Strasbourg, 2004. december 2.

Tisztelt X Úr!

2003. február 6-án Ön panaszt nyújtott be az európai ombudsmanhoz az Európai Bizottság ellen az Y szervezet nevében. Az Ön panasza a Bizottság 2002. augusztus 12-i határozatára vonatkozott, amely megtagadta az Y-nak a nem kormányzati szervezetek (NGO-k) támogatására irányuló közösségi cselekvési program keretében nyújtott pénzügyi támogatást.

Ön 2002. december 23-án ugyanezen tárgyban korábban panaszt nyújtott be az ombudsmanhoz, amelyet 2003. február 10-én elfogadhatatlannak nyilvánítottak.

2003. március 18-án továbbítottam új panaszát az Európai Bizottság elnökének. A Bizottság 2003. június 12-én küldte meg véleményét, amelyet az észrevételek megtételére való felhívással együtt továbbítottam Önnek. 2003. július 24-én és 30-án, szeptember 30-án és október 21-én küldte meg észrevételeit. 2004. február 18-án további tájékoztatást kértem a Bizottságtól. A Bizottság második véleményét 2004. április 14-én kaptam meg, és továbbítottam Önnek. 2004. május 29-én megküldte a Bizottság második véleményével kapcsolatos észrevételeit.

Azért írok most, hogy tájékoztassam Önöket az elvégzett vizsgálatok eredményéről.

A PANASZ

2002. december 23-án a panaszos először panaszt nyújtott be az ombudsmanhoz a Bizottság ellen az Y szervezet nevében.

Ezen ügy tényállása összefoglalva a következő volt:

Y pénzügyi támogatás iránti kérelmet nyújtott be a nem kormányzati szervezetek támogatására irányuló közösségi cselekvési programra vonatkozó pályázati felhívás keretében. 2002. április 8-án a Bizottság visszaigazolta a panaszos kérelmének kézhezvételét. 2002. június 12-én az intézmény tájékoztatta a panaszost, hogy az összes kérelem első vizsgálatát követően Y megfelelt a cselekvési programról szóló közleményben meghatározott elfogadhatósági kritériumoknak. 2002. augusztus 12-én azonban a Bizottság arról értesítette a panaszost, hogy kérelmét nem választották ki azon az alapon, hogy Y kereshetőségi jogával kapcsolatban kétségek merültek fel. Levelében a Bizottság kijelentette, hogy úgy tűnik, bizonytalanság áll fenn Y és egy másik, Z nevű szervezet közötti kapcsolat jellegét illetően. A Bizottság azzal érvelt, hogy a nemzeti ügyész vizsgálatot indított azon állítások ügyében, amelyek szerint Y meghamisította és jogellenesen módosította alapszabályát, aminek következtében felhívta az illetékes büntetőbíróság figyelmét az ügyre.

2002. augusztus 30-án Y elnöke levelet intézett a Bizottsághoz, amelyben ismertette Y jogállását és a Z-vel kötött együttműködési megállapodását. Határozottan cáfolta a szervezet alapszabályának érvényességére és egy közokirat meghamisítására vonatkozó vádakat. Leírta Y-nak a vonatkozó nemzeti jog szerint tanúsított jogi szerkezetét. Ezen információk alapján arra kérte a Bizottságot, hogy vizsgálja felül az Y 2002-ben benyújtott pénzügyi támogatás iránti kérelmét elutasító határozatát.

2002. október 7-én kelt levelében a Bizottság tájékoztatta a panaszost, hogy a kedvezményezettek előzetes kiválasztása lezárult, és összeállították a kedvezményezettek listáját. Az intézmény megjegyezte, hogy a 2002-es időszak lezárult, ezért úgy tűnt, hogy nincs ok további megbeszélésekre.

A panaszos azt állította, hogy a Bizottság a végleges határozat meghozatala előtt nem azonosította az állítások forrását, és nem vette figyelembe érveit. Azzal is érvelt, hogy a Bizottság érvelése nem talált jogalapot a cselekvési program pályázati felhívásában.

Az Y és Z közötti kapcsolatot övező állítólagos bizonytalanságot illetően a panaszos rámutatott, hogy a Bizottság tisztában volt a két szervezet közötti együttműködési megállapodás jellegével.

A panaszos álláspontja szerint a nemzeti ügyész által folytatott vizsgálat az Y egy volt alkalmazottja által indított rágalmazási kampány eredménye, akit elbocsátottak. A panaszos hangsúlyozta, hogy a szervezetét érintő bírósági eljárást a vizsgálatért felelős bíró 2002. október 7-én lezárta. A bíró arra a következtetésre jutott, hogy nincs terhelő bizonyíték a panaszossal szemben.

