- HU Magyar
A gépi fordításokban előfordulhatnak az egyértelműséget és a pontosságot potenciálisan csökkentő hibák; az ombudsman nem vállal felelősséget az esetleges eltérésekért. A legmegbízhatóbb és jogilag korrekt tájékoztatásért olvassa el a fenti linken található, angol nyelvű forrásverziót.
Bővebb információért tekintse meg nyelvi és fordítási politikánkat.
Határozat az uniós finanszírozású líbiai projektek emberi jogi nyomon követésével kapcsolatos dokumentumokhoz való szélesebb körű nyilvános hozzáférés Európai Bizottság általi megtagadásáról (2089/2023/ACB. sz. ügy)
Határozat
Ügy 2089/2023/ACB - Vizsgálat megindítása Péntek | 27 október 2023 - Ajánlás Hétfő | 04 március 2024 - Határozat Péntek | 11 október 2024 - Érintett intézmények Európai Bizottság ( Feltárt hivatali visszásság ) - Ország Belgium
Panasz benyújtva
23/10/2023A panasz elemzése
25/10/2023Vizsgálat folyamatban
27/10/2023Előzetes eredmény
26/02/2024A vizsgálat eredménye
11/10/2024
Az ügy az Európai Bizottság birtokában lévő, az uniós finanszírozású líbiai projektek emberi jogi ellenőrzésével kapcsolatos dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés iránti kérelemre vonatkozott. A panaszos hozzáférés iránti kérelme a Bizottság által az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága előtt tett nyilatkozatot követte. E nyilatkozat szerint a nyomon követéssel megbízott vállalkozó mindeddig nem jelentette a „ne árts” elv megsértését, amely közvetlenül az afrikai stabilitással, valamint az irreguláris migráció és a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek kiváltó okainak kezelésével foglalkozó szükséghelyzeti alap (EUTFA) valamennyi költségéhez kapcsolódott volna. A panaszos nyilvános hozzáférést kért azokhoz a dokumentumokhoz, amelyek lehetővé teszik számára e nyilatkozat ellenőrzését.
Megerősítő határozatában a Bizottság 14 olyan dokumentumot azonosított, amelyekhez korlátozott vagy semmilyen hozzáférést nem biztosított, hivatkozva a közérdeknek a közbiztonság és a nemzetközi kapcsolatok tekintetében történő védelmére, valamint a személyes adatok és a szerződő fél kereskedelmi érdekeinek védelmére.
A szóban forgó dokumentumok vizsgálata alapján az ombudsman megállapította, hogy az egyes dokumentumokhoz való hozzáférés Bizottság általi megtagadása észszerű volt, mivel úgy ítélte meg, hogy azok formátuma felfedheti a szerződő fél személyazonosságát, ami veszélyeztetheti személyzetének biztonságát a helyszínen. Az ombudsman azonban azt is megállapította, hogy a szerződés, annak függelékei és mellékletei – beleértve a feladatmeghatározást, a támogatási kérelmet, valamint az emberi jogok nyomon követéséről szóló általános kézikönyvet – Bizottság általi széles körű kitakarása nem volt indokolt. Az ellenőrzés feltárta továbbá, hogy léteznek olyan további dokumentumok, amelyek tartalmazzák a szerződő fél érdemi megállapításait, és amelyeket a Bizottságnak a kérelem hatálya alá tartozóként kellett volna azonosítania.
Az ombudsman azt ajánlotta, hogy a Bizottság végezzen új keresést a panaszos hozzáférési kérelmének hatálya alá tartozó dokumentumokra vonatkozóan, és értékelje, hogy az 1049/2001/EK rendelet alapján közzétehetők-e ilyen további azonosított dokumentumok. Javasolja továbbá, hogy a Bizottság biztosítson fokozott nyilvános hozzáférést az általa már azonosított dokumentumokhoz.
Válaszában a Bizottság elfogadta, hogy újabb keresést végezzen, de nem azonosított további dokumentumokat, mivel úgy ítélte meg, hogy az ombudsman által említett érdemi jelentések nem tartoznak a kérelem hatálya alá. Arra is rámutatott, hogy a panaszos megerősítő kérelmében nem vitatta további dokumentumok hiányát. A Bizottság megerősítette, hogy az általa azonosított dokumentumokhoz már a lehető legszélesebb körű hozzáférést biztosították, és hozzátette, hogy a (szélesebb körű) részleges hozzáférés aránytalan adminisztratív terhet jelentene.
