- HU Magyar
A gépi fordításokban előfordulhatnak az egyértelműséget és a pontosságot potenciálisan csökkentő hibák; az ombudsman nem vállal felelősséget az esetleges eltérésekért. A legmegbízhatóbb és jogilag korrekt tájékoztatásért olvassa el a fenti linken található, angol nyelvű forrásverziót.
Bővebb információért tekintse meg nyelvi és fordítási politikánkat.
Az európai ombudsman határozata az Európai Bizottság ellen benyújtott 701/2003/IP sz. panaszról
Határozat
Ügy 701/2003/IP - Vizsgálat megindítása Hétfő | 30 június 2003 - Határozat Szerda | 09 június 2004
Strasbourg, 2004. június 9.
Tisztelt V. Úr!
2003. április 22-én Ön panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz az Ön által 2001. február 14-én hozzá benyújtott panasz Európai Bizottság általi kezelésével kapcsolatban.
2003. június 30-án továbbítottam a panaszt az Európai Bizottság elnökének. 2003. november 7-én az intézmény megküldte véleményét, amelyet az észrevételek megtételére való felhívással együtt megküldtem Önnek. 2004. január 5-én megkaptam az észrevételeit.
A félreértések elkerülése érdekében fontos emlékeztetni arra, hogy az EK-Szerződés felhatalmazza az európai ombudsmant arra, hogy csak a közösségi intézmények és szervek tevékenysége során vizsgálja meg a hivatali visszásságok lehetséges eseteit. Az európai ombudsman alapokmánya kifejezetten úgy rendelkezik, hogy semmilyen más hatóság vagy személy intézkedése nem képezheti az ombudsmanhoz benyújtott panasz tárgyát.
Az ombudsman e panasszal kapcsolatos vizsgálatai ezért annak vizsgálatára irányultak, hogy történt-e hivatali visszásság az Európai Bizottság tevékenységei során.
Azért írok most, hogy tájékoztassam Önöket az elvégzett vizsgálatok eredményeiről.
Elnézést kérek a panasza elbírálásához szükséges idő tartamáért.
A PANASZ
A panaszos szerint a releváns tények a következők:
2001. február 14-én a panaszos panaszt nyújtott be az Európai Bizottsághoz, amelyben azt állította, hogy az ügyvédi hivatás gyakorlásának megkezdésére vonatkozó olaszországi rendszer (1) ellentétes az Európai Unióról szóló szerződésben előírt versenyszabályokkal. 2001. március 20-án a panaszos levelet kapott a Bizottság szolgálataitól, amelyben arról tájékoztatták, hogy panaszát továbbították a Versenypolitikai Főigazgatósághoz (DG COMP).
A panaszos szerint a Bizottságtól időközben kapott egyetlen közlemény a 2001. május 10-én neki küldött ideiglenes válasz volt.
2003. február 7-én a panaszos ezért újabb levelet küldött a Bizottságnak, és kérte, hogy tájékoztassák ügyének helyzetéről. 2003. március 31-én a Bizottság válaszolt a panaszosnak. Válaszában az intézmény a 2001. május 10-i levélre hivatkozott, és kijelentette, hogy a panaszos által felvetett kérdés a nemzeti hatóságok hatáskörébe tartozó ügyekre vonatkozik, és hogy a Bizottság beavatkozása nem lehetséges.
Az ombudsmanhoz benyújtott panaszában a panaszos azt állította, hogy a Bizottság elmulasztotta panaszának mélyreható vizsgálatát, és azt kérte, hogy az intézmény vizsgálja felül panaszát.
A VIZSGÁLAT
Az Európai Bizottság véleményeVéleményében a Bizottság összefoglalva a következő pontokat fogalmazta meg:
2001. február 14-én a panaszos panaszt nyújtott be a Bizottsághoz azokról a nehézségekről, amelyekkel az ügyvédi hivatás Olaszországban való gyakorlásához vizsgát tenni kívánó személyeknek szembe kell nézniük. A panaszos szerint úgy tűnik, hogy ezek a nehézségek annak a ténynek a következményei, hogy az engedéllyel rendelkező ügyvédeknek érdekük fűződik ahhoz, hogy korlátozzák az új kollégák szakmához való hozzáférését, és ezt nagyon kemény tesztek előírásával teszik. Továbbá, és még mindig a panaszos szerint, a vizsga sikeres letételének esélyei nagymértékben eltérnek attól függően, hogy a vizsgát hol tartják.