A rendelkezésre álló információk alapján az ombudsman úgy ítélte meg, hogy a panaszt nem előzték meg az érintett intézménynél az alapokmánya 2. cikkének (4) bekezdésében előírt megfelelő igazgatási eljárások. Ennek megfelelően az ombudsman a panaszt elfogadhatatlannak nyilvánította.

2003. február 6-án a panaszos további információkat nyújtott be, beleértve a panasz tárgyával kapcsolatban a Bizottság szolgálataival folytatott levelezést. Figyelembe véve ezt az új bizonyítékot, az Ombudsman úgy döntött, hogy a panaszos levelét új panaszként veszi nyilvántartásba, és új vizsgálatot indított.

2003. június 4-én egy harmadik fél hozzáférést kért a panasszal kapcsolatos valamennyi dokumentumhoz. Mivel a panaszos nem kérte panaszának bizalmas kezelését, az ombudsman 2003. június 16-án az európai ombudsman végrehajtási rendelkezések elfogadásáról szóló határozata (1) 14. cikkének (4) bekezdésével összhangban helyt adott a hozzáférés iránti kérelemnek. Miután 2003. június 23-i levelében tájékoztatták az ombudsman határozatáról, a panaszos azt kérte, hogy panaszát minősítsék bizalmasnak. Végrehajtási rendelkezéseinek (2) 10. cikke (1) bekezdésével összhangban az ombudsman a panaszt bizalmasnak nyilvánította.

Összefoglalva, a panaszos azt állítja, hogy i. a Bizottság 2002. augusztus 12-i határozata nem a cselekvési program jogalapját meghatározó ajánlattételi felhívás rendelkezésein alapul, és ii. a határozat meghozatala előtt nem kapott lehetőséget a meghallgatásra. Ezért azt kéri, hogy a Bizottság vizsgálja felül álláspontját, és adja meg a panaszosnak a kért segítséget.

A VIZSGÁLAT

A Bizottság véleménye

Véleményében a Bizottság először ismertette az ügy ténybeli és jogi vonatkozásait. Kifejtette, hogy Y pénzügyi támogatás iránti kérelmét a nem kormányzati szervezeteket támogató közösségi cselekvési program keretében nyújtotta be.

A panaszos szervezete korábban hasonló programokból kapott támogatást. Egy korábbi támogatással kapcsolatos rutinellenőrzés során Y szervezeti felépítésével kapcsolatos problémára derült fény. A Bizottság ezt követően úgy határozott, hogy 2000-től felfüggeszti a szervezetnek nyújtott további támogatást, és kéri a már odaítélt pénzeszközök egy részének visszatérítését. Abban az időben a Bizottság számos, Y-t érintő belső jogi problémáról szerzett tudomást, amelyek megerősítették azon álláspontját, hogy nem nyújt további támogatást ennek a szervezetnek. Az Y által végzett munka szempontjából azonban a Bizottság hangsúlyozta, hogy az mindig kielégítő volt.

A Bizottság megjegyezte, hogy soha nem törekedett arra, hogy részt vegyen Y belső problémáiban. Ennek megfelelően az intézmény egész levelezésében soha nem hozott ítéletet ezekben a kérdésekben.

Ami a panaszos azon állítását illeti, hogy a Bizottság határozata nem a 2002. évi pályázati felhívást szabályozó jogi rendelkezéseken alapult, az intézmény azzal érvelt, hogy a támogatásokról szóló határozatok összhangban vannak a vonatkozó jogi határozatban, a vonatkozó pályázati felhívásban és a vele együtt közzétett információs dossziéban meghatározott rendelkezésekkel. Jogi kötelezettség vállalásakor azonban a Bizottságnak a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás szempontjából meg kell elégednie a kedvezményezett jogi és pénzügyi helyzetével, valamint általános feddhetetlenségével is. Y esetében a Bizottság úgy ítélte meg, hogy elegendő ok van azt feltételezni, hogy ezek az általános feltételek nem teljesültek, mivel a szervezet felépítése és belső döntéshozatali folyamata nem volt egyértelmű. Kijelentette, hogy azt a döntést, hogy a szervezetbe vetett bizalom helyreállításáig nem nyújtanak pénzügyi támogatást, kockázatkezelési alapon, az illetékes főigazgatóság belső ellenőrzési részlegével teljes körűen konzultálva és egyetértésben hozták meg.

