Strasbourg, 2003. november 19.

Tisztelt X Úr!

2003. február 27-én Ön panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz az Európai Személyzeti Felvételi Hivatallal (EPSO) szemben azzal kapcsolatban, hogy az EPSO hogyan kezelte az EPSO által a bővítést megelőző időszakra kisegítő személyzet kiválasztása céljából közzétett pályázati felhívásra adott válaszát.

2003. március 11-én az ombudsman továbbította a panaszt az EPSO igazgatójának. Az EPSO 2003. április 25-én küldte meg véleményét, amelyet 2003. május 6-án kaptam meg. 2003. május 20-án továbbítottam Önnek azzal a felhívással, hogy 2003. június 30-ig tegye meg észrevételeit. Az említett időpontig Öntől nem érkezett észrevétel.

2003. július 15-én barátságos megoldásra irányuló javaslatot nyújtottam be az EPSO-hoz. Erről az ugyanazon a napon küldött levélben tájékoztatták Önt. Az EPSO 2003. július 28-án küldte meg véleményét. 2003. szeptember 9-én továbbítottam Önnek egy észrevételezési felhívással együtt, amelyet 2003. november 5-én küldött meg.

Azért írok most, hogy tájékoztassam Önöket az elvégzett vizsgálatok eredményeiről. Mivel Ön jelezte, hogy használhatom a német, az angol vagy a francia nyelvet, ezt a határozatot angol nyelven, az ombudsmani hivatal munkanyelvén küldjük meg Önnek.

A PANASZ

2002 novemberében az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) az uniós intézmények nevében pályázati felhívást szervezett több nem állandó álláshelyre az EU közelgő bővítésének fényében. A pályázóknak a tíz csatlakozó ország nyelveinek legalább egyikét „alaposan”, az angolt, a franciát vagy a németet pedig „megalapozottan” kellett ismerniük. A pályázatokat 2003. január 10-ig kellett benyújtani. A jelentkezési lapon a pályázóknak fel kellett tüntetniük, hogy az adott nyelv az anyanyelvük-e, vagy hogy tudásuk „jó”, „nagyon jó” vagy „kiváló”. A támogatható pályázatokat az EPSO-nak adatbázisba kellett vinnie. Úgy tűnik, hogy csak olyan pályázókat lehet felvenni, akiknek a neve szerepel ebben az adatbázisban.

A panaszos, aki német állampolgár, kérelmet nyújtott be. Azt állította, hogy amikor ezt követően felhívta az EPSO-t, tájékoztatták arról, hogy a nyelvi követelményeket a jelentkezési időszak lejárta után módosították. Ennek eredményeként most már követelmény volt, hogy a jelöltek anyanyelve a tíz csatlakozó ország egyik nyelve legyen, vagy „kiváló” nyelvismerettel rendelkezzenek; továbbá az angol, a francia vagy a német nyelv „jó ismeretére” volt szükségük.

A kérelmek vizsgálata 2003. február 13-án zárult le. A panaszos szerint a csatlakozó országokból származó 22 005 kérelmezőből 21 020-at vettek fel az adatbázisba, de a jelenlegi tagállamokból származó 3 374 kérelmezőből csak 1 126-ot. A panaszos kérelme nem szerepelt a sikeresek között.

Amikor a panaszos felhívta az EPSO-t, közölték vele, hogy pályázatának elutasítása annak tudható be, hogy a tíz csatlakozó ország nyelveinek egyikét illetően nem jelölte meg a „kiváló” opciót. A panaszos szerint az EPSO tisztviselője, akivel beszélt, azt is előadta, hogy a jelenlegihez hasonló pályázati felhívás esetében az EPSO-t nem köti a bizalomvédelem és a jogbiztonság elve. A panaszos ezt követően 2003. február 24‐én és 26‐án két faxot küldött az EPSO megbízott igazgatójának, amelyben kérte nevének a vonatkozó adatbázisba való felvételét.

Mivel az EPSO nem reagált, benyújtotta a jelen panaszt.