Az ombudsman úgy ítélte meg, hogy a kérelem hatályának Bizottság általi értelmezése indokolatlanul korlátozó volt, és ebben az ügyben ésszerűtlen volt az az elvárása, hogy a panaszosnak meg kellett volna kérdőjeleznie az azonosított dokumentumok teljességét. Az ombudsman arról sem volt meggyőződve, hogy az azonosított dokumentumokhoz nem lehet további hozzáférést biztosítani, és megalapozatlannak találta az adminisztratív teherrel kapcsolatos érveket.
Az ombudsman ezért lezárta az ügyet, megerősítve, hogy hivatali visszásságot állapított meg. Javasolta továbbá, hogy a Bizottság igyekezzen olyan bizonyítékokat szolgáltatni a panaszosnak, amelyek lehetővé teszik számára a „ne árts” nyilatkozat ellenőrzését.
A panasz előzményei
1. Az afrikai stabilitással, valamint az irreguláris migráció és a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek kiváltó okainak kezelésével foglalkozó szükséghelyzeti alapot (EUTFA) 2015-ben hozták létre [1]. 2022-ben az EUTFA közel 456 millió EUR-t mozgósított líbiai projektekre [2].
2. 2022 áprilisában az Európai Bizottság képviselője az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságának (LIBE bizottság) egyik ülésén kijelentette [3], hogy a Bizottság „harmadik fél általi nyomon követést” vezetett be az EUTFA keretében Líbiában végrehajtott műveletekre vonatkozóan, „különös figyelmet fordítva a „ne árts” politika tiszteletben tartásának biztosítására”. A képviselő hozzátette, hogy „a szerződő fél mindeddig nem számolt be a „ne árts” elv olyan megsértéséről, amely közvetlenül a [Bizottság] vagyonkezelőialap-programjainak összes költségéhez kapcsolódott volna”[4].
3. 2022 májusában a panaszos újságíró nyilvános hozzáférést kért a dokumentumokhoz való hozzáférésről szóló uniós jogszabályok [5] alapján a Bizottság birtokában lévő dokumentumokhoz, beleértve „az e-maileket, amelyek felfedik a harmadik fél vállalkozó kilétét, a jelentéstétel hatókörét, a szerződéshez kapcsolódó valamennyi pénzügyi költséget, valamint magát a jelentést”, amelyre a Bizottság a LIBE bizottság fent említett ülésén hivatkozott.
4. 2022 júliusában a Bizottság mind a hat, a kérelem hatálya alá tartozóként azonosított dokumentumhoz megtagadta a hozzáférést, hivatkozva a közérdeknek a nemzetközi kapcsolatok tekintetében történő védelmére [6] és egy folyamatban lévő döntéshozatali eljárás védelmére [7].
5. Mivel elégedetlen volt azzal, hogy a Bizottság megtagadta a dokumentumokhoz való hozzáférést, a panaszos 2022 augusztusában arra kérte a Bizottságot, hogy vizsgálja felül határozatát (megerősítő kérelem benyújtásával).
6. 2023 októberében az ombudsman bevonását követően [8] a Bizottság kiadta végleges határozatát (a továbbiakban: megerősítő határozat). A Bizottság 14 dokumentumot azonosított, és ezek közül néhányhoz részleges hozzáférést biztosított, beleértve a nyomon követést létrehozó szerződést és annak kiegészítéseit is. A további hozzáférés megtagadásakor a Bizottság a közérdek védelmére hivatkozott a közbiztonság [9] és a nemzetközi kapcsolatok [10] tekintetében, valamint a személyes adatok védelmére [11] és a szerződő fél kereskedelmi érdekeire [12].
7. Mivel elégedetlen volt a kapott hozzáféréssel, a panaszos ismét az ombudsmanhoz fordult.
8. Az ombudsman vizsgálatot indított azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság megtagadta a panasz tárgyát képező dokumentumokhoz való szélesebb körű nyilvános hozzáférést.