2001. május 10-i levelében a Bizottság tájékoztatta a panaszost, hogy a 2001. február 14-i levelében felvetett kérdés főszabály szerint nem tartozik a versenyszabályok hatálya alá.
Ami az olasz helyzetet illeti, az ügyvédi hivatás gyakorlását törvény szabályozza, és általános elvként nem érinti a versenyszabályokat. A panaszos 2003. február 7-i újabb levelét követően, amelyben kérte, hogy tájékoztassák ügyének helyzetéről, a Bizottság 2003. március 31-én válaszolt, és megerősítette az előző, 2001. május 10-i levélben foglaltakat, vagyis azt, hogy az intézmény beavatkozása nem lehetséges. A Bizottság mindig válaszolt a panaszos leveleire. A Bizottság azonban nem tartotta szükségesnek levelének hivatalos elutasítását.
Ami az ügy érdemét illeti, a Bizottság jól ismerte a panaszos által felvetett kérdést. Konkrétabban, két petíció tárgyát képezte, amelyeket az Európai Parlament Petíciós Bizottsága már megvizsgált és lezárt (2), valamint egy hivatalos panasz tárgyát, amelyet COMP 37713 hivatkozási számon vettek nyilvántartásba, és amelyet 2002 novemberében zártak le. Ezenkívül az Európai Közösségek Bírósága egy kapcsolódó tárgyú előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel foglalkozott.
A panaszos észrevételeiÉszrevételeiben a panaszos hangsúlyozta, hogy csak az ombudsman beavatkozásának köszönhetően szerzett tudomást arról a tényről, hogy 2001. május 10-i levelében a Bizottság tájékoztatni kívánta őt arról, hogy lezárja az ügyét. Megerősítette azonban azon álláspontját, hogy a levél hangneme legalább félrevezető. Ezenkívül a Bizottság csak az ombudsmanhoz intézett véleményében adott magyarázatot a magatartására. A panaszos úgy vélte, hogy a Bizottságnak lehetősége volt arra, hogy az összes releváns információt közvetlenül átadja neki, és ezt elmulasztotta megtenni.
Az ügy érdemét illetően a panaszos fenntartotta panaszát, és azt kérte, hogy az ombudsman utasítsa a Bizottságot ügyének felülvizsgálatára.
A HATÁROZAT
1 Bevezető megjegyzések1.1 A Bizottsághoz 2001. február 14-én benyújtott panaszában a panaszos azt állította, hogy az ügyvédi hivatás gyakorlására vonatkozó olaszországi jogszabályok ellentétesek a közösségi jog versenyjogi szabályaival. A panaszos hivatkozott továbbá a legalább hároméves szakoktatást és szakképzést lezáró felsőfokú oklevelek elismerésének általános rendszeréről szóló, 1988. december 21-i 89/48/EGK tanácsi irányelv (3), az ügyvédi hivatásnak a képesítés megszerzése országától eltérő tagállamokban történő folyamatos gyakorlásának elősegítéséről szóló, 1998. február 16-i 98/5/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4), valamint az EK-Szerződés 3., 10., 12., 44. cikkének c) pontja és 49. cikke állítólagos megsértésére.
1.2 Az ombudsmanhoz benyújtott dokumentumokból kiderül, hogy az Európai Bizottság ezt a panaszt úgy értelmezte, hogy az kizárólag a közösségi jog versenyjogi szabályaira vonatkozik. Úgy tűnik továbbá, hogy a panaszos nem emelt kifogást panaszának ezen értelmezése ellen.
Ilyen körülmények között az ombudsman úgy véli, hogy nem szükséges és nem is helyénvaló kiterjeszteni vizsgálatát annak megvizsgálására, hogy a Bizottságnak figyelembe kellett volna-e vennie a közösségi jognak a panaszos panaszában említett egyéb rendelkezéseit is e panasz kezelése során. Ez azonban nem akadályozza meg a panaszost abban, hogy amennyiben úgy kívánja, felkérje a Bizottságot, hogy foglalkozzon a 2001. február 14-i panaszában felvetett többi kérdéssel.
1.3 Észrevételeiben a panaszos azt kérte, hogy az ombudsman utasítsa az Európai Bizottságot ügyének felülvizsgálatára.