A panaszos azt állította, hogy megfelel az eredeti kritériumoknak, mivel „jó” német, angol és francia nyelvtudással, valamint „alapos” lengyel nyelvtudással rendelkezik. Ezért úgy vélte, hogy nevét fel kell venni az adatbázisba. A panaszos előadta, hogy az adott nyelv „alapos” ismeretére vonatkozó követelmény nem értelmezhető úgy, hogy „kiváló” ismeretre van szükség, vagy hogy ennek a nyelvnek a kérelmező anyanyelvének kell lennie. A „kiváló” tudás lényegesen több volt, mint az „alapos” tudás. A panaszos szerint az intézményeknek minden fellépésük során tiszteletben kell tartaniuk az alapvető jogokat és a közigazgatási jog általános elveit. A panaszos azt állította, hogy a kritériumok későbbi módosításával az EPSO megsértette a bizalomvédelem és a jogbiztonság elvét. A panaszos azzal is érvelt, hogy a jelenlegi tagállamokból származó kérelmezőket hátrányos megkülönböztetés éri, mivel a csatlakozó országokból származó kérelmezőknek csak az angol, a francia vagy a német nyelv „jó” ismeretével kell rendelkezniük.

A panaszos szerint az adatbázis 2003. február 14. óta áll az uniós intézmények és szervek rendelkezésére. A panaszos ezért sürgősnek ítélte az ügyet.

A VIZSGÁLAT

A panaszt véleményezésre továbbították az EPSO-nak. Levelében az ombudsman felhívta az EPSO figyelmét arra, hogy a panaszos sürgősnek tartja az ügyet.

Véleményében az EPSO a következő észrevételeket tette:

A pályázóknak a tíz csatlakozó ország nyelveinek legalább egyikét alaposan („connaissance approfondie”), az angolt, a franciát vagy a németet pedig alaposan („bonne connaissance”) kellett ismerniük. Ez a személyzeti szabályzat 28. cikke f) pontjának szellemét tükrözte, amely szerint senki sem nevezhető ki tisztviselővé, ha „nem bizonyítja a Közösségek egyik nyelvének alapos ismeretét és a Közösségek egy másik nyelvének kielégítő, a feladatai ellátásához szükséges szintű ismeretét”.

Az első központosított szakaszban sor került a jelöltek előválogatására. Az eljárásban részt vevő valamennyi közösségi intézmény képviselőiből álló ellenőrző bizottság meghatározta a szűrési kritériumokat annak érdekében, hogy meghatározza a pályázati feltételeknek megfelelő pályázók adatbázisába felvett pályázókat. Az EPSO szolgálatai segítettek a több mint 25 000 pályázat ellenőrzésében.

Ezt a műveletet 2003. február 13-án megszüntették, és az adatbázist az intézmények rendelkezésére bocsátották, hogy azok a kérelmeket saját szükségleteik alapján megvizsgálhassák. Az adatbázisban valamivel több mint 3000 kérelem nem szerepelt. Ezek többnyire olyan esetek voltak, amikor a felvételi kritériumok nem teljesültek, de előfordultak kettős és így helytelen kérelmek is.

A pályázóknak a tíz csatlakozó ország nyelveinek legalább egyikét alaposan ismerniük kellett. A vizsgabizottság az „alapos tudás” kifejezést a fő- vagy anyanyelvi, illetve a „kiváló” tudással egyenértékűként határozta meg.

A panaszos kérelmében jelezte, hogy anyanyelve német, és hogy „nagyon jól” ismeri a lengyel nyelvet. Önéletrajzát is csatolta. A panaszos által a nyelvi készségeire vonatkozóan szolgáltatott információk szerint a lengyel nyelvtudása „jó”.

Mivel maga a panaszos is „jónak” vagy „nagyon jónak” értékelte a csatlakozó országok egyik nyelvének (jelen esetben a lengyelnek) az ismeretét, a vizsgabizottság a pályázatok elfogadhatóságának ellenőrzése érdekében már megállapított szűrési kritériumok alkalmazására szorítkozott, és így nem tudta felvenni a panaszos kérelmét a vonatkozó adatbázisba.