9. A vizsgálat során az ombudsman vizsgálócsoportja megvizsgálta a Bizottság által a kérelem hatálya alá tartozóként azonosított valamennyi dokumentumot. Ez a helyszíni vizsgálat olyan további dokumentumok meglétére utalt, amelyek potenciálisan a kérelem hatálya alá tartozhatnak, és amelyeket a Bizottság nem azonosított. E dokumentumokból vett mintán tehát további ellenőrzést végeztek.
Az ombudsman ajánlása
A kérelem terjedelme
10. Az ombudsman úgy ítélte meg, hogy az eredeti kérelemből és annak összefüggéseiből egyértelműen kitűnik, hogy a panaszos hozzáférést kért a „jelentéshez” a Bizottság által a LIBE bizottság ülésén tett nyilatkozat ellenőrzése érdekében. Az ombudsman megjegyezte, hogy ez még egyértelműbbé vált a megerősítő kérelemben: „Újságírói szerepem részben abban áll, hogy ellenőrizzem az ilyen kijelentések valódiságát”. A panaszos ezért egy olyan jelentést kért, amely alátámasztja a Bizottság azon nyilatkozatát, amely szerint „a vállalkozó nem jelentette a „ne árts” elvnek a vagyonkezelői alap programjai által közvetlenül az összes költséghez kapcsolódó megsértését”. Más szóval a panaszos hozzáférést kért azokhoz a dokumentumokhoz, amelyek különösen a vállalkozónak az általa végzett emberi jogi ellenőrzésre vonatkozó érdemi elemzését tartalmazták.
11. Az ellenőrzés kimutatta, hogy a Bizottság által azonosított jelentések (amelyekhez megtagadták a hozzáférést) nem tartalmazzák a szerződő fél megállapításait. A (szerződéshez csatolt) feladatmeghatározás azonban, amelyet teljes mértékben kitakartak, a szerződő fél által a lényegi megállapításainak ismertetése céljából kiadandó három típusú jelentésre utal. E jelentések egy mintájának további vizsgálata megerősítette, hogy ezek a dokumentumok tartalmazzák a szerződő fél érdemi elemzését és megállapításait.
12. Következésképpen az ombudsman arra az álláspontra helyezkedett, hogy a nyilvános hozzáférés iránti kérelem hatályának Bizottság általi értékelését túl szűken értelmezték, és az nem vezetett az összes releváns dokumentum azonosításához. A következő ajánlást tette [13]:
A Bizottságnak új keresést kell végeznie a panaszos hozzáférési kérelmének hatálya alá tartozó dokumentumokra vonatkozóan, és értékelnie kell, hogy az ilyen további azonosított dokumentumok közzétehetők-e az 1049/2001/EK rendelet alapján.
13. Válaszában a Bizottság megismételte a dokumentumok keresését, és megerősítette, hogy a megerősítő határozatával azonosított dokumentumok listája teljes. A Bizottság megjegyezte, hogy a panaszos kérését nem úgy fogalmazta meg, hogy az bármely más olyan dokumentumra vonatkozna, amelyet a harmadik fél a szerződés értelmében köteles lett volna elkészíteni. Úgy ítélte meg, hogy ez az értelmezés a panaszos kérelmének szövegére tekintettel nem indokolt.
14. A Bizottság hozzátette, hogy a megerősítő kérelemben a panaszos nem vitatta a dokumentumok jegyzékének teljességét, és nem vitatta a kérelem hatályának Bizottság általi értelmezését sem. A Bizottság kijelentette, hogy a panaszos nem fejezte ki elégedetlenségét azzal kapcsolatban, ahogyan a Bizottság a Bizottsággal folytatott levelezésében értelmezte a kérelem hatályát.
15. A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az ombudsman túlságosan tágan értelmezi a kérelem hatályát. Megjegyezte, hogy a panaszos az 1049/2001/EK rendelettel összhangban továbbra is jogosult új alapkérelmet benyújtani.
16. A panaszos válaszában vitatta, hogy a Bizottság értelmezte volna a kérelmüket. Megerősítették, hogy a kérelem célja annak ellenőrzése volt, hogy a harmadik fél vállalkozó által készített dokumentumok bármelyike egyértelműen kijelentette-e, hogy az EUTFA keretében finanszírozott uniós projektek nem sértették meg a „ne árts” elvet.