A Bizottság elutasította azt az állítást, hogy megsértette a panaszos védelemhez való jogát. Az intézmény kifejtette, hogy előjoga, hogy az összes rendelkezésre álló információ alapján döntsön a támogatások elosztásáról. A nem kormányzati szervezetek finanszírozási programjának keretében nem terveznek találkozókat a kedvezményezettekkel a pályázatuk eredményének megvitatása céljából. Az egyes pályázati felhívásokkal együtt közzétett tájékoztató dokumentáció kifejezetten kimondja, hogy a támogatásokról szóló bizottsági határozat végleges. Ez a politika összhangban van azzal az elképzeléssel, hogy a közösségi támogatásokat olyan ajándékoknak kell tekinteni, amelyeket előre meghatározott célok elérése érdekében kell felhasználni. Kérésre azonban az elutasítás indokainak további írásbeli magyarázata is megadható.

Tekintettel a Bizottságnak Y belső jogi problémáiból eredő súlyos aggályaira, az intézmény úgy ítélte meg, hogy a potenciális kedvezményezettnek meggyőzően bizonyítania kellett volna, hogy nem állt fenn jogellenes helyzet, és hogy helyreállt intézményi stabilitása. A Bizottság véleménye szerint ilyen érdemi bizonyítékot nem terjesztettek elő.

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy nem áll módjában felülvizsgálni döntését, és megadni a panaszosnak a kért segítséget.

A panaszos észrevételei

A panaszos azzal érvelt, hogy Y megfelel mind a pályázati felhívásban, mind a vonatkozó határozatban meghatározott valamennyi kritériumnak. Hangsúlyozta, hogy Y 2002-es finanszírozási kérelmének elutasítására vonatkozó döntés nem a korábbi jogi eszközökben meghatározott kritériumokon alapult, hanem a szolgálatainak Y jogállásával kapcsolatos aggályain. Ezek a fenntartások ismeretlenek voltak a panaszos számára, akinek soha nem volt alkalma megcáfolni azokat.

Ami a Bizottságnak az Y által az 1998-as, 1999-es és 2000-es időszakban a támogatások felhasználása során elkövetett esetleges pénzügyi szabálytalanságokra vonatkozó állításait illeti, a panaszos megalapozatlannak találta azokat. Utalt annak az ellenőrzésnek a megállapításaira, amelyet a Bizottság 2001 szeptembere és 2002 áprilisa között végzett Y tevékenységével kapcsolatban. Ezek az ellenőrzések nem tártak fel szabálytalanságot, és ezt követően az intézménynek vissza kellett vonnia az 1998. évi támogatás visszatérítése, valamint a 2000. és 2001. évi támogatás felfüggesztése iránti kérelmeit. A panaszos azonban megjegyezte, hogy a Bizottság ellenőrzésének indokai nem kapcsolódtak azokhoz, amelyeket az intézmény a panaszos 2002. évi kérelmét elutasító határozatának alátámasztására adott.

A panaszos cáfolta az Y struktúráját érintő belső problémák fennállását. Hozzáteszi, hogy a szervezet mindig is élvezte tagjainak támogatását, amint azt a legutóbbi közgyűlésének határozata is mutatja. Az Y elleni jogi lépések egy korábbi alkalmazott által szervezett rágalmazási kampány eredményei voltak.

A panaszos megjegyezte, hogy az Y elleni jogi eljárás csupán egy nemzeti ügyész által indított előzetes vizsgálat volt, és semmilyen módon nem kapcsolódott az alapszabály jellegéhez vagy a szervezet felépítéséhez. E tekintetben a Bizottságnak tisztában kellett volna lennie Y jogi struktúrájával, mivel 1996 óta rendszeres munkakapcsolatot tartott fenn a szervezettel. Az intézmény rengeteg információt tartott meg Y-ról, beleértve hivatalos alapszabályát is, amelyet a nemzeti hatóságok tanúsítottak.

A panaszos véleménye szerint a Bizottság azon érve, amely szerint az Y-val szembeni súlyos vádak bírósági eljárás alá vonása rá hárította a szervezete megbízhatóságának bizonyításának terhét, figyelmen kívül hagyta az alapvető jogelveket, és megsértette alapvető jogait. A panaszos hangsúlyozta, hogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 11. cikkének (1) bekezdésében, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 14. cikkének (2) bekezdésében és az emberi jogok európai egyezménye 6. cikkének (2) bekezdésében elismertek szerint a bűncselekménnyel vádolt valamennyi személyt mindaddig ártatlannak kell vélelmezni, amíg bűnösségét meg nem állapítják.

