elvégzett vizsgálatok eredményéről.

A PANASZ

2003 áprilisában a panaszos panaszt nyújtott be az ombudsmanhoz a Bizottság ellen. Az ügy tényállása összefoglalva a következő volt:

1999. január 20-án a panaszos hozzáférést kért bizonyos környezeti információkhoz a spanyol „Consejo Superior de Investigaciones Científicas”-tól (CSIC), egy, a spanyol oktatási minisztérium felügyelete alatt álló állami szervtől. A kért információk magukban foglalták a CSIC egy adott faj ellenőrzésére és védelmére irányuló, folyamatban lévő kutatási programjait: az ibériai hiúz. A panaszos különösen a következő információkat kérte: e programok hossza és hatóköre; az e faj vadászata során alkalmazott eszközök; az alkalmazott ellenőrzések és a CSIC által végzett kockázatértékelési eljárások jellege; aktuális tudományos adatok; az elejtett hiúzok boncolásának eredményei; és bármely kutatási program végső következtetései. 1999. április 5-i válaszában a CSIC számos általános megjegyzést tett, amelyek a felperes szerint nem válaszoltak a kérdésére.

Mivel a panaszos úgy vélte, hogy a CSIC a meglévő közösségi szabályok, nevezetesen a környezeti információkhoz való hozzáférés szabadságáról szóló 90/313/EK irányelv alapján köteles hozzáférést biztosítani a kért információkhoz, 1999. július 29-én hivatalos panaszt nyújtott be a Bizottsághoz. Szolgálatai a panaszt 99/4873 ügyszámon iktatták, és vizsgálatot indítottak. 2001. december 20‐án arra a következtetésre jutottak, hogy a vizsgálat folytatása nem indokolt, és úgy határoztak, hogy lezárják az ügyet. A panaszost 2002. január 25-i levelében tájékoztatták e határozatról.

Az ombudsmanhoz benyújtott panaszában a panaszos kifejtette, hogy véleménye szerint a Bizottság a kért környezeti információkhoz való hozzáférés megtagadása miatt a spanyol hatóságok ellen benyújtott hivatalos panasz lezárásáról szóló határozatát a 90/313/EK irányelv rendelkezéseinek kellő figyelembevétele nélkül vette figyelembe, továbbá az indokolás nem volt megfelelő.

Összefoglalva, a panaszos azt állította, hogy az intézményhez benyújtott hivatalos panaszát lezáró 2002. január 17-i bizottsági határozat nem volt kellően megindokolva, és nem vette megfelelően figyelembe a 90/313/EGK irányelv rendelkezéseit.

A VIZSGÁLAT

A Bizottság véleménye

Véleményében a Bizottság először ismertette az ügy ténybeli hátterét, különösen azt, hogy hogyan zajlott a panaszos, a szolgálatai és a spanyol hatóságok közötti levélváltás.

Megjegyezte, hogy a spanyol hatóságok elleni panasz kézhezvételét követően szolgálatai 1999. augusztus 24-én átvételi elismervényt küldtek a panaszosnak. 1999. október 21-én szervezeti egységei megkérdezték a panaszost, hogy nyújtottak-e be kérelmet valamely nemzeti hatósághoz vagy bírósághoz. 1999. november 8-i levelében a panaszos kifejtette, hogy nem támadta meg a CSIC által hozott határozatot. 2000. július 3-án a Bizottság szolgálatai levelet küldtek a spanyol hatóságoknak, amelyben tájékoztatták őket a panaszról, és kérték észrevételeiket. 2000. augusztus 10-i levelükben a spanyol hatóságok megküldték a kért információkat. 2001. október 26-án a Bizottság szolgálatai tájékoztatták a panaszost a spanyol válasz tartalmáról, és kifejtették, hogy véleményük szerint a helyzet nem sérti a közösségi jogot. E megállapítások fényében a Bizottság szolgálatai arról tájékoztatták a panaszost, hogy javasolni kívánják, hogy a Bizottság zárja le az ügyet, és felkérték, hogy nyújtsa be észrevételeit. A panaszos észrevételeinek hiányában a Bizottság 2001. december 20-án lezárta az ügyet. A panaszost 2002. január 17-i levelében tájékoztatták e határozatról.