Hozzáférés az azonosított dokumentumokhoz
17. A helyszíni vizsgálat kimutatta, hogy számos olyan dokumentum, amelyet a Bizottság a panaszos kérelmének hatálya alá tartozóként azonosított, beleértve a jelentéseket és az emberi jogok nyomon követéséről szóló kézikönyvet, tartalmazza a szerződő fél grafikus identitását, amely felfedheti annak identitását. Az ombudsman arra az álláspontra helyezkedett, hogy tekintettel a szerződő fél alkalmazottainak és szakértőinek fizikai integritását érintő, bizonyítottan konkrét és valós kockázatokra, e dokumentumok nyilvánosságra hozatalának mellőzése észszerű volt.
18. Nem minden dokumentumon szerepel azonban a szerződő fél grafikai azonosítója. Ezek közé tartozik a szerződés, a kiegészítések, a feladatmeghatározás, valamint az emberi jogok nyomon követéséről és a jelentéstételről szóló második kézikönyv. E dokumentumokat illetően az ombudsman nem értett egyet a Bizottsággal abban, hogy a visszatartott információk teljes egészében a hivatkozott kivételek hatálya alá tartoznak.
19. Ami a támogatási kérelmet illeti, amelynek teljes körű közzétételét a Bizottság megtagadta, az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy e dokumentum legalább egyes elemei üzleti szempontból érzékeny információk felfedése nélkül is közzétehetők.
20. Az ombudsman hozzátette, hogy a támogatási kérelem közzétételéhez fűződő nyomós közérdek fennállásának értékelésekor a Bizottság nem vette figyelembe az uniós finanszírozású projektek nyilvános ellenőrzésének lehetővé tételéhez fűződő közérdeket, és konkrétabban azt, hogy hogyan követik nyomon azok lehetséges emberi jogi hatását. Az ombudsman hozzátette, hogy ebben a konkrét esetben az emberi jogok nyomon követése uniós finanszírozású projektekre vonatkozott egy olyan országban, ahol az EU részvétele és lehetséges emberi jogi hatása már nyilvános kritika tárgyát képezte [14].
21. Összességében az ombudsman megállapította, hogy hivatali visszásságnak minősül, hogy a Bizottság megtagadta a szerződéshez, a kiegészítésekhez és a megfelelő feladatmeghatározáshoz, valamint a támogatási kérelemhez és az emberi jogok nyomon követéséről szóló második kézikönyvhöz való széles körű részleges hozzáférést. A következő ajánlást tette [15]:
A Bizottságnak újra kell értékelnie a szerződést, a kiegészítéseket, a feladatmeghatározást és a támogatási kérelmet, valamint az emberi jogok nyomon követéséről és a jelentéstételről szóló kézikönyvet [16] annak érdekében, hogy nagyobb nyilvánosságot biztosítson, figyelembe véve az ombudsman ezen ajánlásban foglalt észrevételeit.
22. Válaszában a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a megerősítő szakaszban a lehető legszélesebb körű hozzáférést biztosította.
23. A második kézikönyvvel [17] kapcsolatban a Bizottság megismételte, hogy még a részleges hozzáférés is veszélyeztetné a közbiztonságot [18], hivatkozva a szerződő fél által a megerősítő szakaszban küldött észrevételekre [19]. Megállapította, hogy bár e dokumentum korlátozott részei tartalmazhatnak általános információkat vagy standard ismereteket az emberi jogokról, ezek összefonódnak a projekt módszertanával és a Líbiában található helyszíni megfigyelői hálózat tevékenységeire vonatkozó iránymutatásokkal.
24. A Bizottság hozzátette, hogy az e dokumentumhoz való részleges hozzáférés biztosítása – tekintettel annak terjedelmére és szerkezetére – aránytalan adminisztratív terhet jelentene. Ennek alátámasztására a Bizottság a Törvényszék közelmúltbeli ítéletére [20] hivatkozott.
25. A szerződést, a kiegészítéseket és a feladatmeghatározást illetően a Bizottság úgy ítélte meg, hogy azok a részek, amelyek nyilvánosságra hozhatók anélkül, hogy veszélyeztetnék a közbiztonságot, annyira szétszórtak és korlátozottak, hogy a védelmet indokoló fennmaradó részek azonosítása és kitakarása a fent említett ítélkezési gyakorlat értelmében aránytalan adminisztratív terhet jelentene.