Az eljárásra vonatkozó, az EPSO honlapján közzétett alkalmassági kritériumok az európai intézmények által a következő bővítés előkészítéséhez kapcsolódó feladatokkal kapcsolatban azonosított valós igényeket tükrözték. A Bizottságnak például szorosan együtt kell működnie a leendő tagállamokkal az uniós szakpolitikák végrehajtásának előkészítése érdekében. Az Európai Parlamentben a bővítéssel kapcsolatos munka számos szolgálatot érintett, különösen a fordítási és tolmácsolási szolgáltatásokat. Ezért mindkét esetben rendkívül fontos volt az egyik új nyelv alapos ismerete.

Az a tény, hogy egy jelölt a meglévő tagállamok egyikének állampolgára, nem képez kizárási okot. Valamennyi jelöltet figyelembe vették. Nem meglepő azonban, hogy az EU-hoz csatlakozni kívánó országokból nagyszámú jelölt került be a végleges adatbázisba, mivel e jelöltek nagyobb része teljesítette a feltételeket, beleértve a nyelvi készségekre vonatkozó feltételeket is.

A panaszos észrevételei

Az ombudsman továbbította az EPSO véleményét a panaszosnak, és felhívta a panaszost, hogy amennyiben úgy kívánja, 2003. június 30-ig nyújtsa be észrevételeit. A panaszostól az említett időpontig nem érkezett észrevétel.

AZ OMBUDSMAN ERŐKIFEJTÉSEI A BARÁT MEGOLDÁS MEGVALÓSÍTÁSÁRA

A vélemény és a felvetett kérdések gondos mérlegelését követően az ombudsman nem volt meggyőződve arról, hogy az EPSO megfelelően reagált a panaszos valamennyi állítására.

A békés megoldásra irányuló javaslat

Az ombudsman alapokmánya 3. cikkének (5) bekezdése (1) arra utasítja az ombudsmant, hogy lehetőség szerint keressen megoldást az érintett intézménnyel a hivatali visszásság megszüntetésére és a panasz orvoslására. Az ombudsman ideiglenes következtetése az volt, hogy hivatali visszásságnak minősülhet az EPSO azon döntése, hogy nem veszi fel a panaszos pályázatát az elfogadható pályázatok adatbázisába.

Az ombudsman ezért a következő békés megoldásra irányuló javaslatot terjesztette a Bizottság elé:

Az ombudsman az EPSO által közzétett részvételi szándék kifejezésére való felhívásra válaszolva felülvizsgálhatja a panaszos kérelmét.

Ez a javaslat a következő megfontolásokon alapult:

1 A nyelv „alapos” ismeretére vonatkozó követelményt azon uniós intézmények igényeinek figyelembevételével lehet értelmezni, amelyek számára az EPSO a vonatkozó pályázati felhívást kiírta. Az EPSO által nyújtott magyarázatok fényében az ombudsman úgy véli, hogy a vizsgabizottság jogosan követelhette meg a pályázóktól az érintett nyelv alapos ismeretét. Az ombudsman azonban megjegyzi, hogy úgy tűnik, hogy a panaszos a jelentkezési lapján jelezte, hogy nagyon jól ismeri a lengyel nyelvet.

2 A panaszos pályázatának elutasítása tehát csak akkor volt jogszerű, ha a vizsgabizottság helyesen ítélte meg úgy, hogy az érintett nyelv kiváló ismeretére van szükség, vagy hogy a nyelvnek a felperes fő nyelvének vagy anyanyelvének kell lennie. Az ombudsman megjegyzi, hogy a felvételi bizottságok széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek a felvételi eljárások során. Ezt a mérlegelési jogkört azonban az álláshirdetés vagy – mint a jelen ügyben – a pályázati felhívás keretében kell gyakorolni. Ehhez a pályázati felhíváshoz a pályázóknak „alapos” nyelvismerettel kellett rendelkezniük. Amint arra a panaszos rámutatott, valamely dolog „kiváló” ismeretét általában úgy értelmezik, hogy az túlmutat az „alapos” ismereten. Ilyen körülmények között az ombudsman úgy véli, hogy az EPSO nem adott kielégítő magyarázatot arra, hogy a vizsgabizottságnak miért kellett volna mégis jogosultnak vagy akár kötelesnek lennie arra, hogy megkövetelje a pályázóktól az érintett nyelv „kiváló” ismeretét, vagy hogy a nyelvnek a pályázó fő nyelvének vagy anyanyelvének kell lennie.