TOVÁBBI KÉRDÉSEK

A panaszos által benyújtott észrevételekre tekintettel az ombudsman 2004. február 18-án írásban fordult a Bizottsághoz. Levelében az ombudsman megjegyezte, hogy úgy tűnik, hogy a Bizottság határozatát a panaszossal szembeni bűnügyi vizsgálat meglétére alapozta. A Bizottság érvelésének értékelése érdekében az ombudsman további pontosítást kért az alábbiakkal kapcsolatban: i. ebben a konkrét esetben a Bizottság megfelelően figyelembe vette-e nemcsak a Közösség pénzügyi érdekei védelmének szükségességét, hanem a panaszos azon jogát is, hogy tisztességesen és az ártatlanság vélelmének kellő tiszteletben tartásával bánjanak vele; és ii. a közösségi támogatás potenciális kedvezményezettjeinek jogi és pénzügyi helyzetével kapcsolatos, folyamatban lévő bírósági vagy közigazgatási vizsgálatokat magukban foglaló általános esetekben az intézmény iránymutatást vagy utasítást adott szervezeti egységeinek arra vonatkozóan, hogy miként tartsák tiszteletben a magánszemélyek érdekei és az általános közérdek közötti megfelelő egyensúlyt.

A Bizottság második véleménye

Második véleményében a Bizottság hangsúlyozta, hogy a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás a közösségi költségvetés kezelésének alapvető elve. Ennek megfelelően fontos, hogy minimálisra csökkentsük annak kockázatát, hogy az adófizetők pénzét nem megfelelően költik el.

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy az érintett program keretében nyújtott támogatásokat évente ítélik oda, miután az intézmény értékelte a javaslatokat. Kifejtette, hogy a támogatások odaítélésére az átláthatóság és az egyenlő bánásmód elve vonatkozik. Ezeket az általános elveket már az 1999. évi „Vademecum on Grant Management” (A támogatások kezeléséről szóló Vademecum) is megfogalmazta, és később belefoglalta az új költségvetési rendeletbe, amely 2003 januárjában lépett hatályba. A Bizottság szolgálatainak biztosítaniuk kell ezen elvek alkalmazását.

A Bizottság hangsúlyozta, hogy mindaddig mindenki ártatlan, amíg bűnösségét be nem bizonyítják. A jelen ügyben azonban az állítások forrásai és súlyossága miatt a Bizottság úgy érezte, hogy óvatosságra van szükség, ami ahhoz a döntéshez vezetett, hogy Y-t nem vették fel a sikeres pályázók közé. Ilyen körülmények között a Bizottság úgy ítélte meg, hogy nem lenne hatékony és eredményes pénzgazdálkodás, ha ilyen egyértelmű kétségek esetén támogatást nyújtanának ennek a konkrét kérelmezőnek.

A Bizottság kifejtette, hogy – amint azt a véleményében említette – az 1998-as kiadások 2001 februárjában elvégzett rutinellenőrzése során az Y szervezeti felépítésével kapcsolatos problémára derült fény. A probléma az egyik alapító, Y és Z közötti nem átlátható kapcsolatra vonatkozott. Az Y tevékenységeivel kapcsolatos kiadások nagy része ténylegesen Z-nél merült fel, aki ezt követően kiszámlázta Y-nak a megfelelő összegeket. Ez olyan alvállalkozásnak minősült, amelyet a Bizottság engedélye nélkül nem engedélyeztek. További ellenőrzések és belső megbeszélések után döntés született arról, hogy megpróbálnak pragmatikus megoldást találni a problémára. Mivel a munkát elvégezték, és úgy tűnt, hogy nem történt szándékos csalás, a Bizottság elfogadta a Z részéről Y nevében felmerült kiadásokat, néhány személyzeti költség kivételével. Ez a megoldás csak a múltra vonatkozott, és nem jelentette a Bizottság jóváhagyását ehhez a nem átlátható szervezeti struktúrához.

A valós helyzet feltárása érdekében a Bizottság felkérte az Európai Csalás Elleni Hivatalt (OLAF), hogy vizsgálja ki Y. Az OLAF jelenleg véglegesíti vizsgálatát. E folyamat végén és megállapításai alapján a Bizottság dönt arról, hogy újra normális kapcsolatot alakít-e ki a szervezettel.