26. Ami a nemzetközi kapcsolatok védelmét illeti, amelyre a Bizottság a feladatmeghatározáshoz való hozzáférés megtagadásának igazolása érdekében támaszkodott, a Bizottság egyértelművé tette, hogy e kivételnek csak azokra a részekre kell vonatkoznia, amelyek a Bizottság által a líbiai politikai, biztonsági és emberi jogi helyzetről készített részletes elemzést tartalmazzák, szemben a teljes feladatmeghatározással. Kifejtette, hogy a feladatmeghatározást mindenesetre nem lehet teljes egészében hozzáférhetővé tenni anélkül, hogy az ne veszélyeztetné a közbiztonságot.
27. A Bizottság hozzátette, hogy megerősítő határozatában megfelelően kifejtette, hogy e részek nyilvánosságra hozatala miért veszélyeztetné az EU és a líbiai hatóságok közötti nemzetközi kapcsolatokat. E tekintetben utalt arra a mérlegelési mozgástérre, amellyel az uniós intézmények e kivétel alkalmazása során rendelkeznek.
28. A támogatási kérelmet illetően a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az abban szereplő, üzleti szempontból érzékeny információk mennyisége miatt e részek azonosítása és későbbi kitakarása aránytalan adminisztratív terhet jelentene. A Bizottság hozzátette, hogy a vonatkozó részek a közbiztonsági kivétel hatálya alá is tartoznak.
29. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a közzétett információk lehetővé teszik a nyilvánosság számára annak kellő ismeretét, hogy az EU a költségvetési rendelettel összhangban hol és milyen célra költi el a forrásokat. Ha a Bizottság követné az ombudsman érvelését, az emberi jogokkal kapcsolatos projektek Bizottság általi finanszírozásával kapcsolatos nyilvános kritikák puszta megléte vagy a kötelességszegésre vonatkozó esetleges állítások megfosztanák a Bizottságot attól a lehetőségtől, hogy a kereskedelmi érdekek védelmére hivatkozzon.
30. A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy még ha a közzétételhez nyomós közérdek fűződik is, az üzleti szempontból érzékeny részeket nem lehet a közbiztonság veszélyeztetése nélkül közzétenni.
31. A panaszos válaszában kijelentette, hogy megérti, hogy bizonyos, a módszertant vagy helyszíneket felfedő részek nyilvánosságra hozatala veszélyeztetheti a szerződő felet. Megkérdőjelezték azonban a Líbiával fennálló nemzetközi kapcsolatok védelmén alapuló kitakarásokat. Különösen úgy vélték, hogy a Bizottság által e tekintetben előadott érvek nem állnak összhangban a belügyekért felelős biztos által a LIBE bizottsághoz intézett, 2023. július 6-i nyilatkozattal, amelyben arra utaló jelekre hivatkozott, hogy bűnözői csoportok beszivárognak a líbiai parti őrségekbe [21].
32. A panaszos azt is hangsúlyozta, hogy közérdek fűződik a Bizottság által az Európai Parlamentnek tett nyilatkozatok ellenőrzéséhez. Arra a következtetésre jutottak, hogy ha az Európai Bizottság ellenőrzés nélkül tehet nyilvános nyilatkozatokat az emberi jogokkal foglalkozó témákban, az azt jelzi, hogy a független ellenőrzés és elszámoltathatóság felett áll.
Az ombudsman értékelése az ajánlást követően
A kérelem terjedelme
33. Az ombudsman megjegyzi, hogy a panaszos nem tudhatta, hogy a Bizottság által a kérelmük hatálya alá tartozóként azonosított jelentések nem tartalmazták a vállalkozó érdemi elemzését. Ennek az az oka, hogy az e jelentésekhez való hozzáférést teljes egészében megtagadták, és e dokumentumoknak a Bizottság által adott leírása meglehetősen általános volt.[22] A panaszos rendelkezésére álló információk ezért nem tették lehetővé számukra, hogy megértsék e jelentések jellegét, és így kérésükre válaszul több dokumentumot kellett volna azonosítani.