Ami az ombudsmanhoz benyújtott panaszban szereplő konkrét állításokat illeti, az intézmény azzal érvelt, hogy a spanyol hatóságok által az 1999. március 29-i megkeresésére adott válaszok kielégítőek voltak. Úgy tűnik, hogy minden kérdést alaposan megválaszoltak, annak ellenére, hogy a módszerekre, a hatásvizsgálatokra, a tudományos adatokra és a boncolásról szóló jelentésre vonatkozó kérdések nagyon általánosak voltak. A Bizottság véleménye szerint kétségesnek tűnik, hogy a spanyol hatóságok részletesebb tájékoztatást adhattak volna ezekben az ügyekben. Ami például a boncolásokra vonatkozó írásos jelentések meglétét illeti, a Bizottság rámutatott arra, hogy a legtöbb tagállam nem rendelkezik az ezen információk rendelkezésre állásához szükséges erőforrásokkal.

A Bizottság rámutatott, hogy a panaszos semmilyen erőfeszítést nem tett annak érdekében, hogy az ügyet a spanyol hatóságok elé terjessze, hanem teljes mértékben a szolgálataira támaszkodott.

A Bizottság kifejtette, hogy a panaszossal folytatott levélváltás során szolgálatai egyértelművé tették, hogy a 90/313/EGK irányelv 4. cikke kifejezetten előírja, hogy az a személy, akinek az információhoz való hozzáférés iránti kérelmét nem válaszolták meg, a nemzeti jog rendelkezéseivel összhangban bírósági vagy közigazgatási jogorvoslattal élhet. Az intézmény megjegyezte, hogy a 90/313/EGK irányelv tagállamok általi végrehajtásával kapcsolatos ügyekben csak akkor kívánta gyakorolni az EK-Szerződés 226. cikke szerinti hatáskörét, ha a panasz horizontális jellegű problémát vet fel.

A fentiek alapján a Bizottság úgy ítélte meg, hogy szolgálatai megfelelően kezelték a panaszos által benyújtott panaszt.

A panaszos észrevételei

A Bizottság véleményével kapcsolatos észrevételeiben a panaszos megismételte a panaszában megfogalmazott állításokat. Véleménye szerint a spanyol hatóságok által a Bizottság kérésére adott válasz nem volt megfelelő, ezért úgy vélte, hogy az intézménynek azt nem kellett volna kielégítőnek tekintenie.

A panaszos azzal érvelt, hogy a Bizottság álláspontja indokolatlan, mivel nem minden polgár rendelkezik a bírósági eljárás megindításához szükséges eszközökkel. Véleménye szerint a 90/313/EGK irányelv rendelkezései olyan jogot biztosítottak számára, amelyet a spanyol hatóságok nem tartottak tiszteletben, ezért a Bizottságnak közbe kellett volna avatkoznia.

A HATÁROZAT

1 A panasz lezárásáról szóló bizottsági határozat indokolása

1.1 A panaszos azt állítja, hogy a Bizottság 2002. január 17-i határozata, amely lezárta az intézményhez benyújtott hivatalos panaszát, nem volt kellően megindokolva, és nem vette megfelelően figyelembe a 90/313/EGK irányelv rendelkezéseit.

A panaszos véleménye szerint a spanyol hatóságok által a Bizottságnak adott válasz nem volt megfelelő, ezért az intézménynek azt nem kellett volna kielégítőnek tekintenie.

1.2 Az Európai Bizottság azzal érvel, hogy szolgálatai által az 1999. március 29-i kérelmében a panaszos által benyújtott hivatalos panasz tárgyára vonatkozóan feltett valamennyi kérdésre alapos választ kapott, továbbá hogy a spanyol hatóságok által adott válaszok kielégítőek voltak.

1.3 Ami az Európai Bizottság érvelését illeti, az ombudsman megjegyzi, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikkében foglalt megfelelő ügyintézéshez való jog kötelezi az igazgatást arra, hogy határozatait megindokolja. Amint azt a Bizottság helyes hivatali magatartásra vonatkozó kódexe is elismeri, a határozatok indokolására vonatkozó kötelezettség magában foglalja, hogy a bizottsági határozatnak egyértelműen meg kell jelölnie az alapjául szolgáló indokokat (1).

1.4 Az ombudsman megjegyzi, hogy a vizsgálata során rendelkezésre bocsátott információk részeként a Bizottság 2001. október 26-án levelet küldött a panaszosnak, amelyben tájékoztatta őt az intézménynek az ügy lezárására irányuló szándékáról. A Bizottság szolgálatai levélben foglalták össze a panasz ténybeli és jogi hátterét, valamint a spanyol hatóságokhoz intézett, 1999. március 29-i információkérésének tartalmát. A levél részletesen ismertette a spanyol hatóságok által a panaszos kérelmének részleges elutasítására adott indokokat, nevezetesen azt, hogy a kérelem olyan kockázatértékelésekre és alternatív megoldásokra vonatkozó információkat tartalmazott, amelyek nem értelmezhetők a környezettel kapcsolatos információkként; befejezetlen műveletekre és múltbeli eseményekre hivatkozott; és hogy azt olyan harmadik fél állította elő, aki a munkájában tulajdonjoggal rendelkezett.