Az ombudsman által kért konkrét információkra válaszul a Bizottság kifejtette, hogy szolgálatai számára nem adott ki általános iránymutatást arra vonatkozóan, hogy hasonló helyzetekben hogyan kell viselkedni. A közvetve megbízott, engedélyezésre jogosult tisztviselő feladata, hogy eseti alapon döntsön. A Bizottság azonban hangsúlyozni kívánja, hogy a támogatások odaítélésének folyamatában valamennyi pályázatot tisztességesen és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvének tiszteletben tartásával kell értékelnie. Ezért a csalásra vagy rossz gazdálkodásra vonatkozó állítások súlyos eseteiben az elővigyázatosság elvét kell alkalmazni mindaddig, amíg a helyzet nem állapítható meg egyértelműen.

A panaszos észrevételei a Bizottság második véleményével kapcsolatban

A Bizottság második véleményével kapcsolatos észrevételeiben a panaszos megerősítette korábbi érveit.

A panaszos rámutatott, hogy a Bizottság továbbra is ugyanazokat a terhelő érveket ismételte meg szervezete ellen, függetlenül az általa benyújtott bizonyítékoktól, amelyek ezen állítások következetlenségét bizonyítják. Megjegyezte, hogy az intézmény ezeket az érveket arra használta fel, hogy elutasítsa a panaszos pénzügyi támogatás iránti kérelmét 2002-ben és 2003-ban, legutóbb pedig 2004-ben. Annak ellenére, hogy többször kérte az ellene felhozott vádak megismerését és a határozathozatal előtti meghallgatását, az intézmény figyelmen kívül hagyta a védelemhez való jogát.

A panaszos a Bizottság és az Y között 1996 és 2000 között fennálló kielégítő kapcsolatra hivatkozott. Y hatékony és eredményes pénzgazdálkodását a Bizottság 2002. január 28-i, az 1998-as, 1999-es és 2000-es időszakra vonatkozó ellenőrzésének megállapításai szemléltették. Az ellenőrzés arra a következtetésre jutott, hogy az ellenőrök intenzív vizsgálata ellenére Y részéről nem tártak fel szabálytalanságot.

Ami az ombudsman által a Bizottsághoz intézett levelében kért információkat illeti, a panaszos úgy vélte, hogy az intézmény nem szolgáltatott további részleteket, és ezért nem válaszolt az ombudsman kéréseire.

A HATÁROZAT

1 A bizottsági határozat jogalapjának állítólagos hiánya

1.1 A panaszos azt állítja, hogy az Európai Bizottság 2002. augusztus 12-i határozata, amely elutasította Y-nak a nem kormányzati szervezetek (NGO-k) támogatására irányuló közösségi cselekvési program keretében 2002-ben benyújtott pénzügyi támogatás iránti kérelmét, nem a program jogalapját meghatározó ajánlattételi felhívás rendelkezésein alapult, és nem kapott lehetőséget arra, hogy a határozat meghozatala előtt meghallgassák.

A panaszos azzal érvelt, hogy a Bizottság Y 2002-es finanszírozási kérelmének elutasítására vonatkozó határozatát számos, számára ismeretlen állításra alapozta, és hogy Y-nak soha nem volt lehetősége cáfolni.

Észrevételeiben a panaszos azzal érvel, hogy a Bizottság által Y kizárásának igazolása, vagyis a szervezettel szemben a nemzeti bíróságok előtt abban az időben indított jogi eljárás fennállása megalapozatlan volt, mivel az ilyen eljárás csupán egy ügyész által végzett előzetes vizsgálatot foglalt magában. A Bizottságnak tisztában kellett volna lennie a szervezet szilárd jogi szerkezetével, mivel 1996 óta folyamatos munkakapcsolatban állt vele.

1.2 Az Európai Bizottság azzal érvel, hogy amikor jogi kötelezettséget vállal, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás érdekében biztosítania kell a kedvezményezett jogi és pénzügyi helyzetét, valamint általános feddhetetlenségét. A Bizottság úgy véli, hogy elegendő ok volt azt feltételezni, hogy ebben az esetben ezek az általános feltételek nem teljesültek.

A Bizottság azzal érvel, hogy előjoga, hogy a rendelkezésre álló információk összessége alapján önállóan döntsön a támogatások odaítéléséről. A nem kormányzati szervezetek finanszírozási programja keretében nem terveznek találkozókat a kedvezményezettekkel a pályázatuk eredményének megvitatása céljából. Az egyes pályázati felhívásokkal együtt közzétett tájékoztató dokumentáció kifejezetten kimondja, hogy a támogatásokról szóló bizottsági határozat végleges. Ez összhangban van azzal az elképzeléssel, hogy a közösségi támogatásokat olyan ajándékoknak kell tekinteni, amelyeket előre meghatározott célok elérése érdekében kell felhasználni.