34. Ezenkívül a Bizottság nem kísérelte meg tisztázni a kérelmet a panaszossal, és nem adott magyarázatot arra vonatkozóan sem, hogy az eredeti vagy megerősítő határozatban hogyan értelmezte a kérésüket. Következésképpen a panaszos nem vitathatta, hogy a Bizottság hogyan értelmezte kérelmük hatályát.
35. Az ombudsman kitart azon véleménye mellett, hogy az eredeti kérelem, összefüggésben értelmezve - ami magában a kérelemben is egyértelmű volt - egyértelmű volt, és hogy a megerősítő kérelem még egyértelműbbé tette célját és hatályát.
36. A Bizottság nem várhatja el a polgároktól, hogy megtámadják azt, amit nem tudnak. Ez különösen fontos, tekintettel arra, hogy egy uniós intézmény azon nyilatkozatához, hogy nincs több dokumentum, a valóságnak való megfelelés vélelme kapcsolódik. A kérelmezőnek „következetes és releváns” bizonyítékot kell szolgáltatnia e vélelem sikeres megdöntéséhez [23].
37. A Bizottság azon javaslata, hogy a panaszos új hozzáférési kérelmet nyújthat be ezekhez a dokumentumokhoz, nem az, amit a kérelmezők joggal várhatnak el egy polgárbarát közigazgatástól. Ez annál is inkább igaz, mivel a panaszos első hozzáférési kérelmét több mint két évvel ezelőtt nyújtotta be.
38. Ilyen körülmények között az ombudsman megerősíti a hivatali visszásságra vonatkozó megállapítását.
Hozzáférés az azonosított dokumentumokhoz
39. Az ombudsman továbbra sincs meggyőződve arról, hogy nem lehetett szélesebb körű hozzáférést biztosítani azokhoz a dokumentumokhoz, amelyeket a Bizottság a kérelem hatálya alá tartozóként azonosított.
40. Ami az emberi jogok nyomon követéséről szóló második kézikönyvet [24] illeti, e dokumentum felülvizsgálatát követően az ombudsman továbbra is azon a véleményen van, hogy ez a kézikönyv nagyon általános. Nehéz összeegyeztetni annak alapvető tartalmát a vállalkozó által a megerősítő szakaszban felvetett aggályokkal, amelyekre a Bizottság a válaszában hivatkozott.
41. Az ombudsman üdvözli a Bizottság azon pontosítását, hogy a feladatmeghatározásnak a nemzetközi kapcsolatokra vonatkozó kivétel hatálya alá tartozó részei korlátozottabbak, mint amit a megerősítő határozat jelzett. Az ombudsman azonban továbbra is úgy véli, hogy nem minden olyan rész tekinthető indokolatlan kritikának, amely a líbiai helyzet elemzését tartalmazza, és így nem hozható nyilvánosságra. Ez a korlátozó megközelítés – amint azt a panaszos felvetette – nem teljes mértékben áll összhangban a belügyi biztos által a LIBE bizottsággal 2023 júliusában megosztott, fent említett információkkal.
42. A támogatási kérelmet illetően a Bizottság hozzátette, hogy függetlenül attól, hogy nyomós közérdek fűződik-e az üzleti szempontból érzékeny információk közzétételéhez, az érintett részeket a közbiztonság védelme érdekében bizalmasan kell kezelni. Az ombudsman megjegyzi, hogy a közbiztonsági kivétel e részekre való alkalmazása nem derül ki egyértelműen a megerősítő határozatból. Mindenesetre az ombudsman nincs meggyőződve arról, hogy az üzleti szempontból érzékenynek tekintett valamennyi információt közbiztonsági okokból bizalmasan kellene kezelni.
43. Ami a kiemelkedően fontos közérdek értékelését illeti, az ombudsman ismételten hangsúlyozza az ügy általános összefüggéseinek relevanciáját, az ajánlásban leírtak szerint. A civil társadalom és az újságírók által a Líbiában folytatott uniós tevékenységek finanszírozásával és az emberi jogok ezzel összefüggésben történő nyomon követésével kapcsolatban kifejezett aggályok nem „általános megfontolások”, amelyek önmagukban elutasíthatók. Nem világos, hogy a Bizottság milyen körülmények között venné figyelembe ezeket az aggályokat a nyomós közérdek fennállásának értékelésekor, és ez aggasztó.