3 Az ombudsman előzetes álláspontja tehát az, hogy az EPSO azon döntése, hogy a panaszos pályázatát nem veszi fel az elfogadható pályázatok adatbázisába, hivatali visszásságnak minősülhet.

Az EPSO véleménye

Véleményében az EPSO a következő észrevételeket tette:

A nyelvi követelményekkel kapcsolatban adott magyarázatok nem biztosították az EPSO által remélt egyértelműséget. Az EPSO álláspontját ezért egyértelműbben meg kell magyarázni.

Ez korábban nem tapasztalt léptékű művelet volt, amelynek célja az volt, hogy lehetővé tegye az intézmények számára a tíz új tagállam integrációjára való felkészülést még a csatlakozási tárgyalások lezárása előtt. Egységes, nyílt és átlátható eljárást vezetett be, amely valamennyi pályázóra alkalmazandó. Így minden potenciális pályázó pontosan ugyanolyan módon kapta meg ugyanazt az információt. A közös normák és az átláthatóság megteremtése érdekében a nyelvi követelmények megfeleltek a személyzeti szabályzatban a versenyvizsgákra vonatkozóan meghatározott követelményeknek. Nyilvánvaló, hogy a nyelvi kompetencia kérdése különösen fontos volt e feladat szempontjából. Az EPSO azonban soha nem feltételezte, hogy mivel pályázati felhívásról van szó, az általános jogelvek nem alkalmazandók.

A személyzeti szabályzat 28. cikkének f) pontjában meghatározottakkal azonos nyelvi követelmények alkalmazására vonatkozó döntés azt jelentette, hogy az érintett nyelv „alapos” ismeretét anyanyelvi/főnyelvi szinten értelmezték, ami az adott nyelven való munkavégzésre való képességet jelzi. Így alkalmazták ezt a személyzeti szabályzatban szereplő követelményt a versenyvizsgákra.

Igaz, hogy valószínűleg egyértelműbb lett volna, ha az EPSO használhatta volna az „anyanyelv” kifejezést, de a többnyelvűség és más okok miatt a pályázók választhattak volna olyan fő nyelvet, amely nem feltétlenül az anyanyelvük. Ezért a versenyvizsgák keretében a személyzeti szabályzat 28. cikkének f) pontjában előírt „alapos” ismeret követelményét úgy értelmezték, hogy az az anyanyelvnek felel meg, vagy a pályázó által választott másik nyelvnek az anyanyelvével azonos szintű, kiváló ismeretét jelenti.

Ezt az értelmezést fogadták el a részvételi szándék kifejezésére való felhívás keretében. Mivel a személyzeti szabályzatból ered, logikus volt ezt a feltételt ugyanúgy alkalmazni, mint a versenyvizsgák keretében. Ezért nem egy szigorúbb, tehát korlátozóbb feltétel hozzáadásáról volt szó, hanem egyszerűen az „alapos” tudás egyértelműbb meghatározásáról. Ezt az értelmezést soha nem kérdőjelezték meg versenyvizsgák keretében. Ha azonban az ombudsman úgy ítéli meg, hogy az EPSO-nak a jövőben esetlegesen kiírandó részvételi szándék kifejezésére való felhívásban magyarázatot kell adnia, az EPSO mérlegeli a szükséges lépések megtételét.

A panaszos észrevételei

Észrevételeiben a panaszos hangsúlyozta, hogy pályázatának benyújtása előtt felhívta az EPSO által megadott számot. Ez alkalommal nem mondták meg neki, hogy az érintett nyelv kiváló ismeretére van szükség. A panaszos megjegyezte továbbá, hogy a részvételi szándék kifejezésére való felhívás nem tartalmaz hivatkozást a személyzeti szabályzat 28. cikkének f) pontjára. Egy ilyen hivatkozás tisztázta volna a nyelvi követelményeket.

Következtetés

Ilyen körülmények között az ombudsman arra a következtetésre jutott, hogy ebben az ügyben nem lehetséges békés megoldást találni.