Tekintettel a nemzeti bíróságok előtt akkor folyamatban lévő állítások súlyosságára, a Bizottság úgy véli, hogy a potenciális kedvezményezettnek meggyőzően bizonyítania kellett volna, hogy nem álltak fenn jogellenes helyzetek. Az intézmény véleménye szerint ilyen érdemi bizonyítékot nem nyújtottak be.

Második véleményében a Bizottság azzal érvel, hogy az állítások forrásai és súlyossága miatt óvatos álláspontra kényszerült, ami ahhoz a döntéshez vezetett, hogy Y-t nem vették fel a sikeres pályázók közé.

Az ombudsman kérésére válaszolva a Bizottság kijelentette, hogy szolgálatai számára nem adott ki általános iránymutatást arra vonatkozóan, hogy a közösségi támogatás potenciális kedvezményezettjeinek jogi és pénzügyi helyzetére vonatkozó, folyamatban lévő bírósági vagy közigazgatási vizsgálatokkal kapcsolatos ügyekben hogyan kell tiszteletben tartani a magánszemélyek érdekei és az általános közérdek közötti megfelelő egyensúlyt. A közvetve megbízott, engedélyezésre jogosult tisztviselő feladata, hogy eseti alapon döntsön. A Bizottság azonban hangsúlyozni kívánja, hogy a támogatások odaítélésének folyamatában valamennyi pályázatot tisztességesen és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvének tiszteletben tartásával kell értékelnie. Ezért a csalásra vagy rossz gazdálkodásra vonatkozó állítások súlyos eseteiben az elővigyázatosság elvét kell alkalmazni mindaddig, amíg a helyzet nem állapítható meg egyértelműen.

1.3 Az Ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság a panaszos kérelmének elutasítását a 2002. augusztus 12-én kelt levelében a következőképpen indokolta:

„Sajnálattal kell közölnöm, hogy az Ön pályázata egyike volt azoknak, amelyek a következő okok miatt nem jártak sikerrel:

Tekintettel az Y Z-től való függetlenségével kapcsolatos fennmaradó bizonytalanságra, a dokumentum aláírásának meghamisításával kapcsolatos súlyos vádakra és a szervezet alapszabályának állítólagosan jogellenes módosításaira, amelyeket jelenleg egy ügyész hajt végre [...], a Bizottság mindaddig nem vizsgálja felül Y kérelmét, amíg nem szerez elegendő bizonyítékot a szervezet kereshetőségi jogáról.”

A vizsgálat során benyújtott információk alapján úgy tűnik, hogy amikor a Bizottság értékelte a panaszos kérelmét, egy nemzeti ügyész előzetes vizsgálatot folytatott a panaszos szervezetének állítólagos hamisításával kapcsolatban. Ezenkívül a Bizottság kiválasztási eljárásának lezárására azt megelőzően került sor, hogy a vizsgálatért felelős bíró 2002. október 7-én tisztázta volna a panaszos szervezetét.

1.4 Az ombudsman megállapítja, hogy a közösségi finanszírozás iránti kérelmek vizsgálatakor az Európai Bizottságnak nemcsak az adott finanszírozási programra vonatkozó konkrét szabályokat kell figyelembe vennie, hanem minden olyan szabályt vagy elvet is, amely rá nézve kötelező. Az EK-Szerződés 274. cikke értelmében a közösségi alapok felhasználásával járó kezdeményezésekre alkalmazandó általános szabályok egyike a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás kötelezettsége.

Az ombudsman megjegyzi, hogy a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvének értelmezése nem korlátozható pusztán számviteli fogalommeghatározásra. A közösségi bíróságok szerint a helyes értelmezésnek magában kell foglalnia a pénzgazdálkodási aktusok gyakorlati következményeinek figyelembevételét (3).

1.5 A fentiekre tekintettel az ombudsman ésszerűnek tartja, hogy a pénzügyi támogatás iránti kérelmek odaítélése előtt a Bizottság mérlegelje, hogy a potenciális kedvezményezettek jogi és pénzügyi helyzete, valamint általános feddhetetlensége kellően megbízhatónak tűnik-e. Az ombudsmannak nincs tudomása olyan jogi szabályról vagy elvről, amely ezt megakadályozná.