44. Végül a szóban forgó dokumentumok összességét illetően a Bizottság azt állította, hogy a szélesebb körű részleges hozzáférés biztosítása aránytalan adminisztratív terhet jelentene. A kézikönyvet illetően a Bizottság a dokumentum hosszára és szerkezetére hivatkozott a részleges hozzáférés megtagadásának indokolásaként. A szerződéssel, a kiegészítésekkel és a feladatmeghatározással kapcsolatban megállapította, hogy a nyilvánosságra hozható részek túlságosan korlátozottak és szétszórtak. A támogatási kérelmet illetően utalt a visszatartott részek hosszára és az azokban szereplő, üzleti szempontból érzékeny információk mennyiségére.
45. Állításának alátámasztására a Bizottság a Törvényszék T-205/22. sz. ügyben hozott ítéletére [25] hivatkozott. A jelen ügyben a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy az érintett uniós ügynökség megalapozottan vélte úgy, hogy a kért dokumentumok részleges hozzáférhetővé tétele aránytalan adminisztratív terhet jelentett, tekintettel arra, hogy: (i) a bennük foglalt információk szinte mindegyike a hivatkozott kivételek hatálya alá tartozott (amelyet a felperes nem vitatott, és így a bíróság sem vizsgált meg), és (ii) az információkat grafikonok, térképek, földrajzi koordináták és műszaki jellemzőket tartalmazó táblázatok formájában mutatták be. Ezt figyelembe véve a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó információk kitakarása a benyújtott dokumentumokat nagyrészt érthetetlenné tette volna [26].
46. A szóban forgó ügy körülményei nagyon eltérőek. A dokumentumok azon részei, amelyekre nem vonatkoznak kivételek, távolról sem marginálisak, a dokumentumok formátuma nem okoz különösebb nehézséget a kitakarások elvégzése során, és az eredmény érthető lenne. Az ítélkezési gyakorlat továbbá egyértelművé teszi, hogy az intézmények csak kivételes körülmények között térhetnek el a részleges hozzáférés biztosításának kötelezettségétől [27].
47. Ilyen körülmények között az ombudsman megerősíti a hivatali visszásságra vonatkozó megállapítását.
48. Ezen túlmenően, ha egy uniós intézmény nem tud nyilvános hozzáférést biztosítani egy dokumentumhoz, törekednie kell arra, hogy a kérelmezők rendelkezésére bocsássa a kérelmük szempontjából releváns információkat. Ez a megfelelő ügyintézés szempontjából különösen fontos egy olyan helyzetben, amikor a Bizottság olyan közérdekű ügyben tett nyilvános nyilatkozatot, amely egyébként nem ellenőrizhető.
49. Az ombudsman ezért azt javasolja, hogy a Bizottság szolgáltasson bizonyítékot a panaszos számára arra vonatkozóan, hogy a szerződő fél a mai napig nem jelentette a „ne árts” elv megsértését, amely közvetlenül kapcsolódik az EUTFA-programok összes költségéhez, amint azt a Bizottság az Európai Parlament LIBE bizottságának kijelentette. Ez szükségessé teheti, hogy a szerződő fél új, nem bizalmas dokumentumot nyújtson be.
Következtetés
A vizsgálat alapján az ombudsman az alábbi következtetéssel zárja le az ügyet:
A kérelem terjedelmének Bizottság általi értelmezése és a vitatott dokumentumokhoz való szélesebb körű hozzáférés megtagadása hivatali visszásság volt.
A panaszost és a Bizottságot tájékoztatják erről a határozatról.
Javítási javaslat
A Bizottságnak bizonyítékot kell szolgáltatnia a panaszos számára arra vonatkozóan, hogy a szerződő fél a mai napig nem jelentette a „ne árts” elvnek az EUTFA-programok keretében felmerülő valamennyi költséghez közvetlenül kapcsolódó megsértését.
Emily O'Reilly
európai ombudsman
Strasbourg, 2024. október 11.
[1] Lásd: https://ec.europa.eu/trustfundforafrica/index_en#:~:text=Our%20mission,contribute%20to%20better%20migration%20management.
[2] Lásd a tájékoztatót (2022. február): https://neighbourhood-enlargement.ec.europa.eu/system/files/2022-03/EUTF_libya_en.pdf.