1.4 Az esetleges félreértések elkerülése érdekében hangsúlyozni kell, hogy az ombudsman nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy utasításokat adjon az intézményeknek.
2 A panaszos panaszának Európai Bizottság általi kezelése2.1 A panaszos azt állította, hogy a Bizottság elmulasztotta az általa 2001. február 14-én benyújtott panasz alapos vizsgálatát.
2.2 Véleményében az Európai Bizottság előadta, hogy a panaszos által küldött valamennyi levélre gyorsan válaszoltak, és nem tartotta szükségesnek, hogy panaszának hivatalos elutasítását küldje a panaszosnak.
2.3 A megfelelő ügyintézés elvei megkövetelik, hogy az intézmények következetesen járjanak el. Az EK-Szerződés 211. cikke értelmében „a Szerződés őreként” a Bizottság egyik alapvető feladata annak biztosítása, hogy a közösségi jogot valamennyi tagállamban helyesen alkalmazzák. Feladatának ellátása során a Bizottság kivizsgálja a közösségi jog olyan lehetséges megsértéseit, amelyek nagyrészt a polgárok panaszainak eredményeként jutnak tudomására.
Ami a Bizottság által a polgárok hivatalos panaszainak kezelése során követendő eljárási szabályokat illeti, a vonatkozó kritériumokat az intézmény az ombudsmannak 1997. augusztus 22-én a közösségi jog tagállamok általi megsértésével kapcsolatos panaszok kezelésére vonatkozó közigazgatási eljárásokról szóló 303/97/PD (5) ombudsmani hivatalból indított vizsgálat keretében benyújtott válaszában, valamint a panasztételi formanyomtatványához csatolt magyarázó feljegyzésben (6) határozta meg.
Az ombudsman hivatalból indított vizsgálatára adott válaszában a Bizottság rámutatott, hogy:
„Az egyénektől […] érkező panaszokra […] eljárási biztosítékok vonatkoznak, amelyeket a Bizottság folyamatosan fejlesztett és javított […].
[..]A Bizottsághoz beérkező valamennyi panaszt nyilvántartásba veszik, és e szabály alól nem tesznek kivételt. A panasz beérkezését követően a Bizottság a panaszosnak címzett levélben visszaigazolja a panasz kézhezvételét, amelyhez csatolja a kötelezettségszegési eljárás részleteit kifejtő mellékletet.”
A Bizottság panaszbejelentő formanyomtatványához csatolt magyarázó feljegyzés részletesen kifejti azokat az eljárási garanciákat, amelyek egy levél panaszként történő nyilvántartásba vételéből erednek:
A Bizottság Főtitkárságán történő nyilvántartásba vételt követően minden elfogadhatónak ítélt panaszt hivatalos hivatkozási számmal látnak el. A hivatkozási számmal ellátott visszaigazolást, amelyet minden levelezésben fel kell tüntetni, haladéktalanul megküldik a panaszosnak […].
b) Amennyiben a Bizottság szolgálatai észrevételeket tesznek azon tagállamok hatóságainál, amelyekkel szemben a panaszt benyújtották, betartják a panaszos által e formanyomtatvány 15. szakaszában [titoktartás] tett döntést.
c)A Bizottság törekedni fog arra, hogy a panasz nyilvántartásba vételétől számított tizenkét hónapon belül érdemi határozatot hozzon […].
d) Az illetékes szervezeti egység előzetesen értesíti a panaszost, ha azt javasolja, hogy a Bizottság zárja le az ügyet. […]”
2.4 Az Ombudsman megjegyzi továbbá, hogy 2001. március 20-i válaszában a Bizottság a panaszos levelére "panaszként" hivatkozott. Jelen esetben azonban a Bizottság elmulasztotta panaszként nyilvántartásba venni a panaszos 2001. február 14-i levelét, noha a panaszos levelében egyértelművé tette, hogy panaszt kíván tenni.
2.5 Az Európai Bizottság azáltal, hogy panaszként nem vette nyilvántartásba a panaszos által küldött levelet, nem tartotta be azokat az eljárási biztosítékokat, amelyeket maga az intézmény hozott létre a megfelelő eljárás biztosítása érdekében. A Bizottság szolgálatainak mulasztása hivatali visszásságnak minősült.