1.6 Az ombudsman azonban úgy véli, hogy a Közösség pénzügyi érdekeinek védelmét szolgáló intézkedések meghozatalakor az Európai Bizottságnak arra kell törekednie, hogy megfelelő egyensúlyt teremtsen a magánszemélyek érdekei és az általános közérdek között annak érdekében, hogy a pénzügyi támogatás potenciális kedvezményezettjei tisztességes bánásmódban részesüljenek, és kellően tiszteletben tartsák az ártatlanság vélelmét (4). Az ombudsman arra is rámutat, hogy nehéz elképzelni, hogy a Bizottság hogyan teremthetne megfelelő egyensúlyt, ha nem közli a támogatást kérelmezővel a kérelmező kereshetőségi jogával kapcsolatos esetleges kétségeit, és ezt követően nem hajlandó meghallgatni és megválaszolni a kérelmező által e kétségek tisztázása érdekében szolgáltatott információkat.

1.7 A jelen ügyben az ombudsman megjegyzi, hogy a Bizottság 2002. augusztus 12-i határozatát alátámasztó egyetlen érv a panaszos elleni bűnügyi vizsgálat megléte volt. Határozatában a Bizottság nem hivatkozott semmilyen alátámasztó bizonyítékra, amely alátámaszthatta volna a panaszos kérelmével kapcsolatos negatív értékelését. Az intézmény arra szorítkozott, hogy figyelembe vegye a bűnügyi nyomozás formális fennállását és az arra vonatkozó állításokat, anélkül hogy ezen információk ellenőrzésére törekedett volna.

Az ombudsman megjegyzi, hogy annak ellenére, hogy a Bizottság 2002. augusztus 12-i határozatában felkérte a panaszost, hogy szolgáltasson bizonyítékot szervezete kereshetőségi jogáról, miután a panaszos 2002. augusztus 30-án kelt levelében ezt megtette, úgy tűnik, hogy az intézmény nem válaszolt ezekre a bizonyítékokra, és 2002. október 7-i levelében annak kijelentésére szorítkozott, hogy a 2002. évi cselekvési program kedvezményezettjeit már megállapították.

1.8 Az ügy tényeinek áttekintése után az ombudsman megállapítja, hogy az Európai Bizottság nem tudta bizonyítani, hogy ebben az esetben megfelelő egyensúlyt teremtett a támogatások hatékony és eredményes pénzgazdálkodásának szükségessége és a panaszos azon joga között, hogy tisztességesen és az ártatlanság vélelmének tiszteletben tartásával bánjanak vele. A Bizottság azáltal, hogy kizárólag a panaszossal szembeni jogi vizsgálat formális fennállására támaszkodott anélkül, hogy ezen információkat tovább ellenőrizte volna, nem kezelte tisztességesen a panaszost, megsértve ezzel a helyes hivatali magatartás európai kódexe 6. cikkének (2) bekezdését. Ez hivatali visszásságnak minősül. Kritikus észrevételt intéznek a Bizottsághoz.

1.9 Az ombudsman fel kívánja hívni az Európai Bizottság figyelmét arra a tényre, hogy hasonló típusú problémák elkerülhetők lennének, ha az intézmény kezdeményezné, hogy szolgálatainak útmutatást vagy utasításokat adjon arra vonatkozóan, hogy miként tartsák tiszteletben a magánszemélyek érdekei és az általános közérdek közötti megfelelő egyensúlyt a közösségi támogatás potenciális kedvezményezettjeinek jogi és pénzügyi helyzetére vonatkozó, folyamatban lévő bírósági vagy közigazgatási vizsgálatokkal kapcsolatos ügyekben.

Az ombudsman e tekintetben az alábbiakban további észrevételt tesz a Bizottságnak.

2 A panaszos által kért segítségnyújtás felülvizsgálata

2.1 A panaszos azt kéri, hogy az Európai Bizottság vizsgálja felül álláspontját, és adja meg Y-nak a kért segítséget.

2.2 Az Európai Bizottság azzal érvel, hogy nincs abban a helyzetben, hogy felülvizsgálja döntését, és megadja a panaszosnak a kért segítséget. Az intézmény a panaszossal folytatott levelezésében megjegyezte, hogy 2002-es költségvetési időszaka lezárult, és Y kérelmét ezért nem lehetett felülvizsgálni.