A HATÁROZAT

1 Az alkalmazás nem megfelelő kezelése

1.1 2002-ben az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) az uniós intézmények nevében pályázati felhívást tett közzé néhány nem állandó álláshelyre az EU közelgő bővítésének fényében. A pályázóknak a tíz csatlakozó ország nyelveinek legalább egyikét „alaposan”, az angolt, a franciát vagy a németet pedig „megalapozottan” kellett ismerniük. A jelentkezési lapon a pályázóknak fel kellett tüntetniük, hogy az adott nyelv az anyanyelvük-e, vagy hogy tudásuk „jó”, „nagyon jó” vagy „kiváló”. A támogatható pályázatokat az EPSO-nak adatbázisba kellett vinnie. A panaszos, aki német állampolgár, kérelmet nyújtott be, amelyben jelezte, hogy német az anyanyelve, és hogy jól vagy nagyon jól ismeri a lengyel nyelvet. Pályázatát az EPSO azzal az indokkal utasította el, hogy nem rendelkezik a csatlakozó országok egyik nyelvének „kiváló” ismeretével, vagy nem rendelkezik olyan nyelvvel, mint a fő- vagy anyanyelve. Az ombudsmanhoz benyújtott panaszában a panaszos azt állította, hogy az EPSO helytelenül járt el e kritérium alkalmazásával.

1.2 Véleményében az EPSO rámutatott arra, hogy a pályázóknak alapos ismeretekkel („connaissance approfondie”) kell rendelkezniük a tíz csatlakozó ország nyelveinek legalább egyikéről. A vizsgabizottság az „alapos tudás” kifejezést a fő- vagy anyanyelvi, illetve a „kiváló” tudással egyenértékűként határozta meg. Mivel a panaszos maga is „jónak” vagy „nagyon jónak” értékelte a csatlakozó országok egyik nyelvének (ebben az esetben a lengyelnek) az ismeretét, a vizsgabizottság nem tudta felvenni pályázatát a vonatkozó adatbázisba. Az ombudsman által benyújtott békés megoldásra irányuló javaslatra adott válaszában az EPSO kifejtette, hogy szándékában állt ugyanazokat a nyelvi követelményeket alkalmazni, mint amelyeket a személyzeti szabályzat 28. cikkének f) pontja meghatároz. Hozzátette, hogy a versenyvizsgák keretében a személyzeti szabályzat 28. cikkének f) pontjában előírt „alapos” ismeret követelményét úgy értelmezték, hogy az az anyanyelvnek vagy a pályázó által választott más nyelvnek az anyanyelvével egyenértékű szintű kiváló ismeretének felel meg. Ezért nem egy szigorúbb, tehát korlátozóbb feltétel hozzáadásáról volt szó, hanem egyszerűen az „alapos” tudás egyértelműbb meghatározásáról. Ezt az értelmezést soha nem kérdőjelezték meg versenyvizsgák keretében. Ha azonban az ombudsman úgy ítéli meg, hogy az EPSO-nak a jövőben esetlegesen kiírandó részvételi szándék kifejezésére való felhívásban magyarázatot kell adnia, az EPSO mérlegeli a szükséges lépések megtételét.

1.3 Az ombudsman úgy véli, hogy ésszerűnek tűnik az EPSO magyarázata arra vonatkozóan, hogy a részvételi szándék kifejezésére való felhívásra válaszoló pályázóknak az érintett nyelvet az anyanyelvükkel egyenértékű szinten kell ismerniük, vagy a pályázó által választott más nyelvet az anyanyelvükkel egyenértékű szinten kell kiválóan ismerniük.