[3] https://www.europarl.europa.eu/meetdocs/2014_2019/plmrep/COMMITTEES/LIBE/OJ/2022/04-20/1253993HU.pdf ; 11:10-kor elérhető internetes közvetítés: https://multimedia.europarl.europa.eu/en/webstreaming/libe-committee-meeting_20220421-0900-COMMITTEE-LIBE.
[4] https://www.europarl.europa.eu/meetdocs/2014_2019/plmrep/COMMITTEES/LIBE/OJ/2022/04-20/1253993HU.pdf ; 11:10-kor elérhető internetes közvetítés: https://multimedia.europarl.europa.eu/en/webstreaming/libe-committee-meeting_20220421-0900-COMMITTEE-LIBE.
[5] Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló 1049/2001/EK rendelet értelmében: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/PDF/?uri=CELEX:32001R1049&from=EN
[6] Az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának harmadik francia bekezdésével összhangban.
[7] Az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (3) bekezdésének első albekezdésével összhangban.
[8] Lásd az 1996/2022/NH sz. ügyet, amely a megerősítő határozat elfogadásának késedelmével kapcsolatos.
[9] Az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának első francia bekezdésével összhangban.
[10] Az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának harmadik francia bekezdésével összhangban.
[11] Az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összhangban.
[12] Az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első albekezdésével összhangban.
[13] Az ajánlás teljes szövege és az ahhoz vezető értékelés a következő címen érhető el: https://www.ombudsman.europa.eu/en/recommendation/en/182956.
[14] Lásd például: https://www.theguardian.com/world/2020/mar/12/revealed-the-great-european-refugee-scandal ; Lásd:
továbbá a civil társadalom 2020. évi nyílt levele: http://www.gisti.org/spip.php?article6388.
[15] Az ajánlás teljes szövege és az ahhoz vezető értékelés a következő címen érhető el: https://www.ombudsman.europa.eu/en/recommendation/en/182956.
[16] A Bizottság megerősítő kérelmében 1., 2.1., 3., 3.1. és 4. dokumentumként szerepel.
[17] 2.1. sz. dokumentum.
[18] Az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja alkalmazásában.
[19] Az 1049/2001/EK rendelet 4. cikke (4) bekezdésének alkalmazásában.
[20] A Törvényszék T-205/22. sz., Marie Naass és Sea-Watch eV kontra Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség ügyben 2024. április 24-én hozott ítéletének 89. pontja, elérhető a következő internetcímen: https://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf;jsessionid=F2E517B4AB4893614827BB103829D032?text=&docid=285143&pageIndex=0&doclang=EN&mode=req&dir=&occ=first&part=1&cid=9806028
[21] https://multimedia.europarl.europa.eu/hu/webstreaming/committee-on-civil-liberties-justice-and-home-affairs_20230706-0900-COMMITTEE-LIBE , a webes közvetítés 10.50:10-től.
[22] A dokumentumokat a következőképpen írták le: „A HR-monitoring kezdeti szakaszáról szóló jelentés”,„A HR-monitoring 2021. januári időközi jelentése”,„A HR-monitoring 2021. decemberi időközi jelentése”.
[23] A Törvényszék T-639/15–T-666/15. és T-95/16. sz., Psara et al. kontra Európai Parlament egyesített ügyekben 2018. szeptember 25-én hozott ítéletének 33–36. pontja, elérhető a következő internetcímen: https://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=206663&pageIndex=0&doclang=en&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=5877927.
[24] 2.1. sz. dokumentum.
[25] A Törvényszék T-205/22. sz., Marie Naass és Sea-Watch eV kontra Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség ügyben 2024. április 24-én hozott ítéletének 89. pontja, elérhető a következő internetcímen: https://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf;jsessionid=F2E517B4AB4893614827BB103829D032?text=&docid=285143&pageIndex=0&doclang=EN&mode=req&dir=&occ=first&part=1&cid=9806028.
[26] A Törvényszék fent említett T-205/22. sz. ügyben hozott ítéletének 97. pontja.
[27] Az Elsőfokú Bíróság T-211/00. sz., Kuijer kontra Tanács ügyben 2002. február 7-én hozott ítéletének 57. pontja: https://curia.europa.eu/juris/liste.jsf?language=en&num=T-211/00.