Ezen érvek vizsgálatát követően a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy:

„A panasz tárgyát illetően úgy tűnik, hogy a spanyol hatóságok bőséges információk és adatok szolgáltatásával, valamint további információforrások azonosításával válaszoltak a Bizottság kérésére. A spanyol hatóságok úgy vélik, hogy a 90/313/EGK irányelv 3. cikkében előírt kivételek közül néhány alkalmazható a panaszos által benyújtott kérelemre, ezért indokolták annak elutasítását. A panaszos nem élt közigazgatási jogorvoslati lehetőséggel e határozat megtámadására.

A fentiek alapján és figyelembe véve a Bizottság rendelkezésére álló információkat, úgy tűnik, hogy ebben az esetben nem került sor a közösségi jog megsértésére [...]”.

1.5 A fentiekre tekintettel az ombudsman úgy véli, hogy a Bizottság által adott magyarázat, nevezetesen az, hogy a Bizottság a rendelkezésére álló információk alapján úgy ítélte meg, hogy a spanyol hatóságok nem sértették meg a közösségi jogot, világosan és egyértelműen kifejtette határozatának indokait annak érdekében, hogy a panaszos megismerhesse a határozat indokait, és ezáltal megvédhesse jogait.

1.6 Az ombudsman megjegyzi, hogy a panaszossal folytatott levelezésében az Európai Bizottság tájékoztatta őt a nemzeti szinten rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségekről is. Az ombudsman úgy véli, hogy helyénvaló és hasznos volt, ha a Bizottság önkéntes alapon nyújtotta be ezeket az információkat, és ezt oly módon tette, amely egyértelműen elválasztotta ezt a pontot azon megállapításától, hogy a spanyol hatóságok nem sértették meg a közösségi jogot.

1.7 Az ombudsman ezért arra a következtetésre jut, hogy a Bizottság érvelése nem tűnik elégtelennek.

1.8 A határozat tartalmát illetően az ombudsman megjegyzi, hogy a környezeti információkhoz való hozzáférés szabadságáról szóló, 1990. június 7-i 90/313/EGK tanácsi irányelv (2) célja a hatóságok birtokában lévő környezeti információkhoz való hozzáférés és azok terjesztése szabadságának biztosítása. Következésképpen valamennyi tagállam hatóságai kötelesek bármely természetes vagy jogi személy kérésére hozzáférhetővé tenni a környezetre vonatkozó információkat, anélkül hogy bizonyítaniuk kellene az érdekeltségüket. Az ilyen típusú információk a víz, a levegő, a talaj, az állat- és növényvilág, a földterület és a természeti területek állapotára, illetve az ezen elemeket valószínűleg érintő tevékenységekre vagy intézkedésekre vonatkozó adatokra korlátozódnak. A hatóságok azonban megtagadhatják a hozzáférést bizonyos környezeti információkhoz. Az irányelv 3. cikke számos kivételt állapít meg, amelyek többek között az eljárások bizalmas jellegén, a vizsgálat tárgyát képező ügyek fennállásán, az üzleti és ipari titoktartáson, a személyes adatokon és a harmadik fél által szolgáltatott anyagokon alapulnak.

1.9 Miután megvizsgálta mind a 90/313/EGK irányelv vonatkozó rendelkezéseit, mind a vizsgálat során a felek által az ombudsman rendelkezésére bocsátott okirati bizonyítékokat, az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy ésszerűnek tűnik a Bizottság azon megállapítása, hogy a Bizottság rendelkezésére álló információk alapján a spanyol hatóságok nem sértették meg a közösségi jogot.

Az ombudsman ezért ebben az ügyben nem állapít meg hivatali visszásságot.

2 Következtetések

Az ombudsman e panasszal kapcsolatos vizsgálatai alapján úgy tűnik, hogy a Bizottság nem követett el hivatali visszásságot. Az ombudsman ezért lezárja az ügyet.

Erről a határozatról a Bizottság elnökét is tájékoztatni fogják.

Tisztelettel:

 

P. Nikiforos DIAMANDOUROS

---

(1) A Bizottság eljárási szabályzatának módosításáról szóló, 2000. október 17-i bizottsági határozat (HL L 267., 2000.10.20., 63. o.) mellékletének 3. szakasza.

(2) HL L 158., 1990.6.23., 56. o.