1.4 A részvételi szándék kifejezésére való felhívás azonban csak azt követelte meg a pályázóktól, hogy rendelkezzenek az adott nyelv „alapos” ismeretével. Amint arra a panaszos rámutatott, valamely dolog „kiváló” ismeretét általában úgy értelmezik, hogy az túlmutat az „alapos” ismereten. Igaz, hogy a személyzeti szabályzat 28. cikkének f) pontja az Európai Közösségek egyik nyelvének „alapos” ismeretét írja elő, és úgy tűnik, hogy ezt a kritériumot a versenyvizsgák keretében úgy értelmezték, hogy az az érintett nyelv kiváló vagy anyanyelvi szintű ismeretét követeli meg. Úgy tűnik azonban, hogy a pályázati felhívásban semmi nem utalt arra, hogy a releváns kritériumot ugyanúgy kellene értelmezni, mint a személyzeti szabályzat 28. cikkének f) pontjában szereplő említett követelményt. Meg kell jegyezni továbbá, hogy míg a személyzeti szabályzat 28. cikkének f) pontja az egyik nyelv „alapos” ismeretét és a másik nyelv „kielégítő” ismeretét írja elő, a részvételi szándék kifejezésére való felhívás az egyik nyelv „alapos” ismeretét és egy másik nyelv „megalapozott” ismeretét követeli meg. E megfogalmazásbeli különbségre tekintettel aligha várható el a pályázóktól, hogy tudják, hogy az EPSO az „alaposan” kifejezést úgy fogja értelmezni, ahogyan azt tette. Az ombudsman ezért úgy véli, hogy az EPSO nem tisztázta kellőképpen azokat a nyelvi követelményeket, amelyeknek a pályázóknak meg kell felelniük. Ez hivatali visszásság. Ebben az összefüggésben kritikai észrevételre kerül sor.

1.5 Tekintettel az ombudsman 1.3. pontban foglalt megállapítására, nem lenne helyénvaló ajánlástervezetet készíteni, amelyben felkérik az EPSO-t, hogy vegye fel a panaszos nevét az alkalmas pályázók listájára.

2 A jelenlegi tagállamok állampolgáraival szembeni hátrányos megkülönböztetés

2.1 A panaszos úgy vélte, hogy a jelenlegi tagállamokból származó kérelmezők hátrányos megkülönböztetésben részesülnek, mivel a csatlakozó országokból származó kérelmezőknek csak az angol, a francia vagy a német nyelv „jó” ismeretére van szükségük.

2.2 Az EPSO azt válaszolta, hogy az a tény, hogy a pályázó a meglévő tagállamok egyikének állampolgára, nem kizáró ok. Valamennyi jelöltet figyelembe vették. Az EPSO véleménye szerint azonban nem meglepő, hogy az EU-hoz csatlakozni kívánó országokból nagyszámú pályázót vettek fel a végleges adatbázisba, mivel e pályázók nagyobb része teljesítette a feltételeket, beleértve a nyelvi készségekre vonatkozó feltételeket is.

2.3 Az ombudsman megjegyzi, hogy úgy tűnik, az EPSO valamennyi pályázóra azonos feltételeket alkalmazott. Véleménye szerint a panaszos nem bizonyította, hogy az EPSO hátrányos megkülönböztetést alkalmazott volna a jelenlegi tagállamok állampolgáraival szemben.

3 Következtetések

3.1 Az ombudsman e panasszal kapcsolatos vizsgálatai alapján a következő kritikai észrevételt kell tenni:

A részvételi szándék kifejezésére való felhívás csak azt írta elő a pályázók számára, hogy rendelkezzenek az adott nyelv „alapos” ismeretével. Az EPSO által adott magyarázatok fényében észszerűnek tűnik megkövetelni, hogy a pályázók kiváló vagy anyanyelvi szinten ismerjék ezt a nyelvet. Az ombudsman azonban úgy véli, hogy az EPSO nem tisztázta kellőképpen azokat a nyelvi követelményeket, amelyeknek a pályázóknak meg kell felelniük. Ez hivatali visszásság.

3.2 Az ombudsman békés megoldásra irányuló javaslatára adott válaszában az EPSO rámutatott arra, hogy amennyiben az ombudsman úgy ítéli meg, hogy a jövőbeli pályázati felhívásoknak magyarázatot kell tartalmazniuk, az EPSO fontolóra veszi a szükséges lépések megtételét. Az ombudsman ezért úgy véli, hogy ebben az ügyben nincs szükség további lépésekre.

3.3 Az ombudsman ezért lezárja az ügyet. Erről a döntésről az EPSO igazgatója is tájékoztatást kap.

Tisztelettel:

 

P. Nikiforos DIAMANDOUROS

---

(1) Az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről szóló, 1994. március 9-i 94/262 európai parlamenti határozat (HL 1994. L 113., 15. o.).