2.3 Az ombudsman tudomásul veszi az Európai Bizottság nyilatkozatát, amely szerint a 2002-es költségvetési időszak lezárult, ezért az akkor benyújtott kérelmeket nem lehet felülvizsgálni. Következésképpen a panaszos által a nem kormányzati szervezetek (NGO-k) támogatására irányuló 2002. évi közösségi cselekvési program keretében benyújtott pénzügyi támogatás iránti kérelem újragondolása már nem tűnik megvalósíthatónak.

A fentiekre tekintettel az ombudsman úgy véli, hogy a panaszos követelése a 2002. évi költségvetés tekintetében nem teljesíthető. Az ombudsman azonban rámutat arra, hogy nincs tudomása semmiről, ami megakadályozná a panaszost abban, hogy finanszírozási kérelmet nyújtson be a még nyitott támogatási fordulók tekintetében.

3 Következtetések

Az európai ombudsman e panasszal kapcsolatos vizsgálatai alapján szükségesnek tűnik a következő kritikai megjegyzést tenni:

Az ombudsman úgy véli, hogy a Közösség pénzügyi érdekeinek védelmét szolgáló intézkedések meghozatalakor a Bizottságnak arra kell törekednie, hogy megfelelő egyensúlyt teremtsen a magánszemélyek érdekei és az általános közérdek között annak érdekében, hogy a pénzügyi támogatás potenciális kedvezményezettjeit tisztességesen és az ártatlanság vélelmének kellő tiszteletben tartásával kezeljék. Az ombudsman arra is rámutat, hogy nehéz elképzelni, hogy a Bizottság hogyan teremthetne megfelelő egyensúlyt, ha nem közli a támogatást kérelmezővel a kérelmező kereshetőségi jogával kapcsolatos esetleges kétségeit, és ezt követően nem hajlandó meghallgatni és megválaszolni a kérelmező által e kétségek tisztázása érdekében szolgáltatott információkat.

Az ügy tényeinek áttekintése után az ombudsman megállapítja, hogy a Bizottság nem tudta bizonyítani, hogy ebben az esetben megfelelő egyensúlyt teremtett a támogatások hatékony és eredményes pénzgazdálkodásának szükségessége és a panaszos azon joga között, hogy tisztességesen és az ártatlanság vélelmének kellő tiszteletben tartásával bánjanak vele. A Bizottság azáltal, hogy kizárólag a panaszossal szembeni jogi vizsgálat formális fennállására támaszkodott anélkül, hogy ezen információkat tovább ellenőrizte volna, nem kezelte tisztességesen a panaszost, megsértve ezzel a helyes hivatali magatartás európai kódexe 6. cikkének (2) bekezdését. Ez hivatali visszásságnak minősül.

Tekintettel arra, hogy az ügy e vonatkozásai konkrét múltbeli eseményekkel kapcsolatos eljárásokat érintenek, nem helyénvaló az ügy békés rendezésére törekedni. Az ombudsman ezért lezárja az ügyet.

Erről a határozatról a Bizottság elnökét is tájékoztatni fogják.

TOVÁBBI MEGJEGYZÉS

Az ombudsman fel kívánja hívni a Bizottság figyelmét arra a tényre, hogy hasonló típusú problémák elkerülhetők lennének, ha az intézmény kezdeményezné, hogy szolgálatainak útmutatást vagy utasításokat adjon arra vonatkozóan, hogy miként tartsák tiszteletben a magánszemélyek érdekei és az általános közérdek közötti megfelelő egyensúlyt a közösségi támogatás potenciális kedvezményezettjeinek jogi és pénzügyi helyzetére vonatkozó, folyamatban lévő bírósági vagy közigazgatási vizsgálatokkal kapcsolatos ügyekben.

Tisztelettel:

 

P. Nikiforos DIAMANDOUROS

---

(1) "A következő dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelemnek automatikusan helyt kell adni, kivéve a fenti 10.1. cikk szerint bizalmasnak minősített panaszokkal kapcsolatban:
b) a panaszos által benyújtott panaszok és az azokhoz csatolt dokumentumok"
Elfogadva 2002. július 8-án, módosítva az ombudsman 2004. április 5-i határozatával, elérhető az ombudsman honlapján: http://www.ombudsman.europa.eu.

(2) "Amennyiben a panaszos kéri, az ombudsman a panaszt bizalmasnak minősíti."

(3) A T-105/99. sz., Conseil des communes et régions d'Europe (CCRE) kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 2000., II-4099. o.) 73. pontja.

(4) Lásd a helyes hivatali magatartás európai kódexe 6. cikkének (2) bekezdését, amely elérhető az ombudsman honlapján: http://www.ombudsman.europa.eu.