Az ombudsman ezért az alábbiakban kritikai észrevételt tesz.
3 A panaszos állítása3.1 A panaszos azt kérte, hogy az Európai Bizottság vizsgálja felül panaszát.
3.2 Véleményében az Európai Bizottság kifejtette, hogy Olaszországban az ügyvédi hivatás gyakorlásának megkezdését törvény szabályozza, és általános elvként nem tartoznak a versenyszabályok hatálya alá.
3.3 Amint azt a Bíróság következetesen megállapította, a Szerződés 81. és 82. cikke (korábbi 85. és 86. cikke) csak a vállalkozások magatartására vonatkozik, a tagállamok magatartására nem. A Szerződés 81. és 82. cikke azonban a 10. cikkel (korábbi 5. cikk) összefüggésben előírja a tagállamok számára, hogy ne vezessenek be vagy tartsanak hatályban olyan – akár jogalkotási jellegű – intézkedéseket, amelyek megfoszthatják hatékony érvényesülésüktől a vállalkozásokra alkalmazandó versenyszabályokat. Amint azt a Bíróság megállapította, ez lenne a helyzet, ha egy tagállam a 81. cikkel ellentétes megállapodások, döntések vagy összehangolt magatartások elfogadását követelné meg vagy támogatná, vagy azok hatásait erősítené, vagy saját jogszabályait megfosztaná hivatalos jellegétől azáltal, hogy a gazdasági szférát érintő döntések meghozatalának felelősségét magánvállalkozásokra ruházza (7).
3.4 Az ombudsman úgy véli, hogy a panaszos eddig nem nyújtott be bizonyítékot az Európai Bizottsághoz arra vonatkozóan, hogy ezek a feltételek teljesültek volna. A Bizottság álláspontja ezért ésszerűnek tűnik. A panaszosnak azonban lehetősége van arra, hogy új panaszt nyújtson be a Bizottsághoz, ha úgy kívánja.
4 KövetkeztetésekAz ombudsman e panasszal kapcsolatos vizsgálatai alapján a következő kritikai észrevételt kell tenni:
A Bizottság azáltal, hogy nem vette nyilvántartásba panaszként a panaszos által küldött levelet, nem tartotta be azokat az eljárási biztosítékokat, amelyeket maga az intézmény hozott létre a megfelelő eljárás biztosítása érdekében. A Bizottság szolgálatainak mulasztása hivatali visszásságnak minősült.
A fenti megállapításokra tekintettel (lásd a 3. pontot) az ombudsman úgy véli, hogy nem helyénvaló az ügy békés rendezésére törekedni. Az ombudsman ezért lezárja az ügyet.
Erről a döntésről az Európai Bizottság elnökét is tájékoztatni fogják.
Tisztelettel:
P. Nikiforos DIAMANDOUROS
(1) Az ügyvédi hivatás Olaszországban történő megkezdésére és gyakorlására vonatkozó rendelkezéseket az 1934. január 22-i 36. sz. törvénnyé alakított, az avvocato és procuratore hivatások szervezéséről szóló, 1933. november 27-i 1578. sz. királyi törvényerejű rendelet tartalmazza. A vonatkozó rendelkezések szerint az ügyvédi szakma Olaszországban történő megkezdéséhez minden olyan személynek, aki sikeresen befejezi a jogi egyetemi tanulmányokat, kétéves szakmai gyakorlatot kell teljesítenie, és vizsgát kell tennie.
(2) Giustina Angelillo által benyújtott 606/99. számú petíció és Michele Parravicini által benyújtott 797/99. számú petíció.
(3) Hivatalos Lap L 19., 1989. január 24., 16–23. o.
(4) Hivatalos Lap L 77., 1998. március 14., 36–43. o.
(5) Az ombudsman hivatalból indított vizsgálatra vonatkozó határozata az interneten a következő címen érhető el: http://www.ombudsman.europa.eu/decision/en/970303.htm
(6) HL C 119., 1999.4.30., 5. o.
(7) Lásd a C-267/86. sz., Pascal Van Eycke kontra ASPA NV ügyben hozott ítéletet (EBHT 1988., 4769. o.); a C-198/01. sz., Consorzio Industrie Fiammiferi (CIF) kontra Autoritá Garante della Concorrenza e del Mercato ügyben 2003. szeptember 9-én hozott ítélet.